Jel 5,1–10 A mennyei istentisztelet középpontjában áll az oroszlán, aki győzött (Júda törzsének jelképe), de úgy, mint az Isten Báránya, aki megöletett (mert helyettes áldozat a bűneinkért). A kettős jelkép együtt igaz. Csak úgy győzhetett, hogy odaadta önmagát. Ezért az Ő dicséretét zengi minden, mert vállalta, elvégezte. Ő az, aki értelmet ad a világtörténelemnek (könyv, […]

Jel 3,14–22 Most, aratáskor nem is idegen, hogy az aratás az ítélet képe. Ami beérett, az most levágatik. A régi kép szerint a „kaszás” a halál, aki az életet learatja. Valóban lehet így is nézni az élet végét: nem szomorkodva, nem félve, hanem hálát adva mindazért a jóért, amit átélhettünk. Lehet úgy tekinteni, hogy akinek […]

Jel 3,7–13 Van, akire többet lehet bízni. Egyik gyülekezet tönkremegy attól, hogy benne megjelennek máshonnan jövők, más gyülekezetekben pedig ez a legnagyobb ajándék. Van, ahol a tévtanítók megjelenése riadalmat okoz, van ahol épp a misszió eredménye, hogy ott még ők is megváltozhatnak. A testvérszeretet gyülekezetének megvallja a mennyei Úr, hogy szereti őket, s ezért kapták […]