Üzenet – Téma:

* Az Úr szabadíthatja meg a betegséggel meg­kötözötteket.
* Jézus a szombat Ura, szabad hát jót tenni szombaton.

Előzmények:

Jézus Jeruzsálem pusztulásáról és az Ő vissza­jöveteléről beszélt tanítványainak. Az ajtóőrről, s az okos és gonosz szolgáról szóló példázatokkal tanított az éberségről.

Történet:

Egy szombaton Jézus valamelyik zsinagógában tanított. Egy asszony* is hallgatta, akit már tizennyolc éve gyötört a betegség. Teljesen meggörnyedve* járt, nem tudott kiegyenesedni. Feltűnő, hogy bár beteg, mégis eljött a zsinagógába istentiszteletre. A gonosz lélek nem tudta eltántorítani attól, hogy részt vegyen az istentiszteleten. (Kérdés, hogy itt „megszállottság”-ról beszélhetünk-e?)

Jézus megszólította az asszonyt: „Asszony, megszabadultál betegségedből.” Rátette kezét, s a betegség abban a pillanatban elhagyta. Az asszony felegyenesedve dicsőítette Istent gyógyulásáért, amely nem csupán testét érintette. Lelke is meggyógyult, a gonosz lélek elhagyta őt.

Az Úr Jézus itt megbizonyította, hogy hatalmasabb a Sátánnál. Márpedig csak Isten hatalmasabb, mint a Sátán!

A zsinagógai elöljáró tanúja volt a csodálatos gyógyulásnak. Nem örült neki. Úgy érezte, kötelessége a zsinagógában levőket figyelmeztetni: „Hat nap van, amelyen munkálkodni kell; azokon jöjjetek gyógyíttatni magatokat, ne pedig szombaton!”

A gyógyulás csodáját (méghozzá tizennyolc évi betegség után) egy szintre helyezte egy orvos sikeres gyógykezelésével. Törvényeskedő gondolkozása akadályozta meg, hogy az isteni hatalmat észrevegye. Számára egyedül a szombat megtartása volt a fontos. Pedig a kézrátétel és a gyógyulás bejelentése nem „munkálkodás”, hanem irgalmasság.

Feltűnő az is, hogy nem volt bátorsága egyenesen Jézust megfeddeni, csak közvetve tette meg (ezzel, sajnos gyakran találkozunk).

Jézus azonban közvetlenül ellenfeleihez szólt: „Képmutatók, vajon szombaton nem oldja-e el mindegyikőtök a maga ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem vezeti-e ki itatni? Hát Ábrahámnak ezt a leányát* (a meggyógyult asszonyra céloz), akit tizennyolc éve megkötözött a Sátán, nem kellett-e feloldani ebből a kötelékből szombaton?” Jézus ellenfelei (az elöljáró, és a zsinagóga többi vezetői) megszégyenültek. Érezték jól, hogy Jézusnak igaza van.

A zsinagógában levők pedig örültek azoknak a csodálatos dolgoknak, melyek Jézus által történtek.

Jegyzetek:

Egy asszony a zsinagógában – Az ortodox zsidó zsinagógákban a nők külön ülnek egy válaszfal mögött. Valószínűleg Jézus korában is így volt.

Meggörnyedt – Az ördög mindig azon van, hogy az embert megfossza méltóságától. Az embertelen, meggörbült testtartás az állatéhoz hasonlít.
Jézus itt beteljesítette a Zsolt 146,8 szavait: „Az Úr fölegyenesíti a görnyedezőket”.

Ábrahám leánya – A zsidók büszkék a származásukra. Maradhat-e hát közülük valaki csak egy napnál is tovább a Sátán hatalmában? Neki is joga van arra, hogy a Messiás megszabadítsa. Gondoljunk a „gyermekek kenyerére” a kánaáni asszony történetében (Mt 15,21–28; 255. lecke)!

Énekek:

Református énekeskönyv: 146:5–6; 226:1–2; 238:5–8; 300:2–3; 439:1
Jertek, énekeljünk: 68:2.5; 127:1
Harangszó: 27:4; 37:1
Dicsérjétek az Urat!: 2:5; 35:2.5; 62:2–3
Erőm és énekem az Úr: 18:2–3; 29

Megjegyzések:

A Sátán hatalmából megszabadítva – A Sátán erős, de Isten hatalma felette van. Jézusnak – Ő maga is Isten lévén – isteni hatalma van. A tanítványok is kaptak tőle hatalmat, hogy ördögöket űzennek ki (lásd Mt 10,8; 249. lecke).
Gyakran nehéz pontosan megállapítani, hogy mikor van valaki a Sátán hatalmában. Vigyáznunk kell, hogy ne jussunk túl gyorsan erre a következtetésre!
Jézus különböző gyógyításaiból kitűnik, hogy a betegek gyakran a Sátán hatalmában vannak. Gondoljunk csak a Mk 9,14 kk-ben szereplő fiúra (260. lecke)! Akkor vannak epilepsziás rohamai, mikor a „néma lélek” megragadja.

Jót tenni szombaton – Bajban lévőn segíteni nem a negyedik parancsolat értelmében vett munka. Természetesen vigyázzunk, hogy a „jót tenni” fogalmat ne terjesszük ki túlságosan! A felebarátunk javára végzett tevékenységeket, melyek a hét más napjáig is nyugodtan várhatnak, ne végezzük vasárnap, mert az nekünk úgy jobb!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki) / Technika / Egészségtan

• Jót tenni másokkal. Az irgalmasság cselekedetei embertársainkkal szemben. A hátrányos helyzetben lévőkkel is. (** ***)
• A szeretet, mint a legfontosabb emberi érték. Fontosabb a viselkedési szabályok, vallási törvények, formák külső megtartásánál. (***)
• A törvényeskedés, a képmutató magatartás jellemzői és veszélyei. (***)
• Testi és lelki egészségünk: A görnyedt és a helyes testtartás. Lelki „görnyedtség”, csüggedés, keserűség az élet terhei alatt. (** ***)

Dráma

• Mai képmutatók: életjátékok, dramatikus jellemrajzok csoportmunkában. (***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• Térbe hajtható papírmodell készítése a bibliai történethez kapcsolódva. (** ***)
• F. Millet: „Kalászszedők” c. képének megismerése, beszélgetés a kép alapján. (** ***)

Testnevelés

• Görnyedt testtartást imitáló, törzshajlításra építő játékos tornagyakorlatok. Tartásjavító gyakorlatok, gerinctorna. (**)

Vázlat:

Jézus
szombat – zsinagóga
asszony – 18 éve meggörnyedt – gonosz lélek
„Asszony, megszabadultál”
Jézus hatalmasabb, mint a Sátán
elöljáró
– törvényeskedő gondolkodás (gyógyítás szombaton)
képmutatás
Jézus: irgalmasnak kell lenni

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/274. Jézus meggyógyít egy asszonyt szombatnapon – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 375.95 KB

Előfizetőnek kell lenned ehhez a letöltéshez!

Előfizetés

Üzenet – Téma:

* Használjuk fel a kegyelmi időt: megtérésre, gyümölcstermő életre!

Előzmények:

Jézus elmondta a bolond gazdag példázatát. Ezzel arra tanított, hogy nem jó, ha szívünk a földi javakon csüng.

Bevezetés:

Lk 13,1–5: Jézusnak elújságolták néhányan egy szomorú esemény hírét. Pilátus, a római helytartó egy csoport galileai férfit megölettetett, amikor áldozatot mutattak be* (lásd a „Templomi gyilkosság” c. jegyzetet).

Megkérdezték tőle, hogy mit szól hozzá. Jézus viszontkérdéssel válaszolt: „Azt gondoljátok, hogy ezek a galileai emberek bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ezeket kellett elszenvedniük?” Ő maga adta meg a választ: „Nem! Sőt, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen vesztek el.” Jézus természetesen nem arra célzott, hogy őket is Pilátus fogja kivégeztetni. Inkább arra, hogy megtérés nélkül senki sem nyer bűnbocsánatot. És akkor a halál nem az örök üdvösségre, hanem az örök kárhozatra való átmenet.

Jézus még egy példát mondott ehhez. Egy halálesetről szólt, melyet nem emberi kezek okoztak: „Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámban*, és megölte őket, vétkesebb volt minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik?” Ismét maga adta meg a választ: „Nem! Sőt, ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el.”

Példázat:

Hogy megmagyarázza, milyen fontos a hit és megtérés gyümölcseit teremni, de azt is, hogy Isten türelmes, a következő példázatot mondta el:

Egy embernek volt egy fügefája* a szőlőjében. Kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. Azt mondta a vincellérjének: „Íme, három éve*, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába?”

A vincellér így válaszolt: „Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki.”

Néhány megjegyzés a példázathoz:

Jézus itt a zsidókhoz szól. Isten választotta ki őket. Ezért azt várja tőlük, hogy szeretetből az engedelmesség gyümölcseit teremjék. Ők azonban csalódást okoztak.

Jézus napjaiban sem volt a legtöbb zsidó őszintén vallásos. Ezért Isten elhatározta – mint a példázatbeli gazda –, hogy ezt a különleges helyet a földön (szőlőskertjében) elveszi tőlük.

Ám nemcsak a zsidókra vonatkozik ez az ítélet. Aki Isten szőlőskertjében, Jézus Krisztus gyülekezetében nem termi a hit és megtérés gyümölcseit, nincs joga ahhoz, hogy helye legyen Isten országában.

Krisztus azonban beavatkozik, ahogy a példázatbeli vincellér. Közbenjár Istennél, „a szőlő Gazdájánál”. Kéri számukra a kegyelmi idő meghosszabbítását. Továbbra is prédikál a zsidóknak, amit majd az apostolok folytatnak az Ő nevében.

Korunkban Isten igéje kínálja nekünk az örömhírt, amelyben mindenki olvashatja, hogyan teremheti a hit és megtérés gyümölcseit.

Megsemmisítő az ítélet, amelyről a példázatban és az előző beszélgetésben is szó van. Már Keresztelő János is kihirdette (Mt 3,10): „A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik.” Komolyan kell hát venni a figyelmeztetést, melyet Jézus itt továbbvisz.

Ismételten: itt nem azokról van szó, akik még sohasem hallottak Istenről és Jézus Krisztusról. Azokra vonatkozik, akik a gyülekezetben (szőlőben) vannak. A szőlő Gazdájának türelme a gyümölcstelen életek felé nem tart örökké. Hála Istennek, hogy van Szószóló, az Úr Jézus, aki könyörög a jogos ítélet végrehajtásának elhalasztásáért. Ő az ige és a Szentlélek által mindent megtesz, hogy „a terméketlen fügefa” még gyümölcsöt teremjen!

Jegyzetek:

Templomi gyilkosság – Egyes magyarázók szerint Pilátus így torolta meg, hogy Galileában váratlanul megtámadtak egy római kohorszot.
Pilátus ezzel két hibát követett el: az áldozati vért emberi vérrel elegyítette, ráadásul ez abban a templomrészben történt, ahova pogányok egyáltalán nem mehettek be.
Ez az áldozás valószínűleg húsvét előtt történt, amikor a zsidók maguk áldozhattak. Mózes törvénye szerint az embervérrel bemocskolt áldozati vér nem volt alkalmas az engesztelés megszerzésére. Így ezek a galileaiak engesztelés nélkül haltak meg. Ettől óv itt Jézus. Mert ha a bűneink miatti büntetést kellene elszenvednünk, akkor nem élne már ember a földön. Ezért: térjetek meg, mielőtt váratlanul meghalnátok!

Siloámi torony – Nem tudjuk, melyik toronyról van itt szó. Siloám forrás (tó) volt Jeruzsálem mellett (Ézs 8,6; Jn 9,7). Josephus zsidó történetíró említ egy eseményt, amely hasonlít az említett torony ledőléséhez, de az időpont és a körülmények nem egyeznek.
A torony valószínűleg úgynevezett donjon vagy védelmi torony volt a város délkeleti részén, a Siloám-tó közelében. Lehet, hogy éppen az építőkre zuhant rá, így aztán a tornyot soha nem fejezték be.

Fügefa – A Földközi-tenger mellékén és Nyugat-Ázsiában honos. 7 méterre is megnő, nagy, húsos levelei vannak. Az ágak a talaj közelében kezdődnek (lásd Lk 19,4: Zákeus könnyen föl tudott rá mászni; 288. lecke), és mélyen lehajolnak (lásd Jn 1,48: Nátánáel alatta elmélkedett és imádkozott; 220. lecke).
Vannak nemes és vad példányai (Zákeus vadfügefára mászott fel).
A béke és a jómód képe volt Izráelben, ha az ember „a maga szőlője és fügefája alatt” ült. Így volt ez Salamon uralkodása idejében (1Kir 5,5; Károli: 1 Kir 4,25).
A fügét keresni kell a sűrű lomb között. Nyersen is, szárítva is eszik. Ismerős a „fügekoszorú”. Dávid Abigailtól kétszáz koszorú (kalács) fügét kapott (lásd 1Sám 25,18; 105. lecke), és Ezékiás sebeire is egy csomó préselt fügét tettek (lásd 2Kir 20,7; 174. lecke).
A szőlőbe egy vagy több fügefát is ültettek, hogy árnyékában megpihenhessenek.

Három év – Izráel történetének három korszakát jelentheti: az első a babiloni fogság előtti, a második a fogság utáni, a harmadik pedig, amelyben Keresztelő János és Jézus fellépett. De vonatkozhat Jézus földi vándorlásának három évére is, mely gyorsan eltelt.

Énekek:

Református énekeskönyv: 1; 92:3–8; 213:7.11–16; 279:1–3; 492
Jertek, énekeljünk: 65:3–4; 197 (a „szeretet” szót a „türelem” szóval is helyettesíthetjük)
Harangszó: 30:(1)2–3; 53:1.5
Dicsérjétek az Urat!: 8; 31:6–9; 50:1.5; 55:1.3
Erőm és énekem az Úr: 19

Megjegyzések:

Használjuk fel a kegyelmi időt – Az időt, mely arra adatott nekünk, hogy megtérjünk, a hit és megtérés gyümölcseit teremjük, kegyelmi időnek is nevezik. A gyermeknek is gyakran mondják: „Még kapsz egy lehetőséget.” Így kapunk mi is alkalmas időt Istentől, hogy megváltozzék az életünk.
Nyugtalanítson hát bennünket, ha gyümölcstelen a lelki életünk.

Nincs kapcsolat a szerencsétlenség és a bűn között – Az emberek gyakran kapcsolatba hoznak valamilyen szerencsétlenséget (betegség, haláleset stb.) egy meglevő vagy vélt bűnnel. Jézus ebben a részben azt tanítja, hogy mindenki vétkezik, így ebben az esetben mindenkit szerencsétlenségnek kellene érni, vagy meg kellene betegednie. Beszélgessünk erről a gyermekekkel, előkeresve a 266. leckét a vakon született ember meggyógyításáról, ahol ugyanerről a problémáról van szó.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• A halogatás, mulasztás, megfelelő alkalmak elszalasztásának vétke. Felelősség önmagunkkal, másokkal, környezetünkkel szemben. (***)
• Van-e összefüggés a bűn és a szerencsétlenségek között? Vétkeink természetes követ­kezményei. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Beszélgetés Petőfi Sándor: Pató Pál úr c. verse alapján a halogató életmód terméketlenségéről. Párhuzam a vers és a terméketlen fügefa példázata között. Patópálkodás emberi kapcso­latainkban és a lelki élet terén. A változás esélye. (***)
• Egy mai Pató Pál története elbeszélő fogalmazással, rajzos illusztrációkkal. Versíró kísérletek. (***)

Természetismeret / Biológia / Földünk és környezetünk (Földrajz)

• Palesztina vidékének jellegzetes gyümölcsfái (füge, datolyapálma, gránátalma stb.). Testfelépítésük, környezeti feltételeik és termesztésük. Összehasonlítás hazánk gyümölcsfáival.

Vázlat:

Jézus
galileai férfiak – Pilátus megölette őket
megtérés

példázat
– fügefa
– már három éve semmi gyümölcs —> kivágni
– vincellér: még 1 év  —>  külön gondozás, „hátha terem”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/272. A terméketlen fügefa – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 157.36 KB

Előfizetőnek kell lenned ehhez a letöltéshez!

Előfizetés

Üzenet – Téma:

* Az Úr várja imádságainkat.

Előzmények:

Az Úr Jézus Betániában megdorgálta Mártát aggódásáért.

Bevezetés:

Jn 10,22–42: Jézus néhány hónapig Jeruzsálemben maradt. Közben beköszöntött a tél. A templomszentelést ünnepelték annak emlékére, hogy Makkabeus Júdás kétszáz évvel azelőtt újból használatba vette a templomot.

Jézus tanítványaival a Salamon csarnokában tartózkodott. Megszólították a nagytanács tagjai. Tudni akarták, hogy Ő-e Krisztus, vagy sem. Jézus válasza így hangzott: „Megmondtam nektek, de nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki nem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindenkinél nagyobb, és senki nem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.”

A zsidók szörnyen megharagudtak Jézusra. Meg akarták Őt kövezni.

Jézus megkérdezte, hogy az Atya melyik jócselekedetéért akarják megkövezni.

A zsidók istenkáromlással vádolták, mivel ember létére Istenné tette magát.

Jézus válasza – hogy senki nem tehetne ilyen csodatetteket, ha nem Isten küldte volna – sem hatott rájuk. Megpróbálták elfogni, de nem sikerült.

Jézus elment Jeruzsálemből és Júdeából tanítványaival együtt a Jordánon túlra, Pereába. Ott munkájáról, és a mennyek országáról beszélt tanítványainak, mivel tudta, hogy hamarosan nélküle maradnak. Gyakran beszélt példázatokban.

Megjegyzés: A 270–283. leckék helyszíne Perea. Jézus csak akkor tért vissza Júdeába, amikor megkapta Lázár betegségének hírét (284. lecke).

Történet:

Az Úr Jézus imádkozott. Amikor befejezte, egyik tanítványa kérte: „Uram, taníts minket imádkozni*, mint ahogy János is tanította a tanítványait.” (Hogy János ezt hogy tette, nem jegyezték föl az evangéliumok. De talán András és János is részesei voltak ennek, amikor még János tanítványai voltak. Természetesen akkor még sok tanítványa volt Keresztelő Jánosnak, szétszórtan is: lásd ApCsel 19,1–7.)

Jézus így felelt: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. És bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vígy minket kísértésbe.”

(Lásd a 235. leckét a legtökéletesebb imádkozással kapcsolatban! Látjuk, hogy ez az imádság rövidebb, mint a Mt 6,9–13-ban levő Miatyánk. Itt a „bocsásd meg vétkeinket” helyett „bocsásd meg a mi bűneinket” szerepel.)

Ezután Jézus két példázattal világított rá az imádkozás fontosságára.

Első példázat:

Az imameghallgatás bizonyosságáról.

„Ki az közületek, akinek van egy barátja, és elmegy hozzá éjfélkor, és ezt mondja neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret*, mert útról érkezett egy barátom (a nappali hőség miatt az emberek gyakran éjjel utaztak), és nekem nincs mit elébe tegyek; – és az így válaszolna belülről: Ne zaklass engem, az ajtó már be van zárva, és velem együtt gyermekeim is ágyban vannak*; nem kelhetek fel, hogy adjak neked! Mondom nektek, ha nem is kelne fel, és nem is adna neki azért, mert barátja, tolakodása miatt fel fog kelni, és megadja neki, amire szüksége van.”

Jézus megmondta ennek a példázatnak a célját is (szó szerint idézzük, mivel annyira ismert, hogy a gyermekeknek is ismerniük kell): „Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik.” Ne kételkedjünk hát az ima erejében, mivel az őszinte imádság meghallgatása biztos. Gazdag ígéret!

Imádságban lehet sürgetve, de tiszteletteljesen kérni, amire valóban szükségünk van, akár magunknak, akár másoknak. Imádkozhatunk minden körülmény között, minden probléma, minden nyomorúság megoldására.

Lehet az Urat keresni. Aki ezt őszintén teszi, meg fogja Őt találni, meghallgatást talál nála. S lehet zörgetni, azaz sürgetőleg kérni, ahogy valaki egy ajtón zörget, hogy engedjék be, vagy felfigyeljenek rá azok, akik bent vannak.

Második példázat:

Az őszinte imádkozásról.

„Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, vagy amikor tojást kér, skorpiót* ad neki?”

Jézus ezt úgy magyarázta: „Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?”

A Szentlélek a jó ajándék, melyet a mennyei Atya ad. Ez azt jelenti, hogy imádkozni kell érte. A Szentlelket a lelki és örök élet munkálójának is nevezik.

Tehát amikor mi a Szentlélek ajándékát kapjuk, abban minden benne van, ami lelki és örök életünk számára szükséges.

Jegyzetek:

Imádkozni tanulni – A zsidó rabbik azt is megtanították tanítványaiknak, hogyan lehet a legjobban imádkozni. Keresztelő János is megtanította rá a tanítványait.

Kenyerek – Kicsi kerek, búza- vagy árpalisztből készült kovásszal kelesztett kenyerekre kell gondolnunk.

Hálószoba – A gyermekek a lakószobában a szülőkkel együtt aludtak, legalábbis az egyszerű, nem gazdag családokban. Tehát valójában nem olyan hálószobáról van szó, amilyeneket mi ismerünk. Gyékényből készült hálószőnyegeken aludtak, melyeket kiterítettek, amikor lefeküdtek.
Az apa és anya feküdtek közvetlen az ajtó mellett, úgyhogy nem zavarták a gyermekeket, ha ők maguk is aludni tértek. Ezt egyúttal biztonsági okokból is tették. Az élelmet a hátsó épületrészben tartották, ahova kellemetlen volt éjszaka odamenni, annál is inkább, mivel előbb gyertyát vagy lámpát kellett gyújtani. A gyermekek fölébredhettek.

Skorpió – A pókfélék közé tartozik, mely a 3Móz 11,41–42 szerint – mint a „földön csúszó és mászó állat” – Izráel számára tisztátalan volt.
A skorpióknak, éppúgy, mint a pókoknak, 8 lábuk van (a többi rovarnak 6) és 8 szeme, melyek közül a két legnagyobb a fejtetőn található. A rákhoz hasonlóan 2 nagy ollójával ragadja meg zsákmányát, majd méreggel öli meg. A teste hét ízből áll, melyek közül az utolsó görbe, üreges méregfullánkban végződik. A szúrás az ember számára mindig fájdalmas, és jókora sebeket okozhat. Olykor halálos is lehet.
A skorpió színe Izráelben homokszínű vagy sötétbarna. Szereti a meleget, ezért télen a házakban húzódik meg. A sárga, összetekeredett skorpió egy kicsit a tojásra hasonlít. A Bibliában a skorpió a gonosz hatalom és súlyos gyötrés jelképe (Jel 9,3.5.10).
A cséphadaróra hasonlító korbácsot az 1Kir 12,11.14. és 2Krón 10,11.14-ben Roboám király így nevezi: „skorpiókkal ostorozlak” (Károli fordítás).

Énekek:

Református énekeskönyv: 141:1–2; 157; 474; 475; 479; 484
Jertek, énekeljünk: 55; 57; 64; 176
Harangszó: 15:1.4; 18
Dicsérjétek az Urat!: 76; 168:1–2
Erőm és énekem az Úr: 53; 61; 111; 119

Megjegyzések:

Imádkozni tanulni – A tanítványok eddig is gyakran látták Mesterüket imádkozni. Ebből megértik, hogy az imádkozás nagyon lényeges része a hitéletnek. Most az egyik tanítvány szeretné tudni, mi a „jó” imádság tartalma (bár már előbb, a Hegyi beszéd részeként hallották). A gyermekeknek is meg kell tanulni imádkozni. Megbeszélhetjük velük, mi mindent kérhetnek. Nagyon fontos, hogy a gyermekek megtanuljanak imádkozni azért, hogy Isten gyermekei legyenek. Természetesen szabad és kell sok más szükséges dologért is imádkozni. Vegyük elő még egyszer a 235. leckét, ahol a Mt 6,6–13-ban levő egész Miatyánkot tárgyaltuk.

Szemtelen imádság – Az az ember, aki bekopog alvó barátjához, hogy vendége számára kenyeret kérjen, nagyon szemtelen. Nem izgatja, hogy fölzörget egy egész családot, mivel neki valamire szüksége van. Ezt a szemtelen föllépést például vehetjük az imádkozásnál való magatartásunkhoz. Zörgethetünk Istennél a legszokatlanabb időben is.

Imameghallgatás – Jézus az első példázat magyarázataként azt mondja: „mindaz, aki kér, kap”. Az Isten akarata szerinti őszinte imádság meghallgatást nyer. Isten gyermekeinek imádságát maga a Szentlélek vezeti, irányítja.
Az imádkozás sosem hiábavaló, akkor sem, ha nem teljesül a kérésünk. Isten jól tudja, mit mikor adjon. Ha megismertük Őt szerető Atyaként, nyugodtan rábízhatjuk terveinket, kívánságainkat is.
(Lásd még a témához a 255. lecke ***Feldolgozásából az imádságról szóló részt!)

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki) / Magyar nyelv és irodalom

• A hit szerepe az ember életében: imádság és lelki egészség. (***)
• A „Miatyánk” két szövegváltozatának összehasonlítása: egyezések és eltérések. (***)
• Imatémák gyűjtése, imádság megfogalmazása írásban. (***)

Vázlat:

Jézus – tanítványok
Salamon csarnoka
zsidó nagytanács: „Te vagy a Krisztus?”

tanítványok: „Taníts minket imádkozni.”
a Miatyánk

2 példázat az imádságról

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/270. Jézus imádkozni tanít – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 228.37 KB

Előfizetőnek kell lenned ehhez a letöltéshez!

Előfizetés

Üzenet – Téma:

* Mi is felebarát vagyunk mások számára. Te kinek tudsz segíteni?

Előzmények:

Az Úr Jézus elmondta és megmagyarázta a jó pásztorról szóló példázatot. A sokaság értetlen­kedett miatta.

Történet:

Egy törvénytudó ment Jézushoz azzal a szándékkal, hogy zavarba hozza a názáreti rabbit. „Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Ugyanezt kérdezte a gazdag ifjú is (lásd többek közt Mt 19,16–30; 282. lecke), de ő őszintén gondolta. A törvénytudó viszont próbára akarta tenni Jézust: Vajon neki is az a véleménye, hogy az embernek a törvény szerint kell élni?

Jézus a kérdésre viszontkérdéssel válaszolt: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?”

A törvénytudó habozás nélkül így felelt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.”

„Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz” – hangzott Jézus szava.

A törvénytudó azonban igazolni akarta magát. Ezért megkérdezte: „De ki a felebarátom?” Így akarta Jézustól meghallani, hogy nem szükséges mindenkit egyformán szeretni.

Jézus egy példázatot mondott neki, válaszul a feltett kérdésre. Ezzel a törvény össze­foglalásának* csak a második részéről szólt.

A példázat:

„Egy ember ment le* Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek.

Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte.

Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte.

Egy úton levő samaritánus* pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap elővett két dénárt*, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked.”

Az Úr Jézus most megkérdezte a törvénytudótól: „Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?”

A törvénytudó így felelt: „Az, aki irgalmas volt hozzá.”

Jézus azt mondta: „Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj.”

A törvénytudó kérdése az volt, ki az ő felebarátja. Jézus azonban ezzel a példázattal arra tanítja őt, hogy aki irgalmasságot tanúsít, az a felebarátja a segítségre szorulónak.

A kérdés tehát fordított: Kinek lehetek én a felebarátja?

A törvénytudó nem tudta azt mondani, hogy a samaritánus a felebarát. Mint zsidó, nem szívesen nevezett annak egy samaritánust. Hiszen őket a zsidók gyűlölték és megvetették. Ezért a burkolt válasz: „Az, aki irgalmas volt hozzá.” Ezzel nyíltan kimondta, hogy nem mindenkit tart felebarátjának, és ő sem felebarátja mindenkinek. Úgy vélte, hogy szabadon választhat felebarátot.

Jegyzetek:

A törvény összefoglalása – Jézus ezt az összefoglalást hasonló szavakkal mondta el a „nagy parancsolat”-ban (Mt 22,37–39. Abban mondja, hogy a nagy parancsolat második része („Szeresd felebarátodat, mint magadat”), hasonló az elsőhöz („Szeresd az Urat, a te Istenedet”). Aki az elsőt nem tartja meg, azaz nem szereti Istent, a másodikat sem fogja tudni megtartani. És aki a másodikat nem tudja megtartani, annak az első megtartása sem fog sikerülni, s így nem nyerheti el az örök életet. Ezúttal Jézus csak a második parancsolattal foglalkozott.

Ment le – Jeruzsálem körülbelül 790 méter magasan van a tengerszint felett, míg Jerikó egy kicsit északra a Holt-tengertől a Jordánvölgy mélyén feküdt, a tengerszint alatt. A két város közti távolság 27 km.

Samaritánus – A samaritánusok vagy samáriaiak a zsidókkal szomszédos nép voltak. Palesztina közepén laktak, főleg Sikem és Samária városa környékén. Keverék nép volt, Babilonból és máshonnan telepítették őket ide (lásd 2Kir 17,24.29; Ezsd 4,10). A zsidók Babilonból való visszatérésük után bősz ellenségei voltak Isten népének, és megpróbálták megakadályozni Jeruzsálem újjáépítését (lásd Ezsd 4, Neh 4; 199. lecke). Később bősz ellenségei voltak a keresztyéneknek is. Ó-Sikemben még lakik maradéka ennek a népnek. Ünnepeik ugyanazok, mint a zsidóké, és a páskaünnepet a Garizim hegyén még úgy ünneplik, ahogy Mózes törvényei azt előírják.

Dénár – A mai pénzértékek állandó változása miatt nem tudjuk pontosan meghatározni az értékét.

Énekek:

Református énekeskönyv: 133; 204:5; 211:2; 395:2; 472:1–2
Jertek, énekeljünk: 113:1.3; 166:3; 239
Harangszó: 27; 38
Dicsérjétek az Urat!: 82; 150; 151:4
Erőm és énekem az Úr: 29; 34; 67:2; 129

Megjegyzés:

Mi is felebarát vagyunk– Azt szoktuk gondolni, hogy az a felebarát, aki segítségünkre szorul. Ez természetesen igaz, de az Úr Jézus ebben a példázatban arra tanít bennünket, hogy mi is felebarátja vagyunk mindenkinek, közel és távol élőknek egyaránt. Tehát azt is mondhatjuk: felebarátja vagyunk minden embernek. Ami azt jelenti, hogy nem mi választhatjuk meg felebarátainkat, nem mondhatjuk: ez az ember nem tetszik nekem, tehát nem a felebarátom. A törvénytudó ezt akarta. Kérdésével pedig csupán önmagát akarta igazolni.
Talán nem jelentünk sokat másoknak, mégis felebarátjai vagyunk nekik. Segíthetünk, ha valaki utunkba kerül.
Van valami különös Jézus kérdésében: ki annak a szegény embernek a felebarátja. Mintha az tűnnék ki ebből, hogy csak annak leszünk a felebarátja, akinek valóban segítséget nyújtunk úgy, ahogy a samaritánus tette. Pedig inkább arról van szó, hogy így teljesítjük felebaráti kötelességünket.
Természetesen nem így van: mindig felebarátja vagyunk valakinek, még ha nem tudunk is neki segítséget nyújtani.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Mit jelent irgalmasnak lenni? Szánalom, segítségnyújtás, szeretet emberi kapcsolatainkban. Mai életpéldák. (* ** ***)
• A helyes felebaráti /embertársi viszony. Mások kirekesztése, megbélyegzése, ill. elfogadása. (***)
• Emberi szándékok és indítékok megfigyelése a bibliai példatörténeten keresztül. Beleélés mások helyzetébe, gondolkodásába, nézőpontjába. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma / Ének-zene

• Bábjáték az irgalmas cselekedetről egy mai gyermektörténeten keresztül. A bábok és a gyerekek beszélgetése. (*)
• Móra Ferenc: A szánkó c. elbeszélésének feldolgozása beszélgetéssel, dramatizálással. (**)
• A bibliai példázat dramatizálása
  – egyszerű, de jellemző kellékekkel (*);
  – a szereplők magatartásának hangsúlyozásával (**);
  – énekelt történetmondással, mozgásjátékkal (**);
  – a szereplők gondolkodásának, indítékainak kiemelésével (***).
• Hogyan lehet ma irgalmasan cselekedni? Mai élethelyzetek eljátszása. (** ***)
• Elbeszélő fogalmazás írása a bibliai példázat, ill. mai párhuzama alapján, a szereplők szemszögéből. (***)

Technika

• Falinaptár készítése a bibliai példázat rajzának felhasználásával. (**)

Vázlat:

törvénytudó
Jézus
„Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”
Törvény
– szeretni Istent és szeretni a felebarátot
– egyik ember nem lehet meg a másik nélkül

Jeruzsálem – Jerikó utas
rablók – megtámadják
pap – elkerüli
lévita – elkerüli
samaritánus – gondoskodik (fogadó)

„Ki a felebarát?”
„Az, aki irgalmas volt hozzá.”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/268. Az irgalmas samaritánus – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 402.93 KB

Előfizetőnek kell lenned ehhez a letöltéshez!

Előfizetés

Üzenet – Téma:

* Mit jelent vaknak lenni?
* Jézus gyógyítja meg a lelki vakságot.
* A lelki látás: felismerni a világ világosságát.

Előzmények:

Az Úr Jézust a lombsátor-ünnepen a temp­lomban hevesen támadták ellenségei. Hogy bevá­dolhassák, a farizeusok és írástudók egy házas­ságtörő asszonyt vittek hozzá, hogy ítélje el.

Történet:

Jézus a templomtéri nehéz vita után kiment a templomból. Az emberek nem akartak a világosságban járni. Szívesebben maradtak hitetlenségük sötétségében.

Útközben Jézus egy koldust* látott, aki születése óta vak volt. A tanítványok megkérdezték: „Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?” Feltételezték, hogy ez a fogyatékosság a szülők bűnének a következménye (így gondoltak a zsidók – és gyakran mi is – a betegség, a terheltség és más komoly problémák okaira). Vagy maga a vak ember bűne az oka? Ez furcsa lenne, hisz akkor már születése előtt vétkeznie* kellett volna. Hasonló a helyzet, ha egy későbbi bűnének a következményére gondolunk.

Megjegyzés: Mi hasznuk volt a tanítványoknak abból, hogy ezt tudják? Semmi. Tipikus emberi tulajdonság, hogy kíváncsiak vagyunk mások bűneire. Jobb lenne, ha elgondolkodnánk saját bűneinken, és szomorkodnánk azok miatt.

Jézus így válaszolt: „Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.”

Jézus ezzel nem azt akarta mondani, hogy a vak és szülei sohasem vétkeztek. De semmi olyan különlegeset nem követtek el, ami miatt a gyermeknek vakon kellett volna születnie. Betegség, terheltség, halál, továbbá minden nyomorúság a Földön valóban a bűn egyetemes következménye (gondoljunk a bűnesetre; 1Móz 3), de nem mindig az egyéni bűn következménye.

A vak meg fog gyógyulni. Az Úr Jézus tudta ezt. Ezzel, s Krisztus minden gyógyításával és földi munkásságával Isten neve dicsőíttetik. Jézus meg is magyarázza: „Nekünk – amíg nappal van – annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok.” Amíg lehet, Ő azt teszi, amit az Atya Isten rábízott. De eljön az idő, amikor nem munkálkodhat tovább, amikor elmúlik a jóakarat ideje („az emberekhez jóakarat”; Lk 2,14). Addig Ő a világ világossága, „az igazság napja”, akinek „sugarai gyógyulást hoznak” (Mal 3,20; Károli: 4,2: „gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt”).

Ez virradt fel szó szerint a vakon született ember számára. Vigyázzunk, Jézus csak a tanítványokhoz szólt. Hogy a vak is hallotta-e szavait, nem tudjuk.

Gyógyításában most is közönséges földi eszközöket használt fel: a földre köpött, sarat csinált a nyállal. Egy szó elég lett volna, hogy az ember lásson, de Jézus ezzel meg akarta értetni, hogy gyógyító erő van mindenben, ami hozzátartozik, tehát a nyálában is.

Rákente a sarat a vakon született ember szemére. Önmagában a sár nem gyógyító, de a gyógyítás Krisztus isteni hatalmának a jele.

A vak most a következő parancsot kapta: „Menj el, mosakodj meg a Siloám-tavában*”. Ez a név azt jelenti „küldött”, Isten által küldött víz. (Gondoljunk arra, hogy a forrás vize, mely a fürdőbe ömlött, a templom alól fakadt.)

A férfi hittel teljesítette a parancsot. Melyik „értelmesen gondolkodó” ember botorkálna végig sárral vak szemén Jeruzsálem kanyargós utcáin, hogy megmossa szemét a Siloám-tavában? Ezt csak azt teszi, aki valóban hisz abban, aki a parancsot adta: a világ világosságában!

Az ember megmosakodott a Siloám-tavában, és megjött a szeme világa. Jézus nem várt rá, hanem továbbment.

Szomszédai és ismerősei, akik vak koldusként ismerték, csak ámultak: „Nem ő az, aki itt szokott ülni és koldulni?”

„Ő az!” – válaszoltak némelyek. Mások azt mondták: „Csak hasonlít hozzá”.

A meggyógyult maga jelentette ki: „Én vagyok az.”

Megkérdezték tőle, hogyan nyílt meg a szeme.

Ő így felelt: „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szemeimet, és azt mondta nekem: ‘Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg.’ Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok.”

„Hol van ő?” – kérdezték tőle.

„Nem tudom” – felelte.

Akkor a farizeusok elé vezették a zsinagógába. Nekik kellett ítéletet mondaniuk ebben az ügyben. (Hiszen Jézus szombaton sarat készített és gyógyított, tehát munkát végzett. Ezzel megszegte a törvényt.)

A farizeusok kérdésére elmondta gyógyulása történetét.

Néhányan közülük ingerülten megjegyezték: „Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot.” Mások így szóltak: „Hogyan tehetne bűnös ember ilyen jeleket?” Vita támadt köztük.

Ezért ismét a meggyógyult emberhez fordultak: „Te mit mondasz őróla, hogy megnyitotta szemedet?”

„Ő próféta” – hangzott a válasz.

A farizeusok most a legkönnyebb utat választották: Egyszerűen nem hitték el, hogy ez az ember vak volt, és megjött a szeme világa. Hívatták a szüleit, hogy tőlük nyerjenek bizonyosságot. „A ti fiatok ez, akiről azt állítjátok, hogy vakon született? Akkor hogyan lehetséges, hogy most lát?”

A szülők így válaszoltak: „Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született, de hogy most mimódon lát, azt nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg a szemét, azt sem tudjuk. Tőle kérdezzétek meg, nagykorú már, majd ő beszél önmagáról.” Azért beszéltek így, mert féltek a zsidó főemberektől, mivel azok elhatározták, hogy aki Jézust Krisztusnak vallja, azt ki kell zárni a zsinagógából, ki kell taszítani a zsidó közösségből.

Újból hívatták a nemrég még vak embert: „Dicsőítsd az Istent, mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.” Vagyis ismerje el, hogy isteni beavatkozás által gyógyult meg, és nem ember segítségével. Továbbá azt is mondták ezzel, hogy Jézus bűnös, mivel szerintük nem tarja meg a szombatot.

Az ember így válaszolt: „Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok, bár vak voltam, most látok.”

Megint megkérdezték tőle: „Mit tett veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet?”

Az embernek elege lett a kérdésekből, és így felelt: „Megmondtam már nektek, de nem hallgattatok rám. Miért akarjátok ismét hallani? Talán ti is a tanítványai akartok lenni?”

A farizeusok összeszidták és dühösen azt mondták: „Te vagy az ő tanítványa, mi a Mózes tanítványai vagyunk!” Azaz ők – különösen a szombat megtartását illetőleg – Mózes törvényéhez tartják magukat. „Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, de erről azt sem tudjuk, hogy honnan való” (azaz ki bízta meg, hogy mindezt tegye).

„Ebben az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, mégis megnyitotta a szememet. Tudjuk, hogy Isten nem hallgat meg bűnösöket; de ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja. Örök idők óta nem hallotta senki, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született ember szemét. Ha ő nem volna Istentől való, semmit sem tudott volna tenni.” Ezekkel a szavakkal a meggyógyult ember megvallotta az Úr Jézusban való hitét. Ez nagy bátorság volt, mert jól tudta, hogy a nagy urak másként gondolkodnak erről, és ugyanúgy mint a szülei, ő is tudta, hogy ennek a Jézusról való vallástételnek kellemetlen következményei lehetnek a számára. Ami meg is történt: kiközösítették a zsinagógából*.

Jézus meghallotta, hogy mi történt a meggyógyított emberrel. Pásztori szeretettel kereste fel. (Gondoljunk a Jn 6,37-re, ahol Jézus azt mondta: „Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el.”)

Amikor megtalálta, megkérdezte tőle: „Hiszel te az Emberfiában?”

Az ember így válaszolt: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?”

Jézus így felelt neki: „Látod őt, és aki veled beszél, ő az.”

Erre az így szólt: „Hiszek, Uram.” És leborulva fejezte ki imádatát.

Milyen kiváltságban részesült ez az ember! Miután először szomszédai hitetlen szemét, a farizeusok gyűlölködő tekintetét, és szülei aggódó arcát látta, most hittel nézhette a Messiás kedves arcát. Sőt beszélhetett is vele, hallhatta vigasztalással teli szavait! Ki ne irigyelné őt?

Az Úr Jézus ekkor azt mondta: „Én ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek.”

Néhány farizeus hallotta ezt. Megkérdezték: „Talán mi is vakok vagyunk?” Tehát jól megértették Jézust!

Jézus ezt válaszolta: „Ha vakok volnátok, nem lenne bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök.”

Rövid magyarázat: Aki lát, ismeri bűnét; aki nem lát, nem ismeri. Aki megismeri bűnét, ráébred, hogy szüksége van az Üdvözítőre; aki nem ismeri meg azokat, azt gondolja, meglehet Üdvözítő nélkül is. (Lásd Róm 3,21–31 és Lk 12,47–48.)

Jegyzetek:

Koldus – Jézus napjaiban sok koldus volt, többségük fogyatékos, pl. sánták és vakok. Hogy a koldulást megakadályozzák, az 5Móz 15,4-ben az a parancs áll, hogy az izráeliták között nem lehet koldus. Ez természetesen azt jelentette, hogy közösen kellett gondoskodni a szegényekről. A Zsolt 109,10-ben a bűnösök bűne, ha gyermekeiket koldulni hagyják. A koldulás szégyen volt Izráelben: a Lk 16,3-ban a hamis sáfár azt mondja, hogy szégyellné, ha elbocsátása után koldulnia kellene.

Születés előtt való vétkezés – A rabbiknál az a felfogás uralkodott, hogy egy gyermek már az anyaméhben vétkezhet. Az 1Móz 25,22–26-ra és a Zsolt 58,4-re hivatkoztak. Ézsau ugyanis már az anyaméhben meg akarta ölni Jákóbot. Ez a felfogás ellenkezik a Jer 31,29–30-cal és az Ez 18,2–4-gyel, ahol Isten minden embert személyesen tesz felelőssé a bűnéért.

Siloám – Az Ézs 8,6-ban „Silóah”, a Neh 3,15-ben pedig „Selah-tó”. Áház vagy Ezékiás király ásatta Kr.e. 700 körül a földalatti vízrendszer egyik részeként, éppen úgy, mint Ezékiás alagútját. A tavacska még ma is megvan az Ofel-domb lábánál, mely déli nyúlványa a templomhegynek, közel ahhoz a ponthoz, ahol a Hinnóm és Jósáfát völgye találkoznak. A víz, mely az Ofel alatt földalatti mederben folyik oda, a Szűz-forrásból ered, mely feljebb a Jósáfát völgyében van. Úgy hitték, hogy ez a forrás a templom alól tör elő. Így ennek bizonyos lelki értelme lenne: a Siloám vizében való mosakodás egyfajta „keresztség”, a bűn lemosásának szimbóluma.

Kiközösítés a zsinagógából – Zsidó bírósági ítélet, melyet a nagytanács hozott. Még ma is fennáll. Azt, aki nem élt az Írás és Mózes törvénye szerint, kiközösítették. Nem járhatott többé a templomba és a zsinagógákba. Ha utána még gyermekei születtek, azokat nem metélhették körül (és így pogányoknak tekintették őket); házasságkötésnél és temetésnél nem végezhette el a rabbi a kötelező szertartást. Ez tehát az exkommunikáció totális formája volt.
Az igazságos kiközösítés nagyon komoly dolog. Jézus azt mondta erről a tanítványainak: „Amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is” (Mt 16,19). Nagyon rossz, ha ezt igazságtalanul teszik. Gondoljunk csak a Jn 16,2-re, ahol Jézus azt mondja tanítványainak: „A zsinagógákból kizárnak titeket.”

Énekek:

Református énekeskönyv: 27:1; 119:53; 164; 460:4; 390:1
Jertek, énekeljünk: 75:1.3; 138; 165; 22:1.3; 233
Harangszó: 31; 37:1; 46:1; 54:4–5
Dicsérjétek az Urat!: 32:1.4; 62:1–2; 74:1.3; 83:1.3; 92:3
Erőm és énekem az Úr: 18:1–2; 54; 56:1.3; 78:1; 110; 132:1.3

Megjegyzések:

Jézus a „vakok” szemét megnyitja – A vakon született ember szemének megnyitását tekinthetjük olyan ember példájának, aki születésétől fogva lelki vak, és akinek a szemét meg kell nyitni, hogy Jézusban Megváltóját lássa meg. Akkor majd mondhatja: „Egyet tudok: bár vak voltam, most látok.”

Látni a világ világosságát – A meggyógyult vak azt élte át, amit mindenki, amikor Krisztust úgy ismeri meg, mint Üdvözítőjét. Mutassunk rá erre a gyermekeknek!
(Lásd a 258. lecke „Megjegyzések” rovatát is!)

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• A testi és a lelki látás. Mit láthatunk testi és lelki szemeinkkel? (** ***)
• A fogyatékos vak ember élete, összehasonlítva azzal, aki lát. (**)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Vers néma értő és hangos olvasása. (*)
• Találós kérdés a szemről. (*)
• A bibliai történet jelenetekre osztása (vázlatírás), és dramatikus feldolgozása. (***)

Történelem

• Luther Márton reformátori fellépésének okai és következményei. (***)

Természetismeret (Környezetismeret) / Biológia és egészségtan

• Érzékszerveink. A látás, hallás, tapintás szerepe a tájékozódásban. Felismerő- és tájékozódó-játékok. (* **)
• Mit jelent vaknak lenni? A vakság állapota. (* ** ***)
• A szem működése és elhelyezkedése az embernél, állatoknál, madaraknál. (***)

Testnevelés

• „Szembekötősdi” típusú fogó- és egyéb mozgásos játékok. (* **)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• A szem színének, részformáinak, arcon való elhelyezkedésének megfigyelése, ábrázolása. (*)

Vázlat:

Koldus – a vakon született ember
Jézus – tanítványok
Tanítványok: A szülei vagy a saját bűne miatt vak-e?
Jézus: „Nem ő… nem is a szülei…”
Isten cselekedetei

sár
Siloám-tava -> gyógyulás
Jézus: a világ világossága
Farizeusok: „Ki gyógyított meg téged?”
szombat
bizonyságtétel
kiközösítés

„Hiszel te az Emberfiában?”
„Hiszek, Uram.”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/266. A vakon született ember meggyógyítása – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 254.31 KB

Előfizetőnek kell lenned ehhez a letöltéshez!

Előfizetés