Üzenet – Téma:

* Az imádságnak nagy ereje van.
* Az evangélium mindenkié.

Előzmények:

Fülöp diakónus az üldözések miatt Samáriában hirdette az evangéliumot. Prédikálására so­kan megkeresztelkedtek. Köztük volt Simon, a varázsló is, akinek megtérése nem volt őszinte. Később Fülöp a gázai úton találkozott az etióp királynő főkomornyikjával, s neki is Jézus Krisztust hirdette az Írás alapján. A főember hitvallást tett, és azonnal megkeresztelkedett.

Bevezetés:

Hogy a Pál körüli eseményekkel majd egészben tudjunk foglalkozni, most három olyan történet következik, ahol Péter áll a középpontban.

Megfigyelhetjük, hogy a Péterről szóló történetek sok mindenben hasonlóak Pál utazásaihoz: gyógyítások, fogság, halott feltámasztása, varázslóval való vita. Feltételezhető, hogy Lukács e párhuzamokat azért mutatja be, hogy Pál tekintélyét megerősítse a gyülekezetekben.

1. történet:

A jeruzsálemi gyülekezet szétszóratása után Júdeában, Galileában és Samáriában is kelet­keztek gyülekezetek. E fiatal gyülekezeteknek — olvassuk — békessége volt: nem találkoztak ellenségeskedéssel, ezért egymással teljes nyugalomban éltek, miközben erősödtek. Az Úr félelmében* jártak: szent életútjukkal példává lettek a környezetükben élő embereknek. Így lélekszámban is gyarapodtak: egyre több ember csatlakozott hozzájuk.

Péter látogatni indult ezeket a fiatal gyülekezeteket. Így jutott el a liddai szentekhez* is. Lidda* egy régi városka a Jeruzsálemből Joppe kikötőjébe vezető út mentén. Péter ott egy bizonyos Éneász nevű emberrel találkozott, aki már nyolc éve feküdt az ágyán bénán. Azt mondta neki: „Éneász, meggyógyít téged Jézus Krisztus. Kelj fel, és magad vesd be az ágyadat!” Éneász erre felkelt! Lidda és Sáron* lakói, akik látták őt gyógyultan, megdöbbentek a csodán, és megtértek az Úrhoz.

Nagy csoda történt a közelben fekvő Joppéban* is. E kikötővárosban lakott Tábita, akit görögösen Dorkásznak* is szólítottak. Tábita tagja volt a joppéi gyülekezetnek. Áldással szolgált, róla olvassuk: „Ez a nő sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát*.”

Míg Péter Liddában időzött, Tábita súlyosan megbetegedett, és meghalt. Megmosták, s kiterítették a felső szobában. A hely külön van említve, ami jelentheti a gyülekezeti termet, ahol találkozni szoktak. Az is föltűnik, hogy Tábitát nem temették el azonnal, ahogy az akko­riban Izráelben szokás volt. Vajon csodában reménykedett a gyülekezet, ezért vitték volna a holtat a felső szobába?

Két követet küldtek Péterért a közeli Liddába, megkérni, hogy amilyen gyorsan csak tud, jöjjön Joppéba. Péter nem habozott, hanem a két testvérrel Joppéba utazott. Amikor odaért, egyből a felső szobába vezették. Odajött a gyülekezet minden özvegyasszonya. Sírtak, és megmutatták ruháikat, amiket Dorkász még életében készített nekik. Csöndes méltatása ez az asszonynak, aki talán nem a szavaival, hanem inkább tetteivel mutatta keresztyénségét.

Péter azonban mindenkit kiküldött*. Nem nyilvános előadásra készült. Letérdelt, és imád­kozott*. Majd a holttest felé fordult, s így szólt: „Tábita, kelj fel!”

Tábita kinyitotta a szemeit. Amikor Pétert meglátta, felült.

Péter odanyújtotta a kezét, felállította az asszonyt, és behívta a gyülekezet tagjait Megmutatta, hogy Tábita él.

A csoda egész Joppé előtt ismert lett. Sokan hittek ezáltal az Úrban, hisz megmutatkozott: az evangélium nem emberi kitalálás, hanem Istentől van. Péter még sokáig maradt Joppéban. Érthető, hiszen a gyülekezet Tábita feltámadásával megerősödött. Péter bizonyára megkeresztelte a sok megtérőt, és tanította őket Jézus Krisztusról.

Péter egész idő alatt egy Simon nevű tímárnál* lakott.

2. történet:

Cézáreában* élt egy bizonyos Kornéliusz, aki római százados* volt az itáliai csapatnál*. Istenfélő*, ami azt jelenti, hogy valóban az Urat szolgálta, neki adott dicsőséget. Lelkiismeretesen élt, sok alamizsnát adott a népnek. Imádkozott is rendszeresen.

Föltehetően a zsidók imádkozási idejét megtartva, Kornéliusz a kilencedik órában (du. három óra) imádkozott éppen. A jeruzsálemi templomban ilyenkor mutatták be a délutáni áldozatot. Kornéliusz akkor világosan látta, hogy Istennek egy angyala megy be hozzá. Az angyal megszólította: „Kornéliusz!” „Mi az, Uram,” — kérdezte rémülten a százados. „Imádságaid és alamizsnáid emlékeztetőül feljutottak az Isten elé — folytatta az angyal. — Most azért küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz azt a Simont, akit Péternek is hívnak. Ő egy Simon nevű tímár vendége, akinek a háza a tengerparton van.”

Amint az angyal eltűnt, Kornéliusz hívatta két szolgáját, és egy istenfélő katonáját. Elmondott nekik mindent, és elküldte őket Joppéba. Ez kb. egy napi út (mintegy 50 km), vagyis csak a következő napon érhettek Joppéba.

Másnap, mialatt Kornéliusz követei közeledtek, Péter a hatodik órában (déli 12 óra; a déli étkezés ideje) Simon házának lapos tetejére ment imádkozni. Közben megéhezett, és enni kért. Mialatt az ételt készítették, Péter révületbe esett. Látta, hogy megnyílik az ég, és valami lepedőszerű ereszkedik le a négy sarkánál fogva. Ebben mindenféle négylábú és csúszómászó állat, s mindenféle madár volt. (Vagyis a többség tisztátalan*!) Egy mennyei hang azt mondta: „Kelj fel, Péter, öld és egyél!” De Péter lelkiismeretesen betartotta az étkezési törvényeket. Mondta is: „Semmiképpen nem, Uram, mert soha nem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant.” Újra szólt hozzá a hang: „Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak.”

Még kétszer megismétlődött a látomás. Péter elgondolkodott rajta, de nem értette, mit je­lent.

Közben Kornéliusz követei Simon házához érkeztek. Simon után érdeklődtek, akit Péternek is hívnak.

Amíg Péter a látomáson tűnődött, azt mondta neki a Szentlélek: „Íme, három férfi keres téged: kelj fel, menj le, és eredj el velük. Semmit ne tétovázz, mert én küldtem őket!”

Péter lement hát a követekhez, akik elmondták neki az üzenetet: „Kornéliusz százados, igaz és istenfélő ember, aki mellett bizonyságot tesz az egész zsidó nép, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg, amit te mondasz.”

Péter ekkor megértette a látomását Fogadta a követeket Simon házában, másnap pedig útnak indult velük Cézáreába. Néhány joppéi testvér* is vele tartott.

Kornéliusz már várta őket. A különleges alkalomra összehívta családját és a legjobb barátait. Elég sokan lehettek együtt.

Amint Péter be akart lépni, Kornéliusz eléje ment, a lábához borult, és imádni akarta. Péter azonban elhárította ezt, s Kornéliusszal beszélgetve ment be a házba. Ott vette észre, hogy mennyien gyűltek össze. Így szólította meg őket:

„Tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek idegennel kapcsolatot tartani.* De nekem Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak. Ezért el is jöttem vonakodás nélkül, amikor értem küldtetek. Most pedig hadd kérdezzem meg: miért küldtetek értem?”

Kornéliusz erre beszélt Isten angyaláról, s hogy milyen utasítást kapott tőle. Így fejezte be: „Most tehát mind itt vagyunk az Isten színe előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr.”

Péter beszélni kezdett: „Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik. Ezt az igét küldte Izráel fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura!” Arra emlékeztette Péter Kornéliuszt és a háza népét, hogy mi történt Galileától kezdve egész Júdeában a názáreti Jézussal, aki járta az országot, jót téve, és meggyógyítva mindenkit, aki az ördög igájában vergődött, mert Isten volt vele. „Őt azonban fára feszítve megölték; de az Isten harmadnapon feltámasztotta őt, és megadta neki, hogy láthatóan megjelenjék; de nem az egész népnek, hanem csak azoknak a tanúknak, akiket előre kiválasztott erre az Isten: minekünk, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból. És ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy ő Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer.”

Míg ezeket mondta Péter, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét. Elámultak a zsidó származású (körülmetélt) hívők (akik Joppéból jöttek), hogy a Szentlélek ajándéka a pogányokra is kitöltetett. Hallották ugyanis, amint nyelveken szólva magasztalták az Istent. (Figyeljünk rá: azelőtt kapták a Szentlelket, mielőtt megkeresztelkedtek volna!)

Majd megszólalt Péter: „Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, hogy megkeresz­telkedjenek, akik ugyanúgy megkapták a Szentlelket, mint mi?” És megkeresztelték őket Jézus Krisztus nevében.

Kornéliusz és övéi pedig megkérték Pétert, hogy maradjon velük még néhány napig.

Kiegészítés:

Az apostolok, és a júdeai testvérek hallották, hogy pogányok is elnyerték Isten igéjét. Ami­kor Péter Jeruzsálembe visszaérkezett, vitatkoztak vele, amiért pogányok házába ment be. Pé­ter elmondta látomását a különböző állatokkal teli lepedőről, s a közvetlenül ezután odaérkező követekről, akik arra kérték, menjen el velük Kornéliuszhoz. Beszélt róla, mit mondott neki a Szentlélek, s hogy Kornéliusznak angyal jelent meg, ezért hívta őt, Simon Pétert magához, hogy megmondja, mit tegyenek, ki által üdvözülnek. Elmondta azt is Péter, hogy a Szentlélek mindazokra kitöltetett, akik Kornéliusz házában voltak, miközben ő még beszélt, ugyanúgy, ahogy az első pünkösdön velük is történt. „Ekkor eszembe jutott az Úr szava, aki így szólt: János vízzel keresztelt, de ti Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni. Ha tehát ugyanazt az ajándékot adta nekik is az Isten, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy akadályozzam az Istent?”

Amint társai hallották ezt a beszámolót, megnyugodtak, dicsőítették Istent, és hálásan mondták: „Akkor tehát a pogányoknak is megadta Isten a megtérést az életre.”

Jegyzetek:

Az Úr félelmében — Ez a kifejezés az Ószövetségből ered, lásd a 2Krón 19,9-et és a Péld 1,29-et.

Szentek — „Szenteken” nem néhány, az egyházban nagy tiszteletet elért embert értünk, mint a római katolikusok, hanem minden hívőt, aki tiszta szívvel vallja Jézus Krisztust urának („A szentekben, akik a földön élnek… telik minden kedvem”; Zsolt 16,3). Emlékezzünk csak, az Apostoli Hitvallásban is valljuk: „hiszem a szentek közösségét”. Pál a levelei elején lévő köszöntésében is gyakran szólítja meg a „szenteket”.

Lidda — Valószínűleg Lód települése, Benjámin törzsi területének a határán, az 1Krón 8,12 szerint. Lidda a Földközi-tenger partján feküdt, közvetlenül Joppe (Jaffa, Jáfó) mellett.

Sáron — Ezt a vidéket az Ézs 65,10 említi: „Sárón juhok legelője lesz.” Termékeny síkság a tengerparton, Karmel és Joppe között, elismert a szépsége és a termékenysége. Lásd Énekek 2,1: „Sárón nárcisza vagyok én, a völgyek lilioma”, és Ézs 35,1-2: a puszta és a szomjú föld virágba borul és örvendezik. „Része lesz a Libánon pompájában, a Karmel és Sárón díszében.”

Joppe — Jáfó régi város a Földközi-tenger partján, Dán törzse kapta meg, 50 km-re fekszik Jeruzsálemtől. Lakói régen föníciaiak lehettek, Tírusz és Szidon hajósai. A tíruszi Hírám királya templomépítésre szánt cédrusfát Libanonból ide hozta tutajon (2Krón 2,15). Innen ment Jónás Tarsisba (Jónás 1,3). Az Újszövetségben a helyet Joppénak nevezték. A mai Izráelben is Joppénak hívják, és Tel Aviv részévé vált.

Tábita; Dorkász — Tábita héber név. Tábita és Dorkász, mindkettő „zergét” jelent, őzsutát, kedves állatot. „Szerelmes szarvasünő és kedves őzike”, ahogyan Salamon a barátságos és drága házastársat nevezi (Péld 5,19). Látjuk, hogy ez a Tábita (Dorkász) valóban kedvessé, tiszteletreméltóvá vált. (Keresztyén női egyesületeket, diakóniai szolgálatokat neveztek el róla.)

Alamizsnát osztott — Az „osztott” szó eredetije a görög „poieoo”, ami „tenni, cselekedni, gyártani” jelentéssel bír. Vagyis nem csupán „osztogatta a szegényeknek”, hanem maga készítette: az özvegyasszonyok mutogatták Péternek az ingeket és más ruhadarabokat.

Mindenkit kiküldött — Vagyis nincs nyilvánosság. Korunkban is hallunk gyógyításokról, amik nyilvánosan történnek; sokan a tanúi lehetnek. Ez nem aszerint történik, ahogyan az Úr Jézus tanította nekünk. Amennyire lehetett, ő a csodáit csöndben és elkülönülten tette. Péter itt hasonló példát adott.

Letérdelt és imádkozott — Péter maga semmit sem tehetett Tábitáért. Amikor az elhalt asszony közelébe lépett, nem ő volt erős. Feltámasztásának a csodája csupán Istentől jöhetett, „Isten megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket” (Róm 4,17). Imádkozás közben ne a problémákra figyeljünk, hanem legyen teljes bizodalmunk az Úrban.

Tímár — Simon bőrkikészítő, tímár volt. Tehenek és más állatok bőrét tisztítani és cserezni kellett. E munka közben kellemetlen, átható illat terjengett. Simon a tengerparton lakott (ApCsel 10,6), ami jól megfelelt bűzös tevékenységének.
A tímárság a zsidó ember szemében megvetett volt. A tímárok döglött állatokkal foglal­koztak, ezért állandóan tisztátalanok voltak. Tipikus hát, hogy Péter épp ilyen embernél szállt meg!

Cézárea — ,Palesztina Cézáreája”, a Földközi-tenger partján fekszik, egy napi út Joppétól (Jaffa). Kr. u. 12-ben Nagy Heródes építtette át, megerősítette, és Cézáreának nevezte el Augustus császár tiszteletére. A város a prokurátor (római helytartó) székhelye volt. He­ródes Agrippának is volt ott palotája, aki iszonyatos halállal halt meg (ApCsel 12,20-23; 331. lecke). Mielőtt Pál Jeruzsálembe ment, a cézáreai gyülekezetben maradt, és Fülöp evangélista házánál lakott, akinek négy prófétáló leánya volt (ApCsel 21,8-14; 344. lecke). Pált sokáig tartotta itt fogva Félix és Fesztusz helytartó (ApCsel 23,33 — 26,32; 348-349. lecke).

Százados — Egy „centurió” a római seregben magas rangú, tekintélyes tiszt volt.

Itáliai csapat — Ez a „speira” vagy „cohorte” olyan katonákból állt, akik Itáliából származtak, és római állampolgárok voltak. Nevük: „Cohors II Miliaria Italica Civium Romanorum Voluntariorum”, vagyis itáliai ezerszeres római polgári önkéntesekből álló csapat Önkéntesként vették fel tehát a szolgálatot. Hogy bizonyosak legyenek a hűségükben, mind született rómaiak voltak.

Kornéliusz istenfélő — Ne vegyük ezt olyan könnyen. A rómaiak bálványimádók voltak, lazább erkölcsökkel. Amikor egy római parancsnok Isten akaratát elfogadta, s lelkiismeretes életet kezdett élni, ez kétségtelenül érintette kollégáit és alárendeltjeit, katonáit és házicselédeit is, akiknek most jobb élete lett őnála, mint más katonáknak és szolgáknak.

Tisztátalan állatok — Mózes 3. könyve 11. részében találjuk leírva a tisztátalan állatok hosszú sorát, amiket zsidóknak nem volt szabad megenniük.

Néhány joppéi testvér — Az ApCsel 11,12 szerint hatan voltak.

Nem-zsidóval való kapcsolat — A zsidók ilyenkor tisztasági és étkezési törvényekkel kerültek ellentétbe.

Énekek:

Református énekeskönyv: 67:1-2; 86:1.5; 140:6.12.; 474; 380:1-2; 426; 458; 459; 460
Jertek, énekeljünk: 63; 75; 105; 108:1-2; 134; 238; 243
Harangszó: 35; 43; 45; 50:1-2
Dicsérjétek az Urat!: 5; 8; 56; 62:1; 67; 71; 84; 146
Erőm és énekem az Úr: 18:1; 21; 29; 46; 59; 66; 111; 117

Megjegyzések:

Az imádság ereje — Péter a felső szobában először imádkozott Tábita feltámasztásáért. Lázár feltámasztása előtt Jézus is imádkozott előbb (Jn 11; 284. lecke). De különbség volt Péter és az Úr Jézus imádsága között: Péter térdelve imádkozott, megalázva magát, mint egy szolga, aki teljesen függ az ő Mesterétől. Péternek könyörögnie kellett, hogy Isten mutassa meg a halál feletti hatalmát. Az Úr Jézus felemelte a szemeit Atyjára, és úgy imádkozott: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.” Vagyis úgy imádkozott, mint Isten Fia, aki megeleveníti, akit csak akar. Látjuk, hogy az imádság ereje nem az imádkozóé, hiszen mi nem tudjuk, hogyan imádkozzunk, hanem „maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal” (Róm 8,26).
Éneász (és mások) meggyógyításánál nem olvassuk, hogy Péter előbb imádkozott. De nyugodtan feltételezhetjük, hogy a csodához hozzátartozik az imádság. Ezzel kapcsolatban Jakab apostolt idézhetjük (5,14-15; olvassátok el, és beszéljétek meg): „Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer.”

Pogányoknak is adatott az evangélium — Jézus Krisztus gyülekezetének a története Kornéliusz megtérésével új irányba kanyarodik, most látszik, hogy nem csupán zsidók, hanem pogányok is juthatnak hitre egy apostol prédikálására. Látomás által mutatta ezt meg a Szentlélek Péternek. De főleg akkor lett világossá, hogy az üdvösség úgy a zsidóké, minta pogányoké is, amikor a Szentlélek Kornéliuszra és az övéire kitöltetett. Ez nagyon fontos mindazoknak, akik származás szerint nem zsidók.
Megjegyzésre méltó, hogy az apostolokat előbb meg kellett győzni erről, annak ellenére, hogy Mesterük egyértelműen parancsolta: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek” (Mk 16,15). S még hozzátette: „Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül…(Mk 16,16). Szó sincs itt meghatározott származásról vagy népről. Utolsó beszédei egyikében mondta az Úr Jézus: „…hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve” (Lk 24,47). Utolsó szavaiban pedig, mielőtt a mennybe vitetett volna, megismételte: „tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig” (ApCsel 1,8).
Az apostolok és más jeruzsálemi testvérek eddig nem igazán fogták fel, hogy a minden nép közötti prédikálással vele jár az is, hogy körülmetélt zsidóként a pogányok között forgolódjanak. Az a látomás viszont, amit Péter látott, világos helyzetet teremtett.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Kapcsolatteremtő játék — játék a nevekkel (latin és héber eredetű nevek). A nevekhez tartozó személyek összetartozása. (**)
  • Misszió, missziói lehetőségek a társadalom nem keresztyén tagjai felé. (** ***)
  • Diszkrimináció a közvetlen és tágabb környezetünkben. Hogyan forduljunk a hátrányos helyzetű emberek felé? (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Rövid hír megfogalmazása a történet alapján. (**)
  • A történet(ek) főszereplőinek tulajdonságai. Jellemzésük szóban vagy írásban valamelyik szereplő nevében. (** ***)
  • Jelenetek dramatizálása a történet(ek)ből. (** ***)
  • Latin, görög, héber és arám eredetű keresztnevek megismerése. (***)
  • Jellemábrázolás Siklós József: Tábita c. versében. (***)
  • A személyiségváltozás ábrázolása Füle Lajos: „Egyenruha” c. versében. Párhuzam a történettel. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

  • Jellemábrázolás rajzzal: Hogyan képzeled el Tábitát? (***)

Vázlat:

Péter
Lidda
Éneász — gyógyítás

Joppe
Tábita (Dorkász) — feltámasztás
sokan hisznek
Simon, a tímár

Cézárea — Kornéliusz
római százados — Istent szolgálja
angyal — „Hívasd Pétert!”
Joppe — Péter látomása
mindenféle állattal teli lepedő — tisztátalanok is
„Öld és egyél!”
Péter tiltakozik
„Amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak.”
Péter elmegy Kornéliuszhoz
Szentlélek kitöltetése a pogányokra
keresztség

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Isten jelekkel is megerősíti a szavát.
* Az ige magyarázata hitet ébreszt.

Előzmények:

Istvánt, a hét diakónus egyikét görögül beszélő zsidók vádolták káromló beszéddel, és a nagytanács elé vitték. István itt olyan beszédet tartott, melyben a tanácsot vádolta Jézus meggyil­kolásával. A haragvó tanácsosok rárohantak és megkövezték. A jeruzsálemi gyülekezet ezt követően üldözést szenved és szétszóratik.

1. történet:

Amint a jeruzsálemi gyülekezetet üldözni kezdték, a diakónus (és egyben evangélista*) Fülöp el tudott menekülni. Samária* városába ment, ott hirdette, hogy Jézus a Krisztus. Prédikálása gazdag áldást nyert. Sokan jutottak el hitvallásig. Hitüket erősítették azok a csodák, amik Fülöp által történtek: sok megszállott meggyógyult, sok béna és sánta egészséges lett. A samáriai emberek* öröme ezért igen nagyra nőtt.

Már jó ideje ott élt Samáriában egy bizonyos Simon* is, aki varázslásával ámulatba ejtette a város lakosságát. Ő magát igen nagyra tartotta, az emberek pedig azt mondták róla: „ő az Isten Hatalmasnak nevezett ereje”.

Sok férfi és nő keresztelkedett meg Fülöp szavára. Így keletkezett egy új gyülekezet. Simon maga is hívő lett, és részesült a keresztségben. Állandóan Fülöp közelében maradt, s mélyen a hatása alá került azoknak a csodáknak, amik Fülöp által történtek.

A Jeruzsálemben lévő apostolok hallották, hogy Samária elfogadta Isten igéjét. Pétert és Jánost küldték a városba, az új gyülekezetet meglátogatni. Megkeresztelt, de a Szentlelket még nem ismerő hívekkel találkozott a két apostol. Imádkoztak érte, hogy ők is kapjanak Szentlelket, majd kezüket rájuk téve a gyülekezet részesült a Szentlélek ajándékában.

Simon látta, hogy a Szentlélek az apostolok kézrátételével adatik. Odament hát Péterhez és Jánoshoz, s pénzét felajánlva kérte: „Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, az vegye a Szentlelket.” (Ezek szerint Simon hite nem volt teljes. Nem kapott Szentlelket!)

Péter felháborodottan válaszolt: „Vesszen el a pénzed veled együtt, amiért azt gondoltad, hogy pénzen megszerezheted az Isten ajándékát! Nem részesülhetsz, és nem is örökölhetsz ebből, mert a szíved nem egyenes az Isten előtt. Térj meg tehát e gazságodból, és könyörögj az Úrhoz, hátha megbocsátja neked szíved szándékát. Mert látom, hogy a keserű irigység és a gonoszság fogságába estél.”

Simon megrettent a büntetéstől, különösen az átoktól. Kérte az apostolokat: „Könyörögjetek értem az Úrhoz, hogy semmi se szálljon rám abból, amit mondtatok.” Nem a bűnbánat, hanem a félelem beszélt belőle.

Péter és János még egy ideig Samáriában maradt, hogy az ifjú gyülekezetnek többet beszéljenek az evangéliumról. Majd visszatértek Jeruzsálembe. Útközben még sok samáriai faluban hirdették az evangéliumot.

2. történet:

Fülöp még Samáriában tartózkodott, mikor az Úr angyala így szólt hozzá: „Kelj fel, és menj dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen*.”

Fülöp fölkelt, és elindult. Egy előkelő etióp férfi utazott azon az úton, a kandaké*, az etiópok királynőjének fő komornyikja* (kamarása), kincseinek őrizője. Jeruzsálemet látogatta meg. Ami jelentheti azt, hogy prozelita volt, a zsidó hit ismerője. Valószínűleg zarándokúton volt az ősi templomvárosban, mert azt olvassuk, hogy imádkozni jött Jeruzsálembe. A komornyik Jeruzsálemben drága dolgot vásárolt: kézzel írott könyvtekercset Ézsaiás próféciáival. Útközben kocsijában ült és olvasott. (Ismerhette tehát az Ószövetség nyelvét, a hébert, vagy a görög fordítást, a Septuagintát* használta.)

A komornyik (esetleges) útitársaival odaért, ahol Fülöp várakozott. A Szentlélek ezt mondta Fülöpnek: „Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz!” Fülöp a kocsihoz lépett, s hallotta, amint az ember Ézsaiást olvassa. Megkérdezte: „Érted is, amit olvasol?”

„Hogyan érthetném, míg valaki meg nem magyarázza?” — válaszolt a komornyik, s kérte Fülöpöt, hogy üljön mellé a kocsiba.

Az olvasott szakasz a következő volt: „Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyia meg a száját A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel?” (Ézs 53,7-8 a Septuagintában.)

A komornyik megkérdezte Fülöpöt: „Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?”

Fülöp erre Jézus Krisztus evangéliumát hirdette neki az adott igeszakasz alapján. A komornyik hinni kezdett. Amikor vízhez érkezett a kocsi, így szólt: „Íme, itta víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?”

„Ha teljes szívből hiszel, akkor lehet.”

„Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.”

Most már nem volt akadálya a komornyik megkeresztelkedésének. Megállította a kocsit, s beléptek a vízbe. Fülöp akkor megkeresztelte őt (alámerítve).

Amint kijöttek a vízből, a Lélek elragadta Fülöpöt*. A komornyik nem látta őt többé, mégis boldogan utazott tovább. Nem volt már szüksége Fülöpre, a szíve eltelt örömmel, hisz megismerte üdvözítőjét az Úr Jézust.

Hová lett Fülöp? Azótoszban került elő (régi filiszteus város, a Földközi-tenger partján: Asdód, Gázától mintegy 30 km-re). Onnan indult tovább hirdetni az evangéliumot minden városban, míg csak Cézáreába nem jutott*.

Jegyzetek:

Evangélista — Az ApCsel 21,8-ban „Fülöp evangélista” olvasható. Egyrészt így kapunk hírt arról, hogy diakónusból az ige hirdetőjévé lett; másrészt így tesznek különbséget közte és Fülöp apostol között. A Fülöp jelentése: „lovakat szerető”. Később Cézárea kikötővárosában lakott, ahol Pál őt Jeruzsálembe vezető útján meglátogatta. Volt négy hajadon lánya, akik prófétáltak (ApCsel 21,9).

Samária városa — A régi fővárosról van szó, mely Semer hegyén feküdt, arról nevezték el. A tíz törzs királya, Omri építtette. Nagy Heródes nevezte el Sebasténak. „Samária” lett a neve annak a földterületnek is, ahol a samaritánusok laktak. Voltak már hívők ezen a területen (3/ő. Jn 4; 224. lecke: „A samáriai asszony”).

Samaritánusok — Palesztina közepének e lakói nem tiszta vérű zsidók. Izráeliták, akik a tíz törzs fogságba vitele után más népekkel keverednek. (Vö. 2Kir 17,24kk) Utódaik Sikemben és környékén laknak. Monoteisták (egy istent imádnak), elismerik a Tórát (Mózes öt könyvét), gyakorolják a körülmetélkedést. Szent helyük a Garizim hegye. Várják a Messiás, a próféta eljövetelét, ahogy az 5Móz 18,15-19 megígérte.

Simon — Justinus Mártír (150 körül) szerint ez a Simon varázsló volt, aki Claudius uralkodása idején Rómába ment. Helena társaságában, aki korábban prostituált volt, és akit úgy tiszteltek, mint Istentől jött lelket. Iréneus szerint (180) úgy tisztelték őt ennek a varázslónak a követői, mint atyaistent, Jézust mint a fiút, és Helénát mint a szentlelket. Micsoda szemérmetlen társítás!
A „simónia” fogalma innen származik: „lelki ajándékok adás-vételét jelenti, beleértve egyházi felavatást és egyházi tisztségeket is”, ezért keményen elítélik. A Holland Történelmi Egyház alkotmánya szerint pl. hivatalból való felfüggesztés és elbocsátás a simónia büntetése.

Néptelen út — Gáza Kr. e. 96-ban elpusztult. Csak Kr. u. 66-ban építették újjá. Vagyis kicsi volt a forgalom. Elképzelhető, hogy a komornyik azért választotta ezt az utat, hogy teljes nyugalommal elmélkedhessen. Gázától a parti úton mehetett délnek. Fülöp ezen a csendes úton teljes nyugalommal magyarázhatta az igét a komornyiknak.

Kandaké, az etiópok királynője — A kandaké nem személynév, hanem rang, mint pl. a fáraó. A megjelölt terület általános neve az Egyiptomból délre eső országoknak. Kandaké a női uralkodója volt annak az országnak, amelyet most Etiópia néven ismerünk. Valószínűleg erről a tájról érkezett Sába királynője is. Föltételezik, hogy a zsidó vallás az ő Salamonnál történt látogatása óta ismert volt ebben az országban. Még ma is van zsidó közösség, a FALASHA, amely valószínűleg nem zsidó eredetű, hanem a zsidók hitére tért törzs. Közülük sok ember Izráelbe telepítéséről, s egy zsidó hitben nevelt fiú életéről szól az „Élj és boldogulj!” (2005.) c. film. (További magyarázat Izráel és Etiópia viszonyára: a „Sába királynője” c. lecke Jegyzeteiben; 129. lecke.)

Komornyik — A görögben itt „eunuch” áll, azaz herélt. A királynő mellett fontos szerepe volt. A komornyik éppen Ézsaiást olvasta! Az Ézs 56,3kk-ben ugyanis különleges ígéret szól idegennek és heréltnek: „Ne mondjon ilyet az az idegen, aki az Úrhoz csatlakozott: Bizonyára elkülönít engem népétől az Úr. Ne mondja a herélt sem: Én már kiszáradt fa vagyok! … Ha … ragaszkodnak szövetségemhez, … elviszem szent hegyemre, és örömet szerzek nekik abban a házban, ahol hozzám imádkoznak.”

Septuaginta — Lehet, hogy a komornyik a héber szöveget olvasta, de Lukács, aki az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyvet írta, a Septuagintából idézi a fordítást (hetvenek fordítása). A Septuaginta az Ószövetség legrégebbi görög fordítása, Kr. e. 250-130 között keletkezett. Legenda szerint e fordítást hetven zsidó bölcs Egyiptomban hetven nap alatt készítette el. A fordítás itt-ott eltér a héber szövegtől; apokrif könyveket is fölvettek bele. Két lehetőség van: a komornyik ismerte az Ószövetség nyelvét, a hébert (és Lukács idézi a Septuagintát), vagy épp ezt a görög fordítást vette meg, mivel tudott görögül (korának világnyelve). Legtöbb írásmagyarázó az utóbbit választja.

Az Úr Lelke elragadta Fülöpöt — E Lélek által való elragadás ismerős a Bibliából: 1Kir 18,12 (Óbadjáhu fél, hogy az Úr Lelke Illést elragadja); 2Kir 2,11 (Illés mennybemenetele); 1Thessz 4,17 (hívők elragadtatása).

Fülöp Cézáreában — Amikor Pál évekkel később Lukáccsal Cézáreába érkezik, Fülöp még ott lakik (ApCsel 21,8). Lukács, az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv írója magától Fülöptől hallhatta a komornyikkal való találkozását.

Énekek:

Református énekeskönyv: 19:4.6-7; 25:2; 119:1.53; 172; 229:1-2; 286:1-3(4-7); 295:1
Jertek, énekeljünk• 129; 169; 180; 184; 193; 203
Harangszó: 35; 43; 45; 47; 50:1-2
Dicsérjétek az Urat!: 5; 38; 62:1; 67; 70; 97
Erőm és énekem az Úr: 18:1; 59; 66; 135:1-2; 136:1-2

Megjegyzések:

Isten megerősíti igéjét — Az Úr Jézus prédikált és csodákat tett. Az apostolok is prédikáltak és tettek csodákat Jeruzsálemben. Fülöp hasonlóképpen szolgált Samáriában. Miért kell a prédikáció mellé csoda? Csodával erősítette meg az Úr az igéjét. Így az emberek nem csak hallották, hanem látták is, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia.
A missziói mezőn, ahol az emberek először találkoztak az evangéliummal, gyakran történtek csodák. Ezzel akarja az Úr a Lelke által az IGE valódiságát hangsúlyozni.
Veszélyes, amikor az emberek a prédikátort, akin keresztül a csoda történik, csodatévőnek tekintik. Ezt a helyére kell tenni. Gondoljunk Pálra és Barnabásra, Lisztában, miután Pál egy bénát meggyógyított (vö. ApCsel 14,8-18; 335. lecke).

Sátán, mint Isten utánzója (majmolója) — Amit a sátán Simon által tett, azt a samáriaiak Isten munkájaként szemlélték. A pogányok gyakran démoni erőknek, okkult cselekmé­nyeknek adtak isteni státuszt. Az okkultizmus korunkban is sok embert megragad. Megszólítja az ember (tudatalatti és gyakran ismeretlen) tudását, miszerint lennie kell Istennek, aki mindent irányít.
Simon mágus samáriai emberekre való hatása megdöbbentő példa arra, hogy a sátán okkult dolgokon keresztül mekkora hatalommal avatkozhat be emberek életébe. Praktikáival egy egész várost elcsábított. Ám a megtérésekből azt is látjuk, hogy Krisztus hatalma sokkal nagyobb ennél.

Az ige magyarázatát hallva: hinni — A kamarás nem értette, mit jelentenek az Ézs 53 szavai. Csak amikor Fülöp magyarázta. Közben a Szentlélek megvilágította a szívét, s hitte, hogy Jézus Krisztus az ő Megmentője és Üdvözítője. Ez jó példa a gyerekeknek arra, hogy a prédikáció milyen fontos. Ma hol beszélik és magyarázzák Isten igéjét? A templomban, gyülekezeti alkalmakon, de a keresztyén családokban is. Nem csupán kötelesség vagy jó szokás tehát istentiszteletre járni, hanem nagyon is szükséges. Természetesen a Szentlélek más módon is tud hatni az ember szívére, mégis, legcélszerűbb mód az ige magyarázata. Ezt az apostolok prédikációinak hatását olvasva is látjuk. Gondoljunk Péter első prédikációjára pünkösdkor, majd azokra a beszédekre, amiket később a templomban tartott. Pál prédikálása is nagy erővel hatott.

Hit — hitvallás — keresztség — A komornyik hitt, aztán vallást tett hitéről, majd jött a keresztség. Ezt a vonalat követi a felnőttkeresztség. Gyermekkeresztségnél a hangsúly a szövetségre esik: hívő szülők gyermeke a keresztséggel Isten szövetségébe kerül, melyet Isten a gyülekezetével kötött. S csak amikor ezek a gyermekek idősebbek lesznek, jönnek, s amikor alkalmas, és hisznek, tesznek vallást a hitükről, s veszik a keresztséget magukra (saját felelősség).
Mégis van rá példa, hogy teljes családok megkeresztelkedtek, ahol voltak kisgyerekek is (ApCsel 10,47-48: Kornélius, 330. lecke; ApCsel 16,33: börtönőr Filippiben, 338. lecke).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Természetismeret (Környezetismeret) / Földünk és környezetünk (Földrajz)

  • Beszélgetés az utazás témájáról (közlekedési eszközök, külföldi út). (*)
  • Térképhasználat: útvonal Etiópia és Jeruzsálem között. Vonalas mérték használata. Környező tájak, országok. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Olvasás, szövegértés: a bibliai történet leegyszerűsített változata. Szómagyarázatok. (*)
  • A történet újrafogalmazása szóban — mint a megértés jele. (* **)
  • Példatörténet a bibliaolvasásról. (**)
  • A bibliai történet dramatizálása. (**) Mai párhuzamok. (***)
  • Messiási próféciák a Bibliában. Hogyan magyarázod az igét? (***)

Ének-zene

  • A „Főember az úton” kezdetű gyermekdal éneklése. Énektanulás játékos formában: óriás könyvtekercsből. (**)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

  • Könyvtekercs készítése papírból: színezés, nyírás, ragasztás. (*)
  • A történet fázisainak rajzolása nagy méretű csomagolópapírra (könyvtekercsre). (*)

Vázlat:                                                  

1. történet
Fülöp – Samária
Simon varázsló
új gyülekezet
Péter és János
Szentlélek
Simon – Szentlelket vásárolni
Péter – átok és megtérésre hívás

2. történet
Fülöp – gázai út
Kandaké komornyikja
Jeruzsálem
Ézsaiás könyvtekercse
Fülöp magyarázata
„Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.”
megkeresztelve
a komornyik öröme
Fülöp eltűnik – Cézárea

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* „Légy hű mindhalálig”!

Előzmények:

Az apostolok által tovább munkálkodott a Szentlélek, ezért börtönbe zárták és a nagytanács elé idézték őket. A főpapokat nem győzték meg a csodák sem, ők a hatalmukat féltették. Gamáliél tanácsára azonban szabadon bocsátották az apostolokat, megtiltva nekik újra, hogy Jézus nevében szóljanak.

Történet:

Jézus Krisztus jeruzsálemi gyülekezete egyre növekedett, a gyülekezeti munkával együtt, amit az apostolok már nem tudtak egyedül elvégezni. Hiszen a lelki szolgálaton túl gondoskodni kellett az emberek testi szükségeiről is. Javaikat jól kellett elosztani. Akkor vált ez világossá, amikor a görögül beszélő zsidók* zúgolódni kezdtek héberül beszélő testvéreik ellen, mert özvegyeiket mellőzik a mindennapi szolgálatban. Az apostolok akkor összehívták a gyülekezetet, hogy együtt gondolkodjanak. Elképzelésük az volt, hogy válasszanak hét bölcs, jó magaviseletű, Szentlélekkel beteljesedett embert az „asztalok körüli szolgálatokra”, akik majd a kiosztásról gondoskodnak. Az apostolok így nyugodtabban foglalkozhatnak a könyörgéssel és prédikálással.

Elképzelésüket elfogadták. Kiválasztották Istvánt*, aki „hittel és Szentlélekkel teljes férfi volt”, továbbá Fülöpöt, és még öt kevésbé ismert embert: Prokhoroszt, Nikánórt, Timónt, Parmenászt és Nikoláoszt, aki Antiókhiából való prozelita volt. Csupa görög név. Ami jelentheti azt, hogy mindannyian a görög zsidók közül valók, miközben Nikoláoszt külön megemlítik, hiszen nem is volt igazi zsidó, hanem olyan valaki, aki áttért a zsidó hitre.

A hét testvért bemutatták az apostoloknak, akik áldásért imádkoztak, és rájuk tették a kezüket*. Valóban áldottabb lett a gyülekezet élete, és erős növekedésnek is indult. (Ismereteink szerint mintegy tízezer főt számlált.) Különös, hogy a papok közül is sokan eljutottak az Úr Jézusban való hitre. (Naponta érintkezésbe kerültek a templomban a gyülekezettel, hallották a prédikációkat.)

A diakónusok* ellátó munkájuk mellett prédikáltak is. Különösen István tűnik ki ezzel. Hittel és lelki erővel telve nagy csodákat és jeleket tett a nép között. Ami nem esett ínyére a külhoni zsidóknak, akik közé tartozott ő is. A szabadosok, ciréneiek, alexandriaiak, és a ciliciai, ázsiai zsidók közül néhányan* vitába szálltak Istvánnal. De nem győzhették le bölcsességét, és a Szentlelket, aki által szólt. Ez elkeserítette őket. Így egy jól bevált eszközhöz folyamodtak: hamis tanúkat* hívtak István ellen! Ők azzal vádolták, hogy hallották, amint Mózest és Istent káromolta.

Ellenségei aztán a tömeget, a véneket és az írástudókat is fölhergelték István ellen, akit a nagytanács, a szanhedrin elé hurcoltak. Vitték a hamis tanúkat is, akik nyilvánosan vádolták

Istvánt: „Ez az ember állandóan e szent hely és a törvény ellen beszél. Hallottuk is, amikor azt mondta, hogy az a názáreti Jézus lerombolja ezt a helyet, és megváltoztatja azokat a szokásokat, amelyeket Mózes hagyott ránk.”

Erre a tanács minden tagja Istvánra nézett. Csodálkozva látták, hogy egyáltalán nem idegeskedik a vádat hallgatva, sőt olyan az arca, mint egy angyalé.

A főpap, nem befolyásoltatva egyik féltől sem, mint a tanács elnöke, megkérdezte Istvánt: „Valóban így van ez?”

István nem védte magát, hanem egy hosszú beszédbe kezdett, hogyan választotta ki az Úr a népét, Izráelt, hogy belőle származék a Megváltó. Világosan látszik ez mára körülmetélkedés szövetségében, amit kötött velük. Ezt példázza József története, akit testvérei eladtak, Egyiptomba került, börtönbe jutott, hogy ezáltal a családja az éhhaláltól megmeneküljön. Majd a nép hajdani történetét idézi István, hogyan váltotta ki őket az Úr Mózes által a fáraó kezéből. Részletesen idézi a Sínai-hegyen történteket, rámutatva, hogy Izráel mindig vétkezett Isten ellen, bálványokat imádott — legelőször az aranyborjút elkészítve! —, és hogy a prófétákat is, akik a Messiás érkezését jövendölték, inkább megölték. Mindezek ellenére az Úr hű maradt népéhez. Végül azzal vádolta István a tanácsot, hogy ők az árulói és gyilkosai az Igaznak, akinek eljövetelét a próféták megjelentették. Vagyis ők nem tartották meg a törvényt!

Amint a tanács tagjai — akik büszkék lehettek törvénytiszteletükre — ezt meghallották, „haragra gerjedtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene”.

Ám István Szentlélekkel telve fölnézett a mennybe, s látta Isten dicsőségét, és Jézust állni az Isten jobbján. Teljes csodálattal mondta: „Íme, látom az eget megnyílva, és az Emberfiát, amint az Isten jobbja felől áll.”

A tanács tagjai erre kiáltozni kezdtek, majd a fülüket bedugva Istvánra rohantak Megragadták, és ítélet nélkül a városon kívülre vonszolták, hogy megkövezzék. Előbb azonban levetették felsőruháikat, s letették egy Saul nevű fiatalember lábaihoz. Aztán hullani kezdtek a kövek. István így imádkozott: „Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” Térdre esett, és felkiáltott: „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!” — Ahogy Jézus tette a Golgotán. Így halt meg a hű diakónus.

A gyülekezet néhány tagja („kegyes férfiak”) István testét egy sírba vitte, és elsiratta.

István halála után nagy üldözés támadt Jézus Krisztus jeruzsálemi gyülekezete ellen.

Saul, az a fiatalember, akinek a lábaihoz tették ruháikat az Istvánt megkövezők, fiatal farizeus volt*. Ő is egyetértett István megölésével. Teljes igyekezettel vett részt az üldözésben. Pusztította a gyülekezetet, férfiakat és nőket vonszolt ki házukból, és vitte tömlöcbe őket.

Akiket nem fogtak el, azok elmenekültek Jeruzsálemből, szétszóródtak az országban, és mindenütt hirdették az evangé­liumot a föltámadott Úrról.

Jegyzetek:

Görögül beszélő zsidók — A Földközi-tenger mellékén élő zsidókról van szó, ahol a görög volt a köznyelv. Nem ismerték saját népük nyelvét, a hébert, ahogyan az arámot sem, amit azidőtájt sokan beszéltek Júdeában. (Az „Effata” = „Nyílj meg” [Mk 7,34]; „Abbá” = „Atyám” [Mk 14,36] és „Talitha kúmi!” = „Leányka, neked mondom, ébredj fel!” [Mk 5,41] arám kifejezések.) Az Ószövetséget e görög nyelvű zsidók görögül olvasták (a Septuagintát, az Ószövetség legrégebbi görög fordítását, ami kb. Kr. e. 250-130 között keletkezett).

István — A görög Sztephanosz névből. Jelentése: koszorú. Ez volt a jutalma a régi görögöknél híres harcosoknak, versenyek győzteseinek, kiváló közéleti személyiségeknek. István méltónak bizonyult nevéhez: hű maradt Istenhez mindhalálig, övé hát az élet koronája (vö. Jel 2,10).

Kézrátétel — Ezt az áldó eseményt már csak olyankor ismerjük, amikor a lelkész a gyülekezetet megáldja; vagy lelkészszentelésen püspök és esperesek teszik áldón kezüket szolgatársukra; lelkészbeiktatáson néhány lelkész vagy presbiter hasonlóképpen a beiktatott lelkészre; püspökszentelésen pedig püspöktársak és esperesek gyakorolják. Az ifjú párt is megáldja a lelkész az esküvőn.

Diakónus — A hét férfit ekkor még nem nevezték diakónusnak. A gyülekezet anyagi jellegű gondjairól való gondoskodással bízták meg őket, de prédikáltak is. Később szűkült a diakónus tennivalója a gyülekezet szegényeiről való gondoskodásra. „Diakónus” azt jelenti: „olyan valaki, aki szolgál”.

Szabadosok stb. — Ezeknek a hellenista és országon kívüli zsidóknak (vö. ApCsel 2,9-11) Jeruzsálemben saját zsinagógájuk volt. Az ApCsel 6,9-ben négy fő csoportról olvasunk• szabadosok, ciréneiek, alexandriaiak, végül ciliciaiak és ázsiaiak.
A szabadosok olyan zsidók leszármazottai, akiket a római Pompejus Kr. e. 63-ban kergetett el, amikor Jeruzsálemet elfoglalta. Kr. e. 61-ben győztesen vonult be Rómába, és sok zsidót magával vitt. Később ezeket elbocsátotta (libertas = szabadság), amit követően sokan visszatértek Jeruzsálembe, ahol saját zsinagógát építettek (úgy a gyülekezetnek, mint a gyűléseknek).
A ciréneiek az észak-afrikai Líbia Ciréne nevű városából és környékéről jöttek (gondoljunk a Jézus keresztjét vivő Cirénei Simonra), ahol sok zsidó lakott.
Az alexandriaiak az egyiptomi Alexandria városából valók, ahol két nagy zsidó negyed volt, és egy jelentős zsidó iskola (egyetem) is.
Cilicia kis-ázsiai terület, itt állt Tarzusz városa is, Pál születési helye. Ázsia néven az Újszövetségben azt a római provinciát értették, amelyik Kis-Ázsia nyugati részén feküdt. Ezen a területen sok zsidó lakott, akikkel Pál missziói útjain találkozunk. Egy részük (talán átmenetileg) visszatért Jeruzsálembe, és volt saját zsinagógájuk is.

Hamis tanúk — Gondoljunk pl. Nábót elítélésére (1Kir 21,10kk), vagy az Úr Jézus elítélésére Kajafás termében (Mt 26,60-61). A templom lerombolásának vádját az Úr Jézus ellen is felhozták a hamis tanúk.

Saul, fiatal farizeus — Az ApCsel 22,3-ban mondja Pál magáról: „Én zsidó ember vagyok, a ciliciai Tarzuszban születtem, de ebben a városban (Jeruzsálemben) növekedtem fel; Gamáliél lábainál kaptam nevelést az ősi törvény szigora szerint, és… rajongtam Istenért…” Mintegy 30 éves lehetett akkor.

Énekek:

Református énekeskönyv: 23:2; 31:4.15-16.19; 140:1-4.13; 286:2.8-10; 380:1.10-12; 466; 493:6
Jertek, énekeljünk: 160; 165; 227
Harangszó: 46; 47; 48
Dicsérjétek az Urat!: 14:1.3; 83; 88:1-4; 158:1-2; 176:1
Erőm és énekem az Úr: 12; 85:1-2; 130; 141

Megjegyzés:

Hű mindhalálig — Joggal nevezik Istvánt az egyház első vértanújának. A halállal szembenézve is hű maradt Mesteréhez. Később sokan követték ebben, egészen máig. Föltűnő, hogy sok keresztyén, amikor elfogták és kihallgatták, milyen bátran vallotta meg hitét, akármennyire tudta is, hogy ezzel saját ítéletét mondja ki. Hűnek lenni mindhalálig, ez nem olyan valami, amit az ember önmagától tudna. István telve volt Szentlélekkel. Az Úr Jézus ígérete a Mt 10,17-33-ban (az előző lecke „Megjegyzés”-ében is utaltunk rá) mindannyiszor valósággá válik, valahányszor egy hívő bátran válaszol a vádlóinak. Istvánnak a Szentlélek adta a szavakat. Jézus megígérte tanítványainak: „Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogy miképpen vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok.” (Mt 10,19-20) Beszéljük meg ezt bátorításként!
Az István halálát követő üldözés által az evangélium az egész országban elterjedt. Joggal mondhatjuk: „A mártírok vére az egyház magvetése”.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem (Egyháztörténet) / Magyar nyelv és irodalom

  • A mártír, vértanú fogalma. Történelmi-egyháztörténeti és mai példák a vértanúságra. (***)
  • Keresztyénüldözések a Kr. utáni első századokban. Tertullianus egyházatya bizonysága. (***)
  • Hitvallók a vésztörvényszék előtt Moldova György: Negyven prédikátor c. regényében. (***)
  • Missziói történet Indiából az 1970-es évekből. (***)
  • Ma mikor nehéz keresztyénnek megmaradni? A bizonyságtétel (hitvallás) lehetőségei. (***)

Vázlat:

túlterhelt apostolok
a gyülekezet anyagi gondjai
hét szolgáló férfi (diakónusok)
köztük István, Fülöp

Istvánt elfogják
vádak, hamis tanúk
sugárzó arc — védőbeszéd
„Íme, látom az eget megnyílva”
megkövezés
„Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!”
„Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt.”

Üldöztetés — szétszóródás
Saul

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* A hitvallás szenvedéssel jár.
* Istennek kell inkább engedni, mint az em­bereknek.

Előzmények:

Az első gyülekezetben minden közös volt. De Anániás és Szafira nem voltak becsületesek. Péter megbüntette őket, s azután meghaltak.

Történet:

Az apostolok és a gyülekezet általában a Salamon tornácában volt együtt. A Szentlélek az apostolokon keresztül különlegesen munkálkodott. Sok csoda és jel történt. Ezért a nép nagyra értékelte őket, annyira, hogy mások közül senki sem mert hozzájuk csatlakozni.

Az Úrban hívők közül azonban egész sereg férfi és nő csatlakozott a gyülekezethez. Sok beteget vitt a nép az utcára azzal a reménnyel, hogy meggyógyulnak, amikor Péter arra jár, és árnyéka rájuk esik. Még a Jeruzsálem környéki településekről is sokan jöttek betegekkel és megszállottakkal a városba, hogy gyógyítsák meg őket az apostolok.

Mindez nem tetszett a főpapnak és kíséretének, akik főként szadduceusok voltak. Ők nem hittek a feltámadásban, és rendkívül zokon vették az apostoloktól, hogy azok Jézus feltámadásáról prédikáltak. Amint észrevették, hogy mekkora befolyásuk van a népre, gyűlöletük nem ismert többé határokat. Hatalmukat vetették latba, hogy Pétert és a többi apostolt elhallgattassák. Közönséges bűnözőkkel zárták őket egybe.

Az Úr azonban angyalt küldött éjjel a börtönbe, aki megnyitotta a börtön ajtaját. Kivezette az apostolokat az őrök mellett, akik mindebből semmit sem vettek észre. Az angyal azt mondta az apostoloknak: „Menjetek, álljatok fel a templomban, és hirdessétek a népnek ennek az életnek minden beszédét.”

Az apostolok engedelmeskedtek a parancsnak. Kora reggel a templomba mentek, és tanították a népet, mintha mi sem történt volna.

Amikor a főpap és kísérete megérkezett, összehívták a nagytanácsot, és Izráel véneit*. A cél az apostolok kihallgatása, s további működésük leállítása volt. Szolgákat küldtek a börtönbe az apostolokat elővezetni.

Ám a szolgák nem találták ott őket. Visszatérve jelentették: „A börtönt ugyan gondosan bezárva találtuk, az őrök is az ajtó előtt álltak, de amikor kinyitottuk, bent senkit sem találtunk.” Tehát valami különlegesnek kellett történnie, hiszen a börtön ajtói zárva voltak, semmi sem utalt be- vagy kitörésre; az őrök is a helyükön álltak.

Ezt hallva a templomőrség parancsnoka és a főpapok igencsak meglepődtek. Nyugtalanul kérdezgették egymást, vajon mi történhetett. Isten közbelépése valahogy nem jutott eszükbe. Inkább a pozíciójukra gondoltak, ami eléggé megrendülhetett az apostolok fellépése miatt.

Bizonytalanságuk nem tartott sokáig, rövidesen hírrel jött valaki: „Íme, azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, ott állnak a templomban, és tanítják a népet!”

A parancsnok már ment is embereivel az apostolokért. Nem akart erőszakot alkalmazni, mert félt a néptől. Bevezette a tanácsterembe, és a nagytanács elé állította őket.

Annás főpap, az elnök egyetlen szót sem kérdezett szabadulásukról, bármilyen különleges volt is. És hiába volt feltűnő az is, hogy az apostolok nem hátráltak meg, hanem nyugodtan tanítottak a templomban, dühösen kérdezte tőlük: „Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy tanítsatok annak nevében, és íme, betöltitek az egész Jeruzsálemet tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét.” A főpap nem törődött a csodák eredetével, csak azzal, hogy milyen nyugtalanságot kelt az apostolok tanítása. Azzal vádolta az apostolokat, hogy a népet heccelik fől a nagytanács ellen, amikor őket teszik felelőssé Jézus haláláért.

Péter és társai nemigen kerültek a vádak hatása alá. Péter vihette a szót. Hangja nyugodt: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek. A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve kivégeztetek. Az Isten őt fejedelemmé és üdvözítővé emelte fel jobbjára, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izráelnek. Mi pedig tanúi vagyunk ezeknek az eseményeknek, és tanúja a Szentlélek is, akit azoknak adott az Isten, akik enge­delmeskednek neki.”

Ez már sok volta nagytanácsnak! A bátor szavakon földühödtek, s arról beszéltek egymás közt, hogy megölik őket.

Akkor felállt egy farizeus, Gamáliél, az egész nép által tisztelt törvénytanító. Megparancsolta, hogy az apostolokat vezessék ki egy kis időre a teremből. Amint azok kimentek, így szólt a tanács tagjaihoz: „Izráelita férfiak! Jól gondoljátok meg, hogy mit akartok tenni ezekkel az emberekkel. Mert nem is olyan régen felkelt Teudás, és azt állította magáról, hogy ő valaki, csatlakozott is hozzá mintegy négyszáz ember, de végeztek vele; akik pedig bíztak benne, azok mind elszéledtek, és megsemmisültek. Azután az összeírás idején* felkelt a galileai Júdás is. Sok népet állított a maga pártjára, de elpusztult ő is; akik pedig bíztak benne, azok is mind szétszóródtak. A mostani esetre is azt mondom: hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket. Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül: ha pedig Istentől való, akkor úgy sem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhettek fel, mint akik Isten ellen harcoltok.”

Ez ellen a főpap és követői semmit sem tudtak szólni. Hagyták, hogy Gamáliél meggyőzze őket. Nem ölhetik meg most az apostolokat. Akkor elővezettették és megverették őket*, s megparancsolták, hogy ne szóljanak többet Jézus nevében. Aztán mehettek az útjukra.

Az apostolok örömmel távoztak a nagytanács elől, hisz méltónak bizonyultak Jézus nevéért a gyalázatra. És tanítottak, a tilalom ellenére is, nap mint nap a templomban és házaknál, kijelentve, hogy Jézus a Krisztus.

Jegyzetek:

Izráel vénei — A főpap és követői szükségesnek találták, hogy e kérdésben ne csupán a szanhedrin — melyet 70 vén alkotott — üljön össze, hanem a másik két bíróság is, melyek mindegyike 23 bíróból állt. Az egyik bíróság a külső templomkapunál ülésezett, melyet Ékes Kapunak neveztek. Így, mire mind egybegyűltek, legalább 116 tanácstag volt együtt az apostolokat elítélni! Ennyire fontosnak találták ezt a kérdést.

Összeírás — Archelaosnak, Nagy Heródes fiának az idejében történt, amikor királlyá lett Júdeában. A rómaiaknak akkor helytartója volt Júdeában; a népet újra megszámolták.

Megverették — Az Úr Jézus ezt előre megmondta, vö. Mt 10,17 és 23,34. Tettlegességük törvénytelen volt, hiszen a tanács nem mondott ítéletet az apostolokra. Úgy bántak velük, mintha rabszolgák lettek volna.
A rómaiak óvakodtak egy másik rómait megverni. Gondoljunk Páka, aki elkerült egy megkorbácsolást azzal, hogy az Antónia erődben elmondta a századosnak, ő római polgár (vö. ApCsel 22,25-26).

Énekek:

Református énekeskönyv: 30:1-4; 35:1.13; 42:7; 125:1-2; 254:1.3; 380:1-3; 466:1-4
Jertek, énekeljünk: 75; 120; 158; 160; 186
Harangszó: 46; 47; 49:5-7
Dicsérjétek az Urat!: 14:1.3; 88:1-4; 162
Erőm és énekem az Úr: 12; 30; 119; 120

Megjegyzés:

Szenvedni az Úr Jézusért — Jézus előre megmondta a tanítványainak, hogy szenvedniük kell majd érte, de fölösleges emiatt aggódniuk: „Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik… Ne féljetek azért, ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.” Vagyis dicsőség érte szenvedni, mert az Üdvözítő is szenvedett az övéiért. „A tanítvány nem lehet nagyobb a Mesterénél.” Az apostolok ezt jól megértették, hiszen örvendeztek, amikor az Úrért szenvedhettek. Emlékeztek szavaira: „Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt.” (Vö. Mt 10,17-33; Károli szerint)
Ma is van sok olyan keresztyén, akinek szenvednie kell az Úr Jézusért. Gondoljunk Kínára, Vietnamra, sok muzulmán országra, vagy akár közöttünk élő emberekre is, akiknek megnehezült az élete, mert hitvallók maradtak.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalomismeret / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem (Egyháztörténet) / Dráma

  • A szenvedés okai és hatása az életünkben. A hitért vállalt szenvedés. (** ***)
  • Példák az egyháztörténetből a keresztyének szenvedésére:
  • lelkészek a vésztörvényszék előtt, börtön, gályarabság vállalása;
  • lelkészek a kommunista diktatúra börtöneiben (Visky Ferenc erdélyi lelkipásztor). (***)
  • Mai élethelyzetek, amikor nehéz keresztyénnek megmaradni. Dramatizálás. (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Íráselőkészítés: tájékozódás a papíron (labirintus), vonalvezetési gyakorlatok. (*)
  • Szabadság — fogság közötti különbség egy-egy példatörténeten keresztül:
  • Max Veldhuis: A fiú és a hal c. könyvéből (*);
  • Szepes Mária: Csipp és csupp c. meséjéből (**).
  • Engedetlenség — engedelmesség példája: Bob maci és Mama maci — tréfás bábjáték. (*)
  • Nyelvi rejtvény: titkosírás forgatható kódráccsal. (***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

  • Börtönképek különböző technikákkal: rajz, festés; vagy papír-, textilkivágás és -ragasztás. (*)
  • Mozgatható papírmakett készítése a történethez: színezés, kivágás, hajtogatás, ragasztás. (**)

Vázlat:

apostolok — jelek és csodák
gyarapodik a gyülekezet
szadduceusok — féltékenyek
az apostolok újra fogságban
angyal — „hirdessétek a népnek”

nagytanács — Annás: számonkérés
„Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.”
Gamáliél tanácsa
Jézusért szenvedni öröm

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Őszinteséget vár tőlünk az Úr.

Előzmények:

Péter és János apostol egy béna koldust meggyógyított az Úr Jézus nevében a templom Ékes-kapujában. Péter Salamon csarnokában prédikált, amire sokan megtértek. Pétert és Jánost elfogták, és másnap a nagytanács kihallgatta őket. Péter bizonyságot tett a tanács előtt, majd megtiltották nekik, hogy Jézus nevében beszéljenek.

Történet:

Bár a nagytanács megtiltotta, az apostolok mégis nagy erővel tanúskodtak az Úr Jézus feltámadásáról, és növekedett a kegyelem mindannyiukon.

Arról, ahogyan a hívők éltek együtt, korábban már olvashattunk (vö. ApCsel 2,42-47; 322. lecke). Itt újra megtaláljuk, részletesen.

A hívők fiatal gyülekezete „szívében és lelkében egy volt”. Senki sem mondta, hogy ami az övé, az az ő személyes tulajdona, hanem a hívek mindent közösen birtokoltak.

Senki sem volt közöttük, aki szükséget szenvedett, mert azok, akiknek földjük vagy házuk volt, eladták*, és az érte kapott javakat letették az apostolok lábaihoz. Így mintegy alapítványt hoztak létre, amiből mindenkinek adtak a szükségei szerint. Ezt tette pl. egy Ciprus szigetéről származó, József nevű lévita is, akinek az apostolok a Barnabás* melléknevet adták. Barnabásnak földje volt, amit eladott, és a pénzt az apostolok lábaihoz tette.

Persze, nem tett mindenki így. Gyom is keveredett a jó magvak közé…

A fiatal gyülekezetből egy házaspár, Anániás és Szafira*, szintén eladott egy földdarabot. De mit tett Anániás? Megtartott — a felesége tudtával — valamennyit a földért kapott összegből. A többit elvitte az apostoloknak, és úgy tett, mintha az a teljes jövedelem volna.

Anániás a pénzt az apostolok lába elé tette, mire Péter azt mondta neki (a Szentlélek vezetésével): „Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából? Ha megmaradt volna, nem neked maradt volna-e meg, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával?” (Péter arra utal, hogy Anániásnak nem volt kötelessége a földet eladni; s az sem, hogy az eladás teljes jövedelmét az apostoloknak adja. De akkor azt becsületesen meg kellett volna mondania, s nem úgy tenni, mintha az egész jövedelmet letette volna. Álszentségét, hazugságát büntette meg Isten.)

Péter megkérdezte Anániástól: „Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek!”

Amint meghallotta Anániás e vádat, földre esett és meghalt.

Nagy félelem ébredt mindenkiben, aki ezt hallotta.

A gyülekezet ifjai felálltak, letakarták Anániást, kivitték és eltemették.

Mintegy három óra elteltével a felesége is eljött az apostolokhoz. Még nem tudta, mi történt.

Péter megkérdezte tőle: „Mondd meg nekem, ennyiért adtátok-e el a földet?”

„Úgy van, ennyiért” — válaszolt Szafira.

Mire Péter: „Miért egyeztetek meg abban, hogy megkísértitek az Úr Lelkét? Íme azok, akik a férjedet eltemették, az ajtó előtt állnak, és kivisznek téged.”

Erre Szafira is azonnal a földre esett, és meghalt.

Az ifjak bejöttek, és holtan találták. Őt is kivitték, és eltemették a férje mellé.

Nagy félelem szállta meg a gyülekezetet*, s mindazokat, akik ezt hallották.

Jegyzetek:

Művelt földet és házat eladni — Kiszámolták, hogy az első pünkösdöt követő év éppen jubileumi év, az ötvenedik év volt (a huszonnyolcadik jubileumi év, miután a zsidók 1400 évvel korábban letelepedtek Kánaánban). A törvény szerint ebben az évben vissza kellett adni a birtokokat az eredeti tulajdonosnak. Egy földbirtokot a jubileumi évek közötti időre el lehetett adni, de olyan áron, amiben számba vették a következő jubileumi évig várható termést (3/ő. 3Móz 25,16). Ezért az a birtok, amit a jubileumi évben adtak el, igen értékes volt, úgyhogy abban az évben jó árat lehetett elérni.

Barnabás — „A Vigasztalás fia”; de még jobb lenne úgy fordítani: „a prófécia fia”, vagy „a figyelmeztetés fia”, mert a héber „nabi” jelentése e névben: „próféta”, azaz „isteni sugallat által megelevenített ember”.
Az ApCsel 11,24-ben olvasunk még Barnabásról, mint aki „derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel”.
Barnabás később Pállal Ciprusra utazott, hogy hirdesse az evangéliumot (ApCsel 13,1-12; 334. lecke).
Barnabás rokona volt János Márknak (unokaöccs), és az anyjának, Máriának (vö. ApCsel 12,12; 331. lecke; és Kol 4,10).

Anániás és Szafira — Görög nevek. Anániás neve a héber Chananja-ból származik, azaz „kegyelmes az ÚR”; a Szafíra jelentése: „ékszer” vagy „szép”.

Gyülekezet — Lukács először használja itt az „ecclesia” (gyülekezet) kifejezést; ami szó szerint „kihívottakat” vagy „elkülönítetteket” jelent.

Megjegyzések:

Gyom a vetésben — Az angol Biblia, a King James fordítás az ApCsel 5-öt egy száraz „hanem”-mel kezdi. Ami illik is ehhez a szomorú történethez: minden olyan szépen indult, a hívőknek mindene közös volt, megosztották egymással a tulajdonukat is. Aztán hirtelen feltűnt egy házaspár, aki nem bizonyult becsületesnek. Jogosan mondhatjuk, hogy az ellenség, a sátán vetett gyomot a vetésbe. (Gondoljunk arra a példázatra, amit az Úr Jézus mondott el: Mt 13,24-30.36-43; 241. lecke).
Péter megkérdezte Anániást, miért tettek ilyet. Ez azt jelenti, hogy Anániás és a felesége nem vétlen áldozatai voltak a sátánnak. Teljességgel felelősek a tettükért.
Aki nem küzd a kísértés ellen, nem kéri Isten segítségét, hogy ellent tudjon állni a kísértésnek, az végrehajtja bűnös tervét. Még mindig azzal próbálkozik a gonosz, hogy Isten egyházát lerontsa.

Megcsaló szép látszat — Anániás és Szafíra jobbnak akart látszani, mint amilyen a valóságban volt. Vajon ez nem vezet mindenféle bűnre? Mégis gyakran előfordul, túl gyakran, még hívők között is. Most is vannak sokan, akik csak névlegesen keresztyének. Anániás és Szafira nem szerették az Urat őszintén, szívüket nem adták át teljesen neki. Szívük nyitva állta sátán előtt, nem imádkoztak, nem vigyáztak, nem küzdöttek a gonosz ellen, de úgy tettek, mintha igaz hittel élnének. Embereknek akartak tetszeni inkább, mintsem Istennek.

A büntetés kijózanít — Ezt a bűnt olyan keményen és hirtelen kellett megbüntetni? Igen, mert Isten egyházának a tisztessége függött ettől. A sátán csalását azonnal le kellett leplezni. A büntetés komoly figyelmeztetés volt az egész gyülekezetnek, kijózanító hatása volt.
Hasonló becstelen, átlátszó praktika Anániás és Szafira óta is volt éppen elég, mindmáig. A tetteseket nem sújtja vagy sújtotta halálbüntetés. Pedig mind az Ó-, mind az Újszövetségben azt látjuk, hogy akik bűnös útra lépnek, komoly büntetést kapnak érte. Csakhogy nem válik el azonnal a gyom a tiszta búzától, amint azt az Úr Jézus a példázatában elmagyarázza. A gazda engedi a gyomot és a búzát együtt nőni az aratásig (Mt 13,30). De az igazakat és hamisakat mégis csak különválasztják majd a „világ végén” (Mt 13,40-43).

Énekek:

Református énekeskönyv: 101:2.7-8; 133; 139:1-2; 163:3-4; 235:1-3; 443:4
Jertek, énekeljünk: 101; 182; 226
Harangszó: 48; 49:1-2; 55
Dicsérjétek az Urat!: 74:2-3; 87:3-4; 161
Erőm és énekem az Úr: 12; 23; 56:2-3; 127

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Megfelelni egy közösség (az egyház) értékrendjének: valóságosan vagy látszat szerint.
  • Őszinteség, vagy hazug, képmutató magatartás a közösség tagjaival való viszonyunkban. (***)
  • Nem minden értékes, ami annak látszik. Hamis látszatok— életpéldákon keresztül. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Élethelyzetek dramatizálása, ill. párbeszéd fogalmazása írásban: amikor az ember különbnek akar látszani, mint ami. (***)
  • Nyelvi játékok („Fele sem igaz”): közmondások, bibliai igék kiegészítése, szóma­gyarázatok közötti választás. (***)

Vázlat:

Krisztus gyülekezete
javak közös tulajdona
Barnabás — „Vigasztalás fia”
eladott földje jövedelmét ajándékozza

Anániás és Szafira — megcsalják Pétert — Istent
büntetés: halál

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Üzenet – Téma:

* A csoda szíveket nyit meg.
* Inkább kell Istennek engedni, mint embe­reknek.

Előzmények:

Jézus Krisztus gyülekezete naponta növekedett Jeruzsálemben. A jeruzsálemiek tisztelték a fiatal közösséget.

1. történet:

Délután 3 óra volt, az imádság órája*. Péter és János apostol az Ékes-kapuhoz* érkeztek, mely a templom (elő)udvarába vezetett. Láttak ott ülni egy koldust*, aki születése óta sánta volt. Naponta elvitték a templom kapujába, odaültették, hogy alamizsnát, adományt kéregessen a templomba menőktől. Ő maga fogyatékossága miatt nem mehetett be a templomba.

Amikor e koldus látta, hogy Péter és János a templomba jön, alamizsnát kért tőlük.

A két apostol figyelmesen nézett a koldusra. Bizonyára azt akarták látni, fogékony-e ez az ember a csodára? Péter megszólította: „Nézz ránk!” Ő fölnézett rájuk; azt hitte, valamilyen adományt kap. Ám Péter így folytatta: „Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!” Péter a jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája. Felugrott, talpra állt és járt. Bement velük együtt a templomba* is, Istent magasztalva, és örömmel ugrándozva. Először tehette be lábát a templomba!

Mindenki látta őt, amint járkál, és hallotta, amint dicséri Istent. Fölismerték, hogy ő az a koldus, aki több, mint negyven éve béna, és ott szokott ülni a templom Ékes-kapujában. Félelemmel telve csodálkoztak azon, ami történt.

Az emberek döbbenten követték az apostolokat a Salamon csarnokába*. Péter megértette, hogy szívesen hallanának közelebbi vallomást e csodálatos gyógyításról.

„Izráelita férfiak, mit csodálkoztok ezen? Mit néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünkkel értük volna el, hogy ő járjon?” — kezdte Péter, majd megragadta a lehetőséget, hogy az evangéliumot hirdesse. — „Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi atyáink Istene megdicsőítette Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok, és megtagadtatok Pilátus színe előtt, pedig az úgy döntött, hogy elbocsátja őt. De ti a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért, az élet fejedelmét pedig megöltétek. Az Isten azonban feltámasztotta őt a halálból, aminek mi tanúi vagyunk. Az Ő nevébe vetett hitért erősítette meg az Ő neve ezt az embert, akit itt láttok és ismertek, és a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét mindnyájatok szeme láttára.”

Innen kezdve Péter a jelenlévők lelkiismeretét akarta megszólítani. „Most már tudom, atyámfiai, hogy tudatlanságból cselekedtetek, mint a ti elöljáróitok is. De amit az Isten előre megmondott minden prófétája által, hogy az ő Krisztusa szenvedni fog, azt teljesítette be így.

Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek.” Majd Jézus visszajöveteléről beszélt Péter, hogy bizonyságának igazságáról még jobban meggyőzze őket. Mózes próféciájára utalt e szavakkal: „Prófétát támaszt nektek testvéreitek közül az Úr” (vő. 5Móz 18,18), aki nem figyel rá, az kiirtatik. Sok próféta tett bizonyságot az Ő eljöveteléről*. Majd arra emlékeztette hallgatóit, hogy ők is gyermekei annak a szövetségnek, amit Isten az atyáikkal kötött. „Isten elsősorban nektek támasztotta fel és küldte el Szolgáját, aki megáld titeket azzal, hogy mindenkit megtérít a maga gonoszságából.”

2. történet:

Közben este lett. Mialatt Péter és János a néphez beszélt, a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok* megtámadták őket. Bosszankodtak nagyon, mivel az apostolok azt hirdették, hogy Jézus által van feltámadás a halálból.

Pétert és Jánost elfogták, s bezárták őket másnapig, mivel már túl késő volt őket kikérdezni. Ám sokan lettek hívőkké hallgatóik közül. Velük mintegy ötezerre nőtt a fiatal gyülekezet létszáma.

Másnap összeült a nagytanács. Annás főpap, és a főpapi család* tagjai, Kajafás, János és Sándor (Alexander) s mások is ott voltak.

Pétert és Jánost kihallgatásra vezették elő. „Milyen hatalommal, vagy kinek a nevében tettétek ti ezt?” — kérdezték.

Péter, megtelve Szentlélekkel, így válaszolt: „Népünk vezetői, Izráel vénei! Ha minket ma egy beteg emberen gyakorolt jótett felől vallattok, hogy mitől gyógyult meg, vegyétek tudomásul valamennyien, Izráel egész népével együtt, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból… Ez lett a sarokkő*, amelyet ti, az építők, megvetettetek, és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.”

A tanács tagjai elcsodálkoztak Péter és János bátor beszédén, különösen, amikor megtudták, hogy iskolázatlan és egyszerű emberek a nép tagjai közül. Felismerték bennük Jézus tanítványait, de mivel a meggyógyított koldus is velük volt, tudták, nem tehetnek ellenük semmit.

Majd azt parancsolták nekik, hogy odakint várjanak. Tanakodtak egymás közt, mit tegyenek velük. Mert hogy csoda történt, azt senki sem tagadhatja. De hogy ne terjedjen tovább a hír, tiltsák meg nekik, hogy Jézus nevében bárkinek is szóljanak.

Akkor újra behívták az apostolokat, s megparancsolták, hogy ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében többé.

Péter és János azonban így válaszolt: „Igaz dolog-e az Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre: ítéljétek meg magatok; mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” A tanács tagjai még fenyegetőztek ugyan, de aztán szabadon engedték őket, mivel a nép miatt nem láttak lehetőséget a büntetésre. Mindenki dicsőítette Istent a történtekért, mert a meggyógyított már negyven éves is elmúlt.
Péter és János szabadon bocsátásuk után barátaikhoz mentek, s elmondták, amit a főpapok és a vének parancsoltak. Majd egy szívvel és egy lélekkel imádkoztak az Úrhoz a Zsolt 2,1-2 szavaival: „Miért zúdultak fel a pogányok, és a nemzetek miért terveznek hiábavalóságot? Felkeltek a föld királyai, és a fejedelmek megegyeztek az Úr ellen és az Ő Felkentje ellen.” Mert valóban, Heródes és Poncius Pilátus megegyezett Izráel vezetőivel, hogy végrehajtsák, amit Isten előre elrendelt. „Most pedig, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet; te pedig nyújtsd ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által.”

Az Úr meghallgatta kérésüket, amit különös módon mutatott meg: imádságuk után megmozdult a terem, ahol voltak, mintha földrengés lenne. Mindannyian megteltek Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.

Jegyzetek:

Az imádság órája — Az imádkozásnak három rendszeres alkalma volta zsidóknál: reggel a harmadik óra (a mi időnk szerint 9 óra), a reggeli áldozat idején; délután a kilencedik óra (ami időnk szerint du. 3 óra); s este naplementekor (du. 6 körül, a mi időnk szerint).

Ékes kapu — Ez a kapu volt a templom főbejárata. Természetesen ott ültek a koldusok a templom bejáratánál, valószínűleg a Nikánor-kapunál, mely Salamon oszlopcsarnoka, a pogányok és az asszonyok udvara között volt.
A második templomot, mely a fogság után épült, Kr. e. 63-ban Pompeius római generális lerombolta. Kr. e. 18-ban Nagy Heródes elkezdte építeni az új templomot, hogy tetszést nyerjen a zsidóknál, s hogy a rómaiakra is hatással legyen. (Más források szerint csupán a Jeruzsálemet körülvevő harmadik falrendszert építtette, ugyancsak kapukkal). Az építkezés görög stílusban történt.
Az udvar keleti részén lévő kapun ajtó is volt, korinthusi réz borította, s ezzel még értékesebbé vált, mint a templom többi kapuja. Innen az elnevezés is: „Ékes”. Ez a harmadik templom bizonyára kétszer olyan nagy volt, mint Salamon idejében, s annyi arany és réz borította, hogy napsütésben szemet vakító látvány lehetett.

Koldus — Izráelben tilos volt a koldulás (3/ő. 5Móz 15,4).

Együtt mentek be a templomba — Fogyatékos nem mehetett be a templomba. Vagyis a meggyógyítottnak nemcsak az volt nagyszerű, hogy járhatott, hanem az is, hogy bejuthatott a templomba (a „férfiak udvarába”).

Salamon csarnoka — A Jn 10,23 is említi: Jézus ott járt. (Vagyis e koldust többször láthatta ő is!) Egy szép, bolthajtásos terem a templom keleti oldalán, azon a helyen, ahol Salamon templomának az (elő)udvara lehetett. A fiatal gyülekezet „egy akarattal” gyűlt oda (ApCsel 5,12).

Próféciák — Ti. az Ábrahámnak adott ígéretek beteljesedését láthatjuk a Messiás eljövetelével a Zsolt 22,6; Ézs 53; Jer 11,19; Dán 9,26; Zak 12,10-ben.

Szadduceusok — Befolyásos vallási párt, a papi arisztokrácia is közéjük tartozott. Ők csak a Tórában/Törvényben hittek, a feltámadásban nem.

Főpapi család — Feltűnő, hogy a főpap és családja ezt a kihallgatást olyan fontosnak találja! Úgy Kajafásnak, mint Annásnak rossz emlékei lehettek arról az éjszakáról, amikor a názáreti Jézust ártatlanul elítélték! Hogyan is gondolhatták, hogy Jézus halálra ítélésével véget ér a hatalma!
Annás ugyan korábban (Kr. u. 6-15 között) volt főpap, de nagy tekintélye miatt a címet továbbra is viselte, s döntő hatással volt a nagytanács tárgyalásaira. (Bővebben lásd a 301. lecke Kajafás c. jegyzetét!)

Sarokkő — Vö. Zsolt 118,22. Ezen a sarok- vagy alapkövön nyugodott a tető építményének nagy része.

Énekek:

Református énekeskönyv: 65:1-3; 100:3-4; 162:1.4; 167:1-2; 380:1-3; 466:1-2
Jertek, énekeljünk: 68:1.5-6; 120; 153; 195; 197; 198:1
Harangszó: 15:1-3; 47; 49:5-7; 50:1-2; 51:1-2; 52
Dicsérjétek az Urat!: 6; 30; 35:1.5-6; 53; 55:1-2; 62:1-2; 156
Erőm és énekem az Úr: 12:1; 18:1-2; 29; 76; 77:1-2; 97; 124

Megjegyzések:

Csoda nyithat meg szíveket — Van, amikor a Szentlélek valamilyen csodát használ fel arra, hogy szívek nyíljanak meg az evangélium előtt. Egy evangélista mondta egyszer: „Legtöbbször Isten igéjének a kijelentése az, ami megnyitja a szíveket; ám csodát is használhat erre a Szentlélek. Ilyenkor a csodát mindig követi az örömüzenet kijelentése, azért, hogy megtérés következzen.”

Krisztus ellenségei — A papok és követőik esküdt ellenségei maradtak az Úr Jézusnak. Nem tudták elviselni, hogy valaki vetélytársuk legyen. S mivel most Jézus követői láthatóan nagy hatással vannak a népre, el kell hallgattatni őket. Ezért összefognak a római parancsnokkal, aki az Antónia-erődből felügyeli a templom nyugalmát.
Az egyház történetében sok vádbeszéd hangzik el keresztyének ellen. Gyakran látjuk, hogy a megvádoltak bátran védekeznek, és becsülettel tanúskodnak hitükről. Még mindig vannak, akik gyűlölik Jézus Krisztust és követőit, mert bennük a saját hatalmuk csorbítását féltik.
Egyedül a Szentlélek által lehet valaki az Úr Jézus ellenségéből az Ő tanítványává.

Inkább Istennek engedni, mint embereknek — A nagytanács (szanhedrin) volta legfőbb vallási hatalom Jeruzsálemben. Péter és János mégis azt mondja, hogy jobban kell Istennek engedelmeskedniük, minta fölébük helyezett Tanácsnak. Ez minden helyzetre igaz, ahol magas kézből jövő parancs ellenkezik Isten törvényével.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalomismeret (Osztályfőnöki)

  • Mi biztosítja a megélhetést? Munkavégzés a családban. Akadályok a munkavégzésben, részleges vagy teljes munkaképtelenség. Segélyek. Koldulás, alamizsna. (* **)
  • A lakóhely szerinti és gyülekezeti (egyházi) közösség, az osztály és hittancsoport közössége közötti különbség. (**)

Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem (Egyháztörténet)

  • A hit mint erőforrás betegség idején. Joni Aereckson életpéldája. (***)
  • Az engedelmesség határa különböző döntéshelyzetekben. Mai és történelmi példák (pl. Luther Márton a birodalmi gyűlés előtt). (***)

Természetismeret (Környezetismeret)

  • Mit jelent betegnek lenni? Az egészséges és beteg lábú ember mozgása közötti különbség. (*)

Magyar nyelv és irodalom

  • A bibliai történet versben (mondókában) kifejezve. Verstanulás. (*)
  • A bibliai történet három fő részének tömör (hírszerű) megfogalmazása írásban. (**)
  • Példatörténet Rilke, német költő életéből: a koldusasszony és a rózsa. (**)
  • Elbeszélő fogalmazás írása: „Amim van, azt adom neked” címmel. (**)
  • Győri József: Az Ékes kapu előtt… c. versének értelmezése. (***)

Testnevelés / Ének-zene / Dráma

  • Különböző, lábbal végezhető mozgásformák gyakorlása. Járások, futások, szökdelések versengéssel. (* **)
  • Kapusjáték énekkel, mozgással. (* **)

Vizuális kultúra (Rajz)

  • Képek összehasonlítása, különbségek felfedezése: vizuális megfigyelőképesség fejlesztése. (*)

Vázlat:

du. 3 óra — Péter és János
Ékes-kapu — koldus: béna — 40 éve
„Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!”

Péter beszéde
Jézus él — térjetek meg

Papok — Péter és János fogoly
a nagytanács előtt
ne szóljanak Jézus nevében
„nem tehetjük, hogy ne mondjuk el”

a gyülekezet imádsága

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Üzenet —Téma:

* Krisztus szeretete összeköt.

Előzmények:

Pünkösdkor kitöltetett a Szentlélek. Péter beszélt az egybegyűlt tömegnek. Mintegy há­romezer ember úgy hallgatta meg bizonyság­tételét, hogy meg is keresztelkedett.

Az első gyülekezet:

Pünkösd után Jeruzsálemben Jézus Krisztus első gyülekezete több mint háromezer emberből állt. Róluk röviden a következőket tudjuk.

  1. Akik hittek, kitartóan „részt vettek az apostoli tanításban”, és „minden nap egy akarattal* kitartottak a templomban” (Károli alapján).
    Vagyis a hívek naponta összegyűltek a templomba, Salamon templomának udvarába (vö. ApCsel 3,11 és 5,12). Pontosan tartották magukat mindahhoz, amit az apostolok tanítottak eme alkalmakon. Feltűnő, hogy az apostolok — az első hívőkkel együtt — félelem nélkül jelentek meg a templomban, miközben Jézus halála után „a zsidóktól való félelem miatt” állandóan bezárkóztak (vö. Jn 20,19).
    Természetesen e több ezer ember egyszerre nem tudott a templomban együtt tartózkodni. Az ApCsel 2,8-11-ből tudjuk, hogy az első gyülekezet különböző országokból jövő zsidókból állt. Valószínű, hogy különböző nyelvi csoportokra oszlottak. Az apostolok a hívőket a templomban minden nap csoportosan taníthatták mindarra, amit az Úr Jézustól hallottak. Kétségtelen, hogy újra meg újra utaltak Jézus szenvedésének, halálának, feltámadásának és mennybemenetelének fontosságára, s arra, hogy megígérte visszajövetelét. Ez a „tanítás” a magja annak az örömteli üzenetnek, amit az apostolok a Mesterüktől kapott megbízás alapján átadtak.
  1. A hívek naponta „közösségben” voltak együtt.
    Amikor a hívők minden nap összegyűltek, barátian, szeretetben éltek egymással. Az Úr Jézus iránti szeretet köteléke fűzte össze őket. Beszélünk „szentek közösségéről”. Miben nyilvánult ez meg? Gondoskodtak egymásról, érdeklődtek egymás iránt, és keresték az alkalmat, hogy együtt legyenek.
    Mindemellett vagyonukból is sokat áldoztak egymás javára (vö. ApCsel 4,32-35, 324. lecke).
  1. A hívek a „kenyér* megtörésében” is együtt voltak. „…amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték az Istent.”
    Az úrvacsora hívők házaiban történt. Ha valakinek a házába bementek, az Úr Jézus halálára emlékezve a kenyeret ünnepélyesen megtörték, s így itták a bort* is. Ilyen étkezések közben csodálkozással, örömmel és hálaadással beszéltek arról, hogy az Üdvözítő szenvedése és halála által nyertek üdvösséget.
    Mindez a szív egyszerűségében történt, ami Jézus szavaira emlékeztet minket: „Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.” (Mk 10,15).
  1. A hívek kitartottak „az imádkozásban”.
    Az első gyülekezet imádkozó közösség volt. Imádságaik tartalmáról nem tudunk meg semmit. Vajon miből állhat a hívő ember imádsága? Amikor a „Mi Atyánk” vezetése szerint imádkozunk, először Isten magasztalása hangzik minden jótéteményéért, valamint könyörgünk az Ő királyságának eljöveteléért és kiteljesedéséért. Azután jön a bűnbocsánat kérése, a mindennapi életben való segítség kérése, és hogy a gonosz (sátán) ne vezessen félre (ne győzzön le) a kísértésben.
    Megjegyzés: Az első megtérők vagy zsidók, vagy prozeliták voltak. Feltételezhetjük tehát, hogy ők — úgyis Jeruzsálemben lévén — a reggeli és esti imádság idején mentek a templomba, hogy imádkozzanak.
  1. A híveknek „mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá.”
    Olyan nagy volt az egymás iránti szeretet, hogy az első megtérők saját tulajdonukat nem tartották többé fontosnak. Megosztottak mindent egymással. Ehhez eladták javaikat, és szétosztották az érte kapott pénzt, úgy, hogy mindenkinek elegendő legyen a megélhetéshez. Az ApCsel 4,32-35-ben (324. lecke) többet hallunk erről.
    Megjegyzés: Bár szép példája ez az önzetlenségnek, az effajta cselekvés mégsem ajánlott. A jeruzsálemi gyülekezet ezzel elszegényedett. Később más gyülekezeteknek kellett pénzt gyűjteni, hogy támogassák (vö. ApCsel 11,29-30).
  1. „Az apostolok által sok csoda és jel történt.”
    A Szentlélekkel az apostolok különleges erőt nyertek, amivel csodákat és jeleket tehettek. Ezzel jelzi a Szentlélek mindazoknak, akik hisznek, és azoknak is, akik (még) nem hisznek, hogy a gyülekezet Isten kegyelméből keletkezett, és hogy Jézus Krisztus evangéliuma mutatja az egyetlen utat az üdvösségre.
    Hogy milyen jelek és csodák voltak, itt nem hallunk róla. Kétségtelenül történtek gyógyulások, ahogy olvashatjuk is pl. az ApCsel 3,1-8-ban.
  1. „Félelem támadt minden lélekben”; és ,kedvelte őket az egész nép”.
    A jeruzsálemi emberek mélyen hatása alá kerültek azoknak a csodáknak és jeleknek, amiket az apostolok tettek. Meglepetten látták, milyen egyszerűek és szeretetteljesek a hívők, ami miatt a nép nagyra becsülte őket. A közönséges népre kell gondolnunk, hiszen a zsidó vezetők Jézus követőit annyira veszélyeseknek látták, hogy mindenáron le akarták győzni őket (vö. ApCsel 4; 5 és 7).
  1. „Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.”
    Az apostolok beszéde, a csodák és jelek, valamint az a mód, ahogyan a fiatal gyülekezet tagjai bántak egymással, oda vezetett, hogy sokan hinni kezdtek. Ez a Szentlélek munkája. Hogy mekkorára nőtt a gyülekezet, itt nincs megírva. (Az ApCsel 4,4-ben olvassuk: „a hívő férfiak száma mintegy ötezerre emelkedett”, az asszonyokat és gyerekeket nem számolva.)
    Minden új hívő megkeresztelkedett az apostolok által.

Jegyzetek:

Egy akarattal — Az új fordítás szerint: „egy szívvel, egy lélekkel”.

Kenyér —A zsidók napi étkezése kenyér volt, amit zöldségből és húsból készített szószba vagy levesbe mártogattak. A nép egyszerű tagjainak asztalára különleges alkalmakkor került hús. A kenyeret a társaság legidősebb vagy legelőkelőbb tagja törte meg és adta körbe (gondoljunk Jézusra az Emmausi tanítványokkal: Lk 24,30; 316. lecke). A kenyér kör alakú volt, közepén lukkal. A kenyérárus sok kenyeret szállíthatott egyszerre úgy, hogy egy botra szúrta fel azokat. (Vö. Ez 4,16: „összetöröm a kenyér botját”)

Bor — Mindennapi ital; ne „édes borra” gondoljunk itt (must, vö. ApCsel 2,13), amitől könnyen be lehet rúgni, hanem „idei borra”. A bor megbízhatóbb volt, minta víz, különösen a városokban; így aztán sokszor inkább bort ittak, s nem vizet.

Énekek:

Református énekeskönyv: 65:1-3; 133; 134; 163; 392:1-2.5; 395
Jertek, énekeljünk: 101; 182; 239
Harangszó: 38; 47; 55
Dicsérjétek az Urat!: 82; 97; 139; 144:1.4; 153
Erőm és énekem az Úr: 12; 29; 127; 129

Megjegyzés:

Krisztus szeretete összekapcsol — Jézus Krisztus gyülekezetét látjuk itt, legjobban megvalósult formájában. Így kellene minden hívőnek összetartania ma is. Sajnos, sokféle megosztottság van a keresztyének között. Ezen nem lehet áldás. Éppúgy jó illat sem származik belőle. Vajon kikre illik még úgy az egyház egyetértése és istenfélelme, ahogy az Jeruzsálemben volt?
Mit tehetünk mi? Mindannak ellenére, ami megoszt, a híveknek törekedniük kell egyetértésre, egymás iránti szeretetre, együtt lenni Isten igéje mellett, imádkozni az egyház egységéért.
Próbáljuk meg a gyerekek vágyakozását felkelteni az iránt, ahogy az első keresztyének éltek, kitartóan figyelve a tanításra, és imádkozva, miközben megpróbáltak szorosan Isten igéje szerint élni, és egymásról jól gondoskodni.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • A keresztyén egyház közössége: élő szeretetközösség. Szeretetkapcsolat a gyülekezeten belül, és a gyülekezeten kívül állók felé. (***)

Történelem (Egyháztörténet)

  • Áttekintés a jelentősebb keresztyén/keresztény felekezetek kialakulásáról. (***)

Vizuális kultúra (Rajz — Művészettörténet)

  • Apostolok csoportját ábrázoló oltárképrészlet megfigyelése. Miről beszélnek a formák, a szerkezet, kompozíció? (***)

Vázlat:

Krisztus első gyülekezete — Jeruzsálem
naponta együtt a templomban
tanítás (lecke)
úrvacsorázás
együtt imádkozás
gondoskodás egymásról
javak megosztása (közös birtoklás)
csodák és jelek
kedvesség a nép előtt
a Szentlélek munkája

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet —Téma:

* Isten Szentlelke be akar tölteni minket.

Előzmények:

Az Úr Jézus mennybemenetele után a tanít­ványok visszatértek Jeruzsálembe, hogy imádkoz­va várjanak a Szentlélek kitöltetésére. Közben Mátyást sorsvetéssel apostollá választották Júdás Iskáriótes megüresedett helyére.

Történet:

Pünkösd ünnepének* első napján az apostolok — más tanítványokkal együtt — abban a jeruzsálemi felsőházban várakoztak, ahol megszálltak.

Hirtelen hang hallatszott a mennyből, mely hatalmas szélrohamhoz* hasonlított. E hang betöltötte az egész házat, ahol voltak. Kettős tüzes lángnyelveket is láttak, amelyek leszálltak rájuk.

Közben az apostolok és minden jelenlévő beteljesedett Szentlélekkel, és más nyelveken kezdtek el szólni, ahogyan a Szentlélek adta nekik.

Az ünnepre sok istenfélő (kegyes) zsidó érkezett Jeruzsálembe, „akik a föld minden nemzete között éltek” (vagyis az akkor ismert világ, a Földközi-tenger partjain fekvő országokban).

Mikor a szélroham zúgása hallatszott, sokan összefutottak a ház elé, ahol az apostolok laktak.

Az apostolok kijöttek, az emberek pedig csodálkoztak, mert mindegyikük megértette őket, ki-ki a maga nyelvén hallotta beszédüket. (Az új földön majd egyszer így fog minden ember egy nyelvet beszélni, s egymást megérteni. A nyelvek összezavarása — vö. 1Móz 11,7; 8. lecke — így ér véget.)

Csodálkozva mondták egymásnak: „Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e*? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén*… halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól.” Mindannyian álmélkodtak ezen a csodán, és azt kérdezgették egymástól: „Mi akar ez lenni?” Mások gúnyolódva mondták: „Édes bortól részegedtek meg.”

Péter a többi apostollal együtt hallotta az emberek megjegyzéseit. Válaszolt is a népnek. (E beszédet részenként tárgyaljuk. Legjobb először végigolvasni a csoporttal együtt.)

14. v. : Péter a hallgatókat tudatosan zsidóként szólította meg, hiszen leginkább őket érintették a Jézussal történtek. Kérte, hogy jól figyeljenek, mert meg kell érteniük, amit mondani fog.

15. v.: Elmagyarázta, hogy ő és társai nem részegek, hiszen még csak három óra van (a mi időnk szerint de. 9 ó.). Zsidó szokás szerint ünnepnapon délig józannak kellett maradni. Vagyis még nem ettek, és biztosan nem ittak édes bort.

16-21. v.: Majd Jóel prófétát idézte (Jóel 3,1-5; Károli szerint 2,28-32) annak bizonyítására, hogy Isten az utolsó napokban (Krisztus mennybemenetele után) kitölti Szentlelkét minden emberre. A fiúk és lányok prófétálni fognak, azaz Istenről és tetteiről beszélni; az ifjak látomásokat látnak, vagyis látomásban Isten üzenetét fölismerik; az idősek álmokat álmodnak, amikben Isten kijelenti magát nekik. Sőt még a szolgák és szolgálólányok is nyernek Szentlelket, és prófétálnak majd.

Isten csodákat tesz az égen és a földön: vér, tűz és füst támad. A nap sötétté válik, a hold vérvörössé.

De mindazok, akik az Úr nevét segítségül hívják, megtartatnak (azaz mindazok, akik megtérnek, és az Úr Jézust várják; vö. Róm 10,13; Mt 24,13).

22-23. v.: Péter elmondta, hogy a názáreti Jézusról Isten tett előttük bizonyságot erők, csodatételek és jelek által. Tudták ezt, mégis keresztre szögezték, s megölték Pilátus és katonái közreműködésével. Bár Isten akaratából történt így, mindnyájan vétkesek.

24-28. v.: Isten azonban feltámasztotta Jézust, ahogy előre elhatározta. Lehetetlen volt, hogy a halálban maradjon, miként Dávid is prófétált erről.

29-36. v.: Isten tehát feltámasztotta Jézust, ahogyan Dávid megmondta előre, s ennek lettek tanúi a tanítványok. Jézus Isten jobbjára emeltetett, ők pedig vették a Szentlélek ígéretét. S most a Szentlélek kitöltetésének a jeleit látják és hallják az emberek.

Majd ismét Dávid próféciájára utalt Péter (Zsolt 110,1), ahol is Dávid, bár ő maga nem vitetett a mennybe, „látja”, amint Krisztus Isten jobbjára ül. Ahogy az Úr mondja neki: „… míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem”.

37. v.: A figyelmesen hallgató zsidók ezt a szívükre vették, s megkérdezték az apostoloktól: „Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?” Bűnösnek tudták magukat a názáreti Jézus halálában. Hittek Péter szavainak!

38-40. v.: Péter így válaszolt: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” Bátorságot öntött beléjük, felidézve Isten ígéretét, melyet Ábrahámnak tett népére, Izráelre, és a föld más népeire vonatkozóan (vö. 1Móz 12,2-3; 17,7; 22,18): „Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.”

De Péter ennél is többet mondott: „Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől!” — vagyis szabaduljatok meg eme örömhír által a zsidó vezetőktől, akik a népet vallási téren kezükben tartják.

41. v.: Sokan fogadták örömmel Péter szavait és keresztelkedtek meg. E pünkösdi napon mintegy háromezren csatlakoztak az Úr Jézus apostolaihoz és többi követőjéhez.

Kapcsolódó igehelyek:

1Kor 12; Gal 5,16-26
Ézs 44,3: „Lelkemet árasztom utódaidra…”
Ez 11,19: „…új lelket adok beléjük…”
Zak 12,10: „Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés lelkét.”

Jegyzetek:

Pünkösd ünnepe — A „pentekoste” görög szó „ötvenedik nap”-ot jelent; vagyis a pünkösd ünnepe a húsvét utáni ötvenedik napon kezdődik (vö. 3Móz 23,15-16). Pünkösd az esztendő második nagy ünnepe volt, amikor a termés(ek) első zsengéjét áldozták (vö. 4Móz 28,26). „Hetek ünnepének” (hét héttel húsvét után; vö. 5Móz 16,16) és „aratás ünnepének” (vö. 2Móz 23,16) is nevezték.
Páska idejére beérett Izráelben a gabona. Az első kévét a templomba vitték. A húsvét és pünkösd közötti hét héten a parasztok aratni mentek a földekre. Majd pünkösdkor két darab kovászos, frissen sütött új kenyeret nyújtottak át a papoknak.
Később ehhez az ünnephez kapcsolódott az emlékezés a Sínai-hegyi törvényadásra… A mi pünkösdünk a Szentlélek kitöltetésének ünnepe.

Szélroham — „A szél arra fúj, amerre akar” — kifejezést az Úr Jézus a Nikodémussal való beszélgetésében használja, annak kifejezésére, ahogy a Szentlélek dolgozik az emberi szívben (vö. Jn 3,8; 223. lecke).

Galileaiak — E korban a Galileából való embereket műveletlennek és modortalannak ítélték. Ruhájukon látni, beszédükön hallani lehetett, hogy ők a „megvetett” Galileából jöttek.

Mindenki a maga anyanyelvén:

Pártusok — Országuk a Kaszpi-tengertől délre feküdt, s virágkorában az Eufráteszig, keletre pedig az Indusig húzódott. Tehát ott is éltek zsidó száműzöttek. (Ma Irán része.)

Médek — Médeából származók; magasan fekvő terület Asszíriától keletre, Babilontól északra, a Kaszpi-tenger és a Perzsa-öböl között. (Ma Irán része.)

Elámiták — Élám Perzsia része volt, a Perzsa-öböl mellett, fővárosa Súsán (Súsán vára — ahol Ahasvérós palotája volt; vö. Eszt 1), Sém fiáról, Élámról elnevezve (1Móz 10,22; 1Krón 1,17). Az innen való zsidók tehát leszármazottai voltak azoknak a zsidóknak, akik Ahasvérós, Hámán, Eszter és Mordokaj idejében laktak ott. (Ma Irán része.)

Mezopotámia — Régi ország a Tigris és Eufrátesz folyók között. (Mai Irak.)

Kappadócia — Akkoriban egy római provincia Kis-Ázsiában. (Ma Kelet-Törökország.)

Pontusz — Kiterjedt, hegyes terület termékeny völgyekkel Kis-Ázsia észak-északkeleti részén, a Fekete-tenger mellett. (Ma Észak-Törökország.)

Ázsia — A Bibliában Ázsián nem a kontinenst értik, hanem a római ázsia-provinciát, mely akkor Kis-Ázsia nyugati részén volt. (Ma Észak-Törökország.)

Frígia — Akkoriban az egyik legnagyobb római provincia Kis-Ázsiában. (Ma Törökország középső része.)

Pamfília — Keskeny, parti terület Kis-Ázsiában, a Taurus-hegytől délre, meleg és nedves terület. Pál meglátogatta itt Perge városát (ApCsel 13,13). (Ma Törökország déli része.)

Líbia, Ciréne — Észak-afrikai ország, Egyiptomtól nyugatra. Ciréne városából származik Cirénei Simon (vö. Mt 27,32; 311. lecke).

Krétaiak — A Földközi-tenger Kréta nevű szigetéről valók.

Arabok — A Biblia néhány helyen említi az „arabok” nevét, pl. a 2Krón 17,11; Neh 2,19-ben. Több olyan kis nép gyűjtőneve, mint a sábeusok, midjániak, kéniek, hóriak, mindannyian a Jordántól és a Holt-tengertől (Arábia) keletre, és a Sínai-félszigeten laktak. Ezeket az arab törzseket később Mohamed egyesítette, és az iszlámnak nyerte meg.

Zsidók és prozeliták — A száműzetés után nem minden zsidó tért vissza Palesztinába. Sokan maradtak ott a Babiloni, a későbbi Perzsa Birodalomban. Mások egyéb országokba vagy területekre emigráltak. A prozeliták pedig olyan pogányok, akik felvették a zsidó hitet, áttértek.

321

Énekek:

Református énekeskönyv: 19:1.3; 65:1; 113:1-2; 118:12; 174; 188; 241; 368; 370; 373; 374
Jertek, énekeljünk: 42; 43; 44; 63; 66; 88; 236
Harangszó: 42; 48:2-4; 51:1.3; 52:1.5; 54:5
Dicsérjétek az Urat!: 33; 46; 83:1; 97; 138; 140; 141; 142; 144
Erőm és énekem az Úr: 2:1-3; 25; 26; 64; 80; 100:4; 132:1; 120; 129; 143:3-4

Megjegyzések:

Megteltek Szentlélekkel — A Pártfogó/Vigasztaló („Parakletos” = Szószóló) eljött, miután az apostolok és mások naponta imádkoztak érte. Nem csalódtak. Magyarázzuk el, hogy a Szentlélek nemcsak isteni erő, mely Istentől ered (árad). A Szentháromság — Atya, Fiú, Szentlélek — egyik személye, igazi és örök Isten. Az, hogy beköltözhet Krisztus követőinek a szívébe, az Úr Jézus munkája. Ő igérte meg a Pártfogót, hogy a gyülekezetben lakjon. A gyülekezet, azaz minden egyes hívő személy (3/ő. 1Kor 6,19) a Szentlélek temploma, akit Ő nem hagy többé el.
A Szentlélek itt nem egy-egy személynek adatott, mint az Ószövetség prófétáinak idején, hanem az egész gyülekezetnek. Még rabszolgákra és rabszolganőkre is kiáradt, ami abban az időben nagyon különös volt.
A Szentléleknek nem lehet ellenállni, ahogyan a viharos (forgó)szélnek sem. A Szentlélek hatása olyan, mint a tűzé: átmelegít. Így melegszik át a hívő hideg szíve a Szentlélek által, tűzbe és lángba borulva Isten szolgálatáért. A tűz tisztít is. Így a Szentlélek az elferdült gondolatokat és a bűnös cselekedeteket elveszi.
Végül a Szentlélek a gyülekezet egységéről gondoskodik. A bizonyíték az idegen nyelveken szólásban volt, amivel mindenki meghallhatta az üdvösség üzenetét. A bábeli torony építése közben az emberek egysége megtört, többé nem értették egymást. Krisztus a földön alapítja meg királyságát, ahol minden nyelvből és nemzetből való emberek alattvalók lehetnek. Így Isten Lelke által újra egyesül, ami az ember bűne miatt ma megosztott. Gondoljunk a hitvallásra: ,Hiszek egy egyetemes, keresztyén anyaszentegyházat.” A Jel 5,9-ben pedig ezt olvassuk: „…véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből…”
Hálásnak kell lennünk a gyülekezetben a Szentlélek kitöltetéséért. A kérdés csak az, vajon közülünk mindenki részesedett-e személyesen a Szentlélek ajándékában?
Imádkozzunk azért, hogy a Szentlélek a mi szívünkben is szállást vegyen!

Pünkösdi mozgalom — Az ún. pünkösdi mozgalomból különböző országokban évszázadok folyamán olyan gyülekezetek keletkeztek, melyek pünkösdi gyülekezetnek hívták magukat. E gyülekezetekben erősen hangsúlyozták a Szentlélek Isten ajándékát („Szentlélek keresztsége”). Különösen a nyelveken való szólás („nyelvek”) bizonyítja a Szentlélek jelenlétét, valamint a betegek gyógyítása és a prófétálás is. Országonként és csoportonként nagy különbség lehet a pünkösdista ill. karizmatikus gyülekezetek között.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalomismeret / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Idegen országbeli emberek öltözködése, lakóhelye, viselkedése, nyelve. A megértés akadályai és lehetőségei. (*)
  • Pünkösdi népszokások hazánkban, lakóhelyünk környékén. Pünkösd ünnepe ma. (** ***)

Természetismeret (Környezetismeret)

  • A Föld és lakói. Ismerkedés a Föld térképével: földrészek, tengerek, óceánok elhelyez­kedése. (**)

Magyar nyelv és irodalom

  • Szegedi Kis István énekelt imádsága: a szöveg értelmezése. (***)
  • Imádság megfogalmazása írásban. (***)

Ének-zene / Dráma

  • Pünkösdi népszokások, és a hozzájuk kapcsolódó énekek megismerése. (* ** ***)
  • Pünkösdi énekek tanulása. (* ** ***)
  • Részlet megismerése Kodály Zoltán: Pünkösdölő c. kórusművéből. (***)

Vizuális kultúra (Rajz — Művészettörténet) / Technika

  • Kirakójáték készítése papírból (színezés, nyírás). Játék a kirakóval: vizuális megfigye­lőképesség, emlékezet fejlesztése. (*)
  • Pünkösdi mozgókép készítése papírformák, cérna segítségével. (**)
  • A Szentlelket, Szentháromságot jelentő jelképes ábrázolások megfigyelése: Simon András grafikái. Szentháromság-jelek. Andrej Rubljov: Szentháromság-ikon. (***)
  • Ajándéktárgy készítése (papírmunka, grafika) a Szentlélek vagy a Szentháromság jelképes ábrázolásával. (***)

Vázlat:

Pünkösd — aratóünnep apostolok
Jeruzsálem — felsőszoba Szentlélek
jelek:
erős szél
tüzes lángnyelvek
idegen nyelveken szólás

gúnyolódás: ,részegek”
Péter beszéde
„Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg”
3.000 megtérő
első keresztyén gyülekezet

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet —Téma:

* A sorsvetés szent cselekedet volt.
* A tisztségviselők választása ma is körül­tekintést igényel.

Előzmények:

Az Úr Jézus a mennybe távozott. A tanítvá­nyok Jeruzsálemben várták a Vigasztalót. Ne­vüket Lukács, az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyv* írója felsorolja: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia („a kicsi”), Simon, a Zélóta, és Júdás, a Jakab fia.

Az asszonyok, Mária, Jézus anyja és testvérei együtt imádkoztak az apostolokkal a Vigasztaló eljöveteléért.

Történet:

Egyik napon, amikor mintegy 120-an voltak együtt Jézus követői közül, Péter szólásra emelkedett. Elmondta, hogy Júdást ugyanúgy az Úr Jézus választotta, mint a többi apostolt. Ám Júdás elárulta Mesterét, majd fölakasztotta magát. (Lásd még a 308. leckét!)

Péter az áruló büntetéséről az Ószövetséget idézte: „Legyen pusztává szállásuk, sátraiknak ne legyen lakója!” (Zsolt 69,26) „Kevés ideig éljen, tisztségét más kapja meg!” (Zsolt 109,8)

Péter elképzelése szerint az új apostolnak, aki Júdás helyére kerül, két előfeltételnek kellett megfelelnie: János keresztségétől kezdve Jézus mennybemeneteléig Jézus sal és a tanítványokkal kellett járjon, és tanúja kellett legyen Jézus feltámadásának is. Így tanúskodhat majd Jézus feltámadásáról.

A gyűlés elfogadta Péter elképzeléseit. Két jelöltet állítottak: Józsefet, akit Barsabbásnak* is neveztek, Jusztusz melléknévvel, valamint Mátyást.

Azután imádkozni kezdtek: „Urunk, minden szív ismerője, te jelöld ki e kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál magadnak, hogy megkapja ebben a szolgálatban és apostolságban azt a helyet, amelyet Júdás elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson” (ti. „gyötrelem helye”; Lk 16,28).

Majd sorsot vetettek*, és a sors Mátyásra esett. Általános egyetértéssel fogadták be a 11 apostol közé.

Megjegyzés: Vannak, akik azt hangoztatják, hogy nem Mátyás, hanem Pál az igazi tizenkettedik apostol. Nem így van. Pál apostolsága független Mátyás apostoli tisztétől.

Pál nem járt együtt Jézussal és a tanítványokkal, neki utoljára jelent meg Jézus, „mint egy torzszülöttnek”. „Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem Isten egyházát” — írja magáról (1Kor 15,8-9).

Jegyzetek:

Apostolok Cselekedetei — Lukács, egy görög orvos, és Jézus Krisztus követője írta a Lukács evangéliumát és az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyvet. Mindkettőt egy rómainak ajánlotta, akit Teofilusnak hívtak, a Lk 1,3-ban „nagyrabecsült Teofilus”-nak szólítja. (Föltételezik, hogy Teofilus veszített megbecsüléséből, amikor keresztyénné lett. Lukács ugyanis mindig precíz a rangnak megfelelő megszólítás terén.) Lukács pontosan és megbízhatóan beszélte el az eseményeket. Kikérdezte a szemtanúkat, és mindennek utánajárt. Az események jelentős részének maga is szemtanúja (ApCsel 16,10; 20,5; 27,1), aki Rómába is elkísérte az apostolt, és mellette maradt (2Tim 4,11). Elképzelhető, hogy akkor íródott ez a könyv, amikor Pál két évig tartó római fogsága vége felé járt, azaz Kr. u. 63 után.

Barsabbás — „Sabbat fia” vagy „szombaton született”. Az ApCsel 15,22 és 32-ben találkozunk Júdással, akit Barsabbás néven is ismernek.

Sorsvetés — A Bibliában többször olvasunk sorsvetésről. Mindig bizonytalanság esetén éltek vele: valakit ki kellett választani, egy földdarabot elosztani stb. Pl.: 3Móz 16,8 (Áron sorsot vet két bak között); 4Móz 26,55 (Kánaán földjének a törzsek közötti elosztása); Józs 7,14kk (Ákán bűne); Józs 15,1; 16,1; 17,1; 18,11 (az ország fölosztása; Pál utal rá az ApCsel 13,19-ben); 1Sám 14,41kk (Saul vettetett sorsot, hogy megtudja: ki evett a filiszteusok elleni támadás idején); 1Krón 24,5kk (papi nemzetség szolgálati beosztása sorsolással); Neh 10,35kk (papok, léviták stb. beosztása templom körüli szolgálatokra) és 11,1 (a Jeruzsálemben letelepedők kiválasztása); Eszter 3,7 és 9,24 (sorsvetés =púrim; Hámán vettette a zsidók megfélemlítésére és kiirtatására — innentől kezdve ünneplik meg a púrimot); Zsolt 22,19 (sorsvetés jövendölése Jézus köntösére; vö. Mt 27,35 és Jn 19,23kk); Péld 18,18 („A sorsvetés megszünteti a viszálykodást, és szétválasztja az erőszakosakat”); Jón 1,7 (Jónásra esik a sors, mint aki oka a viharnak).

Énekek:

Református énekeskönyv: 134; 135:1-3; 198:1-2; 395; 484:1
Jertek, énekeljünk: 134; 160; 163
Harangszó: 35; 43; 45; 55
Dicsérjétek az Urat!: 5; 32:3; 93; 146
Erőm és énekem az Úr: 12; 67; 77:3; 87:1; 127; 131

Megjegyzések:

Sorsvetés mint szent cselekedet — Péld 16,33: „Az ember végzi a sorsvetést, de mindig az Úrtól való a döntés.” Mindig fontos dolgokban kértek így útmutatást. Az új apostol választásánál a sorsvetést imádság előzte meg. Ma már ezt nem gyakoroljuk, hiszen az igei útmutatás, a körülmények és a testvéri tanács mérlegelése alapján általában felismerhető Isten akarata.

Tisztségviselők választása — Ma a tisztségviselőket nem sorsolással, hanem szavazással választják. Az egyházban is így van, előtte azonban imádkoznak azért, hogy Isten akarata érvényesüljön.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Történelem (Egyháztörténet)

  • A tizenkét apostol. Mátyás apostollá választása. Névmemorizáló játékok. (***)

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Sorsolások, nyereményjátékok a társadalmi gyakorlatban. A nyereményjátékok tudatformáló/torzító hatása. (***)
  • Országgyűlési, önkormányzati választások. A szavazás módja, technikája. Egyházi tisztségviselők választása. (***)
  • Osztályon/csoporton belüli tisztségviselők választása. (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Elnökválasztás Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk c. regényében. (***)

Vázlat:

Péter
Júdás Iskáriótes — öngyilkosság
„tisztségét más vegye át”
József (Barsabbás, Jusztusz) vagy Mátyás
sorsvetés
Mátyás apostol

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet —Téma:

* Jézus Krisztus Isten Országának királya.
* Az angyalok ígérete: Jézus visszajön.
* Öröm az elválásban: az apostolok nem maradnak egyedül.

Előzmények:

Az Úr Jézus megjelent néhány alkalommal tanítványainak. A Genezáret tavánál való megjelenése csodálatos halfogással párosult, Pétert pedig visszaállította apostoli tisztségébe.

Történet:

A feltámadott Jézus 40 napig* maradt még a földön. Megjelenései* alkalmával jelek által is erősítette tanítványai hitét, és beszélt nekik Isten Országa dolgairól.

A tanítványok visszatértek Galileából Jeruzsálembe, ahol várakozniuk kellett, míg fel nem ruháztatnak mennyei erővel (Lk 24,49).

Az Úr Jézus utoljára volt együtt az apostolokkal Jeruzsálemben. Újból megparancsolta nekik, hogy ne hagyják el a várost. Az Atya ígéretének beteljesedését kell megvárniuk. Mert Keresztelő János vízzel keresztelt*, de nekik a Szentlélek keresztségére* van szükségük, ami rövidesen elkövetkezik (vö. 321. lecke).

Az Úr Jézus kivezette az apostolokat a városból, átkelt velük a Kidrón patakon, át az Olajfák hegyére, nem messzire Betánia falujától.

Az apostolok ott megkérdezték: „Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?” Ők tehát még mindig Izráel földi királysága helyreállításán gondolkodtak.

Jézus ellenállt a kíváncsiskodóknak. Egyedül az Atya tud az „időkről és alkalmakról”. Rájuk egészen másvalami vár, mint földi királyság: Isten erejét, Szentlelkét fogják elnyerni. Ezután lehetnek tanúi az Úr Jézusnak, az élet föltámadott Fejedelmének, Jeruzsálemben, Júdeában, Samáriában, és „a föld végső határáig”.

Majd kitárta karjait, és megáldotta az apostolokat. S miközben áldotta őket, felemeltetett, és egy felhő takarta el a szemük elől Mesterüket.

Sokáig maradtak úgy, nézve az eget, amikor hirtelen két fehér ruhás férfi állt meg mellettük; Isten angyalai. Így bátorították az itt maradtakat: „Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.”*

A tanítványok örömmel tértek vissza Jeruzsálembe. Nem zárkóztak be többé úgy, mint eleinte, a zsidó vezetőktől félve; hanem naponta elmentek a templomba, ahol Istent dicsőítették, és köszönték nagy jótéteményét, amit Jézus Krisztusban ajándékozott nekik. Közben imádkozva várták a Szentlélek, a PártfogóNigasztaló jövetelét (Jézus nevezi így a Jn 14,16.26; 15,26 és 16,7-ben).

Márk egészen röviden írja le Jézus mennybemenetelét evangéliuma végén, ám hozzáfűzi: „és az Isten jobbjára ült”. Emlékezzünk az apostoli hitvallásra: „…ül a mindenható Istennek jobbján”.

Jegyzetek:

Negyven nap — Az Úr Jézus nyilvános munkássága megkezdése előtt negyven nap és éjszaka volt a pusztában (Mt 4,2; 219. lecke). Mózes negyven napot és éjszakát töltött a Sínai-hegyen, amikor a törvényt elnyerte (2Móz 24,18; 54. lecke). Illés negyven nap és éjszaka ment a pusztában, az angyaltól kapott étel erejével (1Kir 19,8; 139. lecke).

Megjelenés — Az újszövetségi beszámolók szerint a feltámadott Jézus tíz alkalommal jelent meg: Mária Magdolnának; az asszonyoknak; Péternek; az emmausi tanítványoknak; a tanítványoknak Tamás nélkül; a tanítványoknak Tamás sal; a Genezáret tavánál néhány tanítványnak; 500 atyafinak; Jakabnak; s még egyszer az apostoloknak Jeruzsálemben.

János vízzel keresztelt — Mt 3,11: „Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam: arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket.” Jánosnak a bűnök bocsánatára kellett keresztelnie; Jézus az övéinek a Szentlélek bőségét adja.

Szentlélekkel megkereszteltetni — Azt jelenti: elnyerni a Szentlelket (Jn 20,22; 317. lecke). Mikor Jézus először jelent meg tanítványainak, rájuk lehelt és azt mondta: „Vegyetek Szentlelket!” Attól kezdve a Szentlélek vezesse őket apostoli munkájukban. Pünkösdkor töltetik majd ki rájuk a Szentlélek. Akkor más nyelveken fognak szólni. A Szentlélek általi keresztség azt is jelenti, hogy általa megtisztíttatnak és megszenteltetnek. Amint a templomi szolgálatban a papok vízzel mosatnak meg, hogy a templomi szent szolgálatra előkészüljenek.
Végül a Szentlélekkel való megkereszteltetés azt is jelenti — mindazoknak, akik Krisztusban hisznek —, hogy sokkal inkább közösségben lesznek Mesterükkel (az Ő vezetése alá kerülnek), mint addig bármikor.
Utalások az Ószövetségből:
Ézs 44,3: „Lelkemet árasztom utódaidra…”
Ez 11,19: „…új lelket adok beléjük…”
Jóel 3,1-2: „Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre…”
Zak 12,10: „Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés lelkét.”

Jézus visszajövetele — Vö. Zak. 14,4: „Megveti majd lábát azon a napon az Olajfák hegyén, amely Jeruzsálemtől keletre van. Az Olajfák hegye pedig középen kettéhasad…”

Énekek:

Református énekeskönyv: 24; 47:3; 150:1; 232:4; 303:4; 358; 359; 396; 479:4
Jertek, énekeljünk: 66; 149:4-5; 171; 177; 186; 193:2-3; 199; 253; 254:1
Harangszó: 34; 41; 43; 48:3-4; 50:1-2.4
Dicsérjétek az Urat!: 18; 24:3; 27:3; 29; 62:1; 64:1; 82; 97; 99; 168; 173
Erőm és énekem az Úr: 2:1-3; 3; 6:2-3; 18:1; 25; 26; 51; 53:4; 74:3; 79; 120; 129 143:3-4

Megjegyzések:

Jézus Krisztus, Isten Országának Királya — Az apostolok az ószövetségi ígéretek alapján bíztak Izráel országának helyreállításában, s remélték, hogy Jézus lesz a király. Még mindig nem értették, hogy Jézus Krisztus az Üdvözítő, a Békesség Fejedelme, egyházának és Isten Országának a királya. Néki adatott minden hatalom mennyen és földön. Az Ő birodalmának elterjedése a célja Jézus munkájának.

Jézus visszajön — Jézus mennybemenetelével nem ért véget minden a tanítványai számára. Ellenkezőleg: most kezdődik a küldetésük. A két angyal az apostolokat Jézus vissza­jövetelének ígéretével vigasztalja.

Öröm az elválásban — Szeretett személytől elválni mindig szomorúsággal jár. A tanítványok Jézus mennybemenetele után mégis teljes örömmel mentek vissza Jeruzsálembe. Azért lehetett így, mert tudták: Uruk él, velük van, és várhatják Őt vissza.
A szeretett ember hiánya fájdalmas, mégis vigasztaló, az Úrhoz ment. A tanítványok is hiányolhatták ugyan Mesterüket, de sohasem voltak olyan csalódottak, mint azok, „akiknek nincs reménységük” (1Thessz 4,13).
Nagy különbség azonban az apostolok és a mi búcsúvételünk között, hogy míg ők élve látták Urukat távozni, nekünk a halálban kell hátrahagynunk szerettünket. A viszontlátás tudása ezt valóban megkönnyíti.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalomismeret / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Búcsúzkodás, búcsúvétel különböző helyzetekben. Milyen érzésekkel jár a búcsú, az elválás? Életpéldák. (* ** ***)
  • Búcsúvétel a szeretett személy halála esetén. Mi ad ilyenkor vigasztalást? (***)
  • Ígéretek, és az ígéret teljesedésére való várakozás. (* ** ***)
  • Áldozócsütörtök ünnepe az egyházi hagyományban és a jelen egyházi gyakorlatban. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Gyermekvers a búcsúzkodás/utazás témájában Macibúcsú címmel. (*)
  • Szemléletes történetmondás a gyerekek számára asztali bábok segítségével. (*)
  • Vizuális és auditív névtanuló játék: az apostolok nevei. Nevek írása. (* **)
  • A veszteség örömre fordulása Túrmezei Erzsébet: Előrement c. versében. (***)
  • A bibliai történet újrafogalmazása szóban vagy írásban az egyik szereplő nevében. (***)

Ének-zene

  • Áldozócsütörtökhöz kapcsolódó énekek tanulása. (* ** ***)

Vázlat:

40 nap
Jeruzsálem
feladat: itt maradni
Szentlélek keresztsége
Olajfák hegye
Jézus megáldja az apostolokat
mennybemenetel
angyalok
visszajövetel
öröm és várakozás

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!