Melyik történetből jöttem?Bibliai történetkereső, történetépítő játék

Kitalálod-e, melyik történetről van szó? Ráismersz-e mutogatás vagy activity-módszer segítségével? Felismered-e egy másik történetben? Fel tudod-e építeni újra a történetet? El tudod-e mesélni bizonyos szavak kimondása nélkül? Megtalálod-e a Bibliában a szónyomait? Szónyomok alapján kitalálod-e, mi lehet az eredeti történet?

A játék 144 kártyát tartalmaz 72 ószövetségi és 72 újszövetségi történethez. A játékkártyákon a történetek kulcsszavai, kifejezései szerepelnek. Minden kártyán 9 szót/kifejezést találunk, három nehézségi szint szerint csoportosítva. A szavak, kifejezések segítségével többféle kitalálós, történetkereső, történetépítő és -mesélő, történetnyomozó játékot játszhatunk. A játékok hittanórai alkalmazására is találunk javaslatokat.

Nyolc éves kortól ajánljuk mindazoknak, akik ismerik a bibliai történeteket, vagy szeretnék (jobban) megismerni.

Játékok:

  • Szóra szó
  • Mozdulatra mozdulat
  • Történet-activity
  • Történetben történet
  • Szóadogató
  • Történetmesélő tabuszavak nélkül
  • Történetnyomozó

Fejlesztési területek:

  • Verbális kommunikáció
  • Intuíció
  • Rugalmas gondolkodás
  • Bibliaismeret
  • Kreativitás
  • Szövegalkotás

Megvásárolható a keresztyén könyvesboltokban vagy megrendelhető itt a web-boltunkban.

Fotó © Jaap Doedens

Pál utazásának sok emléke megtalálható Görögországban, az emlékhelyeket legtöbbször a helyi orthodox közösség gondozza. A legkeletibb görög emlékhely a bibliai Neápoliszban, a mai Kavála városában található a Szent Miklós templom bejárata előtt. A hagyomány szerint Pál és vele az evangélium itt ért európai földre. Az emlékmű bizánci mozaikképe egymás mellé vetíti Pál álmát Tróászban és a neápoliszi partraszállást, a kettő közt a tengerszoros látszik (ApCsel 16,8–12).

 

Pál emlékműve a Szent Miklós templom előtt Kaválában, az egykori Neápoliszban, Filippi kikötőjében – fotó © Jaap Doedens

 

Filippitől északra az első falu neve Lydia. Az első európai keresztyén emlékére szép emlékhelyet építettek azon a helyen, ahol Pál megkeresztelte Lídiát. A Zigaktis nem nagy folyó, inkább mély és gyors patak, két oldala kőlépcsőkkel van kirakva, kereszteléskor ide ül le a gyülekezet. A két alsó lépcső olyan közel van, hogy át lehet lépni.

 

Lídia keresztelésének helye Filippi mellett – fotó © Jaap Doedens

 

A Bibliában nem találunk pontos leírást, hogy az első keresztyének hogyan végezték a keresztelést. Feltételezzük, hogy Keresztelő János példájára, ahol volt alkalmas víz, ott teljes vízbe merítéssel kereszteltek. A görög orthodox egyházban a csecsemőket kereszteléskor egy pillanatra a pap belemeríti a templomi keresztelőmedencébe. Ettől az általános gyakorlattól itt Lydia faluban eltérnek, a folyócskából merítenek vizet, és azzal öntik le a gyermek fejét vízzel.

Filippitől délre a Pál által is végigjárt ókori út, a Via Egnatia egy szakasza nagyon jó állapotban van. Minden évben nagyobb zarándokutat szerveznek Lídia keresztelőhelyétől a Neápolisz közelében levő Szilász kolostorig, így ez az útszakasz szépen rendbe van téve.

 

Via Egnatia Filippi közelében – fotó © Jaap Doedens

 

A második misszói út során Pál Athénba, az akkori görögség szellemi fővárosába is elment. Mivel olyan dolgokat hirdetett, ami alapvetően új volt, a város vezetői elé idézték. A városi tanács az Areopágoszon ülésezett, ami görögül Areosz pagosz, azaz Árész dombja. Árész a görög mitológiában a háború istene volt, a római Mars megfelelője. Ha háborúzni akartak, az Akropolisz lábánál levő lapos sziklatömbön jött össze a haditanács, később a városi tanács is, amit az ülések állandó helyéről szintén Areopágosznak neveztek. Pált itt hallgatták meg, és ő hosszabb beszédet tartott a város vezetői előtt (ApCsel 17,22–34).

 

Athéni látkép az Akropoliszról, előtérben az Areopágosz – fotó © Jaap Doedens

 

Pál Athénból Korinthusba ment, és másfél évig munkálkodott a városban az Úr kijelentése alapján: „Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban.” (ApCsel 18,9–10)

A város emeletes palotái egy későbbi földrengésben összedőltek, de jó állapotban megmaradt a helytartói palota terasza, ahol a helytartó a helyiek panaszos ügyeiben ítélkezett. Ide hozták a vádlói Pált is, Gallió helytartó elé, aki diplomatikusan elutasította a vallási vitában való ítélkezést (ApCsel 18,12).

 

Apolló templomának maradványai a korinthusi romkertben – képforrás: 123RF

 

A romkert melletti múzeumban láthatók a helyi ásatásokon talált használati tárgyak, többek között egy bronzlapból készült tükör is. Bizonyára sokat kalapálták, csiszolták, míg valamilyen képet lehetett látni benne. Valami ilyenre gondolt Pál, amikor azt mondta, hogy most még csak tükör által homályosan látunk: „Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten.” (1Korinthus 13,12)

 

Ókori fémtükör a korinthusi múzeumban – fotó © Jaap Doedens

 

 

Közzéteszi: Győri István, református lelkész, egyetemi tanár

Fotó: Jaap Doedens

 

Használati jog típusa:
  • Az általam (mint szerző, közzétevő által) feltöltött anyag engedélyem nélkül kereskedelmi forgalomba nem hozható.
  • Valamint:
  • a szerző engedélyével belső használatra, oktatási célra sokszorosítható, másutt azonban nem publikálható.

Fotó © Jaap Doedens

Pál apostol útja Macedónián keresztül, a „második missziói út”

 

Ha valaki gyalog megy hosszabb útra, azt szoktuk mondani, hogy az apostolok lován közlekedik. A legtöbb bibliakiadás végén van színes térkép, ami jól mutatja, hogy Pál apostol mekkora utakat járt be gyalog. Nagyon komolyan vette, amit Jézus a tanítványok kiküldésekor mondott: „Ne vigyetek magatokkal se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekben, se tarisznyát az útra, se két felsőruhát, se sarut, se botot.” (Máté 10,9)

Pálnak sem volt vagyona, és ahol hosszabb időt töltött el, mint pl. Korinthusban, ott kétkezi munkájával keresett megélhetést. Éjszakai takarója az egyetlen köpenye volt. Mikor fogságba került, kéri is, hogy ezt az egyetlen „vagyontárgyát” Timóteus hozza el neki: „Köpenyemet, amelyet Tróászban Karposznál hagytam, hozd el, amikor jössz; hozd el a könyveket is, de főként a pergameneket.” (2Timóteus 4,13)

Hajóra csak akkor szállt Pál, ha útközben nem volt dolga, és gyorsan kellett odaérni valahova. Hosszabb korinthusi tartózkodása után Kenkreából hajón ment át Ázsiába. Harmadik missziói útja során viszont gyalog tette meg az út nagy részét Görögországból Tróászig, és csak a közeli Asszoszban szállt hajóra. Útiterve az volt, hogy Efezus mellett csak elhajózik, hogy ne kelljen időt töltenie Ázsiában. Sietett, hogy lehetőleg pünkösd napjára Jeruzsálembe érkezzen. (ApCsel 20,14–16).

Amikor korábban, második missziói útja elején látomásban hívást kapott, hogy jöjjön át Macedóniába, természetes volt, hogy a viszonylag keskeny tengerszoroson kísérőivel hajón keltek át. Elkísérte Szilász és Timóteus, és az első állomásig, Filippi városáig vele tartott Lukács is, amit onnan tudunk, hogy erről az útszakaszról többes szám első személyben ír (pl. elhajóztunk, mentünk; ApCsel 16,11–16). Amikor Pált és Szilászt Filippiben börtönbe vetik, oda kísérőként már nem mehet velük, és az elbeszélés többes szám harmadik személyben folytatódik (pl. elengedték őket, tovább mentek, stb.).

 

Pál és Szilász börtöne Filippiben – fotó © Jaap Doedens

 

Ha megkérdezhettük volna Pált, hogy Tróászból miért nem szállt hajóra, hogy eljusson Athénba, valószínűleg ezt mondta volna: „Ha hajón megyek, ott néhány emberrel találkozom, ha gyalog járom végig Macedóniát, eljutok azokba a városokba, ahol zsidók élnek, és van zsinagógájuk, ahol szólhatok nekik Jézusról. Tudom, hogy nagyobb fáradság, de az Úr ad erőt hozzá.

 

Színház Thesszalonika piacán, ahol Pált bevádolták – fotó © Jaap Doedens

 

Pál tehát, amikor partot ért Neápoliszban, és ezzel európai földre ért, gyalog indult el nyugat felé, amihez nagyon jó útvonalat adott a mai Balkán-félszigetet átfogó római út, a Via Egnatia. A rómaiak nagy útépítők voltak, ha szükséges volt, a katonaság is ezeken az utakon mozgott, ezért szokták a római főutakat hadiútnak is nevezni. Békeidőben a kereskedők használták az utakat, ha szekérrel árut szállítottak, vámot fizettek, de gyalogosan a római polgárok szabadon járhattak a főutakon. Pál római polgár volt, és élt a lehetőséggel, hogy kísérőivel együtt erre mehetett. A Via Egnatia keleti végpontja Büzantion volt, a későbbi Konstantinápoly, ma Isztambul, a Márvány-tenger partján, nyugati vége pedig az Adriai- tenger partján Dyrrachium, ma Durrës, Albániában. A mintegy 1100 kilométeres utat a hegyes vidéken úgy tervezték meg, hogy a mai mérnökök sem tudnának jobb útvonalat találni, a mai főutak sok helyen 100-200 méterre párhuzamosan futnak.

Pálék az ApCsel 16,11 szerint Neápoliszban értek partra, innen a főút Filippibe vezetett. Ma a közben levő hegyen átvezető szerpentines úton a távolság 17 km, az akkori úton ez 15 km volt, így valószínűleg egy nap alatt odaértek. A helyi hagyomány szerint Neápolisztól 5 km- re a hegytetőn nagyobb pihenőt tartottak, később ezen a helyen kolostort építettek.

Aki ma érkezik erre a vidékre, az autópályán Kavála felé kell menni, ez Neápolisz mai neve. Ha a város előtt letérünk a hegygerincre épített autópályáról, a 12. sz. főúton jutunk be a városba, az autópálya-lehajtónál jobbra áll ma is a Szilász-kolostor. Innen a város felé, az 57. km táblánál egy keskeny mellékút vezet le a völgybe, ez 100 méter múlva keresztezi az ókori főutat, de sajnos itt a növényzet annyira benőtte, hogy sétálni nem lehet rajta. A városban, a mai kikötő közelében találjuk a Szent Miklós templom előtt Pál parta szállásának emlékművét, az ókorban idáig benyúlt a tengeröböl. Ha innen megyünk Filippi, mai nevén Krinides felé, a hegygerinctől egy km-re a mai főút mellett balra megtalálható az ókori főút szépen megmaradt szakasza, ezt a közelmúltig erdészeti útként használták, így jól járható.

 

A béreai Szt. Pál emlékmű egyik mozaikképe – fotó © Jaap Doedens

 

Filippiből Pálék Thesszalonikába, majd Béreába mentek tovább. Thesszalonikában néhányan örömmel fogadták a Krisztusról szóló örömhírt, mások felforgatónak nevezték őket, így menekülniük kellett. A béreai zsidók teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy igaz-e, amit Pál mond.” (ApCsel 17,11) A béreai emlékmű Pált és az őt hallgató béreai gyülekezetet ábrázolja. Az első sorban ülő ember is könyvtekercset tart a kezében, amin egyetlen szó olvasható ki, a görög TIC – tisz jelentése kicsoda. Ez volt a kérdés, hogy ki a megváltó, kicsoda Jézus, ezt hirdette Pál mindenütt, akár gyalog, akár hajóval érkezett.

 

 

Közzéteszi: Győri István, református lelkész, egyetemi tanár

Fotó: Jaap Doedens

 

Használati jog típusa:
  • Az általam (mint szerző, közzétevő által) feltöltött anyag engedélyem nélkül kereskedelmi forgalomba nem hozható.
  • Valamint:
  • a szerző engedélyével belső használatra, oktatási célra sokszorosítható, másutt azonban nem publikálható.

Mit jelent lázadni kamasz- és ifjúkorban? Keresni a határainkat. Ami nem mindig egyezik a környezetünk, a társadalom által felkínált határokkal. Pedig gyakran elhívás, elhivatottság áll a háttérben, akkor is, ha nem lesz belőle világra szóló teljesítmény. Annak a 25 nőnek a története azonban, akikről a könyv szerzői mesélnek, figyelemre méltó, és máig megőrizte, őrzi az emlékezet, hiszen némelyikük most is közöttünk él.

Lányok, nők, asszonyok, akik nem mindennapi nehézségeken lettek úrrá, és sokszor képtelenül merésznek tűnő célokat értek el. Akik hittek elhívásukban, és így képesek voltak másokért dolgozni akkor is, ha a környezetük megpróbálta erről lebeszélni őket. Akik elavult szokásjogon, egyéni és történelmi tragédiákon, betegségen, szorongáson felülemelkedve végezték el feladatukat, és mutatnak ezzel példát nekünk, olvasóknak, lányoknak és fiúknak, nőknek és férfiaknak egyaránt.

A mesegyűjtemény 25 izgalmas életű és lenyűgöző teljesítményű magyar nő portréját rajzolja meg, Árpádházi Szent Erzsébettől Hugonnai Vilmán át egészen a kortársakig. A mesék szerzői és illusztrátorai maguk is elismert írók, illetve grafikusok, akiknek élete és művei láttán az olvasók remélhetőleg kedvet és erőt kapnak határaik megismeréséhez és álmaik megvalósításához.

 

Írta: Kiss Judit Ágnes, Mesterházi Mónika, Miklya Luzsányi Mónika, Molnár Krisztina Rita, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina

Illusztrálta: Békés Rozi, Bódi Kati, Bölecz Lilla, Hitka Viki, Kőszeghy Csilla, Makhult Gabriella, Molnár Jacqueline, Nagy Diána, Rofusz Kinga, Sásdi Laura, Schall Eszter, Szegedi Katalin

Szerkesztette: Szlukovényi Katalin

Tartalom

1. Árpád-házi Szent Erzsébet
2. Zrínyi Ilona
3. Czinka Panna
4. Brunszvik Terézia
5. Wesselényi Polixéna
6. Bányai Júlia
7. Hugonnai Vilma
8. Jászai Mari
9. Bédy-Schwimmer Rózsa
10. Slachta Margit
11. Molnár Mária
12. Vendl Mária
13. Kol Erzsébet
14. Pécsi Eszter
15. Karády Katalin
16. Gobbi Hilda
17. Ata Kandó
18. Polcz Alaine
19. Ország Lili
20. Mészáros Márta
21. Monspart Sarolta
22. Péterfy Bori
23. Polgár Judit
24. Hozleiter Fanny
25. Király Szilvia

Képforrás: 123RF

„Ami a szíveden… az a szádon.

Ugye jó lenne, ha mindig ki tudnánk mondani? Ám az lehetetlen, hogy mindent kimondjunk, ami a szívünket nyomja vagy foglalkoztatja. Ilyenkor magunkban hordjuk, és magunkban beszéljük ki. Sőt, akkor is magunkban beszélünk, ha van kinek elmondani különben. Ám nemcsak kimondani, hanem dúdolgatni, mondókázni és leírni is lehet. Próbáld csak ki! Ami a szíveden… mondd ki, mondókázd ki magadban, aztán írd le valamilyen formában. Lehet belőle mese, történet, levél, napló, gondolatbeszélgetés, de lehet mondóka, monológ, vers és dal, akár még énekelve, dúdolgatva is.

Szóval, ami a szíveden, az ne vesszen el, írd le nekünk, Író Cimboráknak, és mi igyekszünk válaszolni, akinek tudunk.”

Ezekkel a gondolatokkal hívták cimboráskodni a a kiskunfélegyházi Dózsa György Általános Iskola diákjait az Író Cimborák (kortárs magyar gyermek- és ifjúsági irodalmi alkotóműhely) alkotói. A gyerekek pedig mondták, mondókázták gondolataikat az őket legjobban foglalkoztató kérdésekről. Ezek közül 41-et választottunk ki, és küldtünk el a Cimboráknak. Javítatlanul, hiszen az esetleges hibák szerves részei a gyermeki nyelvhasználatnak. Az írók alakították ki a központozás, sortördelés végleges formáját azokban a szövegekben, amelyekre válaszoltak saját írásaikkal. Ők is sokféleképpen szólaltak meg: versben és prózában, mesében és elbeszélésben, levélben, sőt a zene nyelvén is. A következő fázisban egy másik nyelvet hozott játékba a projekt, rajztanárok irányításával illusztrációk készültek az írásművekhez.

A több hónapos előkészítő munka után a közös gyerek-felnőtt írások és az illusztrációk az Író Cimborák blog Mesefolyamán jelentek meg 2018 tavaszán. Az alábbi tartalomjegyzéken keresztül a teljes anyag elérhető (címre kattintva), és mint egy gyermekantológia, böngészhető.

További böngészésre hív a suli-galéria, amelyben azok az írások is szerepelnek, illusztrációval együtt, amelyekre nem készült felnőtt válasz: https://amiasziveden.blogspot.com/

Tartalom

Család, példázatok:

Zoli és Acsai Roland: Miért kétnapos a hétvége?

Sinkó Emma és Békés Márta: Mért utálom a bátyámat?

Zoboki Botond és Várfalvy Emőke: Boti és a kívánságbaró

Téti Lili és Miklya Luzsányi Mónika: Egyetlen kívánság

Tacsi és Miklya Zsolt: Kutyahegyibeszéd

Cicamica 0648 és Kiss Lehel: A vízzel nem lesz gond

Pizza és Várfalvy Emőke: A marcona meggy

Vilmányi Hanna és Simon Réka Zsuzsanna: Nagypapa nyulai

Ladányi Dorina és Majoros Nóra: Dédipapi órái

Brimo Jasmin és Miklya Luzsányi Mónika: Yasmin

„Szív” és Széchey Rita: A szabálytalan szőnyeg

Kha’Zix és Tasi Katalin: Igazságmese

Suli, világ és titkok

Jankó Evelin Emese és Smelka Sándor: Szürke marhák és okostelók

Cseri Inez és Miklya Zsolt: Varrírónő

Juhász Dóra és Nagy Izabella: negyvenöt perc

Fekete Norbert és Csík Mónika: Spenótpuding

Horváth Emma és Békés Márta: Héderű

Barca fan és Miklya Zsolt: Felelős csend

Ábel Hanka és Csík Mónika: Nyári sós

„Kert” és Miklya Zsolt: Kerti tan

Phoenix és Nagy Izabella: egy világ

TonyPapPa és Magolcsay Nagy Gábor: Hangulatinga

Csertő Tímea és Szabó Imola Julianna: Titkos üzenet egy ki nem fogható haltól

Barátság, kapcsolatok, konfliktusok

Pillangó 2.0 és Békés Márta: Nyomasztó

Polgár Sándor és Nagy Izabella: légyszi monddmár!

Pizza és Turbuly Lilla: Volt egy…

Vándor és Mészöly Ágnes: A teszt

Balla Zsófia és Széchey Rita: Kintsugi

Brimo Minan – Tasi Katalin: Levél az Ismeretlen Hetedikeshez

Józsi bá medvéje és Békés Márta: Jegyzőkönyv

Pizza és Várfalvy Emőke: Barátbeszerző

Fodor Lili, Fodor Zita és Széchey Rita: Muffin és Senorita

Talárcsik Réka és Nattán-Angeli Nóra: CIDRI

Vándor és Németh Eszter: Vándornak

 

A CikCakk magazin új számában az álmok világába pillanthatsz be. A bibliai hősök kis és nagy álmai mellett megtudhatod, miről álmodik egy eszkimó gyerek, vagy aki a Szaharában, netán a Himalája hegycsúcsai között él. A saját álmaidról is megtudhatsz sokat, és arról is, miről álmodnak az állatok – vagy éppen a számítógép. Tanácsokat kapsz többek között ahhoz, hogyan építsd meg a saját Minecraft-világodat.

 

Gondoltál már arra, miről álmodik a moha és a mamutfenyő? Vajon melyik álmodik arról, hogy mit jelent mohának, vagy mit jelent mamutfenyőnek lenni?

Álmok az erdőben – ízelítő olvasmány a lapszámból.