Üzenet – Téma:

* A kapott képességek, tehetségek – Isten szolgálatában.

Előzmények:

Jeruzsálem felé tartva Jerikóban az Úr Jézus elhívta Zákeus fővámszedőt.

Bevezetés:

A minákról* (Károli szerint: gírák) szóló példázat rögtön Zákeus elhívása után következik. Az Úr Jézus a szenvedését és halálát megelőző héten még egy hasonló példázatot mondott, a talentumokról*. A két példázatban vannak hasonlóságok, de különbségek is. Hogy ismétlésekbe ne bocsátkozzunk, egy leckében tárgyaljuk a két példázatot.

A minákról szóló példázat:

Az Úr Jézus Jeruzsálembe igyekezett. A tanítványok azt gondolták, hogy az Isten országa rövidesen megvalósul. Hiszen ha olyan bűnös, mint Zákeus, Jézus követője lett, akkor bizonyára a nép is elismeri királyának. Ők pedig majd magas tisztséget tölthetnek be a király mellett.

Az Úr Jézus meg akarta őket tanítani arra, hogy Isten országának eljövetele a szív ügye, azért teljes odaadással dolgozni kell. Aki így tesz, jutalmat kap. Aki nem, bánhatja majd, hogy hanyag szolga volt.

Erről szól a minákról szóló példázat. Egy nemes ember* távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen magának. Magához szólította tíz szolgáját, és mindegyiknek adott egy minát. Azt mondta nekik: „Kereskedjetek, amíg vissza nem jövök.”

Polgártársai azonban gyűlölték őt, és követséget küldtek utána ezzel az üzenettel: „Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk.”

Amikor visszatért, magához hívatta a tíz szolgát, akiknek a minákat adta. Tudni akarta, hogy ki hogyan kereskedett, mibe fektette a pénzt.

Az első jött, és azt mondta: „Uram, minád tíz minát nyert.”

Mire az így szólt: „Jól van, jó szolgám, mivel hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz város fölött.”

Jött a második, és azt mondta: „Uram, minád öt minát nyert.”

Neki ezt mondta: „Uralkodj te is öt városon.”

A harmadik így beszélt: „Uram, itt a minád. Egy kendőbe kötve őriztem. Féltem ugyanis tőled, mivel könyörtelen ember vagy: azt is behajtod, amit nem fektettél be, és learatod azt is, amit nem vetettél el.”

Ura erre összeszidta: „Miért nem tetted pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam meg.”

Az ott állóknak pedig azt mondta: „Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van.”

De azok csodálkoztak: „Uram, annak tíz minája van!”

„Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van” – hangzott uruk válasza, aki ezután ellenségei lázadását megtorolta.

A talentumokról szóló példázat:

A talentumokról szóló példázatot az Úr Jézus a tíz szűzről szóló példázat után mondta el (lásd Mt 25,1–13; 300. lecke). Utána az ítéletről beszélt, a juhok és a kecskék szétválasztásáról (Mt 25,31–45; 301. lecke).

A példázatban egy ember hosszú útra indult, és szolgáira bízta a vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, mindegyiknek a képessége szerint.

Aki öt talentumot kapott, kereskedett vele, és nyert hozzá még öt talentumot. Aki kettőt kapott, még kettőt nyert. De aki csak egyet kapott, elrejtette a földbe. Mikor az uruk hosszú idő múlva hazajött, elszámoltatta őket.

Az a szolga, aki öt talentumot kapott, hozta a másik öt talentumot, és azt mondta: „Uram, öt talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt talentumot nyertem.”

Ura ezt így fogadta: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!”

Hasonló választ kapott a két talentumos szolga is, miután a nyereséget bemutatta.

Odament az is, aki az egy talentumot kapta: „Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahova nem szórtál. Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied.”

Ura azonban így felelt: Ha mindezt tudtad, „el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal kaptam volna vissza azt, ami az enyém.”

Embereihez pedig így szólt: „Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van. Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog, attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre…”

A két példázat összehasonlítása:

Mindkét példázatban az úr visszatérésére való várakozásról van szó. Ez alatt a szolgáknak uruk megbízásából dolgozni kell, ezt követi a hű szolgák megjutalmazása, és a hűtlen megbüntetése.

A talentumokról szóló példázatban az ember nem azért utazott el, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, ahogy a minákról szóló példázatban találjuk.

Itt nincs szó polgárokról sem, akik gyűlölték urukat, és követeket küldtek utána, hogy tudassák vele, nem akarják királyukul elfogadni. Nincs szó ezekkel a polgárokkal való leszámolásról sem.

A talentumokról szóló példázatban a végső elszámolás a központi gondolat.

A minákról szóló példázatban a tíz szolga egyformán egy minát kapott. A talentumokról szóló példázatban három szolga szerepel, akik öt, két és egy talentumot kaptak, képességeik szerint. Ebben a példázatban tehát az úr tudta, kire-kire mennyit bízhat.

A szolgáknak, akik a minákat kapták, kereskedniük kellett uruk pénzével. Nem így a talentumosoknak. Uruk „átadta nekik vagyonát”, azaz rájuk bízta, hogy gondoskodjanak róla, mintegy tesztelve a megbízhatóságukat.

A hűséges szolgák a talentumok példázatában megkétszerezték, a minák példázatában megsokszorozták a rájuk bízott összeget.

Mindkét példázatban jutalmat kaptak ezért. A minákról szóló példázatban új feladat várt rájuk („hatalmat” adott nekik uruk számos város fölött, egyfajta helytartóként), míg a talentumokról szóló példázatban részt vehetnek uruk ünnepi lakomáján.

A minákról szóló példázatban a hűtlen szolga csak egy kendőbe kötötte a minát; a talentumokról szólóban a földbe ásta el a talentumot.

Mindkét példázatban bankba kellett volna tenniük a pénzt, hogy az úr kamattal kapja vissza.

Mindkét példázat szigorúnak nevezi az urat, akitől a lusta szolgák féltek.

Jogosan, mert mindkét esetben büntetést kaptak, bár a büntetés súlya különböző: a talentumokról szóló példázatban a szolgát kivetették a külső sötétségre, míg a minákról szóló példázatban csak az egy minát vették el a hűtlen szolgától.

Néhány megjegyzés a példázatokhoz:

Miután az úr feladatokat adott, és a minákat/talentumokat szétosztotta, azonnal útra kelt. Ezzel az Úr Jézus azt adta tudtul, hogy ő is „elutazik” a mennybe, és szolgáinak, a tanítványoknak és későbbi követőinek meghagyja, hogy távolléte idején pontosan végezzék munkájukat.

Távolléte nem tétlen várakozást, hanem serény munkálkodást jelent. Krisztus visszajövetelére várva mindenki saját feladattal és felelőséggel bír az Ő tulajdona, a gyülekezet építésén a talentumok, lelki (szellemi) adottságok segítségével, melyeket Istentől kaptunk. Ezekkel is Isten dicsőségére sáfárkodunk.

Ha a korabeli rabszolgák helyzetére gondolunk, amely engedelmességet és fegyelmet, egyszersmind védelmet is jelentett, megértjük, hogy a hívők, mint Krisztus alattvalói, engedelmességgel tartoznak Uruknak, de egyúttal védelmét is élvezik. (A rabszolgák gyakran uruk házában „születettek” voltak.)

Arra is gondolhatunk, hogy a szolgálat itt különösen az evangélium szolgáira, tehát az igehirdetőkre vonatkozik (Pál apostol gyakran nevezte magát Jézus Krisztus szolgájának), de természetesen minden hívőre is.

A szolgák nem ugyanannyi minát vagy talentumot kaptak. Isten figyelembe veszi szolgái alkalmasságát. Vannak egészen meghatározott lelki ajándékok is.

Az adományok szétosztása különleges. A példázatbeli minák és talentumok ugyanis az úr tulajdonában maradtak. Így van ez azokkal az adottságokkal, talentumokkal is, melyeket a hívők kapnak. Nem tehetnek velük azt, amit akarnak. Minden adomány Isten tulajdona, aminek a hívők csak sáfárai! Ezért körültekintően és felelősen kell „kereskedni” a talentumokkal, melyeket az Ő kezéből kapunk. (A „talentum”* szó bizonyos tehetségre is utal. Pl. valakinek talentuma [tehetsége] van a rajzoláshoz.)

A hű szolgák szerencsésen kereskedtek. De a nyereséget nem tartották meg maguknak, mert uruk a minákat és a talentumokat csak azért adta nekik, hogy azokkal számára hajtsanak hasznot.

Az úr mindegyik szolgáját megdicsérte hűségéért, akár sok, akár kevés volt a nyeresége. Így van a lelki életben is. De… minél több adományt kapott valaki, annál többet várnak tőle.

A lusta és hűtlen szolga talán azt gondolta, hogy jót tett, amikor a pénzt elrejtette. Valaki egyszer azt mondta, hogy akiknek a legkevesebbet kell tenniük Istenért, azok abból a legkevesebből még a legkevesebbet sem teszik meg. Gyakran ezt látjuk Krisztus gyülekezetében is. Ezért olyan nehéz például új tisztségviselőket találni. A gyülekezetben a sok munka néhány ember vállára nehezedik.

Az egy mina/talentum is adomány! Milyen kár, ha ez az egy nem hoz hasznot! A szolgának csak el kellett volna vinni a pénzt a bankba. És lustaságból, rabszolgai félelemből még azt sem tette meg.

A példázatokbeli úr számadást tartott a szolgákkal, miután hazajött. Így fog számadást tartani az Úr Jézus is visszajövetelekor az övéivel. A jutalmazás kettős: új feladat (a minákról szóló példázatban városok fölötti hatalom; „uralkodni fognak a földön, örökkön-örökké” – Jel 5,10 és 22,5), és részvétel az ünnepi lakomán („hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára” – Jel 19,9).

A minákról szóló példázatbeli úr távoli országba utazott, hogy ott királyi méltóságot szerezzen magának. Valószínű, hogy az Úr Jézus ezzel arra célzott, Ő fölmegy a mennybe, hogy megkapja Atyjától a királyi méltóságot népe fölött, hogy aztán visszatérjen, és mint Király uralkodjék Isten országa fölött.

Előkelő személyt a fejedelem, például a római császár királlyá koronázhat. Gondoljunk csak Nagy Heródesre, akit a római császár királlyá tett Palesztina egy része fölött, és annak fiára, Arkhelaoszra*.

Mikor az Úr Jézus azokat a polgárokat említette, akik az urat nem kívánták királyuknak, a zsidókra célozhatott, akik nem akarták Őt Krisztusnak elismerni. Ők az úr visszatérése után halálbüntetést kaptak. Itt az Úr Jézus a hitetlen zsidóság és a nagytanács vezetői, a farizeusok, írástudók és főpapok fölötti ítéletről beszélt, akik azt tervezték, hogy Őt megölik. Pál róluk írja a Róm 11,20-ban: „azok hitetlenségük miatt törettek ki”.

Mindazok, akik hallottak Őróla, akiknek az evangélium hirdettetett, mégsem akarták Őt Uruknak elismerni, örök halálra lesznek méltók.

A „külső sötétség”, ahol majd sírás lesz és fogcsikorgatás, a kárhozat helye, ahol örök sajnálkozás lesz a Krisztussal, az Úrral szembeni közömbösség és hűtlenség miatt.

Az egy talentum vagy mina elvétetett a hűtlen szolgától, és annak adatott, aki a legnagyobb nyereséget érte el. Azok, akik talentumaikkal jól sáfárkodtak, még több lehetőséget kapnak, hogy ezt tegyék, azokkal szemben, akik sajnálták a fáradságot, és így mulasztásuk miatt kárt szenvednek.

Jegyzetek:

Minák – Egy ezüst mina egyenlő volt 100 dénárral. (Az állandóan változó pénzértékek miatt nehéz meghatározni mai értékét.) Egy mina kb. egy munkás negyedévi bére volt.

Talentumok – Egy talentum ezüst 6000 dénárnak felelt meg, a mina hatvanszorosa.

Talentum – Ismerjük azt a kifejezést, hogy „sáfárkodj jól a talentumaiddal”. Nyelvünkben sok bibliai kifejezést, mondást és közmondást találunk.

Egy nemes ember Arkhelaosz – Az Úr Jézus talán Arkhelaosz római utazására gondolt. Erről az eseményről bizonyára egész Izráel tudott abban az időben. Arkhelaosz Nagy Heródes fia volt; Rómában Augustus császártól apja örökét, a Júda fölötti uralkodást kérte, miközben egy jeruzsálemi küldöttség tiltakozott ellene. Királyi címet nem kapott ugyan, etnarkhaként uralkodott. Hazatérve az ellene szervezett lázadást vérbe fojtotta.

Énekek:

Református énekeskönyv: 2:6–7; 135:1; 165:3; 455:9; 499:5
Jertek, énekeljünk: 110; 219; 233; 239
Harangszó: 40:3; 43; 45
Dicsérjétek az Urat!: 5; 6; 82; 90:1–3
Erőm és énekem az Úr: 105:4; 124; 129; 131:1

Megjegyzések:

Kapott ajándékok – Különösen azt hangsúlyozzuk a gyermekeknek, hogy ajándékokat (képességeket és lehetőségeket) kaptak az Úrtól, melyek felhasználásáról a Megjegyzések a példázatokhoz részben már sok szó esett.

Isten szolgálatában – Mutassunk rá arra, hogy a lelki ajándékokat Isten dicsőségére kell felhasználni, az Ő szolgálatában. Nem a saját hasznunkra kaptuk azokat, hanem Isten országáért való munkálkodásra.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Mivel és hogyan szolgálhatok a család, gyülekezet, hittancsoport, osztály, barátok közösségében? Hogyan állíthatom szolgálatba képességeimet, tehetségemet? Mire „vállalkozom”?
    A megbeszélés mellett a gyerekek képességek szerinti egyéni foglalkoztatása különböző megbízásokkal. (** ***)
  • Önismereti jellegű beszélgetés a tanult aranymondások segítségével. (***)

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

  • Vállalkozások ma. Vállalkozások Isten ügye szolgálatában. (***)
  • Államrendszerek a különböző korokban. Királyság régen és ma. Demokratikus államrendszerek. Diktatúrák. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • A bibliai példázat(ok) dramatikus feldolgozása. (** ***)
  • Írásbeli fogalmazás „Az én talentumom” címmel a felnőttkori szolgálatról. (**)
  • Varga Katalin: A kesztyű c. meséjének megismerése, párhuzam a talentumok példázatával. (**)
  • Drámajátékkal ill. írásbeli fogalmazással egy-egy mai hű és lusta szolga bemutatása. (***)
  • Önjellemzés írásbeli fogalmazással: mint jövőbeli vállalkozó. (***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

  • Ige-talentumok készítése: korongok színes papírból – betűírás írott ill. nyomtatott betűkkel. (** ***)

Vázlat:

Jézus – példázatok:
minák – talentumok

Szolgák:
5 talentum – 5 talentum nyereség (ünnepi lakoma)
2 talentum – 2 talentum nyereség (ünnepi lakoma)
1 talentum – 1 talentum marad (büntetés)

1 mina –10 mina nyereség (10 város)
1 mina – 5 mina nyereség (5 város)
1 mina – 1 mina marad (büntetés)

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Jézus az elveszettekért jött.

Előzmények:

Az Úr Jézus, útban Jeruzsálem felé, Jerikónál meggyógyította a vak Bartimeust.

Történet:

Jerikóban* lakott Zákeus*, a fővámszedő*. A többi vámszedő főnökeként igen gazdag volt.

Zákeus látni* akarta Jézust. De mivel nagyon kistermetű volt, felmászott egy vadfügefára*. A lombok közt elrejtőzve remélte, hogy megnézheti magának a híres mestert.

Amikor Jézus a fügefához ért, fölnézett, és meglátta Zákeust. Megszólította: „Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Ismerte őt, pedig még nem is találkozott vele. Ő mindenkit ismer.

„A te házadban kell megszállnom” – jól mutatja ez, hogy nem véletlenül találkoztak, hanem az Úrnak határozott terve volt Zákeussal.

Sietve szállt le Zákeus a fáról, és örömmel befogadta Őt.

Amikor az emberek ezt látták, zúgolódtak: „Bűnös embernél szállt meg.” (Ők talán nem voltak bűnösök? Lenézték azokat, akik nyilvános bűnökben éltek, és nem tudtak örülni annak, hogy Krisztus egy bűnöst kegyelmébe fogadott.)

Zákeus házába vezette Jézust, és valószínűleg megvendégelte tanítványaival együtt. Sőt, így szólt az Úr Jézushoz: „Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki.” A pénzéhes vámszedő élete gyökeres fordulatot vett. Jó sok munkájába kerülhetett, hogy kiderítse, kitől mennyi pénzt vett el jogtalanul, és vagyona javát szétosztogatta.

Jézus válasza így hangzott: „Ma lett üdvössége ennek a háznak: mivelhogy ő is Ábrahám fia. Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lásd a „Megjegyzés”-t!)

Jegyzetek:

Jerikó – Jerikó, a „pálmák városa” Jézus korában fontos és gazdag város volt. Egykor Antonius római konzul (Kr. e. 83–30) a pálmafák és a balzsam jövedelmét az egyiptomi Ptolemaiosz dinasztiából származó királynőnek, Kleopátrának ajándékozta.
Nagy Heródes azért utazott Egyiptomba, hogy visszakapja a várost, melyet fényűzően újjáépített. Ott is halt meg.
A város kb. 2 km-re van az ószövetségi Jerikótól, a Jordán völgyében. Éghajlata majdnem trópusi. Jeruzsálemtől kb. 5 óra járásnyira található.

Zákeus – A név görög alakja Zakkai, melynek jelentése „tiszta/becsületes”! Nyilván gúnyosan ejthették ki a nevét, mivel tettei korántsem voltak tiszták és becsületesek.

Fővámszedő – A gazdag Jerikóban a pálmafák és a balzsam jövedelmét természetesen megadóztatták. Az adóbevétel a rómaiakat illette, behajtása a vámszedők segítségével a fővámszedő feladata volt. A beszolgáltatott adón túl szedett pénz az ő zsebükben maradt, ez volt a vámszedők jövedelme. Csakhogy túlontúl sokat kértek.

Látni – A „látni” több, mint „nézni”. Zákeus valóban találkozni akart Jézussal. Másrészt talán félt ettől a találkozástól, és jó volt, hogy a lombok közé rejtőzhetett.

Vadfügefa – Ez a fafajta nem a fennsíkon, hanem a Jordán völgyében, és Palesztina tengerparti síkságain gyakori. A fa ágai közel a talajhoz ágaznak szét, tehát nagyon könnyű rá fölmászni. Amint Nátánáel elhívásánál láttuk, az ember könnyen elrejtőzhet az alacsonyan elnyúló ágak alatt (lásd Jn 1,50; 220. lecke).

288

Énekek:

Református énekeskönyv: 89:1.7; 116:7.10; 119:88; 215:1–2.6; 461:2.6; 469:1–5
Jertek, énekeljünk: 110; 115; 120; 124; 132; 212
Harangszó: 32; 35; 36; 50:1–2
Dicsérjétek az Urat!: 18; 38; 51:1; 55:1; 60; 67; 72; 85
Erőm és énekem az Úr: 6:1; 18:1; 52; 59; 66:1; 74:1–2; 121:1–2

Megjegyzések:

Megkeresse és megtartsa az elveszettet – Itt az Úr Jézus egy mondatban körvonalazta feladatát. Így munkálkodik a Szentlélek. Először megkeresi a bűnöst, nevén szólítja, mint Zákeust, aztán következik a megmentés, a megtartás.
Zákeus szívébe már bele volt plántálva az a kívánság, hogy lássa Jézust. Gazdag és kétségtelenül előkelő volta ellenére ezért mászott fel a fára, mint egy gyerek. Nem puszta kíváncsiságból, hanem mert már a Szentlélek munkálkodott szívében.
Az engedelmességgel járó tiszta öröm jellemez ma is minden „megtaláltat”.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Háztartástan (Technika)

  • Barátok, társak. Miért jó a barátaiddal együtt játszani? Milyen az, ha valakinek nincsenek barátai? (*)
  • Takarékoskodás, a pénz szerepe életünkben. (* **)
  • A pénz beosztása. Mire gyűjtöd a pénzedet? Mit szánsz belőle másoknak? (**)

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

  • Adózás a mai Magyarországon. Történelmi példák az adóterhekre. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Mondókaszerű, játékos versek a takarékoskodás témában. (*)
  • Mit nem lehet pénzen megvásárolni? Beszélgetés a témához kapcsolódó vers segítségével. (* **)
  • Elbeszélő fogalmazás írása „A pénz nem boldogít” vagy „Jobb adni, mint kapni” címmel. (**)
  • Győri József: Zákeus vallomása c. versének feldolgozása. (***)
  • A bibliai történet mai párhuzama:
    – dramatizálás csoportmunkában;
    – egy mai Zákeus vallomása: írásbeli megfogalmazásban. (***)

Matematika

  • Játékos ismerkedés a pénzekkel. Számolási kísérletek. (*)
  • Melyik pénzen mit lehet vásárolni? Boltos játék. (*)
  • Feladatok a bibliai történethez kapcsolódva: számolás törtekkel, szorzás táblázatos megoldással. (**)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

  • Színespapírból kivágott levelekből lombkorona ragasztása. (*)
  • Fa törzsének, ágainak festése. Emberalak a fán. Préselt levelekből lombkorona ragasztása. (* **)
  • Színespapírból malacpersely és pénzek kivágása, ragasztása. (*)
  • Illusztráció készítése a bibliai történethez, ill. mai párhuzamához. Lehetőség: karikatúraszerű ábrázolás. (***)

Vázlat:

Jézus
Jerikó
Zákeus – vámszedő – gazdag
alacsony termetű – vadfügefa

„Szállj le hamar”
Jézus látogatása

zúgolódók: bűnös ember!

vagyon fele a szegényeknek
a zsarolt javak négyszerese

„Ma lett üdvössége ennek a háznak”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Őszinte hit – Jézus válasza: szabadítás.
* Szabadítás – emberi válasz: Isten dicsőítése.

Előzmények:

Útban Jeruzsálem felé Jakab és János édesanyja azt kérte az Úr Jézustól, hogy fiai előkelő helyet kapjanak az Ő országában.

Történet:

Az Úr Jézus és tanítványai a forgalmas jerikói úton* Jeruzsálem felé tartottak. Sokan kísérték őket. Amikor Jerikóhoz közeledtek (Máté és Márk szerint elhagyták a várost), az út mellet egy vak koldus ült*. (Máté szerint ketten voltak. Lehet, hogy Bartimeus* volt az ismertebb közülük.)

Mikor megtudta, hogy a názáreti Jézus jön az úton, kiáltozni kezdett: „Dávid Fia, könyörülj rajtam!”

Az Úr Jézus megállt, és magához szólította. Nem vetette meg a szegény koldust.

Az emberek viselkedése egyszeriben megváltozott. Szóltak a vaknak: „Bízzál! Kelj fel! Hív téged!” Ha Jézus hívatja a vakot, akkor bizonyosan meg is fogja gyógyítani, gondolták joggal. Szeretnék azt közelről megnézni!

Bartimeus Jézus iránti tiszteletből ledobta felsőruháját, és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz, mit tegyek veled?”

„Mester, hogy újra lássak.”

Jézus így szólt hozzá: „Menj el, láss, a hited megtartott téged.”

Mikor a vak megszólította Jézust, Dávid Fiának nevezte! Ez azt jelenti, hogy hitt benne, mint Szabadítóban, akinek jövetelét már évszázadokkal előbb megjövendölték. Bartimeus talán arra a próféciára (lásd Ézs 35,5) gondolt, hogy a Szabadító, amikor eljön, megnyitja a vakok szemeit?

S íme meggyógyult; újra látott! Őszinte hálával követte jótevőjét, és dicsőítette Istent a sokasággal együtt, hogy ilyen nagy hatalmat adott Jézusnak.

Jegyzetek:

A jerikói úton – Jézus valószínűleg nem akart a hegyvidéken keresztül utazni, lement a Jordán-völgybe, hogy Jerikón át menjen föl Jeruzsálembe.

Koldus az út mellett – Nem kellett volna, hogy Izráelben koldus legyen. Az 5Móz 15,4 kifejezetten azt parancsolta: „Ne legyen köztetek szegény…”

Bartimeus – A név jelentése: Timeus („nagyrabecsült”) fia.

287

Énekek:

Református énekeskönyv: 30:1; 31:1.5; 86:1; 116:1.7; 238:5–7; 460:4; 479:3
Jertek, énekeljünk: 68; 75:1.3; 89; 113; 174:1; 176
Harangszó: 31; 50:1–2; 52:1; 54:1.4–5
Dicsérjétek az Urat!: 35; 53:1; 62:1–2; 76
Erőm és énekem az Úr: 18:1–2; 53:3; 57:1; 91; 110; 119

Megjegyzések:

Szabadulás hit által – Bartimeus őszinte hitből fakadó imádsága, mely rövid volt és velős, meghallgatást nyert. A kánaáni asszony is így szólította Jézust: „Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam!” Ő is hitte, hogy Jézus a Messiás (lásd Mt 15,21–28; 255. lecke).

Istent dicsőíteni – Bartimeus felismerte, hogy Isten ereje gyógyította meg, és dicsőítette Őt ezért. Jézus minden gyógyítása azért történt, hogy az Atyát dicsőítse.
Jó, ha Istent magasztaljuk és dicsőítjük szabadító tetteiért ma is

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Kéregetők, koldusok, hajléktalanok a mai Magyarországon, lakóhelyünkön. A velük való helyes viszony kialakítása. (** ***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma / Ének-zene

  • Olvasás-előkészítés: egymáshoz illő képpárok összeillesztése, sorbarendezése a bibliai történetnek megfelelően. Történet felidézése a képek alapján. (*)
  • A bibliai történetet elbeszélő vers megismerése. Versolvasás, verstanulás. Rímelő szavak keresése. (*)
  • A bibliai történetet elbeszélő ének tanulása. (*)
  • Dramatizált énekmondás a bibliai történethez kapcsolódva. (**)
  • A bibliai történet újrafogalmazása írásban, saját szavakkal. (**)
  • A vakságból való gyógyulás szinonimái a bibliai történetben. Mondatalkotás a kifejezésekkel. (**)
  • Móra Ferenc: A körtemuzsika c. elbeszélésének olvasása. Beszélgetés a koldusokkal való helyes viszonyról. (**)
  • A bibliai történet dramatikus feldolgozása. Dicsőítő ének beépítése a játékba. (***)
  • Siklós József: Bartimeus c. versének megismerése, feldolgozása. (***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

  • Képkirakó játék készítése. Papírmunka: színezés, nyírás. Tárolás dobozban. (*)
  • Vizuális játékok: képek összeillesztése, sorbarendezése, válogatása formák és színek alapján, memóriajáték. (*)

Vázlat:

Bartimeus – vak koldus

„Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!”

„Hogy lássak!”

„Láss! A hited megtartott.”

dicsőítve Istent

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Üzenet – Téma:

* A nagyravágyót Jézus figyelmezteti: az a nagy, aki szolgál.
* A Jézussal való közösségünk szenvedést is jelent.

Előzmények:

Lázár feltámasztása után az Úr Jézus elhagyta Betániát. Tudta, hogy a nagytanács az elfogatását tervezi. De az Ő ideje még nem érkezett el. Közeledett a húsvét.

Bevezetés:

Amikor az Úr Jézus először beszélt arról, hogy szenvednie kell (Mt 16,21kk), a tanítványok méltatlankodva tiltakoztak: „Ez nem történhet meg veled!”

Amikor Jézus másodszor szólt szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról (Mt 17,22–23), elszomorodtak, de már nem tiltakoztak.

Amikor harmadszor utalt szenvedésére (Mt 20,17–19), az Írás nem említi, hogyan reagáltak a tanítványok. Úgy látszik, hogy nem értették, vagy nem hitték el. A feltámadás napján az asszonyok beszámolóját az üres sírról és a feltámadott Úrral való találkozásukról sem hitték el, pedig Jézus háromszor is megjövendölte nekik.

Jézus harmadszor szól szenvedéséről

Mt 20,17–19: Az Úr Jézus tizenkét tanítványával felment Jeruzsálembe. (A „felmenni” itt azt jelenti, hogy fel kellett kapaszkodni azokra a dombokra, melyeken a város épült. De azt is jelenti: „ünnepélyesen vonul”.) Jézus maga mellé vette külön a tanítványait, és azt mondta: „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik, és átadják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megkorbácsolják és keresztre feszítsék, de harmadnapon feltámad.” (A „pogányok” itt a rómaiak.)

Történet:

Zebedeus fiainak, Jakabnak és Jánosnak édesanyja* fiaival együtt Jézus elé borult.

Jézus megkérdezte tőle: „Mit akarsz?”

Ő így felelt: „Mondd, hogy az én két fiam közül az egyik a jobb kezed, a másik a bal kezed felől üljön a te országodban.”

Ebből kitűnik, hogy az asszony és fiai úgy vélték, Jézus rövidesen királyként fog uralkodni Izráelen. A többi tanítvány is így gondolkodott, hiszen Jézus mennybemenetele előtt azt kérdezték tőle (ApCsel 1,6): „Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?” Mesterüket földi Messiásnak tekintették, mint ahogy a legtöbb zsidó évszázadokon át a megígért Szabadítót várta. (Néhány külföldi bibliafordításban a Máté evangéliumában az „Ország” nagy kezdőbetűvel szerepel, de a tanítványok és ez az asszony nem a mennyek országára gondoltak, hanem földi királyságra.)

Nem értették meg Jézus jövendölését, hogy hamarosan szenvedni fog, és meg fog halni? Lehet, hogy azt gondolták, feltámadása után mégis csak újra felállítja Izráelnek a királyságot, és királyként az ország feje lesz. (Az ApCsel 1,6 erre utal.)

Mi volt a célja Jakab és János édesanyja kérésének? Szerette volna, hogy fiai Jézus király udvarában a legfontosabb beosztásba kerüljenek. Ami nagyravágyást is jelent. Fiai pedig egyetértettek, különben nem mentek volna vele.

Az Úr Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, mit kértek. Vajon ki tudjátok-e inni azt a poharat*, amelyet én kiiszom, és meg tudtok-e keresztelkedni azzal a keresztséggel*, amellyel én megkeresztelkedem?” Jézus ezzel szenvedésére és halálára utalt, ahogyan azt éppen előbb a tanítványoknak vázolta: kigúnyolják, megkorbácsolják, és végül keresztre feszítik. Jakab és János azt felelték: „Meg tudjuk tenni.” Úgy lelkesítette őket a dicső jövendő, amikor Jézus király lesz, hogy habozás nélkül készek voltak előbb vele együtt szenvedni.

Jézus így folytatta: „Azt a poharat, amelyből én iszom, kiisszátok, és azzal a keresztséggel, mellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek.” Gondolataikat az Úr Jézus jövendő szenvedésükre irányította. Jézus ugyanis tudta, mi vár Jakabra és Jánosra. (Jakabot karddal végezték ki [ApCsel 12,2]; Jánost pedig Patmosz szigetére száműzték [Jel 1,9].)

Az Úr Jézus azután kijelentette, hogy nem az Ő dolga a díszhelyek osztogatása az Ő országában (itt a mennyek országáról van szó). „Azok fogják megkapni, akiknek az én Atyám elkészítette.” A mennyben a dicsőség fokozatairól az Atya dönt majd. Díszhelyet bizonyára nem azok kapnak, akik azt képzelik, hogy nekik joguk van rá, hanem a boldogmondások alázatosai (Mt 5,3 és 5), a lelki szegények és szelídek. A vendégségen főhelyeket válogató meghívottakat pedig így figyelmeztette: „Aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Lk 14,11)

A többi tanítvány a kérést meghallva megharagudott Jánosra és Jakabra. (Ebből kitűnik, hogy a testvérek édesanyjukat szószólónak használták. Márk szerint maguk a testvérek kérték meg Jézust.) Az Úr Jézus magához hívta őket, és azt mondta: „Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. De közöttetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul (váltságdíjul)* sokakért.”

(Megjegyzés: Az „uralkodni” és „hatalmaskodni” szavak a világ urait jellemzik. A „szolga”, „rabszolga” pedig jellegzetesen az Isten országára vonatkozó szavak.)

Követőinek minden tekintetben a gyülekezetet kell szolgálniuk, ahogy az Úr életét is odaadta népéért. Így lesznek elsők a mennyek országában. Gondoljunk csak Jézus szavaira a gazdag ifjú történetével kapcsolatban: „Sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első.” (Mt 19,30; 282. lecke)

Jegyzetek:

Édesanya – Ezt az asszonyt valószínűleg Salóménak hívták („Jáhve ajándékoz”) (lásd Mk 15,40). Egyes vélemények szerint Jézus anyjának nővére volt, akiről a Jn 19,25-ben van szó. (Lásd még a Mt 27,56-ot is!) Jakab és János eszerint Jézus unokatestvérei lettek volna.

Pohár – Mintha pohárban nyújtanák Jézusnak a szenvedést, amit kötelessége fenékig üríteni. A Gecsemáné kertben az Üdvözítő így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.” (Mt 26,39; 305. lecke) A pohár kiivása jellegzetes ószövetségi szimbólum. (Pl. Zsolt 16,5; 116,13)

Keresztség – A keresztség példája a megkeresztelkedő teljes alámerítésére utal: Jézus is alámerül, tehát meghal; de utal arra is, hogy fel fog támadni, ahogy a megkeresztelt feljön a vízből.

Váltságdíj – Görögül „lutron”; jogi fogalom. Ha valaki egy hadifoglyot ki akart váltani, váltságdíjat, lutront fizetett.

Énekek:

Református énekeskönyv: 65:2–3; 133; 152; 312:3; 455:5–8; 464:1.5; 469: 2–5
Jertek, énekeljünk: 130; 223:1.3; 239
Harangszó: 41; 55
Dicsérjétek az Urat!: 54; 82; 89:1–2; 97; 146; 162
Erőm és énekem az Úr: 29; 127; 129

Megjegyzés:

Nagyravágyás – Jakab és János édesanyjának a kérése látszólag korrekt volt. Jézus azonban rögtön felismerte a benne rejlő gőgös vágyat. Ettől a bűntől a Biblia gyakran óv, mivel más bűnök melegágya. Ugyanez a helyzet a kívánsággal is. Mindkettőnél arról van szó, hogy elsők akarunk lenni, a többiek fölé emelve magunkat. Nem csoda, hogy a többi tanítvány megharagudott.
A mindennapi életben, sajnos, gyakran előfordul, hogy az emberek hagyják, ez az indulat irányítsa őket. Jól tesszük – és ezt a gyerekeknek is ajánlani kell –, ha megvizsgáljuk, vajon jó forrásból fakadnak-e kívánságaink. Ha nem, akkor nem szabad azoknak engedni.
A nagyravágyás és gőg ellentéte, az alázatosság, szerénység kell hogy jellemezze a keresztyén embert.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki) / Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • A nagyravágyás indítékai. A nagyravágyás, gőg romboló szerepe emberi kapcsolatainkban. Mit jelent: Az a nagy, aki szolgál. (***)
  • Spontán, szóbeli párbeszédalkotás a bibliai történethez kapcsolódva: A nagyravágyó testvérekre haragvó tanítványok beszélgetése. (***)
  • Személyes kérés megfogalmazása írásban a bibliai történethez kapcsolódva. (***)

Vizuális kultúra (Rajz – Művészettörténet)

  • A pohár/kehely motívum megfigyelése az egyházművészetben (eredeti ábrázolások, templombelső) (***)
  • A motívum felhasználásával
    – mai templomba készülő tárgyak tervezése;
    – színes kép alkotása (papírkivágás, -tépés, ragasztás). (***)

Vázlat:

édesanya
– Jakab és János
Zebedeus fiai

kérés: magas beosztás
Jézus: földi Messiás?

szenvedés – halál

Jakab – karddal végezték ki
János – száműzték

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Krisztust az ellenségei meg akarják ölni.
* Krisztus minden embert meg akar menteni.

Előzmények:

A Jeruzsálem közelében levő Betániában az Úr Jézus feltámasztotta Lázárt. Néhány szemtanú elmondta a farizeusoknak, hogy mit tett Jézus.

Bevezetés:

Az Úr Jézus szenvedéséről és haláláról szóló elbeszélésekben gyakran esik szó a nagytanácsról (lásd 47. v.). Ezért először azt magyarázzuk meg, hogy mi is volt ez a testület.

A nagytanácsot, vagy a Károli fordítás szerint főtanácsot sanhedrinnek is nevezték (héberül; görögül synedrion). A nagytanács, mint a zsidók legfőbb kormányzó testülete, nagy politikai befolyással bírt. 70 tagja volt, mind tekintélyes zsidó, élükön a főpappal. A nagytanács a fogság utáni időben jött létre. Először csak papok alkották, akiket az evangéliumok főpapoknak* neveztek. Később a farizeusok is részt vettek a gyűléseken.

Az ApCsel 4,5 a nagytanács tagjaiként említi a vezetőket, a véneket és az írástudókat. A nagytanács elnöke, amint már említettük, a főpap volt. (A Mt 19,16–30-ban említett gazdag ifjú, lásd a 282. leckét, akit a Lk 18,18 előkelő embernek nevez, valószínűleg szintén tagja volt a nagytanácsnak.)

A legtöbb pap és főpap szadduceus volt, annak a vallási irányzatnak a tagja, amelyik csak Mózes öt könyvét tartotta Isten igéjének, és nem hitt a feltámadásban. A farizeusok és szadduceusok eléggé szemben álltak egymással.

A nagytanácsnak a római uralom idejében nem sok hatalma volt. A rómaiak számára adót kellett szedniük, melyet a vámszedőknek adtak bérbe. A nagytanács ítélkezhetett, és büntetést szabhatott ki a zsidó törvényeknek megfelelően; csak a halálbüntetés kiszabásához volt szükség a rómaiak beleegyezésére.

A nagytanács tehát egyházi és politikai hatalommal rendelkezett.

Történet:

Amikor a főpapok és a farizeusok – akik közül sokan ellenségként kezelték Jézust – meghallották, hogy Jézus Lázárt feltámasztotta a halálból, összehívták a nagytanácsot.

A nagytanácsban Kajafás elnökölt, aki abban az évben a főpap volt. (Apósa, Annás, akinek nagy befolyása volt a nagytanácsban, szintén a főpapi címet viselte; lásd ApCsel 4,6.) A főpapok és a farizeusok tanácstalanok voltak: „Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz.” Tehát még a feltámasztás csodája sem rendítette meg hitetlenségüket. Csak a politikai veszélyt látták Jézus fellépésében. Ha semmit sem tesznek, az egész nép benne fog hinni. Az eredmény pedig az lesz: „jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is”. Így akarják megakadályozni a lázadást, a nagytanácsot pedig azzal büntetik majd, hogy kizárják őket a hatalomból, hanem tudnak a nép közt rendet tartani. (Ezzel azt bizonyították, hogy ők a római hatalom kiszolgálói.) Kajafás, az elnök fölényesen jelentette ki: „Ti nem értetek semmit. Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.”

János evangélista hozzáfűzi, hogy Kajafás ezt nem magától mondta, hanem mivel ő volt a főpap abban az esztendőben. Ebben a tisztségében megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért, és nemcsak a palesztinai, hanem a távol élő zsidókért is: „Isten szétszóródott gyermekei”-ért, akik hit által „Ábrahám utódai”. János arra céloz, hogy a Szentlélek ezt a próféciát* a tetőtől talpig romlott Kajafás főpap szája által jelentette ki. Gondoljunk Bálámra, a hamis prófétára, akinek szintén azt kellett mondani, amit a Lélek sugallt neki (lásd 4Móz 24,2kk; 64. lecke).

A nagytanács elhatározta, hogy Jézust megölik, bár a testület maga nem hajthatott végre halálos ítéletet, csak a római hatalom beleegyezésével.

Az Úr Jézus ismerte szándékukat. Ezért eltávozott Betániából, mert még nem volt itt az ideje, hogy meghaljon.

Elment „a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba”. Lehet, hogy ez Efraim törzsének korábbi területe volt, puszta, hegyes vidék. De gondolhatunk Efrón helységre is Bétel szomszédságában. Mindenesetre Jézus egyelőre elrejtőzött tanítványaival, hogy a zsidó vezetők el ne foghassák.

Közeledett a páska-ünnep, ezért sokan útnak indultak Jeruzsálem felé. Hamar oda akartak érni, hogy „megtisztuljanak”*, mielőtt az ünnep elkezdődik.

A templomban egymást kérdezgették: „Mit gondoltok, talán el sem jön az ünnepre?” Mindenki tudta, hogy veszély leselkedik rá, mert a főpapok és a farizeusok azt a parancsot adták ki, hogy „ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák”.

Jegyzetek:

Főpapok – A Heródesek korában és a rómaiak alatt a főpapokat önkényesen nevezték ki és váltották le. A főpapság, bár Istentől rendelt és Áron nemzetsége számára fenntartott tisztség volt, politikai hivatallá vált. A leváltott főpapok is megtartották a címüket. Az evangéliumok és az ApCsel a főpapokat gyakran elsőként említi meg. Pl. a Jn 11,47 és a Mt 26,59 is. Ez bizonyítja, hogy milyen nagy befolyásuk volt a nagytanácsban. (Lásd még a 301. lecke Kajafás c. jegyzetét!)

Prófécia – Csodálatos, hogy Isten az istentelen Kajafás főpapot használta fel, hogy kijelentse ezt a próféciát Jézus halálának szükségességéről. Ezekben a szavakban Kajafás Jézus Krisztus földre jövetelének és földi munkásságának lényegét mondta el: Meg fog halni az emberek bűnei bocsánatáért, hogy ne az egész nép ítéltessék el és pusztuljon el.

Megtisztulás – Itt a húsvét előtti megtisztulás régi törvényének megtartásáról van szó (lásd 4Móz 9,6kk; 2Krón 30,17kk). Csak az ünnepelhette a húsvétot, aki tiszta volt.

285

Énekek:

Református énekeskönyv: 3:1–2; 59:1.5; 117; 184; 233:1–3; 263:9–10.15
Jertek, énekeljünk: 129; 131; 198
Harangszó: 47
Dicsérjétek az Urat!: 24:1; 57; 59; 67; 162
Erőm és énekem az Úr: 46; 59; 73:1

Megjegyzés:

Ellenségeskedés Krisztussal szemben – Természetesen elsősorban nem politikai okból akarták Jézust megölni. A nagytanács tagjai gyűlölték Krisztust, féltették hatalmukat! Ahogy Nagy Heródes is azért ölette meg a betlehemi gyermekeket, mert nem tűrte, hogy a zsidóknak más királya legyen rajta kívül.
A legrosszabb az, hogy itt az ellenséges érzület vallásos embereket kerít hatalmába.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Kapcsolat a társainkkal: Hogyan lehet az ellenségből barát? Segítségadás annak, aki nem szeret téged. (***)

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki)

  • A Magyar Köztársaság vezető testületei. Az országgyűlés és a kormány (minisztertanács) szervezete, szerepe, működése. (***)
  • A megyei és helyi önkormányzati vezetés szervezete, feladatai. (***)
  • Egyházak Magyarországon: Az egyházak belső kormányzása. A zsinat szervezete, szerepe a Magyar Református Egyház életében. Presbitériumok a helyi gyülekezetekben. (***)

Vázlat:

A zsidó nagytanács (sanhedrin) – 70 tag + elnök
Kajafás főpap
– Annás, az apósa
elhatározzák: megölik Jézust

Jézus elmegy a pusztába
– még nem jött el az ő ideje

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Jézus legyőzte a halált.

Előzmények:

Az Úr Jézus elmondta a szőlőmunkásokról szóló példázatot, melyből megtudjuk, hogy Isten igazságosságában nem kételkedhetünk.

Bevezetés:

János 10,40–41: A templomszentelés ünnepén a zsidók megharagudtak Jézusra, meg akarták Őt kövezni, később pedig el akarták fogni (lásd 22–39. v.). Az Úr kitért dühük elől, mert még nem jött el ennek az ideje.

Elment hát a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol korábban János keresztelt (lásd Mt 3,13 és Mk 1,5). Azt a helyet is Betániának (Károli fordítás: Béthabara) nevezték (Jn 1,28), és a Jordánon túl, Perea vidékén volt található.

Sokan mentek hozzá, és azt mondták: „János nem tett ugyan egyetlen csodát sem, de mindaz, amit János őróla mondott, igaz volt”. Gondoljunk itt János bizonyságtételére: „Én vízzel keresztelek. De közöttetek áll az, akit ti nem ismertek, aki utánam jön, és akinek saruja szíját megoldani sem vagyok méltó” (Jn 1,26–27).

Sokan hittek ott benne.

Történet:

Mária* és Márta* együtt laktak testvérükkel, Lázárral* Betániában, egy Jeruzsálem közelében levő falucskában*. Ezekről a testvérekről már hallottunk (lásd a 269. leckét). A Lk 10,38–42 ben azt olvassuk, hogy Jézus tanítványaival meglátogatta a két nővért. Mária Jézus lábánál ült és hallgatta Őt, míg Márta az étkezésről gondoskodott. Mártát bosszantotta, hogy Mária nem segít neki. Azt akarta, hogy Jézus szóljon rá a testvérére. Jézus válasza ez volt: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle”.

A Jn 12,1–8-ban pedig egy olyan eseményről van szó, amely később történt: Mária nárduskenettel megkente az Urat (lásd a 290. leckét).

A Jn 11,5 arról szól, hogy Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt.

Míg az Úr Jézus Béthabarában volt, Lázár súlyosan megbetegedett.

Nővérei elküldtek valakit Jézushoz azzal az üzenettel: „Uram, íme, akit szeretsz, beteg”. Feltűnő ez a jellemzés Lázárról. A nővérei tehát tudják, hogy Jézus nagyon szereti testvérüket, és hogy ez az utalás elegendő. A testvérükért való aggodalom ellenére is udvariasak maradnak, és nem kérik nyíltan Jézust, hogy jöjjön gyorsan. Tudják, és hiszik már, hogy Ő Isten Fia?

Amikor Jézus megkapta az üzenetet, azt mondta: „Ez a betegség nem halálos (azaz Isten nem akarja ezzel a betegséggel Lázár életét elvenni), hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia”. Mártának és Máriának ezért teljesen bíznia kell benne. Feltűnő, hogy itt az Úr Jézus nyíltan kijelenti, Ő Isten Fia!

Jézus még két napig mégis Béthabarában maradt, ami érthetetlen a számunkra. Ha Lázár, a jó barát beteg, és Jézus jövetelét sürgetik, miért várakozik?

Végül azt mondta tanítványainak: „Menjünk ismét Júdeába!”

A tanítványok nagyon jól tudták, mi ott a helyzet. Meg is mondták: „Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy?”

Jézus válaszát nehéz megérteni: „Nem tizenkét órája van-e a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát (a napot), de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága”.

Arra célozhatott ezzel, hogy aki egyenes és becsületes, annak nem kell semmitől és senkitől sem félnie. Annak kell félnie, aki szeretné titokban tartani a tetteit. Jézusnak tehát nem kell félni a jeruzsálemi zsidóktól, mivel Ő semmi rosszat nem tesz, és nem tett. Az is lehet, hogy Jézus a „világ világosságá”-val önmagára célzott. Aki Őt nem ismeri, lelki sötétségben él.

Azután azt mondta Jézus a tanítványoknak: „Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem”.

A tanítványok tudták, hogy az egészséges alvás jót tesz a betegnek. Meg is mondták tehát: „Uram, ha elaludt, meggyógyul”.

Jézus akkor kereken megmondta: „Lázár meghalt, és örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!”

Tamás*, akit Didymusnak („iker”-nek) neveztek, veszélyesnek látta a Júdeába való menetelt. Azt mondta a többieknek: „Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele”. Látta ugyanis a zsidók gyűlöletét, s attól tartott, hogy Jézust megölik. Hogy ennek ellenére mégis Mesterével akart menni, és kész volt vele együtt meghalni, nagy szeretetről és bátorságról tanúskodik.

Amikor Jézus tanítványaival Betánia közelébe ért – a faluba még nem ment be –, Lázár már négy napja* a sírban* feküdt. Abban az időben a temetés Izráelben az elhalálozás napján megtörtént, így Lázár már négy nappal Jézus megérkezése előtt meghalt. (Jézus még két napig a Jordán mellett maradt, és az út a Jordántól Betániáig gyalog körülbelül egy nap, tehát Lázár még aznap meghalt, amikor Márta és Mária hírvivőt küldött Jézushoz.)

Mártához és Máriához sok látogató érkezett, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.

Jézus erre valami nagyon különöset mondott: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?”

„Igen, Uram” – felelte Márta – „én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba.” (Látjuk, hogy Márta valóban tudja és hiszi, hogy Jézus az Isten Fia.)

Akkor Márta – talán mégis csalódottan? – hazament. Azt mondta Máriának, anélkül, hogy más hallotta volna: „A Mester itt van, és hív téged.”

Mária gyorsan felkelt és Jézushoz ment.

A vendégek látták, hogy Mária kisiet a házból. Azt gondolták, a sírhoz megy, hogy ott sírjon. Utána mentek.

Amikor Mária odaért Jézushoz, lába elé borult, és szomorúan azt mondta: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.”

Amikor Jézus látta, hogy Mária és a zsidók is, akik vele jöttek, sírnak, nagyon megrendült, és azt kérdezte: „Hova helyeztétek őt?”

Azt felelték: „Uram, jöjj és lásd meg!”

Most Jézus is sírt („könnyekre fakadt”)*.

A zsidók azt mondták egymásnak: „Íme, mennyire szerette!”

Néhányan rosszallóan jegyezték meg: „Ő, aki a vak szemét megnyitotta (lásd Jn 9,7.10; 266. lecke), nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?”

Jézus megrendülten lépett a sírhoz (az egy barlang, melyre követ helyeztek), és így szólt: „Vegyétek el a követ!”

Márta figyelmeztette: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.”

Jézus azt mondta neki: „Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?”

A követ elvették a sírról. Jézus fölemelte tekintetét, és így imádkozott: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.”

Majd hangosan kiáltott: „Lázár, jöjj ki!*”

És a halott kijött a sírból, kezén és lábán pólyákkal* körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt az embereknek: „Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!”

A szemtanúk közül sokan hittek akkor Jézusban. Mások pedig elmentek a farizeusokhoz a városba, és elmondták nekik, mit tett Jézus.

54. v. (lásd majd a 285. leckét): Jézus tudta, hogy főpapok és a farizeusok tervet szőnek ellene. Ezért hagyta ott Betániát.

Jegyzetek:

Mária és Márta – Mária az újszövetségi megfelelője a Mirjám névnek, ami „az engedetlen” vagy „keserűség” jelentésű. Márta annyit jelent: „uralkodónő”, „a ház asszonya” vagy „úrnő”. Valószínűleg ő volt a legidősebb a három testvér közül, Lázár pedig a legfiatalabb.

Lázár – A héberben „Eleázár”, azaz „Isten segít”.

Betánia – Ez a kis falu kb. 15 futamnyira keletre feküdt Jeruzsálemtől. Egy futam (görögül sztadion) = 1/8 római mérföld = 185 méter. Betánia tehát kb. 2775 m-re, mintegy 2,8 km-re volt a várostól, közöttük az Olajfák hegyével.

Tamás – A Tamás név annyit jelent, mint „iker”, tehát ugyanúgy, mint a „Didymus”, melléknév. Azt gondolják, hogy (iker)testvére volt Máténak.

Négy nap – A zsidók hitték, hogy az elhunyt lelke még három napig bolyong, de a negyedik napon, amikor a bomlás elkezdődik, nem ismeri fel a testét, és eltávozik.

Sír – Itt a bibliai Izráelben szokásos barlangba vagy sziklába vágott sírkamrára kell gondolnunk. Nagy lapos kővel zárták le, melyet el lehetett hengeríteni.
Lehet, hogy Lázár sírja a saját kertjükben volt.
A sírokat gyakran fehérre meszelték, hogy a zsidókat figyelmeztessék a tisztátalan helyre (vö. 4Móz 19,16).

Jézus könnyekre fakadt – Jézus látta a bűn, a halál szörnyű következményeit, és sokat szomorkodott miatta. (Természetes, hogy Ő is megrendült barátja halála, és a gyászolók bánata miatt.) A Krisztusban hívők számára azonban a halál nem végállomás, hanem átmenet az örök életre.

„Lázár jöjj ki!” – Jézus itt nem cselekszik semmit, mint sok gyógyítás alkalmával, hanem csak szól, és szava legyőzi a halált. Egy halottat szólít, aki nem hall! Az utolsó ítélet napján, parancsszavára minden halott feltámad a halálból.

Pólya – Az elhunytat finom gyolcs (lenből finoman szőtt) csíkokkal tekerték körül, melyet gyakran illatos olajjal (pl. nárdus) itattak át, és fűszereket raktak közé.
Az arcot kendővel takarták le, ma azt mondanánk zsebkendővel. (A meleg Keleten az emberek gyakran használnak kendőt, hogy megtöröljék az arcukat.)

284

Énekek:

Református énekeskönyv: 6:4; 30:2; 86:7; 290:6; 293:5; 352:2.7
Jertek, énekeljünk: 143; 176; 199
Harangszó: 26:6; 51:1–2
Dicsérjétek az Urat!: 51:1; 55:2; 62:3; 133:3
Erőm és énekem az Úr: 18:3; 19; 119

Megjegyzések:

Jézus is szeret – Márta nem azt mondja: Aki téged szeret, beteg, hanem „akit szeretsz, beteg”. Figyeljünk a különbségre, Krisztusnak barátai iránti szeretete itt világosan kitűnik. Gondoljunk az 1Ján 4,19-re: „Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.”

Én vagyok a feltámadás és az élet – Az Úr Jézus mondhatta ezt magáról. Ő az egyetlen, aki a feltámadt. A benne való hit által egyszer majd minden hívő feltámad az örök életre. 1Kor 15,20–22: „Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. Mert ember (Ádám) által van a halál, ember (Jézus Krisztus) által van a halottak feltámadása is. Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek.”

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem / Földünk és környezetünk (Földrajz)

  • Élet és halál. Mi van a halál után? Különböző kultúrák elképzelései a halálról. (** ***)
  • Gyász a családban. Reménység és vigasztalás. (** ***)
  • Temetkezési szokások és helyek a különböző korokban, kultúrákban – napjainkban is. (** ***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Győri József: Valaki átment a temetőn c. versének feldolgozása beszélgetéssel. Versmondás. (***)

Vázlat:

Jézus – Jordán
hírvívők: Lázár beteg

Betánia
Mária és Márta
Lázár meghalt
Jézus: „Lázár elaludt”

4 nap után: feltámadt

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Üzenet – Téma:

* Isten kegyelmes és igazságos.

Előzmények:

Egy gazdag ifjú szomorúan távozott Jézustól, mert nem tudott a kedvéért megválni vagyonától. Jézus figyelmeztetett, hogy nehéz a gazdagnak bemenni Isten országába.

Példázat:

Jézus a szőlőmunkások példázatát mondta el:

A mennyek országa hasonló a gazdához, akinek szőlője van. Korán reggel fölkelt, hogy napszámosokat fogadjon. Az emberek a piacon várakoztak, hogy valaki felfogadja őket.

A munkásokkal a gazda megegyezett a bérben. Mindegyikük egy dénárt* kap egy napi munkáért. Aztán elküldte őket a szőlőjébe, hogy álljanak munkába.

Kilenc óra tájban (Károli fordítás: három óra; Jézus korában a nappalt reggeli 6 órától este 6 óráig 12 órára osztották. Eszerint fordította Károli. Az új fordítás itt is és a továbbiakban is a mai időszámítást veszi alapul, így ez utóbbit alkalmazzuk mi is.) látta, hogy több munkásra van szükség, ezért újabbakat fogadott fel a piacon, és azt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jogos, megadom nektek.” A férfiak munkába álltak. Ugyanez történt tizenkét óra körül (Károli: hat óra) és délután három óra tájban (Károli: kilenc óra). Végül a gazda öt óra tájban (Károli: tizenegy óra) ismét kiment a piacra. Talált még ott néhány embert, akik egész nap nem dolgoztak. Megkérdezte: „Miért álltok itt egész nap tétlenül?”

Azok így válaszoltak: „Mert senki sem fogadott meg bennünket .”

A gazda így szólt: „Menjetek ti is a szőlőbe!” (A Károli fordítás még itt is hozzáfűzi: „és ami igazságos, megkapjátok”.)

Amikor beesteledett – este hat órakor Izráelben már besötétedik –, azt mondta a szőlő gazdája a vincellérjének (annak az embernek, aki a fizetéseket intézi): „Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki a bért, az utolsókon kezdve az elsőkig”. És kaptak mindnyájan egy-egy dénárt.

Amikor az elsőnek felfogadott munkások kerültek sorra, zúgolódtak. Azt gondolták, hogy többet kellett volna kapniuk, de ők is mind egy dénárt kaptak. Panaszra mentek a gazdához: „Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a hőségtől”.

Ő erre így felelt az egyiknek: „Barátom*, nem bánok veled igazságtalanul: Nem egy dénárban egyeztél-e meg velem? Vedd, ami a tied, és menj el. Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?”

Jézus így fejezte be a példázatot: „Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók”. (A Károli fordításban még ez is olvasható: „Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.”)

Néhány megjegyzés a példázathoz:

Ez a példázat Jézusnak a Mt 19,30-ban elhangzott szavaihoz kapcsolódik: „Sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első”. Az „ellenben” kötőszó jelenti a kapcsolódást.

Feltűnő, hogy a gazdának, aki tulajdonképpen Krisztus, munkásokra, tehát emberekre van szüksége, hogy szőlőjében dolgozzanak. Az a kérdés, hogy a munkások miért állnak egész nap „tétlenül”, a gazda részéről többé-kevésbé szemrehányás.

A „piacon tétlenül állás” veszélyt rejt magában: a munkásokat rossz gazda is megfogadhatja. Gondoljunk az ördögre, aki állandóan azon van, hogy az embereket hatalmába kerítse. Nem azt fizeti nekik, ami „igazságos”, hanem felcsillant előttük egy csábítóan magas fizetést. A dénár elég volt egy napi létfenntartásra. Gondoljunk a kérésre: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma”.

Isten senkinek sem tartozik semmivel. Kegyelme ajándék. Kegyelméből fogad szolgálatába és gondoskodik rólunk.

A szemet a „lélek tükré”-nek is nevezik. Az mutatja meg, hogy valaki boldog, elégedett és örül vagy szeret, de elárulja azt is, ha az ember boldogtalan, elégedetlen, dühös vagy gyűlöl. A „gonosz szem” „irigység”-et jelent (vö. többek közt 1Sám 18,9; Péld 28,22).

Sokan nevezik magukat keresztyéneknek, de kevesen részesülnek igazán Isten kegyelmében Krisztus által. Azok a munkások, akik egész nap a tűző napon dolgoztak, azt gondolták, hogy nagyobb bérre van joguk. Nem értették meg, hogy csak a gazda jósága – kegyelme – miatt kaptak a többiek is egy dénárt. Így van ez a lelki életben is: nem azért, mert megérdemeljük, hanem: „kegyelemből van… a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék” (Ef 2,8–9).

Egyébként az említett kifejezés bővebb és logikusabb kapcsolatban fordul elő a Mt 22,14-ben.

Jegyzetek:

Dénár – Egy napszámos vagy katona normális átlagos napi bére Izráelben, mely elegendő volt egy napi létfenntartásra.

Barát – Ezt a szót fordíthatnánk így is: „cimbora” vagy „pajtás”. Nem sajátos barátságot jelent, hanem inkább távolságtartást.

Énekek:

Református énekeskönyv: 103:1.5; 136:1.23.25; 217: 5; 255:1–2; 427:8; 505:5
Jertek, énekeljünk: 89; 142:1–2; 197
Harangszó: 37:2; 52:3; 53:1.5.7
Dicsérjétek az Urat!: 27:1; 50:1.5–6; 53:3; 55:1
Erőm és énekem az Úr: 19; 58:1; 65; 96:1–2

Megjegyzés:

Isten kegyelmes és igazságos – Ez a példázat a kegyelemről és igazságról szól. Az utolsók ugyanannyit kaptak, mint az elsők. Ez kegyelemből történt. Az elsők nem tarthattak igényt nagyobb bérre. Ami igazságos volt, azt kapták.
Mutassunk rá a gyermekeknek, hogy a mindennapi életben nemcsak az igazság, hanem a kegyelem is fontos.
Ha valami nálunk nincs rendben, akkor várhatunk Isten kegyelmére.
A gyermekek általában nem nagyon értik meg ezt a példázatot. Erős igazságérzetük van, ami azt mondja, nem volt becsületes dolog, hogy mindegyik munkás egyformán kapott. Próbáljuk megtanítani nekik, hogy Isten kegyelemből többet ad nekünk, mint amit megérdemlünk.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem

  • Beszélgetés a munka és a bér kapcsolatáról: igazságos és igazságtalan bérezés, különböző bérformák, megállapodás a munkaadó és munkavállaló között (** ***), munkaszerződés, érdekképviselet és érdekvédelmi szervezetek, bérküzdelmek (***).
  • Történeti és mindennapi példák a munka és bér témakörében. (***)

Dráma / Magyar nyelv és irodalom

  • A bibliai példázat dramatizálása, kiegészítése párbeszédekkel. (** ***)
  • A bibliai történet mai változatának dramatikus feldolgozása. (***)
  • Kreatív szövegalkotás: munkaszerződés, tárgyalási jegyzőkönyv megfogalmazása írásban. (***)

Matematika

  • Számítások a bibliai példázathoz kapcsolódva. Műveletek egész számokkal és törtekkel százas számkörben. (**)
  • Munkabérrel kapcsolatos számítások mai pénzadatokkal. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

  • A színek hangulati értéke: harmonikus és diszharmonikus színhatás alkalmazása. (***)

Vázlat:

Gazda – szőlő
munkások megfogadása
első bér: 1 dénár
következő bér: „ami jogos” (igazságos)
kifizetés: mindenkinek 1 dénár
elégedetlenség
a megállapodás az megállapodás
Sok utolsó… első – sok első… utolsó

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Az üdvösséget nem lehet kiérdemelni.
* Istenhez ragaszkodsz jobban, vagy valami máshoz?

Előzmények:

Jézus megdorgálta tanítványait, akik nem engedték hozzá a kisgyermekeket. Átölelte a kicsiket, és megáldotta őket.

Történet:

Egy gazdag ifjú jött Jézushoz. Fiatal volt még, de előkelő, tekintélyes ember. Térdre borult Jézus előtt annak jeléül, hogy nagyon tiszteli Őt, és azt kérdezte tőle: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet*?”

Gazdagsága és tekintélyes volta nyilván nem nyújtott neki békességet. Mindent meg akart tenni, hogy elnyerje az örök életet. (Látjuk majd, hogy ez az ifjú becsületes életet élt. Nehéz tehát a számára, hogy még több jót tegyen.)

Jézus azt válaszolta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül.*”

Aztán így folytatta: „Tudod a parancsolatokat*: Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint magadat.”

Az ifjú így felelt: „Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.”

Jézus rátekintett, és megkedvelte őt. Látta az ifjú őszinte keresését, becsületes életét.

Így folytatta az Úr: „Egy valami hiányzik még belőled (ha tökéletes akarsz lenni): menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.”

Az ifjú elszomorodott. Szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Nem tudott és nem akart elszakadni tőle. A pénze értékesebb volt számára mindennél a világon. Rá is valóban érvényes, amit az Úr Jézus egyszer mondott: „Ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is” (Mt 6,21). Ebből az ifjú előkelő emberből hiányzott annak a meglátása, amit Isten törvénye a legmélysé­gesebben kíván. És aki egy parancsolat ellen vétkezik, minden parancsolat ellen vétkezik. Nincs a Földön senki, aki tökéletesen tiszteli Istent. Csak az Úr Jézus teljesítette tökéletesen Isten törvényét, és azt az Övéiért is tette!

Amikor az ifjú elment, Jézus tanítványaihoz fordult: „Milyen nehezen mennek Isten országába a gazdagok!”.

A tanítványok megdöbbentek (Károli fordítás: „álmélkodtak”)* szavain. Jézus azonban ezt mondta nekik: „Milyen nehezen mennek be Isten országába azok, akiknek vagyonuk van. Könnyebb (egyszerűbb) a tevének a tű fokán* átmenni*, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.”

Ez a kemény kijelentés még jobban zavarba hozta a tanítványokat. „Akkor ki üdvözülhet?” – kérdezgették egymás közt.

Jézus azonban rájuk tekintve azt mondta: „Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges.”

Péter most nagyon nyugtalanná vált a maga és társai jövője miatt. Meg is jegyezte Jézusnak: „Íme, mi elhagytunk mindent, és követőid lettünk.”

Jézus ezt válaszolta: „Bizony, mondom néktek: senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet.” A Jézusban kapott gazdagság, a lelki család, a gyülekezet mindenért kárpótol.

Végül így fejezte be: „Ellenben sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból lesz első”. Sokan, akik azt gondolják, hogy jócselekedeteikért a mennybe fognak jutni, csalódnak majd. Mások bűneik miatt méltatlannak hiszik magukat, mégis bemennek az örök dicsőségbe. Mert elfogadták, hogy Jézus Krisztus bűneikért megfizetett a kereszten.

Jegyzetek:

Elnyerni – „Örökölni”. Az ifjú egyrészt valószínűleg azt gondolja, hogy joga van az örök életre, mivel ő Ábrahám leszármazottja. Másrészt úgy véli, hogy még tennie is kell érte valamit. Így gondolkodnak az ortodox zsidók is, ezért ragaszkodnak annyira a tórához és a szabályokhoz.

Senki sem jó az egy Istenen kívül – Ezek a szavak nem újak. Találkozunk velük többek közt a Zsolt 106,1; 118,1.29; 136,1-ben.

Parancsolatok – Jézus a törvény második táblájának parancsolatait sorolja fel, nem sorrendben, hisz a „ne kívánd” parancsolatot itt „ne károsíts meg senkit”-nek mondja. Ugyanis gyakran a kívánásból származik a felebarát megkárosítása. Végül azok összefoglalását adja: „szeresd felebarátodat, mint magadat”.

Megdöbbenés – A tanítványok megdöbbennek Jézus kijelentése miatt, miszerint a gazdagok nehezen mennek be az Isten országába. Általában az volt a felfogás, hogy a gazdagok Isten kegyeltjei, és vagyonukat Isten áldásaként kapták. A tanítványok számára új volt, hogy a gazdagság káros is lehet, ha az a legfontosabb az életben, vagy jogtalanul jutottak hozzá. Gondoljunk például Ámós próféta korának gazdagjaira!

Fok – A görög szövegben „trumalias”, azaz „átfúródás”.

A teve átmegy a tű fokán – Ezt a kifejezést nem kell szó szerint érteni, mert akkor egy gazdag sem tartatnék meg soha. Mind az Ó-, mind az Újszövetségben találunk példákat olyan gazdagokról, akik kegyesek voltak, és szívből szolgálták Istent. Egyes magyarázatok szerint a város főkapuja melletti szűk bejárót hívták így, ahol a teve csak nagy nehézséggel, térden tudott átjutni. Ilyen nehéz a gazdagnak is bemenni az Isten országába.

Énekek:

Református énekeskönyv: 19:4-5; 39:4; 267:4-7; 269:4.5; 299:1-3.5
Jertek, énekeljünk: 109; 134; 169; 177:1
Harangszó: 28:4; 29; 35; 44:1-2
Dicsérjétek az Urat!: 29:2; 62:1; 66:1; 146; 158
Erőm és énekem az Úr: 18:1; 81:1; 126:1

Megjegyzések:

Helytelen a gazdagsághoz ragaszkodni – Vagyonnal rendelkezni nem helytelen. Túlzás azonban, ha a szív csak azon csüng. Akkor a vagyon szeretete útjába áll az Isten és felebarát iránti szeretetnek. Aki gazdag, annak a gazdagságából adnia kell másoknak. Mindenünket, amink van, Istentől kaptuk, és jó sáfárként kell azzal gazdálkodnunk. Ehhez tartozik az is, hogy gondolunk a szűkölködőkre. Gondoljunk itt Pál szavaira: „Mid van, amit nem kaptál?” (1Kor 4,7)
Pünkösd után az első keresztyén gyülekezet azonnal feladatává tette, hogy a köztük levő szegényekről gondoskodjék (ApCsel 4,32-37; 324. lecke).
A szegényekről és szűkölködőkről való diakóniai és karitatív gondoskodás évszázadokra nyúlik vissza. Szociális törvénykezés rendelkezett róla. Hazánkban is már régen gondoskodtak a szegényekről a szerzetesrendek. A reformáció elterjedése után kórházakat, árvaházakat alapítottak. Sok gyermektelen házaspár hagyta halála után házát árvaháznak, öregotthonnak. Nálunk a protestáns egyházak közös szeretetmunkát végeznek az Ökumenikus Szeretetszolgálat keretei között, róm. katolikus szeretetszolgálati intézmény a Máltai Szeretetszolgálat. Munkájukról hasznosan elbeszélgethetünk a gyermekekkel!

Mi célból élsz? – Sok ember számára az élet értelme a pénz és a vagyon. Milyen célért akarnak a gyermekek élni? Korunkban sok fiatal nem tudja, mi az élet értelme. Ez a történet megmutatja, hogy a pénz és a vagyon nem tesz boldoggá. Pénz és vagyon nélkül, de Jézussal is boldogok lehetünk. Ő azt mondta: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, …hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben…” (Mt 6,19-20; 271. lecke). Ez az örök élet!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem

  • A pénz, a vagyon szerepe életünkben, értékrendünkben. A hozzá való helyes és helytelen viszony. (***)
  • Mi áll értékrendünkben a legelső helyen? Hányadik helyen van ott Isten? (***)
  • Hogyan segíthetünk anyagi javainkkal rászoruló embertársainknak? A vagyonnal való szolgálat, a szeretetszolgálat bibliai, történelmi példái és mai lehetőségei. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

  • Templomi üvegablak (körkompozíció) színes terve (színezése) sugárzó hatású színritmusokkal. (***)

Vázlat:

a gazdag ifjú – örök életet kíván
Mit tegyen?
Jézus
– tartsd meg a törvényt
– add el a vagyonodat
a gazdag ifjú – szomorúan elmegy

teve – a tű foka
gazdag – nehezen megy be az Isten országába
Jézus – Üdvözítő

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Üzenet – Téma:

* Jézus szereti a gyermekeket.
* Olyanná lenni, mint egy kisgyermek.

Előzmények:

Az Úr Jézus elmondta a gazdag és Lázár pél­dázatát. Aki benne hisz, szegény létére is gazdag, és helye van a mennyben.

Történet:

Márk 10,1: Jézus elhagyta Galileát, és Júdeába ment. Útja a Jordán túlsó partján vezetett. Sokan gyűltek hozzá. Gyermekek is voltak köztük. Szokása szerint tanította az embereket.

Kisgyermekeket* vittek hozzá. Nyilván voltak köztük karonülők is. Bár nincs róla említés, elfogadhatjuk, hogy a szülők (megjegyzés: nem csak az anyák) azok, akik gyermekeikkel hozzá mentek.

Miért? Nem mondja meg az Írás, de az világos: a szülőknek nagyon fontos, hogy gyermekeiket Jézus elfogadja és megérintse. Az érintés, a kézrátétel áldást jelképez. Így áldotta meg Jákób unokáit, Efraimot és Manassét (1Móz 48,14).

Máté elmondja, a szülők arra is kérték Jézust, hogy imádkozzék értük (Mt 19,13). Itt áldásért való imádságra gondolhatunk.

Nagyon valószínű, hogy a szülők Jézusban nem Krisztust látták, hanem csak egy rendkívüli rabbit, esetleg prófétát, aki közvetítő Isten felé.

A tanítványok a szülőket gyermekeikkel együtt távol akarták tartani Jézustól. Ne terheljék a Mestert! Nem ér rá ilyen kicsiségekre! (Abban az időben a gyermekeket nem tekintették teljes értékű embereknek.)

Jézus egyáltalán nem így gondolkodott felőlük. Megharagudott tanítványaira, és szigorúan így szólt: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa.” A gyermekek ugyanis Isten számára épp oly fontosak, mint a felnőttek.

Az „ilyeneké” nemcsak a gyermekeket jelenti, hanem mindenkit, aki „olyanná lesz, mint egy gyermek”. Jézus ezzel arra a beszélgetésre emlékeztette tanítványait, melyet bevezetésként mondott arra a kérdésükre, hogy ki a nagyobb a mennyek országában (262. lecke). Akkor egy gyermeket hívott magához, közéjük állította, és azt mondta: „Ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába” (Mt 18,3).

A mennyek országában csak azok számára van hely, akik teljesen a mennyei Atyától akarnak függeni, mint ahogy a kisgyermekek nem tudnak meglenni a szüleik nélkül. Éppen ezért szereti így az Úr Jézus a gyermekeket. Ők a legnyitottabbak szeretete számára. Ahogy a kisgyermekek egyszerűek, őszinték és bíznak szüleikben, úgy kell nekünk is viselkednünk Istennel szemben.

„Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba” – mondta Jézus nagyon határozottan. Mi azt mondanánk: Csak aki teljesen ráhagyatkozik Istenre, az részesül az Ő kegyelmében.

Jézus magához ölelte a gyermekeket. Ezzel megmutatta, hogy befogadja őket irgalmába és kegyelmébe. (Gondoljunk az Ézs 40,11-re: „Karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket”!) Majd rájuk tette kezét*, és megáldotta őket. Akit Ő megáld, az boldog. Áldásban pedig a gyermekek is részesülhetnek!

Jegyzetek:

Kisgyermekek – A Lk 18,15 görög szövegében „brephos” olvasható, ami „csecsemő”-t jelent.

Kézrátétel – Ez a mozdulat nemcsak áldó, hanem gyógyító is. Gondoljunk a Mk 6,5-re: „néhány beteget – kezét rájuk téve – meggyógyított”, és a Lk 4,40-re: „ő pedig mindegyikükre ráétette a kezét, és meggyógyította őket”. Saulra Anániás tette rá a kezét, hogy újra lásson (ApCsel 9,17).
Az éppen megválasztott diakonusokat is kézrátétellel (ApCsel 6,6) áldották meg, és azért imádkoztak, hogy a Szentlélek vezesse és segítse ezeket a férfiakat. Ugyanígy Pált és Barnabást is kézrátétellel bocsátották el missziói útjukra (ApCsel 13,3). A Szentlélekért imádkozva tette Péter és János Samáriában a kezét az ifjú gyülekezetre, és azok „részesültek a Szentlélek ajándékában” (ApCsel 8,17).
Az 1Tim 4,14-ben „a vének kézrátételé”-ről van szó. Pál emlékezteti Timóteust arra, hogy őt kézrátétellel avatták presbiterré.

Énekek:

Református énekeskönyv: 71:12; 131:1–3; 257:3; 398:3; 479:1; 502:5
Jertek, énekeljünk: 100; 107:1; 108; 110; 115; 194
Harangszó: 39
Dicsérjétek az Urat!: 46:1.6; 59; 139; 159:3–4
Erőm és énekem az Úr: 17; 42:3; 53:1; 67; 127

Megjegyzések:

Jézus szereti a gyermekeket – Gondoljunk arra, hogy az Úr Jézus minden gyermeket szeret, nemcsak a hívő szülők gyernekeit. Ez azt jelenti, hogy a gyermek-evangélizáció speciális feladat a gyülekezet számára. Ezáltal a szülők (ismét) felvehetik az egyházzal való kapcsolatot. A gyülekezetépítésben különleges gondot kell fordítani a gyülekezet gyermekeire. Ők a jövendő gyülekezeti tagok.
Nagyon fontos, hogy a gyermekek tudják, az Úr Jézus szívébe zárta őket. Hívja őket, amikor igéjéből szólunk hozzájuk. Ezt a hívást kell átadni minden bibliamagyarázatban.

Olyanná lenni, mint egy gyermek – A gyermekek elfogulatlanul nyitottak az evangélium előtt. Ezért szól Jézus felhívása a felnőtteknek: legyenek olyanok, mint egy gyermek, hogy bemehessenek Isten országába. Figyelmeztessük a gyermekeket, hogy ne veszítsék el gyermeki hitüket! Bárcsak a felnőttek is gyermekként közelednének mindig Istenhez!

A gyermekek helye a társadalomban évszázadokon át – A régi időkben a gyermekek keveset, vagy semmit sem jelentettek a társadalomban. Önálló jogaik nem voltak, és csak akkor méltányolták őket, amikor már részt tudtak venni a munkában, s megházasodtak. Néhány kultúrában még mindig így van.
Másik visszásság, ami még ma is megvan, a gyermekmunka. Gondoljunk ezzel kapcsolatban az utcagyerekek sorsára olyan országban, mint Brazília, ahol halálbrigádok gyermekeket gyilkolnak meg.
A régi Rómában az apa megölhette gyermekét.
Az 1500–1600-ból való festmények a gyermekeket miniatűr-felnőtteknek ábrázolják.
A keresztyén egyházban is sokáig tartott, amíg a gyermekeket a gyülekezet „tagjai”-nak ismerték el. Néhány egyházi társaságban és csoportban még mindig probléma, hogy kevés gondot fordítanak a gyermekek lelki nevelésére, és az igehirdetés nem a gyermekeknek, hanem a felnőtt hívőknek szól. Ez Isten parancsa ellen van. Gondoljunk többek közt a 2Móz 10,2-re: „Beszéld majd el a fiaidnak és unokáidnak, amit Egyiptommal cselekedtem, és jeleimet is, amelyekkel sújtottam őket. Tudjátok meg ebből, hogy én vagyok az ÚR”; és az 5Móz 4,9-re: „Ismertesd meg azokat (Isten Izráelről való különös gondoskodását) fiaiddal és unokáiddal is”.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem / Földünk és környezetünk (Földrajz) / Könyvtárhasználat

  • A gyerekek élete, helye a családban, felnőttekkel való viszonya. Más népek gyermekeinek élete, életkörülményei. Hasonlóságok és különbségek. (* ** ***) Könyvtári gyűjtőmunka a témában. (** ***)
  • A gyerekek élete régen, konkrét történeti példákon keresztül. (***)
  • A család és az egyház kapcsolata. Hogyan vihetik ma a szülők gyermekeiket Istenhez? (** ***)

Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • A gyermekség, a gyermeki lelkület. Mi a különbség a gyermekek és a felnőttek között (főleg lelkileg)? (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Számoló mondóka a bibliai történethez kapcsolódva. A vers együtt mondása és kiegészítése szóban, írásban (a számok neveivel). (*)
  • A felnőttek és a gyerekek jellemzése Antoine de Saint-Exupéry: „A kis herceg” c. műve alapján. (***)

Matematika

  • Számok neve, számjegyek írása tízes számkörben. (*)

Tánc és dráma / Ének – zene

  • Ismerkedés idegen népek gyermekjátékaival és -dalaival, zenéjével és táncaival. (* ** ***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

  • Emberábrázolás: gyermekalakok rajzolása, kivágása, ragasztása. (*) Különböző népek gyermekei természetes környezetükben – rajzolással vagy festéssel. (* **)
  • Papírkivágás: gyermekalakok lánca több rétegben összehajtogatott papírból. (*)
  • Tablókészítés kivágott képekből: gyerekek a világon. (* **)
  • Gyermekarcok rajzolása és/vagy kivágása-ragasztása köríves képi kompozícióba. (***)

Vázlat:

Júdea – Jordán
– szülők: gyermekeket vittek
– tanítványok: megállították őket
– Jézus: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket…”

Olyanná lenni, mint egy kisgyermek

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Lehet valaki szegényen is gazdag és gazdagon is szegény. Hogyan lehetünk gazdagok Isten szerint?

Előzmények:

A hamis sáfár példázatában az Úr Jézus arra tanította tanítványait, hogy e világnak fiai oko­sabbak, mint a világosság fiai, mert mindent elkövetnek boldogulásuk érdekében. Arról is szó volt, hogy nem lehet egyszerre a mammonnak és Istennek szolgálni.

Példázat:

„Volt egy gazdag ember, aki bíborba* és patyolatba* öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett.

Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt (a görög szövegben: „oda volt fektetve”, Károli fordítás: „vetve”) a gazdag előtt, fekélyekkel tele, és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal; de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit.

Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére.

Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban.

De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Ezen felül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong (Károli: „nagy közbevetés van”), hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki.

Ő pedig így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához; mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére.

Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra!

De az erre ezt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek.

Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.”

Néhány megjegyzés a példázathoz:

A gazdag és Lázár példázatával is azokhoz a pénzsóvár farizeusokhoz fordul Jézus, akik Őt gúnyolják (14.v.), s szól mindazokhoz, akik bőségben, gyönyörben és bűnben élnek anélkül, hogy törődnének vele, hol lesz a helyük a halál után.

Jézus példázataiban a földi élet képeit használja, ebben azonban föllebbenti a túlvilágról a fátyolt.

Feltűnő, hogy a példázatban nincs neve a gazdagnak, míg Lázárnak igen. A gazdag így csak egy meghatározott típus.

Lázár – neve azt jelenti: „Isten segít” (az Ószövetségben: Eleázár) – szegény ugyan, Istennek mégis gondja van rá, különösen a halál után. Ügyet sem vetnek rá, de Isten ismeri és segíti őt.

A gazdag és szegény ellentét gyakori. Sokan lelkiismeret-furdalás nélkül élvezik gazdagságukat, miközben „kapujuk előtt” (Károli fordítás) egy szegény fekszik. Így „fekszik” sok szegény a gazdag Nyugat „kapuja” előtt. Mit teszünk értük?

A gazdagok ugyan nem bántják a szegényt, de szenvedéseivel szemben teljesen közönyösek.

A kutyák nyaldossák Lázár sebeit: Az Izráelben tisztátalannak számító kóbor kutyák jobban bántak a szegény emberrel, mint a gazdag. A maguk módján tisztogatták a sebeit. Nyáluk ugyanis baktériumölő.

A példázat szerint Lázár nem lázad a szegénysége ellen. Hívő ember, ezért jut halála után a mennybe.

A szegénység és a hit azonban nem mindig járnak együtt. A szegénység gyakran teszi az embereket hajlandóvá mindenféle bűnre (Péld 30,8–9). Lázár a hívő szegény példája. Amint a neve mondja: Isten segítségét várta. Joggal volt „lelki szegény” (Mt 5,3), és „hitben gazdag” (Jak 2,5).

Mind a szegények, mind a gazdagok meghalnak. Csak a gazdagról olvassuk, hogy eltemették tisztességgel. Lehet, hogy Lázárt egy gödörbe hantolták el, mint valami állatot.

A halál után mindketten útnak indulnak: Lázárt az angyalok Ábrahám kebelére viszik. Milyen megtiszteltetés jut neki osztályrészül! A gazdagot tiszteletadással temették el, de az ő útja az örök kárhozatba, a pokolba vezet.

„Ábrahám kebelén” – A kifejezés arra utal, hogy Izráelben az emberek étkezés idején feküdtek. Lázár tehát becses helyre, Ábrahám ősatyához került.

A gazdag ismeri Lázárt, mert néven nevezi. Úgy tűnik, e miatt akarja rábírni Ábrahámot arra, hogy Lázárt küldje hozzá. A gazdag tehát nem ismer semmiféle bűnbánatot, mert különben bocsánatot kérne, hogy nem segített a kolduson. Nem tanúsít megbánást. Még mindig csak magára gondol.

A gazdag kérését Ábrahám elutasítja, nem büntetésből vagy bosszúból, mert ilyen a mennyben nincs. Gyakorlati okokból nem mehet Lázár a gazdaghoz. Szakadék van a menny és a pokol között. Így szakadék van Isten és közöttünk is. Az egyetlen út Istenhez az Úr Jézus.

Feltűnő, hogy a gazdag Ábrahámot „atyám”-nak szólítja. Tehát becsületes zsidónak tarja magát. A farizeusok és az írástudók is állandóan „Ábrahám atyával” dicsekszenek. „Ábrahám a mi atyánk” (Lk 3,8), és „a mi atyánk Ábrahám” (Jn 8,39). Lehet, hogy Jézus a gazdag alatt egy farizeust értett?

A gazdag nem kéri, hogy ő is „Ábrahám kebelén legyen”. Az, aki nem szolgálja őszintén Istent, nem kívánja a mennyei üdvösséget. Csak enyhet a pokolban.

Ábrahám a gazdagot „fiam”-nak szólítja, tehát elismeri, hogy az is Ábrahám leszármazottja. Emlékezteti a gazdagot, hogy javaival nem a felebarátot szolgálta, s most már Lázárnak nincs is erre szüksége.

Az Ábrahámhoz intézett kérés, hogy küldje el Lázárt, figyelmeztesse öt tesvérét, mutatja, hogy maga számára nem kér többé semmit. Az ő ideje lejárt.

Szíve mélyén szemrehányást tesz Istennek, hogy őt életében nem figyelmezette.

„Kérlek, atyám”, ez sürgető kérés. Azt jelenti, hogy ez az ember nagyon jól megértette, mi lett a következménye a gyönyörteljes életnek. Látja, hogy ugyanez a szörnyű jövő vár testvéreire is. Tehát ők is pont úgy élnek, ahogy ő élt.

Ismét Lázár az, akit Ábrahámnak el kellene küldeni. Most Lázár elég jó lenne arra, hogy testvéreit figyelmeztesse, míg földi életében soha meg nem hívta házába, és testvérei sem segítették.

A gazdag jól tudja, hogy ő nem mehet hozzájuk. A pokolból nincs út a földre, de a mennyből igen. Gondoljunk Mózesre és Illésre, akik lejöttek a földre (Lk 9,30 kk.), Jézusra, az angyalokra.

Különleges eseményre van szükség, hogy a testvérek megtérjenek? Jézus földi vándorlása idején a csodák hatására szórványosan lettek emberek Jézus követőivé. Isten igéje – itt Mózes és a próféták írásai – mutatják meg az üdvösségre vezető utat. Az legyen elég az öt testvérnek is. Ha nem akarnak Isten igéjére hallgatni, egy halott látogatása sem juttatja őket megtérésre.

Hogy kerülhetjük el a gazdag sorsát? Az Úr Jézusban való hit által, azáltal, ha hozzá tartozunk. Akkor Ő helyet fog készíteni nekünk is a mennyben (lásd Jn 14,2). Az út Istenhez az Úr Jézus maga (Jn 14,6)!

Jegyzetek:

Bíbor – A bíbor festék vérvörös, és bíborcsiga nedvéből készül. Bíborral festett felsőruhát a gazdagok és fejedelmek viseltek. A szent hajlék és a templom felszerelésekor is használták ezt az anyagot (2Móz 26,31; 2Krón 3,14: bíborszínű volt a szentek szentjének kárpitja). Dánielt bíborba öltöztették, miután megmondta Bélsaccarnak a falra írt szavak jelentését (Dán 5,29). Ismeretes, hogy Lídia thiatirai bíborárus nő volt (ApCsel 16,14).

Patyolat – Finoman szövött len anyag, csak a gazdagok számára volt megfizethető.
Az Úr Jézust halála után arimátiai József gyolcsba göngyölte be (Mk 15,46). A gyolcsot alsóruhaként használták.

Énekek:

Református énekeskönyv: 37:1–2; 62:7; 267:4–7; 269:4–5; 455.4.7.9
Jertek, énekeljünk: 69; 177:1
Harangszó: 28:4; 29; 37:3; 44:1–2
Dicsérjétek az Urat!: 2:5; 29:2; 158; 175
Erőm és énekem az Úr: 78:1; 126:1

Megjegyzések:

Szegényen is gazdagnak lenni – Lázár szegény volt, de hitben gazdag. Természetesen nem kell kívánnunk, hogy szegények legyünk. De a gazdagság gyakran eltávolít Istentől. Elégedjünk meg azzal, amit Istentől kapunk. A Péld 30,8–9-ben Ágúr szavait olvassuk: „Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az Úr? El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét!” Imádságunk tehát nem ez: „Adj nekünk bőven eledelt”, hanem: „Mindennapi kenyerünket ad meg nékünk ma”.
Aki Istennel él, egyszer majd együtt ülhet Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában.

Gazdagon is szegénynek lenni – „Gazdag” alatt itt azokat értjük, akik életüket a vagyon­gyűjtésnek és az anyagiaknak szentelik.
Ászáf, a zsoltáríró a 73. Zsoltárban kimondta, amit talán mi is gondolunk: milyen jó dolga van a bűnösöknek ebben az életben. Minden azt mutatja, hogy sikeresek. De nézzük a végüket! Azt ne irigyelje senki!
Ha ezt Isten gyermekei elé tárjuk, talán megőrzi őket attól, hogy a mammont (lásd Lk 16,13; 279. lecke) istenként tiszteljék. Aki nem Istenben gazdag (lásd Lk 12,21; 271. lecke), hanem a pénzt és vagyont tekinti legfőbb jónak, az igazából szegény. Soha nem jut el Istenhez. Szerencsére Isten Lelke a gazdagokat is megszabadíthatja a pénzsóvárságtól. Semmi sem olyan halálos a lelki élet számára, mint a fényűző élet.
Az is szegénységre vall, ha nem akarunk a magunkéból másnak juttatni, akinek kevesebbje van, mint nekünk. Az ajándékozás boldoggá tesz.
Az Úr Jézus ezzel a példázattal a vagyon hatalmától akart óvni!
Ha a pénz és a fényűzés hatalmába kerít bennünket, nem mi birtokoljuk azt, hanem az birtokol bennünket, sőt megszállottjai leszünk.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Az anyagi és a lelki gazdagság (értékek) közötti különbség. Hogyan lehet valaki szegényen gazdag és gazdagon szegény? (** ***)
  • Hogyan élhetünk – anyagi javainkkal is – úgy, hogy lelki gazdagságra jussunk? Segítségnyújtás rászoruló embertársainknak. (** ***)
  • Szegénység hazánkban. A gazdag és szegény rétegek között szélesedő szakadék. Mit tehetünk a szegények megsegítésére? (***)

Történelem / Földünk és környezetünk (Földrajz)

  • Egy történelmi kísérlet a szegénység felszámolására: a kommunizmus, szocializmus. Keletkezésének és bukásának okai, „eredménye”. (***)
  • Gazdag és szegény országok a világon. A gazdag országok hogyan segítik/segíthetik a szegényeket? (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Beszélgetés Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön c. regénye alapján a szívben hordott kincsről, a szeretetről; a regény szereplőinek anyagi és lelki gazdagságáról és/vagy szegénységéről. Hogyan lehetünk mi is lelki kincskeresők? (**)
  • A bibliai példázat vagy mai párhuzamának dramatikus feldolgozása és átdolgozása a pozitív megoldás irányában. (***)

Vázlat:

Jézus   –>    példázat
a gazdag és Lázár
Lázár
– koldus (szegény)
– beteg (fekélyek)
gazdag
– bőség
– csak magára gondol
meghalnak
– Lázár –>  menny
– gazdag –>   pokol
gazdag
– bánat
– Ábrahám – küldje Lázárt (szakadék)
– figyelmeztetni az 5 testvért (Mózes és próféták)

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!