Felcseréltük a sorrendet!

Zsolt 111

Vannak, akik azt állítják, hogy maga az anyag hordozza a benne munkálkodó törvényszerűségeket. Abban van benne a világ fejlődésének menete, s az embernek önmagára való visszakövetkeztetése, önreflexiója. Az anyag „hozta létre” az istenformációt is az emberben!

Hogy hiheti el bárki is, hogy akár csak egy DNS „csak úgy magától” létrejöhetett? Hiába számolunk évmilliárdokban, az anyagnak önmagában nincs esélye! Ha e logika szerint gondolkodunk, akkor hogy lehet, hogy azt az „egyszerű dolgot”, amit az ANYAG magától kinövesztett, a legokosabbak kutatják, mégsem értik a „titokzatos spirál” titkát. Az anyag okosabb lenne az embernél is?

Ez oly mértékű imádata az anyagi valóságnak, mely akár a parancsolat megszegését is magában foglalja! S mindez miért? Hogy ne kelljen Istent imádni! Inkább tiszteljük az anyagot, inkább mindent elhiszünk a kezdeti lehetetlenségekről, csak nehogy valami Isten betegye lábát a gondolatainkba, s nehogy meghatározzon minket…

Felcseréltük a sorrendet! Veszélyben vagyunk! Az ember belefullad a maga anyagi világába, s az istentelen állapot értelmetlenné tesz mindent. Hiszen akkor csak anyagi formáció vagyunk, egy sikeres egyed a sok közül, felelősség nélkül, véletlenszerűen, egy állat a sor végén! Valóban ennyi lennénk?

A tények magukban semmitmondóak, csupán az értelmezésük számít.

P. Mason

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024