Ugrás a vízbe – vizes játékok

„A Nagy Ugrás az egészséges folyók és vizes élőhelyek ünnepe, egy olyan figyelemfelhívó európai kezdeményezés, melynek során Európa számos pontján tömegek ugranak be valamilyen folyóba.” A természetes vizek fontosságára és védelmére hívja fel a figyelmet ez az akció, s a víz és az ember ősi kapcsolatára, amire nyugodtan rábízhatjuk magunkat és a gyerekeinket a családi és tábori alkalmakon is, persze kellő figyelemmel és elővigyázatossággal.

Kép forrása

Jómagam egy vízi túra alkalmával találkoztam a „nagy ugrás” természetes változatával, egy Duna-parti település vízpartján: A magas parton álló fűzfa egyik víz fölé hajló ágára vastag kötelet erősítettek, és azon keresztül lódultak a víz fölé, majd csobbantak vízbe a gyerekek, fiatalok. Az ügyesebbek különböző játékos, akrobatikus mozdulatokat is tettek közben. De mindenki ugyanazzal az önfeledt örömmel ért a vízbe.

Kiss Áron gyermekjáték-gyűjteményében több „hintázó mondókát” is találunk, ami a vízben végződik, pl. ez (55. old.):

Egy üveg alma,
két üveg alma,
három üveg alma,
négy üveg alma,
öt üveg alma,
hat üveg alma
hét üveg alma
nyolc üveg alma
kilenc üveg alma
tíz üveg alma.
Tíz, tíz, tiszta víz,
ingem, gatyám csupa víz.

Vizes emlékeket idéz fel a VÍZIEMBER c. játék (Megy a gyűrű vándorútra, Gondolat Kiadó, Budapest, 1982., 146–147. old.):

„Többnyire út menti árkokban, illetve árkok partján játsszák. Választanak egy „víziembert”. A víziember bemegy az árokba, a többiek az árok két partján helyezkednek el. A víziember célja az, hogy az árkon átugráló gyerekek közül valakit elkapjon. A gyerekek a következő dalocskával csúfolják őt:

Víziember házába,
béka ül az ágyába.

A víziember az árokból nem mehet ki. Akit sikerül elkapnia, az lesz a következő víziember a játék ismétlésekor. Ha túl hosszú ideig nem képes elcsípni senkit, a gyerekek új víziembert választanak.”

Kinek ne jutna erről eszébe Géczi Imre, aki a „nagy ugrással” egyben nagy családra is szert tesz:

Széles a Duna, keskeny a partja.
Nincs olyan legény, ki átugorja.
Géczi Imre átugrotta, sáros lett a cipősarka,
ez ám a legény!

 

Ne gondold, Imre, hogy mindig így lesz.
Majd ha a kuckóban öt- hat gyerek lesz.
Csörög a sarkantyú, csipog a sok rajkó,
kenyér kell annak!

 

Forrás

De ne csak a partról legyünk vizesek. A HALACSKÁZÁS olyan országosan régóta ismert játék, hogy még a Magyar néprajzi lexikonba is bekerült:

„Fiúk, leányok 4–8-an fürdés közben játsszák. Sekély vízben kézfogással kört alkotnak, majd a halacskát két szomszédos társa átcsúsztatja a szemben levők összefogott keze felett.”

9 játék a vízben címmel találsz itt egy jó kis gyűjteményt, olyan játékokkal, amiket ovis korú gyerekekkel is játszhattok (kép forrása). Pl. ezt:

BAKUGRÁS A VÍZBEN

„Talán már ki is próbáltátok a bakugrás vízi változatát, hiszen itt kevésbé kell félni attól, hogy a gyerekek megütik magukat. A résztvevők magasságától és életkorától függően kell megválasztani, hogy térdig, vagy csípőmagasságig érő vízben játszotok. Az első játékos terpeszállásban áll a vízben, és térdeire támaszkodik (felnőttek a térdüket is behajlíthatják). A gyerekek nekifutásból a hátára támaszkodnak és átlendülnek fölötte – zsupsz a vízbe! Vízbe érkezés után ők is felállhatnak térdükre támaszkodva, és várhatják a fölöttük átugró játékosokat.

Változat: csípőmagasságig érő víz esetén a játékos egy bakugrás után a víz alá bukik, és átúszik a következő résztvevő lábai között. Aztán megint ugrik, majd megint lebukik – attól függően, mennyi résztvevő van a sorban.”

Ha szakszerűbben szeretnénk alkalmazni a vízi játékokat, érdemes tanulmányozni az Eszterházy Károly Főiskola (ma már Egyetem) Sporttudományi Intézetének „Mozgásos játékok” c. kiadványát (Eger, 2015), ami külön fejezetet szentel a vízi játékoknak. Innen válogattunk néhány önállóan is játszható játékot:

„Vízbe ugrás hulahoppkarikába, úszógumiba.”

 

„Kincskeresés. Kincseket (merülő tárgyak, játékfigurák, gumilabdák, kulcsok, vízzel telt műanyag üvegek, konzerves doboz stb.) rejtünk a medence aljára, amit a tanulóknak meg kell keresni. Fontos, hogy mindenkinek jusson kincs!”

 

„Hajócsata. A gyermekek (4-5 fő) körben állnak, középen kis apró könnyű kupakok vagy labdák. Jelre mindenki egyszerre elkezdi fújni a tárgyakat úgy, hogy tőle minél távolabb kerüljön. Az nyer, akinek a közelébe nem kerül labda.”

 

„Lovagold meg a deszkát! Rá kell ülni a deszkára, és egyensúlyozva fennmaradni rajta! Végezhető labdával, vízi nudlival, és egyéb eszközzel is.”

 

„Tűz – víz – repülő. Tűznél le kell merülni a víz alá, víznél kimászni a partra, repülőnél pedig fedezékbe bújni valamelyik, víz tetején lebegő eszköz alatt.”