Üzenet – Téma:

* Isten reményt ad a jövőre nézve.
* A sárkány erős, de elveszíti a harcot.

Bevezetés:

A nyolcadik és következő két fejezet arról beszél, mi történik, mikor a könyv hetedik pecsétjét feltörik. Hat angyal trombitál egymás után, s az ítélet egy-egy része kiöntetik a földre.

11. fejezet: a két tanú

A látomásban János egy nádpálcát kap a kezébe, ami mérővesszőként használható. Azt a feladatot kapja, hogy mérje meg Isten templomát, az oltárt és az ott imádkozókat. A jeruzsálemi templomot akkor már vagy 25 éve lerombolták a rómaiak. A templom itt jelkép: Isten házát értik alatta, Krisztus gyülekezetét általában, a gyülekezet minden tagi ával (azt is mondhatnánk: a lelki templom). Az oltár a Főpap, az Úr Jézus munkájára utal. Jánosnak tehát meg kell állapítania, mekkora Krisztus gyülekezete, és mennyire fontos az Úr Jézus munkája ebben.

Krisztus hatalmat ad két tanúnak, hogy ezerkétszázhatvan napig prófétáljanak, zsákruhába öltözve. Ezeken a tanúkon Krisztus szolgáit értik, évszázadokon át. Csupán kettő, ami kicsi szám. Így mindig is kevesen lesznek, akik Krisztusról tanúskodnak. De elég a kettő, mert két tanú szavával megáll az igazság (5Móz 19,15), és két ember tanúságtétele igaz (János 8,17). A két tanú prófétálni fog, vagyis Isten igéjét, az evangéliumot fogják hirdetni. És zsákruhában lesznek, ami gyászt, bűnbánatot jelent. Bizonyságtételük tehát bűnbánatra hívó prédikáció lesz, amivel megtérésre szólítják fel a népet.

A két tanút két olajfának és két gyertyatartónak nevezik. Az olajfa a Szentlélek szimbóluma. A Szentlélek tanítja meg őket, hogyan és mit prófétáljanak. A két gyertyatartó a föld Ura előtt áll. A gyertyatartók fényt szórnak szét. Így fogja ez a két tanú is Isten megbízásából az evangéliumot terjeszteni.

Hatalmat kapnak ellenségeik felett, amíg prófétálnak, Illés és Mózes erejével* hirdetik az igét. De amikor bevégzik bizonyságtételüket, a „fenevad” (az antikrisztus megszemélyesítője), hadat indít ellenük, legyőzi és megöli őket. Holttestük ott marad a nagy város utcáin, amit lelki Sodomának és Egyiptomnak neveznek. Az istentelen világot jelképezik ezek a nevek, mely az Úr Jézust is keresztre feszítette, s amely a holttesteket azzal gyalázza meg, hogy el sem temethetik.

Három és fél napig tart ez az állapot (a szent hetes szám fele), s ez alatt ellenségeik örülnek a győzelemnek. Majd Istentől az élet lelke száll a holttestekbe, és feltámadnak. Hatalmas hang hívja fel őket a mennybe ellenségeik szeme láttára. A hívők ítéletnapi feltámadását és mennybemenetelét* írja le itt János.

Rövidesen nagy földrengés támad, ami a föld pusztulásának kezdetét jelenti. A város tizede megsemmisül, sok ember meghal. Az életben maradók pedig megrémülnek, hisz látták az egek Urának hatalmát, s most már értik, hogy elhozza ítéletét a világra.

12. fejezet: a sárkány és az asszony

János különös látomást lát az égen: egy asszonyt, aki a napba öltözött, a lába alatt van a hold, a fején pedig tizenkét csillagból álló korona. Egyetemesen úgy tekintik az asszonyt, mint a Gyülekezetet*, akit a világ megvet, de Isten megdicsőít. Az asszony várandós, szülési fájdalmakkal, vajúdva kiáltozik. A Gyülekezet századokon át mindig nagy várakozással nézett Krisztus érkezése elé.

János másik jelet is lát az égen: egy tűzvörös sárkányt, melynek hét feje van és tíz szarva, s a hét fején hét diadém. A sárkány a kaotikus, démoni erők megszemélyesítője. Vörös, mert vérszomjas. Félelmetes hatalma a világ felett a hét fejben, tíz szarvban és hét koronában jelenik meg. Farka a csillagok egyharmadát magával sodorja, és a földre veti, tehát az istentől kapott rendben is zavart okoz.

A sárkány a várandós asszony előtt áll, aki épp világra akarja hozni gyermekét. Arra vár, hogy felfalhassa a gyermeket. A sátáni hatalom mindent megtesz, hogy a Messiás eljövetelét megakadályozza. Az asszony fiúgyermeket szül, aki vasvesszővel legelteti majd a népeket*. A gyermek maga az Úr Jézus, aki elragadtatik Istenhez, az Ő trónusához, így kap védelmet.

Az asszony közben a pusztába menekül, ahol Istentől előkészített helye van. Ott táplálékot kap ezerkétszázhatvan napig (közel három és fél év). A Gyülekezetről tehát akkor is gondoskodik Isten, ha szükségképp elszigeteli magát a sátáni támadásokkal szemben.*

János látja, hogy háború tör ki a mennyben. Mihály és angyalai harcra kelnek a sárkánnyal, és a sárkány is harcra kel angyalaival együtt, de hiába. Mihály arkangyal és serege az erősebb, a sátán és angyalai levettetnek a mennyből*. Most lepleződik le igazi arca, ő az, aki a paradicsomban kígyó alakjában kísértette meg Évát, és vitte bűnbe: „az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget”.

Hatalmas angyalkórus dicsőíti Istent, aki megmutatta hatalmát, amit felkentjének, Krisztusnak adott. A sátán most már nem vádolhatja a hívőket Isten előtt, mert Krisztus vére által a keresztyének győztek, s ez megtisztítja őket minden bűnükből. Végül figyelmeztetik a föld és a tenger lakóit, hogy a sátán hatalmának még nincs vége. Mivel tudja, „hogy kevés ideje van”, annál dühödtebben támad.

János egy harmadik látomást lát: A sárkány, a földön találva magát, üldözőbe veszi az asszonyt, aki a fiúgyermeket szülte. Nem hagyja békén a Gyülekezetet, kihasználja azt a rövid idejét, ami még van. De az asszonyon újra segít az Úr, sasszárnyakat ad neki, amivel a pusztába repülhet. A Gyülekezet így kap védelmet a sátán befolyásával Í^–szemben.

A kígyó azonban nem adja fel, szájából most folyónyi vizet áraszt az asszony után, hogy elsodortassa az árral. Ezúttal a földet adja segítségül az Úr, ami elnyeli a folyót. A sátán még dühödtebb lesz. Hadat indít az asszony utódai ellen, „akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan a Jézus bizonyságtétele”. Amíg csak fennáll a világ, kutatni fogja a hívőket, hogy elpusztítsa őket.

Jegyzetek:

Illés és Mózes erejével — Illés egyszer ítéletet mondott Izráel felett, és nem esett az eső három évig (1Kir 17-18). Mózes Egyiptomban Isten parancsára a vizet vérré változtatta, tíz csapáson keresztül hirdette Isten ítéletét (2Móz 7-12).

A feltámadás rendje — Pál így ír erről az 1Thessz 4,16-17-ben: „először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására”.

Gyülekezet — A bármikor is élt összes keresztyén összefoglaló neve.

Vasvesszővel legelteti a népeket — Gondoljunk a Zsoltárok 2,7.9-re: „Kihirdetem az Úr végzését. Ezt mondta nekem: Az én Fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma téged! …Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt!” Vagy gondoljunk az Ézsaiás 9,5-re: „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az Ő vállán lesz…” Az Úr Jézusról van szó, neki hatalma van arra, hogy ellenségeit térdre kényszerítse. A fiú születésével kapcsolatban Jézus eljövetelére is gondolnak, mikor az övéi szívébe jön el. Ilyenkor Krisztus „lelki megszületéséről” van szó.

Közel három és fél év a pusztában — Eszünkbe juthat, hogy Illés idejében jó három évig tartott, míg az Úr bezárta az egeket, és nem esett. Így mutatta meg, hogy Ő a hatalmas Isten, és a bálványimádók istenei semmit nem tehetnek ellene. Ebben az eső nélküli időszakban Óbadjáhú barlangokban elrejtve 100 prófétát táplált. (1Kir 17 —18)

A sátán a mennyben — A sátánnak ezek szerint bejárása volt a mennybe. Gondoljunk csak arra, hogy vádolta Jóbot (Jób 1,6-12).

Énekek:

Református énekeskönyv: 11; 46:1; 84:3.6; 97:1-2.6; 151; 165:5; 265; 380:1-7; 390; 395:1; 398; 461
Jertek, énekeljünk: 165; 226; 227
Harangszó: 40:5; 42; 48; 49:5-7; 50:3-4
Dicsérjétek az Urat!: 61; 83; 156
Erőm és énekem az Úr: 30; 31:1; 67:1; 105; 132

Megjegyzések:

A keresztyének üldözése — A Jelenések könyve bátorító irat a gyülekezetek számára, akiket akkor már erőteljes üldözés fenyegetett. Valószínűleg Domitianus császár (81-96) uralkodásának vége felé íródott a könyv. Ő volt az a császár, aki a Római birodalomban először könyörtelenül keresztülvitte a császárkultuszt. Aki a császárt nem nevezte istennek, arra halál várt. „Úr a császár” — ez volta birodalmi hitvallás. Domitianus idejében fejezték be a római Colosseum építését, ahol százezres tömeg nézhette végig, hogy tépik szét az oroszlánok a keresztyéneket, akik énekelve, imádkozva vállalták a halált. A Gyülekezet mégis növekedett és erősödött.

Remény a jövőre nézve — Gondoljunk csak az Úr Jézus ígéretére: „A világon nyomorú­ságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16,33). A hívők tudhatják, hogy az elnyomás után örökre az Úr Jézussal lehetnek. Hála Istennek, az elnyomás és az üldöztetés nem jár mindenkinek az életében halállal. De azért sok hívőnek nem lesz könnyű sorsa. Az ő reményük lehet az Istennel való örök élet.

A sátán elveszti a harcot — A 12. fejezetben a földi gyülekezet, Isten kiválasztott népének harca íratott meg, egész a paradicsomi eseményektől. A harcról és ellenségeskedésről szól a sárkány és a nő magva között, a sátán és Krisztus, valamint az övéi között. Két birodalom vívja a lelki háborút: Krisztus királysága és a sátán birodalma. Ez a harc addig tart, míg Krisztus visszajön. Nagy biztatás Isten gyermekeinek, hogy bármennyire is ül­dözi őket a sátán, nem győzhet, mert Krisztus már megvásárolta őket drága vérén.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Történelem

• Keresztyénüldözések a keresztyénség első századaiban. Példák az üldözött keresztyének helytállására. (***)

Emberismeret (Osztályfőnöki) / Magyar nyelv és irodalom

• Hogyan harcolhatunk Isten lelki fegyvereivel a gonoszság, megtévesztés ellen? Egy mai példa írásbeli megfogalmazása. (***)

Vizuális kultúra (Rajz—Művészettörténet)

• Dürer: Mihály arkangyal harca a sárkánnyal című metszetének megfigyelése. A harc kifejezésének képi eszközei. A fent kavargásának és a lent nyugalmának ellentéte. (***)
• A napba öltözött asszony képi megjelenítése különböző grafikai és festői eszközökkel, színespapír ragasztással. Egy különleges, üvegablak hatást keltő technika: színes selyempapírokból készített kép, az ablakra erősítve. (***)

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Jézus az első és az utolsó — ami életünkben is.
* Az Úr Jézus ismeri a gyülekezeteket.

Bevezetés:

A Jelenések könyvét Kr. u. 90-95 között írta János. Olyan időben íródott a könyv, amikor a keresztyének üldözése javában folyt, János is ennek lett áldozata. A könyv két fő részből áll:
a hét gyülekezetnek írt levelekből (2-3 fejezet) és a jelenésekből (4-22 fejezet). Az első fejezet bevezetőként is értelmezhető, amiben János leírja, hogyan kapta a kinyilatkoztatást.

A Jelenések könyve igazából egy vigasztaló könyv a nehéz időkben élő keresztyének számára. Vigasztaló abban az értelemben, hogy a történelem irányítását is Isten tartja a kezében, egészen a végéig.

Történet:

Jézus Krisztus kinyilatkoztatása van megírva ebben a könyvben, mindarról, aminek hamarosan meg kell történnie. Angyala által üzent az Úr Jánosnak, aki most bizonyságot tesz arról, amit látott és hallott.

A hét ázsiai gyülekezetnek írja mindezeket, őket köszönti a trónuson ülő Atya, a hét lélek és Jézus Krisztus, a hű tanú nevében, aki eljön a felhőkön, és mindenki meglátja Őt. „Én vagyok az Alfa és az Ómega*, így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.”

János Patmosz* szigetén tartózkodott, mert száműzték hazájából a Jézusról való bizony­ságtétele miatt, ami akkor tiltott volt. Az Úr napján — az Úr Jézus feltámadásának napján, amit mi vasárnapnak nevezünk — János elragadtatott lélekben. Háta mögött hatalmas hangot hallott, mintha trombitáltak volna. Azt mondta neki a hang, hogy mindent, amit lát, írjon le egy könyvbe, és küldje el Ázsia hét gyülekezetének (a mai Törökország területe): Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodiceába.

János megfordult, mert látni akarta, hogy ki mondja mindezt. Hét arany gyertyatartót látott. A gyertyatartók a keresztyén gyülekezeteket jelképezik. Hogy aranyból vannak, azt mutatják, mennyire értékesek és drágák Krisztus szemében.

A gyertyatartók között állt valaki, aki Jézusra hasonlított. Ez azt jelenti, hogy Krisztus minden gyülekezetében jelen van. A jelenés leírása emlékeztet arra, amit Dániel is látott (Dán 10,5-6). Talpig érő palástban volt, amilyet a papok hordtak a templomban, mellén aranyövvel volt körülövezve, akár egy pap, bár az ő övük nem aranyból készült. Krisztus mint főpap áldozta fel magát az övéiért. Feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú. Dániel próféta is úgy látta Istent, mint egy aggastyánt (Dániel 7,9). Szeme fénylett, akár a tűz, tehát mindent lát és tud. Ellenségei számára pillantása rémisztő.

Lába hasonló volta kemencében izzó aranyérchez, ami Krisztus mindenhatóságát mutatja. Hangja olyan volt, minta nagy vizek zúgása. Így evangéliuma is olyan, hogy mindenki hallhatja.

Jobb kezében hét aranycsillagot tartott, amik a hét gyülekezet vezetőit jelképezték (lásd 20. vers).

Szájából kétélű éles kard jött ki: szava megítél minden embert. Tekintete olyan volt, mint mikor a nap teljes erejével fénylik. Amikor János meglátta, lába elé esett, mint egy halott. Jézus bátorítólag szólt hozzá: Nem kell, hogy megrémüljön tőle, hiszen Ő Jézus, az első és az utolsó, aki halott volt, de íme, örökké él. Legyőzte a halált, hatalma van felette.

Jánosnak le kell írnia látomását, s amit az Úr a hét gyülekezetről fog kijelenteni. A hét levél külön a hét gyülekezethez íródott, de az üzenet az egész egyháznak szól mind a mai napig.

Első levél: az efezusi* gyülekezethez

A gyülekezet „angyalának” van címezve a levél, a gyülekezet vezetőjének, de igazából az egész gyülekezetnek szól. (Ez mind a hét levélben így ismétlődik.)

Krisztustól származik az üzenet, „aki jobb kezében tartja a hét csillagot, aki a hét arany gyertyatartó között jár”. A „csillagok” a gyülekezetek vezetőit (elöljáróit), a „gyertyatartók” a gyülekezeteket jelentik. Krisztus ismeri az efezusi gyülekezetet, tud cselekedeteikről, fáradozásaikról és kitartásukról. Tudja azt is, hogy próbára tették az álapostolokat, és hazugnak találták őket. Sok utazó prédikátor volt abban az időben, akik az Úr Jézusra hivatkozva vezettek félre másokat. Tudja, hogy terhet visel a gyülekezet Jézus nevéért, és nem fáradtak meg.

De sajnos az efezusi keresztyének elhagyták az első szeretetet.

Vagyis, már nem égnek az Úr Jézus iránti szeretetben, mint az elején. Ami azért veszélyes, mert így nyitva áll az ajtó a bűn és a világ felé. El kell gondolkodniuk, milyen mélyre is estek, s meg kell térniük újra. Ám ha ezt nem teszik, elmegy hozzájuk az Úr Jézus, és kimozdítja gyertyatartójukat a helyéből. Vagyis véget vet a gyülekezetnek.

Az viszont jó, hogy gyűlölik a nikolaiták cselekedeteit, amit Krisztus is gyűlöl. A nikolaiták keresztyénnek nevezték magukat, de valójában nem voltak azok, mert azt állították, hogy keresztyénként is nyugodtan részt vehetnek a pogány bálványáldozatokon, sőt az sem gond, ha egy keresztyén erkölcstelen életet él.

„Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!” Vagyis figyeljünk jól arra, amit a Szent Lélek mondani akar nekünk. Aki győz, vagyis megtartja hitét a bűn elleni harcban, és a világ megtévesztéseivel szemben, az különleges ígéretet kap: az Úr Jézus enni ad neki az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van. Persze nem szó szerint kell értenünk ezt a képet. Az élet fája a paradicsomban állt. Ádám, miután vétkezett, már nem ehetett róla. Az élet fájával Jézus magára utal. Tehát aki állhatatos marad a hitben, az élvezheti a hit gyümölcseit, amit Krisztus teljes munkája végzett.

Második levél: a szmirnai* gyülekezethez

Az Úr Jézus itt úgy nevezi magát, mint „az első és az utolsó, aki halott volt, és életre kelt”. Első, vagyis örökkévaló és változhatatlan. Utolsó, vagyis minden ember életében az Övé az utolsó szó.

Krisztus mindent tud a gyülekezetről. Tud nyomorúságukról és szegénységükről, de arról is, hogy lelkileg mennyire gazdagok. Ellenségeik káromolják őket, de vádjaik hamisak. Zsidónak nevezik magukat, pedig valójában a sátán zsinagógája, még ha Isten gyülekezetének adják is ki magukat. Az igazi gyülekezetre nehéz sors vár, mert börtön fenyegeti őket a hitük miatt. Próbatétel ez, ami nem fog sokáig tartani, jelképesen: csak „tíz napig”.

„Légy hű, és neked adom az élet koronáját.” Az élet koronája az örök életet jelenti. „Aki győz, annak nem árt a második halál.” Meg fognak ugyan halni (első halál), azonban mindörökké az Úr Jézussal élhetnek együtt, és nem a kárhozatra jutnak, minta hitetlenek (második halál).

Harmadik levél: a pergamoni* gyülekezethez

Jézus Krisztus, akinél a kétélű éles kard van, mindenkit igazságosan ítél. Ő tudja, hogy ahol a pergamoni gyülekezet él, ott van a sátán trónusa is. Pergamon városa egy nagy bálványimádó város. Dicsérendő, hogy a gyülekezet még mindig ragaszkodik az Úr nevéhez. Nem tagadták meg a hitüket még akkor sem, amikor Antipászt, Krisztus igaz tanúját meggyilkolták.

Mégis van valami kivetnivaló a gyülekezetben, mert egyesek nikolaita tanokat követnek. Róluk már volt szó az efezusi gyülekezettel kapcsolatban. Szerintük a lélek a legfontosabb, ezért nem számít, hogy mit csinálsz a testtel. Bálámot látjuk példaként, aki az izráelitákat bűnbe vezette (lásd 4Móz 25 és 31,16).

Krisztus gyűlöli a nikolaiták tanítását. Ezért akarja, hogy figyelmeztessék azokat a gyülekezeti tagokat, akik bűnösek ebben, s tagadják ki a gyülekezetből, ha nem térnek meg. Különben gyorsan beavatkozik és megbünteti őket.

Aki győz, az ehet majd az elrejtett mannából. A manna volt az az étel, amit az izráeliták a pusztában kaptak minden nap az Úrtól (lásd 2Móz 16). A mennyei manna pedig maga az Úr Jézus. Ő magát az Isten kenyerének nevezi, amely a mennyből száll le, és életet ad a világnak (Jn 6,31-33). Most Ő még elrejtett, a mennyben van, de hamarosan újból eljön a mennyből. A győztesek tehát rajta keresztül részesülnek az örök életben.

Kapnak a győztesek egy fehér kövecskét is, amire az új nevük lesz felírva. Ez a korabeli bírósági szokásokkal áll összefüggésben. Ha valakit felmentettek, akkor kapott egy fehér követ, rajta a nevével, ami a felmentést jelképezte. Bármikor felmutathatta, mint bizonyítékot. A hit győztese is felmentést kap bűnei alól, Jézus Krisztus menti fel, örök érvényűen. Az új név azt jelenti, hogy új, bűntelen teremtményként állhat meg előtte.

Negyedik levél: a thiatirai* gyülekezethez

A levélben kereken kimondja, hogy ki üzen a gyülekezetnek: Isten Fia. A szeme olyan, minta tűz lángja. Tud és lát mindent. Ellenségei számára a pillantása félelmetes. Lába hasonló az aranyérchez, ami a mindenhatóságát jelképezi.

Ismeri a gyülekezetet minden vonatkozásban: cselekedeteit, szeretetét, hitét, szolgálatait. Tudja, hogy kitartó a jó cselekvésében. Mégis panasza van a gyülekezetre. Egy nőt említ, Jezábel néven, Áháb felesége után, aki Tíruszból magával hozta Baál bálványimádatát (lásd 1Kir 16,31; 21,25-26). A csábító igazi nevét nem tudjuk meg, de a gyülekezet biztos azonnal ráismer, hisz prófétanőnek nevezi magát.

Érthetetlen, hogyan hirdetheti még mindig a gyülekezetben veszedelmes tanait. Újra a nikolaiták tanítása jön elő: a paráználkodás megengedett, a bálványáldozati hús fogyasztása sem bűnös. Krisztus adott számára időt, hogy megtérjen, de nem tette meg. Ezért beteggé teszi az Úr, követőivel együtt, és megtudja valamennyi gyülekezet, hogy Ő a szívek és vesék vizsgálója, aki megbünteti a gonoszt, de megjutalmazza a jót.

Akik Thiatirában nem szennyezték be magukat ilyen tanokkal, azokra Krisztus nem vet újabb terhet (újabb szabályokat), csak azt, hogy ragaszkodjanak igéjéhez, amíg Ő visszajön. Aki győz, annak Krisztus hatalmat ad a pogányokon. Együtt fogják ítélni a hitetleneket és az engedetleneket. A vasves sző, amivel a Pásztor majd legelteti őket, az ítélet keménységét jelképezi. Krisztusra itt olyan utalást találunk, hogy Ő a Hajnalcsillag, a fény forrása. Mindenki, aki megmarad benne, a Szentlélektől nyer világosságot.

Ötödik leve7: a szárdiszi* gyülekezethez

Itt Jézus úgy utal magára, mint „akinél az Isten hét lelke és a hét csillag van”. Isten hét lelke alatta Szentlélek teljességét érti. (A hét a teljes, a tökéletes száma.) Krisztus a Szentlélek által uralkodik. A hét csillag pedig a hét gyülekezet hét elöljáróját jelenti, akiknek Krisztus a vezetője. Ő mindent tud a cselekedeteikről, amik nem jók, mert a gyülekezetnek az a neve: „élsz, pedig halott vagy”. (Gondoljunk csak a „névleges keresztyén” kifejezésre, amit azokra értünk, akik keresztyénnek állítják be magukat, pedig valójában nem azok.) A gyülekezet hasonlít Krisztus hű gyülekezetére, de a valóságban nem szereti Krisztust. Hiányzik belőle az igazi lelki élet.

Az Úr Jézus azt mondja, ébredjenek fel, hogy a bűnnek ellen tudjanak állni, és megtérjenek. Különben eljön az Úr, mint a tolvaj, és nem tudhatják, melyik órában jön el. Szerencsére azonban vannak még páran, akik nem szennyezték be a ruhájukat, akik Isten és az emberek előtt szentül élnek.

Aki győz, és kitart a hitben, azt fehér ruhába öltöztetik, és neve megmarad az élet könyvében. Olyan ez a könyv, mint a városok vagy falvak lakossági nyilvántartása. Így írják be a nevét minden igaz hívőnek ebbe a könyvbe, és az Úr Jézus vallást tesz majd róluk az Atya és az angyalok előtt.

Hatodik levél: a filadelfiai* gyülekezethez

Az Úr Jézus itt a Szent és Igaz, akinél Dávid kulcsa van: „amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki”. Egy ézsaiási próféciára kell gondolnunk (Ézs 22,22), amiben az Úr azt mondja, hogy Dávid palotájának kulcsát Eljákimnak, Hilkijjá fiának, az új kincstárnoknak fogja adni. A királyi kincstár kulcsáról van szó, amit egyedül a kincstárnok használhatott. Így kapta meg Krisztus is az Atyától a hatalmat arra, hogy az Ő királyságának

bejáratát megnyissa, illetve bezárja. A filadelfiai gyülekezet előtt megnyitotta az Evangélium ajtaját. A Szentlélek ugyanígy meg tudja nyitni az emberek szívét, hogy befogadhassák az Evangélium üzenetét. És senki nem zárhatja be ezeket, senki nem akadályozhatja meg, hogy higgyenek az Evangéliumban. A gyülekezet nem túl erős, de megőrizte és megtartotta Krisztus beszédét. Nem tagadta meg Krisztus nevét sem a nehéz időkben.

Filadelfiában vannak zsidók, akik a sátán zsinagógájaként neveztetnek, mert bár Isten gyülekezetének adják ki magukat, nem azok. Az Úr Jézus azonban megígéri, hogy néhányan közülük megismerhessék az igaz hitet. Ők eljönnek majd, és megalázva magukat leborulnak a gyülekezet vezetőjének lába elé.

Megtartotta a gyülekezet az állhatatosságra intő beszédet, ezért Krisztus is megtartja őket a kísértés (üldöztetés) órájában, mely el fog jönni az egész világra. Az Úr Jézus megígéri, hogy hamarosan eljön, addig őrizzék meg az Evangéliumot. Aki győz, az Isten templomában lehet egy oszlop, az új Jeruzsálemben. Jakabot, Pétert és Jánost is a gyülekezet oszlopainak nevezték a Gal 2,9 szerint. Az ilyen oszlopok tartják Krisztus gyülekezetének épületét. Krisztus felírja rájuk Isten nevét, az új Jeruzsálem nevét és az Ő új nevét, ami azt jelenti, hogy minden hívő az új Jeruzsálem lakója lesz.

Hetedik levél: a laodiceai gyülekezethez

Jézus az „Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete”. Az Ámen azt jelenti: igaz, úgy legyen. Krisztus hű az ígéreteiben, számíthatunk rá. Ő mindenek Teremtője és Fenntartója, a gyülekezeteké is. A laodiceai gyülekezet Krisztusnál úgy van számon tartva, mint se nem hideg, se nem forró, hanem langyos. Közömbösek az istentisztelet iránt, ami megbocsáthatatlan. Mivel a gyülekezet ilyen langyos, Krisztus kiköpi a szájából, ahogy a langyos vizet szokták kiköpni.

Mi az oka ennek? A gyülekezet gazdagnak tartja magát, földi és lelki javakban egyaránt, tehát önelégült. Nem ismerik be, hogy nyomorultak és szánalmasak, vakok és mezítelenek, akik segítségre szorulnak. Krisztus tanácsot ad nekik. Vegyenek tűzben tisztított aranyat. Az arany mindig értékes marad. Így tartja meg Krisztus és királysága is az értékét. Így lesz a gyülekezet igazán gazdag. Vegyenek fehér ruhát. Vagyis lelki mezítelenségüket fedjék be Krisztus igazságának és szentségének ruhájával. S vegyenek gyógyírt, hogy bekenve szemüket láthassanak az evangélium világosságában.

Krisztus szereti a gyülekezetet, ezért feddi meg, mint ahogy egy apa is megfeddi gyermekét. Azért teszi ezt, hogy a gyülekezet megtérjen. Ő az ajtó előtt áll (a szív ajtaja előtt), és zörget, ha valaki meghallja a hangját, és kinyitja neki az ajtót, akkor vele vacsorál, és az is Ővele. A közös étkezés a barátságot fejezte ki, Krisztus tehát barátjává válik annak, aki a szívébe beengedi Őt. Aki győz, annak megadja, hogy vele együtt üljön a trónusán, vagyis részese legyen az uralmának.

Jegyzetek:

Alfa és Ómega — Az alfa a görög ábécé első betűje, az ómega pedig az utolsó betű.

Patmosz — Egy hegyes és sziklás sziget az Égei-tengeren. Körülbelül 50 négyzetkilométer nagyságú, és 60 km-re fekszik Kis-Ázsia nyugati partjaitól, hajóval egy napi út Efezusból. A rómaiak oda küldték a száműzötteket, mikor még lakatlan volt.

Efezus — Ázsia római provinciájának első számú városa. Pál két évig maradt itt harmadik missziói útja során. Számukra írta az Efezusi levelet. János apostol élete utolsó éveiben ebben a gyülekezetben szolgált. Az óvárosból kiterjedt romokat tártak fel.

Szmirna — A mai Izmir, a legfontosabb kikötő Törökország nyugati partján. Kr. u. 155-ben itt égették meg máglyán az idős Polycarpuszt, aki visszautasította, hogy megtagadja Krisztust.

Pergamon — A város romjai az Akropoliszon nyugszanak, magasan a modern város, Bergama fölött. Innen indult el a hivatalos császárimádat, rengeteg templom és oltár állt itt Zeusznak és Athénének szentelve. Asclepiusz templomában orvostudományt oktattak. Sok pergament is gyártottak itt.

Thiatira — Kereskedelmi centrum, ami a keleti út mellett feküdt. Az ókori városból semmi nem maradt fenn. A város valószínűleg fazekasárut gyártott. Ezenfelül itt készítették a méregdrága ruhákhoz bíborcsigákból a festéket. Lídia thiatirai bíborárus volt, Pál Filippiben találkozott vele (ApCsel 16,14).

Szárdisz — Lidia fővárosa Kis-Ázsiában. Egykor Krőzus, a legendásan gazdag király székvárosa volt.

Filadelfia — Egy széles völgy peremén álló kisváros, ami jó földdel rendelkezett. A város neve „testvérszeretet”-et jelent.

Laodicea — Egy prosperáló város közel Kolosséhoz. A levél rámutat néhány tényezőre, ami felvirágoztatta: szép gyapjú, gyógyír.

Énekek:

Református énekeskönyv: 19:4-7; 25:4.7; 139:1-14; 152; 178; 180; 196; 200; 233; 380:1-7; 457; 465
Jertek, énekeljünk: 97; 99; 147; 156; 195; 228
Harangszó: 41; 47; 48; 50
Dicsérjétek az Urat!: 32; 34; 56; 58; 60; 61; 87; 93
Erőm és énekem az Úr: 31; 41; 79:1; 121; 139; 141

Megjegyzések:

Jézus az Első és az Utolsó — Ez a látomás lényege. Jézus Krisztusnak ez az ismert leírása azt jelenti, hogy Őt illet minden tisztelet, és Övé minden hatalom, ami az Atya Istent is megilleti. Ő a kezdet és a vég, minden tőle származik. A mi életünkben, mint mindenki máséban is, Övé az első és utolsó szó.

Az Úr Jézus ismeri a gyülekezeteket — Minden levélben azt látjuk, hogy Jézus pontosan tudja, mi történik a gyülekezetekben. Ez ma is így van. Vajon a mi gyülekezetünket milyennek látja? Fel kell-e hívnia a figyelmünket, hogy álszentek, szélhámosok vannak köztünk, vagy hogy túl nagy teret engedünk a világnak, netán langyosak vagyunk a hitünkben?
Minden gyülekezet számára igaz, hogy hűnek kell maradnunk az Úrhoz, ki kell tartanunk mellette. A hűségeseknek és győzteseknek adott ígéreteket olvashatjuk a hét levélben.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret / Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki)

• Csoport-önismeret: a csoport értékelése, jellemzése különböző szempontok alapján. Gyenge és erős vonások. Miben és hogyan kell erősíteni? (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

• Betűgrafika tervezése az alfa és ómega betűivel. A betűgrafika és/vagy a gyertyatartó-motívum felhasználásával igés kártyák készítése. Javasolt technikák: rajz, színespapír kivágás, krumpli- vagy radírnyomat. (***)

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* A hit cselekedetekben él,
* és szenvedéssel jár.

Jakab levele:

A levél írója nem az a Jakab, aki Zebedeus fia és János testvére volt. Őt I. Heródes Agrippa Kr. u. 44-ben karddal kivégeztette (lásd ApCsel 12,2; 331. lecke). A levelet író Jakab Jézus rokona volt, „az Úr testvére”-ként említik (Mt 13,55; Mk 6,3; Gal 1,19). A Gal 2,9-ben Pál úgy utal rá, mint aki Péterrel és Jánossal együtt a gyülekezet „oszlopa”. Ahogy a keresztyén gyülekezetet üldözni kezdték Jeruzsálemben, Jakab lett a gyülekezet vezetője. Az apostoli gyűlésen szavának döntő súlya volt (ApCsel 15,13-21); mikor Pál megérkezett Jeruzsálembe, Jakab házába ment (ApCsel 21,18). Josephus Flavius, a zsidó történetíró leírja Jakab mártírhalálát, és azt állítja, hogy Jakab kegyetlen meggyilkolása volt az egyik első jele Jeruzsálem pusztulásának.

Jakab levele az úgynevezett „katolikus” = „egyetemes” levelek* közé tartozik, mivel nem állít a középpontba egyetlen gyülekezetet vagy személyt sem. A „szórványban élő tizenkét törzs”-re fókuszál, tehát nem igazán a keresztyén gyülekezetekre, inkább a zsidó száműzöttekre teszi a hangsúlyt, akik a Földközi-tenger körül éltek. Ha alaposabban megvizsgáljuk a levél tartalmát, észrevehetjük, hogy Jakab a keresztyénekre is odafigyelt. Például a 2. rész 1. versében ezt írja: „Testvéreim, amikor dicsőséges Urunkba, a Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne legyetek személyválogatók.” Ez a rész tehát a keresztyén hitről szól. A zsidó származású keresztyénekről. De a pogány származású keresztyének is megszívlelhetik ezt a levelet.

Jakabot nagy jámborsága miatt „az igazságos”-nak is szokták nevezni. Az erény kivételes példája volt ő, aminek fontosságára levelében is felhívja a figyelmet. A levél célja, hogy megfeddje a keresztyéneket hitéletük hanyatlása és viselkedésük miatt. Egyben azt is meg akarta előzni az író, hogy a szabadelvű dogmák, amik az igazi istenfélelmet pusztítással fenyegetik, tovább terjedjenek. Figyelmeztetni akarta a keresztyéneket, hogy üldöztetések fognak következni, s bátorítani őket, hogy álljanak meg szilárdan a harcban.

Első fejezet — A kipróbált hit

Ha egy keresztyén nehézségeken és kísértéseken (próbatételeken) megy keresztül, nem olyan nagy baj, mert az kitartásra és állhatatosságra tanítja őt. A kételkedés viszont nem jó, ne is remélje a kételkedő ember, hogy az Úr bármit is megad neki. Az alázat többet ér, mint a gazdagság, ami elmúlik, mint a mező virága. Boldog, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, melyet az Úr megígért az őt szeretőknek. Nem mondhatod ilyenkor, hogy az Isten kísért, mert Ő nem kísért senkit! Saját kívánságaid csábítanak a bűnbe. Isten próba elé állíthat egy-egy embert, de a sátán az, aki megkísérti őket. Istentől kapunk mindent, ami jó és tökéletes. Így az új élet is az Ő ajándéka számodra.

Jó tanácsok —Jó ha az ember gyors a hallásra, keveset beszél, és késedelmes a haragra, vagyis nem kapja fel olyan hamar a vizet. Mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát. Vessünk ki inkább az életünkből minden gonoszságot és igazságtalanságot, így nyitottak lehetünk az ige előtt, amit belénk ültet az Úr.

Az igének cselekvői legyünk, ne csak hallgatói. Ha azt hiszed, keresztyén vagy, de nem tudod megfékezni a nyelved, kegyességed nem sokat ér. A tiszta istentisztelet Isten előtt cselekedetekben áll! Meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban (s természetesen minden más szükségben levő embert), és tisztán megőrizni magadat az Istennel ellenkező világtól.

Második fejezet — A keresztyén hit nem személyválogató

Nem szabad, hogy az Úr Jézus Krisztusba vetett hitünket beszennyezze a személyválogatás. Ha egy gazdag, jólöltözött embernek azt mondod, hogy az első kényelmes sorokban foglaljon helyet, a szegény, egyszerű ruhába öltözött embernek pedig, hogy maradjon hátul, akkor mint keresztyén rossz úton jársz. Vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék az Ő királyságát? A királyi törvény pedig az, hogy szeresd felebarátodat, mint magadat.

A cselekedetek és a hit —Nem használ semmit, ha valaki azt mondja, van hite, de cselekedetei nem ezt tükrözik. Az ilyen hit nem hoz üdvösséget. (Pl. ha egy testvérnek nincs ruhája, vagy bármi másban szükséget szenved, és te nem segítesz.) A hit önmagában, cselekedetek nélkül halott, nem terem életet. Ábrahám is cselekedett, mikor Isten szólította, s Izsákot fel akarta neki áldozni. Ezért Isten „igaznak fogadta el őt”, s „Isten barátja” lett. Ráháb is cselekedetek útján bizonyult igaznak, mikor befogadta a követeket, és segített nekik kijutni a városból.

Harmadik fejezet — A nyelv

Jól kell használnunk a nyelvünket, vigyázni rá, hogy mit mondunk. Ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, és meg tudja fékezni az egész testét. A lovakat a szájukba vetett zablával tudjuk irányítani. A nagy hajókat is egy kis kormányrúd irányítja, amerre a kormányos akarja. A nyelvünk is milyen kicsi, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Ahogy parányi tűz nagy erdőket felgyújthat, a nyelv is felgyújthatja és tönkreteheti egész életünket. A vadállatok megszelídíthetők, a nyelvet viszont nem tudja senki megszelídíteni, mert gonosz, és tele van méreggel. Ezzel áldjuk az Urat, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embert.

Nem kellene ennek így lenni. Vajon ugyanabból a forrásból jöhet-e édes és keserű víz? Vagy teremhet-e a fügefa olajbogyót, és a szőlő fügét?*

Bölcsesség — Kit nevezhetünk bölcsnek és értelmesnek? Aki magatartásával mutatja meg, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz. Akiben irigység és viszálykodás lakik, annak „bölcsessége” csak földi. A felülről kapott bölcsesség tiszta, békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató.

Negyedik fejezet — Ne viszálykodjunk!

Jakab nem örül neki, hogy a keresztyének között olyan sok viszály van. Ez a sokféle kívánságból, irigységből, a világgal való barátságból ered. Aki így él, Isten ellenségévé válik. Azt tanácsolja az apostol, legyünk engedelmesek Istennek, s álljunk ellen az ördögnek. Nem jó, hogy testvérek haragszanak egymásra, rágalmazzák és elítélik egymást.

A jövő — Az sem jó, ha könnyelműen vesszük a jövőt. Túl könnyen beszélünk arról, hogy mit fogunk holnap tenni, pl: elmegyünk egy bizonyos városba, s ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk. Azt sem tudhatjuk, mit hoz a holnap! Ezért jobb, ha azt mondjuk: „Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.”

Ötödik fejezet — Intések, figyelmeztetések

Az apostol szól azok ellen a gazdagok ellen*, akik nem jól használják fel vagyonukat. Számukra nincs menekvés. Kincseket gyűjtenek még az utolsó napokban* is. A földjeiket learató munkások bére, amelyet visszatartottak, az égre kiált, és az aratók panasza eljut az Úr fülébe. A gazdagok tobzódnak a földön, míg munkásaik hiányt szenvednek. Sőt, elítélték és megölték az igazat, aki nem állt ellen nekik.

A testvérek várjanak türelmesen az Úr eljöveteléig. A földműves is kivárja, hogy gyümölcsöt hozzon a földje. Szenvedésben és türelemben vegyenek példát a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. Vagy gondoljanak Jóbra, akin megkönyörült az Úr.

Az apostol figyelmeztet még a helytelen esküvésre, ami helyett inkább „legyen a ti igenetek igen és a ti nemetek nem” (vö. Mt 5,37). Természetesen nem polgári vagy jogi esküről van szó, hanem arról, hogy nem jó a szavadat esküvel kötni.

Betegség — „Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet! Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal (a Szentlélek jelképe) az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt (a betegnek magának is hinnie kell), az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” Végül az igazságtól eltévelyedett bűnös megtérítéséről beszél Jakab, ami a bűnből való gyógyítás szolgálata (vö. Lk 5,31-32).

Péter levelei:

Péterről elöljáróban néhány adat. Az Úr Jézus első tanítványai közé tartozott (Jn 1,40-42). A tanítványok körében mindig is kiváltságos helyet foglalt el, ami részben határozott személyiségének köszönhető. A két testvérrel, Jakabbal és Jánossal együtt ő is láthatta Jézus megdicsőülését (Mk 9,2). De mikor Jézust elfogták, Péter megtagadta Őt (Mt 26,69-75). Az első pünkösdkor mégis Péter lett az első evangélista (ApCsel 2).

Ő volt az is, aki a római parancsnoknak, Kornéliusznak prédikálta az evangéliumot (ApCsel 10). Feleségével együtt (lásd 1Kor 9,5) sokat utaztak, hogy az evangéliumot hirdessék.

A hagyomány szerint Pétert a Néró idejében levő szörnyű keresztyén-üldözések alkalmával, Kr. u. 64 és 66 között Rómában feszítették fejjel lefelé keresztie. Nem akart ugyanis ugyanúgy meghalni, mint Üdvözítője, fejjel felfelé.

Első levél:

Feltehetőleg Péter Rómából írta a levelet, mikor épp kitörtek a Néró-féle keresztyénüldözések. Az 5,12-13 szerint Szilvánusz és Márk vele voltak „Babilonban” (amivel valószínűleg Rómára utaltak). Az 5,12-ben azt olvashatjuk: „Szilvánusz által…röviden írtam”, ami azt jelenti, hogy Szilvánusznak diktálta a levelet.

Első fejezet

A levél címzettjei a pontuszi, galáciai, kappadóciai, ázsiai és bitiniai ‚jövevények”, ami öt kis-ázsiai provincia, a mai Törökország területe. Hogy ‚jövevények” és „szórványban” élnek azon a vidéken, arra utal, hogy ők zsidók, akik eredetileg Júdeából származtak*. Péter dicséri Istent, Jézus Krisztus Atyját, aki nagy irgalmából a hívőket élő reménységre szülte újjá, soha el nem múló örökségre, ami az ő hit által nyert üdvösségük. Hitüket most még sokféle módon megpróbálják, de a próbákban csak erősödik. Ezt az üdvösséget keresték a próféták is. A hívők reménykedjenek tehát abban a kegyelemben, amit Jézus Krisztus megjelenésekor kapnak. Szentül éljenek, s ne vegyenek részt mindenféle földi kívánságok hajhászásában. Mert nem veszendő dolgokon (ezüstön vagy aranyon) váltattak meg, hanem Jézus Krisztus drága vérén.

A keresztyén élet különösen fontos alkotórésze a testvéri szeretet: „egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által”.

Második fejezet

Ahhoz, hogy a keresztyének szentül élhessenek, el kell hagyniuk minden gonoszságot, álnokságot, képmutatást, irigységet és rágalmazást. Élő kövekké kell lenniük, amire a „lelki ház” (szent papság) felépül. Péter a sarokkőre utal, amit megvetettek az építők, de az épület legfontosabb köve lett. Ezalatt Krisztust érti, aki drága kincs a hívőknek, de a hitetleneknek „megbotránkozás sziklájává” lett.

Aki hisz Benne, az a választott nemzethez, királyi papsághoz tartozik. Ez a „nemesség” azonban kötelez is valamire. Ezért figyelmezteti Péter azokat, akik mint jövevények élnek ebben a világban, hogy a test kívánságaihoz ne ragaszkodjanak. „Tisztességesen éljetek a pogányok (nem hívők) között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent”. Így Péter azt is fontosnak tartja, hogy a keresztyének engedelmeskedjenek a hatóságoknak: „az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek”. A szolgák pedig, akár jó uraik vannak, akár gonoszok, maradjanak engedelmesek. Ha szenvedniük kell, gondoljanak arra, hogy Krisztus is szenvedett értük.

Harmadik fejezet

A nők engedelmeskedjenek férjeiknek, hogy jó példát mutassanak. A férfiak pedig megértően éljenek együtt feleségükkel, s bánjanak jól velük, mint örököstársaikkal a kegyelemben. Nem úgy kell ezt érteni, hogy a nők a férjeik rabszolgái. Csupán sorrendről van szó: a férfi az első számú felelős a családban. A nő nem kevesebb a férfinél, csak más feladata van. A római korban egy nőnek csak kötelezettségei voltak, egy férfinak meg csak jogai. A keresztyén közösségekben is megváltozott azóta a nők helyzete.

A keresztyének legyenek egyetértők, együtt érzők és barátságosak. Ne fizessenek gonoszért gonosszal, gyalázkodásért gyalázkodással, hanem mondjanak áldást, hogy ők is megáldassanak. Tartózkodjanak a gonosz beszédtől, forduljanak el a gonosztól, akkor remélhetnek ,jó napokat” itt a földön. Ha szenvednének ellenségeik miatt, akkor is arra kell gondolniuk, hogy a Jézus Krisztusban kapott igazság miatt kell szenvedniük. Jó lelkiismerettel készek lehetnek bármikor számot adni a bennük levő reménységről, és a rágalmazóktól sem kell félniük. „Mert jobb jót, mint gonoszt cselekedve szenvedni.” Hiszen Krisztus is ártatlanul szenvedett (bűn nélkül élt), az Igaz értünk, a nem igazakért.

Negyedik fejezet

Péter egy szenvedésekkel és üldözésekkel teli időt vetít előre olvasóinak. A keresztyéneknek erre készen kell állniuk, a szenvedést örömmel kell fogadniuk. Nem engedhetik meg, hogy a megtérésük előtti pogány szokások uralkodjanak rajtuk (a bűnök felsorolásához lásd a 3. verset). Ezért a bűnben élők felháborodnak, és káromolják Istent.

A keresztyének legyenek bölcsek és józanok, főleg, hogy mindennek a vége már közel van. Mindenekelőtt a szeretetben maradjanak kitartóak, „mert a szeretet sok bűnt elfedez”. Lelki ajándékaikkal* pedig építsék egymást, mint akik jól sáfárkodnak a kegyelemmel.

Ötödik fejezet

Péter, aki maga is gyülekezeti vezető, kéri a presbitereket, hogy úgy legeltessék Isten nyáját, mint akik nem kényszerből, hanem önként teszik, Isten akaratát követve. Nem is nyerészkedésből, hanem készségesen. Nem uralkodniuk kell a gyülekezeten, hanem jó példát mutatni a testvéreknek. A fiatalokat is inti, hogy engedelmeskedjenek az idősebbeknek, s legyenek alázatosak egymás iránt.

Péter a levél végén Isten előtti alázatra inti a keresztyéneket, hogy az istenellenes erők el ne sodorják őket. „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el.*” A kegyelem istene megőrzi azokat, akiket elhívott Krisztusban az Ő dicsőségére.

Második levél:

A levélnek nem címzettje van, hanem megszólítottjai. Mindazok, akik ugyanabban a drága hitben részesültek, mint Péter. A levelet az apostol saját kezűleg írta, ami látszik mind a stíluson, mind a szóhasználaton. Sokkal inkább figyelmeztető a hangvétele, mint az előzőé.

Első fejezet — Növekedés a hitben

Péter azt kívánja a hívőknek, hogy egyre jobban ismerjék meg Istent és az Úr Jézus Krisztust. Ez által részesülhetnek isteni természetben, s menekülhetnek meg a világ pusztulásától. Igyekezzenek hát megmutatni a hitüket, ismeretüket, önuralmukat, kitartásukat, kegyességüket, testvéri szeretetüket, és a szeretetet minden ember iránt. Így növekedhetnek Jézus Krisztus ismeretében, erősödhetnek meg elhívásukban, s kerülhetik el a botlásokat. Mert akiben nincsenek meg ezek, az vak, rövidlátó, s megfeledkezett arról, hogy régi bűneiből megtisztult.

Péter, amíg csak él, emlékeztetni fogja a híveket erre. Tudja, hogy nemsokára meg fog halni, ezt Jézus is kijelentette neki (Jn 21,18-19). De arra törekszik, hogy halála után is eszükbe jusson mindez. Mert ő nemcsak szép meséket talált ki, mikor megismertette velük Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem szemtanúja volt isteni fenségének. Jakabbal és Jánossal együtt hallotta a mennyei szózatot a szent hegyen: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm” (Mt 17,5; 259. lecke). Ezért bizonyos Péter a prófétai beszédben. „Az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek.”

Második fejezet

Voltak a nép körében hamis próféták is, mint ahogyan ma is vannak hamis tanítók, akik veszedelmes tévtanokat csempésznek a gyülekezetbe. Sokan követik kicsapongásaikat, kapzsiságukban szép szavakkal fosztják ki a keresztyéneket. De nem kerülhetik el ítéletüket. Mert Isten nem kímélte meg a bűnbe esett angyalokat sem, ahogy nem kímélte meg Nóé idejében a világot, vagy később Sodoma és Gomora városát, intő példaként azoknak, akik istentelenül élnek. Az igaz Lótot viszont megszabadította Isten, s éppen így meg tudja szabadítani a kegyeseket is a kísértésből. A gonoszokat pedig büntetések között tartja meg az ítéletre.

Péter ezután alaposan bemutatja a tévelygőket: tisztátalan vágyaik után mennek, Isten felségét megvetik, dicsőséges hatalmakat káromolnak. Telhetetlenek vágyaikban és a bűnben, félrevezetik a gyülekezetet, ahogy Bálám tette az izráelitákkal. Fellengzős szólamokat hangoztatva testi vágyak kiélésére csábítják az embereket. „Szabadságot ígérnek nekik, bár maguk a romlottság szolgái, mert mindenki rabja lesz annak, ami legyőzte.” Mert hiába szabadultak meg az Úr által a világ förtelmeitől, ha ismét belekeveredve azokba elbuknak.

Harmadik fejezet

Péter azért írja levelét, hogy a próféták és az apostolok Úrtól kapott szavaira emlékeztessen. Figyelmeztet a csúfolódókra, akik az utolsó napokban támadnak, mindenből gúnyt űrnek, s azt kérdezgetik, hol van Krisztus eljövetelének ígérete? Mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt. Megfeledkeznek róla, hogy az özönvíz óta a világ mindez ideig megkíméltetett, hogy tűznek tartasson fenn az ítéletre (a Bibliában a tűz Isten ítéletének jele és eszköze). Hiszen Isten előtt egy nap olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő olyan, mint egy nap. Nem késlekedik hát az Úr az ígérettel, hanem türelmes az emberekhez. Nem akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérjen. Az Úr napja pedig úgy fog eljönni, mint a tolvaj. Akkor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a földön minden megég. Milyen szentül és kegyesen kell hát élnie a keresztyéneknek, akik várják az Isten napjának eljövetelét!

De mi az Ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben igazság fog lakni. Ezért igyekezzetek szeretteim, hogy az Úr feddhetetlennek találjon benneteket békességben, s el ne sodorjanak az elvetemültek tévelygései. „Inkább növekedjetek a kegyelemben és ami Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!”

Jegyzetek:

Katolikus levelek — Hét kanonikus levél: Jakab, Péter, János és Júdás apostol levelei. Más értelmezés szerint az elnevezés azt jelenti: az egyetemes egyházban mindenütt általánosan elfogadott.

Szőlő és füge — A Hegyi beszédben a lehetetlen képe így fest: „Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét?” (Máté 7,16; vö. Lukács 6,44)

A gazdagok ellen — Nincs semmi baj azzal, ha valaki gazdag. Például ott vannak a pátriárkák, akik gazdagok voltak, mégis az Urat szolgálták. Tudták, hogy ők „vendégek és idegenek”. Jób is jó példa ebben. De a szegények kizsákmányolása nagy bűn, ami gyakran nem érdekli a gazdagokat és hatalmon levőket. Ez elnyomáshoz vezet, és nem tetszik az Úrnak. Jakab mégsem bujtja fel a szegényeket a gazdagok ellen, mindkét rétegnek ad útmutatást (vö. 1,9-10).

Utolsó napok — A Jézus Krisztus mennybemenetele és visszajövetele közötti időszakot (az utolsó időket) értjük rajta.

Júdeából származtak — Először Babilonba vitték őket fogságba. Később, kb. Kr. e. 200 évvel, Antiokhusz, Szíria királyának utasítására kerültek Kis-Ázsia városaiba.

Lelki ajándékok — Bővebben lásd Pálnál az 1Kor 12,7-11-ben. De legfontosabbnak ő is a szeretetet tartja (1Kor 12,3 lkk).

Ellenség, mint oroszlán — Vö. Zsolt 7,2-3: „Uram, Istenem, hozzád menekülök! Szabadíts meg üldözőimtől, és ments meg engem, hogy szét ne tépjenek, mint az oroszlán, szét ne szaggassanak menthetetlenül.”

Énekek:

Református énekeskönyv: 19:4.7; 25:1-2.6; 119:1-2; 125:1.3; 143:9-10; 184; 233; 380:1-3.7; 392
Jertek, énekeljünk: 134; 141; 153; 155; 176; 182; 196; 240
Harangszó: 41; 42; 44; 46; 47; 48
Dicsérjétek az Urat!: 38; 68; 70; 75; 76; 146; 155; 162
Erőm és énekem az Úr: 24; 53; 73; 100; 119

Megjegyzések:

Hit és cselekedet — Jakab levelének igazából egy fő témája van: a hit lehetetlen cselekedetek nélkül. A hit cselekedetek nélkül „halott”. Mint ahogy a cselekedet hit nélkül szintén „halott”. Egyik sem létezik a másik nélkül. Ezért ad Jakab tanácsokat, hogyan valósulhat meg a hitünk cselekvően.

Szenvedés általi diadal — Az első keresztyének élete tele volt nehézségekkel és veszéllyel. A szenvedés a keresztyén élet része. Péter első levele megmutatja, hogy megéri a szenvedéssel teli élet Isten oldalán. A keresztyéneknek bízniuk kell benne, és életüket úgy élni, hogy közben az Úr Jézussal töltött jövőre koncentrálnak.

Ellenállni a megtévesztésnek — Jézus gyülekezetében mindig lesznek megtévesztők, akik próbálják a keresztyéneket az igazi kegyességtől eltéríteni. Egy keresztyénnek folyamatosan ellen kell állni ezeknek, és kitartani a szent élet mellett, ragaszkodni az igazsághoz, és az Úrral élni. Épp ezért nehéz ellenállni a megtévesztőknek.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Életszabályok gyűjtése a megismert levélből, levelekből. Példák a gyakorlati megvalósításra. (***)
• Magatartás értékelése keresztyén szempontból a megismert levelek segítségével. (***)

Történelem

• Krisztus követése a szenvedésben. Példák a szenvedő egyház történetéből. (***)

Ének-zene

• Kánonéneklés négy szólamban. (***)

Vizuális kultúra (Rajz — Művészettörténet)

• Az Isten Báránya (Agnus Dei) szimbólum és jelentése az egyházművészetben. (***)

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Pál Jézus hű katonája volt.
* Bocsánatot kérni nehéz, de annál fontosabb.
* Krisztusban egymás testvérei vagyunk.

Előzmények:

Pált egy fogolyszállítmánnyal hajón indították útnak Róma felé. Néhány munkatársa is vele tartott. Kréta mellől vihar sodorta őket a nyílt tengerre. Két héttel később Málta partjainál feneklett meg a hajó. Minden utas megmenekült, ahogy azt az Úr Pálnak megígérte. A hajótörés után 3 hónapig Máltán teleltek, majd Pál és társai Itáliába érkeztek. Mialatt Róma felé gyalogoltak, római keresztyén testvérek siettek eléjük, amin Pál nagyon felbátorodott.

Történet:

Ahogy Pál és a többi fogoly Rómába érkezett, Juliusz átadta őket a hadsereg vezetőjének*. Pált kiváltságos bánásmódban részesítették: külön lakhatott az őt őrző katonával. Ebben is Isten vezető kezét láthatjuk, aki még szolgálatot bízott Páka Rómában. Három nap múlva Pál magához hívatta a zsidók ottani elöljáróit.

Pál Rómába is, mint a többi meglátogatott városba, elsősorban Jézus Krisztus, a megváltó Messiás eljövetelének a hírét akarta elhozni. Üdvözölte a zsidó vezetőket, s így szólt hozzájuk: „Atyámfiai, férfiak, bár semmit sem vétkeztem e nép ellen, vagy ősi szokásaik ellen, Jeruzsá­lemből mégis foglyul adtak engem a rómaiak kezébe. Miután ezek kihallgattak, szabadon akartak bocsátani, mert semmi halállal büntetendő vétket nem találtak bennem. Mivel azonban ez ellen tiltakoztak a zsidók, kénytelen voltam fellebbezni a császárhoz; de nem azért, mintha népem ellen akarnék vádaskodni. Emiatt kértem, hogy láthassalak titeket, és beszélhessek veletek, hiszen Izráel reménységéért viselem ezt a láncot.” (Figyelemre méltó, hogy Pál itt egy ószövetségi kifejezéssel élt, mint aki jól ismeri a törvényeket és a próféták könyveit.)

A zsidók semmiféle levelet vagy hírt nem kaptak Pálról, viszont Jézus követőiről, „erről az irányzatról” („szektáról”) már hallottak, mindenütt ellenzik. Szívesen meghallgatják tehát Pált, hogy megismerjék, hogyan gondolkozik.

Kitűztek egy napot, amikor sokan eljöttek Pál szállására a zsidók közül. Pál bizonyságot tett előttük az Isten országáról, s igyekezett őket meggyőzni Jézusról Mózes törvénye és a próféták alapján. A vita reggeltől estig tartott. Egyesek hittek a beszédének, mások viszont nem. S mivel megoszlott a véleményük, szétoszlottak, amit Pál egy ézsaiási igével kommentált: „Helyesen szólt a Szentlélek Ézsaiás próféta által atyáitokról, amikor ezt mondta: Menj el ehhez a néphez, és mondd meg: Hallván halljatok, és ne értsetek, és látván lássatok, és ne lássátok meg! Mert megkövéredett e nép szíve, és fülükkel nehezen hallottak, és szemüket behunyták, hogy ne lássanak szemükkel, és ne halljanak fillükkel, szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” (Vö. Ézs 6,9-10; Mt 13,14-15.) Végül így zárta szavait: „Vegyétek tehát tudomásul, hogy a pogányoknak küldetett el Istennek ez az üdvössége. Ők pedig meg is fogják azt hallani.”

Pál két teljes évig maradt bérelt szállásán, s azoknak, akik felkeresték, hirdette Isten országát, tanított az Úr Jézus Krisztusról, „teljes bátorsággal, minden akadályoztatás nélkül”. Két év után szabadon engedték, majd újra elfogták, és Rómába hurcolták*. Ebben az időben írta második levelét Timóteushoz. Börtönben volt, és várta a halálos ítéletet.

„Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.” (2Tim 4,6-8)

Levele utolsó részében Pál sürgetően kéri Timóteust, hogy látogassa meg — még a tél előtt —, mert Démász elhagyta, s a világhoz ragaszkodva elment Thesszalonikába. Kreszcensz és Titusz sincs már vele, Tükhikoszt* elküldte Efezusba, egyedül Lukács, hűséges útitársa maradt mellette.

Pál kéri Timóteust, hogy Márkot hozza magával, mert hasznára van a szolgálatban. Arra is megkéri, hogy a köpenyét és a könyveket is — valószínűleg ószövetségi iratokat —, melyeket Tróászban hagyott, hozza magával.

Megvallja, hogy első védekezése alkalmával mindenki elhagyta ugyan, de ő nem haragszik, s az Úr nem hagyta el őt: „megszabadultam az oroszlán torkából. Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába. Övé a dicsőség örökkön örökké. Ámen.” (2Tim 4,17-18)

A levél végén még megkéri Pál Timóteust, hogy köszöntse Akvilát, Priszkát (Priszcillát)* és Onéziforosz* háza népét. Elmondja, hogy Erasztosz* Korinthusban maradt, s hogy Trofimoszt* Milétoszban hagyta betegen. A rómabeli keresztyének pedig mindannyian köszöntik Timóteust.

Pál római fogsága idején írt még néhány levelet. Filippiekhez írott levelében pl. megköszönte a pénzt, amit a gyülekezet küldött neki (Fil 4,10-18). Szüksége volt rá, hogy kifizesse a ház bérletét, élelmet, ruhát vegyen. Ezekben az években ismerkedett meg Pál Onézimusszal is, s írta meg levelét Filemonhoz. Akkor még Démász, Epafrász*, Márk, Arisztarkhosz és Lukács is vele volt.

A Filemonhoz írt levél:

Az „öreg” Pálhoz római fogságában egyszer látogató érkezett: Onézimosz*, Pál Kolosséban lakó barátjának, Filemonnak* a rabszolgája. Rómába menekült, mert meglopta gazdáját. Nem tudott jobbat, mint felkeresni az apostolt, hogy tettét bevallja. Pál nyilván elmagyarázta neki, hogy nemcsak a gazdája, hanem Isten ellen is vétett. Beszélgetéseik hatására Onézimosz megtért. A rabszolga keresztyén lett! Isten előtt pedig rabszolga és gazda egyenlő. Ám Onézimosznak előbb gazdájától is bocsánatot kellett nyerni. Pál ezért levéllel küldte vissza Kolosséba.

Pál a levél elején köszönti barátját: Filemont, munkatársát: Appiát*, és Arkhipposzt* is, akit „bajtársunk”-nak nevez, valamint a Filemon házában összegyűlő kolossébeli gyülekezetet. Leírja, mennyire örül és milyen hálás, amiért azt hallja, hogy Filemon a szolgálatát milyen sok szeretettel és hittel végzi. Ezért is meri hozzá visszaküldeni Onézimoszt. Pálnak ugyan apostoli joga volna parancsolni is, de a szeretet kedvéért inkább csak kéri Filemont, hogy fogadja vissza a rabszolgáját. Fiának nevezi Onézimoszt, amiből nyilvánvaló az iránta érzett megbecsülése. Onézimosz neve jelentését használja, hogy a fiatalemberben végbement változást szemléltesse: „aki egykor neked haszontalan volt, most pedig neked is, nekem is hasznos”. „Szívének” tekinti, vagyis a legmélyebb érzései fűződnek hozzá. Legszívesebben magánál tartaná Rómában, hogy neki szolgáljon, de Filemon hozzájárulása nélkül ezt nem teheti. S Onézimosz menekülése talán arra való, hogy őt Filemon szeretett testvérként, tehát nem rabszolgaként kapja vissza! Pál egészen odáig megy, hogy azt írja Filemonnak: „Ha tehát engem társadnak tartasz, fogadd őt úgy, mint engem. Ha pedig valamivel megbántott vagy tartozik, azt nekem számítsd fel… megadom neked!” Pál itt még reménykedik a szabadon bocsátásában. Kéri, hogy készítsen a számára Filemon szállást, „mert remélem, hogy imádságotokért ajándékul kaptok engem.”

Nem tudjuk, mi történt Onézimosszal. Filemon bizonyára megbocsátotta neki a lopását, és szeretett testvérként fogadta vissza. Kolossébeliekhez írt levelében szintén megemlíti Pál Onézimosz nevét, ahol „hű és szeretett testvérnek” nevezi. A Kol 4,7-9-ben olvassuk, hogy Pál Tükhikoszt és Onézimoszt követként küldte Kolosséba, valószínűleg mindkét levelet ők vitték magukkal.

Jegyzetek:

Hadsereg vezetője — Ez a „praefectus praetorio”, Buntusz Afrániusz, művelt ember volt, Néró nevelője, akit két évvel később (!) Néró megmérgezett.

Szabadon majd újra fogságban — Szabadlábra helyezése után Pál folytatta missziói tevékenységét. Nem tudjuk pontosan, hogy merre járt. A pásztori levelek alapján elmehetett újra Kis-Ázsiába, Efezusba vagy Krétára, ahol Titust hagyta, hogy szervezze meg az egy­házat. Ősegyházi hagyomány szerint Spanyolországba is eljutott. Néró volt akkora császár, aki Kr. u. 64-ben véres keresztyénüldözésbe kezdett, hogy a Rómát jelentős mértékben elpusztító tűzvész felelősségét rájuk hárítsa. Valószínűleg ennek az üldözésnek esett áldozatul Pál, a hagyomány szerint Péterrel együtt, Kr. u. 67-ben.

Tükhikosz — Lásd ApCsel 20,4. Pál vele küldte el Kolosséba és Efezusba a nekik írt leveleket (Kol 4,7-8; Ef 6,21-22).

Akvila és Priszeilla — Ez a zsidó keresztyén házaspár, akit Klaudiusz császár uralkodása alatt Rómából száműztek (Kr. u. 49/50), sokat jelentett Pál számára. Először Korinthusban találkozott velük (ApCsel 18,2), majd együtt indultak Efezusba. Úgy nevezte őket, mint „munkatársaim a Krisztus Jézusban” (Róma 16,3). Efezusban, ahol a gyülekezet az ő házukban gyűlt össze (1Kor 16,19), tanították közösen Apollóst (ApCsel 18,26).

Onéziforosz — Ezt a keresztyént Pál maga is dicsérte, mert gyakran felüdítette, és nem szégyellte Pál bilincseit. „Az Úr legyen könyörületes Onéziforosz háza népe iránt” — írja Pál Timóteusnak (2Tim 1,16). Ebből arra következtethetünk, hogy Onéziforosz már meghalt.

Erasztosz — Őt, mint a „város számvevőjét” említi a Biblia a Róma 16,23-ban. Pál a Rómabeliekhez írott levelet Korinthusban írta, innen tudhatjuk, hogy Erasztosz Korinthus számvevője volt. Görögül ‘Aedilis’ a tisztség neve, tiszteletbeli munka, amit egy évre nyerhetett el valaki a Szenátus választása alapján. Ámulatba ejtő, hogy ilyen magas rangú görög szolgálta Pált, ahogy az ApCsel 19,22-ben olvashatjuk.

Trofimosz — Ez a testvér a kis-ázsiai Efezusból származott. A zsidók látták őt Pállal együtt Jeruzsálemben, s azt hitték, hogy bevitte őt Pál a templomba. Ez volt az ürügy, hogy elfogják Pált (ApCsel 20,4 és 21,27-30).

Epafrász — Őt a Kol 4,12 is említi, mint „közületek való, Krisztus Jézus (rab)szolgája, aki mindenkor küzd értetek imádságaiban, hogy tökéletesen, teljes bizonyossággal, állhatatosan maradjatok mindabban, ami az Isten akarata. Mert tanúskodom róla, hogy sokat fárad értetek és azokért, akik Laodiceában és Hierapoliszban vannak.” Az viszont nem derül ki, hogy Epafrász miért fogolytársa Pálnak.

Onézimosz — „Az, aki használható”; „hasznos”.

Filemon — „Szerető”; „szeretetteljes”.

Appia — Egyes értelmezők szerint Appia Filemon felesége volt, mások szerint Arkhipposz felesége. A levélből csak annyi derül ki bizonyosan, hogy egy nőtestvér a kolossébeli gyülekezetből.

Arkhipposz — Jelentése: a „lovasság vezetője”. A Kol 4,17-ben Pál így ír róla: „És mondjátok meg Arkhipposznak: legyen gondod rá, hogy betöltsed azt a szolgálatot, amelyet átvettél az Úrban!” Tehát külön feladata volta kolossébeli gyülekezet szolgálatában, valószínűleg vénként és elöljáróként. Van, aki azt feltételezi, hogy Filemon egyik fia lehetett.

Énekek:

Református énekeskönyv: 6,1; 25:1.7-8; 133:1; 139:14; 140:1; 161:1; 215:3.5; 220:1.3.5-6; 234:1.4; 271:1-3; 395
Jertek, énekeljünk: 134; 141; 227; 241
Harangszó: 42:1-2; 47; 50
Dicsérjétek az Urat!: 14:1.3; 75; 146; 153:3-4; 155; 175
Erőm és énekem az Úr: 23; 29; 52; 106; 127

Megjegyzések:

Jézus Krisztus harcosa — „Ama nemes harcot megharcoltam” — Pál Jézus Krisztus katonájának tekinti magát (2Tim 4,7; vö. 2Tim 2,3). Kitartott a bűn és a hitetlenség ellen vívott csatában. Most elérkezett a vég, és ő megtartotta a hitet. Az Efezus 6,10-20-ban a nemes harc megvívásához szükséges fegyverzet felöltéséről ír.
Beszélgessünk arról, melyik „fegyver” mit jelent. Például: igazságszeretet öve — őszintének és becsületesnek lenni. Megigazulás páncélja — tudni, hogy méltón (=bűnök nélkül) állhatsz meg Isten előtt, mert minden bűnöd megbocsáttatott Jézus Krisztusban. Felsaruzott láb, mint készség a békesség evangéliuma hirdetésére — késznek lenni bármikor arra, hogy hirdessük Jézus Evangéliumát, ami megbékélést hoz Isten és ember, valamit ember és ember között. Hit pajzsa — megvédeni magad az ördög támadásaival szemben, úgy, hogy kitartasz a Úr Jézusban való hitben, kísértések és nehézségek között is. Üdvösség sisakja — remélni (és örömmel várni) azt az üdvösséget, amit az Úr Jézus ígért nekünk. S ami bármennyi harcot megér. Lélek kardja — az egyetlen tényleges fegyver, amire Jézus katonájaként szükséged van, az Isten igéje. A Szentlélek segítségével ez kardként tud működni. És bár nem sorolja a fegyverek közé, Pál a Lélek által való imádsággal folytatja a sort. Ez lehet az olaj, ami a fegyverzetet karbantartja, működését biztosítja. Ami legalább olyan fontos, mint a fegyverek.

,Bevisz az Ő mennyei országába” — Pál élete végéhez közeledve a jövőre néz, nem a földi jövendőre, hanem a Krisztusban levő reménységre. Így elviselhetővé válik a halála előtti szenvedés, ami még vár rá. Különös kiváltság a keresztyének számára, hogy így készülhetnek a halálra. Számukra a halál nem a bűnök büntetése, hanem a bűnök elhalása, s az örök életre való belépés. Ezt természetesen az ember nem saját erejéből tudja megtenni. Kell, hogy az Úr készítse fel őt minderre

Megbocsátás — Onézimosz számára nagyon nehéz lépés lehetett, hogy visszamenjen urához, Filemonhoz. Az életét kockáztatta, s tudta, hogy rászolgált erre. De bízni mert az Úrban, hogy Filemon szívét is átformálja, s meg fog neki bocsátani. Az is segíthetett ebben, hogy rabszolgaként már ismerte őt, mint megigazult és megbocsátó urat.

Testvérként elfogadni — Látjuk, milyen fontos Krisztusban egymás testvéreivé válni. Pál elég messzire elmegy, mikor Filemontól azt kéri, bánjon úgy Onézimosszal, ahogy magával Pállal bánna. Az apostol ezzel túllép kora rabszolga—úr viszonyán. Nem azt mondja, hogy a rabszolgaságot, mint intézményt meg kell szüntetni, hanem a rabszolgaság alapját veszi el azzal, hogy úr és rabszolga egymás testvére lehet.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• A bocsánatkérés szükségessége és nehézségei. (***)
• Úr—szolga viszony mai életünkben. Uralkodás, leuralás; kiszolgáltatottság, szolgalelkűség problémái. (***)

Történelem / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki)

• A katonai szolgálat jellemzői. Történelmi példák a katonai hűségre, kitartásra. (***)
• Pál apostol életútja, apostoli tevékenysége. A keresztyénség helyzete, megítélése a Római Birodalomban. A Néró-féle keresztyénüldözés. (***)
• Rabszolgaság, a rabszolgák helyzete, urukkal való viszonya a Római Birodalomban. Mit jelentett a keresztyénség a rabszolgák és uraik számára? (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Az apostoli életmű jellemzése Siklós József: Pál c. versében. (***)
• Pál apostol jellemzése írásban, tömören, az életrajz elemeinek felhasználásával. (***)
• Dramatizálás: Onézimosz és Filemon elképzelt találkozása. (***)
• Patricia M. St. John: Onézimusz kétszeresen megszabadítva c. regényében mit jelent a kétszeres szabadítás? A regény mint ajánlott olvasmány. (***)

Vizuális kultúra (Rajz — Művészettörténet)

• Pál apostol karakteres ábrázolása képzelet alapján. (***)
• Szent Pál ábrázolásának karakterjegyei a középkortól fogva. Zománckép megfigyelése a 10. századból. (***)

Vázlat:

Róma — Pál bérelt szálláson, őrizetben
zsidók meghívása
Mózes törvényei és a próféták
megoszlanak a vélemények

2 év őrizetben — prédikál
2 év után szabadon bocsátják
majd újra elfogják — valószínűleg kivégzik

levelek — Filippiekhez, Timóteusnak

Filemonhoz írott levél
Onézimusz — szökött rabszolga
„Visszaküldöm neked őt, vagyis az én szívemet”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!