Isten hívjaIsten hívja…
a gidát,
a barit,
a malacot,
a csacsit,
a bocit,
a csikót,
és a tevecsikót is –
legyenek a barátai.

Ennyi a kicsik kezébe való lapozgató-füzetünk szövege, melynek képei a megnevezett állatokat ábrázolják. A lapozgató kitalálós játékként is használható: „Kinek a farkincája?” – teheted fel a kérdést a gyerekeknek a színes faroksor láttán.

Utána pedig jöhet egy farkinca-fogó az udvaron. (Lásd az ajánlott óratervben.)

Forrás: https://www.parakletos.hu/node/1246

 

És egy jól kapcsolható vers, ami így kezdődik:

Talál a gyík is házat,
talál a csacsi is,
talál a kutya,
a medve,
a borz,
a sirály,
a csiga,
(naná, pont a csiga ne találna?)

Forrás: https://aprotappancs.blog.hu/2010/02/22/miklya_zsolt_ami_nekunk_haz

Megtalálható a Végtelen sál c. kötetben: https://www.mora.hu/konyv/vegtelen-sal

 

Az Író Cimborák blogon egész gyűjteményt találtok versekből, mesékből és történetekből a Tükör témához.

Részlet Jankovics Emília: Néma ketyegő című verséből, Varga Zsófi rajzával:

„Sokat nézegettem magam régebben a tükörben;
kíváncsi voltam, milyen is vagyok.
Ismertem jól a vonásaimat:
ÉN voltam a tükörben, mikor belenéztem.
Aztán elkapott az élet, két ujjával megragadta a tarkómat,
felültetett a hátára és vágtázott egy kört a nagyvilágban velem.
Nem volt hosszú az út, csak éppen egy kurta futam.
A tükör meg ott maradt, s várt csendesen…
Mire visszaértem, s belenéztem újra,
meglepődve láttam,
hogy már nem is én vagyok benne:
úgy tűnt, mintha helyettem az ott édesanyám lenne!
Néztem a szemem, de nem volt már ott:
az ő szeme nézett vissza rám.”

Tükörarcok

Szöveg és kép forrása

Én is írom énekem,
Ha már szeretlek téged.
Tedd könnyűvé énnekem
Ezt a nehéz hűséget.

 

Visky András: Esti ima

Andrisnak

Lehajtja szép fejét anyám,
Mint egy magányos, fáradt napraforgó.

A csönd elindul, nagy öreg madár,
És vele tart egy állig gombolkozott angyal:
Kabátja tintakék, a gombja óarany,
És mint a postás, házról házra jár.
Alighogy int, kihunynak mind a villanyok,
És minden óra csendesebben üt,
A tornyokban és itt lent, mindenütt.

Ott áll anyám, az asztalhoz közel,
Előtte roppant könyv dereng, akárha víztükör,
S azt mondja hallhatón: Jövel, jövel…

Ugyan kivel beszél?
Kit szólongat, mikor már elpihent a ház?

Teremtőm, jó Atyám, nekem is van fiam!
Tekints reá, ne szűnj meg őt tanítani,
Mert tőled vagyunk mi mindannyian… –
Így szól, s alig moccannak ajkai.

Az asztalon hullámzik a damaszt,
Amíg a ház fölé
Egy csillagot ragaszt
Egy óriási kéz.

Hallgasd meg őt, Atyám! – mondom hamar.

Anyámat nézi minden égi bolygó:
Ott áll előttük egy szép napraforgó.

NapraforgóKép forrása

 

Forrás – Visky András a Navigátor című gyermekirodalmi lexikonban, további versekkel: https://navigator.cerkabella.hu/szerzok/visky_andras.pdf

 

„Hátteki” – Amikor a félelem testet ölt és nevet kap.

Ranschburg Jenő félelemfogó gyerekverse animációs filmen.

 

Köszöntjük az édesanyákat!

 

 

Weöres Sándor: Ha vihar jő a magasból című verse Gryllus Vilmos feldolgozásában.

A vers 1946-ban megjelent első változatában a cinke helyett még az angyal szó szerepelt:

Ha vihar jő a magasból,
ne bocsáss el kicsi bátyám!
Ha falomb közt telihold lép,
kicsi néném, te vigyázz rám!

Falu végén van a házunk,
a bozótból ki se látszik,
de az angyal, ha leröppen,
küszöbünkön vacsorázik.

Vajon milyen képzetet kelt a gyerekekben a küszöbre röppenő és ott vacsorázó angyal?
Mi teszi védettebbé a házat: ha a testvérek vigyáznak egymásra, vagy ha angyal van jelen?
Vagy ez a kettő, a testvéri békesség és isteni jelenlét párhuzamos (kellene hogy legyen)?
(Vö.: 133. zsoltár)


Weöres Sándor: A kő és az ember – Latinovits Zoltán előadásában

Rejtőzködnöm nem lehet – Weöres Sándor 100 évvel ezelőtt, 1913. június 22-én született, és indult a „Teljesség felé”