Képforrás: 123RF
Miklya Luzsányi Mónika
Csillagfényes karácsonyfa
Kép: 123RF
A vándor fázósan húzta össze magán a köpenyét. Hidegen fújtak a szelek, a hóesés is feltámadt. Nem csoda, decemberben jártak már, közeledett a karácsony. Akkoriban, az ezerötszázas években még nem voltak hókotrók, autópályák, de még betonozott utak sem. Tavasztól őszig csak az merészkedett ki a városból, akinek nagyon muszáj volt. Hogy azon a téli éjszakán mit keresett Luther Márton Wittenberg falain kívül, ma már nem tudjuk. De a hagyomány úgy tartja, hogy egy viharos, téli éjszakán éppen hazafelé tartott. Az erős szélben alig tudott haladni, a hóvihar úgy ráncigálta, mintha az életét követelné. Luther éppen egy erdőn vágott keresztül, amikor a vihar hirtelen elcsitult. Hipp-hopp, eltűnt, mintha ott sem lett volna. A reformátor felfohászkodott Istenhez, hálát adva, hogy megmentette az életét. Míg imádkozott, az ég felé fordította a tekintetét, és úgy tűnt neki, hogy talán soha nem világítottak ilyen szépen a csillagok. Mikor befejezte az imádságot, körbenézett, és mit látott? A fenyőfák ágain úgy szikrázott a hó, mintha a csillagok leszálltak volna a földre. Luther elgondolkodva nézte a hófödte fenyőket. Majd gondolt egyet, levágott néhány terebélyesebb ágat, és elindult hazafelé.
Wittenbergben már izgatottan várta haza a családja.
– Jaj, azt hittem, odaveszel a hóviharban – szaladt elé Katalin asszony, és sorjáztak elő mind a csemeték is.
– Nézzétek, gyerekek, mit hoztam nektek – vette elő a fenyőágakat az apjuk.
– Fenyőgallyakat – húzta el a száját Johannes, aki már nagyobbacska fiú volt.
– Igen ám, de nem akármilyen fenyőgallyak ezek. Mesélő gallyak. Mégpedig a világ legeslegszebb történetét mesélik el. Katalin, hozz nekem gyertyát. Minél többet.
Katalin asszony összeráncolta a homlokát.
– Nem elég kiednek a mécses, ami az asztalon világít? Drága mulatság a gyertya, nem pazarolhatjuk. Kell az, ha majd olvasni akarnak.
– Nem is pazaroljuk! – nevetett Luther. – Hidd el, Katám, ma többet tanítunk meg a gyerekeknek, mintha akárhány könyvet elolvasnának.
Az asztalon a mécses halványan pislákolt. Luther lefektette a fenyőágakat az asztalra, és mesélni kezdett. Elmesélte mindazt, amit az erdőben átélt.
– Féltem és rettegtem – mesélt a gyerekeinek –, olyan sötét volt, hogy az orrom hegyéig sem láttam. Féltem, hogy meghalok, hogy sohasem jutok ki a rengetegből. Így van ez a bűneinkkel is. Amikor rosszat teszünk, olyan, mintha egy sötét erdőben bolyonganánk. Sötétség vesz körbe minket, és a lelkünk is sötét, mint most itt ez a szoba. De azután Istenhez kiáltottam, és ő meghallgatott engem. Kitisztult az ég, és felragyogtak a csillagok. Körülöttem a fákon pedig úgy ragyogott a hó, mintha csillagok szálltak volna le a földre. Ez történt az első karácsonykor is. Isten megbocsátotta a mi bűneinket, és az ég a földre jött. Isten Fia, Jézus Krisztus elhozta nekünk a világosságot. Ezt ünnepeljük karácsonykor – fejezte be a történetet Luther.
A hagyomány így őrizte meg, de hogy pontosan így történt-e a dolog, nem tudhatjuk. Az viszont bizonyos, hogy a karácsonyfa állításának szokása Németországból érkezett hozzánk.
Forrás ● Lásd még az Író Cimborák blogon
Karácsonyi lámpás
Egyszerű, mégis látványos asztali mécses- vagy gyertyatartót készíthetünk kisméretű befőttesüvegekből. Alul egy sóréteg a „hó”, amire a mécsest vagy alacsony gyertyát állítjuk, az üveg szájára pedig kendermadzagot kötünk. Az üveget egyéb kiegészítőkkel – pl. ágak, termések, gömbdíszek, szalagok, csipke – is díszíthetjük.
A forrásoldalon további ötleteket találunk: Asztali gyertyatartó
Képek: 123RF
A befőttesüveg oldalát körbevehetjük lyukacsos papírformával, amit egyszerűen elkészíthetünk fehér, világos vagy sötét alapszínű papírból. A papírból vágjunk ki akkora méretű lapot, hogy hengerformára hajtva a befőttesüvegre illeszkedjen. Mielőtt összeragasztanánk, vagdossunk bele csillagformákat ollóval vagy csillag alakú formanyomóval. Ezután a lyukacsos papírt ráragaszthatjuk vagy rákötözhetjük az üvegre. Megoldás az is, ha a papírlapból az üvegre illeszthető hengerformát állítunk össze.
Néhány ötletadó minta:
Karácsonyfa- és egyéb karácsonyi dekorációk
Képek: 123RF
Nem viselkedik bántóan…
/Kategória: Napi áhítat1Kor 13,5
Aki állandóan kritizálja magát, kínlódik a külsejével, tulajdonságaival, irigykedik másokra, az nem fog tudni szeretni. Az másokat is folyton piszkálni fog… Ám ha ezt tudom, megérthetem, ha a másik velem ilyen, hogy neki igazából magával van baja, s nem velem!
Mennyi mérget elkerülhetnénk, ha nem őrizgetnénk keserűségeinket! Isten minden bűnünket megbocsátotta! Bocsássuk meg mi is magunknak, s akkor lesz erőnk a másiknak is megbocsátani!
Nem viselkedik bántóan (nem tapintatlan, nem illetlen) – gyakorlatban: nem beszélem ki más előtt, s ha bántana, akkor sem bántással válaszolok…
Nem keresi a maga hasznát (nem a magáét keresi) – gyakorlatban: próbáljam adni, amit a másik szeret, s ne várjam vissza…
Nem gerjed haragra (nem keseredik el, nem lovallja magát bele semmibe, nem hagyja magát belerángatni valamibe) – gyakorlatban: nem azonnal visszakézből válaszolok, nem őrizgetem a rosszat, míg visszaadhatom, nem engedem, hogy a másik haragja rám ragadjon…
Nem rója fel a rosszat (nem számítja be, nem tartja számon) – gyakorlatban: naponta új lappal indítom a másikkal való kapcsolatomat, nem a rosszra emlékezem, hanem a jót erősítem, bízom a másik változásában – ami előhozza a változást.
Minden ütésed, átkod hiába ellenem.
Szörnyű a fegyverem: megbocsátok.
Illyés Gyula
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
A szeretet türelmes, jóságos…
/Kategória: Napi áhítat1Kor 13,4
Csak aki magát tudja szeretni, az fog tudni másokat is. Isten így szeret engem, tehát így szerethetem magam én is. Nem mondja, hogy jó vagyok így, ezért megmutatja az utat, ahogyan változhatok. Ő már azt is tudja, milyen lehetek majd az Ő szeretetétől. Használni akar engem, mert rajtam keresztül is szeretni akar embereket, tehát fontos vagyok neki. A szeretet ünnepén tanulni akarom a szeretet módját.
Türelmes (hosszútűrő, béketűrő, nagylelkű) – gyakorlatban: meghallgatom a másikat, nem gondolok mögötte semmit, elhiszem, hogy amit mond, magáról mondja, ne csak magamra reagáljak mindig, ha beszélgetünk…
Jóságos (kegyes, szeretetteljes, szelíd) – gyakorlatban: ne csak akkor szeressem, ha ő szeret, s ha hibáimat tudatosítja, ne védekezzek, hanem csendesedjem el…
Nem irigykedik (nem féltékeny, nem utánoz) – gyakorlatban: tisztelem a másik értékeit, s örömmel segítek neki felfedezni a sajátját!
Nem kérkedik (nem dicsekszik, nem hivalkodik) – gyakorlatban: nem azért szeretem, hogy mutassam, sőt észre se vegye, hogy szeretem, csak éljen benne, mint hal a vízben…
Nem fuvalkodik fel (nem fújja fel magát, nem természetellenes) – gyakorlatban: nem bizonygatok, csak vagyok!
A szeretetet szét kell osztani,
mert természete szerint oszthatatlan;
mikor már másnak nem jut,
magadnak sem marad belőle.
Garai Gábor
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Karácsonyi mesék
/Kategória: alsós, felsős, Sokrétű ünnepek, téli ünnepkör, ÜnnepKépforrás: 123RF
A kisbojtár ajándéka – magyar legendamese
Abban a régi időben a pásztorok kint legeltették a nyájakat a mezőkön, és maguk is ott aludtak a szabad ég alatt az állatokkal. Egy szép, csillagfényes éjszakán Betlehemtől nem messze megfényesedett az ég, és a pásztoroknak megjelent egy ragyogó angyal. Annyira megijedtek ezek a szegény pásztorok, hogy ijedtükben mind a földre borultak. De az angyal vigasztalta őket, és így szólt hozzájuk:
– Ne féljetek, nagy örömhírt hozok most nektek! Megszületett az üdvözítő Úr, Krisztus! Menjetek Betlehem városába, ott találjátok egy szegény istállóban, jászolban fekszik, barmok közt nyugszik.
Akkor nagyon megörültek a pásztorok, így hát mindjárt fölkerekedtek, hogy menjenek imádni a kis Jézust. Volt köztük egy szegény kisbojtár. Gyerek volt még, nem volt semmije, nemrég állott be a szolgálatba. Könyörgött a juhászgazdának:
– Gazduram, vigyél el engem is, nagyon szeretném látni a kis Jézust!
– Hát, jól van, gyere! De nem tudom, mit hozol magaddal, mert tenéked nincsen semmid. No, nem baj, meghúzódsz hátul, azért lássad te is a Megváltónkat!
A mese folytatása olvasható itt: Adventi mesék – A kisbojtár ajándéka
Kép: 123RF
Tóth Bálint: Egy kisfiú születésére
A lucfenyőn rigó fütyült,
a hegyen pásztorcsillag ült,
s három nagyfülű csöpp szamár
hátán jött a háromkirály.
A vers folytatása olvasható itt: Egy kisfiú születésére – animációval
A vers animált, hangzó változata is elérhető: Egy kisfiú születésére – hangoskönyv
Kép: 123RF
A vers és a mese is megtalálható az Angyalmese című irodalmi szöveggyűjteményben (Kálvin Kiadó, Bp, 2020, 55-57. o.)
A legkiválóbb út
/Kategória: Napi áhítat1Kor 12,31–13,3
„Két pont között legrövidebb az egyenes” – mondják, s ez igaz az emberi kapcsolatokra is. Van azonban egy ennél kiválóbb út, azaz a legkiválóbb: a SZERETET. Az az út, amelyen Isten közelít hozzánk. Ami lehet, hogy nem olyan direkt, mint az egyenes út, de a szívhez szól, s megragadva abba az irányba vezet, ahol járni érdemes.
Az ember sok más utat előnyben részesít, mert saját kiválóságát az kiemeli: ilyen a lelki ajándékok közül a nyelveken szólás és a prófétálás, a bölcsesség igéje, az ismeret nagysága, a hit ereje, az adakozás bősége, a mártíromság.
S az apostol azt állítja, hogy ez mind SEMMI! Ez csak olyan, mint a hangszerek közt a cintányér s a triangulum. Egyhangú, unalmas, harsány. Kiegészítésnek jó, vagy a hangsúly kiemelésére, de semmi másra. Ha nincs mellette zenekar vagy énekkar, fárasztó és kellemetlen hallgatni. Semmit sem ér, semmit sem használ.
Oly sok lehetőség van ma este a szeretet megmutatására! Ne szalasszunk el egyetlen alkalmat sem a mosolyra, jó szóra, ölelésre, a szeretet kifejezésére mindenki iránt! Ezzel ajándékozzuk meg az „igazi ünnepeltet”, mert Ő annak örül, ha mi egymást még jobban szeretjük!
Karácsony szenteste csengettek. Szerettem volna egyedül tölteni az estét, de néhány fiatal elmenekült otthonról, s hozzám jöttek. Elővettem egy mesét, nagyot beszélgettünk, majd imádkoztunk. Örömmel mentek el – mégiscsak lett karácsonyuk…
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Csillagfényes karácsonyfa
/Kategória: alsós, felsős, Sokrétű ünnepek, téli ünnepkör, ÜnnepKépforrás: 123RF
Miklya Luzsányi Mónika
Csillagfényes karácsonyfa
Kép: 123RF
A vándor fázósan húzta össze magán a köpenyét. Hidegen fújtak a szelek, a hóesés is feltámadt. Nem csoda, decemberben jártak már, közeledett a karácsony. Akkoriban, az ezerötszázas években még nem voltak hókotrók, autópályák, de még betonozott utak sem. Tavasztól őszig csak az merészkedett ki a városból, akinek nagyon muszáj volt. Hogy azon a téli éjszakán mit keresett Luther Márton Wittenberg falain kívül, ma már nem tudjuk. De a hagyomány úgy tartja, hogy egy viharos, téli éjszakán éppen hazafelé tartott. Az erős szélben alig tudott haladni, a hóvihar úgy ráncigálta, mintha az életét követelné. Luther éppen egy erdőn vágott keresztül, amikor a vihar hirtelen elcsitult. Hipp-hopp, eltűnt, mintha ott sem lett volna. A reformátor felfohászkodott Istenhez, hálát adva, hogy megmentette az életét. Míg imádkozott, az ég felé fordította a tekintetét, és úgy tűnt neki, hogy talán soha nem világítottak ilyen szépen a csillagok. Mikor befejezte az imádságot, körbenézett, és mit látott? A fenyőfák ágain úgy szikrázott a hó, mintha a csillagok leszálltak volna a földre. Luther elgondolkodva nézte a hófödte fenyőket. Majd gondolt egyet, levágott néhány terebélyesebb ágat, és elindult hazafelé.
Wittenbergben már izgatottan várta haza a családja.
– Jaj, azt hittem, odaveszel a hóviharban – szaladt elé Katalin asszony, és sorjáztak elő mind a csemeték is.
– Nézzétek, gyerekek, mit hoztam nektek – vette elő a fenyőágakat az apjuk.
– Fenyőgallyakat – húzta el a száját Johannes, aki már nagyobbacska fiú volt.
– Igen ám, de nem akármilyen fenyőgallyak ezek. Mesélő gallyak. Mégpedig a világ legeslegszebb történetét mesélik el. Katalin, hozz nekem gyertyát. Minél többet.
Katalin asszony összeráncolta a homlokát.
– Nem elég kiednek a mécses, ami az asztalon világít? Drága mulatság a gyertya, nem pazarolhatjuk. Kell az, ha majd olvasni akarnak.
– Nem is pazaroljuk! – nevetett Luther. – Hidd el, Katám, ma többet tanítunk meg a gyerekeknek, mintha akárhány könyvet elolvasnának.
Az asztalon a mécses halványan pislákolt. Luther lefektette a fenyőágakat az asztalra, és mesélni kezdett. Elmesélte mindazt, amit az erdőben átélt.
– Féltem és rettegtem – mesélt a gyerekeinek –, olyan sötét volt, hogy az orrom hegyéig sem láttam. Féltem, hogy meghalok, hogy sohasem jutok ki a rengetegből. Így van ez a bűneinkkel is. Amikor rosszat teszünk, olyan, mintha egy sötét erdőben bolyonganánk. Sötétség vesz körbe minket, és a lelkünk is sötét, mint most itt ez a szoba. De azután Istenhez kiáltottam, és ő meghallgatott engem. Kitisztult az ég, és felragyogtak a csillagok. Körülöttem a fákon pedig úgy ragyogott a hó, mintha csillagok szálltak volna le a földre. Ez történt az első karácsonykor is. Isten megbocsátotta a mi bűneinket, és az ég a földre jött. Isten Fia, Jézus Krisztus elhozta nekünk a világosságot. Ezt ünnepeljük karácsonykor – fejezte be a történetet Luther.
A hagyomány így őrizte meg, de hogy pontosan így történt-e a dolog, nem tudhatjuk. Az viszont bizonyos, hogy a karácsonyfa állításának szokása Németországból érkezett hozzánk.
Forrás ● Lásd még az Író Cimborák blogon
Egyszerű, mégis látványos asztali mécses- vagy gyertyatartót készíthetünk kisméretű befőttesüvegekből. Alul egy sóréteg a „hó”, amire a mécsest vagy alacsony gyertyát állítjuk, az üveg szájára pedig kendermadzagot kötünk. Az üveget egyéb kiegészítőkkel – pl. ágak, termések, gömbdíszek, szalagok, csipke – is díszíthetjük.
A forrásoldalon további ötleteket találunk: Asztali gyertyatartó
Képek: 123RF
A befőttesüveg oldalát körbevehetjük lyukacsos papírformával, amit egyszerűen elkészíthetünk fehér, világos vagy sötét alapszínű papírból. A papírból vágjunk ki akkora méretű lapot, hogy hengerformára hajtva a befőttesüvegre illeszkedjen. Mielőtt összeragasztanánk, vagdossunk bele csillagformákat ollóval vagy csillag alakú formanyomóval. Ezután a lyukacsos papírt ráragaszthatjuk vagy rákötözhetjük az üvegre. Megoldás az is, ha a papírlapból az üvegre illeszthető hengerformát állítunk össze.
Néhány ötletadó minta:
Karácsonyfa- és egyéb karácsonyi dekorációk
Képek: 123RF
Miklya Luzsányi Mónika: Csillagfényes karácsonyfa
A lovak csengettyűin is ez lesz
/Kategória: Napi áhítatZak 14,16–20
Milyen szép is a csengettyűk hangja! Minket már karácsonyra készít, amikor majd szenteste megszólal…
Minden hang, minden szó Őt fogja dicsérni! Az egész teremtettség megmozdul tiszteletére, hogy utat készítsen. Simává lesz a terep, s nem lesz többé változás, vagy változásnak árnyéka, folyóvíz fakad a víztelen Jeruzsálemből. Ahogy adventben készítgetett is minket az ige: „Minden hegyet hordjatok el, legyen a göröngyös simává…” (Lk 3,5). Számunkra az útkészítés alkalma – eljövetelének „siettetése” lenne. Hiszen, ha várjuk Őt, készítjük útját.
Egy hatalmas dél-amerikai városban egyik napról a másikra olyan földrengés volt, hogy az összes út széthasadt. Nem lehetett közlekedni, mert nem tudhatta az ember, hogy hol milyen árok tátong előtte a következő lépésnél. Az emberek pallókat hordoztak a hónuk alatt, hogy elmehessenek egymáshoz… Lehet, hogy nekünk is pallót kéne hordozni mostanában?
Úrvacsorára is készülünk a karácsonyi ünnepkörben. Lehet bűnbánattal, s lehet hálaadással úrvacsorázni – a lényeg, hogy őszintén tegyük, s ebben is utat készítsünk Neki mások felé. Dicsérje Őt úgy úrvacsorázásunk, hogy megbékélünk valakivel, akinek az lesz a karácsonyi ajándék, hogy meglátogatjuk, bocsánatot kérünk, vagy éppen küldünk egy igét…
Egy látogatás receptje: Végy három adag szeretetet, két adag tapasztalatot, önts hozzá egy adag türelmet, majd egy késhegynyi humort. Végül öntsd le megértéssel, s várd ki, míg igazán csend lesz benned. Akkor elindulhatsz.
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Megtisztítom őket
/Kategória: Napi áhítatZak 13
Vannak a Bibliában „nem szeretem” igék, melyeket az ember legszívesebben kihagyna, mert kemény beszédek. Ám lehet, hogy ezeket az igéket még többet kéne olvasni, mint a biztatásokat, ígéreteket, mert ezek vágnak igazán elevenbe.
Az emberiséget elborítják a szeméthegyek. Félelmetes látni, hogy mivé válik a hó olvadáskor a földön: sárrá, mocsokká. Pedig amikor leesett, milyen gyönyörű fehér volt tőle a világ!
Isten nem úgy tisztít meg, hogy igéje mocsokká legyen, hanem tűzzel, s ítélettel. Nem kívülről, hanem belülről! Hiszen népe vagyunk! Ahogyan a prófétákkal is tette: Ézsaiásnak „száját”, Jeremiásnak „csontját” tisztította tűzzel, ellenállástól, engedetlenségtől, lázadástól, bűntől, tisztátalanságtól.
Ez a tisztítás mindig a lényeget érinti, mert Isten nem végez félmunkát. Amíg ellene állunk, egyre keményebb eszközöket kell alkalmaznia.
Ez az, amit a szeretet cselekszik velünk: világra hozza valódi önmagunkat, bármi fájdalmas legyen is számunkra ez az átmenet. Egyfajta köszörű ez, amely a sötét és elrozsdált külső rétegeket mindinkább leválasztja rólunk, hogy végül valódi lényünk élei frissen és elevenen felragyoghassanak.
Mike Mason
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Könyörület és könyörgés lelke
/Kategória: Napi áhítatZak 12,10–14
Jeruzsálem jellé lesz a népek előtt. Ahogyan könyörült rajta az Úr, ahogyan felemelte, s általa megpróbálta a többi nemzeteket.
Jel-sorsuk nem kevés szenvedésben részesíti őket, de mindig Istenük kezében tudhatják magukat. Ezért lehetőségük, hogy ne csak végignézzék, ahogyan megtörik rajtuk minden nép hatalma, hanem tudjanak könyörületesek lenni a többiekhez, s könyörögni értük. Ahogyan Krisztus tette a kereszten: könyörületességre indult az ott állók iránt, s könyörögött azokért, akik Őt megfeszítették.
Szenvedéseink, próbáink lehetnek másokért is. Hogy meglássák, hogyan reagál ugyanarra a nyomorúságra egy keresztyén ember. Nem könnyű ezt felvállalni, még meglátni sem. De ez is benne van Krisztus-követésünkben!
A jel-emberek jól láthatók, szerepük mindig a kiválasztottság legfontosabb része: másokért élni. Ez volt Izráel feladatköre évezredeken át. Ma a keresztyének hordozzák ugyanezt a kiválasztottság-terhet. Vállaljuk-e? Vállalod-e?
Gyermekkoromban hatalmas hó esett, combig ért. Nem bírtam menni benne. Ám édesapám előttem ment, s nagy cipője utat tört a hatalmas fehérségben. Követni lehetett a nyomait. Így mutatta nekem az utat.
A jelet hordozó fák nem magasabbak a többinél, de mert jelet hordoznak, utat mutatnak az arra járóknak, ugyanilyen jel-sors keresztyénnek lenni.
Szent-Gály Kata
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Jóakarat és egyetértés
/Kategória: Napi áhítatZak 11,7–14
Karácsonyhoz közeledve lépésről-lépésre növekszik a sötétség, rövidülnek a nappalok. Az ember szinte azt érzi, hogy lassan-lassan elveszik tőle a lehetőségeket. Bezárulnak az ajtók, besötétülnek az ablakok. Ezt élte át Izráel is. Sőt úgy élték át, hogy Isten sötétítette rájuk a világot. Elvette a pásztorolás eszközeit, a jóakaratot és az egyetértést. Ítélet alatt van a világ!
Hogy szemléljük ezt? Mint Jónás, önelégültséggel, mint Belsaccár király, rettegve, vagy közömbösen, mint Pilátus?
Karácsony éjszakáján Isten dicsérete zendült meg az angyalok karával: „Dicsőség a magasságban Istennek!” Így kell hát néznünk az ítéletet is – Isten dicsőségének kijelentéseként, mellyel megmutatja, hogy a rendet Ő szabja, s az ember dolga, hogy dicsőségére éljen. Isten nem enged ebből! Mert így lesz csak a földön újra „békesség”.
A karácsonyi üzenetben felhangzik ez a mondat is: „az emberekhez jóakarat…”, s a karácsonyt követő napokon folyamatosan hosszabbodik a világosság ideje, naponta növekedve egy jóakaratnyival. Készülődésünkben is növekedjünk a dicsőítésben, hogy növekedhessünk majd a jóakaratban és az egyetértésben is.
Egy ateista így szólt egy keresztyénhez: „Ha azt látom, hogy szomorúak vagytok, megnyugszom. Mert ez meggyőz arról, hogy Isten nem létezik. Amikor azonban látom elégedett és vidám arcotokat, akkor gyanakodni kezdek, hátha mégis létezik.”
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Hatalmassá lesznek az Úr által
/Kategória: Napi áhítatZak 10
Mindenkinek lesz helye az újjáépült Jeruzsálemben, mindenkire szükség van! Kell sarokkő-ember, akire lehet alapozni, lehet építeni. Nem látványos, nem elöljáró emberek ők, hanem a háttérben meghúzódók, s mégis nélkülözhetetlenek.
Kell sátorcövek-ember is, aki a legnagyobb viharban is tudja bátorítani a többieket. Talán a nyugalom perceiben nem is figyel rájuk senki, de ha baj van, ők mindig tudják, hogy mit kell tenni. Rájuk lehet számítani.
Kell harci íj-ember is, aki küzd, megfeszül. Ők a hétköznapok hősei, akik megvívnak minden ellenséggel, engedik magukat Isten hatalmas kezében eszközzé válni.
S végül kell elöljáró-ember is, aki vezetőként vállalja a felelősséget a többiekért. Talán övék a leghálátlanabb feladat, mert tetteik és hibáik egyaránt látványosak. Vezetőnek lenni nem könnyű, mert mindig két irányba kell nézni – Istenre és az emberekre.
Isten népe közt tehát nincs felesleges ember. Te tudod-e már, hogy hol kell állnod, hogy a saját feladatodban légy? Aki nincs a helyén, az a másik helyén áll, tehát kétszeresen akadályoz. Keresd meg, hol használhatnál, hogy általad is előbbre juthasson a közösség!
Útjelzőtábla lettem én is
ott, hol az út Isten felé visz.
Embersorsok útfelén állva
mutatok mindig egy irányba:
Krisztus felé.
Bódás János
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024