Az áldozatkész ember

Neh 5,14–19

Egy kis gyülekezet felvállalta – lelkésznője biztatására –, hogy a templomjavításhoz naponta két ember jön segíteni. Egy hét után elfogytak az emberek. Végül egyik nap azután nem jött senki. Ott állt a két kőműves, s nem volt, aki keverje a maltert, s felhúzza a falakra. A lelkésznő vette a munkásruhát, s beállt lapátolni a betonkeverő mellé, húzta fel a vödröket az anyaggal. Lassan haladtak, de semmiképpen sem akarta abbahagyni a munkát. Mindenki látta ezt, hiszen a templom a főtéren volt. Másnaptól naponta hárman is jelentkeztek, s szépen haladtak előre a tatarozással.

Nehémiás fantasztikus példa ebben. Ahogyan tud belső feszültségeket lerendezni, a társadalmi különbségekből fakadó nyomorúságokat elegyengetni, s ahogyan tudja felajánlani teljes jövedelmét az építkezéshez…

Áldozathozatala „befektetés” az Istennél: ezen keresztül sokszorosát hozza elő a szívekből.

Nem kell várnom a többiekre, s nem is várhatok el tőlük semmit. Mindig nekem kell kezdenem. Amiről meggyőződtem, hogy jó, azt akkor is tennem kell, ha nagyobb áldozatot kíván, mint gondoltam.

A dolgok értékét nem megtalálni, hanem megteremteni kell.

Antoine de Saint-Exupéry

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

A bátor ember

Neh 4

Egy cigányok között misszionáló embert egyik este késsel támadtak meg az utcán. Amikor hátranézett, s meglátta, hogy ki fenyegeti késsel az életét, megkérdezte: „Bandikám, ki fog akkor téged szeretni?”

Isten embere kerülhet nagyon kemény, életét is fenyegető helyzetekbe. Isten útja annyira keskeny, hogy az úton haladva sokszor beleakad a ruhánkba mindenféle ág…

Nehémiás ellenségei már nemcsak gúnyolódnak, hanem fenyegetőznek is. Meg kell gondolnia, mit tesz, hiszen a rábízottak is veszélyben vannak. Folytatják a munkát, de közben fegyvert viselnek. Kettős készültségben állnak: vakolókanál és kard van náluk. A munka és védelem eszközei. Honnan volt erre bátorságuk? Isten jelenlétéből. Nehémiás készen állt a harcra is, hogy a munkát bevégezhesse. Egy pillanatra sem bizonytalanodott el, az ellenség semmilyen támadásától.

Egy huszadik századi teológus úgy fogalmazta, hogy ma a hit legfontosabb kifejezése a BÁTORSÁG. Vállalni a hitet, Jézus nevét, egyházunk múltját, gyülekezeteink elesettségét – ez nem kevesebb, mint Nehémiás idejében.

John Bunyan: A zarándok útja c. művében írja le, hogy Keresztyénnek egy olyan úton kellett végigmennie, ahol két oroszlán tátotta a száját, s nagy üvöltéssel rohantak vele szembe. Megtorpant, de azután észrevette, hogy az oroszlánok meg vannak láncolva. Egy pontnál közelebb nem jöhetnek. Azért így sem volt egyszerű elmenni mellettük…

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Az állhatatos ember

Neh 3,33–38

A gúnyolódás a gyengék fegyvere. Mindig félelmet takar. Mit tesz ellene Nehémiás? „Hallatlanná teszi” szavaikat, nem válaszol nekik. Nem keveredik felesleges önigazolásokba, sem nem felel azzal, hogy gyenge pontjaikat támadja. Teszi, amit tehet. Istennek azonban „kitálal”, az átok-zsoltárokhoz hasonlóan – ezzel megszabadul a lelki tehertől.

Tudja, hogy az Istentől való ügyeknek mindig vannak ellenzői is. Mindig vannak irigyek, félelmes szívűek, csúfolódók, ítélettel fenyegetőzők. Ezzel számolni kell annak, aki Isten akarata szerint akar járni. A tyúkok addig vágják a „más” színű, járású csirkét, míg megölik. Az emberek sem sokkal kedvesebbek. Azonnal keresik a másságban a gyenge pontokat.

Ez tehát ne keserítsen el senkit, aki vállalkozott az engedelmességre. Sőt vértezze fel magát, mert ez csak próbatétel, hogy valóban akarja-e az Isten szerinti utat járni. Más emberek más véleménye ellenére is. Az embereket azért meg lehet győzni, ha elég kitartóak vagyunk a jó ügyben.

És mindig lesznek támogatók is. Sőt annyian lesznek, ahányan szükségesek a terv véghezviteléhez. A nép teljes bevetéssel dolgozik, mert látják Nehémiás állhatatosságát.

„Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.” (Mik 6,8)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

A készséges ember

Neh 2,1–15

Nem tudom, próbáltál-e már egy bimbónak „segíteni” a kinyílásban? Én igen, s nagyon megszomorodtam az eredménytől: a szirmok lehullottak!

Nehémiás tud várni. Négy hónapig csak imádkozik, s vár. Szeretne tenni valamit, de még nem tudja, hogy rá van-e szükség. Kivárja, míg választ kap Istentől. A válasz a királyon keresztül érkezik, akinek Nehémiás Perzsiában a pohárnoka. Engedélye nélkül egy lépést sem tehet. Még a kérés sem lehetséges, míg a király meg nem kérdezi.

Nehémiás kész elvetni is a tervet – mint saját ötletét –, ha az nem Istentől van. De imádságban hordozza, s mire kiderül a válasz, már tudja, mit kell tennie. Isten érleli meg benne a döntést.

Nem számít senki másra, de kész bárkit bevonni, ha szükséges. Akár éjszaka is utánanéz a dolgoknak: tudja, hogy megérett a helyzet a cselekvésre, nem lehet halogatni tovább.

Ha Isten parancsol valamit, tudnom kell, hogy Ő soha nem a törvény betűjének megfelelő engedelmességet követel, hanem csak egyet akar tőlem, mégpedig azt, hogy higgyek. Az ember a tényleges engedelmességben lesz szabad a hitre.

D. Bonhoeffer

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Az imádkozó ember

Neh 1

Akinek az Úr az Istene, sokaknak lehet példává életében. Ilyen ember Nehémiás is. Nevének jelentése: Isten fellélegeztet. Ő a „nagy sóhajtás” a fogság, a hazatérés minden csüggedésében.

Az embernek életében sokféle leckét kell megtanulnia. S a számonkérések ideje is eljön. Izráel népe már sokat tanult Istenről, de eljött a fogság ideje, s kiderült, hogy még mindig keveset tudnak a tanultakból. Sok mindent újra kell kezdeni.

Nehémiás már a fogságban nőtt fel, de ismerte az előző évtizedek minden szenvedését. Úgy érezte, hogy a nép megtanulta a leckét, jöhet a fellélegzés ideje a nagy „dolgozat”, a nagy próbatétel után. Ezért megvallja Isten előtt népe minden nemzedékének vétkét, vállalva a sorsközösséget. Böjtöl és imádkozik, hogy jól érthesse Isten szavát, s lehessen népének segítsége az újrakezdésben.

Amikor Isten várakoztat, akkor felkészít. Ne tegyünk semmit első felindulásból! A türelem a cselekvés idejének meglátásában is segít.

Egy előadásban hangzott el: „Mit tud egy csibe, s mit egy gólyafióka néhány naposan? A csibe már szalad anyja után vidáman a baromfiudvarban, a gólyafióka csak ül a fészekben, még hetekig, s csak szép lassan kezd el repülni tanulni. A csibe »felkészítése« rövid, mert feladata is kicsiny. A gólyának azonban sok ezer kilométert kell tudni repülni, felkészítése tehát hosszabb.”

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

05-2. Pajzsok védelmében

Képforrás: 123RF

  • Bibliai történet: Zsoltárok 91,1–4; Máté 8,5–9; Efezus 6,13–17
  • Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, vizuális-térbeli, testi-mozgásos, kapcsolati
  • Tevékenység: Kortörténet: a római hadsereg felépítése, a légionárius öltözete, fegyverei; hullámpapírból pajzs és kard készítése; pajzsokkal védelmi alakzatok alakítása, összehangolt mozgás alakzatban

 

Légionáriusok (Verbális-nyelvi, vizuális-térbeli)

A római hadsereg légiókból állt, innen a római katona = légionárius kifejezés. A légiók száma koronként változott, Jézus korában 25 légiója volt a Római Birodalomnak. Egy légió létszáma 4800 fő volt, a légió 10 cohorsból állt, egy cohors pedig 6 centuriából. A centuria (század) eredetileg száz emberből állt, később 80 fő lett a létszám. Minden centuria élén egy centurio, azaz százados állt. A leigázott országokban a helyőrségeket ilyen katonai egységek tudták legénységgel ellátni. A kapernaumi helyőrség századosa is centurio volt, aki a katonai parancsnokság mellett a rómaiak ügyvivője volt a városban és annak környékén.

Figyeljük meg a gyerekekkel a római katonák öltözetét és fegyverzetét az alábbi webhelyeken elérhető képek segítségével. Készíthetünk belőlük tankockát vagy PowerPoint-bemutatót.

Kép: 123RF

Pajzs- és kardkészítő műhely (Vizuális-térbeli, verbális-nyelvi)

Készítsünk a gyerekekkel pajzsot és kardot hullámkartonból. A pajzs formája követheti a római mintát: Az alap téglalap alakú, kb. derékig érő, vörösre festett, erre kerülnek a sasszárnyak és villámok, illetve középen egy kidudorodó, fémszínű forma (a vasdudor a pajzson fegyverként ütésre szolgált). A vörös Mars hadisten színe, aki a háború istene, a rómaiak hadi istene volt. A római légiók jelvénye volt a sas szárnyakkal, karmai között villámmal. A sas magának a Római Birodalomnak is jelképévé vált, mint a felsőbb, égi akarat hírnöke.

 

A római légió pajzsával szemben készíthetünk olyan pajzsot is, amire Krisztus betűszimbóluma kerül. A krisztogram a görög ΧΡΙΣΤΟΣ (Krisztus) szó kezdőbetűiből kialakított X (khi) P (rho) betűszimbólum.

A pajzsábrázolás szintén római, a kereszténységet birodalmi vallássá tevő császárkorra (IV-V. század) jellemző. Lásd itt: „E jelben győzni fogsz!”

Kép: 123RF

 

A kard a római egyenes, kétélű, rövid kard, a gladius formáját követheti. Pengéjét beboríthatjuk alufóliával, vagy lefesthetjük ezüst akrilfestékkel. Lásd itt: Római kard készítése

Hasonló pajzs- és kardkészítő munkát láthatunk a Mesemadárműhely blogon, lovagkori változatban.

További inspiráló képanyag a pajzskészítéshez:

 

Pajzsalakzatok (Testi-mozgásos, kapcsolati, verbális-nyelvi)

Pajzsaikkal a katonák sora szinte áthatolhatatlan falat tudott alkotni a támadókkal szemben. Ha az első sor felállította a pajzsfalat, a második sorban álló katonák a pajzsok tetején át lándzsát tudtak vetni az ellenségre. A pajzsokat a fejük fölé emelve pedig a felülről érkező nyilaktól és kövektől védték magukat. Jellegzetes védelmi rendjük volt az úgynevezett teknősbéka-alakzat, amelyben a katonák szorosan egymás mellett egy négyzet alakú csoportban helyezkedtek el, mind a négy oldalon pajzsfalat alkottak, a belül lévő katonák pedig a pajzsukat a fejük fölé emelték. Így a csatatéren szinte páncélburokban tudtak előrenyomulni. Ehhez a katonáknak szoros egységként kellett együttműködni, szinte testvércsapatként ismerték és értették egymást. Amikor egy katona elesett, a sorokat összezárták, és a pajzsok védelmében a sérültet hátrafelé biztonságba és védelembe vonszolták. Így a pajzs rendkívül hatékony védelmi eszköz volt, és nemcsak az egyéni, hanem a közös védelmet is szolgálta.

Lásd még: Pajzsalakzatok ● Teknősbéka-alakzatok

Képek: 123RF

Az elkészített római pajzsokkal alakítsunk ki közösen védelmi alakzatokat:

  • Álljanak a gyerekek csatasorba, a pajzsokat tegyék a földre, majd vezényszóra térdeljenek le mögötte.
  • Álljanak két sorba, az első sor az előbbihez hasonlóan helyezkedjen el, a második sor katonái tegyék a pajzsukat az előttük lévő pajzs tetejére (lásd a képet).
  • Álljanak több soros csatasorba, és alakítsanak teknősbéka-alakzatot úgy, hogy az első sor a mellkas elé kifelé, a belső sorok a fejük fölé emelik a pajzsot. A sorok szélén állók pedig oldalra kifelé fordítják a pajzsot.
  • Végül kialakíthatunk egy sátorszerű alakzatot is, ami az összetartozásunkat fejezi ki (lásd: sátor-pajzsalakzat), és illik hozzá a zsoltárvers: „Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége.” (Zsoltárok 91,4)

A csatasorral, majd a teknősbéka-alakzattal az együttes mozgást is kipróbálhatjuk: nyomulás előre, visszavonulás hátra.

 

 

 

A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Gyerekszemmel / Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek menüpont alatt.

Minden a miénk!

Mk 10,28–31

A parancsolat tiltása tehát azt is jelenti, hogy ha Isten van az első helyen, mindenki mást szerethetünk és tisztelhetünk. Az Ő elsősége az életünkben nem kizárja a többit, hanem magában foglalja, sőt kiteljesíti.

Nélküle minden törékeny, esendő, oly könnyen elveszíthető. Benne, általa a dolgok és személyek más értéket nyernek. Nem velük fogunk kínlódni, hanem értük és velük tudunk élni. A „lemondás” csak első hallásra nehéz. Ha látom a következményét, már hálás leszek érte.

Jézus nem azért mondja, hogy „aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám” (Mt 10,37) – mert azt akarná, hogy gyűlöljem meg őket. Azt akarja, hogy másként szeressem őket. Ne tőlük várjam életem jobbrafordulását, s ne csak őket okoljam, ha valamit nem úgy tettek, ahogy kellett volna. Hiszen nem tőlük függök, hanem Isten szeretetétől, aki Atyám lehet, s mindent megadhat nekem, amire szüleim soha nem lettek volna képesek, mert ők is csak esendő emberek, hibákkal és gyengeségekkel.

A „százannyi” ígérete valóság: a gyülekezet közösségében több testvéri szeretetet ajándékoz nekünk a mi Urunk, mint amennyit gondoltunk.

A földi dolgokat ismernünk kell ahhoz, hogy szerethessük őket, az isteni dolgokat azonban szeretnünk kell ahhoz, hogy megismerhessük őket.

B. Pascal

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

05-1. Katona-iskola

Képforrás: 123RF

  • Bibliai történet: Máté 8,5–9; 1Timóteus 2,3–4
  • Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, önismereti, kapcsolati, egzisztenciális, testi-mozgásos
  • Tevékenység: Beszélgetés a katonai hivatással és sporttal járó szenvedés- és fájdalomtűrésről; történetolvasás, beszélgetés: katonaélet a római hadseregben; mozgásos játékok: erő- és ügyességpróbák, összehangolt mozgás

 

Katonadolog (Verbális-nyelvi, önismereti)

Kérdezzük meg a gyerekektől: Mondták-e már nektek azt, hogy „katonadolog”? Mikor? Milyen helyzetben? – Hallgassuk meg a gyerekek válaszait, akár egy-egy történetet is elmondhatnak.

Majd bővítsük a szólást, és pontosítsuk a jelentését: „szenvedni katonadolog”. Vagyis a katona nem tehet mást, mint elviseli a szenvedést, legyőzi a nehézségeket, ami a katonai hivatással jár. Hasonló történik a sportolók esetében is, akiknek tanulni kell a fájdalomtűrést, a kitartó, szenvedéssel járó küzdelmet. Ezért a katonák és a sportolók is sokat gyakorlatoznak, edzenek, állandóan készülnek a küzdelemre.

A gyerekek közül ki jár valamilyen edzésre? Milyen tapasztalataik vannak a fájdalom, a szenvedés tűrésével, a „holtpont” leküzdésével kapcsolatban?

 

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Gyerekszemmel / Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek menüpont alatt.

Vannak még „istenek”?

Ézs 44,6–11. 21–23

Sokan gondolkodnak úgy, hogy ha Isten megtiltotta más istenek tiszteletét, akkor azok vannak. Más isteneket tisztelnek más kultúrák, más népek. A zsidóság a magáét, de a hinduk is a magukét. Ne bántsuk emiatt egymást, mindenki válassza azt, amelyiket akarja.

A Biblia azonban folyamatosan arról tesz bizonyságot, hogy más istenek nincsenek. Ezek csak az ember készítményei, „istenpótlékok”, melyekkel azt az űrt próbálja megtölteni, ami az Istentől való elszakítottság miatt maradt meg bennünk. Mert az ember „vallásos” lény. Nem tud anélkül élni, hogy ne nézzen fel valakire, ne imádjon valamit, ne próbálja meg a titkokat megnevezni, ne legyen kultusza, ceremóniái, ünnepségei.

Tisztelet, imádat, félelem. Minden, ami Isten helyébe lép, minden, amit ilyen kultikus tisztelettel veszünk körül, „más” vagy „idegen” istenné lesz. Nincs igazán helye a szívünkben, legfeljebb hasonlít rá. Nem adja meg ugyanis azt, amit csak az Istentől várhatunk: a végtelen elfogadó szeretetet, az igazságot, a mértéket, a feloldozást bűneinkből, a jogot, hogy emberként éljünk – méghozzá egyformán, mert Isten előtt eltűnik minden társadalmi, nemi, faji, korbeli különbség! Mindezt hiába várjuk egy vezetőtől, egy eszmétől, egy rendszertől, vagy bármely más istennek nevezett elképzeléstől. Ezek nem adhatják meg, mert megbuknak egy ponton, s csalódást okoznak. Idegen istenek.

Imádlak én is téged, Teremtőmet,

Gondviselőmet és Idvezítőmet.

Megszentelőmet s erősítőmet:

Én Istenemet, egy Segítőmet.

Ráday Pál

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024