Lk 11,14–32

Jézust megpróbálják nyilvánosan lejáratni. A legnagyobbal vádolják, ami csak lehetséges, hogy Belzebub erejével vitte végbe a csodát. Meglopják a csoda erejét, hogy nekik lehessen igazuk. Még jó, hogy nincs rá hatalmuk. Mert vádjuk „nem jön be”, Jézus megválaszol nekik.

Azóta is sokakat, sokféleképpen próbáltak lejáratni csoportok, vagy akár egy nép előtt. Vádolták Isten választottait, mint Jóbot a Sátán. Próbáltak ellenük harcolni, s a legnagyobb vádat kimondani, de kiesett kezükből a fegyver, mert nem lehet eredményesen meglopni az Isten által adott cselekedetek hitelét.

Jézus fel is készíti tanítványait, hogy mondani fognak ellenük minden gonoszságot (Máté 10), s bántalmazni fogják őket, de nem győzhetnek felettük.

Az első századok keresztyéneit próbálták megvádolni azzal, hogy vért isznak, s ezreket pusztítottak el közülük, de nem volt elég erős a fegyver – mert a vádlók közül is sokan keresztyénné lettek azok halálát látva. „A keresztyének vére magvetés” – mondta annakidején Tertullianus egyházatya. Többeket nyertek meg halálukkal, mint életükkel!

Istenem, add, hogy ne ítéljek –

…

Istenem add, hogy mind halkabb legyek –

Versben, s mindennapi beszédben

Csak a szükségeset beszéljem.

Reményik Sándor

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Lk 10,25–37

Egy másik nagyon meglepő történet arról szól, hogy az ellenségnek tartott személy tesz jót velünk. Ráadásul azok helyett, akik Isten szolgáinak tartják magukat. A törvényre hivatkozva a pap és a lévita – nem érinthetnek tisztátalant –, irgalmatlanok. „A lopás ellentéte az irgalom.” (Pilinszky J.)

A samáriaiakkal való perlekedés visszanyúlik egészen az asszír fogság idejéig, amikor Kr. e. 722-ben elfoglalták az északi országrészt, s összekeverték a helyi lakosságot a betelepítettekkel. Később, a Makkabeusok idején még templomot is emeltek a Garizim hegyén a jeruzsálemi templom ellenpárjaként, Józsuéra hivatkozva. Mert ott kötötte meg Józsué a szövetséget Isten követésére (Józs 24).

Ez Jézus idejében már nem állt, de a kölcsönös gyűlölet megmaradt. Messze kerülték egymás városait, hogy ne kelljen köpniük, port lerázni a sarujukról, s tüzet kívánni a gyűlölködés miatt.

Jézus pedig épp egy „ilyet” állít példának. Aki nemcsak hogy irgalmas, de gondoskodó, áldozatkész, megbízható ember is – az ellenségével úgy tesz jót, hogy az nem is tud róla, nem tudja megköszönni, nem tudja visszafizetni.

Próbáljuk meg behelyettesíteni magunkat. Kin könyörülünk mi és mikor? Van szeretetünk úgy gondoskodni a másikról, hogy még csak meg se tudja?

A kéz legyek, mely váltig simogat,

Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.

Reményik Sándor

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Mt 18,1–10

A botránkoztatás szintén gyakori a gyülekezetekben. Sokan élnek szabadabban, mint mások, s így van, aki ezen megbotránkozik. Pál nagyon világosan ír erről is a korinthusiaknak (1Kor 6–7–8. részek), s a szeretetet teszi mércévé a botránkoztatás megítélésében. Ez az erősek felelőssége.

Viszont muszáj is, hogy botránkozások essenek, különben a gyülekezetekben soha nem történne semmi előrelépés. Hiszen oly sok gyülekezet kötözi meg híveit emberi szabályozásokkal, s botránkozásaik nem engedik a többieket növekedni a hitben.

Jézus itt azonban arról szól, hogy a gyermekek előtt hogyan beszélünk. Mert bennük egy életre el lehet rontani a hitet! Legyintésünk, hitetlenségünk, versengésünk, szeretetlenségünk, képmutatásunk megfertőzi őket, s a hitkezdeményeket tönkreteszi. Minden szülőnek nagyon kell erre vigyázni! De minden felnőttnek is, aki gyerekek előtt áll, vagy tanítja őket. Egész nemzedékeket lehet hitetlenné tenni a média befolyásán keresztül. Egy túl korán látott kép, vagy film életre szóló félelmet, szorongást válthat ki. A számokkal ellátott karikákra érdemes figyelni. De arra is, ha olyat láttál, ami zavart keltett benned – keress olyan embert, akivel tudsz beszélni róla, akiben megbízhatsz!

De mostanában az internet is ilyen „nagy tanítómester”, ami nagyban rontja sokak hitelét s hitét, mert semmi sem szent a felületen. Te mire használod? Vigyázz magadra és másokra is!

Az ókori bölcsek azt tanították, hogy a kicsinyeknek biztonságot kell adni az ismeretekben. Aki kétséget ébreszt egy 10 évesnél fiatalabb gyermekben, az megöli a lelkét.

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Dán 5,18–24

Az italozás sok ember vesztét okozta már. Gátlásoktól felszabadító hatása alatt olyan dolgokat engednek meg az emberek maguknak, melyekkel magukat teszik tönkre.

Egyik példa erre Bélsaccar király, aki hatalmas tivornyáján meg akarta alázni a jeruzsálemi templom szent edényeit. Ekkor egy kéz jelent meg a falon, s írni kezdett… A királyt még aznap éjjel megölték.

Azért tárgyaljuk a lopás e „fajtáit” ilyen részletesen, mert Isten dicsőségének, szentségének tisztelete teljesen elhalványult gyülekezeteinkben. Mindenki azt tesz, amit akar. A vezetők is, a lelkészek is, a gyülekezeti tagok is. Óriási veszélyben vagyunk hát!

Hányan lopják meg Isten dicsőségét pl. azzal, hogy bűnbánat nélkül úrvacsoráznak? Ezzel a maguk számára is csak a kárhozatot kockáztatva! Nem ugyanúgy alázzák meg Krisztus testét, a „szent edényeket”, mint egykor Bélsaccar király?

Pál így figyelmezteti a korintusiakat erre: „Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból. Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úrnak testét, ítéletet eszik és iszik önmagának. Ezért erőtlenek és betegek közöttetek sokan, és ezért halnak meg számosan. Mert ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá.” (1Kor 11,27–30)

…akkor tudtam meg, hogy színed előtt állok,

ragyogó szemedből nem menekülhetek,

s hogy minden életért én adok számot,

minden halálért én felelek!

Kádár Ferenc

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024