Üzenet – Téma:

* A csoda szíveket nyit meg.
* Inkább kell Istennek engedni, mint embe­reknek.

Előzmények:

Jézus Krisztus gyülekezete naponta növekedett Jeruzsálemben. A jeruzsálemiek tisztelték a fiatal közösséget.

1. történet:

Délután 3 óra volt, az imádság órája*. Péter és János apostol az Ékes-kapuhoz* érkeztek, mely a templom (elő)udvarába vezetett. Láttak ott ülni egy koldust*, aki születése óta sánta volt. Naponta elvitték a templom kapujába, odaültették, hogy alamizsnát, adományt kéregessen a templomba menőktől. Ő maga fogyatékossága miatt nem mehetett be a templomba.

Amikor e koldus látta, hogy Péter és János a templomba jön, alamizsnát kért tőlük.

A két apostol figyelmesen nézett a koldusra. Bizonyára azt akarták látni, fogékony-e ez az ember a csodára? Péter megszólította: „Nézz ránk!” Ő fölnézett rájuk; azt hitte, valamilyen adományt kap. Ám Péter így folytatta: „Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!” Péter a jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája. Felugrott, talpra állt és járt. Bement velük együtt a templomba* is, Istent magasztalva, és örömmel ugrándozva. Először tehette be lábát a templomba!

Mindenki látta őt, amint járkál, és hallotta, amint dicséri Istent. Fölismerték, hogy ő az a koldus, aki több, mint negyven éve béna, és ott szokott ülni a templom Ékes-kapujában. Félelemmel telve csodálkoztak azon, ami történt.

Az emberek döbbenten követték az apostolokat a Salamon csarnokába*. Péter megértette, hogy szívesen hallanának közelebbi vallomást e csodálatos gyógyításról.

„Izráelita férfiak, mit csodálkoztok ezen? Mit néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünkkel értük volna el, hogy ő járjon?” — kezdte Péter, majd megragadta a lehetőséget, hogy az evangéliumot hirdesse. — „Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi atyáink Istene megdicsőítette Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok, és megtagadtatok Pilátus színe előtt, pedig az úgy döntött, hogy elbocsátja őt. De ti a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért, az élet fejedelmét pedig megöltétek. Az Isten azonban feltámasztotta őt a halálból, aminek mi tanúi vagyunk. Az Ő nevébe vetett hitért erősítette meg az Ő neve ezt az embert, akit itt láttok és ismertek, és a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét mindnyájatok szeme láttára.”

Innen kezdve Péter a jelenlévők lelkiismeretét akarta megszólítani. „Most már tudom, atyámfiai, hogy tudatlanságból cselekedtetek, mint a ti elöljáróitok is. De amit az Isten előre megmondott minden prófétája által, hogy az ő Krisztusa szenvedni fog, azt teljesítette be így.

Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek.” Majd Jézus visszajöveteléről beszélt Péter, hogy bizonyságának igazságáról még jobban meggyőzze őket. Mózes próféciájára utalt e szavakkal: „Prófétát támaszt nektek testvéreitek közül az Úr” (vő. 5Móz 18,18), aki nem figyel rá, az kiirtatik. Sok próféta tett bizonyságot az Ő eljöveteléről*. Majd arra emlékeztette hallgatóit, hogy ők is gyermekei annak a szövetségnek, amit Isten az atyáikkal kötött. „Isten elsősorban nektek támasztotta fel és küldte el Szolgáját, aki megáld titeket azzal, hogy mindenkit megtérít a maga gonoszságából.”

2. történet:

Közben este lett. Mialatt Péter és János a néphez beszélt, a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok* megtámadták őket. Bosszankodtak nagyon, mivel az apostolok azt hirdették, hogy Jézus által van feltámadás a halálból.

Pétert és Jánost elfogták, s bezárták őket másnapig, mivel már túl késő volt őket kikérdezni. Ám sokan lettek hívőkké hallgatóik közül. Velük mintegy ötezerre nőtt a fiatal gyülekezet létszáma.

Másnap összeült a nagytanács. Annás főpap, és a főpapi család* tagjai, Kajafás, János és Sándor (Alexander) s mások is ott voltak.

Pétert és Jánost kihallgatásra vezették elő. „Milyen hatalommal, vagy kinek a nevében tettétek ti ezt?” — kérdezték.

Péter, megtelve Szentlélekkel, így válaszolt: „Népünk vezetői, Izráel vénei! Ha minket ma egy beteg emberen gyakorolt jótett felől vallattok, hogy mitől gyógyult meg, vegyétek tudomásul valamennyien, Izráel egész népével együtt, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból… Ez lett a sarokkő*, amelyet ti, az építők, megvetettetek, és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.”

A tanács tagjai elcsodálkoztak Péter és János bátor beszédén, különösen, amikor megtudták, hogy iskolázatlan és egyszerű emberek a nép tagjai közül. Felismerték bennük Jézus tanítványait, de mivel a meggyógyított koldus is velük volt, tudták, nem tehetnek ellenük semmit.

Majd azt parancsolták nekik, hogy odakint várjanak. Tanakodtak egymás közt, mit tegyenek velük. Mert hogy csoda történt, azt senki sem tagadhatja. De hogy ne terjedjen tovább a hír, tiltsák meg nekik, hogy Jézus nevében bárkinek is szóljanak.

Akkor újra behívták az apostolokat, s megparancsolták, hogy ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében többé.

Péter és János azonban így válaszolt: „Igaz dolog-e az Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre: ítéljétek meg magatok; mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” A tanács tagjai még fenyegetőztek ugyan, de aztán szabadon engedték őket, mivel a nép miatt nem láttak lehetőséget a büntetésre. Mindenki dicsőítette Istent a történtekért, mert a meggyógyított már negyven éves is elmúlt.
Péter és János szabadon bocsátásuk után barátaikhoz mentek, s elmondták, amit a főpapok és a vének parancsoltak. Majd egy szívvel és egy lélekkel imádkoztak az Úrhoz a Zsolt 2,1-2 szavaival: „Miért zúdultak fel a pogányok, és a nemzetek miért terveznek hiábavalóságot? Felkeltek a föld királyai, és a fejedelmek megegyeztek az Úr ellen és az Ő Felkentje ellen.” Mert valóban, Heródes és Poncius Pilátus megegyezett Izráel vezetőivel, hogy végrehajtsák, amit Isten előre elrendelt. „Most pedig, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet; te pedig nyújtsd ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által.”

Az Úr meghallgatta kérésüket, amit különös módon mutatott meg: imádságuk után megmozdult a terem, ahol voltak, mintha földrengés lenne. Mindannyian megteltek Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.

Jegyzetek:

Az imádság órája — Az imádkozásnak három rendszeres alkalma volta zsidóknál: reggel a harmadik óra (a mi időnk szerint 9 óra), a reggeli áldozat idején; délután a kilencedik óra (ami időnk szerint du. 3 óra); s este naplementekor (du. 6 körül, a mi időnk szerint).

Ékes kapu — Ez a kapu volt a templom főbejárata. Természetesen ott ültek a koldusok a templom bejáratánál, valószínűleg a Nikánor-kapunál, mely Salamon oszlopcsarnoka, a pogányok és az asszonyok udvara között volt.
A második templomot, mely a fogság után épült, Kr. e. 63-ban Pompeius római generális lerombolta. Kr. e. 18-ban Nagy Heródes elkezdte építeni az új templomot, hogy tetszést nyerjen a zsidóknál, s hogy a rómaiakra is hatással legyen. (Más források szerint csupán a Jeruzsálemet körülvevő harmadik falrendszert építtette, ugyancsak kapukkal). Az építkezés görög stílusban történt.
Az udvar keleti részén lévő kapun ajtó is volt, korinthusi réz borította, s ezzel még értékesebbé vált, mint a templom többi kapuja. Innen az elnevezés is: „Ékes”. Ez a harmadik templom bizonyára kétszer olyan nagy volt, mint Salamon idejében, s annyi arany és réz borította, hogy napsütésben szemet vakító látvány lehetett.

Koldus — Izráelben tilos volt a koldulás (3/ő. 5Móz 15,4).

Együtt mentek be a templomba — Fogyatékos nem mehetett be a templomba. Vagyis a meggyógyítottnak nemcsak az volt nagyszerű, hogy járhatott, hanem az is, hogy bejuthatott a templomba (a „férfiak udvarába”).

Salamon csarnoka — A Jn 10,23 is említi: Jézus ott járt. (Vagyis e koldust többször láthatta ő is!) Egy szép, bolthajtásos terem a templom keleti oldalán, azon a helyen, ahol Salamon templomának az (elő)udvara lehetett. A fiatal gyülekezet „egy akarattal” gyűlt oda (ApCsel 5,12).

Próféciák — Ti. az Ábrahámnak adott ígéretek beteljesedését láthatjuk a Messiás eljövetelével a Zsolt 22,6; Ézs 53; Jer 11,19; Dán 9,26; Zak 12,10-ben.

Szadduceusok — Befolyásos vallási párt, a papi arisztokrácia is közéjük tartozott. Ők csak a Tórában/Törvényben hittek, a feltámadásban nem.

Főpapi család — Feltűnő, hogy a főpap és családja ezt a kihallgatást olyan fontosnak találja! Úgy Kajafásnak, mint Annásnak rossz emlékei lehettek arról az éjszakáról, amikor a názáreti Jézust ártatlanul elítélték! Hogyan is gondolhatták, hogy Jézus halálra ítélésével véget ér a hatalma!
Annás ugyan korábban (Kr. u. 6-15 között) volt főpap, de nagy tekintélye miatt a címet továbbra is viselte, s döntő hatással volt a nagytanács tárgyalásaira. (Bővebben lásd a 301. lecke Kajafás c. jegyzetét!)

Sarokkő — Vö. Zsolt 118,22. Ezen a sarok- vagy alapkövön nyugodott a tető építményének nagy része.

Énekek:

Református énekeskönyv: 65:1-3; 100:3-4; 162:1.4; 167:1-2; 380:1-3; 466:1-2
Jertek, énekeljünk: 68:1.5-6; 120; 153; 195; 197; 198:1
Harangszó: 15:1-3; 47; 49:5-7; 50:1-2; 51:1-2; 52
Dicsérjétek az Urat!: 6; 30; 35:1.5-6; 53; 55:1-2; 62:1-2; 156
Erőm és énekem az Úr: 12:1; 18:1-2; 29; 76; 77:1-2; 97; 124

Megjegyzések:

Csoda nyithat meg szíveket — Van, amikor a Szentlélek valamilyen csodát használ fel arra, hogy szívek nyíljanak meg az evangélium előtt. Egy evangélista mondta egyszer: „Legtöbbször Isten igéjének a kijelentése az, ami megnyitja a szíveket; ám csodát is használhat erre a Szentlélek. Ilyenkor a csodát mindig követi az örömüzenet kijelentése, azért, hogy megtérés következzen.”

Krisztus ellenségei — A papok és követőik esküdt ellenségei maradtak az Úr Jézusnak. Nem tudták elviselni, hogy valaki vetélytársuk legyen. S mivel most Jézus követői láthatóan nagy hatással vannak a népre, el kell hallgattatni őket. Ezért összefognak a római parancsnokkal, aki az Antónia-erődből felügyeli a templom nyugalmát.
Az egyház történetében sok vádbeszéd hangzik el keresztyének ellen. Gyakran látjuk, hogy a megvádoltak bátran védekeznek, és becsülettel tanúskodnak hitükről. Még mindig vannak, akik gyűlölik Jézus Krisztust és követőit, mert bennük a saját hatalmuk csorbítását féltik.
Egyedül a Szentlélek által lehet valaki az Úr Jézus ellenségéből az Ő tanítványává.

Inkább Istennek engedni, mint embereknek — A nagytanács (szanhedrin) volta legfőbb vallási hatalom Jeruzsálemben. Péter és János mégis azt mondja, hogy jobban kell Istennek engedelmeskedniük, minta fölébük helyezett Tanácsnak. Ez minden helyzetre igaz, ahol magas kézből jövő parancs ellenkezik Isten törvényével.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalomismeret (Osztályfőnöki)

• Mi biztosítja a megélhetést? Munkavégzés a családban. Akadályok a munkavégzésben, részleges vagy teljes munkaképtelenség. Segélyek. Koldulás, alamizsna. (* **)
• A lakóhely szerinti és gyülekezeti (egyházi) közösség, az osztály és hittancsoport közössége közötti különbség. (**)

Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem (Egyháztörténet)

• A hit mint erőforrás betegség idején. Joni Aereckson életpéldája. (***)
• Az engedelmesség határa különböző döntéshelyzetekben. Mai és történelmi példák (pl. Luther Márton a birodalmi gyűlés előtt). (***)

Természetismeret (Környezetismeret)

• Mit jelent betegnek lenni? Az egészséges és beteg lábú ember mozgása közötti különbség. (*)

Magyar nyelv és irodalom

• A bibliai történet versben (mondókában) kifejezve. Verstanulás. (*)
• A bibliai történet három fő részének tömör (hírszerű) megfogalmazása írásban. (**)
• Példatörténet Rilke, német költő életéből: a koldusasszony és a rózsa. (**)
• Elbeszélő fogalmazás írása: „Amim van, azt adom neked” címmel. (**)
• Győri József: Az Ékes kapu előtt… c. versének értelmezése. (***)

Testnevelés / Ének-zene / Dráma

• Különböző, lábbal végezhető mozgásformák gyakorlása. Járások, futások, szökdelések versengéssel. (* **)
• Kapusjáték énekkel, mozgással. (* **)

Vizuális kultúra (Rajz)

• Képek összehasonlítása, különbségek felfedezése: vizuális megfigyelőképesség fejlesztése. (*)

Vázlat:

du. 3 óra — Péter és János
Ékes-kapu — koldus: béna — 40 éve
„Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!”

Péter beszéde
Jézus él — térjetek meg

Papok — Péter és János fogoly
a nagytanács előtt
ne szóljanak Jézus nevében
„nem tehetjük, hogy ne mondjuk el”

a gyülekezet imádsága

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Üzenet —Téma:

* Isten Szentlelke be akar tölteni minket.

Előzmények:

Az Úr Jézus mennybemenetele után a tanít­ványok visszatértek Jeruzsálembe, hogy imádkoz­va várjanak a Szentlélek kitöltetésére. Közben Mátyást sorsvetéssel apostollá választották Júdás Iskáriótes megüresedett helyére.

Történet:

Pünkösd ünnepének* első napján az apostolok — más tanítványokkal együtt — abban a jeruzsálemi felsőházban várakoztak, ahol megszálltak.

Hirtelen hang hallatszott a mennyből, mely hatalmas szélrohamhoz* hasonlított. E hang betöltötte az egész házat, ahol voltak. Kettős tüzes lángnyelveket is láttak, amelyek leszálltak rájuk.

Közben az apostolok és minden jelenlévő beteljesedett Szentlélekkel, és más nyelveken kezdtek el szólni, ahogyan a Szentlélek adta nekik.

Az ünnepre sok istenfélő (kegyes) zsidó érkezett Jeruzsálembe, „akik a föld minden nemzete között éltek” (vagyis az akkor ismert világ, a Földközi-tenger partjain fekvő országokban).

Mikor a szélroham zúgása hallatszott, sokan összefutottak a ház elé, ahol az apostolok laktak.

Az apostolok kijöttek, az emberek pedig csodálkoztak, mert mindegyikük megértette őket, ki-ki a maga nyelvén hallotta beszédüket. (Az új földön majd egyszer így fog minden ember egy nyelvet beszélni, s egymást megérteni. A nyelvek összezavarása — vö. 1Móz 11,7; 8. lecke — így ér véget.)

Csodálkozva mondták egymásnak: „Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e*? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén*… halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól.” Mindannyian álmélkodtak ezen a csodán, és azt kérdezgették egymástól: „Mi akar ez lenni?” Mások gúnyolódva mondták: „Édes bortól részegedtek meg.”

Péter a többi apostollal együtt hallotta az emberek megjegyzéseit. Válaszolt is a népnek. (E beszédet részenként tárgyaljuk. Legjobb először végigolvasni a csoporttal együtt.)

14. v. : Péter a hallgatókat tudatosan zsidóként szólította meg, hiszen leginkább őket érintették a Jézussal történtek. Kérte, hogy jól figyeljenek, mert meg kell érteniük, amit mondani fog.

15. v.: Elmagyarázta, hogy ő és társai nem részegek, hiszen még csak három óra van (a mi időnk szerint de. 9 ó.). Zsidó szokás szerint ünnepnapon délig józannak kellett maradni. Vagyis még nem ettek, és biztosan nem ittak édes bort.

16-21. v.: Majd Jóel prófétát idézte (Jóel 3,1-5; Károli szerint 2,28-32) annak bizonyítására, hogy Isten az utolsó napokban (Krisztus mennybemenetele után) kitölti Szentlelkét minden emberre. A fiúk és lányok prófétálni fognak, azaz Istenről és tetteiről beszélni; az ifjak látomásokat látnak, vagyis látomásban Isten üzenetét fölismerik; az idősek álmokat álmodnak, amikben Isten kijelenti magát nekik. Sőt még a szolgák és szolgálólányok is nyernek Szentlelket, és prófétálnak majd.

Isten csodákat tesz az égen és a földön: vér, tűz és füst támad. A nap sötétté válik, a hold vérvörössé.

De mindazok, akik az Úr nevét segítségül hívják, megtartatnak (azaz mindazok, akik megtérnek, és az Úr Jézust várják; vö. Róm 10,13; Mt 24,13).

22-23. v.: Péter elmondta, hogy a názáreti Jézusról Isten tett előttük bizonyságot erők, csodatételek és jelek által. Tudták ezt, mégis keresztre szögezték, s megölték Pilátus és katonái közreműködésével. Bár Isten akaratából történt így, mindnyájan vétkesek.

24-28. v.: Isten azonban feltámasztotta Jézust, ahogy előre elhatározta. Lehetetlen volt, hogy a halálban maradjon, miként Dávid is prófétált erről.

29-36. v.: Isten tehát feltámasztotta Jézust, ahogyan Dávid megmondta előre, s ennek lettek tanúi a tanítványok. Jézus Isten jobbjára emeltetett, ők pedig vették a Szentlélek ígéretét. S most a Szentlélek kitöltetésének a jeleit látják és hallják az emberek.

Majd ismét Dávid próféciájára utalt Péter (Zsolt 110,1), ahol is Dávid, bár ő maga nem vitetett a mennybe, „látja”, amint Krisztus Isten jobbjára ül. Ahogy az Úr mondja neki: „… míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem”.

37. v.: A figyelmesen hallgató zsidók ezt a szívükre vették, s megkérdezték az apostoloktól: „Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?” Bűnösnek tudták magukat a názáreti Jézus halálában. Hittek Péter szavainak!

38-40. v.: Péter így válaszolt: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” Bátorságot öntött beléjük, felidézve Isten ígéretét, melyet Ábrahámnak tett népére, Izráelre, és a föld más népeire vonatkozóan (vö. 1Móz 12,2-3; 17,7; 22,18): „Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.”

De Péter ennél is többet mondott: „Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől!” — vagyis szabaduljatok meg eme örömhír által a zsidó vezetőktől, akik a népet vallási téren kezükben tartják.

41. v.: Sokan fogadták örömmel Péter szavait és keresztelkedtek meg. E pünkösdi napon mintegy háromezren csatlakoztak az Úr Jézus apostolaihoz és többi követőjéhez.

Kapcsolódó igehelyek:

1Kor 12; Gal 5,16-26
Ézs 44,3: „Lelkemet árasztom utódaidra…”
Ez 11,19: „…új lelket adok beléjük…”
Zak 12,10: „Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés lelkét.”

Jegyzetek:

Pünkösd ünnepe — A „pentekoste” görög szó „ötvenedik nap”-ot jelent; vagyis a pünkösd ünnepe a húsvét utáni ötvenedik napon kezdődik (vö. 3Móz 23,15-16). Pünkösd az esztendő második nagy ünnepe volt, amikor a termés(ek) első zsengéjét áldozták (vö. 4Móz 28,26). „Hetek ünnepének” (hét héttel húsvét után; vö. 5Móz 16,16) és „aratás ünnepének” (vö. 2Móz 23,16) is nevezték.
Páska idejére beérett Izráelben a gabona. Az első kévét a templomba vitték. A húsvét és pünkösd közötti hét héten a parasztok aratni mentek a földekre. Majd pünkösdkor két darab kovászos, frissen sütött új kenyeret nyújtottak át a papoknak.
Később ehhez az ünnephez kapcsolódott az emlékezés a Sínai-hegyi törvényadásra… A mi pünkösdünk a Szentlélek kitöltetésének ünnepe.

Szélroham — „A szél arra fúj, amerre akar” — kifejezést az Úr Jézus a Nikodémussal való beszélgetésében használja, annak kifejezésére, ahogy a Szentlélek dolgozik az emberi szívben (vö. Jn 3,8; 223. lecke).

Galileaiak — E korban a Galileából való embereket műveletlennek és modortalannak ítélték. Ruhájukon látni, beszédükön hallani lehetett, hogy ők a „megvetett” Galileából jöttek.

Mindenki a maga anyanyelvén:

Pártusok — Országuk a Kaszpi-tengertől délre feküdt, s virágkorában az Eufráteszig, keletre pedig az Indusig húzódott. Tehát ott is éltek zsidó száműzöttek. (Ma Irán része.)

Médek — Médeából származók; magasan fekvő terület Asszíriától keletre, Babilontól északra, a Kaszpi-tenger és a Perzsa-öböl között. (Ma Irán része.)

Elámiták — Élám Perzsia része volt, a Perzsa-öböl mellett, fővárosa Súsán (Súsán vára — ahol Ahasvérós palotája volt; vö. Eszt 1), Sém fiáról, Élámról elnevezve (1Móz 10,22; 1Krón 1,17). Az innen való zsidók tehát leszármazottai voltak azoknak a zsidóknak, akik Ahasvérós, Hámán, Eszter és Mordokaj idejében laktak ott. (Ma Irán része.)

Mezopotámia — Régi ország a Tigris és Eufrátesz folyók között. (Mai Irak.)

Kappadócia — Akkoriban egy római provincia Kis-Ázsiában. (Ma Kelet-Törökország.)

Pontusz — Kiterjedt, hegyes terület termékeny völgyekkel Kis-Ázsia észak-északkeleti részén, a Fekete-tenger mellett. (Ma Észak-Törökország.)

Ázsia — A Bibliában Ázsián nem a kontinenst értik, hanem a római ázsia-provinciát, mely akkor Kis-Ázsia nyugati részén volt. (Ma Észak-Törökország.)

Frígia — Akkoriban az egyik legnagyobb római provincia Kis-Ázsiában. (Ma Törökország középső része.)

Pamfília — Keskeny, parti terület Kis-Ázsiában, a Taurus-hegytől délre, meleg és nedves terület. Pál meglátogatta itt Perge városát (ApCsel 13,13). (Ma Törökország déli része.)

Líbia, Ciréne — Észak-afrikai ország, Egyiptomtól nyugatra. Ciréne városából származik Cirénei Simon (vö. Mt 27,32; 311. lecke).

Krétaiak — A Földközi-tenger Kréta nevű szigetéről valók.

Arabok — A Biblia néhány helyen említi az „arabok” nevét, pl. a 2Krón 17,11; Neh 2,19-ben. Több olyan kis nép gyűjtőneve, mint a sábeusok, midjániak, kéniek, hóriak, mindannyian a Jordántól és a Holt-tengertől (Arábia) keletre, és a Sínai-félszigeten laktak. Ezeket az arab törzseket később Mohamed egyesítette, és az iszlámnak nyerte meg.

Zsidók és prozeliták — A száműzetés után nem minden zsidó tért vissza Palesztinába. Sokan maradtak ott a Babiloni, a későbbi Perzsa Birodalomban. Mások egyéb országokba vagy területekre emigráltak. A prozeliták pedig olyan pogányok, akik felvették a zsidó hitet, áttértek.

Énekek:

Református énekeskönyv: 19:1.3; 65:1; 113:1-2; 118:12; 174; 188; 241; 368; 370; 373; 374
Jertek, énekeljünk: 42; 43; 44; 63; 66; 88; 236
Harangszó: 42; 48:2-4; 51:1.3; 52:1.5; 54:5
Dicsérjétek az Urat!: 33; 46; 83:1; 97; 138; 140; 141; 142; 144
Erőm és énekem az Úr: 2:1-3; 25; 26; 64; 80; 100:4; 132:1; 120; 129; 143:3-4

Megjegyzések:

Megteltek Szentlélekkel — A Pártfogó/Vigasztaló („Parakletos” = Szószóló) eljött, miután az apostolok és mások naponta imádkoztak érte. Nem csalódtak. Magyarázzuk el, hogy a Szentlélek nemcsak isteni erő, mely Istentől ered (árad). A Szentháromság — Atya, Fiú, Szentlélek — egyik személye, igazi és örök Isten. Az, hogy beköltözhet Krisztus követőinek a szívébe, az Úr Jézus munkája. Ő igérte meg a Pártfogót, hogy a gyülekezetben lakjon. A gyülekezet, azaz minden egyes hívő személy (3/ő. 1Kor 6,19) a Szentlélek temploma, akit Ő nem hagy többé el.
A Szentlélek itt nem egy-egy személynek adatott, mint az Ószövetség prófétáinak idején, hanem az egész gyülekezetnek. Még rabszolgákra és rabszolganőkre is kiáradt, ami abban az időben nagyon különös volt.
A Szentléleknek nem lehet ellenállni, ahogyan a viharos (forgó)szélnek sem. A Szentlélek hatása olyan, mint a tűzé: átmelegít. Így melegszik át a hívő hideg szíve a Szentlélek által, tűzbe és lángba borulva Isten szolgálatáért. A tűz tisztít is. Így a Szentlélek az elferdült gondolatokat és a bűnös cselekedeteket elveszi.
Végül a Szentlélek a gyülekezet egységéről gondoskodik. A bizonyíték az idegen nyelveken szólásban volt, amivel mindenki meghallhatta az üdvösség üzenetét. A bábeli torony építése közben az emberek egysége megtört, többé nem értették egymást. Krisztus a földön alapítja meg királyságát, ahol minden nyelvből és nemzetből való emberek alattvalók lehetnek. Így Isten Lelke által újra egyesül, ami az ember bűne miatt ma megosztott. Gondoljunk a hitvallásra: ,Hiszek egy egyetemes, keresztyén anyaszentegyházat.” A Jel 5,9-ben pedig ezt olvassuk: „…véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből…”
Hálásnak kell lennünk a gyülekezetben a Szentlélek kitöltetéséért. A kérdés csak az, vajon közülünk mindenki részesedett-e személyesen a Szentlélek ajándékában?
Imádkozzunk azért, hogy a Szentlélek a mi szívünkben is szállást vegyen!

Pünkösdi mozgalom — Az ún. pünkösdi mozgalomból különböző országokban évszázadok folyamán olyan gyülekezetek keletkeztek, melyek pünkösdi gyülekezetnek hívták magukat. E gyülekezetekben erősen hangsúlyozták a Szentlélek Isten ajándékát („Szentlélek keresztsége”). Különösen a nyelveken való szólás („nyelvek”) bizonyítja a Szentlélek jelenlétét, valamint a betegek gyógyítása és a prófétálás is. Országonként és csoportonként nagy különbség lehet a pünkösdista ill. karizmatikus gyülekezetek között.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalomismeret / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Idegen országbeli emberek öltözködése, lakóhelye, viselkedése, nyelve. A megértés akadályai és lehetőségei. (*)
• Pünkösdi népszokások hazánkban, lakóhelyünk környékén. Pünkösd ünnepe ma. (** ***)

Természetismeret (Környezetismeret)

• A Föld és lakói. Ismerkedés a Föld térképével: földrészek, tengerek, óceánok elhelyez­kedése. (**)

Magyar nyelv és irodalom

• Szegedi Kis István énekelt imádsága: a szöveg értelmezése. (***)
• Imádság megfogalmazása írásban. (***)

Ének-zene / Dráma

• Pünkösdi népszokások, és a hozzájuk kapcsolódó énekek megismerése. (* ** ***)
• Pünkösdi énekek tanulása. (* ** ***)
• Részlet megismerése Kodály Zoltán: Pünkösdölő c. kórusművéből. (***)

Vizuális kultúra (Rajz — Művészettörténet) / Technika

• Kirakójáték készítése papírból (színezés, nyírás). Játék a kirakóval: vizuális megfigye­lőképesség, emlékezet fejlesztése. (*)
• Pünkösdi mozgókép készítése papírformák, cérna segítségével. (**)
• A Szentlelket, Szentháromságot jelentő jelképes ábrázolások megfigyelése: Simon András grafikái. Szentháromság-jelek. Andrej Rubljov: Szentháromság-ikon. (***)
• Ajándéktárgy készítése (papírmunka, grafika) a Szentlélek vagy a Szentháromság jelképes ábrázolásával. (***)

Vázlat:

Pünkösd — aratóünnep apostolok
Jeruzsálem — felsőszoba Szentlélek
jelek:
erős szél
tüzes lángnyelvek
idegen nyelveken szólás

gúnyolódás: ,részegek”
Péter beszéde
„Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg”
3.000 megtérő
első keresztyén gyülekezet

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet —Téma:

* Jézus Krisztus Isten Országának királya.
* Az angyalok ígérete: Jézus visszajön.
* Öröm az elválásban: az apostolok nem maradnak egyedül.

Előzmények:

Az Úr Jézus megjelent néhány alkalommal tanítványainak. A Genezáret tavánál való megjelenése csodálatos halfogással párosult, Pétert pedig visszaállította apostoli tisztségébe.

Történet:

A feltámadott Jézus 40 napig* maradt még a földön. Megjelenései* alkalmával jelek által is erősítette tanítványai hitét, és beszélt nekik Isten Országa dolgairól.

A tanítványok visszatértek Galileából Jeruzsálembe, ahol várakozniuk kellett, míg fel nem ruháztatnak mennyei erővel (Lk 24,49).

Az Úr Jézus utoljára volt együtt az apostolokkal Jeruzsálemben. Újból megparancsolta nekik, hogy ne hagyják el a várost. Az Atya ígéretének beteljesedését kell megvárniuk. Mert Keresztelő János vízzel keresztelt*, de nekik a Szentlélek keresztségére* van szükségük, ami rövidesen elkövetkezik (vö. 321. lecke).

Az Úr Jézus kivezette az apostolokat a városból, átkelt velük a Kidrón patakon, át az Olajfák hegyére, nem messzire Betánia falujától.

Az apostolok ott megkérdezték: „Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?” Ők tehát még mindig Izráel földi királysága helyreállításán gondolkodtak.

Jézus ellenállt a kíváncsiskodóknak. Egyedül az Atya tud az „időkről és alkalmakról”. Rájuk egészen másvalami vár, mint földi királyság: Isten erejét, Szentlelkét fogják elnyerni. Ezután lehetnek tanúi az Úr Jézusnak, az élet föltámadott Fejedelmének, Jeruzsálemben, Júdeában, Samáriában, és „a föld végső határáig”.

Majd kitárta karjait, és megáldotta az apostolokat. S miközben áldotta őket, felemeltetett, és egy felhő takarta el a szemük elől Mesterüket.

Sokáig maradtak úgy, nézve az eget, amikor hirtelen két fehér ruhás férfi állt meg mellettük; Isten angyalai. Így bátorították az itt maradtakat: „Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.”*

A tanítványok örömmel tértek vissza Jeruzsálembe. Nem zárkóztak be többé úgy, mint eleinte, a zsidó vezetőktől félve; hanem naponta elmentek a templomba, ahol Istent dicsőítették, és köszönték nagy jótéteményét, amit Jézus Krisztusban ajándékozott nekik. Közben imádkozva várták a Szentlélek, a PártfogóNigasztaló jövetelét (Jézus nevezi így a Jn 14,16.26; 15,26 és 16,7-ben).

Márk egészen röviden írja le Jézus mennybemenetelét evangéliuma végén, ám hozzáfűzi: „és az Isten jobbjára ült”. Emlékezzünk az apostoli hitvallásra: „…ül a mindenható Istennek jobbján”.

Jegyzetek:

Negyven nap — Az Úr Jézus nyilvános munkássága megkezdése előtt negyven nap és éjszaka volt a pusztában (Mt 4,2; 219. lecke). Mózes negyven napot és éjszakát töltött a Sínai-hegyen, amikor a törvényt elnyerte (2Móz 24,18; 54. lecke). Illés negyven nap és éjszaka ment a pusztában, az angyaltól kapott étel erejével (1Kir 19,8; 139. lecke).

Megjelenés — Az újszövetségi beszámolók szerint a feltámadott Jézus tíz alkalommal jelent meg: Mária Magdolnának; az asszonyoknak; Péternek; az emmausi tanítványoknak; a tanítványoknak Tamás nélkül; a tanítványoknak Tamás sal; a Genezáret tavánál néhány tanítványnak; 500 atyafinak; Jakabnak; s még egyszer az apostoloknak Jeruzsálemben.

János vízzel keresztelt — Mt 3,11: „Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam: arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket.” Jánosnak a bűnök bocsánatára kellett keresztelnie; Jézus az övéinek a Szentlélek bőségét adja.

Szentlélekkel megkereszteltetni — Azt jelenti: elnyerni a Szentlelket (Jn 20,22; 317. lecke). Mikor Jézus először jelent meg tanítványainak, rájuk lehelt és azt mondta: „Vegyetek Szentlelket!” Attól kezdve a Szentlélek vezesse őket apostoli munkájukban. Pünkösdkor töltetik majd ki rájuk a Szentlélek. Akkor más nyelveken fognak szólni. A Szentlélek általi keresztség azt is jelenti, hogy általa megtisztíttatnak és megszenteltetnek. Amint a templomi szolgálatban a papok vízzel mosatnak meg, hogy a templomi szent szolgálatra előkészüljenek.
Végül a Szentlélekkel való megkereszteltetés azt is jelenti — mindazoknak, akik Krisztusban hisznek —, hogy sokkal inkább közösségben lesznek Mesterükkel (az Ő vezetése alá kerülnek), mint addig bármikor.
Utalások az Ószövetségből:
Ézs 44,3: „Lelkemet árasztom utódaidra…”
Ez 11,19: „…új lelket adok beléjük…”
Jóel 3,1-2: „Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre…”
Zak 12,10: „Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés lelkét.”

Jézus visszajövetele — Vö. Zak. 14,4: „Megveti majd lábát azon a napon az Olajfák hegyén, amely Jeruzsálemtől keletre van. Az Olajfák hegye pedig középen kettéhasad…”

Énekek:

Református énekeskönyv: 24; 47:3; 150:1; 232:4; 303:4; 358; 359; 396; 479:4
Jertek, énekeljünk: 66; 149:4-5; 171; 177; 186; 193:2-3; 199; 253; 254:1
Harangszó: 34; 41; 43; 48:3-4; 50:1-2.4
Dicsérjétek az Urat!: 18; 24:3; 27:3; 29; 62:1; 64:1; 82; 97; 99; 168; 173
Erőm és énekem az Úr: 2:1-3; 3; 6:2-3; 18:1; 25; 26; 51; 53:4; 74:3; 79; 120; 129 143:3-4

Megjegyzések:

Jézus Krisztus, Isten Országának Királya — Az apostolok az ószövetségi ígéretek alapján bíztak Izráel országának helyreállításában, s remélték, hogy Jézus lesz a király. Még mindig nem értették, hogy Jézus Krisztus az Üdvözítő, a Békesség Fejedelme, egyházának és Isten Országának a királya. Néki adatott minden hatalom mennyen és földön. Az Ő birodalmának elterjedése a célja Jézus munkájának.

Jézus visszajön — Jézus mennybemenetelével nem ért véget minden a tanítványai számára. Ellenkezőleg: most kezdődik a küldetésük. A két angyal az apostolokat Jézus vissza­jövetelének ígéretével vigasztalja.

Öröm az elválásban — Szeretett személytől elválni mindig szomorúsággal jár. A tanítványok Jézus mennybemenetele után mégis teljes örömmel mentek vissza Jeruzsálembe. Azért lehetett így, mert tudták: Uruk él, velük van, és várhatják Őt vissza.
A szeretett ember hiánya fájdalmas, mégis vigasztaló, az Úrhoz ment. A tanítványok is hiányolhatták ugyan Mesterüket, de sohasem voltak olyan csalódottak, mint azok, „akiknek nincs reménységük” (1Thessz 4,13).
Nagy különbség azonban az apostolok és a mi búcsúvételünk között, hogy míg ők élve látták Urukat távozni, nekünk a halálban kell hátrahagynunk szerettünket. A viszontlátás tudása ezt valóban megkönnyíti.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalomismeret / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Búcsúzkodás, búcsúvétel különböző helyzetekben. Milyen érzésekkel jár a búcsú, az elválás? Életpéldák. (* ** ***)
• Búcsúvétel a szeretett személy halála esetén. Mi ad ilyenkor vigasztalást? (***)
• Ígéretek, és az ígéret teljesedésére való várakozás. (* ** ***)
• Áldozócsütörtök ünnepe az egyházi hagyományban és a jelen egyházi gyakorlatban. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Gyermekvers a búcsúzkodás/utazás témájában Macibúcsú címmel. (*)
• Szemléletes történetmondás a gyerekek számára asztali bábok segítségével. (*)
• Vizuális és auditív névtanuló játék: az apostolok nevei. Nevek írása. (* **)
• A veszteség örömre fordulása Túrmezei Erzsébet: Előrement c. versében. (***)
• A bibliai történet újrafogalmazása szóban vagy írásban az egyik szereplő nevében. (***)

Ének-zene

• Áldozócsütörtökhöz kapcsolódó énekek tanulása. (* ** ***)

Vázlat:

40 nap
Jeruzsálem
feladat: itt maradni
Szentlélek keresztsége
Olajfák hegye
Jézus megáldja az apostolokat
mennybemenetel
angyalok
visszajövetel
öröm és várakozás

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet —Téma:

* „Ne légy hitetlen, hanem hívő”.
* Boldog, aki nem lát, mégis hisz.

Előzmények:

Két tanítvány tartott haza Emmausba, mikor az Úr Jézus hozzájuk szegődött. A nagypénteki események miatt csalódott tanítványoknak az Írások alapján megmagyarázta, hogy a Mes­siásnak így kellett szenvednie. Vacsora közben felismerték Őt, majd visszamentek a tanítványokhoz Jeruzsálembe, hogy elmondják az örömteli hírt: Jézus feltámadt.

Történet:

A tanítványok — Tamás kivételével — együtt voltak, mikor a bezárt ajtók* ellenére megjelent közöttük Jézus.

„Békesség nektek!” — köszöntötte őket.

Azok nagyon megijedtek, azt hitték, szellemet látnak.

Jézus azonban igyekezett megnyugtatni őket: „Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben? Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg, és lássatok. Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.” S megmutatta nekik kezét és lábát. Majd látva, hogy még mindig hitetlenkednek, ennivalót kért, s a szemük láttára megevett egy sült halat.

Aztán így szólt: „Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a próféták könyvében és a zsoltárokban. …Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. Ti vagytok erre a tanúk. És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel.”

Majd folytatta: „Ahogyan engem elküldött az Atya*, én is elküldelek titeket.” Rájuk lehelt*, és ezt mondta: „Vegyetek Szentlelket Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak.”

Megjegyzés: Csodálhatjuk az Úr bizalmát e megújított küldésben. Ők — akik az Urat elhagyták, Péter meg is tagadta — bocsáthatják meg mások bűneit. Az Úr Jézus hatalmazza fel őket erre, s Szentlelkét adja az isteni megbízatáshoz.

Tamás (az „Iker”) nincs a tanítványi körben Jézus e megjelenésekor. Vajon miért nem volt velük? Talán Mestere halála miatti csalódottságát és levertségét magányosan akarta feldolgozni? (A Jn 11,16-ban úgy látjuk őt, mint aki kész meghalni Mesterével. Mélyen érinthette hát halála.)

A többiek örömmel számoltak be neki a nagy eseményről.

Tamás így válaszolt: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjaimmal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.”

Egy héttel később együtt voltak ismét a tanítványok, Tamás is velük. Hirtelen megint megjelent az Úr Jézus, és a köszöntés után Tamáshoz fordult:

„Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd idea kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő.”

Tamás erre így felelt: „Én Uram, és én Istenem!” Hitetlen Tamásból így lett hívő.

Jézus válasza már nemcsak Tamásnak szólt: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” Azoknak a hitét méltatta itt Jézus, akik Őt mennybemenetele után nem látják, mégis hittel rábízzák az életüket.

Jn 20,30-31: János hozzáteszi, hogy az Úr Jézus még több csodás jelet művelt tanítványai előtt. Nincs minden leírva ebben a könyvben. Ám ami le van írva, az arra szolgál, hogy az olvasó higgyen Isten Fiában.

Jegyzetek:

Bezárt ajtók — A tanítványok magukra zárták az ajtókat, láthatóan féltek, hogy a zsidó vezetők lecsapnak rájuk is. Biztos azt is hallották, milyen pletyka járja a városban, mármint hogy ők lopták el Jézust a sírból. Ennek bizony komoly következményei lehetnek rájuk nézve.

Ahogyan engem elküldött az Atya — Az Úr Jézus a Zsid 3,1-ben hitvallásunk apostolának és főpapjának neveztetik.

Jézus rájuk lehelt — Itt még nem kapták meg a tanítványok a Szentlélek ajándékát, csak pünkösdkor.

Énekek:

Református énekeskönyv: 7:1; 40:8; 231:2; 234; 240; 479
Jertek, énekeljünk: 41:3-4; 70:2; 75; 134; 150; 233
Harangszó: 36; 40:6; 50:1-2
Dicsérjétek az Urat!: 84; 130:3-4; 137; 146; 161:3-5; 168
Erőm és énekem az Úr: 1:1-2; 12; 21; 24; 53; 108; 110; 117; 120; 137

Megjegyzések:

Hit Jézus feltámadásában — Az Úr Jézusnak kétségtelenül célja volt, hogy a tanítványok győződjenek meg feltámadásáról. Csak így lehetnek hiteles tanúk azok felé, akiket bizonyságtételük nyomán az evangélium elér.
Azok a teológusok, akik kételkednek Jézus feltámadásában, hamis pásztorok, báránybőrbe bújt farkasok.
Magyarázzuk el a gyerekeknek, hogy Jézus feltámadása az evangélium közepe. Aki ezt nem hiszi, nem követheti Őt!

Nem látni, mégis hinni — Az emberek látni akarnak, mielőtt hinnének. E tényt konkrét példákkal világosíthatjuk meg a gyerekeknek. Hányszor mondjuk: „Előbb látni szeretném…” „Hiszem, ha látom!” A keresztyén hit nem látásból ered, hanem azt fogadja el hittel, ami nem látható („A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” — Zsid, 11,1) Ez nemcsak az Úr Jézusra vonatkozik, hanem a teremtésre is. Amit a Zsid 11,3 tesz világossá: „Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható.” (Olvassuk el e részeket a csoporttal is!)
Az új Izráel állam első elnöke mondta egyszer. „Aki nem hisz a csodákban, az nem realista.”
A modern teológusok ezek szerint nem realisták. C. S. Lewis író ateista volt, s kutatva és gondolkodva jutott hitre. Hollandul megjelent könyve: „Met rede geloven” (= okkal hinni) (Magyarul is jelentek meg írásai a Harmat Kiadónál, Szent István Kiadónál.)

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Látni, meggyőződni — hinni Beszélgetés hit és látás, hit és tudás kapcsolatáról. Életpéldák. (** ***)

Történelem (Egyháztörténet)

• Tamás alakja az egyházi hagyományban. Tamás-keresztyének Indiában. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Mondattranszformációk és jelentésbeli különbségek: Hiszem, ha látom… Hiszem, és látom… stb. (**)
• Dramatizált vagy írásban megfogalmazott életpéldák a hit-látás témakörében. (** ***)
• Tamás jellemzése Füle Lajos: Tamás és a feltámadás c. versében. A rímek, szójátékok szerepe. (**)
• Feltételekhez kötött és feltétel nélküli hit Siklós József: Tamás c. versében. (***)

Ének-zene

• Ének a „hitetlen” Tamásról. (*)

Vizuális kultúra (Rajz — Művészettörténet) / Technika

• Ujjbábok készítése a bibliai történethez. (*)
• Tamás és Jézus „testbeszéde” egy franciaországi festett kódexlapon. (***)

Vázlat:

tanítványok
Jézus megjelenik „Békesség néktek”
megmutatja kezét, lábát
eszik
küldetés — Szentlélek ígérete

Tamás
előbb látni, aztán hinni
„Boldogok, akik nem látnak, és hisznek.”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!