Mt 22,34–39

A Heidelbergi Káté beosztása érdekes szemléletet tükröz: Az első rész az ember nyomorúságáról szól. A 3. kérdést különösen szeretik a diákok, hiszen a legrövidebb válasz tartozik hozzá: „Honnan ismered meg a te nyomorúságodat:” „Isten törvényéből.” S ehhez kapcsolódik a 4. kérdés: „Mit kíván tőlünk Isten törvénye?” A választ közösen mondhatjuk: „Megtanít erre Krisztus röviden a Máté evangéliuma 22. részében ekképpen: »Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből és teljes erődből…«”

A Máté evangéliuma 22. részében Jézust egy törvénytudó kérdezi meg: „Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?” Jézus mintegy összefoglalásként idézi. Ezt tanultuk meg mi is konfirmandus korunkban. A Káté tehát azt mondja: az ember itt a földön valóban kétségbeejtő helyzetben van. De megoldás is adatott. A Káté összeállítói (Olevianus Gáspár, Ursinus Zakariás) is ezt tartották a legfontosabbnak emlékezetünkbe idézni. Nem kezdik elemezni a parancsolatokat, kiemelni, melyik fontosabb a többinél, hanem összefoglalják: „Megtanít erre Krisztus röviden.”

Ha Jézus ebben az igében foglalta össze a hit lényegét, akkor vegyük komolyan, hogy ilyen egyértelmű, s ilyen egyszerű!

Már csak meg kell élnünk! A mai napon is!

A grujavici rabbi egyik unokája, amikor a rebbe már a halálán volt, a következő kérdést intézte a nagyapjához:

– Zejde, egy környékbeli srác azt kérdezte tőlem, hogyha tényleg létezik a Mindenható, vajon tud-e akkora követ teremteni, amit aztán ő sem képes fölemelni. Zejde, mit feleljek én ennek a fiúnak?

– Mondd meg neki, hogy tud. És az a kő itt van – mutatott a fiúcska szívére a Grujavici.

Röhrig Géza

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Ézs 45,1–3

A keleti vallások nem hisznek személyes istenben. Úgy is hívják őket: „Örök világtörvény vallásai”, mert egy elv, egy törvény az, amire a vallás, vagy az általuk hirdetett világkép épül. A világot irányító gondolattól, egy személytelen erőtől nagymértékben különbözik az, aki magát a zsidó népnek, majd az emberiségnek kijelentette: Ő személyes Isten. Bemutatkozott Mózesnek a Hóreb hegyén, s megszólít minket is. Én – Te kapcsolatban áll velünk. Ő az, Aki előttünk megy, Aki nevünkön szólít, Aki felövez minket – igénk szerint. Nekünk nem a „szeressük egymást gyerekek” semmitmondó szlogenjével kell beérnünk, sem a valóságból kilépni, s a nemlétbe (Nirvána) szakadni a világ gondjai elől, hanem személyes kapcsolatban lehetünk a mi teremtő, gondviselő, oltalmazó Istenünkkel. Isten nevének kimondása nem mágikus erejű, mint azt más vallások mondják, hanem Én – Te kapcsolatban realizálódó, kimondható név.

A Te Istened!

Ez elhatárol mástól: Ne szeress jobban mást, mint Istent, ne lépjen semmi Ő elé. De meg is erősít: Van valaki, akivel együtt biztonságban lehetek, aki mindig velem van, akiben nem csalódom, akiben bízhatok. S az is benne van, amit Jézus válaszol a Sátánnak megkísértése idején a pusztában: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” Ezért az imádat szavunk foglalt. Szerethetem a barátomat, de nem imádhatom. Első lehet az ételek között a pizza, de nem imádom. S bármennyire is kötődöm kedvenc háziállatomhoz, őt is csak nagyon szeretem.

Az imádat csak Istent illeti meg.

Imádlak téged, egyedül Uramat,

Nem vetem másban én bizodalmamat;

Mikor imádlak, halld meg én szómat,

Írd be könyvedbe hódolásomat.

Ráday Pál

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

5Móz 6,4–5

Az Ószövetség hitvallása így hangzik: „Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!” Ez az úgynevezett nagy ima, a „Smá Jiszróel” (héberül így kezdődik), mely József Attila egy versének a címe is. A költő, noha nem kapcsolódott a zsidó valláshoz, mégis meglátta, hogy ez a mondat több, mint egy idézet a Bibliából. S valóban, a zsidóknak mindmáig legfontosabb üzenete van ebbe az imádságba rejtve, ezt tanulják meg először, s ajkukon e szavakkal halnak meg. Esténként elmondják a gyermekek az ágyban, eltakarva szemüket, kifejezve ezzel, hogy mély alázattal ejtik ki Isten (az Úr) nevét.

Vajon amikor az Úrról, szeretetünk „tárgyáról” beszél a parancsolat, nekünk is Urunk-e? Istent láthatjuk bölcs Teremtőnek, láthatjuk életünk Gondviselőjének, a világmindenség Kormányzójának, örökkévaló Királyunknak, de vajon tartjuk-e Őt Urunknak? Hiszen Ő Úr. „Az Úr Istent magasztalom” – valljuk több dicséretben is. (273)

Isten Úr-e életedben, s Ura-e életednek? Ne hamarkodd el a választ, hiszen ez fontos kérdés! Ha Ő Úr, akkor én csak szolga, alattvaló lehetek. De szolga csak akkor lehetek, ha már engedtem, hogy az Úr szolgáljon nekem.

Én is világot hódítani jöttem

s magamat meg nem hódíthatom,

csak ostromolhatom nehéz kövekkel,

vagy ámíthatom és becsaphatom.

Valaha én is úr akartam lenni;

ó bár jó szolga lehetnék!

De jaj, szolga csak egy van: az Isten,

s uraktól nyüzsög a végtelenség.

Weöres Sándor

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Lk 10,28

Sokan tartják úgy, hogy nem sok dolog van a világon, amiről annyit írtak, fogalmaztak volna az emberek, mint a szeretetről, s kevés dolog van, amire ne áhítoznának oly sokan, mint a szeretetre, kevés dolog, ami ennyire hiányzik ma is az emberek életéből. Mindez azért van így, mert a szeretetről könnyű beszélni, de nehéz megcselekedni.

Egyszer egy törvénytudó lépett Jézus elé, és megkérdezte tőle: „Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus visszakérdez: „Mi van megírva a törvényben?” A törvénytudónak idéznie kell a mindenki által ismert igét, a nagy parancsolatot. Zavarában tovább kérdez: „De ki a felebarátom?” Jézus erre az irgalmas samaritánus történetét mondja el neki. (Lk 10,25–37) Miért? Mert a szükségben lévőt, a vérben fekvőt nem a vértől irtózó pap, sem az őt messze elkerülő lévita, hanem a cselekvő ember, egy ellenség, egy samaritánus szánja meg. És cselekszik. Nem prédikál, nem ad tanácsokat, nem veti a földön fekvő szemére: na ugye megmondtam, hanem megáll, önt a borából, szakít selyméből, és fogadóba viszi a bajba jutottat.

A szeretet cselekvő szeretet. Jézus azt veti a farizeusok szemére, hogy a törvényt betű szerint igyekeznek betartani, de közben felemésztik az özvegyek házát. (Mt 23,14)

A szeretet cselekvő szeretet ma is.

Kinek van ma szüksége cselekvő szeretetemre?

Szívet vessetek, ha szívet akartok aratni!

Börne

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024