Képforrás: 123RF
- Bibliai történet: Zsoltárok 19,10–11; Példabeszédek 4,3–4; 22,6; Lukács 6,43–45; Galata 5,22–23
- Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, kapcsolati, egzisztenciális, önismereti, természeti, testi-mozgásos
- Tevékenység: Bibliaismeret: természetes édesítők: a méz és a gyümölcs szerepe és szimbolikája; önismereti játék: kapcsolatépítő „édességek”; húsvéti finomság készítése: ételek, sütemények mazsolával
Édesítők, édesség (Verbális-nyelvi, kapcsolati, egzisztenciális, önismereti)
Néea mazsolás lencsével kedveskedett az édesapjának.
A bibliai időkben, Jézus korában nem volt még kristálycukor, amit ma a boltban kilószámra lehet venni. A cukor csak a középkorban terjedt el Európában, amit ekkor cukornádból készítettek. Csak a 19. században kezdték el gyártani a cukrot cukorrépából, ami aztán alaposan megváltoztatta az étkezési szokásainkat. Mára az édességipar és -kereskedelem, főleg ünnepi időszakban, tengernyi finomsággal árasztja el a modern piacokat: a szupermarketeket és plázákat.
De mi volt a helyzet a bibliai időkben? Mi adta az étel édességét? – Történetünkben a mazsola.
A gyümölcsök és a méz édessége végigkíséri a bibliai időket. A vadméhek „termelte” mézet éppúgy megtalálta az ember a természetben, mint a fák gyümölcsét, és meg is becsülte, amiről ilyen kulcsigék szólnak a Bibliában:
„Az Úr félelme tiszta, megmarad örökké. Az Úr döntései igazak, mindenben igazságosak, kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is.” (Zsoltárok 19,10–11)
„Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és ugyanúgy nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát a maga gyümölcséről ismernek meg. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt. A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, a gonosz ember pedig a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” (Lukács 6,43–45)
„A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” (Galata 5,22–23)
A történet és az igék szerint milyen „édességei” lehetnek az életünknek? Hogyan tudunk ezekkel jól élni a családi vagy baráti kapcsolatainkban?
Mindenki írjon magának egy kis listát, amin felsorol pár lelki édességet, finomságot, amivel meg tudja lepni a szüleit, testvéreit vagy barátait. Ne általánosságokra gondoljanak a gyerekek, inkább konkrét dolgokra, gesztusokra, amit meg tudnak tenni a másikért. Ezt a listát most nem kell megmutatni senkinek, maradhat teljesen titkos. Viszont a listákba mélyedés után még beszélgethetünk, és aki szeretné, elárulhat egyet s mást a listájáról.
A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Gyerekszemmel / Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek menüpont alatt.
06-4. Természetes édesség
/Kategória: Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek, GyerekszemmelKépforrás: 123RF
Édesítők, édesség (Verbális-nyelvi, kapcsolati, egzisztenciális, önismereti)
Néea mazsolás lencsével kedveskedett az édesapjának.
A bibliai időkben, Jézus korában nem volt még kristálycukor, amit ma a boltban kilószámra lehet venni. A cukor csak a középkorban terjedt el Európában, amit ekkor cukornádból készítettek. Csak a 19. században kezdték el gyártani a cukrot cukorrépából, ami aztán alaposan megváltoztatta az étkezési szokásainkat. Mára az édességipar és -kereskedelem, főleg ünnepi időszakban, tengernyi finomsággal árasztja el a modern piacokat: a szupermarketeket és plázákat.
De mi volt a helyzet a bibliai időkben? Mi adta az étel édességét? – Történetünkben a mazsola.
A gyümölcsök és a méz édessége végigkíséri a bibliai időket. A vadméhek „termelte” mézet éppúgy megtalálta az ember a természetben, mint a fák gyümölcsét, és meg is becsülte, amiről ilyen kulcsigék szólnak a Bibliában:
„Az Úr félelme tiszta, megmarad örökké. Az Úr döntései igazak, mindenben igazságosak, kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is.” (Zsoltárok 19,10–11)
„Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és ugyanúgy nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát a maga gyümölcséről ismernek meg. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt. A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, a gonosz ember pedig a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” (Lukács 6,43–45)
„A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” (Galata 5,22–23)
A történet és az igék szerint milyen „édességei” lehetnek az életünknek? Hogyan tudunk ezekkel jól élni a családi vagy baráti kapcsolatainkban?
Mindenki írjon magának egy kis listát, amin felsorol pár lelki édességet, finomságot, amivel meg tudja lepni a szüleit, testvéreit vagy barátait. Ne általánosságokra gondoljanak a gyerekek, inkább konkrét dolgokra, gesztusokra, amit meg tudnak tenni a másikért. Ezt a listát most nem kell megmutatni senkinek, maradhat teljesen titkos. Viszont a listákba mélyedés után még beszélgethetünk, és aki szeretné, elárulhat egyet s mást a listájáról.
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Gyerekszemmel / Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek menüpont alatt.
Hogyan lehet Istent szeretni?
/Kategória: Napi áhítatZsolt 18,1–7
Olyan lehetetlen dolognak tűnik Istent szeretni. Hiszen nem tudjuk a szokásos módon kifejezni: nem lehet neki ajándékot adni, nem lehet rá mosolyogni, nem tudjuk átölelni… hogyan szeressük Őt?
Lapozzunk csak vissza a januári gondolatokhoz! Születtek nagy elhatározások? Lett belőlük valami? Jobban szeretjük Őt, mint előtte?
Van, aki azt gondolja, hogy Istent szeretni csak az embereken keresztül lehet, s Isten sem szeret minket másként. Ha ez így lenne, akkor csak a második nagy parancsolat létezne, s nem lenne szükség az elsőre.
Van, aki úgy gondolja, hogy Istent szeretni valami misztikus azonosulást jelent, melyet elmélkedés közben lehet csak átélni, amikor megjelenik Ő, s szinte átölelhetjük. Ha ez így lenne, akkor miért parancsolja mindenkinek és mindenkor? Hiszen akkor nem dolgozhatnánk, nem élhetnénk egyszerű emberi életet itt a földön. Nem azért adta e bolygót, hogy elvágyakozzunk róla! Istent szeretni lehet munka közben, lehet a természet rendjének felfedezésében, dicsőítésben, bárhol és bármikor.
Akkor hogyan? Úgy, hogy figyelünk rá. Figyelünk arra, amit mondott, komolyan vesszük, amit parancsolt. Úgy élünk, hogy hálásak vagyunk mindenért, amit nekünk adott. Bizalommal beszéljük meg vele dolgainkat, engedelmeskedünk, ha úgy parancsolja. Teljes szívvel, teljes lélekkel, teljes erővel.
A megismerés neve: szeretet. Szeretni akarom, hogy megismerhessem.
Pilinszky János
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
06-3. Szülők, gyermekek
/Kategória: Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek, GyerekszemmelKépforrás: 123RF
Édes… (Verbális-nyelvi, kapcsolati, természeti)
Kérdezzük meg a gyerekektől: Ti hogy szoktátok szólítani aput vagy anyut?
Gyűjtsük össze a csoport által használt szülőneveket. Majd keressünk további neveket, elnevezéseket a szülőkre. Előbukkan-e az édesapám, édesanyám kifejezés? Ha igen, melyik körben: a mindennaposan használt vagy a ritkán használt nevek között?
Aki nem így szólítja a szüleit, el tudja-e képzelni ezt a névhasználatot?
Mindenki mondjon egy mondatot, amelyben megszólítja valamelyik szülőt, és a mondat így kezdődik:
Édesapám, …
Édesanyám, …
Mit jelent a szóban az „édes”? Mitől lehet igazán édes a szülővel való kapcsolat?
Fél marék mazsola nem nagy cucc, mondhatjuk. Próbáljuk ki: Osszunk szét a csoportban kb. fél marék mazsolát. Mindenkinek jut néhány szem, kóstolgassuk, majszoljuk el. Ugye finom? Amilyen pici az összeaszalódott szőlőszem, olyan intenzív az íze. Betölti az egész szánkat az a picit savanykás-fanyar édes íz.
Apa is, anya is ilyen módon édes: betölti az életünket a jelenléte, ami jó, nagyon jó.
Kép: 123RF
Miklya Luzsányi Mónika: Mi történt Nainban – Barátnők
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Gyerekszemmel / Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek menüpont alatt.
Milyen mércével méred magad?
/Kategória: Napi áhítatJób 5,17–27
Az ember léptéke a harmad-negyedízig. Istené viszont az ezerízig.
Egy nemzedékváltást 30–40 évben szoktak mérni. Ha ezer nemzedéket veszünk, úgy ez 30–40 ezer esztendő is lehet. Ennyi múltunk van a választásra, Isten irgalmasságának megismerésére. Ha csak egy is volt messze nemzedékekben, akinek élete téged jó döntésre ösztönöz, aki Isten előtt hordozta családját, leszármazottait – már van esélyed.
A múltunkat hordozzuk magunkban. Ez sokkal több, mint néhány nemzedék, mert a múlt jelen van. A múltat lehet megbocsátani, lehet követni, csak épp eltörölni nem. Mert az már megtörtént. Csupán az a kérdés, hogy milyen múlthoz számoljuk magunkat? A harmad-negyedízig való örökségbe, vagy az ezerízig szólóba?
Immár kétezer esztendeje történt, hogy Isten irgalmasságából Krisztus megváltó munkája is múltunk része lett. Mered-e benne látni az elmúlt nemzedékeket, mered-e hinni, hogy bocsánata igaz rájuk is, hogy kereszthalála minden bűnre elég? Te is választhatod Őt!
Én úgy vagyok, hogy már százezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit százezer ős szemlélget velem.
József Attila
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Ki irányítja a sorsunk?
/Kategória: Napi áhítatPréd 3,1–8
Családi szokások, nemzeti vétkek, megkötöző indulatok – akkor hát végzet, sors irányít, s nem az élő Isten?
Isten kezében tartja időnket. Figyelmeztetése azért szól, mert nagyon kicsik vagyunk ahhoz, hogy magunk irányíthassuk életünket. Mindenkinek megadja a lehetőséget arra, hogy életében az Ő irgalmasságát megismerje: „megvan az ideje a szeretetnek, megvan az ideje a megkeresésnek”, stb. Minden ember életében vannak pontok, amikor Isten szól, jelez, figyelmeztet, vagy éppen hív és átölel.
Irgalmasságában mindenki felé más az útja. Ahogyan egyedi minden emberpéldány, úgy egyedi az Istenre találás útja is. Dánieltől kezdve egészen a kereszten feszülő latorig mindenki kapott esélyt Isten irgalmából!
Az irgalmasság héber szava különös szó. Egyedül Isten tulajdonsága! Benne foglaltatik szeretete, hűsége, kegyelme, hozzánk közelhajlása. Ezzel mutatja meg valódi hatalmát. Mert az igazi erő nem a másik felett való hatalmaskodás, hanem a megbocsátani tudás.
Néhány évvel ezelőtt volt egy különös találkozó. A meghívottak egy része azokból állt, akiknek szülei elpusztultak a haláltáborokban. Azokkal találkozhattak, akiknek szülei létrehozták a haláltáborokat. Szerinted mire volt ez jó? Lett vajon eredménye?
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
A gyűlölet
/Kategória: Napi áhítatPéld 25,21–28
A gyűlölet = irányított indulat. Levezetés valaki, valami felé. Aki haragját nem bírja lerendezni; vagy nincs módja, tehát tehetetlen; vagy nem hajlandó meglátni a maga felelősségét, hibáit, tehát ostoba – az gyűlölködik. A gyűlölet gyengeséget és korlátoltságot takar. Akár Istenre irányul, akár másokra. Az első gyűlölet Kain szívében született, s gyilkosság lett belőle. Gyökössy Bandi bácsi fogalmazta meg így: „Gyűl-öl”, azaz az emberben felgyülemlő indulatok ölnek. Szavakkal is lehet, nemcsak tettekkel.
Rómeó és Júlia klasszikus történetében – két család ostoba gyűlölködése következtében hány ember pusztult el értelmetlenül?
Ha gyűlöljük a kisebbséget, gyűlöljük egy csoportosulás tagjait vagy akár Istent, akkor ez csak annyit jelent, hogy fogalmunk sincs arról, kik ők valójában! A gyűlölet bezár engem és a másikat is, mert nem fog tudni meggyőzni annak ellenkezőjéről, amit róla hiszek. Megkötöz, és saját börtönöm rabja leszek. Isten gyűlölése belső lényem tagadása, a magam meggyűlölése.
Igénkben az indulatok levezetésének módja az irgalom gyakorlása. Isten felé az alázat és bölcsesség tanulása.
Adassék nekem annyi lelkierő, hogy mindazt el tudjam fogadni, amin változtatni nem tudok, és bátorság ahhoz, hogy mindazt megváltoztassam, amire képes vagyok. Végül bölcsesség ahhoz, hogy különbséget tudjak tenni e kettő között.
F. Oetinger
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Nézni és látni
/Kategória: Napi áhítatZsolt 73,1–20
Egyik bátyám készített egy képet még gyermekkorunkban. Egy kétcsúcsos hegyet ábrázolt, de úgy, hogy a tér különböző pontjaira volt vetítve. Az egyik sarokból az egyik csúcs látszott hatalmasnak, a másikból a másik. Oldalról az egyik csúcs egyáltalán nem volt látható, felülről pedig csak pontoknak látszódtak. A kép címe ez volt: NÉZŐPONTOK.
Úgy hiszem, akkor kezdtem először gondolkodni azon, hogy nézni valamit még nem jelenti azt, hogy látom is. S hogy mennyire fontos, honnan nézek valamit. Teljesen megváltozhat az értelme! Bárcsak mindig jó nézőpontot választanánk, ahogy Istenhez fordulva a zsoltáros is meg tudta tenni, hogy mindig értsük is, amiről szó van!
Ma ünnep van, nemzetünk egyik legszentebb ünnepe. Nem lehetett elvenni abban az időben sem, amikor fiatalok börtönbe kerültek egy kokárda viselése miatt. Mit jelent nekünk 1848 március 15-e? Mit jelent nekünk a hazánk? Attól függ, honnan nézzük. Valaki azt mondta, hogy a magyar nép összes ünnepe csak veszteségekről szól. Igen, lehet – de hol vannak, akik akkor legyőztek minket? Nem keseregnünk kell a múlton, hanem Istenre tekintve hálát adni oltalmáért, hogy még lehetünk!
A Himnuszt valamikor csak hallgatni lehetett. Senki sem tudta énekelni a nagykórus koloratúr szopránjaival. Ezért vigyázzállásba merevedtek az emberek. Ma már énekelhetjük a Himnuszt imára kulcsolt kézzel, mert imádság ez, az élő Istenhez!
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország…
Radnóti Miklós
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Családi örökségek
/Kategória: Napi áhítat2Sám 12,1–14
Nem csak a vagyont, a nevet, a szemszínt örököljük, hanem a jellem, a magatartásformák nagy részét is. Amit az ember öntudatlan korától látott, sok ezres ismétlésben, az szokássá válik benne, s nagyon nehezen fog attól eltérni. A megszokás nagyobb úr felettünk, mint bármi más.
Ezért és így hangzik el a harmad- és negyedízig. Izráelben ugyanis három vagy négy nemzedék élt egy háztartásban. Így adták tovább a hitet, a nyomorúságaikat, egész világszemléletüket. Ez vagy őrzött mindenkit, s egyformán beszéltek, vagy mindent bizonytalanná tett, mert többen többfélét tartottak értéknek, s akkor tönkrementek. Átkot örökítettek.
A mai „fejlődéscentrikus” világszemléletben talán az a legveszélyesebb, hogy elhitetik minden nemzedékkel, hogy újat kezdhetnek.
S mi lesz ennek a következménye? Őket is lesöpri a következő nemzedék. Gyökértelenné lesznek. A nemzedékek egymás ellen fordulnak, s a nemzetek, a családok tökéletesen szétzilálhatókká válnak.
Dávid azt gondolta, hogy neki mindent szabad, őt senki sem ítélheti meg. Elfelejtkezett az élő Istenről. Sőt elfelejtkezett felelősségéről gyermekei iránt. Cselekedetével átok-örökséget terhelt családjára. Keserves megbánására Isten kegyelemmel felelt, de végig kellett élnie fiai elvesztését…
üresedő markom éhe torkomat szorongatja
múltam semmivé mérve lebben
pokla érint
de mozdul az égi határokból bomló irgalom
karja tündöklő fénybe öleli
kárhoztató árnyakkal viaskodó lelkemet
Ablonczy Ágnes
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Minden bűn közösségi cselekvés
/Kategória: Napi áhítatDán 9,1–19
A Szentírás szemléletmódja szerinti büntetést sokszor igazságtalannak érezzük. Mi az, hogy az atyák vétkét a fiakban? Hát miért nem mindenki a maga vétkéért bűnhődik?
A megbüntetem héber szónak van olyan jelentése is, hogy felügyelem, számon kérem. Mert azokat a bűnöket, amelyeket az atyák elkövettek, sokkal hajlamosabbak a fiak is elkövetni. A példa ragadós. Ha egy apa mindig megengedte magának, hogy ok nélkül kiabáljon gyermekeivel, akkor a fiúk is fékezhetetlenek lehetnek, mert nem tanulták meg indulataikat megzabolázni. Amelyik családban előfordul az alkoholizmus, ott könnyebben esnek csapdába a fiatalok is, és jóval korábban – amikor sokkal jobban árt! Ezért Isten figyel. Különösen azokra a dolgokra, amelyek egy családban nagy károkat okoznak. S odahat, hogy ne fordulhassanak elő!
Minden bűn tehát közösségi cselekvés. Amit én teszek, az hat a családom tagjaira is. Tehát minden bűn olyan, mintha követ dobnék egy tóba. Az egész vízfelületen végigmegy a hulláma!
Ezért Dániel bűnvallása is közösségi cselekvés. Bár ő nem vétkezett, mégis hordozza a bűn következményeinek terhét.
Mikor egyszer rávágtam édesanyámra az ajtót, majd nagy nehezen megbékültem vele – így szólt: „Mondta nekem édesanyám, hogy vissza fogod kapni a lányodtól, s bizony, igaza lett.”
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
06-2. Lányok, asszonyok
/Kategória: Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek, GyerekszemmelKépforrás: 123RF
A derék asszony iskolája (Verbális-nyelvi, kapcsolati)
ókori görög asszonyok
Kérdezzük meg a gyerekektől: Vajon a lányok miért nem tanulhattak a zsinagógai iskolában, mint a fiúk? Mit gondoltok, mi volt a lányok dolga, feladata a családban?
A lányok az édesanyjuktól megtanultak mindent, hogy jó feleségek és anyukák legyenek, ha eljön az ideje. Meg kellett tanulniuk a háztartás vezetését, az ételek készítését a törvény előírásainak megfelelően. Az edények tisztítását, a liszt őrlését, a kenyérsütést. A nők maguk szőtték a ruhák anyagait, varrták a ruhákat. Háziállatokat tartottak, zöldséget, gyümölcsöt termeltek, piacra, kútra jártak.
Olvassák el a gyerekek kis csoportokban a Bibliából „A derék asszony dicséretét” (Példabeszédek 31,10–31), majd számoljanak be, mi minden volt az asszony dolga? Milyen nevet lehetne adni ennek a „foglalkozásnak”?
Kép: 123RF
Miklya Luzsányi Mónika: Fél marék mazsola – A meghívás
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Gyerekszemmel / Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek menüpont alatt.