ApCsel 5,1–11

Ez a megdöbbentő történet azért van benne a Bibliában, hogy az ember egyszer s mindenkorra tisztában legyen Isten és a saját maga tulajdonával.

Hiszen e házaspárnak nem azért kellett meghalnia, mert a sajátjukból félretettek, hanem mert hazudtak az apostoloknak, Istennek és maguknak is.

Amit egyszer odaadtunk Istennek, ne próbáljuk visszavenni tőle. Sok keresztyén tesz nagy fogadalmakat, cipeli oda Jézus keresztjéhez a bűneit, de néhány nap után szépen visszaszedegeti őket. Ez azért is rossz, mert Jézus Krisztus tényleg elvette azokat, és valóban meghalt miattuk. Miért nem hagyjuk ott, ahova való? Ilyen lehet a kívánság is. Vannak dolgok az életünkben, melyeket lerendeztünk. Mégis igaz a gyónási történet, amikor a pap figyelmeztet valakit, hogy azt a bűnét már többször is megbánta és meggyónta, mire az illető így válaszol: igen, de jó rá emlékezni.

Ha Istennel lezártunk valamit, akkor az maradjon is lezárva, s ne keresgéljük hozzá a rozsdás kulcsot!

– Még kicsi a lányom, de már most gondot okoz, hogy ha növekedni kezd, hogyan terelem majd a helyes útra.

– Nem kell erőszakosan a helyes útra terelned, elég ha te azon jársz.

Kun Erzsébet

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Lk 15,11–32

Talán még nem olvastuk ezt a történetet úgy, hogy ne a tékozlás, hanem a kívánság került volna a középpontba. Pedig azzal, hogy a kisebbik fiú elkéri apjától a vagyon rá eső részét, az önállósodást kívánja meg.

Azt hiszem ez mindannyiónk vágya. Vannak korszakok az ember életében, amikor fokozottabban előjönnek ezek a gondolatok. Amikor terhessé válik a szülői ház, a szokások, vagy maga a tér, ahol élek. Sokan más városba kerülve, egyetemista, főiskolás korban élik át ezt. Mások inkább a középiskolás évek alatt.

A tékozló fiú is önálló szeretne lenni, autonóm – ahogyan ma mondjuk.

Több alkalommal dolgoztuk már fel a történetet különböző közösségekben, s eljátszottunk azzal a gondolattal is, hogy mi történt volna, ha a pénzén házat vesz, megnősül, és éli dolgos életét?

A legnagyobb baj az volt, hogy túl korán akart önállósodni, amikor még nem volt rá érett.

Sok dolgot elrontunk az életünkben, amit később megbánunk. Vágyunk a függetlenségre, de lehet, hogy ezzel megbántjuk szüleinket. Nem szeretjük a kötöttségeket, ezért viselkedünk úgy az iskolában. Nem szívesen mozgunk korlátok között, ezért terhes időnként a templomba menni.

Lázadásainkban, törekvéseinkben induljunk ki mindig az Atyai háztól, s oda is érkezzünk meg!

Nagy a kívánság, a vágy erős, a remény fénye kicsi, és mindig a távolban imbolyog.

Nádas Péter

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Mk 10,35–45

Jakab és János szívében él egy vágy: ott ülni Jézussal az Isten országában. Ezt kívánjuk magunknak és másoknak is. De Jakab és János még a helyet is szeretné megválasztani: Jézus jobbján és balján. Jézus nem szeretné szemükbe mondani, hogy a kérés eleve rossz, ezért másfelől közelíti meg a kérdést. De kiderül minden, s a tanítványok megharagszanak kérdező társaikra.

Bennünk mennyire van érvényesülési szándék? A karrier, az előbbrejutás vágya? Akarunk-e elsők lenni? Szeretünk-e elöl ülni egy teremben vagy a templomban? Baj-e, ha valakiben vannak ilyen szándékok?

Jézus más irányba tereli a gondolatokat, s mindenkinek mondja a konfliktus feloldását. Lehet, hogy a világban ez így van, de köztetek ne így legyen. S magát hozza fel példának. Neki igazán joga, hatalma lenne uralkodni a tanítványok fölött, mégis úgy él közöttük, mint aki szolgál. Talán megalázónak tűnik ma szolgának lenni, de Jézus szemében a legnagyobb dicsőség.

„Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

Írmagját se tűrd magadban semmiféle érvénysülési szándéknak. Mert ahogy előbbre törtetsz az életben, úgy csúszol vissza önmagadba…

Weöres Sándor

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Lk 16,13

Az emberi vágyak középpontjában a pénz áll. Vannak, akik szerint a pénz irányít mindent, s pénzen bármit meg lehet vásárolni. Naponta látjuk, hogy milyen nagy szerepe van a pénznek, sok embert az iránta való vágy hajt és éltet. Milyen tömeghisztéria tud kitörni, ha valahol valamit olcsóbban lehet vásárolni. Vagy milyen tömegesen veszik az emberek a lottószelvényeket egy-egy nagyösszegű nyereménynél. Megfigyelhető, hogy nagyvárosok főtereit hogyan veszik át a modern élet „tartalommal teli” templomai, a bankok és pénzintézetek a kis üzletek helyén.

Nem véletlenül mond már az Ószövetség is kemény kritikát a gazdagokra (Ézsaiás, Ámósz könyvei), s nem véletlenül fogalmaz Jézus is végletesen ebben a kérdésben.

Vagy szabadok vagyunk, vagy megkötözöttek. Vagy a mammont szolgáljuk, vagy Istent. S a pénzhez és anyagi értékekhez való ragaszkodás megkötözheti életünket úgy is, hogy nem vagyunk gazdagok, sőt észre sem vesszük… Jézus úgy fogalmaz: szereti – gyűlöli; ragaszkodik – megveti. Nem véletlenül, hisz már akkor is nyilvánvaló volt, hogy mi irányítja az embereket. A legszörnyűbb hírek közé tartoznak azok, amikor valaki néhány forintért ontja ki más ember életét…

Jézus nem elutasításról beszél, hanem arról, hogy a pénznek is helyén kell lenni életünkben. Semmiképpen nem központi helyen. Ott egyedül Isten lehet.

„Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle… Mert minden rossznak a gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.” (1Tim 6,6–7.10)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024