február 2024 - Oldal 3 a 4-ből

Hitben járunk, nem látásban

2Kor 5,1–10

Egy régi mondás jutott eszembe az igét olvasva: „Ha csalódni akarsz, nézz másokra, ha csüggedni akarsz, nézz magadra, ha bízni akarsz, nézz Istenre!”

Nem szívesen vesszük tudomásul, hogy ez a Föld itt még nem a mennyország. Elvárnánk, hogy mások tökéletesek legyenek a szeretetben, hogy ne legyenek közöttünk sóhajtozók, hogy varázsütésre rendbe jöjjenek a dolgok.

Most azonban még távol vagyunk az Úrtól, ez az élet még csak reménységében hordozza az örök életet. Keveset látunk, sokat kell hinnünk. Hogyan éljünk hát? „Hogy kedvesek legyünk Neki” – őszintén, leplezetlenül, alázatosan. Mert eljön a pillanat – s ez még a mennyországba való dicsőséges bevonulásunk előtt lesz –, amikor meg kell állnunk ítélőszéke előtt, hogy számot adjunk felesleges szavainkról, gonosz gondolatainkról, fékezhetetlen indulatainkról.

Reménységünk az, hogy aki már most magára veszi az ítéletet, akinek az élete naponta Isten mérlegén, bocsánatában egyensúlyozódik, az kegyelemből tartatik meg.

Nem cselekedeteinkből élünk, hanem abból, hogy cselekedeteink megbocsáttattak.

Karl Barth

2024-02-14

04-4. Halak hálója

Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek, Gyerekszemmel

Életkorok: óvodás, alsós, felsős,
Képesség területek: drámajáték, élménypedagógia, ön- és társismeret, kapcsolat, barkácsolás, kézművesség, képalkotás, vizualitás,
Szervezési formák: hittanóra, csendesnap,
Tudomány területek: módszertani segédanyag,
Multimédia: kézműves oldal, film,

Képforrás: 123RF

Bibliai történet: Máté 13,47–48; Lukács 5,1–11; János 21,11
Intelligenciatípus: Egzisztenciális, kapcsolati, testi-mozgásos, vizuális-térbeli, önismereti
Tevékenység: A hal és háló szimbolikája, hálóvetés, halfogás dramatikus játékkal; papírhalak készítése egyéni karakterformálással; papír- és fonalháló készítése, hálófelület alkotása halakkal

Háló és halak (Egzisztenciális, kapcsolati, testi-mozgásos, vizuális-térbeli)

Jézus emberek halászaivá tette a tanítványait, így a keresztény ember jelképe lett a hal. Ám a hal magát Jézus is jelképezi, ami az ókeresztény korban titkos hitvallása volt a keresztényeknek. A hal görögül ikhthüsz, ami mozaikszóként: IKHTHÜSZ = Ieszousz Khrisztosz, Theou Üosz = Jézus Krisztus, Isten fia, Megváltó. A hal tehát Jézus Krisztust és a keresztényeket együtt jelképezi.

Jézus példázatában Isten országa hasonló a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle halat összegyűjt, ezután következik a halak válogatása (Máté 13,47–48). Figyelemre méltó, hogy a csodálatos halfogáskor a háló még nem bírja a terhelést, szakadozni kezd. Amikor a föltámadott Jézus szavára a halfogás megismétlődik, a halakkal megtelt hálót ki tudják vonni a partra, és nem szakad el. (János 21,11)

A háló kivetését, a halászatot eljátszhatjuk a gyerekekkel egy székekből épített hajóból egy hálódarabbal és papírhalakkal. A papírhalakat maguk a gyerekek készíthetik, egyéni karaktert adva a figurának.

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Gyerekszemmel / Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek menüpont alatt.

2024-02-14

Minden értetek van!

Napi áhítat

2Kor 4,15–18

Egy gyermek mindig felfelé néz, mert körülötte csupa felnőtt van, akiktől várja élete biztonságát, keresi bennük a szeretetet. Egy felnőtt sokszor a körülötte levőkre néz, mintha most is tőlük várná el ugyanezeket, s meg kell, hogy lepődjön, mennyire „kicsik”, akiket ő oly hatalmasaknak gondolt. Egy idős ember pedig újra felfelé kezd nézni, mert ő már tudhatja, minden csak azért történt egykor, hogy a „kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére”.

Rengeteget változunk életünk során, sok mindent elhagyunk, és sok minden elhagy minket. Külső emberünk is megromlik, de a belső újulhat napról-napra. Hogyan? Úgy, hogy átértékelődnek a dolgok. A „pillanatnyi könnyű szenvedések” perspektívát kapnak az „örök élet dicsőségére” nézve.

Megtanulunk a láthatatlanokra nézni, amik még feljebb vannak, mint az emberileg nálunk erősebbek, tapasztaltabbak. Megtanuljuk Isten céljait keresni életünk eseményeiben: nem az okokat kutatva, hanem a célt, az Isten dicsőségét.

Egy darázs repült be a konyhába. Nem akartam megölni, de azt sem, hogy bennmaradjon. Neki sem volt jó benn, hiszen elvesztette szabadságát. Azt találtam ki, hogy egy nagy gyufásdobozzal elkapom, visszaviszem az ajtóhoz, s ott kiengedem a szabadba. Vajon a darázs érezte-e a gyufásskatulyában a szabadulás eszközét…

2024-02-13

04-3. A csodás halfogás

Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek, Gyerekszemmel

Életkorok: alsós, felsős,
Képesség területek: mozgásos játék, ön- és társismeret, kapcsolat, nyelvi feladat, játék, ének, zene, ritmus,
Szervezési formák: hittanóra, csendesnap,
Tudomány területek: kortörténet, háttéranyag, módszertani segédanyag,

Képforrás: 123RF

Bibliai történet: Lukács 5,1–11
Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, testi-mozgásos, kapcsolati, egzisztenciális, zenei-ritmikus
Tevékenység: Beszélgetés a hálótípusokról, csoportháló „szövése” gombolyagdobással, történetfogás; történetolvasás: a csodálatos halfogás, beszélgetés történetvázlat szerint; a történet elmesélése csoportos szerephelyzetben; történet énekmondással

Csoportháló (Verbális-nyelvi, testi-mozgásos, kapcsolati)

Kérdezzük meg a gyerekektől, milyen hálófajták szerepeltek eddig a halászos történetekben? Emlékeznek-e arra is, hogy melyik hogyan működött? (kivetőháló / dobóháló, merítőháló, vontatóháló / kerítőháló)

Mit tettek a halászok a hálókkal, miután megérkeztek a halászatból?

Bizony, a halászok dolga volt az is, hogy a hálóikat megtisztítsák, kijavítsák, előkészítsék a következő halászatra. A hálórendezéshez pedig türelem kell, ahogy magához a halászathoz is.

Készítsünk most egy olyan hálófajtát, amivel nem halat fogunk, hanem történetet. A hálónk kerek lesz, ezért leginkább a dobóhálóhoz hasonlít. A neve pedig: csoportháló.

Álljanak a gyerekek egy nagy körbe, és válasszunk kezdő játékost. Adjunk a kezébe egy gombolyag vastag, erős fonalat. Egyik kezével fogja meg erősen a fonal végét, másik kezével dobja oda valakinek (aki nem a szomszédja) a gombolyagot. Aki elkapja, szintén fogja meg az egyik kezével a fonalat, a másikkal pedig dobja tovább valaki másnak. Igyekezzenek pontosan dobni a játékosok, hogy a társuk el tudja kapni a gombolyagot. Ha mégis leesik és elgurul, a játékvezető tud segíteni. Addig „szőjük” a hálót, míg elég sűrű nem lesz, és megtart egy-két nagyobb és könnyebb labdát vagy lufit.

Tegyen a csoport halászó mozdulatokat a hálóval és benne a labdákkal/lufikkal: Engedjék mélyre a hálót, majd lassan, mintha erőlködnének, emeljék fel és feszítsétek meg. Végül egyik oldalra borítsák (gurítsák) ki a fogást (a játékvezető fogadhatja és teheti félre).

Mielőtt megnéznénk a „halakat”, rendezni kell a hálót. A mi esetünkben ez azt jelenti, hogy szépen visszafejtjük és gombolyítjuk a fonalat, hogy legközelebb is használható legyen. Akinél a gombolyag van, tekerje vissza rá a fonalat, közeledve a következő fonaltartóhoz. Adja át neki a gombolyagot, aki folytassa a gombolyítást, a következő társ felé. A gombolyítást megkönnyíthetik a gyerekek, ha mélyre viszik vagy magasra emelik a hálót. A gombolyító mozgása megmutatja, melyikre van inkább szükség.

Ha a gomolyag készen áll a következő halászatra, nézzék meg a gyerekek, mit fogtak. A labdákon celluxszal ráragasztva, a lufikon alkoholos filccel rárajzolva halformák találhatók, bennük egy-egy kifejezés, ami megfelelő sorrendben a történet vázlatát adja:

Hálótisztítás

A mogorva Simon

A vándortanító

Evezz a mélyre

Kivetem a hálókat

A szakadozó hálók

Emberhalász leszel

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Miklya Luzsányi Mónika: Halászok a Genezáret partján – A csodálatos halfogás

1 fájl(ok) 411.81 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Gyerekszemmel / Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek menüpont alatt.

2024-02-13

Böjti morzsák

Ajánlások, Könyvajánló, Média, Ünnep

Ódor Fanna új könyvében is megszólalnak a Szívöltöztetés című adventi kötetből ismert Réka és Anya, Papa és Dédike. Rajtuk kívül még sok szereplő és nézőpont jelenik meg a böjti morzsaszedegetésben. A kötet önvizsgálatra és empátiára késztető írásai mindennapi olvasmányunkká válhatnak akár nagyböjt idején, akár más, elmélyülésre szolgáló, lelki csendességet kívánó időszakban. A gyereknézőpontot megszólaltató írások pedig alkalmasak otthon vagy hittanórán való felolvasásra is a gyerekek számára.

Alábbiakban a kötet két indító írását közöljük, ami a nagyböjti időszak indító egyházi hagyományához kapcsolódik.

Ódor Fanna: SZÍNE-VISSZÁJA
Böjti morzsák
Bódi Kati grafikáival

Parakletos Könyvesház, 2024

Ódor Fanna

Hisztihagyó kedd

– Anya, mi az a húshagyó kedd?
– A böjt kezdete.
– És mi az a böjt?
– A húsvét előtti negyven nap, amikor igyekszünk még jobban Istenre figyelni.
– És ehhez el kell hagyni a húst?
– A böjt azt jelenti, hogy valami számunkra fontosat elhagyunk, lemondunk róla, hogy jobban tudjunk Istenre figyelni.
– Mert Isten nem figyel ránk, ha húst eszünk?
– De, Ő mindig figyel ránk. Inkább a mi figyelmünkről van szó.
– De én nem tudok jobban odafigyelni, ha nem eszem húst. És amikor éhes vagyok, akkor csak arra tudok gondolni, hogy mikor eszünk már…
– Nem csak hússal lehet böjtölni. Régen ez volt a szokás. De bármit elhagyhatsz, amiről úgy érzed, hogy az segít közelebb kerülni Istenhez…
– Megvan!!!! Nekem ez hisztihagyó kedd lesz. Szerinted kibírom negyven napig, hogy ne hisztizzek meg ne nyafogjak?
– Ne tervezz olyan hosszan! Minden reggel határozd el, hogy MA nem teszem. Akkor naponta kibírhatod.

Szívező szerda

Kicsi Réka a lábát lógázva ült a kopott padon, és nézte, ahogyan nagyapja a hamarosan kezdődő kerti munkákhoz készíti elő a szerszámokat. Iskola után mindig Boldi papának mesélt először, hiszen a szülei estig dolgoztak.
– Képzeld, Papa, a katolikus hittanosokat ma elvitték a templomba, és mikor visszajöttek, maszatos volt a homlokuk. Szóltam Zsófinak, de azt mondta, hogy nem szabad lemosni. Hamuval rajzoltak a homlokukra keresztet, de nem tudta, hogy miért, csak azt, hogy még ne mossa le.
Boldizsár jóízűen mosolygott a megfogalmazáson, és letette az ásót, amit élezett, mert tudta, hogy ez hosszabb beszélgetés lesz. A kislány mellé telepedve kezdte magyarázatát:
– Ma van hamvazó szerda. Tavalyi barka hamujával rajzolnak ilyenkor a katolikus papok.
– Hamuval? Miért nem csillámporral vagy liszttel? – kérdezte tágra nyitott szemmel a kislány.
– Hát a csillámpor elég furcsán venné ki magát – kacagott fel a férfi –, de a liszt nem rossz ötlet. Viszont a hamunak jelentése van. Ilyenkor ugyanis azt mondják: „Emlékezz rá, hogy porból lettél, és porrá leszel.”
– Az mit jelent?
– A Biblia azt írja, hogy Isten porból teremtette az első embert… és amikor meghalunk, a testünk elporlik – jött a magyarázat.
Réka egy kis időre elgondolkodott. A tavasz kezdete volt. A fák némelyike már rügyezett, a ház mögötti árnyékos részen hóvirágszőnyeg fehérlett, pár kismadár civódott hangosan a még csupasz ágak között. Nehéz volt a halálra gondolni, miközben az élettől pezsgő tájat nézte. Pár perc múlva megszólalt:
– Miért kell erre emlékezni? Azt szoktad mondani, hogy amikor meghalunk, az olyan, mint a tél, és utána jön az örök tavasz a Jóistennél. Akkor miért emlékezzünk a télre? Az szomorú lenne, ha nem lenne utána tavasz. Miért nem a tavaszra emlékezzünk?
– Te mire emlékeztetnéd az embereket, Kedves? – adta vissza a kérdést Boldizsár.
Réka szeme felcsillant. Úgy tűnik, már készen volt a válasz:
– Én szívecskét rajzolnék a kezükre, hogy mindig lássák. Arra emlékeztetné őket, hogy az Isten szeret minket.
– Remek ötlet! – mondta a férfi.
– Van is tetkós filcem, amivel a bőrünkre lehet írni – lelkesedett be a kislány.
– Kihozod? – kérdezte a nagyapja.
Réka eltátotta a száját, majd ujjongva mondta:
– Persze! És rajzolhatok rád szívet? Te meg nekem, jó?
– Naná! Hogy mindig emlékezzünk a legfontosabbra.

2024-02-12

Hogy Jézus élete láthatóvá váljék

Napi áhítat

2Kor 4,7–11

Jézus élete úgy vált láthatóvá, hogy teste megtöretett, meghalt. Halálon át mutatta meg az életet. Mint a gabonamag, mely ha elhal, új életet terem (Jn 12,24), ha pedig nem hal el, akkor egymaga marad.

Amennyire igaznak tűnik ez olvasva a kényelmes szobában, annyira nehéz elviselni, amikor megtörténik valóságosan. Mi mindent kell átélnünk Pál szerint? „Szorongatást”, „kétségeskedést”, „üldözést”, „letiprást”. S ezt nem csupán a hitetlen világ részéről, hanem sokszor belül, a gyülekezetünkben is. Hitünk próbája ez. Az apostolt az késztette vallomásra, hogy a korinthusi gyülekezet megbírálta, megkérdőjelezte őt szolgálatában.

Megtöretett ezáltal, de nem csüggedt, hanem engedte, hogy láthatóvá váljék benne a Krisztus által nyert élet: szeretet, öröm, békesség. Tudott megbocsátani, sőt könyörögni azokért, akik meghurcolták. Ebben a látszólagos gyengeségben mutatva fel az igazi erőt, alázatot, szelídséget.

Semmi sem lehetetlen annak, aki hisz; semmi sem nehéz annak, aki szeret. Semmi sem fárasztó a szelídnek, és semmi sem elérhetetlen az alázatosnak.

Clairvauxi Bernát

2024-02-12

Mennyire fontos nekünk a kényelem?

Napi áhítat

Zsolt 106,24–25

Valakit egyszer megkérdeztek, hogy mit tartana meg a civilizációból, ha egyetlen dolgot választhatna. Azt felelte: „A meleg vizet.” Mi vajon mit választanánk?

Izráel a „házat” akarta választani a sátor helyett. A ház a biztonság jelképe, a sátor a kiszolgáltatottságé. Inkább kívánták az egyiptomi házat, mint a pusztai sátorozást. Ismerjük be, hogy egy hétig nagyon kellemes tud lenni a sátorozás, de egy egész nyáron, vagy egy egész évig…, s 40 évig?

Nem véletlenül lázadoztak a pusztában! Nagyon kellemetlen, ha az ember ki van téve a szomjúságnak, éhségnek, homokviharoknak, ellenségnek…

Egyiptom azonban a szolgaság helye volt a választott népnek. Kényelmes ugyan, de szolgaság. S életük a fáraó kegyétől függött.

Vajon mi mit választunk? A szabadságot a kiszolgáltatottsággal együtt, vagy a szolgaságot, de kényelmesen? Gondoljuk csak végig, hogyan döntött népünk, családunk különböző helyzetekben? Hányszor szült megalkuvást a kényelem szeretete?

Szélesre tárt karokkal kér bennünket, hogy teljes bizalommal hagyatkozzunk rá, mert egyedül Ő teszi életünket emberivé, s segít, hogy meghívásunk értelmében az Ő képére teremtett szabad istengyermekek legyünk. Krisztuson kívül nincs szabadság.

H. Boulad

2024-02-11

Mi a te „Egyiptomod?”

Napi áhítat

Zsolt 105,16–38

Egyiptom, mint a kísértés, vagy éppen a megőrzés helye, végigkíséri Izráel egész történetét. Az ókorban nagyhatalom, az egyik legkülönlegesebb ország, tele csodákkal. Máig csak érteni próbáljuk építkezésüket, vallásukat, gazdagságukat.

A fáraón keresztül Isten már József idejében is megmutatja, hogy Egyiptom az Ő eszköze, hogy szolgálja céljait. Itt tartja népét, míg felnövekednek, s nagy néppé lesznek. De a később bekövetkezett rabszolgaság nem célja, ezért a megfelelő időben a választott népnek ki kell jönnie ebből az országból.

Egyiptom tehát nem jó és nem rossz. Eszköz, amelyet nem szabad imádni az eszköz használója helyett, de nem szabad lenézni sem, mert Isten eszköze. Így lesz jelképpé: minden olyan dolog szimbólumává, mely időlegesen adatik az embernek haszonra, de amelytől el is kell szakadnia, ha Isten helyébe nőne, s ezzel tönkretenné életének célját.

Mi lett számunkra „Egyiptommá”? Mi az, amit csodálunk, ahová menekülünk, ha bajunk van, s amit azután „megmentőként” emlegetünk Isten helyett? Lehet, hogy minket is ki kellene már szabadítani valahonnan?

„Mindenki rabja lesz annak, ami legyőzte.” (2Pét 2,19)

2024-02-10

Valahonnan kifelé…

Napi áhítat

2Móz 15,1–18

Isten útja először valahonnan kifelé vezet. Ki az addig megszokott dolgokból, ki a szülői házból, ki a saját álmokból, tervekből. Ki, valahonnan kifelé. Mert először „ki” kell jönnünk ahhoz, hogy követni tudjuk Őt. A tanítványok elhívása is erről tanúskodik, de az egyház görög elnevezése is: ekklézia = kihívottak (közössége).

A parancsolat elmondja ebben Isten munkáját is: „kihoztalak téged”. Mert Ő nagyon jól tudja, hogy milyen nehezen mozdulunk ki abból, amiben vagyunk. Ezért hív. Magához hív, mint a kisgyermeket a szülők, amikor járni tanul, hogy el merjünk indulni. Nem céltalanul kell otthagyni mindent, hanem azért, hogy elhívatásunkat teljesíteni tudjuk.

Ha túlságosan erősek a „kötelékeink”, még el is szakítja őket. Csodákon keresztül szólít meg, vagy veszteségeken keresztül, hogy valahogy elinduljunk tespedő, céltalan, ülő vagy álló helyzetünkből.

„Kihoz” minket. Minél hamarabb megértjük célját, s keressük akaratát, annál több az esélyünk arra, hogy értelmes életet éljünk. Izráel népe nagyon nehezen „szakadt ki” Egyiptomból, újra meg újra megkérdőjelezte a kijövetel szükségességét – s így értelmetlenül pusztultak el mind egy nemzedéknyien.

Legyen ez számunkra intő példa, ahogyan mi is példává leszünk mindazoknak, akik körülöttünk élnek.

Lefegyverző hadműveletedben

naponta megadom magam.

Biztonságot csak tenyeredben,

békét csak tetőled, Uram.

Miklya Zsolt

2024-02-09

Aki hisz Őbenne…

Napi áhítat

Jn 3,16–18

Mit jelent hinni? Hogyan kell? Van-e benne növekedés? Aki hisz egyszer, az attól kezdve már mindig fog hinni? El lehet-e veszíteni? Mit kell tenni érte, hogy hihessünk, vagy egyszer csak „elér” minket Isten ajándéka?

A hit lényege, hogy mindig minden mozgásban van. Nincsenek lehetetlen dolgok, nincsenek reménytelen emberek. Hinni annyit jelent, hogy kaput nyitok Isten előtt, hogy megragadjon engem, s cselekedjen velem. Vegye kézbe a dolgaimat, irányítsa imádságaimat, legyek erejének eszköze mások életében. Ezért a hit folyamatosan növekszik. Lényege szerint tehát elveszíthetetlen.

Jézus neve annyit jelent: szabadító. Ez cselekvésének lényege: szabadítás minden megkötözöttségtől, előítélettől, elvárástól, hamisságtól, nyomorúságtól. Aki hisz benne, az átélheti szabadítását, akár naponként. Ez erősíti a kegyelemben és az engedelmességben.

Hinni tehát annyit jelent, hogy bekapcsolódhatunk a hatalmas tömegbe, akik viszik a lángot minden koron, minden nemzeten át, hogy elérkezzen a nagy nap, a győzelemé. Ahogyan az olimpiai lángot viszik városról városra, s hívnak mindnyájunkat, úgy kell Isten gyermekeinek is világítani a maguk útján, s hívogatni másokat a Jézus Krisztusban való hitre.

Amennyit hiszel, annyi a tied.

Füle Lajos

2024-02-08