Hogy Jézus élete láthatóvá váljék

2Kor 4,7–11

Jézus élete úgy vált láthatóvá, hogy teste megtöretett, meghalt. Halálon át mutatta meg az életet. Mint a gabonamag, mely ha elhal, új életet terem (Jn 12,24), ha pedig nem hal el, akkor egymaga marad.

Amennyire igaznak tűnik ez olvasva a kényelmes szobában, annyira nehéz elviselni, amikor megtörténik valóságosan. Mi mindent kell átélnünk Pál szerint? „Szorongatást”, „kétségeskedést”, „üldözést”, „letiprást”. S ezt nem csupán a hitetlen világ részéről, hanem sokszor belül, a gyülekezetünkben is. Hitünk próbája ez. Az apostolt az késztette vallomásra, hogy a ko­rinthusi gyülekezet megbírálta, megkérdőjelezte őt szolgálatában.

Megtöretett ezáltal, de nem csüggedt, hanem engedte, hogy láthatóvá váljék benne a Krisztus által nyert élet: szeretet, öröm, békesség. Tudott megbocsátani, sőt könyörögni azokért, akik meghurcolták. Ebben a látszólagos gyengeségben mutatva fel az igazi erőt, alázatot, szelídséget.

Semmi sem lehetetlen annak, aki hisz; semmi sem nehéz annak, aki szeret. Semmi sem fárasztó a szelídnek, és semmi sem elérhetetlen az alázatosnak.

Clairvauxi Bernát

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024