Üzenet —Téma:
* Isten Szentlelke be akar tölteni minket.
Előzmények:
Az Úr Jézus mennybemenetele után a tanítványok visszatértek Jeruzsálembe, hogy imádkozva várjanak a Szentlélek kitöltetésére. Közben Mátyást sorsvetéssel apostollá választották Júdás Iskáriótes megüresedett helyére.
Történet:
Pünkösd ünnepének* első napján az apostolok — más tanítványokkal együtt — abban a jeruzsálemi felsőházban várakoztak, ahol megszálltak.
Hirtelen hang hallatszott a mennyből, mely hatalmas szélrohamhoz* hasonlított. E hang betöltötte az egész házat, ahol voltak. Kettős tüzes lángnyelveket is láttak, amelyek leszálltak rájuk.
Közben az apostolok és minden jelenlévő beteljesedett Szentlélekkel, és más nyelveken kezdtek el szólni, ahogyan a Szentlélek adta nekik.
Az ünnepre sok istenfélő (kegyes) zsidó érkezett Jeruzsálembe, „akik a föld minden nemzete között éltek” (vagyis az akkor ismert világ, a Földközi-tenger partjain fekvő országokban).
Mikor a szélroham zúgása hallatszott, sokan összefutottak a ház elé, ahol az apostolok laktak.
Az apostolok kijöttek, az emberek pedig csodálkoztak, mert mindegyikük megértette őket, ki-ki a maga nyelvén hallotta beszédüket. (Az új földön majd egyszer így fog minden ember egy nyelvet beszélni, s egymást megérteni. A nyelvek összezavarása — vö. 1Móz 11,7; 8. lecke — így ér véget.)
Csodálkozva mondták egymásnak: „Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e*? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén*… halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól.” Mindannyian álmélkodtak ezen a csodán, és azt kérdezgették egymástól: „Mi akar ez lenni?” Mások gúnyolódva mondták: „Édes bortól részegedtek meg.”
Péter a többi apostollal együtt hallotta az emberek megjegyzéseit. Válaszolt is a népnek. (E beszédet részenként tárgyaljuk. Legjobb először végigolvasni a csoporttal együtt.)
14. v. : Péter a hallgatókat tudatosan zsidóként szólította meg, hiszen leginkább őket érintették a Jézussal történtek. Kérte, hogy jól figyeljenek, mert meg kell érteniük, amit mondani fog.
15. v.: Elmagyarázta, hogy ő és társai nem részegek, hiszen még csak három óra van (a mi időnk szerint de. 9 ó.). Zsidó szokás szerint ünnepnapon délig józannak kellett maradni. Vagyis még nem ettek, és biztosan nem ittak édes bort.
16-21. v.: Majd Jóel prófétát idézte (Jóel 3,1-5; Károli szerint 2,28-32) annak bizonyítására, hogy Isten az utolsó napokban (Krisztus mennybemenetele után) kitölti Szentlelkét minden emberre. A fiúk és lányok prófétálni fognak, azaz Istenről és tetteiről beszélni; az ifjak látomásokat látnak, vagyis látomásban Isten üzenetét fölismerik; az idősek álmokat álmodnak, amikben Isten kijelenti magát nekik. Sőt még a szolgák és szolgálólányok is nyernek Szentlelket, és prófétálnak majd.
Isten csodákat tesz az égen és a földön: vér, tűz és füst támad. A nap sötétté válik, a hold vérvörössé.
De mindazok, akik az Úr nevét segítségül hívják, megtartatnak (azaz mindazok, akik megtérnek, és az Úr Jézust várják; vö. Róm 10,13; Mt 24,13).
22-23. v.: Péter elmondta, hogy a názáreti Jézusról Isten tett előttük bizonyságot erők, csodatételek és jelek által. Tudták ezt, mégis keresztre szögezték, s megölték Pilátus és katonái közreműködésével. Bár Isten akaratából történt így, mindnyájan vétkesek.
24-28. v.: Isten azonban feltámasztotta Jézust, ahogy előre elhatározta. Lehetetlen volt, hogy a halálban maradjon, miként Dávid is prófétált erről.
29-36. v.: Isten tehát feltámasztotta Jézust, ahogyan Dávid megmondta előre, s ennek lettek tanúi a tanítványok. Jézus Isten jobbjára emeltetett, ők pedig vették a Szentlélek ígéretét. S most a Szentlélek kitöltetésének a jeleit látják és hallják az emberek.
Majd ismét Dávid próféciájára utalt Péter (Zsolt 110,1), ahol is Dávid, bár ő maga nem vitetett a mennybe, „látja”, amint Krisztus Isten jobbjára ül. Ahogy az Úr mondja neki: „… míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem”.
37. v.: A figyelmesen hallgató zsidók ezt a szívükre vették, s megkérdezték az apostoloktól: „Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?” Bűnösnek tudták magukat a názáreti Jézus halálában. Hittek Péter szavainak!
38-40. v.: Péter így válaszolt: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” Bátorságot öntött beléjük, felidézve Isten ígéretét, melyet Ábrahámnak tett népére, Izráelre, és a föld más népeire vonatkozóan (vö. 1Móz 12,2-3; 17,7; 22,18): „Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.”
De Péter ennél is többet mondott: „Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől!” — vagyis szabaduljatok meg eme örömhír által a zsidó vezetőktől, akik a népet vallási téren kezükben tartják.
41. v.: Sokan fogadták örömmel Péter szavait és keresztelkedtek meg. E pünkösdi napon mintegy háromezren csatlakoztak az Úr Jézus apostolaihoz és többi követőjéhez.
Kapcsolódó igehelyek:
1Kor 12; Gal 5,16-26
Ézs 44,3: „Lelkemet árasztom utódaidra…”
Ez 11,19: „…új lelket adok beléjük…”
Zak 12,10: „Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés lelkét.”
Jegyzetek:
Pünkösd ünnepe — A „pentekoste” görög szó „ötvenedik nap”-ot jelent; vagyis a pünkösd ünnepe a húsvét utáni ötvenedik napon kezdődik (vö. 3Móz 23,15-16). Pünkösd az esztendő második nagy ünnepe volt, amikor a termés(ek) első zsengéjét áldozták (vö. 4Móz 28,26). „Hetek ünnepének” (hét héttel húsvét után; vö. 5Móz 16,16) és „aratás ünnepének” (vö. 2Móz 23,16) is nevezték.
Páska idejére beérett Izráelben a gabona. Az első kévét a templomba vitték. A húsvét és pünkösd közötti hét héten a parasztok aratni mentek a földekre. Majd pünkösdkor két darab kovászos, frissen sütött új kenyeret nyújtottak át a papoknak.
Később ehhez az ünnephez kapcsolódott az emlékezés a Sínai-hegyi törvényadásra… A mi pünkösdünk a Szentlélek kitöltetésének ünnepe.
Szélroham — „A szél arra fúj, amerre akar” — kifejezést az Úr Jézus a Nikodémussal való beszélgetésében használja, annak kifejezésére, ahogy a Szentlélek dolgozik az emberi szívben (vö. Jn 3,8; 223. lecke).
Galileaiak — E korban a Galileából való embereket műveletlennek és modortalannak ítélték. Ruhájukon látni, beszédükön hallani lehetett, hogy ők a „megvetett” Galileából jöttek.
Mindenki a maga anyanyelvén:
Pártusok — Országuk a Kaszpi-tengertől délre feküdt, s virágkorában az Eufráteszig, keletre pedig az Indusig húzódott. Tehát ott is éltek zsidó száműzöttek. (Ma Irán része.)
Médek — Médeából származók; magasan fekvő terület Asszíriától keletre, Babilontól északra, a Kaszpi-tenger és a Perzsa-öböl között. (Ma Irán része.)
Elámiták — Élám Perzsia része volt, a Perzsa-öböl mellett, fővárosa Súsán (Súsán vára — ahol Ahasvérós palotája volt; vö. Eszt 1), Sém fiáról, Élámról elnevezve (1Móz 10,22; 1Krón 1,17). Az innen való zsidók tehát leszármazottai voltak azoknak a zsidóknak, akik Ahasvérós, Hámán, Eszter és Mordokaj idejében laktak ott. (Ma Irán része.)
Mezopotámia — Régi ország a Tigris és Eufrátesz folyók között. (Mai Irak.)
Kappadócia — Akkoriban egy római provincia Kis-Ázsiában. (Ma Kelet-Törökország.)
Pontusz — Kiterjedt, hegyes terület termékeny völgyekkel Kis-Ázsia észak-északkeleti részén, a Fekete-tenger mellett. (Ma Észak-Törökország.)
Ázsia — A Bibliában Ázsián nem a kontinenst értik, hanem a római ázsia-provinciát, mely akkor Kis-Ázsia nyugati részén volt. (Ma Észak-Törökország.)
Frígia — Akkoriban az egyik legnagyobb római provincia Kis-Ázsiában. (Ma Törökország középső része.)
Pamfília — Keskeny, parti terület Kis-Ázsiában, a Taurus-hegytől délre, meleg és nedves terület. Pál meglátogatta itt Perge városát (ApCsel 13,13). (Ma Törökország déli része.)
Líbia, Ciréne — Észak-afrikai ország, Egyiptomtól nyugatra. Ciréne városából származik Cirénei Simon (vö. Mt 27,32; 311. lecke).
Krétaiak — A Földközi-tenger Kréta nevű szigetéről valók.
Arabok — A Biblia néhány helyen említi az „arabok” nevét, pl. a 2Krón 17,11; Neh 2,19-ben. Több olyan kis nép gyűjtőneve, mint a sábeusok, midjániak, kéniek, hóriak, mindannyian a Jordántól és a Holt-tengertől (Arábia) keletre, és a Sínai-félszigeten laktak. Ezeket az arab törzseket később Mohamed egyesítette, és az iszlámnak nyerte meg.
Zsidók és prozeliták — A száműzetés után nem minden zsidó tért vissza Palesztinába. Sokan maradtak ott a Babiloni, a későbbi Perzsa Birodalomban. Mások egyéb országokba vagy területekre emigráltak. A prozeliták pedig olyan pogányok, akik felvették a zsidó hitet, áttértek.
Énekek:
Református énekeskönyv: 19:1.3; 65:1; 113:1-2; 118:12; 174; 188; 241; 368; 370; 373; 374
Jertek, énekeljünk: 42; 43; 44; 63; 66; 88; 236
Harangszó: 42; 48:2-4; 51:1.3; 52:1.5; 54:5
Dicsérjétek az Urat!: 33; 46; 83:1; 97; 138; 140; 141; 142; 144
Erőm és énekem az Úr: 2:1-3; 25; 26; 64; 80; 100:4; 132:1; 120; 129; 143:3-4
Megjegyzések:
Megteltek Szentlélekkel — A Pártfogó/Vigasztaló („Parakletos” = Szószóló) eljött, miután az apostolok és mások naponta imádkoztak érte. Nem csalódtak. Magyarázzuk el, hogy a Szentlélek nemcsak isteni erő, mely Istentől ered (árad). A Szentháromság — Atya, Fiú, Szentlélek — egyik személye, igazi és örök Isten. Az, hogy beköltözhet Krisztus követőinek a szívébe, az Úr Jézus munkája. Ő igérte meg a Pártfogót, hogy a gyülekezetben lakjon. A gyülekezet, azaz minden egyes hívő személy (3/ő. 1Kor 6,19) a Szentlélek temploma, akit Ő nem hagy többé el.
A Szentlélek itt nem egy-egy személynek adatott, mint az Ószövetség prófétáinak idején, hanem az egész gyülekezetnek. Még rabszolgákra és rabszolganőkre is kiáradt, ami abban az időben nagyon különös volt.
A Szentléleknek nem lehet ellenállni, ahogyan a viharos (forgó)szélnek sem. A Szentlélek hatása olyan, mint a tűzé: átmelegít. Így melegszik át a hívő hideg szíve a Szentlélek által, tűzbe és lángba borulva Isten szolgálatáért. A tűz tisztít is. Így a Szentlélek az elferdült gondolatokat és a bűnös cselekedeteket elveszi.
Végül a Szentlélek a gyülekezet egységéről gondoskodik. A bizonyíték az idegen nyelveken szólásban volt, amivel mindenki meghallhatta az üdvösség üzenetét. A bábeli torony építése közben az emberek egysége megtört, többé nem értették egymást. Krisztus a földön alapítja meg királyságát, ahol minden nyelvből és nemzetből való emberek alattvalók lehetnek. Így Isten Lelke által újra egyesül, ami az ember bűne miatt ma megosztott. Gondoljunk a hitvallásra: ,Hiszek egy egyetemes, keresztyén anyaszentegyházat.” A Jel 5,9-ben pedig ezt olvassuk: „…véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből…”
Hálásnak kell lennünk a gyülekezetben a Szentlélek kitöltetéséért. A kérdés csak az, vajon közülünk mindenki részesedett-e személyesen a Szentlélek ajándékában?
Imádkozzunk azért, hogy a Szentlélek a mi szívünkben is szállást vegyen!
Pünkösdi mozgalom — Az ún. pünkösdi mozgalomból különböző országokban évszázadok folyamán olyan gyülekezetek keletkeztek, melyek pünkösdi gyülekezetnek hívták magukat. E gyülekezetekben erősen hangsúlyozták a Szentlélek Isten ajándékát („Szentlélek keresztsége”). Különösen a nyelveken való szólás („nyelvek”) bizonyítja a Szentlélek jelenlétét, valamint a betegek gyógyítása és a prófétálás is. Országonként és csoportonként nagy különbség lehet a pünkösdista ill. karizmatikus gyülekezetek között.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalomismeret / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)
- Idegen országbeli emberek öltözködése, lakóhelye, viselkedése, nyelve. A megértés akadályai és lehetőségei. (*)
- Pünkösdi népszokások hazánkban, lakóhelyünk környékén. Pünkösd ünnepe ma. (** ***)
Természetismeret (Környezetismeret)
- A Föld és lakói. Ismerkedés a Föld térképével: földrészek, tengerek, óceánok elhelyezkedése. (**)
Magyar nyelv és irodalom
- Szegedi Kis István énekelt imádsága: a szöveg értelmezése. (***)
- Imádság megfogalmazása írásban. (***)
Ének-zene / Dráma
- Pünkösdi népszokások, és a hozzájuk kapcsolódó énekek megismerése. (* ** ***)
- Pünkösdi énekek tanulása. (* ** ***)
- Részlet megismerése Kodály Zoltán: Pünkösdölő c. kórusművéből. (***)
Vizuális kultúra (Rajz — Művészettörténet) / Technika
- Kirakójáték készítése papírból (színezés, nyírás). Játék a kirakóval: vizuális megfigyelőképesség, emlékezet fejlesztése. (*)
- Pünkösdi mozgókép készítése papírformák, cérna segítségével. (**)
- A Szentlelket, Szentháromságot jelentő jelképes ábrázolások megfigyelése: Simon András grafikái. Szentháromság-jelek. Andrej Rubljov: Szentháromság-ikon. (***)
- Ajándéktárgy készítése (papírmunka, grafika) a Szentlélek vagy a Szentháromság jelképes ábrázolásával. (***)
Vázlat:
Pünkösd — aratóünnep apostolok
Jeruzsálem — felsőszoba Szentlélek
jelek:
erős szél
tüzes lángnyelvek
idegen nyelveken szólás
gúnyolódás: ,részegek”
Péter beszéde
„Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg”
3.000 megtérő
első keresztyén gyülekezet
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
321. Pünkösd: A Szentlélek kitöltetése; első megtérők
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet —Téma:
* Isten Szentlelke be akar tölteni minket.
Előzmények:
Az Úr Jézus mennybemenetele után a tanítványok visszatértek Jeruzsálembe, hogy imádkozva várjanak a Szentlélek kitöltetésére. Közben Mátyást sorsvetéssel apostollá választották Júdás Iskáriótes megüresedett helyére.
Történet:
Pünkösd ünnepének* első napján az apostolok — más tanítványokkal együtt — abban a jeruzsálemi felsőházban várakoztak, ahol megszálltak.
Hirtelen hang hallatszott a mennyből, mely hatalmas szélrohamhoz* hasonlított. E hang betöltötte az egész házat, ahol voltak. Kettős tüzes lángnyelveket is láttak, amelyek leszálltak rájuk.
Közben az apostolok és minden jelenlévő beteljesedett Szentlélekkel, és más nyelveken kezdtek el szólni, ahogyan a Szentlélek adta nekik.
Az ünnepre sok istenfélő (kegyes) zsidó érkezett Jeruzsálembe, „akik a föld minden nemzete között éltek” (vagyis az akkor ismert világ, a Földközi-tenger partjain fekvő országokban).
Mikor a szélroham zúgása hallatszott, sokan összefutottak a ház elé, ahol az apostolok laktak.
Az apostolok kijöttek, az emberek pedig csodálkoztak, mert mindegyikük megértette őket, ki-ki a maga nyelvén hallotta beszédüket. (Az új földön majd egyszer így fog minden ember egy nyelvet beszélni, s egymást megérteni. A nyelvek összezavarása — vö. 1Móz 11,7; 8. lecke — így ér véget.)
Csodálkozva mondták egymásnak: „Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e*? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén*… halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól.” Mindannyian álmélkodtak ezen a csodán, és azt kérdezgették egymástól: „Mi akar ez lenni?” Mások gúnyolódva mondták: „Édes bortól részegedtek meg.”
Péter a többi apostollal együtt hallotta az emberek megjegyzéseit. Válaszolt is a népnek. (E beszédet részenként tárgyaljuk. Legjobb először végigolvasni a csoporttal együtt.)
14. v. : Péter a hallgatókat tudatosan zsidóként szólította meg, hiszen leginkább őket érintették a Jézussal történtek. Kérte, hogy jól figyeljenek, mert meg kell érteniük, amit mondani fog.
15. v.: Elmagyarázta, hogy ő és társai nem részegek, hiszen még csak három óra van (a mi időnk szerint de. 9 ó.). Zsidó szokás szerint ünnepnapon délig józannak kellett maradni. Vagyis még nem ettek, és biztosan nem ittak édes bort.
16-21. v.: Majd Jóel prófétát idézte (Jóel 3,1-5; Károli szerint 2,28-32) annak bizonyítására, hogy Isten az utolsó napokban (Krisztus mennybemenetele után) kitölti Szentlelkét minden emberre. A fiúk és lányok prófétálni fognak, azaz Istenről és tetteiről beszélni; az ifjak látomásokat látnak, vagyis látomásban Isten üzenetét fölismerik; az idősek álmokat álmodnak, amikben Isten kijelenti magát nekik. Sőt még a szolgák és szolgálólányok is nyernek Szentlelket, és prófétálnak majd.
Isten csodákat tesz az égen és a földön: vér, tűz és füst támad. A nap sötétté válik, a hold vérvörössé.
De mindazok, akik az Úr nevét segítségül hívják, megtartatnak (azaz mindazok, akik megtérnek, és az Úr Jézust várják; vö. Róm 10,13; Mt 24,13).
22-23. v.: Péter elmondta, hogy a názáreti Jézusról Isten tett előttük bizonyságot erők, csodatételek és jelek által. Tudták ezt, mégis keresztre szögezték, s megölték Pilátus és katonái közreműködésével. Bár Isten akaratából történt így, mindnyájan vétkesek.
24-28. v.: Isten azonban feltámasztotta Jézust, ahogy előre elhatározta. Lehetetlen volt, hogy a halálban maradjon, miként Dávid is prófétált erről.
29-36. v.: Isten tehát feltámasztotta Jézust, ahogyan Dávid megmondta előre, s ennek lettek tanúi a tanítványok. Jézus Isten jobbjára emeltetett, ők pedig vették a Szentlélek ígéretét. S most a Szentlélek kitöltetésének a jeleit látják és hallják az emberek.
Majd ismét Dávid próféciájára utalt Péter (Zsolt 110,1), ahol is Dávid, bár ő maga nem vitetett a mennybe, „látja”, amint Krisztus Isten jobbjára ül. Ahogy az Úr mondja neki: „… míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem”.
37. v.: A figyelmesen hallgató zsidók ezt a szívükre vették, s megkérdezték az apostoloktól: „Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?” Bűnösnek tudták magukat a názáreti Jézus halálában. Hittek Péter szavainak!
38-40. v.: Péter így válaszolt: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” Bátorságot öntött beléjük, felidézve Isten ígéretét, melyet Ábrahámnak tett népére, Izráelre, és a föld más népeire vonatkozóan (vö. 1Móz 12,2-3; 17,7; 22,18): „Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.”
De Péter ennél is többet mondott: „Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől!” — vagyis szabaduljatok meg eme örömhír által a zsidó vezetőktől, akik a népet vallási téren kezükben tartják.
41. v.: Sokan fogadták örömmel Péter szavait és keresztelkedtek meg. E pünkösdi napon mintegy háromezren csatlakoztak az Úr Jézus apostolaihoz és többi követőjéhez.
Kapcsolódó igehelyek:
1Kor 12; Gal 5,16-26
Ézs 44,3: „Lelkemet árasztom utódaidra…”
Ez 11,19: „…új lelket adok beléjük…”
Zak 12,10: „Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés lelkét.”
Jegyzetek:
Pünkösd ünnepe — A „pentekoste” görög szó „ötvenedik nap”-ot jelent; vagyis a pünkösd ünnepe a húsvét utáni ötvenedik napon kezdődik (vö. 3Móz 23,15-16). Pünkösd az esztendő második nagy ünnepe volt, amikor a termés(ek) első zsengéjét áldozták (vö. 4Móz 28,26). „Hetek ünnepének” (hét héttel húsvét után; vö. 5Móz 16,16) és „aratás ünnepének” (vö. 2Móz 23,16) is nevezték.
Páska idejére beérett Izráelben a gabona. Az első kévét a templomba vitték. A húsvét és pünkösd közötti hét héten a parasztok aratni mentek a földekre. Majd pünkösdkor két darab kovászos, frissen sütött új kenyeret nyújtottak át a papoknak.
Később ehhez az ünnephez kapcsolódott az emlékezés a Sínai-hegyi törvényadásra… A mi pünkösdünk a Szentlélek kitöltetésének ünnepe.
Szélroham — „A szél arra fúj, amerre akar” — kifejezést az Úr Jézus a Nikodémussal való beszélgetésében használja, annak kifejezésére, ahogy a Szentlélek dolgozik az emberi szívben (vö. Jn 3,8; 223. lecke).
Galileaiak — E korban a Galileából való embereket műveletlennek és modortalannak ítélték. Ruhájukon látni, beszédükön hallani lehetett, hogy ők a „megvetett” Galileából jöttek.
Mindenki a maga anyanyelvén:
Pártusok — Országuk a Kaszpi-tengertől délre feküdt, s virágkorában az Eufráteszig, keletre pedig az Indusig húzódott. Tehát ott is éltek zsidó száműzöttek. (Ma Irán része.)
Médek — Médeából származók; magasan fekvő terület Asszíriától keletre, Babilontól északra, a Kaszpi-tenger és a Perzsa-öböl között. (Ma Irán része.)
Elámiták — Élám Perzsia része volt, a Perzsa-öböl mellett, fővárosa Súsán (Súsán vára — ahol Ahasvérós palotája volt; vö. Eszt 1), Sém fiáról, Élámról elnevezve (1Móz 10,22; 1Krón 1,17). Az innen való zsidók tehát leszármazottai voltak azoknak a zsidóknak, akik Ahasvérós, Hámán, Eszter és Mordokaj idejében laktak ott. (Ma Irán része.)
Mezopotámia — Régi ország a Tigris és Eufrátesz folyók között. (Mai Irak.)
Kappadócia — Akkoriban egy római provincia Kis-Ázsiában. (Ma Kelet-Törökország.)
Pontusz — Kiterjedt, hegyes terület termékeny völgyekkel Kis-Ázsia észak-északkeleti részén, a Fekete-tenger mellett. (Ma Észak-Törökország.)
Ázsia — A Bibliában Ázsián nem a kontinenst értik, hanem a római ázsia-provinciát, mely akkor Kis-Ázsia nyugati részén volt. (Ma Észak-Törökország.)
Frígia — Akkoriban az egyik legnagyobb római provincia Kis-Ázsiában. (Ma Törökország középső része.)
Pamfília — Keskeny, parti terület Kis-Ázsiában, a Taurus-hegytől délre, meleg és nedves terület. Pál meglátogatta itt Perge városát (ApCsel 13,13). (Ma Törökország déli része.)
Líbia, Ciréne — Észak-afrikai ország, Egyiptomtól nyugatra. Ciréne városából származik Cirénei Simon (vö. Mt 27,32; 311. lecke).
Krétaiak — A Földközi-tenger Kréta nevű szigetéről valók.
Arabok — A Biblia néhány helyen említi az „arabok” nevét, pl. a 2Krón 17,11; Neh 2,19-ben. Több olyan kis nép gyűjtőneve, mint a sábeusok, midjániak, kéniek, hóriak, mindannyian a Jordántól és a Holt-tengertől (Arábia) keletre, és a Sínai-félszigeten laktak. Ezeket az arab törzseket később Mohamed egyesítette, és az iszlámnak nyerte meg.
Zsidók és prozeliták — A száműzetés után nem minden zsidó tért vissza Palesztinába. Sokan maradtak ott a Babiloni, a későbbi Perzsa Birodalomban. Mások egyéb országokba vagy területekre emigráltak. A prozeliták pedig olyan pogányok, akik felvették a zsidó hitet, áttértek.
Énekek:
Református énekeskönyv: 19:1.3; 65:1; 113:1-2; 118:12; 174; 188; 241; 368; 370; 373; 374
Jertek, énekeljünk: 42; 43; 44; 63; 66; 88; 236
Harangszó: 42; 48:2-4; 51:1.3; 52:1.5; 54:5
Dicsérjétek az Urat!: 33; 46; 83:1; 97; 138; 140; 141; 142; 144
Erőm és énekem az Úr: 2:1-3; 25; 26; 64; 80; 100:4; 132:1; 120; 129; 143:3-4
Megjegyzések:
Megteltek Szentlélekkel — A Pártfogó/Vigasztaló („Parakletos” = Szószóló) eljött, miután az apostolok és mások naponta imádkoztak érte. Nem csalódtak. Magyarázzuk el, hogy a Szentlélek nemcsak isteni erő, mely Istentől ered (árad). A Szentháromság — Atya, Fiú, Szentlélek — egyik személye, igazi és örök Isten. Az, hogy beköltözhet Krisztus követőinek a szívébe, az Úr Jézus munkája. Ő igérte meg a Pártfogót, hogy a gyülekezetben lakjon. A gyülekezet, azaz minden egyes hívő személy (3/ő. 1Kor 6,19) a Szentlélek temploma, akit Ő nem hagy többé el.
A Szentlélek itt nem egy-egy személynek adatott, mint az Ószövetség prófétáinak idején, hanem az egész gyülekezetnek. Még rabszolgákra és rabszolganőkre is kiáradt, ami abban az időben nagyon különös volt.
A Szentléleknek nem lehet ellenállni, ahogyan a viharos (forgó)szélnek sem. A Szentlélek hatása olyan, mint a tűzé: átmelegít. Így melegszik át a hívő hideg szíve a Szentlélek által, tűzbe és lángba borulva Isten szolgálatáért. A tűz tisztít is. Így a Szentlélek az elferdült gondolatokat és a bűnös cselekedeteket elveszi.
Végül a Szentlélek a gyülekezet egységéről gondoskodik. A bizonyíték az idegen nyelveken szólásban volt, amivel mindenki meghallhatta az üdvösség üzenetét. A bábeli torony építése közben az emberek egysége megtört, többé nem értették egymást. Krisztus a földön alapítja meg királyságát, ahol minden nyelvből és nemzetből való emberek alattvalók lehetnek. Így Isten Lelke által újra egyesül, ami az ember bűne miatt ma megosztott. Gondoljunk a hitvallásra: ,Hiszek egy egyetemes, keresztyén anyaszentegyházat.” A Jel 5,9-ben pedig ezt olvassuk: „…véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből…”
Hálásnak kell lennünk a gyülekezetben a Szentlélek kitöltetéséért. A kérdés csak az, vajon közülünk mindenki részesedett-e személyesen a Szentlélek ajándékában?
Imádkozzunk azért, hogy a Szentlélek a mi szívünkben is szállást vegyen!
Pünkösdi mozgalom — Az ún. pünkösdi mozgalomból különböző országokban évszázadok folyamán olyan gyülekezetek keletkeztek, melyek pünkösdi gyülekezetnek hívták magukat. E gyülekezetekben erősen hangsúlyozták a Szentlélek Isten ajándékát („Szentlélek keresztsége”). Különösen a nyelveken való szólás („nyelvek”) bizonyítja a Szentlélek jelenlétét, valamint a betegek gyógyítása és a prófétálás is. Országonként és csoportonként nagy különbség lehet a pünkösdista ill. karizmatikus gyülekezetek között.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalomismeret / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)
Természetismeret (Környezetismeret)
Magyar nyelv és irodalom
Ének-zene / Dráma
Vizuális kultúra (Rajz — Művészettörténet) / Technika
Vázlat:
Pünkösd — aratóünnep apostolok
Jeruzsálem — felsőszoba Szentlélek
jelek:
erős szél
tüzes lángnyelvek
idegen nyelveken szólás
gúnyolódás: ,részegek”
Péter beszéde
„Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg”
3.000 megtérő
első keresztyén gyülekezet
365/321. Pünkösd: A Szentlélek kitöltetése; első megtérők – tanári segédlet és feladatlapok egyben
320. Mátyás apostollá választása
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet —Téma:
* A sorsvetés szent cselekedet volt.
* A tisztségviselők választása ma is körültekintést igényel.
Előzmények:
Az Úr Jézus a mennybe távozott. A tanítványok Jeruzsálemben várták a Vigasztalót. Nevüket Lukács, az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyv* írója felsorolja: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia („a kicsi”), Simon, a Zélóta, és Júdás, a Jakab fia.
Az asszonyok, Mária, Jézus anyja és testvérei együtt imádkoztak az apostolokkal a Vigasztaló eljöveteléért.
Történet:
Egyik napon, amikor mintegy 120-an voltak együtt Jézus követői közül, Péter szólásra emelkedett. Elmondta, hogy Júdást ugyanúgy az Úr Jézus választotta, mint a többi apostolt. Ám Júdás elárulta Mesterét, majd fölakasztotta magát. (Lásd még a 308. leckét!)
Péter az áruló büntetéséről az Ószövetséget idézte: „Legyen pusztává szállásuk, sátraiknak ne legyen lakója!” (Zsolt 69,26) „Kevés ideig éljen, tisztségét más kapja meg!” (Zsolt 109,8)
Péter elképzelése szerint az új apostolnak, aki Júdás helyére kerül, két előfeltételnek kellett megfelelnie: János keresztségétől kezdve Jézus mennybemeneteléig Jézus sal és a tanítványokkal kellett járjon, és tanúja kellett legyen Jézus feltámadásának is. Így tanúskodhat majd Jézus feltámadásáról.
A gyűlés elfogadta Péter elképzeléseit. Két jelöltet állítottak: Józsefet, akit Barsabbásnak* is neveztek, Jusztusz melléknévvel, valamint Mátyást.
Azután imádkozni kezdtek: „Urunk, minden szív ismerője, te jelöld ki e kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál magadnak, hogy megkapja ebben a szolgálatban és apostolságban azt a helyet, amelyet Júdás elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson” (ti. „gyötrelem helye”; Lk 16,28).
Majd sorsot vetettek*, és a sors Mátyásra esett. Általános egyetértéssel fogadták be a 11 apostol közé.
Megjegyzés: Vannak, akik azt hangoztatják, hogy nem Mátyás, hanem Pál az igazi tizenkettedik apostol. Nem így van. Pál apostolsága független Mátyás apostoli tisztétől.
Pál nem járt együtt Jézussal és a tanítványokkal, neki utoljára jelent meg Jézus, „mint egy torzszülöttnek”. „Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem Isten egyházát” — írja magáról (1Kor 15,8-9).
Jegyzetek:
Apostolok Cselekedetei — Lukács, egy görög orvos, és Jézus Krisztus követője írta a Lukács evangéliumát és az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyvet. Mindkettőt egy rómainak ajánlotta, akit Teofilusnak hívtak, a Lk 1,3-ban „nagyrabecsült Teofilus”-nak szólítja. (Föltételezik, hogy Teofilus veszített megbecsüléséből, amikor keresztyénné lett. Lukács ugyanis mindig precíz a rangnak megfelelő megszólítás terén.) Lukács pontosan és megbízhatóan beszélte el az eseményeket. Kikérdezte a szemtanúkat, és mindennek utánajárt. Az események jelentős részének maga is szemtanúja (ApCsel 16,10; 20,5; 27,1), aki Rómába is elkísérte az apostolt, és mellette maradt (2Tim 4,11). Elképzelhető, hogy akkor íródott ez a könyv, amikor Pál két évig tartó római fogsága vége felé járt, azaz Kr. u. 63 után.
Barsabbás — „Sabbat fia” vagy „szombaton született”. Az ApCsel 15,22 és 32-ben találkozunk Júdással, akit Barsabbás néven is ismernek.
Sorsvetés — A Bibliában többször olvasunk sorsvetésről. Mindig bizonytalanság esetén éltek vele: valakit ki kellett választani, egy földdarabot elosztani stb. Pl.: 3Móz 16,8 (Áron sorsot vet két bak között); 4Móz 26,55 (Kánaán földjének a törzsek közötti elosztása); Józs 7,14kk (Ákán bűne); Józs 15,1; 16,1; 17,1; 18,11 (az ország fölosztása; Pál utal rá az ApCsel 13,19-ben); 1Sám 14,41kk (Saul vettetett sorsot, hogy megtudja: ki evett a filiszteusok elleni támadás idején); 1Krón 24,5kk (papi nemzetség szolgálati beosztása sorsolással); Neh 10,35kk (papok, léviták stb. beosztása templom körüli szolgálatokra) és 11,1 (a Jeruzsálemben letelepedők kiválasztása); Eszter 3,7 és 9,24 (sorsvetés =púrim; Hámán vettette a zsidók megfélemlítésére és kiirtatására — innentől kezdve ünneplik meg a púrimot); Zsolt 22,19 (sorsvetés jövendölése Jézus köntösére; vö. Mt 27,35 és Jn 19,23kk); Péld 18,18 („A sorsvetés megszünteti a viszálykodást, és szétválasztja az erőszakosakat”); Jón 1,7 (Jónásra esik a sors, mint aki oka a viharnak).
Énekek:
Református énekeskönyv: 134; 135:1-3; 198:1-2; 395; 484:1
Jertek, énekeljünk: 134; 160; 163
Harangszó: 35; 43; 45; 55
Dicsérjétek az Urat!: 5; 32:3; 93; 146
Erőm és énekem az Úr: 12; 67; 77:3; 87:1; 127; 131
Megjegyzések:
Sorsvetés mint szent cselekedet — Péld 16,33: „Az ember végzi a sorsvetést, de mindig az Úrtól való a döntés.” Mindig fontos dolgokban kértek így útmutatást. Az új apostol választásánál a sorsvetést imádság előzte meg. Ma már ezt nem gyakoroljuk, hiszen az igei útmutatás, a körülmények és a testvéri tanács mérlegelése alapján általában felismerhető Isten akarata.
Tisztségviselők választása — Ma a tisztségviselőket nem sorsolással, hanem szavazással választják. Az egyházban is így van, előtte azonban imádkoznak azért, hogy Isten akarata érvényesüljön.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Történelem (Egyháztörténet)
Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)
Magyar nyelv és irodalom
Vázlat:
Péter
Júdás Iskáriótes — öngyilkosság
„tisztségét más vegye át”
József (Barsabbás, Jusztusz) vagy Mátyás
sorsvetés
Mátyás apostol
365/320. Mátyás apostollá választása – tanári segédlet és feladatlapok egyben
319. Jézus mennybemenetele
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet —Téma:
* Jézus Krisztus Isten Országának királya.
* Az angyalok ígérete: Jézus visszajön.
* Öröm az elválásban: az apostolok nem maradnak egyedül.
Előzmények:
Az Úr Jézus megjelent néhány alkalommal tanítványainak. A Genezáret tavánál való megjelenése csodálatos halfogással párosult, Pétert pedig visszaállította apostoli tisztségébe.
Történet:
A feltámadott Jézus 40 napig* maradt még a földön. Megjelenései* alkalmával jelek által is erősítette tanítványai hitét, és beszélt nekik Isten Országa dolgairól.
A tanítványok visszatértek Galileából Jeruzsálembe, ahol várakozniuk kellett, míg fel nem ruháztatnak mennyei erővel (Lk 24,49).
Az Úr Jézus utoljára volt együtt az apostolokkal Jeruzsálemben. Újból megparancsolta nekik, hogy ne hagyják el a várost. Az Atya ígéretének beteljesedését kell megvárniuk. Mert Keresztelő János vízzel keresztelt*, de nekik a Szentlélek keresztségére* van szükségük, ami rövidesen elkövetkezik (vö. 321. lecke).
Az Úr Jézus kivezette az apostolokat a városból, átkelt velük a Kidrón patakon, át az Olajfák hegyére, nem messzire Betánia falujától.
Az apostolok ott megkérdezték: „Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?” Ők tehát még mindig Izráel földi királysága helyreállításán gondolkodtak.
Jézus ellenállt a kíváncsiskodóknak. Egyedül az Atya tud az „időkről és alkalmakról”. Rájuk egészen másvalami vár, mint földi királyság: Isten erejét, Szentlelkét fogják elnyerni. Ezután lehetnek tanúi az Úr Jézusnak, az élet föltámadott Fejedelmének, Jeruzsálemben, Júdeában, Samáriában, és „a föld végső határáig”.
Majd kitárta karjait, és megáldotta az apostolokat. S miközben áldotta őket, felemeltetett, és egy felhő takarta el a szemük elől Mesterüket.
Sokáig maradtak úgy, nézve az eget, amikor hirtelen két fehér ruhás férfi állt meg mellettük; Isten angyalai. Így bátorították az itt maradtakat: „Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.”*
A tanítványok örömmel tértek vissza Jeruzsálembe. Nem zárkóztak be többé úgy, mint eleinte, a zsidó vezetőktől félve; hanem naponta elmentek a templomba, ahol Istent dicsőítették, és köszönték nagy jótéteményét, amit Jézus Krisztusban ajándékozott nekik. Közben imádkozva várták a Szentlélek, a PártfogóNigasztaló jövetelét (Jézus nevezi így a Jn 14,16.26; 15,26 és 16,7-ben).
Márk egészen röviden írja le Jézus mennybemenetelét evangéliuma végén, ám hozzáfűzi: „és az Isten jobbjára ült”. Emlékezzünk az apostoli hitvallásra: „…ül a mindenható Istennek jobbján”.
Jegyzetek:
Negyven nap — Az Úr Jézus nyilvános munkássága megkezdése előtt negyven nap és éjszaka volt a pusztában (Mt 4,2; 219. lecke). Mózes negyven napot és éjszakát töltött a Sínai-hegyen, amikor a törvényt elnyerte (2Móz 24,18; 54. lecke). Illés negyven nap és éjszaka ment a pusztában, az angyaltól kapott étel erejével (1Kir 19,8; 139. lecke).
Megjelenés — Az újszövetségi beszámolók szerint a feltámadott Jézus tíz alkalommal jelent meg: Mária Magdolnának; az asszonyoknak; Péternek; az emmausi tanítványoknak; a tanítványoknak Tamás nélkül; a tanítványoknak Tamás sal; a Genezáret tavánál néhány tanítványnak; 500 atyafinak; Jakabnak; s még egyszer az apostoloknak Jeruzsálemben.
János vízzel keresztelt — Mt 3,11: „Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam: arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket.” Jánosnak a bűnök bocsánatára kellett keresztelnie; Jézus az övéinek a Szentlélek bőségét adja.
Szentlélekkel megkereszteltetni — Azt jelenti: elnyerni a Szentlelket (Jn 20,22; 317. lecke). Mikor Jézus először jelent meg tanítványainak, rájuk lehelt és azt mondta: „Vegyetek Szentlelket!” Attól kezdve a Szentlélek vezesse őket apostoli munkájukban. Pünkösdkor töltetik majd ki rájuk a Szentlélek. Akkor más nyelveken fognak szólni. A Szentlélek általi keresztség azt is jelenti, hogy általa megtisztíttatnak és megszenteltetnek. Amint a templomi szolgálatban a papok vízzel mosatnak meg, hogy a templomi szent szolgálatra előkészüljenek.
Végül a Szentlélekkel való megkereszteltetés azt is jelenti — mindazoknak, akik Krisztusban hisznek —, hogy sokkal inkább közösségben lesznek Mesterükkel (az Ő vezetése alá kerülnek), mint addig bármikor.
Utalások az Ószövetségből:
Ézs 44,3: „Lelkemet árasztom utódaidra…”
Ez 11,19: „…új lelket adok beléjük…”
Jóel 3,1-2: „Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre…”
Zak 12,10: „Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés lelkét.”
Jézus visszajövetele — Vö. Zak. 14,4: „Megveti majd lábát azon a napon az Olajfák hegyén, amely Jeruzsálemtől keletre van. Az Olajfák hegye pedig középen kettéhasad…”
Énekek:
Református énekeskönyv: 24; 47:3; 150:1; 232:4; 303:4; 358; 359; 396; 479:4
Jertek, énekeljünk: 66; 149:4-5; 171; 177; 186; 193:2-3; 199; 253; 254:1
Harangszó: 34; 41; 43; 48:3-4; 50:1-2.4
Dicsérjétek az Urat!: 18; 24:3; 27:3; 29; 62:1; 64:1; 82; 97; 99; 168; 173
Erőm és énekem az Úr: 2:1-3; 3; 6:2-3; 18:1; 25; 26; 51; 53:4; 74:3; 79; 120; 129 143:3-4
Megjegyzések:
Jézus Krisztus, Isten Országának Királya — Az apostolok az ószövetségi ígéretek alapján bíztak Izráel országának helyreállításában, s remélték, hogy Jézus lesz a király. Még mindig nem értették, hogy Jézus Krisztus az Üdvözítő, a Békesség Fejedelme, egyházának és Isten Országának a királya. Néki adatott minden hatalom mennyen és földön. Az Ő birodalmának elterjedése a célja Jézus munkájának.
Jézus visszajön — Jézus mennybemenetelével nem ért véget minden a tanítványai számára. Ellenkezőleg: most kezdődik a küldetésük. A két angyal az apostolokat Jézus visszajövetelének ígéretével vigasztalja.
Öröm az elválásban — Szeretett személytől elválni mindig szomorúsággal jár. A tanítványok Jézus mennybemenetele után mégis teljes örömmel mentek vissza Jeruzsálembe. Azért lehetett így, mert tudták: Uruk él, velük van, és várhatják Őt vissza.
A szeretett ember hiánya fájdalmas, mégis vigasztaló, az Úrhoz ment. A tanítványok is hiányolhatták ugyan Mesterüket, de sohasem voltak olyan csalódottak, mint azok, „akiknek nincs reménységük” (1Thessz 4,13).
Nagy különbség azonban az apostolok és a mi búcsúvételünk között, hogy míg ők élve látták Urukat távozni, nekünk a halálban kell hátrahagynunk szerettünket. A viszontlátás tudása ezt valóban megkönnyíti.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalomismeret / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
Ének-zene
Vázlat:
40 nap
Jeruzsálem
feladat: itt maradni
Szentlélek keresztsége
Olajfák hegye
Jézus megáldja az apostolokat
mennybemenetel
angyalok
visszajövetel
öröm és várakozás
365/319. Jézus mennybemenetele – tanári segédlet és feladatlapok egyben
318. Jézus megjelenik tanítványainak a Genezáret tavánál; egyéb megjelenései
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet —Téma:
* A tanítványok feladata: kivetni az evangélium hálóját.
* Jézus példát ad a bizalom helyreállítására.
Előzmények:
Az Úr Jézus feltámadása napján megjelent a tanítványoknak, akik Tamás nélkül voltak együtt. Nyolc nap múlva újra megjelent, amikor már Tamás is ott volt, és elhitte, hogy Jézus feltámadt.
Történet:
A tanítványok követték Jézus parancsát: Galileába mentek, várva Jézus odaérkezését. Név szerint szerepel Péter, Jakab, János, valamint Tamás és Nátánaél a galileai Kánából. A másik kettő András és Fülöp lehetett.
Egy napon halászni mentek a Genezáret tavára*, de egész éjszaka* nem fogtak semmit.
Mikor reggel lett, meglátták Jézust a parton, de nem ismerték fel. „Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok!” —parancsolta nekik az „ismeretlen”. Megtegyék? Nappal nem szoktak halászni.
Péter most sem ellenkezett, mint három éve (Lk 5,1-11; 227. lecke), engedelmeskedett a többiekkel együtt. Kivetették a hálót, de az úgy megtelt hallal, hogy nem tudták kivonni.
János (az evangélista nem nevezi meg magát, hanem azt írja: „az a tanítvány, akit Jézus szeretett”) akkor így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Mire ő belevetette magát a vízbe, hogy Jézushoz menjen. Közel volt a part, mintegy száz méternyire.
A többieknek volt munkája, mire a teli hálót kivontatták a partra.
Amint kiértek, parazsat láttak, rajta néhány hal sült, és volt ott kenyér is. Jézus kért a most fogott halakból (153 nagy hal), aztán enni hívta őket.
Senki sem merte Őt megkérdezni, kicsoda, hiszen mindenki tudta, hogy Ő az Úr. Jézus akkor vette a kenyeret, s odaadta tanítványainak a halakkal együtt.
Ez volt a harmadik alkalom, amikor az Úr Jézus megjelent* a tanítványainak.
Az étkezés után Jézus odafordult Péterhez. „Simon*, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?”
„Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged!” — válaszolt Péter.
„Legeltesd az én bárányaimat!” — mondta akkor az Úr, majd újra megkérdezte:
„Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?”
„Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged” — hangzott ismét a válasz.
„Őrizd az én juhaimat!”
Aztán harmadszor megint: „Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?”
Péter elszomorodva válaszolt: „Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged.”
„Legeltesd az én juhaimat!” —mondta az Úr, majd arról beszélt, milyen halállal* fogja Péter Istent megdicsőíteni. Végül így szólt hozzá: „Kövess engem!”
Péter erre János sorsát tudakolta.
„Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád? Te kövess engem!” —válaszolt Jézus.
Ez a beszéd úgy terjedt el az atyafiak között, hogy János nem fog meghalni. Pedig Jézus nem erről beszélt. (Voltak keresztyének, akik úgy vélték, hogy János sosem hal meg, hanem valahol a hegyek között él a legutolsó időkig.)
Megjegyzés: Pétert az Úr Jézus nyilvánosan állította vissza apostoli* hivatalába. Péter annakidején háromszor tagadta meg Jézust, így háromszor kellett válaszolnia arra a kérdésre, vajon szereti-e Őt. Ugyancsak háromszor bízta rá Üdvözítőnk az apostoli feladatot. A három feladat egymás feletti lépcsőfokokat jelent: A bárányok legeltetése olyan munka, amit gyerek is végezhet. A juhok őrzésére (=vezetésére, ahol a pásztor megy elöl) szükség volta vadállatok és tolvajok miatt. A juhok legeltetése pedig átfogóan a pásztori munka teljességét jelenti; tehát nemcsak a bárányok és juhok, a nyáj védelmezését, hanem gondoskodást is róluk, a nyáj legelőre vezetését. Jézus apostolának feladata mindhárom: a fiatal és tapasztalatlan gyülekezeti tagokat vezetni kell, a gyülekezetet védelmezni, és lelki táplálékot adni neki.
E hármas feladat nemcsak Péterre igaz, hanem minden apostolra, és Krisztusnak minden szolgájára, minden korszakon át.
Egyéb megjelenések
Mindenekelőtt a Mk 16,15-18-nak és a Mt 28,16-20-nak szenteljünk figyelmet, ahol az apostolok küldetésük feladatát nyerik el. (Bár lehet, hogy ez az esemény akkor történt, amikor Tamás nem volt ott a többi apostolokkal; nem egyértelmű — vö. Lk 24,47-48.)
„Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”
Jézus megbízása szerint az egész világ missziói terület. Minden ember, minden népből, a világ legtávolabbi csücskéből is kell hogy hallja az örömteli üzenetet. Tudjuk, hogy az egyház ezt a küldetést az évszázadok múlásával különböző sikerrel próbálta teljesíteni, miközben a misszió iránti érdeklődés néha megdöbbentően kicsi volt. A múlt századtól korunkig, amikor is jobbak az utazási éskommunikációs feltételek, a keresztyén misszió mennyiségileg gyarapodott. Vajon megérjük azt is, hogy más világvallások és szekták missziója egyszer ugyanúgy erősödik majd? Gondolunk az iszlámra és a buddhizmusra, vagy olyan szektákra, mint a mormonok, Jehova tanúi, Baghwa és mások.
Az 1Kor 15,5-8-ban Pál röviden leír néhány megjelenést.
Az Úr Jézus ezek szerint megjelent több mint 500 atyafinak egyszerre. Amikor ezt Pál írta, többségük még élt.
Megjelent az Úr Jakabnak is, amikor egyedül volt. Ez valószínűleg a kisebbik Jakabot jelenti, a jeruzsálemi gyülekezet vezetőjét.
A minden apostolnak való ezutáni megjelenés, amire Pál utal, lehetett a jeruzsálemi teremben (vö. 317. lecke). Végül az Úr Jézus neki is megjelent, írja Pál. Bizonyára Jézus damaszkuszi úti megjelenésére utal (ApCsel 9,3-6; 332. lecke).
Jegyzetek:
Genezáret tava — A Bibliában három néven fordul elő: Galileai-tenger vagy tó (Palesztina lakói használják), Tibériás-tenger (római-görög név, arról a Tibériás nevű városról, amit Heródes Antipas Kr. u. 26-ban épített, Tiberiás császár tiszteletére), és Genezáret tava (ezt a nevet pedig a tó felső szakaszán használják inkább, ahol a Genezáret nevű tájegység található). A János 21-ben a Tibériás-tenger névvel találkozunk. Ez is arra utal, hogy János az evangéliumát nemcsak zsidóknak írta, hanem az egész akkori keresztyén közösségnek, tehát „külföldieknek” is. A Jn 6,1-ben találjuk: „Jézus ezután elment a Galileai-tengernek, a Tiberiás tavának túlsó partjára.”
Éjszakai halászat — E meleg területen a víz felső rétege napközben elég meleg. A halak ilyenkor a mélyebb, azaz hűvösebb rétegekbe merülnek le. Éjjelente följönnek, hogy szúnyogot vagy egyéb rovarokat fogjanak.
Jézus megjelenik—Azt is jelenti, hogy ami eltakarja, azt eltávolítja az útból. A feltámadt Úr Jézust csak azok láthatták testi alakban, akiknek Ő akarta magát megmutatni. Ugyanígy van az angyalokkal is.
Simon — Itt az Úr Jézus Pétert nem az alig három évvel korábban ajándékozott néven szólítja meg: Péter, azaz Kőszikla. Péter nem viselkedett úgy Jézus elfogásának és kihallgatásának éjszakáján, mint kőszikla. Nem biztos, hogy ennek van köze ahhoz, hogy Jézus itt a „megszokott” módon „Simon”-nak szólítja. Az Úr Jézus korábban már jelent meg Péternek egyedül: Lk 24,34. Fontos, hogy az Úr és Péter között ismét rendbe jön minden.
Milyen halállal — (Vö. Jn 13,36) A hagyomány szerint Pétert Kr. u. 64-ben Rómában megfeszítik, a saját kérésére fejjel lefelé, mivel nem találta magát méltónak arra, hogy ugyanúgy haljon meg, mint Ura. Péter emlékezett mindig Jézus szavaira, amik élete végéről szóltak. A 2Pt 1,14-ben írja: „Mert tudom, hogy hamar leteszem porsátoromat, amint a mi Urunk Jézus Krisztus is kijelentette nekem.”
Apostol — Jelentése: küldött, követ. Bizonyos feladatra kiválasztott és kiküldött ember, aki megbízóját képviseli. Szorosabb értelemben Jézus tizenkét tanítványának tisztségét jelenti, de tágabb értelemben valamely keresztyén gyülekezet képviselőit is így nevezik (ApCsel 13,4; 2Kor 8,23).
Énekek:
Református énekeskönyv: 47:1-2; 100; 299; 307:3; 321:7; 479
Jertek, énekeljünk 41:3-4; 65:3; 109; 134; 235
Harangszó: 34; 36; 43; 45; 50:1-2
Dicsérjétek az Urat!: 55:3; 59; 130:3-4; 137; 146; 165
Erőm és énekem az Úr: 12; 21; 53; 57:2-3; 117; 120; 137
Megjegyzések:
Az evangélium hálóját kivetni — A hiábavaló halászat után az Úr szavára kivetett hálónak lehet szimbolikus magyarázata: Az Ószövetség kora az Üdvözítő föltámadásával elmúlt, új kor kezdődött. Most az evangélium hálóját kell kivetni („Emberhalászokká teszlek benneteket” — Mk 1,17) azon a módon, ahogyan az Úr Jézus előírta. A tanítványok bátorítására volt a fogás elképesztő méretű.
Helyreállított bizalom — Péter a tagadásával Jézus bizalmát eljátszotta. Olyan szép, ahogy az Úr Jézus ezt a bizalmat nyilvánosan helyreállítja. Közte és Péter között rendbe jött minden, de Ő azt akarta, hogy mindenki tudja ezt meg! Nem maradhatott kétséges, hogy Ő Pétert visszaállította apostoli tisztébe. (Amikor a másikban való bizalom helyreállt, ezt hadd tudják meg mindazok, akik a problémáról annak idején tudtak.)
Egymásban való bizalom nélkül nem tudunk jól dolgozni, főleg nem Isten Országa számára.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Emberismeret (Osztályfőnöki)
Társadalomismeret (Osztályfőnöki) / Történelem / Földünk és környezetünk (Földrajz)
Magyar nyelv és irodalom
Matematika
Természetismeret (Környezetismeret)
Vizuális kultúra (Rajz) / Technika
Vázlat:
Genezáret tava
Péter — Jakab, János, Tamás, Nátánaél
eredménytelen éjszakai halászat
idegen (Jézus) a parton
hálót a jobb oldalon
153 hal
János: „Az Úr az!”
Péter: gyorsan Jézushoz
vendéglátás
beszélgetés
Jézus: „Szeretsz-e engem?”
Péter: „Te tudod, hogy szeretlek.”
Jézus: „Legeltesd az én bárányaimat!”
„Őrizd az én juhaimat!”
„Legeltesd az én juhaimat!”
„Kövess engem!”
missziói parancs:
„Tegyetek tanítvánnyá minden népet”
365/318. Jézus megjelenik tanítványainak a Genezáret tavánál; egyéb megjelenései – tanári segédlet és feladatlapok egyben
317. Jézus megjelenik a tanítványoknak, Tamás nélkül, majd Tamással
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet —Téma:
* „Ne légy hitetlen, hanem hívő”.
* Boldog, aki nem lát, mégis hisz.
Előzmények:
Két tanítvány tartott haza Emmausba, mikor az Úr Jézus hozzájuk szegődött. A nagypénteki események miatt csalódott tanítványoknak az Írások alapján megmagyarázta, hogy a Messiásnak így kellett szenvednie. Vacsora közben felismerték Őt, majd visszamentek a tanítványokhoz Jeruzsálembe, hogy elmondják az örömteli hírt: Jézus feltámadt.
Történet:
A tanítványok — Tamás kivételével — együtt voltak, mikor a bezárt ajtók* ellenére megjelent közöttük Jézus.
„Békesség nektek!” — köszöntötte őket.
Azok nagyon megijedtek, azt hitték, szellemet látnak.
Jézus azonban igyekezett megnyugtatni őket: „Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben? Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg, és lássatok. Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.” S megmutatta nekik kezét és lábát. Majd látva, hogy még mindig hitetlenkednek, ennivalót kért, s a szemük láttára megevett egy sült halat.
Aztán így szólt: „Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a próféták könyvében és a zsoltárokban. …Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. Ti vagytok erre a tanúk. És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel.”
Majd folytatta: „Ahogyan engem elküldött az Atya*, én is elküldelek titeket.” Rájuk lehelt*, és ezt mondta: „Vegyetek Szentlelket Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak.”
Megjegyzés: Csodálhatjuk az Úr bizalmát e megújított küldésben. Ők — akik az Urat elhagyták, Péter meg is tagadta — bocsáthatják meg mások bűneit. Az Úr Jézus hatalmazza fel őket erre, s Szentlelkét adja az isteni megbízatáshoz.
Tamás (az „Iker”) nincs a tanítványi körben Jézus e megjelenésekor. Vajon miért nem volt velük? Talán Mestere halála miatti csalódottságát és levertségét magányosan akarta feldolgozni? (A Jn 11,16-ban úgy látjuk őt, mint aki kész meghalni Mesterével. Mélyen érinthette hát halála.)
A többiek örömmel számoltak be neki a nagy eseményről.
Tamás így válaszolt: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjaimmal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.”
Egy héttel később együtt voltak ismét a tanítványok, Tamás is velük. Hirtelen megint megjelent az Úr Jézus, és a köszöntés után Tamáshoz fordult:
„Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd idea kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő.”
Tamás erre így felelt: „Én Uram, és én Istenem!” Hitetlen Tamásból így lett hívő.
Jézus válasza már nemcsak Tamásnak szólt: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” Azoknak a hitét méltatta itt Jézus, akik Őt mennybemenetele után nem látják, mégis hittel rábízzák az életüket.
Jn 20,30-31: János hozzáteszi, hogy az Úr Jézus még több csodás jelet művelt tanítványai előtt. Nincs minden leírva ebben a könyvben. Ám ami le van írva, az arra szolgál, hogy az olvasó higgyen Isten Fiában.
Jegyzetek:
Bezárt ajtók — A tanítványok magukra zárták az ajtókat, láthatóan féltek, hogy a zsidó vezetők lecsapnak rájuk is. Biztos azt is hallották, milyen pletyka járja a városban, mármint hogy ők lopták el Jézust a sírból. Ennek bizony komoly következményei lehetnek rájuk nézve.
Ahogyan engem elküldött az Atya — Az Úr Jézus a Zsid 3,1-ben hitvallásunk apostolának és főpapjának neveztetik.
Jézus rájuk lehelt — Itt még nem kapták meg a tanítványok a Szentlélek ajándékát, csak pünkösdkor.
Énekek:
Református énekeskönyv: 7:1; 40:8; 231:2; 234; 240; 479
Jertek, énekeljünk: 41:3-4; 70:2; 75; 134; 150; 233
Harangszó: 36; 40:6; 50:1-2
Dicsérjétek az Urat!: 84; 130:3-4; 137; 146; 161:3-5; 168
Erőm és énekem az Úr: 1:1-2; 12; 21; 24; 53; 108; 110; 117; 120; 137
Megjegyzések:
Hit Jézus feltámadásában — Az Úr Jézusnak kétségtelenül célja volt, hogy a tanítványok győződjenek meg feltámadásáról. Csak így lehetnek hiteles tanúk azok felé, akiket bizonyságtételük nyomán az evangélium elér.
Azok a teológusok, akik kételkednek Jézus feltámadásában, hamis pásztorok, báránybőrbe bújt farkasok.
Magyarázzuk el a gyerekeknek, hogy Jézus feltámadása az evangélium közepe. Aki ezt nem hiszi, nem követheti Őt!
Nem látni, mégis hinni — Az emberek látni akarnak, mielőtt hinnének. E tényt konkrét példákkal világosíthatjuk meg a gyerekeknek. Hányszor mondjuk: „Előbb látni szeretném…” „Hiszem, ha látom!” A keresztyén hit nem látásból ered, hanem azt fogadja el hittel, ami nem látható („A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” — Zsid, 11,1) Ez nemcsak az Úr Jézusra vonatkozik, hanem a teremtésre is. Amit a Zsid 11,3 tesz világossá: „Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható.” (Olvassuk el e részeket a csoporttal is!)
Az új Izráel állam első elnöke mondta egyszer. „Aki nem hisz a csodákban, az nem realista.”
A modern teológusok ezek szerint nem realisták. C. S. Lewis író ateista volt, s kutatva és gondolkodva jutott hitre. Hollandul megjelent könyve: „Met rede geloven” (= okkal hinni) (Magyarul is jelentek meg írásai a Harmat Kiadónál, Szent István Kiadónál.)
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Emberismeret (Osztályfőnöki)
Történelem (Egyháztörténet)
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
Ének-zene
Vizuális kultúra (Rajz — Művészettörténet) / Technika
Vázlat:
tanítványok
Jézus megjelenik „Békesség néktek”
megmutatja kezét, lábát
eszik
küldetés — Szentlélek ígérete
Tamás
előbb látni, aztán hinni
„Boldogok, akik nem látnak, és hisznek.”
365/317. Jézus megjelenik a tanítványoknak, Tamás nélkül, majd Tamással – tanári segédlet és feladatlapok egyben
316. Az emmausi tanítványok
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet —Téma:
* Égő szívvel hallgasd az evangéliumot!
* Az Írások célja: Krisztusra mutatni.
Előzmények:
Az Úr Jézus feltámadása után női követői közül néhányan a sírhoz mentek, ahol a követ elhengerítve találták. Két angyal köszöntötte őket. Jézus találkozott az asszonyokkal, amikor visszaindultak a városba. Péter és János a sírhoz mentek, és látták azt üresen. Jézus ezután Mária Magdolnának is megjelent.
Történet:
A hét első napját két tanítvány* (nem a tizenkettő közül) a városban töltötte, s most indultak vissza, Emmausba. Ez a falu 60 futamnyi* távolságra, azaz kb. két óra gyalogútra volt Jeruzsálemtől nyugatra.
Útközben az előző napok eseményeiről beszélgettek: Jézus kereszliefeszítése, halála és temetése, de mindenek előtt feltámadásának híre foglalkoztatta őket.
Hirtelen csatlakozott hozzájuk valaki. Jézus volt, csak nem ismerték fel Őt. Hogy lehet ez? Az Úrnak más volt a külső megjelenése, és látásukat akadályozta valami.
Kérdésére elsorolták, mi minden történt Jeruzsálemben a názáreti Jézussal, „aki próféta* volt”, s hogy ez mennyire meghiúsította reményeiket: „Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt.” Azt is elmondták, mennyire megdöbbentek néhány asszony beszédén, akik nem találták Jézus testét a sírban, viszont angyalokat láttak, „akik azt hirdették, hogy ő él”. Néhány tanítvány el is ment a sírhoz, de nem látták az Urat.
„Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?” —figyelmeztette őket Jézus, majd magyarázni kezdte mindazt, amit a próféták* mondtak a Krisztusról. És Mózestől kezdve, a prófétákon át, magyarázta nekik az Írásokat.
Közben hazaértek. Jézus úgy tett, mintha tovább akarna menni. Ám útitársai behívták otthonukba.
Asztalhoz ülve Jézus átvette a kezdeményezést: megáldotta és megtörte a kenyeret. Ez pedig a házigazda dolga volt, vagy a „rangidős” személyé.
„Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük.” Ezt mondták egymásnak: „Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?” És azonnal útra keltek, hogy mindent elbeszéljenek a többieknek.
Jeruzsálemben örvendező tanítványokkal találkoztak, mivel a feltámadott Úr megjelent Simonnak*. Az Emmausból érkezettek is elmondták, mi történt útközben, és hogy ismerték fel Jézust a kenyér megtöréséről.
Jegyzetek:
Két tanítvány — Egyikük Kleopás. Ez a név a görög Kleopatros-ból származik, jelentése: „az atya dicsősége”. A hagyomány szerint Kleopás Mária férjének, Józénak volta testvére. A másik emmausi tanítvány pedig a fia, Simeon volt. Ez a Simeon lett a jeruzsálemi gyülekezet vezetője a kisebbik Jakab után.
60 futamnyi —1 futam, vagyis 1 stadion = 1/8 római mérföld = kb. 185 m; 60 stadion = 60 x 185 m= 11100 m= 11 km.
Próféta — Itt bizonyára az 5Móz 18,15-18-ra gondoltak.
Próféták — Pl.: 5Móz 18,15-18; Ézs 53; Dán 7,13-14; lásd még Zsolt 2; 16; 110; 118.
Simonnak — Péternek; vö. 1Kor 15,5.
Énekek:
Református énekeskönyv: 64:10; 154; 323:3; 353; 479; 485:1-3; 511:1
Jertek, énekeljünk: 41; 165:1; 166; 186; 240; 243; 257
Harangszó: 12; 36; 42:1-2; 50:1-2
Dicsérjétek az Urat!: 11; 19; 74:4; 83:1; 89:1; 134; 137; 151; 171:1
Erőm és énekem az Úr: 1; 12; 24; 32; 53; 56:4; 92:1; 101; 116:1; 132:1
Megjegyzés:
Hevült a szívünk — Holland fordítás szerint: szívük égett a vágyakozástól. Vágyakozással hallgatták az idegen szavait, mindent tudni akartak Őróla, a Mesterükről, remélték, hogy azok a szavak, amiket a próféták mondtak Krisztusról, mégis csak beteljesedtek.
Amikor a szív nyitva az evangélium előtt, minden onnan jövő szó olyan, mint az arany. Amikor a szív hideg, akkor az evangélium nem éri el.
Mutassunk rá a gyerekeknek, milyen fontos „égő szív”-ért imádkozni az egyház szolgálatában, de minden alkalommal is, amikor a Bibliát kinyitjuk. Imádságban mi is elmondhatjuk: Uram, nyisd meg Szentlelkeddel a szívemet igéd előtt!
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
Vázlat:
a feltámadás napja
Emmaus
két tanítvány (Kleopás)
idegen — Jézus
„Ó, ti balgák!”
„Maradj velünk…”
a kenyér megtörése
vissza Jeruzsálembe:
„valóban feltámadt az Úr”!
365/316. Az emmausi tanítványok – tanári segédlet és feladatlapok egyben
315. Asszonyoknak jelenik meg; Péter és János az üres sírnál; Megjelenik Mária Magdolnának
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet —Téma:
* Találkozni Jézussal — ma is lehet.
Előzmények:
Az Úr angyala leszállt a mennyből, és elhengerítette a nagy követ Jézus sírj áról. Az őrök a városba menekültek, ahol jelentették a főpapoknak, mi történt. A nagytanács lefizette őket, hogy elterjesszék a hírt: a tanítványok lopták el Jézus testét.
Bevezetés:
A történések pontos sorrendjét nem ismerjük. Itt a leglogikusabb eseménysort írjuk le röviden. Ám továbbra is probléma marad: vajon az Úr Jézus Mária Magdolnával találkozott-e előbb vagy a többi asszonnyal.
Történet:
A sabbat elmúltával (azaz szombat este 6 után) a Galileából jött asszonyok Jézus testének bebalzsamozására készültek.
Korán reggel indultak a sírhoz (Mária Magdolna és Mária, a kis Jakab anyja; valamint Johanna, Kuzának, Heródes Antipas gondviselőjének felesége (3/ő. Lk 8,3); és Salómé, Jakab és János anyja van említve). Útközben tanakodtak: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról?” De meglepetve látták, hogy a kő el van hengerítve a sírról. Mária Magdaléna visszasietett a városba, hogy elmondja Péternek és Jánosnak, ami történt. „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!”
Péter és János a sírhoz siettek. Közben az asszonyok bementek a sírba, és megláttak ott két angyalt. Egyikük így szólt: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt: az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia. De menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába: ott meglátjátok Őt, amint megmondta nektek.”
Az asszonyok félve és egyben reménykedve siettek vissza a városba. Az úton maga az Úr Jézus lépett oda* hozzájuk: „Legyetek üdvözölve!” — mondta. Az asszonyok leborultak előtte, mire az Úr is a tanítványokhoz küldte őket.
A városban elmondták a tanítványoknak, ami történt. A tanítványok nem hittek a bolond asszonyi beszédnek.
Közben Péter és János odaértek a sírhoz. János előbb érkezett, és a sírba benézve látta a lepedőket, amikbe Jézus testét csavarták, de nem lépett be a sírba.
Péter azonnal bement. Ő is látta a lepleket szépen összehajtva; az a kendő, amibe Jézus fejét burkolták, külön hevert összehajtva. Péter ezen meglepődött. Ha Jézust ellopták volna, ahogy Mária Magdolna vélte, nem maradt volna ilyen szép rend a sírban.
János is belépett, „és látott”. Eszébe jutottak Jézus szavai, hogy a harmadik napon feltámad, „és hitt”.
Ezalatt Mária Magdolna újra kiért a temetőbe. Sírva állt a nyitott sír mellett. Lehajolt, hogy benézzen, és látta a két angyalt fénylő fehér ruhában.
Az angyalok így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?”
„Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették” — hangzott Mária válasza. Majd elfordult a sírtól, és egy férfit látott maga előtt. Nem tudta, hogy Jézus az, a kertészre gondolt. Csak mikor Jézus a nevén szólította: „Mária!”, ismerte fel a Mestert.
Jézus így beszélt hozzá: „Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.”
Mária valósággal röpült a tanítványokhoz, hogy elmondja, látta az Urat, és beszélt vele! Ők azonban — János kivételével — még mindig nem hittek.
Jegyzet:
Jézus lépett oda — Aztán egyszer csak eltűnt. Jézus a feltámadást követően részben már megdicsőített, isteni testtel jelent meg. Az emberi test tulajdonságai még jellemzőek voltak rá, de nem volt többé alávetve a földi természet törvényeinek.
Énekek:
Református énekeskönyv: 16:5-6; 118:11-13; 185; 186; 347-349; 353; 356; 421
Jertek, énekeljünk: 39; 40; 41; 149:1-4; 174; 188; 240
Harangszó: 10; 11; 12; 36; 50:1
Dicsérjétek az Urat!: 88:1.5; 126; 129; 130; 132; 133; 135; 137
Erőm és énekem az Úr: 1; 24; 39; 57:2-3; 105:1.5; 117; 137; 143:1-2
Megjegyzés:
Jézussal találkozni — Mi már nem olyan módon találkozunk vele, mint feltámadása után az akkor élt emberek. Ez ma lelkiképpen, hitben történik a Bibliát olvasva, igehirdetést hallgatva, imádságos közösségben… „Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét.” — írja Péter apostol (lPt 1,8-9).
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki)
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
Ének-zene
Vizuális kultúra (Rajz)
Vázlat:
vasárnap reggel
Mária Magdolna (Magdaléna)
Mária — Johanna — Salómé
kő elhengerítve
Mária Magdolna elmegy
2 angyal a sírban
„Miért keresitek a holtak között az élőt?”
útközben találkoznak Jézussal
„Adjátok hírül atyámfiainak”
Péter — János
Mária Magdolna: „Rabbuni!” = Mesterem!
a tanítványok nem hisznek
365/315. Asszonyoknak jelenik meg; Péter és János az üres sírnál; Megjelenik Mária Magdolnának – tanári segédlet és feladatlapok egyben
314. Jézus feltámadása
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet —Téma:
* Fogadd el hittel Jézus feltámadását!
* Hogyan lesz a jó hírből hamis hír?
Előzmények:
Az Úr Jézust Arimátiai József és Nikodémus temette el. A zsidó vezetők követelték Pilátustól, hogy a sírt őrizzék. Néhány asszony is jelen volt a temetésnél.
Történet:
Kora reggel, a hét első napján hirtelen nagy földrengés támadt. Az Úr angyala* elhengerítette a követ a sír bejáratától. Megjelenése olyan volt, mint a villám, ruhája fehér, mint a hó.
Az őrök* komolyan megijedtek. Egy ideig megdermedtek a rémülettől („szinte holtra váltak”), aztán menekültek a városba, megbízóikhoz. Jelentették a történteket.
A főpapok azonnal összehívták az egész nagytanácsot. Elhatározták, lefizetik az őröket, hogy azt híreszteljék: Jézus tanítványai éjjel, amíg ők aludtak, eljöttek, és ellopták a holttestet.
Majd a tanács tagjai gondoskodnak arról, hogy emiatt az őröknek ne legyen bántódásuk. (Hisz kötelességmulasztás elaludni az őrségen! A katonákat ezért súlyosan elmarasztalhatnák. Vö. ApCsel 12,19: Az őröket, akiknek Péterre kellett vigyázniuk, Heródes börtönbe záratta, amiért foglyuk elmenekült; 331. lecke.)
Az őrök elfogadták a pénzt, és azt csinálták, amit követeltek tőlük. Így terjedt el a hamis hír a zsidók között „mind a mai napig”.
Jegyzetek:
Egy angyal — A Lk 24,4 szerint „két férfi lépett melléjük fénylő ruhában”. A második angyal valószínűleg később érkezett.
Őrök — Jogosnak tűnik abból kiindulni, hogy római katonák voltak, és Pilátusnak tartoztak felelősséggel.
Énekek:
Református énekeskönyv: 16:5-6; 86:7-8; 118:11-13; 186; 353; 356; 485:1
Jertek, énekeljünk: 39; 40; 41; 188; 240:1
Harangszó: 10; 11; 12; 47
Dicsérjétek az Urat!: 88:5; 129; 130; 131; 132; 133; 135
Erőm és énekem az Úr: 1; 57:2-3; 117; 143:1-2
Megjegyzések:
Hinni Jézus feltámadásában — Senki sem volt jelen Jézus feltámadásánál. Titok marad, hogyan ment ez végbe. Arról van szó, hogy hiszünk-e a feltámadásban. Az Úr Jézus előre megmondta, hogy harmadnapon feltámad. Aki olvassa a Bibliát, és hiszi, ami benne van, annak nincs szüksége bizonyítékok özönére. A Szentlélek csak Mátéval íratta le magát a tényt. A többi evangélista elbeszéli, ami Jézus feltámadása után történt.
Vannak teológusok, akik az Úr Jézus feltámadásában kételkednek, vagy azt (testileg) tagadják. Ezzel az evangélium szívét vágják ki. Hiszen Ő legyőzte a halált. A bűn büntetése a halál (1Móz 2,17). Halálával Jézus az igazságnak helyettünk eleget tett, és csak a feltámadásával tehetett ennek az igazságnak részeseivé. „Az Ő (feltámadásának) ereje most minket is új életre támaszt fel” (Heidelbergi Káté 17. vasárnap). A hívő Krisztussal együtt támadott fel, írja Pál a Róm 6,8; Ef 2,6 és Kol 3,1-ben.
Jézus feltámadása nélkül ami halálból való feltámadásunk sem volna lehetséges. Krisztus feltámadása a mi „feltámadásunknak bizonyos záloga” (H.K. 17. vasárnap).
A Bibliában ugyanúgy megtaláljuk, hogy Jézus feltámadott, mint azt, hogy feltámasztatott. Mindkét kifejezés találó. Az evangéliumok feltámadása tényét beszélik el. Az apostolok leveleikben joggal írják, hogy Őt Isten, az Atya támasztotta fel, és hogy Ő a saját erejéből támadt fel.
Jézus ugyanazzal a testtel támadott fel, amivel meghalt, ezt látni lehetett a kezén, lábán és oldalán lévő sebeken (Jn 20,20.27). Valójában a teste a feltámadás után megdicsőült test volt.
Hamis hír terjesztése — A zsidó népet hamisan tájékoztatták Jézus feltámadásáról. A következmény: mindmáig tabu a Jézus feltámadásában való hit.
A zsidó vezetők elhitték, amit az őrök beszéltek el nekik! De nem akarták, hogy az igazság kiderüljön. Tehát tudatosan és szándékosan akarták az emberek elől elrejteni Jézus feltámadását. Azok a vezetők, akik megcsalják, és hamisan tájékoztatják a népet, nagy bűnt vesznek magukra.
Hamis hír elterjesztőinek mindig van visszás szempontja és célja. Sajnos, elég gyakran találjuk szembe magunkat e szemponttal.
Korinthusban is voltak a keresztyén gyülekezetben emberek, akik úgy vélték, hogy Jézus valójában nem támadt fel. Az 1Kor 15,14-ben írja Pál e hamis hír ellen: ,Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló ami igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is.” (Hasznos a 10-14 éves gyerekekkel az 1Kor 15,1-28-at elolvasni.)
A zsidók és Krisztus feltámadása — Pünkösdkor és utána is sok zsidó jutott Jézus Krisztusban való hitre, bár éppen Krisztus kereszthalála és feltámadása a kritikus pont a zsidók evangelizálásában. A tanítványoknak — és minden hívőnek — azonban Jézus adta feladatként: „Így van megírva: a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. Ti vagytok erre a tanúk.” (Lk 24,46-48) Jézust a mai zsidók többsége nem ismeri el Messiásként, ezért a közöttük végzett misszió elég nehéz. Mégis, nagyon sok példa mutatja, hogy nem lehetetlen. Sőt, sokszor épp a zsidó származású keresztyének válnak áldott evangélistává.
Magyar példák: A második világháború idején Ravasz László ref. püspök utasítására Éliás József zsidó származású ref lelkész szervezte meg zsidók menekítésére a Jó Pásztor missziót. Munkatársa volt ebben Kádár Imre és Hajós Emil.
A Szabadegyházaknál dolgozott és misszionált Ungár Aladár, akinek a szolgálatára sok zsidó ember is megtért.
Warmer Rózsa, felvidéki zsidó család lánya, miután megtalálta Jézusban a Messiást, önként vállalta népe tagjai közt a koncentrációs táborok borzalmait, hogy bátorítsa, és Jézushoz vezesse őket.
Siklós József ref lelkész szervezte meg az Iszákosmentő Missziót, s nagy odaadással, magát nem kímélve mentette az alkoholista betegeket. Ő is zsidó ember volt.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem (Egyháztörténet)
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
Ének-zene
Vizuális kultúra (Rajz — Művészettörténet) / Technika
Vázlat:
(asszonyok mennek a sírhoz)
őrök a sírnál
földrengés
angyal — elhengerített kő
őrök menekülése
(angyal: ,Nincsen itt, mert feltámadt”)
nagytanács — pénz az őröknek
hazugság: ellopták Jézus testét
365/314. Jézus feltámadása – tanári segédlet és feladatlapok egyben
313. Jézus temetése és a sír lepecsételése
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet —Téma:
* Nagypéntek gyászt, nagyszombat nyugalmat, húsvét csodát jelent.
* A barátodért/Jézusért tedd meg, amire képes vagy!
Előzmények:
Az Úr Jézus meghalt a kereszten. A halálát követő jelek mindenkire nagy hatással voltak. A római százados Isten Fiát ismerte fel Jézusban.
Történet:
A sabbat előestéje* és a páskaünnep megkezdődött, ezért a megfeszítettek testét le kellett venni a keresztről. Elmentek háta zsidók Pilátushoz, és kérték, töresse meg a keresztiefeszítettek lábát (hogy ezzel halálukat gyorsítsák), majd vegyék le őket a keresztről.
Pilátus beleegyezett. A katonák el is törték a két gonosztevő lábszárcsontját, ám Jézusról megállapították, hogy Ő már halott. De hogy bizonyosak legyenek benne, az egyik katona átszúrta Jézus oldalát. Vér és víz jött ki, ami azt jelentette, hogy már beállt a halál.
János azt írja, hogy mindez azért is történt így, hogy beteljesedjék az Írás: „Csontja ne töressék meg”* (vö. Zsolt 34,21); és még egy másik ige is: „Néznek majd arra, akit átszúrtak” (vö. Zak 12,10).
Arimátiai* József az Úr Jézus egyik tanítványa, a nagytanács köztiszteletben álló tagja volt, aki maga is várta Isten országát. Ő nem értett egyet a nagytanács ítéletével. Amíg Jézus élt, nem merte megvallani iránta való rokonszenvét. Ám most nyíltan színre lépett, mert Jézusnak tisztességes temetést akart. Mivel félt a zsidóktól, titokban ment Pilátushoz, hogy levehesse Jézus tetemét a keresztről.
A nagytanács másik tagja, a farizeus Nikodémus is mellé állt, aki az Úr Jézus nyilvános fellépése kezdetén éjjel ment Jézushoz beszélgetni (lásd Jn 3; 223. lecke). Nikodémus sem akarta Jézust elítélni, sőt már korábban kiállt mellette (Jn 7,50-52). (Elképzelhető, hogy a tanácsnak ez a két tagja ott sem volt azon az éjszakai ülésen, amelyen Jézust elítélték.)
Pilátus jóváhagyta, hogy József eltemesse Jézus testét, bár azon csodálkozott, hogy ilyen korán meghalt. De miután a százados ezt igazolta, kiadatta a holttestet.
József és Nikodémus levette Jézus testét a keresztről, majd gyolcsba göngyölték a fixszerekkel* együtt (mintegy száz font =50 kg), melyet Nikodémus hozott magával a temetési szokások szerint.
Ezután elhelyezték a testet egy új sírban, amely József tulajdona volt, és a sír szájára követ hengerítettek. (Vö. Ézs 53,9: „…a gazdagok közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul”.)
A temetésnél asszonyok is voltak jelen. Utána mind igyekeztek haza, mert szombaton a törvény szerint pihenni kellett.
Azt gondolhatnánk, a zsidó vezetők végre megbékéltek, hogy Jézus meghalt és eltemették. Most már átadhatják magukat a szombat nyugalmának, és örvendezhetnek a páskaünnepen. De nem, távol voltak ettől! Nem azt mondta ez a csaló, hogy harmadnapon föltámad* a halottaiból? (Vö. Jn 2,19 és Mt 12,40) Ezt ugyan ők nem hiszik, de hátha eljönnek éjjel a tanítványai, elviszik a sírból, és azt mondják majd, hogy föltámadt. Így hát Pilátushoz mentek, kockáztatva, hogy — egy pogány házába lépve — tisztátalanná válva a páskaünnepen nem vehetnek részt. Azt kérték a helytartótól, hogy őriztesse a sírt, nehogy még rosszabb történjék, mint eddig.
„Van őrségetek, menjetek, őriztessétek ti, ahogyan tudjátok” — válaszolt Pilátus.
A zsidók tehát lepecsételték* a sír száját záró követ, és őrséget hagytak. Úgy gondolták, most már nyugodtak lehetnek.
Megjegyzés: A zsidó vezetők voltaképpen még a halott Jézustól is féltek. Hová bújnak majd, ha Jézus eljön ítélni eleveneket és holtakat?
Viszont jobban megjegyezték Jézus szavait, mint a tanítványok!
Jegyzetek:
Este — Izráelben este hat körül — rövid szürkület után — sötét van. (Nyáron később sötétedik, mint húsvét táján). A zsidó időszámítás szerint este kezdődik az új nap.
Az 5Móz 21,23 arról beszél, hogy a fölfüggesztettet le kellett szedni az est beállta előtt.
Csontja ne töressék meg — A páskabáránynak szintén nem törhették meg a csontját (2Móz 12,46).
Arimátia — Júdea és Samária határán lévő város. József innen származott, és föltehetőleg volt is itt birtoka.
Fűszerek — Mirhát és aloe-olajat használtak, hogy az elhunyt teste minél tovább jó állapotban maradjon.
Harmadnapon feltámad — A zsidó vezetők mégis jól tudták, mit értett Ö azon, hogy lerombolja a templomot, és harmadnapra felépíti! (Vö. Mt 26,61-62; 307. lecke)
Lepecsételés — Ez dróttal vagy szalaggal történt, amit egy pecséttel erősítettek a kő és a sziklafal minden oldalára. Itt a császári pecsétet használhatták. (Vö. Dán 6,18; ahol lepecsételték az oroszlánok vermét, miután Dánielt beledobták.)
Énekek:
Református énekeskönyv: 16:5; 31:19; 232:3; 332:5; 415
Jertek, énekeljünk• 129; 134; 188; 223
Harangszó: 46; 47
Dicsérjétek az Urat!: 67; 88; 146
Erőm és énekem az Úr: 59; 81; 136
Megjegyzések:
Az Úr Jézusért — Arimátiai József és Nikodémus több bátorságot mutatott, mint a tanítványok. Titokban ugyan, de szeretetüktől indíttatva kérték el Jézus testét.
Mit tehetünk mi az élő Úrért? Nem kell feltétlenül valami látványos, nagy dologra gondolnunk. Megvallhatjuk az iskolában, játszótéren, szavainkkal és viselkedésünkkel, hogy hozzá tartozunk. De lehet az egy fontosabb akció is, csak gondoljuk át jól, hogy Jézus ügye kárt ne szenvedjen. (Pl. megkérsz egy felnőttet, hogy a születésnapodra meghívott berátaidnak meséljen el egy bibliai történetet, vagy játsszatok együtt egy bibliai játékot.)
Félni Jézustól — A zsidó vezetők kivégeztették ugyan Jézust, mégis komolyan vették szavait, amit a feltámadásáról mondott. Hiába bizonygatják sokan, hogy nem hisznek benne, mégsem tudnak iránta közönyösek maradni. Még az ördögök is hiszik, hogy Isten az egyedüli Isten, és reszketnek (Jak 2,19). Amikor az Úr Jézust a sátán a pusztában megkísértette, Jézus szava (egyébként ószövetségi idézet) elég volt, hogy az ördögöt elnémítsa (vö. Mt 4,1-11; 219. lecke).
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
Vizuális kultúra (Rajz — Művészettörténet) / Technika
Vázlat:
Pilátus engedélye
Jézus halott
katona — dárdát döf a testbe: víz és vér
Arimátiai József — nagytanács tagja
Nikodémus
gyolcs, fűszerek
sziklasír
farizeusok — Pilátushoz
őrök a sír mellett
365/313. Jézus temetése és a sír lepecsételése – tanári segédlet és feladatlapok egyben
312. Jelek Jézus halálakor
/Kategória: 365 bibliai történet, ÚjszövetségÜzenet —Téma:
* Jézus halálát jelek követték a hit megerősítésére.
Előzmények:
Az Úr Jézust keresztre feszítették a Golgotán két gonosztevő között. A katonák megosztoztak a ruháim A körülötte állók és a gonosztevők csúfolták. Az egyik gonosztevő megbánta, és Jézust Úrnak ismerte el. Jézus Jánosra bízta az édesanyját. Három órakor sötét lett. Majd Jézus kilehelte lelkét.
Történet:
Az Úr Jézus halálát érdekes jelek kísérték:
A következőkben nem természetfeletti jelekről van szó, mégis különös figyelmet érdemelnek:
Az Őt szolgáló asszonyok bizonyos távolságból figyelték a Golgotán történteket. Néhány nevet is találunk: Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakab* és József anyja, (Klópás vagy Alfeus felesége), és Salómé*, Zebedeus fiainak, Jakabnak és Jánosnak az anyja.
Néhány megjegyzés a történtekről:
1. A templom kárpitjának kettészakadása
Jézus elvégezte üdvözítő munkáját. Ezzel érvényét vesztette a jeruzsálemi templomi istentisztelet. Hiszen az előremutatott az eljövendő Isten Bárányára. Jézus halála pillanatában rengeteg zarándok volt a templomban. Az esti áldozat ideje volt, kezdődött a páskaünnep.
A papok tömjént égettek az illatáldozati oltáron a szentélyben, a kárpit (függöny) előtt, mely a legszentebb helyet, a szentek szentét rejtette, ahova csak a főpap mehetett be, ő is csak évente egyszer, a nagy engesztelési ünnepen (lásd 3Móz 16; 57. lecke).
A kárpit mögött volt a szövetség ládájának a helye. (A templom újjáépítésének idején a ládát egy nagy kő helyettesítette.) A láda fedelét a tópap évente egyszer meghintette az áldozat vérével, a nép bűneiért való kiengesztelésül.
A függöny kettéhasadása a jele annak, hogy Jézus halálával a bűnért való áldozat egyszer s mindenkorra elvégeztetett. Mi is mondhatjuk, amit Pál a Zsid 10,19-20-ban: „bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által.”
Közvetlenül az esti áldozat után kezdtek hozzá a házakban a páskabárány elkészítéséhez. De az igazi PÁSKABÁRÁNY már meghalt!
(Egy különlegesség: a Dán 9,21-ben olvassuk, hogy Gábriel angyal az esti áldozat idején jött Dánielhez, hogy elhozza neki a Messiás jöveteléről szóló örömhírt.)
Az Úr Jézust elítélték, mert szavait szó szerint vették: a templomot három nap alatt felépíti. Ennek jelentése pedig: Meg fogok halni, és harmadnap feltámadni. Testét lerombolta a halál, ennek jeleként hasadt végig a templomban a szentély kárpitja.
A függöny fentről lefelé hasadt ketté. Isten maga nyitott tehát utat az embernek a szentek szentébe, azaz a mennybe. Mint Péter írja: „Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaza nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket” (lPt 3,18). A függöny kettéhasadása a zsidók számára a templom pusztulásának előjele volt. Pál pedig arról ír az Ef 2-ben, hogy Krisztus „lerontotta a közbevetett választófalat” zsidók és pogányok között (14.v.), „hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által…” (16.v. — Károli szerint).
Erre utal az a különbség az ortodox zsidók és a keresztyének között: hogy az előbbi visel mindig valamit a fején, kappát (sapkaféle) vagy kalapot, mert Isten olyan szent, hogy egy ember gondolatai nem juthatnak el hozzá. A zsidó papok viseletéhez kötelezően hozzátartozott egy kalap, minta templomi viselet része. Keresztyén férfiaknak ill. fiúknak nem kellett ugyanilyen okból kappát vagy kalapot viselni, mert a legbelső szentély elveszítette funkcióját.
2. Földrengés, a kősziklák megrepedeztek
Amikor az Úr Jézus meghalt, megmozdult a föld. Isten jelezte ezzel, hogy az egész mindenség belerendült a gyászba Fia halála miatt.
Ámós próféta kérdezi, hogy Isten haragja nem mozdítja-e meg a földet az istentelenség miatt. Ez történt a Golgotán az Ártatlan elítélése, kigúnyolása miatt.
Ugyanezt jelzi a kősziklák meghasadása, ami arra is utalhat, hogy Jézus megváltó tette a legkeményebb szíveket is megtörheti.
Amikor jeruzsálemi bevonulásakor a követői „hozsánnát” kiáltoztak, a farizeusok azt akarták, hogy tiltsa meg nekik. Azt válaszolta: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” (Lk 19,40). Milyen félelmetes robaj kísérhette a sziklák meghasadását!
3. A sírok megnyíltak
Talán a földrengéssel vagy a kősziklák megrepedezésével nyíltak meg a szentek sírjai, melyeket a sziklába vájtak.
Hogy kik voltak ezek a szentek, nem tudjuk. Csak Jézus föltámadása után látták őket Jeruzsálemben. Hogy odáig hol töltötték az időt, szintén nem tudjuk. Mint ahogy azt sem, hogy később újra meghaltak-e, vagy mint Krisztus, az örök dicsőségbe távoztak. Néhány írásmagyarázó, többek között Luther is, úgy véli, hogy Ővele együtt vitettek a mennybe. (Vö. Dán 12,2 a feltámadásról.)
Az sem ismert, vajon kiknek jelentek meg ezek a szentek, és az sem, hogyan és milyen gyakran jelentek meg, mit tettek, vagy mit mondtak.
E történésekkel egyértelmű, hogy Jézus szenvedése, halála és feltámadása a halál hatalmát legyőzte. E szentek feltámadása Krisztus győzelmének tanúságát adja. Egyben feltámadásuk utal a Jézus visszajövetele utáni általános feltámadásra.
További különlegesség, hogy Máté szerint a „szent városban” jelentek meg. Egyes magyarázók szerint ez a mennyei Jeruzsálemet jelenti, ahol minden idők összes szentje együtt lesz majd.
4. A százados és katonái bizonyságtétele
A római katonák nem lágyszívű férfiak. A harcok megkeményítették őket, és közömbössé tették az emberi szenvedéssel szemben. Elgondolkodtató, hogy mégis ily mélyen a Jézus halála körüli események hatása alá kerültek. Míg a zsidók, a nép vezetői nem ismerik föl, ki is volt Jézus, e pogány katonák szeme megnyílik az igazság felismerésére.
Természetesen ebben része volt a szokatlan természeti eseményeknek is. Mégis különös, hogy kapcsolatba hozták ezeket a megfeszített istenségével. A kihallgatás idején hallhatták, hogy Jézus önmagát Isten Fiának nevezte. Most aggály vagy kétely nélkül arra a következtetésre jutnak, hogy Ő valóban az, még ha nem arra gondoltak is, hogy Ő az egyedüli Isten Fia, hanem csupán arra, hogy az „istenek fia”.
A zsidó vezetők talán akkor hitték volna ezt el, ha Jézus leszáll a keresztről (vagy talán még akkor sem). Később fogunk hallani a vakságról, mely Izráelre következik. (A zsidó vezetők elhíresztelték, hogy Jézust a tanítványai lopták ki a sírból. Lásd 314. lecke).
Maguk a tanítványok sem éltek konzekvensen abból a hitből idáig, hogy Ő az Isten Fia. Különben nem hagyták volna el Őt.
5. Ahogyan a zsidók fogadták a jeleket
A Golgotán bámészkodókat különösen a földrengés, és a kősziklák meghasadozása rémíthette meg. A mellüket verték, ám nem azért, mert felismerték, hogy Jézust ártatlanul vitték a keresztre, és nem bűnbánattal, amiért Őt kigúnyolták, csupán az események hatása alatt.
Jegyzetek:
A kis Jakab – E Jakabot megnevezi a Mt 10,3: Jakab, az Alfeus fia.
Salómé – Jakab és János édesanyja, Zebedeus felesége (hasonlítsd össze a Mk 15,40-et és a Mt 27,56-ot).
Énekek:
Református énekeskönyv: 22:12.14; 68:10; 333:6; 334:6; 339; 343; 355:1
Jertek, énekeljünk• 65:2; 75; 148; 152:1-2; 192
Harangszó: 9; 54:5
Dicsérjétek az Urat!: 34; 57; 177:3
Erőm és énekem az Úr: 21; 73; 99:1; 103
Megjegyzés:
A hit megerősítésére való jelek — Éppen az Úr Jézus halála utáni jelek mutatják meg hatalmát és fenségét. Nem csupán egy ember, hanem Isten Fia halt meg! Hogy ez mi mindent jelent, azon mélyen el kell csodálkoznunk. A Jn 3,16-ra gondolunk, ahol azt olvassuk: „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta…”
Itt következik a római százados és katonái bizonyságtétele, hogy Jézus „valóban Isten Fia volt”. Ha mi — a gyerekekkel együtt — ugyanerre a bizonyosságra jutunk, de hitből; örökké Nála leszünk majd, amint a sírjukból feltámadó szentek is. Az örök élet ezért a hívőnek ezután kezdődik, s a halál többé már nem a bűn büntetése, hanem meghalás a bűnnek, és átmenetel az örök életre.
Végül: Mindezek a jelek egy új kor kezdetét hangsúlyozzák: Jézus feltámadása, mennybemenetele, valamint a visszajövetele közötti periódust.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
Természetismeret (Környezetismeret) / Földünk és környezetünk (Földrajz)
Ének-zene
Vizuális kultúra (Rajz — Művészettörténet) / Technika
Vázlat:
a kárpit kettészakad
földrengés — sziklák megrepedeznek
sírok megnyílnak — szentek feltámadnak
római százados: „Bizony, Isten Fia volt”
emberek — megrendítő élmény
távolabb Jézust követő asszonyok
365/312. Jelek Jézus halálakor – tanári segédlet és feladatlapok egyben