Jak 1,2–8.12

Luther Mártont a mai névnapon keresztelték meg, ezért is lett a neve Márton.

Tőle származik az az elterjedt mondás, hogy „Azt nem akadályozhatod meg, hogy a madarak elrepüljenek a fejed fölött, de azt igen, hogy fészket rakjanak rajta.” Ez erősen a kívánságra utal, arra, hogy nem tudjuk megakadályozni képek, vagy vágyaink tárgyainak képzeletünkben való megjelenését, de azt már igen, hogy azokkal tartósan foglalkozzunk. Sokszor a kísértés, a csábítás az, aminek engedünk, egy-egy újságba lapozva, filmet nézve, melyek vágyainkat keltik életre.

Pedig ezek elkerülhetőek. Az akaratunkon is múlik.

Ha engem zavar, hogy az a madár készíti fészkét a fejemen, meg tudom akadályozni. Foghatok egy botot, és elhessegethetem a madarakat. Berendezhetem az életemet úgy, hogy ne legyenek a figyelmem középpontjában. Elfordíthatom a fejem, sőt kikapcsolhatom a gépet, letehetem a kütyüket a kezemből.

Emellett a kísértéseknek lehet haszna is:

A kísértések nemcsak óhatatlanok, hanem jók és hasznosak is; mert ha nem volnának, bizonyos, hogy istenfélelem nélkül halnánk meg, nem hívnánk Őt segítségül, mert aki boldog és egészséges, annak sem vigasztalóra, sem orvosra nincsen szüksége, s így könnyűszerrel megcsalhatna bennünket az ördög. Így hát az is a kísértésből fakad, hogy istenfélelemben élünk, óvatosak vagyunk jártunkban és keltünkben, szüntelen imádkozunk. Jézus kegyelmében és megismerésében serdülünk fel, értenünk adatik az Igének ereje, s ha gyengék vagyunk is még, az erőtlenekben Krisztus Urunk ereje lakozik.

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Mt 14,22–33

Mindnyájan szeretnénk többek lenni, mint amik most vagyunk. Szeretnénk megcsinálni olyan dolgokat is, melyeknek nem vagyunk birtokában. A tudomány fejlődéséhez is hozzájárult az ember vágya a sebesség, a repülés, vagy a víz alatti világ megismerésére.

Péternek volt egy vágya – hasonlítani a Mesterhez. Kiemelkedni a többiek közül, s azokat a csodákat tenni, melyeket Jézus is tett. A vágy még a félelmét is legyőzte, hiszen ki mert lépni Jézus hívására a háborgó tengerre. És járt a vízen… És csaknem odaveszett… Mert a félelem legyőzte a vágyát…

Sok kimondatlan vágy van bennünk. Kívánjuk a hatalmat, a másokon való uralkodást. Kívánjuk a kitűnést a többiek közül, vagy a hétköznapok szürkeségéből. Várjuk a szót – jöjj te is. Vágyjuk a csodát, hogy a mi életünkben is megtörténhet!

Pedig a legnagyobb csoda nem az, hogy Péter képes volt járni a vízen, hanem hogy a többi tanítvány le tudott borulni Jézus előtt, ezt mondva: „Valóban Isten Fia vagy.”

Uram, csak Te tudod:

Mikor külsőleg a legmagasabbra emeltek emberek –

Akkor voltam a legsírósabb, legkisebb,

Legbűnösebb

És legmegalázottabb gyermeked.

Reményik Sándor

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

2Sám 23,13–17

A folyamatos csatározásokban, menekülésben, megpróbáltatásokban Dávid elfárad. Adullám barlangjában tartózkodik, míg a filiszteusok előőrsei már Betlehemnél táboroznak. Dávid eljátszik a gondolattal – teli vizű kút, forrás, csobogás, milyen jó lenne egyet kortyolni abból a vízből. A gondolatból, a kívánságból szó lesz: „Ki hozna nekem vizet a betlehemi kútból?”

Komolyan gondolja a király? Az oroszlán barlangjából? Az ellenség táborából? A víz a halált hordozza, ha valaki odamegy. Három vitéz katona mégis elszánja magát, és elhozza Dávidnak a kért vizet. Életüket kockáztatják, de nem a király életének megóvásáért, hanem a király szeszélyéért. Mikor visszaérnek a vízzel, akkor döbben rá Dávid, hogy mit mondott, mit kért.

És nem issza, nem ihatja meg a vizet. Hiszen ezért életüket adták volna a vitézek. Ki is mondja: „Hiszen azoknak az embreknek a vére ez, akik kockára tették életüket.” Nem ihat belőle. Kiönti „áldozatul az Úrnak”.

Van olyan, amikor a kívánságunkat kimondjuk, pedig nem kellene. Mert nincs ott az ideje, helye, s nem is szabadna kimondani. Kívánságom is lehet olyan, ami másoknak árt.

Ez a történet happy end-del végződött, a vitézek nevei fennmaradtak, de Dávid megszégyenült saját kimondott kívánsága miatt.

Korán vájta belém fogát

a vágy, mely idegenbe tévedt.

Most rezge megbánás fog át:

várhattam volna még tíz évet.

József Attila

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

1Kir 21,8–29

Az 5Móz 5,21 a parancsolattal kapcsolatban a „felebarátod mezejét” konkrétan is említi. Szó szerint erről olvasunk a királyok könyvében, amikor Aháb királynak megtetszik Nábót szőlője, s felesége, Jezábel unszolására még egy hamis per és gyilkosság árán is megszerzi azt.

Ennek a történetnek is a vágy a mozgatórugója a másik tulajdona után. S azért különösen nehéz megérteni a cselekedet indítékát, mert olyan emberről van szó, akinek nagy a vagyona (király), és mindene megvan, amire csak szüksége lehet és amire nincs. Más az, ha valaki szegény, és vágyik a jobb megélhetésre, s megint más, ha valaki már nem tud mit kezdeni magával. Néha hihetetlen összegeket adnak egy-egy sztár „ereklyéjéért”, vagy a Titanicról származó kiskanálért. Itt pedig a vágyat követi a tett, amit Jezábel hajt végre, gyilkos tervet eszelve ki.

Hasonló a történet Nátán Dávidnak elmondott ítéletes példázatához, a király által a szegénytől elvett egyetlen báránykáról. Félelmes dolgokat tud a zabolátlan vágy cselekedni. Ahábnak is ezt mondja el Illés, s csodák csodája, még a leggonoszabb király is megért valamit Isten szavából, és megbánja tettét.

Felebarátod ökre, háza

után kívánságod ne légyen:

ilyen szegénységekre vágyni

nagy szegénység és csúnya szégyen.

Dsida Jenő

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024