Olyannak láttuk magunkat

4Móz 13,25–33 Ha valaki megkérne, hogy jellemezd magad öt jó és öt rossz tulajdonsággal, kevésnek éreznéd vagy soknak? Honnan ismeri meg az ember magát? Hármas jelzőrendszerünk van: mások véleménye (szülők, nevelők megjegyzései, dicséretei, barátok jellemzései), önmegfigyelés és Isten kijelentése. Az ember lassan beméri magát – jobb vagyok, mint ez, okosabb vagyok, mint az, csúnyább vagyok, […]

Olvass tovább

Isten szeretete félt minket

Péld 16,1–9 Isten szeretete nem féltékeny, hanem féltőn szerető. A kettő között igen nagy a különbség. A féltékeny önmagát félti, hogy nem marad meg a másik szeretetében, hogy nincs helye már a másik szívében. A féltőn szerető a másikat félti, hogy az elrontja az életét. Elengedi, mert nem tehet mást, hiszen viszontszeretni sem lehet kényszerből. […]

Olvass tovább

Az ember imádatra termett

Zsolt 144 A „ne imádd”, úgy is fordítható: ne borulj le, a „ne tiszteld” pedig = ne szolgálj mást! Ezért Izráel népe sosem volt hajlandó leborulni egyetlen ember vagy szobor előtt sem, csak Isten előtt. A leborulás mozdulata – a megadásé. Ha valaki előtt leborulok, az azt jelenti: „azt tehetsz velem, amit akarsz”. Ilyen átadás […]

Olvass tovább