1Pt 3,8–17 Ismét egy igen nagy lépés, ha valaki már nemcsak azokat tudja szeretni, akik őt szeretik, hanem mindenkit, bárkit: samaritánust és ellenséget egyaránt. A szomszédot, a lehetetlen levélkézbesítőt, a csalót, a gyilkost, a hatalmaskodót, mindenkit. Azt tapasztaltam, hogy ezt az állapotot csak a nagyon hűségesek érik el. Ők valóban „ehető kenyérré” váltak mások számára. […]

ApCsel 11,15–17 A szeretet bármilyen formája csak akkor kezd alakulni, ha az eddig elmondottak már végbementek bennünk. Ó, milyen türelmetlenek vagyunk, amikor állandóan számon kérjük egymáson! Pedig mi sem adjuk, csak hát olyan jól esne kapni a másiktól. A szeretet nagyon idő-, ember-, ötletigényes. Vegyük komolyan, ahhoz, hogy legalább a testvéreink, családtagjaink felé megszülessen a […]

ApCsel 10,34–35 Az ember úgy gondolná, hogy a kegyesség vagy istenfélelem előbb alakul ki. Nagyon sok mindent át kell ahhoz élni, hogy valakiben valóban legyen istenfélelem. Miért van erre szükség? Hogy az életről megváltozzék a látása. Ez az istenfélelem ugyanis számít Istenre. Pont azért fél, mert tudja, hogy kicsoda Ő. Ezt úgy is megtapasztalhatjuk, hogy […]