- Bibliai történet: 1Mózes 1,14–18; 12,1–5; 15,2–6; 18,1–15; 4Mózes 24,17; Máté 2,1–2; Lukács 1,37; 18,27
- Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, kapcsolati, önismereti, egzisztenciális, vizuális-térbeli, természeti, testi-mozgásos
- Tevékenység: Szólások értelmezése, asszociációs és tulajdonsággyűjtő képzeletjáték; történetmesélés: gyermekígéret és üzenet Ábrahámnak; történet újraalkotása szólások beépítésével; önismereti játék, csoport-csillagkép megalkotása; éjszakai bátorságpróba: csillagnéző séta
Csillagmondások (Verbális-nyelvi)
Kezdjük a tanévet csillagmondásokkal. Miért? Mert a régi világban – így a Biblia korában – élő emberek sokkal nagyobb mértékben igazodtak az égitestek, a csillagok járásához, mint mi. Ez határozta meg a naptárt, az időszámítást, a hétköznapok és ünnepek rendjét (1Mózes 1,14–18), sőt a bolygó- és csillagállásokból különböző jeleket olvastak ki (vö. Máté 2,1–2).
Mi jut eszedbe az alábbi kifejezésekről? (A dőlt betűs kifejezéseket vetítsük ki, vagy feliratként tűzzük a táblára.) – Tegyük fel a kérdést a gyerekeknek, de ne pontos meghatározást várjunk, sokkal inkább személyes gondolatokat, asszociációkat. Itt most nyugodtan működhet a projekció is: belevetíthetik saját élményvilágukat, problémáikat egy-egy kifejezésbe.
- Csillagokat lát (= káprázik a szeme)
- A csillagokban jár (= elrugaszkodik a valóságtól, légvárakat épít)
- A csillagokat is lehozná neki/érte az égről (mindent megadna neki, megtenne érte)
- Csillag születik (sztárcsináló tehetségkutató tévéműsor címe)
- Szerencsés csillagzat alatt született (= nagyon szerencsés, a szerencse fia)
Mit jelentenek pontosan az előbbi szólások, szólás értékű kifejezések? – Miután tettünk egy személyes kört, nézzük meg a kifejezések konkrét jelentését. Itt már a zárójelben található jelentésekre vagyunk kíváncsiak.
Melyik a kakukktojás a szólások között? Miért? – A Csillag születik egy tehetségkutató műsor címe, bár maga is szólás értékű előzményekre támaszkodik. A csillag = sztár (star, angol) szó nemcsak égitestet, hanem kiemelkedő, ragyogó tehetséget, képességegyüttest is jelent. A „csillag születik” kifejezést nyugodtan párhuzamba állíthatjuk Bálám Izrael népéről mondott próféciájának egyik képével: „Csillag jön fel Jákóbból, jogar támad Izráelből.” (4Mózes 24,17)
Csillagom, aranyom (kapcsolati, önismereti)
Adjunk minden gyereknek egy csillag alakú lapot, vagy vágjanak maguk csillag alakot egy írólapból (négyrét hajtva könnyen kivágható). Képzeljék el, hogy kistestvérük születik. A kicsit már születése előtt így becézgetik a szüleitek: Csillagom, aranyom. Vajon milyen lesz a gyermek? Mit remélhetünk, milyen tulajdonságokkal, „sugarakkal” születik, illetve milyen lesz később? Mindenki írjon a csillagjára legalább 3-4 értékes tulajdonságot a kistestvérről.
Gyűjtsük össze a csillagokat, írással lefelé helyezzük el az asztalon, és keverjük meg jól a „csillagképet”. Sorban egymás után mindenki húzzon egy csillagot (ne a sajátját), és a tulajdonságok alapján mutassa be néhány mondattal a képzelt gyermeket, a család új csillagát.
Fiad születik (Verbális-nyelvi, kapcsolati, egzisztenciális)
Ábrahám öreg volt már, 75 éves, amikor Isten megszólította őt, és elhívta Kánaán földjére. Azt ígérte, hogy nagy néppé lesz, és áldás kíséri azon a földön. Ábrahám felesége is idős volt, 65 éves, de még nem született gyermeke.
Teltek az évek, már régóta Kánaánban éltek, de nem változott semmi, Ábrahám és Sára hiába várta a gyermeket. Ábrahám elpanaszolta ezt Istennek: „Nem adtál nekem utódot, más lesz az örökösöm.” De Isten így válaszolt: „Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Ennyi utódod lesz!” Ábrahám feltekintett, és látta a csillagok ragyogó sokaságát, szinte káprázott bele a szeme. Hogyan is lehetne mindet megszámolni? Hát úgy, hogy Isten az első. Ő a világosság, tőle kapja minden égitest a fényét. Akkor hogyne kaphatna gyermeket ő is. Ábrahám hitt az Úrnak, és bizalommal nézett a jövőbe.
Néha azért káprázott a szeme. Éjjel álmában, és néha nappal is csillagokat látott. Volt úgy, hogy csillagokkal ébredt, és már azt sem tudta, ébren van, vagy álmodik. De csak teltek az évek, és nem született gyermeke. 99 éves volt már, amikor Isten újra megszólította őt: „Sok nép atyja leszel!” Ábrahám engedelmesen fogadta a hírt, még mindig csillagokat látott, és hitte, hogy mindez nem káprázat, nem csak vágyálom.
Ábrahám öreg volt már, hamarabb elfáradt, mint fiatal korában. Sokat pihent, főleg a nyári hőségben, a sátor bejáratába húzódva, ahol árnyékban lehetett. Innen figyelte pásztorait és az állatait, a sátrak közt mozgó szolgáit. Néha azonban elhomályosodott a szeme, és ilyenkor csillagokat látott, sok-sok megelevenedő alakot, akik ott sereglenek a szeme előtt. Egy ilyen „csillagjárás” közepette egyszer csak megjelent három fehér ruhás férfialak, és megállt előtte. Ábrahám odakapta a tekintetét, és mintha villám járta volna át, felugrott, elébük futott. Leborult, és így kérlelte a középen állót: „Uram, ha elnyertem jóindulatodat, kérlek, ne kerüld el szolgádat!”
Hasonló stílusban folytassuk az elbeszélést az 1Mózes 18,1–15 alapján.
A vendéglátás a keret, amiben megmutatkozik
- a keleti népek körében szokásos vendégszeretet gyakorlata;
- Ábrahám buzgósága, a szokásosnál talán bőségesebb vendéglátás, mintha „sejtene” valamit;
- az ismételt, most már konkrét ígéret a gyermekről, amit az idős házaspár, különösen Sára kétkedve fogad;
- de a válasz, akár a csillag, ragyog: „Van-e valami lehetetlen az Úr számára?” (Vö. Lukács 1,37; 18,27)
A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Gyerekszemmel / Ősatyák és gyermekek menüpont alatt.
A képek kattintással nagyíthatók.