grafika © Kelemen Czakó Rita

• Bibliai történet: Ézsaiás 9,5; Mikeás 5,1.3; Máté 2,11; Lukács 1,26–38; 2,1–20
• Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, kapcsolati, egzisztenciális, vizuális-térbeli, testi-mozgásos
• Tevékenység: Üzenetátadó játék, beszélgetés a gyermekszületésről; családi fényképalbum: a születéstörténet képeinek megfigyelése, élőképek alakítása; a szoba-istállós ház képének és leírásának megfigyelése, modellalkotás csoportmunkában

 

Örömhír-súgó (Verbális-nyelvi, kapcsolati, egzisztenciális)

Üljünk körbe a gyerekekkel, és súgjuk egymás fülébe az alábbi híreket. A pedagógus indítja a mondatot, először az első halad körbe. Majd a második és harmadik mondat is körbe halad, az alábbi módon bővítve:

„Gyermek születik.”

„Gyermek születik, fiú.”

„Gyermek születik, fiú adatik nekünk.”

Végül mondjuk ki együtt, hangosan a harmadik változatot. Mindenkihez elérkezett pontosan a hír? Mit jelent ez a számunkra?
Mit jelent egy családban, ha egy gyermek születését várják?
Mit jelent, ha megtudják, hogy a gyermek fiú lesz?
Kinek a születését várhatja egy egész ország vagy egy egész nép? – Gondolhatunk egy királyságban a trónörökös születésére. Vagy filmek, regények mesés történeteiben a „kiválasztott” születésére.

Ilyen „kiválasztott” volt az időszámításunk előtti évszázadokban a Messiás, akinek a születését nagyon várták a zsidók. A Messiás születését ugyanis megjövendölték a próféták. Ézsaiás így adott hírt róla:

 

Mert egy gyermek születik nekünk,
fiú adatik nekünk.
Az uralom az ő vállán lesz,
és így fogják nevezni:
Csodálatos Tanácsos, Erős Isten,
Örökkévaló Atya,
Békesség Fejedelme!

Ézsaiás 9,5

 

A Messiás-gyermek születése azonban nem képzeletbeli, hanem valóságos esemény volt. Erről szól a karácsonyi születéstörténet, amiről a Biblia tudósít minket.

 

Családi fényképalbum (Kapcsolati, verbális-nyelvi, vizuális-térbeli, testi-mozgásos)

A gyermek várása és születése családi örömünnep, amit ma általában fotókkal, filmfelvételekkel örökítünk meg. Régen, amikor még nem volt fényképezőgép és kamera, a fontos eseményeket az emlékezet képei őrizték.

„Lapozgattunk” már Jákób „családi fényképalbumában”, amikor a családi események képeit élőképszerűen idéztük fel (lásd a 13-2. bejegyzést).

Most hasonlóan idézzük fel az angyali üdvözlet és a születéstörténet képeit. A gyerekek kis csoportokban kapják meg az események vázlatos „képleírását”, amihez olvassák el a megfelelő bibliai szakaszt, majd képzeljék el ez alapján az eseményt, és állítsanak be egy élőképet, ami az eseményt ábrázolja. Egy kis csoport több eseményt is feldolgozhat, sőt kis létszám esetén egyetlen csoporttal is dolgozhatunk.

grafika © Kelemen Czakó Rita

Képleírás:

• Gábriel angyal odalép Máriához, és köszönti őt – Lukács 1,26–28
• Mária megdöbben azon, amit az angyaltól hall – Lukács 1,29–37
• Mária alázatosan elfogadja Isten akaratát – Lukács 1,38
• József és a gyermeket váró Mária Názáretből Betlehembe utazik – Lukács 2,1–5
• Betlehemben Mária megszüli és jászolba fekteti a fiát – Lukács 2,6–7
• A környéken pásztorok őrködnek éjjel a nyájuk mellett – Lukács 2,8
• A pásztoroknak megjelenik Isten angyala, és üzenetet ad át – Lukács 2,9–12
• Mennyei seregek dicsőítik Istent – Lukács 2,13–14
• A pásztorok elmennek Betlehembe, ahol megtalálják a gyermeket és szüleit – Lukács 2,15–16
• A pásztorok elmondják az üzenetet, amit a gyermekről kaptak – Lukács 2,17–19
• Istent dicsérve térnek vissza nyájukhoz a pásztorok – Lukács 2,20

 

Egy kép a múltból: a szoba-istállós ház (Verbális-nyelvi, vizuális-térbeli, kapcsolati)

A Biblia elég szűkszavú a születés körülményeivel kapcsolatban, tudósítása két mondatba belefér. A második mondat utal a részletekre, amit sokan és sokféleképpen színeztek ki az idők során: „Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.” (Lukács 2,7)

Ha szabadjára engedjük a képzeletünket, akkor óhatatlanul a mi európai kultúránk képei elevenednek meg: a „szállás” szálloda, illetve valamilyen szálláshely, fogadó, esetleg lakóháznál kiadott szoba. A jászol pedig csak istállóban lehet. Holott a korszak lakáskörülményei miatt más helyzetben is elképzelhető a történet.

grafika © Kelemen Czakó Rita

A korszak egyszerű házaiban általában egy térben aludtak az emberek és az állatok. A ház egyetlen helyiségből állt, nem voltak közfalak, így szobák sem. A belső tér két szintre különült: a felső szinten volt a szoba (a „szállás”), itt laktak az emberek, itt volt a tűzhely is. Éjszakára gyékényt terítettek maguk alá, ezen aludtak. A szobából néhány lépcsőfok vezetett az alacsonyabban fekvő istállóba, ahol a juhok és a kecskék számára etetővályúk helyezkedtek el. Szóval, az emberek és állatok egy térben alvása nem volt olyan különleges, mint ahogy mi elképzeljük. Mégis, az egyszerű környezet különbözött az előkelő házak vagy a paloták kényelmétől és pompájától. A Messiás-király egy egyszerű ház istállórészében is születhetett, ami magyarázatot ad arra is, hogy a napkeleti bölcsek miért házban találtak rá, és nem istállóban. Az ellentét tehát az egyszerű ház és a palota között áll fenn, nem a ház és az istálló között.

Forrás

Lásd még itt: Ókori izraeli ház modellje

 

Készítsék el a gyerekek csoportmunkában egy ilyen szoba-istállós egyszerű ház belső terének modelljét papírdobozok, különböző papírok, pálcák és ágak, gyurma és egyéb anyagok felhasználásával. Ez lehet az idei betlehemünk, amit benépesíthetünk papírból, gyurmából készült állat- és emberalakokkal is.

 

 

A sorozat további részeit megtalálod a Történetmesélő Biblia / Ószövetség menüpont alatt.