Üzenet — Téma:

* Jézus mennyei Király. A te szíved királya is.

Előzmények:

Betániában az Úr Jézust Mária drága olajjal kente meg temetésére való előkészületül.

Történet:

Sok zsidó ment Betániába, nemcsak Jézus miatt, hanem a feltámasztott Lázárt is látni akarták. Ez egyáltalán nem tetszett a főpapoknak. Tanácskoztak, hogy Lázárt is megölik.

A húsvét előtti hét első napján az Úr Jézus reggel Jeruzsálembe indult a tanítványaival. Sokan csatlakoztak hozzá erre a rövid sétára az Olajfák hegyén át.

Az Úr Jézus elküldte két tanítványát a Bétfagé* nevű közeli faluba, ahol találnak majd egy nőstény szamarat a csikójával, amelyen még nem ült soha senki. Azt vigyék el neki. Ha valaki megkérdezi, hogy miért oldják el a csikót, mondják azt: „Mert az Úrnak van szüksége rá.”

A tanítványok Jézushoz vezették a szamárcsikót. A többi tanítvánnyal együtt ruháikat (felsőruháikat) ráterítették a csikó hátára, és ráültették Mesterüket. Ezzel mutatták meg Jézus iránti tiszteletüket.

Jézus Jeruzsálem felé indult. Így teljesedett be Zakariás próféciája, hogy szamáron ülve megy be Jeruzsálembe (Zak 9,9)*. De a tanítványok ezt akkor még nem értették.

A Jézust körülvevők felsőruháikat és a fákról vágott ágakat terítették az útra, hogy Jézus azon haladjon. Így tisztelték Jézust királyként*

Közben ünnepi zarándokok érkeztek, akik meghallották, hogy Jézus közeledik. Pálmaágakat lengettek, ahogy azt a zsidók a lombsátor-ünnepen szokták tenni. A pálmaág a győzelem, a felszabadulás jelképe.

A két csoport lelkesülten üdvözölte egymást a „messiási köszöntéssel”* (Zsolt 118,25-26-ból): „Hozsánna!* Áldott a király, aki az Úr nevében jön, az Izráel királya!” És: „Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban!” És a válasz: „A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!”

Farizeusok is voltak a sokaság közt. Irigyen mondták Jézusnak: „Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!” (Ezzel a „követői”-re céloztak.) De Jézus így válaszolt: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.”

A sokaság Jeruzsálem előtt megtorpant. Az Úr Jézus megsiratta a várost, mert tudta, mi történik majd a büszke várossal és lakóival. Így szólt: „Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől.” Bárcsak a város lakói, a sok zarándok, akik húsvét ünnepére feljöttek, elismernék Üdvözítőjüknek! Ehelyett a nép cserben hagyja majd, és segít elítélésében.

Nagyon szánta a templomvárost. Megjövendölte, hogy sok év múlva (Kr. u. 70-ben*) el fogják pusztítani.

Amikor a körülötte lévők látták, hogy Jézus sír, és hallották a szomorú jövendölést, elszállt az ünnepi örömük. Megértették, hogy ilyen királytól semmit sem várhatnak. Csalódtak benne.

Jeruzsálemben szétoszlott a menet. Nagy volta nyugtalansága városban. Sokan megkérdezték azoktól, akik Jézussal érkeztek: „Ki ez?” „Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta” — hangzott immár lelkesedés nélkül.

A nagytanács tagjai pedig háborogtak a történtek miatt: „Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!”

Jézus tanítványaival egész nap csaknem észrevétlenül a városban maradt, és tanította a népet. Estefelé ismét Betániába ment. Így töltötte a szenvedése és halála előtti utolsó napokat.

Jegyzetek:

Betfagé — „Éretlen fügék háza.” A zsidó hagyomány (Halacha) szerint ez a falucska még Jeruzsálemhez tartozott, úgyhogy ott is lehetett a húsvétot ünnepelni.

Zakariás 9,9 — „Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán.” A „Sion leánya” elnevezés utalás a messiási népre.

Királyként tisztelték — Manapság a magas hivatalú személyek elé vörös szőnyeget terítenek, hogy ne lépjen a piszkos földre. Az Ószövetségben hasonló példát találunk a 2Kir 9,13-ban. Amikor a vezérek megtudták, hogy Jéhú Izráel királyává kenetett fel, ruhájukat leterítették alája a lépcsőre.

Messiási köszöntés — A zsidó hagyomány előírja, hogy húsvétkor a „Nagy Hallél”-t kell énekelni. Ez a Zsolt 113-118. A Mt 26,30-ban és Mk 14,26-ban azt olvassuk Jézusról és tanítványairól: „miután elénekelték a zsoltárokat…” A messiási köszöntés tehát ennek az éneklésnek a része.

Hozsánna — Ez a héber szó azt jelenti: „Segíts!”, „Ments meg!”, „Üdvözíts!” Ezt itt úgy is lehet érteni: „Ő segít, megment, üdvözít minket!”

Kr. u. 70. — A rómaiak ekkor elpusztították Jeruzsálemet; a templom is megsemmisült, úgy, ahogy azt Jézus megjövendölte. A pompás templomot tűz emésztette meg.

Énekek:

Református énekeskönyv: 47:1.3; 92:1.7; 118:12-13; 330:1-8; 331:1-5; 468:1-6
Magyar református énekeskönyv: 211/b:1-4; 211/c:1-7
Jertek, énekeljünk: 3; 74; 86; 87; 110; 117
Harangszó: 8; 41; 53:1-2; 54:1.5
Dicsérjétek az Urat!: 24:1.3; 30; 49; 50:1.4; 64:1
Erőm és énekem az Úr: 18; 39; 57:1; 97; 103

Megjegyzések:

Jézus Király — Meglepő, hogy az Úr Jézus nem tiltotta meg a sokaságnak, hogy Őt királyként fogadja. Elfogadta a tiszteletet, habár ismerte az emberek ingatag természetét. Tudta, hogy az Ő királysága egészen más.
Vigyázzunk, hogy Jézust ne csak földi vezérünknek tekintsük, hanem főleg mennyei királyunknak. Ne kívánjuk, hogy csak földi kívánságainkat teljesítse! Szívünk Királya akar lenni!
Jeruzsálem pusztulásáról szóló jövendölésével Jézus azok számára, akik Őt tisztelték, elvágta az utat Dávid földi királyságának helyreállításához.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki)

• Virágvasárnap ünnepe, és a hozzá kapcsolódó szokások. (**)

Történelem / Földünk és környezetünk (Földrajz)

• Mai királyságok. Az alkotmányos monarchia, mint államforma. Összehasonlítva ezzel: az ókori uralkodók jogai. (***)
• Királyválasztások és koronázások a történelemben. Két magyar példa: I. István királlyá koronázása, és Hunyadi Mátyás királlyá választása szemelvények alapján. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Értő olvasás: virágvasárnapi vers feldolgozása. (*)
• Virágvasárnapi jelenet bábjátékszerűen, asztalon mozgatható emberalakokkal. (*)
• Király érkezik címmel egy ismert vagy kitalált történethez kapcsolódó jelenet eljátszása. (**)
• Kádár Imre: Virágvasárnapon c. versének megismerése, összehasonlítása a bibliai történettel. Verstanulás, versmondás. (**)
• A bibliai történethez kapcsolódó élethelyzet eljátszása. Elbeszélő fogalmazás írása a jelenet alapján. (**)
• Képzelt szereplők nézőpontjából a bibliai történet elmondása, ill. megfogalmazása írásban. (***)
• Liturgikus imádságforma folytatása szabadon, szóban vagy írásban. (***)

Biológia / Háztartástan (Technika)

• Pálmafajták eredeti élőhelyükön és hazánkban. A szobapálmák gondozása. (***)

Ének-zene

• Ünnepek dalai: virágvasárnapi énekek. (* ** ***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• Tematikus rajz: Jézust ünneplő emberek ábrázolása. (*)
• Emberalakok formázása gyurmából, papírból. Virágvasárnapi jelent modellezése a formázott alakokkal, textilhulladékból kivágott ruhákkal, falevelekkel. (*)
• A színek hangulati szerepe: virágvasárnapi kép rajzolása, színezése. (**)
• Kollázs: „Királyi út” készítése csoportmunkában textildarabok és préselt levelek felragasztásával. (**)
• Pálmalevelek formájának megfigyelése, rajzolása. Pálmalevél-motívumok díszítőelemként való felhasználása egyszerű papírmunkákon• meghívó, könyvjelző, levélpapír. (***)
• Teremdíszítés színes papírból kivágott pálmalevelekkel. (***)

Vázlat:

Betánia – Lázár
közeleg a húsvét
Jézus Betániában

emberek
– Betániából
– Jeruzsálemből

Betfagé – szamár a csikójával

Jézus mint Király
– szamárcsikón ül
– földre terített felsőruhák
– pálmaágak

„Hozsánna!”

prófécia Jeruzsálemről
körülzárják, elpusztítják
(Kr. u. 70)

Jézus Betániában éjszakázik

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* A kapott képességek, tehetségek – Isten szolgálatában.

Előzmények:

Jeruzsálem felé tartva Jerikóban az Úr Jézus elhívta Zákeus fővámszedőt.

Bevezetés:

A minákról* (Károli szerint: gírák) szóló példázat rögtön Zákeus elhívása után következik. Az Úr Jézus a szenvedését és halálát megelőző héten még egy hasonló példázatot mondott, a talentumokról*. A két példázatban vannak hasonlóságok, de különbségek is. Hogy ismétlésekbe ne bocsátkozzunk, egy leckében tárgyaljuk a két példázatot.

A minákról szóló példázat:

Az Úr Jézus Jeruzsálembe igyekezett. A tanítványok azt gondolták, hogy az Isten országa rövidesen megvalósul. Hiszen ha olyan bűnös, mint Zákeus, Jézus követője lett, akkor bizonyára a nép is elismeri királyának. Ők pedig majd magas tisztséget tölthetnek be a király mellett.

Az Úr Jézus meg akarta őket tanítani arra, hogy Isten országának eljövetele a szív ügye, azért teljes odaadással dolgozni kell. Aki így tesz, jutalmat kap. Aki nem, bánhatja majd, hogy hanyag szolga volt.

Erről szól a minákról szóló példázat. Egy nemes ember* távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen magának. Magához szólította tíz szolgáját, és mindegyiknek adott egy minát. Azt mondta nekik: „Kereskedjetek, amíg vissza nem jövök.”

Polgártársai azonban gyűlölték őt, és követséget küldtek utána ezzel az üzenettel: „Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk.”

Amikor visszatért, magához hívatta a tíz szolgát, akiknek a minákat adta. Tudni akarta, hogy ki hogyan kereskedett, mibe fektette a pénzt.

Az első jött, és azt mondta: „Uram, minád tíz minát nyert.”

Mire az így szólt: „Jól van, jó szolgám, mivel hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz város fölött.”

Jött a második, és azt mondta: „Uram, minád öt minát nyert.”

Neki ezt mondta: „Uralkodj te is öt városon.”

A harmadik így beszélt: „Uram, itt a minád. Egy kendőbe kötve őriztem. Féltem ugyanis tőled, mivel könyörtelen ember vagy: azt is behajtod, amit nem fektettél be, és learatod azt is, amit nem vetettél el.”

Ura erre összeszidta: „Miért nem tetted pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam meg.”

Az ott állóknak pedig azt mondta: „Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van.”

De azok csodálkoztak: „Uram, annak tíz minája van!”

„Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van” – hangzott uruk válasza, aki ezután ellenségei lázadását megtorolta.

A talentumokról szóló példázat:

A talentumokról szóló példázatot az Úr Jézus a tíz szűzről szóló példázat után mondta el (lásd Mt 25,1–13; 300. lecke). Utána az ítéletről beszélt, a juhok és a kecskék szétválasztásáról (Mt 25,31–45; 301. lecke).

A példázatban egy ember hosszú útra indult, és szolgáira bízta a vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, mindegyiknek a képessége szerint.

Aki öt talentumot kapott, kereskedett vele, és nyert hozzá még öt talentumot. Aki kettőt kapott, még kettőt nyert. De aki csak egyet kapott, elrejtette a földbe. Mikor az uruk hosszú idő múlva hazajött, elszámoltatta őket.

Az a szolga, aki öt talentumot kapott, hozta a másik öt talentumot, és azt mondta: „Uram, öt talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt talentumot nyertem.”

Ura ezt így fogadta: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!”

Hasonló választ kapott a két talentumos szolga is, miután a nyereséget bemutatta.

Odament az is, aki az egy talentumot kapta: „Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahova nem szórtál. Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied.”

Ura azonban így felelt: Ha mindezt tudtad, „el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal kaptam volna vissza azt, ami az enyém.”

Embereihez pedig így szólt: „Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van. Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog, attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre…”

A két példázat összehasonlítása:

Mindkét példázatban az úr visszatérésére való várakozásról van szó. Ez alatt a szolgáknak uruk megbízásából dolgozni kell, ezt követi a hű szolgák megjutalmazása, és a hűtlen megbüntetése.

A talentumokról szóló példázatban az ember nem azért utazott el, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, ahogy a minákról szóló példázatban találjuk.

Itt nincs szó polgárokról sem, akik gyűlölték urukat, és követeket küldtek utána, hogy tudassák vele, nem akarják királyukul elfogadni. Nincs szó ezekkel a polgárokkal való leszámolásról sem.

A talentumokról szóló példázatban a végső elszámolás a központi gondolat.

A minákról szóló példázatban a tíz szolga egyformán egy minát kapott. A talentumokról szóló példázatban három szolga szerepel, akik öt, két és egy talentumot kaptak, képességeik szerint. Ebben a példázatban tehát az úr tudta, kire-kire mennyit bízhat.

A szolgáknak, akik a minákat kapták, kereskedniük kellett uruk pénzével. Nem így a talentumosoknak. Uruk „átadta nekik vagyonát”, azaz rájuk bízta, hogy gondoskodjanak róla, mintegy tesztelve a megbízhatóságukat.

A hűséges szolgák a talentumok példázatában megkétszerezték, a minák példázatában megsokszorozták a rájuk bízott összeget.

Mindkét példázatban jutalmat kaptak ezért. A minákról szóló példázatban új feladat várt rájuk („hatalmat” adott nekik uruk számos város fölött, egyfajta helytartóként), míg a talentumokról szóló példázatban részt vehetnek uruk ünnepi lakomáján.

A minákról szóló példázatban a hűtlen szolga csak egy kendőbe kötötte a minát; a talentumokról szólóban a földbe ásta el a talentumot.

Mindkét példázatban bankba kellett volna tenniük a pénzt, hogy az úr kamattal kapja vissza.

Mindkét példázat szigorúnak nevezi az urat, akitől a lusta szolgák féltek.

Jogosan, mert mindkét esetben büntetést kaptak, bár a büntetés súlya különböző: a talentumokról szóló példázatban a szolgát kivetették a külső sötétségre, míg a minákról szóló példázatban csak az egy minát vették el a hűtlen szolgától.

Néhány megjegyzés a példázatokhoz:

Miután az úr feladatokat adott, és a minákat/talentumokat szétosztotta, azonnal útra kelt. Ezzel az Úr Jézus azt adta tudtul, hogy ő is „elutazik” a mennybe, és szolgáinak, a tanítványoknak és későbbi követőinek meghagyja, hogy távolléte idején pontosan végezzék munkájukat.

Távolléte nem tétlen várakozást, hanem serény munkálkodást jelent. Krisztus visszajövetelére várva mindenki saját feladattal és felelőséggel bír az Ő tulajdona, a gyülekezet építésén a talentumok, lelki (szellemi) adottságok segítségével, melyeket Istentől kaptunk. Ezekkel is Isten dicsőségére sáfárkodunk.

Ha a korabeli rabszolgák helyzetére gondolunk, amely engedelmességet és fegyelmet, egyszersmind védelmet is jelentett, megértjük, hogy a hívők, mint Krisztus alattvalói, engedelmességgel tartoznak Uruknak, de egyúttal védelmét is élvezik. (A rabszolgák gyakran uruk házában „születettek” voltak.)

Arra is gondolhatunk, hogy a szolgálat itt különösen az evangélium szolgáira, tehát az igehirdetőkre vonatkozik (Pál apostol gyakran nevezte magát Jézus Krisztus szolgájának), de természetesen minden hívőre is.

A szolgák nem ugyanannyi minát vagy talentumot kaptak. Isten figyelembe veszi szolgái alkalmasságát. Vannak egészen meghatározott lelki ajándékok is.

Az adományok szétosztása különleges. A példázatbeli minák és talentumok ugyanis az úr tulajdonában maradtak. Így van ez azokkal az adottságokkal, talentumokkal is, melyeket a hívők kapnak. Nem tehetnek velük azt, amit akarnak. Minden adomány Isten tulajdona, aminek a hívők csak sáfárai! Ezért körültekintően és felelősen kell „kereskedni” a talentumokkal, melyeket az Ő kezéből kapunk. (A „talentum”* szó bizonyos tehetségre is utal. Pl. valakinek talentuma [tehetsége] van a rajzoláshoz.)

A hű szolgák szerencsésen kereskedtek. De a nyereséget nem tartották meg maguknak, mert uruk a minákat és a talentumokat csak azért adta nekik, hogy azokkal számára hajtsanak hasznot.

Az úr mindegyik szolgáját megdicsérte hűségéért, akár sok, akár kevés volt a nyeresége. Így van a lelki életben is. De… minél több adományt kapott valaki, annál többet várnak tőle.

A lusta és hűtlen szolga talán azt gondolta, hogy jót tett, amikor a pénzt elrejtette. Valaki egyszer azt mondta, hogy akiknek a legkevesebbet kell tenniük Istenért, azok abból a legkevesebből még a legkevesebbet sem teszik meg. Gyakran ezt látjuk Krisztus gyülekezetében is. Ezért olyan nehéz például új tisztségviselőket találni. A gyülekezetben a sok munka néhány ember vállára nehezedik.

Az egy mina/talentum is adomány! Milyen kár, ha ez az egy nem hoz hasznot! A szolgának csak el kellett volna vinni a pénzt a bankba. És lustaságból, rabszolgai félelemből még azt sem tette meg.

A példázatokbeli úr számadást tartott a szolgákkal, miután hazajött. Így fog számadást tartani az Úr Jézus is visszajövetelekor az övéivel. A jutalmazás kettős: új feladat (a minákról szóló példázatban városok fölötti hatalom; „uralkodni fognak a földön, örökkön-örökké” – Jel 5,10 és 22,5), és részvétel az ünnepi lakomán („hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára” – Jel 19,9).

A minákról szóló példázatbeli úr távoli országba utazott, hogy ott királyi méltóságot szerezzen magának. Valószínű, hogy az Úr Jézus ezzel arra célzott, Ő fölmegy a mennybe, hogy megkapja Atyjától a királyi méltóságot népe fölött, hogy aztán visszatérjen, és mint Király uralkodjék Isten országa fölött.

Előkelő személyt a fejedelem, például a római császár királlyá koronázhat. Gondoljunk csak Nagy Heródesre, akit a római császár királlyá tett Palesztina egy része fölött, és annak fiára, Arkhelaoszra*.

Mikor az Úr Jézus azokat a polgárokat említette, akik az urat nem kívánták királyuknak, a zsidókra célozhatott, akik nem akarták Őt Krisztusnak elismerni. Ők az úr visszatérése után halálbüntetést kaptak. Itt az Úr Jézus a hitetlen zsidóság és a nagytanács vezetői, a farizeusok, írástudók és főpapok fölötti ítéletről beszélt, akik azt tervezték, hogy Őt megölik. Pál róluk írja a Róm 11,20-ban: „azok hitetlenségük miatt törettek ki”.

Mindazok, akik hallottak Őróla, akiknek az evangélium hirdettetett, mégsem akarták Őt Uruknak elismerni, örök halálra lesznek méltók.

A „külső sötétség”, ahol majd sírás lesz és fogcsikorgatás, a kárhozat helye, ahol örök sajnálkozás lesz a Krisztussal, az Úrral szembeni közömbösség és hűtlenség miatt.

Az egy talentum vagy mina elvétetett a hűtlen szolgától, és annak adatott, aki a legnagyobb nyereséget érte el. Azok, akik talentumaikkal jól sáfárkodtak, még több lehetőséget kapnak, hogy ezt tegyék, azokkal szemben, akik sajnálták a fáradságot, és így mulasztásuk miatt kárt szenvednek.

Jegyzetek:

Minák – Egy ezüst mina egyenlő volt 100 dénárral. (Az állandóan változó pénzértékek miatt nehéz meghatározni mai értékét.) Egy mina kb. egy munkás negyedévi bére volt.

Talentumok – Egy talentum ezüst 6000 dénárnak felelt meg, a mina hatvanszorosa.

Talentum – Ismerjük azt a kifejezést, hogy „sáfárkodj jól a talentumaiddal”. Nyelvünkben sok bibliai kifejezést, mondást és közmondást találunk.

Egy nemes ember – Arkhelaosz – Az Úr Jézus talán Arkhelaosz római utazására gondolt. Erről az eseményről bizonyára egész Izráel tudott abban az időben. Arkhelaosz Nagy Heródes fia volt; Rómában Augustus császártól apja örökét, a Júda fölötti uralkodást kérte, miközben egy jeruzsálemi küldöttség tiltakozott ellene. Királyi címet nem kapott ugyan, etnarkhaként uralkodott. Hazatérve az ellene szervezett lázadást vérbe fojtotta.

Énekek:

Református énekeskönyv: 2:6–7; 135:1; 165:3; 455:9; 499:5
Jertek, énekeljünk: 110; 219; 233; 239
Harangszó: 40:3; 43; 45
Dicsérjétek az Urat!: 5; 6; 82; 90:1–3
Erőm és énekem az Úr: 105:4; 124; 129; 131:1

Megjegyzések:

Kapott ajándékok – Különösen azt hangsúlyozzuk a gyermekeknek, hogy ajándékokat (képességeket és lehetőségeket) kaptak az Úrtól, melyek felhasználásáról a Megjegyzések a példázatokhoz részben már sok szó esett.

Isten szolgálatában – Mutassunk rá arra, hogy a lelki ajándékokat Isten dicsőségére kell felhasználni, az Ő szolgálatában. Nem a saját hasznunkra kaptuk azokat, hanem Isten országáért való munkálkodásra.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Mivel és hogyan szolgálhatok a család, gyülekezet, hittancsoport, osztály, barátok közösségében? Hogyan állíthatom szolgálatba képességeimet, tehetségemet? Mire „vállalkozom”?
  A megbeszélés mellett a gyerekek képességek szerinti egyéni foglalkoztatása különböző megbízásokkal. (** ***)
• Önismereti jellegű beszélgetés a tanult aranymondások segítségével. (***)

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

• Vállalkozások ma. Vállalkozások Isten ügye szolgálatában. (***)
• Államrendszerek a különböző korokban. Királyság régen és ma. Demokratikus államrendszerek. Diktatúrák. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• A bibliai példázat(ok) dramatikus feldolgozása. (** ***)
• Írásbeli fogalmazás „Az én talentumom” címmel a felnőttkori szolgálatról. (**)
• Varga Katalin: A kesztyű c. meséjének megismerése, párhuzam a talentumok példázatával. (**)
• Drámajátékkal ill. írásbeli fogalmazással egy-egy mai hű és lusta szolga bemutatása. (***)
• Önjellemzés írásbeli fogalmazással: mint jövőbeli vállalkozó. (***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• Ige-talentumok készítése: korongok színes papírból – betűírás írott ill. nyomtatott betűkkel. (** ***)

Vázlat:

Jézus – példázatok:
minák – talentumok

Szolgák:
5 talentum – 5 talentum nyereség (ünnepi lakoma)
2 talentum – 2 talentum nyereség (ünnepi lakoma)
1 talentum – 1 talentum marad (büntetés)

1 mina –10 mina nyereség (10 város)
1 mina – 5 mina nyereség (5 város)
1 mina – 1 mina marad (büntetés)

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Őszinte hit – Jézus válasza: szabadítás.
* Szabadítás – emberi válasz: Isten dicsőítése.

Előzmények:

Útban Jeruzsálem felé Jakab és János édesanyja azt kérte az Úr Jézustól, hogy fiai előkelő helyet kapjanak az Ő országában.

Történet:

Az Úr Jézus és tanítványai a forgalmas jerikói úton* Jeruzsálem felé tartottak. Sokan kísérték őket. Amikor Jerikóhoz közeledtek (Máté és Márk szerint elhagyták a várost), az út mellet egy vak koldus ült*. (Máté szerint ketten voltak. Lehet, hogy Bartimeus* volt az ismertebb közülük.)

Mikor megtudta, hogy a názáreti Jézus jön az úton, kiáltozni kezdett: „Dávid Fia, könyörülj rajtam!”

Az Úr Jézus megállt, és magához szólította. Nem vetette meg a szegény koldust.

Az emberek viselkedése egyszeriben megváltozott. Szóltak a vaknak: „Bízzál! Kelj fel! Hív téged!” Ha Jézus hívatja a vakot, akkor bizonyosan meg is fogja gyógyítani, gondolták joggal. Szeretnék azt közelről megnézni!

Bartimeus Jézus iránti tiszteletből ledobta felsőruháját, és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz, mit tegyek veled?”

„Mester, hogy újra lássak.”

Jézus így szólt hozzá: „Menj el, láss, a hited megtartott téged.”

Mikor a vak megszólította Jézust, Dávid Fiának nevezte! Ez azt jelenti, hogy hitt benne, mint Szabadítóban, akinek jövetelét már évszázadokkal előbb megjövendölték. Bartimeus talán arra a próféciára (lásd Ézs 35,5) gondolt, hogy a Szabadító, amikor eljön, megnyitja a vakok szemeit?

S íme meggyógyult; újra látott! Őszinte hálával követte jótevőjét, és dicsőítette Istent a sokasággal együtt, hogy ilyen nagy hatalmat adott Jézusnak.

Jegyzetek:

A jerikói úton – Jézus valószínűleg nem akart a hegyvidéken keresztül utazni, lement a Jordán-völgybe, hogy Jerikón át menjen föl Jeruzsálembe.

Koldus az út mellett – Nem kellett volna, hogy Izráelben koldus legyen. Az 5Móz 15,4 kifejezetten azt parancsolta: „Ne legyen köztetek szegény…”

Bartimeus – A név jelentése: Timeus („nagyrabecsült”) fia.

Énekek:

Református énekeskönyv: 30:1; 31:1.5; 86:1; 116:1.7; 238:5–7; 460:4; 479:3
Jertek, énekeljünk: 68; 75:1.3; 89; 113; 174:1; 176
Harangszó: 31; 50:1–2; 52:1; 54:1.4–5
Dicsérjétek az Urat!: 35; 53:1; 62:1–2; 76
Erőm és énekem az Úr: 18:1–2; 53:3; 57:1; 91; 110; 119

Megjegyzések:

Szabadulás hit által – Bartimeus őszinte hitből fakadó imádsága, mely rövid volt és velős, meghallgatást nyert. A kánaáni asszony is így szólította Jézust: „Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam!” Ő is hitte, hogy Jézus a Messiás (lásd Mt 15,21–28; 255. lecke).

Istent dicsőíteni – Bartimeus felismerte, hogy Isten ereje gyógyította meg, és dicsőítette Őt ezért. Jézus minden gyógyítása azért történt, hogy az Atyát dicsőítse.
Jó, ha Istent magasztaljuk és dicsőítjük szabadító tetteiért ma is

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Kéregetők, koldusok, hajléktalanok a mai Magyarországon, lakóhelyünkön. A velük való helyes viszony kialakítása. (** ***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma / Ének-zene

• Olvasás-előkészítés: egymáshoz illő képpárok összeillesztése, sorbarendezése a bibliai történetnek megfelelően. Történet felidézése a képek alapján. (*)
• A bibliai történetet elbeszélő vers megismerése. Versolvasás, verstanulás. Rímelő szavak keresése. (*)
• A bibliai történetet elbeszélő ének tanulása. (*)
• Dramatizált énekmondás a bibliai történethez kapcsolódva. (**)
• A bibliai történet újrafogalmazása írásban, saját szavakkal. (**)
• A vakságból való gyógyulás szinonimái a bibliai történetben. Mondatalkotás a kifejezésekkel. (**)
• Móra Ferenc: A körtemuzsika c. elbeszélésének olvasása. Beszélgetés a koldusokkal való helyes viszonyról. (**)
• A bibliai történet dramatikus feldolgozása. Dicsőítő ének beépítése a játékba. (***)
• Siklós József: Bartimeus c. versének megismerése, feldolgozása. (***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• Képkirakó játék készítése. Papírmunka: színezés, nyírás. Tárolás dobozban. (*)
• Vizuális játékok: képek összeillesztése, sorbarendezése, válogatása formák és színek alapján, memóriajáték. (*)

Vázlat:

Bartimeus – vak koldus

„Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!”

„Hogy lássak!”

„Láss! A hited megtartott.”

dicsőítve Istent

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Üzenet – Téma:

* Krisztust az ellenségei meg akarják ölni.
* Krisztus minden embert meg akar menteni.

Előzmények:

A Jeruzsálem közelében levő Betániában az Úr Jézus feltámasztotta Lázárt. Néhány szemtanú elmondta a farizeusoknak, hogy mit tett Jézus.

Bevezetés:

Az Úr Jézus szenvedéséről és haláláról szóló elbeszélésekben gyakran esik szó a nagytanácsról (lásd 47. v.). Ezért először azt magyarázzuk meg, hogy mi is volt ez a testület.

A nagytanácsot, vagy a Károli fordítás szerint főtanácsot sanhedrinnek is nevezték (héberül; görögül synedrion). A nagytanács, mint a zsidók legfőbb kormányzó testülete, nagy politikai befolyással bírt. 70 tagja volt, mind tekintélyes zsidó, élükön a főpappal. A nagytanács a fogság utáni időben jött létre. Először csak papok alkották, akiket az evangéliumok főpapoknak* neveztek. Később a farizeusok is részt vettek a gyűléseken.

Az ApCsel 4,5 a nagytanács tagjaiként említi a vezetőket, a véneket és az írástudókat. A nagytanács elnöke, amint már említettük, a főpap volt. (A Mt 19,16–30-ban említett gazdag ifjú, lásd a 282. leckét, akit a Lk 18,18 előkelő embernek nevez, valószínűleg szintén tagja volt a nagytanácsnak.)

A legtöbb pap és főpap szadduceus volt, annak a vallási irányzatnak a tagja, amelyik csak Mózes öt könyvét tartotta Isten igéjének, és nem hitt a feltámadásban. A farizeusok és szadduceusok eléggé szemben álltak egymással.

A nagytanácsnak a római uralom idejében nem sok hatalma volt. A rómaiak számára adót kellett szedniük, melyet a vámszedőknek adtak bérbe. A nagytanács ítélkezhetett, és büntetést szabhatott ki a zsidó törvényeknek megfelelően; csak a halálbüntetés kiszabásához volt szükség a rómaiak beleegyezésére.

A nagytanács tehát egyházi és politikai hatalommal rendelkezett.

Történet:

Amikor a főpapok és a farizeusok – akik közül sokan ellenségként kezelték Jézust – meghallották, hogy Jézus Lázárt feltámasztotta a halálból, összehívták a nagytanácsot.

A nagytanácsban Kajafás elnökölt, aki abban az évben a főpap volt. (Apósa, Annás, akinek nagy befolyása volt a nagytanácsban, szintén a főpapi címet viselte; lásd ApCsel 4,6.) A főpapok és a farizeusok tanácstalanok voltak: „Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz.” Tehát még a feltámasztás csodája sem rendítette meg hitetlenségüket. Csak a politikai veszélyt látták Jézus fellépésében. Ha semmit sem tesznek, az egész nép benne fog hinni. Az eredmény pedig az lesz: „jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is”. Így akarják megakadályozni a lázadást, a nagytanácsot pedig azzal büntetik majd, hogy kizárják őket a hatalomból, hanem tudnak a nép közt rendet tartani. (Ezzel azt bizonyították, hogy ők a római hatalom kiszolgálói.) Kajafás, az elnök fölényesen jelentette ki: „Ti nem értetek semmit. Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.”

János evangélista hozzáfűzi, hogy Kajafás ezt nem magától mondta, hanem mivel ő volt a főpap abban az esztendőben. Ebben a tisztségében megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért, és nemcsak a palesztinai, hanem a távol élő zsidókért is: „Isten szétszóródott gyermekei”-ért, akik hit által „Ábrahám utódai”. János arra céloz, hogy a Szentlélek ezt a próféciát* a tetőtől talpig romlott Kajafás főpap szája által jelentette ki. Gondoljunk Bálámra, a hamis prófétára, akinek szintén azt kellett mondani, amit a Lélek sugallt neki (lásd 4Móz 24,2kk; 64. lecke).

A nagytanács elhatározta, hogy Jézust megölik, bár a testület maga nem hajthatott végre halálos ítéletet, csak a római hatalom beleegyezésével.

Az Úr Jézus ismerte szándékukat. Ezért eltávozott Betániából, mert még nem volt itt az ideje, hogy meghaljon.

Elment „a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba”. Lehet, hogy ez Efraim törzsének korábbi területe volt, puszta, hegyes vidék. De gondolhatunk Efrón helységre is Bétel szomszédságában. Mindenesetre Jézus egyelőre elrejtőzött tanítványaival, hogy a zsidó vezetők el ne foghassák.

Közeledett a páska-ünnep, ezért sokan útnak indultak Jeruzsálem felé. Hamar oda akartak érni, hogy „megtisztuljanak”*, mielőtt az ünnep elkezdődik.

A templomban egymást kérdezgették: „Mit gondoltok, talán el sem jön az ünnepre?” Mindenki tudta, hogy veszély leselkedik rá, mert a főpapok és a farizeusok azt a parancsot adták ki, hogy „ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák”.

Jegyzetek:

Főpapok – A Heródesek korában és a rómaiak alatt a főpapokat önkényesen nevezték ki és váltották le. A főpapság, bár Istentől rendelt és Áron nemzetsége számára fenntartott tisztség volt, politikai hivatallá vált. A leváltott főpapok is megtartották a címüket. Az evangéliumok és az ApCsel a főpapokat gyakran elsőként említi meg. Pl. a Jn 11,47 és a Mt 26,59 is. Ez bizonyítja, hogy milyen nagy befolyásuk volt a nagytanácsban. (Lásd még a 301. lecke Kajafás c. jegyzetét!)

Prófécia – Csodálatos, hogy Isten az istentelen Kajafás főpapot használta fel, hogy kijelentse ezt a próféciát Jézus halálának szükségességéről. Ezekben a szavakban Kajafás Jézus Krisztus földre jövetelének és földi munkásságának lényegét mondta el: Meg fog halni az emberek bűnei bocsánatáért, hogy ne az egész nép ítéltessék el és pusztuljon el.

Megtisztulás – Itt a húsvét előtti megtisztulás régi törvényének megtartásáról van szó (lásd 4Móz 9,6kk; 2Krón 30,17kk). Csak az ünnepelhette a húsvétot, aki tiszta volt.

Énekek:

Református énekeskönyv: 3:1–2; 59:1.5; 117; 184; 233:1–3; 263:9–10.15
Jertek, énekeljünk: 129; 131; 198
Harangszó: 47
Dicsérjétek az Urat!: 24:1; 57; 59; 67; 162
Erőm és énekem az Úr: 46; 59; 73:1

Megjegyzés:

Ellenségeskedés Krisztussal szemben – Természetesen elsősorban nem politikai okból akarták Jézust megölni. A nagytanács tagjai gyűlölték Krisztust, féltették hatalmukat! Ahogy Nagy Heródes is azért ölette meg a betlehemi gyermekeket, mert nem tűrte, hogy a zsidóknak más királya legyen rajta kívül.
A legrosszabb az, hogy itt az ellenséges érzület vallásos embereket kerít hatalmába.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Kapcsolat a társainkkal: Hogyan lehet az ellenségből barát? Segítségadás annak, aki nem szeret téged. (***)

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki)

• A Magyar Köztársaság vezető testületei. Az országgyűlés és a kormány (minisztertanács) szervezete, szerepe, működése. (***)
• A megyei és helyi önkormányzati vezetés szervezete, feladatai. (***)
• Egyházak Magyarországon: Az egyházak belső kormányzása. A zsinat szervezete, szerepe a Magyar Református Egyház életében. Presbitériumok a helyi gyülekezetekben. (***)

Vázlat:

A zsidó nagytanács (sanhedrin) – 70 tag + elnök
Kajafás főpap
– Annás, az apósa
elhatározzák: megölik Jézust

Jézus elmegy a pusztába
– még nem jött el az ő ideje

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Isten kegyelmes és igazságos.

Előzmények:

Egy gazdag ifjú szomorúan távozott Jézustól, mert nem tudott a kedvéért megválni vagyonától. Jézus figyelmeztetett, hogy nehéz a gazdagnak bemenni Isten országába.

Példázat:

Jézus a szőlőmunkások példázatát mondta el:

A mennyek országa hasonló a gazdához, akinek szőlője van. Korán reggel fölkelt, hogy napszámosokat fogadjon. Az emberek a piacon várakoztak, hogy valaki felfogadja őket.

A munkásokkal a gazda megegyezett a bérben. Mindegyikük egy dénárt* kap egy napi munkáért. Aztán elküldte őket a szőlőjébe, hogy álljanak munkába.

Kilenc óra tájban (Károli fordítás: három óra; Jézus korában a nappalt reggeli 6 órától este 6 óráig 12 órára osztották. Eszerint fordította Károli. Az új fordítás itt is és a továbbiakban is a mai időszámítást veszi alapul, így ez utóbbit alkalmazzuk mi is.) látta, hogy több munkásra van szükség, ezért újabbakat fogadott fel a piacon, és azt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jogos, megadom nektek.” A férfiak munkába álltak. Ugyanez történt tizenkét óra körül (Károli: hat óra) és délután három óra tájban (Károli: kilenc óra). Végül a gazda öt óra tájban (Károli: tizenegy óra) ismét kiment a piacra. Talált még ott néhány embert, akik egész nap nem dolgoztak. Megkérdezte: „Miért álltok itt egész nap tétlenül?”

Azok így válaszoltak: „Mert senki sem fogadott meg bennünket .”

A gazda így szólt: „Menjetek ti is a szőlőbe!” (A Károli fordítás még itt is hozzáfűzi: „és ami igazságos, megkapjátok”.)

Amikor beesteledett – este hat órakor Izráelben már besötétedik –, azt mondta a szőlő gazdája a vincellérjének (annak az embernek, aki a fizetéseket intézi): „Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki a bért, az utolsókon kezdve az elsőkig”. És kaptak mindnyájan egy-egy dénárt.

Amikor az elsőnek felfogadott munkások kerültek sorra, zúgolódtak. Azt gondolták, hogy többet kellett volna kapniuk, de ők is mind egy dénárt kaptak. Panaszra mentek a gazdához: „Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a hőségtől”.

Ő erre így felelt az egyiknek: „Barátom*, nem bánok veled igazságtalanul: Nem egy dénárban egyeztél-e meg velem? Vedd, ami a tied, és menj el. Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?”

Jézus így fejezte be a példázatot: „Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók”. (A Károli fordításban még ez is olvasható: „Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.”)

Néhány megjegyzés a példázathoz:

Ez a példázat Jézusnak a Mt 19,30-ban elhangzott szavaihoz kapcsolódik: „Sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első”. Az „ellenben” kötőszó jelenti a kapcsolódást.

Feltűnő, hogy a gazdának, aki tulajdonképpen Krisztus, munkásokra, tehát emberekre van szüksége, hogy szőlőjében dolgozzanak. Az a kérdés, hogy a munkások miért állnak egész nap „tétlenül”, a gazda részéről többé-kevésbé szemrehányás.

A „piacon tétlenül állás” veszélyt rejt magában: a munkásokat rossz gazda is megfogadhatja. Gondoljunk az ördögre, aki állandóan azon van, hogy az embereket hatalmába kerítse. Nem azt fizeti nekik, ami „igazságos”, hanem felcsillant előttük egy csábítóan magas fizetést. A dénár elég volt egy napi létfenntartásra. Gondoljunk a kérésre: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma”.

Isten senkinek sem tartozik semmivel. Kegyelme ajándék. Kegyelméből fogad szolgálatába és gondoskodik rólunk.

A szemet a „lélek tükré”-nek is nevezik. Az mutatja meg, hogy valaki boldog, elégedett és örül vagy szeret, de elárulja azt is, ha az ember boldogtalan, elégedetlen, dühös vagy gyűlöl. A „gonosz szem” „irigység”-et jelent (vö. többek közt 1Sám 18,9; Péld 28,22).

Sokan nevezik magukat keresztyéneknek, de kevesen részesülnek igazán Isten kegyelmében Krisztus által. Azok a munkások, akik egész nap a tűző napon dolgoztak, azt gondolták, hogy nagyobb bérre van joguk. Nem értették meg, hogy csak a gazda jósága – kegyelme – miatt kaptak a többiek is egy dénárt. Így van ez a lelki életben is: nem azért, mert megérdemeljük, hanem: „kegyelemből van… a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék” (Ef 2,8–9).

Egyébként az említett kifejezés bővebb és logikusabb kapcsolatban fordul elő a Mt 22,14-ben.

Jegyzetek:

Dénár – Egy napszámos vagy katona normális átlagos napi bére Izráelben, mely elegendő volt egy napi létfenntartásra.

Barát – Ezt a szót fordíthatnánk így is: „cimbora” vagy „pajtás”. Nem sajátos barátságot jelent, hanem inkább távolságtartást.

Énekek:

Református énekeskönyv: 103:1.5; 136:1.23.25; 217: 5; 255:1–2; 427:8; 505:5
Jertek, énekeljünk: 89; 142:1–2; 197
Harangszó: 37:2; 52:3; 53:1.5.7
Dicsérjétek az Urat!: 27:1; 50:1.5–6; 53:3; 55:1
Erőm és énekem az Úr: 19; 58:1; 65; 96:1–2

Megjegyzés:

Isten kegyelmes és igazságos – Ez a példázat a kegyelemről és igazságról szól. Az utolsók ugyanannyit kaptak, mint az elsők. Ez kegyelemből történt. Az elsők nem tarthattak igényt nagyobb bérre. Ami igazságos volt, azt kapták.
Mutassunk rá a gyermekeknek, hogy a mindennapi életben nemcsak az igazság, hanem a kegyelem is fontos.
Ha valami nálunk nincs rendben, akkor várhatunk Isten kegyelmére.
A gyermekek általában nem nagyon értik meg ezt a példázatot. Erős igazságérzetük van, ami azt mondja, nem volt becsületes dolog, hogy mindegyik munkás egyformán kapott. Próbáljuk megtanítani nekik, hogy Isten kegyelemből többet ad nekünk, mint amit megérdemlünk.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem

• Beszélgetés a munka és a bér kapcsolatáról: igazságos és igazságtalan bérezés, különböző bérformák, megállapodás a munkaadó és munkavállaló között (** ***), munkaszerződés, érdekképviselet és érdekvédelmi szervezetek, bérküzdelmek (***).
• Történeti és mindennapi példák a munka és bér témakörében. (***)

Dráma / Magyar nyelv és irodalom

• A bibliai példázat dramatizálása, kiegészítése párbeszédekkel. (** ***)
• A bibliai történet mai változatának dramatikus feldolgozása. (***)
• Kreatív szövegalkotás: munkaszerződés, tárgyalási jegyzőkönyv megfogalmazása írásban. (***)

Matematika

• Számítások a bibliai példázathoz kapcsolódva. Műveletek egész számokkal és törtekkel százas számkörben. (**)
• Munkabérrel kapcsolatos számítások mai pénzadatokkal. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

• A színek hangulati értéke: harmonikus és diszharmonikus színhatás alkalmazása. (***)

Vázlat:

Gazda – szőlő
munkások megfogadása
első bér: 1 dénár
következő bér: „ami jogos” (igazságos)
kifizetés: mindenkinek 1 dénár
elégedetlenség
a megállapodás az megállapodás
Sok utolsó… első – sok első… utolsó

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!