Képforrás: 123RF
- Bibliai történet: Zsoltárok 19,5–7; 74,16–17; Máté 6,25–26; 16,18–19; János 4,31–38; 1Korinthus 1,12; 3,6–9
- Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, zenei-ritmikus, természeti, kapcsolati, egzisztenciális, vizuális térbeli
- Tevékenység: Vershallgatás, a fülemüle éneke, Istendicséret éneklése; hagyományismeret: Péter és Pál napja, köszöntő ének, aratókoszorú fonása; bibliaismeret: Péter és Pál apostol portréja
Péter és Pál… (Verbális-nyelvi, zenei-ritmikus, természeti, kapcsolati, egzisztenciális)
Ki hallott már Péterről és Pálról, a két szomszéd gazdáról, akiket így mutat be Arany János A Fülemile című versében:
Péter és Pál (tudjuk) nyárban
Összeférnek a naptárban,
Könnyü nekik ott szerényen
Megárulni egy gyékényen;
Hanem a mi Péter-Pálunk
Háza körűl mást találunk:
Zenebonát, örök patvart,
Rossz szomszédság: török átok,
S ők nem igen jó barátok.
Aki hallott már róla, vagy ismeri is a verset, el tudná-e mesélni a történetüket? Érdemes vele megismerkedni, legalább a mese erejéig. Behúzódhatunk az árnyékkuckónkba, és felolvashatjuk a gyerekeknek a verset (elérhető a szerzőre-címre kattintva), vagy meghallgathatjuk Bubik István előadásában (elérhető az előadó nevére kattintva).
Érdemes külön kiemelni a fülemile vasárnap reggeli istentiszteletét:
Történt pedig egy vasárnap,
Hogy a fentírt fülemile
Ép’ a közös galyra üle,
Azt szemelvén ki oltárnak,
Honnan Istent jókor reggel
Magasztalja szép énekkel:
Megköszönve a napot,
Melyre, im, felvirradott.
A sugárt és harmatot,
A szellőt és illatot;
A fát, melynek lombja zöld,
A fészket, hol párja költ,
Az örömet, mely teli
Szivecskéjét elteli;
Szóval, ami benne él
S mit körében lát, szemlél,
Azt a pompát, fényt és szint,
Mely dicsőség
– Semmi kétség –
Ő érte
Jött létre
Csupán ő érette mind!
Mi a különbség a fülemile és a két gazda magatartása között?
Hogyan kapcsolódik ez Jézus szavaihoz a Hegyi Beszédből:
Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál?
Máté 6,25–26
Hallgassuk meg a fülemüle (csalogány) énekét, és figyeljük meg a kis madarat a valóságban is: A fülemüle éneke.
Hálaadásképpen, mintegy a fülemile énekeként elénekelhetjük a Felvirradt az Isten napja című dal mindhárom versszakát, főleg, ha a Naplabda kapcsán már énekeltük (kottával együtt elérhető a címre kattintva).
A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Vakáció/ Mit üzen a nyár menüpont alatt.
A „túlélő” gyülekezet: Szárdisz
/Kategória: Napi áhítatJel 3,1–6
A látszat sokakat megtéveszt. A szárdiszi gyülekezet úgy jelenik meg, mint élő közösség, miközben halott. Van egy emberek számára megjelenő része, s van egy Isten előtti lelepleztetése. Milyen jó lenne, ha a látszat valósággá válna. S épp ez az, amit az Úr akar. Nem leégetni, megsemmisíteni azt, ami van, hanem esélyt adni, hogy a halófélben lévők is megéledhessenek.
Emlékezetes az a történet, mikor egy lelkipásztor megérte, hogy senki sem ment már templomba, csak egymaga. Ekkor ő is kiment a templomból, s ahogy végignézett a falun a dombtetőről, minden ház lakóiért elkezdett imádkozni. Néhány hónapig csak így „tartotta az istentiszteleteket”. Nem embereknek beszélt Istenről, hanem Istennek vallott az emberekről. S közben megváltozott a szíve, megértette, hogy eddig csak az Istent szerette. Egyik vasárnap eljöttek néhányan, azután egyre többen, s lassan újra megtelt a templom. A lelkész megkérdezte az egyik gyülekezeti tagját, hogy most miért járnak templomba? Az asszony így válaszolt: „Most úgy prédikál a tiszteletes úr, hogy megfényesedünk tőle!”
Lehet, hogy nyaralás közben is csak a templom mellé lehet leülni, vagy az erdő csendjében megpihenni, esetleg egy tengerparti naplementébe beleimádkozni – de mindenképpen hordozzuk a magunk nagy és kis családját, s gyülekezetét!
Aki nem akar, amikor tud, nem fog tudni, amikor akar.
C. H. Spurgeon
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Az „áldozat” gyülekezet: Thiatira
/Kategória: Napi áhítatJel 2,18–29
Az áldozathoz tűz kell. Ez a tisztítás eszköze. De az ítéletnél is tűz fog égni, s mindenkinek a munkája tűzben próbáltatik meg (1Kor 3,12–15). Akkor derül ki, hogy ki mire építkezett, s megáll-e, amit épített?
Ebben a gyülekezetben úgy jelenik meg a mennyei Úr, mint emésztő tűz. Vállalja-e a gyülekezet, hogy áldozattá lesz, vagy a maga kívánságaiban ég el?
Testünkben állandó égési folyamatok mennek végbe, fantasztikus energiák szabadulnak fel. És valóban égethet valakinek a tekintete, érintése is, ha olyan tűz ég benne. Égethetnek a gondolatok, álmodozások, kívánságok. Felemészthetnek minket testi vágyaink, s hitünk is veszélybe kerülhet. Aki a testnek enged, veszít Lélekben!
Van lelki tűz is, melyben a testi kívánságok elégnek, s egy nemesebb cél érdekében adja oda valaki magát áldozatul (Róm 12,1). Lehet így is elégni, mint egy oltáron az Úrnak szánt áldozat.
A gyülekezet választhat: vagy – vagy. S talán most a forró nyárban nekünk sem árt nemcsak a testre gondolni, hanem a Lélekre is!
Családi és személyes pihenésünkben legyen hát helye az Úr előtt való elcsendesedésnek. Keressük egymás felé is az áldozat alkalmait, amikor kifejezhetjük szeretetünket, tiszteletünket szüleink iránt!
Jobb egy vak szent, mint egy jó szemű bűnös!
C. H. Spurgeon
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Az „erődítmény” gyülekezet: Pergamon
/Kategória: Napi áhítatJel 2,12–17
A pergamoni gyülekezet már megerősödött a harcban, s örömmel részesül a győzelemben. Erődítménnyé lett, hegyen épített várossá, ahová sokan felnézhetnek. Ám ahogyan minden erős vezetőben, úgy az erős gyülekezetekben is nagy kísértés az emberi tanítások beszüremkedése.
Nem arról van szó, hogy nem hirdetik Isten igéjét, hanem, hogy hozzátesznek, vagy éppen elvesznek belőle – tetszésük szerint. Amit igen nehéz elkülöníteni, mégis nagyon fontos, mert Isten ítélete van azokon, akik ezt teszik (Jel 22,18–19)! Nem véletlen, hogy a magát kijelentő Úr éppen kardjával közelít a közösséghez! Harcolni fog ellenük!
Veszély van, ha:
a/ engedékenység mutatkozik a teljesen világos tanításokban. Amikor le van írva, hogy nyelveken szólni csak úgy szabad, hogy ketten vagy hárman, s csak magyarázattal, és nem mindenkinek ez a kegyelmi ajándéka, akkor nincsenek kivételek (1Kor 14). Nem lehet azt hirdetni, hogy most „lélekáradás van”. S ha leborulás helyett egy gyülekezetben hanyattesés történik, akkor az nem Isten hatalmának megnyilvánulása, hanem embereké.
b/ a „teljes ismeret” birtoklását hirdetik. Amikor valaki azt hirdeti, hogy ő ismeri a „titkokat”, s az „isteni tudás” birtokában van. Itt ugyanis még csak „tükör által homályosan látunk” (1Kor 13,12), s a mi gondolataink nem az Ő gondolatai (Ézs 55,8).
A legérettebb gyümölcseinket is megkeresik a férgek.
C. H. Spurgeon
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
A „mártír” gyülekezet: Szmirna
/Kategória: Napi áhítatJel 2,8–11
A keresztyén élet egyik legnagyobb titka: a szenvedés, a próbatétel. A szmirnai gyülekezet átélhette mindezeket. Megmaradásuk feltétele, hogy jó stratégiát válasszanak harcaikban. A nagy hadvezérek sosem mennyiséggel győztek, hanem ötletességgel. Mi legyen hát a szenvedések közti stratégiánk?
1/ Az ellenség szándékainak leleplezése. A gyülekezetnek tudnia kell, hogy lesz külső támadás (Sátán = vádló), s lesz belső probléma (diabolosz = szétdobáló). Káromolhatják őket, s még börtönbe is vethetik. Ezt tudni kell, s fel kell készülni rá. Ha az ember tudja ezt, s azt is hogy egyszer véget ér – szinte bármit ki lehet bírni!
2/ A győzelemben való hit. Ez rendkívül fontos. Sok hadvezér megtette már, hogy ha valaki félni kezdett, s ezzel a többiek hitét is megingatta, inkább elküldte, mintsem hogy a győzelem kérdésessé váljék. Aki hisz a győzelemben, az már most győztes!
3/ Hűség a hadvezérhez, aki bármit parancsolhat. Nem értenem kell, hanem engedelmeskednem! Sőt, ha nem értem, akkor annál gyorsabban – mert míg filózgatok, elmúlik az alkalom. Egy katonának bíznia kell parancsnokában, s tisztelni parancsát.
A feljebbvalók tisztelete, akik életemet, körülményeimet befolyásolják, szintén benne van a parancsolatban (Róma 13,1–7!) – hiszen őket is Isten rendelte fölém.
Aki hisz a keresztben, annak magára kell venni a keresztet.
C. H. Spurgeon
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
6-2. Jeles nyári napok: Péter-Pál
/Kategória: Mit üzen a nyár, VakációKépforrás: 123RF
Péter és Pál… (Verbális-nyelvi, zenei-ritmikus, természeti, kapcsolati, egzisztenciális)
Ki hallott már Péterről és Pálról, a két szomszéd gazdáról, akiket így mutat be Arany János A Fülemile című versében:
Péter és Pál (tudjuk) nyárban
Összeférnek a naptárban,
Könnyü nekik ott szerényen
Megárulni egy gyékényen;
Hanem a mi Péter-Pálunk
Háza körűl mást találunk:
Zenebonát, örök patvart,
Rossz szomszédság: török átok,
S ők nem igen jó barátok.
Aki hallott már róla, vagy ismeri is a verset, el tudná-e mesélni a történetüket? Érdemes vele megismerkedni, legalább a mese erejéig. Behúzódhatunk az árnyékkuckónkba, és felolvashatjuk a gyerekeknek a verset (elérhető a szerzőre-címre kattintva), vagy meghallgathatjuk Bubik István előadásában (elérhető az előadó nevére kattintva).
Érdemes külön kiemelni a fülemile vasárnap reggeli istentiszteletét:
Történt pedig egy vasárnap,
Hogy a fentírt fülemile
Ép’ a közös galyra üle,
Azt szemelvén ki oltárnak,
Honnan Istent jókor reggel
Magasztalja szép énekkel:
Megköszönve a napot,
Melyre, im, felvirradott.
A sugárt és harmatot,
A szellőt és illatot;
A fát, melynek lombja zöld,
A fészket, hol párja költ,
Az örömet, mely teli
Szivecskéjét elteli;
Szóval, ami benne él
S mit körében lát, szemlél,
Azt a pompát, fényt és szint,
Mely dicsőség
– Semmi kétség –
Ő érte
Jött létre
Csupán ő érette mind!
Mi a különbség a fülemile és a két gazda magatartása között?
Hogyan kapcsolódik ez Jézus szavaihoz a Hegyi Beszédből:
Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál?
Máté 6,25–26
Hallgassuk meg a fülemüle (csalogány) énekét, és figyeljük meg a kis madarat a valóságban is: A fülemüle éneke.
Hálaadásképpen, mintegy a fülemile énekeként elénekelhetjük a Felvirradt az Isten napja című dal mindhárom versszakát, főleg, ha a Naplabda kapcsán már énekeltük (kottával együtt elérhető a címre kattintva).
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Vakáció/ Mit üzen a nyár menüpont alatt.
A „állhatatos” gyülekezet: Efezus
/Kategória: Napi áhítatJel 2,1–7
Minden gyülekezet neve önmagában is üzenetet hordoz. Vannak közös, ún. mozaikszerű vonások, amelyek mind a hét gyülekezetnél megjelennek, de csak együtt mond valamit maga a kép (ilyen a bemutatkozó Krisztus tulajdonságainak egy-egy részlete a gyülekezet megszólításában); s vannak a számonkérésnek jellegzetes elemei, melyek minden gyülekezetnél különböző mértékben olvashatóak (pl. dicséretek, ítéletek, ígéretek…).
A jellegzetes befejezés: „Akinek van füle, hallja!” emlékeztet Jézus mondására, amellyel tanítását sokszor befejezte (Mt 13,9.43). Ez nem más, mint az engedelmességre, a hallott üzenet teljesítésére való felszólítás.
Az efezusi gyülekezet gazdag cselekedetekben, állhatatos tűrésben, teherviselésben, de nincs már meg benne az első szeretet. Ilyen fontos lenne az az „első szeretet”? Hogy ehhez képest kevés minden jó cselekedet? Igen, a gyülekezet sürgősségi levelet kap: AZONNAL! Térj meg, azaz fordulj vissza, emlékezzél meg!
A győzelem itt a maguk önigazságának legyőzése, megszolgált méltóságuk feladása – hiszen hogy is lehet megtérésre szólítani egy gyülekezetet, amelyben csak olyan tagok vannak, akik már réges régen megtértek!
Fájdalmas ilyet hallani, de jó tudnunk, hogy a tisztelet sosem magunknak szól, hanem mindig Isten parancsának!
Testvéreim! Azokat az igéket olvassátok legtöbbször, amelyek a legtöbb fájdalmat okoznak!
C. H. Spurgeon
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Írd meg!
/Kategória: Napi áhítatJel 1
János apostol különös látomása hét gyülekezethez szól. A látomás egésze elhelyezi őket a világmindenségben, s megmutatja a történelem sajátos voltát – ahol események, személyek eltörpülnek, s egyedül Isten üdvtervét szolgálja minden.
A látomás vigasztalásul íródott – amire talán sosem használták az évszázadok folyamán, csak ijesztgetésre –, pedig maga az apostol is vigasztalásra kapta. János el van szakítva a rábízott gyülekezetektől, száműzetésben él Patmosz szigetén. Az Úr napján – vasárnap –, amikor a korai keresztyének összegyűltek közös éneklésre, imádságra, iratok tanulmányozására, a hozzájuk szóló üzenet megértésére, akkor kapta János a földi istentisztelet helyett a mennyeinek látomását. S egyszercsak mind benne vagyunk egy hatalmas ünnep történéseiben, dicsőítésünket angyali karok visszhangozzák, imáink ott vannak a füstölőáldozati oltáron…
A gyülekezet, mint nagy család hordozza a testvérközösséget. Így a parancsolat kitágul a gyülekezet egészére vonatkozóan is.
Az élő Úr ott jár a gyertyatartók között, melyek a gyülekezetek jelképei. A gyertyatartó (helyesebben mécsestartó) a jeruzsálemi templom szentélyében állt, s folytonosan égnie kellett, hogy hirdesse Isten jelenlétét. Az, hogy már hét gyertyatartó van, azt jelenti, hogy minden gyülekezetben jelen van az Úr! De mind a hétnek vigyáznia kell, hogy világosságuk megmaradjon az üldöztetések közepette is.
A kéz erőtlensége nem csökkenti az orvosság erejét.
C. H. Spurgeon
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
***
Ő adja, Ő veszi vissza!
/Kategória: Napi áhítatJób 1,13–22
Jób életének eseményeit minden gazdagságával együtt sem kívánja magának az ember. De hozzáállása megszégyenítően engedelmes. Elveszít szinte mindent, egyedül az élete és a felesége marad meg – mégsem átkoz senkit, s nem roppan össze. Mélyen, őszintén megrendül, sokat küszködik, hallgat, viaskodik, de látja, s megvallja, hogy minden Isten kezéből jön ebben a világban – nincs ellene mit lázadnunk!
Isten ad. Felhozza napját jókra és gonoszokra is – megáldja kezük munkáját. Isten elvesz. Jóktól és gonoszoktól is – semmivé teszi kezük munkáját.
Hol itt az igazság? Őbenne. Mert a jóság és gonoszság semmire nem hatalmaz fel. Egy jó embernek nincs több joga Istentől kérni valamit, mint egy gonosznak. Mert ez, hogy „jó” és „gonosz”, olyan emberi kategóriák, amelyeknek semmi közük az igazi valósághoz.
Isten előtt ugyanis minden ember gonosz, mert bűnben él. Az általunk „jónak” nevezettek nem gyilkoltak ugyan, csak lehet, hogy szavaikkal tettek tönkre egy életet; lehet, hogy sosem loptak, de olyan zsugoriak, hogy gyermekeik majd összevesznek vagyonukon; lehet, hogy mindenki szemében nagyon kedvesek, de amint valami nehézség támad az életükben, azonnal vádaskodni kezdenek, s lázadnak Isten ellen, stb.
Isten előtt csak megváltásra szoruló ember van, aki valamilyen céllal született a földre, s előtte csak az a kedves, aki alázatos, őszinte, bűnbánó ember, aki tiszteli akaratát.
„Mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is… Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4,11–13)
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
6-1. Jeles nyári napok: napforduló
/Kategória: Mit üzen a nyár, VakációKépforrás: 123RF
Nyári napforduló (Verbális-nyelvi, természeti, zenei-ritmikus)
A nyári napforduló az a pillanat, amikor a Nap a legmagasabb helyzetében van, ilyenkor a leghosszabb a nappal és legrövidebb az éjszaka. A nyári napforduló június 20-21-re esik, idén június 20-án 20 óra 51 perckor következett be ez a pillanat. Ez egyben a csillagászati nyár kezdete.
A magyar néphagyományban Szent Iván napjához (éjjeléhez) kötik a napfordulót, ami június 24-én van. Ehhez a naphoz számos szokás kapcsolódik, legismertebb talán a tűzgyújtás és a tűzugrás, aminek jelképi erején túl termékenység- és egészségvarázsló szerepe is volt egykor.
A koraközépkori kereszténység Szent Jánost tette az ünnepnap védőszentjévé, ünnepe az V. századtól vált általánossá. (Az Iván a János szláv névalakja.) Így a középkori egyház úgymond megszentelte a Szent Iván-napi tüzet.
A tűzgyújtás és a tűz átugrása mellett sok párosító és házasító dalt énekeltek, köztük a Virágok vetélkedése elnevezésű népdalt is, aminek többféle változata ismeretes. Ide kapcsolódik a Júlia szép leány balladája is, amelynek kezdősorai így szólnak:
Júlia szép leány egykoron kimene,
Búzavirág szedni, a búzamezőbe.
Búzavirág szedni, koszorúba kötni,
Koszorúba kötni, magát ott múlatni.
Forrás
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Vakáció/ Mit üzen a nyár menüpont alatt.
Örökségeink
/Kategória: Napi áhítatRuth 1,16–17
Elimélek és Naómi örökségül nyerték családjuktól házukat, földjüket Betlehemben. Két fiukkal éltek ott, de éhínség támadt, s ők megijedtek. Elköltöztek Moáb földjére, hogy megéljenek. Azaz otthagyták atyáik földjét. Az idegenben megnősültek a fiúk, s moábita lányokat vettek el. Nem születtek gyermekeik. Sőt, hirtelen halállal meghalt mindhárom férfi. Apa és két fia. A menyek közül az egyik hűséggel követte anyósát, aki visszatért örökségébe. Még az anyóst is lehet hát tisztelni, szeretni!
Megvolt a ház – de nem volt benne élet. Naómi már csak meghalni ment haza. Ruth sem készült egyébre, mint öreggondozásra, de szeretetből, hűségből tette. S ez a fajta engedelmesség mindig megnyitja Isten különös gondoskodásának forrásait! Ennek a moábita fiatalasszonynak a hite mozgásba hozza a régi törvényeket, s az örökség visszatérhet: a szegények törvénye alapján lesz élelmük, a megváltás törvénye alapján földjük, s a sógorházasság törvénye alapján családjuk. A vállalt szolgálat saját életének áldását is eredményezte.
Sőt, a kegyelem mértéke valóban ezerízig szóló, mert ennek az asszonynak tiszteletéből és hűségéből nőhetett ki az Isten szíve szerinti király: Dávid, s az ő utóda: Jézus Krisztus.
Amit Isten ad, azt mindig céllal adja. A szegénységet és a gazdagságot is, az egy talentumot és az ötöt is. Nem egymáshoz kell hasonlítgatni az örökségeinket, hanem engedelmességgel szolgálni benne Isten dicsőségére!
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024