Bejegyzések tőle Miklya Zsolt

Adventi ábécé – kép- és szótükör – Csoportjáték

Az adventi ábécé képei segítségével készíts egy kártyasorozatot, memóriakártya méretben. A képkártyák mellé egy szókártya-sorozat is készüljön, amin azok a szavak, szópárok szerepeljenek, amik a témacímek az ábécében. Mindehhez kell egy kis képszerkesztői tapasztalat vagy segítség, de megéri a munkát, mert a képkártyák segítségével izgalmas csoportjáték szervezhető. A játéksor bármilyen csoportfejlesztő alkalomba beilleszthető, így csendesnapot, ifikört vagy szilveszteri játékot is szervezhetsz a segítségével.

31. Zsoltár, zsoltárok

Visszatérő élményem, hogy a gyerekek, a kicsik is, milyen örömmel éneklik a „Szívemet hozzád emelem” c. zsoltárunkat (ref. ék. 25:1). Elő sem kell hozzá venni az énekeskönyvet, fújják fejből is, mintha csak gyermekének volna. Kicsattanó örömmel dicsérik Istent, pedig mit sem tudnak arról, hogy tulajdonképpen a szigorú egyházalapító, Kálvin János jelmondatát zengik: „Szívemet égő áldozatul az Úrnak felajánlom…”

30. Zarándok, zarándokút

„Jertek, jertek! Menjünk fel az Úr hegyére …Ott lakik az Úr!” – szól a keresztények által is énekelt héber dal, a Hava nagila magyar szövege. A béke korszakát, a messiási kor istentiszteletét írja le úgy Ézsaiás próféta, mint egy zarándoklatot:
Az utolsó napokban szilárdan fog állni
az Úr házának hegye a többi hegy fölött,
és kimagaslik majd a halmok közül.
Özönlik majd hozzá valamennyi nép.
Eljön a sok nép, és ezt mondják:
Jöjjetek, menjünk föl az Úr hegyére,
Jákób Istenének házához!

29. Vár, város

Vár, váras (hely), város – így szól a szólánc, ami város szavunk kialakulásához vezetett. Mert régen a város fallal, erődítménnyel körülvett település volt, hogy meg lehessen védeni a támadóktól.
Sok történet van a Bibliában, ami megmutatja, milyen fontos szerepe volt a városok körüli falaknak.

28. Ünnep, ünnepek

Ünnepek alatt majd kipihenem magam, délig alszom, végre kedvemre játszom, egész nap nézem a tévét, végiglátogatom a rokonokat, bulizunk látástól mikulásig, de azért megírom a szakdolgozatomat, felkészülök a vizsgáimra, végre rendbe rakom a lakást, és egész napokat töltök a gyerekkel. Ünnepek után aztán jöhet az új év, ami már előre látszik, milyen őrület lesz, a határidőnapló már félig betelt.

27. Új

„Új világosság jelenék” – kezdődik az egyik adventi ének (ref. ék. 301.). Nálunk az a szokás, hogy adventi gyertyát gyújtva vasárnap esténként körbeüljük a családi asztalt, és visszatekintünk az évre, miért is adunk hálát, mi az, ami különösen fontos volt, megújulást jelentett számunkra. Hétről hétre mindenki elmondja a magáét, és nem fogy el a mondandó, az utolsó hétre sem.

Jézus nyomában – Bibliaismereti társasjáték

Új társasjátékunk jelent meg, amely Jézus nyomában indul el térkép és bibliaismereti kérdések segítségével. A kártyacsomókból összeállított játéktábla a Jézus korabeli Palesztina térképét ábrázolja, ezt a területet kell bejárniuk a játékosoknak, miközben különféle kérdéseket kapnak.

26. Tekercs

Mi jut eszedbe arról, hogy „ünnepi tekercsek”? A karácsonyi bejgli vagy valamilyen más süti? Kis papírtekercsre írott ünnepi gondolatok, üdvözletek? Vagy színes papírszalagból készült díszek, tekergő girlandok? És arra gondoltál, hogy ez bibliai könyveket jelent?

25. Szem, szemtanú

„Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok” – mondta Jézus a tanítványainak (Lukács 10,23). Mire értette? Mindarra, amit megtapasztalhattak Jézus mellett. Hogy szem- és fültanújává lehettek annak, amit az Atya a Fiún keresztül cselekszik. Jézus gondolt azokra is, akiknek ez nem adatik meg. Számukra ezt üzente: „boldogok, akik nem látnak és hisznek” (János 20,29).

24. Sátor

„Isten sátora az emberekkel van” – szólal meg a Jelenések könyvének ígérete, és így folytatódik: „ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük” (21,3). A sátorközösség tehát közös életteret, életközösséget jelent. Ebben az értelemben szólal meg az Izraelnek adott ígéret Mózes énekében: „Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak” (5Mózes 33,27) és Dávid zsoltárában is: „Hadd lakjam mindenkor sátradban, hadd meneküljek szárnyad oltalmába” (Zsoltárok 61,5).