Jak 1,19–26
A beszéd a szívből jön, s ha nem, akkor érvénytelen. Egy kínai közmondás szerint: „Ami vagy, az hangosabban beszél, mint amit mondasz.” A mozdulatok, az ún. metakommunikáció valóban sok információt hordoz számunkra. Vigyázzunk tehát, hogy mit beszélünk, mert önmagunkkal is ellentmondásba keveredhetünk!
Valaki úgy fogalmazta meg, nem véletlen, hogy az ember két fület kapott és csak egy szájat, mert sokkal nagyobb szüksége lenne a hallásra, a meghallásra, mint a beszédre. Képzeld el, ha két szájunk lenne…
Megfigyelhetjük azt is, hogy ez a „második nyelv”, a metakommunikáció, amely a mozdulataink, gesztusaink, mimikánk nyelve, mennyi elrejtett dolgot hoz elő belőlünk. Ha ránézünk egy ember arcára, vagy megfigyeljük mozdulatait, sokkal többet tudunk meg valódi szándékáról, mint amikor csak szavait halljuk.
Tudjuk, hogy Isten mit vár tőlünk, másoknak talán még tanácsoljuk is nagy bölcsen, hogy mikor mit kéne tenni, s közben mi magunk halogatjuk az egyértelmű cselekvést. Tetteink elárulnak minket. S bármilyen szépek és igazak lesznek szavaink, úgy fogunk járni, mint a farizeusok, akiket Jézus leleplez: Mt 23,3!
Beszéljünk annyit, amennyit meg tudunk élni! S kezdjük annál a parancsnál, ami a legjobban szorongat minket! Inkább lassan járjunk, hogy tovább érjünk!
„A ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.” (Mt 5,37)
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Az Úr neve
/Kategória: Napi áhítatZsolt 145
A Mózesnek szóló kijelentés a héberben imperfektumban van, ami sem nem jelen, sem nem jövő idő, hanem ún. folyamatos jelen. Ezért jó a fordítás: „Vagyok.” Magyarban azonban hozzá kell tenni a teljes érthetőség kedvéért: „Leszek”, mert mindig volt és mindig lesz. Istennek nincs múltideje, vagy jövőideje, Ő az Örökkévaló Isten, az időben és névben kifejezhetetlen.
Csak a bálványoknak van nevük, mert azokat bele lehet zárni egy tulajdonságba, melyet a nevükkel mondunk ki. Mi így sosem birtokolhatjuk vagy használhatjuk Isten nevét. Egyik sem fejezi ki teljes valóságát, mert Ő sokkal több annál, mint amit szavakkal elmondhatunk róla.
Ha mindezeket értjük, még nagyobb kegyelemnek érezhetjük, hogy az Újszövetségben Jézus a maga nevében ígéri az Atyánál kéréseink teljesítését (Jn 16,23). Jézus neve számunkra úttá lett, hogy az Atyához mehessünk. Olyan ez, mintha a parancsolat egy új dimenziót kapott volna: Ne mondd ki hiába – mondd ki szívből!
S ez ígéretként már ebben a zsoltárban is jelen van, hiszen „Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja”.
Vigyázzatok, hogy szavaitok, melyeket Istenhez intéztek, ne legyenek csupán udvariassági kifejezések, hanem szedjétek össze lelki erőtöket mindannak elviselésére, amit Ő reátok talál küldeni!
Avilai Szent Teréz
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
07-1. Kenyér és malom
/Kategória: Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek, GyerekszemmelVette a kenyeret… (Verbális-nyelvi, egzisztenciális, testi-mozgásos)
Húsvét után Jézus többször is megjelent a tanítványainak. Az emmausi tanítványok akkor ismerték fel, amikor „vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta” (Lukács 24,30). A jelenet a Galileai-tenger partján is megismétlődik (János 21,13). Jézus különös ismertetőjegye ez a kenyérközösség, ami a nemrég lezajlott utolsó vacsorára emlékezteti a tanítványokat (Lukács 22,19), és persze az ötezer ember megvendégelésére is (János 6,11). S az is valószínű, hogy a mindennapi kenyérért való hálaadás gesztusáról van szó, nem csupán ünnepi ceremóniáról (vö. Máté 6,11).
Láthatjuk tehát, hogy a kenyér különleges szerepet töltött be a bibliai idők kultúrájában. Isten áldásának jele volt, Isten ajándékának tekintették (Zsoltárok 65,10–14; 127,2). Nem véletlen, hogy Jézus is ezzel a kijelentéssel „mutatkozik be” (János 6,35): „Én vagyok az élet kenyere.” A „régi” ember számára a kenyér egyenlő volt az élettel, amit a magyar tájnyelv is megőrzött, hiszen több magyar vidéken a búza egyik elnevezése: „élet”.
Kóstoljunk bele az „életbe” így, ezzel a szemlélettel. Mintha az életfeltételeink javából részesednénk. Előzetesen vágjunk fel egy szelet friss kovászos kenyeret falatokra, és kínáljuk meg vele a gyerekeket. Lassan majszolják el, élvezzék az ízét.
Majd kínáljuk meg őket kovásztalan kenyérrel vagy pászkával is hasonló módon. Ropogtassák el a falatokat, és hasonlítsák össze az ízét a kovászossal.
Beszéljük meg, mit tapasztaltak a két ízvilágról, kinek melyik ízlik jobban.
Miklya Luzsányi Mónika: Pár véka árpa – Jár a malom
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Gyerekszemmel / Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek menüpont alatt.
Az Úr neve
/Kategória: Napi áhítat2Móz 3,13–22
Isten valójában nem is árulja el a nevét nekünk. A név, a titokzatos JHVH, legalább annyit rejt el, mint amennyit megmutat. Elmondja, hogy Ő van, él, de egyben különállását is kifejezi: nem befolyásolhatsz, nem változtathatod meg akaratomat. Izráel népe a NEVET nem is ejtette ki sosem, hogy a parancsolatot megtarthassa. Amikor a zsinagógában, a felolvasásnál ehhez a négy betűhöz értek, akkor helyette mindig az Adonáj nevet kellett olvasni, ami azt jelentette: úr. A magyar fordításban ezért úgy jelöljük, hogy ahol a tetragram szerepel, ott nagy Ú, és nagy R a név, s ahol az eredetiben Adonáj van, akkor nagy Ú, kis r az átírás.
Vannak szekták, ahol ragaszkodnak ahhoz, hogy az Isten neve csak Jehova. Ami ráadásul egy rossz olvasat (az eredeti héberben nem voltak magánhangzók, így nem is lehet pontosan tudni, hogyan olvasták, de valószínűleg: Jahve formában). De oly sokszor mondják ki a nevet, hogy elkerülhetetlen a vétek.
Annyit ér egy név, amennyi tartalom van mögötte. Ezért mondja itt Mózesnek a „régi nevet” is: Ábrahám, Izsák és Jákób Istene. Hogy a most kapott kijelentésben mit is jelent a NÉV, azt majd a következő események mutatják meg.
Akkor tudunk vigyázni Isten nevének kiejtésére, ha már tudjuk, hogy kicsoda Ő! Imádságainkban úgy szólítsuk, ahogyan megtapasztaltuk erejét!
A „vagyok” egyszersmind azt jelenti: veled vagyok. A személyesen létező Isten szava elszólítja az embert a személyes létezésre.
Visky András
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Isten beszéde
/Kategória: Napi áhítatJer 1,4–10
Gondolhatnánk azt is, hogy ha ilyen veszélyes a beszéd, akkor miért bízta Isten az Ő üzenetét szavakra, amelyek félreérthetők, félremagyarázhatók, hazugságokkal fertőzhetők?
Jeremiás elhívása szépen mutatja, hogy az Úr mennyire vigyázott rá, hogy szavait olyan emberek adják tovább, akik megbecsülik. Akik nem hiábavalóan szólnak az Ő nevében, nem önjelöltek a prófétaságban, hanem megtisztultak szívükben és szájukban (Ézs 6,1–7).
A Bibliában nincsenek felesleges szavak. Az egészében Isten beszéde. Azt mondhatom, hogy nem értem, de el nem vehetek belőle, s hozzá sem tehetek semmit. „Szent”-írás, amit teljes tisztelettel, és a megértésre való nyitottsággal kell kézbe vennünk. Sose magyarázzuk túl, ne bölcselkedjünk róla felettébb, s főként nagyon vigyázzunk az eredeti mondanivalóra, nehogy hiábavalóvá tegyük Isten igéjét!
Amikor Isten megtisztítja a próféta száját, úgy adja ajkára igéit, mint amelyeknek ereje van annak véghezvitelére, amire rendelte. Jeremiásban is így munkálkodott, s azóta mindenkiben, aki meghallotta, s megértette az Úr szavát.
Az ige először magát az elhívottat érinti, s annak hitelességén át a hallgatókat.
Karl Barth (1886–1968) nagy svájci teológusnak mondta egyszer egy tanítványa: „Mester, erről a kérdésről öt éve még másként nyilatkozott!” Ő alázatosan, csendben így válaszolt: „Gondolja, hogy az öt év alatt én nem olvastam a Bibliámat?”
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
A szombatról
/Kategória: Napi áhítat2Móz 31,12–17
Még ha nem is ismerjük jól a zsidóság ünnepeit, azt hamar észreveheti bárki, milyen központi helyen van náluk a sabbat, a szombat megünneplése. Az izráeli rádió így köszönt szombat reggel: „Sabbat salom!” – „Békés szombatot!” A „sábat” ige a munka abbahagyását és a pihenést jelenti. A Talmud (a Tórát magyarázó írás) azt mondja: „aki megtartja a szombatot, az olyan, mintha az egész Tórát megtartaná”, illetve „aki nem tartja meg, olyan, mintha az egész Tórát nem tartaná meg.”
Miért fogalmaznak ilyen kizárólagosan? Van a szombatnak valamilyen titka? Úgy tűnik, igen. Mégpedig az, hogy a IV. parancsolat összefoglalja az Istennel való kapcsolatunkat, ami akkor helyes, ha a parancsolatot megtartjuk, ha engedelmesek vagyunk. Láthatunk ebben szabályokhoz való szigorú ragaszkodást, de mindennek az engedelmesség az alapja. A zsidó gyermekeket 8 napos korukban veszik be az ábrahámi szövetségbe (körülmetélés), akkor, amikor már megélt egy szombatot, hiszen a szombat az élet teljessége.
Tehát a szombat lényegét fontos megértenünk, s nem csak szigorú, vagy számunkra értelmetlen szabályok betöltését kell látnunk benne. Istennel való kapcsolatunk szabályozásának alapja: az engedelmesség.
Így szólt Isten Mózeshez:
– Mózes! Gyönyörű ajándékot tartogatok kincsesházamban, Szombat a neve. Izráelnek akarom adni. Menj, mondd meg nekik.
részlet a Talmudból
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Áldás = jót mondani
/Kategória: Napi áhítatZsolt 20
A jót viszont jó mondani is! Szavaink áldást is jelenthetnek! Azért kaptuk a beszéd ajándékát, mert szükségünk van a szavakban rejlő biztatásra, szeretetre!
Az Ószövetségben az áldás szava annyit jelent, hogy „jót mondani”. Megerősíteni a jót a másikban! Megerősíteni jellemét, kezdeményezését, hogy véghez tudja vinni, s ne fáradjon bele munkájába idő előtt. Mindnyájan emlékszünk olyan szavakra, melyek mintha erőt öntöttek volna belénk, bátrabbak lettünk tőlük.
A valódi áldás Isten felől jön a számunkra, az Ő jelenlétében, az Ő nevében. Ezért is kell vigyáznunk, hogy ne Lélek nélkül, s csak hiábavalóan emlegessük nevét! Hiszen nevében jön az áldás, mely „garantálja”, hogy a dolgok sikerüljenek, a földek teremjenek, még a rossz is javunkra legyen. Isten áldása ígéreteiben is kifejeződik, melyekkel biztat, hogy a jövendő is az Ő kezében van.
A mi „áldásunk” is olyan, mintha önmagunkkal „állnánk oda” a másik mellé, hogy ne érezze magát egyedül, s ne legyen semmiben bizonytalan. Van olyan szülő, aki naponta úgy bocsátja útjára gyermekét, hogy megáldja. Ezzel két dolgot erősít benne: 1. bátorítja, de 2. mércét is ad neki – mert a gyermeknek úgy kell viselkednie egész nap, mint akin „áldás van”.
Új szívünk nőjön, égi,
Szelíd szív, ne a régi,
Ne tudjon kínt meg lázat,
Ne érje több gyalázat.
Dühöt, bosszút ne értsen,
Ne gyűlöljön, ne sértsen,
Szeressen, csak szeressen,
Forrón, ezerszeresen.
Tóth Árpád
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Az átokról
/Kategória: Napi áhítatA tanítványok átkot kérnének egy falura, mert nem fogadta be Mesterüket. Jézus figyelmezteti őket: „nem tudjátok milyen lélek van bennetek” – azaz, hogy minek adnak helyet magukban!
Az ember első haragjában sok olyat mond, amit utána másként gondol. Átkok, gyűlöletes mondatok lehetnének elkerülhetők, ha az emberek komolyan vennék, hogy szavaik „ölni tudnak”. Valóban tudnak ölni. S nem csupán a kifejezett „átkok”, melyek sokak szerint működtek minden időben – megfelelő gonosz hatalommal rendelkező emberek ajkán –, hanem a mindennapi csípős megjegyzések, a megvallott vétkek felhánytorgatása hitet, reménységet, szeretetet ölhet másokban.
Ám nem kell félni az átoktól mindazoknak, akik Isten védelmében vannak: Péld 26,2! Nem teljesül az az átok, ami ok nélkül hangzik el! Ha viszont valaki okot ad rá, hogy miatta káromolják Isten nevét, vagy ő viselkedik úgy, hogy mások megátkozzák, ne számítson védelemre!
A parancsolat tehát figyelmeztet: a beszéd cselekvés! Vedd sokkal komolyabban! Az indoklás egyedül ebben a parancsolatban szól azonnali, vagy legalábbis konkrét büntetésről. Nem véletlen ez!
Ne legyen ajkunk átok forrása se magunk, se mások számára!
„Aki Istentől született, az vigyáz magára, és a gonosz meg sem érinti.” (1Ján 5,18)Az átokról
/Kategória: Napi áhítatLk 9,51–56
A tanítványok átkot kérnének egy falura, mert nem fogadta be Mesterüket. Jézus figyelmezteti őket: „nem tudjátok milyen lélek van bennetek” – azaz, hogy minek adnak helyet magukban!
Az ember első haragjában sok olyat mond, amit utána másként gondol. Átkok, gyűlöletes mondatok lehetnének elkerülhetők, ha az emberek komolyan vennék, hogy szavaik „ölni tudnak”. Valóban tudnak ölni. S nem csupán a kifejezett „átkok”, melyek sokak szerint működtek minden időben – megfelelő gonosz hatalommal rendelkező emberek ajkán –, hanem a mindennapi csípős megjegyzések, a megvallott vétkek felhánytorgatása hitet, reménységet, szeretetet ölhet másokban.
Ám nem kell félni az átoktól mindazoknak, akik Isten védelmében vannak: Péld 26,2! Nem teljesül az az átok, ami ok nélkül hangzik el! Ha viszont valaki okot ad rá, hogy miatta káromolják Isten nevét, vagy ő viselkedik úgy, hogy mások megátkozzák, ne számítson védelemre!
A parancsolat tehát figyelmeztet: a beszéd cselekvés! Vedd sokkal komolyabban! Az indoklás egyedül ebben a parancsolatban szól azonnali, vagy legalábbis konkrét büntetésről. Nem véletlen ez!
Ne legyen ajkunk átok forrása se magunk, se mások számára!
„Aki Istentől született, az vigyáz magára, és a gonosz meg sem érinti.” (1Ján 5,18)
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Egyértelműség
/Kategória: Napi áhítatJak 1,19–26
A beszéd a szívből jön, s ha nem, akkor érvénytelen. Egy kínai közmondás szerint: „Ami vagy, az hangosabban beszél, mint amit mondasz.” A mozdulatok, az ún. metakommunikáció valóban sok információt hordoz számunkra. Vigyázzunk tehát, hogy mit beszélünk, mert önmagunkkal is ellentmondásba keveredhetünk!
Valaki úgy fogalmazta meg, nem véletlen, hogy az ember két fület kapott és csak egy szájat, mert sokkal nagyobb szüksége lenne a hallásra, a meghallásra, mint a beszédre. Képzeld el, ha két szájunk lenne…
Megfigyelhetjük azt is, hogy ez a „második nyelv”, a metakommunikáció, amely a mozdulataink, gesztusaink, mimikánk nyelve, mennyi elrejtett dolgot hoz elő belőlünk. Ha ránézünk egy ember arcára, vagy megfigyeljük mozdulatait, sokkal többet tudunk meg valódi szándékáról, mint amikor csak szavait halljuk.
Tudjuk, hogy Isten mit vár tőlünk, másoknak talán még tanácsoljuk is nagy bölcsen, hogy mikor mit kéne tenni, s közben mi magunk halogatjuk az egyértelmű cselekvést. Tetteink elárulnak minket. S bármilyen szépek és igazak lesznek szavaink, úgy fogunk járni, mint a farizeusok, akiket Jézus leleplez: Mt 23,3!
Beszéljünk annyit, amennyit meg tudunk élni! S kezdjük annál a parancsnál, ami a legjobban szorongat minket! Inkább lassan járjunk, hogy tovább érjünk!
„A ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.” (Mt 5,37)
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Beszédszaporítás imádságban
/Kategória: Napi áhítat1Kir 18,20–39
Vannak szerzetesrendek, ahol a kevés beszéd erény, van, ahol semmi mást nem szabad szólni, csak imádságot, éneket mondani Isten dicsőségére. Érdemes lenne kipróbálni néhány napig!
De sokszor imádságunk is hiábavaló. Úgy érezzük, hogy nem jutott tovább a plafonnál. Mások imádságát is hányszor nem tudjuk követni, s így nem tudjuk rámondani az áment sem. Miért van ez? Mert semmit sem tettünk az imádság lelkületéért. Istent nem lehet csak úgy megszólítani! Néhány másodpercnyi csendet hagyjunk előtte is, utána is. Sőt még azt is gyakorolhatjuk, hogy egyszerűen időt szánunk az Istennel való közösség megélésére, s nem beszélünk. Ő mindent tud. Azt is, amit mondani vagy kérni akarunk. Nem vehetjük rá semmire szavainkkal, amit ne akarna megadni – inkább nekünk kéne hallgatni Őt, odafigyelni arra, amit mond nekünk. Ehhez pedig csend kell.
Sok vallásban használják az ún. „szó-mágiát”. Ez annyit jelent, hogy addig ismételgetik saját istenük nevét, amíg segítségükre nem jön. Ezt gyakorolták a Baál papok is, mikor a Kármel-hegyén egy napon át próbálták rávenni istenüket, hogy adjon tüzet az égből. Illés csak egyszer kérte, mégis megkapta. De így használják a buddhizmusban is az imamalmot sok ezerszer való körbeforgatással. Ez kiüresíti a gondolatokat, s közelíti a Nirvánához, a semmiben való elmerüléshez. A mi Istenünk azonban nem a semmit, hanem a mindent kínálja nekünk, ha hittel hívjuk segítségül nevét!
A te élettörténeted imádságaid és meghallgatott könyörgéseid története.
Veldkamp
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024