Üzenet – Téma:

* Jézus legyőzte a halált.

Előzmények:

Az Úr Jézus elmondta a szőlőmunkásokról szóló példázatot, melyből megtudjuk, hogy Isten igazságosságában nem kételkedhetünk.

Bevezetés:

János 10,40–41: A templomszentelés ünnepén a zsidók megharagudtak Jézusra, meg akarták Őt kövezni, később pedig el akarták fogni (lásd 22–39. v.). Az Úr kitért dühük elől, mert még nem jött el ennek az ideje.

Elment hát a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol korábban János keresztelt (lásd Mt 3,13 és Mk 1,5). Azt a helyet is Betániának (Károli fordítás: Béthabara) nevezték (Jn 1,28), és a Jordánon túl, Perea vidékén volt található.

Sokan mentek hozzá, és azt mondták: „János nem tett ugyan egyetlen csodát sem, de mindaz, amit János őróla mondott, igaz volt”. Gondoljunk itt János bizonyságtételére: „Én vízzel keresztelek. De közöttetek áll az, akit ti nem ismertek, aki utánam jön, és akinek saruja szíját megoldani sem vagyok méltó” (Jn 1,26–27).

Sokan hittek ott benne.

Történet:

Mária* és Márta* együtt laktak testvérükkel, Lázárral* Betániában, egy Jeruzsálem közelében levő falucskában*. Ezekről a testvérekről már hallottunk (lásd a 269. leckét). A Lk 10,38–42 ben azt olvassuk, hogy Jézus tanítványaival meglátogatta a két nővért. Mária Jézus lábánál ült és hallgatta Őt, míg Márta az étkezésről gondoskodott. Mártát bosszantotta, hogy Mária nem segít neki. Azt akarta, hogy Jézus szóljon rá a testvérére. Jézus válasza ez volt: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle”.

A Jn 12,1–8-ban pedig egy olyan eseményről van szó, amely később történt: Mária nárduskenettel megkente az Urat (lásd a 290. leckét).

A Jn 11,5 arról szól, hogy Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt.

Míg az Úr Jézus Béthabarában volt, Lázár súlyosan megbetegedett.

Nővérei elküldtek valakit Jézushoz azzal az üzenettel: „Uram, íme, akit szeretsz, beteg”. Feltűnő ez a jellemzés Lázárról. A nővérei tehát tudják, hogy Jézus nagyon szereti testvérüket, és hogy ez az utalás elegendő. A testvérükért való aggodalom ellenére is udvariasak maradnak, és nem kérik nyíltan Jézust, hogy jöjjön gyorsan. Tudják, és hiszik már, hogy Ő Isten Fia?

Amikor Jézus megkapta az üzenetet, azt mondta: „Ez a betegség nem halálos (azaz Isten nem akarja ezzel a betegséggel Lázár életét elvenni), hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia”. Mártának és Máriának ezért teljesen bíznia kell benne. Feltűnő, hogy itt az Úr Jézus nyíltan kijelenti, Ő Isten Fia!

Jézus még két napig mégis Béthabarában maradt, ami érthetetlen a számunkra. Ha Lázár, a jó barát beteg, és Jézus jövetelét sürgetik, miért várakozik?

Végül azt mondta tanítványainak: „Menjünk ismét Júdeába!”

A tanítványok nagyon jól tudták, mi ott a helyzet. Meg is mondták: „Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy?”

Jézus válaszát nehéz megérteni: „Nem tizenkét órája van-e a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát (a napot), de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága”.

Arra célozhatott ezzel, hogy aki egyenes és becsületes, annak nem kell semmitől és senkitől sem félnie. Annak kell félnie, aki szeretné titokban tartani a tetteit. Jézusnak tehát nem kell félni a jeruzsálemi zsidóktól, mivel Ő semmi rosszat nem tesz, és nem tett. Az is lehet, hogy Jézus a „világ világosságá”-val önmagára célzott. Aki Őt nem ismeri, lelki sötétségben él.

Azután azt mondta Jézus a tanítványoknak: „Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem”.

A tanítványok tudták, hogy az egészséges alvás jót tesz a betegnek. Meg is mondták tehát: „Uram, ha elaludt, meggyógyul”.

Jézus akkor kereken megmondta: „Lázár meghalt, és örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!”

Tamás*, akit Didymusnak („iker”-nek) neveztek, veszélyesnek látta a Júdeába való menetelt. Azt mondta a többieknek: „Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele”. Látta ugyanis a zsidók gyűlöletét, s attól tartott, hogy Jézust megölik. Hogy ennek ellenére mégis Mesterével akart menni, és kész volt vele együtt meghalni, nagy szeretetről és bátorságról tanúskodik.

Amikor Jézus tanítványaival Betánia közelébe ért – a faluba még nem ment be –, Lázár már négy napja* a sírban* feküdt. Abban az időben a temetés Izráelben az elhalálozás napján megtörtént, így Lázár már négy nappal Jézus megérkezése előtt meghalt. (Jézus még két napig a Jordán mellett maradt, és az út a Jordántól Betániáig gyalog körülbelül egy nap, tehát Lázár még aznap meghalt, amikor Márta és Mária hírvivőt küldött Jézushoz.)

Mártához és Máriához sok látogató érkezett, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.

Jézus erre valami nagyon különöset mondott: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?”

„Igen, Uram” – felelte Márta – „én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba.” (Látjuk, hogy Márta valóban tudja és hiszi, hogy Jézus az Isten Fia.)

Akkor Márta – talán mégis csalódottan? – hazament. Azt mondta Máriának, anélkül, hogy más hallotta volna: „A Mester itt van, és hív téged.”

Mária gyorsan felkelt és Jézushoz ment.

A vendégek látták, hogy Mária kisiet a házból. Azt gondolták, a sírhoz megy, hogy ott sírjon. Utána mentek.

Amikor Mária odaért Jézushoz, lába elé borult, és szomorúan azt mondta: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.”

Amikor Jézus látta, hogy Mária és a zsidók is, akik vele jöttek, sírnak, nagyon megrendült, és azt kérdezte: „Hova helyeztétek őt?”

Azt felelték: „Uram, jöjj és lásd meg!”

Most Jézus is sírt („könnyekre fakadt”)*.

A zsidók azt mondták egymásnak: „Íme, mennyire szerette!”

Néhányan rosszallóan jegyezték meg: „Ő, aki a vak szemét megnyitotta (lásd Jn 9,7.10; 266. lecke), nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?”

Jézus megrendülten lépett a sírhoz (az egy barlang, melyre követ helyeztek), és így szólt: „Vegyétek el a követ!”

Márta figyelmeztette: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.”

Jézus azt mondta neki: „Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?”

A követ elvették a sírról. Jézus fölemelte tekintetét, és így imádkozott: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.”

Majd hangosan kiáltott: „Lázár, jöjj ki!*”

És a halott kijött a sírból, kezén és lábán pólyákkal* körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt az embereknek: „Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!”

A szemtanúk közül sokan hittek akkor Jézusban. Mások pedig elmentek a farizeusokhoz a városba, és elmondták nekik, mit tett Jézus.

54. v. (lásd majd a 285. leckét): Jézus tudta, hogy főpapok és a farizeusok tervet szőnek ellene. Ezért hagyta ott Betániát.

Jegyzetek:

Mária és Márta – Mária az újszövetségi megfelelője a Mirjám névnek, ami „az engedetlen” vagy „keserűség” jelentésű. Márta annyit jelent: „uralkodónő”, „a ház asszonya” vagy „úrnő”. Valószínűleg ő volt a legidősebb a három testvér közül, Lázár pedig a legfiatalabb.

Lázár – A héberben „Eleázár”, azaz „Isten segít”.

Betánia – Ez a kis falu kb. 15 futamnyira keletre feküdt Jeruzsálemtől. Egy futam (görögül sztadion) = 1/8 római mérföld = 185 méter. Betánia tehát kb. 2775 m-re, mintegy 2,8 km-re volt a várostól, közöttük az Olajfák hegyével.

Tamás – A Tamás név annyit jelent, mint „iker”, tehát ugyanúgy, mint a „Didymus”, melléknév. Azt gondolják, hogy (iker)testvére volt Máténak.

Négy nap – A zsidók hitték, hogy az elhunyt lelke még három napig bolyong, de a negyedik napon, amikor a bomlás elkezdődik, nem ismeri fel a testét, és eltávozik.

Sír – Itt a bibliai Izráelben szokásos barlangba vagy sziklába vágott sírkamrára kell gondolnunk. Nagy lapos kővel zárták le, melyet el lehetett hengeríteni.
Lehet, hogy Lázár sírja a saját kertjükben volt.
A sírokat gyakran fehérre meszelték, hogy a zsidókat figyelmeztessék a tisztátalan helyre (vö. 4Móz 19,16).

Jézus könnyekre fakadt – Jézus látta a bűn, a halál szörnyű következményeit, és sokat szomorkodott miatta. (Természetes, hogy Ő is megrendült barátja halála, és a gyászolók bánata miatt.) A Krisztusban hívők számára azonban a halál nem végállomás, hanem átmenet az örök életre.

„Lázár jöjj ki!” – Jézus itt nem cselekszik semmit, mint sok gyógyítás alkalmával, hanem csak szól, és szava legyőzi a halált. Egy halottat szólít, aki nem hall! Az utolsó ítélet napján, parancsszavára minden halott feltámad a halálból.

Pólya – Az elhunytat finom gyolcs (lenből finoman szőtt) csíkokkal tekerték körül, melyet gyakran illatos olajjal (pl. nárdus) itattak át, és fűszereket raktak közé.
Az arcot kendővel takarták le, ma azt mondanánk zsebkendővel. (A meleg Keleten az emberek gyakran használnak kendőt, hogy megtöröljék az arcukat.)

Énekek:

Református énekeskönyv: 6:4; 30:2; 86:7; 290:6; 293:5; 352:2.7
Jertek, énekeljünk: 143; 176; 199
Harangszó: 26:6; 51:1–2
Dicsérjétek az Urat!: 51:1; 55:2; 62:3; 133:3
Erőm és énekem az Úr: 18:3; 19; 119

Megjegyzések:

Jézus is szeret – Márta nem azt mondja: Aki téged szeret, beteg, hanem „akit szeretsz, beteg”. Figyeljünk a különbségre, Krisztusnak barátai iránti szeretete itt világosan kitűnik. Gondoljunk az 1Ján 4,19-re: „Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.”

Én vagyok a feltámadás és az élet – Az Úr Jézus mondhatta ezt magáról. Ő az egyetlen, aki a feltámadt. A benne való hit által egyszer majd minden hívő feltámad az örök életre. 1Kor 15,20–22: „Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. Mert ember (Ádám) által van a halál, ember (Jézus Krisztus) által van a halottak feltámadása is. Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek.”

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem / Földünk és környezetünk (Földrajz)

• Élet és halál. Mi van a halál után? Különböző kultúrák elképzelései a halálról. (** ***)
• Gyász a családban. Reménység és vigasztalás. (** ***)
• Temetkezési szokások és helyek a különböző korokban, kultúrákban – napjainkban is. (** ***)

Magyar nyelv és irodalom

• Győri József: Valaki átment a temetőn c. versének feldolgozása beszélgetéssel. Versmondás. (***)

Vázlat:

Jézus – Jordán
hírvívők: Lázár beteg

Betánia
Mária és Márta
Lázár meghalt
Jézus: „Lázár elaludt”

4 nap után: feltámadt

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Üzenet – Téma:

* Az üdvösséget nem lehet kiérdemelni.
* Istenhez ragaszkodsz jobban, vagy valami máshoz?

Előzmények:

Jézus megdorgálta tanítványait, akik nem engedték hozzá a kisgyermekeket. Átölelte a kicsiket, és megáldotta őket.

Történet:

Egy gazdag ifjú jött Jézushoz. Fiatal volt még, de előkelő, tekintélyes ember. Térdre borult Jézus előtt annak jeléül, hogy nagyon tiszteli Őt, és azt kérdezte tőle: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet*?”

Gazdagsága és tekintélyes volta nyilván nem nyújtott neki békességet. Mindent meg akart tenni, hogy elnyerje az örök életet. (Látjuk majd, hogy ez az ifjú becsületes életet élt. Nehéz tehát a számára, hogy még több jót tegyen.)

Jézus azt válaszolta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül.*”

Aztán így folytatta: „Tudod a parancsolatokat*: Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint magadat.”

Az ifjú így felelt: „Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.”

Jézus rátekintett, és megkedvelte őt. Látta az ifjú őszinte keresését, becsületes életét.

Így folytatta az Úr: „Egy valami hiányzik még belőled (ha tökéletes akarsz lenni): menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.”

Az ifjú elszomorodott. Szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Nem tudott és nem akart elszakadni tőle. A pénze értékesebb volt számára mindennél a világon. Rá is valóban érvényes, amit az Úr Jézus egyszer mondott: „Ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is” (Mt 6,21). Ebből az ifjú előkelő emberből hiányzott annak a meglátása, amit Isten törvénye a legmélysé­gesebben kíván. És aki egy parancsolat ellen vétkezik, minden parancsolat ellen vétkezik. Nincs a Földön senki, aki tökéletesen tiszteli Istent. Csak az Úr Jézus teljesítette tökéletesen Isten törvényét, és azt az Övéiért is tette!

Amikor az ifjú elment, Jézus tanítványaihoz fordult: „Milyen nehezen mennek Isten országába a gazdagok!”.

A tanítványok megdöbbentek (Károli fordítás: „álmélkodtak”)* szavain. Jézus azonban ezt mondta nekik: „Milyen nehezen mennek be Isten országába azok, akiknek vagyonuk van. Könnyebb (egyszerűbb) a tevének a tű fokán* átmenni*, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.”

Ez a kemény kijelentés még jobban zavarba hozta a tanítványokat. „Akkor ki üdvözülhet?” – kérdezgették egymás közt.

Jézus azonban rájuk tekintve azt mondta: „Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges.”

Péter most nagyon nyugtalanná vált a maga és társai jövője miatt. Meg is jegyezte Jézusnak: „Íme, mi elhagytunk mindent, és követőid lettünk.”

Jézus ezt válaszolta: „Bizony, mondom néktek: senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet.” A Jézusban kapott gazdagság, a lelki család, a gyülekezet mindenért kárpótol.

Végül így fejezte be: „Ellenben sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból lesz első”. Sokan, akik azt gondolják, hogy jócselekedeteikért a mennybe fognak jutni, csalódnak majd. Mások bűneik miatt méltatlannak hiszik magukat, mégis bemennek az örök dicsőségbe. Mert elfogadták, hogy Jézus Krisztus bűneikért megfizetett a kereszten.

Jegyzetek:

Elnyerni – „Örökölni”. Az ifjú egyrészt valószínűleg azt gondolja, hogy joga van az örök életre, mivel ő Ábrahám leszármazottja. Másrészt úgy véli, hogy még tennie is kell érte valamit. Így gondolkodnak az ortodox zsidók is, ezért ragaszkodnak annyira a tórához és a szabályokhoz.

Senki sem jó az egy Istenen kívül – Ezek a szavak nem újak. Találkozunk velük többek közt a Zsolt 106,1; 118,1.29; 136,1-ben.

Parancsolatok – Jézus a törvény második táblájának parancsolatait sorolja fel, nem sorrendben, hisz a „ne kívánd” parancsolatot itt „ne károsíts meg senkit”-nek mondja. Ugyanis gyakran a kívánásból származik a felebarát megkárosítása. Végül azok összefoglalását adja: „szeresd felebarátodat, mint magadat”.

Megdöbbenés – A tanítványok megdöbbennek Jézus kijelentése miatt, miszerint a gazdagok nehezen mennek be az Isten országába. Általában az volt a felfogás, hogy a gazdagok Isten kegyeltjei, és vagyonukat Isten áldásaként kapták. A tanítványok számára új volt, hogy a gazdagság káros is lehet, ha az a legfontosabb az életben, vagy jogtalanul jutottak hozzá. Gondoljunk például Ámós próféta korának gazdagjaira!

Fok – A görög szövegben „trumalias”, azaz „átfúródás”.

A teve átmegy a tű fokán – Ezt a kifejezést nem kell szó szerint érteni, mert akkor egy gazdag sem tartatnék meg soha. Mind az Ó-, mind az Újszövetségben találunk példákat olyan gazdagokról, akik kegyesek voltak, és szívből szolgálták Istent. Egyes magyarázatok szerint a város főkapuja melletti szűk bejárót hívták így, ahol a teve csak nagy nehézséggel, térden tudott átjutni. Ilyen nehéz a gazdagnak is bemenni az Isten országába.

Énekek:

Református énekeskönyv: 19:4-5; 39:4; 267:4-7; 269:4.5; 299:1-3.5
Jertek, énekeljünk: 109; 134; 169; 177:1
Harangszó: 28:4; 29; 35; 44:1-2
Dicsérjétek az Urat!: 29:2; 62:1; 66:1; 146; 158
Erőm és énekem az Úr: 18:1; 81:1; 126:1

Megjegyzések:

Helytelen a gazdagsághoz ragaszkodni – Vagyonnal rendelkezni nem helytelen. Túlzás azonban, ha a szív csak azon csüng. Akkor a vagyon szeretete útjába áll az Isten és felebarát iránti szeretetnek. Aki gazdag, annak a gazdagságából adnia kell másoknak. Mindenünket, amink van, Istentől kaptuk, és jó sáfárként kell azzal gazdálkodnunk. Ehhez tartozik az is, hogy gondolunk a szűkölködőkre. Gondoljunk itt Pál szavaira: „Mid van, amit nem kaptál?” (1Kor 4,7)
Pünkösd után az első keresztyén gyülekezet azonnal feladatává tette, hogy a köztük levő szegényekről gondoskodjék (ApCsel 4,32-37; 324. lecke).
A szegényekről és szűkölködőkről való diakóniai és karitatív gondoskodás évszázadokra nyúlik vissza. Szociális törvénykezés rendelkezett róla. Hazánkban is már régen gondoskodtak a szegényekről a szerzetesrendek. A reformáció elterjedése után kórházakat, árvaházakat alapítottak. Sok gyermektelen házaspár hagyta halála után házát árvaháznak, öregotthonnak. Nálunk a protestáns egyházak közös szeretetmunkát végeznek az Ökumenikus Szeretetszolgálat keretei között, róm. katolikus szeretetszolgálati intézmény a Máltai Szeretetszolgálat. Munkájukról hasznosan elbeszélgethetünk a gyermekekkel!

Mi célból élsz? – Sok ember számára az élet értelme a pénz és a vagyon. Milyen célért akarnak a gyermekek élni? Korunkban sok fiatal nem tudja, mi az élet értelme. Ez a történet megmutatja, hogy a pénz és a vagyon nem tesz boldoggá. Pénz és vagyon nélkül, de Jézussal is boldogok lehetünk. Ő azt mondta: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, …hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben…” (Mt 6,19-20; 271. lecke). Ez az örök élet!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem

• A pénz, a vagyon szerepe életünkben, értékrendünkben. A hozzá való helyes és helytelen viszony. (***)
• Mi áll értékrendünkben a legelső helyen? Hányadik helyen van ott Isten? (***)
• Hogyan segíthetünk anyagi javainkkal rászoruló embertársainknak? A vagyonnal való szolgálat, a szeretetszolgálat bibliai, történelmi példái és mai lehetőségei. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

• Templomi üvegablak (körkompozíció) színes terve (színezése) sugárzó hatású színritmusokkal. (***)

Vázlat:

a gazdag ifjú – örök életet kíván
Mit tegyen?
Jézus
– tartsd meg a törvényt
– add el a vagyonodat
a gazdag ifjú – szomorúan elmegy

teve – a tű foka
gazdag – nehezen megy be az Isten országába
Jézus – Üdvözítő

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Üzenet – Téma:

* Lehet valaki szegényen is gazdag és gazdagon is szegény. Hogyan lehetünk gazdagok Isten szerint?

Előzmények:

A hamis sáfár példázatában az Úr Jézus arra tanította tanítványait, hogy e világnak fiai oko­sabbak, mint a világosság fiai, mert mindent elkövetnek boldogulásuk érdekében. Arról is szó volt, hogy nem lehet egyszerre a mammonnak és Istennek szolgálni.

Példázat:

„Volt egy gazdag ember, aki bíborba* és patyolatba* öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett.

Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt (a görög szövegben: „oda volt fektetve”, Károli fordítás: „vetve”) a gazdag előtt, fekélyekkel tele, és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal; de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit.

Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére.

Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban.

De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Ezen felül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong (Károli: „nagy közbevetés van”), hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki.

Ő pedig így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához; mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére.

Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra!

De az erre ezt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek.

Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.”

Néhány megjegyzés a példázathoz:

A gazdag és Lázár példázatával is azokhoz a pénzsóvár farizeusokhoz fordul Jézus, akik Őt gúnyolják (14.v.), s szól mindazokhoz, akik bőségben, gyönyörben és bűnben élnek anélkül, hogy törődnének vele, hol lesz a helyük a halál után.

Jézus példázataiban a földi élet képeit használja, ebben azonban föllebbenti a túlvilágról a fátyolt.

Feltűnő, hogy a példázatban nincs neve a gazdagnak, míg Lázárnak igen. A gazdag így csak egy meghatározott típus.

Lázár – neve azt jelenti: „Isten segít” (az Ószövetségben: Eleázár) – szegény ugyan, Istennek mégis gondja van rá, különösen a halál után. Ügyet sem vetnek rá, de Isten ismeri és segíti őt.

A gazdag és szegény ellentét gyakori. Sokan lelkiismeret-furdalás nélkül élvezik gazdagságukat, miközben „kapujuk előtt” (Károli fordítás) egy szegény fekszik. Így „fekszik” sok szegény a gazdag Nyugat „kapuja” előtt. Mit teszünk értük?

A gazdagok ugyan nem bántják a szegényt, de szenvedéseivel szemben teljesen közönyösek.

A kutyák nyaldossák Lázár sebeit: Az Izráelben tisztátalannak számító kóbor kutyák jobban bántak a szegény emberrel, mint a gazdag. A maguk módján tisztogatták a sebeit. Nyáluk ugyanis baktériumölő.

A példázat szerint Lázár nem lázad a szegénysége ellen. Hívő ember, ezért jut halála után a mennybe.

A szegénység és a hit azonban nem mindig járnak együtt. A szegénység gyakran teszi az embereket hajlandóvá mindenféle bűnre (Péld 30,8–9). Lázár a hívő szegény példája. Amint a neve mondja: Isten segítségét várta. Joggal volt „lelki szegény” (Mt 5,3), és „hitben gazdag” (Jak 2,5).

Mind a szegények, mind a gazdagok meghalnak. Csak a gazdagról olvassuk, hogy eltemették tisztességgel. Lehet, hogy Lázárt egy gödörbe hantolták el, mint valami állatot.

A halál után mindketten útnak indulnak: Lázárt az angyalok Ábrahám kebelére viszik. Milyen megtiszteltetés jut neki osztályrészül! A gazdagot tiszteletadással temették el, de az ő útja az örök kárhozatba, a pokolba vezet.

„Ábrahám kebelén” – A kifejezés arra utal, hogy Izráelben az emberek étkezés idején feküdtek. Lázár tehát becses helyre, Ábrahám ősatyához került.

A gazdag ismeri Lázárt, mert néven nevezi. Úgy tűnik, e miatt akarja rábírni Ábrahámot arra, hogy Lázárt küldje hozzá. A gazdag tehát nem ismer semmiféle bűnbánatot, mert különben bocsánatot kérne, hogy nem segített a kolduson. Nem tanúsít megbánást. Még mindig csak magára gondol.

A gazdag kérését Ábrahám elutasítja, nem büntetésből vagy bosszúból, mert ilyen a mennyben nincs. Gyakorlati okokból nem mehet Lázár a gazdaghoz. Szakadék van a menny és a pokol között. Így szakadék van Isten és közöttünk is. Az egyetlen út Istenhez az Úr Jézus.

Feltűnő, hogy a gazdag Ábrahámot „atyám”-nak szólítja. Tehát becsületes zsidónak tarja magát. A farizeusok és az írástudók is állandóan „Ábrahám atyával” dicsekszenek. „Ábrahám a mi atyánk” (Lk 3,8), és „a mi atyánk Ábrahám” (Jn 8,39). Lehet, hogy Jézus a gazdag alatt egy farizeust értett?

A gazdag nem kéri, hogy ő is „Ábrahám kebelén legyen”. Az, aki nem szolgálja őszintén Istent, nem kívánja a mennyei üdvösséget. Csak enyhet a pokolban.

Ábrahám a gazdagot „fiam”-nak szólítja, tehát elismeri, hogy az is Ábrahám leszármazottja. Emlékezteti a gazdagot, hogy javaival nem a felebarátot szolgálta, s most már Lázárnak nincs is erre szüksége.

Az Ábrahámhoz intézett kérés, hogy küldje el Lázárt, figyelmeztesse öt tesvérét, mutatja, hogy maga számára nem kér többé semmit. Az ő ideje lejárt.

Szíve mélyén szemrehányást tesz Istennek, hogy őt életében nem figyelmezette.

„Kérlek, atyám”, ez sürgető kérés. Azt jelenti, hogy ez az ember nagyon jól megértette, mi lett a következménye a gyönyörteljes életnek. Látja, hogy ugyanez a szörnyű jövő vár testvéreire is. Tehát ők is pont úgy élnek, ahogy ő élt.

Ismét Lázár az, akit Ábrahámnak el kellene küldeni. Most Lázár elég jó lenne arra, hogy testvéreit figyelmeztesse, míg földi életében soha meg nem hívta házába, és testvérei sem segítették.

A gazdag jól tudja, hogy ő nem mehet hozzájuk. A pokolból nincs út a földre, de a mennyből igen. Gondoljunk Mózesre és Illésre, akik lejöttek a földre (Lk 9,30 kk.), Jézusra, az angyalokra.

Különleges eseményre van szükség, hogy a testvérek megtérjenek? Jézus földi vándorlása idején a csodák hatására szórványosan lettek emberek Jézus követőivé. Isten igéje – itt Mózes és a próféták írásai – mutatják meg az üdvösségre vezető utat. Az legyen elég az öt testvérnek is. Ha nem akarnak Isten igéjére hallgatni, egy halott látogatása sem juttatja őket megtérésre.

Hogy kerülhetjük el a gazdag sorsát? Az Úr Jézusban való hit által, azáltal, ha hozzá tartozunk. Akkor Ő helyet fog készíteni nekünk is a mennyben (lásd Jn 14,2). Az út Istenhez az Úr Jézus maga (Jn 14,6)!

Jegyzetek:

Bíbor – A bíbor festék vérvörös, és bíborcsiga nedvéből készül. Bíborral festett felsőruhát a gazdagok és fejedelmek viseltek. A szent hajlék és a templom felszerelésekor is használták ezt az anyagot (2Móz 26,31; 2Krón 3,14: bíborszínű volt a szentek szentjének kárpitja). Dánielt bíborba öltöztették, miután megmondta Bélsaccarnak a falra írt szavak jelentését (Dán 5,29). Ismeretes, hogy Lídia thiatirai bíborárus nő volt (ApCsel 16,14).

Patyolat – Finoman szövött len anyag, csak a gazdagok számára volt megfizethető.
Az Úr Jézust halála után arimátiai József gyolcsba göngyölte be (Mk 15,46). A gyolcsot alsóruhaként használták.

Énekek:

Református énekeskönyv: 37:1–2; 62:7; 267:4–7; 269:4–5; 455.4.7.9
Jertek, énekeljünk: 69; 177:1
Harangszó: 28:4; 29; 37:3; 44:1–2
Dicsérjétek az Urat!: 2:5; 29:2; 158; 175
Erőm és énekem az Úr: 78:1; 126:1

Megjegyzések:

Szegényen is gazdagnak lenni – Lázár szegény volt, de hitben gazdag. Természetesen nem kell kívánnunk, hogy szegények legyünk. De a gazdagság gyakran eltávolít Istentől. Elégedjünk meg azzal, amit Istentől kapunk. A Péld 30,8–9-ben Ágúr szavait olvassuk: „Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az Úr? El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét!” Imádságunk tehát nem ez: „Adj nekünk bőven eledelt”, hanem: „Mindennapi kenyerünket ad meg nékünk ma”.
Aki Istennel él, egyszer majd együtt ülhet Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában.

Gazdagon is szegénynek lenni – „Gazdag” alatt itt azokat értjük, akik életüket a vagyon­gyűjtésnek és az anyagiaknak szentelik.
Ászáf, a zsoltáríró a 73. Zsoltárban kimondta, amit talán mi is gondolunk: milyen jó dolga van a bűnösöknek ebben az életben. Minden azt mutatja, hogy sikeresek. De nézzük a végüket! Azt ne irigyelje senki!
Ha ezt Isten gyermekei elé tárjuk, talán megőrzi őket attól, hogy a mammont (lásd Lk 16,13; 279. lecke) istenként tiszteljék. Aki nem Istenben gazdag (lásd Lk 12,21; 271. lecke), hanem a pénzt és vagyont tekinti legfőbb jónak, az igazából szegény. Soha nem jut el Istenhez. Szerencsére Isten Lelke a gazdagokat is megszabadíthatja a pénzsóvárságtól. Semmi sem olyan halálos a lelki élet számára, mint a fényűző élet.
Az is szegénységre vall, ha nem akarunk a magunkéból másnak juttatni, akinek kevesebbje van, mint nekünk. Az ajándékozás boldoggá tesz.
Az Úr Jézus ezzel a példázattal a vagyon hatalmától akart óvni!
Ha a pénz és a fényűzés hatalmába kerít bennünket, nem mi birtokoljuk azt, hanem az birtokol bennünket, sőt megszállottjai leszünk.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Az anyagi és a lelki gazdagság (értékek) közötti különbség. Hogyan lehet valaki szegényen gazdag és gazdagon szegény? (** ***)
• Hogyan élhetünk – anyagi javainkkal is – úgy, hogy lelki gazdagságra jussunk? Segítségnyújtás rászoruló embertársainknak. (** ***)
• Szegénység hazánkban. A gazdag és szegény rétegek között szélesedő szakadék. Mit tehetünk a szegények megsegítésére? (***)

Történelem / Földünk és környezetünk (Földrajz)

• Egy történelmi kísérlet a szegénység felszámolására: a kommunizmus, szocializmus. Keletkezésének és bukásának okai, „eredménye”. (***)
• Gazdag és szegény országok a világon. A gazdag országok hogyan segítik/segíthetik a szegényeket? (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Beszélgetés Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön c. regénye alapján a szívben hordott kincsről, a szeretetről; a regény szereplőinek anyagi és lelki gazdagságáról és/vagy szegénységéről. Hogyan lehetünk mi is lelki kincskeresők? (**)
• A bibliai példázat vagy mai párhuzamának dramatikus feldolgozása és átdolgozása a pozitív megoldás irányában. (***)

Vázlat:

Jézus   –>    példázat
a gazdag és Lázár
Lázár
– koldus (szegény)
– beteg (fekélyek)
gazdag
– bőség
– csak magára gondol
meghalnak
– Lázár –>  menny
– gazdag –>   pokol
gazdag
– bánat
– Ábrahám – küldje Lázárt (szakadék)
– figyelmeztetni az 5 testvért (Mózes és próféták)

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Az elégedetlenség vétekbe sodor.
* Az Atya visszafogadja a vétkeseket. Bármikor mehetsz hozzá.

Előzmények:

Az Úr Jézus két példázatot mondott a farize­usok és az írástudók ama megjegyzésére, hogy Ő a vámszedőkkel és bűnösökkel eszik együtt.

Példázat:

A harmadik példázat is az „elveszett”-ről szól:

Egy embernek két fia volt. A fiatalabb azt mondta az édesapjának: „Add ki nekem a vagyon rám eső részét.”*

Az apa megosztotta a vagyonát a két fiú között.

Nem sokkal azután a fiatalabb fiú összeszedte mindenét, és elköltözött egy távoli országba. Ott olyan tékozló módon élt, hogy rövid idő alatt elfogyott a pénze.

Akkor nagy éhínség támadt abban az országban. Az ifjú nélkülözni kezdett. Elment az egyik polgárhoz, aki kiküldte a földjére disznókat legeltetni (ami egy zsidó számára nagyon piszkos munka, mivel a disznó az ő számára tisztátalan állat).

Az ifjú éhezett, és szívesen jól lakott volna azzal a moslékkal is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki. (Valószínűleg a disznók a legelés után otthon még moslékot is kaptak).

Elkezdett gondolkodni a helyzetén. „Az én apámnak hány bérese* bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.”

Útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor meglátta az édesapja, és megszánta. A fiához futott, átölelte és megcsókolta őt.

A fiú így szólt apjához: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek.” (Ugyanis örökségét már kikövetelte és eltékozolta!)

Az apa azonban azt mondta szolgáinak: „Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.” (A fiút édesapja így visszahelyezte fiúi méltóságába: megkapta a legszebb ruhát, a gyűrűt és sarut. A rabszolgák nem viseltek sarut. Megbecsült vendégként bántak vele, mert a különleges alkalmakra hízlalt borjút vágták le.)

És vigadoztak.

Az idősebb fiú a mezőn volt. Amikor a ház közelébe ért, hallotta a zenét és a táncot*. Előhívott egy szolgát, és megkérdezte, hogy mi történik itt.

A szolga elmondta: „A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt.”

Akkor az idősebb fiú megharagudott; nem akart bemenni.

Apja kijött, és kérlelte, hogy jöjjön be, vegyen részt az ünnepségen. Ő azonban azt mondta az apjának: „Látod, hány esztendeje szolgálok neked, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút.” (A kecskegida csekélység volt a hízott borjúhoz képest.)

Az apa azt felelte: „Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.”

Az apának sajnos még egy „elveszett” fia volt, az idősebb!

(A tékozló fiút minden más nyelvben elveszett fiúnak nevezik. Csak a magyarban tékozló fiú. Ezért van az édesapának két „elveszett” fia! A fordító megjegyzése.)

Néhány megjegyzés a példázathoz:

A tékozló fiú példázata a legmegragadóbb a három példázat közül. Tisztán emberi történet. A hétköznapi szóhasználatban is beszélünk „tékozló fiúkról és leányokról”, akik elhagyják a szüleiket, a családot és/vagy a barátokat, hogy belevessék magukat az állítólag élvezetes életbe.

Itt újra szó van egy elveszett visszakerülése fölötti örömről. De most valami új történik: az elveszettet nem megkeresik és megtalálják, mint az első két példázatban, hanem magától jön vissza. Keresés helyett itt várja az apa elveszett fiát, s mikor közeledni látja, maga megy eléje.

A fiatalabb fiú elveszett minden jó számára, elveszett az apja számára. Azoknak is példája, akik nincsenek megelégedve a mennyei Atya gondoskodásával, a nyugalommal és biztonsággal, a mindennapok megszokott kicsi dolgaival, hanem elmerülnek a látszatboldogság világába.

A fiatalabb fiú kikövetelte a részét. Nem akart várni az örökséggel apja haláláig. Ez annak az embernek a képe, aki ebben az életben akar élvezni, és nem vár az örök élet boldogságára.

Végső szükségében jut eszébe az apai ház bősége. Idáig jutott. Nem mer többé a fiú kiváltságos helyzete után vágyakozni, megelégedne azzal is, ha béres lehetne apja gazdaságában.

Ebből a nyomorúságból születik gyakran a vágy a mennyei Atyánál való elrejtettség után.

Az egyetlen, amit az ifjú tehet helyzete javítására, hogy bűnbánattal visszamegy az apjához. Ez a megtérés valójában. A bűnös alázata Isten előtt.

Az apa szánalommal telve siet a fia elé, átöleli és megcsókolja.

Ez Isten könyörülő szeretetének képe a megtérő bűnös iránt.

Isten kegyelme teljes. A bűnös fiúként térhet vissza az Atyához. Visszaadják becsületét, mint a fiúnak apja, aki felöltözteti, gyűrűt húzat az ujjára, sarut a lábára: A szegény csavargóból ismét fiú lesz.

Az idősebb fiú annak a képe, aki igaznak tartja magát. Ilyennek képzelték magukat a Jézus körül levő farizeusok és írástudók is.

Az idősebb fiúval nem lehet beszélni. Nem akar örülni testvére visszatérésének. Megveti őt, és apját igazságtalansággal vádolja. Ő, aki megérdemelt volna egy kecskegidát, nem kapta meg, de annak, akinek semmi joga többé, levágták a hízott borjút. Az idősebb fiú nem tudja, mi a kegyelem és megbocsátás. Aki jónak és igaznak tartja magát, nem gondol arra, hogy neki is szüksége van megtérésre.

Ő az apa szeretetét sem ismeri. Szemére veti, hogy ő soha semmit sem kap tőle. Az apa figyelmezteti rá, hogy az egész vagyon az övé. Szabadon rendelkezhet minden fölött.

Jegyzetek:

Örökösrész – Az 5Móz 21,17 szerint Izráelben az idősebb fiú apja vagyonából kétszeres részt kapott örökségül. A példázat esetében kétharmad rész volt az övé, egyharmad a fiatalabbiké.

Béresek – Bizonyos munkára felfogadott férfi napszámosok.

Tánc – Körtáncról lehetett szó, amikor összefogózva táncolnak és énekelnek.

Énekek:

Református énekeskönyv: 6:1-2; 61:1.3-4; 205:3,7-8; 207: 7; 220; 256
Jertek, énekeljünk: 65:3-4; 123; 142:1-2; 197
Harangszó: 39
Dicsérjétek az Urat!: 15; 27:1; 30; 40; 55:1.3; 65; 74
Erőm és énekem az Úr: 14; 23; 52; 56:1-2.4; 65; 97

Megjegyzések:

Elégedetlenség – A fiatalabb fiú nincs megelégedve az apai háznál levő élettel. Többre vágyik. Ezt látjuk körülöttünk is, nem csak a családokban, hanem egyházainkban is. Ifjak és öregek elhagyják a mennyei Atya közelségének nyugalmát és biztonságát, hogy múló élvezetet keressenek. Kötelességünk ettől óvni a gyermekeket. E világ talmi csillogása mindenféle módon engedetlenségre akar csábítani minket.

Öröm a megtérésen – Az apa örül visszatérő fiának. A mennyei Atya ugyanígy vár minden megtérőt.

Figyelmeztetés az önhitt embereknek – Az idősebb fiú példája figyelmeztetés az önigazak számára, akik azt hiszik, hogy nincs szükségük megtérésre. Ők maguk utasítják el Istent. Felismerjük-e magunkat Isten igéjéből?
Kérdezzük meg a gyerekeket: Mikor mégy orvoshoz? Ha egészséges vagy? Nem, hanem amikor beteg. Ez a helyzet az Úrhoz való menetellel is: ha azt gondolod, hogy nagyon jó vagy, sohasem követsz el bűnt, akkor nincs szükséged bocsánatra.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Távollét az otthontól, a honvágy. „Mindenütt jó, de legjobb otthon.” (* **)
• A bűn, a vétek és azok következményei. Az elégedetlenség, mint vétkeink gyakori oka. (** ***)
• Megbocsátás, a vétkező el- és visszafogadása. Az apai (atyai) szeretet. A megbocsátani nem tudás. (** ***)

Magyar nyelv és irodalom / Tánc és dráma

• A példázat dramatikus feldolgozása a párbeszédek kibővítésével. (* ** ***)
• A példázat „mesés” párhuzama egy bábjátékon keresztül. (*)
• A példázat feldolgozása bábjáték formájában. (**)
• Énekes-táncos elemek (körtánc) beépítése a dráma- és bábjátékba. (**)
• A bibliai példatörténet fázisainak helyes sorrendje képek sorbarendezésével. Vázlatírás. A történet elmondása szóban, megfogalmazása írásban. (**)
• „Mindenütt jó, de legjobb otthon” – Beszélgetés és elbeszélő fogalmazás írása a közmondás alapján. (**)
• Petőfi Sándor: Füstbe ment c. versének összehasonlítása a tékozló fiú példázatával: távollét az otthontól, hazatérés, szülői szeretet. (**)
• A példázat mai párhuzama dramatikus feldogozásban. (***)
• A példázat és mai változatának dramatikus előadásához (vagy előadása nyomán) szövegkönyv írása párbeszédes formában. (***)
• A példázat és mai párhuzamának megfogalmazása írásban, valamelyik szereplő nevében. (***)
• Egy mai „tékozló fiú” és apja levélváltása. Írásbeli fogalmazás levélformában. (***)
• Ady Endre: Az Úr érkezése c. versének és a tékozló fiú példázatának összehasonlítása gondolati szinten. Verstanulás, versmondás. (***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• Kirakójáték készítése. Műveletek: színezés, nyírás, ragasztás (kasírozás). Egyéni és csoportos játék (forma- és színfelismerés) a kirakóval. (*)
• Kirakójáték készítése a példázat fázisaihoz kapcsolódva. A kezdő fázis rajzi ábrázolása. A történet fázissorának összeállítása az összeillesztett képek segítségével. (**)
• Fakanálbábok (vagy síkbábok) készítése a példázat előadásához fonal, textilhulladék, papírzacsó felhasználásával. Jellemző karakterek megjelenítése. (**)
• Beszélgetés Rembrandt: A tékozló fiú hazatérése c. festménye és hasonló témájú grafikái alapján a kép (képek) és a példázat kapcsolatáról, a kifejezés eszközeiről. (***)
• Illusztrációk készítése a példázathoz vagy mai változatához grafikai eszközökkel. (***)
• A példázat egy jellemző képének ábrázolása rajzzal, ill. festéssel. A formák, színek és a kompozíció kifejező szerepe. (***)

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Jézus keresi az elveszettet.
* Jézus nélkül mi is elveszettek vagyunk.

Előzmények:

Az Úr Jézus meggyógyított szombaton egy vízkórost. Ezt egy beszélgetés követte arról, hogy szabad-e szombaton gyógyítani. Majd Jézus a nagy vacsoráról szóló példázattal rámutatott annak fontosságára, hogy szükséges hallgatni a hívására.

Bevezetés:

1–2. v.: Jézust meglehetősen vegyes társaság vette körül: vámszedők* és bűnösök*, akik szívesen hallgatták Őt. De farizeusok és írástudók is, akik szerint szégyen, hogy Jézus bűnösöket fogad magához, és velük együtt eszik. (Nincs szó arról, hogy mikor látták a bűnösökkel együtt enni. Talán a Mk 2,15–16-ra utal ez: Lévi elhívására; 230. lecke. Akkor is megjegyzéseket tettek emiatt.)

Az Úr Jézus válaszul három példázatot mondott el: az elveszett juh, az elveszett drahma (8–10. v.; 277. lecke), és a tékozló fiú (11–32. v.; 278. lecke) példázatát.

Példázat:

„Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi vállára örömében, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.”

Néhány megjegyzés a példázathoz:

A 262. leckében már röviden szó volt erről a példázatról a Mt 18,12–13 kapcsán.

Jézus e példázatot nyilván kétszer is felhasználta. Akkor ez volt hangsúlyos: „Mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett” (11.v.). Ott a tanítványoknak beszélt, és az örömhír állt középpontban. Itt is ugyanarról van szó, de most a farizeusokhoz és írástudókhoz szól, akik elítélik Jézus vámszedőkkel és bűnösökkel való érintkezését. Tudják meg, hogy ők az a kilencvenkilenc, akik igaznak gondolják magukat, s úgy vélik, nincs szükségük megtérésre. Őket tehát nem keresik, és így nem is találják meg. Sorsukra vannak hagyva, mint a kilencvenkilenc juh a pusztában.

Itt az Úr Jézus „elveszett” juhról szól; a Mt 18-ban pedig „eltévedt” juhról. Nyilvánvaló a különbség: „elveszettnek lenni” sokkal komolyabb, mint „eltévedtnek lenni”.

Aki elveszett, arról lemondanak. Így tekintenek a farizeusok és az írástudók a vámszedőkre és bűnösökre. Mit keresnek ezek Jézus közelében? Kár a fáradságért! Hiszen le vannak írva!

Ők sem értéktelenek, jelenti ki Jézus. Hát nem azért jött, hogy az elveszettet megkeresse? Azért eszik velük, hogy megmutassa, ők sincsenek leírva. A kegyelem számukra is érvényes.

Aki eltévedt, csak egy időre tévelygett el a nyájtól. A Mt 18-ban a „kicsinyek közül egy”-ről, a „hitben kicsiny”-ről van szó, akit ismét vissza kell vinni a nyájhoz.

A pásztort állandóan fenyegeti a veszély, hogy egyik juhát elveszíti. Jézus ezzel világosan mutat rá, hogy az Ő feladata is az elveszett megkeresése.

A pásztor nagyon örül, amikor az elveszett juhot megtalálja. Ez Jézus örömére utal, mivel az „elveszettek”, a vámszedők és bűnösök készek hallgatni Őt. Így bátorítja őket, hogy ne érezzék magukat többé „elveszettnek”.

Nagy az öröm a mennyben. A Mt 18-ban csak arról van szó, hogy a pásztor örül. Itt azt olvassuk, hogy a mennyben van öröm az egyetlen megtérő bűnösön. De a Mt 18 is hozzáfűzi: „Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.” (Lásd az Ez 34,16-ot is!)

A Mt 18,13-ban Jézus kilencvenkilenc el nem tévedtről szól, akik már megtartattak.

Itt kilencvenkilenc „igaz”-ról beszél, „akinek nincs szüksége megtérésre”: ők az öntelt farizeusok és írástudók. Azt hiszik, ők nem elveszettek, eléggé igazak ahhoz, hogy bemenjenek az örök életre. Úgy vélik, ők alkotják a nyájat, s a vámszedők és bűnösök bűneik miatt sohasem fognak ahhoz tartozni. Erre az öntelt vallásosságra haragszik az Úr Jézus.

Jegyzetek:

Vámszedők– A 230. leckében („Lévi elhívása”) bőséges tájékoztatást találunk a vámszedőkről. A farizeusok és írástudók reagálásából láthatjuk, hogy azok szerintük méltatlan gyermekei voltak Ábrahámnak.

Bűnösök – Azok gyűjtőneve, akik nem tartották meg Mózes törvényeit, és a farizeusok előírta rendszabályokat. Kitaszították őket a zsinagógákból, és a zsidó vezetők szerint nem tartoztak többé a szövetség népe közé. Az volt a vélemény, hogy ők nem üdvözülhetnek. Jézus bebizonyította nekik, hogy ez téves felfogás. Ő éppen az ilyen emberekért jött közénk. Gondoljunk a nagy vacsoráról szóló példázatra (275. lecke): a hivatalosok visszautasították a meghívást, ezért a nyomornegyedekből szedték össze az embereket.

Énekek:

Református énekeskönyv: 23:1–2; 95:1.4; 119:88; 215; 229:1–2; 292:7; 297:7–9; 397:3
Jertek, énekeljünk: 136; 139; 140; 146:1–2.4; 215; 216
Harangszó: 50
Dicsérjétek az Urat!: 7; 48:1.8; 68; 92:1; 98:1; 135:1
Erőm és énekem az Úr: 15; 115:3; 120

Megjegyzések:

Jézus keresi az elveszettet – A példázatban az elveszett megkeresésén és a megtalálása fölötti örömön van a hangsúly. Ugyanakkor figyelmezteti az önigazakat. A gyerekeknek az első két motívumot hangsúlyozzuk!

Sokan gondolják, hogy nincs szükségük megtérésre – Korunkban sokan azt hiszik, hogy nincs szükségük Istenre. Járják a saját útjukat, és mindent maguk akarnak elérni. Ők, mint a kilencvenkilenc juh, a pusztában maradnak.
Ézsaiás arra figyelmeztet, hogy Krisztus nélkül mindnyájan tévelygő juhok vagyunk (Ézs 53,6). Vegyük ezt komolyabban, mint az „igaz” farizeusok és írástudók!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Tárgyi, kapcsolatbeli értékeink. Elveszíteni valamit vagy valakit. A keresés feszültsége és a megtalálás öröme. Kereső/tájékozódó társas/közösségi játékok. (* ** ***)
• Felelősek vagyunk azért, ami vagy aki a miénk. (***)
• A bűn, a vétek, mint „elveszett” állapot. A belőle való „megtaláltatás”. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Íráselőkészítő gyakorlatok: formaérzékenység fejlesztése, folyamatos vonalvezetés, kéz finommozgásainak fejlesztése színezéssel. (*)
• A bibliai példatörténet mozzanatainak helyes sorrendje képek sorbarendezésével. Vázlatírás. A történet elmondása szóban, kibővítése írásban elbeszélő fogalmazásként. (**)
• A bibliai példázathoz kapcsolódó vers feldolgozása (Miklya Zsolt: Pásztorének). Verstanulás. (**)
• A bibliai példatörténet aktualizálása drámajátékkal. Mai élethelyzetek az elveszett juh analógiájára. (***)

Matematika

• Számlálás húszas számkörön belül. Kitekintés a húszas számkörön túlra 100-ig. A 100 számfogalmának előkészítése tevékenykedtetéssel. (*)
• Szöveges feladatok, összeadás, kivonás százas számkörben a bibliai példázathoz, a pásztorélethez kapcsolódva. (**)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• A bibliai történet befejező mozzanatának rajzi ábrázolása. A színek hangulati, érzelmeket kifejező szerepe. (* **)
• Juhalakok és pásztoralak formázása gyurmából vagy agyagból. Terepasztal berendezése papírokkal, textilekkel, egyéb anyagokkal. (**)

Testnevelés

• Szabadtéri játék: bújócska. (**)

Vázlat:

vámszedők és bűnösök
farizeusok és írástudók
Jézus  –>  példázat

pásztor – nyáj – száz juh
egy elveszett
– keresés
– megtalálás
– öröm

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!