Üzenet – Téma:

* Az elégedetlenség vétekbe sodor.
* Az Atya visszafogadja a vétkeseket. Bármikor mehetsz hozzá.

Előzmények:

Az Úr Jézus két példázatot mondott a farize­usok és az írástudók ama megjegyzésére, hogy Ő a vámszedőkkel és bűnösökkel eszik együtt.

Példázat:

A harmadik példázat is az „elveszett”-ről szól:

Egy embernek két fia volt. A fiatalabb azt mondta az édesapjának: „Add ki nekem a vagyon rám eső részét.”*

Az apa megosztotta a vagyonát a két fiú között.

Nem sokkal azután a fiatalabb fiú összeszedte mindenét, és elköltözött egy távoli országba. Ott olyan tékozló módon élt, hogy rövid idő alatt elfogyott a pénze.

Akkor nagy éhínség támadt abban az országban. Az ifjú nélkülözni kezdett. Elment az egyik polgárhoz, aki kiküldte a földjére disznókat legeltetni (ami egy zsidó számára nagyon piszkos munka, mivel a disznó az ő számára tisztátalan állat).

Az ifjú éhezett, és szívesen jól lakott volna azzal a moslékkal is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki. (Valószínűleg a disznók a legelés után otthon még moslékot is kaptak).

Elkezdett gondolkodni a helyzetén. „Az én apámnak hány bérese* bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.”

Útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor meglátta az édesapja, és megszánta. A fiához futott, átölelte és megcsókolta őt.

A fiú így szólt apjához: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek.” (Ugyanis örökségét már kikövetelte és eltékozolta!)

Az apa azonban azt mondta szolgáinak: „Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.” (A fiút édesapja így visszahelyezte fiúi méltóságába: megkapta a legszebb ruhát, a gyűrűt és sarut. A rabszolgák nem viseltek sarut. Megbecsült vendégként bántak vele, mert a különleges alkalmakra hízlalt borjút vágták le.)

És vigadoztak.

Az idősebb fiú a mezőn volt. Amikor a ház közelébe ért, hallotta a zenét és a táncot*. Előhívott egy szolgát, és megkérdezte, hogy mi történik itt.

A szolga elmondta: „A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt.”

Akkor az idősebb fiú megharagudott; nem akart bemenni.

Apja kijött, és kérlelte, hogy jöjjön be, vegyen részt az ünnepségen. Ő azonban azt mondta az apjának: „Látod, hány esztendeje szolgálok neked, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút.” (A kecskegida csekélység volt a hízott borjúhoz képest.)

Az apa azt felelte: „Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.”

Az apának sajnos még egy „elveszett” fia volt, az idősebb!

(A tékozló fiút minden más nyelvben elveszett fiúnak nevezik. Csak a magyarban tékozló fiú. Ezért van az édesapának két „elveszett” fia! A fordító megjegyzése.)

Néhány megjegyzés a példázathoz:

A tékozló fiú példázata a legmegragadóbb a három példázat közül. Tisztán emberi történet. A hétköznapi szóhasználatban is beszélünk „tékozló fiúkról és leányokról”, akik elhagyják a szüleiket, a családot és/vagy a barátokat, hogy belevessék magukat az állítólag élvezetes életbe.

Itt újra szó van egy elveszett visszakerülése fölötti örömről. De most valami új történik: az elveszettet nem megkeresik és megtalálják, mint az első két példázatban, hanem magától jön vissza. Keresés helyett itt várja az apa elveszett fiát, s mikor közeledni látja, maga megy eléje.

A fiatalabb fiú elveszett minden jó számára, elveszett az apja számára. Azoknak is példája, akik nincsenek megelégedve a mennyei Atya gondoskodásával, a nyugalommal és biztonsággal, a mindennapok megszokott kicsi dolgaival, hanem elmerülnek a látszatboldogság világába.

A fiatalabb fiú kikövetelte a részét. Nem akart várni az örökséggel apja haláláig. Ez annak az embernek a képe, aki ebben az életben akar élvezni, és nem vár az örök élet boldogságára.

Végső szükségében jut eszébe az apai ház bősége. Idáig jutott. Nem mer többé a fiú kiváltságos helyzete után vágyakozni, megelégedne azzal is, ha béres lehetne apja gazdaságában.

Ebből a nyomorúságból születik gyakran a vágy a mennyei Atyánál való elrejtettség után.

Az egyetlen, amit az ifjú tehet helyzete javítására, hogy bűnbánattal visszamegy az apjához. Ez a megtérés valójában. A bűnös alázata Isten előtt.

Az apa szánalommal telve siet a fia elé, átöleli és megcsókolja.

Ez Isten könyörülő szeretetének képe a megtérő bűnös iránt.

Isten kegyelme teljes. A bűnös fiúként térhet vissza az Atyához. Visszaadják becsületét, mint a fiúnak apja, aki felöltözteti, gyűrűt húzat az ujjára, sarut a lábára: A szegény csavargóból ismét fiú lesz.

Az idősebb fiú annak a képe, aki igaznak tartja magát. Ilyennek képzelték magukat a Jézus körül levő farizeusok és írástudók is.

Az idősebb fiúval nem lehet beszélni. Nem akar örülni testvére visszatérésének. Megveti őt, és apját igazságtalansággal vádolja. Ő, aki megérdemelt volna egy kecskegidát, nem kapta meg, de annak, akinek semmi joga többé, levágták a hízott borjút. Az idősebb fiú nem tudja, mi a kegyelem és megbocsátás. Aki jónak és igaznak tartja magát, nem gondol arra, hogy neki is szüksége van megtérésre.

Ő az apa szeretetét sem ismeri. Szemére veti, hogy ő soha semmit sem kap tőle. Az apa figyelmezteti rá, hogy az egész vagyon az övé. Szabadon rendelkezhet minden fölött.

Jegyzetek:

Örökösrész – Az 5Móz 21,17 szerint Izráelben az idősebb fiú apja vagyonából kétszeres részt kapott örökségül. A példázat esetében kétharmad rész volt az övé, egyharmad a fiatalabbiké.

Béresek – Bizonyos munkára felfogadott férfi napszámosok.

Tánc – Körtáncról lehetett szó, amikor összefogózva táncolnak és énekelnek.

Énekek:

Református énekeskönyv: 6:1-2; 61:1.3-4; 205:3,7-8; 207: 7; 220; 256
Jertek, énekeljünk: 65:3-4; 123; 142:1-2; 197
Harangszó: 39
Dicsérjétek az Urat!: 15; 27:1; 30; 40; 55:1.3; 65; 74
Erőm és énekem az Úr: 14; 23; 52; 56:1-2.4; 65; 97

Megjegyzések:

Elégedetlenség – A fiatalabb fiú nincs megelégedve az apai háznál levő élettel. Többre vágyik. Ezt látjuk körülöttünk is, nem csak a családokban, hanem egyházainkban is. Ifjak és öregek elhagyják a mennyei Atya közelségének nyugalmát és biztonságát, hogy múló élvezetet keressenek. Kötelességünk ettől óvni a gyermekeket. E világ talmi csillogása mindenféle módon engedetlenségre akar csábítani minket.

Öröm a megtérésen – Az apa örül visszatérő fiának. A mennyei Atya ugyanígy vár minden megtérőt.

Figyelmeztetés az önhitt embereknek – Az idősebb fiú példája figyelmeztetés az önigazak számára, akik azt hiszik, hogy nincs szükségük megtérésre. Ők maguk utasítják el Istent. Felismerjük-e magunkat Isten igéjéből?
Kérdezzük meg a gyerekeket: Mikor mégy orvoshoz? Ha egészséges vagy? Nem, hanem amikor beteg. Ez a helyzet az Úrhoz való menetellel is: ha azt gondolod, hogy nagyon jó vagy, sohasem követsz el bűnt, akkor nincs szükséged bocsánatra.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Távollét az otthontól, a honvágy. „Mindenütt jó, de legjobb otthon.” (* **)
  • A bűn, a vétek és azok következményei. Az elégedetlenség, mint vétkeink gyakori oka. (** ***)
  • Megbocsátás, a vétkező el- és visszafogadása. Az apai (atyai) szeretet. A megbocsátani nem tudás. (** ***)

Magyar nyelv és irodalom / Tánc és dráma

  • A példázat dramatikus feldolgozása a párbeszédek kibővítésével. (* ** ***)
  • A példázat „mesés” párhuzama egy bábjátékon keresztül. (*)
  • A példázat feldolgozása bábjáték formájában. (**)
  • Énekes-táncos elemek (körtánc) beépítése a dráma- és bábjátékba. (**)
  • A bibliai példatörténet fázisainak helyes sorrendje képek sorbarendezésével. Vázlatírás. A történet elmondása szóban, megfogalmazása írásban. (**)
  • „Mindenütt jó, de legjobb otthon” – Beszélgetés és elbeszélő fogalmazás írása a közmondás alapján. (**)
  • Petőfi Sándor: Füstbe ment c. versének összehasonlítása a tékozló fiú példázatával: távollét az otthontól, hazatérés, szülői szeretet. (**)
  • A példázat mai párhuzama dramatikus feldogozásban. (***)
  • A példázat és mai változatának dramatikus előadásához (vagy előadása nyomán) szövegkönyv írása párbeszédes formában. (***)
  • A példázat és mai párhuzamának megfogalmazása írásban, valamelyik szereplő nevében. (***)
  • Egy mai „tékozló fiú” és apja levélváltása. Írásbeli fogalmazás levélformában. (***)
  • Ady Endre: Az Úr érkezése c. versének és a tékozló fiú példázatának összehasonlítása gondolati szinten. Verstanulás, versmondás. (***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

  • Kirakójáték készítése. Műveletek: színezés, nyírás, ragasztás (kasírozás). Egyéni és csoportos játék (forma- és színfelismerés) a kirakóval. (*)
  • Kirakójáték készítése a példázat fázisaihoz kapcsolódva. A kezdő fázis rajzi ábrázolása. A történet fázissorának összeállítása az összeillesztett képek segítségével. (**)
  • Fakanálbábok (vagy síkbábok) készítése a példázat előadásához fonal, textilhulladék, papírzacsó felhasználásával. Jellemző karakterek megjelenítése. (**)
  • Beszélgetés Rembrandt: A tékozló fiú hazatérése c. festménye és hasonló témájú grafikái alapján a kép (képek) és a példázat kapcsolatáról, a kifejezés eszközeiről. (***)
  • Illusztrációk készítése a példázathoz vagy mai változatához grafikai eszközökkel. (***)
  • A példázat egy jellemző képének ábrázolása rajzzal, ill. festéssel. A formák, színek és a kompozíció kifejező szerepe. (***)

278

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Ha egy bűnös megtér, öröm van a mennyben.
* Isten számára drágák, értékesek vagyunk.

Előzmények:

A farizeusok és írástudók zúgolódtak, hogy Jézus a vámszedőkkel és bűnösökkel érintkezik. Az Úr Jézus három példázatot mondott erre nekik. Az első az elveszett juhról szólt.

Példázat:

Ez a példázat is az elveszettről szól:

„Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája* van, és elveszít egy drahmát, vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja?

És ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem.

Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek.”

Néhány megjegyzés a példázathoz:

Ez megerősítése, de kibővítése is az elveszett juh példázatának.

Ismét az „elveszett” megkereséséről, annak megtalálásáról és az angyalok öröméről van szó.

A megtalált drahma a példázatban a megtért ember modellje. A megtérés a Szentlélek kereső munkájának eredménye. A tétlen elveszettet megragadja Isten Lelke.

Az asszony szorgalmasan keresi azt az elveszett drahmát. Mindent kitakarít! Ilyen tüzetesen keresi Isten Lelke az elveszettet!

Miután a drahmát megtalálta, az asszony összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, hogy vele örüljenek. Nagyon fontos, hogy örömünket megosszuk másokkal. Mi inkább arra vagyunk hajlamosak, hogy problémáinkat és szomorúságunkat osszuk meg, ne az örömeinket. De ha megtesszük is, nem egyszer tapasztaljuk, hogy mások nem örülnek velünk.

Isten angyalai örülnek a megtérő bűnösnek. Nem maguknak örülnek, hanem mindennek, ami Isten dicsőségére van. Csak itt, a Lk 15,10-ben fordul elő, hogy az angyalok örülnek.

Jegyzet:

Drahma – Egy drahma csekély értékű pénz volt Izráelben, de azért nem értéktelen: egy napszám értéke. (Forintban nem tudjuk meghatározni annak változó vásárlási értéke miatt). Egyik magyarázat szerint a tíz drahmát az asszony még vőlegényétől kapta, és láncba fűzve díszként viselte a nyakában. Ez megmagyarázza, hogy az asszony miért forgatta fel az egész házat, hogy a drahmát megtalálja. Erős érzelmi szál fűzte hozzá. Ezért rendezett ünnepséget, amikor megtalálta. A barátnőkkel és szomszédasszonyokkal való ünnepség sokkal többe kerülhetett, mint amennyit a drahma ért.

Énekek:

Református énekeskönyv: 95:1.4; 103: 1–2.11; 237:7–8; 294:3; 296:6–7; 297:7–9
Jertek, énekeljünk: 65; 72; 85:1; 139:3; 198
Harangszó: 50; 51
Dicsérjétek az Urat!: 27:1; 38; 40; 51; 55:1.3–4; 135:1
Erőm és énekem az Úr: 6; 123; 142

Megjegyzés:

Öröm egy megtérten – Mind a földön, mind a mennyben öröm van, ha valaki megtér. Ezt az örömöt a hívők megosztják egymással.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

Tárgyi értékeink. Elveszíteni valamit, ami nagyon kedves. Ami a miénk, és fontos nekünk. A keresés feszültsége és a megtalálás öröme. Kereső/tájékozódó közösségi ***)

  • A bűn, a vétek, mint „elveszett” állapot. A belőle való „megtaláltatás”. (***)
  • Örömeink: Minek örülhetünk és hogyan oszthatjuk meg azt másokkal? (** ***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma / Ének-zene

  • Íráselőkészítő gyakorlatok: haladási irány felismerése kereszteződő vonalakon, folyamatos vonalvezetés, körforma rajzolása. (*)
  • Énekes népi gyermekjáték a keresés témájában: Csön-csön gyűrű. (*)
  • Az öröm, magasztalás kifejezése egyházi énekeinkben. (** ***)
  • Szólásmagyarázat: „tűvé tesz”; „keresi, mint a tűt”. (***)
  • A bibliai példatörténet és mai változatának dramatizálása. A példázat üzenetéhez kapcsolódó dramatikus játék. (***)

Matematika

  • Számlálás tízes számkörben. Pótlás, kivonás előkészítése, ill. alkalmazása. Számfeladatok írása kép alapján. (*)
  • Ismerkedés a pénzérmékkel. Különböző értékű forintosok válogatása, számlálása. (*)
  • Műveletek húszas ill. százas számkörben, szöveges feladatok alkotása a pénzérmékhez, a bibliai példázathoz kapcsolódva. (* **)

Testnevelés

  • Szabadtéri játék: bújócska. (*)

Vázlat:

Jézus   –>     példázat
az elveszett drahma
asszony – 10 drahma – 1 elveszett
– szomorúság
– lámpás
– söprű
– megtalálja
– öröm
ünnep – barátnők, szomszédasszonyok

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Jézus keresi az elveszettet.
* Jézus nélkül mi is elveszettek vagyunk.

Előzmények:

Az Úr Jézus meggyógyított szombaton egy vízkórost. Ezt egy beszélgetés követte arról, hogy szabad-e szombaton gyógyítani. Majd Jézus a nagy vacsoráról szóló példázattal rámutatott annak fontosságára, hogy szükséges hallgatni a hívására.

Bevezetés:

1–2. v.: Jézust meglehetősen vegyes társaság vette körül: vámszedők* és bűnösök*, akik szívesen hallgatták Őt. De farizeusok és írástudók is, akik szerint szégyen, hogy Jézus bűnösöket fogad magához, és velük együtt eszik. (Nincs szó arról, hogy mikor látták a bűnösökkel együtt enni. Talán a Mk 2,15–16-ra utal ez: Lévi elhívására; 230. lecke. Akkor is megjegyzéseket tettek emiatt.)

Az Úr Jézus válaszul három példázatot mondott el: az elveszett juh, az elveszett drahma (8–10. v.; 277. lecke), és a tékozló fiú (11–32. v.; 278. lecke) példázatát.

Példázat:

„Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi vállára örömében, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.”

Néhány megjegyzés a példázathoz:

A 262. leckében már röviden szó volt erről a példázatról a Mt 18,12–13 kapcsán.

Jézus e példázatot nyilván kétszer is felhasználta. Akkor ez volt hangsúlyos: „Mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett” (11.v.). Ott a tanítványoknak beszélt, és az örömhír állt középpontban. Itt is ugyanarról van szó, de most a farizeusokhoz és írástudókhoz szól, akik elítélik Jézus vámszedőkkel és bűnösökkel való érintkezését. Tudják meg, hogy ők az a kilencvenkilenc, akik igaznak gondolják magukat, s úgy vélik, nincs szükségük megtérésre. Őket tehát nem keresik, és így nem is találják meg. Sorsukra vannak hagyva, mint a kilencvenkilenc juh a pusztában.

Itt az Úr Jézus „elveszett” juhról szól; a Mt 18-ban pedig „eltévedt” juhról. Nyilvánvaló a különbség: „elveszettnek lenni” sokkal komolyabb, mint „eltévedtnek lenni”.

Aki elveszett, arról lemondanak. Így tekintenek a farizeusok és az írástudók a vámszedőkre és bűnösökre. Mit keresnek ezek Jézus közelében? Kár a fáradságért! Hiszen le vannak írva!

Ők sem értéktelenek, jelenti ki Jézus. Hát nem azért jött, hogy az elveszettet megkeresse? Azért eszik velük, hogy megmutassa, ők sincsenek leírva. A kegyelem számukra is érvényes.

Aki eltévedt, csak egy időre tévelygett el a nyájtól. A Mt 18-ban a „kicsinyek közül egy”-ről, a „hitben kicsiny”-ről van szó, akit ismét vissza kell vinni a nyájhoz.

A pásztort állandóan fenyegeti a veszély, hogy egyik juhát elveszíti. Jézus ezzel világosan mutat rá, hogy az Ő feladata is az elveszett megkeresése.

A pásztor nagyon örül, amikor az elveszett juhot megtalálja. Ez Jézus örömére utal, mivel az „elveszettek”, a vámszedők és bűnösök készek hallgatni Őt. Így bátorítja őket, hogy ne érezzék magukat többé „elveszettnek”.

Nagy az öröm a mennyben. A Mt 18-ban csak arról van szó, hogy a pásztor örül. Itt azt olvassuk, hogy a mennyben van öröm az egyetlen megtérő bűnösön. De a Mt 18 is hozzáfűzi: „Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.” (Lásd az Ez 34,16-ot is!)

A Mt 18,13-ban Jézus kilencvenkilenc el nem tévedtről szól, akik már megtartattak.

Itt kilencvenkilenc „igaz”-ról beszél, „akinek nincs szüksége megtérésre”: ők az öntelt farizeusok és írástudók. Azt hiszik, ők nem elveszettek, eléggé igazak ahhoz, hogy bemenjenek az örök életre. Úgy vélik, ők alkotják a nyájat, s a vámszedők és bűnösök bűneik miatt sohasem fognak ahhoz tartozni. Erre az öntelt vallásosságra haragszik az Úr Jézus.

Jegyzetek:

Vámszedők– A 230. leckében („Lévi elhívása”) bőséges tájékoztatást találunk a vámszedőkről. A farizeusok és írástudók reagálásából láthatjuk, hogy azok szerintük méltatlan gyermekei voltak Ábrahámnak.

Bűnösök – Azok gyűjtőneve, akik nem tartották meg Mózes törvényeit, és a farizeusok előírta rendszabályokat. Kitaszították őket a zsinagógákból, és a zsidó vezetők szerint nem tartoztak többé a szövetség népe közé. Az volt a vélemény, hogy ők nem üdvözülhetnek. Jézus bebizonyította nekik, hogy ez téves felfogás. Ő éppen az ilyen emberekért jött közénk. Gondoljunk a nagy vacsoráról szóló példázatra (275. lecke): a hivatalosok visszautasították a meghívást, ezért a nyomornegyedekből szedték össze az embereket.

Énekek:

Református énekeskönyv: 23:1–2; 95:1.4; 119:88; 215; 229:1–2; 292:7; 297:7–9; 397:3
Jertek, énekeljünk: 136; 139; 140; 146:1–2.4; 215; 216
Harangszó: 50
Dicsérjétek az Urat!: 7; 48:1.8; 68; 92:1; 98:1; 135:1
Erőm és énekem az Úr: 15; 115:3; 120

Megjegyzések:

Jézus keresi az elveszettet – A példázatban az elveszett megkeresésén és a megtalálása fölötti örömön van a hangsúly. Ugyanakkor figyelmezteti az önigazakat. A gyerekeknek az első két motívumot hangsúlyozzuk!

Sokan gondolják, hogy nincs szükségük megtérésre – Korunkban sokan azt hiszik, hogy nincs szükségük Istenre. Járják a saját útjukat, és mindent maguk akarnak elérni. Ők, mint a kilencvenkilenc juh, a pusztában maradnak.
Ézsaiás arra figyelmeztet, hogy Krisztus nélkül mindnyájan tévelygő juhok vagyunk (Ézs 53,6). Vegyük ezt komolyabban, mint az „igaz” farizeusok és írástudók!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Tárgyi, kapcsolatbeli értékeink. Elveszíteni valamit vagy valakit. A keresés feszültsége és a megtalálás öröme. Kereső/tájékozódó társas/közösségi játékok. (* ** ***)
  • Felelősek vagyunk azért, ami vagy aki a miénk. (***)
  • A bűn, a vétek, mint „elveszett” állapot. A belőle való „megtaláltatás”. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Íráselőkészítő gyakorlatok: formaérzékenység fejlesztése, folyamatos vonalvezetés, kéz finommozgásainak fejlesztése színezéssel. (*)
  • A bibliai példatörténet mozzanatainak helyes sorrendje képek sorbarendezésével. Vázlatírás. A történet elmondása szóban, kibővítése írásban elbeszélő fogalmazásként. (**)
  • A bibliai példázathoz kapcsolódó vers feldolgozása (Miklya Zsolt: Pásztorének). Verstanulás. (**)
  • A bibliai példatörténet aktualizálása drámajátékkal. Mai élethelyzetek az elveszett juh analógiájára. (***)

Matematika

  • Számlálás húszas számkörön belül. Kitekintés a húszas számkörön túlra 100-ig. A 100 számfogalmának előkészítése tevékenykedtetéssel. (*)
  • Szöveges feladatok, összeadás, kivonás százas számkörben a bibliai példázathoz, a pásztorélethez kapcsolódva. (**)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

  • A bibliai történet befejező mozzanatának rajzi ábrázolása. A színek hangulati, érzelmeket kifejező szerepe. (* **)
  • Juhalakok és pásztoralak formázása gyurmából vagy agyagból. Terepasztal berendezése papírokkal, textilekkel, egyéb anyagokkal. (**)

Testnevelés

  • Szabadtéri játék: bújócska. (**)

Vázlat:

vámszedők és bűnösök
farizeusok és írástudók
Jézus  –>  példázat

pásztor – nyáj – száz juh
egy elveszett
– keresés
– megtalálás
– öröm

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Isten hívása nekünk is szól.
* Többet ér az alázat az első helyeknél.

Előzmények:

Az Úr Jézus szombaton meggyógyított egy asszonyt. A zsinagóga elöljárója kifogásolta, hogy ez szombaton történt. Jézus ellenfelei szemére vetette képmutatásukat.

Történet:

Lukács14,1–14: Jézust szombaton az egyik vezető farizeus hívta meg vendégségbe. A jelenlevők figyelték, hogyan viselkedik.

Egy beteg ember is volt köztük. Egy vízkóros*, akinek felpuffadt a teste. Közvetlen Jézus előtt ült. (Lehet, hogy egyenesen azért hívták, hogy meglássák, mit tesz vele.)

Jézus megkérdezte, vajon szabad-e szombaton gyógyítani vagy nem. De senki sem válaszolt erre.

Akkor kézen fogta a beteget, és meggyógyította. (Hogyan történt a gyógyítás, arról nincs szó.) Aztán azt mondta a jelenlevőknek: „Vajon, ha közületek valakinek a fia, vagy ökre szombaton esik a kútba, nem húzza-e ki azonnal?”

Senki sem tudott válaszolni. Természetesen az Úr Jézus ezzel a példával ugyanarra az ellentmondásra utalt, mint amit a zsinagógában mondott (lásd Lk 13,15–16; 274. lecke).

Jézusnak feltűnt, milyen szívesen választják maguknak a vendégek a jobb helyeket. Elhatározta, hogy kipellengérezi nagyravágyásukat.

„Ha valaki meghív lakodalomba, ne ülj a főhelyre, mert lehet, hogy nálad érdemesebb embert is meghívott. És ha odamegy hozzád, aki meghívott téged is meg őt is, és így szól: Engedd át neki a helyet! – akkor szégyenszemre az utolsó helyre fogsz kerülni.

Hanem ha meghívnak, menj el, ülj le az utolsó helyre, hogy amikor jön az, aki meghívott, így szóljon hozzád: Barátom, ülj feljebb! – s akkor becsületed lesz minden asztaltársad előtt. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”

Jézus ezután az önzetlen vendéglátásról beszélt vendéglátójának, amit így fejezett be: „Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.”

Példázat:

Lukács 14,15–24: Az egyik vendég megértette Jézus szavait. Azt mondta neki: „Boldog az, aki Isten országának vendége.”

Jézus válaszul a nagy vacsora* példázatát mondta el. „Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van. (Tehát már korábban meghívták őket. Most arra emlékeztették és figyelmeztették a meghívottakat, hogy a vacsora készen van.)

De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem!

A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek és kipróbálom. Kérlek, ments ki engem! A harmadik azt mondta: Megnősültem, azért nem mehetek.*

Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának.

A ház ura megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat.

A szolga megtette, amit parancsoltak neki. Azt mondta urának: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely.

Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: „Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam. Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat.”

Megjegyzések a példázathoz:

Összehasonlításul elolvashatjuk, és/vagy megtárgyalhatjuk ehhez a Mt 22,1–14-ben a királyi menyegző példázatát.

Feltűnő, hogy Jézus nem fűz magyarázatot ehhez a példázathoz. Világos, hogy a példázat folytatása annak a tanácsnak, hogy ne készítsünk vacsorát barátoknak, szomszédoknak vagy előkelő embereknek, hanem éppen a szegényeknek és hátrányos helyzetűeknek.

Jézus ezzel a példázattal különösen azokra a magabiztos emberekre céloz, akiket nem érdekel az Isten országába szóló meghívás. Meghívottak ugyan, de különböző kifogásokkal elutasítják a részvételt. Ezért a vendéglátó másokat fog összegyűjtetni. Az utolsó, a városon kívüli csoport, valószínűleg a pogányokat jelenti.

A példázatba foglalt hasonlatot ki lehet terjeszteni általában az emberiségre vagy a vallásos emberekre.

A ház ura Isten. Ő hívogat a vacsorára, a kegyelemből való részesedésre. A meghívottak mentegetőzései nagyon elfogadhatónak tűnnek, de valójában azt mutatják, hogy az ilyen emberek földi tennivalóikat többre értékelik, mint az Isten országában való életet. Kimondatik rájuk az ítélet. Nem jutnak be Isten országába.

Az új vendégek viszont remélni sem mertek ilyen megtiszteltetést.

És velünk mi van? Hallgatunk Krisztus meghívására?

Jegyzetek:

Vízkórosság – Valószínűleg ödéma, abnormális nedvfelgyülemlés, melyet többek közt szív- vagy vesebetegség, allergia vagy fehérjeszegénység okozhat.

Vacsora – A vacsora volt Izráelben a főétkezés. Akkorra mindenki befejezte munkáját, és nyugodtan élvezhette az ételt és a társaságot. Az első két meghívott kifogása ezért rendkívül különös. A szántóföldet nem este nézik meg, még kevésbé próbálják ki este az ökröket.

A harmadik meghívott – A nősülés kifogása még különösebb. Lehet, hogy a felesége nem akarja, hogy elmenjen a vacsorára? Ez nem felel meg az asszonyok alárendelt helyzetének az akkori Izráelben. Mások arra gondolnak, hogy az az ember friss házas volt. Azt mondanánk: „mézesheteit élte”. Akkoriban az első házasév az emberek életében külön helyet foglalt el. Az 5Móz 20,7-ben az áll, hogy az olyan férfi, aki eljegyzett egy leányt, de még nem vette el, hagyja el a sereget, és térjen haza. Nehogy másvalaki vegye el a feleségét, ha ő meghal a harcban. Az 5Móz 24,5-ben azt olvassuk, hogy első házasévében nem kell hadba vonulnia a férfinak. Egy évig „kötelezettség nélkül” volt otthon, hogy „örüljön” a feleségével. De hogy emiatt ne menjen el egy vacsorára, az már eléggé mondvacsinált.

Énekek:

Református énekeskönyv: 100:1.3; 435; 436:1–3.5; 437:2–4
Jertek, énekeljünk: 104; 114; 211
Harangszó: 35
Dicsérjétek az Urat!: 30; 59; 64:1
Erőm és énekem az Úr: 66; 82:1; 97

Megjegyzések:

Jót tenni szombaton – Az evangéliumokban sok helyen találkozunk szombatnapi gyógyításokkal. Jézus szavaiból megtanulhatjuk, hogy a nyugalom napja az istentiszteleten való részvételen túl gyakran arra is alkalmat nyújt, hogy törődjünk a felebarátunkkal és jót tegyünk vele.

Alázatosnak lenni – A legszebbet és legjobbat nem könnyű átengedni másnak. Az Úr Jézus többször is figyelmeztetett arra, hogy aki magát felmagasztalja, az megaláztatik (lásd Mt 23,12; Lk 18,14).

Jót tenni anélkül, hogy viszonzást várnánk – A 12–14. versek felszólításának általában nem szoktunk eleget tenni. A gyermekek számára is nehezen érthető ez. Beszélgessünk az osztályban előforduló klikkekről és a „bűnbak” jelenségről!

Isten hívása – Nekünk is szól a nagy vacsorára szóló meghívás. Ha nem akarunk rajta részt venni, végzetesen kívül maradunk.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Családi, közösségi együttlétek, ünnepek (születésnap, lakodalom, anyák napja stb.). Meghívás írásban vagy szóban az ünnepi alkalmakra. (* **)
  • Az ünnepi lakomák jelentősége a különböző korokban és kultúrákban. Ünnep és lakoma ma közösségeink életében. (***)
  • Őszinte és hátsó szándék, nyílt és rejtett elutasítás emberi kapcsolatainkban. (***)
  • Első helyre, elsőségre törekvés, versengés a sportban, tanulásban stb. Az alázat szerepe emberi kapcsolatainkban. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Születésnapi vers együtt mondása, olvasása. (*)
  • Meghívó szövegének megfogalmazása megbeszélés után önállóan. (**)
  • A bibliai példatörténet dramatizálása. (* **)
  • Mai élethelyzetek dramatizálása a bibliai példázat(ok) alapján. (** ***)
  • Élménybeszámoló megfogalmazása írásban (elbeszélő jelleggel) egy ünnepi lakomáról.

Technika / Vizuális kultúra (Rajz)

  • Meghívó készítése születésnapra, egyéb ünnepi alkalomra minta (* **) ill. egyéni tervek alapján. (**)
  • Illusztráció készítése egy lakomáról szóló élménybeszámolóhoz. (***)

Vázlat:

Jézus – szombat
a farizeusok egyik vezetőjének vendége
meggyógyított beteg
dicsőségvágy

példázat: a nagy vacsora
sok meghívott – senki sem jön – zsidók
új vendégek: szegények, nyomorékok – pogányok

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Az Úr szabadíthatja meg a betegséggel meg­kötözötteket.
* Jézus a szombat Ura, szabad hát jót tenni szombaton.

Előzmények:

Jézus Jeruzsálem pusztulásáról és az Ő vissza­jöveteléről beszélt tanítványainak. Az ajtóőrről, s az okos és gonosz szolgáról szóló példázatokkal tanított az éberségről.

Történet:

Egy szombaton Jézus valamelyik zsinagógában tanított. Egy asszony* is hallgatta, akit már tizennyolc éve gyötört a betegség. Teljesen meggörnyedve* járt, nem tudott kiegyenesedni. Feltűnő, hogy bár beteg, mégis eljött a zsinagógába istentiszteletre. A gonosz lélek nem tudta eltántorítani attól, hogy részt vegyen az istentiszteleten. (Kérdés, hogy itt „megszállottság”-ról beszélhetünk-e?)

Jézus megszólította az asszonyt: „Asszony, megszabadultál betegségedből.” Rátette kezét, s a betegség abban a pillanatban elhagyta. Az asszony felegyenesedve dicsőítette Istent gyógyulásáért, amely nem csupán testét érintette. Lelke is meggyógyult, a gonosz lélek elhagyta őt.

Az Úr Jézus itt megbizonyította, hogy hatalmasabb a Sátánnál. Márpedig csak Isten hatalmasabb, mint a Sátán!

A zsinagógai elöljáró tanúja volt a csodálatos gyógyulásnak. Nem örült neki. Úgy érezte, kötelessége a zsinagógában levőket figyelmeztetni: „Hat nap van, amelyen munkálkodni kell; azokon jöjjetek gyógyíttatni magatokat, ne pedig szombaton!”

A gyógyulás csodáját (méghozzá tizennyolc évi betegség után) egy szintre helyezte egy orvos sikeres gyógykezelésével. Törvényeskedő gondolkozása akadályozta meg, hogy az isteni hatalmat észrevegye. Számára egyedül a szombat megtartása volt a fontos. Pedig a kézrátétel és a gyógyulás bejelentése nem „munkálkodás”, hanem irgalmasság.

Feltűnő az is, hogy nem volt bátorsága egyenesen Jézust megfeddeni, csak közvetve tette meg (ezzel, sajnos gyakran találkozunk).

Jézus azonban közvetlenül ellenfeleihez szólt: „Képmutatók, vajon szombaton nem oldja-e el mindegyikőtök a maga ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem vezeti-e ki itatni? Hát Ábrahámnak ezt a leányát* (a meggyógyult asszonyra céloz), akit tizennyolc éve megkötözött a Sátán, nem kellett-e feloldani ebből a kötelékből szombaton?” Jézus ellenfelei (az elöljáró, és a zsinagóga többi vezetői) megszégyenültek. Érezték jól, hogy Jézusnak igaza van.

A zsinagógában levők pedig örültek azoknak a csodálatos dolgoknak, melyek Jézus által történtek.

Jegyzetek:

Egy asszony a zsinagógában – Az ortodox zsidó zsinagógákban a nők külön ülnek egy válaszfal mögött. Valószínűleg Jézus korában is így volt.

Meggörnyedt – Az ördög mindig azon van, hogy az embert megfossza méltóságától. Az embertelen, meggörbült testtartás az állatéhoz hasonlít.
Jézus itt beteljesítette a Zsolt 146,8 szavait: „Az Úr fölegyenesíti a görnyedezőket”.

Ábrahám leánya – A zsidók büszkék a származásukra. Maradhat-e hát közülük valaki csak egy napnál is tovább a Sátán hatalmában? Neki is joga van arra, hogy a Messiás megszabadítsa. Gondoljunk a „gyermekek kenyerére” a kánaáni asszony történetében (Mt 15,21–28; 255. lecke)!

Énekek:

Református énekeskönyv: 146:5–6; 226:1–2; 238:5–8; 300:2–3; 439:1
Jertek, énekeljünk: 68:2.5; 127:1
Harangszó: 27:4; 37:1
Dicsérjétek az Urat!: 2:5; 35:2.5; 62:2–3
Erőm és énekem az Úr: 18:2–3; 29

Megjegyzések:

A Sátán hatalmából megszabadítva – A Sátán erős, de Isten hatalma felette van. Jézusnak – Ő maga is Isten lévén – isteni hatalma van. A tanítványok is kaptak tőle hatalmat, hogy ördögöket űzennek ki (lásd Mt 10,8; 249. lecke).
Gyakran nehéz pontosan megállapítani, hogy mikor van valaki a Sátán hatalmában. Vigyáznunk kell, hogy ne jussunk túl gyorsan erre a következtetésre!
Jézus különböző gyógyításaiból kitűnik, hogy a betegek gyakran a Sátán hatalmában vannak. Gondoljunk csak a Mk 9,14 kk-ben szereplő fiúra (260. lecke)! Akkor vannak epilepsziás rohamai, mikor a „néma lélek” megragadja.

Jót tenni szombaton – Bajban lévőn segíteni nem a negyedik parancsolat értelmében vett munka. Természetesen vigyázzunk, hogy a „jót tenni” fogalmat ne terjesszük ki túlságosan! A felebarátunk javára végzett tevékenységeket, melyek a hét más napjáig is nyugodtan várhatnak, ne végezzük vasárnap, mert az nekünk úgy jobb!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki) / Technika / Egészségtan

  • Jót tenni másokkal. Az irgalmasság cselekedetei embertársainkkal szemben. A hátrányos helyzetben lévőkkel is. (** ***)
  • A szeretet, mint a legfontosabb emberi érték. Fontosabb a viselkedési szabályok, vallási törvények, formák külső megtartásánál. (***)
  • A törvényeskedés, a képmutató magatartás jellemzői és veszélyei. (***)
  • Testi és lelki egészségünk: A görnyedt és a helyes testtartás. Lelki „görnyedtség”, csüggedés, keserűség az élet terhei alatt. (** ***)

Dráma

  • Mai képmutatók: életjátékok, dramatikus jellemrajzok csoportmunkában. (***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

  • Térbe hajtható papírmodell készítése a bibliai történethez kapcsolódva. (** ***)
  • F. Millet: „Kalászszedők” c. képének megismerése, beszélgetés a kép alapján. (** ***)

Testnevelés

  • Görnyedt testtartást imitáló, törzshajlításra építő játékos tornagyakorlatok. Tartásjavító gyakorlatok, gerinctorna. (**)

Vázlat:

Jézus
szombat – zsinagóga
asszony – 18 éve meggörnyedt – gonosz lélek
„Asszony, megszabadultál”
Jézus hatalmasabb, mint a Sátán
elöljáró
– törvényeskedő gondolkodás (gyógyítás szombaton)
képmutatás
Jézus: irgalmasnak kell lenni

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Jézus visszajövetelére éberen várakozzunk!

Előzmények:

A sokaságból elhangzó kérdésre válaszul Jézus elmondta és megmagyarázta a terméketlen fügefáról szóló példázatot.

Bevezetés:

Márk 13,1–32: Jézus kiment a templomból. Egyik tanítványa csodálattal mutatott a nagy (fehér márvány) épületekre. Jézus azonban megjövendölte, hogy ezekből kő kövön nem marad. Mindet lerombolják. (Kr.u. 70-ben a rómaiak valóban földig rombolták Jeruzsálemet.)

Majd az Olajfák hegyére* ment tanítványaival, ahonnan szép kilátás nyílt a templomra. Péter, Jakab, János és András félrevonták Mesterüket, és megkérdezték tőle: „Mikor lesz ez, és mi lesz annak a jele, amikor mindez beteljesedik?”

Az Úr Jézus akkor számos jelre hívta fel a figyelmüket.

A megtévesztők

Óvakodniuk kell a különféle csalóktól, akik magukat Messiásnak mondják.

Háborúk, földrengések és éhínségek

Háborúk lesznek, és háborúk hírei. Ez ne nyugtalanítsa őket, mert a vég még nem jött el. Bár nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad majd.

Lesznek földrengések és éhínségek. Minden kínok kezdetét jelentik ezek.

Feljelentések

Aztán Jézus követőit törvényszékek (bírók) elé hurcolják, és a zsinagógákban megverik őket. Helytartók és királyok elé állítják őket Jézusért. Érte fognak bizonyságot* tenni hitükről. (Lásd ApCsel 12,1; 24,24; 26,2!)

Az evangélium a népek között

Előbb azonban minden nép közt az evangéliumot kell hirdetni. Ahol az elhangzott, ott senki sem védekezhet azzal, hogy nem tudott róla.

Nem kell aggódni

Amikor elhurcolják őket, nem kell amiatt aggódniuk, hogy mit mondjanak, mert nem ők fognak szólni, hanem a Szentlélek (lásd ApCsel 6,10). Így késztette csodálkozásra évszázadokon át válaszaival sok egyszerű hívő az üldözőit.

A család tagjai elárulják egymást

Testvér a testvérét adja halálra, apa a gyermekét; a gyermekek szüleik ellen támadnak.

Kitartás

Mindenki gyűlöli majd őket Jézusért. De aki mindvégig kitart, az üdvözül.

Menekülés

Amikor meglátják a pusztító utálatosságot, amelyről Dániel szólt (lásd Dán 7,23; 9,27; 11,31; 12,11), akkor mindenki, aki Júdeában van, meneküljön a hegyekbe. És aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy a ruháját elhozza.

Jaj azokban a napokban az áldott állapotban levő és a szoptatós anyáknak.

A kiválasztottakért

Az emberek imádkozzanak, hogy mindez ne télen történjék, mert azokban a napokban olyan nagy nyomorúság lesz, amilyen az Isten által teremtett világ kezdete óta nem volt, és nem is lesz. Ha az Úr nem rövidítené meg ezeket a napokat, senki sem menekülne meg. De a választottakért megrövidítette azokat a napokat.

Hamis krisztusok és hamis próféták

„Ha valaki akkor ezt mondja nektek: Nézd, itt a Krisztus! – vagy: Nézd, ott van! Ne higgyétek! Mert hamis krisztusok* és hamis próféták jelennek majd meg, jeleket és csodákat tesznek, hogy ha lehet, megtévesszék a választottakat. Ti azonban vigyázzatok: előre megmondtam nektek mindent!”

Az Emberfia eljövetele

Az Úr Jézus ezután visszajöveteléről szólt. (Lásd még Ézs 13,10; 34,4; Jóel 2,10; 3,3–4; Zof 1,15!) A nyomorúságok után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik. A csillagok lehullanak az égről, és az ég tartóerői megrendülnek. Akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel. Elküldi angyalait, és összegyűjti választottait a világ négy tájáról, a föld sarkától az ég sarkáig. Az egész világmindenség mozgásba jön.

Egy példát mondott ehhez: Amikor a fügefa rügyezik, és a levelek kihajtanak, mindenki tudja, hogy közel van a nyár. Ha mindez megtörténik, tudni fogják, hogy amit Ő megjövendölt, közel van, az ajtó előtt. A hívők ne féljenek ezektől a jelektől, hanem úgy tekintsék azokat, mint az Úr Jézus közeledő lépteit. „Bizony, mondom néktek, hogy nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez végbe nem megy” – erősítette meg Jézus újból, s hozzátette, hogy az ég és a föld elmúlik, de az Ő beszédei nem múlnak el.

„Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya.” Mivel tehát az időpont ismeretlen, a hívők állandón ébren legyenek.

Példázatok:

Hogy szavait érthetőbbé tegye, Jézus két rövid példázatot mondott el. A tanítványoknak vigyázniuk és imádkozniuk kell, mert nem tudják, hogy mikor lesz meg mindaz, amit megjövendölt. Senki sem tudja, mikor jön vissza Jézus.

Az ajtóőr:

Márk 13,34–37: Egy ember külföldre utazott. Ezalatt átadta szolgáinak a hatalmat*. Ez azt jelenti, hogy nevében kellett házáról és vagyonáról gondot viselni.

Az ajtóőr azt a feladatot kapta, hogy őrködjék, mert nem tudja, mikor fog gazdája hazajönni: késő este, éjfélkor, kakasszókor vagy reggel. Megbocsáthatatlan lenne, ha ura az ajtóőrt alva találná!

Így kell a tanítványoknak – és nekünk is, állandóan ébernek lenni, mivel nem tudjuk, mikor jön vissza az Úr Jézus.

Milyen szörnyű lenne, ha alva találna!

Ezért mondja Jézus: „Vigyázzatok!”

(Lásd a Lukács 12,35–38-at is. Itt arról van szó, hogy a szolgáknak urukat kell várni, aki menyegzőn van. A szolgáknak azonnal ajtót kell nyitniuk, amikor megjön. Virrasztásukért megjutalmazza őket azzal, hogy maga terít asztalt, és felszolgál nekik.)

Az okos és gonosz szolga:

Lukács 12,43–48: Bár az Úr Jézus ezt a példázatot nem ugyanakkor mondta, beleillesztjük ebbe a történetbe, mivel lényegileg egyezik az ajtóőr példázatával. (Ezt a példázatot csak Péternek mondta Jézus; lásd 41.v.)

„Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, ilyen munkában talál!” (42.v: Az ő feladata, hogy gondoskodjék a többi szolgáról, amíg az ura távol van.)

Azzal jutalmazza, hogy felügyelővé teszi egész vagyona fölött.

De ha ez a szolga azt mondaná magában, hogy még jó ideig eltart, míg ura visszajön, és közben kezdené verni* a szolgákat és szolgálóleányokat, s elkezdene enni, inni és részegeskedni*, bajba jutna. Ha az ura váratlanul hazajön, és nem találja munkában, a többi hűtlen szolga sorsára juttatja.

Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, és nem fog hozzá, hogy azt teljesítse, sok verést fog kapni. De aki nem ismerte ura akaratát, és úgy cselekszik verést érdemlő dolgokat, az kevés verést fog kapni.

Ugyanis: „Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.”

Néhány megjegyzés a példázatokhoz:

Mindkét példázatban az úr maga az Úr Jézus. Az úr hazajövetelével saját visszajövetelére céloz. A példázatbeli szolgák mindazok, akik Jézus szolgálatában vannak. „Rabszolgák”, tehát olyan emberek, akik uruk tulajdonai. Így a keresztyének is Krisztus tulajdonai.

Az éberség több, mint türelmes, tétlen várakozás. A keresztyénnek éber és várakozó tevékenységgel kell végeznie azt a feladatot, melyet Jézus bízott rá.

Így kell a példázatbeli ajtóőrzőnek is ébren maradnia, és feszülten figyelnie minden zajra. A felövezett derék* és égő lámpás* is (Lk 12,35) a várakozó, éber szolgákra utal.

Míg a ház ura távol van, a szolgának kell a többi személyzetről gondoskodni. Ez szép példája a keresztyén ember feladatának. Míg az Úr Jézus vissza nem jön, a keresztyén ember feladata a „hitben testvérekkel” jót cselekedni (Gal 6,10), és nemcsak magára gondolni.

Az engedetlen szolgáknak járó büntetést nem lehet félreérteni (kettévágatja, azaz lefejezteti). Itt tehát nincs szó megkegyelmezésről, mint a gonosz szolga példázatában (Mt 18,21–35; 263. lecke). Viszont mérséklődik annak büntetése, aki nem tudta, mi Isten akarata. Gondoljunk itt többek közt azokra, akik nem a Biblián nőttek föl.

Az egyik keresztyén többet tud Istenről, gazdagabban van megáldva lelki ajándékokkal, mint a másik. Ez azonban nagy felelősséget rejt magában. Erre utal az Úr Jézus, mikor azt mondja: „akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak”.

Jegyzetek:

Az Olajfák hegye – Az Olajfák hegyéről pompás kilátás nyílik Jeruzsálemre, mind a városra, mind a templomra. A Gecsemáné kert nagy valószínűséggel olajfás kert volt.

Bizonyságul – A görögben itt „martürion” áll, ebből származik a mi „mártír” szavunk.

Hamis krisztusok – Többek között: Teudás (ApCsel 5,36), galileai Júdás (ApCsel 5,37), Simon, a varázsló (ApCsel 8,9–10), az „egyiptomi” (ApCsel 21,38). Ma is sok a hamis tanító.

Hatalom – Ez a szó egyezik a „mandátum” szóval. Megbízatást, egy úr helyettesítését, képviseletét jelenti.

Verés – Egyik formája a hatalommal való visszaélésnek. Sokszor előfordul, hogy beosztottak uralkodnak, zsarnokoskodnak a rangban vagy helyzetben alattuk állókkal. Gondoljunk csak a náci koncentrációs táborok táborparancsnokaira.

Enni, inni és megrészegedni – Előfordul, hogy a munkások a főnök távollétében maguknak dolgoznak, meglopják a munkaadót. Ez a korrupció egyik formája, mely miatt sok üzem és intézmény szenved.

Felövezett derék – Munkához vagy útra öltözve a hosszú ruhát egy övvel erősítették a derékhoz, úgy, hogy a járásban ne akadályozza az embert. (Latinul: az ember „expeditus”, azaz akadálytalan, szabad, kész volt; vö. „expedíció” szavunkkal.)

Égő lámpa – Az úr házában egész éjszaka foglalatoskodni kellett, így a lámpát időnként újra feltöltötték olajjal (gondoljunk itt a tíz szűz példázatára a Mt 25,1–13-ból; 300. lecke).

Énekek:

Református énekeskönyv: 130:3; 215:5–6; 226:3; 367; 397:5
Jertek, énekeljünk: 55:1 (énekelhetjük „Várjad őt” kezdettel is); 250; 255
Harangszó: 43
Dicsérjétek az Urat!: 18; 99; 168
Erőm és énekem az Úr: 51; 79

Megjegyzések:

Az utolsó idők – A gyermekek általában keveset tudnak az utolsó időkről. A fejezet első részében (Mk 13,1–32) számos olyan dolog van, amit a gyerekekkel meg lehet beszélni – a legtöbb nagyon időszerű korunkban! –, hogy meglássák Isten kezét a világ eseményeiben, és kezdjenek vágyakozni Krisztus visszajövetele után. A Bevezetésben adott áttekintés segít a megbeszélésben. Az azonban messzire vezetne, ha a csoportnak minden részletet töviről hegyire megmagyaráznánk.

Jézus visszajövetelének várása – Nagyon fontos a keresztyének számára, hogy jól éljenek a várakozás idejével. Szó van a „vigyázás”, „munka”, „kötelességtudónak lenni” fogalmakról. Hogyan számíthatunk arra, hogy Krisztus „hűséges szolgáknak” nevezzen bennünket?
Az 1Thessz 5,2–8-ban az áll, hogy aki világosságban jár, annak számára Krisztus eljövetelének napja nem tolvajként jön el. Olvastassuk el ezt a részt a gyermekekkel! Tanulják meg várni ezt a napot!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki) / Dráma / Magyar nyelv és irodalom

  • A várakozó lelkiállapot. A várakozás feszültsége. Hűségesnek maradni a várakozás keltette bizonytalanságban is. (***)
  • A bibliai példázatok feldolgozása dramatizálással. Szükség esetén vázlatírás, párbeszédalkotás írásban. (***)
  • A példázatokkal analóg mai élethelyzet dramatikus feldolgozása. (***)

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem / Földünk és környezetünk (Földrajz)

  • Háborúk, természeti katasztrófák, éhínségek ma és a történelemben. Ezek okai, háttere, következményei. Veszélyeztetett országok, területek. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

  • Kollázs, montázs készítése háborúk/természeti katasztrófák/éhínségek fotóinak felhasználásával figyelemfelhívó jelleggel. (***)

Vázlat:

Jézus – Olajfák hegye
Péter – János – Jakab – András

Jelek:
megtévesztők
háborúk, földrengések, éhínségek feljelentők
az evangélium hirdetése minden nép között
hamis krisztusok és hamis próféták

az Emberfia eljövetele 2 példázat:
az ajtóőr
az okos és a gonosz szolga

vigyázni és imádkozni

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Használjuk fel a kegyelmi időt: megtérésre, gyümölcstermő életre!

Előzmények:

Jézus elmondta a bolond gazdag példázatát. Ezzel arra tanított, hogy nem jó, ha szívünk a földi javakon csüng.

Bevezetés:

Lk 13,1–5: Jézusnak elújságolták néhányan egy szomorú esemény hírét. Pilátus, a római helytartó egy csoport galileai férfit megölettetett, amikor áldozatot mutattak be* (lásd a „Templomi gyilkosság” c. jegyzetet).

Megkérdezték tőle, hogy mit szól hozzá. Jézus viszontkérdéssel válaszolt: „Azt gondoljátok, hogy ezek a galileai emberek bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ezeket kellett elszenvedniük?” Ő maga adta meg a választ: „Nem! Sőt, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen vesztek el.” Jézus természetesen nem arra célzott, hogy őket is Pilátus fogja kivégeztetni. Inkább arra, hogy megtérés nélkül senki sem nyer bűnbocsánatot. És akkor a halál nem az örök üdvösségre, hanem az örök kárhozatra való átmenet.

Jézus még egy példát mondott ehhez. Egy halálesetről szólt, melyet nem emberi kezek okoztak: „Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámban*, és megölte őket, vétkesebb volt minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik?” Ismét maga adta meg a választ: „Nem! Sőt, ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el.”

Példázat:

Hogy megmagyarázza, milyen fontos a hit és megtérés gyümölcseit teremni, de azt is, hogy Isten türelmes, a következő példázatot mondta el:

Egy embernek volt egy fügefája* a szőlőjében. Kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. Azt mondta a vincellérjének: „Íme, három éve*, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába?”

A vincellér így válaszolt: „Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki.”

Néhány megjegyzés a példázathoz:

Jézus itt a zsidókhoz szól. Isten választotta ki őket. Ezért azt várja tőlük, hogy szeretetből az engedelmesség gyümölcseit teremjék. Ők azonban csalódást okoztak.

Jézus napjaiban sem volt a legtöbb zsidó őszintén vallásos. Ezért Isten elhatározta – mint a példázatbeli gazda –, hogy ezt a különleges helyet a földön (szőlőskertjében) elveszi tőlük.

Ám nemcsak a zsidókra vonatkozik ez az ítélet. Aki Isten szőlőskertjében, Jézus Krisztus gyülekezetében nem termi a hit és megtérés gyümölcseit, nincs joga ahhoz, hogy helye legyen Isten országában.

Krisztus azonban beavatkozik, ahogy a példázatbeli vincellér. Közbenjár Istennél, „a szőlő Gazdájánál”. Kéri számukra a kegyelmi idő meghosszabbítását. Továbbra is prédikál a zsidóknak, amit majd az apostolok folytatnak az Ő nevében.

Korunkban Isten igéje kínálja nekünk az örömhírt, amelyben mindenki olvashatja, hogyan teremheti a hit és megtérés gyümölcseit.

Megsemmisítő az ítélet, amelyről a példázatban és az előző beszélgetésben is szó van. Már Keresztelő János is kihirdette (Mt 3,10): „A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik.” Komolyan kell hát venni a figyelmeztetést, melyet Jézus itt továbbvisz.

Ismételten: itt nem azokról van szó, akik még sohasem hallottak Istenről és Jézus Krisztusról. Azokra vonatkozik, akik a gyülekezetben (szőlőben) vannak. A szőlő Gazdájának türelme a gyümölcstelen életek felé nem tart örökké. Hála Istennek, hogy van Szószóló, az Úr Jézus, aki könyörög a jogos ítélet végrehajtásának elhalasztásáért. Ő az ige és a Szentlélek által mindent megtesz, hogy „a terméketlen fügefa” még gyümölcsöt teremjen!

Jegyzetek:

Templomi gyilkosság – Egyes magyarázók szerint Pilátus így torolta meg, hogy Galileában váratlanul megtámadtak egy római kohorszot.
Pilátus ezzel két hibát követett el: az áldozati vért emberi vérrel elegyítette, ráadásul ez abban a templomrészben történt, ahova pogányok egyáltalán nem mehettek be.
Ez az áldozás valószínűleg húsvét előtt történt, amikor a zsidók maguk áldozhattak. Mózes törvénye szerint az embervérrel bemocskolt áldozati vér nem volt alkalmas az engesztelés megszerzésére. Így ezek a galileaiak engesztelés nélkül haltak meg. Ettől óv itt Jézus. Mert ha a bűneink miatti büntetést kellene elszenvednünk, akkor nem élne már ember a földön. Ezért: térjetek meg, mielőtt váratlanul meghalnátok!

Siloámi torony – Nem tudjuk, melyik toronyról van itt szó. Siloám forrás (tó) volt Jeruzsálem mellett (Ézs 8,6; Jn 9,7). Josephus zsidó történetíró említ egy eseményt, amely hasonlít az említett torony ledőléséhez, de az időpont és a körülmények nem egyeznek.
A torony valószínűleg úgynevezett donjon vagy védelmi torony volt a város délkeleti részén, a Siloám-tó közelében. Lehet, hogy éppen az építőkre zuhant rá, így aztán a tornyot soha nem fejezték be.

Fügefa – A Földközi-tenger mellékén és Nyugat-Ázsiában honos. 7 méterre is megnő, nagy, húsos levelei vannak. Az ágak a talaj közelében kezdődnek (lásd Lk 19,4: Zákeus könnyen föl tudott rá mászni; 288. lecke), és mélyen lehajolnak (lásd Jn 1,48: Nátánáel alatta elmélkedett és imádkozott; 220. lecke).
Vannak nemes és vad példányai (Zákeus vadfügefára mászott fel).
A béke és a jómód képe volt Izráelben, ha az ember „a maga szőlője és fügefája alatt” ült. Így volt ez Salamon uralkodása idejében (1Kir 5,5; Károli: 1 Kir 4,25).
A fügét keresni kell a sűrű lomb között. Nyersen is, szárítva is eszik. Ismerős a „fügekoszorú”. Dávid Abigailtól kétszáz koszorú (kalács) fügét kapott (lásd 1Sám 25,18; 105. lecke), és Ezékiás sebeire is egy csomó préselt fügét tettek (lásd 2Kir 20,7; 174. lecke).
A szőlőbe egy vagy több fügefát is ültettek, hogy árnyékában megpihenhessenek.

Három év – Izráel történetének három korszakát jelentheti: az első a babiloni fogság előtti, a második a fogság utáni, a harmadik pedig, amelyben Keresztelő János és Jézus fellépett. De vonatkozhat Jézus földi vándorlásának három évére is, mely gyorsan eltelt.

Énekek:

Református énekeskönyv: 1; 92:3–8; 213:7.11–16; 279:1–3; 492
Jertek, énekeljünk: 65:3–4; 197 (a „szeretet” szót a „türelem” szóval is helyettesíthetjük)
Harangszó: 30:(1)2–3; 53:1.5
Dicsérjétek az Urat!: 8; 31:6–9; 50:1.5; 55:1.3
Erőm és énekem az Úr: 19

Megjegyzések:

Használjuk fel a kegyelmi időt – Az időt, mely arra adatott nekünk, hogy megtérjünk, a hit és megtérés gyümölcseit teremjük, kegyelmi időnek is nevezik. A gyermeknek is gyakran mondják: „Még kapsz egy lehetőséget.” Így kapunk mi is alkalmas időt Istentől, hogy megváltozzék az életünk.
Nyugtalanítson hát bennünket, ha gyümölcstelen a lelki életünk.

Nincs kapcsolat a szerencsétlenség és a bűn között – Az emberek gyakran kapcsolatba hoznak valamilyen szerencsétlenséget (betegség, haláleset stb.) egy meglevő vagy vélt bűnnel. Jézus ebben a részben azt tanítja, hogy mindenki vétkezik, így ebben az esetben mindenkit szerencsétlenségnek kellene érni, vagy meg kellene betegednie. Beszélgessünk erről a gyermekekkel, előkeresve a 266. leckét a vakon született ember meggyógyításáról, ahol ugyanerről a problémáról van szó.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • A halogatás, mulasztás, megfelelő alkalmak elszalasztásának vétke. Felelősség önmagunkkal, másokkal, környezetünkkel szemben. (***)
  • Van-e összefüggés a bűn és a szerencsétlenségek között? Vétkeink természetes követ­kezményei. (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Beszélgetés Petőfi Sándor: Pató Pál úr c. verse alapján a halogató életmód terméketlenségéről. Párhuzam a vers és a terméketlen fügefa példázata között. Patópálkodás emberi kapcso­latainkban és a lelki élet terén. A változás esélye. (***)
  • Egy mai Pató Pál története elbeszélő fogalmazással, rajzos illusztrációkkal. Versíró kísérletek. (***)

Természetismeret / Biológia / Földünk és környezetünk (Földrajz)

  • Palesztina vidékének jellegzetes gyümölcsfái (füge, datolyapálma, gránátalma stb.). Testfelépítésük, környezeti feltételeik és termesztésük. Összehasonlítás hazánk gyümölcsfáival.

Vázlat:

Jézus
galileai férfiak – Pilátus megölette őket
megtérés

példázat
– fügefa
– már három éve semmi gyümölcs —> kivágni
– vincellér: még 1 év  —>  külön gondozás, „hátha terem”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Ne aggodalmaskodjunk az anyagi javak miatt!
* Szívünk ne a gazdagságon csüggjön!

Előzmények:

Az Úr Jézus imádkozni tanította a tanítványait.

Bevezetés:

Lk 12,1–12: Sok ezer* ember gyűlt össze az Úr Jézus körül. Majdnem letaposták egymást, hogy minél közelebb jussanak hozzá.

Jézus óvta őket a farizeusok tanításától, amely kovászként átformálja a gondolkodást. A farizeusok nem őszinték. Kegyesnek tettetik magukat, de – talán tudtukon kívül – hamis céljaik vannak. Becsapják a népet. Ám minden, amit titokban tesznek, lelepleződik. Amit sötétségben mondanak, azt a világosságban fogják hallani. S amit a belső szobában fülbe súgva mondanak, azt a háztetőkről fogják hirdetni.

Jézus azt is mondta, hogy barátainak* nem kell félnie azoktól, akik megölik a testet, de aztán többé semmit sem árthatnak. Jobban teszik, ha az iránt vannak tisztelettel, akinek, miután megöl, arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen.

Isten a verebekről is gondoskodik, melyeket ötösével két fillérét árulnak. Nektek pedig még a hajszálaitok is meg vannak számlálva. Azért ne féljetek – mondta Jézus az embereknek –, mert ti sok verébnél értékesebbek vagytok.

A farizeusok megtiltották, hogy az emberek Jézus követői legyenek. Jézus így biztatta őket: „Mondom nektek: ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az Isten angyalai előtt.” Az angyalok ugyanis szeretni és tisztelni fogják azokat, akik vallást tesznek az Úr Jézusról. Hiszen az angyaloknak is az a feladatuk a mennyben, hogy Istent és a Bárány Jézus Krisztust dicsőítsék (lásd többek közt Jel 5,11–12).

„Ha valaki az Emberfia ellen szól, annak megbocsáttatik, de aki a Szentlelket káromolja*, annak nem bocsáttatik meg” – figyelmeztetett azután Jézus. A kijelentés arra utal, hogy a farizeusok megkeményítették szívüket, s bár tudták, hogy nincs igazuk, gyűlöletből mégis teljes erővel szembeszállnak az Úr Jézussal. Erre a bűnre nincs bocsánat. Aki ezt teszi, a Szentlélek ellen vétkezik, akit az Atya és a Fiú azért küldött, hogy az üdvösség Jézusban nyert útjáról tegyen bizonyságot.

Jézus elleni gyűlöletükben a farizeusok odáig mentek, hogy gonosztevőként bántak Jézus követőivel.

Jézus azonban bátorította őket. Ha a farizeusok zsinagógákba viszik és a felsőbbség elé hurcolják őket, hogy elítéljék, ne aggódjanak. A Szentlélek megtanítja őket arra, amit mondaniuk kell.

Történet:

A sokaságból valaki kérést intézett Jézushoz. Ennek az embernek volt egy problémája, melynek semmi köze Jézus követéséhez és a farizeusok problémáihoz.

„Mester mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget*!” Ez az ember nyilván összeveszett a testvérével az apai örökségen. Legyen most Jézus a bíró közte és testvére között.

Jézus így válaszolt neki: „Ember, ki tett engem bíróvá* vagy osztóvá* köztetek?” Intette, hogy óvakodjék a kapzsiságtól. Ha bőségben él is, ne csüggjön azon a szíve.

Egy példázattal tette ezt érthetőbbé.

Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje. Ezért azon törte a fejét, hogy mit tegyen. Hol raktározza a termést? Elhatározta hát, hogy lebontja a csűreit, és nagyobbakat épít, melyekbe a gabonát és minden más javát betakaríthatja. Akkor aztán nem lesz gondja évekig; pihenhet, ehet, ihat és vigadozhat.

„Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag.”

„Isten szerint gazdagnak lenni” azt jelenti, hogy megelégedni az Ő szeretetével és a hit gazdagságával.

Jegyzetek:

Sok ezer – A görög szövegben „müriadon”, azaz miriád = tízezernyi, töméntelen sok.

Barátok – A 4. versben Jézus tanítványait „barátaimnak” nevezi. János evangéliumában fordul még elő, hogy Jézus tanítványait nyomatékosan „barátok”-nak nevezi (Jn 15,13–15).

Káromol – A Szentlélek káromlására a görög szöveg a „blasphémeó” szót használja, ami annyit jelent, hogy „istenkáromlás”. Ebben a jelentésben használjuk mi is a blaszfémia szót.

Örökség – Az örökség szétosztása Izráelben a következőképpen történt: hogy a vagyon folyamatossága megmaradjon, az örökség a törvényes feleségek fiainak járt. A lányok hozományt kaptak, az elsőszülött fiúnak kétszeres örökrészt adtak.

Bíró, osztó – Itt két szó van a görög szövegben: „dikasztész” és „kritész”. A „dikasztész” hivatalosan kinevezett bíró, míg a „kritész” egy szokványos elbíráló; gondoljunk a „kritikus” szavunkra.

Énekek:

Református énekeskönyv: 49:2–4; 62:7; 267:4–5; 269:4–5; 455:4
Jertek, énekeljünk: 171; 177:1
Harangszó: 28; 29; 46
Dicsérjétek az Urat!: 29:2; 158:1–2
Erőm és énekem az Úr: 34; 78:1; 126:1

Megjegyzések:

Ne féljünk és ne aggodalmaskodjunk – A Lk 12,6–12 és 22–32-ben Jézus arra mutat rá, hogy Isten gyermekeinek nem kell félniük vagy aggodalmaskodniuk. Ő gondoskodik róluk, és értékesek a szemében. Beszélgethetünk erről a gyermekekkel. Korunkban sok gyermeknek van szüksége erre a vigasztaló üzenetre.

Isten nevét védjük meg – Jézus követőjének meg kell védenie Isten nevét (8–12.v). A hitnek az emberek előtt való megvallását az Úr Jézus meg fogja jutalmazni azzal, hogy megnevezi azokat a személyeket az Atya és az angyalok előtt. Ez érvényes a gyermekekre is, amit el kell nekik mondani.

Szívünk ne a gazdagságon csüggjön – Gazdagnak lenni önmagában véve nem bűnös dolog. Olyan bibliai szent életű emberek, mint Ábrahám, Izsák, Jákób, József és Jób, nagyon gazdagok voltak, mégis szolgálták az Urat. Az a lényeg, hogy ne a gazdagság kívánása legyen az első számunkra, hogy el ne feledkezzünk arról, aki mindezt adta. Mindig arra gondoljunk, hogy Isten a vagyont csak kölcsönbe adja (lásd a Mt 5,3-at is).
Vö. Péld 30,8–9: A gazdagság gondot is ad.
Egyszer mindenről számot kell adnunk, amit Isten nekünk adott, azaz az életről, egészségről, adományokról, ruházatról, szabadságról stb. Gondoljunk itt erre a textusra: „Ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is” (34.v) Hol van a keresztyén ember kincse?

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • A pénz, a vagyon szerepe az ember életében. A szegénység és a gazdagság veszélyei. Felelős gazdálkodás (sáfárság) javainkkal. Megelégedettség, adakozás másoknak. (***)
  • Mik a legfontosabb értékeink? Az anyagi és lelki értékek helyes viszonya. A pénz, a vagyon helye értékrendünkben. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Beszélgetés Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön c. regénye alapján a szívben hordott kincsről, a szeretetről. (***)
  • A gazdagság könnyen bolonddá tesz:
    – Móra Ferenc: Kevély Kereki c. elbeszélésének feldolgozása beszélgetéssel, dramatizálással.
    – A bibliai példázat mai változatai dramatikus játékkal, írásbeli fogalmazással. (***)

Vázlat:

Jézus
– nagy sokaság
– figyelmeztetés

a farizeusok tanítása
– kovász
nem őszinte

vallástétel  <–>    megtagadás

a Szentlélek káromlása – Isten Igéjének nevetségessé tétele  <–>    nincs rá bocsánat

farizeusok: megtiltják Jézus követését kérés: az örökség megosztása

példázat: a bolond gazdag

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Az Úr várja imádságainkat.

Előzmények:

Az Úr Jézus Betániában megdorgálta Mártát aggódásáért.

Bevezetés:

Jn 10,22–42: Jézus néhány hónapig Jeruzsálemben maradt. Közben beköszöntött a tél. A templomszentelést ünnepelték annak emlékére, hogy Makkabeus Júdás kétszáz évvel azelőtt újból használatba vette a templomot.

Jézus tanítványaival a Salamon csarnokában tartózkodott. Megszólították a nagytanács tagjai. Tudni akarták, hogy Ő-e Krisztus, vagy sem. Jézus válasza így hangzott: „Megmondtam nektek, de nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki nem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindenkinél nagyobb, és senki nem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.”

A zsidók szörnyen megharagudtak Jézusra. Meg akarták Őt kövezni.

Jézus megkérdezte, hogy az Atya melyik jócselekedetéért akarják megkövezni.

A zsidók istenkáromlással vádolták, mivel ember létére Istenné tette magát.

Jézus válasza – hogy senki nem tehetne ilyen csodatetteket, ha nem Isten küldte volna – sem hatott rájuk. Megpróbálták elfogni, de nem sikerült.

Jézus elment Jeruzsálemből és Júdeából tanítványaival együtt a Jordánon túlra, Pereába. Ott munkájáról, és a mennyek országáról beszélt tanítványainak, mivel tudta, hogy hamarosan nélküle maradnak. Gyakran beszélt példázatokban.

Megjegyzés: A 270–283. leckék helyszíne Perea. Jézus csak akkor tért vissza Júdeába, amikor megkapta Lázár betegségének hírét (284. lecke).

Történet:

Az Úr Jézus imádkozott. Amikor befejezte, egyik tanítványa kérte: „Uram, taníts minket imádkozni*, mint ahogy János is tanította a tanítványait.” (Hogy János ezt hogy tette, nem jegyezték föl az evangéliumok. De talán András és János is részesei voltak ennek, amikor még János tanítványai voltak. Természetesen akkor még sok tanítványa volt Keresztelő Jánosnak, szétszórtan is: lásd ApCsel 19,1–7.)

Jézus így felelt: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. És bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vígy minket kísértésbe.”

(Lásd a 235. leckét a legtökéletesebb imádkozással kapcsolatban! Látjuk, hogy ez az imádság rövidebb, mint a Mt 6,9–13-ban levő Miatyánk. Itt a „bocsásd meg vétkeinket” helyett „bocsásd meg a mi bűneinket” szerepel.)

Ezután Jézus két példázattal világított rá az imádkozás fontosságára.

Első példázat:

Az imameghallgatás bizonyosságáról.

„Ki az közületek, akinek van egy barátja, és elmegy hozzá éjfélkor, és ezt mondja neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret*, mert útról érkezett egy barátom (a nappali hőség miatt az emberek gyakran éjjel utaztak), és nekem nincs mit elébe tegyek; – és az így válaszolna belülről: Ne zaklass engem, az ajtó már be van zárva, és velem együtt gyermekeim is ágyban vannak*; nem kelhetek fel, hogy adjak neked! Mondom nektek, ha nem is kelne fel, és nem is adna neki azért, mert barátja, tolakodása miatt fel fog kelni, és megadja neki, amire szüksége van.”

Jézus megmondta ennek a példázatnak a célját is (szó szerint idézzük, mivel annyira ismert, hogy a gyermekeknek is ismerniük kell): „Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik.” Ne kételkedjünk hát az ima erejében, mivel az őszinte imádság meghallgatása biztos. Gazdag ígéret!

Imádságban lehet sürgetve, de tiszteletteljesen kérni, amire valóban szükségünk van, akár magunknak, akár másoknak. Imádkozhatunk minden körülmény között, minden probléma, minden nyomorúság megoldására.

Lehet az Urat keresni. Aki ezt őszintén teszi, meg fogja Őt találni, meghallgatást talál nála. S lehet zörgetni, azaz sürgetőleg kérni, ahogy valaki egy ajtón zörget, hogy engedjék be, vagy felfigyeljenek rá azok, akik bent vannak.

Második példázat:

Az őszinte imádkozásról.

„Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, vagy amikor tojást kér, skorpiót* ad neki?”

Jézus ezt úgy magyarázta: „Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?”

A Szentlélek a jó ajándék, melyet a mennyei Atya ad. Ez azt jelenti, hogy imádkozni kell érte. A Szentlelket a lelki és örök élet munkálójának is nevezik.

Tehát amikor mi a Szentlélek ajándékát kapjuk, abban minden benne van, ami lelki és örök életünk számára szükséges.

Jegyzetek:

Imádkozni tanulni – A zsidó rabbik azt is megtanították tanítványaiknak, hogyan lehet a legjobban imádkozni. Keresztelő János is megtanította rá a tanítványait.

Kenyerek – Kicsi kerek, búza- vagy árpalisztből készült kovásszal kelesztett kenyerekre kell gondolnunk.

Hálószoba – A gyermekek a lakószobában a szülőkkel együtt aludtak, legalábbis az egyszerű, nem gazdag családokban. Tehát valójában nem olyan hálószobáról van szó, amilyeneket mi ismerünk. Gyékényből készült hálószőnyegeken aludtak, melyeket kiterítettek, amikor lefeküdtek.
Az apa és anya feküdtek közvetlen az ajtó mellett, úgyhogy nem zavarták a gyermekeket, ha ők maguk is aludni tértek. Ezt egyúttal biztonsági okokból is tették. Az élelmet a hátsó épületrészben tartották, ahova kellemetlen volt éjszaka odamenni, annál is inkább, mivel előbb gyertyát vagy lámpát kellett gyújtani. A gyermekek fölébredhettek.

Skorpió – A pókfélék közé tartozik, mely a 3Móz 11,41–42 szerint – mint a „földön csúszó és mászó állat” – Izráel számára tisztátalan volt.
A skorpióknak, éppúgy, mint a pókoknak, 8 lábuk van (a többi rovarnak 6) és 8 szeme, melyek közül a két legnagyobb a fejtetőn található. A rákhoz hasonlóan 2 nagy ollójával ragadja meg zsákmányát, majd méreggel öli meg. A teste hét ízből áll, melyek közül az utolsó görbe, üreges méregfullánkban végződik. A szúrás az ember számára mindig fájdalmas, és jókora sebeket okozhat. Olykor halálos is lehet.
A skorpió színe Izráelben homokszínű vagy sötétbarna. Szereti a meleget, ezért télen a házakban húzódik meg. A sárga, összetekeredett skorpió egy kicsit a tojásra hasonlít. A Bibliában a skorpió a gonosz hatalom és súlyos gyötrés jelképe (Jel 9,3.5.10).
A cséphadaróra hasonlító korbácsot az 1Kir 12,11.14. és 2Krón 10,11.14-ben Roboám király így nevezi: „skorpiókkal ostorozlak” (Károli fordítás).

Énekek:

Református énekeskönyv: 141:1–2; 157; 474; 475; 479; 484
Jertek, énekeljünk: 55; 57; 64; 176
Harangszó: 15:1.4; 18
Dicsérjétek az Urat!: 76; 168:1–2
Erőm és énekem az Úr: 53; 61; 111; 119

Megjegyzések:

Imádkozni tanulni – A tanítványok eddig is gyakran látták Mesterüket imádkozni. Ebből megértik, hogy az imádkozás nagyon lényeges része a hitéletnek. Most az egyik tanítvány szeretné tudni, mi a „jó” imádság tartalma (bár már előbb, a Hegyi beszéd részeként hallották). A gyermekeknek is meg kell tanulni imádkozni. Megbeszélhetjük velük, mi mindent kérhetnek. Nagyon fontos, hogy a gyermekek megtanuljanak imádkozni azért, hogy Isten gyermekei legyenek. Természetesen szabad és kell sok más szükséges dologért is imádkozni. Vegyük elő még egyszer a 235. leckét, ahol a Mt 6,6–13-ban levő egész Miatyánkot tárgyaltuk.

Szemtelen imádság – Az az ember, aki bekopog alvó barátjához, hogy vendége számára kenyeret kérjen, nagyon szemtelen. Nem izgatja, hogy fölzörget egy egész családot, mivel neki valamire szüksége van. Ezt a szemtelen föllépést például vehetjük az imádkozásnál való magatartásunkhoz. Zörgethetünk Istennél a legszokatlanabb időben is.

Imameghallgatás – Jézus az első példázat magyarázataként azt mondja: „mindaz, aki kér, kap”. Az Isten akarata szerinti őszinte imádság meghallgatást nyer. Isten gyermekeinek imádságát maga a Szentlélek vezeti, irányítja.
Az imádkozás sosem hiábavaló, akkor sem, ha nem teljesül a kérésünk. Isten jól tudja, mit mikor adjon. Ha megismertük Őt szerető Atyaként, nyugodtan rábízhatjuk terveinket, kívánságainkat is.
(Lásd még a témához a 255. lecke ***Feldolgozásából az imádságról szóló részt!)

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki) / Magyar nyelv és irodalom

  • A hit szerepe az ember életében: imádság és lelki egészség. (***)
  • A „Miatyánk” két szövegváltozatának összehasonlítása: egyezések és eltérések. (***)
  • Imatémák gyűjtése, imádság megfogalmazása írásban. (***)

Vázlat:

Jézus – tanítványok
Salamon csarnoka
zsidó nagytanács: „Te vagy a Krisztus?”

tanítványok: „Taníts minket imádkozni.”
a Miatyánk

2 példázat az imádságról

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Életünkben a legfontosabb: hallgatni Jézus beszédére.

Előzmények:

Egy törvénytudó megkérdezte Jézust, mit tegyen, hogy elnyerje az örök életet. A törvénytudó második kérdésére: „De ki a felebarátom?”, Jézus az irgalmas samaritánus példázatával válaszolt.

Bevezetés:

Körülbelül háromnegyed órányira Jeruzsálemtől, keletre, az Olajfák hegyének lábánál (Mk 11,1) feküdt Betánia*. A Jeruzsálemből Jerikóba vezető út, melyről az irgalmas samaritánus példázatában szó van, ezen vezetett keresztül. Jeruzsálemből az ember először a Kidrón-völgybe jutott, és át kellett kelnie a Kidrón-patakon.

Betániában lakott két nővér, Márta és Mária testvérükkel, Lázárral. Ezt a Jn 11-ből tudjuk, ahol Lázár feltámasztásáról van szó (lásd 284. lecke). Ott olvassuk azt is, hogy Jézus szerette őket (5.v).

A családban Márta a legfontosabb személy (lásd Lk 10,38: „a házába fogadta”).

Történet:

Az Úr Jézus elindult Jeruzsálemből, ahol a törvénytudónak elmondta az irgalmas samaritánus példázatát – és betért Betániába. Ott lakott egy Márta nevű asszony. Házába fogadta Jézust (és a tanítványokat?).

Mártának volt egy nővére, Mária (és egy fivére, Lázár, akiről itt nem történik említés). Mária leült Jézus lábához, hogy hallgassa a beszédét.

Mártát teljesen lefoglalta a vendégek kiszolgálása. Szemrehányóan szólt Jézushoz: „Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen!”

Jézus így felelt: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre (a Károli fordítás szerint: ‘egy a szükséges dolog’), Mária a jó részt (Károli: ‘jobb részt’) választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.”

Néhány gondolat a történethez:

Az Úr Jézus földi életében olyan szegény volt, hogy szüksége volt barátai támogatására (lásd Mt 8,20).

„Márta a házába fogadta.” Ebből arra következtethetünk, hogy ez az első alkalom, amikor Jézus betért Márta házába. Más bibliai helyek alapján tudjuk, hogy Jézus gyakran volt a két nővér és Lázár vendége. Lásd a Jegyzetben: „Betánia”!

Kétfajta hívővel ismerkedünk meg itt: a foglalatos, szolgáló Mártával, és a csendes, tanulni vágyó Máriával. Mindkettőjüket szívébe zárja az Úr Jézus.

Mária leült a Mester lábához. Ezt Pálról is olvassuk, aki „Gamáliel lábainál” kapott nevelést (lásd ApCsel 22,3).

Az eset arra mutat, hogy Jézus a megérkezése után azonnal leült, hogy tanítsa az ott levőket.

Mártát bosszantotta, hogy Mária nyugodtan ült Jézus lábánál, miközben arról kellett volna gondoskodnia, hogy az étel az asztalra kerüljön. Mártát értjük meg, vagy inkább Máriát?

Márta az Úr segítségét kérte, hogy utasítsa rendre Máriát. Ezt látjuk többször a mindennapi életben is: „Mit szól/szólsz hozzá? Tégy valamit!” Ilyenkor döntőbírónak kérünk meg valakit.

Márta méltatlankodva kérdezte Jézustól, mért nem törődik azzal, hogy egyedül neki kell mindenről gondoskodnia? Rengeteg a dolga, törődjék hát vele a Mester!

Márta bírálata testvéréről irigységből is eredhetett. Azok a hívők, akik állandóan szolgálatban állnak, néha irigykednek azokra, akik csendesen élik hitüket „Jézus lábánál”.

Bár az Úr Jézus vendég, mégis figyelmeztette Mártát. Nyíltan tette; elvégre Márta is mindenki előtt bírálta Máriát.

Ahelyett, hogy pártját fogta volna, Márta figyelmeztetést kapott Jézustól! Túl sokat aggódik és nyugtalankodik a mulandó (az eledel és hasonlók) miatt. Az, hogy az Úr kétszer említi a nevét, megrovást jelent. (Gondoljunk az ApCsel 9,4-re: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?”) De nyugodtan elfogadhatjuk, hogy Jézus szeretetteljesen említi Márta nevét. A szeretetteljes intés nem sért olyan könnyen. (Lásd az ApCsel 8,21 és Kol 1,9–14-et is!)

Úgy tűnik, mintha Jézus szemére hányta volna Mártának, hogy gondoskodásával és szolgálatával kegyeibe szeretne férkőzni. Így látjuk emberi oldalról. Ám nagyon rossz lenne, ha Márta azt gondolná, hogy ezáltal nyerheti el az örök életet. Erre azonban semmi bizonyítékunk nincs. Inkább arról van szó, hogy Jézus gyöngéden arra figyelmeztette, a lelki élettel törődjék, tőle merítsen erőt a szolgálathoz is.

Jézus Mártát megdorgálta, Máriát viszont megdicsérte. Ő a jó részt választotta. Minek a részét? A Krisztussal való életét, az odaszánásét! Mária választása bölcs: Jobb az Ő szájából örök élet beszédét elfogadni, mint megpróbálni földi eszközökkel szolgálni Őt!

Amit Mária választott, azt nem vehetik el tőle, mindörökké megmarad (Róm 8,35 és 39: Senki nem választhat el minket Krisztus szeretetétől.)

Jegyzet:

Betánia – „Szegénységháza” vagy „datolyaház”. Jézus gyakran megfordult ebben a faluban (lásd Mt 21,17; Mk 11,1; Lk 19,29; Jn 12,1), ahol egy napi jeruzsálemi tartózkodás után tanítványaival az éjszakát töltötte (lásd Mk 11,11–12) Mártánál, Máriánál és Lázárnál, akikkel jó kapcsolatban volt (lásd Jn 11,1 kk). Jézus mennybemenetele a Mt 26,6 és a Lk 24,50 szerint Betánia közelében történt.
Betánia közvetlen közelében volt Betfagé falucska („Éretlen füge helye”), ahogy azt a Mt 21,1; Mk 11,1 és Lk 19,29-ben olvassuk.

Énekek:

Református énekeskönyv: 86:6; 154; 172; 231:3; 512:1.3.5
Jertek, énekeljünk: 171; 177:1; 182; 185; 186
Harangszó: 42; 43
Dicsérjétek az Urat!: 3:1; 29:2; 71; 73:1; 74:1
Erőm és énekem az Úr: 56:1; 83; 110; 126:1; 135:1–2

Megjegyzések:

Kevésre van szükség, valójában csak egyre – Ebből a történetből emeljük ki, hogy életünkben a legfontosabb: leülni Jézus lábához, vagyis tőle tanulni. Gondoljunk itt Jézus szavaira: „Tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.” (Mt 11,29)

Hallgatni Jézus beszédét – Az Úr Jézus lábánál ülni korunkban azt jelenti, hogy figyelmesen olvassuk és tanulmányozzuk a Bibliát, míg szívünkből föl nem fakad az imádság, hogy Isten szóljon hozzánk, és tanítson minket igéjével. Ha nem fordítunk időt a bibliatanulmányozásra, azt vetjük meg, ami a legszükségesebb.
Jézus lábainál tanulhatunk önismeretet, ismerhetjük meg, ki az Úr, és mit tett értünk. Ott bevallhatjuk, kik vagyunk valójában, szava pedig megváltoztat minket.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki) / Dráma

  • Hogyan segíthet a helyes önismeret kialakításában Isten igéje, Krisztus beszéde? Hol van a helye személyes értékrendünkben a hitnek? (***)
  • Hogyan fogadjuk vendégeinket? Mi a fontosabb: hogy jót és sokat egyenek-igyanak, vagy odafigyeljünk rájuk, meghallgassuk őket? A helyes vendéglátás „szabályai”. Szituációs játékok különböző helyzetekre. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Vizuális kultúra (Rajz)

  • Írásbeli jellemzés a bibliai történet szereplőihez kapcsolódva. A szavak és tettek szerepe a jellemzésben. (***)
  • Jellemzés rajzzal, a fogalmazáshoz készített illusztráción keresztül. (***)

Vázlat:

Betánia
Márta és Mária (Lázár)

Mária – Jézus lábánál ül
Márta – földi dolgokkal van elfoglalva

„Kevésre van szükség, valójában csak egyre.”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!