Üzenet – Téma:

* Az egyik bűn hozza magával a másikat.
* A királyok (vezetők) felett is Isten uralko­dik.
* Jobb egy feladat kezdetén bölcsességet kér­ni (választani), mint hatalmat és gazdagságot.

Előzmények:

Salamont sok országból jöttek meglátogatni olyanok, akik csodálták gazdagságát és bölcses­ségét, s fejedelmi ajándékokat hoztak neki. Még Sába királynője is vállalkozott erre a hosszú útra. Rejtvényeket fejtetett meg Salamonnal, és lenyűgözte mindaz, amit Jeruzsálemben látott és hallott. Ezért az Urat, Izráel Istenét dicsérte.

Eddig csak jó és hatalmas dolgokat olvashattunk Salamonról. Most azonban megtörik uralkodásának és királyságának dicsősége, mert azt látjuk, hogy eltért Isten parancsolataitól.

1. történet:

Salamon még fiatal korában elvette az egyiptomi fáraó lányát. Építtetett számára egy saját palotát. Annak ellenére, hogy szerette és tisztelte az egyiptomi hercegnőt, úgy gondolta, illik a királyi tisztséghez, hogy több felesége legyen: minél több feleség, annál nagyobb tiszteletnek örvend. Pedig már ezzel Isten parancsolata ellen vétett (5Móz 17,17).

Salamon király sok idegen nőt szeretett a fáraó lánya mellett: móábiakat, ammóniakat, edómiakat, szidóniakat, hettitákat. Hétszáz főrangú feleséget (fejedelmek lányai) és háromszáz másodrangú feleséget szerzett az évek során. Házasságkötéseit politikai szövetségekként kell elképzelni, ami az uralkodó családokban igen gyakran előfordult.

Hogy Salamonnak hány gyermeke született, az itt nincs megemlítve. Utódja, Roboám anyja egy ammóni asszony volt, Naamá (1Kir 14,31). Még két lányáról hallunk: Táfatról (1Kir 4,11) és Boszmatról (1Kir 4,15).

Salamon ezer felesége, akik a palotáiban laktak, mind olyan népekből való asszonyok voltak, akik ellen Izráel Ura már figyelmeztetett a 2Móz 34,16-ban és az 5Móz 7,3–4-ben. Izráeliták nem házasodhattak ezekkel a pogány asszonyokkal, mert a nők elhajlítják a szívüket a saját bálványaikhoz! E parancsolat ugyanúgy érvényes a királyra, mint a nép bármely tagjára. És bár valószínűleg ismerte Salamon e rendelkezést, mégis folyamatosan vétkezett ellene.

Miután elkészült a templom, az Úr külön felhívta Salamon figyelmét, hogy ne szolgáljanak idegen isteneket (1Kir 9,4–9), különben számíthatnak az ítéletére.

Salamon nem vette magára ezt a figyelmeztetést. Szeretettel vette körül mindegyik feleségét, és engedélyezte nekik az idegen istenek tiszteletét és szolgálatát. Öreg korában még nagyobb hatást gyakoroltak rá feleségei. Rávették, hogy ő is az idegen isteneknek szolgáljon. Így Salamon szíve elfordult az Úrtól, „nem volt teljesen Istenéé, az Úré, mint volt apjának, Dávidnak a szíve”.

Salamon továbbra is szolgálta az Urat a templomban, de mellette tisztelte Astóretet*, a szidóniak istenét, Milkómot vagy Molokot*, az ammóniak iszonyú bálványát, akiknek áldozóhalmot is építtetett (valószínűleg Hinnóm fiainak a völgyében, lásd 2Kir 23,10). Kemósnak*, a móábiak bálványának szintén építtetett áldozóhalmot Jeruzsálemtől keletre (ez valószínűleg az Olajfák hegye). Sok idegen isten kultuszában vett még részt Salamon – nem említi mindegyik nevét a Biblia – a feleségei kedvéért. Fontos megfigyelni azonban, hogy Salamont az egyiptomi felesége nem vitte bálványimádásba.

Az Úr megbüntette Salamont a bálványimádásért. Mivel nem tartotta magát az Úrral kötött szövetséghez, sem Isten rendelkezéseihez, ezért Ő kiszakítja kezéből az országot, és Salamon egyik szolgájának adja (Jeroboám lesz az). Azt is megígéri az Úr, hogy ezt nem Salamon idejében, hanem fia uralkodása alatt teszi majd; de csak azért, mert Dávid olyan kedves volt előtte. A Dávidnak tett ígérete miatt, hogy a királysága örökké megmarad (Krisztusig), egy törzset meghagy Salamon fiának.

Külső ellenfelet is támasztott az Úr: az edómi Hadadot*, és Rezónt*, a damaszkuszi királyt. Mindketten igen nagy gondot okoztak Salamonnak.

2. történet:

Tudjuk, hogy Salamon király sokat építkezett: templomot, palotát, városfalakat, s megerősítette Millót (ami régi jebúszi erődítmény lehetett). Ehhez mindig elegendő építőre volt szüksége. Munkavezetőinek havonta kellett gondoskodniuk megfelelő számú munkásról, a különböző törzsekből.

Az Efraim törzséből származó emberek között, akik Jeruzsálembe jöttek dolgozni, volt egy fiatalember, Jeroboám, Ceréda városából. Apja, Nebát már meghalt, özvegyen maradt anyját Cerúának hívták.

Jeroboám kitűnt társai közül eredményes munkájával és szorgalmával. Ahogy Salamon erről tudomást szerzett, az összes munkák felügyelőjévé tette Manassé és Efraim törzsein (vagyis „József házán”).

Miután az Úr, bálványimádása miatt, kijelentette Salamonnak a büntetését, a Silóban* lakó Ahijjá* próféta megbízást kapott az Úrtól, jövendölje meg Jeroboámnak, hogy királya lesz Izráel tíz törzsének.

Az egyik napon, amikor Jeroboám elhagyta Jeruzsálemet – bizonyára miután munkáját elvégezte, és hazafelé tartott Cerédába –, Ahijjá prófétával találkozott az úton.

A próféta egy új köpenybe volt burkolózva, de amint Jeroboámot meglátta, levetette, és tizenkét darabra szakította. Majd azt mondta Jeroboámnak, válasszon belőlük tíz részt, mert azt üzeni az Úr: Salamon királyságát szétszakítja, mint a köpenyt, s ebből tízet Jeroboámnak fog adni. Egy törzs – vagyis tulajdonképpen kettő: Júda és Benjámin, de Benjámin szinte már nem számított külön törzsnek, az idő múlásával majdnem teljesen beleolvadt Júdába – marad meg Salamon fiának és utódainak. Az Úr ezt Dávid iránti szeretetéből teszi, hogy mindenkor „mécsese legyen Jeruzsálemben”. Dávid nemzetségének tehát tiszteletben kell megmaradnia, mivel később a Messiás, az Úr Jézus innen származik. Az Úr a tíz törzset nem életében fogja elvenni Salamontól, ami szintén nem Salamon érdeme. Hanem „szolgámért, Dávidért, akit kiválasztottam, és aki megőrizte parancsolataimat és rendelkezéseimet” – mondja az Úr.

Jeroboám ígéretet kap, ami egyben komoly figyelmeztetést tartalmaz: ha az Úrnak fog engedelmeskedni, és azt fogja tenni, amit Ő akar, olyan maradandó királyi háza lesz, mint Dávidnak. Így alázza meg Dávid házát Salamon bűnei miatt, de nem örökre… Krisztus lesz az, aki nemcsak egész Izráelen, hanem az egész világon uralkodni fog!

Feltűnő, hogy Jeroboámot nem kente fel Ahijjá királynak, mint az Saullal, Dáviddal és Salamonnal történt. Érthetjük ezt úgy, hogy az Úr megígérte Jeroboámnak a királyságot, de nem szíve szerint. Hagyta volna inkább az egész országot Dávid házának vezetése alatt, istenfélő király vezetésével, aki a népét az Ő törvényei és parancsai szerint szeretné.

Hirtelen váltással arról olvasunk, hogy Salamon Jeroboámot meg akarja öletni. Vajon miért?

A 26. versben Jeroboám Salamon harmadik ellenségeként szerepel, az edómi Hadad és a szír Rezón után. Ez jelentheti azt, hogy Jeroboám, miután elnyerte a királyság ígéretét, lázadást szított Salamon ellen. Vagyis nem várta nyugodtan, mint Dávid, amíg elérkezik az Isten szerinti ideje, hogy király legyen. Maga kezdett cselekedni. Feltételezhetjük, hogy Jeroboám nem hallgatta el Ahijjá próféciáját. Vagy Ahijjá maga beszélt volna róla? Nehéz ezt elképzelni.

Jeroboám inkább elmenekült Salamon elől. Nem ölték meg, hisz akkor nem teljesedett volna be Isten ígérete. Egyiptomba menekült, ami az idő tájt nyilvánvaló menekülési út lehetett. Korábban Hadad is oda menekült. Tipikus, hogy a fáraó menedéket nyújt veje, Salamon két ellenfelének!

Jeroboám Egyiptomban maradt, amíg meg nem hallotta, hogy Salamon meghalt. Hogy ez meddig tartott, nem tudjuk pontosan.

3. történet:

Salamon meghalt, miután negyven évig uralkodott Jeruzsálemen. Életkora 55–60 évre becsülhető. Dávid városában temették el.

Feltűnő, hogy a Biblia milyen keveset mond el Salamon uralkodásának utolsó idejéről. Bár olvashatjuk, hogy „Salamon történetének a többi része, mindaz, amit véghezvitt, továbbá a bölcsessége, meg van írva Salamon történetének a könyvében”, az nem szerepel, hogy melyik könyvről van szó.

Salamon után a fia, Roboám lett a király. Tudjuk, hogy már 41 éves* volt ekkor (vö. 1Kir 14,21). Édesanyja ammóni, Naámának hívták.

Amint Roboám apja birodalmát irányítani kezdte, kiderült, hogy a nép az utóbbi időben nem volt túl elégedett Salamon uralmával. Különösen a rájuk rakott súlyos teher (adó és közmunka) váltott ki ellenkezést.

Jeroboám Salamon halálhírére hazatért, miután megkapta néhány izráeli törzs sürgető hívását. Szükségük volt rá Roboámmal szemben.

A nép Sikemben* gyűlt össze, hogy királlyá tegye Roboámot. Itt elmondták neki panaszukat: „Apád súlyos igát* rakott ránk, te azért most könnyíts azon.” Ha a nehéz terhet könnyebbé teszi, őt fogja szolgálni a nép.

Roboám nem adott választ azonnal: „Menjetek el három napra, azután térjetek vissza hozzám.”

Amikor elment a nép, Roboám a nép véneivel tanácskozott („Vének Tanácsa”), akik Salamont is szolgálták. „Mit tanácsoltok, milyen választ adjak ennek a népnek?” – kérdezte Roboám.

„Ha te most kedvezel ennek a népnek (‘a nép szolgája leszel’), és engedsz nekik, ha válaszodban jóságos szavakkal szólsz hozzájuk, akkor mindig a szolgáid lesznek.”

A tapasztalt öregek tanácsa nem tetszett Roboámnak. Azoknak a fiatalabbaknak a tanácsát is kérte, akikkel együtt nőtt fel. „Mit tanácsoltok, milyen választ adjunk ennek a népnek?”

A fiatalok meggondolatlanul ezt tanácsolták: „Így beszélj velük: Az én kisujjam is vastagabb apám derekánál. Ha tehát apám nehéz igával terhelt meg benneteket, én még nehezebbé teszem igátokat. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én pedig szeges korbáccsal* foglak megtanítani!”

Roboám a tapasztalatlanabb fiatalok tanácsát adta válaszként Jeroboámnak és a népnek, amikor három nap múlva újra megjelentek előtte. Nem hallgatta meg tehát a nép kívánságát. Így adott lehetőséget arra a törésre, amit az Úr Jeroboámnak Ahijjá által kijelentett. Uralkodásának kezdete feltűnően eltér apja, Salamon uralkodásának kezdetétől. Salamon nem érezte elég alkalmasnak magát a nép vezetésére, és bölcsességet kért. Fia, Roboám ezzel szemben inkább a hatalmat és gazdagságot választotta.

Mikor a nép a kemény választ hallotta, így válaszolt: „Mi közünk nekünk Dávidhoz? Nincs közösségünk Isai fiával!” Ilyen lebecsüléssel fordultak el Dávid házától, mintha Dávid sohase tett volna értük semmit. Dávid háza egyszeriben nemkívánatossá vált számukra, mivel Dávid unokája nem hallgatott rájuk. Egymáshoz kiáltoztak: „Térj sátraidba, Izráel! Törődj, Dávid, a magad házával!” Így ment haza mindenki.

Roboám menteni próbálta, ami menthető. Ostoba módon a kényszermunkák felügyelőjét, Adórámot küldte a távozó nép után, hogy visszanyerje őket a királynak. De a nép már döntött, Adórám pedig éppen az elnyomás megtestesítője volt. Nem csoda hát, hogy megkövezték. Roboám kocsiján azonnal Jeruzsálembe menekült. (Roboám az első király, akiről azt olvassuk, hogy kocsin ült.) Most már tisztában volt vele, hogy az ország kettészakadása bekövetkezett. Júda és Benjámin törzse hűek maradtak hozzá, így király maradhatott Jeruzsálemben.

A többi tíz törzs összegyűlt újra, és Jeroboámot királlyá választották. Ezzel Ahijjá jóslata valósággá vált, Isten népe két részre szakadt. Tíz törzs Jeroboám vezetésével, a maradék két törzs Dávid királyi házának vezetésével.

Visszaérve Jeruzsálembe Roboám összehívta Júda és Benjámin összes harcosát, hogy velük a többi tíz törzs ellen vonuljon, és így próbálja visszaszerezni a királyságot.

Tervük nem sikerülhetett. Az Úr egy prófétát küldött („Isten emberét”), Semaját*. Általa üzente meg Roboámnak és népének, hogy ne vonuljanak a testvéreik, Izráel fiai ellen harcba. „Térjen haza mindenki, mert én akartam ezt így!”

Roboám szerencsére engedelmeskedett, és hazaküldte a katonákat. A nép így megmenekült a testvérháborútól.

Izráel történetének egyik legszomorúbb eseménye zajlott le ezzel, aminek messzemenő következményei lesznek még a tíz törzs számára. Hallunk majd az Úrtól való eltávolodásról, bálványimádásról, háborúkról stb. S mégis, ez az a nép, amellyel Isten szövetséget kötött, s amelynek gazdag áldást ígért, ha hűek maradnak hozzá, és szeretetben szolgálják.

Jegyzetek:

Astóret – A kánaániak istennője, Baál isten társa. A termékenység istennője, az élet nemzője és fenntartója. Jezábel, Aháb felesége és Szidón királyának a lánya tisztelte ezt az istennőt, és számára 400 prófétát alkalmazott. Astórettel kapcsolatban eszünkbe juthat a Vénusz égitest is („ég királynője”: Jer 7 és 44).

Milkóm vagy Molok – Nyugat-szemita istenség, a nap istene, az ammóniak nemzeti istensége, aki gyerekáldozatokat követelt. Tisztelői fiaikat és lányaikat megégették (3Móz 18,21; 2Kir 23,10). A 3Móz 20,1–5-ben megátkoznak valakit, aki a gyermekeit Moloknak áldozta; meg kellett őt kövezni. Ennyire eltért Salamon Isten parancsolataitól!

Kemós – A móábiakat többek között a Jer 48,46-ban „Kemós népének” nevezik. Életüket tehát teljesen átszőtte e nemzeti istenség imádata. A móábi Mésa király feláldozta neki a fiát (2Kir 3,27). Az ammóniak is tisztelték Kemóst (Bír 11,24).

Hadad – A zivatar istene a nyugat-szemitáknál, az asszíriaiak Rimmonnak nevezték. Hadadezer fejedelem neve is azt jelenti: „Hadad a segítség”. Hadad, az edómi királyi ház leszármazottja volt, s fiatal fiúként egy Dávid által kiadott támadás elől apja szolgáival Egyiptomba menekült. Itt nőtt fel a fáraó kegyeltjeként, majd Dávid és Jóáb halála után visszatért hazájába.

Rezón – „Fejedelem.” Rezón urától, Hadadezertől, Cóbá királyától menekült el, majd egy rablócsapat vezére lett. Dávid elől azonban Damaszkuszba ment, és ott király lett. Szíria Salamon uralkodásának kezdetén Izráel vazallusa volt. Rezón azonban alig várta, hogy Salamon uralkodásának és az izráeli elnyomásnak vége legyen. Az ő királysága egy erős királyi dinasztia kezdetét jelentette. Az 1Kir 15,18 is említi, de ott, mint Hezjón, Benhadad király nagyapja szerepel, aki Baasá királynak kellemetlenséget okozott, és Ászával, Júda királyával szövetséget kötött.

Siló – Város Efraim hegységében. A honfoglalás után az izráeli törzsek kultuszthelye, itt állt a szentély.

Ahijjá – „Testvérem az ÚR”.

Roboám 41 éves – Roboám feltehetően akkor született, amikor az apja még nagyon fiatal volt. Úgy vélik, Salamon összeházasodott már az ammóni Naámával, Roboám édesanyjával (vö. 1Kir 14,21 és 31), mielőtt a fáraó leányát feleségül vette volna.

Sikem – „Váll”. Város Efraimban, a mai Nablus. Ábrahám és Jákób épített itt valamikor oltárt. Jákób földet vett a sikemi Hamórtól (1Móz 34,4). Józsué alatt Sikem szabad város lett, lévitáknak rendelt (Józs 20,7). Józsué az ország központjává tette (Józs 24,1.25).

Iga – Arra az igára gondoljunk, amit a vontató ökrökre raknak.

Ostor, korbács – A római korbács három bőr szíjból állt, amit fém rögzített egy bothoz. Az ószövetség idején használt korbácsokat nem ismerjük.

Semajá – „Jahve meghallgatott”. Ez a próféta még egyszer megjelenik, amikor Roboámot az egyiptomi Sisák megtámadja (vö. 2Krón 12,5).

Énekek:

Református énekeskönyv: 1:1–4; 16:4; 21:1.7; 58:1; 71:5–6; 72:1; 81:9–14; 233:3–4; 236:1–2.7; 271:1; 391
Jertek, énekeljünk: 101:1–2
Harangszó: 41; 44; 49:1–2.7
Dicsérjétek az Urat!: 71; 75; 93; 94; 153:1
Erőm és énekem az Úr: 84; 127; 139

Megjegyzések:

A nők helyzete – Háremek a keleti országokban: a gazdagságot abban mérték, ki hány feleséget „birtokol”. A nők helyzete még ma is sok országban elég rossz: eszköz az utódok teremtéséhez, és jó munkaerő a szántóföldön végzendő kemény munkához. Izráelben az Úr sok olyan óvó rendelkezést vezetett be, amely védte a nőket.

Az egyik bűn hozza magával a másikat – A történelem e szomorú esete is bizonyítja, hogy a bűn ördögi kör. Az egyik bűn hozza magával a következőt, ami így folytatódik, egyre gyorsabb tempóban. Ennek legjobb ellenszere az imádkozó élet. Nem ok nélkül tanította az Úr Jézus imádkozni tanítványait: „ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól”.

Semmibe venni a figyelmeztetéseket – Salamont az Úr és apja, Dávid is (1Kir 2,3–4) figyelmeztette arra, hogy mi a következménye Isten rendelkezései semmibevételének. Mózes törvényében is szigorú törvény volt arra, hogy 1.) a királynak ne legyen több felesége; 2.) az izráeliták nem házasodhatnak pogány nőkkel, mert ők félrevezetik őket, és ráveszik őket idegen istenek imádatára; 3.) a környező népek isteneinek tisztelete szigorúan tilos. Salamon ezekről egész biztosan tudott. Annál rosszabb, hogy mégsem vette komolyan e figyelmeztetéseket.

Engedékenység – Salamon toleráns volt, korunk szemléletmódjához hasonlóan. Ma a tolerancia olyan nagy mértékű, hogy sokan azt mondják, az iszlám, hindu és buddhista hivők is a Biblia Istenét szolgálják, csak éppen máshogy hívják Őt. Az Úr Jézus ilyen értelemben nem toleráns: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (Jn 14,6).

Hogyan bánunk Isten ígéreteivel? – Az Úrnak gazdag ígéretei voltak Ábrahám, Izsák és Jákób, valamint Dávid, Salamon és Jeroboám számára. Hogyan bántak ezzel külön-külön? Számoltak vele? Hogyan bánunk mi Isten ígéreteivel? Gondoljunk a keresztségre, Krisztus visszajövetelére, az örök életre!

Az Úr uralkodik – Isten a népek és királyok sorsát a kezében tartja. Az ország kettészakadásának és Jeroboám királyságának ténye is ezt bizonyítja. Mit jelent mindez a történelem eseményeiben és mindennapjainkban?

Rossz tanácsadók – Nem árt tanácsot kérni nehéz helyzetben. Ezt tette Roboám is. De jó tanácsadót kell választani: tapasztaltat, bölcset, és mindenek előtt istenfélőt!

A király mint diktátor – Roboám diktátornak bizonyult, kortársai tanácsára. Nem csoda, ha a tíz törzs tagjai cserben hagyták. Aki egy népet – bármilyen csoportot – vezetni akar, számolnia kell a belátható követelményekkel, amit támasztanak. A terhek, amiket Salamon rakott a népre, tényleg súlyosak voltak. Az 1Kir 4,20-ban olvassuk: „Júdának és Izráelnek sok lakosa volt, olyan sok, mint a tenger partján a homok: ettek, ittak és örültek.” Vagyis látszólag nem sok gondjuk volt mindazzal, amit Salamon terhelt rájuk. Bár elképzelhető, hogy Salamon uralmának a végére ez megváltozott. Erre utal a vének tanácsa is, amikor Roboámnak a terhek csökkentését tanácsolták.
Országunkban gyakori a békétlenség, amit részben szintén a növekvő terhek okoznak. Hol találunk ma bölcs tanácsot?

Sámuel jövendölése beteljesedett – Amikor az izráeliták Sámueltől királyt kértek, figyelmeztette őket azokra a nehéz terhekre, amiket a királyok fognak rájuk rakni (1Sám 8,11–18). Most, sok évvel később jutottak oda, hogy a nép megtapasztalta, milyen sokat követelhet a király.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

• A nők helyzete: háremek a keleti országokban. (***)
• A bűn természete: egyik bűn hozza a másikat. (***)
• Mikor van szükség tanácsra, tanácsadóra? Jó és rossz tanácsok. Te kire hallgatsz? (***)
• Történelmi párhuzam a magyar történelemből: az ország kettő majd három részre szakadásának előzményei és okai. (***)
• Társadalmi, politikai megosztottság a mai Magyarországon. Nép és vezetői helyes viszonya. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Dramatizált helyzetek a bibliai történetből: tanácskozás, a tanácsadók szerepe. (***)
• Mai tanácsadók – dramatizált élethelyzetek. (***)
• Írásbeli tanács egy mai politikai vezetőnek, levél formájában. (***)

Vázlat:

1. történet:
Salamon
sok pogány feleség (700+300)
idegen istenek:
– Astóret, Molok, Kemós
– áldozóhalmok, oltárok
büntetés: a birodalom átadása
külső ellenségek:
– Hadad
– Rezón

2. történet:
Salamon
Jeroboám
Ahijjá próféciája
tíz törzs
Júda és Benjámin
menekülés: Egyiptom

3. történet:
Roboám
Sikem – a nép kérése
vének: könnyíteni a terheken
ifjak: nehezíteni
Roboám elutasítása
– csak Júda és Benjámin
Jeroboám király
– tíz törzs Semajá figyelmeztetése

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Üzenet – Téma:

* A templom királyi pompája hódolat az Úrnak.
* „Itt van Isten köztünk.”

Előzmények:

Salamon bölcsességét az egész országban megismerték, sőt még az ország határain kívül is. Bölcsességének jó példája az az ítélet, amit a két parázna nő meghallgatása után hozott.

Bevezetés:

Salamon három nagy építkezést vitt véghez: a templom építését, saját palotájának építését, és Jeruzsálem falainak építését. Ebben a történetben a templom építése áll középpontban. Mellette bemutatja a szentíró a palota építését is.

Salamon a békesség fejedelme – a neve is ezt jelenti –, a kijelölt fejedelem, aki megépítheti a templomot. Dávid ezt nem tehette meg a sok háború miatt, amiben harcolt. Salamon uralkodása idején viszont békében éltek a környező népekkel.

A templom berendezése eléggé hasonlít a szövetség sátrának berendezéséhez. A különböző részek és szent tárgyak leírását megtalálhatjuk az 57. leckében: „A Szent sátor építése és berendezése; áldozatok, ünnepek”.

1. történet:

Hírám, Tírusz királya* mindig is jó barátja volt Dávidnak. Ahogy meghallotta, hogy Salamont királlyá kenték, követeket küldött hozzá, hogy vele is békét kössön. Ezt Salamon örömmel elfogadta, hiszen nagy építkezésbe kívánt fogni, amiben szüksége volt a tíruszi Hírám segítségére. Izráel ugyanis nem rendelkezett elegendő fával az építkezéshez. Tírusznak viszont volt fája elég, mert Libánon hegyén nőttek a híres cédrusfák. Tírusz ciprusokban is gazdag volt, amiből kisebb tárgyak készültek, pl. kis szekrények, dobozok, hangszerek.

Salamon válaszában emlékeztette Hírámot, hogy már Dávid is szeretett volna templomot építeni; de a sok háború miatt ez nem volt lehetséges. Most, hogy az Úr békével ajándékozta meg őt, nekikezdhet a templomépítésnek. Megkérte Hírámot, hogy gondoskodjon libanoni cédrusfáról. Emberei majd segítenek Hírám embereinek a favágásban.

Hírám nagyon örült ennek a felkérésnek. Pogány fejedelem létére Izráel Istenét dicsérte* azért, mert bölcs fiat adott Dávidnak, egy ilyen nagy nép élére. Hírám megígért minden segítséget. Szolgái majd leszállítják a Libánonról a tengerre a fákat, ő pedig tutajokká kapcsoltatja össze azokat, s leviteti a tengeren keresztül egy izráeli kikötőbe* (a mai Jaffa városába). Hírám élelmet kért cserébe. Salamon gondoskodott is róla, s minden évben egy nagy adag búzát és olajat adott neki.

Hírám és Salamon ezzel kereskedelmi szövetséget kötöttek.

A munkavégzéshez Salamon egész Izráelből kényszermunkásokat küldött a Libánonra. Harmincezer ember lett kényszermunkás. Közülük minden hónapban tízezren vettek részt a munkában, segítettek Hírám embereinek a favágásban és szállításban. Egy havi munka után két hónapra hazamehettek.

Rajtuk kívül hetvenezer teherhordó és nyolcvanezer kőfaragó dolgozott a hegyekben, hogy a köveket, amikre szükség volt az építkezésnél, kifejtsék és kifaragják. Még ott helyben vágták megfelelő méretre, Hírám embereinek a közreműködésével. Háromezer-háromszáz munkafelügyelő vezette a munkát.

A közeledő templomépítéssel kapcsolatban az Úr megígérte Salamonnak, hogy beteljesíti a Dávidnak tett ígéretét, ha Salamon tartja magát az Úr törvényeihez és parancsolataihoz: akkor Ő a nép között lakik, és nem hagyja el Izráel népét.

A templom:

Négyszáznyolcvan évvel azután, hogy Izráel fiai kijöttek Egyiptomból, kezdték el építeni a templomot. Salamon már negyedik éve uralkodott. Ezután hét éven keresztül dolgoztak rajta. Az építés olyan halkan zajlott, ahogy csak lehetett. Minden lehető kőműves és ács munkát az építkezésen kívül csináltak meg. A hét év alatt sem kalapács, sem véső, sem egyéb vasszerszám zaja nem hallatszott, az Úr iránti tiszteletből, akinek a templomot építették. Ez világviszonylatban is egyedülálló. Ahol építkezés zajlik, ott rendszerint nagy hangzavar van!

Dávid tervei alapján folyt az építkezés, a Mórijjá hegyén, a jebúszi Arauná (Ornán) szérűjén, amit Dávid vásárolt meg vétkes népszámlálása után, hogy áldozatot mutasson be rajta (2Sám 24; 122. lecke).

Egy bizonyos Hírám (vagy Húrám; vö. 2Krón 2,12 – a királyt is így hívták) volt az a sokoldalú szakember, akit Tírusz királya az építkezéshez Salamonnak küldött. Értett mindenféle fém, kő, fa és fonal feldolgozásához. Főleg a réz kellékek és arany díszítések elkészítésén munkálkodott. Egy Naftáli (vagy Dán) törzséből származó özvegyasszony és egy tíruszi rézműves fia volt.

A templom és a környező épületek kövekből épültek, amit a hegyekből szállítottak. Az épület 30 m hosszú, 10 m széles és 15 m magas volt (egy könyököt kb. fél méternek vehetünk), amihez még egy 10 m hosszú előcsarnok csatlakozott. Kívülről három emelet magasságban fülkék vették körül. A templomfalat belülről a Libánonról szállított cédrusfa deszkáival burkolták, a padló ciprusdeszkákból készült.

A templom előtt nagy előudvar volt, ahova az áldozatokat hozták. Itt helyezkedett el a réz égőáldozati oltár. Ott volt a réz tenger is, egy nagy kerek 5 m átmérőjű vízmedence, amiben a papok mosakodhattak. A tengert tizenkét réz bika tartotta. A templom mellett két ötös sorban állt tíz réz mosdóállvány és medence, amiben az áldozati húst mosták meg a papok.

A templomba lépcső vezetett, aminek mindkét oldalán egy-egy gyönyörűen díszített, hatalmas rézoszlop állt. Az oszlopok nevet is kaptak, a bal oldalit Bóaznak hívták („erő van benne”), a jobb oldalit Jákinnak („az Úr megerősít”). A templomot körülvevő belső udvart papok udvarának is nevezték (2Krón 4,9).

A templombelsőt ugyanaz a két helyiség alkotta, mint a szövetség sátrát: a szentély, és a szentek szentje.

A szentélybe került a füstölő, az illatáldozati oltár, ami a szentek szentje előtt helyezkedett el. Balra és jobbra 5-5 arany gyertyatartó állt, azzal a 10 arany asztallal együtt, amikre a szent kenyereket tették.

A szentek szentje falait faragott mintákkal díszítették, amely kérubokat, pálmákat és virágfüzéreket ábrázolt, s mindez – még a padló is – arannyal volt futtatva. Ide került a szövetség ládája. Két kérub is állt a szentek szentjében, szárnyaik középen összeértek, másik szárnyuk pedig a falat érintette.

A szentek szentje bejáratát egy forgatható fa ajtó zárta. A kimaradó középső részt kárpittal választották le. Ablakai nem voltak, mindig sötét volt bent (1Kir 8,12: „Az Úr mondta, hogy homályban kíván lakni”). A szentély is fa ajtóval volt zárható.

Aranyból készült szerszámok egészítették ki a templom felszerelését: mécsesek, koppantók, tálak, hintőedények és kanalak. Salamon sokat készíttetett belőlük, hogy soha ne legyen hiány a szerszámokból.

A templomépítésre nem sajnálták sem a pénzt, sem a munkát. Isten házát a legeslegjobb illeti meg.

Az eredmény káprázatos lett. Az egész akkor ismert világból jöttek emberek, hogy megcsodálják, s valóban dicsérettel beszéltek az épületről mindenütt. Csak az Úr áldásának és békéjének köszönhető, hogy ennyi arannyal és drágakővel tudták díszíteni.

Salamon békés uralkodása és gyönyörű jeruzsálemi temploma csupán árnyéka mindannak a békének és szépségnek, amit az új Jeruzsálemben lehet majd találni az Úr Jézus visszajövetele után (Jelenések 21).

2. történet:

Ahogy a templom elkészült, Salamon behordatta mindazokat az arany és ezüstkincseket, amelyeket még Dávid szánt a templomba, s elhelyezte a templom kincsei között.

A templomszentelés:

Összegyűjtötte Salamon Izráel véneit és minden törzsfőjét Jeruzsálembe, hogy elvigyék az Úr szövetségládáját Dávid városából, azaz Sionból az újonnan épült templomba.

Léviták vitték a ládát, más papok és léviták pedig a kijelentés sátrát (a szövetség sátrát, ami akkor Gibeónban állt), s mindazokat a szent tárgyakat, amik hozzá tartoztak. Átvitték mind az új templomba, ahol megvolt mindennek a maga helye.

Az út alatt, míg a ládát a templomba vitték, Salamon és a többi egybegyűlt valószínűleg több helyen is mutatott be áldozatot, marhát és juhot, annyit, hogy „sem számbavenni, sem megszámlálni nem lehetett.”

Ahogy megérkeztek a templomhoz, a papok bevitték a szövetség ládáját a szentek szentjébe, és a kérubok szárnyai alá helyezték. Épp annyira húzzák ki a rudakat, hogy a végei láthatók voltak a szentek szentje előtt levő szentélyből. Így tudhatta a főpap, hogy merre van a láda, mikor évente egyszer beléphetett a szentek szentjébe.

A szövetség ládájában csak Mózes két kőtáblája volt. A mannát és Áron vesszejét, ami kivirágzott, nem a ládában tárolták, csak megőrizték.

Amikor a papok kijöttek a szentek szentjéből, a templom lépcsőjén az énekes léviták kórusa és 120 harsonás pap kezdte dicsérni az Urat, énekeltek, citeráztak, hárfáztak, cimbalmoztak és trombitáltak. Énekeik mint megannyi dicséret szálltak fel az Úrhoz, „mert Ő jó, és örökké tart a kegyelme”.

Az Úr akkor elfoglalta új lakóhelyét, aminek látható jele is volt: felhő ereszkedett le, és betöltötte az egész templomot, úgy, hogy a papok nem láttak, és nem tudták végezni a feladatukat.

Az Úr dicsősége betöltötte az Isten házát!

Ezután Salamon felment az emelvényre, amit speciálisan erre az alkalomra készíttetett a nagy előudvarban, az égőáldozati oltár mellett. Megáldotta a népet, amely előtte állt.

Áldotta az Urat, Izráel Istenét, aki apjának, Dávidnak megígérte, hogy Jeruzsálem lesz az a város, ahol lakni fog. Dávid maga nem építhette meg a templomot, de fia, Salamon ezt most megtehette. Majd letérdelt Salamon, és kinyújtotta a kezét, hogy imádkozzon az Úrhoz. (Ez a gyönyörű, megható szentelési imádság túl hosszú ahhoz, hogy mélyebben belemenjünk. Elolvashatjuk a gyerekekkel.) Az imádság tartalma röviden:

1. Izráel Istenét nem lehet leírni: sem az égben, sem a földön nincs másik olyan Isten, mint Ő.
2. Az Úr hűséges választott népéhez, megtartja ígéreteit.
3. Az Úr véghetetlen és hatalmas.
4. Az Úr ismeri az emberek szívét, nincs, aki ne vétkezne. Könyörög, hogy lakjon mégis népe között.
5. Könyörög a segítségért esetleges harcok, csapások idején.
6. Könyörög azért, hogy az Úr tekintse ezt a házat a sajátjának, hogy a közel és távol lakó emberek, az idegenek is, itt dicsérhessék és szolgálhassák.
7. Könyörög a templomi szolgálatok áldásáért.
8. Könyörög azért, hogy az Úr hallgassa meg az imádságát.

Feltűnő ebben az imádságban a hét gyakorlati szituáció, amiben az egyes ember vagy a nép bűnbánatot tarthat, és Istenhez imádkozhat a templom felé fordulva. Salamon azt kéri minden esetben: „halld/hallgasd meg a mennyből”.

Ahogy Salamon befejezte imádságát, tűz szállt le az égből, és megemésztette az áldozati húst, ami az oltáron el volt készítve.

Az izráeliták látták a tüzet és a füstöt, letérdeltek a földre, és dicsérték Istent, mert ebben is megmutatta jóságát és kegyelmét, hogy elfoglalta a neki épített hajlékot.

Ezután még sok áldozatot mutatott be Salamon és a nép, annyit, hogy nem is volt elég a sok áldozati oltár. Salamon engedélyezte, hogy az oltár előtti köveken is áldozzanak. Egyedül Salamon áldozata 22000 marhából és 120000 juhból állt. Majd Salamon és az egész nép az áldozati oltárok felszentelését ünnepelték. A nyolcadik napon „tiltott” napot tartottak, amikor nem volt szabad dolgozni, ünnepi összejövetelek voltak. Salamon végül elbocsátotta a népet. Mindannyian áldották a királyt, s örvendezve és vidám szívvel mentek haza, mert sok jót tett az Úr szolgájával, Dáviddal, és népével, Izráellel.

Jegyzetek:

Tírusz – Föníciai város, Izráel északnyugati szomszédja a Földközi-tenger mellett. A mai Libanonhoz tartozik, melynek két nagyvárosa Tírusz és Szidón. Korábban Biblosz városa is ismert volt, ott találták fel az ábécét. A tírusziak és szidóniak kereskedők, tengerészek és iparosok voltak. A cédrusfa szállítása tengeren történt. Fán kívül bíborfestéket is szállítottak Salamon számára; továbbá aranyat, ezüstöt, rezet, elefántcsontot (!), drágakövet, fűszereket, majmokat és pávákat a különböző országokból (vö. 1Kir 10,22). Izráelben nem voltak jó hajósok. Később már Salamon is birtokolt hajókat. Valószínűleg eltanultak néhány dolgot a tírusziak művészetéből.
A főníciaiak kolóniákat hoztak létre Itáliáig, sőt Spanyolországban, valamint Észak-Afrikában is, ahol Carthagót alapították meg. A nyelvük rokon a héberrel, úgyhogy jól megértették egymást az izráeliekkel (ami a templom, a palota építésénél, és a kereskedelemben nagyon fontos volt Izráel számára).

Hírám dicsérte Izáel Istenét – Hírám elismerte, hogy minden népnek saját Istene van. Ugyanígy ma a hinduk is elismerik a Biblia Istenét, ha az ő szempontjukból nézzük a dolgokat. A New Age szemlélete szerint is minden istentiszteletben lehet találni valami jót.

Fa szállítása szárazföldön – Még sok gondot fog okozni a szárazföldi szállítás Jeruzsálemig. Az akkori emberek igen találékonyak voltak, gondoljunk csak az egyiptomi piramisok építésére. Valószínűleg tudta Salamon, hogy milyen erők és lehetőségek vannak erre.

Salamon templomának alaprajza.
(Nagy képes világtörténet. Franklin-Révai, Bp, 1898–1905, elektronikus kiadás)

Salamon temploma. Stade és Ritgen reconstructiója. (https://vmek.niif.hu/01200/01267/html/01kotet/01r03f08.htm)

Énekek:

Református énekeskönyv: 99:1–2.8; 122:1.3; 134:1–3; 135:1.12; 162:1–2.5.9; 163:1–3; 165:1.6; 428:3–4
Jertek, énekeljünk: 65; 125; 244; 245
Harangszó:14; 15; 40:1.6; 52:1.4; 55
Dicsérjétek az Urat!: 6; 30; 40; 47; 53:1.4
Erőm és énekem az Úr: 36; 74:1.3; 97; 101; 102; 124

Megjegyzések:

Építkezés – A gyerekek gyakran lelkesek mindenért, ami építéssel kapcsolatos. Csak egy ötlet: kezdjük a történetet egy konkrét példával, talán egy olyan épület említésével, amit pont most építenek, vagy egy régi épülettel (egy templommal). Mire van szükség egy építkezésnél? Hogy építik fel? (alap: erre nem volt szükség a templomnál, mert egy sziklán állt)

Templom ma is az Istennek – Templomokat azért építünk, bár kissé másképpen, mint a Jeruzsálemi templomot, hogy legyen egy hely Isten szolgálatára. A szíved is templom Isten számára, ha Ő benne lakik (lásd 1Kor 3,16; 2Kor 6,16).

Az Úrnak a legjobb sem elég – Salamon – és már Dávid is – a legjobb anyagokat biztosította a templom építéséhez. Mindenből volt bőségesen: értékes kövek, arany, réz, kiváló cédrusfa. A kézművesek közül is a legjobbakat válogatták ki (tírusziak, Hírám), hogy az eredmény a lehető legszebb legyen.

Hódolat Istennek – A templom építése során nem lehetett kalapácsok hangját hallani. Ha az Úr Istenért teszünk valamit, akkor azt hódolattal kell tennünk. Ez nemcsak a templom építésére vonatkozik, hanem mindenre, ami az Úrral van kapcsolatban: bibliaolvasás, bibliatanulmányozás, napi áhítatos könyv olvasása, hittanóra, istentisztelet, ifjúsági óra, imádkozás, hálaadás, zsoltárok és ifjúsági énekek éneklése, bibliai történetek feldolgozása stb. Hálásnak kell lennünk, hogy mindezt szabadon végezhetjük!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

• A zsidó történelem kezdetei: Salamon templomépítése. (***)
• Mi célt szolgált a templom Salamon idejében? Mi célt szolgál ma egy katolikus vagy protestáns templom? Hogyan viselkedünk egy templomban? (** ***)
• Templomlátogatás lakóhelyünkön vagy környékén egy régi (műemlék) templomban. Az építészeti elemek hogyan szolgálják a templom istentiszteleti jellegét? (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Hír, tudósítás, képriport, riport fogalmazása a templomépítés és felszentelés eseményeiről. (** ***) Az elkészült cikkek, rajzok segítségével folyóiratoldal, -oldalak szerkesztése. (***)

Ének-zene

• Egy protestáns gyülekezeti ének a 18. századból: „Itt van Isten köztünk”. (** ***)

Vizuális kultúra (Rajz – Művészettörténet) / Technika / Háztartástan (Környezetismeret)

• Lakó és középületek. Építkezés: építőanyagok, technológiák. Építés régen és ma. (* **)
• Templomépítészet a különböző korokban. Építészeti stílusjegyek megfigyelése, tanulmányozása. A templomok közös vonásai. (***)
• Templomépítés építőkockákból. (*)
• Emberalakok, oltár, medence, növények formálása a templom köré (gyurma, agyag, papír). (*)
• Templommakett készítése (gyurma, agyag, papír, fa): – a salamoni templom (** ***)
  – egy saját tervezésű mai templom (** ***)
• Templomi felszerelési tárgy modelljének elkészítése (gyurma, agyag, papír, fa, textil) – a salamoni templomba (***) – egy mai templomba (***)
• Kiállításrendezés az elkészült makettekből, tárgymodellekből. (** ***)
• Illusztrációk a bibliai történethez képriport, riport képanyagaként. (** ***)

Vázlat:

1. történet – építés:
Salamon – templom
Hírám – Tírusz
cédrusfa – élelem
előudvar:
– réz égőáldozati oltár
– réz tenger
– 10 réz mosdóedény
templom:
– szentély
– illatáldozati oltár
– 2×5 arany gyertyatartó
– 10 asztal a szent kenyereknek
– szentek szentje
– láda: törvény
– 2 kérub

2. történet – felszentelés:
az Úr ládája, kijelentés sátra
az Úr dicsősége – felhő, tűz
Salamon:
– áldás
– imádság
áldozatok – ünnep

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* A bölcsesség Istentől ered, és nagy kincs.
* Fiatalon is kaphat valaki bölcsességet.

Előzmények:

Dávid legidősebb fia, Adónijjá trónkövetelő­ként lépett fel, de Dávid Salamont tette királlyá, mielőtt meghalt. Salamon leszámolt Adónijjával, Ebjátárral, Jóábbal és Simeivel. Ezáltal megerő­södött királysága.

Történet:

Izráel az őt körülvevő népek szemében is nagy és fontos nemzetté nőtte ki magát. Ez abból a tényből is látszik, hogy Egyiptom fáraója leányát Salamonhoz, Izráel új királyához adta. Valószínűleg Salamon maga hozta el feleségét Egyiptomból, Dávid városába és palotájába, ahol addig marad, míg az új palota építését be nem fejezik. (Vö. Zsolt 45; Énekek éneke)

E házasság jó példája egy politikai fejedelmi házasságnak, amiből olyan sok volt az évszázadok során. Sógorává válni egy ilyen nagy uralkodónak, mint az egyiptomi fáraó, a két nép közötti barátsági szerződés záróakkordja. Ilyennek tekinthetjük a hétszáz pogány főrangú feleséggel (1Kir 11,1–3) kötött „házasságot” is (lásd 130. lecke).

Az, hogy Salamon pogány asszonnyal kötött házasságot, nem Isten törvénye szerint való volt (lásd 2Móz 34,16; 5Móz 7,3 – bár ott csak kánaáni lakosok feleségeiről volt szó, és nem egyiptomi nőkről). Amikor Salamon később a pogány asszonyok bálványait kezdte tisztelni, nincs szó egyiptomi bálványokról. Ez jelentheti azt, hogy a fáraó leánya áttért Izráel Istenének imádatára, és nem szolgálta tovább az egyiptomi bálványokat, mikor Salamon első felesége lett.

Salamonnak nagy építkezési tervei voltak. Új palotát akart építeni, majd templomot az Úrnak, amire Dávid már sok építőanyagot összegyűjtött. Ugyanakkor a Jeruzsálemet körülvevő falat is fel kellett újítani, és ki kellett szélesíteni.

A templom építése már nagyon szükségszerűvé vált. Salamon és a nép az úgynevezett áldozóhalmokon áldoztak, ami nem egyezett Isten rendelésével. A 3Móz 17,3–4-ben hangsúlyt kap, hogy egyedül a kijelentés sátra az áldozati hely, és hogy csak a papok mutathatnak be áldozatot. Az Úr megengedte, hogy ettől eltérjenek, de soha nem hagyta ezt jóvá. Ábrahám, Izsák és Jákób szintén építettek oltárt, és áldoztak különböző helyeken, de ez még jóval az istentiszteleti rend megalkotása előtt volt. Bár Gedeon maga kapott utasítást az Úrtól, hogy menjen Ofrán kívül a hegyekbe, építsen oltárt az Úrnak, és áldozzon rajta. De az egy különleges időszak volt, amikor istentiszteletet ritkán lehetett tartani a szövetség sátrában (lásd Bírák 6,26).

Dávid és Salamon idejében két hely volt, ahol Isten jóváhagyásával áldozatot lehetett bemutatni: Gibeón, ahol a régi szövetségi sátor állt, és Jeruzsálem. A halmokon való áldozat tehát nem volt szükséges. Ahogy tudjuk, Dávid ezt sosem tette meg.

Salamon mutatott be áldozatot a halmokon. Mégis szerette az Urat, és betartotta azokat a törvényeket és szabályokat, amiket Dávid ráhagyott.

Salamon egy nap a közeli Gibeón városába ment. Ez a léviták városa volt, ahol a régi szövetség sátra is állt, és egy égőáldozati oltár, amit még a Sínai-hegynél készítettek. Salamon nagy áldozatot akart bemutatni, ezért választotta ki ezt a fő áldozati helyet. Ezer állatot mutatott be égőáldozatként a régi oltáron. Az áldozatok számából könnyű belátni, hogy ez az áldozati ünnep több napon át tartott. Salamon Gibeónban szállt meg. Egyik éjjel megjelent neki az Úr álomban, és azt mondta: „Kérj valamit, én megadom neked!”

Nehéz kérés ez*, ami már sok kedélyt megmozgatott. Ha olyan fiatal vagy, mint Salamon, akkor nagyon is érthető, hogy először a jólétre, egészségre gondolsz, egyszóval arra, amit ez az élet ajánl.

Salamon válasza megérdemli, hogy közelebbről megvizsgáljuk:

1. Salamon emlékeztette az Urat, hogy Ő nagy szeretettel* bánt apjával, Dáviddal. Salamon tisztában volt vele, hogy Dávid fiaként és trónjának örököseként egyedül Isten kegyelméből király. Nélküle szó sem lehetne Dávid dinasztiájáról.
2. Salamon tisztelettel beszélt apjáról, aki hűségesen, igaz és egyenes szívvel élt Isten előtt. Salamon nem gondolt arra a bűnre, amit apja elkövetett. Egyedül Dávid életének vezérfonalát látta: az ő istenfélelmét.
3. Magát nem tartotta sokra Salamon, annak ellenére, hogy főpapokat nevezett már ki. Érezte, hogy „még egészen fiatal”, tapasztalatlan, nehéz számára Isten hatalmas népének helyes kormányzása.
4. Salamon tudta azt is, hogy tisztsége betöltéséhez bölcsességre van szüksége. Ez az, ami neki hiányzik. Ezért kért „engedelmes szívet”, hogy tudja kormányozni Isten népét, „különbséget téve a jó és a rossz között”. Az „engedelmes szív” többet jelent puszta államigazgatási tudománynál és törvények ismereténél. Ez a jó és a rossz helyes felismerése, igazságszeretet és igazságérzet, s jól megfontolt uralkodó szerepben való fellépés. A bölcsesség kezdete, amit Salamonnál is találunk, „az Úr félelme” (Péld 9,10).

Salamon kérése tetszett az Úrnak, ami válaszából is egyér­telmű. Mivel Salamon nem kért magának hosszú életet, gaz­dagságot vagy ellenségei életét, hanem engedelmes szívet a kormányzáshoz, olyan bölcs és értelmes szívet ad neki Isten, amilyen nincs egyetlen királynak sem.

Ráadásul megkapja Salamon a gazdagságot és dicsőséget is, amit pedig nem kért. Nem lesz senki hozzá fogható a királyok között. Ha Isten útjain jár, és megtartja rendelkezéseit, mint Dávid, akkor hosszú életet* ad neki az Úr.

Salamon ezután felébredt, s rájött, hogy különleges álma volt. Jeruzsálembe visszatérve ismét áldozatot mutatott be, az égőáldozat mellett békeáldozatot is, amivel megköszönte Istennek az ígéretét. Salamon megosztotta háláját szolgáival is: ünnepi lakomát rendezett számukra.

Jegyzetek:

Nehéz kérés – Sokszor találkozhatunk az irodalomban, például mesékben ezzel a kéréssel. Akinek felajánlják, az gyakran rossz dolgot kíván, és saját vágyai csapdájába esik.

Nagy szeretettel – E bibliai fogalom többet jelent puszta jóságnál. Azt jelenti még, hogy „kegyelmes hajlamúnak lenni”, és „szolgálatait felajánlani”.

Hosszú élet – Salamon negyven évig uralkodott (1Kir 11,42). Nem tudjuk, mennyi idős volt, amikor trónra került, csak azt, hogy még nagyon fiatal. Tehát Salamon nem volt túl öreg, talán hatvan éves lehetett, mikor meghalt. Ebből is kitűnik, hogy nem járt mindenben Isten útján, és nem tartotta meg rendelkezéseit (lásd 130. lecke).

Énekek:

Református énekeskönyv: 19:4–7; 72:1; 119:4–6 és/vagy 49–50; 154; 202:1; 371:1–5; 445:1.5
Jertek, énekeljünk: 67:1–2; 176; 177; 180; 182; 185 („segít” „tanít”)
Harangszó: 42; 43; 44; 52:1.3–4
Dicsérjétek az Urat!: 49; 53:1.3–4; 71; 75; 76; 94
Erőm és énekem az Úr: 35:1.3; 81:1; 119; 126; 129

Megjegyzések:

Mi a bölcsesség? – A bölcsesség szó már eléggé régies a magyar nyelvben. Éppen ezért érdemes átgondolni, mit jelent. Valaki akkor bölcs, ha körültekintő, gondolkozik, mielőtt cselekszik, a helyes elvek, tanácsadók, törvények és szabályok felé fordul. A bölcsesség a tapasztalat gyümölcse is. Lelki értelemben akkor bölcs valaki, ha figyelembe veszi Isten szavát, törvényeit, és aszerint él.
A Példabeszédek többször említi a bölcsesség értékét és hasznát, úgy is, mintha személy lenne, mint pl. a Péld 1,20: „A bölcsesség az utcán kiált, a tereken hallatja szavát.” Aki bölcs, az kedvességre és jóindulatra talál Istennél és az embereknél (Péld 3,4); bízik az Úrban teljes szívből, és nem a maga eszére támaszkodik (Péld 3,5). Minden útján gondol az Úrra, s így Ő egyengeti ösvényeit (Péld 3,6).
Olvassuk el a Péld 3,13–35-öt a gyerekekkel (5–6. osztályosokkal)! Ebben a részben megtaláljuk, mit hordoz magában az igazi bölcsesség. A Péld 9,10 szerint „ a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme”. E „kezdet” miatt kért Salamon bölcsességet. Ahogy Jakab levelében olvassuk (1,5): „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.”

Nem kell szégyellned magad, hogy fiatal és tapasztalatlan vagy – Elég sok olyan ifjúval lehet találkozni, akik fiatalságuk és tapasztalatlanságuk miatt szégyellik magukat. Ez nem szükségszerű. Mindenki volt fiatal, és mindenkinek át kell mennie ugyanazon a tanulási folyamaton. Még kicsi gyerekek szájából is gyakran hallhatjuk: „Majd én megcsinálom!” vagy „Tudom egyedül is!” Ha a fiatalok nem kérik mindig az idősebb és tapasztaltabb emberek segítségét, attól az még lelki fejlődésükhöz vezethet. Ha viszont tanácsot vagy segítséget kérünk, az nem szégyen, és általában az idősebbek értékelik. Lelki tekintetben a fiatalok néha jobban is értik a dolgokat, és jobban követik az Úr igéjét, mint a világban található bölcsek azt állítják.

Megköszönni Isten ígéreteit – Mennyi ígéretet köszönhetünk meg minden nap az Úrnak, amit igéjén keresztül kapunk! Különösen figyeljünk oda az Úr Jézus által adott naponkénti gondviselés ígéretére a Máté 6,31–33-ban: „Ne aggódjatok tehát…”.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

• Mit jelent valamit választani? Helyes és helytelen, okos és buta választások. (*)
• A király pozitív és negatív tulajdonságai. Mit jelent az uralkodó bölcsessége? (**)
• Salamon házassága. Politikai házasságok az évszázadok során. Példák keresése a magyar történelemben. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• A „bölcs” szinonimái, ezek jelentésbeli különbsége. (** ***) Mondatalkotás. (**) Ellentétes tulajdonságok. (***)
• Mai életpéldák az okos, értelmes, bölcs cselekvésre. (** ***)
• Hogyan lehetsz bölcs? Hallgatni az idősebbek tanácsára, tapasztalatára. Tanulni az olvasmányainkból. A Biblia bölcsességei. (** ***)
• Hamis kívánság, rossz választás a „Három kívánság” és „A halász és a nagyravágyó felesége” c. népmesékben. (**) A három kívánság párhuzama egy hindu kultúrkörből származó példatörténetben: életbölcsesség a megelégedésről. (***)
• Példabeszédek és közmondások a bölcsesség, okosság témájában. Példatörténet elmondása vagy írása valamelyik közmondáshoz. (** ***)

Vázlat:

Salamon
felesége a fáraó leánya

Gibeón – áldozat

álom: „Kérj valamit…”
bölcsesség / engedelmes szív
ráadás:
gazdagság és dicsőség
hosszú élet

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Üzenet – Téma:

* Lázadás, harag Isten ellen fordít.
* Bölcsesség túlerőt is képes legyőzni.
* A gőg Isten elleni lázadás, és súlyos következményei lehetnek.
* Isten irgalma nagyobb a haragjánál.

Előzmények:

Absolon seregét Dávid emberei a Jordánon túlra űzték. Absolon Jóáb keze által halt meg Efraim erdejében, Dávid nagy szomorúságára. A Jordánon túlról való visszatérés győzelmi menetté változott. Simei és Mefibóset kegyelmet nyert a királytól, Barzillajt pedig megáldotta.

1. történet:

Júda férfiai, meg Benjámin egy része visszakísérte Dávidot Jeruzsálembe. A többi törzs azonban békétlen volt emiatt. Összekülönböztek rajta, kinek van több joga a királyhoz.*

Az izráeli és júdai küldöttek vitája odáig fajult, hogy Seba, egy benjámini ember, Bikri fia, úgy látta, van rá esély, hogy a királyság visszakerüljön Benjáminhoz. Belefújt kürtjébe, és kihirdette: „Nincs semmi közünk Dávidhoz, semmi örökségünk* Isai fiával! Sátrába térjen minden izráeli!” Vagyis Izráel törzsei nincsenek örökre hozzákötve Dávid királyi házához. Szabadok arra, hogy saját királyt válasszanak.

Seba az ellen a király ellen fordult ezzel, akit Isten akart és hívott el, vagyis az Úr felkentje ellen! Tehát az Úr elleni harcra szólított fel. És mi történt? Izráel törzsei követték Sebát. A júdabeliek viszont hűek maradtak Dávidhoz, és Jeruzsálembe kísérték.

Dávid első dolga az volt, hogy tíz másodfeleségét, akiket Absolon megszégyenített, házi őrizetbe vetette. Elkülönítve özvegyként éltek halálukig. Így határolta el magát a király Ab­solon tettétől.

Dávid másik gondja az volt, hogy a nemzet egységét helyreállítsa. Magához hívatta Amászát, Absolon volt hadvezérét, akinek megígérte, hogy ő lesz az új hadseregparancsnok. Így akarta Jóábot elmozdítani a helyéről, amiért parancsa ellenére megölte Absolont. Amásza feladatul kapta, hogy három nap alatt szólítsa fegyverbe Júda minden harcosát.

Amásza útnak indult, de nem gyűlt össze három napon belül a sereg. Júda harcosai láthatóan nem nagyon igyekeztek szolgálni a királyuknak. Amászában sem bízhattak túlságosan.

Dávid aggódott a késlekedés miatt. Abisajt bízta hát meg, hogy legerősebb csapataival ül­dözőbe vegye Sebát. A parancsnokságtól megfosztott Jóáb is velük ment.

Gibeónnál, egy nagy kőnél találkoztak Amászával. Egy júdai csapattal tartott Jeruzsálembe. Jóáb színlelve köszöntötte unokatestvérét: „Hogy vagy, testvérem?” S miközben úgy tett, mintha megcsókolná, kardjával hasba döfte. Amásza meghalt, Jóáb újra gyilkos lett*.

Jóáb és Abisaj folytatták az üldözést. Jóábot megint parancsnokként látjuk, mintha mi sem történt volna. Amásza teste az úton maradt, megálltak mellette sokan. Jóáb egyik embere maradt ott, hogy tovább küldje az embereket, vegyenek részt az üldözésben. De azok csak meg­álltak a holttestnél. A katona akkor félrehúzta a hullát, és letakarta egy ruhával. Most már min­denki igyekezett Jóáb után. Mégis csak jobban bíztak Dávid régi vezérében.

Seba közben elég messzire jutott Jeruzsálemtől. Menekülés volt ez inkább, mint győztes út. A törzsek emberei sem igen követték. Csak egyetlen csoport tartott vele Naftaliból, Berim körzetéből, a bikriek.

Seba Naftali egyik városában, Ábél-Bét-Maakában sáncolta el magát. Ez a város bölcs ta­nítóiról, bíráiról ismert*. Messze északon, Dán határán található.

Nemsokára Jóáb is megérkezett, és rombolni kezdték a városfalat. Akkor egy bölcs asszony szólította meg Jóábot a falról, és megkérdezte: „Én Izráel egyik békeszerető városa vagyok, te pedig meg akarsz ölni egy izráeli várost, egy anyát? Miért akarod elpusztítani az ÚR örök­ségét?”

Jóáb azt válaszolta, hogy csak a lázadó Sebát akarja kézre keríteni, mert kezet emelt a királyra. „Csak őt magát adjátok ki, és akkor elvonulok a város alól!”

„Mindjárt kidobjuk neked a fejét a várfalon!” – válaszolt az asszony. Bölcsességével meg­győzte a város lakóit is, akik elfogták Sebát, fejét vették, és kidobták Jóábnak. Így sikerült elkerülni a polgárháborút.

Jóáb befejezte az ostromot, és a sereg élén visszatért Jeruzsálembe, a királyhoz.

Úgy látszik, Dávid eltűrte ezt a helyzetet, s Jóábot ismerte el újra hadseregparancsnoknak.

2. történet:

Az Úr Izráel népét Dávid uralkodása idején (valószínűleg uralkodása vége felé) egyszer már három évig tartó éhínséggel büntette, mert Saul gibeóniak ellen elkövetett bűne nem lett jóvá téve (vö. 2Sám 21,1–14).

„Újból haragra gerjedt az ÚR Izráel ellen.” Hogy mi volt a bűn, mit követtek el Izráel fiai, az nem derül ki.

Az Úr most magát Dávidot használta, hogy büntetését végrehajtsa. „Felingerelte ellenük Dávidot, és ezt mondta: Menj, vedd számba Izráelt és Júdát!” Az 1Krón 21,1-ben ezt így olvassuk: „A Sátán Izráel ellen támadt, és rávette Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt.” Maga az Úr senkit sem visz kísértésbe*; beleegyezését adja a sátánnak ezt (meg)tenni.

A nép megszámlálása ezek szerint – mégpedig csupán a háború esetén harcra képes férfiak számbavétele – indítóok az Úrnak, hogy a népet megbüntesse.

Alapjában véve nem bűn megtudni, mennyire harcrakész egy nemzet. Dávid azonban nem azt akarta tudni, milyen erős Isten népe, hanem azt, hogy milyen erős a saját népe. Más szóval: Dávid a saját dicsőségét kereste, nem Istenét. Egy fejedelem önteltségéről van szó, aki uralma végéhez közeledve látni akarta, mekkora a hatalma a környező népekéhez hasonlítva. Miközben az Úrnak köszönhetett mindent, s már egy ideje békében élt a szomszédos népekkel.

Dávid parancsot adott Jóábnak a népszámlálásra: „Járd be Izráel minden törzsét Dántól Be-érsebáig, és számláld meg a népet, hadd tudjam meg a népnek a számát.”

Jóáb, a kíméletlen harcos most megérti, hogy a király helytelenül cselekszik. „Szaporítsa meg Istened, az ÚR a népet százannyira, mint amennyi most, és gyönyörködjék benne az én uram, királyom! De miért leli kedvét az ilyen dologban az én uram, királyom?”

Dávid azonban nem hallgatott Jóáb figyelmeztetésére, az ő szava döntött.

Jóáb és a hadsereg parancsnokai* engedelmeskedtek hát a királynak. Végigjárják az or­szágot, és összeszámoltak minden hadképes férfit*. Kilenc hónapig és húsz napig voltak úton.

A számlálás eredménye szerint Izráelben 800.000, Júdában 500.000 harcos volt*. Az iz-ráeliek Lévi és Benjámin törzse nélkül. (Ezeket ugyanis Jóáb nem számlálta meg, „mert utá­latosnak tartotta a király parancsát”.) Amikor Dávid meghallotta a számokat, megszólalt a lelkiismerete. Imában kérte, hogy az Úr vegye el álnokságát, mivel esztelenül cselekedett.

Másnap reggel Gád próféta jött Dávidhoz az Úr üzenetével. A király három büntetés közül választhatott:

1. hét évig tartó éhínség következzen (vagy 3 évig tartó; 1Krón 21,12);
2. három hónapig kelljen menekülnie ellenségei elől;
3. három napig tartó dögvész legyen az országban.

Dávid nehéz helyzetbe került. Végül így választott: „Inkább essünk az ÚR kezébe, mert nagy az ő irgalma. Csak ember kezébe ne essem!”

Az Úr büntetése a három napig tartó dögvész volt. Azonnal elkezdődött. Már hetvenezer halott volt az országban, mikor a pusztító angyal Jeruzsálemhez ért. Ám akkor közbeavatkozott az Úr. „Elég!” – mondta az angyalnak.

Az angyal a jebúszi Arauna* szérűje* mellett megállt.

Dávid meglátta az angyalt, és így szólt az Úrhoz: „Bizony, én vétkeztem, és én követtem el bűnt, de az én nyájam nem követett el semmit. Sújtson le kezed inkább énrám és az én ro­konságomra!” Dávid itt Isten és a népe közé állt. Minden bűnt magára vállalt. Ő szolgált bün­tetésre, nem a nép. (Dávid ajánlata azonban nem lehet elegendő. Később adja majd Dávid utóda, Jézus Krisztus az életét az emberekért.)

Az Úr kegyelmes és irgalmas. Gád által üzente, hogy Dávid Arauna szérűjén mutasson be áldozatot. Ezzel az Úr elégtételt nyer, hogy az angyal ne érintse a várost.

Arauna és négy fia a szérűn dolgoztak. Ők is látták az angyalt. A fiúk úgy megijedtek, hogy el is bújtak (1Krón 21,20).

Dávid odament Araunához, aki leborult előtte. „Miért jött szolgájához az én uram, királyom?” „Azért, hogy megvegyem tőled ezt a szérűt; oltárt akarok itt építeni az Úrnak, hogy meg­szűnjék a népet ért csapás” – válaszolt a király.

Arauna akkor felajánlotta Dávidnak a szérűt, marháival és faszerszámaival együtt az ál­dozathoz. A király azonban csak teljes áron volt hajlandó azokat elfogadni. Megvette hát a szérűt és a marhákat, s oltárt épített ott az Úrnak. Égőáldozatot és békeáldozatot mutatott be, és imád­kozott. Az Úr pedig válaszolt: tűz jött a mennyből, és megemésztette az áldozatot. Majd szólt az angyalnak, hogy tegye hüvelyébe a kardját, fejeződjön be a csapás.

Dávid további áldozatokat mutatott még be ezen a helyen, amiket az Úr elfogadott. Később ide épült a templom (vö. 2Krón 3,1)!

Jegyzetek:

Júda és a többi törzs ellentéte – Egyre növekedett a szakadék Júda és Izráel törzsei között. Sajátos szeretet-gyűlöletkapcsolat fűzte a tíz törzset Dávid királyi családjához. Júda törzse egy kicsit mindig félreállt. Benjámint, mely Júdával szemben terült el, lassanként megszállta. Mégis lázadás készülődött állandóan Dávid ellen. Simeinél láttuk, milyen gyorsan ment a Jordánhoz, hogy Dávidtól bocsánatot kérjen.
Júda embereit nem győzte meg a többi törzs embereinek érvelése. Amiből hosszas vita kerekedett.

Örökség – Az Úr ígért Dávidnak királyságot, mely öröklődik (2Sám 7,12–17), de ezt a nép valószínűleg nem ismerte, vagy nem ismerte el.

Gyilkos Jóáb – Harmadik alkalommal veszi saját kezébe a bíráskodás jogát, és hajt végre gyilkosságot Jóáb, mikor ki áll az útban. Először Abnér (2Sám 3,27); majd Absolon (2Sám 18,14); most pedig Amásza. Úgy tűnik, Dávid ezért nem büntette meg Jóábot, de az Úr azt mondja: „Ne ölj”, és ettől nem tér el.

Bölcs bírák – Az országban a bíráskodás joga a királyé és olyan alacsonyabb rangú bíráké volt, akik bölcseknek bizonyultak. Így lett ismertté Ábél helység bölcs emberek által, akik jól ítéltek.

Az Úr nem visz kísértésbe – Gondoljunk a Mi Atyánk imádságára: „Ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól (sátántól)” (Mt 6,13; vö. Jak 1,13–15).

A hadsereg vezetői – Az 1Krón 27 mind a tizenkettőt megnevezi. Mindegyikük 24.000 ember fölé volt rendelve, akik havonkénti váltásban álltak szolgálatba. Ők a csapatparancs­nokok, Jóáb volt a hadseregparancsnok.

Hadképes férfiak – A húsz éves és annál idősebb férfiakról lehet szó (vö. 4Móz 1,18). Az 1Krón 27,23-ban azt olvassuk, hogy Dávid a 20 éveseket és annál fiatalabbakat nem számoltatta, „mert az ÚR megígérte, hogy úgy megsokasítja Izráelt, hogy annyian lesznek, mint az ég csillagai” (vö. 1Móz 15,5). Dávid most megértette, hogy ne bízzon a számokban; az Úr a népét megszámlálhatatlanná teszi.

Nyolcszázezer és ötszázezer – Az 1Krón 21,5-ben ettől eltérő számadatokat találunk. A „Stock Handboek voor de Bijbelse Geschiedenis” (7. kiadás, J. H. Voorhoeve- Den Haag, 283. old) alapján ezt mondhatjuk: Feltűnő, hogy az izráeliták megszámolásakor eltérő számadat olvasható az 1Sám 24-ben illetve 1Krón 21-ben. Az első adat: Izráel 800.000, Júda 500.000, összesen 1.300.000 fő. A második: Izráel 1.100.000, Júda 470.000, összesen 1.570.000 fő.
Az 1Krón 21,5 szerint „egész Izráel” volt 1.100.000; vagyis beleértve Júdát is. Így Izráel – Júda nélkül 630.000. A 2Sám Izráelnek 800.000-et tulajdonít. A krónikaíró nem számolja bele a lévitákat; becsüljük őket 170.000-re, akkor a 2Sámuelhez hasonló számhoz jutunk. A Júdára eső különbség pedig keletkezhet abból, hogy a krónikaíró Benjámin törzsét sem számolja bele, amit Júdához kellett számolni, s amit a 2Sám meg is tesz. Benjámin törzsét pedig ezek szerint (a Bírák 20-ban leírt események után) 30.000-re becsülhetjük.
Más magyarázat szerint a különbséget az állandó hadsereg létszáma adja (vö. A Biblia ismerete. KIA, Bp, 1999, II. kötet, 234. old.).

A jebúszi Arauna – Az 1Krón 21 Ornánnak nevezi. A jebúsziak voltak Juruzsálem ko­rábbi pogány lakosai. Arauna szavain (2Sám 24,23) érezhető, hogy az Úrban való hitet elfogadta.

Szérű – A szérű kiemelkedő hely, ahol sokat fúj a szél, minden irányból. Itt tisztították a búzát, a magot és az ocsút választották el egymástól. Átvitt értelemben a szérű a Bibliában az ítélet helye (vö. Mt 3,12). Ezért jogos, hogy Dávid a megbékélés oltárát erre a szérűre építette. Az, hogy a templom is erre a szérűre épült, állandóan az Úr kegyelmére fogja emlékeztetni a népet. Jelenleg az Omár-mecset áll e helyen. Fényképeken világosan látható, hogy ez a hely magasabban van a környezeténél.

Énekek:

Református énekeskönyv: 6:1; 30:3–4; 421–3; 34:7.9; 205:1.3; 236:1–2.7; 345:2; 467:1–3
Jertek, énekeljünk: 142; 228
Harangszó: 48:1; 49:1–2.7
Dicsérjétek az Urat!: 15:5–6; 69:1; 74:1; 93; 94; 161
Erőm és énekem az Úr: 23; 52; 56:1; 62:2; 84:1; 130

Megjegyzések:

Testvérek közötti vita – Ahogyan időnként Izráel törzsei között vita támadt, ugyanúgy lehet vita egy család, egy osztály vagy az egyház tagjai között is. Oka lehet ennek irigység, vagy saját dicsőség keresése. De ezt az Úr nem hagyhatja jóvá.

Hűtlenség és árulás – Feltűnő, hogy az izráeliek milyen könnyen hagyták cserben királyukat. Egymás után kétszer követtek valaki mást: először Absolont, azután Sebát. Végül Sebát is cserben hagyták.
Ez a jelenség minden korban és minden népben megjelenik, úgy a politikai, társadalmi, mint az egyházi életben. A gyerekek között is előfordul.

Gyilkosság az elsőségért – Jóáb harmadik gyilkosságának ugyanaz az oka: első akar lenni. Vagyis dicsőségvágy. Abnér esetében félt, hogy az helyette akar hadvezér lenni. Absolon esetében pozícióját féltette. Amászával kapcsolatban be is következett, Dávid elvette tőle a hadsereg vezetését, és átadta annak. „Mert a féltékenység haragra lobbantja a férfit, és ő nem ismer szánalmat a bosszúállás napján…” (Péld 6,34)
Politikai gyilkosság gyakran jelenik meg a világtörténelemben. Ezek a gyilkosok gyakran büntetlenek maradnak, a politikai helyzettől függően. Valójában az Úr Jézus halála is ilyen („egyház”)-politikai gyilkosság. A Zsidó Nagytanács nem akarta átadni a helyét a Názáretből származó rabbinak.

A bölcsesség erős fegyver – A megértő szó gyakran megszelídíti a dühöt (vö. Péld 15,1). Nagyon fontos, hogy legyen valaki, aki kimondja az ilyen szót. Akit gyakran nem is tartanak olyan fontosnak. Ne félj idejében kimondani a bölcsesség szavait. Erősebb fegyver minden bizonyítási eljárásnál.

Semmi sem Isten uralmán kívül történik – Vö. pl. 2Móz 4,21; 5Móz 2,30; Józs 11,20; 1Kir 12,24; Ézs 6,10. Isten néha úgy tesz, hogy egy, a szív mélyén rejlő bűnt cselekvésre érlel, majd nyilvánosan megbünteti. De az Úr akkor sem szerzője a bűnnek, hiszen szándéka a gyógyítás, bűntől való megtisztítás.

A gőg sok nyomorúságot idézhet elő – Dávid nem volt nehezen bevehető erőd a sátán előtt. Épp a király gőgjére volt szüksége, hogy megkísértse a népszámlálással.
A gőg olyan, ami Isten gyermeke előtt sem ismeretlen. És nem helyeselhető. „Megalázza kevélysége az embert” (Péld 29,23). A Biblia ezért alázatot követel tőlünk.

Bűn és büntetés – Dávid vétkezett, kevélységében a népet megszámlálva, ám a nép kapta a büntetést. Hogy is van ez? Figyeljünk oda a 2Sám 24 első versére: „Újból haragra gerjedt az ÚR Izráel ellen. Felingerelte ellenük Dávidot…” A nép büntetést érdemelt valami miatt. Ennek bevezetője volt Dávid népszámlálása.
Többnyire nem ez a helyzet: aki vétkezett, az kapja a büntetést. Persze Dávidot is érintette a büntetés. De mennyire „másképpen” történt az Úr Jézussal: ő szenvedett egész népe bűnéért!

Isten kegyelme önkényes? – Az Úr nem akarta, hogy az angyal Jeruzsálem lakosságát sújtsa a csapással. Az ő kegyelmének mélysége nem kipuhatolható. Miért kíméli meg Jeruzsálemet, miközben Izráelben hetvenezer ember meghalt? Ezt a körülöttünk lévő szerencsétlenségekhez, katasztrófákhoz, áldozatokhoz hasonlíthatjuk. Miért ők, mi miért nem? Az Ézs 55,8-ban olvassuk az Úrról: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim.” Nem beszélhetünk Istennél önkényességről, amint az egyik embert megkíméli és a másikat nem, legfeljebb arról, hogy mi ezt nem értjük. (Vö. Lk 13,1–5)
Mindenesetre Dávid tudja, hogy az Úrtól kegyelmet várhat. Az emberektől viszont nem (2Sám 24,14).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályűnöki) / Történelem

• Magatartásunk mozgatói, indítóokai. Köztük: irigység, lázadás, bosszúvágy, hűtlenség, kevélység, gőg; vagy önzetlenség, alázat, bölcsesség, hűség, megbocsátani tudás. Példák a mindennapokból és a történelemből. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• A történetek szereplőinek jellemzése bibliai igék segítségével. (***)
• Az események összefoglalása tömören, hír formájában. Riporterjáték és/vagy újságcikk írás. (***)

Vázlat:

1. történet:

Dávid – Jeruzsálem
Júda – Benjámin
a lázadó Seba
Amásza – Jóáb és Abisaj
Ábél – egy bölcs asszony

2. történet:

Dávid – Jóáb
„Menj, vedd számba Izráelt és Júdát.”
Isten
– 7 év éhínség
– 3 hónap menekülés az ellenségei elől
– 3 nap dögvész
„Inkább essünk az Úr kezébe”
dögvész – angyal
Jeruzsálem – Arauna szérűje
áldozat

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Ha az ember nem számol Istennel, egyre go­noszabb lesz.
* Becstelen hízelgésen nincs Isten áldása.
* A bölcs fiú örömet szerez apjának.

Előzmények:

Amnón Támáron, Absolon húgán, saját fél­testvérén erőszakot követett el. Absolon megö­lette Amnónt, és Gesúrba menekült. Három év múlva Dávid megengedte, hogy visszatérjen Jeruzsálembe, de a király nem akart vele találkozni.

Bevezetés:

2Sám 14,28–33: Absolon vétkezett az Úr ellen, amikor megölette testvérét, de nem bánta meg bűnét. Megkeményítette szívét, és ismét szörnyű tervet eszelt ki.

Visszatérése után Absolon két teljes évig lakott Jeruzsálemben anélkül, hogy apja, Dávid magához hívatta volna. Ez egyáltalán nem tetszett Absolonnak. Nem tudott belenyugodni abba, hogy élete végéig mellőzötten éljen.

Megkérte Jóábot, hogy menjen el hozzá, ám ő vonakodott attól, hogy elmenjen Absolonhoz. Nyilvánvalóan nem akart Dávid ellenére a kegyvesztett királyfival kapcsolatot tartani.

Absolon akkor megparancsolta szolgáinak, hogy Jóáb árpáját gyújtsák fel. Nem riadt vissza semmiféle eszköztől, hogy akaratát végrehajtsa. Szolgái megtették, amit mondott. Jóáb most már elment Absolonhoz, és megkérdezte, hogy miért gyújtatta fel az ő árpáját.

Absolon nem magyarázkodott, hanem így szólt: „Azért, mert üzentem neked, hogy jöjj ide; el akarlak küldeni a királyhoz, hogy mondd meg neki: Miért jöttem haza Gesúrból? Jobb volna nekem még mindig ott lennem. Most már látni akarom a királyt! Ha bűnös vagyok, ölessen meg!”

Jóáb elment az üzenettel a királyhoz, de nem tudta, hogy milyen súlyos következményei lesznek még ennek. Dávid hallgatott Jóábra, és magához hívatta Absolont.

Absolon mélyen meghajolt a király előtt. A király pedig megcsókolta őt megbocsátása és megbékélése jeléül.

1. történet:

Most, hogy a király újból kegyébe fogadta, Absolon kezdett feltűnően viselkedni. Szerzett magának egy szép harci kocsit, lovakat. (Az 5Móz 17,16; az ún. királytörvény, épp az ellenkezőjét tanácsolja: „Csak sok lovat ne tartson.” Dávid nem lovon, hanem öszvéren ült; lásd 1Kir 1,33.) Amikor Absolon kikocsizott, ötven ember futott előtte. A népre nagy hatással volt ez a látvány. Absolon sokkal fejedelmibb lett, mint Dávid király!

Absolon megpróbálta magát behízelegni a nép szívébe. Reggelenként odaállt a kapun át vivő út mellé, ahol a király elé igyekeztek azok, akik Dávid elé akarták tárni peres ügyüket. Absolon megállította, és részletesen kikérdezte ezeket az embereket. Sajnálkozott, amiért hiába jöttek, mert a király biztosan nem hallgatja meg jogos panaszaikat. Éveken át gyűjtött magának híveket apja befeketítésével. Úgy tett, mintha szívén viselné a nép sorsát, amikor pedig elérkezettnek látta az időt, ravaszul a trónt is megpróbálta megszerezni.

Engedélyt kért a királytól, hogy Hebrónba mehessen – abba a városba, ahol Dávid uralkodni kezdett, és ahol Absolon született –, hogy teljesítse ígéretét, melyet az Úrnak tett. Amikor Szíriában Gesúrban lakott, megfogadta, ha egyszer visszaviszi őt az Úr Jeruzsálembe, az Úrnak fog szolgálni. Látszólag hála- és áldozati ünnepre készült.

Dávid megengedte, hogy Absolon Hebrónba menjen. „Menj el békességgel!” – búcsúzott tőle.

Absolon közben titkos megbízottakat küldött szét az egész országban azzal az üzenettel: „Ha meghalljátok a kürt szavát, mondjátok: Király lett Absolon Hebrónban!” Ez volt az a város, ahol Dávid először lett királlyá.

Kétszáz meghívottal ment Absolon Hebrónba, akik nem gyanítottak semmit.

Amikor Absolon bemutatta az áldozatokat, magához hívatta Dávid legbölcsebb tanácsosát is Júda egyik városából, Gilóból. Ahitófel („az ostobaság testvére”) Betsabé nagyapja volt, és amióta az az eset Betsábéval megtörtént, nyilván nem volt őszinte barátja a királynak (lásd ezt a családi kapcsolatot: 2Sám 11,3 és 23,34). A Zsolt 41,10-ben Dávid erről panaszkodott: „Még a legjobb barátom is, akiben megbíztam, aki velem együtt evett, az is ellenem támadt.” (Lásd még a Zsolt 55,13–14-et.) A legszomorúbb dolog, amikor egy barát lesz árulóvá!

Egyre többen mentek Hebrónba, és álltak Absolon mellé az összeesküvésben.

2. történet:

Dávidnak jelentették, hogy lázadás készül Hebrónban Absolon vezetésével: „Absolonhoz hajolt az izráeliek szíve!”

Dávidnak nem volt bátorsága, hogy a lázadást erőszakkal leverje. Azt mondta hűséges embereinek: „Jertek, fussunk, mert másképpen nem tudunk elmenekülni Absolon elől. Sietve menjetek, mert ő is siet, és utolér bennünket, veszedelmet zúdít ránk, és kardélre hányja a várost.”

A király szolgái engedelmeskedtek, és hűséget esküdtek neki.

Gyalog hagyta el Dávid embereivel a várost. Feleségei és gyermekei vele mentek. Csak tíz másodrangú feleségét hagyta hátra, hogy őrizzék a palotát.

Jeruzsálemtől nem messze, a Kidrón-patak előtt, megállította Dávid a csapatát. Dávid testőrsége, a kerétiek, a pelétiek vele vonultak. Hatszázan, akik Gátból, egy filiszteus helységből valók voltak, a gáti Ittaj vezetésével szintén. A király megkérdezte Ittajt: „Miért jössz te is velünk? Térj vissza, és maradj a király mellett (Absolonra célzott!), mert te idegen vagy. Térj vissza, és vidd magaddal atyádfiait is.”

Ittaj azt mondta a királynak: „Az élő Úrra, és az én uram, királyom életére mondom, hogy bárhol lesz is az én uram, királyom, ott lesz a te szolgád is, akár élve, akár halva.”

Erre a válaszra számított Dávid. Hívta hát, tartson vele.

Amikor a jeruzsálemiek és a környékbeliek meglátták, hogy Dávid menekül, hangosan sírtak. Dávid átkelt a Kidrón-patakon, hogy a pusztába vonuljon.

Cádók és Ebjátár főpapok egy csapat lévitát vezettek, akik Isten szövetségládáját vitték. Ebjátár ment elöl.

Dávid azonban nem akarta, hogy a ládát vele vigyék. Azt mondta Cádóknak: „Vidd vissza az Isten ládáját a városba! Ha kegyelmes lesz hozzám az Úr, akkor visszahoz engem, és látnom engedi még azt, meg annak lakóhelyét.” Dávid arra kérte Cádókot és Ebjátárt, hogy maradjanak a városban. Cádók a fiával, Ahimaaccal, és Ebjátár is a fiával, Jónátánnal. Dávid majd a pusztában várja, amíg Ahimaac és Jónátán hírt visz neki a városból. Tehát kémként kell a városban maradniuk, azzal az ürüggyel, hogy Absolon mellé álltak. Papi tisztük talán megvédi őket. Nehéz és veszélyes feladat!

Dávid akkor mezítláb, betakart fejjel és sírva ment fel az Olajfák-hegyére*. Mindazok, akik vele voltak, befedték a fejüket gyászuk és szégyenük jeléül, és sírtak. (Az Úr Jézus is az Olajfák-hegyére ment, és ott éjszakázott. De nem menekülőként, mint Dávid, hanem önként, minden idők hívőiért.)

Dávid hallotta, hogy bölcs tanácsosa is Absolonnál van. Ettől nagyon megijedt; jól tudta, hogy tanácsaival milyen nagy befolyása van Ahitófelnek. Ahitófel tanácsát éppen olyan nagyra becsülték, mint Isten igéjét. Dávid imádkozott: „Kérlek, Uram, hiúsítsd meg Ahitófel tanácsát!” Az Olajfák hegyén egy férfi jött hozzá, Húsaj, aki szintén Dávid tanácsosai közé tartozott. Megtépte ruháját, és gyásza jeléül földet szórt a fejére. Azért jött, hogy részvétét nyilvánítsa Dávidnak, és fölajánlja szolgálatait.

Dávid nem akarta őt maga mellett tartani. Úgy gondolta, jobb, ha Húsaj Jeruzsálembe megy, és Absolonhoz csatlakozik. Mondja, hogy azelőtt Dávid szolgája volt, de most Absolont akarja szolgálni. Dávid remélte, hogy Húsaj meghiúsíthatja Ahitófel tanácsát. Elmondta, hogy Cádókot és Ebjátárt is visszaküldte a városba, fiaikkal együtt. Ha Húsaj megtud valamit, mondja meg nekik. Akkor Ahimaac és Jónátán megviszi a hírt Dávidnak.

Húsaj engedelmeskedett a királynak, és Jeruzsálembe ment.

Útközben szembe jött Dáviddal Cibá, Mefibóset szolgája, egy pár felszerszámozott szamárral. Azok kétszáz kenyeret, száz csomó szőlőt, száz adag érett gyümölcsöt és egy tömlő bort hoztak.

Dávid megkérdezte Cibát: „Mit akarsz ezzel?”

Cibá így felelt: „A szamarak legyenek a király háza népéé, hogy azokon járjanak, a kenyér és az érett gyümölcs legyen a szolgák étele, a bor pedig legyen annak az itala, aki elfárad a pusztában.”

Ekkor megkérdezte Dávid: „Hol van uradnak a fia?” Mefibósetre célzott, Saul unokájára, aki sok éven át Dávid asztalánál étkezett (lásd 116. lecke).

Cibá így felelt a királynak: „Ő Jeruzsálemben maradt, mert azt mondta, hogy most adja vissza neki Izráel háza az apja királyságát.” (Ez aljas gyanúsítás volt, amit Mefibóset egyáltalán nem mondott, hanem hű maradt Dávidhoz, amint az kitűnik a 2Sám 19,24–30-ból. Azonkívül Absolon maga akart király lenni, és Saul utódainak semmi esélye sem volt a trónra.)

Dávid elhitte Cibá szavait, és azt mondta: „Legyen minden a tied, ami Mefibóseté volt.” Cibá alázatosan válaszolt: „Leborulok előtted, légy hozzám ezután is jóindulattal, uram, királyom!”

Dávidnak keresztül kellett utaznia Benjámin területén. Amikor Bahúrimba érkezett, Saul egyik rokona, bizonyos Simei jött ki a városkából. Bár Dávidot eléggé védte hadinépe, Simei elkezdte kövekkel hajigálni és szidalmazni a királyt. „Gyere csak, gyere, te vérengző és elvetemült ember! Megtorolja rajtad az Úr Saul házának minden kiontott vérét, aki helyett te királlyá lettél, és odaadta az Úr a királyságot fiadnak, Absolonnak. Most te kerültél bajba, mert vérengző ember vagy!”

Abisaj, Cerújának, Dávid nővérének a fia nem tudta magát türtőztetni. „Hogy meri ócsárolni az én uramat, királyomat ez a döglött kutya?! Hadd menjek oda, hogy levágjam a fejét!”

Dávid azonban ezt mondta: „Nem rám és nem rátok tartozik ez, Cerúja fiai. (Dávid kétségtelenül Abnér meggyilkolására gondolt, amely Jóáb és Abisaj lelkiismeretét terhelte.) Mert ha ócsárol, és ha az Úr mondta neki, hogy ócsárolja Dávidot, akkor ki mondhatná neki: Miért tetted ezt?” Majd mindenki füle hallatára így szólt: „Ha még a fiam is az életemre tör, aki pedig az én véremből származik, mennyivel inkább ez a benjámini! Hagyjátok, hadd ócsároljon, hiszen az Úr parancsolta neki. Bárcsak rám tekintene nyomorúságomban az Úr, és javamra fordítaná azt, hogy ma ócsároltak engem!”

Simei így büntetlenül elmehetett. Míg Dávid tovább haladt az úton, Simei egyre csak szidta, kövekkel dobálta, és port szórt feléje.

Végre olyan helyre jutott a király a kíséretével, ahol kipihenhette magát.

3. történet:

Absolon közben megérkezett Hebrónból Jeruzsálembe. Felfedezte, hogy Dávid elmenekült. Húsaj azonnal tiszteletét tette Absolonnál, aki megkérdezte tőle: „Miért nem mentél el a barátoddal?”

Húsaj kész volt a válasszal: „Azért nem, mert én azé leszek és annál maradok, akit az Úr és ez a hadinép, meg az összes izráeliek választottak. Másodszor pedig: kinek szolgáljak én, ha nem az ő fiának? Ahogyan apádat szolgáltam, ugyanúgy foglak téged is.”

Absolon elégedett volt. Megkérdezte Ahitófeltől, hogy mit tanácsol neki.

Ahitófel azt tanácsolta, menjen be Absolon Dávid másodrangú feleségeihez, akik a palotában maradtak. Ha a nép ezt meglátja, még biztosabb lehet abban, hogy Dávid lemondott, és Absolon az új király. Sátrat vontak a palota lapos tetején. Ott Absolon nyíltan bement Dávid másodrangú feleségeihez.

Ezzel Absolon minden hidat felégetett maga mögött. Nem maradt számára visszaút. Ha a hatalomátvétel nem sikerül, soha többé nem nyerheti el Dávid kegyét. Azonkívül tette Isten törvényével is ellenkezett (lásd 1Móz 35,22; 49,4; 5Móz 23,1; 27,20).

Ahitófel azután azt tanácsolta, hogy legjobb Dávidot azonnal üldözőbe venni, s megtámadni őket, amíg fáradtak és erőtlenek. Akkor az egész nép, mely Dáviddal van, elmenekül. Egyedül Dávidot kell megölni, a többieket már könnyű lesz visszatéríteni Absolonhoz, s a hatalomátvétel csendben megy végbe. Ahitófel magára vállalta az üldözést, Absolon és követői is jónak látták a tervet.

Absolon azonban Húsaj tanácsát is ki akarta kérni. Elmondta neki Ahitófel tervét, hogy megtudja, mit szól hozzá.

Húsaj tanácsa így hangzott: „Most az egyszer nem jó tanácsot adott Ahitófel. Magad is tudod, hogy apád és emberei vitézek, és olyan elkeseredettek, mint a kölykeitől megfosztott medve a mezőn. Azonfelül apád harchoz értő ember, aki nem engedi aludni a hadinépet. Ő maga pedig valamilyen üregben rejtőzködhet, vagy más helyen. Megtörténhetik, hogy mindjárt kezdetben elesnek néhányan, és ha ennek hallatára azt mondják majd, hogy vereség érte az Absolonnal tartó népet, akkor kétségbe fog esni még a bátor harcos is, akinek olyan a szíve, mint az oroszláné. Hiszen egész Izráel tudja, hogy apád vitéz ember, és bátrak a vele levők is. Én bizony azt tanácsolom, hogy inkább gyűjtsd magadhoz egész Izráelt Dántól Beérsebáig, hogy annyian legyenek, mint a tengerparton a homok, és te magad menj velük. Akkor aztán rátámadunk azon a helyen, ahol éppen megtaláljuk, és meglepjük, ahogyan a harmat hull a földre, és nem marad meg sem ő, sem a vele levő emberek közül senki.”

Absolon és segítői szinte már látták, amint Absolon hatalmas győztesként kerül ki a harcból! Milyen nagy dicsőség lesz a számára! Igen, Húsaj tudja, hogyan kell azt elérni!

„Húsaj tanácsa jobb, mint Ahitófelé” – mondták. Absolon nem tudta, hogy az Úr veszedelmet akar hozni rá. Az Úr akarata volt, hogy Ahitófel jó tanácsa meghiúsuljon.

4. történet:

Húsaj még nem tudta, hogy kinek a tanácsát követik majd. Ezért mindkét tervet közölte Cádók és Ebjátár papokkal. Ha Ahitófel tanácsát fogadják el, akkor Dávid nagy veszélyben van; még ezen az éjjelen megtámadja őt Ahitófel a pusztában!

A papok azonnal küldjék fiaikat Dávidhoz ezzel az üzenettel: „Ne töltsd ma az éjszakát a puszta felé vezető gázlóknál, hanem azonnal kelj át, különben elpusztul a király és az egész vele levő nép.”

Ahimaac és Jónátán a Rógél-forrásnál vártak a hírre, amit elvigyenek Dávidnak. Nem mutatkoztak a városban. Húsaj üzenetét egy szolgálóleánnyal küldték a forráshoz, ami nem volt feltűnő, mert a nők onnan hordták mindig a vizet.

Az ifjak elindultak, de meglátta őket egy szolga, aki jelentette Absolonnak. Absolon azonnal utánuk küldött néhány katonát.

Ahimaac és Jónátán észrevették, hogy üldözik őket. Bementek egy bahúrimi ember házába. Elrejtőztek egy kútban*, amely az udvarban volt. A ház asszonya betakarta a kutat, s árpát szórt rá, mintha szárítaná. Ez nem volt feltűnő.

Amikor Absolon katonái megérkeztek az asszonyhoz, megkérdezték: „Hol van Ahimaac és Jónátán?” Az asszony azt mondta: „Továbbmentek innen a vízhez!” (Hasonló ez a jerikói Ráháb kényszerhazugságához; lásd Józs 2,4–5; 67. lecke).

A szolgák sokáig keresték őket, de persze nem találták meg az ifjakat. Akkor visszatértek Jeruzsálembe.

Most kijöhetett a két hírnök a kútból, s elmentek Dávidhoz. Átadták Húsaj üzenetét: „Induljatok, keljetek át gyorsan a vízen, mert veszedelmes tanácsot adott Ahitófel.”

Dávid gyorsan elindult egész népével a Jordánhoz, és átkeltek rajta. Virradatra mindenki biztonságban volt a túlsó parton.

Jeruzsálemben, mint tudjuk, Absolon és hívei elhatározták, hogy Húsaj tanácsát követik. Amikor Ahitófel meghallotta, hogy nem fogadták el a tanácsát, előre látta, hogy Absolon királysága kudarcba fullad. Ha Dávidot visszahelyezik tisztségébe, az számára nem sok jót jelent. Úgy döntött, hogy ezt nem várja meg. Megnyergelte szamarát, és hazament városába, Gilóba. Elrendezte ügyeit (végrendelkezett), és fölakasztotta magát. Apja sírjába temették el. Ahitófel is ugyanazt tette, mint Júdás, az Iskáriótes, aki Jézust elárulta. Akik a Sátán szolgálatába állnak, könnyen végzik így. (Gondoljunk Adolf Hitlerre, aki szintén öngyilkosságot követett el.)

Dávid közben Mahanaimba ment, ahol elsáncolta magát.

Absolon összehívta a fegyverfogható férfiakat Dántól Beérsebáig. Seregével ő is átkelt a Jordánon, és Gileád földjén ütött tábort, ahol Dávid is volt.

Absolon Amászát tette fővezérré. Jóáb Dáviddal maradt. Amászá unokatestvére volt Absolonnak, Dávid nővérének, Abigailnak a fia.

Dávidnak többen is segítettek. Először az ammóni Rabbából való Sóbi, Náhás király fia. (Tudjuk, hogy az ammóniak Dávid adófizetői lettek.) Majd a Lódebárból való Mákír, akinél Mefibóset sokáig lakott. És a gileádi Rógelimből való Barzillaj, egy gazdag idős ember (19,33kk). Ágyneműt, edényeket és ennivalót vittek Dávidnak és a vele levő népnek.

Jegyzetek:

Olajfák hegye – „Az olaj felvezető útja” ösvény volt, mely a Kidrón-völgyből az Olajfák hegyére vezetett. Az Úr Jézus is gyakran ment fel ezen az ösvényen, legutoljára mennybemenetele előtt a tanítványaival (ApCsel 1,12). Egy szombatnapi járásnyira (2000 könyök; 4Mózes 35,5) volt Jeruzsálemtől. Kb. 70 méterrel magasabb, mint a templomhegy (Jeruzsálem legmagasabb pontja). Az Olajfák hegyéről belátható egész Jeruzsálem.

Kút – A kutak azon a vidéken felül szűkek voltak, lefelé pedig egyre szélesebbek és tágasabbak. Ez a kút száraz lehetett.

Énekek:

Református énekeskönyv: 3:1–2; 42:1–3; 109:1–2; 263:1–3.15; 387:1–2; 389
Jertek, énekeljünk: 171; 173; 175:1–2
Harangszó: 43; 44:1.3; 48:1; 54:1–3 (a 2. vszakban Jákób helyett énekelhetünk Dávidot)
Dicsérjétek az Urat!: 68; 75; 87:1; 91:1–2
Erőm és énekem az Úr: 38; 63:1–2; 101; 106

Megjegyzések:

Hízelgéssel próbálni tekintélyt szerezni – Gyakran megtörténik, hogy emberek hízelgéssel próbálják feljebb küzdeni magukat. Ezzel a módszerrel találkozunk a politikában, pl. a választási kampányok során. De a munkahelyen, iskolában, egyházban, családban is találkozunk vele. Absolon viselkedése világos példája ennek. Óvjuk a gyermekeket a hízelgéstől, s attól, hogy ennek az utálatos eszköznek a felhasználásával akarjanak valamit elérni.

A fiú, aki nem tiszteli apját – Az ötödik parancsolat az édesapa és édesanya tiszteletéről szól. Absolon tette nem csupán politikai hatalomátvétel volt, hanem gyalázat, mivel apját illette. Dávid másodrangú feleségeivel elkövetett paráznasága azért volt olyan súlyos, mert abban az időben a férj nevét gyalázta meg örökre, ha valaki annak a feleségével hált. Hogy itt – Isten parancsa ellenére – másodrangú feleségekkel történt, semmit sem változtat a dolgon. Ez a lázadás valójában az Úr elleni lázadás volt.

Egy apagyilkos szíve – Absolon ugyan nem gyilkolta meg apját, de az a tény, hogy Ahitófel tanácsát elfogadta, szíve gonoszságát mutatja. Ha nem fogadja el Húsaj tanácsát, ezt a tervet végrehajtják.

Zsolt 3 és 4 – A Zsolt 3 abból az időből való, amikor Dávid a fia, Absolon elől menekült. A Zsolt 4 tartalma is erre utal. Olvassuk el ezeket a zsoltárokat a gyermekekkel együtt!

Sok (új) név, hosszú történet – Ebben a történetben sok név fordul elő: Absolon, Dávid, Jóáb, Ahitófel, Ittaj, kerétiek, pelétiek, gátiak, Húsaj, Cádók, Ebjátár, Ahimaac, Jónátán, Cibá, Mefibóset, Simei, Abisaj; helynevek: Hebrón, Jeruzsálem, Giló, Bahúrim, Mahanaim; továbbá Kidrón-patak, Olajfák hegye. Itt nagyon fontos egy vázlat. A kisiskolások számára nagy vonalakban kell a történetet előadni, a „mellékes” eseményeket hagyja el a tanító.

Másodrangú feleségekről szólni – Az Absolon és Dávid másodrangú feleségei közti epizódot a történet elmondásakor talán el lehet hagyni. Ahitófel tanácsából az tűnik ki, hogy nem volt istenfélő szívű tanácsos. Ha összehasonlítjuk tanácsát a Jónádábéval, melyet Amnónnak adott, ez éppen olyan rossz volt (lásd 2Sám 13,5; 118. lecke).

Absolon természete – Hogy Absolon Ahitófel tanácsát Dávid másodrangú feleségeit illetően meggondolatlanul követte, világosan mutatja aljas jellemét és istentelenségét. Ez többi tetteiből is kitűnik: ahogy meg akarta nyerni magának Jóábot, fölgyújtatva árpáját; Amnón meggyilkolása (2Sám 13,23kk; 118. lecke); ahogy hízelgett a népnek, apja tekintélyét aláásva; gőgje, amivel Húsaj tanácsát többre becsülte Ahitófelénél. Mindez azt mutatja, hogy Absolon lelkiismeretlen gazember volt, gőgös, beképzelt és önző. Még életében a Király-völgyben emlékoszlopot emeltetett magának (lásd 2Sám 18,18).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

• Kapcsolatainkban mit jelent a hízelgés, beképzeltség (**) és rágalmazás. A hízelgés és rágalmazás, mint politikai eszköz. (***)
• Mit jelent menekülni, menekültnek lenni? Segítségnyújtás a menekülőknek, menekülteknek. (**)
• Lázadás, puccs, felkelés, forradalom, szabadságharc, reformáció/reformálás fogalmai és történelmi példái. (***)
• Tiszteletadás, megbecsülés, figyelem kölcsönössége a családban. (**) Jó viszony kamasz gyermekeinkkel. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Gyermekperspektíva Miklya Zsolt: Csak az a baj c. versén keresztül. A szót fogadni, de mikor problémája. A szöveg kreatív kiegészítése, továbbírása (szóban vagy írásban) (**)
• Kreatív szövegalkotás írásban: Absolon jellemzése egy bibliai személy szemszögéből. (***)
• Kamaszkérdés Ágai Ágnes prózaversében (Kamaszságok) az erőszak eredetéről. (***)
• Részletek megismerése Kecskeméti Vég Mihály zsoltárparafrázisából (55. zsoltár). (***)

Ének-zene

• Részlet meghallgatása Kodály Zoltán: Psalmus Hungaricus c. zeneművéből. Zsoltáréneklés a főtéma dallamára (Ref. ékv. 263.). (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

• Karakterábrázolás: bibliai személy (Absolon) rajzi jellemzése. (***)

Vázlat:

1. történet

Absolon – hivalkodás és pompa

áldozati ünnep Hebrónban
Tanácsadó: Ahitófel
Absolon király

2. történet

Dávid elmenekül
testőrség – Ittaj
Kidrón-patak
Olajfák hegye

Cádók és Ebjátár
|                       |
Ahimaac Jónátán

Húsaj

Cibá – Mefibóset

Simei – szidalmazó
Abisaj

3. történet

Absolon Jeruzsálemben
– Ahitófel tanácsa: menj azonnal
– Húsaj tanácsa: nagy sereg

4. történet

Ahimaac és Jónátán
elrejtőzés a kútban

Dávid átkel a Jordánon
Mahanaim
Barzillaj: segítség Dávidnak

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!