grafika © Kelemen Czakó Rita
- Bibliai történet: Ézsaiás 9,5; Mikeás 5,1.3; Máté 2,11; Lukács 1,26–38; 2,1–20
- Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, kapcsolati, egzisztenciális, vizuális-térbeli, testi-mozgásos
- Tevékenység: Üzenetátadó játék, beszélgetés a gyermekszületésről; családi fényképalbum: a születéstörténet képeinek megfigyelése, élőképek alakítása; a szoba-istállós ház képének és leírásának megfigyelése, modellalkotás csoportmunkában
Örömhír-súgó (Verbális-nyelvi, kapcsolati, egzisztenciális)
Üljünk körbe a gyerekekkel, és súgjuk egymás fülébe az alábbi híreket. A pedagógus indítja a mondatot, először az első halad körbe. Majd a második és harmadik mondat is körbe halad, az alábbi módon bővítve:
„Gyermek születik.”
„Gyermek születik, fiú.”
„Gyermek születik, fiú adatik nekünk.”
Végül mondjuk ki együtt, hangosan a harmadik változatot. Mindenkihez elérkezett pontosan a hír? Mit jelent ez a számunkra?
Mit jelent egy családban, ha egy gyermek születését várják?
Mit jelent, ha megtudják, hogy a gyermek fiú lesz?
Kinek a születését várhatja egy egész ország vagy egy egész nép? – Gondolhatunk egy királyságban a trónörökös születésére. Vagy filmek, regények mesés történeteiben a „kiválasztott” születésére.
Ilyen „kiválasztott” volt az időszámításunk előtti évszázadokban a Messiás, akinek a születését nagyon várták a zsidók. A Messiás születését ugyanis megjövendölték a próféták. Ézsaiás így adott hírt róla:
Mert egy gyermek születik nekünk,
fiú adatik nekünk.
Az uralom az ő vállán lesz,
és így fogják nevezni:
Csodálatos Tanácsos, Erős Isten,
Örökkévaló Atya,
Békesség Fejedelme!
Ézsaiás 9,5
A Messiás-gyermek születése azonban nem képzeletbeli, hanem valóságos esemény volt. Erről szól a karácsonyi születéstörténet, amiről a Biblia tudósít minket.
Családi fényképalbum (Kapcsolati, verbális-nyelvi, vizuális-térbeli, testi-mozgásos)
A gyermek várása és születése családi örömünnep, amit ma általában fotókkal, filmfelvételekkel örökítünk meg. Régen, amikor még nem volt fényképezőgép és kamera, a fontos eseményeket az emlékezet képei őrizték.
„Lapozgattunk” már Jákób „családi fényképalbumában”, amikor a családi események képeit élőképszerűen idéztük fel (lásd a 13-2. bejegyzést).
Most hasonlóan idézzük fel az angyali üdvözlet és a születéstörténet képeit. A gyerekek kis csoportokban kapják meg az események vázlatos „képleírását”, amihez olvassák el a megfelelő bibliai szakaszt, majd képzeljék el ez alapján az eseményt, és állítsanak be egy élőképet, ami az eseményt ábrázolja. Egy kis csoport több eseményt is feldolgozhat, sőt kis létszám esetén egyetlen csoporttal is dolgozhatunk.
grafika © Kelemen Czakó Rita
Képleírás:
- Gábriel angyal odalép Máriához, és köszönti őt – Lukács 1,26–28
- Mária megdöbben azon, amit az angyaltól hall – Lukács 1,29–37
- Mária alázatosan elfogadja Isten akaratát – Lukács 1,38
- József és a gyermeket váró Mária Názáretből Betlehembe utazik – Lukács 2,1–5
- Betlehemben Mária megszüli és jászolba fekteti a fiát – Lukács 2,6–7
- A környéken pásztorok őrködnek éjjel a nyájuk mellett – Lukács 2,8
- A pásztoroknak megjelenik Isten angyala, és üzenetet ad át – Lukács 2,9–12
- Mennyei seregek dicsőítik Istent – Lukács 2,13–14
- A pásztorok elmennek Betlehembe, ahol megtalálják a gyermeket és szüleit – Lukács 2,15–16
- A pásztorok elmondják az üzenetet, amit a gyermekről kaptak – Lukács 2,17–19
- Istent dicsérve térnek vissza nyájukhoz a pásztorok – Lukács 2,20
Egy kép a múltból: a szoba-istállós ház (Verbális-nyelvi, vizuális-térbeli, kapcsolati)
A Biblia elég szűkszavú a születés körülményeivel kapcsolatban, tudósítása két mondatba belefér. A második mondat utal a részletekre, amit sokan és sokféleképpen színeztek ki az idők során: „Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.” (Lukács 2,7)
Ha szabadjára engedjük a képzeletünket, akkor óhatatlanul a mi európai kultúránk képei elevenednek meg: a „szállás” szálloda, illetve valamilyen szálláshely, fogadó, esetleg lakóháznál kiadott szoba. A jászol pedig csak istállóban lehet. Holott a korszak lakáskörülményei miatt más helyzetben is elképzelhető a történet.
grafika © Kelemen Czakó Rita
A korszak egyszerű házaiban általában egy térben aludtak az emberek és az állatok. A ház egyetlen helyiségből állt, nem voltak közfalak, így szobák sem. A belső tér két szintre különült: a felső szinten volt a szoba (a „szállás”), itt laktak az emberek, itt volt a tűzhely is. Éjszakára gyékényt terítettek maguk alá, ezen aludtak. A szobából néhány lépcsőfok vezetett az alacsonyabban fekvő istállóba, ahol a juhok és a kecskék számára etetővályúk helyezkedtek el. Szóval, az emberek és állatok egy térben alvása nem volt olyan különleges, mint ahogy mi elképzeljük. Mégis, az egyszerű környezet különbözött az előkelő házak vagy a paloták kényelmétől és pompájától. A Messiás-király egy egyszerű ház istállórészében is születhetett, ami magyarázatot ad arra is, hogy a napkeleti bölcsek miért házban találtak rá, és nem istállóban. Az ellentét tehát az egyszerű ház és a palota között áll fenn, nem a ház és az istálló között.
Forrás
Lásd még itt: Ókori izraeli ház modellje
Készítsék el a gyerekek csoportmunkában egy ilyen szoba-istállós egyszerű ház belső terének modelljét papírdobozok, különböző papírok, pálcák és ágak, gyurma és egyéb anyagok felhasználásával. Ez lehet az idei betlehemünk, amit benépesíthetünk papírból, gyurmából készült állat- és emberalakokkal is.
A sorozat további részeit megtalálod a Történetmesélő Biblia / Ószövetség menüpont alatt.
Könyörület és könyörgés lelke
/Kategória: Napi áhítatZak 12,10–14
Jeruzsálem jellé lesz a népek előtt. Ahogyan könyörült rajta az Úr, ahogyan felemelte, s általa megpróbálta a többi nemzeteket.
Jel-sorsuk nem kevés szenvedésben részesíti őket, de mindig Istenük kezében tudhatják magukat. Ezért lehetőségük, hogy ne csak végignézzék, ahogyan megtörik rajtuk minden nép hatalma, hanem tudjanak könyörületesek lenni a többiekhez, s könyörögni értük. Ahogyan Krisztus tette a kereszten: könyörületességre indult az ott állók iránt, s könyörögött azokért, akik Őt megfeszítették.
Szenvedéseink, próbáink lehetnek másokért is. Hogy meglássák, hogyan reagál ugyanarra a nyomorúságra egy keresztyén ember. Nem könnyű ezt felvállalni, még meglátni sem. De ez is benne van Krisztus-követésünkben!
A jel-emberek jól láthatók, szerepük mindig a kiválasztottság legfontosabb része: másokért élni. Ez volt Izráel feladatköre évezredeken át. Ma a keresztyének hordozzák ugyanezt a kiválasztottság-terhet. Vállaljuk-e? Vállalod-e?
Gyermekkoromban hatalmas hó esett, combig ért. Nem bírtam menni benne. Ám édesapám előttem ment, s nagy cipője utat tört a hatalmas fehérségben. Követni lehetett a nyomait. Így mutatta nekem az utat.
A jelet hordozó fák nem magasabbak a többinél, de mert jelet hordoznak, utat mutatnak az arra járóknak, ugyanilyen jel-sors keresztyénnek lenni.
Szent-Gály Kata
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Jóakarat és egyetértés
/Kategória: Napi áhítatZak 11,7–14
Karácsonyhoz közeledve lépésről-lépésre növekszik a sötétség, rövidülnek a nappalok. Az ember szinte azt érzi, hogy lassan-lassan elveszik tőle a lehetőségeket. Bezárulnak az ajtók, besötétülnek az ablakok. Ezt élte át Izráel is. Sőt úgy élték át, hogy Isten sötétítette rájuk a világot. Elvette a pásztorolás eszközeit, a jóakaratot és az egyetértést. Ítélet alatt van a világ!
Hogy szemléljük ezt? Mint Jónás, önelégültséggel, mint Belsaccár király, rettegve, vagy közömbösen, mint Pilátus?
Karácsony éjszakáján Isten dicsérete zendült meg az angyalok karával: „Dicsőség a magasságban Istennek!” Így kell hát néznünk az ítéletet is – Isten dicsőségének kijelentéseként, mellyel megmutatja, hogy a rendet Ő szabja, s az ember dolga, hogy dicsőségére éljen. Isten nem enged ebből! Mert így lesz csak a földön újra „békesség”.
A karácsonyi üzenetben felhangzik ez a mondat is: „az emberekhez jóakarat…”, s a karácsonyt követő napokon folyamatosan hosszabbodik a világosság ideje, naponta növekedve egy jóakaratnyival. Készülődésünkben is növekedjünk a dicsőítésben, hogy növekedhessünk majd a jóakaratban és az egyetértésben is.
Egy ateista így szólt egy keresztyénhez: „Ha azt látom, hogy szomorúak vagytok, megnyugszom. Mert ez meggyőz arról, hogy Isten nem létezik. Amikor azonban látom elégedett és vidám arcotokat, akkor gyanakodni kezdek, hátha mégis létezik.”
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Hatalmassá lesznek az Úr által
/Kategória: Napi áhítatZak 10
Mindenkinek lesz helye az újjáépült Jeruzsálemben, mindenkire szükség van! Kell sarokkő-ember, akire lehet alapozni, lehet építeni. Nem látványos, nem elöljáró emberek ők, hanem a háttérben meghúzódók, s mégis nélkülözhetetlenek.
Kell sátorcövek-ember is, aki a legnagyobb viharban is tudja bátorítani a többieket. Talán a nyugalom perceiben nem is figyel rájuk senki, de ha baj van, ők mindig tudják, hogy mit kell tenni. Rájuk lehet számítani.
Kell harci íj-ember is, aki küzd, megfeszül. Ők a hétköznapok hősei, akik megvívnak minden ellenséggel, engedik magukat Isten hatalmas kezében eszközzé válni.
S végül kell elöljáró-ember is, aki vezetőként vállalja a felelősséget a többiekért. Talán övék a leghálátlanabb feladat, mert tetteik és hibáik egyaránt látványosak. Vezetőnek lenni nem könnyű, mert mindig két irányba kell nézni – Istenre és az emberekre.
Isten népe közt tehát nincs felesleges ember. Te tudod-e már, hogy hol kell állnod, hogy a saját feladatodban légy? Aki nincs a helyén, az a másik helyén áll, tehát kétszeresen akadályoz. Keresd meg, hol használhatnál, hogy általad is előbbre juthasson a közösség!
Útjelzőtábla lettem én is
ott, hol az út Isten felé visz.
Embersorsok útfelén állva
mutatok mindig egy irányba:
Krisztus felé.
Bódás János
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
15-2. Gyermek születik…
/Kategória: alsós, felsős, Ószövetség, Történetmesélő Biblia, Újszövetséggrafika © Kelemen Czakó Rita
Örömhír-súgó (Verbális-nyelvi, kapcsolati, egzisztenciális)
Üljünk körbe a gyerekekkel, és súgjuk egymás fülébe az alábbi híreket. A pedagógus indítja a mondatot, először az első halad körbe. Majd a második és harmadik mondat is körbe halad, az alábbi módon bővítve:
„Gyermek születik.”
„Gyermek születik, fiú.”
„Gyermek születik, fiú adatik nekünk.”
Végül mondjuk ki együtt, hangosan a harmadik változatot. Mindenkihez elérkezett pontosan a hír? Mit jelent ez a számunkra?
Mit jelent egy családban, ha egy gyermek születését várják?
Mit jelent, ha megtudják, hogy a gyermek fiú lesz?
Kinek a születését várhatja egy egész ország vagy egy egész nép? – Gondolhatunk egy királyságban a trónörökös születésére. Vagy filmek, regények mesés történeteiben a „kiválasztott” születésére.
Ilyen „kiválasztott” volt az időszámításunk előtti évszázadokban a Messiás, akinek a születését nagyon várták a zsidók. A Messiás születését ugyanis megjövendölték a próféták. Ézsaiás így adott hírt róla:
Mert egy gyermek születik nekünk,
fiú adatik nekünk.
Az uralom az ő vállán lesz,
és így fogják nevezni:
Csodálatos Tanácsos, Erős Isten,
Örökkévaló Atya,
Békesség Fejedelme!
Ézsaiás 9,5
A Messiás-gyermek születése azonban nem képzeletbeli, hanem valóságos esemény volt. Erről szól a karácsonyi születéstörténet, amiről a Biblia tudósít minket.
Családi fényképalbum (Kapcsolati, verbális-nyelvi, vizuális-térbeli, testi-mozgásos)
A gyermek várása és születése családi örömünnep, amit ma általában fotókkal, filmfelvételekkel örökítünk meg. Régen, amikor még nem volt fényképezőgép és kamera, a fontos eseményeket az emlékezet képei őrizték.
Most hasonlóan idézzük fel az angyali üdvözlet és a születéstörténet képeit. A gyerekek kis csoportokban kapják meg az események vázlatos „képleírását”, amihez olvassák el a megfelelő bibliai szakaszt, majd képzeljék el ez alapján az eseményt, és állítsanak be egy élőképet, ami az eseményt ábrázolja. Egy kis csoport több eseményt is feldolgozhat, sőt kis létszám esetén egyetlen csoporttal is dolgozhatunk.
grafika © Kelemen Czakó Rita
Képleírás:
Egy kép a múltból: a szoba-istállós ház (Verbális-nyelvi, vizuális-térbeli, kapcsolati)
Ha szabadjára engedjük a képzeletünket, akkor óhatatlanul a mi európai kultúránk képei elevenednek meg: a „szállás” szálloda, illetve valamilyen szálláshely, fogadó, esetleg lakóháznál kiadott szoba. A jászol pedig csak istállóban lehet. Holott a korszak lakáskörülményei miatt más helyzetben is elképzelhető a történet.
grafika © Kelemen Czakó Rita
A korszak egyszerű házaiban általában egy térben aludtak az emberek és az állatok. A ház egyetlen helyiségből állt, nem voltak közfalak, így szobák sem. A belső tér két szintre különült: a felső szinten volt a szoba (a „szállás”), itt laktak az emberek, itt volt a tűzhely is. Éjszakára gyékényt terítettek maguk alá, ezen aludtak. A szobából néhány lépcsőfok vezetett az alacsonyabban fekvő istállóba, ahol a juhok és a kecskék számára etetővályúk helyezkedtek el. Szóval, az emberek és állatok egy térben alvása nem volt olyan különleges, mint ahogy mi elképzeljük. Mégis, az egyszerű környezet különbözött az előkelő házak vagy a paloták kényelmétől és pompájától. A Messiás-király egy egyszerű ház istállórészében is születhetett, ami magyarázatot ad arra is, hogy a napkeleti bölcsek miért házban találtak rá, és nem istállóban. Az ellentét tehát az egyszerű ház és a palota között áll fenn, nem a ház és az istálló között.
Forrás
Lásd még itt: Ókori izraeli ház modellje
Készítsék el a gyerekek csoportmunkában egy ilyen szoba-istállós egyszerű ház belső terének modelljét papírdobozok, különböző papírok, pálcák és ágak, gyurma és egyéb anyagok felhasználásával. Ez lehet az idei betlehemünk, amit benépesíthetünk papírból, gyurmából készült állat- és emberalakokkal is.
A sorozat további részeit megtalálod a Történetmesélő Biblia / Ószövetség menüpont alatt.
Királyod érkezik!
/Kategória: Napi áhítatZak 9,9–17
Mit várunk mi a karácsonytól? Ajándékokat? Szeretetet? Meghittséget? Ünnepet? Közösséget? Amit vár az ember, arra készül fel, sokszor azt hozza elő az eseményekből, s csak annyit ért meg a vele történtekből. Ezért fontos nagyon, hogy mit is várunk!
De ugyanígy fontos, hogy mit készítünk elő. Megtervezzük az ünnepi asztalt, a karácsonyfadíszek színét, az ajándékok nagyságát. Előre megsütjük a süteményeket, s vásárolunk nagy hévvel. Készülünk a KIRÁLY érkezésére is?
Mert KIRÁLYUNK érkezik! Őt várjuk a gyermekben, Őt dicsérjük az énekekben, Ő az első az ajándékok özönében. Királyként, a szeretet uralmának meghirdetésével!
Izraelita családokban szokás bizonyos ünnepeken egy plusz széket állítani az asztalhoz a reménység kifejezéseként: „Ha Illés megjönne…”. Micsoda hatalmas reménység, egy üres székben kifejezve!
Van-e ilyen elvehetetlen reménységünk, biztos ígéretünk, ilyen mindig készen tartott helyünk az Úr számára? Nehogy azt kelljen hallanunk: „Nem volt hely a vendégfogadó háznál…”
Egy idős férfi megvallotta lelkészének, hogy egy üres széket állíttatott betegágya mellé, s úgy imádkozik, mintha Jézus ott ülne a széken, s őt látná. Amikor meghalt, úgy talált rá a lánya, hogy feje az üres széken nyugodott.
…mert nincs utam más, mint amit én magam
hordok magamban, nincs csak a végtelen
fénylő egét már-már elérő
út, ama szívbeli titkos ösvény…
Mezei Balázs
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
15-1. Izráel Pásztora
/Kategória: alsós, felsős, Ószövetség, Történetmesélő BibliaKépforrás: 123RF
Bibliai pásztor-ének (Zenei-ritmikus, verbális-nyelvi, testi-mozgásos, kapcsolati, egzisztenciális)
Énekeljük el újra Jöjj, Izráel, ne félj, bízzál Istenedben… kezdetű énekünket (Dicsérjétek az Urat, 69., elérhető a címre kattintva).
Énekeljük most csendben, megnyugvással, ringatózó mozgással, a dallam ütemére jobbra-balra dőlve. Az énekléshez felállhatunk, és egymás vállát átkarolva ringatózhatunk.
Az Isten karjára hagyatkozás képe jelenik meg a prófétai igében is, amire a dalszöveg épül:
[Izráel] Ne félj, mert én veled vagyok,
ne csüggedj, mert én vagyok Istened!
Megerősítelek, meg is segítelek,
sőt győzelmes jobbommal támogatlak.
Ézsaiás 41,10
Ézsaiás próféta Istent pásztorhoz hasonlítja, akinek a karjára ráhagyatkoznak a juhai, bárányai:
jön hatalommal,
karja uralkodik.
Vele jön szerzeménye,
előtte jön, amiért fáradozott.
Mint pásztor, úgy legelteti nyáját,
karjára gyűjti a bárányokat,
ölébe veszi őket,
az anyajuhokat szelíden terelgeti.
Ézsaiás 40,10–11
Kép: 123RF
A sorozat további részeit megtalálod a Történetmesélő Biblia / Ószövetség menüpont alatt.
Állatok a jászol körül
/Kategória: Ajánlások, KönyvajánlóA Bibliából ismert állatokat, állatcsaládokat eleveníti meg új barkácsfüzetünk. Játékos fejtörők, színezők és egy kivágható memóriakártya képei várnak a gyerekekre, jókedvű állathangok kíséretében.
Tartalom:
További információk a Parakletos Könyvesház weboldalán: Állatok a jászol körül – barkácsfüzet
Isten számára nincs lehetetlen
/Kategória: Napi áhítatZak 8,1–13
Lehet ez figyelmeztetés: „Vigyázz, Isten számára nincs lehetetlen!” Ha megmondta, hogy nem szabad valamit megtenned, akkor ne tedd meg, mert elhozza rád ítéletét!
De lehet biztatás is: „Ne félj! Isten számára nincs lehetetlen!” Ha rá hagyatkozol, Ő őriz téged, felépít örömmel, s olyan dolgokat is előhoz, amiről már azt hitted, hogy soha többé nem lehetséges!
S lehet ígéret: „Figyelj csak! Isten számára nincs lehetetlen!” Kérj, járj közben ellenségedért, imádkozz azokért, akikkel találkozol, hogy átéld és megtapasztalhasd naponként az Úr kegyelmét, s ne akard megkötni kezét!
Milyen csodákról olvashatunk igénkben! Nézzük ilyen szemmel az eseményeket! Minden és mindenki Isten kezében van!
Egy lány megtérése után szolgálatot kért az Úrtól, de nem kapott semmit. Sőt kiderült, hogy beteg, s kórházba kellett mennie. Még az első szeretet tüzében égett, így megpróbált ott is bizonyságot tenni, vigasztalni, ám nem sok eredménnyel. Az utolsó napon, amikor táskájába pakolt, szomorúan gondolt arra, hogy miért is nem hallgatta meg őt Isten, mi baj van vele. Akkor hozzálépett egyik szobatársa, s vállára tette a kezét: „Köszönjük a SZERETETET, amit tőled kaptunk!”
Én Istenem, adjál szárnyat:
tündöklő-fény égő vágyat,
hadd teremjek rózsaszálat,
szivárványszín harmatágyat.
Zákányi Bálint
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Csináltass koronát!
/Kategória: Napi áhítatZak 6,9–7.14
Pap-király kerül trónra Jósua személyében. Uralkodását elismerik még a távolmaradottak is, ők küldik számára a korona aranyát. Milyen csoda, hogy a semmiből, a szétszóródott kövekből, a rablott kincsekből mégis megépült, s megszépült a régi templom.
A korona azonban nem lehet Jósua fején. Be kell tennie az Úr templomába. Nem ő a király tehát, hanem Isten fenntartja magának az uralkodás jogát. Ő az, aki rendelkezik népével, szokásaival, böjtjével. Az Ő joga ítélkezni, s kegyelmezni. Nem könnyű úgy kormányozni, hogy az embernek nincs saját joga, csak megbízottként cselekszik. Isten mégis minden esetben ezt kívánta szolgáitól, a királyoktól.
Oly jólesik dicsekedni valamivel, amit elértünk, s oly nehéz megvallani, amikor mások segítettek hozzá. Kimondani pedig, hogy mindez Isten kegyelméből történt, csak álkegyességből szoktuk. Pedig a mi sikereinkért is Őt illeti a hála. A mi koronánk is oda kell, hogy kerüljön a templomba, az Úr elé. Átadjuk Neki a dicsőséget?
Szeressük ma úgy a másikat, hogy nem uralkodunk rajta, tegyünk jót vele minden elvárás nélkül, titokban!
Egyáltalán nem biztos, hogy a szeretet cselekedeteit látszólag buzgó igyekezettel gyakorlók között mindenki teljes odaadottsággal áldozza fel magát. Mert a jóság gyökerei épp úgy eredhetnek menekülésből, gőgből, önigazolásból, mint Krisztus iránti alázatból…
Simon András
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Irattekercs – átok
/Kategória: Napi áhítatZak 5,1–6.8
Isten üzeneteiben a képeknek kitüntetett szerepük van. A szimbólum szó azt jelenti: összekötni, hidat emelni. Istenről nem tudunk másként beszélni, csak az utalás, a sejtetés nyelvén. De Ő maga is azért használja ezt a nyelvet, mert kimondhatatlan és megfoghatatlan dolgokról van szó, amikor jelenlétéről, cselekvéséről üzenetet kapunk.
E látomások is jelképek. Az irattekercs háznyi méretű: 10×5 méter! Erre fér rá az átok, mely a népre következik! Egy régi arab szokás szerint az átkot ráírták egy papírra, s kiengedték a szélbe – majd elviszi, ahova kell! Az istenítélet szimbóluma ez.
A véka a gazdagság jelképe, az asszony a paráznaságé. A két legnagyobb csábítás mindannyiunk számára. Eltávolítja az Úr népéről minden bűnüket. Amikor a felebarát szeretetéről gondolkodunk, se az irigység, se a vágyakozás ne rontsa el kapcsolatainkat! Vigyázzunk erre, s kérjük, hogy zárja be az Úr a szemünket a gonosz gondolatok, kívánságok elől.
A titokzatos lovasok: küldöncök. A perzsa birodalom oly hatalmas volt, hogy az uralkodó rendeleteit mindig lovasok hozták. Ennek jelképe, hogy az Úrnak olyan hatalmas birodalma van, hogy fogatok viszik üzeneteit. De a lovasok hoznak is üzenetet az Úrnak, mert bejárták a földet. S amelyek északról jöttek, megnyugtatták lelkét – azaz már a szabadulás hírét hozták. Legyünk mi is jó hír küldöncei ma, akik szabadulás hírét viszik másoknak! Ma éppen kit bízott rád?
Szükséges megtalálnunk azt az aranyszálat, mely a bibliai szimbólumokat összefűzi, hiszen e szimbólumok csúcspontja Krisztus. Ő az, aki egyesíti magában az emberi és az isteni két pólusát és összes lehetséges jelentését.
Gianfranco Ravasi
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024