Képforrás: 123RF
- Bibliai történet: 3Mózes 19,18; 1Sámuel 24; 25; Máté 7,12; Lukács 10,25–37
- Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, kapcsolati, önismereti, egzisztenciális, testi-mozgásos
- Tevékenység: Sporttörténetek alapján beszélgetés a fair play tartalmáról, lényegéről; a fair play igazságszeretet és tisztelet párhuzamainak felismerése bibliai történeteken keresztül; a fair play viselkedés a mindennapi életben: jellemzők vonások és szituációk gyűjtése, dramatizálás csoportmunkában, véleményalkotás, vita
Fair play a sportban (Verbális-nyelvi, kapcsolati, önismereti, egzisztenciális, testi-mozgásos)
Gémesi Csanád kardvívó a 2024-es párizsi olimpia egyik fair play-díjra jelölt versenyzője. Az öt jelölt közül Gémesi azzal tűnik ki, hogy az egyéni kardverseny nyolcaddöntőjében 9-10-es hátrányban volt, amikor jelezte a bírónak, hogy az ellenfele találatot ért el. A találkozót végül tunéziai ellenfele, Faresz Ferzsani nyerte 15-14-re, aki a döntőbe is bejutott, és végül ezüstérmet szerzett. Ha Gémesi hallgat a találatról és kiegyenlít, ki tudja, talán övé lehetett volna az ezüstérem. De mit ér a siker, ha nem becsületes úton szerzi meg?
Forrás
A 1984. évi olimpián a cselgáncs abszolút kategóriájában mindenki a háromszoros világbajnok Jamasita Jaszuhiro győzelmét várta, és valóban ő volt a legnagyobb esélyes. Ám az előválogatók során megsérült a jobb lába, és az is kérdéses volt, elinduljon-e egyáltalán a döntőben. Végül a küzdelem mellett döntött. Ellenfele, az egyiptomi Mohamed Ali Rashwan jól tudta ezt, mégsem használta ki. Nem akart ilyen győzelmet. Nem akarta, hogy az emberek azt mondhassák, csak azért nyert, mert az ellenfele megsérült. Az olimpiai döntőben ezért korlátozta a saját mozgását, és nem támadta erővel az ellenfele sérült lábát. A becsületes és egyenrangú harcban végül a tapasztaltabb japán versenyző győzött, ő nyerte az olimpiai bajnoki címet. Az egyiptomi versenyző viszont nemcsak a közönség rokonszenvét nyerte meg, hanem később a nemzetközi Fair Play Díjat is átvehette. Mohamed Ali Rashwan, aki ma már nemzetközi bíró, tudja, hogy a legfontosabb szabály a tisztelet. Ő maga így vall erről: „A sport túl gyakran vált háborúhoz hasonlóvá, vissza kell térnünk a sport alapvető értékeihez: a sportolónak tisztelnie kell az ellenfelét, a diákoknak tisztelniük kell a mestereiket, a bíróknak tisztelniük kell a versenyzőket és fordítva.”
Forrás
Miről tanít a két történet? Mit tudunk ezek alapján elmondani a fair play tartalmáról? Mit jelent ez a fogalom? – Beszélgessünk a történetek alapján a gyerekekkel.
Definíció szerint a fair play a becsületes, szabályok szerinti, igazságos küzdelem; az ellenfél és saját magunk, a játék szabályainak és azok képviselőinek (bírók, edzők, sportszövetség, sőt a közönség) tiszteletben tartása az esélyegyenlőség jegyében.
Ám van egy szabály, ami még ezt is felülírja, méghozzá a felebaráti szeretet. Amikor nem megy el valaki csak úgy a bajba került versenytársa mellett. Szép példája ennek a MOB 2023-as fair play-díjasa, a vitorlázó Gyöngy Sailing Team tagjainak cselekedete: A balatoni félszigetkerülő versenyen egy rivális hajó erősödő szélben haladt, és egy széllökés miatt felborult a tó 15 fokos vizében. A Gyöngy Sailing Team versenyét feladva azonnal a vízbe esett legénységhez sietett, és megkezdték a mentést.
Forrás
Fairplay-nyomok a Bibliában (Verbális-nyelvi, kapcsolati, egzisztenciális)
A becsületes, igazságra törekvő, szabály(törvény)tisztelő, sőt az ellenfelet is tiszteletben tartó magatartás nyomait a Bibliában is felismerhetjük. Jó példa erre Dávid két hadi története, amikor a helyzeti vagy erőfölényét nem használta ki az ellenfele rovására. Bár a második esetben nem Dávid érdemelne fair play-díjat.
Góliát legyőzése után az ifjú Dávid Saul király udvarába került, és az izráeli sereg élén további hadisikereket ért el. Népszerűsége növekedett, Saul pedig féltékeny lett rá, és meg akarta ölni. Dávidnak menekülnie kellett, és a környék pusztáin, barlangjaiban rejtőzött, miközben sokan csatlakoztak hozzá, több száz fős szabadcsapata volt. Éngedi sziklavárában (barlangjaiban) tartózkodtak, amikor az őket üldöző Saul betért egy barlangba a szükségét végezni. Dávid az embereivel épp a barlang mélyén tartózkodott. Emberei biztatták, tegyen vele, amit akar, kezébe adta őt az Úr. Dávid azonban nem hallgatott rájuk, nem akart visszaélni a helyzetével. Mire hivatkozott, miután megismertette magát Saullal? – Meséljük el a történetet (az 1Sámuel 24 alapján), és a gyerekek figyeljék meg a becsület, az igazságszeretet és törvénytisztelet jeleit. Beszéljük meg, milyen szabályokhoz ragaszkodott itt Dávid? Ki adta a szabályokat, és ki volt a bíró? Miért nem akarta áthágni a szabályokat Dávid a számára előnyös helyzetben?
Dávid a vitézeivel egy jómódú gazda, Nábál pásztorait és nyájait is védelmezte azon a vidéken, ahol bujdosó szabadcsapatával élt. Mikor Nábál juhnyírást tartott, Dávid elküldte a legényeit, hogy ajándékot kérjen a védelemért. Ám a gazda megalázó módon visszautasította őket. Bolondságot csinált, mert nem vette figyelembe az erőfölényt. És valóban, Dávid felháborodva, bosszút fogadva indult embereivel a gazda ellen. Nábál felesége, Abigail akadályozta meg a vérontást asszonyi bölcsességével. Ajándékokkal megrakodva indult Dávid elé, ám nemcsak a javaival csillapította le a hadurat, hanem a beszédével is. Mit mondott neki? – Meséljük el a történetet (az 1Sámuel 25 alapján), és a gyerekek figyeljék meg, mi volt az, ami Dávid lelkiismeretére hatott? Miért nem jó megoldás az öntörvényűség („magad segítettél magadon”) a leendő király számára? Miért kell a haragján felül is tiszteletben tartani Isten törvényét (szabályait)? Miért érdemelne fair play-díjat Abigail?
Az irgalmas samaritánus példázatát sokan ismerik (Lukács 10,25–37). Figyeljük meg most a példatörténetet a sportszerűség szempontjából. Tulajdonképpen egyfajta szabályegyeztetés történik, miközben a törvénytudó a 
győzelem – az örök élet – mikéntjére kérdez. Jézus visszakérdez: De hiszen ismered a törvényt, hogyan értelmezed? A törvénytudó hibátlanul felmondja a szabályokat. De hogyan kell alkalmazni azokat? Mi a helyzet a versenypályán, a pályatársakkal szemben? És következik a „sporttörténet” a pályán „futó” utassal, rabló akadályokkal és pályán haladó társakkal. Ahol a lenézett, valójában utolsónak tekintett szereplő alkalmazza igazán helyesen (és nem csak formálisan) a szeretetszabályt: az élet mindenek előtt elsőbbséget élvez. – Meséljük el a példázatot a gyerekeknek, és beszéljük meg, ki hogyan tartotta be a szabályokat a Jeruzsálemből Jerikóba vezető veszélyes pályán? Ki érdemelne a tettéért fair play-díjat?
Kép: 123RF
Fair play a mindennapokban (Verbális-nyelvi, kapcsolati, önismereti, egzisztenciális)
A fair play vagy más néven sportszerű magatartás nem csupán egy-egy esetre, hanem a sportoló életmódjára, sőt a sporton kívüli életterekre is vonatkozik. Becsületesen és igazságosan küzdhet, társait és a szabályokat tiszteletben tartva egy vállalkozó, egy politikus, egy munkásember vagy egy tanuló is, bár ez a szemléletmód nem mindig népszerű manapság.
Alkossanak a gyerekek kis csoportokat, és keressék meg először a fair play viselkedés alapvető szabályait a mindennapi életben (pl. a suliban, osztályban, családban, munkahelyen, bevásárlóközpontban stb.) Majd keressenek olyan mindennapi élethelyzeteket, ahol a fair play viselkedés érvényesül. Válasszanak ki egyet az élethelyzetek közül, és készüljenek fel a dramatikus előadására.
A csoportok végül adják elő egymásnak az élethelyzeteket, és beszélgessünk ezek alapján a sportszerű viselkedés mindennapi lehetőségeiről. Miért jó – vagy nem jó – a fair play a mindennapokban? – A kérdésről akár nyílt vitát is rendezhetünk.
Kép: 123RF
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Vakáció/ Az olimpia lángja menüpont alatt.
7-1. Fair play történetek
/Kategória: Az olimpia lángja, VakációKépforrás: 123RF
Fair play a sportban (Verbális-nyelvi, kapcsolati, önismereti, egzisztenciális, testi-mozgásos)
Gémesi Csanád kardvívó a 2024-es párizsi olimpia egyik fair play-díjra jelölt versenyzője. Az öt jelölt közül Gémesi azzal tűnik ki, hogy az egyéni kardverseny nyolcaddöntőjében 9-10-es hátrányban volt, amikor jelezte a bírónak, hogy az ellenfele találatot ért el. A találkozót végül tunéziai ellenfele, Faresz Ferzsani nyerte 15-14-re, aki a döntőbe is bejutott, és végül ezüstérmet szerzett. Ha Gémesi hallgat a találatról és kiegyenlít, ki tudja, talán övé lehetett volna az ezüstérem. De mit ér a siker, ha nem becsületes úton szerzi meg?
Forrás
A 1984. évi olimpián a cselgáncs abszolút kategóriájában mindenki a háromszoros világbajnok Jamasita Jaszuhiro győzelmét várta, és valóban ő volt a legnagyobb esélyes. Ám az előválogatók során megsérült a jobb lába, és az is kérdéses volt, elinduljon-e egyáltalán a döntőben. Végül a küzdelem mellett döntött. Ellenfele, az egyiptomi Mohamed Ali Rashwan jól tudta ezt, mégsem használta ki. Nem akart ilyen győzelmet. Nem akarta, hogy az emberek azt mondhassák, csak azért nyert, mert az ellenfele megsérült. Az olimpiai döntőben ezért korlátozta a saját mozgását, és nem támadta erővel az ellenfele sérült lábát. A becsületes és egyenrangú harcban végül a tapasztaltabb japán versenyző győzött, ő nyerte az olimpiai bajnoki címet. Az egyiptomi versenyző viszont nemcsak a közönség rokonszenvét nyerte meg, hanem később a nemzetközi Fair Play Díjat is átvehette. Mohamed Ali Rashwan, aki ma már nemzetközi bíró, tudja, hogy a legfontosabb szabály a tisztelet. Ő maga így vall erről: „A sport túl gyakran vált háborúhoz hasonlóvá, vissza kell térnünk a sport alapvető értékeihez: a sportolónak tisztelnie kell az ellenfelét, a diákoknak tisztelniük kell a mestereiket, a bíróknak tisztelniük kell a versenyzőket és fordítva.”
Forrás
Miről tanít a két történet? Mit tudunk ezek alapján elmondani a fair play tartalmáról? Mit jelent ez a fogalom? – Beszélgessünk a történetek alapján a gyerekekkel.
Definíció szerint a fair play a becsületes, szabályok szerinti, igazságos küzdelem; az ellenfél és saját magunk, a játék szabályainak és azok képviselőinek (bírók, edzők, sportszövetség, sőt a közönség) tiszteletben tartása az esélyegyenlőség jegyében.
Ám van egy szabály, ami még ezt is felülírja, méghozzá a felebaráti szeretet. Amikor nem megy el valaki csak úgy a bajba került versenytársa mellett. Szép példája ennek a MOB 2023-as fair play-díjasa, a vitorlázó Gyöngy Sailing Team tagjainak cselekedete: A balatoni félszigetkerülő versenyen egy rivális hajó erősödő szélben haladt, és egy széllökés miatt felborult a tó 15 fokos vizében. A Gyöngy Sailing Team versenyét feladva azonnal a vízbe esett legénységhez sietett, és megkezdték a mentést.
Forrás
Fairplay-nyomok a Bibliában (Verbális-nyelvi, kapcsolati, egzisztenciális)
A becsületes, igazságra törekvő, szabály(törvény)tisztelő, sőt az ellenfelet is tiszteletben tartó magatartás nyomait a Bibliában is felismerhetjük. Jó példa erre Dávid két hadi története, amikor a helyzeti vagy erőfölényét nem használta ki az ellenfele rovására. Bár a második esetben nem Dávid érdemelne fair play-díjat.
Góliát legyőzése után az ifjú Dávid Saul király udvarába került, és az izráeli sereg élén további hadisikereket ért el. Népszerűsége növekedett, Saul pedig féltékeny lett rá, és meg akarta ölni. Dávidnak menekülnie kellett, és a környék pusztáin, barlangjaiban rejtőzött, miközben sokan csatlakoztak hozzá, több száz fős szabadcsapata volt. Éngedi sziklavárában (barlangjaiban) tartózkodtak, amikor az őket üldöző Saul betért egy barlangba a szükségét végezni. Dávid az embereivel épp a barlang mélyén tartózkodott. Emberei biztatták, tegyen vele, amit akar, kezébe adta őt az Úr. Dávid azonban nem hallgatott rájuk, nem akart visszaélni a helyzetével. Mire hivatkozott, miután megismertette magát Saullal? – Meséljük el a történetet (az 1Sámuel 24 alapján), és a gyerekek figyeljék meg a becsület, az igazságszeretet és törvénytisztelet jeleit. Beszéljük meg, milyen szabályokhoz ragaszkodott itt Dávid? Ki adta a szabályokat, és ki volt a bíró? Miért nem akarta áthágni a szabályokat Dávid a számára előnyös helyzetben?
Dávid a vitézeivel egy jómódú gazda, Nábál pásztorait és nyájait is védelmezte azon a vidéken, ahol bujdosó szabadcsapatával élt. Mikor Nábál juhnyírást tartott, Dávid elküldte a legényeit, hogy ajándékot kérjen a védelemért. Ám a gazda megalázó módon visszautasította őket. Bolondságot csinált, mert nem vette figyelembe az erőfölényt. És valóban, Dávid felháborodva, bosszút fogadva indult embereivel a gazda ellen. Nábál felesége, Abigail akadályozta meg a vérontást asszonyi bölcsességével. Ajándékokkal megrakodva indult Dávid elé, ám nemcsak a javaival csillapította le a hadurat, hanem a beszédével is. Mit mondott neki? – Meséljük el a történetet (az 1Sámuel 25 alapján), és a gyerekek figyeljék meg, mi volt az, ami Dávid lelkiismeretére hatott? Miért nem jó megoldás az öntörvényűség („magad segítettél magadon”) a leendő király számára? Miért kell a haragján felül is tiszteletben tartani Isten törvényét (szabályait)? Miért érdemelne fair play-díjat Abigail?
Az irgalmas samaritánus példázatát sokan ismerik (Lukács 10,25–37). Figyeljük meg most a példatörténetet a sportszerűség szempontjából. Tulajdonképpen egyfajta szabályegyeztetés történik, miközben a törvénytudó a
győzelem – az örök élet – mikéntjére kérdez. Jézus visszakérdez: De hiszen ismered a törvényt, hogyan értelmezed? A törvénytudó hibátlanul felmondja a szabályokat. De hogyan kell alkalmazni azokat? Mi a helyzet a versenypályán, a pályatársakkal szemben? És következik a „sporttörténet” a pályán „futó” utassal, rabló akadályokkal és pályán haladó társakkal. Ahol a lenézett, valójában utolsónak tekintett szereplő alkalmazza igazán helyesen (és nem csak formálisan) a szeretetszabályt: az élet mindenek előtt elsőbbséget élvez. – Meséljük el a példázatot a gyerekeknek, és beszéljük meg, ki hogyan tartotta be a szabályokat a Jeruzsálemből Jerikóba vezető veszélyes pályán? Ki érdemelne a tettéért fair play-díjat?
Kép: 123RF
Fair play a mindennapokban (Verbális-nyelvi, kapcsolati, önismereti, egzisztenciális)
A fair play vagy más néven sportszerű magatartás nem csupán egy-egy esetre, hanem a sportoló életmódjára, sőt a sporton kívüli életterekre is vonatkozik. Becsületesen és igazságosan küzdhet, társait és a szabályokat tiszteletben tartva egy vállalkozó, egy politikus, egy munkásember vagy egy tanuló is, bár ez a szemléletmód nem mindig népszerű manapság.
A csoportok végül adják elő egymásnak az élethelyzeteket, és beszélgessünk ezek alapján a sportszerű viselkedés mindennapi lehetőségeiről. Miért jó – vagy nem jó – a fair play a mindennapokban? – A kérdésről akár nyílt vitát is rendezhetünk.
Kép: 123RF
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Vakáció/ Az olimpia lángja menüpont alatt.
Önuralom
/Kategória: Napi áhítatApCsel 5,29.41
„Istennek kell inkább engedelmeskednünk” – nagyon könnyednek hat ez a mondat, mint ahogy a bibliai történetek is mind olyan természetesnek tűnnek. Hiszen mi más történhetett volna Péterrel, mint hogy fenyegetik, ő pedig így válaszol! A sorozatos börtönbevettetéssel a tanítványok hite csak erősödött. Örömmel fogadták, hogy méltónak bizonyultak a Jézus nevéért kapott gyalázatra! Honnan vették ezt a belső békességet, önuralmat, hogy ne háborogjanak és méltatlankodjanak?
A kalászt le kell aratni ahhoz, hogy a búzaszemekből kenyér lehessen! Az óembert meg kell öldökölni ahhoz, hogy az új ember élhessen. Ennél „olcsóbban” nem megy. Ha ezt átélhetjük, már egészen közel vagyunk ahhoz, hogy megismerhessük Isten célját az életünkkel.
Képzeljük magunkat az apostolok által átélt szituációba, s akkor merjük kimondani ugyanazt a hitvallást! Egyáltalán nem könnyű. Vajon hányan adtunk már hálát azért, mert valamiben megpróbáltattunk? S hányan keseregtünk a külső próbatételek felett, panaszáradatot zúdítva hittestvéreinkre! Hol van az önuralom? A mindent vállalni tudó belső erő?
Egy házasság hétköznapjaiban sok alkalom adódik ennek megélésére. Hiszen két keresztyén ember házassága nem automatikusan keresztyén módon működik. Mindkettejük életében végbe kell mennie a folyamatnak, hogy új emberükkel egymást teljességgel elfogadják, s közös új emberük is kiformálódjon.
A mi véges életünk nem egyéb, mint lassú átnövekedés a látható világból a láthatatlanba, az idői viszonyokból az örökkévalóba. A keresztyénség az örökélet iskolája.
Ravasz László
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Ismeret
/Kategória: Napi áhítatApCsel 4,7–12
Amikor a nagytanács tagjai felfogták, hogy írástudatlan emberekkel van dolguk, akik kioktatják őket a bibliai tudományokból, igen elcsodálkoztak. Valószínűleg maguk Péterék is. Ha az ember igét olvas, és nemcsak az igevers konkrét jelentését, hanem az összefüggéseket is kezdi érteni, ez igen nagy élmény számára. Valami olyan tudás, ami nem betanulással szerezhető, hanem a felfogottak forgatásával. Olyasmit élhetek át, amit Jézus így ígért: „megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok” (Mt 10,19).
A mag hasonlatánál maradva (aug. 23.), a kalász növekszik, s lassan érik, de míg be nem érik, szálfaegyenesen áll, mintha az égig akarna növekedni. Így van annál is, akinél az ismeret olyan büszkeséget eredményez, mintha valóban birtokolná a tudást.
Később, ha a kalász beérik, „alázatos lesz”, s meghajol a súlyos szemektől. Minél mélyebb, érettebb a tudás, annál alázatosabbá is válik. A nagy tanítók keveset beszélnek. Ők már azt is tudják, hogy mit nem tudnak.
Ahogy a hitben, úgy a házasságban is lassan „valódi ismeretre” jut az ember. Először csak saját álmain keresztül látja a másikat, majd szép lassan megismeri. S ebben az ismeretben lehet megtanulni a másikat valóban szeretni! Alázattal vallani: „vele tűrök, vele szenvedek, vele megelégszem…”
Csak egészen későn jön rá az ember, hogy az üdvösséget ingyen kapja. Nem azért, mert méltó rá, mintha elvárhatná, hanem azért, mert megszánta őt az, aki csupa irgalom.
Ravasz László
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Igaz emberség
/Kategória: Napi áhítatApCsel 3,1–10
Péter elhívásától elég hosszú út vezet e csodáig, melynek részese lehet, mert megszánja a sántát az Ékes kapuban. De ezalatt mélyen átformálódik. Volt közben hitvallástétele (Mt 16,16), volt tagadása (Lk 22), s volt visszafogadása a feltámadottal való találkozásban (Ján 21), átélhette a pünkösd csodáját (ApCsel 2).
Eljött az alkalom, amikor már nemcsak őt építette a hit, hanem mások felé is megnyílt a szíve, s elhitte, hogy Jézus nekik is elég. „Amim van, azt adom neked!” – mondja a sántának, s megajándékozza egészséggel.
Az igaz emberség nagyon nagy lépés a hitrejutás utáni növekedésben. A keresztyének egy része egyáltalán nem épül tovább már eddig sem. Nem mélyül el kegyességük a többiek felé, kevés bennük a szánalom, s nincs is bátorságuk hitük továbbadására.
Mi hol tartunk? Eljutottunk a hitvallásig, s talán a tagadásig is? Van élő Jézusunk, aki visszafogadott minket, s megajándékozott Lelkének ajándékaival? Vagy erőtlen a keresztyénségünk? Vajon miért akadtunk el? Talán ezért nem működik a házasságunk, barátságunk, gyülekezeti közösségünk?
Itt, az elején a legnagyobb a „változás”, mert egy mag elhalásáról van szó! Az óemberben megszületik az új ember!
A hívő ember Istennek egyre több, csodálatosabb erőit érzi felszabadulni, s úgy tapasztalja, hogy az ő hitére megindulnak Isten kötött energiái, míg a hitetlen csak azt érzi, hogy a „véletlenek” rázuhannak és összemorzsolják.
Ravasz László
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Az első fokozat
/Kategória: Napi áhítatLk 5,1–11
Házasság előtt, és a házasságban is egy életen át formálódunk. Hogy merre és hogyan, ez múlik döntéseinken, kapcsolatainkon, hitünk személyes és közös megélésén egyaránt.
Péter élete szépen mutatja a kezdeteket, s a későbbi válságokat is. Ahogyan ő ebben a „jézusi szeretet-szövetségben” formálódik, s lesz hűtlenné, majd visszafogadottá, úgy szabad nekünk is keresni a magunk formálódását „Isten szerelmében”.
Péter számára ez a legdöntőbb találkozás. Valaki megmondja neki, hogy mikor halásszon, holott világosan látszik, hogy nem ért hozzá. Ugyanakkor olyan halászatot ad, amilyet még Péter életében nem látott, tehát Ő parancsol a halaknak is. Péterben minden megfordul: nagyobb van itt mindenkinél! Ő az, maga az Úr, aki ismeri szükségeinket, s gazdagabban ajándékoz, mint remélnénk – hát ezért nem tud ellenállni a szavának, muszáj elmenni vele halászni!
Péter távolodni akar, mert érzi a maga hitetlenségét. Jézus pedig épp erre vár, mert éppen ebbe az űrbe tudja adni a legtöbbet: a hitet. Péter halászból emberhalásznak hívatik el.
A hitrejutásnak annyi lehetősége van, ahány ember. De vannak elemei, melyek mindenkiében megvannak: a magam kicsiségének, bűnösségének meglátása, Isten nagyságának és kegyelmének felismerése s elfogadása. A követés megkezdése, az első szeretet örömével.
Csoda csak a hit számára létezik; a csoda a hit világszemlélete, mert a tények és dolgok mögött a közvetlenül ható Istent tapasztalja meg.
Ravasz László
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Isteni természet részesei
/Kategória: Napi áhítat2Pt 1,3–11
Sokat gondolkodtam azon, miért ennyire különbözőek a keresztyének. Ennek oka nem lehet csupán emberi természetük, valami másnak is lennie kell, amiben érlelődnek az idők során. Hiszen találkoztam olyanokkal, akik már egészen „krisztusiak” voltak. S akkor elémkerült ez az igerész. Olvasgattam, s arra jutottam, hogy megvan! Ez a különbség! Itt a folyamat, melyen végig kell mennie egy keresztyén embernek, hogy „ehető kenyérré” váljék, hogy élete a szeretet szövetségében szeretetre induljon!
S mert magamban „kenyérnek” neveztem, ezért végiggondoltam azt a folyamatot, amíg a búzamagból kenyér lesz. A magnak „el kell halnia”, különben nem születik belőle élet. Ez a megtérés, a hitrejutás pillanata. Azután először csak lefelé nő a kis gyökérkezdemény, s titokban formálódik. Ez az, amikor az első öröm után valaki elkezd személyesen növekedni: igaz emberségben. Hogy is lehetne ilyenkor még tőle „ehető kenyeret” várni! Majd jön a szép szál növény, büszkén növekedve az égig, kalászt érlelve – ez az ismereti szakasz, amikor valaki érteni kezdi a Bibliát, s azt hiszi, hogy tudása a többiek fölé emeli.
Ezután jön a „második meghalás”, amikor a búzát learatják, miközben az önuralom növekszik. Jön a lélekben összetörettetés, a cséplés = próbák, kísértések, majd az őrlés = feladatok, bukások. Ez a liszt állapot elég kellemetlen, ha valaki kenyeret várna… Ám ezek közben alakul ki az állhatatosság, s a kegyesség. Ezután jön a gyúrás, kelesztés = másokkal való együttélésben, végül a sütés = amikor az óembernek vége. Ezenközben kiformálódik a testvérszeretet, s a minden ember iránti szeretet.
Ez körülbelül egy élet programja. Te hol tartasz? A jó házasság alapja a rendezett élet.
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
6-2. Pontos találat
/Kategória: Az olimpia lángja, VakációKépforrás: 123RF
Ügyességi fejlesztő játékok (Testi-mozgásos, önismereti, kapcsolati)
Vajon Dávid minek köszönhette azokat a készségeit, amelyekkel pontos találatot tudott bevinni a nála erősebb ellenfélnek?
Bizonyára nem maradt ki ő sem a korabeli gyerekek játékaiból. Mivel játszhattak a pásztorgyerekek Dávid korában? Olyan dolgokkal, amiket maguk körül találtak. Botokkal, kavicsokkal, csontdarabkákkal. És termésekkel, mondjuk a tölgyfa makkjával, ami Izráelben is bőven terem. A botokkal vívtak, a kavicsokkal célba dobtak, amit már kicsi kortól tudtak játszani.
Próbáljunk ki néhány régi és új célba dobó és egyéb ügyességi fejlesztő játékot:
Botlökés
A játékhoz szükséges egy hosszabb és egy rövidebb bot. Vájni kell a földbe egy kis (kb. 5 cm mély) lyukat, és a lyuktól 3-4 méterre rajzolni egy kört, vagy letenni egy hulahoppkarikát.
A játékos a lyukra keresztben ráfekteti a rövidebb botot, a hosszabb bot végével a lyukban alányúl, majd arrébb löki a rövid botot úgy, hogy a körbe essen. Minden sikeres lökés egy pontot jelent. A játékosok felváltva löknek, legalább 4-5 fordulón keresztül.
A pontozást differenciálhatjuk a következőképpen:
A játékot nehezíthetjük a lyuk és a kör távolságának növelésével.
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Vakáció/ Az olimpia lángja menüpont alatt.
Szabadíts meg a gonosztól!
/Kategória: Napi áhítat1Pt 5,8–9
A felvilágosult emberek közül sokan tiltakoznak a Sátán megszemélyesítése ellen. De bármilyennek képzeljük is formailag, s nevezzük akárhogyan, olyan szellemi hatalmassággal állunk szemben, mely erősebb nálunk, s ezt komolyan kell vennünk.
Jézust egész munkássága alatt kísértette a Sátán. A pusztától kezdve, egészen a keresztig. Az ellenséges démonok menekülve távoztak jelenlététől, szavától, hamarabb felismerték, mint saját tanítványai, hogy kivel állnak szemben. Ezekről nem mondhatjuk, hogy csak „képzelődött”, vagy, hogy a „benne levő gonoszsággal” (ahogy sokan beszélnek a Sátánról!) küzdött.
Van, aki azt mondja, hogy az ellenséget nem kint kell keresnünk, mert mi magunk vagyunk a magunk ellenségei. A gonosz valóban belülről támad – mert gondolataink felől, vágyaink felől közelít meg minket. Nem külső ellenségként kell tehát megvívnunk vele, hanem belül a szívünk mélyén.
Az úri imádság harmadik, ránk vonatkozó kérése is legalább olyan fontos, mint az előző kettő. Világosan mutatja ugyanis, hogy Jézus mennyire komolyan veszi az ellenség hatalmát. Mindennapi könyörgésre szánva.
Egy házasságnak is sok kísértése lehet, a fogadalom ellenére, ezért imádkozzuk együtt ezt a kérést is. Hiszen a paráznaság a gondolatokban, a szem kívánságában kezdődik (Mt 5,27–30!), s ha valaki ezt megengedi magának, sokkal könnyebben elbukik a hétköznapok harcában.
Ha egy szöget hagyunk szívünk falán a Sátánnak, a kabátját azonnal felakasztja!
Régi közmondás
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
6-1. Isten nevében
/Kategória: Az olimpia lángja, VakációKépforrás: 123RF
Párviadalok (Verbális-nyelvi, kapcsolati, egzisztenciális, testi-mozgásos)
Az ókori olimpiákat több mint ezer éven keresztül rendezték meg Olimpiában. 393-ban került sor az utolsó játékokra, amit I. Theodosius császár 394-ben kiadott parancsa állított le. II. Theodosius császár 426-os parancsában pedig minden pogány ünnepet betiltott, köztük az olimpiai játékokat is. Sőt a régi templomokat, szobrokat is leromboltatta. A középkor aztán nemcsak a pogány kultuszoktól fordult el, hanem a testtől, a földi élettől is, hosszú évszázadokra. A harc, a küzdelem – s vele a harcművészet – azonban nem „ment ki a divatból”, hiszen szükség volt rá, a háborúkat nem lehetett parancsszóval megtiltani, leállítani. Így a párviadalok, a lovagi tornák, a vitézi játékok továbbvitték a sportolás eszményét, beöltöztetve a kor „szerepjátékába”, a lovagok, vitézek világába.
A párviadal azonban jóval korábbi eredetű, az olimpiai játékoknál is idősebb „intézmény”, aminek lényege, hogy a háborút két vagy több harcos életre-halálra szóló viadala döntse el a harcoló felek között. Ennek a nyomai a Bibliában is megtalálhatóak, lásd Dávid és Góliát küzdelmét a Kr. e. 11. század végéről. A római történelem korai szakaszából, a Kr. e. 7. századból származik a Horatiusok és Curiatiusok párviadalát elmesélő monda (elérhető a nevekre kattintva).
Kép: 123RF
Róma és Alba Longa, a két szomszéd város háborúban állt egymással, seregeik már harcra készen álltak, ám a nagy vérveszteség elkerülése végett királyaik megegyeztek, hogy párviadallal döntik el a csata sorsát. Mindkét seregben volt három-három ikertestvér, akik egyidősek, erőben is egyformák voltak: a római Horatius és az albai Curiatius fiúk. A sorsdöntő hármas párviadal izgalmasan alakult. A Curiatiusok rövidesen nagy előnyre tettek szert: bár súlyos sebeket kaptak, kettőt megöltek a Horatiusok közül. Csak egy Horatius maradt életben, aki ugyan nem kapott sebet, mégis előnytelen küzdelemre számíthatott: egy a három ellen. Ám ő menekülést színlelve cselhez folyamodott: az őt üldöző Curiatiusokat sikerült egymástól elszakítani, és egyenkénti viadalra kényszeríteni. Így könnyedén leterítette a vérveszteségtől és futástól legyengült ellenfeleit. A királyok megállapodása szerint ezzel Róma megszerezte az uralmat Alba Longa felett.
A római mondát elmesélve és felidézve beszélgessünk arról, miért volt előnyös hadviselési forma a párviadal? Mi volt a hátránya, mi volt benne a kockázat? Vajon lehetne-e ilyet alkalmazni a mai háborúkban? – Indoklással együtt hallgassuk meg a gyerekek véleményét.
A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Vakáció/ Az olimpia lángja menüpont alatt.
Bocsásd meg a vétkeinket
/Kategória: Napi áhítatMt 18,21–35
Népünknek gyönyörű Himnusza van. Az imádság eredetileg személyes könyörgésként született meg. De mert méltó volt rá, így lett mindnyájunké.
„Megbűnhődte már e nép…” – sokan nem is éneklik ezt a sort, mert azt mondják, hogy helyettünk Krisztus bűnhődött. Nem is gondolnak rá, hogy ebben micsoda hitvallás van. Dehogy szól Krisztus váltsága ellen! Éppen arról vall, hogy az ítélet beteljesedett, ahogy Izráel népén is a babiloni fogsággal, úgy a magyar népen is a maga ellenségeivel. Éppen a bűnbánat szólal meg ebben az éneksorban. S ott a hitvallás is, hiszen várja a „víg esztendőt”, a szabadulás idejét, a megígért kegyelmet.
Ennek az imádságnak az a különlegessége, hogy arra kérjük Istent, úgy bocsásson meg nekünk, ahogyan mi már megbocsátottunk! Erről szól ez a gyönyörű példázat is. Isten nem bocsát meg azoknak, akik másoknak – bármit is –, nem bocsátanak meg! Nem csupán a bűnbánat a feltétel, s nem is a bűnvallás mélysége, hanem a másoknak való megbocsátás.
Ahogy egy nép, úgy egy család sem élhet meg bocsánatkérés és bocsánatadás nélkül. A bűnt felhánytorgató, a mindig saját igazában tetszelgő társ tönkreteheti házasságát, belekergetheti a másikat egy külső kapcsolatba. Ezért a házasságban meg kell tanulni az úri imádság minden kérését közösen mondani.
Magyarnak lenni ma annyit jelent, mint bűnt bánni, megtérni, kiengesztelődni és mindenekfelett: h i n n i!
Ravasz László
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024