Zsolt 139,13–18

„A te Istened.” Nem túlzás ez valahol? És ha én nem akarom? Hasonlít ez arra, mintha valaki ismeretlenül odajönne hozzám, s úgy mutatkozna be: „Én vagyok a te legjobb barátod!” Milyen alapon? És ha nekem nem szimpatikus, vagy már van másik barátom? De ha az illető elmondaná, hogy ő mentette meg az életemet egy bizonyos helyzetben, akkor már valóban elgondolkodnék, hogy talán mégis ő a legjobb barátom.

Isten annak alapján az „Istened”, amit érted tett!

Figyelj arra is, hogy itt nem a „ti Istenetek” szerepel, nem egy népet szólít meg a parancsolat, hanem az egyes embert. ÉN-TE kapcsolatban akar veled lenni az Isten. Ez nemcsak az Újszövetségben jön így elő, hanem itt, az első parancsolatnál is.

Isten megszólít Téged is! Mint személy a személyt. Ő az, aki formált nagy erővel, mint a fazekas az agyagot. Ismerte „alaktalan testedet”, mielőtt lettél volna – ahogy a zsoltáros írja. Már akkor gondoskodott rólad, amikor még szüleid nem is sejtették létezésedet. Tervében már akkor szerepeltél, hogy megismerhesd és megszerethesd te is Őt.

Imátkoztalak már kőben, fában,

a táltossörényű paripákban,

imátkoztalak a kelő napban,

éjszaka szentjánosbogarában.

De legtöbbször mégis önmagamban,

hogy ne legyél annyira idegen.

Mondd, miért a magam tükre legyen

mosolyod a mások bizalmában?

Bogárdi Szabó István

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

2Móz 3,1–15

Az ÉN – személyt jelez. Isten nem csupán egy elvont fogalom vagy személytelen erőkiáramlás, hanem személyes Isten. Azt akarja, hogy ilyennek ismerjük meg. Ezért bemutatkozik. Bemutatkozáskor az ember a legrövidebbet, legfontosabbat mondja magáról, ami megjegyezhető. Isten is a legrövidebbet mondja ott a Sínai-hegynél. Személyéhez köti az életet, mint örökkévaló Isten, mint egyedüli valóságos ÉLET.

Bemutatkozásakor az ÉN teljhatalmat jelez, a szuverén Istent, aki önmaga döntötte el, hogy megszólítja az embert. Őt nem lehet befolyásolni, döntését megváltoztatni. Ő az egyedül, aki nemcsak azt tudja, hogy kivel mi történik, hanem azt is, hogy miért. Mert Ő tudja, hogy mit akar.

Amit ebből megismerhetünk, azt kijelenti nekünk, amit ebből elrejtett, azt titokként kell látnunk, s elfogadnunk.

Milyennek ismerted meg eddig Istent? Tegyél fel kérdéseket, s írd fel magadnak, hogy bibliaolvasásod közben felfedezhesd a válaszokat – vagy megváltozzanak a kérdéseid!

Mindenben rend van, ebben hiszek. E rend mögött szándék van, melyet ismerek. Én Gondviselésnek nevezem. Ez a szándék törődik velem, személyesen büntet, vezet, elrendezi dolgaim, s mélybe taszít, minden pillanatban ellenőriz, építi körülöttem a világot, és épít engem a világban, felhasznál. Aki ezt nem érzékeli idővel, az vaksi és süket.

Márai Sándor

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Jóel 2,13

Jó átélni azt, hogy Isten szeret bennünket. Az is világos számunkra, hogy neki éppúgy nem tudjuk visszaadni irántunk való nagy szeretetét, és mindazt, amit tett érettünk, mint ahogyan szüleinknek sem a sok gondoskodást, aggódást, éjszakázást és imádságot. De lehetünk érte hálásak. Isten mindig megadja számunkra a lehetőséget a megtérésre. „Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy”, amihez néha meg kell „szaggatnunk” a szívünket. Ennek tudatában tekinthetünk vissza erre a hónapra is!

Elmúlt egy hónap! Milyen gyorsan elszaladt!

Ma visszatekinthetek a hónap eseményeire.

Mit értettem meg Isten szeretetéből?

Miben gazdagodtam?

Lezárult a félév, miért adhatok hálát?

Isten átsegített próbákon.

Még a féléven és a vizsgaidőszakon is,

sőt a szigorlatokon is!

Elfáradtam a tanulásban, új erőt kérek.

Belém épült az a tudás, amit tanultam,

vagy csak átestem a vizsgákon?

Épültek belőlem a diákok, akiket tanítottam?

Ma újrakezdhetek valamit?

Megéltem valamit Isten szeretetéből?

Megszaggattam a szívemet?

Szeretsz-e, Uram?

Szeretlek, Uram!

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

1Jn 4,10

Egyszer mindenkinek helyére kerül életében Isten szeretetének kérdése.

Gyermekkoromban a Seregélyes nevű faluban éltünk, ahol édesapám volt a református lelkipásztor. A parókiának nagy udvara volt, s amikor autóval mentünk el otthonról, két kaput is ki kellett nyitni ahhoz, hogy beállhassunk a garázsba. Egy alkalommal, amikor közösen tettük helyére az autót, s éppen a kapukat csuktuk be, gondoltam, kipróbálom édesapámat. Hat évesen eléálltam, hátratettem kezeimet, kihúztam magam, s azt mondtam neki:

– Édesapám, én nem szeretlek téged!

Édesapámon semmi sem látszott. Odalépett hozzám, megsimogatta a fejem, és szelíden így válaszolt:

– Nem baj kisfiam, az lenne baj, ha én nem szeretnélek.

Ettől kezdve számomra nem volt kérdés, mit jelent az Atya (s mit az apa) szeretete.

Olyan szeretetet, mint a tenger,

Olyan szeretetet, mint a tenger,

Olyan szeretetet kaptam tőled, Istenem.

Olyan szeretetet, mint a tenger,

Olyan szeretetet, mint a tenger,

Olyan szeretetet kaptam tőled, Istenem.

(ifjúsági ének)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

1Móz 6,5–6

A XX. század egyik leghíresebb Nobel-díjas regénye nem véletlenül vette címét a Bibliából: Baálzebub = Legyek ura. Hiszen egy olyan ősi kérdéshez nyúl vissza ez a regény, mely mélyen a Bibliában gyökerezik, noha a mű nem utal közvetlenül az Írásra.

Természetes körülmények közé jutva egy lakatlan szigeten, egy csapat iskolás gyermek felnőttek nélkül rendezi be mini társadalmát, építi ki kapcsolatait, viszonyait. Foglalkozásokat választanak, melyekhez ragaszkodnak, van, akit kivetnek a közösségből, s megindul a harc a vezető posztért. Mindaz, ami évezredek alatt alakult ki a társadalomban, a gyermekek között néhány hét alatt végbemegy. Eljutnak a félelemig, a transzcendens megsejtéséig, amit egy póznára tűzött véres disznófej szimbolizál, melyre legyek szállnak. Ő a Legyek Ura. A cselekmény addig „halad”, hogy a gyermekekben „felébred” az ölés „vágya”, s noha előbb félnek megölni egy menekülő malacot, később saját társuk elpusztításáig is eljutnak. A véres üldöző játék rémisztő futássá lesz, a kis társadalom teljesen szétesik, s feloldást csak a szigetre érkező felnőttek jelentenek, akik jelenlétében újra helyreáll a rend, a gyermekek halálos üldözése ártatlan játékká szelídül.

Ez a regény jelzi azt, hogy van valami az emberben, ami nem a társadalom hatására alakul ki, hanem eredendően bennünk van. Erről mondja az ige, hogy az ember szívének szándéka gonosz (1Móz 8,21). Ez az eredendő bűn, melyből egyedül Jézus Krisztus tud kiragadni bennünket.

Szereteted ne olyan legyen, mint az éhség, mely mohón válogat ehető és nem-ehető között: hanem mint a fény, mely egykedvűen kiárad minden előtte-levőre.

Weöres Sándor

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024