felsős Archívum - Oldal 10 a 10-ből

Képforrás: 123RF

Intelligenciatípus: Természeti, verbális-nyelvi, logikai-matematikai
Tevékenység: Biblia- és növényismeret: fűszer- és gyógynövények; interaktív multimédiás feladatok: kép-igepárosítás, memóriajáték

Amikor Jákób az éhínség idején ismét útnak indítja fiait Egyiptomba, hogy az ország kormányzója – József – elé járuljanak, lehetősége szerinti gazdag ajándékot küld:

Rakjatok az ország legjobb termékeiből a zsákjaitokba, és vigyetek ajándékot annak az embernek: egy kis balzsamot, egy kis mézet, gyógyfüvet, mirhát, diót és mandulát.

1Mózes 43,11

Az újfordítású Biblia listáján szereplő gyógyfű a Károli-fordítás szerint fűszerszám. A Kánaánban termő fűszer- és gyógynövények a tudósítás szerint értékesek, ajándéknak valók voltak. Minden bizonnyal gyűjtőfogalomról van szó, többféle fűszer- és gyógynövényre gondolhatunk.

Ezékiel könyvében a 27. fejezet Tírusz, a föníciai kereskedőváros gazdagságáról szól, és feltárul előttünk a korabeli piac, ahol a fahéj és illatos nád vagy a balzsam is értékes árunak számított. Károlinál a balzsam helyén szintén fűszerszámot olvasunk:

Séba és Raema kalmárai a te kalmáraid; mindenféle drága fűszerszámokat és mindenféle drágaköveket és aranyat adtak ők árúidért.

Ezékiel 27,22

Hasonló piackép tárul fel a Jelenések könyvében is, ahol az árulistán fahéj, balzsam, füstölőszerek, kenőcsök, tömjén is szerepel (Jelenések 18,13).

Nézzük meg ezek után, miféle fűszerek, fűszerszámok teremtek Kánaán, Palesztina földjén, illetve fordultak meg a piacán.

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Sokrétű játékok / Természeti intelligencia menüpont alatt: https://kateteka.hu/segedanyagok/sokretu-jatekok/

2021-06-15

15. Gabonamunka

grafika © Bódi Kati

Intelligenciatípus: Természeti, verbális nyelvi, egzisztenciális
Tevékenység: Biblia- és növényismeret, kortörténet: gabonamunkák a szántás-vetéstől a kenyérig; interaktív multimédiás feladatok: szövegkiegészítés, sorba rendezés, párosítás

A part alatt, a part alatt
három varjú kaszál, három varjú kaszál.

Róka gyűjti, róka gyűjti,
Szúnyog kévét köti, szúnyog kévét köti.

Bolha ugrik, bolha ugrik,
Hányja a szekérre, hányja a szekérre.

Mén a szekér, mén a szekér,
Majd a malomba ér, majd a malomba ér.

A malomba, a malomba
Három tarka macska, három tarka macska.

Egyik szitál, másik rostál,
Harmadik követ vág, harmadik követ vág.

Szürke szamár vizet hoz már,
Tekenőbe tölti, tekenőbe tölti.

Tehén dagaszt, tehén dagaszt,
Kemencébe rakja, kemencébe rakja.

Medve várja, medve várja,
Kisült-e a cipó, kisült-e a cipó.

Tyúk a cipót csipegeti,
Hangya morzsát szedi, hangya morzsát szedi.

Gazdálkodás a Nílus völgyében – aratás jelenetei

„A part alatt három varjú kaszál” – indítja az aratást a kenyéren át a morzsákig eljutó gyermekdalunk. Szereplői olyan állatkakarterek, amelyek mesei-mítoszi világot teremtve jelenítik meg az életet adó és jelentő munkafolyamatot.

De miből is áll ez a folyamat? Nézzük végig egy többezer éves forrás, a Biblia tükrében, elsősorban Palesztina (a Szentföld) területére figyelve.

Gabonamunka a Szentföldön

Szántás: A korai (őszi) esők beköszöntével kezdődött. Igavonó állat húzta a faekét, amire szántóvas volt erősítve. Elizeus tizenkét iga ökörrel szántott (1Kir 19,19), de ha nem volt ökör, szamarat is fogtak az eke elé (Ézs 30,24).
Vetés: A korai esőkkel, november elején kezdődött a vetés, előbb a búzát és az árpa egy részét, majd január-februárban a tavaszi árpát, kölest és a többi terményt vetették. A magot kézzel szórták a földre, majd utólag beszántották, erre utal a magvető példázata (Mt 13,3–8). Másik módszer, hogy a már felszántott, elegyengetett földre vagy az eke húzta barázdába szórták a magot (Ézs 28,24-25). Mózes törvénye szerint ugyanabba a földbe kétféle magot nem volt szabad vetni (3Móz 19,19).
Érés ideje: Vetés után az ember várta az érlelő időt, az esőt és a meleget, ami termővé tette a földet (Mk 4,26-28). Próbált védekezni a kártevők és gyomok ellen, kerítést emelt, Egyiptomban öntözőrendszert hozott létre. A növekedést mégis Isten adja, ez volt az általános tapasztalat (1Kor 3,7).
Aratás: „Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert elérkezett az aratás ideje.” (Mk 4,29) Az aratás általában áprilisban az árpával kezdődött, majd néhány hét múlva a búzával folytatódott, és pünkösd táján a munka zöme már be is fejeződött. A gabonát marokra fogták, sarlóval vágták le, majd kévékbe kötötték. Szekéren vagy teherhordó állat hátán vitték a szérűre.
Cséplés: A szérű széljárta helyen lévő természetes sziklatérség vagy jól ledöngölt lapos terület volt. A régebbi időkben bottal, pálcával verték ki a szemeket. Ennél haladósabb munka volt a nyomtatás, amikor a körbe rakott kévékből nyomtató állatokkal, illetve az állatok húzta cséplőszánnal (nyomtató szekérrel) verették ki a szemeket (Ézs 28,27-28).
Szórás, rostálás: Kedvező széljárás esetén a pelyvával, törekkel teli magot szórólapáttal „szórták”, vagyis feldobálták, miközben a szél kihordta a magok közül a könnyebb pelyvát, töreket. Addig végezték a szórást, amíg kellően tiszta magot nem kaptak. Ezt a szórás után, őrlés előtt még megrostálták.
Tárolás: A megtisztított terményt nagy korsókban, hombárokban vagy vermekben, csűrökben helyezték el (Lk 12,17-18). A kőlappal lezárt veremben évtizedeken át el lehetett tartani a terményt.
Őrlés, dagasztás: A gabonát kézi malommal őrölték lisztté, ami általában női munka volt. A nagyobb malomkövet többen is forgatták, és állattal hajtott malmok is voltak. Egy háziasszony kb. három órai munkával tudta a család napi kenyeréhez a lisztet megőrölni. A dagasztás is kemény fizikai munka volt.
Kenyérsütés: Kezdetben a nehezen keleszthető gabonafélékből kelesztés nélküli lepénykenyeret sütöttek forró kövön. A lepénykenyeret ma is így sütik kövön vagy a kürtő alakú kemence oldalán. A kelesztést Kr. e. 2600 körül fedezték fel a búzatermelő Egyiptomban. A kenyérbúza magasabb gluténtartalmú, és könnyebben megkel, könnyű, rugalmas szerkezetű tésztát ad. A kenyeret házaknál, kisebb kemencékben sütötték meg, de aa városokban pékek is dolgoztak (Jer 37,21).

Források:

Fráter Erzsébet: A Biblia növényei (Scolar, Bp, 2017, 81–84.)
Keresztyén bibliai lexikon: Mezőgazdaság

Aratási jelenetek Menna sírjából (18. dinasztia, Újbirodalom, Théba) – Bódi Kati grafikája

Aratástól a kenyérig – szövegkiegészítés

A part alatt, a part alatt… Ugye tudnád folytatni a dalt? A dal szövegét most ismétlések nélkül és hiányosan olvashatod. Keresd meg és illeszd helyükre a hiányzó szavakat! Így végigkövetheted a kenyér útját az aratástól a morzsaszedésig.

A tankocka elérhető itt: Aratástól a kenyérig

Lásd: A part alatt – diafilmkockákon

Gabonamunka Egyiptomban – a munkafázisok megfigyelése

Hogyan került az asztalra a kenyér az ókori Egyiptomban? A korabeli ábrázolások megőrizték a munka lépéseit. Figyeljük meg az alábbi weboldalakon található ábrázolásokat:

Óegyiptomi szántás-vetés

Női munkák az ókori Egyiptomban – konyha

Kenyeret nyújtó hercegnő

Gabonamunka igéi – képek és igék párosítása

Az alábbi bibliai igék is a gabonamunka fázisaira utalnak. Párosítsuk a megfigyelt képeket és igéket!

Szántás-vetés – Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára. (Lukács 9,62)
Aratás – Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert elérkezett az aratás ideje. (Márk 4,29)
Hordás – Elhiszed-e róla, hogy behordja gabonádat, és szérűdre betakarítja? (Jób 39,15)
Nyomtatás – Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját! (1Korinthus 9,9)
Szórás – Kezében szórólapát lesz, és megtisztítja szérűjét: csűrbe hordja gabonáját, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel. (Máté 3,12)
Őrlés – Két asszony őröl együtt, az egyik felvétetik, a másik pedig otthagyatik. (Lukács 17,35)
Kenyér – Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak. (János 6,33)

A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Sokrétű játékok / Természeti intelligencia menüpont alatt: https://kateteka.hu/segedanyagok/sokretu-jatekok/

2021-06-01

14. Gabonakérdés

felsős, Természeti intelligencia

Képforrás: 123RF

Intelligenciatípus: Természeti, verbális nyelvi
Tevékenység: Biblia- és növényismeret; interaktív multimédiás feladatok: párosítás, csoportosítás, képmemória

Adjon neked az Isten égi harmatot, zsíros földet, sok gabonát és mustot! – így áldja meg Izsák az elsőszülöttjének hitt Jákóbot. (1Mózes 27,28) Az áldást nem lehet visszavonni. Zsíros föld – bő termés – csak az elsőszülöttnek jár. Ez a megkülönböztető momentum is arra utal, mennyire kiszolgáltatott volt a korabeli ember az időjárásnak, a természet erőinek. Mert hiába a fáradságos munka, arcának verítéke, ha az Úr nem áldja meg harmattal, égi vizekkel a termőföldet.

Nem véletlen hát, hogy amikor Ézsaiás próféta Isten és ember gondolatainak – létmódjának – különbségéről szól, azt a megöntözött termőföld hasonlatával teszi:

Mert ahogyan az eső és a hó
lehull az égből,
és nem tér oda vissza,
hanem megöntözi a földet,
termővé és gyümölcsözővé teszi;
magot ad a magvetőnek
és kenyeret az éhezőnek,
ilyen lesz az én igém is,
amely számból kijön…

Ézsaiás 55,10–11

De milyen magról, milyen gabonáról van szó? Ezékiel „kenyérreceptjében”, amivel Isten Jeruzsálem ostromára készíti fel a prófétát, felsorol mindenféle növényi magot, ami csak felhasználható erre a célra:

Azután végy búzát, árpát, babot, lencsét, kölest és tönkölyt, tedd azokat egy edénybe, és készíts magadnak belőlük kenyeret!

Ezékiel 4,9

A felsorolásba hüvelyesek – bab, lencse – is kerültek, a többi mind gabona. A bibliai időkben a Közel-Kelet gabonaféléje volt a búza több faja, valamint az árpa, köles, cirok.

Egy kis gabonaismeret

A gabona a szemterméséért ültetett pázsitfűféle, lágyszárú növény. Jellegzetes szalmaszára van, sok apró virága kalász vagy buga virágzatba csoportosul. A termesztett gabona ősének törékeny kalásza volt, és csépléskor a szemeken maradt a toklász, amit még hántolni kellett. A földművelés kezdetén – Kr. e. 8000-7000 körül – válogatni kezdték a nagyobb szemű és szilárdabb kalászú példányokat, így indult meg a nemesítés, és alakultak ki a különböző gabonafajták.

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Sokrétű játékok / Természeti intelligencia menüpont alatt: https://kateteka.hu/segedanyagok/sokretu-jatekok/

2021-05-27

13. Kenyér és bor

Képforrás: 123RF

Intelligenciatípus: Természeti, verbális nyelvi, egzisztenciális
Tevékenység: Párhuzamok felfedezése: áldó formulák, az áldás képei a magyar néphagyományban és a Bibliában; a Pünkösd eredete: aratásünnep, ószövetségi és újszövetségi párhuzamok; Krisztus áldozata, a kenyér és bor üzenete

Ess, eső, ess!
Holnap délig ess!
Búza bokrosodjon,
zab szaporodjon!
Az én hajam olyan legyen,
mint a csikó farka,
még annál is hosszabb,
mint a Tisza hossza!
Még annál is hosszabb,
mint a Duna hossza!
Még annál is hosszabb,
mint a tenger hossza!

Így szól az esőkérő mondóka és számos változata a magyar néphagyományban, ami valójában áldáskérésnek felel meg. Hiszen már az újévi köszöntés így hangzik:

Újesztendő, vígság szerző,
most kezd újulni;
Újulása víg örömöt
kezdett hinteni.
Hirdeti már a Messiást
eljöttnek lenni.
Legyetek a nagy Istennek
igaz hívei.
Áldott Jézus, dicső Krisztus
kedvezz népednek
áldásoddal, bor, búzával,
látogasd őket.
Hajtsad hozzánk szent életre
a te képedet,
hogy érhessünk víg örömmel
több esztendőket!

A bor, búza, békesség, bő termés alliteráló összecsengése több köszöntőváltozatban, áldásformulában visszatér, és a pünkösdi énekszóban teljesedik ki:

Bor, búza és gyümölcs
Földetökben legyen,
Az Úr Messiásnak
Kibimbózott ága,
Juda nemzetének
Királyné pálczája.
Király koronája;
Szálljon erre házra
Az Isten áldása,
Mint régente szállott
Szent apostolokra.

Kép: 123RF

Nem magyar sajátosságról van szó, hiszen már Melkisédek, Sálem királya, a Felséges Isten papja is kenyeret és bort vitt az ellenséget legyőző Ábrahám elé, és megáldotta őt (1Mózes 14,18–19).

Ábrahám fia, Izsák pedig e szavakkal adta tovább az elsőszülöttnek járó áldást:

Adjon neked az Isten égi harmatot,
zsíros földet, sok gabonát és mustot!

1Mózes 27,28

A teremtő és megtartó Istent dicsérő 104. zsoltár az áldás képét az egész teremtettségre kiterjeszti, amiből az ember is részesül munkája által:

Megöntözöd onnan fentről a hegyeket,
alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet.
Füvet sarjasztasz az állatoknak,
növényeket a földművelő embernek,
hogy kenyeret termeljen a földből,
és bort, amely felvidítja az ember szívét,
és ragyogóbbá teszi arcát az olajnál,
a kenyér pedig erősíti az ember szívét.

Zsoltárok 104,13–15

Pünkösd ünnepét a legrégebbi forrás „aratás ünnepének” nevezi, amikor a termés első zsengéjét betakarították, és két kenyeret hoztak felmutatási áldozatul az állat-, étel- és italáldozat mellett (2Mózes 23,16; 3Mózes 23,17–20). Az italáldozat jó borból készült (28,7).

A kenyér és bor mind az áldás, mind az áldozat fő elemei voltak tehát, akár a bárány vagy a gödölye. Áldás és áldozat már az ősi, az ószövetségi gondolkodásban is szorosan összekapcsolódik, egymást feltételezi, Isten és az ember párbeszédeként értelmezhető. Isten megáldja az embert, amiből ő válaszként áldozatot mutat be, a legjavát.

Az újszövetségben ez Krisztus személyében teljesedik ki: Az ő teste a kenyér, vére a bor, Isten ajándéka a benne megtestesülő szeretet, az Emberfia áldozata pedig, amivel odaadja magát az emberekért. A pünkösd így válik új aratásünneppé, az új ember zsengéjének ünnepévé:

Az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: „E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.” Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úr halálát hirdessétek, amíg eljön.

1Korinthus 11,23–26

Lásd: Csók István: Úrvacsora

A magyar néphagyomány így emlékezik Krisztus testére és vérére a búza és a szőlő képében. Nálunk ez az ének – a virágok vetélkedése – a nyári napforduló ünnepéhez kapcsolódik, hiszen a mi éghajlatunkon az aratás később, a hagyomány szerint Péter-Pál napján (június 29-én) kezdődik, nem pünkösd idején:

A búzamezőbe,
Háromféle virág.
A legelső virág,
A szép búzavirág.

A második virág,
A szíp szőlővirág.
A harmadik virág,
A szíp szëkfűvirág.

Szóval fölfelelé
A szíp búzavirág:
– Szëbb vagyok, jobb vagyok,
Annyival náladnál.

Mërt engëm ëlvisznëk
Az oltári hejrë.
Ott neveznëk engëm
Jézus szënt testénëk.

Szóval fölfelelé
A szíp szőlővirág:
– Szëbb vagyok, jobb vagyok,
Annyival náladnál.

Mërt engëm ëlvisznëk
Az oltári hejrë.
Ott neveznëk engëm,
Jézus szënt vérénëk.

Szóval fölfelelé
A szíp szëkfűvirág:
– Szëbb vagyok, jobb vagyok,
Annyival náladnál.

Mërt engëm lëszëdnëk,
Koszorúba kötnëk.
Legínyëk, lëjányok,
Kalapjukra tűznëk.

A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Sokrétű játékok / Természeti intelligencia menüpont alatt: https://kateteka.hu/segedanyagok/sokretu-jatekok/

2021-05-21

11. Mint a termő szőlőtő

Képforrás: 123RF

Intelligenciatípus: Természeti, verbális-nyelvi, egzisztenciális
Tevékenység: Növény- és bibliaismeret: szőlő, szőlőmunkák a Bibliában; szőlőtanulmányok: munkálatok, tárgyi emlékek, ábrázolások, információk; régészeti, ismeretterjesztő cikkek feldolgozása, beszámolók

„Feleséged olyan házad belsejében, mint a termő szőlőtő” – mondja az istenfélő ember feleségéről a zarándokének (Zsoltárok 128,3). Az áldás, áldottság képe mutatkozik itt meg, a növekvő olajfacsemeték képével összefonódva a családi élet kiteljesedésében. A szőlő, a must Izsák elsőszülött fiának szóló áldásában is fontos szerepet tölt be:

Lám, fiam illata olyan, mint a mező illata,
amelyet megáldott az Úr.
Adjon neked az Isten égi harmatot,
zsíros földet, sok gabonát és mustot!

1Mózes 27,28

A későbbiekben is szorosan összekapcsolódik ez a növény a zsidó nép életével. Olyannyira, hogy a zsoltáros a szőlő képével szemlélteti Izráel sorsát:

Egy szőlőtőt hoztál el Egyiptomból.
Népeket űztél el, ezt meg elültetted.
Helyét elegyengetted,
gyökeret vert, és ellepte a földet.
Árnyéka hegyeket borított be,
vesszői vetekednek
a hatalmas cédrusokkal.
Indáit a tengerig növesztette,
hajtásait a Folyamig.
Miért romboltad le kerítéseit,
hogy szedhessen róla,
aki csak arra jár?!
Lerágja az erdei vadkan,
és abból legel a mezei vad.
Seregek Istene, fordulj hozzánk!
Tekints le az égből, lásd meg
és gondozd ezt a szőlőt!

Zsoltárok 80,9 – 15 kép: 123RF

A szőlő termesztése közel 7000 évvel ezelőtt kezdődhetett a Kaukázus vidékén, és innen terjedt el az ókor fejlett államaiba. Az óegyiptomi, mezopotámiai ábrázolások, a homéroszi eposzok vagy a bibliai leírások is fejlett szőlőkultúrára utalnak. A szőlő a Biblia leggyakrabban említett növénye, már az őstörténetekben megjelenik, ahol Nóét mint az első szőlőművest látjuk (1Mózes 9,20).

A bibliai időkben „gyalog” művelték a szőlőt – a szőlőhajtások támaszték nélkül a földön feküdtek – vagy lugasra futtatták. Lugasos művelést ábrázol a Kr. e-i 14. századból származó egyiptomi ábrázolás, de erre utal a bibliai leírás is, amikor a szőlő alatti pihenés képével mutatja be a béke és jólét állapotát Salamon idejében (1Királyok 5,5).

Forrás: Fráter Erzsébet: A Biblia növényei (Scolar, Bp, 2017, 90–99. o.)

Kép: 123RF

Kedvesem szőlője

A Biblia részletesen is bemutatja a szőlő telepítésének, gondozásának feladatait:

Szőlője volt kedvesemnek kövér hegyoldalon.
Fölásta és megtisztította a kövektől,
beültette nemes vesszővel.
Közepére tornyot emelt,
sajtót is vágatott benne.
Várta, hogy jó szőlőt teremjen,
de az vadszőlőt termett!
…Hagyom, hogy elvaduljon:
nem metszik, nem kapálják,
fölveri a tövis és a gaz.

Ézsaiás 5,1–2

Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett,
kerítéssel vette körül,
borsajtót készített,
és őrtornyot épített,
azután bérbe adta szőlőmunkásoknak…

Máté 21,33

Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda.
Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem,
lemetszi, és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja,
hogy még több gyümölcsöt teremjen.

János 15,1–2

Odalett az öröm
és a vigadozás a gyümölcsöskertben,
nem ujjonganak a szőlőkben, nem kiáltoznak.
Nem tapos bort sajtókban a taposó,
a kurjantást megszüntetem.

Ézsaiás 16,10

Eljön majd az idő – így szól az Úr –,
amikor nyomon követi a szántó az aratót,
a szőlőtaposó a magvetőt;
must csorog majd a hegyekről,
folyik mindenütt a halmokról.
…Szőlőket ültetnek, és isszák azok borát,
kerteket művelnek, és eszik azok gyümölcsét.

Ámósz 9,13–14

A szőlőkultúra nyomában

A Szőlőmunkák című tankockán a szőlő telepítésének, gondozásának műveleteit találjuk a fenti igékből, illetve ezek alapján. Rakják a gyerekek sorrendbe, ahogy a munkálatok követik egymást.

A tankocka elérhető itt: Szőlőmunkák

Figyeljük meg a szőlőkultúra néhány ókori ábrázolását és tárgyi emlékét az alábbi weboldalakon:

Nagyobb és érdeklődő gyerekek csoportmunkában olvassanak el egy-egy cikket. Beszéljék meg, és készüljenek fel egy szóbeli beszámolóra a cikk alapján. Majd tartsanak egymásnak kiselőadást az ókori szőlőkultúráról az olvasottak és a képek alapján.

A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Sokrétű játékok / Természeti intelligencia menüpont alatt: https://kateteka.hu/segedanyagok/sokretu-jatekok/

2021-05-13

04. Kedves illatként

Képforrás: 123RF

Intelligenciatípus: Természeti
Tevékenység: Bibliai szövegek megfigyelése, illatnyomok keresése; multimédiás feladat: ismerkedés a bibliai illatszernövényekkel; kenőcskészítés

„Mondanom sem kell, mert mindenki tudja, hogy a virágok az illatukkal beszélgetnek. Amelyik virágnak nincsen illata, az néma” – állítja Kányádi Sándor Néma tulipán c. meséje elején. Hogy a virágok az illatukkal beszélgetnek, azt mi is tudjuk vagy sejtjük. De azt gondoltuk volna, hogy az illatokat már régóta használja az ember „beszélgetésre”?

A Biblia tanúskodik róla, hogy az áldozatok illata kedves az Úrnak. Amikor Nóé az özönvízből való szabadulás után bemutatta hálaáldozatát, „az Úr megérezte a kedves illatot”, és ezt mondta magában: „Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt” (1Mózes 8,21). A különböző áldozatok leírásánál rendre megatáljuk az ismétlődő gondolatot: „Kedves illatú tűzáldozat lesz ez az Úrnak.” (2Mózes 29,41) A szent sátorban és a templomban külön volt egy oltár illatos anyagok – fűszerekkel kevert tömjén – elégetésére, füstölögtetésére. Zakariás a füstölőáldozatot mutatta be épp a templomban, amikor megjelent neki Gábriel angyal (Lukács 1,8–11). A nép közben a templom udvarán imádkozott.

Hogy az imádság illattal való beszélgetés, azt fejezik ki Dávid zsoltáros szavai is:

Hozzád kiáltok, Uram,
siess segítségemre,
figyelj szavamra, ha kiáltok hozzád!
Jusson eléd imádságom
mint illatáldozat,
imára emelt kezem
mint esti áldozat!

(Zsoltárok 141,1–2)

Amikor magdalai Mária Magdolna betániai otthonában nárdusolajjal keni meg Jézus lábát a vacsorán, „a ház pedig megtelt az olaj illatával” (János 12,3), önkéntelenül is az áldozat illatát idézi meg. És megelőlegezi Jézus testének a halál utáni megkenését. A holttest szagát ugyanis illatos olajjal ellensúlyozták, és a halott iránt érzett szeretetüket, hálájukat is kifejezték vele. A házat betöltő illat Mária imádsága volt, kedves illat az Úr előtt.

Jézus temetésekor is előkerülnek az illatszerek, Nikodémus „mirhából és aloéból készült olajat hozott” (János 19,39). Ám a sietség miatt valószínűleg nem volt teljes a halott megkenése, mert szombat múltán az asszonyok „illatos keneteket vásároltak, hogy elmenjenek, és megkenjék Jézus holttestét.” (Márk 16,1)

Bibliai illatszerek

Mik is ezek az anyagok? Honnan származik az illatuk? Nézzük meg a legismertebbeket!

A növények rövid leírása Fráter Erzsébet: A Biblia növényei című könyve alapján (Scolar, Bp, 2017, 192–198, 207–209.):

Kép: 123RF

Tömjén

A tömjént több mint négyezer éve használják füstölőszerként, vallási és világi célokra az ókori Keleten. Több tömjénfaj létezik, de leggyakrabban a Szent tömjénfa (Boswellia sacra) törzséből nyerik. A balzsamfafélék családjába tartozó fa hajtásait gyantajáratok hálózzák be. A fa kérgét megsértik, a kiszivárgó tejfehér nedvet begyűjtik, és megszárítják. Más növényi anyagokkal is keverik, így „fűszerezik” az illatát.

Mirha

A mirhafák vagy balzsamfák a balzsamfafélék családjába tartoznak, főleg Észak-Afrikába, Dél-Arábiában honosak. Több mirhatermelő faj közül az egyik legfontosabb a Valódi mirhafa (Commiphora myrrha). Gyantajárataiban termelődik a levegőn megkeményedő, aromás illatú izzadmány (mézga), amit összegyűjtenek. Használták gyógyszerként, olajjal keverve illatszerként és a halottak balzsamozására is.

Aloé

A Bibliában szereplő aloé kifejezés alatt az írásmagyarázók többféle növényre is gondolnak. Egyik az Orvosi aloé (Aloe vera), valószínűleg ez lehetett Nikodémus temetésre hozott kenetében. Az orvosi aloé a liliomfélék családjába tartozó, örökzöld, évelő növény. Kard alakú, tüskés szélű, pozsgás levelei levélrózsát alkotnak. A tőből levágott leveleiből kicsorgó nedvet összegyűjtötték, szárították és bepárolták, s az így nyert aloégyantát használták gyógyító célokra.

Kép: 123RF

Nárdus

Az Indiai nárdus (Nardostachys jatamansi) a macskagyökérfélék családjába tartozó, alacsony, évelő növény, őshazája a Himalája. Ősidők óta kedvelt illat- és gyógynövény, erős illatú, gyógyhatású olaját a gyöktörzséből nyerik. Hosszú úton jutott el a Közel-Keletre, ezért igen drága, mégis kedvelt illatszer volt, amit halottak megkenésére is használtak.