Ézs 42,5–13
Az ember szemét, szívét betölti mindaz, ami körülötte van. Ezek alapján gondolkodik, viszonyít, értelmez. A körülöttünk levő világ valóban tele van csodákkal – elég mostanában egy krókuszra rácsodálkoznunk.
De mindezek az anyagi valósághoz tartoznak, s a világ mérhetetlenül több, mint a benne lévő anyagok összessége! Hiszen, ha az udvarra összehordunk egy teherautónyi téglát, cserepet, faanyagot, s veszünk néhány zsák cementet, meszet – attól az még nem lesz ház! S ha ház lesz belőle, az sem magából az anyagból következik, hanem az építőből, annak gondolatából, tervéből, tudásából, ötleteiből. És még mennyi variáció áll rendelkezésre, nagyságban, beosztásban, hasznosságban, szépségben…
Az égben, földön, vízben élő minden teremtmény anyagában ugyanaz, mint a körülötte lévő élettelen világ – mégis micsoda különbség!
Minden, ami körülöttünk van, emlékeztet a Teremtőre, de nem hordozza Isten képét, hogy azt imádhatnánk. A természetet Isten formálta, de az nem Ő maga! A teremtettség létezésének önmagában semmi értelme, csak ha a Teremtőre mutat, hiszen az anyag csak eszköz, sohasem cél!
Ha az ember az anyagban hisz, akkor Isten kiszolgáltatja őt az anyagnak, de ez szükségszerűen magával hozza a testiséget.
„Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett.” (Róm 1,25)
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
05-5. A római százados hite
/Kategória: Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek, GyerekszemmelKépforrás: 123RF
Ujjpárbaj (Testi-mozgásos, kapcsolati)
Kiindulóhelyzetben párban egymással szemben, támadóállásban állnak a gyerekek: egyik láb előrébb helyezkedik el. Kezet fognak a párjukkal úgy, hogy a mutatóujjuk kinyújtva, előre, kissé felfelé néz. Az összefogott kézzel azonos láb van elöl, és a lábaik nem mozdulhatnak el. Ebben a helyzetben kell a kinyújtott mutatóujjal megbökni a másikat. Az összefogott kéz csuklóján, alkarján nem érvényes, de könyöktől már a teljes testfelületet érheti találat, a lábakat is. A fejre viszont vigyázni kell, ahogy a durvulásra is. Mindkét kézzel lehet játszani, mondjuk három nyert menetig. Majd lehet párokat cserélni!
Vigyázzunk, az ujjvívás nem veszélytelen, a szkanderhez hasonló dinamizáló erőgyakorlat. Nagyobb gyerekeknek való.
Szempárbaj, farkasszem (Testi-mozgásos, kapcsolati, verbális-nyelvi, önismereti, egzisztenciális)
Szintén párban helyezkednek el a gyerekek, néhány lépés távolságra, és szemrebbenés nélkül néznek egymás szemébe. Csak a tekintetek találkoznak, arcjáték, fintor stb. nem ér, lehetőleg rezzenéstelen arccal kell állni a másik tekintetét. Ha valaki pislant vagy elneveti magát, akkor elvesztette a párbajt. Ilyenkor párt lehet cserélni.
Variáció: A páros távolabbról, de látótávolságból kezdi a szempárbajt, majd lassan, lépésről lépésre közelednek, végül megállnak egymással szemben kb. egy lépésre a felek.
Játék után beszélgessünk:
Ki hogyan érezte magát a szempárbaj során? Kinek hogy sikerült? Min múlik a tekintet „állóképessége”?
Képzeljétek el, hogy a harcmezőn néztek farkasszemet az ellenféllel. Aki meg is ölhet akár. Vajon ott hogy sikerülne állni a másik tekintetét?
Képzeljétek el, hogy az ellenfél nem egy másik harcos, hanem egy súlyos betegség. Hogy tudnánk ilyen helyzetben „farkasszemet nézni” a halállal? (Lásd ezt a képet)
Miklya Luzsányi Mónika: Istentől istenig – Parancsszó
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Gyerekszemmel / Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek menüpont alatt.
Nem adom dicsőségemet másnak
/Kategória: Napi áhítatÉzs 42,5–13
Az ember szemét, szívét betölti mindaz, ami körülötte van. Ezek alapján gondolkodik, viszonyít, értelmez. A körülöttünk levő világ valóban tele van csodákkal – elég mostanában egy krókuszra rácsodálkoznunk.
De mindezek az anyagi valósághoz tartoznak, s a világ mérhetetlenül több, mint a benne lévő anyagok összessége! Hiszen, ha az udvarra összehordunk egy teherautónyi téglát, cserepet, faanyagot, s veszünk néhány zsák cementet, meszet – attól az még nem lesz ház! S ha ház lesz belőle, az sem magából az anyagból következik, hanem az építőből, annak gondolatából, tervéből, tudásából, ötleteiből. És még mennyi variáció áll rendelkezésre, nagyságban, beosztásban, hasznosságban, szépségben…
Az égben, földön, vízben élő minden teremtmény anyagában ugyanaz, mint a körülötte lévő élettelen világ – mégis micsoda különbség!
Minden, ami körülöttünk van, emlékeztet a Teremtőre, de nem hordozza Isten képét, hogy azt imádhatnánk. A természetet Isten formálta, de az nem Ő maga! A teremtettség létezésének önmagában semmi értelme, csak ha a Teremtőre mutat, hiszen az anyag csak eszköz, sohasem cél!
Ha az ember az anyagban hisz, akkor Isten kiszolgáltatja őt az anyagnak, de ez szükségszerűen magával hozza a testiséget.
„Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett.” (Róm 1,25)
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
A láthatatlan Isten nem fér bele a láthatókba!
/Kategória: Napi áhítatZsolt 115,1–11
Ebben a parancsolatban nem csupán arról van szó, hogy ne próbáljuk meg kiábrázolni valamilyen szobor formájában a láthatatlan Istent, hanem hogy semmiféle „kezünkcsinálmányát” ne tekintsük imádat tárgyának! Mindezek csak általunk élnek, félelmeinket vagy épp reménységünket ábrázolják ki, de nincs közük az élő Istenhez!
Ha elővesszük egy öt éves korunkból való fényképünket – egy aranyos, vagy épp csintalan gyermeket láthatunk. Tudjuk, hogy ott a képen mi vagyunk, mégsem gondoljuk, hogy az az egyetlen pillanat vagyunk csupán. Még a magunk létét sem tudjuk felfogni, nemhogy Isten nagyságát. Hogy is gondolhatja valaki, hogy egy kőszobor vagy más „kultusztárgy” lehet Isten képe, amely előtt leborulunk! Hogyan is ábrázolhatná ki egy szobor, amikor az egész teremtettség sem képes teljességgel befogadni ŐT!
Vannak népek, akiknél tilos a fényképkészítés, mert azt mondják, megkötözi az ember lelkét. Foglyul akar ejteni egy pillanatot az örökkévalóból. Ők talán megéreztek valamit a parancsolat lényegéből…
El kell fogadnunk, hogy Isten végképp nem fér el sem fantáziánkban, sem képeinkben, sem ismeretünkben, mert mérhetetlenül több azoknál. Mindnyájan „őbenne élünk, mozgunk és vagyunk…” (ApCsel 17,28).
Kedves Isten!
Mérges leszel, amikor művirágot látsz? Én a helyedben az volnék, ha igazikat teremtettem volna.
Hanna
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
A teremtés dicsérete
/Kategória: Napi áhítatZsolt 104,1–9
Az ember azt érzi igazán a magáénak, aminek magalkotásában valamilyen mértékben részt vett. S egyik legnagyobb sikere, ha ezt mások is értékelik.
Amikor embereket dicsérünk, dicsőítünk, akkor mindig nagy veszélybe kerülnek. Eltolódhatnak a mértékek, és értékesebbnek látunk egyeseket, mint másokat. S az ember a sikert nem sokáig képes elviselni. Eltorzul tőle.
Ugyanakkor a legnagyobb Alkotót, aki ezt a világot létrehozta, a legnagyobb Művészt, aki a szépséget elrejtette az arányokban és színekben, adott szemet ezek meglátására; s a legnagyobb Feltalálót, aki a teremtmények végtelen gazdagságával ajándékozta meg ezt a Földet – Őt nem dicsérjük? Amikor felfedezünk valamit, csak azt „fedezzük fel”, ami már régen készen van; amikor építkezünk, azokat a törvényszerűségeket használjuk, melyeket a nagy Építőmester gondolt ki.
Isten dicsőítése teheti helyére a MÉRTÉKET. Az Ő hatalmasságához képest minden emberi nagyság eltörpül. Ha ezt megtanuljuk, akkor tudunk egymásért is hálásak lenni a Teremtőnek, s az irigység helyére a kölcsönös tisztelet léphet. Ezért parancsolja: „Ne csinálj magadnak faragott képet!”
Különös dolog egy hegytetőről megnézni egy falut, repülőgépről egy hatalmas várost, vagy az űrből a Földet. Hol is vannak az emberek? Mint apró hangyák, vagy alig látható porszemek. És Isten nem eltapossa őket, hanem eljön és szenved értük, hogy megmenthesse mindnyájukat…
Isten képe
/Kategória: Napi áhítatFil 2,6–11
Szeretnénk Istent látni – olyannak, aki felfogható, beazonosítható, használható. Szeretnénk, ha ennek a világnak része lenne, ellenőrizhetően, mérhetően.
Ő azonban lényege szerint láthatatlan, beazonosíthatatlan, s nem tudjuk kihasználni sem. Ő titok. Ráadásul rejtőzködő Isten (Ézs 45,15). Egyetlen formában mutatta meg magát – Jézus Krisztusban. „Ő a láthatatlan Isten képe.” (Kol 1,15) Azért mondott le minden dicsőségéről, mert annyira nem értettük Őt. Csak annyi fogalmunk volt róla, mint a póknak lehet az emberről: „Érdemes a közelében lakni, mert jó vadászterület, de elszaggatja hálóimat…” – ennyit tudnánk csak?
Nagy veszély mostanában a „jólét evangéliuma”. Ami azt hirdeti, hogy Isten mindent varázsütésre csinál: autót ad, sikert, pénzt, jólétet. Micsoda tévedés! S hányan a hálójába esnek ennek a becsapásnak! Isten nem az emberi vágyak betöltője! Nem imádságautomata, amelybe bedobom a megfelelő szavakat, és kijön a „jólét”! Ez a bálvány! Akinek az emberek parancsolnak.
Istennél ez másként van. Ő SZENVEDNI jött ebbe a világba, s a világ nem is fogadta be Őt, nem dicsőítette, s még fejét sem volt hová lehajtani. S nekünk sem ígért többet vagy mást. Együttszenvedést, várakozást – ám közben reménységet!
Árnyék mögött fény ragyog
nagyobb mögött még nagyobb,
amire nézek, az vagyok.
Gyökössy Endre
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Az emlékeztető ember
/Kategória: Napi áhítatNeh 12,27–43
Egy esztendő éppen 365 nap 4 óra 11 perc 13,92 másodperc. Így az európai időszámítás többször is naptárreformot tartott, míg a naptár „lefedte” a plusz időket. XIII. Gergely pápa 1582-ben egy bizottságot hozott létre, s megállapította, hogy a Julius Caesar óta eltelt mintegy ezer év felhalmozódott napjait úgy tudják csak helyre tenni, ha 1582 október 4-e után közvetlen 15-e következik a naptárban. A további tévedések elkerülése végett elrendelte, hogy csak azok a századvégi évek legyenek szökőévek, melyek 400-al oszthatóak, a többi nem. Így lett 2000 is szökőév. Maradt még néhány másodperc kallódóban, de az csak 4915-re halmozódik fel újra egy nappá…
Ajándék tehát ez a nap! Legyen nekünk is belső „naptárreformunk”! Használjuk ezt a plusz napot azokra az elmaradt dolgokra, melyek kásahegyként nőnek már régóta előttünk: levelek, látogatások, rendrakás. Ha elcsendesedésünkben is szeretnénk lemaradást behozni, olvassuk tovább Nehémiás könyvének záró fejezeteit, melyek már a messze hallatszó örömről szólnak, Jeruzsálem nagy újjáépítésének hangjairól. Hadd legyen ez a nap lelkileg is ajándék mindannyiunknak!
Istennek kedve telik abban, hogy velünk jót tegyen. Ő azonban keveset talál, aki ezt elhiszi – ezért vannak kevesen azok, akik ezt megtapasztalják.
M. B. Schlink
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
A törvénytisztelő ember
/Kategória: Napi áhítatNeh 8,5–9; 9,1–3;10,30
A nép valódi megújulása abból fakadt, hogy belenéztek a törvény tükrébe, s megszomorodtak a maguk törvénytelenségei miatt (8. fejezet). Ez elvezette őket a bűnvallásig (9. fejezet), s a bűnbocsánatért való hálaadás megérlelte bennük az elkötelezettséget. Nehémiás és a nép vezetői ALÁÍRJÁK a megállapodást, hogy Isten törvénye szerint kívánnak élni (10. fejezet). Így lesz a törvény életük vezérévé, mely inti s ösztönzi őket a helyes életre.
A valódi megújulás ilyen sorrendben működik bennünk is:
l/ összetörettetés (bűneink meglátása, megvallása)
2/ hálaadás (a bűnbocsánat elfogadása)
3/ engedelmesség (odaszánt élet – hálából)
Egész hónapban az első parancsolat szerint kerestük az Isten útját. Közelítettük az ige egyszerű, s közvetett üzeneteivel egyaránt.
Isten vágyik a velünk való kapcsolatra, ezért teremtett minket. Szeretetből adta a parancsolatokat. Nem bezárni akar, hanem szabaddá tenni: a JÓRA. Ez csak VELE EGYÜTT, a Neki való elkötelezettségben mehet végbe!
A korlátok minket védenek, parancsai minket őriznek!
A legszebb szó, amit a teremtmény Istenének mondhat: IGEN.
M. A. Trapp
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
05-4. Istenek és az egy Isten
/Kategória: Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek, GyerekszemmelKépforrás: 123RF
Római és görög istenek (Verbális-nyelvi, vizuális-térbeli)
A történet két római istent nevez meg, pedig csak főistenből volt tizenkettő Rómában, nem beszélve a kisebb jelentőségű istenekről. A római hitvilág eredetileg különbözött a görögtől, de később a római isteneket azonosították a görög istenekkel, illetve többet át is vettek közülük. Így a római főisteneknek megvan a görög megfelelője is.
Alább a 12 római főisten és görög neve szerepel, a főbb szerepkörökkel. A rajz görög és római isteneket ábrázol (kattintással nagyítható).
Jupiter – Zeusz
a Legnagyobb és Legjóságosabb isten
Juno – Héra
Zeusz felesége, a házasság istennője
Mars – Árész
a háború és a harc istene
Apollo – Apollón
a gyógyítás, a művészetek és a vadászat istene
Diana – Artemisz
a vadászat istennője
Minerva – Pallasz Athéné
a tudományok, a mesterségek, a bölcsesség istennője
Mercurius – Hermész
a pásztorok, utazók, kereskedők és ékesszólás istene
Vesta – Hesztia
a házi tűzhely, az otthon és család istennője
Ceres – Déméter
az anyai szeretet, földművelés istennője
vizek és tengerek istene
Venus – Aphrodité
a szépség és szerelem istennője
Vulcanus – Héphaisztosz
a tűz és kovácsok istene
Kép: 123RF
Források:
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Gyerekszemmel / Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek menüpont alatt.
Aki „átlát a szitán”
/Kategória: Napi áhítatNeh 6,1–16
Több helyen is olvasunk arról, hogy az ellenség egyik eszköze a „belefárasztás” a folytonos küzdelembe. Ha az ember állandóan ellenállásba ütközik, előbb-utóbb megadja magát.
Megpróbálják ezt Nehémiással is, s nincs túl egyszerű dolga, mert ellenségei kifogyhatatlanok az ötletekben. De ő átlát szándékukon, s tudja, hogy Isten akarata a fal megépülése. Hogy is nem bizonytalanodott el? Csak annyit tudott: ha az ellenség kitartó, neki még kitartóbbnak kell lennie. S nagyon kellett tudnia, hogy mit szabad és mit nem. Azért mert az ellenség szabálytalan, ő nem lehet az.
Résen kell lennünk, hogy a mi ellenségünk ki ne tudjon mozdítani erősségünkből. Csak az Isten törvényéhez való ragaszkodás őrizhet meg minket is minden helyzetben! Semmiféle cél nem szentesíti a törvénytelen eszközöket. Van, amibe nem mehet bele egy keresztyén ember.
Ehhez bölcsesség kell. Nem csupán a törvény ismerete, hanem annak meglátása, hogy mit tehetek, s azt hogyan tegyem. Tapasztalat és istenfélelem.
Aki kéri a világosságot, az megláthatja, vagyis „átlát a szitán” – ahogy a közmondás mondja.
Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis.
József Attila
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
05-3. Kinek a hatalma?
/Kategória: Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek, GyerekszemmelKépforrás: 123RF
Pajzsalakzat székekkel (Testi-mozgásos, kapcsolati)
Emlékeztek a római légiók híres pajzsalakzatára? A légionáriusok egy csoportja szorosan beállt több sorba, és a pajzsaikkal zárt alakzatot hoztak létre, amit az ellenfél nehezen tudott átütni vagy megbontani. Mi volt az alakzat neve? Melyik állathoz hasonlít?
Próbáljunk meg együtt egy ilyen alakzatot alkotni a székeinkkel lépésről lépésre, fokozatonként. A székek lesznek most a pajzsok:
Valószínűleg nem megy majd minden első szóra úgy, mint a karikacsapás. De hívjuk fel a gyerekek figyelmét, hogy a katonai alakzatok kialakítása, az együtt mozgás gyakorlása mindig fontos volt a katonák életében, és fontos ma is.
Miklya Luzsányi Mónika: Furcsa eset a zsinagógában – Istenek a légióban
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Gyerekszemmel / Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek menüpont alatt.