Ódor Fanna új könyvében is megszólalnak a Szívöltöztetés című adventi kötetből ismert Réka és Anya, Papa és Dédike. Rajtuk kívül még sok szereplő és nézőpont jelenik meg a böjti morzsaszedegetésben. A kötet önvizsgálatra és empátiára késztető írásai mindennapi olvasmányunkká válhatnak akár nagyböjt idején, akár más, elmélyülésre szolgáló, lelki csendességet kívánó időszakban. A gyereknézőpontot megszólaltató írások pedig alkalmasak otthon vagy hittanórán való felolvasásra is a gyerekek számára.
Alábbiakban a kötet két indító írását közöljük, ami a nagyböjti időszak indító egyházi hagyományához kapcsolódik.
Ódor Fanna: SZÍNE-VISSZÁJA
Böjti morzsák
Bódi Kati grafikáival
Parakletos Könyvesház, 2024
Ódor Fanna
Hisztihagyó kedd
– Anya, mi az a húshagyó kedd?
– A böjt kezdete.
– És mi az a böjt?
– A húsvét előtti negyven nap, amikor igyekszünk még jobban Istenre figyelni.
– És ehhez el kell hagyni a húst?
– A böjt azt jelenti, hogy valami számunkra fontosat elhagyunk, lemondunk róla, hogy jobban tudjunk Istenre figyelni.
– Mert Isten nem figyel ránk, ha húst eszünk?
– De, Ő mindig figyel ránk. Inkább a mi figyelmünkről van szó.
– De én nem tudok jobban odafigyelni, ha nem eszem húst. És amikor éhes vagyok, akkor csak arra tudok gondolni, hogy mikor eszünk már…
– Nem csak hússal lehet böjtölni. Régen ez volt a szokás. De bármit elhagyhatsz, amiről úgy érzed, hogy az segít közelebb kerülni Istenhez…
– Megvan!!!! Nekem ez hisztihagyó kedd lesz. Szerinted kibírom negyven napig, hogy ne hisztizzek meg ne nyafogjak?
– Ne tervezz olyan hosszan! Minden reggel határozd el, hogy MA nem teszem. Akkor naponta kibírhatod.
Szívező szerda
Kicsi Réka a lábát lógázva ült a kopott padon, és nézte, ahogyan nagyapja a hamarosan kezdődő kerti munkákhoz készíti elő a szerszámokat. Iskola után mindig Boldi papának mesélt először, hiszen a szülei estig dolgoztak.
– Képzeld, Papa, a katolikus hittanosokat ma elvitték a templomba, és mikor visszajöttek, maszatos volt a homlokuk. Szóltam Zsófinak, de azt mondta, hogy nem szabad lemosni. Hamuval rajzoltak a homlokukra keresztet, de nem tudta, hogy miért, csak azt, hogy még ne mossa le.
Boldizsár jóízűen mosolygott a megfogalmazáson, és letette az ásót, amit élezett, mert tudta, hogy ez hosszabb beszélgetés lesz. A kislány mellé telepedve kezdte magyarázatát:
– Ma van hamvazó szerda. Tavalyi barka hamujával rajzolnak ilyenkor a katolikus papok.
– Hamuval? Miért nem csillámporral vagy liszttel? – kérdezte tágra nyitott szemmel a kislány.
– Hát a csillámpor elég furcsán venné ki magát – kacagott fel a férfi –, de a liszt nem rossz ötlet. Viszont a hamunak jelentése van. Ilyenkor ugyanis azt mondják: „Emlékezz rá, hogy porból lettél, és porrá leszel.”
– Az mit jelent?
– A Biblia azt írja, hogy Isten porból teremtette az első embert… és amikor meghalunk, a testünk elporlik – jött a magyarázat.
Réka egy kis időre elgondolkodott. A tavasz kezdete volt. A fák némelyike már rügyezett, a ház mögötti árnyékos részen hóvirágszőnyeg fehérlett, pár kismadár civódott hangosan a még csupasz ágak között. Nehéz volt a halálra gondolni, miközben az élettől pezsgő tájat nézte. Pár perc múlva megszólalt:
– Miért kell erre emlékezni? Azt szoktad mondani, hogy amikor meghalunk, az olyan, mint a tél, és utána jön az örök tavasz a Jóistennél. Akkor miért emlékezzünk a télre? Az szomorú lenne, ha nem lenne utána tavasz. Miért nem a tavaszra emlékezzünk?
– Te mire emlékeztetnéd az embereket, Kedves? – adta vissza a kérdést Boldizsár.
Réka szeme felcsillant. Úgy tűnik, már készen volt a válasz:
– Én szívecskét rajzolnék a kezükre, hogy mindig lássák. Arra emlékeztetné őket, hogy az Isten szeret minket.
– Remek ötlet! – mondta a férfi.
– Van is tetkós filcem, amivel a bőrünkre lehet írni – lelkesedett be a kislány.
– Kihozod? – kérdezte a nagyapja.
Réka eltátotta a száját, majd ujjongva mondta:
– Persze! És rajzolhatok rád szívet? Te meg nekem, jó?
– Naná! Hogy mindig emlékezzünk a legfontosabbra.
Tiltások sorozata, vagy ígéretek hordozója
/Kategória: Napi áhítatÉzs 55,6–13
Istent sokszor olyannak képzeljük, mint aki örömét leli a tiltásokban. Túl sok van belőlük – véljük –, s pont azt nem szabad, amit legjobban szeretnénk.
Két fontos dologra kell figyelnünk:
1/ Isten egyszerre látja az egész emberiséget s minket. A közösnek és a személyesnek valamilyen konszenzusban kell lennie, hogy működni tudjon. Ahogyan a közlekedésben is szükséges a KRESZ, hogy kevesebb legyen a baleset. Ezek a szabályok nem akadályozni, hanem védeni akarnak. Minket s a másikat is védik, ha megtartjuk őket.
2/ Van egy fordítási lehetőség a héber nyelvben, a ragozási formában. A tiltó alakot ugyanis le lehet fordítani egyszerű jövő idővel is: „ne legyen” helyett „nem lesz”. Mi a különbség? Ha a magam kívánsága felől nézem: tiltás. Ha Isten rendje felől nézem: ígéret.
Ha ezzel a bizalommal olvassuk el a parancsolatokat most magunknak, ebben a „jövő idejű” fordításban egészen megváltozik az értelmük! Az első parancsolat is így lesz a többi hordozója. Ha Ő az Úr az életünkben, akkor minden tiltás ígéretté lesz!
Tudom és érzem, hogy szeretsz:
Próbáid áldott oltókése bennem
Téged szolgál, mert míg szívembe metsz,
Új szépséget teremni sebez engem.
Tóth Árpád
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Felemás élet
/Kategória: Napi áhítat2Kor 6,14–18
Csüggedésünk oka sokszor a felemás élet. Ebből is egy kicsi, abból is egy kicsi. Nem tudunk, s nem is akarunk dönteni, mert semmire sem merjük kimondani, hogy: NEM. Ezért a felemás élet elfárad, elcsügged, mert egyiket sem fogja birtokolni. Aki Isten parancsai szerint kíván élni, de közben hívogatja a világ minden kincse is, az nagyon fog szenvedni. Egy valódi igenhez kell egy nem is. „Minden nem nélküli igen, nemtelen igen.” (Gyökössy Endre)
Akkor lehetek biztos döntésemben, s az akkor teljesedhet ki életemben, ha nem hagytam kiskapukat a visszavonásra. Hát nem vesszük észre, hogy folyamatosan veszítünk?
Aki nem előre lépked, hanem először egy kicsit jobbra, azután egy kicsit balra, az nagyon lassan fog céljához elérni. Az táncol, és nem halad.
Felelős előregondolás, imaharcok, a következmények vállalása. Ez az igazi felnőtt szabadság. Az „igent-mondás” (Henry Boulad) szabadsága.
Minden helyzetben
egy Igen szólít,
s várja a választ:
igent bólintó életedet.
Így lesz a kettő
termékeny eggyé,
így lesz ámenné,
egy pólusúvá
akaratod.
Miklya Zsolt
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Mindenben, mint Isten szolgái
/Kategória: Napi áhítat2Kor 6,1–10
Egyértelmű figyelmeztetés: „úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták az Isten kegyelmét”! A „hiába” szó önmagában hordozza az ítéletünket. Olyan, mintha valaki maga alatt vágná a fát.
Bármi érhet minket is, mint minden embert. Nem vagyunk védettek semmiféle veszedelemmel szemben. Egyetlen lehetőségünk van: mindenben, mint Isten szolgái ajánlani magunkat. A felsoroltak sok hullámvölgyet és hullámhegyet takarnak. Ám ugyanúgy világosan üzenik azt is, hogy nem kell a körülményekkel együtt változnunk, nem élhetünk kaméleonként. Egyik társaságban így, a másikban úgy. Vasárnaponként keresztyénként, hétköznap, diáktársaink között világiként.
„Mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden.” Isten szolgái nem birtokosok, hanem sáfárok. Nincsen semmijük, mert mindent kaptak, s mindezzel el kell számolniuk. Aki többet kapott, az többel is számol el. Minden csak időlegesen van ránk bízva. Ez lehet biztatásunk, hogy ne keseredjünk el a veszteségen, de lehet figyelmeztetés is, ha túlságosan ragaszkodunk valamihez.
Kibírnád-e ezt az új évet új ruha nélkül, ha ezzel öt éhező gyermek életét menthetnéd meg egy másik országban? Tehetsz-e valamit a környezetedben levő elesettekért, hajléktalanokért, árvákért? Ki van rád bízva?
Embernek lenni pontosan annyit jelent, mint felelősnek lenni.
Antoine de Saint-Exupéry
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Nekünk adta a békéltetés szolgálatát
/Kategória: Napi áhítat2Kor 5,16–21
Pál azt mondja: „mostantól fogva senkit sem ismerünk test szerint” – ez az első feltétel már rögtön nem működik, mert nagyon jól tudjuk a másik minden rossz tulajdonságát, őrizgetjük, s ahol tehetjük, felrójuk. Ismerjük a szavajárását, a gesztikulációját, s elegünk van belőle. „Ha ő nem lenne, egész jó lenne a közösség!” – gondoljuk magunkban.
Pál azonban folytatja is: „ha valaki Krisztusban van, új teremtés az” – új ismeretekre kell eljutnunk! Ismerhetem úgy is a másikat, hogy mi mindent bocsátott meg neki Jézus Krisztus. Ismerhetem úgy is, hogy tudom, mit küszködik a maga régi természetével, és sajnálhatom, hogy nehezen formálódik a véső nyomán. Ő maga okozza magának a legnagyobb szenvedést!
„Reánk bízta a békéltetés igéjét” – azaz feladatunk nem a ráolvasás, nem a folytonos emlékeztetés, nem az orrára koppintás, hanem az érte való könyörgés, a szeretettel szóló szelídség, a négyszemközt beszélgető, kérdező testvéri szeretet.
Ezt csak úgy tudjuk gyakorolni, ha már világosan tudjuk, hogy nekünk mennyit engedett el a mi Urunk ahhoz, hogy ne legyünk adósai (Mt 18,21–35).
A szeretetet az ember sohasem pótolhatja, míg a szeretet minden mást pótol.
P. Matteo
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Krisztus szeretete szorongat minket
/Kategória: Napi áhítat2Kor 5,11–15
A régi rómaiak használták azt a képet a katonák felkészítésénél, hogy egy nyílvesszőt el lehet törni, de egy köteget aligha!
Így szorulunk mi össze, Isten gyermekei Jézus kezében. Szeretettel szorongat minket, mert rá akar venni követésére, de szorongat, mert más szóból nem értünk. S a „szorongatás” a másik által is történik.
Nem tudunk egymás nélkül keresztyének lenni! Szükségem van arra, ahogyan te vagy keresztyén! Szükséged van rám, hogy el ne tévedj az igék között a magad esze szerint. Ebben a szorosságban nem mi válogatjuk meg, hogy kik lesznek sorstársaink! Nem mi válogatjuk össze a gyülekezetet! Ő szorít össze velük, hogy szeretetével megtanítson egymás szeretetére.
Hogy sikerülhetett ez az első keresztyéneknek? Mert hatalmas szeretettel kötelezték el magukat Krisztushoz, s ebbe a szeretetbe hívogattak másokat is. Ne csüggedjünk hát egymás képmutatása, különbözősége miatt, hanem tanuljuk naponta egymást jobban szeretni!
Krisztus irántunk való szeretete szorítson annyira, hogy ebben a szorosságban szeressük Őt, s szeressük a mellénk szorulókat!
Egy idős hívő ember így fogalmazta meg: „Meg kellett tanulnom, hogyha hitemet gyémántnak tekintem, akkor ahhoz az én Uramnak kemény vésőket kell használnia.”
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Hitben járunk, nem látásban
/Kategória: Napi áhítat2Kor 5,1–10
Egy régi mondás jutott eszembe az igét olvasva: „Ha csalódni akarsz, nézz másokra, ha csüggedni akarsz, nézz magadra, ha bízni akarsz, nézz Istenre!”
Nem szívesen vesszük tudomásul, hogy ez a Föld itt még nem a mennyország. Elvárnánk, hogy mások tökéletesek legyenek a szeretetben, hogy ne legyenek közöttünk sóhajtozók, hogy varázsütésre rendbe jöjjenek a dolgok.
Most azonban még távol vagyunk az Úrtól, ez az élet még csak reménységében hordozza az örök életet. Keveset látunk, sokat kell hinnünk. Hogyan éljünk hát? „Hogy kedvesek legyünk Neki” – őszintén, leplezetlenül, alázatosan. Mert eljön a pillanat – s ez még a mennyországba való dicsőséges bevonulásunk előtt lesz –, amikor meg kell állnunk ítélőszéke előtt, hogy számot adjunk felesleges szavainkról, gonosz gondolatainkról, fékezhetetlen indulatainkról.
Reménységünk az, hogy aki már most magára veszi az ítéletet, akinek az élete naponta Isten mérlegén, bocsánatában egyensúlyozódik, az kegyelemből tartatik meg.
Nem cselekedeteinkből élünk, hanem abból, hogy cselekedeteink megbocsáttattak.
Karl Barth
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
04-4. Halak hálója
/Kategória: Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek, GyerekszemmelKépforrás: 123RF
Háló és halak (Egzisztenciális, kapcsolati, testi-mozgásos, vizuális-térbeli)
Jézus emberek halászaivá tette a tanítványait, így a keresztény ember jelképe lett a hal. Ám a hal magát Jézus is jelképezi, ami az ókeresztény korban titkos hitvallása volt a keresztényeknek. A hal görögül ikhthüsz, ami mozaikszóként: IKHTHÜSZ = Ieszousz Khrisztosz, Theou Üosz = Jézus Krisztus, Isten fia, Megváltó. A hal tehát Jézus Krisztust és a keresztényeket együtt jelképezi.
Jézus példázatában Isten országa hasonló a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle halat összegyűjt, ezután következik a halak válogatása (Máté 13,47–48). Figyelemre méltó, hogy a csodálatos halfogáskor a háló még nem bírja a terhelést, szakadozni kezd. Amikor a föltámadott Jézus szavára a halfogás megismétlődik, a halakkal megtelt hálót ki tudják vonni a partra, és nem szakad el. (János 21,11)
A háló kivetését, a halászatot eljátszhatjuk a gyerekekkel egy székekből épített hajóból egy hálódarabbal és papírhalakkal. A papírhalakat maguk a gyerekek készíthetik, egyéni karaktert adva a figurának.
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Gyerekszemmel / Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek menüpont alatt.
Minden értetek van!
/Kategória: Napi áhítat2Kor 4,15–18
Egy gyermek mindig felfelé néz, mert körülötte csupa felnőtt van, akiktől várja élete biztonságát, keresi bennük a szeretetet. Egy felnőtt sokszor a körülötte levőkre néz, mintha most is tőlük várná el ugyanezeket, s meg kell, hogy lepődjön, mennyire „kicsik”, akiket ő oly hatalmasaknak gondolt. Egy idős ember pedig újra felfelé kezd nézni, mert ő már tudhatja, minden csak azért történt egykor, hogy a „kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére”.
Rengeteget változunk életünk során, sok mindent elhagyunk, és sok minden elhagy minket. Külső emberünk is megromlik, de a belső újulhat napról-napra. Hogyan? Úgy, hogy átértékelődnek a dolgok. A „pillanatnyi könnyű szenvedések” perspektívát kapnak az „örök élet dicsőségére” nézve.
Megtanulunk a láthatatlanokra nézni, amik még feljebb vannak, mint az emberileg nálunk erősebbek, tapasztaltabbak. Megtanuljuk Isten céljait keresni életünk eseményeiben: nem az okokat kutatva, hanem a célt, az Isten dicsőségét.
Egy darázs repült be a konyhába. Nem akartam megölni, de azt sem, hogy bennmaradjon. Neki sem volt jó benn, hiszen elvesztette szabadságát. Azt találtam ki, hogy egy nagy gyufásdobozzal elkapom, visszaviszem az ajtóhoz, s ott kiengedem a szabadba. Vajon a darázs érezte-e a gyufásskatulyában a szabadulás eszközét…
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
04-3. A csodás halfogás
/Kategória: Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek, GyerekszemmelKépforrás: 123RF
Csoportháló (Verbális-nyelvi, testi-mozgásos, kapcsolati)
Kérdezzük meg a gyerekektől, milyen hálófajták szerepeltek eddig a halászos történetekben? Emlékeznek-e arra is, hogy melyik hogyan működött? (kivetőháló / dobóháló, merítőháló, vontatóháló / kerítőháló)
Mit tettek a halászok a hálókkal, miután megérkeztek a halászatból?
Bizony, a halászok dolga volt az is, hogy a hálóikat megtisztítsák, kijavítsák, előkészítsék a következő halászatra. A hálórendezéshez pedig türelem kell, ahogy magához a halászathoz is.
Készítsünk most egy olyan hálófajtát, amivel nem halat fogunk, hanem történetet. A hálónk kerek lesz, ezért leginkább a dobóhálóhoz hasonlít. A neve pedig: csoportháló.
Álljanak a gyerekek egy nagy körbe, és válasszunk kezdő játékost. Adjunk a kezébe egy gombolyag vastag, erős fonalat. Egyik kezével fogja meg erősen a fonal végét, másik kezével dobja oda valakinek (aki nem a szomszédja) a gombolyagot. Aki elkapja, szintén fogja meg az egyik kezével a fonalat, a másikkal pedig dobja tovább valaki másnak. Igyekezzenek pontosan dobni a játékosok, hogy a társuk el tudja kapni a gombolyagot. Ha mégis leesik és elgurul, a játékvezető tud segíteni. Addig „szőjük” a hálót, míg elég sűrű nem lesz, és megtart egy-két nagyobb és könnyebb labdát vagy lufit.
Tegyen a csoport halászó mozdulatokat a hálóval és benne a labdákkal/lufikkal: Engedjék mélyre a hálót, majd lassan, mintha erőlködnének, emeljék fel és feszítsétek meg. Végül egyik oldalra borítsák (gurítsák) ki a fogást (a játékvezető fogadhatja és teheti félre).
Mielőtt megnéznénk a „halakat”, rendezni kell a hálót. A mi esetünkben ez azt jelenti, hogy szépen visszafejtjük és gombolyítjuk a fonalat, hogy legközelebb is használható legyen. Akinél a gombolyag van, tekerje vissza rá a fonalat, közeledve a következő fonaltartóhoz. Adja át neki a gombolyagot, aki folytassa a gombolyítást, a következő társ felé. A gombolyítást megkönnyíthetik a gyerekek, ha mélyre viszik vagy magasra emelik a hálót. A gombolyító mozgása megmutatja, melyikre van inkább szükség.
Ha a gomolyag készen áll a következő halászatra, nézzék meg a gyerekek, mit fogtak. A labdákon celluxszal ráragasztva, a lufikon alkoholos filccel rárajzolva halformák találhatók, bennük egy-egy kifejezés, ami megfelelő sorrendben a történet vázlatát adja:
Hálótisztítás
A mogorva Simon
A vándortanító
Evezz a mélyre
Kivetem a hálókat
A szakadozó hálók
Emberhalász leszel
Miklya Luzsányi Mónika: Halászok a Genezáret partján – A csodálatos halfogás
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Gyerekszemmel / Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek menüpont alatt.
Böjti morzsák
/Kategória: Ajánlások, Könyvajánló, Média, ÜnnepÓdor Fanna új könyvében is megszólalnak a Szívöltöztetés című adventi kötetből ismert Réka és Anya, Papa és Dédike. Rajtuk kívül még sok szereplő és nézőpont jelenik meg a böjti morzsaszedegetésben. A kötet önvizsgálatra és empátiára késztető írásai mindennapi olvasmányunkká válhatnak akár nagyböjt idején, akár más, elmélyülésre szolgáló, lelki csendességet kívánó időszakban. A gyereknézőpontot megszólaltató írások pedig alkalmasak otthon vagy hittanórán való felolvasásra is a gyerekek számára.
Alábbiakban a kötet két indító írását közöljük, ami a nagyböjti időszak indító egyházi hagyományához kapcsolódik.
Ódor Fanna: SZÍNE-VISSZÁJA
Böjti morzsák
Bódi Kati grafikáival
Parakletos Könyvesház, 2024
Ódor Fanna
Hisztihagyó kedd
– Anya, mi az a húshagyó kedd?
– A böjt kezdete.
– És mi az a böjt?
– A húsvét előtti negyven nap, amikor igyekszünk még jobban Istenre figyelni.
– És ehhez el kell hagyni a húst?
– A böjt azt jelenti, hogy valami számunkra fontosat elhagyunk, lemondunk róla, hogy jobban tudjunk Istenre figyelni.
– Mert Isten nem figyel ránk, ha húst eszünk?
– De, Ő mindig figyel ránk. Inkább a mi figyelmünkről van szó.
– De én nem tudok jobban odafigyelni, ha nem eszem húst. És amikor éhes vagyok, akkor csak arra tudok gondolni, hogy mikor eszünk már…
– Nem csak hússal lehet böjtölni. Régen ez volt a szokás. De bármit elhagyhatsz, amiről úgy érzed, hogy az segít közelebb kerülni Istenhez…
– Megvan!!!! Nekem ez hisztihagyó kedd lesz. Szerinted kibírom negyven napig, hogy ne hisztizzek meg ne nyafogjak?
– Ne tervezz olyan hosszan! Minden reggel határozd el, hogy MA nem teszem. Akkor naponta kibírhatod.
Szívező szerda
Kicsi Réka a lábát lógázva ült a kopott padon, és nézte, ahogyan nagyapja a hamarosan kezdődő kerti munkákhoz készíti elő a szerszámokat. Iskola után mindig Boldi papának mesélt először, hiszen a szülei estig dolgoztak.
– Képzeld, Papa, a katolikus hittanosokat ma elvitték a templomba, és mikor visszajöttek, maszatos volt a homlokuk. Szóltam Zsófinak, de azt mondta, hogy nem szabad lemosni. Hamuval rajzoltak a homlokukra keresztet, de nem tudta, hogy miért, csak azt, hogy még ne mossa le.
Boldizsár jóízűen mosolygott a megfogalmazáson, és letette az ásót, amit élezett, mert tudta, hogy ez hosszabb beszélgetés lesz. A kislány mellé telepedve kezdte magyarázatát:
– Ma van hamvazó szerda. Tavalyi barka hamujával rajzolnak ilyenkor a katolikus papok.
– Hamuval? Miért nem csillámporral vagy liszttel? – kérdezte tágra nyitott szemmel a kislány.
– Hát a csillámpor elég furcsán venné ki magát – kacagott fel a férfi –, de a liszt nem rossz ötlet. Viszont a hamunak jelentése van. Ilyenkor ugyanis azt mondják: „Emlékezz rá, hogy porból lettél, és porrá leszel.”
– Az mit jelent?
– A Biblia azt írja, hogy Isten porból teremtette az első embert… és amikor meghalunk, a testünk elporlik – jött a magyarázat.
Réka egy kis időre elgondolkodott. A tavasz kezdete volt. A fák némelyike már rügyezett, a ház mögötti árnyékos részen hóvirágszőnyeg fehérlett, pár kismadár civódott hangosan a még csupasz ágak között. Nehéz volt a halálra gondolni, miközben az élettől pezsgő tájat nézte. Pár perc múlva megszólalt:
– Miért kell erre emlékezni? Azt szoktad mondani, hogy amikor meghalunk, az olyan, mint a tél, és utána jön az örök tavasz a Jóistennél. Akkor miért emlékezzünk a télre? Az szomorú lenne, ha nem lenne utána tavasz. Miért nem a tavaszra emlékezzünk?
– Te mire emlékeztetnéd az embereket, Kedves? – adta vissza a kérdést Boldizsár.
Réka szeme felcsillant. Úgy tűnik, már készen volt a válasz:
– Én szívecskét rajzolnék a kezükre, hogy mindig lássák. Arra emlékeztetné őket, hogy az Isten szeret minket.
– Remek ötlet! – mondta a férfi.
– Van is tetkós filcem, amivel a bőrünkre lehet írni – lelkesedett be a kislány.
– Kihozod? – kérdezte a nagyapja.
Réka eltátotta a száját, majd ujjongva mondta:
– Persze! És rajzolhatok rád szívet? Te meg nekem, jó?
– Naná! Hogy mindig emlékezzünk a legfontosabbra.