Üzenet – Téma:

* A kapott képességek, tehetségek – Isten szolgálatában.

Előzmények:

Jeruzsálem felé tartva Jerikóban az Úr Jézus elhívta Zákeus fővámszedőt.

Bevezetés:

A minákról* (Károli szerint: gírák) szóló példázat rögtön Zákeus elhívása után következik. Az Úr Jézus a szenvedését és halálát megelőző héten még egy hasonló példázatot mondott, a talentumokról*. A két példázatban vannak hasonlóságok, de különbségek is. Hogy ismétlésekbe ne bocsátkozzunk, egy leckében tárgyaljuk a két példázatot.

A minákról szóló példázat:

Az Úr Jézus Jeruzsálembe igyekezett. A tanítványok azt gondolták, hogy az Isten országa rövidesen megvalósul. Hiszen ha olyan bűnös, mint Zákeus, Jézus követője lett, akkor bizonyára a nép is elismeri királyának. Ők pedig majd magas tisztséget tölthetnek be a király mellett.

Az Úr Jézus meg akarta őket tanítani arra, hogy Isten országának eljövetele a szív ügye, azért teljes odaadással dolgozni kell. Aki így tesz, jutalmat kap. Aki nem, bánhatja majd, hogy hanyag szolga volt.

Erről szól a minákról szóló példázat. Egy nemes ember* távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen magának. Magához szólította tíz szolgáját, és mindegyiknek adott egy minát. Azt mondta nekik: „Kereskedjetek, amíg vissza nem jövök.”

Polgártársai azonban gyűlölték őt, és követséget küldtek utána ezzel az üzenettel: „Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk.”

Amikor visszatért, magához hívatta a tíz szolgát, akiknek a minákat adta. Tudni akarta, hogy ki hogyan kereskedett, mibe fektette a pénzt.

Az első jött, és azt mondta: „Uram, minád tíz minát nyert.”

Mire az így szólt: „Jól van, jó szolgám, mivel hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz város fölött.”

Jött a második, és azt mondta: „Uram, minád öt minát nyert.”

Neki ezt mondta: „Uralkodj te is öt városon.”

A harmadik így beszélt: „Uram, itt a minád. Egy kendőbe kötve őriztem. Féltem ugyanis tőled, mivel könyörtelen ember vagy: azt is behajtod, amit nem fektettél be, és learatod azt is, amit nem vetettél el.”

Ura erre összeszidta: „Miért nem tetted pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam meg.”

Az ott állóknak pedig azt mondta: „Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van.”

De azok csodálkoztak: „Uram, annak tíz minája van!”

„Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van” – hangzott uruk válasza, aki ezután ellenségei lázadását megtorolta.

A talentumokról szóló példázat:

A talentumokról szóló példázatot az Úr Jézus a tíz szűzről szóló példázat után mondta el (lásd Mt 25,1–13; 300. lecke). Utána az ítéletről beszélt, a juhok és a kecskék szétválasztásáról (Mt 25,31–45; 301. lecke).

A példázatban egy ember hosszú útra indult, és szolgáira bízta a vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, mindegyiknek a képessége szerint.

Aki öt talentumot kapott, kereskedett vele, és nyert hozzá még öt talentumot. Aki kettőt kapott, még kettőt nyert. De aki csak egyet kapott, elrejtette a földbe. Mikor az uruk hosszú idő múlva hazajött, elszámoltatta őket.

Az a szolga, aki öt talentumot kapott, hozta a másik öt talentumot, és azt mondta: „Uram, öt talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt talentumot nyertem.”

Ura ezt így fogadta: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!”

Hasonló választ kapott a két talentumos szolga is, miután a nyereséget bemutatta.

Odament az is, aki az egy talentumot kapta: „Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahova nem szórtál. Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied.”

Ura azonban így felelt: Ha mindezt tudtad, „el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal kaptam volna vissza azt, ami az enyém.”

Embereihez pedig így szólt: „Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van. Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog, attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre…”

A két példázat összehasonlítása:

Mindkét példázatban az úr visszatérésére való várakozásról van szó. Ez alatt a szolgáknak uruk megbízásából dolgozni kell, ezt követi a hű szolgák megjutalmazása, és a hűtlen megbüntetése.

A talentumokról szóló példázatban az ember nem azért utazott el, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, ahogy a minákról szóló példázatban találjuk.

Itt nincs szó polgárokról sem, akik gyűlölték urukat, és követeket küldtek utána, hogy tudassák vele, nem akarják királyukul elfogadni. Nincs szó ezekkel a polgárokkal való leszámolásról sem.

A talentumokról szóló példázatban a végső elszámolás a központi gondolat.

A minákról szóló példázatban a tíz szolga egyformán egy minát kapott. A talentumokról szóló példázatban három szolga szerepel, akik öt, két és egy talentumot kaptak, képességeik szerint. Ebben a példázatban tehát az úr tudta, kire-kire mennyit bízhat.

A szolgáknak, akik a minákat kapták, kereskedniük kellett uruk pénzével. Nem így a talentumosoknak. Uruk „átadta nekik vagyonát”, azaz rájuk bízta, hogy gondoskodjanak róla, mintegy tesztelve a megbízhatóságukat.

A hűséges szolgák a talentumok példázatában megkétszerezték, a minák példázatában megsokszorozták a rájuk bízott összeget.

Mindkét példázatban jutalmat kaptak ezért. A minákról szóló példázatban új feladat várt rájuk („hatalmat” adott nekik uruk számos város fölött, egyfajta helytartóként), míg a talentumokról szóló példázatban részt vehetnek uruk ünnepi lakomáján.

A minákról szóló példázatban a hűtlen szolga csak egy kendőbe kötötte a minát; a talentumokról szólóban a földbe ásta el a talentumot.

Mindkét példázatban bankba kellett volna tenniük a pénzt, hogy az úr kamattal kapja vissza.

Mindkét példázat szigorúnak nevezi az urat, akitől a lusta szolgák féltek.

Jogosan, mert mindkét esetben büntetést kaptak, bár a büntetés súlya különböző: a talentumokról szóló példázatban a szolgát kivetették a külső sötétségre, míg a minákról szóló példázatban csak az egy minát vették el a hűtlen szolgától.

Néhány megjegyzés a példázatokhoz:

Miután az úr feladatokat adott, és a minákat/talentumokat szétosztotta, azonnal útra kelt. Ezzel az Úr Jézus azt adta tudtul, hogy ő is „elutazik” a mennybe, és szolgáinak, a tanítványoknak és későbbi követőinek meghagyja, hogy távolléte idején pontosan végezzék munkájukat.

Távolléte nem tétlen várakozást, hanem serény munkálkodást jelent. Krisztus visszajövetelére várva mindenki saját feladattal és felelőséggel bír az Ő tulajdona, a gyülekezet építésén a talentumok, lelki (szellemi) adottságok segítségével, melyeket Istentől kaptunk. Ezekkel is Isten dicsőségére sáfárkodunk.

Ha a korabeli rabszolgák helyzetére gondolunk, amely engedelmességet és fegyelmet, egyszersmind védelmet is jelentett, megértjük, hogy a hívők, mint Krisztus alattvalói, engedelmességgel tartoznak Uruknak, de egyúttal védelmét is élvezik. (A rabszolgák gyakran uruk házában „születettek” voltak.)

Arra is gondolhatunk, hogy a szolgálat itt különösen az evangélium szolgáira, tehát az igehirdetőkre vonatkozik (Pál apostol gyakran nevezte magát Jézus Krisztus szolgájának), de természetesen minden hívőre is.

A szolgák nem ugyanannyi minát vagy talentumot kaptak. Isten figyelembe veszi szolgái alkalmasságát. Vannak egészen meghatározott lelki ajándékok is.

Az adományok szétosztása különleges. A példázatbeli minák és talentumok ugyanis az úr tulajdonában maradtak. Így van ez azokkal az adottságokkal, talentumokkal is, melyeket a hívők kapnak. Nem tehetnek velük azt, amit akarnak. Minden adomány Isten tulajdona, aminek a hívők csak sáfárai! Ezért körültekintően és felelősen kell „kereskedni” a talentumokkal, melyeket az Ő kezéből kapunk. (A „talentum”* szó bizonyos tehetségre is utal. Pl. valakinek talentuma [tehetsége] van a rajzoláshoz.)

A hű szolgák szerencsésen kereskedtek. De a nyereséget nem tartották meg maguknak, mert uruk a minákat és a talentumokat csak azért adta nekik, hogy azokkal számára hajtsanak hasznot.

Az úr mindegyik szolgáját megdicsérte hűségéért, akár sok, akár kevés volt a nyeresége. Így van a lelki életben is. De… minél több adományt kapott valaki, annál többet várnak tőle.

A lusta és hűtlen szolga talán azt gondolta, hogy jót tett, amikor a pénzt elrejtette. Valaki egyszer azt mondta, hogy akiknek a legkevesebbet kell tenniük Istenért, azok abból a legkevesebből még a legkevesebbet sem teszik meg. Gyakran ezt látjuk Krisztus gyülekezetében is. Ezért olyan nehéz például új tisztségviselőket találni. A gyülekezetben a sok munka néhány ember vállára nehezedik.

Az egy mina/talentum is adomány! Milyen kár, ha ez az egy nem hoz hasznot! A szolgának csak el kellett volna vinni a pénzt a bankba. És lustaságból, rabszolgai félelemből még azt sem tette meg.

A példázatokbeli úr számadást tartott a szolgákkal, miután hazajött. Így fog számadást tartani az Úr Jézus is visszajövetelekor az övéivel. A jutalmazás kettős: új feladat (a minákról szóló példázatban városok fölötti hatalom; „uralkodni fognak a földön, örökkön-örökké” – Jel 5,10 és 22,5), és részvétel az ünnepi lakomán („hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára” – Jel 19,9).

A minákról szóló példázatbeli úr távoli országba utazott, hogy ott királyi méltóságot szerezzen magának. Valószínű, hogy az Úr Jézus ezzel arra célzott, Ő fölmegy a mennybe, hogy megkapja Atyjától a királyi méltóságot népe fölött, hogy aztán visszatérjen, és mint Király uralkodjék Isten országa fölött.

Előkelő személyt a fejedelem, például a római császár királlyá koronázhat. Gondoljunk csak Nagy Heródesre, akit a római császár királlyá tett Palesztina egy része fölött, és annak fiára, Arkhelaoszra*.

Mikor az Úr Jézus azokat a polgárokat említette, akik az urat nem kívánták királyuknak, a zsidókra célozhatott, akik nem akarták Őt Krisztusnak elismerni. Ők az úr visszatérése után halálbüntetést kaptak. Itt az Úr Jézus a hitetlen zsidóság és a nagytanács vezetői, a farizeusok, írástudók és főpapok fölötti ítéletről beszélt, akik azt tervezték, hogy Őt megölik. Pál róluk írja a Róm 11,20-ban: „azok hitetlenségük miatt törettek ki”.

Mindazok, akik hallottak Őróla, akiknek az evangélium hirdettetett, mégsem akarták Őt Uruknak elismerni, örök halálra lesznek méltók.

A „külső sötétség”, ahol majd sírás lesz és fogcsikorgatás, a kárhozat helye, ahol örök sajnálkozás lesz a Krisztussal, az Úrral szembeni közömbösség és hűtlenség miatt.

Az egy talentum vagy mina elvétetett a hűtlen szolgától, és annak adatott, aki a legnagyobb nyereséget érte el. Azok, akik talentumaikkal jól sáfárkodtak, még több lehetőséget kapnak, hogy ezt tegyék, azokkal szemben, akik sajnálták a fáradságot, és így mulasztásuk miatt kárt szenvednek.

Jegyzetek:

Minák – Egy ezüst mina egyenlő volt 100 dénárral. (Az állandóan változó pénzértékek miatt nehéz meghatározni mai értékét.) Egy mina kb. egy munkás negyedévi bére volt.

Talentumok – Egy talentum ezüst 6000 dénárnak felelt meg, a mina hatvanszorosa.

Talentum – Ismerjük azt a kifejezést, hogy „sáfárkodj jól a talentumaiddal”. Nyelvünkben sok bibliai kifejezést, mondást és közmondást találunk.

Egy nemes ember – Arkhelaosz – Az Úr Jézus talán Arkhelaosz római utazására gondolt. Erről az eseményről bizonyára egész Izráel tudott abban az időben. Arkhelaosz Nagy Heródes fia volt; Rómában Augustus császártól apja örökét, a Júda fölötti uralkodást kérte, miközben egy jeruzsálemi küldöttség tiltakozott ellene. Királyi címet nem kapott ugyan, etnarkhaként uralkodott. Hazatérve az ellene szervezett lázadást vérbe fojtotta.

Énekek:

Református énekeskönyv: 2:6–7; 135:1; 165:3; 455:9; 499:5
Jertek, énekeljünk: 110; 219; 233; 239
Harangszó: 40:3; 43; 45
Dicsérjétek az Urat!: 5; 6; 82; 90:1–3
Erőm és énekem az Úr: 105:4; 124; 129; 131:1

Megjegyzések:

Kapott ajándékok – Különösen azt hangsúlyozzuk a gyermekeknek, hogy ajándékokat (képességeket és lehetőségeket) kaptak az Úrtól, melyek felhasználásáról a Megjegyzések a példázatokhoz részben már sok szó esett.

Isten szolgálatában – Mutassunk rá arra, hogy a lelki ajándékokat Isten dicsőségére kell felhasználni, az Ő szolgálatában. Nem a saját hasznunkra kaptuk azokat, hanem Isten országáért való munkálkodásra.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Mivel és hogyan szolgálhatok a család, gyülekezet, hittancsoport, osztály, barátok közösségében? Hogyan állíthatom szolgálatba képességeimet, tehetségemet? Mire „vállalkozom”?
  A megbeszélés mellett a gyerekek képességek szerinti egyéni foglalkoztatása különböző megbízásokkal. (** ***)
• Önismereti jellegű beszélgetés a tanult aranymondások segítségével. (***)

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

• Vállalkozások ma. Vállalkozások Isten ügye szolgálatában. (***)
• Államrendszerek a különböző korokban. Királyság régen és ma. Demokratikus államrendszerek. Diktatúrák. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• A bibliai példázat(ok) dramatikus feldolgozása. (** ***)
• Írásbeli fogalmazás „Az én talentumom” címmel a felnőttkori szolgálatról. (**)
• Varga Katalin: A kesztyű c. meséjének megismerése, párhuzam a talentumok példázatával. (**)
• Drámajátékkal ill. írásbeli fogalmazással egy-egy mai hű és lusta szolga bemutatása. (***)
• Önjellemzés írásbeli fogalmazással: mint jövőbeli vállalkozó. (***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• Ige-talentumok készítése: korongok színes papírból – betűírás írott ill. nyomtatott betűkkel. (** ***)

Vázlat:

Jézus – példázatok:
minák – talentumok

Szolgák:
5 talentum – 5 talentum nyereség (ünnepi lakoma)
2 talentum – 2 talentum nyereség (ünnepi lakoma)
1 talentum – 1 talentum marad (büntetés)

1 mina –10 mina nyereség (10 város)
1 mina – 5 mina nyereség (5 város)
1 mina – 1 mina marad (büntetés)

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Őszinte hit – Jézus válasza: szabadítás.
* Szabadítás – emberi válasz: Isten dicsőítése.

Előzmények:

Útban Jeruzsálem felé Jakab és János édesanyja azt kérte az Úr Jézustól, hogy fiai előkelő helyet kapjanak az Ő országában.

Történet:

Az Úr Jézus és tanítványai a forgalmas jerikói úton* Jeruzsálem felé tartottak. Sokan kísérték őket. Amikor Jerikóhoz közeledtek (Máté és Márk szerint elhagyták a várost), az út mellet egy vak koldus ült*. (Máté szerint ketten voltak. Lehet, hogy Bartimeus* volt az ismertebb közülük.)

Mikor megtudta, hogy a názáreti Jézus jön az úton, kiáltozni kezdett: „Dávid Fia, könyörülj rajtam!”

Az Úr Jézus megállt, és magához szólította. Nem vetette meg a szegény koldust.

Az emberek viselkedése egyszeriben megváltozott. Szóltak a vaknak: „Bízzál! Kelj fel! Hív téged!” Ha Jézus hívatja a vakot, akkor bizonyosan meg is fogja gyógyítani, gondolták joggal. Szeretnék azt közelről megnézni!

Bartimeus Jézus iránti tiszteletből ledobta felsőruháját, és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz, mit tegyek veled?”

„Mester, hogy újra lássak.”

Jézus így szólt hozzá: „Menj el, láss, a hited megtartott téged.”

Mikor a vak megszólította Jézust, Dávid Fiának nevezte! Ez azt jelenti, hogy hitt benne, mint Szabadítóban, akinek jövetelét már évszázadokkal előbb megjövendölték. Bartimeus talán arra a próféciára (lásd Ézs 35,5) gondolt, hogy a Szabadító, amikor eljön, megnyitja a vakok szemeit?

S íme meggyógyult; újra látott! Őszinte hálával követte jótevőjét, és dicsőítette Istent a sokasággal együtt, hogy ilyen nagy hatalmat adott Jézusnak.

Jegyzetek:

A jerikói úton – Jézus valószínűleg nem akart a hegyvidéken keresztül utazni, lement a Jordán-völgybe, hogy Jerikón át menjen föl Jeruzsálembe.

Koldus az út mellett – Nem kellett volna, hogy Izráelben koldus legyen. Az 5Móz 15,4 kifejezetten azt parancsolta: „Ne legyen köztetek szegény…”

Bartimeus – A név jelentése: Timeus („nagyrabecsült”) fia.

Énekek:

Református énekeskönyv: 30:1; 31:1.5; 86:1; 116:1.7; 238:5–7; 460:4; 479:3
Jertek, énekeljünk: 68; 75:1.3; 89; 113; 174:1; 176
Harangszó: 31; 50:1–2; 52:1; 54:1.4–5
Dicsérjétek az Urat!: 35; 53:1; 62:1–2; 76
Erőm és énekem az Úr: 18:1–2; 53:3; 57:1; 91; 110; 119

Megjegyzések:

Szabadulás hit által – Bartimeus őszinte hitből fakadó imádsága, mely rövid volt és velős, meghallgatást nyert. A kánaáni asszony is így szólította Jézust: „Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam!” Ő is hitte, hogy Jézus a Messiás (lásd Mt 15,21–28; 255. lecke).

Istent dicsőíteni – Bartimeus felismerte, hogy Isten ereje gyógyította meg, és dicsőítette Őt ezért. Jézus minden gyógyítása azért történt, hogy az Atyát dicsőítse.
Jó, ha Istent magasztaljuk és dicsőítjük szabadító tetteiért ma is

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Kéregetők, koldusok, hajléktalanok a mai Magyarországon, lakóhelyünkön. A velük való helyes viszony kialakítása. (** ***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma / Ének-zene

• Olvasás-előkészítés: egymáshoz illő képpárok összeillesztése, sorbarendezése a bibliai történetnek megfelelően. Történet felidézése a képek alapján. (*)
• A bibliai történetet elbeszélő vers megismerése. Versolvasás, verstanulás. Rímelő szavak keresése. (*)
• A bibliai történetet elbeszélő ének tanulása. (*)
• Dramatizált énekmondás a bibliai történethez kapcsolódva. (**)
• A bibliai történet újrafogalmazása írásban, saját szavakkal. (**)
• A vakságból való gyógyulás szinonimái a bibliai történetben. Mondatalkotás a kifejezésekkel. (**)
• Móra Ferenc: A körtemuzsika c. elbeszélésének olvasása. Beszélgetés a koldusokkal való helyes viszonyról. (**)
• A bibliai történet dramatikus feldolgozása. Dicsőítő ének beépítése a játékba. (***)
• Siklós József: Bartimeus c. versének megismerése, feldolgozása. (***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• Képkirakó játék készítése. Papírmunka: színezés, nyírás. Tárolás dobozban. (*)
• Vizuális játékok: képek összeillesztése, sorbarendezése, válogatása formák és színek alapján, memóriajáték. (*)

Vázlat:

Bartimeus – vak koldus

„Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!”

„Hogy lássak!”

„Láss! A hited megtartott.”

dicsőítve Istent

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Üzenet – Téma:

* Krisztust az ellenségei meg akarják ölni.
* Krisztus minden embert meg akar menteni.

Előzmények:

A Jeruzsálem közelében levő Betániában az Úr Jézus feltámasztotta Lázárt. Néhány szemtanú elmondta a farizeusoknak, hogy mit tett Jézus.

Bevezetés:

Az Úr Jézus szenvedéséről és haláláról szóló elbeszélésekben gyakran esik szó a nagytanácsról (lásd 47. v.). Ezért először azt magyarázzuk meg, hogy mi is volt ez a testület.

A nagytanácsot, vagy a Károli fordítás szerint főtanácsot sanhedrinnek is nevezték (héberül; görögül synedrion). A nagytanács, mint a zsidók legfőbb kormányzó testülete, nagy politikai befolyással bírt. 70 tagja volt, mind tekintélyes zsidó, élükön a főpappal. A nagytanács a fogság utáni időben jött létre. Először csak papok alkották, akiket az evangéliumok főpapoknak* neveztek. Később a farizeusok is részt vettek a gyűléseken.

Az ApCsel 4,5 a nagytanács tagjaiként említi a vezetőket, a véneket és az írástudókat. A nagytanács elnöke, amint már említettük, a főpap volt. (A Mt 19,16–30-ban említett gazdag ifjú, lásd a 282. leckét, akit a Lk 18,18 előkelő embernek nevez, valószínűleg szintén tagja volt a nagytanácsnak.)

A legtöbb pap és főpap szadduceus volt, annak a vallási irányzatnak a tagja, amelyik csak Mózes öt könyvét tartotta Isten igéjének, és nem hitt a feltámadásban. A farizeusok és szadduceusok eléggé szemben álltak egymással.

A nagytanácsnak a római uralom idejében nem sok hatalma volt. A rómaiak számára adót kellett szedniük, melyet a vámszedőknek adtak bérbe. A nagytanács ítélkezhetett, és büntetést szabhatott ki a zsidó törvényeknek megfelelően; csak a halálbüntetés kiszabásához volt szükség a rómaiak beleegyezésére.

A nagytanács tehát egyházi és politikai hatalommal rendelkezett.

Történet:

Amikor a főpapok és a farizeusok – akik közül sokan ellenségként kezelték Jézust – meghallották, hogy Jézus Lázárt feltámasztotta a halálból, összehívták a nagytanácsot.

A nagytanácsban Kajafás elnökölt, aki abban az évben a főpap volt. (Apósa, Annás, akinek nagy befolyása volt a nagytanácsban, szintén a főpapi címet viselte; lásd ApCsel 4,6.) A főpapok és a farizeusok tanácstalanok voltak: „Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz.” Tehát még a feltámasztás csodája sem rendítette meg hitetlenségüket. Csak a politikai veszélyt látták Jézus fellépésében. Ha semmit sem tesznek, az egész nép benne fog hinni. Az eredmény pedig az lesz: „jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is”. Így akarják megakadályozni a lázadást, a nagytanácsot pedig azzal büntetik majd, hogy kizárják őket a hatalomból, hanem tudnak a nép közt rendet tartani. (Ezzel azt bizonyították, hogy ők a római hatalom kiszolgálói.) Kajafás, az elnök fölényesen jelentette ki: „Ti nem értetek semmit. Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.”

János evangélista hozzáfűzi, hogy Kajafás ezt nem magától mondta, hanem mivel ő volt a főpap abban az esztendőben. Ebben a tisztségében megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért, és nemcsak a palesztinai, hanem a távol élő zsidókért is: „Isten szétszóródott gyermekei”-ért, akik hit által „Ábrahám utódai”. János arra céloz, hogy a Szentlélek ezt a próféciát* a tetőtől talpig romlott Kajafás főpap szája által jelentette ki. Gondoljunk Bálámra, a hamis prófétára, akinek szintén azt kellett mondani, amit a Lélek sugallt neki (lásd 4Móz 24,2kk; 64. lecke).

A nagytanács elhatározta, hogy Jézust megölik, bár a testület maga nem hajthatott végre halálos ítéletet, csak a római hatalom beleegyezésével.

Az Úr Jézus ismerte szándékukat. Ezért eltávozott Betániából, mert még nem volt itt az ideje, hogy meghaljon.

Elment „a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba”. Lehet, hogy ez Efraim törzsének korábbi területe volt, puszta, hegyes vidék. De gondolhatunk Efrón helységre is Bétel szomszédságában. Mindenesetre Jézus egyelőre elrejtőzött tanítványaival, hogy a zsidó vezetők el ne foghassák.

Közeledett a páska-ünnep, ezért sokan útnak indultak Jeruzsálem felé. Hamar oda akartak érni, hogy „megtisztuljanak”*, mielőtt az ünnep elkezdődik.

A templomban egymást kérdezgették: „Mit gondoltok, talán el sem jön az ünnepre?” Mindenki tudta, hogy veszély leselkedik rá, mert a főpapok és a farizeusok azt a parancsot adták ki, hogy „ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák”.

Jegyzetek:

Főpapok – A Heródesek korában és a rómaiak alatt a főpapokat önkényesen nevezték ki és váltották le. A főpapság, bár Istentől rendelt és Áron nemzetsége számára fenntartott tisztség volt, politikai hivatallá vált. A leváltott főpapok is megtartották a címüket. Az evangéliumok és az ApCsel a főpapokat gyakran elsőként említi meg. Pl. a Jn 11,47 és a Mt 26,59 is. Ez bizonyítja, hogy milyen nagy befolyásuk volt a nagytanácsban. (Lásd még a 301. lecke Kajafás c. jegyzetét!)

Prófécia – Csodálatos, hogy Isten az istentelen Kajafás főpapot használta fel, hogy kijelentse ezt a próféciát Jézus halálának szükségességéről. Ezekben a szavakban Kajafás Jézus Krisztus földre jövetelének és földi munkásságának lényegét mondta el: Meg fog halni az emberek bűnei bocsánatáért, hogy ne az egész nép ítéltessék el és pusztuljon el.

Megtisztulás – Itt a húsvét előtti megtisztulás régi törvényének megtartásáról van szó (lásd 4Móz 9,6kk; 2Krón 30,17kk). Csak az ünnepelhette a húsvétot, aki tiszta volt.

Énekek:

Református énekeskönyv: 3:1–2; 59:1.5; 117; 184; 233:1–3; 263:9–10.15
Jertek, énekeljünk: 129; 131; 198
Harangszó: 47
Dicsérjétek az Urat!: 24:1; 57; 59; 67; 162
Erőm és énekem az Úr: 46; 59; 73:1

Megjegyzés:

Ellenségeskedés Krisztussal szemben – Természetesen elsősorban nem politikai okból akarták Jézust megölni. A nagytanács tagjai gyűlölték Krisztust, féltették hatalmukat! Ahogy Nagy Heródes is azért ölette meg a betlehemi gyermekeket, mert nem tűrte, hogy a zsidóknak más királya legyen rajta kívül.
A legrosszabb az, hogy itt az ellenséges érzület vallásos embereket kerít hatalmába.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Kapcsolat a társainkkal: Hogyan lehet az ellenségből barát? Segítségadás annak, aki nem szeret téged. (***)

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki)

• A Magyar Köztársaság vezető testületei. Az országgyűlés és a kormány (minisztertanács) szervezete, szerepe, működése. (***)
• A megyei és helyi önkormányzati vezetés szervezete, feladatai. (***)
• Egyházak Magyarországon: Az egyházak belső kormányzása. A zsinat szervezete, szerepe a Magyar Református Egyház életében. Presbitériumok a helyi gyülekezetekben. (***)

Vázlat:

A zsidó nagytanács (sanhedrin) – 70 tag + elnök
Kajafás főpap
– Annás, az apósa
elhatározzák: megölik Jézust

Jézus elmegy a pusztába
– még nem jött el az ő ideje

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Isten kegyelmes és igazságos.

Előzmények:

Egy gazdag ifjú szomorúan távozott Jézustól, mert nem tudott a kedvéért megválni vagyonától. Jézus figyelmeztetett, hogy nehéz a gazdagnak bemenni Isten országába.

Példázat:

Jézus a szőlőmunkások példázatát mondta el:

A mennyek országa hasonló a gazdához, akinek szőlője van. Korán reggel fölkelt, hogy napszámosokat fogadjon. Az emberek a piacon várakoztak, hogy valaki felfogadja őket.

A munkásokkal a gazda megegyezett a bérben. Mindegyikük egy dénárt* kap egy napi munkáért. Aztán elküldte őket a szőlőjébe, hogy álljanak munkába.

Kilenc óra tájban (Károli fordítás: három óra; Jézus korában a nappalt reggeli 6 órától este 6 óráig 12 órára osztották. Eszerint fordította Károli. Az új fordítás itt is és a továbbiakban is a mai időszámítást veszi alapul, így ez utóbbit alkalmazzuk mi is.) látta, hogy több munkásra van szükség, ezért újabbakat fogadott fel a piacon, és azt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jogos, megadom nektek.” A férfiak munkába álltak. Ugyanez történt tizenkét óra körül (Károli: hat óra) és délután három óra tájban (Károli: kilenc óra). Végül a gazda öt óra tájban (Károli: tizenegy óra) ismét kiment a piacra. Talált még ott néhány embert, akik egész nap nem dolgoztak. Megkérdezte: „Miért álltok itt egész nap tétlenül?”

Azok így válaszoltak: „Mert senki sem fogadott meg bennünket .”

A gazda így szólt: „Menjetek ti is a szőlőbe!” (A Károli fordítás még itt is hozzáfűzi: „és ami igazságos, megkapjátok”.)

Amikor beesteledett – este hat órakor Izráelben már besötétedik –, azt mondta a szőlő gazdája a vincellérjének (annak az embernek, aki a fizetéseket intézi): „Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki a bért, az utolsókon kezdve az elsőkig”. És kaptak mindnyájan egy-egy dénárt.

Amikor az elsőnek felfogadott munkások kerültek sorra, zúgolódtak. Azt gondolták, hogy többet kellett volna kapniuk, de ők is mind egy dénárt kaptak. Panaszra mentek a gazdához: „Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a hőségtől”.

Ő erre így felelt az egyiknek: „Barátom*, nem bánok veled igazságtalanul: Nem egy dénárban egyeztél-e meg velem? Vedd, ami a tied, és menj el. Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?”

Jézus így fejezte be a példázatot: „Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók”. (A Károli fordításban még ez is olvasható: „Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.”)

Néhány megjegyzés a példázathoz:

Ez a példázat Jézusnak a Mt 19,30-ban elhangzott szavaihoz kapcsolódik: „Sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első”. Az „ellenben” kötőszó jelenti a kapcsolódást.

Feltűnő, hogy a gazdának, aki tulajdonképpen Krisztus, munkásokra, tehát emberekre van szüksége, hogy szőlőjében dolgozzanak. Az a kérdés, hogy a munkások miért állnak egész nap „tétlenül”, a gazda részéről többé-kevésbé szemrehányás.

A „piacon tétlenül állás” veszélyt rejt magában: a munkásokat rossz gazda is megfogadhatja. Gondoljunk az ördögre, aki állandóan azon van, hogy az embereket hatalmába kerítse. Nem azt fizeti nekik, ami „igazságos”, hanem felcsillant előttük egy csábítóan magas fizetést. A dénár elég volt egy napi létfenntartásra. Gondoljunk a kérésre: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma”.

Isten senkinek sem tartozik semmivel. Kegyelme ajándék. Kegyelméből fogad szolgálatába és gondoskodik rólunk.

A szemet a „lélek tükré”-nek is nevezik. Az mutatja meg, hogy valaki boldog, elégedett és örül vagy szeret, de elárulja azt is, ha az ember boldogtalan, elégedetlen, dühös vagy gyűlöl. A „gonosz szem” „irigység”-et jelent (vö. többek közt 1Sám 18,9; Péld 28,22).

Sokan nevezik magukat keresztyéneknek, de kevesen részesülnek igazán Isten kegyelmében Krisztus által. Azok a munkások, akik egész nap a tűző napon dolgoztak, azt gondolták, hogy nagyobb bérre van joguk. Nem értették meg, hogy csak a gazda jósága – kegyelme – miatt kaptak a többiek is egy dénárt. Így van ez a lelki életben is: nem azért, mert megérdemeljük, hanem: „kegyelemből van… a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék” (Ef 2,8–9).

Egyébként az említett kifejezés bővebb és logikusabb kapcsolatban fordul elő a Mt 22,14-ben.

Jegyzetek:

Dénár – Egy napszámos vagy katona normális átlagos napi bére Izráelben, mely elegendő volt egy napi létfenntartásra.

Barát – Ezt a szót fordíthatnánk így is: „cimbora” vagy „pajtás”. Nem sajátos barátságot jelent, hanem inkább távolságtartást.

Énekek:

Református énekeskönyv: 103:1.5; 136:1.23.25; 217: 5; 255:1–2; 427:8; 505:5
Jertek, énekeljünk: 89; 142:1–2; 197
Harangszó: 37:2; 52:3; 53:1.5.7
Dicsérjétek az Urat!: 27:1; 50:1.5–6; 53:3; 55:1
Erőm és énekem az Úr: 19; 58:1; 65; 96:1–2

Megjegyzés:

Isten kegyelmes és igazságos – Ez a példázat a kegyelemről és igazságról szól. Az utolsók ugyanannyit kaptak, mint az elsők. Ez kegyelemből történt. Az elsők nem tarthattak igényt nagyobb bérre. Ami igazságos volt, azt kapták.
Mutassunk rá a gyermekeknek, hogy a mindennapi életben nemcsak az igazság, hanem a kegyelem is fontos.
Ha valami nálunk nincs rendben, akkor várhatunk Isten kegyelmére.
A gyermekek általában nem nagyon értik meg ezt a példázatot. Erős igazságérzetük van, ami azt mondja, nem volt becsületes dolog, hogy mindegyik munkás egyformán kapott. Próbáljuk megtanítani nekik, hogy Isten kegyelemből többet ad nekünk, mint amit megérdemlünk.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem

• Beszélgetés a munka és a bér kapcsolatáról: igazságos és igazságtalan bérezés, különböző bérformák, megállapodás a munkaadó és munkavállaló között (** ***), munkaszerződés, érdekképviselet és érdekvédelmi szervezetek, bérküzdelmek (***).
• Történeti és mindennapi példák a munka és bér témakörében. (***)

Dráma / Magyar nyelv és irodalom

• A bibliai példázat dramatizálása, kiegészítése párbeszédekkel. (** ***)
• A bibliai történet mai változatának dramatikus feldolgozása. (***)
• Kreatív szövegalkotás: munkaszerződés, tárgyalási jegyzőkönyv megfogalmazása írásban. (***)

Matematika

• Számítások a bibliai példázathoz kapcsolódva. Műveletek egész számokkal és törtekkel százas számkörben. (**)
• Munkabérrel kapcsolatos számítások mai pénzadatokkal. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

• A színek hangulati értéke: harmonikus és diszharmonikus színhatás alkalmazása. (***)

Vázlat:

Gazda – szőlő
munkások megfogadása
első bér: 1 dénár
következő bér: „ami jogos” (igazságos)
kifizetés: mindenkinek 1 dénár
elégedetlenség
a megállapodás az megállapodás
Sok utolsó… első – sok első… utolsó

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Jézus szereti a gyermekeket.
* Olyanná lenni, mint egy kisgyermek.

Előzmények:

Az Úr Jézus elmondta a gazdag és Lázár pél­dázatát. Aki benne hisz, szegény létére is gazdag, és helye van a mennyben.

Történet:

Márk 10,1: Jézus elhagyta Galileát, és Júdeába ment. Útja a Jordán túlsó partján vezetett. Sokan gyűltek hozzá. Gyermekek is voltak köztük. Szokása szerint tanította az embereket.

Kisgyermekeket* vittek hozzá. Nyilván voltak köztük karonülők is. Bár nincs róla említés, elfogadhatjuk, hogy a szülők (megjegyzés: nem csak az anyák) azok, akik gyermekeikkel hozzá mentek.

Miért? Nem mondja meg az Írás, de az világos: a szülőknek nagyon fontos, hogy gyermekeiket Jézus elfogadja és megérintse. Az érintés, a kézrátétel áldást jelképez. Így áldotta meg Jákób unokáit, Efraimot és Manassét (1Móz 48,14).

Máté elmondja, a szülők arra is kérték Jézust, hogy imádkozzék értük (Mt 19,13). Itt áldásért való imádságra gondolhatunk.

Nagyon valószínű, hogy a szülők Jézusban nem Krisztust látták, hanem csak egy rendkívüli rabbit, esetleg prófétát, aki közvetítő Isten felé.

A tanítványok a szülőket gyermekeikkel együtt távol akarták tartani Jézustól. Ne terheljék a Mestert! Nem ér rá ilyen kicsiségekre! (Abban az időben a gyermekeket nem tekintették teljes értékű embereknek.)

Jézus egyáltalán nem így gondolkodott felőlük. Megharagudott tanítványaira, és szigorúan így szólt: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa.” A gyermekek ugyanis Isten számára épp oly fontosak, mint a felnőttek.

Az „ilyeneké” nemcsak a gyermekeket jelenti, hanem mindenkit, aki „olyanná lesz, mint egy gyermek”. Jézus ezzel arra a beszélgetésre emlékeztette tanítványait, melyet bevezetésként mondott arra a kérdésükre, hogy ki a nagyobb a mennyek országában (262. lecke). Akkor egy gyermeket hívott magához, közéjük állította, és azt mondta: „Ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába” (Mt 18,3).

A mennyek országában csak azok számára van hely, akik teljesen a mennyei Atyától akarnak függeni, mint ahogy a kisgyermekek nem tudnak meglenni a szüleik nélkül. Éppen ezért szereti így az Úr Jézus a gyermekeket. Ők a legnyitottabbak szeretete számára. Ahogy a kisgyermekek egyszerűek, őszinték és bíznak szüleikben, úgy kell nekünk is viselkednünk Istennel szemben.

„Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba” – mondta Jézus nagyon határozottan. Mi azt mondanánk: Csak aki teljesen ráhagyatkozik Istenre, az részesül az Ő kegyelmében.

Jézus magához ölelte a gyermekeket. Ezzel megmutatta, hogy befogadja őket irgalmába és kegyelmébe. (Gondoljunk az Ézs 40,11-re: „Karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket”!) Majd rájuk tette kezét*, és megáldotta őket. Akit Ő megáld, az boldog. Áldásban pedig a gyermekek is részesülhetnek!

Jegyzetek:

Kisgyermekek – A Lk 18,15 görög szövegében „brephos” olvasható, ami „csecsemő”-t jelent.

Kézrátétel – Ez a mozdulat nemcsak áldó, hanem gyógyító is. Gondoljunk a Mk 6,5-re: „néhány beteget – kezét rájuk téve – meggyógyított”, és a Lk 4,40-re: „ő pedig mindegyikükre ráétette a kezét, és meggyógyította őket”. Saulra Anániás tette rá a kezét, hogy újra lásson (ApCsel 9,17).
Az éppen megválasztott diakonusokat is kézrátétellel (ApCsel 6,6) áldották meg, és azért imádkoztak, hogy a Szentlélek vezesse és segítse ezeket a férfiakat. Ugyanígy Pált és Barnabást is kézrátétellel bocsátották el missziói útjukra (ApCsel 13,3). A Szentlélekért imádkozva tette Péter és János Samáriában a kezét az ifjú gyülekezetre, és azok „részesültek a Szentlélek ajándékában” (ApCsel 8,17).
Az 1Tim 4,14-ben „a vének kézrátételé”-ről van szó. Pál emlékezteti Timóteust arra, hogy őt kézrátétellel avatták presbiterré.

Énekek:

Református énekeskönyv: 71:12; 131:1–3; 257:3; 398:3; 479:1; 502:5
Jertek, énekeljünk: 100; 107:1; 108; 110; 115; 194
Harangszó: 39
Dicsérjétek az Urat!: 46:1.6; 59; 139; 159:3–4
Erőm és énekem az Úr: 17; 42:3; 53:1; 67; 127

Megjegyzések:

Jézus szereti a gyermekeket – Gondoljunk arra, hogy az Úr Jézus minden gyermeket szeret, nemcsak a hívő szülők gyernekeit. Ez azt jelenti, hogy a gyermek-evangélizáció speciális feladat a gyülekezet számára. Ezáltal a szülők (ismét) felvehetik az egyházzal való kapcsolatot. A gyülekezetépítésben különleges gondot kell fordítani a gyülekezet gyermekeire. Ők a jövendő gyülekezeti tagok.
Nagyon fontos, hogy a gyermekek tudják, az Úr Jézus szívébe zárta őket. Hívja őket, amikor igéjéből szólunk hozzájuk. Ezt a hívást kell átadni minden bibliamagyarázatban.

Olyanná lenni, mint egy gyermek – A gyermekek elfogulatlanul nyitottak az evangélium előtt. Ezért szól Jézus felhívása a felnőtteknek: legyenek olyanok, mint egy gyermek, hogy bemehessenek Isten országába. Figyelmeztessük a gyermekeket, hogy ne veszítsék el gyermeki hitüket! Bárcsak a felnőttek is gyermekként közelednének mindig Istenhez!

A gyermekek helye a társadalomban évszázadokon át – A régi időkben a gyermekek keveset, vagy semmit sem jelentettek a társadalomban. Önálló jogaik nem voltak, és csak akkor méltányolták őket, amikor már részt tudtak venni a munkában, s megházasodtak. Néhány kultúrában még mindig így van.
Másik visszásság, ami még ma is megvan, a gyermekmunka. Gondoljunk ezzel kapcsolatban az utcagyerekek sorsára olyan országban, mint Brazília, ahol halálbrigádok gyermekeket gyilkolnak meg.
A régi Rómában az apa megölhette gyermekét.
Az 1500–1600-ból való festmények a gyermekeket miniatűr-felnőtteknek ábrázolják.
A keresztyén egyházban is sokáig tartott, amíg a gyermekeket a gyülekezet „tagjai”-nak ismerték el. Néhány egyházi társaságban és csoportban még mindig probléma, hogy kevés gondot fordítanak a gyermekek lelki nevelésére, és az igehirdetés nem a gyermekeknek, hanem a felnőtt hívőknek szól. Ez Isten parancsa ellen van. Gondoljunk többek közt a 2Móz 10,2-re: „Beszéld majd el a fiaidnak és unokáidnak, amit Egyiptommal cselekedtem, és jeleimet is, amelyekkel sújtottam őket. Tudjátok meg ebből, hogy én vagyok az ÚR”; és az 5Móz 4,9-re: „Ismertesd meg azokat (Isten Izráelről való különös gondoskodását) fiaiddal és unokáiddal is”.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem / Földünk és környezetünk (Földrajz) / Könyvtárhasználat

• A gyerekek élete, helye a családban, felnőttekkel való viszonya. Más népek gyermekeinek élete, életkörülményei. Hasonlóságok és különbségek. (* ** ***) Könyvtári gyűjtőmunka a témában. (** ***)
• A gyerekek élete régen, konkrét történeti példákon keresztül. (***)
• A család és az egyház kapcsolata. Hogyan vihetik ma a szülők gyermekeiket Istenhez? (** ***)

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• A gyermekség, a gyermeki lelkület. Mi a különbség a gyermekek és a felnőttek között (főleg lelkileg)? (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Számoló mondóka a bibliai történethez kapcsolódva. A vers együtt mondása és kiegészítése szóban, írásban (a számok neveivel). (*)
• A felnőttek és a gyerekek jellemzése Antoine de Saint-Exupéry: „A kis herceg” c. műve alapján. (***)

Matematika

• Számok neve, számjegyek írása tízes számkörben. (*)

Tánc és dráma / Ének – zene

• Ismerkedés idegen népek gyermekjátékaival és -dalaival, zenéjével és táncaival. (* ** ***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• Emberábrázolás: gyermekalakok rajzolása, kivágása, ragasztása. (*) Különböző népek gyermekei természetes környezetükben – rajzolással vagy festéssel. (* **)
• Papírkivágás: gyermekalakok lánca több rétegben összehajtogatott papírból. (*)
• Tablókészítés kivágott képekből: gyerekek a világon. (* **)
• Gyermekarcok rajzolása és/vagy kivágása-ragasztása köríves képi kompozícióba. (***)

Vázlat:

Júdea – Jordán
– szülők: gyermekeket vittek
– tanítványok: megállították őket
– Jézus: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket…”

Olyanná lenni, mint egy kisgyermek

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!