Üzenet – Téma:
* Jézus Krisztus születésének bejelentése.
* Mária engedelmesen elfogadja az üzenetet.
Előzmények:
Évszázadokon át, attól fogva, hogy Isten Ádámnak és Évának megígérte, az emberiség várta a Szabadítót. Próféták jövendöltek eljöveteléről. Az egész templomi szolgálat az Ő eljövetelére és munkásságára mutat.
Elérkezett az az idő, amikor az Üdvözítő hamarosan testben eljön a földre! Ezt az időpontot a Biblia az idő teljességének nevezi (lásd Gal 4,4).
Már hat hónapja van áldott állapotban Erzsébet, az idős Zakariás pap előre haladott korú felesége. Gábriel angyal Zakariás templomi szolgálata idején mondta meg, hogy fiuk születik.
Történet:
Mária* a József* nevű ács* jegyese* volt. Küszöbön állt az esküvő. Galilea kis városában, Názáretben laktak, Józseffel együtt, aki Dávid királynak és Ábrahámnak* a leszármazottja volt. Erről a Lukács 3,23–38-ban és a Máté 1,1–17-ben található nemzetségi táblázatban* olvashatunk.
Mária szintén Dávid házáből származott. Erről nem olvasunk szó szerint a Bibliában, de erre következtethetünk a Szabadító* eljöveteléről szóló próféciákból, és a Lukács 3,23–38-ban levő nemzetségi táblázatból. Az is érthető, hogy József a rokonai közül választott magának menyasszonyt, ahogy az abban a korban a zsidó hagyomány szerint szokás volt, néhány kivételtől eltekintve. A nemzetséget lehetőleg tisztán kellett megőrizni!
Dávidnak ezek az utódai társadalmilag nem voltak jelentős emberek. Amikor a két törzs országa népét fogságba vitték, az a Dávid királyi házából való hercegeket és hercegnőket is sújtotta. Ezt bizonyítja, hogy József és Mária a megvetett Názáret városba* kerültek.
Mária még szűz volt, azaz még nem volt dolga férfival (még hajadon volt). Feltehetőleg otthon tartózkodott, amikor előkelő látogató érkezett hozzá. Gábriel angyal, aki korábban meglátogatta Zakariást a templomban, így mutatkozott be: „Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok.” Istennek ez a követe jött Máriához nagyon különös üzenettel.
Leglőször is úgy szólt hozzá, mint „kegyelembe fogadott”-hoz: „Üdvözlégy, kegyelembe fogadott” (28.v). Isten kegyelmének részese tehát. Ez azt jelenti, amint a 30. versből is kitűnik, hogy az Úr Máriát ingyen jótéteményben részesíti. „Az Úr veled van!” – vagyis: „Áldott vagy te az asszonyok között.” (42.v.) Hogy mit jelent ez a különös áldás, azt Mária még nem tudta. Ezért fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. Gábriel látta, mennyire „megdöbbent” Mária. A megdöbbent itt azt jelenti, hogy Mária félt is, és nagy hatással is volt rá. Az angyal ugyanis azt mondta: „Ne félj, Mária!” Nyugtatta. Aztán megismételte: „Mert kegyelmet találtál Istennél.” Hát nem a fordítottja igaz? Hiszen Isten ajándékozta neki a kegyelmet. Valóban, de hogy még jobban biztosítsa őt erről, azért mondja az angyal, hogy ezt a kegyelmet megtalálta Istennél. Nem tudjuk, de lehet, hogy Mária titokban reménykedett benne, hogy ő lesz majd a Messiás anyja. Ugyanis ő is és József is Dávid családjából származott! Ő, mint hívő leány, jól ismerte a Messiás, a Szabadító eljöveteléről szóló próféciákat. De hogy éppen az ő családjából fog megszületni, azt neki különlegesen is meg kellett mondani.
Gábriel angyal tudtára adta, hogy mi is Istennek ez a kegyelme: Mária állapotos lesz („fogansz méhedben”), és fiút fog szülni, akit Jézusnak* nevez majd.
Az angyal megmagyarázta, ki lesz az a Gyermek: „Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.”
A „nagy” itt „fenséges”-t, „hatalmas”-t jelent. Mindenki, aki hisz benne, el fogja ismerni, hogy Ő a Magasságosnak, az Úr Istennek a Fia. Istentől Jézus megkapja majd atyjának, Dávidnak a trónját. Dávidot az angyal Jézus atyjának nevezte. Ez nyilvánvalóvá teszi, hogy Ő a megígért Messiás, akiről a próféták szóltak, és akit az Úr Dávidnak is megígért (lásd 2Sám 7,12–16). Ez a Máriának mondott ígéret egyúttal azt bizonyítja, hogy Mária Dávid leszármazottja volt. Hogy Jézus megkapja Dávid trónját, és királyként uralkodik a Jákób házán örökké, megerősíti azt az ígéretet, melyet az Úr Ábrahámnak tett, Izsáknak és Jákóbnak megismételt, és Nátán próféta által Dávidnak adott: Dávid leendő Fia olyan Király lesz, aki örökké uralkodik.
Halandó ember nem uralkodhat örökké. A halandó ember bűnös. Az a Király, akiről Gábriel beszélt, isteni és bűntelen lesz. Mária csodálkozott. „Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?” – kérdezte. Férfi nélkül hogyan szülhetne gyermeket? Ez Máriától nem hitetlen kérdés, hanem felvilágosítást szeretne kapni. Nem annak a jele, mint amiről Zakariás tett bizonyságot (lásd Lk 1,18). Logikus kérdés, ami mögött nem húzódik meg hitetlenség.
Gábriel angyal így válaszolt: „A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.”
Itt isteni titok előtt állunk: az Ige testté lesz, és közöttünk lakik; az Atya egyszülöttjének dicsősége most láthatóvá lesz (Jn 1,14). (Ez a testté létel, a tény, hogy Isten Fia, mint ember jön a földre, nem emberi közreműködéssel történik. A Szentlélek, Istennek, a Magasságosnak ereje száll Máriára. Mint teljesen ember, minden emberi tulajdonsággal fejlődik Máriában, és születik meg. De szent lesz, bűntelen. Nem tapad hozzá az eredendő bűn. Isten Fia, mint Emberfia jön el. Ha közönséges emberként, ősei – Ádámtól és Évától kezdve – bűnével jött volna a világra, akkor sohasem vehette volna magára népének bűneit!)
Hogy mindez hogyan történt, nem kell tovább fejtegetni. Semmit sem tudunk róla mondani, mivel isteni titok. Csak Isten csodatevő hatalmáról tehetünk bizonyságot!
Kérdezés nélkül nyert Mária az angyaltól bizonyítékot Isten mindenhatóságáról. Amit senki sem tartott lehetségesnek, már meg fog valósulni: „Íme, a te rokonod*, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, mert az Istennek semmi sem lehetetlen.” Mária meghajol Isten akarata előtt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!”
Ezt az „Úr szolgálóleány”-át kétféleképpen is fel lehet fogni. Mária elismeri ezzel, hogy kész Isten akaratát elfogadni; de kinyilvánítja benne Fia istenségében való hitét is. Fia Ura és Királya lesz, ő pedig annak a szolgálóleánya. (Hasonlítsd össze azzal, amit Erzsébet mondott Róla: Lk 1,43!) Gábriel angyal ezután eltávozott Máriától.
Kiegészítés a felsősök számára:
Lk 1,39–45 (56):
Mária nemsokára észrevette, hogy gyermeket vár. Akkor gyorsan útra kelt „Júda egyik városába”*, ahol Zakariás és Erzsébet, a rokona lakott. Megérkezett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében („a magzat repesett az ő méhében”, Károli fordítás). Az Úr Jézus még meg nem született előfutára üdvözölte így a még meg nem született Üdvözítőt. A Szentélek művelte ezt.
Erzsébet megtelt Szentlélekkel, és hangos szóval kiáltotta: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!” Bár még nem tudott semmit Mária különleges áldott állapotáról, a Szentlélek tudtára adta. Általa tudta meg azt is, hogy ki az a Gyermek, akit Mária magában hord: „Hogy is lehetséges, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám?” (más értelmezés szerint: „Hogyan érhet engem ez a megtiszteltetés?”) Így tett bizonyságot arról, hogy Mária Gyermeke az ő Üdvözítője, Ura és Királya. Erzsébet aztán elmondta, hogy a magzat ujjongva mozdult meg a méhében, amikor Mária köszöntését meghallotta. Erzsébet még azt is mondta: Mária, te boldog vagy, mert hittél. Amit az Úr mondott, beteljesedik.
Mária akkor dicsőítő éneket énekelt, melyet a Lk 1,46–55-ben olvashatunk. (Lásd ennek elbeszélését a 207. leckében).
Lk 1,56: Csaknem három hónapig maradt Mária Zakariásnál és Erzsébetnél. Talán közvetlenül azelőtt, mielőtt Erzsébet megszülte gyermekét, hazament.
Jegyzetek:
Jegyes – Mondjuk el a gyermekeknek, hogy Izráelben egészen mást jelentett a jegyesség, mint ma nálunk, hogy téves fogalmuk ne legyen arról, hogy Mária József jegyese volt. Nálunk a jegyesség nem törvényes elkötelezettség, ha valamelyik fél meggondolja magát, bármikor felbonthatja, minden következmény nélkül. Izráelben nem a fiatalok választották egymást, hanem a szülők egyeztek meg, hogy ki lesz a gyermekük párja, vagy ha a szülők már nem éltek, akkor az idősebb fiútestvér vagy nagybácsi stb. döntötte el. Ezt házassági szerződéssel pecsételték meg a fiatalok jelenlétében. Ennek a szerződésnek a megtartása kötelező volt. Ezt követte a jegyesség ideje. Amikor kitűzték az esküvő időpontját, akkor a vőlegény édesapja a kölcsönös megállapodásban rögzített mátkapénzt odaadta a lány apjának vagy rokonának. Az apa kezelte a pénzt, annak a kamatát megtarthatta, de a pénzt nem használhatta fel. Ha a szülők meghaltak, a leány megkapta a pénzt. Ez történt akkor is, ha a férj halt meg. Izráelben majdnem mindenki megnősült. Az „agglegény” szó nem is létezett. Fiatalon házasodtak. A fiú számára a legalacsonyabb életkor a tizenhárom év volt (akkor tette/teszi a Bar Mitswa-ját, lett/lesz a „törvény fia”, lett/lesz férfivá), a lány számára pedig a tizenkét év. Vajon Mária is ilyen fiatal volt-e még, nem tudjuk. (Szólhatunk arról, hogy nem is oly régen nálunk, magyaroknál is hasonló szokás volt. A szülők választottak párt a gyermeküknek. Innen maradt fenn a hajadon leányoknak ez az elnevezése: „eladó lány”, a vőlegény név pedig a „vevő legény”-ből származik. A menyasszony „jegykendő”-t adott a vőlegénynek, a vőlegény szülei „móring”-ot adtak a leány szüleinek. A leány „kelengyé”-jét már kiskorában kezdték gyűjteni.)
Mária – héber alakja Mirjám („ellenszegülő”), gyakran előforduló zsidó név. Márián, Jézus édesanyján kívül, még több Máriával is találkozunk az evangéliumokban: Mária Magdaléna (többek közt Lk 8,2); Mária, Márta és Lázár nővére (többek közt Jn 12,1–3); Mária, a Jakab és József anyja (Mt 27,56) és Klópás vagy Alfeus felesége; Mária, János Márk, az evangélium író anyja (ApCsel 12,12); Mária, egy római keresztyén nő (Róm 16,6).
József – „Adjon ehhez Jáhve” „Isten gyarapítson”. Ez a név még kétszer előfordul a Lk 3-ban levő nemzetségi táblázatban (24. és 30. v.). A Lk 2 után Mária férjével többé nem találkozunk. Régi mesterek festményeiken Józsefet mindig idős embernek ábrázolták. Ennek semmi alapja sincs. A Mk 6,3-ban az emberek a názáreti Jézust „Mária fiá”-nak nevezik. Ez azt jelenthetné, hogy József akkor már meghalt (Jézus 30 éves volt), de az is lehet, hogy az emberek emlékeztek arra, hogy Mária már várandós volt, mielőtt férjhez ment. A Mk 6,3-ban szó van Jézus testvéreiről is: Jakab, József, Júdás és Simon, sőt húgairól is. Ez azt bizonyítja, hogy József még évekig élt Jézus születése után. A Mt 12,46–50-ben is olvashatunk Máriáról és Jézus testvéreiről, akik Őt keresték. József nincs köztük, ami azt bizonyíthatja, hogy akkor már nem élt.
Ács – A Mt 13,55-ben a názáretiek azt mondják Jézusról: „Hát nem az ács fia ez?” Sőt, ők Jézust is „ács”-nak nevezik (Mk 6,3).
Dávid és Ábrahám – A Mt 1,1-ben az Üdvözítő nemzetségi táblázata így kezdődik: „Jézus Krisztusnak, a Dávid fiának, az Ábrahám fiának nemzetségkönyve.” Miért? Nekik tette az Úr a Messiás eljöveteléről szóló különleges ígéreteit (lásd 1Móz 22,18; 2Sám 7,12 és 16; Zsolt 89,30; Zsolt 132,11).
Nemzetségi táblázatok – A Bibliában levő összes nemzetségi táblázat csak a férfi ágat említi. Néha szó van az utódok között nőről is, különleges megjelölésként. Máté és Lukács is követi ezt a szokást. A táblázat, mellyel Máté az evangéliumát kezdi, Jézus Krisztusé. Ezzel végződik: „József, annak a Máriának férje, akitől JÉZUS született, akit Krisztusnak neveznek.” Máté, mint különlegességet említi, hogy ő Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedéket jegyzett fel, Dávidtól a babiloni fogságbavitelig (Jekonjás) is tizennégy nemzedéket, és a babiloni fogságbavitel után (Sealtiél) Krisztusig szintén tizennégy nemzedéket. Máté átsiklik néhány név fölött, hogy ne lépje át a tizennégyes számot. A Lukács 3,23-ban azt olvassuk, hogy József Éli fia volt, és az ág Nátánig, Dávid fiáig nyúlik így vissza, akiről a 2Sám 5,14 tesz említést, aki Dávid és Batsúa (Betsabé) fia volt (1Krón 3,5). Az az ág, mely a Máté 1-ben található, Józseftől ennek apjáig, Jákóbig, és aztán a Tizenkéttörzs országának különböző királyain át Salamonig vezet, aki szintén Dávid és Betsabé fia volt.
Azt az ágat, melyet Lukács ad, általában Mária nemzetségi ágának tekintik, aki így Éli leánya volt. Józsefet, Éli vejét Lukács Éli fiának nevezi, úgy, ahogy Naómi is leányának nevezte a móábi Ruthot. A Lukács 3,23 azt mondja Jézusról: „köztudomás szerint József fia volt, ez pedig Élié”. József neve után Lukács tehát Mária apjával, Élivel folytatja a nemzetségi táblát. A Máté szerinti nemzetségi táblázat a Károli fordításban mindig arról szól, hogy „nemzette”, tehát biológiai utódlásról szól, míg a Lukács szerinti azt mondja: „fia”. Az új fordítás mindkét helyen a „fia” szót használja.
A Szabadító eljöveteléről szóló próféciák – 2Sám 7,12–16: Nátán próféta azt jövendölte Dávidnak, hogy halála után olyan utódja lesz, akinek a királyságát Isten megerősíti. Dávid háza „állandó lesz” (Károli fordítás), királysága örökre megmarad: „trónod örökre szilárd lesz”. Az ezráhi Étán, a Zsolt 89 költője olyan valamit mond, amit az Úr neki a Szentlélek által sugallt (30.v.): „Mindenkor gondoskodom utódairól és trónjáról, míg csak meglesz az ég.” Jer 23,5: „Eljön majd az idő – így szól az Úr –, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, jog és igazság szerint jár el az országban”. A zsidók is tudták ezt nagyon jól, amint az többek közt a Jn 7,42-ből is kitűnik: „Nem az Írás mondta-e, hogy Dávid magvából és Betlehemből, abból a faluból, ahol Dávid élt, jön el a Krisztus?”
Názáret – Város Galileában, mely abban az időben a nagy közlekedési utak mellett, egy 350–400 m magas dombon feküdt (gondoljunk csak a Lk 4,29–30-ra, ahol arról van szó, hogy a názáretiek az Úr Jézust elvitték annak a hegynek a tetejére, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák a szakadékba). Nátánaél szavakba öntötte az embereknek Názáretről táplált megvetését (Jn 1,46): „Származhat-e valami jó Názáretből?” Az, hogy Jézus Názáretből származott, okot adott azoknak a zsidóknak, akik nem hittek benne, hogy Messiás voltában kételekedjenek. A Messiásnak ugyanis a Mikeás 5,1 szerint Betlehemből kell származnia, de ők nem tudták, hogy Jézus ott született.
Jézus – „Jahve megszabadít”. A Jézus név a Józsué, vagy Jósua, Jésua és Hóséa görög alakja.
Erzsébet, a te rokonod – Erzsébet, Zakariás pap felesége „Áron leányai közül való” volt (Lk 1,5). Mivel Mária unokanővére, az ő anyja is Dávid leszármazottja. A papok számára nem volt akadálya annak, hogy nem a rokonságból nősültek, mert nem kellett arra számítani, hogy az örökség idegenekre száll. A papoknak ugyanis nem lehetett saját birtokuk.
Keresztelő János tehát anyai ágon Dávid leszármazottja volt, és közeli rokon, Jézus másodfokú unokatestvére.
Júda egyik városa – Nagyon valószínű, hogy ez a város Hebrón lehetett Júdea hegyvidékén, Jeruzsálemtől délre. Hebrón volt ugyanis az egyetlen jelentős város ezen a vidéken. Ehhez járul még az is, hogy Hebrón papi város volt, ahol Zakariás pap nyugodtan lakhatott.
Énekek:
Református énekeskönyv: 98:1–2; 136:1–4.23; 146:1–4; 302:1–5; 303:1–7; 310:1–8; 311:1–13
Jertek énekeljünk!: 1; 2; 8; 32; 36
Harangszó: 7:1–3; 41; 43; 51:1
Dicsérjétek az Urat!: 75; 103; 115:1–3
Erőm és énekem az Úr: 21; 39; 57:1; 113
Megjegyzések:
Az angyalok feladata – Az angyalokról sokat olvasunk a Bibliában. A szó a görög „angelosz”-ból származik, melynek jelentése „követ”, „küldött”. Feladataik különbözők. Gábriel Isten követe. Más angyalokat Isten azért küld, hogy az embereket védjék, ismét másokat, hogy őket megbüntessék.
Mária hite – Az, hogy Mária feltétel nélkül meghódol Isten akarata előtt, azt bizonyítja, hogy hiszi, Isten irányítja az életét.
Fontos, hogy mi is ellentmondás vagy kételkedés nélkül adjuk át magunkat az Úrnak. Ez biztosan hatással lesz a gyerekekre, mivel ők, ahogy az helyes, még minden bizalmukat belé vetik. Az Atya Isten, a Magasságos, szeretetteljes és hű. Ki ne bíznék hát benne?
Mária „foganásá”-nak titka – A római katolikus egyház nagyon fontosnak tartja azt, amit ők Mária „szeplőtelen fogantatásának” neveznek, mivel őt, Isten anyját, szentként akarják jellemezni. Férjhez ment ugyan, de nem élt házaséletet. Ez tévelygés, mely Máriát Jézus közelébe emeli. Az Újszövetség csak néhol szól a szűztől való születésről.
Nem könnyű ezt a titkot a fiatal gyerekeknek megmagyarázni. Nincs is rá szükség, hogy megpróbáljuk. Egyszerűen elfogadják. Talán az a legjobb, ha Gábriel hírének a lényegét mondjuk el nekik: Isten Fia, akit Isten olyan régen megígért, eljön a földre, és Mária lesz az édesanyja.
A felsősöknek mondjuk el, hogy Mária áldott állapotba került anélkül, hogy testileg együtt lett volna egy férfival, számunkra érthetetlen módon, a Szentlélek közreműködésével. Ezért Isten az Ő apja, és nem József.
Bővebb nagyarázat a felsősök számára – A nagyobb gyermekeknek beszélni kell Mária és Erzsébet találkozásáról, és arról az üzenetről is, melyet József álmában kapott. (Mt 1,18–25) Az elbeszélés központja azonban Gábriel Máriának mondott híre maradjon.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki)
- Egyháztörténet: A római katolikus egyház Mária-tisztelete. (***)
- Kapcsolatok a családban. Leszármazás, családfa. (***)
- Népszokások, a lakóhely hagyományai:
Beszélhetünk róla, de akár össze is gyűjthetjük a gyerekekkel, hogy lakóhelyünkön milyen szokásai voltak (és vannak) a párválasztásnak, eljegyzésnek, jegyben járásnak. (***)
Biológia / Emberismeret (Osztályfőnöki)
- A magzat fogamzása. A Szentlélektől fogantatás problémája. Hit és tudomány helyes viszonya. (***)
Dráma
- Szituációs játék: Mária és az angyal találkozása. (*)
Vizuális kultúra (Rajz – Művészettörténet)
- Rajzolás: angyal ábrázolása egyéni formanyelv segítségével. (*)
- A színek hangulati hatása, kifejező ereje. Az angyali jelenés kifejezése különböző színekkel. Színkeverés: derített színek. (** ***)
- Az angyali üdvözlet és más angyal-ábrázolások a művészettörténetben. (** ***)
- Családfa készítése (vizuális kommunikáció). (***)
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
214. A napkeleti bölcsek
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* Isten Fia szegénnyé lett értünk.
* Tegyünk meg mindent, hogy Jézushoz menjünk!
Előzmények:
Jézus születése után a negyvenedik napon megtörtént bemutatása a templomban. Simeon karjába vette a Gyermeket, és énekelt, miközben Anna, a prófétaasszony is bizonyságot tett Jézus eljöveteléről.
Történet:
Amikor Jézus Betlehemben megszületett, néhány bölcs* érkezett napkeletről Júdeába. Azért keltek útra, hogy az újszülöttet imádják. Megérkeztek Jeruzsálembe, a fővárosba, és jelentkeztek (Nagy) Heródes királynál. Amikor bebocsátást nyertek hozzá, megkérdezték: „Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát*, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.” (Hogy ők a kis királyt imádni akarták, azt mutatja, hogy többet láttak benne földi királynál. Ez a király isteni Gyermek kell hogy legyen…)
A hír Heródes királyt felkavarta. Egyébként Jeruzsálemben mindenkit izgalomba hozott, aki meghallotta. De ez az izgalom nem örömöt, hanem nyugtalanságot jelentett. Heródes jól tudta, hogy miről van szó. Ugyanis összehívatta a főpapokat és írástudókat, és megkérdezte tőlük, hogy hol kell megszületnie a Krisztusnak. Krisztusnak, a rég várt Messiásnak, akitől a zsidók szabadításukat várták. Ugyanis sokak véleménye szerint Ő lesz, aki Izráelt felszabadítja az idegen járom alól.
A tudósok azonnal készen voltak a válasszal: „A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: Te pedig Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda fejedelmi városai közül, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt.” (Figyeljük meg, hogy itt szabadon idézik a Mik 5,1-et.)
Heródes titokban hívatta a bölcseket. Megkérdezte tőlük, mikor látták meg a csillagot. Amikor azok megmondták az időpontot, elküldte őket Betlehembe. Kérte őket, hogy visszafelé jövet megint keressék föl, és számoljanak be az ifjú királynál tett látogatásukról. Azt mondta, ő is el akar menni, hogy imádja a gyermeket. Miután a bölcsek, gyanakvás nélkül, meghallgatták Heródest, elindultak Betlehembe. Az út Jeruzsálemtől Betlehemig csak 7 km. Megtörtént a csoda, hogy az a csillag, melyet Keleten láttak, megint feltűnt, és előttük ment Betlehemig, ahol megállt a fölött a hely fölött, ahol Jézus volt. Milyen nagy örömöt jelentett ez a bölcsek számára!
Bementek a házba*, és megtalálták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborulva imádták Őt. Aztán kinyitották kincsesládáikat, és előszedték ajándékaikat: aranyat, tömjént és mirhát*. Odaadták azokat a gyermeknek. Valóban királyi ajándék volt.
Arról nincs szó, hogy József és Mária hogyan reagált erre.
Isten a bölcseket álmukban figyelmeztette, hogy ne menjenek vissza Heródeshez. Ezért más úton tértek vissza hazájukba.
Jegyzetek:
Néhány bölcs – Nincs szó három emberről, de arról sem, hogy királyok lettek volna, vagy ismernénk a nevüket. Erről a római katolikus hagyomány beszél a három ajándék, az arany, a tömjén és a mirha alapján. Kik voltak ezek a férfiak? Napkeletről, vagy jobban mondva északkeleti irányból, nagy valószínűséggel Mezopotámiából jöttek, ahol a káldeusok laktak. A Dán 2,2 csillagjósoknak nevezi őket. Nagyon különös, hogy ők a csillag feltűnését kapcsolatba hozták egy királyról szóló régi történettel, aki majd Júdeában fog megszületni. Isten Lelke vezette rá őket e felismerésre.
Csillag – Nem világos, miért gondolták ezek a bölcsek azt, hogy egy új csillag feltűnése az égbolton királyfi születését jelenti. Talán ismerték Bálám próféciáját, amely arról szólt, hogy csillag jön fel Jákóbból, királyi pálca támad Izráelből, amely bezúzza Móáb halántékát és Sét összes fiainak koponyáját (4Móz 24,17). A csillag később megmutatta nekik az utat a betlehemi házig, és ott megállt. Ez azt jelentheti, hogy a csillag egy meteor volt, mely alacsonyabb légrétegben lebegett.
Ház – Jézus egy istállóban született. Máté pedig házról ír. Feltehető, hogy József és Mária Jézus születése után találtak egy lakást, ahova beköltözhettek. A gyermek Jézus már idősebb lehetett, mint ahogy mi gondoljuk. Amikor Heródes megkérdezte, mikor tűnt fel a csillag, 2 éves korig ölette meg a gyermekeket. Jézus már kisgyermek lett volna?
Arany, tömjén és mirha – Az ajándékok jelképesek voltak: az arany a királynak járt, a tömjén Istennek, a mirha a halottnak. A Gyermek, aki Isten Fia, a világ Ura és Megváltója, mindhármat megérdemelte.
Énekek:
Református énekeskönyv: 251:1.4; 296:1; 329:1.5; 398:1.3.5
Jertek, énekeljünk!: 18:2; 20:2; 31:7.8.9; 33:3
Harangszó: 6; 7; 40:1.6; 43
Dicsérjétek az Urat!: 24:1–2; 109:1; 111; 119; 122
Erőm és énekem az Úr: 41; 68:1.5; 78:1; 103; 108
Megjegyzés:
Tégy meg mindent, hogy az Úr Jézushoz juss! – A bölcsek példát adtak nekünk. Ők is otthon várhatták volna meg, hogy többet halljanak meg róla. Ők azonban azonnal elindultak egy sok napig tartó útra, mely nem volt veszélytelen a gazdag utasokra leselkedő rablók miatt. Útra keltek, hogy megkeressék a zsidók újszülött királyát! Mennyivel másként reagáltak Heródes és a zsidók. Az írástudók és farizeusok nem mentek Jeruzsálemből Betlehembe, csak az utat mutatták meg. Mi hogyan reagálunk?
Akire nem hat Krisztus eljövetelének híre, annak ellenére, hogy tud létezéséről, az nem várhatja, hogy Krisztus kijelenti magát neki. Egyszóval, nekünk kell elindulnunk hozzá!
„Idegen marad Isten szava, míg Isten fel nem fedi maga.”
(M. Nijhoff, „Kinderkruistocht”).
Kapcsolódás iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Történelem
Földünk és környezetünk (Földrajz)
Emberismeret / Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki)
Sok gyermeknaptárban és különféle hetilapokban találunk horoszkópokat. Mutassunk rá ennek veszélyére, és mondjuk el a gyerekeknek, hogy Isten ezt tiltja!
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
– párbeszédes (felelgető) formában (*)
– József Attila: Betlehemi királyok c. versének feldolgozása. A karácsonyi műsor kiegészítése a verssel. (***)
Ének-zene
Vizuális kultúra (Rajz – Művészettörténet) / Technika
Vázlat:
József – Mária – Jézus
napkeleti bölcsek – csillag
Jeruzsálem
Heródes király nyugtalan
tudósok: Betlehemben
ajándékok: arany, tömjén, mirha
álom: másik út
365/214. A napkeleti bölcsek – tanári segédlet és feladatlapok egyben
213. Jézus bemutatása a templomban; Simeon és Anna
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* Jézus Krisztus minden nép világossága.
* Az ígéret beteljesedése feletti öröm.
Előzmények:
Az Úr Jézus megszületett. Az angyal elmondta ezt a pásztoroknak. Az angyalok énekeltek. A pásztorok elmentek Betlehembe, hogy megnézzék a Gyermeket. Elmondták mindenkinek, ami azon az éjszakán történt.
Történet:
A Gyermek nyolcnapos lett. Ezen a napon szokták a zsidó kisfiúkat körülmetélni. Jézust, az Isten Fiát is alávetették ennek a törvénynek (lásd Gal 4,4). Egészen emberré lett, kivéve a bűnt. Mégis végre kellett hajtani rajta a bűntől való megtisztulás, a körülmetélkedés jelét. Így Krisztus engedelmeskedett a törvénynek, mivel teljesen szenvedni akart Övéi bűnéért.
Aki körülmetéletlen volt, az idegen volt Isten számára. Jézusnak, az Isten Fiának meg kellett alázkodnia, ha nem akart idegen lenni Atyja számára. Azzal, hogy körülmetélték, fölvétetett az Isten és népe közti szövetségbe.
Nem történik említés arról, hogy ki metélte körül a Gyermeket. Betlehemben is lehetett egy férfi, egy rabbi, aki ezt a feladatot vállalta.
A körülmetélés napján kapta a Gyermek a Jézus nevet, ahogy azt az angyal Máriának (és Józsefnek is) megmondta.
A fia születése utáni negyvenedik napon jelenhetett meg a zsidó asszony megint a nyilvánosság előtt. Akkor nem volt már „tisztátalan” a szülés után (lásd 3Móz 12,2–4). A 3Móz 12,6–8 szerint: Ezen, a körülmetélés utáni harmincharmadik napon mehetett először a szent sátorhoz, később a templomba. Akkor áldozatot kellett vinnie a paphoz: egy esztendős bárányt és egy galambfiókát vagy gerlicét. Ha szegény embereknek nem telt bárányra, akkor az áldozat lehetett két gerlice vagy két galambfióka is. Az egyik galamb égőáldozat volt (hálából bemutatott), a másik pedig vétekáldozat (hogy kiengesztelést szerezzen). Az áldozat bemutatása után a pap az asszonyt tisztának nyilvánította.
Jézus édesanyjának is meg kellett tartania ezt a törvényt. Ő is tisztátalanná lett azzal, hogy szült, még ha az Üdvözítőt szülte is. Itt is újból Krisztus mély megalázottságát látjuk: Születése után az Ő anyjának is meg kellett tisztulnia*.
József és Mária az efrátai Betlehemből elmentek Jeruzsálembe. Ez kb. 7 km gyaloglást jelentett. Karjukon vihették az áldozatot: egy pár gerlicét vagy galambfiókát.
A gyermek Jézust „be kellett mutatni” az Úrnak. Izráelben minden elsőszülött fiút „meg kellett váltani”, mivel az Úrnak volt szentelve*. Hogy őt, mint örököst, meg lehessen tartani, öt sékelt kellett fizetni érte (4Móz 18,16). Így mutatták be, bár Isten Fia volt, Krisztust is Istennek, az ő Atyjának, és fizették meg érte a váltságdíjat.
Mielőtt a gyermek Jézust az Úrnak bemutatták volna, a templom egyik udvarán különös találkozás történt. Azt olvassuk, hogy élt Jeruzsálemben egy Simeon* nevű „igaz és kegyes ember”. „Várta Izráel vigasztalását”, azaz várta a Messiás eljövetelét, aki Izráelt meg fogja vigasztalni. Ez volt minden igaz izráelita reménye.
A Szentlélek volt rajta. Azt a kijelentést kapta tőle, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. Simeon tudta, hogy Krisztus eljövetelének ideje közel van.
A Szentlélek indítására a megfelelő időben ment a templomba: amikor József és Mária a gyermek Jézussal megérkezett az udvarba, ő is éppen ott tartózkodott.
Kétségtelen, hogy a Szentlélek által tudta meg Simeon, hogy a kisgyermek, akit bevittek, a megígért Messiás. Milyen csodálatos ugyanis az, hogy Simeon nem a szegényes körülményekre figyelt. Egy egyszerű, vagyontalan házaspár egy gyermekkel, a férj két galambot hoz, melyet lehet, hogy az imént vásárolt a galambárusoktól (lásd Jn 2,14; 222. lecke).
Simeon habozás nélkül Józsefhez és Máriához ment, s karjába vette a Gyermeket. Magasztalta és dicsőítette Istent.
Simeon énekének a magyarázata:
Simeon szavait, melyeket mondott, amikor karjában a gyermek Jézussal ott állt, joggal nevezhetjük éneknek. Éneke valójában csak egyetlen hosszú mondat, mellyel Simeon az Úrhoz fordult. Azt énekelte meg benne:
– hogy az Úr őt most békességgel bocsáthatja el, hogy meghaljon, amint megígérte;
– saját szemével látta Isten üdvösségét (az Üdvözítőt), a Gyermeket, akit karjában tartott; – ez olyan üdvösség, olyan megváltás, melyet Isten minden nép szeme láttára elkészített (tehát nemcsak Izráel számára);
– olyan világosság abban a sötétségben, melyben a pogányok élnek, mely által kapcsolatba kerülnek a világ Világosságával, Jézus Krisztussal. Üdvösség is, mely a Messiás eljövetelével elkezdődik, Isten népének Izráelnek dicsőségére, mert Izráelt tisztelik, mivel Krisztus ebből a népből származik.
Látjuk, hogy Simeon Krisztus eljövetelét „világraszóló”-nak találta. Más szóval: a Szentlélek tudtára adta, hogy az üdvösség, mely Krisztusban van, a föld minden népéé. Nemcsak Izráelt, hanem minden népet beragyog a világ Világossága, Jézus Krisztus. Ez a missziói parancsban teljesedik be, melyet az Úr Jézus később ad majd tanítványainak, és velük együtt mindazoknak, akik Őt szeretik.
József és Jézus anyja, Mária csodálkoztak azon, amit Simeon Róla beszélt.
Simeon megáldotta őket, és Máriának prófétai szavakat mondott: „Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben.” Az Üdvözítő eljövetele soha nem lesz eredmény nélkül. Izráelben lesznek, akik elutasítják Őt, azok számára Krisztus elesés és ítélet lesz. Mások Üdvözítőként ismerik el, és ezért az számukra felemelésül szolgál. Mint újjászületett emberek támadnak fel.
József és Mária számára ez a korlátok közé szorítás nehéz dolog volt, mert Simeon azt jövendölte, hogy a karjában tartott Gyermek által viszály és ellenségeskedés támad. Az Üdvözítő „jelül” lesz, „amelynek ellene mondanak”. Az emberek Izráelben – és később más országokban is – teljesen másképpen nyilatkoznak majd Krisztusról. Az egyik ördögtől megszállottnak fogja tartani, a másik csak csodái miatt követi, ismét más elárulja, lesznek akik halálra ítélik, ütik és leköpik, gúnyolják és megkorbácsolják, míg mások azt kiáltják: „Feszítsd meg, vidd el!”. De lesznek sokan olyanok is, akik szívből elfogadják Őt.
Simeon közben főként Máriához intéz prófétai szavakat: „A te lelkedet is éles kard járja majd át.” Mária is részese lesz tehát annak, hogy Jézusnak „ellene mondanak”. Az ezzel járó szomorúság éles kardként járja át a lelkét. Gondoljunk csak Máriára, amint ott áll a Golgotán, miközben Fia, aki akkor még csak 33 éves, mint egy gonosztevő a kereszten függ.
Miért így fog történni? „Hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata”, azaz, Krisztus eljövetele által az emberek titkos gondolatai és véleményei ismertté legyenek: vagy vele vagy ellene (vö. Lk 9,49–50; 11,23).
Volt még valaki a templomban, akit nagyon érdekelt az a Gyermek, akit József és Mária be fog mutatni az Úrnak. Az öreg Anna, egy bizonyos Fánuel leánya, az Áser* törzséből, aki kb. nyolcvannégy éve élt özvegyen. Mindössze hét éve házasodtak össze, mikor a férje meghalt. Anna prófétanő volt. Több ilyennel is találkozunk a Bibliában. Gondoljunk Debórára és Huldára.
Annáról azt olvassuk, hogy éjjel és nappal a templomban tartózkodott, hogy Istent szolgálja böjtöléssel és imádkozással.
Anna látta, hogy Simeon ott áll a Gyermekkel a karjában. Azonnal megértette, hogy Ő a régóta várt Messiás! Akkor maga is odaállt, és megvallotta, hogy az a Gyermek az Üdvözítő. Anna ezt elmondta mindenkinek Jeruzsálemben, akik, éppen úgy mint ő és Simeon, a megváltást (mondhatjuk úgy is, hogy a Megváltót) várták.
József és Mária ezután a Jézussal és az áldozati galambokkal a paphoz mentek, aki bemutatta a Gyermeket az Úrnak, és elvégezte a kötelező égő- és vétekáldozatot.
Most Lukács időben egy óriási ugrást tesz: Visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. József és Mária azonban előbb Betlehembe mentek vissza (lásd Mt 2; 214. és 215. leckét).
Jegyzetek:
Szülés után való megtisztulás – Az Úr Jézus nem bűnben fogant és született, mivel Ő „a Szentlélektől fogantatott”. Mégis megtörtént a tisztulási és vétekáldozat.
Az elsőszülötteket az Úrnak szentelték – Ezt annak az emlékére kellett cselekedni, hogy az Egyiptomban töltött utolsó éjszakán Izráel elsőszülöttjei életben maradtak, amikor az angyal mind az emberek, mind az állatok elsőszülöttjét megölte, ha nem volt ott az ajtófélfán a páskabárány vére (lásd 2Móz 12,12–13.23.29; 49. lecke). Attól kezdve minden első fiút és állatot Istennek szenteltek. Az elsőszülött fiút és a tisztátalan állatokat (pl. a szamarat) meg lehetett váltani; az elsőszülött tiszta állatot (pl. juhot, kecskét, marhát) azonban meg kellett áldozni (lásd 4Móz 18,15–19).
Simeon – A zsidó tudósok könyveiben találkozunk egy Simeonnal, aki Nagy Heródes idejében nagy tekintélynek örvendett Jeruzsálemben. Hillélnek, a sanhedrin (zsidó nagytanács) alapítójának és elnökének a fia volt. Simeon apja utódaként szintén a nagytanács elnöke volt. Megkapta a rabban címet, melyet egyszerre csak hét tudós kaphatott meg. A zsidó tudósok azt mondták, hogy Simeonban prófétai lélek volt, és hogy megfosztották tisztségétől, mivel ellene mondott annak az uralkodó felfogásnak, hogy a Messiás országa csak időlegesen jön el. Úgy vélik, hogy Gamáliel rabbi, akit az ApCsel 5,34 és 22,3-ból ismerünk, az ő fia volt. Simeon, mint tudós, a próféciákat tanulmányozta. Amikor tanulmányai közben Dániel könyvéhez ért, abban bizonyára megtalálta azt az időt, amikor a Messiás el fog jönni.
Áser törzse – Kis törzs, mely Izráel (a tíz törzs országa) fogságra vitele előtt az ország északnyugati részén a Földközi-tenger partján lakott. Anna ősei már I. Jeroboám vagy egy későbbi király idejében Júdába (a két törzs országába) költözhettek, hogy ott az Úrnak szolgálhassanak. Lehet az is, hogy elődei a Babilonból visszatérő zsidókkal együtt jöttek Júdába.
Énekek:
Református énekeskönyv: 134; 301; 318; 447; 500:1
Jertek, énekeljünk!: 2; 27; 32:1.3; 72; 85; 161
Harangszó: 2; 3; 4:1; 47
Dicsérjétek az Urat!: 18; 40; 102; 103; 104:1
Erőm és énekem az Úr: 21; 78; 108; 112; 123; 143:1.4
Megjegyzések:
Jézus Krisztus világosság minden nép számára – Zakariás énekében szó van arról a szabadításról, melyet Isten népének, Izráelnek ajándékoz. Simeonnak ebben az énekében az öreg próféta világosan bevon minden népet a Jézus Krisztus által való szabadulásba: „világosságul a pogányoknak”. A Zsolt 87-et ismétli más szavakkal.
Az ígéret beteljesedése feletti öröm – Ahogy Simeon, úgy mi is várhatjuk Jézust a szívünkbe. Amint Anna, úgy mi is imádkozhatunk, hogy jöjjön el hozzánk. És ahogy Simeon, mi is kifejezhetjük és megénekelhetjük az üdvösség miatti örömünket és hálánkat, amely Jézus Krisztus eljövetelével érkezett el hozzánk. Karácsony az erre kiválasztott idő, de szívünkben minden nap lehet ünnep. Ő, a Békesség Fejedelme, eljött!
Simeon énekéről a felsősöknek – Éppen úgy, ahogy Mária és Zakariás énekét, ezt az éneket is el lehet olvasni ebben a csoportban. A magyarázat segíthet annak a megértésében, hogy miről van itt szó.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Történelem
Magyar irodalom / Dráma
Kiegészíthetjük a karácsonyi műsort a „Mária” c. költeménnyel.
Vizuális kultúra (Rajz)
Vázlat:
Jézus
8. nap – körülmetélés
40. nap – templom – „bemutatás”
égőáldozat és vétekáldozat
szegények – 2 galamb
Simeon – ének – prófécia
Anna – 84 év
365/213. Jézus bemutatása a templomban; Simeon és Anna – tanári segédlet és feladatlapok egyben
212. A pásztorok imádják a Gyermeket
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* Az üzenet átadása – bizonyságtétel.
* Imádás, magasztalás.
Előzmények:
Az efrátai mezőkön hallották a pásztorok az angyaltól az örömhírt: Krisztus megszületett! Az angyalok éneke megerősítette ezt számukra.
Történet:
Az angyalok visszatértek a mennybe. A pásztorok azt mondták egymásnak: „Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg, hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr.”
A pásztorok egy pillanatig sem haboztak. Hitük csak meg akart győződni arról, amit az Úr az angyal és az angyalok kara által üzent. Mentek, hogy megnézzék, ami „történt”. Fenntartás nélkül hittek. De látni is akarták, amit az angyal mondott.
Sok ember valami láthatóban és kézzel foghatóban akar hinni: „Először látnom kell…” Csak a szónak nem hisznek. Ezzel nem is jutnak el a hívő látásig, a dolgok létéről való meggyőződésig, és egyáltalán nem a meggyőződés öröméig (gondoljunk a Zsid 11,1-re).
A pásztorok elindultak, miután elhitték azt, amit az Úr üzent, hogy meglássák, hogy történt mindaz.
Otthagyták a juhokat. Nincs szó arról, hogy egyikük ott maradt volna, hogy vigyázzon a jószágra. Ebből arra következtethetünk, hogy mind elmentek Betlehembe.
„Elmentek tehát sietve…” Siettek Betlehembe. Gondoljunk csak a gyermekekre, akiknek valami szépet ígértek. Nem lassan, óvatosan, vigyázva mentek. Futottak… A hit ismertető jele ez: „olyannak lenni, mint a kisgyermek” (Mt 18,4).
„…és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket.” Első pillanatra nem tűnik jónak a sorrend: először Mária és József, csak aztán a kisgyermek. De képzeljük el a helyzetet! Az istállóban először a felnőttek tűnnek föl; a kisgyermek a jászolban fekszik. Igen: Krisztus eljövetele egészen emberi módon történt. Ugyanaz a helyzet, mint amit a pásztorok bármelyik fiatal családnál találtak volna. Egy apa és anya, akik hálásak és boldogok, a kisgyermek a bölcsőben (bár az itt csak egy jászol). Krisztus hozzánk mindenben hasonlóvá lett, kivéve a bűnt.
„Amikor meglátták…” Most látjuk, hogy a pásztorok végeredményben csak a kisgyermekkel törődtek. Továbbá: Istennek magának kell hitet ébresztenie a szívben, hogy elhiggye, az a jászolban fekvő kisgyermek a megígért Krisztus. Ézsaiás tömören megjövendölte: „Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna” (Ézs 53,2).
„…elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak.” A pásztorok távoztak az istállóból, de nem mentek vissza azonnal a nyájukhoz. Előbb másoknak is hallaniuk kellett az örvendetes újságot. Képzeletben látjuk, ahogy végigmennek a városon. Közben bizonyára megvirradt. A keleti nap* korán, reggel hatkor kezdődik. Az emberek kijönnek az utcára, hogy elkezdjék napi munkájukat. A pásztorok mindenkinek elhíresztelték, ami az éjszaka velük történt. Beszéltek az angyalról, a mennyei seregekről, a kisgyermekről, akit a jászolban fekve találtak. Ebben a textusban főleg arról az üzenetről van szó, „amelyet erről a kisgyermekről kaptak.” Nem a külső dolog, a kétségtelen bizonyíték a fontos, hanem az üzenet, hogy az a kisgyermek a megígért Krisztus, az Írások Krisztusa. A kisgyermek eljövetele békét hoz mindenki számára, aki hisz benne, a kisgyermek eljövetele által lehetségessé válik Isten jótetszése a bűnös emberek számára. A pásztorok az üdvösség első hirdetői!
„És mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott* azon, amit a pásztorok mondtak nekik.” A csodálkozás még nem hit. A „hogy is van az?” még nem jelenti, hogy „azt meg kell néznem.” Nem olvasunk arról, hogy az emberek özönlöttek volna a kisgyermekhez. Pedig pont a népszámlálás miatt sokan voltak Betlehemben, akik onnan származtak, vagy ott laktak, eszükbe kellett volna, hogy jusson Mikeás (5,1) próféciája. Betlehemben, az ő városukban fog megszületni a Messiás! Dávid városából származik az Uralkodó! Krisztus eljövetele elérkezett, mindenki megláthatta. De erről semmit sem olvasunk… Maradt a „csodálkozás.”
„Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte…” Hallotta, amint a pásztorok elbeszélték, hogy mi történt a mezőn az éjszaka… Most már tudott az üzenetről, melyet az angyal hirdetett, és az angyalok énekéről. Ezeket a szavakat Mária drága kincsként őrizte meg.
„…és forgatta szívében.” Mária többet tudott Fiáról. Gábriel angyal beszélt neki róla. Már énekelt az Ő üdvösségéről énekében, amikor Erzsébethez érkezett. Az, amiről a pásztorok beszámoltak, számára nagyszerű bizonyítéka volt annak, amit már tudott: újszülött Fia az Üdvözítő, a Szabadító. Hiszen Jézus a neve!
„A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.” Sokkal később a pásztorok visszamentek nyájukhoz. Boldog, egyébként hivatásuknál fogva nyugodt és hallgatag embercsoport hagyta el a várost. „Ahol a szív csordultig tele van, ott nem tud hallgatni a száj.” Ez szó szerint ráillett a pásztorokra. Minden, amit hallottak és láttak azon az éjszakán a mezőn és a jászol mellett, megegyezett. Ezáltal hitük erősödött. A hívő hálás Isten hűségének minden bizonyságáért. A pásztorok nem tudtak erről hallgatni!
Aki Jézus Krisztusban hit által Megváltóját látja, nem tud hallgatni erről. Nem hagyhat bennünket nyugodni. Meg kell nyilvánulnia szóban és tettben. Meg kell vallani a gyülekezetben (gondoljunk az úri szentvacsorára), és a gyülekezeten kívül is el kell mondani (gondoljunk az evangélizációra).
A pásztorok minden bizonnyal jó állapotban találták juhaikat.
Jegyzetek:
Keleti nap – Körülbelül hat órakor gyorsan világos lesz; este hat óra körül hirtelen alkonyodik. Fél órán belül besötétedik. Az emberek itt általában korán lefeküdnek, és korán kelnek, azért is, mivel délben nagyon meleg van.
Csodálkozni – Inkább, mint „álmélkodni”. Az ApCsel 2,7-ben azt olvassuk: „Megdöbbentek, és csodálkozva mondták”. Ez egy bibliai- stilisztikai forma: (csaknem) ugyanannak a szónak kétszeri használata. A „csodálkozni”-ban tehát nagyrészt benne van a „megdöbbeni” jelentése is.
Énekek:
Református énekeskönyv: 98:1–4; 326:3–5; 327:1–4; 329:1–2.5
Jertek, énekeljünk!: 11:2; 15:1; 16; 22:1.4.5; 33; 35:1–4
Harangszó: 4; 5; 6; 7
Dicsérjétek az Urat!: 104; 107; 109; 112; 114
Erőm és énekem az Úr: 39; 42; 49; 68; 143
Megjegyzések:
Az üdvösség hirdetése – Lelkipásztornak kell ahhoz lenned, hogy bizonyságot tégy az üdvösségről, mely Krisztusban jött el hozzánk? Nem, minden hívőnek a feladata, hogy beszéljen Királyáról. A pásztorok példájából láthatjuk, hogy ők azt nem tudták meg nem tenni. Kényszer hajtotta őket, hogy mindenkinek, aki hallani akarta, hirdessék, amit hallottak és láttak.
Beszélgessünk erről a gyermekekkel! Így jobban megértik, mit jelent keresztyénnek lenni.
Elbeszélés – A leckében olyan témáról van szó, melyről inkább beszélgetni kell, mint elbeszélni. Lehet gondolatban a jászolhoz menni a gyermekekkel. Milyen lenne a reakciójuk? Ők is örülnének? Csodálkoznának, mint a pásztorok?
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Történelem
Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki)
Szép példákat találhatunk a külmisszió történetében férfiakról és nőkről, akik az örömhír (evangélium) hirdetésének szentelték életüket. A pásztorok hírmondásához kapcsolódva elmondhatunk vagy felolvashatunk egy-egy lenyűgöző történetet.
A játékot, műsort előadhatjuk a gyülekezetben, az iskolában, az osztályban szülők, családtagok előtt, vagy más helyi közösségek előtt, pl. az öregek otthonában, de elmehetünk vele egy‑ egy család vagy magányos öreg ember otthonába is. Így lehetnek a gyermekek, mint a pásztorok, Jézus születésének hirdetői lakóhelyükön.
Dráma / Magyar irodalom
Ének-zene
Vizuális kultúra (Rajz-Művészettörténet) / Technika
Vázlat:
pásztorok: „menjünk el”
Mária, József – gyermek a jászolban
üzenet – csodálkozás
Mária
dicsőítés
365/212. A pásztorok imádják a Gyermeket – tanári segédlet és feladatlapok egyben
211. A pásztorok, az angyal, és az angyalok éneke
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* Az emberiség nagyon örülhet az Üdvözítőnek.
* Aki hisz Őbenne, örök élete lesz.
* Isten békességét ajándékozza az embereknek.
Előzmények:
Az Úr Jézus éjszaka megszületett Betlehemben. Az Üdvözítőt Mária bepólyálta, és a jászolba fektette. Józsefen és Márián kívül még senki sem tudta a földön, hogy az Üdvözítő világra jött.
Történet:
Az efrátai Betlehem körüli mezőkön pásztorok őrködtek a nyájuk mellett. „Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.” Erre szükség volt, mert vadállatok* lopózhattak a nyáj közé, elrabolhatták s megölhették a juhokat. A pásztorok valószínűleg tüzet rakhattak, hogy a vadállatokat elriasszák, ők pedig melegedhessenek.
A pásztorokat évszázadokon át lenézték (lásd 1Móz 46,34). Izráelben másként lehetett, mert az izráeliták eredetileg pásztornép voltak. A pásztorok mégsem tartoztak a nép felsőbb köreihez. Jó erre a történet elmondása közben ügyelni.
Váratlanul az Úr angyala állt meg a pásztorok mellett. Azt látták, hogy isteni fény veszi őket körül: „És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége.” Ez az angyal a menny isteni dicsőségét kapta útravalóul, hogy ezzel jobban meggyőzze a pásztorokat arról, hogy ő Isten követe. Ugyanezt olvassuk a Bibliában azokról az angyalokról is, akik az ószövetségi korban jelentek meg a földön.
Nem csoda, ha az angyaltól nagyon féltek! „És nagy félelem vett erőt rajtuk.” Az angyal nyugtatta a pásztorokat: „Ne féljetek!” Ezt mondta Gábriel angyal is Zakariásnak és Máriának. Érthető, hogy az emberek féltek, ha Isten követét meglátták.
Az angyal így szólt: „…mert íme, hirdetek nektek nagy örömet!” Az örömhöz nem illik a félelem. Az evangélium, az örömhír, melyet az angyal hirdetett, nem félelmet kellett hogy okozzon, hanem örömet.
„…mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész nép* öröme lesz.” Ez a legnagyszerűbb evangélium! Nagy öröm Isten minden népe számára (lásd Mt 1,21)! Mindenki számára lehetséges lesz a szabadulás, a megváltás, aki Jézus Krisztustól várja az üdvösségét.
Mi ez a nagy öröm? Az angyal folytatta: „Üdvözítő született ma nektek.” Az Úr tudta, hogy ezek a pásztorok várják az Üdvözítőt* , másként az angyal meg kellett volna magyarázza, hogy mi lesz a feladata. Ahogy Gábriel magyarázta meg Zakariásnak, mi lesz a fia feladata.
Az angyal tovább beszélt. Megmondta, ki az Üdvözítő: „aki az Úr Krisztus*”. Népe felkent Ura, Királya és Papja most megjelent, hogy üdvözítse azt, aki elveszett. Mindenki, aki hisz benne, a világ Világosságában, nem marad sötétségben (Jn 12,46).
A pásztorok tudták, hogy a Messiás Betlehemben fog megszületni. A betlehemiek kétségtelenül ismerték a Mik 5,1-et. Hogy a pásztorok biztosak legyenek abban, hogy a megígért Messiás megszületett, az angyal azt mondta: „a Dávid városában”, azaz Betlehemben.
A pásztorok, anélkül, hogy kérték volna, még jelet is kaptak: „A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” Az egyszerű pásztoroknak ezzel azt mondta meg az angyal, hogy az Üdvözítő nem gazdag királyfi, hanem egyszerű kisgyermek, olyan, mint az ő gyermekeik. Be van pólyálva, mint az ő csecsemőik, és jobb híján, egy etetővályúban fekszik. Hogy ez a pásztoroknak nem adott okot a megvetésre, kitűnik abból, hogy sietve elmentek a Gyermeket imádni.
Az angyal befejezte a beszédét. Az újszülött Üdvözítő evangéliuma ismertté lett a földön. A mag el van vetve, nem egy fejedelem, Nagy Heródes, Augustus császár, Cirénius, Sziria helytartója udvarában, hanem ezeknek az egyszerű pásztoroknak a szívében. „Azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelőek, sőt lenézettek” (1Kor 1,28). És ezt azért teszi, hogy gondoskodjék arról, a világ hatalmasai ne dicsekedjenek magukkal (1Kor 1,29).
Mindjárt azután, hogy az angyal befejezte a beszédét, „mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat!”
Milyen nagyszerű látvány volt ez, az angyalok ezreit látták a pásztorok a sötét égbolton! Érthetetlen, hogy nem futott ki egész Betlehem megnézni a látványosságot. Vagy csak a pásztorok látták ezt? Csak ők hallották a hatalmas énekkart? Erre kell gondolnunk, annak a ténynek a láttán, hogy mindenki, akinek elmondták, mit hallottak és láttak, elcsodálkozott azon. Az angyalok Istent dicsérték énekükben. Ő ezt a dicsőítést kegyelméért kapta, mert megemlékezett arról az ígéretéről, melyet Évának, Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak, Dávidnak és egész Izráelnek tett prófétái által, valamint Zakariásnak és Máriának is mondott!
Az angyalének így szólt: „a földön békesség”. Nem földi békességről jövendölt, mert a földön addig sohasem lesz békesség, amíg Krisztus egyszer vissza nem jön az ég felhőin. Lesz ugyan békéje azoknak, akik hit által megigazultak. Békességük lesz Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, írja Pál a rómaiaknak a Róm 5,1-ben. Természetesen, minden embernek arra kell törekednie, hogy békességben éljen felebarátjával. Annak a békének, melyet az angyal hirdetett, érezhetően ki kell sugároznia a földre. Aki azonban csak földi békességre törekszik, csalódni fog. Pál a Fil 4,7-ben azt írja: „Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Ez valóban meghaladja értelmünket. Erről a békességről szól az angyalok éneke.
„…az emberekhez jóakarat”. Ennek a jelentését a 2Thessz 1,11-ben találjuk, ahol Pál azért imádkozik, hogy Istenünk a gyülekezetet töltse meg „teljesen a jóban való gyönyörködéssel”. A gyönyörködés eszerint tehát: minden, amit Isten jóságában elhatározott, hogy azokat gyermekeinek adja.
Az angyali éneknek ezt a részét olvashatjuk másként is: „a jóakarat embereinek.” Az Ef 1,5 ad ehhez felvilágosítást: (Isten) „előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint.” A jóakarat emberei azok, akiket Isten, kegyelemből fiaivá fogad Jézus Krisztus által. A békesség a földön Isten örökbefogadott gyermekeiben ölt testet!
Jegyzetek:
Vadállatok – Az 1Sám 17,34–36-ban azt olvassuk, hogy Dávid elmondta Saul királynak, egyszer a nyáj legeltetése közben megölt egy oroszlánt és egy medvét. Dávid ugyancsak az efrátai Betlehem mezőin legeltette juhait.
Az egész nép – Nem „minden nép” van itt. Krisztus által nem minden nép, és nem minden ember részesül általános megbékélésben. A megbékélés csak azoké lesz, „akik hisznek benne”. Az az angyal, aki Józsefet álmában figyelmeztette, ezt a Mt 1,21-ben így mondta: „mert ő szabadítja meg népét bűneiből”. A „népe” tehát itt nem Izráel népét jelenti, ahogy feltételezik, hanem Krisztus követőit, mind a zsidók, mind a pogányok közül valókat. Gondoljunk a Zsolt 2,7–8-ra: „Kihirdetem az Úr végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma téged! Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget.” Itt nemcsak a zsidókról van szó, hanem a földkerekség népeiről.
Üdvözítő – Különféle szavak utalnak ugyanarra a fogalomra: Megtartó, többek közt ezt a szót találjuk a Károli Bibliában az Ézs 19,20-ban: „hogy küldjön nékik megtartót és fejedelmet, és őket megszabadítsa” (az új fordítás nem a megtartó szót használja, hanem „vezetőt” ír). Az Ószövetség többször is használja a „Szabadító” szót. Ez ugyanazt jelenti, mint a Megtartó. Az „Üdvözítő” szó csak az Újszövetségben fordul elő, az evangéliumokban: Lk 2,11 és Jn 4,42. Az Apostolok Cselekedeteiben és az apostolok leveleiben többször is. Az „üdvösség” a héberben ugyanazt jelenti, mint a „megváltás”, mind az ideigvaló, mind az örökkévaló, vagy mind a kettő. Az Üdvözítő a Megváltó. (Lásd még a 209. leckét)
Krisztus – Héberül: „Messiás” (Dán 9,25.26) „Felkent”-et jelent. Jézus Krisztus a Közbenjáró, a Közvetítő övéi érdekében úgy, ahogy a főpap állt Isten és a nép között, amikor a Szentek szentjében szolgált. Az Úr Jézus Melkisédek rendje szerint való Főpap (Zsid 5,10; 6,20). Azaz Ő is népe Királya és Főpapja, mint ahogy Melkisédek, Sálem királya király is és főpap is volt (lásd 1Móz 14,18). Mint Király, uralkodik, mint Főpap, önmagát áldozta fel övéi bűnéért való engesztelésül. (Lásd még a 204. leckét)
Énekek:
Református énekeskönyv: 98:1–4; 311:1–4; 315:1–5; 316:1–6; 317:1–2; 323:1–2; 326:1–3
Jertek, énekeljünk!: 5; 8; 10; 11; 14; 22:1–3; 32; 36
Harangszó: 4; 5; 6; 7
Dicsérjétek az Urat!: 104; 107; 108; 109; 112; 113; 114
Erőm és énekem az Úr: 20; 42; 43; 71; 103; 142
Megjegyzések:
Egy nehéz bibliai rész – Első látásra az elbeszélés anyaga nem tűnik nehéznek. De amint a leírásából látható, sokat kell rajta gondolkodni, és sokat kell tanulmányozni. Ugyanis nemcsak arról van szó, hogy a pásztorok az örömhírt hallották. Sokkal inkább azt kell a gyermekeknek megmagyaráznunk, hogy amit az angyal a pásztoroknak hirdetett, az magának Istennek a proklamációja. Krisztus megváltói munkáját hirdették az angyal és az angyalsereg. Csak a betlehemi Gyermek által lehetséges ez a békesség a földön: Isten jóakarata csak azé, aki benne hisz; annak lesz örök élete (Jn 3,16).
Egyszerű pásztorok – Egyszerű emberek hallják elsőként az evangéliumot az angyaltól. Nem szükséges tudósnak lenni, magas állást betölteni, hogy halljuk az evangéliumot. Jól mondják, hogy az Örömhír legjobb befogadói a gyermekek. Mondjuk el nekik, hogy az evangélium nekik is szól. Az Úr Jézus maga mondta ezt (Lk 18,16.17): „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.”
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Történelem
Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki) / Magyar nyelv és irodalom / Dráma
Ének-zene
Vizuális kultúra (Rajz) / Technika
Vázlat:
Betlehem – pásztorok
angyal: „Ne féljetek”
öröm – Üdvözítő született
jel – bepólyálva jászolban
Mennyei seregek:
dicsőség – békesség – jóakarat
365/211. A pásztorok, az angyal, és az angyalok éneke – tanári segédlet és feladatlapok egyben
210. Jézus születése — Ingyenes bemutató anyag!
/Kategória: 365 bibliai történet, Ingyenes bemutató, ÚjszövetségA lecke bemutató képanyaga – tanári lapok és munkalapok – a bejegyzés végén mind megtekinthető, és a teljes anyag PDF formátumban letölthető!
Üzenet – Téma:
* Isten szeretetének jele, hogy egyszülött Fiát adta (Jn 3,16).
* Jézus Krisztus megalázkodása születésével kezdődött.
Előzmények:
Augustus császár rendeletet adott ki, hogy írják össze birodalma minden alattvalóját. Mindenkinek oda kellett mennie, ahonnan származott. József és Mária Betlehembe utaztak, mivel Dávid leszármazottai voltak, aki Betlehemben született, és ott volt családja birtoka.
Bevezetés:
Mindannál, ami Krisztus földre jövetelével kapcsolatos, az Ő megalázkodásából kell kiindulnunk. Az Atya Isten Fia emberként jött a földre. Ez már magában is a legnagyobb megalázkodás. Ehhez járulnak még különböző szempontok, melyek megalázkodását hangsúlyozzák. Az Isten képére teremtett ember önként alávetette magát a bűn által a halálnak. Az élet fájához vezető utat elzárta Isten (lásd 1Móz 3,24). A szent Isten elhatározta, az emberiségnek lehetőséget kell adni, hogy ismét kegyelembe fogadtassék, és ismét Ővele járhasson. Ezért kellett Jézus Krisztusnak emberekhez hasonlóvá lennie, kivéve a bűnt. Így alá kellett magát vetnie mindannak az emberi gyöngeségnek, ami a bűn következménye. Semmitől sem kíméltetett meg, úgyhogy végül a fájdalmak útján a keresztfáig kellett elmennie. A kereszt után azonban a halálon való diadal következett, ami által népe örök életet örökölhetett az üdvösségben.
A Fiú megalázkodása volt, amikor születése előtt felvette az emberi természetet. Milyen nagy szeretete volt Istennek, hogy ezt az emberekért vállalta! Egy másik megalázkodás, hogy József és Mária egy földi uralkodó, Augustus római császár rendeletének kellett engedelmeskedjen. Egy ember parancsára kellett, hogy útnak induljon az ég és föld még meg nem született Királya. Emberré lételével Krisztus dicsőségét az Atyánál hagyta. Pál erről a Fil 2,7-ben azt írja, hogy szolgai formát vett fel, és emberekhez hasonlóvá lett.
Az Úr Jézus mégis teljesen Isten maradt. Ugyanakkor emberi testet vett fel, annak minden gyöngeségével. Éhezett, elfáradt és meghalt.
Miért vállalta Krisztus mindezt? Hogy népe helyett, szeretetből, elszenvedje a bűn büntetését. Ő a második Ádám, egy új emberiség feje, ezért helyreállította az Istennel való megszakadt közösséget. Földre jövetelével, mely halálával végződött, de a feltámadással folytatódott, legyőzte a halált és az ördögöt. Az embernek, aki a bűn szolgájává lett, Általa, ha hit által Krisztus tulajdona lesz, nem kell többé a Sátánnak szolgálnia, hanem közösségben élhet Istennel. Ez már itt a földön elkezdődhet, s a halál után örök és tökéletes lesz.
Karácsony és pünkösd között akkor nem lesz különbség.
Történet:
József Dávid király leszármazottja. Dávid Betlehemben született Isai legkisebb fiaként. Augustus császár népszámlálást rendelt el. Nagy birodalma („az egész föld”) minden lakosának a maga városába kellett mennie, hogy ott írják össze (lásd a 209.leckét). József engedelmeskedett Augustus császár parancsának. Jegyesével*, Máriával a galileai Názáretből a júdeai Betlehembe utazott. Ez kb. 100 km-nyi út*. Máriának valószínűleg gyalog kellett megtenni az utat, pedig a Gyermeket várta.
József és Mária végre megérkezett Betlehembe. Nagy volt ott a forgalom. Mindenki, aki Betlehemből származott, odautazott. Szállást* kerestek. Amikor József és Mária a fogadóban hálóhelyet kértek, kitűnt, hogy az már tele van. A 7. versben jászolról, az állatok etetővályújáról olvasunk. Örökre tisztázatlan marad, hogy a fogadós volt-e, aki a hálóhelyet felkínálta nekik az istállójában. Az „istálló” szó nincs megemlítve. Nagyon is lehetséges, hogy a fogadónak abban a részében találtak helyet, ahol az állatokat helyezték el. Van még egy másik lehetőség is: az az istálló, ahol a pásztorok, akikről a 8. vers szól, a nyájukat szállásolták el. Az ilyen istálló egy fallal körülkerített hely volt ajtó nélküli ajtónyílással ellátva. A pásztor az ajtóban feküdt. Gondoljunk Jézus szavaira: „én vagyok a juhok ajtaja” (Jn 10,7). A pásztorok ugyanis azonnal tudták, hogy melyik jászolról szólt az angyal! A történet elmondásakor nyugodtan lehet „istálló”-ról beszélni.
Azután Jézus megszületett. 6. vers: „És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje”. Vajon mindjárt az első éjszaka történt-e, nem tudjuk. Nem látszik valószínűnek. Csak azt olvassuk: „amíg ott voltak”. Viszont a 8. versből tudjuk, hogy éjszaka volt: a pásztorok éjszaka őrködtek a nyájuk mellett. Az idők teljessége, a történelem nagy pillanata elérkezett! Az Üdvözítő megjelent a földön.
„Az Ige testté lett, közöttünk lakott” (lásd Jn 1,14). Az Ézsaiás 53,2-ben levő prófécia beteljesedett: „Mint vesszőszál, sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből.” Egyúttal valóra vált a Mikeás 5,2-ben (az új fordítás szerint 5,1-ben) levő prófécia is: „De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy Júda ezrei között, belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; kinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van” (itt a Károli Bibliából vettem az idézetet, mivel az illik ahhoz, amit a leckében Evert Kuijt erről mond. A fordító). Az abban az időben nem sokat számító Betlehemben született meg Isten Fia. Mária újszülött Fia uralkodó lesz Izráelben népe fölött, minden hívő fölött. Nagyszerű textusunkban ez a szó szerepel: „nekem”. Nekem, az Úrnak, a Szövetség Istenének származik, azaz születik Ő. Az Atya magáévá fogadta a Fiút, a Szabadítót. Gondoljunk arra, hogy Isten a megszületett Megtartó által népével is megbékélt! Nem hiába hirdetik majd az angyalok ujjongva a Megtartó eljövetelét! Csak az Ő eljövetele által lehetséges a nagy öröm a mennyben minden megtérő bűnösön (Lk 15,7)! Mária újszülött Gyermeke elsőszülött Fiú. Ez, világos, arra céloz, hogy a gyermek Mária elsőszülött fia. Miért van ez ilyen egyértelműen leírva? Nos, mindenkinek, aki Krisztusról hall, tudnia kell, hogy amikor Mária Jézust megszülte, még szűz volt, még nem hált Józseffel, a férjével (Mt 1,25). Hogy Jézus Mária elsőszülött fia volt, arra is utal, hogy más fiai (leányai is) születtek (lásd Mk 6,3).
Ézs 53,2–3: „Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. Megvetett volt és emberektől elhagyatott.”
Úgy van: A Megtartó a legeslegszegényebb körülmények közt jött a világra. Egy jászol, egy etetővályú volt az első fekvőhelye. Mária bepólyálta. De ne a ma is használatos pólyára gondoljunk! Abban az időben keskeny vászoncsíkokba csavarták be a gyermeket. Mária gondosan magával hozta ezeket. (Lásd Ez 16,4) Gondolkodjunk el azon a tényen, hogy a bűn nélkül való Üdvözítőt felöltöztették. Ennek a megaláztatásnak is alávetette magát népéért. Ugyanis a ruha viselése a bűn egyik következménye volt. Ebben is hasonló lett a Megtartó az emberekhez. Joggal nevezte magát „Emberfiá”-nak.
Az egész születéstörténet az Isten Fia megaláztatásáról beszél. És mindez szeretetből történt, „hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16).
Jegyzetek:
Jegyese – (Lásd ehhez a 206. és 209. leckében levő jegyzetet) Az Úr angyala Józsefnek álmában megparancsolta, hogy vegye magához jegyesét (Mt 1,20). Ő engedelmeskedett a parancsnak (Mt 1,24), de nem „érintette” (Károli: „ismerte”) őt (Mt 1,25). A Lk 2,5 még mindig „jegyes”-ének nevezi Máriát. Ebből arra következtethetünk, hogy József és Mária még nem éltek házaséletet.
Az utazás Názáretből Betlehembe – Mivel Galilea és Júdea között Samária terült el, a galileaiak a Jordánon túl utaztak Júdeába (többek közt Jeruzsálembe). Kétszer keltek át a Jordánon (lásd a leckét).
Szállás (Károli: vendégfogadó ház) – Úgynevezett karavánszeráj: fallal körülkerített térség, a falak mentén egyszerű hálóhelyekkel. A tevék, szamarak és lovak az udvaron maradtak. A nagyobb szállások emeletesek voltak: alul voltak az állatok, az emeleten az emberek.
Kapcsolódó igehelyek: Ézsaiás 53; Mikeás 5,1; János 1,14
Énekek:
Református énekeskönyv: 98:1–2; 117; 296:1–2; 303:1–3.6–7; 318; 319:1–3.6; 320:1
Jertek, énekeljünk!: 7; 8; 9; 20; 21:1; 24; 28
Harangszó: 2; 5:1–2; 7; 51
Dicsérjétek az Urat!: 103; 105; 106; 111; 114:1–2
Erőm és énekem az Úr: 42; 108
Megjegyzések:
Közismert történet – Melyik tanító nem ismeri Jézus születésének történetét?… Éppen azért, mert ilyen közismert ez a történet, írtuk le még egyszer mélyrehatóan, mit foglal magában a Megtartó testben eljövetele. Reméljük, hogy ez a leírás sok mindent megvilágít. Különösen a nagyobb gyermekekkel beszélhetünk ezekről a tényekről behatóbban. Vetessük elő velük a Bibliát ehhez! Visszatekintés a bűnesetre, az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak tett ígéretekre, a Messiás eljöveteléről szóló próféciákra, segíti a dolgok jobb megértését.
Mit kapnak a gyermekek ebből a bibliai részből? – A karácsonyi történet gyakori ismétlése – otthon, könyvben, folyóiratban, iskolában, gyermekistentiszteleten, templomban – bizonyos közömbösséghez vezethet. A gyermekeket azonban állandóan emlékeztetni kell arra, hogy ezzel a művével Isten mit tett a bűnös emberért. A Megtartó a gyermekekért is jött a földre!
Ne tegyük regényes történetté – Természetesen nem ismerjük minden tanító elbeszélő stílusát. De gyakran megtörténik, hogy a Lukács 2-t meseként mondják el. Figyeljünk a karácsonyi énekekre is! Kicsinyítő szavak, mint istállócska, jászolka, pásztorocskák, angyalkák gyakran előfordulnak. Pedig itt az Isten Fia, a Megtartó születésének hatalmas üdvtényéről van szó! Ez a régi magyar ének emlékeztessen erre bennünket (Ref. ék: 318. dics.):
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Történelem
Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki)
Dráma / Magyar irodalom
Ének-zene
– eredeti betlehemes, ill. pásztorjátékokból (** ***)
– klasszikus karácsonyi zeneművekből (pl. Händel: Messiás, Bach: Karácsonyi oratórium, karácsonyi orgonazene) (***)
Egy-egy részletet a karácsonyi műsorba is beépíthetünk.
Vizuális kultúra (Rajz) / Technika
Vázlat:
Augusztus császár – népszámlálás
Betlehem – szállás: nincs hely
jászol – pólya – megaláztatás
Feldolgozás ***
Munkalap:
A feladat textusa: „…emberekhez hasonlóvá lett és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 7b–8) Az Isten Fia maga Isten. Mint ember jött a földre. Ez megalázkodás volt részéről. A mennyei Atya akaratának engedelmeskedve Krisztus meghalt a kereszten, hogy megszabadítson mindenkit, aki hisz benne.
Aranymondás:
Megtanulásra a fenti igeszakasz aláhúzott részét javasoljuk, de kiegészíthető a második részével is: Fil 7b–8
Üzenet elmélyítése / beszélgetés:
A Gyermek:
Nem látható tehát különbség közte és más újszülött fiúcska között. Mégis van különbség:
– Jézus földi apa nélkül jött a földre. Isten maga az Ő Atyja.
– Jézus nem fog vétkezni.
– Jézus nem bűnösként hal meg.
– Jézus önként hal meg.
– Jézus meghal mindenkiért, aki hisz benne.
Nagyszerű, ha erről a csoporttal tanulságos beszélgetés alakulhat ki.
Egyéb ötletek:
Karácsonyi műsor, játék:
Kézművesmunka:
A nagyobb gyerekek is szívesen barkácsolnak, különösen karácsony előtt, ne hagyjuk őket feladatok nélkül!
Elkészíthetik ők is a betlehemi istállót jászollal, ember- és állatalakokkal. Alapanyagként a vesszőt, szalmát, gyékényt vagy az agyagot javasoljuk. Ezek utalnak leginkább Jézus megalázott voltára, arra az emberi környezetre, amelybe megszületett. Szalmából és gyékényből nagyon szép karácsonyfadíszeket is készíthetünk.
A megvalósításban segíthet a „Menjünk mi is Betlehembe” című könyv (Háttér Lap- és Könyvkiadó, Bp, 1990).
Feldolgozás **
Munkalap:
Nem az istálló a történet középpontja, hanem a Gyermek Jézus. Ezt észrevehették a gyermekek a történetből. Mária és József Jézus születése fölötti öröme most láthatóvá lesz.
Aranymondás:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn 3,16)
Üzenet elmélyítése / beszélgetés:
Jézus jövetelének célja:
Jézus földre jövetele a legelső üdvtény. De nem az egyetlen! Húsvét és pünkösd követi…
Okos dolog minderre rámutatni a gyermekeknek. Ezért néhány kérdés több bepillantást enged abba, miért volt szükség rá, hogy Krisztus emberként jöjjön a földre, mi volt a célja.
Ki az Úr Jézus Atyja? Az Úr Jézus is Isten?
Miért jött az Úr Jézus a földre?
Kikért jött az Úr Jézus a földre?
Milyen munkához kezdett, amikor felnőtt?
Mi történt azután, hogy az Úr Jézus meghalt a kereszten?
Kikért halt meg?
Hol van most az Úr Jézus? Mit csinál ott?
Egyéb ötletek:
Dramatizálás:
1. A császári rendelet kihirdetése
2. József és Mária készülődése és útja Betlehembe
3. Szálláskeresés
4. A gyermek születése
A jeleneteket eljátszhatják a gyerekek többször, spontán szövegalkotással, de kötött szövegeket is kereshetünk hozzá gazdag népszokás-anyagunkból, vagy magunk is írhatunk párbeszédeket a Biblia és hagyományos szövegek segítségével. (Ne féljünk együtt játszani, együtt alkotni a gyerekekkel!)
Feldolgozás *
Munkalap:
Induljunk ki a gyermek élményvilágából, és hasonlítsuk össze tapasztalatait az Úr Jézus születésével! A téma egészen jól kapcsolódik a gyermeknek azokhoz a tapasztalataihoz, amikor öccse vagy húga született, vagy a nagynénjének, esetleg a baráti körben valakinek kisbabája lett.
Aranymondás:
(Mária) megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta és a jászolba fektette. (Lukács 2,7)
Üzenet elmélyítése / egyéb ötletek:
A baba születése:
Ha erre nincs lehetőség, akkor a tanító vagy a gyerekek mindezt egy játék babával is eljátszhatják, pl. megfürdetik a babát, bepelenkázzák, cumisüvegből itatják stb. Bepólyázhatják a babát egy ma is használatos pólyába; majd bepólyálhatják úgy, ahogy Mária tehette és a rajzon is látható: egy puha vászonba vagy kendőbe.
Kitalálós játékot is játszhatunk: egy gyermek mutatja, hogy mit csinál egy képzeletbeli babával, a többiek pedig megpróbálják kitalálni azt (különösen érdekes ez azok számára, akiknek otthon nincs kis testvére).
Altatódalok:
Tegyenek a gyermekek úgy, mintha egy kis babát tartanának a karjukon, és ringassák! Énekeljenek ehhez bölcsődalt: „Tente baba, tente”, „Csicsija babája”! Mondjuk meg nekik, hogy szépen és halkan énekeljenek! Énekeljük el hasonló módon, altatódalként a „Kirje, kirje…” kezdetű éneket (Jertek, énekeljünk! 20), mintha Mária ringatná a gyermeket és énekelné hozzá a dalt! Énekelhetjük az alábbi, betlehemes népszokásaink között fennmaradt változatot is ugyanazzal a dallammal:
Szűz Mária várja, várja,
Aludjon el Jézuskája,
Átöleli két karjával,
Melengeti szép ajkával.
Aludj, aludj én szentségem,
Csillag villan széles égen,
Fényes útját bölcsen járja,
Áldásodat várja, várja.
Barkácsolás:
4–6 gyermekből álló csoport készítsen nagy ív (barna) papírból istállót! (Az istálló ne térben, hanem síkban készüljön el!) Adjunk nekik egy dobozban különféle színű papírt, valódi gyapjút vagy vattát, hogy abból juhokat készítsenek, szalmát, ruhaanyag darabokat József és Mária ruhái számára, és fehér vásznat, amibe az Úr Jézust pólyálják stb! A gyerekek beszéljék meg egymással, ki mit készít az istállóba!
Az istálló és gyerekszoba lapját akasszuk a falra a teremben egymás mellé, és a gyerekek beszéljenek arról, hogy mi van azokon!
A teljes letölthető PDF – mintaként
210_1 210_2 210_3 210_4 210_5 210_6 210_7 210_8 210_9365/210. Jézus születése – tanári segédlet és feladatlapok egyben
209. József álma; utazás Betlehembe
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* Az Úr megsegíti azt, aki Benne bízik.
* Az Úr Jézust állandóan megalázták.
* Isten gondoskodik ígéretei beteljesedéséről.
Előzmények:
Mária Gábriel angyaltól meghallotta az Úr Jézus születésének hírét. Ő lesz az édesanyja. Azután Hebrónba ment Erzsébethez, és három hónapig ott maradt. Erzsébet fiút szült, akit Jánosnak neveztek el. Zakariás újra beszélt, és áldotta Istent.
Történet:
Mária József jegyese* volt (Lásd a Lk 2,5-öt is). József ácsként dolgozott Názáretben (lásd Mt 13,55 és Mk 6,3). Dávid király leszármazottja volt, amint az a Mt 1,1–16-ban levő nemzetségi táblázatból kitűnik.
Mária visszatért Hebrónból, áldott állapotban, holott még nem keltek egybe*. József észrevette ezt. Most mit tegyen? Becsülte Máriát, és sokkal jobban szerette annál, mintsem nyilvánosan megszégyenítse, ahogy az szokás volt Izráelben Mózes törvényei alapján. De milyen nehéz volt ez József számára! Mária nem mondta el neki, amit Gábriel angyaltól hallott. József így nem is tudta, hogy ez az áldott állapot az Úrtól van, és hogy az a Gyermek, aki majd megszületik, Isten Fia, a Messiás, akit Jézusnak fognak hívni. Házasság előtt, ahogy szokás volt, nem éltek egymással nemi kapcsolatot. József úgy vélte, hogy talált megoldást. Az volt a terve, hogy titokban bocsátja el jegyesét, akkor nem kell őt bevádolnia. A házassági ígéret ezzel megszűnik. Igaz, akkor Máriát rossz, parázna asszonynak tekintik, és egyedül kell felnevelnie gyermekét.
Aztán egy éjszaka József különös álmot látott, megjelent neki az Úr angyala, aki így szólt: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van.” Figyeljünk csak arra, hogy az angyal Józsefet Dávid fiának szólította, és ezzel arra az ígéretre emlékeztette, melyet az Úr Dávidnak tett, hogy a Messiás az ő családjából fog származni. Továbbá figyeljünk arra is, hogy Máriáról azt mondta: „feleségedet”. Ezzel kifejezetten megerősítette, Józsefnek nem kell arra gondolnia, hogy Máriát elbocsássa. A Gyermek, akit Mária várt, a Szentlélektől fogantatott*. Nincs semmi szégyellnivalója.
Majd azt közölte az angyal, hogy Mária fiút fog szülni, akit József Jézusnak nevezzen el. Neki tehát a gyermek apjaként kell szerepelnie. Első tette az lesz, hogy azt a nevet adja neki, melyet az Úr parancsolt. Mégpedig azért, mert a Jézus név Szabadítót, Üdvözítőt, Megváltót jelent. Ez ismert név volt Izráelben, bár nem így mondták, hanem Józsuénak* (Jesua, Jehosua) vagy Hóséának. Jézus a név görög változata volt. Az angyal tehát a Messiás eljövetelének örömhírét mondta el Józsefnek! Még azt is hozzátette, hogy Jézus fogja népét üdvözíteni (megszabadítani) bűneiből*. Azaz Ő fogja azt megtisztítani, meggyógyítani.
Majd az angyal arra az ismert ószövetségi ígéretre utalt, melyet Isten egykor Júda istentelen királyának, Aháznak, Ezékiás apjának tett (lásd Ézs 7,14). Hogy Jézus anyja egy szűz lesz, azt már akkor megmondta az Úr a próféta által: „Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek.” – ami azt jelenti: „Velünk az Isten” – tehát hasonló a jelentése, mint a Jézus névnek.
Ez meggyőzte Józsefet! Amikor fölébredt, elhatározta, hogy engedelmesen megteszi azt, amit az angyal parancsolt neki. Feleségét, Máriát magához*, tehát házába vette. De nem érintette addig, amíg meg nem szülte elsőszülött fiát, akit József Jézusnak nevezett el.
Nem sokkal ezután József feleségével, Máriával útra kelt, hogy Augustus császár rendeletének, de egyben Isten üdvakaratának engedelmeskedjen. Gondoljunk itt arra, hogy ezt nem tehette volna, ha Mária nem a felesége (lásd a 210. lecke jegyzetében: „jegyese”).
A júdeai Betlehembe mentek. Erről a 210. leckében lesz majd szó részletesebben.
Jegyzetek:
Jegyesség – (Lásd a 206. leckében levő jegyzetben a „jegyes”-t is.) Mária József „jegyese” volt (Lk 2,5). A jegyesség ma is azt jelenti, majdnem biztos, hogy a fiatalok összeházasodnak. A jegyesség még felbomolhat, bár nem azzal a szándékkal kötötték.
A keleti jegyességnél elgondolhatatlan, hogy a fiatalok úgy éljenek együtt, mint férj és feleség. Az majd csak azután lehetséges, ha a hét napig tartó lakodalomnak vége. A menyasszonyt akkor a vőlegénynek „ajándékozzák”.
Izráelben nem volt (és nincs) polgári házasságkötés a városházán, a községházán vagy a házasságkötő teremben. A házasságkötés a családban történt. A vőlegény apja kötötte és áldotta meg a házasságot. Jelenleg rabbi is megáldja az egybekelteket.
Terhesség még a házasságkötés előtt – Izráel ceremoniális törvényei világosan megszabták, hogy fiatal lány nem hálhatott férfival, menyasszony pedig egyáltalán nem. Ha a férfi, aki feleségül vette, ezt észrevette, föl kellett jelentenie. Ha az bebizonyult, akkor a nőt meg kellett kövezni (Lásd 5Móz 22,21.23–24). József problémája tehát minden tekintetben érthető.
A Szentlélek által való fogantatás – Az Apostoli Hitvallásban ez áll: „aki fogantatott Szentlélektől, születetett Szűz Máriától.” A Niceai Hitvallás azt mondja: „Testté lett a Szentlélektől Szűz Máriából, és emberré lett.”
Józsué – Az Ószövetségben két ismert személy viselte ezt a nevet: Józsué, Izráel második vezetője, aki a népet bevitte Kánaánba, és vezére volt a kánaániak elleni harcoknak, akit előbb Hóséának (vagy héberül Jesua illetve Jehosua: „az Úr megszabadít”) hívtak, ami ugyanazt jelenti. A másik személy Jósua, a fogság utáni főpap (Zak 6,11).
Bűnből való szabadítás – Jelenleg úgy beszélnek Jézusról, mint aki megszabadít nyomorúságból, éhínségből stb., míg ebből a történetből és sok más bibliai helyből kitűnik, Ő elsősorban azért jött, hogy minket a bűn hatalmából szabadítson meg szenvedése és halála által.
Magához venni – Nagyon valószínű, hogy megünnepelték a szokásos hét napig tartó lakodalmat, ezzel megkötötték a házasságot, és aztán József Máriát hivatalosan magához vette, mint feleségét.
Énekek:
Református énekeskönyv: 42:3–5; 77:1; 254:1. 4–5; 272:1.4; 274:1.4
Jertek, énekeljünk!: 1; 74; 189; 198: 1–3.5
Harangszó: 3; 4; 42:1; 43; 52
Dicsérjétek az Urat!: 8; 40; 75; 101:1; 103; 104
Erőm és énekem az Úr: 54; 76; 131:1–2.4
Megjegyzések:
Az Úr megsegíti azt, aki benne bízik – Minél nagyobb a nyomorúság, annál közelebb a segítség, mondja a közmondás. Így van ez a hitéletben is. József teljesen tanácstalan volt. Amikor odaért, hogy valami helyrehozhatatlant tegyen, angyal jött segítségére.
Mindenki, aki hisz az Úrban, várhatja, hogy a kellő pillanatban megsegíti, és tanácsot ad neki.
Az Úr Jézust állandóan megalázták – Isten Fiát, Jézus Krisztust földi életében újra meg újra megalázták. Ez övéiért történt. Megaláztatása már akkor megkezdődött, amikor az anyaméhben megformáltatott. Hogy anyját, Máriát rossz nőnek tekinthették volna az emberek, aki nem tudta, hogyan kerül áldott állapotba, az is egy formája Jézus megalázásának.
Ha erre gondolunk, szégyelljük magunkat, hogy Isten Fia az övéiért így megalázta magát.
Isten gondoskodik ígéretei beteljesedéséről – A történelmi események, melyek látszólag emberi szándékból, érdekből fakadnak, Isten eszközévé lehetnek üdvterve megvalósításában. Augustus császár rendelete nélkül József és Mária nem ment volna el Betlehembe, hogy ott szülessen meg a régen megígért Fiú: „Te pedig Efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen.” (Mik 5,1)
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Történelem
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)
Ének-zene
Vizuális kultúra (Rajz)
Vázlat:
József – jegyesség Máriával
Názáret – ács
Mária áldott állapotban
elbocsátani?
álom: ez a Szentlélektől van
út Betlehembe
365/209. József álma; utazás Betlehembe – tanári segédlet és feladatlapok egyben
208. Keresztelő János születése; Zakariás éneke
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* A hála dicsőítő éneket szül.
* Isten ígéretei mindig valóra válnak.
Előzmények:
Zakariás némán ment haza a templomból, ahol Gábriel angyal hírül adta neki János születését. Mária Názáretből Júdeába ment, ahol Erzsébet megáldotta, és csak három hónap múlva tért haza.
Történet:
Elérkezett az idő, hogy az idős Erzsébet, Zakariás pap felesége, Hebrónban* megszülje a nekik megígért gyermeket. Amikor a gyermek megszületett, eljöttek Erzsébethez a szomszédok és a rokonok. Együtt örültek vele, hogy ilyen különleges módon volt hozzá irgalmas az Úr.
A nyolcadik napon volt a körülmetélés ünnepe. Mindenki összesereglett Zakariás és Erzsébet házánál. Amikor a körülmetélés* megtörtént, a szomszédok és a rokonok a gyermeket édesapja nevéről Zakariásnak akarták nevezni*.
Erzsébet nem egyezett bele, és azt mondta, hogy a fiúnak János legyen a neve. Zakariás minden bizonnyal leírta neki Gábriel angyal parancsát.
Az emberek azonban ezt különösnek találták, ugyanis senkit sem hívtak így a rokonságban. Ekkor intettek az édesapának, hogy megtudják tőle, minek akarja a gyermeket neveztetni.
Zakariás táblát* kért. Arra fölírta: „János a neve.” Az emberek elcsodálkoztak ezen.
Mindjárt ezután megoldódott Zakariás nyelve, azaz ismét tudott beszélni. Az első, amit mondott, Istent dicsőítő ének volt. Az Úr megbocsátotta hitetlenségét. Amiről az angyal szólott, az most megtörtént: Zakariás megint tudott beszélni.
Júdea hegyvidékén mindenkit félelem szállt meg az ilyen különös események miatt: mint János születése, és az a tény, hogy Zakariás előbb néma volt, aztán amikor fia nevét leírta, ismét beszélni tudott. Egy ideig másról sem volt szó, joggal kérdezték egymástól az emberek, vajon mi lesz ebből a gyermekből. Zakariás megtelt Szentlélekkel, és prófétált. Amit mondott, Zakariás énekének nevezik.
János pedig növekedett és erősödött lélekben, a Szentlélek által. Amikor felnőtt, elvonult a pusztába. Ott készült fel szolgálatára.
Zakariás énekének magyarázata (felsősöknek):
Abban, amit Zakariás mondott, vagy inkább prófétált, nagy részben az Ószövetségből vett mondások, ígéretek és próféciák szerepelnek. Zakariás tulajdonképpen ezeket erősítette meg.
Jól tesszük, ha a hivatkozott textusokat elolvassuk. Ezzel a régi szavak újjá lesznek a mi életünk számára is, mint egykor Zakariás számára.
Gondoljunk arra is, hogy a Szentlélek sugallta ezeket a szavakat Zakariásnak! Ez az ének tehát nem csupán egy meghatott és hálás apa költői megnyilatkozása.
68.v. Zakariás magasztalja és dicsőíti az Urat, Izráel Istenét. Ő izráelita, és Istent népe Istenének vallja. Magasztalja az Urat, mivel kegyelmesen meglátogatta népét, nem feledkezett meg róla, hanem meg akarja váltani, szabadítani.
69.v. A szabadítás Dávid nemzetségéből jön el. Észrevesszük tehát, hogy Zakariás nem a fiáról mond dicsőítő éneket, hanem az eljövendő Messiásról, arról a Gyermekről, akit Mária hordoz méhében!
Az „erős üdvözítőt” (olvasd el ehhez a Zsolt 132,17-et) az Úr támasztja „nekünk”, azaz Izráel népének, de mindazoknak is, akik majd hisznek Benne. Az eredeti szövegben, úgy ahogy a Károli fordításban találjuk, az „üdvösség szarvá”-t olvashatjuk. A szarv az Ószövetségben a hatalom, az erő jelképe volt (lásd Zak 2,1–2 [Károli szerint 1,18–19]; 1Sám 2,1 [Károli szerint]; Zsolt 75,5–6.11 [Károli szerint]): az állatok ugyanis a szarvukkal küzdöttek. Az üdvösség hatalma felülmúlhatatlan! Zakariás is Istennek a Zsolt 132,17-ben tett ígéretére gondolhatott: „Ott növelem meg Dávid hatalmát”, egy Dávid házából való erős hatalmat, amit az Úr most támaszt nekünk.
70.v. A próféták, Isten Lelke által ihletve, állandóan erről szóltak (olvasd el ehhez a Zsolt 72,12; Ézs 40,10; Jer 30,10; Dán 9,27-et), a világ kezdetétől fogva. Sok mást is mondtak, amik nincsenek benne a Bibliában, de nyilvánvalóan tovább éltek az izráeliták között.
71.v. Ez is prófétai kijelentés: „megszabadít ellenségeinktől”, és Zakariás közelebbről is megmagyarázza: „mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket”. Izráel sok ellenséget ismert, de a legnagyobb ellenség a Sátán, aki ellen minden embernek küzdenie kell.
72.v. Zakariás azonban inkább csak arról az üdvösségről szól, mely Izráel népére vár. Isten irgalmasságáról beszél, melyet Izráel ősatyáival, Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal gyakorolt az által, hogy állandóan megemlékezett a velük kötött szövetségről.
73.v. Zakariás különösen az Úrnak Ábrahámmal való szövetségkötésére irányítja a figyelmet: „az eskü, mellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak”. (Itt a következő textusokat keressük ki és olvassuk el: 1Móz 22,16; Zsolt 105,9; Jer 31,33; Zsid 6,13.17!)
74–75.v. Az ajándék, mellyel az Úr a népét megajándékozza, az ellenségek kezéből való megszabadulás, de ezenfelül az is, hogy félelem nélkül fognak szolgálni neki. Ugyanis a Messiás, a Krisztus eljövetele által – Zakariás tudta, Mária gyermekét Jézusnak, Megváltónak, Szabadítónak fogják hívni! – mindenki, aki hisz benne, üdvözül, és félelem, aggodalom nélkül szolgálja Istent, mivel az Úr Jézus a bűne adósságát kifizette. Így élhetünk „szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján”. A kegyelem gazdagsága, melyet Krisztus szerzett meg, ez: aki hittel követi Őt, szentül és igazként élhet Isten előtt. Hogy ebben az ideigvaló életben még sok minden hiányzik ebből, azt Zakariás a saját tapasztalatából tudta.
De az örök életben csak szentség és igazság, tehát zavartalan üdvösség lesz. (Olvasd el ehhez a Zsid 9,14; 1Pt 1,15-öt.)
76.v. Zakariás most fiacskájához fordul. El tudjuk képzelni, hogy a kis Jánost karjára veszi, és annak beszél. Elmondja, amit neki Gábriel angyal a füstölőáldozati oltár mellett Jánosról mondott. Így prófétálja, hogy a kisgyermeket a Magasságos prófétájának nevezik majd (olvasd el ehhez a Mal 3,23 [Károli szerint 4,5]; Lk 1,17-et). Mi lesz a feladata? Előkészíteni az utat Krisztus számára! Az út előkészítése volt a hírnök egyik feladata, hogy a király zavartalanul utazhasson. Azokat, akik az út mentén laktak, felszólította, hogy egyengessék az utat (olvasd: Zsolt 68,5; Ézs 40,3–4). Ez lesz János feladata az eljövendő Jézus Király előtt.
77.v. Még egy feladatot kap János. Elmondja a népnek, hogy hogyan üdvözülhet, és megkereszteli őket „a megtérés keresztségével a bűnök bocsánatára” (lásd Lk 3,3). A bűnök bocsánata csak Jézus Krisztus által lehetséges, Akinek János az előhírnöke.
78–79.v. Szinte halljuk, amint Zakariás hangosabban kezd beszélni. Amit mond, az dicsőítő ének: Ahogy az emberek elérzékenyednek, úgy indul könyörületre Isten is (olvasd el erről az 1Móz 43,30-at: József „öccsét látva elérzékenyedett”, és az 1Kir 3,26-ot). A „felkelő fény a magasságból” Krisztus, a Nap, mely felkel. Törődik velünk, mondja Zakariás (lásd Mal 3,20; a Károli fordításban Mal 4,2).
Jézus Krisztus jön, hogy mint Nap világítson a sötétségben. Azok, akik a sötétségben, a halál árnyékában vannak, ezentúl az Ő fényében sütkérezhetnek. Ennek az lesz az eredménye, hogy ezután a béke, az Istennel való béke útján kezdenek járni. (Lásd Ézs 9,1; 42,6; 49,9 és 60,1)
Jegyzetek:
Hebron – Júda egyik városa a hegyvidéken (39.v.), kétségtelenül papi város. Sok papi család lakott ott, Zakariás és Erzsébet rokonsága is. Jó tudni, hogy Hebrónban parancsolta meg Isten a körülmetélést. Izsák volt az első kisfiú, akit a nyolcadik napon metéltek körül, akkor kapta a nevét is (lásd 1Móz 21,3–4).
Körülmetélés – A nyolcadik napon kell a zsidó kisfiút körülmetélni. Késsel átmetszik vagy teljesen lemetszik az előbőrét. Nemcsak a zsidók teszik ezt, hanem sok más nép is ismeri ezt a szokást. Ez az izráeliták számára a szövetség Isten által elrendelt jele (lásd 1Móz 17,10–14): az előbőr lemetszése és eldobása a lélek tisztátalanságának az eltávolítását és elvetését jelképezi. De jele annak is, hogy Izráelnek külön kell élnie.
A körülmetélés helyére a szent keresztség sákramentuma lépett (lásd Kol 2,11–12), mint a bűn lemosásának a jele. Mintha a szívünket metéltetnénk körül. Az ún. történelmi egyházak (róm. kat., evangélikus, református) a gyermekkeresztséget gyakorolják. Valamikor fontos volt, hogy a keresztelés minél hamarabb megtörténjen, nehogy kereszteletlenül haljon meg a gyermek. S minthogy legtöbbször újszülötteket kereszteltek meg, hozzákapcsolódott a névadás szokása is (innen a keresztnév elnevezés), mint a körülmetélés esetében. Így a névadás sem a körülmetélésnek, sem a keresztségnek nem lényegi eleme (amely főleg a szövetségbe való felvétel), hanem az idők folyamán hozzá kapcsolódó emberi szokás.
Édesapja nevéről – A Bibliában sehol sem találunk utalást arra, hogy a legidősebb fiúnak édesapja nevét kellett kapnia. Talán az idők folyamán lett szokássá, hogy ezzel megtiszteljék az apát, bizonyára Zakariást is, akiről feltételezhető volt, hogy nem lesz második fia. Valamikor a magyar nép körében is a keresztnévadás fő rendezőelve volt az apaági leszármazás. Ez megkövetelte, hogy az újszülött keresztnevét az apa családjában ismert és szokásos nevekből válasszák ki. Az elsőszülött fiúgyermekek rendszerint az apjuk keresztnevét örökölték. De ez volt a helyzet a lányok esetében is, az elsőszülött általában az anyja nevét kapta.
Tábla – Viasszal bekent lap. Íróvesszővel lehetett rá írni. Ha az írásra már nem volt szükség, a viaszt megint el lehetett simítani.
Énekek:
Református énekeskönyv: 135:1–2; 136:1–4; 147:1; 150:1–2; 244:1–4; 264:1.5; 485:1–3
Jertek énekeljünk!: 66; 68; 70; 71; 87; 89
Harangszó: 3; 52; 53:1–2.5
Dicsérjétek az Urat!: 27:1; 35:1; 40; 50:1–2.5; 53
Erőm és énekem az Úr: 9; 36; 103; 142; 143
Megjegyzések:
A hála dicsőítő éneket szül – Zakariás hálájának a jele, hogy Istent magasztalja és dicsőíti. Mi is szoktuk hálánkat Isten magasztalásával kifejezni? Sok keresztyén gyülekezetben szokás az, hogy az istentisztelet egy részét Isten magasztalásának szentelik. Ezt meg lehet tenni a gyerekekkel is csoportonként. Akkor azonban meg kell előbb mondani, hogy miért adunk hálát.
Ügyeljünk arra, hogy Isten magasztalása imádságunkban is benne legyen! Beszélgessünk erről a gyermekekkel, és próbáljuk meg, hogy ők maguk is imádságban és énekben magasztalják Istent! A zsoltárok nagy része magasztaló ének. Ezekben a „halleluja” hangzik fel, mely ezt jelenti: „Dicsérjétek az Urat!” (Lásd a 106.; 111–113.; 135.; 146–150. zsoltárok elejét és a 104–106.; 113.; 115–117.; 135.; 146–150. zsoltárok végét).
Isten ígéretei mindig valóra válnak – Világosan látjuk, hogy Zakariás éneke főként Isten ígéreteinek beteljesedéséről szól. Aki kételkedik Isten hűségében, hogy beteljesíti, amit ígért, az nem szentelte teljesen neki a szívét. Isten hű mindenben, amit tesz. Erről lehet beszélni a gyermekeknek, és ezzel mindannyiunkat bátorítani.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki) / Dráma (Magyar irodalom)
Magyar nyelv és irodalom
Ének-zene
Vázlat:
Zakariás – Erzsébet
Hebrón
8. nap: körülmetélés
Nem Zakariás – „János a neve”
365/208. Keresztelő János születése; Zakariás éneke – tanári segédlet és feladatlapok egyben
207. Mária éneke
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* Az Üdvözítő jövetele örömöt és hálát vált ki.
* Az Úr dicsőítése és magasztalása.
Előzmények:
Mária azután, hogy Gábriel angyaltól meghallotta, ő lesz az Üdvözítő édesanyja, útra kelt, és elment unokanővéréhez, Erzsébethez Júdea hegyvidékére. Amikor odaérkezett, üdvözölte a magzat Erzsébet méhében a Mária méhében levő még egészen kicsiny Gyermeket. Erzsébet Szentlélekkel megtelve áldotta érte Máriát.
Bevezetés:
Ennél az „elbeszélés”-nél legyen minden gyermek előtt Biblia az asztalon! Rövid magyarázattal vezessük be az éneket, majd minden versét magyarázzuk meg!
Mária éneke nagyon különleges. Először is azért, mert egy fiatal nő (talán 17 vagy 18 éves) mondja el. Másodszor azért, mert sok prófétai csengésű kijelentést tesz. És végül, mivel rendkívül szép a nyelvezete.
Különben egyáltalán nem biztos, hogy Mária ezt az éneket valóban énekelte. Nagyon valószínű, hogy csak elmondta, Erzsébet és Zakariás voltak a hallgatói. A Lk 1,46-ban is ezt olvassuk: „Mária pedig ezt mondta.”
Mária biztosan jó vallásos nevelést kapott, ugyanis énekének sok verse szó szerinti idézet Izráel népének ószövetségi könyveiből, míg mások ószövetségi textusokra vagy textusrészekre utalnak. Találunk benne textusokat az 1Mózesből, 2Mózesből, a Zsoltárok könyvéből, 1Sámuel 2-ből, Ézsaiásból és Jeremiásból. Ezeket azonban minden kétséget kizáróan nemcsak úgy ötletszerűen használta, hanem nagyszerűen a „saját” szavaivá formálta.
Mária ezeket a szavakat csak azért mondhatta el, mert ő is, mint Erzsébet, megtelt Szentlélekkel. A távoli múltból ugyanaz a hang szólal meg a zsoltárokban, melyeket Mária őse, Dávid szerzett, mint pl. a Zsolt 111, melynek a tartalma majdnem Mária énekéhez hasonló.
Az ének magyarázata:
46.v. Mária magasztalja az Urat. Teljes szívből dicsőíti Őt. Minden oka megvan rá… Hasonlítsuk össze Mária énekének a kezdő szavait Anna énekének kezdő versével (1Sám 2,1): „Örvendez szívem az Úrban, mert örülhetek szabadításodnak.”
47.v. Lelke, azaz értelme és érzése együtt … ujjong Isten, az ő Megtartója előtt. Mária megtudta Gábriel angyaltól, hogy születendő Gyermeke Isten Fia (35.v). Most, hit által, azt mondhatja róla: „Isten, az én Megtartóm”. Tudja tehát már azt is, hogy a Gyermek a Megtartó, a Szabadító lesz? Igen, mert az angyal már megmondta a nevét: Jézus, ami azt jelenti, Megmentő, Szabadító, Megtartó. Mária tehát hit által többet tud a szabadításról, mint a legtöbb zsidó, akik a Messiásra ( ez a szó is Szabadítót jelent) úgy gondoltak, mint olyan királyra, aki meg fogja őket szabadítani a megszálló hatalomtól, és visszaállítja majd Dávid és Salamon birodalmát annak teljes dicsőségével.
Mária azt is nagyon jól tudja, hogy neki is, aki az Üdvözítő édesanyja lesz, szüksége van rá, mint személyes Üdvözítőjére, épp úgy, mint nekünk, mindnyájunknak.
48.v. Itt arról van szó, hogy Mária miért örült Üdvözítőjének. Ugyanis Ő Máriát, mint alázatos szolgálóleányát választotta ki, hogy édesanyja legyen. Itt ismét az a tudat jelenik meg, hogy neki is szüksége van rá, mint személyes Szabadítójára. Ezért mondják majd őt évszázadokon át a hívők boldognak. (A „boldognak mondani” itt egészen mást jelent, mint amit a római katolikus egyház abból alkotott. Mária boldog lesz, mivel elhitte Isten ígéretét. Az emberek csak akkor lehetnek boldogok, ha hisznek Isten ígéreteiben! A róm. kat egyház Máriát a szentség talapzatára állította, miközben ő csak egy egyszerű asszony volt, és az is maradt, aki éppen úgy vétkezett, mint mások, és ezért Fiára, Jézusra neki is szüksége volt, mint Üdvözítőjére.)
49.v. Mária nem hallgathat azokról a nagy dolgokról, melyeket az Úr, a Hatalmas, akinek szent a neve, vele tett. Itt is találó az Anna énekével való összehasonlítás: 1Sám 2,2: „Nincsen olyan szent, mint az ÚR, rajtad kívül senki sincsen…”
50.v. Mária itt a 2Móz 20,6-ból idéz, a Tízparancsolat második parancsolatából: „De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.” Ő ezeket a szavakat, mint fiatal lány, a zsinagógában a rabbitól tanulta. Itt arra használja a tanultakat, hogy rávilágítson az eljövendő Üdvözítő szabadításának az üzenetére. Hát nem egyedül Istennek az emberi nemzetség iránti irgalma az, hogy Fiát el akarta küldeni a világra? Az üdvösség feltétele benne van Mária szavaiban: A „nemzedékről nemzedékre az őt félőkön”. Tudja, hogy nem lehet általános megbékélés. Csak azoknak, akik az Urat félik, ajándékozza irgalmasságát, hogy üdvözüljenek. „nemzedékről nemzedékre” gazdag ígéretet tartalmaz a gyermekek számára: Minden nemzedékből lesznek hívők!
51.v. A „hatalmas dolog”, melyet az Úr „karjával” cselekedett, két textusra utal Ézsaiás könyvéből: 51,9 és 52,10. Ott van szó „az Úr karjá”-ról és „szent karjá”-ról, mellyel megmutatja szabadítását az egész földnek. Gondolhatunk a Zsolt 33,10-re is, ahol ez áll: „Semmivé teszi az Úr a nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait.” Szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat, mondja Mária. Itt a felfuvalkodottak a hatalmasok, akik azt gondolják, hogy szándékukat az ég és föld Istene és a Szabadító nélkül is megvalósíthatják. Szétszórja őket, mint a polyvát!
52.v. Mária valóban látja az Úr szabadítását az egész világra kiterjedően: Ahogy a babiloni Nebukadneccar álmában (lásd Dán 2; 185. lecke) a különféle birodalmakat jelentő szobrot egy kő, mely a hegyről zuhant le, megsemmisítette, úgy fogja az Úr a hatalmasokat ledönteni a trónról. Megalázottakat fog felemelni. Micsoda ellentét: hatalmasok buknak el, alázatosakat emel fel, akik egyszer királyként uralkodnak majd vele (lásd 2Tim 2,12; Jel 22,5).
53.v. Mária ismeri a „Bibliá”-ját: a Zsolt 34,11 így szól: „de akik az ÚRhoz folyamodnak, nem nélkülözik a jót”. Ő pedig azt mondja: „Éhezőket látott el javakkal.” Fia, az Úr Jézus, több mint harminc év múlva szól majd eképpen: „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek” (a Mt 5,6-ban levő boldogmondás). A bővölködőket – nem annyira azokat, akiknek sok földi birtokuk van, mert köztük igazak is lehetnek, mint pl. Jób – Ő üres kézzel küldte el. Azokat, akik azt hiszik, hogy nincs rá szükségük, elküldi az Úr, anélkül, hogy részesülnének a Fiában nyújtott szabadításban.
54–55.v. Azt, aki elbukott, többnyire ismét fölsegítik. Így cselekedett az Úr Izráellel is, az Ő szolgájával. Az Ézs 30,18; 41,9 és 54,5-ben, valamint a Jer 31,2.20-ban találkozunk ezzel a gondolattal: Az Úr nem hagyja népét sorsára, hanem megígéri, hogy törődik vele. Állandóan szövetségére gondol, melyet egykor Ábrahámmal, Izsákkal, Jákóbbal (1Móz 17,19; 22,18; gondoljunk a Zsolt 105,6–10-re is) és Dáviddal kötött (lásd többek közt Zsolt 132,11). Mária ezzel a szóval fejezi be: „mindörökké”. Arra utal vele, hogy az Úr örök szövetséget kötött népével. Jézus Krisztus ezt a szövetséget valóban örökké fenntartja, mert Ő, mint Király, állandóan uralkodik (lásd többek közt Zsolt 111,5).
Énekek:
Református énekeskönyv: 105:2–3; 111:1–6; 167:1–3; 255:1.5–8; 286:1–2
Jertek, énekeljünk!: 3:1–3; 72; 74; 79; 89; 91
Harangszó: 3; 51; 53:1–2.5
Dicsérjétek az Urat!: 26; 40; 43; 48:1; 50:1–2.5; 55
Erőm és énekem az Úr: 41; 46; 75
Megjegyzések:
Öröm és hála, hogy eljön az Üdvözítő – Adventben és karácsonykor kétségtelenül ez a téma áll a középpontban, mint valami csillag, amely a sötét égen ragyog, mely mellett minden más csillag elhalványul. Mi vajon a karácsonynak azért örülünk-e, mert az kellemes ünnep és gyertyafényes, vagy az Üdvözítő eljövetelének örülünk, mint Mária?
Az Úr dicsőítése és magasztalása – Aki Jézus Krisztus eljövetelének egy elveszett világban és saját szívében örül, az elkezdi dicsőíteni és magasztalni Őt. Néha talán túlságosan is megszoktuk már annak a tudatát, hogy a Szabadító eljött, és ezért dicsérjük az Urat olyan ritkán? Valaki Közép-Afrikából, aki még sohasem hallott az üdvösségről, hirtelen sugárzó arccal azt mondta: „Ez értem is történt? Hogy lehet ez?” Ez a lelki irányultság nálunk is meg kell hogy maradjon: „Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt!” Hívjuk fel a gyermekek figyelmét erre, különösen adventben és karácsonykor, de húsvétkor és pünkösdkor is!
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Magyar nyelv és irodalom
Ének-zene
Vázlat:
Mária
meglátogatja Erzsébetet
ének
Jézus – Megváltó – Szabadító
Messiás – Üdvözítő – Szabadító
365/207. Mária éneke – tanári segédlet és feladatlapok egyben
206. Gábriel angyal Máriánál
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* Jézus Krisztus születésének bejelentése.
* Mária engedelmesen elfogadja az üzenetet.
Előzmények:
Évszázadokon át, attól fogva, hogy Isten Ádámnak és Évának megígérte, az emberiség várta a Szabadítót. Próféták jövendöltek eljöveteléről. Az egész templomi szolgálat az Ő eljövetelére és munkásságára mutat.
Elérkezett az az idő, amikor az Üdvözítő hamarosan testben eljön a földre! Ezt az időpontot a Biblia az idő teljességének nevezi (lásd Gal 4,4).
Már hat hónapja van áldott állapotban Erzsébet, az idős Zakariás pap előre haladott korú felesége. Gábriel angyal Zakariás templomi szolgálata idején mondta meg, hogy fiuk születik.
Történet:
Mária* a József* nevű ács* jegyese* volt. Küszöbön állt az esküvő. Galilea kis városában, Názáretben laktak, Józseffel együtt, aki Dávid királynak és Ábrahámnak* a leszármazottja volt. Erről a Lukács 3,23–38-ban és a Máté 1,1–17-ben található nemzetségi táblázatban* olvashatunk.
Mária szintén Dávid házáből származott. Erről nem olvasunk szó szerint a Bibliában, de erre következtethetünk a Szabadító* eljöveteléről szóló próféciákból, és a Lukács 3,23–38-ban levő nemzetségi táblázatból. Az is érthető, hogy József a rokonai közül választott magának menyasszonyt, ahogy az abban a korban a zsidó hagyomány szerint szokás volt, néhány kivételtől eltekintve. A nemzetséget lehetőleg tisztán kellett megőrizni!
Dávidnak ezek az utódai társadalmilag nem voltak jelentős emberek. Amikor a két törzs országa népét fogságba vitték, az a Dávid királyi házából való hercegeket és hercegnőket is sújtotta. Ezt bizonyítja, hogy József és Mária a megvetett Názáret városba* kerültek.
Mária még szűz volt, azaz még nem volt dolga férfival (még hajadon volt). Feltehetőleg otthon tartózkodott, amikor előkelő látogató érkezett hozzá. Gábriel angyal, aki korábban meglátogatta Zakariást a templomban, így mutatkozott be: „Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok.” Istennek ez a követe jött Máriához nagyon különös üzenettel.
Leglőször is úgy szólt hozzá, mint „kegyelembe fogadott”-hoz: „Üdvözlégy, kegyelembe fogadott” (28.v). Isten kegyelmének részese tehát. Ez azt jelenti, amint a 30. versből is kitűnik, hogy az Úr Máriát ingyen jótéteményben részesíti. „Az Úr veled van!” – vagyis: „Áldott vagy te az asszonyok között.” (42.v.) Hogy mit jelent ez a különös áldás, azt Mária még nem tudta. Ezért fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. Gábriel látta, mennyire „megdöbbent” Mária. A megdöbbent itt azt jelenti, hogy Mária félt is, és nagy hatással is volt rá. Az angyal ugyanis azt mondta: „Ne félj, Mária!” Nyugtatta. Aztán megismételte: „Mert kegyelmet találtál Istennél.” Hát nem a fordítottja igaz? Hiszen Isten ajándékozta neki a kegyelmet. Valóban, de hogy még jobban biztosítsa őt erről, azért mondja az angyal, hogy ezt a kegyelmet megtalálta Istennél. Nem tudjuk, de lehet, hogy Mária titokban reménykedett benne, hogy ő lesz majd a Messiás anyja. Ugyanis ő is és József is Dávid családjából származott! Ő, mint hívő leány, jól ismerte a Messiás, a Szabadító eljöveteléről szóló próféciákat. De hogy éppen az ő családjából fog megszületni, azt neki különlegesen is meg kellett mondani.
Gábriel angyal tudtára adta, hogy mi is Istennek ez a kegyelme: Mária állapotos lesz („fogansz méhedben”), és fiút fog szülni, akit Jézusnak* nevez majd.
Az angyal megmagyarázta, ki lesz az a Gyermek: „Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.”
A „nagy” itt „fenséges”-t, „hatalmas”-t jelent. Mindenki, aki hisz benne, el fogja ismerni, hogy Ő a Magasságosnak, az Úr Istennek a Fia. Istentől Jézus megkapja majd atyjának, Dávidnak a trónját. Dávidot az angyal Jézus atyjának nevezte. Ez nyilvánvalóvá teszi, hogy Ő a megígért Messiás, akiről a próféták szóltak, és akit az Úr Dávidnak is megígért (lásd 2Sám 7,12–16). Ez a Máriának mondott ígéret egyúttal azt bizonyítja, hogy Mária Dávid leszármazottja volt. Hogy Jézus megkapja Dávid trónját, és királyként uralkodik a Jákób házán örökké, megerősíti azt az ígéretet, melyet az Úr Ábrahámnak tett, Izsáknak és Jákóbnak megismételt, és Nátán próféta által Dávidnak adott: Dávid leendő Fia olyan Király lesz, aki örökké uralkodik.
Halandó ember nem uralkodhat örökké. A halandó ember bűnös. Az a Király, akiről Gábriel beszélt, isteni és bűntelen lesz. Mária csodálkozott. „Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?” – kérdezte. Férfi nélkül hogyan szülhetne gyermeket? Ez Máriától nem hitetlen kérdés, hanem felvilágosítást szeretne kapni. Nem annak a jele, mint amiről Zakariás tett bizonyságot (lásd Lk 1,18). Logikus kérdés, ami mögött nem húzódik meg hitetlenség.
Gábriel angyal így válaszolt: „A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.”
Itt isteni titok előtt állunk: az Ige testté lesz, és közöttünk lakik; az Atya egyszülöttjének dicsősége most láthatóvá lesz (Jn 1,14). (Ez a testté létel, a tény, hogy Isten Fia, mint ember jön a földre, nem emberi közreműködéssel történik. A Szentlélek, Istennek, a Magasságosnak ereje száll Máriára. Mint teljesen ember, minden emberi tulajdonsággal fejlődik Máriában, és születik meg. De szent lesz, bűntelen. Nem tapad hozzá az eredendő bűn. Isten Fia, mint Emberfia jön el. Ha közönséges emberként, ősei – Ádámtól és Évától kezdve – bűnével jött volna a világra, akkor sohasem vehette volna magára népének bűneit!)
Hogy mindez hogyan történt, nem kell tovább fejtegetni. Semmit sem tudunk róla mondani, mivel isteni titok. Csak Isten csodatevő hatalmáról tehetünk bizonyságot!
Kérdezés nélkül nyert Mária az angyaltól bizonyítékot Isten mindenhatóságáról. Amit senki sem tartott lehetségesnek, már meg fog valósulni: „Íme, a te rokonod*, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, mert az Istennek semmi sem lehetetlen.” Mária meghajol Isten akarata előtt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!”
Ezt az „Úr szolgálóleány”-át kétféleképpen is fel lehet fogni. Mária elismeri ezzel, hogy kész Isten akaratát elfogadni; de kinyilvánítja benne Fia istenségében való hitét is. Fia Ura és Királya lesz, ő pedig annak a szolgálóleánya. (Hasonlítsd össze azzal, amit Erzsébet mondott Róla: Lk 1,43!) Gábriel angyal ezután eltávozott Máriától.
Kiegészítés a felsősök számára:
Lk 1,39–45 (56):
Mária nemsokára észrevette, hogy gyermeket vár. Akkor gyorsan útra kelt „Júda egyik városába”*, ahol Zakariás és Erzsébet, a rokona lakott. Megérkezett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében („a magzat repesett az ő méhében”, Károli fordítás). Az Úr Jézus még meg nem született előfutára üdvözölte így a még meg nem született Üdvözítőt. A Szentélek művelte ezt.
Erzsébet megtelt Szentlélekkel, és hangos szóval kiáltotta: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!” Bár még nem tudott semmit Mária különleges áldott állapotáról, a Szentlélek tudtára adta. Általa tudta meg azt is, hogy ki az a Gyermek, akit Mária magában hord: „Hogy is lehetséges, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám?” (más értelmezés szerint: „Hogyan érhet engem ez a megtiszteltetés?”) Így tett bizonyságot arról, hogy Mária Gyermeke az ő Üdvözítője, Ura és Királya. Erzsébet aztán elmondta, hogy a magzat ujjongva mozdult meg a méhében, amikor Mária köszöntését meghallotta. Erzsébet még azt is mondta: Mária, te boldog vagy, mert hittél. Amit az Úr mondott, beteljesedik.
Mária akkor dicsőítő éneket énekelt, melyet a Lk 1,46–55-ben olvashatunk. (Lásd ennek elbeszélését a 207. leckében).
Lk 1,56: Csaknem három hónapig maradt Mária Zakariásnál és Erzsébetnél. Talán közvetlenül azelőtt, mielőtt Erzsébet megszülte gyermekét, hazament.
Jegyzetek:
Jegyes – Mondjuk el a gyermekeknek, hogy Izráelben egészen mást jelentett a jegyesség, mint ma nálunk, hogy téves fogalmuk ne legyen arról, hogy Mária József jegyese volt. Nálunk a jegyesség nem törvényes elkötelezettség, ha valamelyik fél meggondolja magát, bármikor felbonthatja, minden következmény nélkül. Izráelben nem a fiatalok választották egymást, hanem a szülők egyeztek meg, hogy ki lesz a gyermekük párja, vagy ha a szülők már nem éltek, akkor az idősebb fiútestvér vagy nagybácsi stb. döntötte el. Ezt házassági szerződéssel pecsételték meg a fiatalok jelenlétében. Ennek a szerződésnek a megtartása kötelező volt. Ezt követte a jegyesség ideje. Amikor kitűzték az esküvő időpontját, akkor a vőlegény édesapja a kölcsönös megállapodásban rögzített mátkapénzt odaadta a lány apjának vagy rokonának. Az apa kezelte a pénzt, annak a kamatát megtarthatta, de a pénzt nem használhatta fel. Ha a szülők meghaltak, a leány megkapta a pénzt. Ez történt akkor is, ha a férj halt meg. Izráelben majdnem mindenki megnősült. Az „agglegény” szó nem is létezett. Fiatalon házasodtak. A fiú számára a legalacsonyabb életkor a tizenhárom év volt (akkor tette/teszi a Bar Mitswa-ját, lett/lesz a „törvény fia”, lett/lesz férfivá), a lány számára pedig a tizenkét év. Vajon Mária is ilyen fiatal volt-e még, nem tudjuk. (Szólhatunk arról, hogy nem is oly régen nálunk, magyaroknál is hasonló szokás volt. A szülők választottak párt a gyermeküknek. Innen maradt fenn a hajadon leányoknak ez az elnevezése: „eladó lány”, a vőlegény név pedig a „vevő legény”-ből származik. A menyasszony „jegykendő”-t adott a vőlegénynek, a vőlegény szülei „móring”-ot adtak a leány szüleinek. A leány „kelengyé”-jét már kiskorában kezdték gyűjteni.)
Mária – héber alakja Mirjám („ellenszegülő”), gyakran előforduló zsidó név. Márián, Jézus édesanyján kívül, még több Máriával is találkozunk az evangéliumokban: Mária Magdaléna (többek közt Lk 8,2); Mária, Márta és Lázár nővére (többek közt Jn 12,1–3); Mária, a Jakab és József anyja (Mt 27,56) és Klópás vagy Alfeus felesége; Mária, János Márk, az evangélium író anyja (ApCsel 12,12); Mária, egy római keresztyén nő (Róm 16,6).
József – „Adjon ehhez Jáhve” „Isten gyarapítson”. Ez a név még kétszer előfordul a Lk 3-ban levő nemzetségi táblázatban (24. és 30. v.). A Lk 2 után Mária férjével többé nem találkozunk. Régi mesterek festményeiken Józsefet mindig idős embernek ábrázolták. Ennek semmi alapja sincs. A Mk 6,3-ban az emberek a názáreti Jézust „Mária fiá”-nak nevezik. Ez azt jelenthetné, hogy József akkor már meghalt (Jézus 30 éves volt), de az is lehet, hogy az emberek emlékeztek arra, hogy Mária már várandós volt, mielőtt férjhez ment. A Mk 6,3-ban szó van Jézus testvéreiről is: Jakab, József, Júdás és Simon, sőt húgairól is. Ez azt bizonyítja, hogy József még évekig élt Jézus születése után. A Mt 12,46–50-ben is olvashatunk Máriáról és Jézus testvéreiről, akik Őt keresték. József nincs köztük, ami azt bizonyíthatja, hogy akkor már nem élt.
Ács – A Mt 13,55-ben a názáretiek azt mondják Jézusról: „Hát nem az ács fia ez?” Sőt, ők Jézust is „ács”-nak nevezik (Mk 6,3).
Dávid és Ábrahám – A Mt 1,1-ben az Üdvözítő nemzetségi táblázata így kezdődik: „Jézus Krisztusnak, a Dávid fiának, az Ábrahám fiának nemzetségkönyve.” Miért? Nekik tette az Úr a Messiás eljöveteléről szóló különleges ígéreteit (lásd 1Móz 22,18; 2Sám 7,12 és 16; Zsolt 89,30; Zsolt 132,11).
Nemzetségi táblázatok – A Bibliában levő összes nemzetségi táblázat csak a férfi ágat említi. Néha szó van az utódok között nőről is, különleges megjelölésként. Máté és Lukács is követi ezt a szokást. A táblázat, mellyel Máté az evangéliumát kezdi, Jézus Krisztusé. Ezzel végződik: „József, annak a Máriának férje, akitől JÉZUS született, akit Krisztusnak neveznek.” Máté, mint különlegességet említi, hogy ő Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedéket jegyzett fel, Dávidtól a babiloni fogságbavitelig (Jekonjás) is tizennégy nemzedéket, és a babiloni fogságbavitel után (Sealtiél) Krisztusig szintén tizennégy nemzedéket. Máté átsiklik néhány név fölött, hogy ne lépje át a tizennégyes számot. A Lukács 3,23-ban azt olvassuk, hogy József Éli fia volt, és az ág Nátánig, Dávid fiáig nyúlik így vissza, akiről a 2Sám 5,14 tesz említést, aki Dávid és Batsúa (Betsabé) fia volt (1Krón 3,5). Az az ág, mely a Máté 1-ben található, Józseftől ennek apjáig, Jákóbig, és aztán a Tizenkéttörzs országának különböző királyain át Salamonig vezet, aki szintén Dávid és Betsabé fia volt.
Azt az ágat, melyet Lukács ad, általában Mária nemzetségi ágának tekintik, aki így Éli leánya volt. Józsefet, Éli vejét Lukács Éli fiának nevezi, úgy, ahogy Naómi is leányának nevezte a móábi Ruthot. A Lukács 3,23 azt mondja Jézusról: „köztudomás szerint József fia volt, ez pedig Élié”. József neve után Lukács tehát Mária apjával, Élivel folytatja a nemzetségi táblát. A Máté szerinti nemzetségi táblázat a Károli fordításban mindig arról szól, hogy „nemzette”, tehát biológiai utódlásról szól, míg a Lukács szerinti azt mondja: „fia”. Az új fordítás mindkét helyen a „fia” szót használja.
A Szabadító eljöveteléről szóló próféciák – 2Sám 7,12–16: Nátán próféta azt jövendölte Dávidnak, hogy halála után olyan utódja lesz, akinek a királyságát Isten megerősíti. Dávid háza „állandó lesz” (Károli fordítás), királysága örökre megmarad: „trónod örökre szilárd lesz”. Az ezráhi Étán, a Zsolt 89 költője olyan valamit mond, amit az Úr neki a Szentlélek által sugallt (30.v.): „Mindenkor gondoskodom utódairól és trónjáról, míg csak meglesz az ég.” Jer 23,5: „Eljön majd az idő – így szól az Úr –, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, jog és igazság szerint jár el az országban”. A zsidók is tudták ezt nagyon jól, amint az többek közt a Jn 7,42-ből is kitűnik: „Nem az Írás mondta-e, hogy Dávid magvából és Betlehemből, abból a faluból, ahol Dávid élt, jön el a Krisztus?”
Názáret – Város Galileában, mely abban az időben a nagy közlekedési utak mellett, egy 350–400 m magas dombon feküdt (gondoljunk csak a Lk 4,29–30-ra, ahol arról van szó, hogy a názáretiek az Úr Jézust elvitték annak a hegynek a tetejére, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák a szakadékba). Nátánaél szavakba öntötte az embereknek Názáretről táplált megvetését (Jn 1,46): „Származhat-e valami jó Názáretből?” Az, hogy Jézus Názáretből származott, okot adott azoknak a zsidóknak, akik nem hittek benne, hogy Messiás voltában kételekedjenek. A Messiásnak ugyanis a Mikeás 5,1 szerint Betlehemből kell származnia, de ők nem tudták, hogy Jézus ott született.
Jézus – „Jahve megszabadít”. A Jézus név a Józsué, vagy Jósua, Jésua és Hóséa görög alakja.
Erzsébet, a te rokonod – Erzsébet, Zakariás pap felesége „Áron leányai közül való” volt (Lk 1,5). Mivel Mária unokanővére, az ő anyja is Dávid leszármazottja. A papok számára nem volt akadálya annak, hogy nem a rokonságból nősültek, mert nem kellett arra számítani, hogy az örökség idegenekre száll. A papoknak ugyanis nem lehetett saját birtokuk.
Keresztelő János tehát anyai ágon Dávid leszármazottja volt, és közeli rokon, Jézus másodfokú unokatestvére.
Júda egyik városa – Nagyon valószínű, hogy ez a város Hebrón lehetett Júdea hegyvidékén, Jeruzsálemtől délre. Hebrón volt ugyanis az egyetlen jelentős város ezen a vidéken. Ehhez járul még az is, hogy Hebrón papi város volt, ahol Zakariás pap nyugodtan lakhatott.
Énekek:
Református énekeskönyv: 98:1–2; 136:1–4.23; 146:1–4; 302:1–5; 303:1–7; 310:1–8; 311:1–13
Jertek énekeljünk!: 1; 2; 8; 32; 36
Harangszó: 7:1–3; 41; 43; 51:1
Dicsérjétek az Urat!: 75; 103; 115:1–3
Erőm és énekem az Úr: 21; 39; 57:1; 113
Megjegyzések:
Az angyalok feladata – Az angyalokról sokat olvasunk a Bibliában. A szó a görög „angelosz”-ból származik, melynek jelentése „követ”, „küldött”. Feladataik különbözők. Gábriel Isten követe. Más angyalokat Isten azért küld, hogy az embereket védjék, ismét másokat, hogy őket megbüntessék.
Mária hite – Az, hogy Mária feltétel nélkül meghódol Isten akarata előtt, azt bizonyítja, hogy hiszi, Isten irányítja az életét.
Fontos, hogy mi is ellentmondás vagy kételkedés nélkül adjuk át magunkat az Úrnak. Ez biztosan hatással lesz a gyerekekre, mivel ők, ahogy az helyes, még minden bizalmukat belé vetik. Az Atya Isten, a Magasságos, szeretetteljes és hű. Ki ne bíznék hát benne?
Mária „foganásá”-nak titka – A római katolikus egyház nagyon fontosnak tartja azt, amit ők Mária „szeplőtelen fogantatásának” neveznek, mivel őt, Isten anyját, szentként akarják jellemezni. Férjhez ment ugyan, de nem élt házaséletet. Ez tévelygés, mely Máriát Jézus közelébe emeli. Az Újszövetség csak néhol szól a szűztől való születésről.
Nem könnyű ezt a titkot a fiatal gyerekeknek megmagyarázni. Nincs is rá szükség, hogy megpróbáljuk. Egyszerűen elfogadják. Talán az a legjobb, ha Gábriel hírének a lényegét mondjuk el nekik: Isten Fia, akit Isten olyan régen megígért, eljön a földre, és Mária lesz az édesanyja.
A felsősöknek mondjuk el, hogy Mária áldott állapotba került anélkül, hogy testileg együtt lett volna egy férfival, számunkra érthetetlen módon, a Szentlélek közreműködésével. Ezért Isten az Ő apja, és nem József.
Bővebb nagyarázat a felsősök számára – A nagyobb gyermekeknek beszélni kell Mária és Erzsébet találkozásáról, és arról az üzenetről is, melyet József álmában kapott. (Mt 1,18–25) Az elbeszélés központja azonban Gábriel Máriának mondott híre maradjon.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki)
Beszélhetünk róla, de akár össze is gyűjthetjük a gyerekekkel, hogy lakóhelyünkön milyen szokásai voltak (és vannak) a párválasztásnak, eljegyzésnek, jegyben járásnak. (***)
Biológia / Emberismeret (Osztályfőnöki)
Dráma
Vizuális kultúra (Rajz – Művészettörténet)
365/206. Gábriel angyal Máriánál – tanári segédlet és feladatlapok egyben
205. Gábriel angyal Zakariásnál
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet – Téma:
* A hívő is lehet néha hitetlen.
* Istennél nincs lehetetlen.
* Az imádság meghallgatása.
Előzmények:
A legtöbb zsidó azt várta, hogy a Messiás olyan király lesz, aki fel fogja szabadítani őket az idegenek, a rómaiak uralma alól, majd ismét visszaállítja Dávid és Salamon birodalmát.
Bevezetés:
Lukács* evangélista részletes írásban fordul egy bizonyos Teofilushoz*. Lukács sok emberrel beszélt (Máriával, Jézus édesanyjával is), akik szemtanúi voltak Jézus Krisztus földi életének. Most tudósítás formájában mondja el az eseményeket Jézus Krisztus születésétől és fellépésétől kezdve, hogy Teofilus mindenről, amelyekről tanítást kapott, megtudja a biztos valóságot.
Történet:
A jeruzsálemi templom a fogság után újra felépült. A papok és a léviták végezték a feladatukat az istentiszteleten. A nép rendszeresen hozta a kötelező áldozatokat.
Az országban levő sok pap és lévita nem egyszerre szolgált. Szolgálatuk rendjét évszázadokkal előbb Dávid király állapította meg (lásd 1Krón 24), és a fogság után újból ezt követték.
A huszonnégy papcsaládból („csoport”) mindenkinek évenként néhány napig kellett a templomban szolgálatot végeznie.
Zakariás pap („Jáhve megemlékezik”) Júdea hegyvidékének egyik városából (valószínűleg Hebrónból), az Abijá csoportjához (a huszonnégy családból sorrendben a nyolcadikhoz) tartozott. Zakariás Erzsébetet vette feleségül, aki szintén Áron papi nemzetségéből származott.
Mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül éltek, és példásan megtartották az Úr minden parancsolatát és rendelését. Sajnos, nem született gyermekük. Erzsébet meddő volt. Sokat imádkoztak gyermekért, de emberileg szólva már nem lehetett többé reményük arra, hogy imádságuk meghallgatásra talál, mivel mindketten idősek* voltak. Nagy szomorúságot jelentett számukra, hogy nem volt fiuk, annál is inkább, mivel Zakariással az Abijá papcsalád egyik ága kihal. (Ez meg is történt, mivel János nőtlen maradt, és gyermektelenül halt meg, de Jézus kereszthalálának elégséges áldozata megszüntethette volna az egész templomi szolgálatot és áldozást.)
Nagy Heródes* király uralkodása alatt történt, hogy Zakariás, csoportjának beosztása szerint szolgálatot végezni ment a templomba.
A papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással* jelölték ki, hogy ki mutassa be a szentélyben a napi füstölőáldozatot*. Ez a megtisztelő feladat most Zakariásnak jutott. Egy héten át reggel és este ő végezte el a füstölőáldozatot.
Nagyon valószínű, hogy első alkalommal szombaton reggel ment Zakariás a szentélybe, hogy bemutassa az illatáldozatot. Az előcsarnokban a nép imádkozott, és várta a papot, aki a templom lépcsőjén lejön, hogy a szokott áldást* elmondja felettük (lásd 4Móz 6,23).
Mialatt a nép imádkozott, Zakariás megrettenve és ijedten látta, hogy az Úr angyala áll a füstölőáldozati oltár mellett jobb felől.
Az angyal – később úgy mutatkozik be, hogy ő Gábriel – megnyugtatja: „Ne félj Zakariás, meghallgatásra* talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak* („Isten által megkegyelmezett”, „Isten kegyelme” vagy „Isten kegyelmes”) fogod őt nevezni.”
Látjuk itt, hogy Isten ismeri az emberek imádságait, és hogy ami az embereknél lehetetlen, az Istennél lehetséges (hogy egy idős asszony fiút szüljön); Isten kegyelme, meg nem érdemelt áldása van elrejtve a János névben. (Egyébként az Erzsébet név azt jelenti „az én Istenem eskü”, a Zakariás pedig azt, hogy „Jáhve megemlékezik”; ezekben is Isten hűségét látjuk megnyilvánulni.)
Gábriel angyal többet is elbeszélt ennek a fiúnak a világrajöttéről: Örömöt és boldogságot hoz, és sokan örülnek majd a születésének, mert „nagy lesz ő az Úr előtt”, azaz nagy lelki ajándékokat kap. Fontos tisztséggel lesz felruházva, t.i. prófétaival, és nagyobb lesz az összes eddigi prófétánál. János názírként* nem iszik bort és részegítő italt. Már születése előtt megtelik Szentlélekkel.
Még mást is mondott az angyal: „Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.” Ez arra utal, hogy János megtérésre hívó igehirdető lesz.
Aztán arról beszélt Gábriel, hogy János előtte, azaz a Messiás előtt jár az Illés lelkével és erejével. Ahogy régen egy hírnök jelentette be a király jövetelét, azt teszi majd János a Messiás előtt. Ehhez a Szentélek erejét kapja ajándékul, melyet Illés is megkapott. Jánosra Malakiás próféta (3,23) így mutatott rá: Ő „Illés próféta”, akit az Úr el fog küldeni.
Gábriel továbbá azt is mondta, hogy János munkássága által valami nagyon különleges történik majd: „Az atyák szívét a gyermekekhez téríti”. Itt arra is gondolnak, hogy ez arra utal: a zsidókat megszabadítja a pogányokkal szembeni előítéletüktől a Messiás eljöveteléről szóló örömhír, melyet János fog hirdetni. Ez egyszer meg is valósult, mert amikor János prédikált és keresztelt, farizeusok és római katonák is jöttek hozzá. Ézsaiás próféta úgy szólt a pogányokról, mint a „zsidók fiai”-ról (gondoljunk az Ézs 56,5.6 -ra a 60,3.4.9; 62,2.5; 66,12-vel együtt). De lehet gondolni a családokban levő ellentétekre is, amikor a gyermekek más utakon járnak, mint a szülők, és fordítva.
János éppen egy vallás-erkölcsi megtérítéssel fogja megszüntetni a nemzedékek között húzódó szakadékot. Végül azt mondta Gábriel, hogy „az engedetleneket az igazak lelkületére” fogja téríteni, „hogy felkészült népet állítson az Úr elé.” János, mint Krisztus előhírnöke, az evangéliumot (örömhírt) fogja hirdetni. Ezáltal a pogányok megtérnek, és olyan istenfélelemmel, körültekintően kezdenek cselekedni (a Jézus Krisztusban való hit által), ahogy azt az igazak teszik.
Ismét béke uralkodik a családokban, és azoknak az igazaknak a közösségében, akik még Istent tisztelik, valamint azok között, akik engedelmesek s megtérnek. Így egy olyan nép keletekezik, mely „felkészülten” alkalmas lesz, hogy az Úr Jézust elfogadja.
Zakariás mégsem tudott örülni azoknak a bőségesen gazdag ígéreteknek, melyek arról a fiúról szóltak, aki neki és feleségének születik. Lehetetlennek tartotta, hogy nekik gyermekük szülessék. Így szólt: „Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előrehaladott korú.” Ezekben a szavakban ennek az igaz, lelkiismeretes papnak a hitetlensége és kételkedése szólal meg. Tehát Isten gyermekei is lehetnek bizonyos tekintetben hitetlenek (bár ezért még nem nevezhetjük őket hitetleneknek). Zakariás tulajdonképpen dühös, mivel ilyen lehetetlenséget ígérnek neki.
Az angyal így válaszolt: „Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt!” Hogy az Úr az angyalt speciálisan Zakariáshoz küldte, az nem szorult magyarázatra. Gábriel ezt most még egyszer hangsúlyozta, mikor azt mondta, hogy ő Isten rendkívüli követe, aki mindig kész, hogy teljesítse az Ő megbízásait. Az angyal tehát azt tette, amit régen a hírnök a király nevében cselekedett. Zakariás hálás és boldog kellett volna hogy legyen, nem pedig kételkedő és hitetlen!
Gábriel azt mondta, Zakariás megnémul, és nem tud megszólalni addig, amíg mindezek meg nem történnek. Ez a büntetése amiatt, hogy nem hitt Gábriel szavainak, amelyek a maguk idejében beteljesednek.
Közben a nép az előcsarnokban várta a papot, hogy megáldja őket. Csodálkoztak, hogy olyan sokáig maradt a templomban. Végre kijött Zakariás. Amikor ott állt a templom lépcsőin, nem tudott hozzájuk szólni. Ebből rájöttek, hogy „látomást”, víziót látott, rendkívüli találkozása lehetett. Mivel néma volt Zakariás, integetett nekik, valószínűleg, hogy menjenek el áldás nélkül. Amikor letelt szolgálatának ideje*, Zakariás hazament.
Jegyzetek:
Lukács – Ez az evangélista (a négy evangélium egyikének írója) a Kol 4,14 szerint orvos volt. Ő írta Az Apostolok Cselekedeteit is, melyet szintén Teofilusnak ajánlott. Lukács Pál apostol társa volt annak missziói útjain. Valószínűleg görög férfi, aki a hagyományok szerint Antiókhiából származott. Tróászból Filippibe kísérte Pált (az ApCsel-ben azt írja: „mi”). Később Lukács Pállal együtt ment Rómába, és ott vele maradt annak haláláig (lásd ApCsel 16,10kk; ApCsel 20,5kk; Filem 24; 2Tim 4,11). Írásának stílusán és „tudósításának” pontos kidolgozásán meglátszik, hogy Lukács művelt ember volt. Arra is gondolnak, hogy Titusz testvére lehetett, a 2Kor 8,16–18 szerint („Elküldtük vele (Titusszal) együtt azt a testvért is, akinek az evangélium hirdetésével szerzett jó híre bejárta valamennyi gyülekezetet”), és a 12,18 alapján („Megkértem Tituszt, és vele együtt küldtem el azt a testvért is”). Lukács az ApCsel-ben nem említi Tituszt, bár az kiváló segítsége volt Pálnak; de saját neve sem fordul ott elő.
Teofilus – Hogy ki is ő, bizonytalan. Az Lk 1:3-ban levő „nagyrabecsült” jelzőből arra lehet következtetni, hogy Lukács föltekintett rá. Így szólította Pál is Félix és Fesztusz római helytartót (lásd ApCsel 24,3 és 26,25). Teofilus is (neve azt jelenti: „Isten barátja”) magasrangú személy lehetett, valószínűleg római polgár. Arra is gondolnak, hogy Lukács nála volt alkalmazásban, és ezért szólította úgy, ahogy a szolga a gazdáját szokta. Hogy Teofilus keresztyén volt, az nem kétséges, ugyanis az evangéliumról tanítást kapott (lásd Lk 1,4).
Nagy Heródes – A Heródes nemzetség valószínűleg Askelonból származott, és idumeus (edomita) eredetű. Az ősapa Antipater volt, fiát első vagy Nagy Heródest nevezték ki Rómában Júdea királyává, miután ő Kr. e. 39-ben Antigonust elűzte Jeruzsálemből. Állandóan üldözési mániában szenvedett. Megölette sógorát, Aristobulust, feleségének, Mariamnenak a testvérét, sőt Mariamnet is, anyósát, Alexandrát, és annak két fiát. Pompás épületeket építtetett, és felújította a templomot, hogy a nép kegyét megnyerje. Kr. u. 4-ben halt meg.
Idős – Zakariás még nem volt nagyon öreg, mert a pap csak ötven éves koráig végezhetett szolgálatot a templomban (lásd 4Móz 8,25). Erzsébet talán idősebb („előrehaladott korú”) lehetett.
Sorsolás – A zsidó tudósok azt mondják, hogy egy pap életében csak egyszer mutatott be füstölőáldozatot. Annyian voltak, hogy így kellett intézkedni. Ezt egy hétig végezhette. A szolgálattevőt sorsvetéssel választották ki, mely Isten akaratának tudakolását jelentette.
Füstölőáldozat – Füstölőáldozatot naponta kétszer mutattak be, reggel és este. A füstölőáldozás a pap számára a legfőbb szolgálat volt. Egy arany füstölőserpenyőre jóillatú fűszereket tettek. Ezeket az oltáron égő tűzre szórták, így pompás illat áradt szét. Az illatáldozat az imádság jelképe volt, ahogy a Zsolt 141,2 szavakba önti: „Jusson eléd imádságom, mint illatáldozat”.
A szokott áldás – 4Móz 6,24–26: „Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!” Ezt az áldást még ma is sokszor mondják el a lelkipásztorok az istentisztelet végén.
Az imádság meghallgatása – Gábriel ezekkel a szavakkal: „meghallgatásra talált a te könyörgésed”, elsősorban Zakariás és Erzsébet fiúért való könyörgésére célzott, akit oly régóta vártak. De egyúttal célzás lehet minden kegyes zsidónak, így Zakariásnak a Messiás eljöveteléért való könyörgésére is. Zakariás addig kellett, hogy várjon egy fiúért való magán-imádságának a meghallgatására, amíg fel nem virradt a Messiás eljövetelének ideje. Ez történik sokszor a mi imádságainkkal is. Azt kérdezzük, miért nem hallgat meg bennünket néha látszólag Isten. Neki mindig jó oka van rá, amelyet mi abban a pillanatban még nem tudunk megérteni.
János – a héber „Jehochanan” szóból származik: „Jahve kegyelmes lesz”. Nevek ezzel a jelentéssel gyakran fordulnak elő az Ószövetségben.
Názír – „Istennek szentelt”. A názírság lehetett egy életen át tartó, mint amilyen názír Sámson volt, és ideiglenes, amikor valaki önmegtartóztatást stb. fogadott. Engedte, hogy Isten Lelke működjék benne. Nők is „félrevonulhattak az Úr számára” (gondoljunk Jefte lányára, Bír 11,39.40; 78. lecke).
A názírság törvénye a 4Móz 6-ban olvasható: nem ihatott bort vagy részegítő italt, sőt nem ehetett se friss, se szárított szőlőt, názírsága ideje alatt meg kellett növesztenie a haját, nem mehetett be halotthoz, még meghalt családtagjaihoz sem. Ennek az időszaknak a kezdetén és végén különleges áldozatot kellett bemutatnia. Pálnak is volt önkéntes, ideiglenes názír időszaka (hét nap) (ApCsel 21,23–27).
A papok sem ihattak bort vagy részegítő italt, amikor a templomban szolgálatukat végezték (lásd 3Móz 10,9).
Szolgálatának ideje – A 24 csoport pap mindegyike szolgált évente. Ez azt jelenti, hogy ha a 365 napot elosztjuk 24-gyel, akkor körülbelül 15 napot voltak a templomban. Az majdnem biztos, hogy Zakariás, mivel megnémult, nem mutathatott be tovább füstölőáldozatot. A pap nem lehetett testi fogyatékos; akkor nem „mehetett be a kárpithoz”, (amely előtt a füstölőáldozati oltár állt), és nem áldozhatott az égőáldozati oltáron; a szent templomi ételekből azonban ehetett (lásd 3Móz 21,17–23).
(Nagyobb méretben való megtekintéshez, kattints a képre!)
Énekek:
Református énekeskönyv: 135:1; 141:1–2; 162:1.2; 301:4–6
Jertek, énekeljünk!: 149:1; 176:1; 185; 197
Harangszó: 40; 43; 52; 55
Dicsérjétek az Urat!: 53; 69; 74:1–2; 75
Erőm és énekem az Úr: 4; 134:1–2
Megjegyzések:
A hívő is lehet néha hitetlen – A tisztelet Isten gyermekei, az igaz hívők iránt helyes. Azonban nem jó őket piedesztálra emelni. Ugyanis ők is lehetnek néha hitetlenek vagy kicsinyhitűek. Ezt látjuk Zakariásnál, akiről mégis azt mondja a Szentírás, hogy igaz volt. Az sem szokatlan, hogy a hívőket is megfeddi és megbünteti Isten. Van erre elég példa a Bibliában. Gondoljunk csak Dávidra és Ezékiásra. A büntetések célja azonban mindig az, hogy visszavezesse őket Istenhez.
Istennél nincs lehetetlen – Ha mindenben a dolgok menetét vesszük számításba, nincs többé helye a csodákban való hitnek. Korunkban, melyben oly sok a technikai ismeret és ügyesség, minden területen a sokféle elmélet (gondoljunk csak az evolúciótanra), egyre kevesebbet számolnak Isten mindenhatóságával. Ennek kihatása van a Szentírás igazságában való hitre is. A Bibliában leírt csodákban gyakran már nem hisznek. Amit ésszel nem lehet megmagyarázni vagy kiszámítani, abban az emberek kételkednek. A keresztyének közt is egyre többször találkozunk ezzel a jelenséggel. A Bibliának ez a kizárólag racionális megközelítése végül halálos a hit számára. A hit ugyanis biztos ismeret, de szilárd bizalom is. Szívből kell bízni. A hitet a Szentlélek munkálja a szívben Isten igéjének hirdetése vagy olvasása által.
Az imádság meghallgatása – Gábriel ezekkel a szavaival: „Meghallgatásra talált a te könyörgésed”, elsősorban Zakariásnak egy oly régóta várt fiúért való imádságára céloz. De egyúttal minden zsidónak, és így Zakariásnak is, a Messiás eljöveteléért való imádságára is. Zakariás addig kellett hogy várjon egy fiúért való magán-imádságának a meghallgatására, amíg föl nem virradt a Messiás eljövetele előtti idő. Ez történik gyakran a mi imádságainkkal is. Kérdezzük, hogy miért nem hallgat meg minket néha látszólag Isten. Neki arra mindig nagyon jó oka van, amit mi abban a pillanatban még nem tudunk megérteni.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Természetismeret / Biológia / Földünk és környezetünk (Földrajz) / Emberismeret (Osztályfőnöki)
Társadalmi ismeretek / Történelem / Magyar nyelv és irodalom
Vizuális kultúra (Rajz – Művészettörténet) / Technika
Vázlat:
papok – léviták
a templom újjáépítése
áldozatok
Zakariás – Erzsébet
életkoruk
gyermektelenségük
füstölőáldozat
az Úr angyala – Gábriel
János – „Isten kegyelmes”
názír
hitetlenség – jele: némaság
365/205. Gábriel angyal Zakariásnál – tanári segédlet és feladatlapok egyben