Üzenet —Téma:
* Jézust ártatlanul vádolták Pilátus előtt. Mi ne vádoljunk senkit ártatlanul!
Előzmények:
Júdás megbánta árulását, és visszament a templomba a 30 ezüsttel. A pénzt odadobta a főpapok és vének elé, s fölakasztotta magát.
Történet:
Reggel Jézust megkötözve a római helytartóhoz, Pilátushoz* vitték.
Miért a helytartóhoz? Mert a zsidók maguk nem végezhettek ki senkit. Tehát a nagytanács halálos ítélete csupán formaság volt. Egyedül a római helytartó hozhatott ilyen határozatot, s hajtathatta végre. Mégis előfordult, hogy a zsidók megköveztek valakit, pl. Istvánt (ApCsel 7,57-58; 326. lecke). Ezúttal ragaszkodtak a törvényes úthoz, hogy ne őket terhelje a felelősség, s a jogosság látszatát is megtartsák. A nép, amely Jézust még láthatóan tiszteli, így bizonyára elfordul majd tőle. A zsidó vezetők egyúttal azt is meg akarták mutatni, hogy alávetik magukat a római hatalomnak, miközben attól féltek, hogyha Jézus miatt fölkelés támad, a rómaiak vérbe fojtják (vö. Jn 11,48).
Pilátus házához már nagy tömeg kísérte őket.
A zsidók vezetők nem mentek be az épületbe, nehogy tisztátalanok legyenek, amivel kizárnák magukat a páska megünnepléséből. Pilátus akkor kijött hozzájuk, és megkérdezte: „Milyen vádat emeltek ez ellen az ember ellen?”
„Ha ez nem volna gonosztevő, nem adtuk volna át neked” — felelték a tópapok és írástudók röviden.
Pilátus nem szívesen avatkozott bele a zsidók egymás közötti vitájába. Ezt mondta hát: „Vegyétek át ti, és ítéljétek el a ti törvényetek szerint!”
Ám a zsidók így válaszoltak: „Nekünk senkit sincs jogunk megölni!” Ezzel beteljesedett az Úr Jézus jövendölése, hogy milyen módon fog majd meghalni. (Mt 20,19: „…és átadják a pogányoknak…”).
„Megállapítottuk, hogy félrevezeti népünket, ellenzi, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt állítja magáról, hogy ő a felkent király” — hangzott mostmár a vád. Láthatjuk a zsidó vezetők kétszínűségét: Pilátus előtt mást kellett kitalálni. Az a tény, hogy Jézus magát Isten Fiának mondta, a helytartót hidegen hagyta volna. De ha politikai hatalomra tör, akkor jó lesz résen lenni.
Behívatta magához Jézust, és megkérdezte tőle:
„Te vagy a zsidók királya?”
„Magadtól mondod-e ezt, vagy mások mondták neked rólam?” — hangott a válasz. Pilátusnak nem tetszett, hogy a vádlott hallgatja ki őt: „Hát zsidó vagyok én? A te néped és a főpapok adtak át nekem téged: Mit tettél?”
Jézus így felelt: „Az én országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna az én országom, az én szolgáim harcolnának, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. De az én országom nem innen való.”
Pilátus meglepődött: „Akkor mégis király vagy te?”
„Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra.” — válaszolt Jézus.
„Mi az igazság?”* — kérdezte Pilátus gúnyosan.
Aztán kiment újra, s így szólt a főpapokhoz és a tömeghez: „Semmi bűnt nem találok ebben az emberben.”
A zsidók kiáltozva bizonygatták: „Fellázítja a népet tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig.”
Pilátus akkor, megtudva, hogy Jézus galileai, elküldte Heródeshez*, aki az ünnepre ugyancsak Jeruzsálembe jött. Heródes volt Galilea negyedes fejedelme, ítélkezzen felette ő.
Heródes megörült a Názáreti Jézusnak. Már régen szerette volna látni. Heródesnek rossz volt a lelkiismerete Keresztelő János lefejezése óta (vö. 250. lecke). Amikor Jézus csodáiról hallott beszélni, azt hitte, hogy Keresztelő János támadt fel a halottaiból. De hiába faggatta, nem kapott választ, ahogy néma maradt a főpapok és írástudók vádjaira is. Így hát Heródes Jézusból gúnyt űzve, őt királyi ruhába öltöztetve küldte vissza Pilátushoz.
Ezen a napon lettek Heródes és Pilátus barátok.
Jegyzetek:
Pilátus —Pontius Pilátus Kr. u. 26-36 között az ötödik római prokurátor Júdea és Palesztina fölött. Hajlíthatatlan, önhatalmú, kérlelhetetlen és erőszakos ember volt (vö. Lk 13,1), de nem lehetett megvesztegetni sem. Gyakran megbántotta a zsidókat vallásos érzelmeikben. Cézáreában volta székhelye, de a nagy zsidó ünnepeken Jeruzsálembe jött rendet tartani. Pilátust Szíria legátusa, Vitellius váltotta fel, miután számos samaritánust ok nélkül megöletett, és Rómába hívták, hogy a császár előtt feleljen.
Mi az igazság? — Görögül: „Ti estin alétheia”. Az „alétheia” szó az „a lethe”-ből ered. Az „a”-t ismerjük összetételekből: a-szociális, a-teista. A „Lethe” a görög mitológiában az a folyó, amelyik az árnyak vagy holtak birodalma és az élőké között folyt. „A lethe” tehát az élők birodalma a Lethe előtt, azaz a „valódiság”. Az alétheia-t tehát a „valódi”, „konkrét” szavakkal lehet lefordítani. Pilátusnak ez a megjegyzése közömbösséget, cinizmust és kiábrándultságot jelez. Talán valamikor ő is kereste az „igazságot”, de mára csak keserűsége maradt. Opportunista módon mindenféle széllel egyik forog, s igyekszik magát menteni.
Heródes — Itt Heródes Antipas-ról van szó, aki ezidőtájt negyedes fejedelem volt Galileában. Jeruzsálemben palotája állt. Pilátussal korábban nem voltak jóban. A helytartó most jó lehetőséget lát arra, hogy Heródest a maga pártjára állítsa.
Énekek:
Református énekeskönyv: 22:7; 69:2; 184; 335; 336:9-11
Jertek, énekeljünk• 131; 167
Harangszó: 9:1-4.7
Dicsérjétek az Urat!: 162
Erőm és énekem az Úr: 29:2; 57:3
Megjegyzések:
Ártatlant vádolni — A Jézus ellen felhozott vádaknak nincs semmiféle valóságos alapjuk. Csak feltételezések, félreértésen alapuló vádaskodások, amiket Jézus ellenségei nem tudnak bizonyítani, hiszen Jézus ártatlan. Jó tettei nem számítanak. Mindenképpen meg akarnak szabadulni tőle.
Mindez Isten „elhatározott döntése és terve szerint” történt (ApCsel 2,23). Így kellett Krisztusnak az övéiért szenvednie. Ahogy Ézsaiás prófétálta: „Megvetett volt, és emberektől elhagyatott… nem törődtünk vele.” (Ézs 53,3)
Jézus egyedül maradt, nincs „védőügyvédje” sem. „A sajtóban egyedül tapostam, a népek közül senki sem volt velem.” (Ézs 63,3) Pedig Ő a nagy Közbenjáró.
Az Ártatlant vádolják, hogy Ő Isten ítélőszéke előtt a vádat a vétkesekről elháríthassa.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Dráma
- Ártatlanul megvádolni valakit. Vádaskodás, igazságtalan ítélkezés a gyerekek között. (** ***)
- A római jogon alapuló igazságszolgáltatás. A vádlott csak bizonyított vád alapján ítélhető el. (***)
- Bírósági tárgyalás spontán szerepjátékkal: a bíró, ügyész, vádlott, ügyvéd, tanúk szerepe. (***)
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
- Az „ártatlan” rokonértelmű kifejezései. (**)
- „Szöveghamisítás”: a bibliai történet igaz/hamis voltának felismerése. (Kicsi változtatással is megváltozhat a szöveg értelme, jelentése.) (**)
- Jézus és Pilátus dialógusa: párbeszédes olvasás, dramatizálás. (***)
- Igazságtalan vádak és azok hatása Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig c. regényében. (***)
Vizuális kultúra (Rajz — Művészettörténet)
- Krisztus, Pilátus és a vádolók alakja Munkácsy Mihály: Krisztus Pilátus előtt c. festményén. (***)
Vázlat:
nagytanács — Kajafás
Pilátus — helytartó
„Semmi bűnt nem találok ebben az emberben.”
Galilea
Heródes — félelem (Keresztelő János gyilkosa)
gúnyoló ruha
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
