Gyermekkoromban került kezembe az ún. „Szavak nélküli könyvecske”, mely színes oldalakon, az emberi szív négyféle „állapotát” mutatta be, a feketétől a vörösön és a fehéren át az aranyig. Erről szól a következő négy nap üzenete.

A fekete szín a bűn jelképe. Nemcsak a színhez szoktuk kapcsolni, hanem olyan eseményekhez vagy gondolatokhoz, melyekre szintén jellemző a sötétség. Ilyen az éjszaka is. „Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé.”

Sokan azt mondják, hogy a világ nem fekete-fehér, hanem vannak benne árnyalatok is, mint a szürke. Misztikus vallásokra is jellemző, hogy a fekete és fehér, az anyag és a lélek, a rossz és a jó össze van keveredve a világban és az emberben is, s nem lehet eldönteni, mi a jó. Mások humanizálják a sötétet, és azt mondják: árnyékra is szükség van (Az ember tragédiája), de azt kell mondanunk, hogy az ember szíve igenis fekete. Ami bűnnel teli, az sötét. Pál szóhasználatában: az éjszaka. Azért nem látunk sokszor reálisan, mert a szívünk nem lát jól. Sötétben nem lehet tájékozódni, és nem lehet haladni sem. A sötétben félelem lapul. „A bűn sötétben tévelyeg, és bajba dönt vakon; de Krisztus kézen fog s vezet világos utakon.” – énekeljük szép bűnbánati énekünkben (467). Pál azt írja, hogy mi nem a sötétségben járunk, hanem a világosságban. Ez persze nem valami külső világosságot jelent.

Ahhoz, hogy szívünk állapotával tisztában legyünk, szembe kell néznünk vele, milyen is valójában.

Rút volt szívem, sötét, de Jézus oda betért,

S mert megmosott a vér, már szívem hófehér.

Ott járok majd, tudom, a színarany úton,

Ó, mily csoda nagy szeretet, lemosta bűneimet.

(gyermekének)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

ApCsel 16,11–15

Az Apostolok cselekedetei könyvében annak a csodának lehetünk tanúi, hogyan terjedt el az evangélium szerte a világon. Hiszen mi is azért lehetünk keresztyének, mert kezdettől fogva voltak olyanok, akik komolyan vették Jézus Krisztus küldését, és tanúi lettek Jeruzsálemben, Júdeában, Samáriában, s a föld végső határáig is elmentek az örömhírrel.

Pál apostol három missziói útja döntő jelentőségű volt ebben a munkában. Második útján „hívták” át Európába, s az első hely, ahol hirdeti az igét: egy folyópart Filippiben. Többen hallgatják Pált, s az Úr megnyitja egy Thiatírából való bíborárus szívét… Ezzel kezdődik Európa evangélizációja. Nem véletlenül maradt fenn a neve is: Lídia, akit az első európai keresztyénként szoktunk említeni. Az a csoda történt meg vele, ami megtörténhet velünk is: Isten munkálkodott az életében, s megnyitotta szívét. A keresztyénség tehát valahol szív-kérdés. Engedem-e, hogy Isten megnyissa az én szívemet is? Kitárom-e szívem ajtaját Jézus zörgetésére, és befogadom-e Őt az életembe?

Mit tett Lídia annak érdekében, hogy Isten használhassa?

Először: feszülten figyelt mindarra, amit Pál hirdetett nekik.

Másodszor: nyitottan hallgatta, vágyott az igére.

Harmadszor: engedelmes volt, hiszen megkeresztelkedett ő is, és házanépe is.

Negyedszer: bizonyságot tett róla, hogy valóban Isten gyermeke lett, hiszen befogadta Pálékat a házába, s nemcsak szívét, hanem otthonát is megnyitotta mások előtt.

Mi több? Szeretni, vagy szeretetből engedelmeskedni? Az engedelmesség hatalma akkor több a szeretet hatalmánál, ha benne van a hit, a mindenek felett való szeretetben. Akkor találkozhat az ember a Mindenható hatalommal, melyet a végtelen szeretet mozdít.

Ablonczy Ágnes

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Mt 22,34–39

A Heidelbergi Káté beosztása érdekes szemléletet tükröz: Az első rész az ember nyomorúságáról szól. A 3. kérdést különösen szeretik a diákok, hiszen a legrövidebb válasz tartozik hozzá: „Honnan ismered meg a te nyomorúságodat:” „Isten törvényéből.” S ehhez kapcsolódik a 4. kérdés: „Mit kíván tőlünk Isten törvénye?” A választ közösen mondhatjuk: „Megtanít erre Krisztus röviden a Máté evangéliuma 22. részében ekképpen: »Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből és teljes erődből…«”

A Máté evangéliuma 22. részében Jézust egy törvénytudó kérdezi meg: „Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?” Jézus mintegy összefoglalásként idézi. Ezt tanultuk meg mi is konfirmandus korunkban. A Káté tehát azt mondja: az ember itt a földön valóban kétségbeejtő helyzetben van. De megoldás is adatott. A Káté összeállítói (Olevianus Gáspár, Ursinus Zakariás) is ezt tartották a legfontosabbnak emlékezetünkbe idézni. Nem kezdik elemezni a parancsolatokat, kiemelni, melyik fontosabb a többinél, hanem összefoglalják: „Megtanít erre Krisztus röviden.”

Ha Jézus ebben az igében foglalta össze a hit lényegét, akkor vegyük komolyan, hogy ilyen egyértelmű, s ilyen egyszerű!

Már csak meg kell élnünk! A mai napon is!

A grujavici rabbi egyik unokája, amikor a rebbe már a halálán volt, a következő kérdést intézte a nagyapjához:

– Zejde, egy környékbeli srác azt kérdezte tőlem, hogyha tényleg létezik a Mindenható, vajon tud-e akkora követ teremteni, amit aztán ő sem képes fölemelni. Zejde, mit feleljek én ennek a fiúnak?

– Mondd meg neki, hogy tud. És az a kő itt van – mutatott a fiúcska szívére a Grujavici.

Röhrig Géza

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Ézs 45,1–3

A keleti vallások nem hisznek személyes istenben. Úgy is hívják őket: „Örök világtörvény vallásai”, mert egy elv, egy törvény az, amire a vallás, vagy az általuk hirdetett világkép épül. A világot irányító gondolattól, egy személytelen erőtől nagymértékben különbözik az, aki magát a zsidó népnek, majd az emberiségnek kijelentette: Ő személyes Isten. Bemutatkozott Mózesnek a Hóreb hegyén, s megszólít minket is. Én – Te kapcsolatban áll velünk. Ő az, Aki előttünk megy, Aki nevünkön szólít, Aki felövez minket – igénk szerint. Nekünk nem a „szeressük egymást gyerekek” semmitmondó szlogenjével kell beérnünk, sem a valóságból kilépni, s a nemlétbe (Nirvána) szakadni a világ gondjai elől, hanem személyes kapcsolatban lehetünk a mi teremtő, gondviselő, oltalmazó Istenünkkel. Isten nevének kimondása nem mágikus erejű, mint azt más vallások mondják, hanem Én – Te kapcsolatban realizálódó, kimondható név.

A Te Istened!

Ez elhatárol mástól: Ne szeress jobban mást, mint Istent, ne lépjen semmi Ő elé. De meg is erősít: Van valaki, akivel együtt biztonságban lehetek, aki mindig velem van, akiben nem csalódom, akiben bízhatok. S az is benne van, amit Jézus válaszol a Sátánnak megkísértése idején a pusztában: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” Ezért az imádat szavunk foglalt. Szerethetem a barátomat, de nem imádhatom. Első lehet az ételek között a pizza, de nem imádom. S bármennyire is kötődöm kedvenc háziállatomhoz, őt is csak nagyon szeretem.

Az imádat csak Istent illeti meg.

Imádlak téged, egyedül Uramat,

Nem vetem másban én bizodalmamat;

Mikor imádlak, halld meg én szómat,

Írd be könyvedbe hódolásomat.

Ráday Pál

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

5Móz 6,4–5

Az Ószövetség hitvallása így hangzik: „Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!” Ez az úgynevezett nagy ima, a „Smá Jiszróel” (héberül így kezdődik), mely József Attila egy versének a címe is. A költő, noha nem kapcsolódott a zsidó valláshoz, mégis meglátta, hogy ez a mondat több, mint egy idézet a Bibliából. S valóban, a zsidóknak mindmáig legfontosabb üzenete van ebbe az imádságba rejtve, ezt tanulják meg először, s ajkukon e szavakkal halnak meg. Esténként elmondják a gyermekek az ágyban, eltakarva szemüket, kifejezve ezzel, hogy mély alázattal ejtik ki Isten (az Úr) nevét.

Vajon amikor az Úrról, szeretetünk „tárgyáról” beszél a parancsolat, nekünk is Urunk-e? Istent láthatjuk bölcs Teremtőnek, láthatjuk életünk Gondviselőjének, a világmindenség Kormányzójának, örökkévaló Királyunknak, de vajon tartjuk-e Őt Urunknak? Hiszen Ő Úr. „Az Úr Istent magasztalom” – valljuk több dicséretben is. (273)

Isten Úr-e életedben, s Ura-e életednek? Ne hamarkodd el a választ, hiszen ez fontos kérdés! Ha Ő Úr, akkor én csak szolga, alattvaló lehetek. De szolga csak akkor lehetek, ha már engedtem, hogy az Úr szolgáljon nekem.

Én is világot hódítani jöttem

s magamat meg nem hódíthatom,

csak ostromolhatom nehéz kövekkel,

vagy ámíthatom és becsaphatom.

Valaha én is úr akartam lenni;

ó bár jó szolga lehetnék!

De jaj, szolga csak egy van: az Isten,

s uraktól nyüzsög a végtelenség.

Weöres Sándor

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024