A homok, ez az apró szemcsékre elmállott kőzetanyag szinte mindenütt ott van, főleg, ahol homokos a talaj, vagy folyópart, tengerpart található. A Biblia népe mindenütt találkozott vele, Úr városától Egyiptomig akárhova vándorolt, mindenütt volt homok. Folyóparton, tengerparton vagy a sivatag tengerében. Olyan elemi valóságélmény volt számukra a homokkal való találkozás, hogy a homok a sokaság, a megszámlálhatatlanul sok jelölője lett.

„Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre? Vagy hogyan mondhatod testvérednek: Hadd vegyem ki a szálkát a szemedből! – miközben ott a gerenda a saját szemedben?”

„Termékeny Félhold” – vajon mit jelenthet ez a név? …Mezopotámia, Kánaán és Egyiptom térsége alkotta azt az összefüggő területet az ókorban, ahol az élelmiszer-termelő gazdálkodás elsők között kialakult. Mezopotámia, Egyiptom folyóvölgyi kultúrák voltak, ahol döntő szerepe volt az öntözéses gazdálkodásnak. Kánaánban is volt folyó, és fontosak voltak az időszakos vízfolyások, amelyek összegyűjtötték a csapadékot.

„Májusi eső aranyat ér” – tartja a mondás. Közmondásaink alapján egész esőnaptár rajzolódik ki: „nyári eső hamar jő, hamar megy.” „Őszi eső vizet áraszt, tavaszi szél utat száraszt.” Az utóbbi években mintha az évszakok is összekeveredtek volna, és hol ősznek érezzük a nyarat, hol nyárnak a tavaszt, tavasznak az őszt. De azért az általában igaz, főleg nyáron, hogy: „Eső után napfény.” Borús kedv után is jókedvre derül az ember.