Teremtési rend

1Móz 1,26–31

Az embert Isten a hatodik napon teremtette. Minden szárazföldi állattal egy napon, hogy tudja: földi lény, s alázatot tanuljon. Mégis egészen külön teremtményként formálta meg, a maga Lelkét adta neki, s ezzel kiemelte – minden élőlénynek urává tette. Ez az ember méltósága. Így alázat és méltóság egyszerre kell, hogy legyen bennünk.

Az embert férfivá és nővé teremtette. A kettő együtt lehet csak emberré. Nem a férfi az ember, a nő pedig csak nő, hanem együtt, kettős megbízatással válhatnak csak emberré. Ezért, a feladatok különbözősége miatt kaptak külön személyiséget, különböző alkatot, így mindkettő rászorul a másikra.

Lényeges, hogy Isten nem két férfit vagy két nőt teremtett a kezdetekben, hanem kétneműen kötötte össze őket, így lehetetlenné vált minden homoszexualitás igazolása az egészséges ember számára.

Isten mindenre, amit teremtett, azt mondta, hogy jó. Ezzel vállalta is a felelősséget: teremtményeit képessé tette arra, hogy ezen a földön éljenek. Sok „tartalék-lehetőséggel” látta el őket, hogy életfeltételeiket megtalálhassák. Az ember pedig „istenképűséget” kapott, mindazt, ami Isten felé való vonzódását jelenti: ilyen a szeretet, gondolkodás, beszéd, alkotás, szépség, öröm, döntések, a dolgok értékelése, felfogása, önmaga s a világ léte értelmének keresése, a mérték, a lelkiismeret, megannyi csoda…

A világban a legtökéletesebb az ember.

Az emberben a legtökéletesebb a lélek.

A lélekben a legtökéletesebb a szeretet.

A szeretetben a legtökéletesebb az Isten.

Szalézi Szent Ferenc

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Jak 2,8–13

A parancsolat jelen, vagy jövő időben szól. Lehet olvasni ígéretként is: „Nem fogsz ölni.” Milyen biztonságot ad ez így nekünk? Nem tiltás, nem szabály, hanem lehetőség. Amit Isten ígér. Nemcsak az élet kioltásáról van benne szó, hanem mindarról, amit a parancsolat nem mond ki, de mégis benne van, amit a Hegyi beszéd elmond nekünk.

Záródjon e hónap egy rövid, az ifjúságnak szánt úrvacsorai liturgiából való elmélkedéssel:

Szabad lehetsz az élet tiszteletére!

Nem kell immár farkastörvények szerint élned,

kíméletlen konkurrenciaharcban és pusztításban.

Meg fogod becsülni a másik életét és egészségét,

még csak gondolatban sem kell őt a pokolra kívánnod.

Szemed megnyílik az erdő és madarak

szépségére,

még a meztelen csigát sem fogod eltaposni.

Nem kell agyonhajszold magad,

tönkretéve egészségedet,

szívinfarktust vagy gyomorfekélyt szerezve.

Felismerheted, hogy a teremtettségben

minden ajándék,

amit én szeretnék átadni neked, hogy vigyázz rá.

Ha engem szeretsz, szabad lehetsz az élet

tiszteletére!

Fabiny Tamás

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Mt 17,22–23

Áhítatos könyvünk jelképe a két kéz, melyek ujjai egy-egy parancsolatot fejeznek ki. Kezek a főszereplői e rövid elmélkedésnek is, melyet jó, ha lassan olvasol:

Isten megteremtette az embert és kezet adott neki.

Kezet adott arra, hogy építsen,

de az ember megtanult rombolni.

Kezet adott arra, hogy simogasson,

de az ember megtanult ütni.

Kezet adott arra, hogy vigasztaljon,

és ő bánt.

Kezet adott arra, hogy adjon,

és ő megtanult lopni.

Kezet adott arra, hogy hívjon,

és az ember elutasítja magától a másikat.

Kezet adott arra, hogy fölemeljen,

és ő sokszor tétlen marad.

Kezet adott arra, hogy azzal az életet óvja,

és ő megtanult ölni.

Kezet adott arra, hogy imádkozzon,

és ő megtanult átkozni.

Ezért Isten adott Valakit, akinek a keze:

simogat – vigasztal – ad – hív – fölemel – áld.

De a többi kéz átszegezte az Ő kezét.

Pilátus keze,

a katonák keze,

a tanítványok keze,

a mi kezünk,

a te kezed,

az én kezem!

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Zsolt 14

A XX. századi filozófiában nagy hangsúlyt kapott az „Isten halott” gondolat. Sokan a felvilágosodással hozzák kapcsolatba, hiszen ott kezdődött Isten tekintélyének megkérdőjelezése. Folytatódott azzal, hogy a különböző tudományok megkérdőjelezték Isten létét, máshonnan közelítették meg a kérdést az egzisztencialista filozófusok, majd mások azt kérdezték: „Hol volt Isten Auschwitz idején?”

Mindezek leginkább Isten hiányáról szólnak. Sokan nem a filozófia magasságaiból ismerik a szállóigét, hanem a falfirka gyűjteményből, melynek „szellemes” mondása így hangzik: „Isten halott – Nietzsche” – „Nietzsche halott – Isten”. Nietzsche, a múlt században élt filozófus nevéhez kapcsolják „Isten halálának” kimondását, de ő nem csupán azt állította, hogy meghalt, hanem azt, hogy az emberek ölték meg őt. „Hallottatok arról a bolond emberről, aki fényes délelőtt lámpát gyújtott, a piacra futott és szüntelenül kiáltozott: – Istent keresem! Istent keresem! Mivel ott épp sokan álltak, akik nem hittek Istenben, nagy hahotázást váltott ki viselkedése. – Hát elveszett? – mondta az egyik… A bolond ember közéjük ugrott, s átfúrta őket tekintetével. – Hová lett Isten? – ordította. – Én megmondom nektek! Mi öltük meg őt, ti is és én! Mi valamennyien az Ő gyilkosai vagyunk!”

A Biblia bolondnak mondja azt, aki nem hisz Istenben. S ha mélyebben belegondolunk: valóban milyen rossz az, hogy sokan megfosztják magukat Isten megismerésétől. Ezáltal élve szegényebb, „bolondabb” életet.

Ültem az Isten sírján,

megkönnyebültem:

enyém a lelkem s irhám,

megmenekültem.

Fölálltam, s viszarogytam,

nem volt hová mennem,

erőm sem volt, a harcban

megöregedtem.

Kányádi Sándor

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024