Üzenet – Téma:

* Nem érünk célt Isten akaratával szemben.
* Bosszú és féltékenység bűnre visznek.
* Isten nem hagyja a bűnt büntetés nélkül.

Előzmények:

Egy amáléki jövevény vitte hírül Dávidnak, hogy Saul és fiai elestek a filiszteusok elleni harcban. Az amáléki jutalom reményében azt hazudta, hogy ő segítette halálba saját kérésére a királyt. Vesztére, mert Dávid halálra ítélte őt. Dávid elsiratta Sault és Jónátánt, s az embereivel egész nap gyászolt. Ezután az Úr tanácsára hazament Júdába, és letelepedett Hebrónban. A júdabeliek királyá tették, ő pedig megköszönte a jábés-gileádiaknak, hogy Sault és fiait eltemették.

1. történet:

2Sám 2,8–11: Abnér, aki Saul nagybátyja és Nér fia volt, Saul fővezéreként harcolt. Saul halála után ő ragadta magához a hatalmat. Nagyon jól tudta, hogy Isten jelölte ki Dávidot Saul utódjául. Saul azon az éjszakán, amikor Dávid elvitte a lándzsáját és vizes korsóját a szekértáborból, maga adta tudtára, hogy Dávid lesz a király. Hisz Abnér is hallotta, amit mondott (lásd 1Sám 26,25; 106. lecke). Később elismerte, hogy tudott róla, de nem akart meghajolni Isten akarata előtt. Csak a saját és családja dicsőségét tartotta szem előtt. Nem reménykedett abban, hogy megnyeri Dávid bizalmát, és fővezére lesz. Így aztán meg sem kérdezte az Úr akaratát.

Saul fiát, Isbósetet* tette királlyá. Jónátánnak, a trónörökösnek volt ugyan egy ötéves kisfia, Mefibóset, de az akkori keleti szokások szerint mégis az elhunyt legidősebb fiú testvére jött számításba a trónutódlásban*.

Abnér óvatos ember volt. Isbósetet magával vitte a Jordánon túli Gileádba*. Ott, Mahanaimban* tette királlyá a negyvenéves Isbósetet Gileád (a Jordánon túli ország nagy részének gyűjtőneve, Áser törzse), Jezréel (Zebulon, a fél Manassé és Issakár törzsének területe), és természetesen Benjámin törzse fölött, melyből Saul, Isbóset és Abnér is származott. Összehasonlítva Dáviddal, aki csak Júda törzse fölött volt király, Isbóset a nép nagyobb részét tudta maga mögött.

Semmit sem hallunk Gád, Rúben, Dán és Naftáli törzséről. Ezek összefoglaló neve „egész Izráel” (9. v.), így ez is Isbóset területe volt. Simeon törzse abban az időben már beolvadt Júda törzsébe, ahol Simeon területe délre esett.

A filiszteusok Saulon aratott győzelmük után Isbóset területének egy részén laktak. Az 1Sám 31,7-ben azt olvassuk, hogy azokba a városokba települtek, ahonnan az izráeliek elmenekültek.

2Sám 2,12 – 3,5: Isbóset két évig uralkodott, amikor Abnér elhatározta, hogy Isbóset katonáival Mahanaimból Gibeónba vonul, Benjámin területére. Erre a kihívásra Dávid is odaküldte fővezérét, Jóábot*.

Abnér és Jóáb a Gibeón déli részén levő tónál találkozott egymással.

Abnér azt ajánlotta, hogy mindkét seregből néhány ifjú küzdjön meg egymással, „rendezzenek harci játékot”. Jóáb nem akart meghátrálni, ezért elfogadta a tervet. Elhatározták, hogy Benjáminból, Isbóset seregéből tizenkét ifjú, és Dávid seregéből is tizenkettő áll ki. A harci játékok* nyilván szokásban voltak abban az időben. Gondoljunk Góliátra, aki kihívott valakit Saul seregéből. Ilyenkor a küzdők az egész sereg helyett álltak ki, s ha az egyik felet legyőzték, annak népe a másik szolgája lett (lásd erre nézve: 1Sám 17,8–9).

Valószínűleg Abnér ellenezte, hogy mindkét sereg harcba bocsátkozzék, hiszen ugyanahhoz a néphez tartoztak. A kijelölt harcosok kivont karddal rohantak egymás felé, mindegyik meg­ragadta támadója fejét, és kardjukat ellenfelük oldalába döfték. Mind a huszonnégyen összeestek ugyanabban a pillanatban! „Kősziklának” nevezték őket, mivel rendületlenül kitartottak. A párviadal helyét pedig „Sziklák földjének” vagy „Éles kardok földjének”. Ezt a kitüntető ne­vet azonban ezek az ifjak már nem érték meg. Életüket áldozták egy rossz ügyért!

Ezután közvetlenül fellángolt a harc a seregek között. Abnér és emberei nem tudták magukat tartani, és futásnak eredtek Jóáb katonái elől. Jóáb testvérei, Abisaj és Aszáél is az üldözők között voltak. Aszáél, aki nagyon gyors futó volt, makacsul üldözte Abnért. A sokkal idősebb Abnér hátranézett, és látta, hogy Aszáél hamarosan utoléri.

Megkérdezte: „Te vagy az, Aszáél?”

„Én vagyok” – hangzott a válasz.

„Térj el jobbra vagy balra, fogj meg egyet a legények közül, és annak vedd el a fegyverét!” – mondta Abnér.

Aszáél nem hallgatott a tanácsra. Abnér kész lett volna a saját katonáját feláldozni Aszáél érdekében, ugyanis biztos volt benne, hogy ő a gyengébb testalkatú Aszáélt könnyen meg tudja ölni. Azt mondta neki: „Maradj el tőlem, mert leterítelek a földre, és akkor hogyan nézzek bátyádnak, Jóábnak a szemébe?”

Amikor Aszáél nem maradt le tőle, Abnér megállt, és lándzsájával hasba szúrta. Mindenki, aki Aszáél mellé ért, megállt, mert ezt az ifjút nagyon szerették.

Abnér közben tovább rohant. Jóáb és Abisaj követte. Amikor feljött a Nap, felfedezték Abnért a dombon, egy csoport benjáminival. Abnér látta, hogy Jóáb és emberei odaértek, és tudta, hogy semmi esélye sincs. Latba vetette a diplomáciát a megmenekülésre: „Hát szüntelenül vágnia kell a kardnak?” – kiáltotta Jóábnak. – „Nem tudod, hogy keserves vége lesz ennek? Mikor mondod már a hadinépnek, hogy térjen vissza testvérei üldözéséből?”

Jóáb így felelt: „Az élő Istenre mondom, hogy ha te nem szóltál volna, reggel előtt nem hagyta volna abba a nép testvérei üldözését!”

Jóáb akkor kürtjébe fújt, jelezve, hogy vége a harcnak. Abnér most veszély nélkül indulhatott vissza embereivel Mahanaimba.

Jóáb összehívta legénységét. A számlálás után kitűnt, hogy seregéből tizenkilencen hiá­nyoznak. Emberei Abnér katonái közül háromszázhatvanat öltek meg.

Aszáél holttestét magukkal vitték, és ahogy Izráelben szokás, még aznap eltemették édesapja sírjába, Betlehemben.

Betlehemből Jóáb és emberei egész éjszaka vonultak Hebrón felé. Amikor pirkadni kezdett, megérkeztek Dávidhoz.

E harc után még öt évig folytonos csatározás dúlt Saul és Dávid háza között. Ezalatt Dávid egyre erősebb lett, Saul háza egyre gyöngébb.

Tájékoztatásképpen: Hebrónban Dávidnak hat fia született: a jezréeli Ahinóamtól Amnón, a legidősebb; Abigailtól, a karmeli Nábál özvegyétől Kileáb (Dánielnek is hívták; lásd 1Krón 3,1). Maakától, Talmajnak, Gesúr* királyának leányától Absolon; Haggittól Adónijjá; Abitáltól Sefatjá; Eglától Jitreám. Dávid nem cselekedett helyesen, hogy sok nőt vett feleségül (lásd 5Móz 17,17: „Ne legyen sok felesége – ti. a királynak –, hogy szíve el ne hajoljon”). Később, Jeru­zsálemben még több felesége lett, akiknek gyermekeik születtek – tizenegy fiú és számtalan leány; lásd 2Sám 5,13–16. Így Dávidnak tizenhét fia volt.

2. történet:

2Sám 3,6–21: Isbóset uralkodásának váratlanul vége lett. Abnérnek viszonya volt Ricpával, Saul egykori feleségével. Ebből a nép arra következtethetett, hogy Abnér is igényt tart a trónra. Ezért Isbóset heves szemrehányást tett, mire Abnér úgy vélte, hogy a király megsértette őt. Abnér nekitámadt Isbósetnek: „Hát a júdai kutyák feje vagyok én? Amikor én hűségesen bánok apádnak, Saulnak a háza népével, rokonságával és híveivel, téged sem engedtelek Dávid kezére jutni?” Megesküdött, hogy a királyságot Dávidnak adja, Dántól egészen a déli Beérsebáig.

Isbóset félt szembeszállni Abnérrel, ami jellemző erre a gyenge királyra.

Abnér hűtlen lett urához, és követeket küldött Dávidhoz Hebrónba a következő üzenettel: „Kié az ország? Köss velem szövetséget, én is veled leszek, és hozzád fordítom egész Izráelt.”

Dávid először próbára akarta tenni Abnért. „Jó, én szövetséget kötök veled. De egy dolgot kérek tőled: nem jelenhetsz meg előttem, ha el nem hozod Míkalt, Saul leányát, amikor eljössz.”

Dávid Isbósethez is követeket küldött azzal az üzenettel, hogy adja vissza neki Míkalt. Isbóset rögtön engedelmeskedett, ami szintén gyengeségének, gyávaságának jele volt.

Míkalt Isbóset parancsára Abnér elhozta új férjétől. Paltiél nyilván nagyon szerette őt, mert sírva követte Bahúrimig, mely Benjámin és Júda határán volt. Abnér küldte őt haza.

Abnér titokban tanácskozott Izráel és Júda véneivel: „Már azelőtt is akartátok, hogy Dávid legyen a királyotok. Most azért cselekedjetek! Hiszen az Úr mondta Dávidnak: Szolgámnak, Dávidnak a kezével szabadítom meg népemet, Izráelt, a filiszteusoknak és minden ellenségüknek a hatalmából.”

Mikor Abnér Míkallal és húsz emberével megérkezett Hebrónba, hűsége bizonyítékául először Míkalt adta vissza Dávidnak. Dávid tisztelettel bánt vele, lakomát készített Abnérnak és húsz emberének. Abnér beszámolt Dávidnak az Izráel és Benjámin véneivel folytatott meg­beszéléséről.

Ezt mondta Dávidnak: „Elmegyek, hogy idegyűjtsem egész Izráelt az én uram, királyom elé. Kössenek veled szövetséget.”

Dávid beleegyezett, és elbocsátotta Abnért.

2Sámuel 3,22–39: Amikor Abnér éppen csak hogy elment Hebrónból, Jóáb, Dávid fővezére megérkezett egy portyázásról. Ő és emberei gazdag zsákmányt hoztak magukkal. Amikor meghallotta, hogy mi is történt, Jóáb irigy lett. Abnér egyszer még fővezér lesz. Azonkívül még mindig bántotta, hogy Abnér megölte öccsét, Aszáélt. Dávidhoz ment, és durván megkérdezte: „Mit tettél! Hiszen itt járt nálad Abnér! Miért bocsátottad el, hogy nyugodtan elmenjen?! Ismerheted Abnért, Nér fiát! Csak azért jött ide, hogy rászedjen, hogy kiismerje hadmozdulataidat, és mindent megtudjon, amit tenni akarsz.”

Jóáb gyorsan otthagyta Dávidot, és követeket küldött Abnér után, hogy kérjék meg, jöjjön vissza. A király erről semmit sem tudott.

Amikor Abnér megint belépett Hebrón kapuján, Jóáb félrevonta őt a kapu belsejében, mintha titokban akarna vele beszélni. Jóáb ott kirántotta kardját, és hasba szúrta Abnért, mire az meghalt, ugyanúgy, mint egykor Aszáél. Így állt bosszút Jóáb az öccséért. Csakhogy Abnér nem volt gyilkos, hiszen Aszáél harc közben halt meg. Abnér önvédelemből szúrta le őt. Jóáb viszont gyilkos lett.

Amikor Dávid ezt meghallotta, így szólt: „Örökre ártatlan vagyok országommal együtt az Úr előtt Abnér, Nér fia vérének kiontásában. Szálljon ez Jóáb fejére és egész családjára.” Dá­vid megátkozta Jóábot és utódait. Majd szólította összes emberét, Jóábot is! Megparancsolta, hogy szaggassák meg ruhájukat, gyászruhát vegyenek föl, és Abnér temetésénél a halottvivők előtt menjenek. Dávid a halottvivők után ment. Amikor Abnért eltemették, Dávid sírt a sírnál; sírt a nép is.

A király egy gyászéneket költött Abnérról. „Milyen gyalázatos halál jutott Abnérnak! Nem volt megkötve kezed, lábad nem volt bilincsbe verve: úgy estél el, mint akit álnokok ejtettek el.” Amikor a nép ezt meghallotta, még jobban sírtak.

Később Dávid szolgái enni akartak adni uruknak, de ő visszautasította. Megesküdött, hogy sem kenyeret, sem semmi mást nem fog enni, mielőtt a Nap lemegy.

Az összes izráeli dicsérte Dávidot magatartásáért, mert ebből megértették, hogy Abnért nem Dávid parancsára ölte meg Jóáb.

Dávid még azt is mondta embereinek: „Tudjátok meg, hogy ma nagy fejedelem esett el Izráelben! Én ugyan már fölkent király vagyok, de gyenge. Megfizet az Úr a gonosztevőnek a maga gonoszsága szerint.” Dávid arra célzott, hogy ő még nem léphet fel Jóáb és Abisaj ellen (a 3,30 szerint Abisaj is bűntársa volt Jóábnak Abnér meggyilkolásában). Dávid itt nem volt erős hitű, hiszen a gyilkost meg kellett volna büntetnie!

2Sámuel 4: Ugyancsak szörnyű esemény vetett véget Isbósetnek és uralmának. Amikor Isbóset meghallotta, hogy Abnér Hebrónban meghalt, nem volt ereje, hogy tovább uralkodjék. Alattvalói féltek gyenge magatartása miatt.

Volt két közeli munkatársa, a portyázó csapatok vezérei, Baaná és Rékáb, mindkettő benjámini. Ők elhatározták, hogy Isbósetet eltávolítják az útból.

Jól tudták, hogy Saul utódai közül már csak egy valaki él, Mefibóset, Jónátán fia. Ő azonban nem volt alkalmas az uralkodásra, mivel kicsi kora óta sánta volt.

Baaná és Rékáb csak a jó alkalomra vártak, hogy Isbósetet megöljék. Isbóset déli álmát aludta (ez keleti szokás) hálószobájában, mikor a gazemberek bementek Isbóset házába, és úgy tettek, mintha a ház kamrájából búzát akarnának kivinni. Azonban a hálószobába mentek, megölték Isbósetet, és levágták a fejét. Azután elmenekültek, és a levágott fejjel Dávidhoz mentek!

Dávid elé járulva alázatosan és a jutalom reményében átnyújtották neki Isbóset fejét. „Itt van Isbósetnek, Saul fiának, ellenségednek a feje, aki életedre tört. Bosszút állt az Úr a mai napon uramért, a királyért Saulon és utódain.” Büszkén adták elő tettüket, Dávid azonban így felelt nekik: „Az élő Úrra mondom, aki kiváltott engem minden nyomorúságból, hogy én elfogattam és megölettem Ciklágban azt, aki hírül hozta nekem, hogy meghalt Saul, és aki azt gondolta, hogy örömhírt hoz. Ezt adtam neki a hírért. Hát akkor most, amikor gonosz emberek meggyilkoltak egy igaz embert a saját házában, a fekvőhelyén, hogyne kérném számon tőletek a vérontást, hogyne irtanálak ki benneteket az országból?!” Dávid parancsára a szolgák megölték őket, kezüket, lábukat levágták, és felakasztották őket Hebrónban.

Isbóset fejét eltemették Abnér sírjába, amely Hebrónban volt. Így adták meg a tiszteletet Dávid és emberei Saul fiának.

Dávid hét évig és hat hónapig uralkodott Hebrónban (lásd 2Sám 5,5; 113. lecke).

Jegyzetek:

Isbóset – Az 1Krón 8,33 és 9,39-ben Esbaal a neve („Baál védelmezője”).

Utódlás – Ha egy király legidősebb fia, vagy idősebb fiai nem látszottak alkalmasnak az uralkodásra, akkor jelölhették a király utódjául fiatalabb fiát. Ezt látjuk Salamon történetében (1Kir 1). A választásnál a bölcsesség és tehetség számított.

Gileád – Ez a földrajzi név először az 1Mózes 31,48-ban fordul elő, amikor Jákób szövetséget kötött apósával, Lábánnal (Gileád azt jelenti: a „Tanúbizonyság kőhalma”). A terület egyik fele az emóri Szihón országához, a másik fele pedig Ógnak, Básán királyának az országához tartozott, és később Józsué elfoglalta. Jefte bíró gileádi volt. Ennek a Jordánon túli országrésznek a pontos határairól nincs szó. Déli része nagyon termékeny felföld (a Jer 8,22 szerint balzsam és orvosság érkezett onnan), a 4Móz 32,1 szerint jó legelőkkel. Sok harc folyt itt (lásd többek közt Ám 1,3). A Zsolt 108-ban Dávid arról énekel, hogy övé Gileád. Illés is gileádi volt (lásd 1Kir 17,1).
Gileád személynév is, és így először a Józs 17,1.3-ban fordul elő: Manassé fia. A gileádiak tehát Manassé fél törzséhez tartoztak, akik a Jordánon túli vidék középső részét kapták. Jefte édesapjának a neve is Gileád volt (Bírák 11,1).

Mahanaim – Itt találkozott Jákób Isten angyalaival, ezért elnevezte ezt a helyet Mahanaimnak, ami azt jelenti: „Isten tábora” (1Móz 32,2–3).

Jóáb – Dávid fővezére. Ő és testvérei, Abisaj és Aszáél Dávid nővérének, Cérújának a fiai voltak, tehát Dávid unokatestvérei. Nem tudjuk, ki volt az édesapjuk. A 2Sám 2,32-ből tudjuk, hogy Betlehemben temették el. Jóábot úgy ismerjük, mint bátor harcost, aki azonban nem riadt vissza attól sem, hogy valakit meggyilkoljon.

Harci játékok – A párbajhoz hasonló harcmód az ókorban, a csata sorsának eldöntésére. Látszólag emberséges, valójában nagyon kegyetlen.

Gesúr – A Galileai-tenger fennsíkján levő Jordánon túli vidék Arámban (Károli fordításban: „Szíriában”), az újszövetségi Trakhónitisz (Lk 3,1), szemben Manassé fél törzsének területével. (5Móz 3,14; itt gesúriak neve szerepel. Ne keverjük őket össze azokkal a gesúriakkal, akik ellen Dávid Ciklágból felvonult; lásd 1Sám 27,8.) Később Absolon Gesúrba menekült anyai nagyapjához, Talmajhoz (lásd 2Sám 13,37).

Énekek:

Református énekeskönyv: 59:1; 75:2–4; 119:47; 263:1–2.9.19–20; 467:3
Jertek, énekeljünk: 101:1–2; 228
Harangszó: 44; 49:1.7
Dicsérjétek az Urat!: 15:1.5–6; 74:3–4; 163:1
Erőm és énekem az Úr: 56:3–4; 130

Megjegyzések:

Ellenszegülés Isten akaratának – Abnérnak sokba került önkényes fellépése. Aki nem számol Isten akaratával, nem várhat áldást arra, amit vállal.

A bosszú és az irigység rossz tanácsadó – Jóáb szíve telve volt bosszúvággyal és félté­kenységgel Abnérral szemben. Ezért is ölte meg. Mivel önhatalmúlag bíráskodott, eljátszotta Dávid kegyét, és minden bizonnyal Istenét is. Jóáb erőszakos és viszálykodó életet élt, végül áruló lett. A Zsolt 133 szerint Isten áldása csak ott van, ahol a testvérek (nem csak a vér szerintiek) egyetértésben élnek!

A bűnt nem lehet megjutalmazni – Mind az amáléki, aki azt hazudta, hogy Sault megölte, mind Baaná és Rékáb megtapasztalta, hogy a bűnüket nem jutalmazták. Ez lecke mind­annyiunk számára. Ne gondoljuk, hogy rossz tettünkért jutalmat várhatunk. Létezhet olyan ember, aki megjutalmazza a gonosz tettet (lásd: Saul megáldja a zifiek árulását; 1Sám 23,21), de Isten sohasem fogja azt megjutalmazni és megáldani.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem

• Mi indíthat hamis cselekedetre? Hatalom- és bosszúvágy, harag, féltékenység, ami bűnre visz. Bibliai, történelmi és mai példák. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Dramatizálás és/vagy elbeszélő fogalmazás írása: a bibliai téma mai párhuzamai közmondásokhoz kapcsolódva. (***)
• Áts Feri igazságos magatartása Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk c. regényében: a becstelenség elítélése, elutasítása a gyerekek között. (***)

Vázlat:

Isbóset – Abnér
Isbóset Izráel királya

Dávid – Jóáb
– Abisaj
– Aszáél – megöli Abnér

Abnér tárgyalásai
Jóáb megöli Abnért
Dávid átka és gyásza

Isbósetet megölik
Dávid ítélete

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Aki elhagyta Istent, annak a halála rettene­tes.

Előzmények:

Dávidot a többi filiszteus fejedelem nem engedte seregeiknél maradni. Amikor megérke­zett Ciklágba, kitűnt, hogy a várost felégették, fe­leségeiket, gyermekeiket pedig elhurcolták. Először az elkeseredett férfiak Dávidot meg akarták kövezni, de ő Istentől kért tanácsot. Az ellenséget üldöző harcosok egy része kimerültsége miatt a Beszór-pataknál maradt. A többieket egy hátrahagyott egyiptomi rabszolga elvezette az amáléki rablóbandához, ahol az összes asszonyt, gyermeket és a gazdag zsákmányt megtalálták.

Történet:

Ismét visszatérünk Megiddó síkságára, ahol a filiszteusok Aféknál, Saul pedig seregével Jezréelben a Gilbóa-hegyen* táboroztak.

Saul és fiai*, Jónátán, Abinádáb és Malkisúa eddig még helyt tudtak állni, a filiszteusok azonban nagy erővel támadták őket.

Sault egy nyíl eltalálta. (Ő ugyanis egy fejjel magasabb volt mindenkinél). Súlyos volt a sebe, és Saul nem akarta, hogy a filiszteusok így találjanak rá. Azt mondta fegyverhordozójának:

„Húzd ki a kardod, és szúrj át vele, hogy ha ideérnek ezek a körülmetéletlenek, ne ők szúrjanak le, és ne űzzenek gúnyt belőlem!”

De a fegyverhordozó ezt nem merte megtenni.

Akkor Saul a kardját kövek közé erősítette, és beledőlt. Végső megoldásnak az öngyilkosságot találta.

Amilyen életének utolsó fele volt, úgy halt meg Saul, Isten nélkül. Sok alkalommal kapott az Úrtól lehetőséget, hogy megtérjen. Isten szeretete és kegyelme olyan nagy, hogy Sault megint irgalmába fogadta volna, ha őszinte bűnbánattal bocsánatot kér. Saul azonban ezt nem tette, és egyre rosszabb lett a helyzete. Most maga vetett véget az életének.

Amikor fegyverhordozója látta, hogy urával mi történt, ő is a kardjába dőlt és meghalt. Saul három fia, köztük Jónátán is, elesett.

Amikor a környéken lakó izráeliek látták, hogy az izráeli katonák, és Saul meg a fiai is elestek, elmenekültek. A filiszteusok pedig elfoglalták városaikat, és letelepedtek azokban.

A csata utáni napot a filiszteusok arra használták fel, hogy kifosszák a csatatéren elesett izráeli katonákat. Megtalálták Sault és három fiát a Gilbóa-hegyen. Levágták Saul fejét, elvették fegyverzetét, és trófeaként körülvitték a filiszteusok földjén és bálványaik templomában. Majd istennőjük, Astárót* templomában helyezték el Saul fegyvereit. Saulnak és fiainak a holttestét a Megiddó sikságához közel fekvő Bétseán várfalára akasztották.

Amikor Jábés-Gileád lakói ezt meghallották, elküldték harcosaikat Bétseánba. A jábésiak levették Saul és fiai holttestét a falról, elvitték Jábésbe, ahol azokat elégették*, és a csontjaikat városuk fái alatt eltemették. Majd hét napig böjtöltek. Így gyászolták királyukat és annak fiait.

Miért éppen a jábésiek? Saul első tette az volt, amikor királlyá lett, hogy megmentette őket az ammóniaktól (lásd 1Sám 11; 93. lecke). Ezt soha nem feledték el, és most meghálálhatták.

Jegyzetek:

Gilbóa – „Szökőkút”. Ez a hegység kb. 500 m magas.

Saul fiai – Saulnak egy fia életben maradt, mert később Isbósetről, Saul fiáról olvasunk (lásd 2Sám 2,8–10). A 1Krón 8,33 és 9,39 Esbaalnak (Baál védőjének) nevezi. Ez az Isbóset negyven éves volt, amikor Abnér őt királlyá tette. Legyünk óvatosak, ha ebből arra akarunk következtetni, hogy Isbóset nem volt alkalmas a hadba vonulásra, és hogy a nép – és a történetíró(k), akik az 1Sámuelt írták – nem tekintették őt Saul teljes értékű fiának. A 2Sám 2–4-ből arra következtethetünk, hogy kevés befolyása volt, és hagyta, hogy teljesen Abnér vezesse.
Saulnak volt még két fia másodrendű feleségétől, Ricpától: Armóni és Mefibóset (nem Jónátán fia); lásd 2Sámuel 21,8.

Astárót – A termékenység istennője. Jerémiás próféta „Melechet” – az ég királynője néven ismeri őt (lásd Jer 7,18; 44,17–19 és 25). Manapság a New Age által ismét hallunk egyfajta istennőkről, pl. Maja – a Föld anyja.

Elégetés – Arra kell gondolnunk, hogy a jábésiak azért égették el a holttesteket, mivel már túlságosan felbomlottak ahhoz, hogy bebalzsamozzák őket. Továbbá azért is, hogy az ellenség ki ne áshassa őket, és ne űzzenek újból gúnyt belőlük.
A hamvasztás nem volt szokás az ószövetségi korban; sőt, szégyen volt, ha valakinek a holttestét elégették. A jábésiek egy középmegoldást találtak azzal, hogy a csontokat temették el.

Énekek:

Református énekeskönyv: 1:3; 5:4–5; 90:2.4.7; 236:1–2; 276; 295:1–2
Jertek, énekeljünk: 227
Harangszó: 49:1–2
Dicsérjétek az Urat!: 27:2; 63; 74:1.4; 87; 163
Erőm és énekem az Úr: 38; 56.1.4; 81:1; 106; 130; 139

Megjegyzések:

Öngyilkosságot elkövetni – Természetesen Saul tudta, hogy nem sok van hátra az életéből. Ezért nem látott abban semmi rosszat, hogy maga vessen véget neki. Mégis minden öngyilkosság, bármikor és bármilyen módon, a hatodik parancsolat elleni vétek: „Ne ölj!” Gondoljunk ezzel kapcsolatban arra, hogy néhányan – talán sokan – euthanázia által akarják befejeztetni életüket. De ne hagyjuk magunkat félrevezetni olyan mondásokkal sem, hogy az öngyilkos „pokolba jut”, az ítéletet bízzuk Istenre. Az viszont igaz, hogy rettenetes lehet úgy meghalni, hogy az Úr Jézust nem ismertük meg, mint Megváltónkat.

Meghálálni a jót – A jábésiak Saulnak azt a jótettét hálálták meg, amely évekkel korábban történt. Hálásnak lenni szép, de meghálálni még szebb!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem / Földünk és környezetünk (Földrajz)

• Temetkezési szokások a különböző korokban és kultúrákban. Az ősi ugor, a középkori, és a hagyományos paraszti temetkezési szokások. Mit fejeznek ki ezek? (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Az élettől való búcsúzás kifejezése Harsányi Lajos: Fegyverletétel c. versében. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

• Temetők művészete: hagyományos és mai síremlékek, sírkövek, fejfák megfigyelése, összehasonlítása. Rajzos vázlatok készítése. (***)
• Stilizált faábrázolás, mint sírjel – a bibliai történethez kapcsolódóan. (***)

Vázlat:

filiszteusok
Saul és Jónátán, Abinádáb, Malkisúa
Gilbóa
– fegyverhordozó
– öngyilkosság
Astárót
Bétseán
Jábés

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Üzenet – Téma:

* Az engedetlenség és az okkultizmus (va­rázslás) Isten előtt egyformán bűn.

Előzmények:

Dávid a filiszteus városba, Gátba menekült, mivel félt, hogy Saul mégis csak elfogja. Ákis ki­rály barátságosan bánt vele, és neki adta Ciklágot. Onnan Dávid az embereivel elment többször is délre, a pogány törzsek ellen, de Ákisnak azt mondta, hogy saját hazájába, Júdába tört be.

Történet:

Dávid embereivel Ciklágban tartózkodott, amikor a filiszteus fejedelmek felkészültek, hogy együtt megtámadják Izráelt.

Gát királya, Ákis azt akarta, hogy Dávid és emberei is menjenek a filiszteus sereggel. Az volt az elképzelése, hogy Dávid és emberei a testőrei lesznek. Külföldi testőrök alkalmazása nem is olyan ritka: a saját katonaság gyakran kevésbé megbízható, mint az idegenek. Nem forgatják a fejükben, hogy a királynak ártsanak, míg a saját emberei esetleg igen. Dávidnak tehát az volt a kötelessége, hogy saját népe ellen fölvonuljon. Ez lett az eredménye a hazug­ságainak. Ákis azt hitte, hogy Dávid lehetetlenné tette magát a népe előtt, és gyűlöli nemzetét. Ennél jobb testőrséget nem is kaphatna – vélte.

A filiszteusok bevonultak Izráelbe, és tábort ütöttek Súnem mellett, amely Issakár ország­részén volt, közel Jezréelhez.

Saul Gilbóa hegyvidékén gyűjtötte össze seregét, mely Jezréel síkságára nézett.

Amikor Saul a filiszteus fejedelmek seregét meglátta, félelem szorította össze a szívét. Rájött, hogy szedett-vedett seregével nem sok esélye van a jól felfegyverzett, gyakorlott harcosokkal szemben. Valóban, Saul saját erejéből ezt az ellenséget nem tudta legyőzni. Annyira elfordult Istentől, hogy nem gondolt korábbi győzelmeire, amelyeket Isten segítségével vívott ki, a fi-liszteusokkal szemben is.

Végül az Úrtól kért Saul tanácsot, hogy mit tegyen. De az Úr nem válaszolt. Sem álomban, sem az úrimmal – Ebjátár Dávidnál volt az éfóddal – és a próféták sem jöttek hozzá, hogy Is­ten üzenetét mondják.

Bárcsak élne még Sámuel! De az öreg próféta időközben már meghalt, Rámában volt a sírja.

Jó éveiben Saul minden halottidézőt* és varázslót elűzött az országból. Most szerette vol­na, ha akad valaki, aki Sámuel szellemével beszél. Saul parancsot adott szolgáinak: „Keressetek nekem egy halottidéző asszonyt! Elmegyek hozzá, és általa kérdezem meg, hogy mit tegyek.”

A szolgái ismertek ilyen valakit. Éndórban, közel Gilbóához, nem messze a Galileai-ten­gertől, lakott egy halottidéző asszony. Látjuk, hogy Saul rossz tanácsadókkal volt körülvéve, akik meg sem próbálták királyukat bűnös tervéről lebeszélni.

Saul elváltoztatta magát, hogy fel ne ismerjék. Két emberét vitte magával Éndórba, ahol éjszaka érkezett az asszonyhoz.

„Jövendölj nekem halottidézéssel, és idézd meg nekem, akit mondok neked” – kérte.

Az asszony óvatos volt. Látta, hogy katonákkal van dolga. „Magad is tudod, mit tett Saul. Kiirtotta az országból a halottidézőket és a jövendőmondókat*. Miért akarsz csapdába ejteni? Azért, hogy megölj?”

Saul megesküdött – Isten nevére, az élő Úrra! –, hogy az asszonyt nem éri büntetés, ha megteszi neki, amit kíván. Szemrebbenés nélkül érvénytelenítette a saját korábbi parancsát, hogy irtsák ki a halottidézőket és varázslókat, és még Istent hívta rá tanúul!

Az asszony megnyugodott. „Kit idézzek föl neked?”

Saul így felelt: „Sámuelt idézd föl nekem!”

Amikor az asszony meglátta Sámuel alakját, ijedtében hangosan felkiáltott. Azonnal megértette, hogy aki neki ezt a parancsot adta, maga Saul. „Miért csaltál meg” – kérdezte –, „hiszen te vagy Saul!?”

„Ne félj. Mondd meg nekem inkább, hogy mit láttál!” – válaszolt a király.

„Istenfélét látok feljönni a földből.”

„Milyen az alakja?”

„Egy vén ember jön fölfelé palástba burkolózva.”

Ebből megtudta Saul, hogy Sámuel az, arccal a földig hajolt, és leborult előtte teljes tisz­telettel, bár az alakot magát nem látta.

Sámuel megkérdezte: „Miért háborgattál, és idéztél fel engem?”

Saul így felelt: „Igen nagy bajban vagyok. Megtámadtak a filiszteusok, az Isten pedig eltávozott tőlem, és nem felel többé sem próféták által, sem álomban. Téged hívtalak tehát, hogy tudasd velem, mit kell tennem.”

Sámuel azt mondta: „Miért kérsz tőlem tanácsot, ha az Úr eltávozott tőled, és ellenségeddé lett?! Úgy cselekedett az Úr, ahogyan általam megmondta: kiragadta kezedből a királyságot, és másnak, Dávidnak adta. Mivel nem hallgattál az Úr szavára, és nem hajtottad végre az ő fölgerjedt haragját Amálékon, azért bánik most így veled. Sőt az Úr veled együtt Izráelt is a filiszteusok kezébe adja, te pedig holnap fiaiddal együtt nálam leszel. Még Izráel táborát is a filiszteusok kezébe adja az Úr.”

Sámuel szavai villámcsapásként érték Sault, aki egész hosszában a földre zuhant, annyira megrémült. Semmi erő nem volt benne, mert egész nap és egész éjjel nem evett.

Az asszony odament hozzá. Amikor látta állapotát, azt mondta: „Látod, szolgálóleányod hallgatott szavadra. Kockára tettem az életemet. Most azért te is hallgass szolgálóleányod szavára! Hadd tegyek eléd egy falat kenyeret, és egyél, hogy legyen erőd, amikor útra kelsz.”

Saul azonban vonakodott enni, de szolgái, sőt az asszony is addig unszolták, míg hallgatott rájuk. Fölkelt a földről, és az ágyra ült.

Az asszony fejedelmi lakomát készített. Sietve levágott egy hízott borjút*, ami a házánál volt, lisztet vett, és megsütötte kovásztalan lepénynek. Odatette Saul és emberei elé. Azok ettek, majd fölkeltek, és elmentek még azon az éjszakán.

Jegyzetek:

Halottidéző – Spiritiszta személy, aki a Sátán lelkétől a jövendőmondás adományát kapta. Az 5Móz 18,9–14 óv a jóslás minden fajtájától. A 11. v. olyan valakiről szól, aki a „halottaktól tudakozódik”. A 3Móz 19,31-ben az Úr megtiltja, hogy halottidézőkhöz és jövendőmondókhoz menjenek, és kiszolgáltassák magukat az ördögi hatalomnak és csábításoknak.

Varázslók és jövendőmondók – Emberek, akik „fekete mágiát” űznek; a Sátán lelke rendkívüli erőt ad nekik, ami által hatalmuk van saját vagy mások teste fölött, és rossz befolyással vannak a körülöttük levő dolgokra.

Hízott borjú – Az egy vagy több ember részére, vagy különböző alkalmakkor készített étkezéshez hozzátartozott, hogy egy-egy jól tartott állatot (borjút, kecskebakot) levágtak. Gondoljunk Ábrahámra, aki a három mennyei vendégnek egy szopós borjút vágatott le a csordából (1Móz 18,7). A tékozló fiú példázatában a fíatalabbik fiú hazatérésekor szintén egy hízott borjút vágtak le (Lk 15,11–32).

Énekek:

Református énekeskönyv: 5:2.4–5; 6:1; 73:1.14; 220:1–3.5; 236:1–3; 466:3
Jertek, énekeljünk: 226:1; 228
Harangszó: 48:1; 49:1–3
Dicsérjétek az Urat!: 63; 87; 161:1–3; 163
Erőm és énekem az Úr: 81:1; 106; 130; 139

Megjegyzések:

Okkultizmus – A titokzatos erők titkos tudománya az utóbbi években nagyon fellendült. Sajnos sok fiatal kerül érintkezésbe velük. Óvjuk a gyermekeket olyan „játékoktól”, filmektől, amelyek kapcsolatban vannak a szellemvilággal. Sok fiatalt már teljesen megzavartak, különösen ha a saját jövőjükről volt szó.

Spiritizmus – Saul hallotta Sámuel hangját. Spiritiszta szeánszokon előfordul, hogy egy megidézett szellem a médiumon keresztül beszélni kezd. Halljuk, hogy egy nő egyszerre csak mély férfihangon kezd beszélni. A Sátánnak van hatalma, ne becsüljük le, de Isten mindenható, és az Úr Jézus rátaposott a Sátán fejére.

Bízni a Sátánban – Saul sztereotip példája annak, aki hátat fordított Istennek és – mivel nem tud más kiutat – a Sátánhoz fordul segítségért. Mondjuk meg a gyerekeknek, hogy maradjanak mindig az Úr közelében. Csak Ő tud megvédeni a Sátán hatalmától. Ő ad békét a szívünkbe, nála biztonságban vagyunk, és védve érezzük magunkat. A Sátán hatalmában, az ő oltalma alatt az ember fél, idegbeteg lesz, depresszióba esik, nagyon, sőt halálosan szerencsétlenné válik.

Nyitva állni Isten igéje előtt – Saul számára lejárt az az idő, hogy Isten válaszoljon neki. Minden nap halljuk Isten szavát igéjében, de jöhet idő, hogy az nem mond számunkra semmit. Akkor Isten igéje jelentéktelen hang lesz csupán. Ezért: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!” (Ézs 55,6)
Honfitársaink közül sajnos sokan nem kérdezik többé Istent, és Isten igéje nem mond nekik semmit. Sokan a Sátán hazugságaiban keresnek támaszt, pl. a spiritizmusban és az okkultizmusban. A Sátán pedig kacag, amikor az emberek elkárhoznak. Az ő szava halált hoz, Isten igéje pedig életet, örök életet.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályűnöki) / Történelem

• A természetfeletti titka felé forduló ember. Különböző hitek, vallások kapcsolata az okkultizmussal. Sámánizmus, animizmus, túlvilághit, népi vallásosság. A kereszténység válasza. (***)
• Az okkultizmus reneszánsza, a New Age jelenségei és veszélye. Okkult hatások játékokon, könyveken, a médián keresztül. (***)
• Kíváncsiság és kalandvágy, félelem és szorongás, szórakozás és divathullám – Melyik hogyan jelentkezik, mi a természetes helye, megoldása a gyerekek életében? (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Szótagkereső, szó- és mondatösszerakó nyelvi játék (a torpedó-játék szabályai szerint). (***)

Vázlat:

Ákis – Dávid (testőr)
Sámuel meghalt

Saul
– Isten nem válaszol
– A halottidéző asszony Endorban
= Sámuel
= vereség és halál

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* A hit bátorrá tesz.
* A rosszért nemcsak rosszal lehet fizetni.
* A megbánás, ha nem vezet változáshoz, nem őszinte.

Előzmények:

Dávid és legényei Párán pusztájában védték Nábál nyájait. Amikor Dávid ennek fejében részt kért a juhnyírási ünnepi lakomából, Nábál súlyosan megsértette. Dávid bosszút akart állni. Nábál felesége, Abigail, hogy ezt megelőzze, maga vitt ajándékot Dávidnak. Amikor Nábál másnap meghallotta, hogy hajszálon múlt az élete, agyvérzést kapott, és tíz nap múlva meghalt. Abigail ezután Dávid felesége lett.

Történet:

Dávid legényeivel megint Zif pusztájába ment, annak ellenére, hogy a zifiek nemrég elárulták őt Saulnak. Ismét a Hakila-halmon levő erdőt választotta rejtekhelyül.

Dávid nővérének, Cerújának* egyik fia most is vele volt. Abisajról van szó, aki Jóábnak, Dávid fővezérének a testvére. Róla még gyakran hallunk majd.

A zifiek újból elárulták Saulnak Dávid tartózkodási helyét. A király nem habozott. Háromezer katonával elindult, hogy megölje, holott tudta, Isten Dávid oldalán áll. Még mindig gyűlölettel és bosszúvággyal volt telve Dávid iránt. Nyoma sem volt már lelkében annak a bűnbánatnak, amely legutóbbi találkozásuk után ébredt benne.

Dávid kémei jelentették, hogy Saul a katonáival közeledik. Dávid volt olyan okos, hogy otthagyta Hakila halmát, és embereivel Zif pusztájában rejtőzött el. Saul letáborozott éjszakára. A tábort szekerekkel vették körül. Ilyen rögtönzött szekértáborban biztonságban voltak, mind az ellenség, mind a vadállatok ellen.

Dávid néhány emberével, köztük Abisajjal, a szekértáborhoz lopódzott. A közelben várták meg, hogy leszálljon az éjszaka, és Saul, Abnér és a katonák aludjanak. Feltehetőleg az őrök is aludtak.

Dávid megkérdezte Ahimeleket (egy kánaánit, aki Dávid csapatához csatlakozott) és Abisajt, hogy elmennének-e vele Saul táborához. Abisaj vállalkozott rá.

Észrevétlenül átcsúsztak a szekerek közt, s látták, hogy Saul ott alszik katonái között. Lándzsája a földbe volt szúrva a fejénél. Ott volt mellette a vizes korsója is.

Abisaj azt mondta Dávidnak: „Most kezedbe juttatta Isten az ellenségedet. Hadd szögezzem hát a földhöz lándzsám egyetlen dobásával! Másikra már nem lesz szükség.”

Dávid azonban ezt felelte: „Ne pusztítsd el, mert ki emelhet büntetlenül kezet az Úr fölkentjére?! Az élő Úrra mondom, hogy megveri az Úr, vagy úgy, hogy eljön halála napja, vagy úgy, hogy harcba megy, és ott vész el. Az Úr őrizzen meg attól, hogy kezet emeljek az Úr fölkentjére!”

Dávid nem akarta önhatalmúlag elvenni a királyságot, melyet az Úr neki ígért. Várt Isten idejére. Többek között ezért volt „Isten szíve szerint való férfi”. Bölcs tervet gondolt ki Saul megszégyenítésére.

„Csak a lándzsát vedd el a feje mellől meg a vizes korsót, és menjünk!” – mondta Abisajnak. Észrevétlenül jutottak ki Saul táborából. Az Úr gondoskodott erről: „mély álmot bocsátott rájuk”.

Dávid és Abisaj fölment a dombra, amely nagy távolságra volt a szekérvártól. Amikor fölérkeztek a hegy tetejére, Dávid így kiáltott Saul legénységének és Abnérnak: „Abnér, nem válaszolsz?”

Abnér ijedten fölébredt. Rémülten így kiáltott: „Ki vagy te, aki így kiáltozol a királynak?”

Dávid ezt felelte: „Nem te vagy az a bátor harcos, akihez fogható nincs Izráelben? Miért nem vigyáztál hát uradra, a királyra? Ez megbocsáthatatlan! Halál fiai vagytok, mivel nem őriztétek az Úr fölkentjét! Nézd csak meg, hol van a király lándzsája és vizes korsója!”

Saul is fölébredt, és megkérdezte: „Te vagy az, Dávid fiam?”

„Én vagyok, uram királyom” – felelte Dávid. – „Miért üldözöl állandóan? Mi rosszat követtem el? Most azért hallgass meg, uram király: Ha az Úr mondta, hogy üldözz engem, légy Neki hálás, és hozz Neki áldozatot. De ha emberek ingereltek fel ellenem, akkor legyen az Úr átka rajtuk, mivel elűztek engem, hogy ne tartozzam az Úr örökségéhez, és más isteneknek kelljen szolgálnom*. (Dávid ugyanis nem mehetett a szent sátorhoz.) Kívánom, hogy ne hulljon vérem távol az Úr házától. Mert hadba vonult Izráel királya, hogy megkeressen egy árva bolhát, mint ahogy egy fogolymadarat üldöznek a hegyeken!”

Saul bűnbánóan válaszolt: „Vétkeztem! Térj vissza hozzám Dávid, nem követek el többé ellened gonoszságot, hiszen ma megkímélted az életem. Bizony, ostoba voltam, és igen nagyot tévedtem!”

Dávid azonban nem tért vissza Saulhoz, hanem így válaszolt a dombról: „Itt van a király lándzsája. Jöjjön át egy legény, és vigye el! Az Úr mindenkinek megfizet a maga igazsága és hűsége szerint, mert az Úr a kezembe adott ma téged, de én nem akartam kezet emelni az Úr fölkentjére. Amilyen értékes volt előttem a mai napon a te életed, olyan értékes legyen az én életem is az Úr előtt, és mentsen meg minden nyomorúságtól.”

Így beszélt Dávid a hit nyelvén. Sault nagyon meghatották Dávid szavai. Azt mondta: „Légy áldott, Dávid fiam! Bármibe fogsz, véghez fogod vinni.” Arra célzott, hogy Dávid lesz majd az utódja.

Dávid nem ment Saullal, hanem ott maradt a pusztában. Nem bízott a király szavaiban.

Saul másnap elvonult seregével Gibeába. Dávid többé nem látta őt, és nem beszélt vele.

Jegyzetek:

Cerújá – Dávid nővérének, Cerújának három fia volt: Jóáb, Dávid későbbi fővezére; Abisaj, a bátor harcos; és Aszáél, aki gyorsan tudott futni, akárcsak egy szarvas vagy gazella a mezőn (lásd 2Sám 2,18). Hogy ki volt az apjuk, azt nem tudjuk.

Más isteneknek szolgálni – Egy igazi izraelita számára nagyon rossz volt, ha nem vehetett részt az istentiszteleten. Dávid erről panaszkodott a Zsolt 84-ben: „Mily kedvesek a te hajlékaid, ó Seregek Ura! Sóvárog, sőt eleped a lelkem az Úr udvarai után. (…) Bizony, jobb egy nap a te udvaraidban, mint máshol ezer.”

Énekek:

Református énekeskönyv: 26:1.9; 27:1–2; 35:1.9; 161:1.3.5; 236; 240:1.4–7; 461:5
Jertek, énekeljünk: 101:2; 115:2; 174:1; 185; 189; 228
Harangszó: 39; 44; 49; 53:5–6
Dicsérjétek az Urat: 17; 40; 75; 87:1; 91:1–4; 156
Erőm és énekem az Úr: 38; 54; 63:1–3; 116:1; 134:3–4

Megjegyzések:

Az életünket kockáztatni – Önkéntelenül felvetődik a gondolat, hogy Dávid mennyire meggondolatlanul bánt az életével, amikor bemerészkedett a szekérvárba. Abban a helyzetben Dávid biztos kellett legyen abban, hogy az Úr megvédi őt. Ezt érezte a szívében. Jónátán is biztos volt Isten védelmében, amikor fegyverhordozójával a filiszteus őrséghez kúszott (lásd 1Sám 14). Gedeonnál, aki szintén az ellenség, Midján táborába ment, más volt a helyzet: ő azt az Úr parancsára tette (Bírák 7,9–10).
A közmondás: „Aki mer, az nyer”, ilyen értelemben találó: „aki az Úrral mer, az nyerni fog”.

Megbánás eredménytelenül – Saul megbánása nem volt mély, vagy ha azt abban a pillanatban úgy is gondolta, most megmutatta, hogy nem volt tartós. Saul többé nem tudta bebizonyítani, hogy békén hagyja Dávidot, vagy megbecsüli, mert Dávid ezután a filiszteusokhoz ment, ahol Saul nem érhette el. Nem lett volna szabad nyugodnia addig, amíg Dávidot rá nem bírja, hogy megbízzék királyában és apósában.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályűnöki)

• Mit teszel, ha bántanak? A rosszért nemcsak rosszal lehet fizetni. (* **)
• Vakmerőség és bátorság közötti különbség. Mikor lehetsz igazán bátor? (** ***)
• A megbánás mikor őszinte, mikor nem? Az őszinte megbánás következményei. (***)

Történelem

• A szekértábor szerepe az 1241-es Muhi csata vereségében. (***)
• A szekér, szekértábor jelentősége a huszita harcmodorban. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Olvasáselőkészítés: kezdőhang leválasztása tárgyak, személyek neveiből. S és K betűs szavak gyűjtése, válogatása, S és K betűk gyűjtése újságokból. (*)
• Lopakodójátékok: hangok irányának, tárgyak helyzetének megfigyelése; beleélés a szituációba. (* ** ***)
• A bibliai történet dramatizálása spontán szerepjátékkal. (***)
• Párhuzamok keresése a bibliai történet és Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk c. regénye között: Nemcsek bátorsága és hűsége, belopódzása a vörösingesekhez; Geréb őszinte megbánása. (***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• Betűnyomda készítése krumpliból vagy radírból. Színes betűnyomatok. (*)
• Dárda és korsóformák készítése hurkapálcikából, gyurmából vagy agyagból. Tábori kellékek fonal- és textilhulladékból, hurkapálcikából. (**)
• Vázlatos felülnézeti rajz készítése a szekértábor képzelt elhelyezkedéséről. (***)

Vázlat:

Dávid
Zif
Abisaj (Jóáb testvére)
Saul
Abnér (Saul fővezére)
lándzsa
vizes korsó

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Szeressétek ellenségeiteket, tiszteljétek fel­jebbvalóitokat!
* A nem őszinte megbánás csak ideig való.

Előzmények:

Dávid megszabadította Keila városát a filiszteusoktól. Amikor az Úr tudtára adta, hogy Keila polgárai ki fogják szolgáltatni Saulnak, Zif pusztájába menekült. Ott fölkereste Jónátán. Megújították szövetségüket. A zifiek elárulták Dávid rejtekhelyét Saulnak. Dávid Máón pusztájába menekült, de Saul utána ment. Legjobbkor kapta Saul a hírt, hogy a filiszteusok betörtek az országba – előbb oda kellett mennie.

Történet:

Dávid Máón pusztájából elmenekült, és mintegy hatszáz emberével Éngedi pusztájában* tartózkodott, egy hegyvidéken, amely a Holt-tengerig nyúlt.

Amikor Saul visszatért a filiszteusoktól, hírt kapott arról, hogy Dávid Éngedi sziklavárában van. Azonnal felszerelte válogatott katonáit, és Éngedi felé vonult, hogy Dávidot megkeresse a magas sziklákon, ahol a zergék éltek, az ún. zergék kősziklájánál.

Amikor eljutottak a juhaklokhoz*, amelyek az útfélen voltak, Saul bement egy barlangba, hogy „a szükségét végezze”*. Saul nem tudta, hogy Dávid is ott van az embereivel a barlangban. Valószínűleg nem mind a hatszáz ember tartózkodott egy helyen, hanem szétszóródtak a dombokban levő különböző üregekbe.

Dávid elbújt, hogy Saul ne vegye észre. Már figyelmezették, hogy Saul jön a seregével.

Miközben Dávid és emberei a barlang legbelső részében ültek, látták, hogy Saul bejön. (Ha sötétben ülsz, mindent jobban meg tudsz különböztetni.) Dávidnak azt suttogták az emberei: „Nézd, ez az a nap, amelyről azt mondta neked az ÚR, hogy kezedbe adja ellenségedet. Tégy vele, amit jónak látsz!” Ez csábító javaslat* volt, mert valójában nem ezt mondta az Úr! De elfogadhatónak látszott, mintha valóban így lett volna…

Dávid fölállt… Valóban megy, hogy megölje Sault?

Saulhoz lopózott… Gondolhatjuk, hogy emberei lélegzetüket is visszafojtották!

Ha Saul meghal, vége a bujdosásuknak; talán Dávid lesz a király!

Dávid azonban csak Saul köpenyének egyik sarkát vágta le… Milyen csalódás volt ez emberei számára.

Amikor az emberei halkan morogtak, ezt mondta: „Mentsen meg az ÚR attól, hogy ilyen dolgot kövessek el az én uram, az ÚR fölkentje ellen, és kezet emeljek ellene, hiszen az ÚR fölkentje ő!” Ezzel adta emberei tudtára, hogy azok se emeljenek Saulra kezet. Nem engedte, hogy megtámadják Sault. Dávidnak igaza volt: aki az Úr fölkentjét megöli, az az Úr ellen vétkezik. Dávid szerette ellenségét, mindannak ellenére, hogy az neki annyi szomorúságot és kellemetlenséget okozott. Nem gondolt ellenségesen Saulra, mert Dávid szerette Istent!

Nem sokkal azután Saul elment a barlangból, és folytatta útját.

Akkor Dávid valami olyat tett, amit feltehetőleg az Úr sugalmazott: ő is kiment a barlangból, és Saul után kiáltott: „Uram király!” Dávid leborult feljebbvalója, Saul előtt.

Amikor Saul ijedten hátrafordult, látta, hogy Dávid alázatosan ott áll, és hallotta, amint azt mondja neki: „Miért hallgatsz az olyan emberek szavára, akik azt mondják, hogy Dávid a vesztedre tör?! Hiszen most a saját szemeddel láthattad, hogy kezembe adott az Úr a barlangban. Mondták is, hogy öljelek meg, de én megszántalak, és ezt mondtam: Nem emelek kezet az én uramra, mert az Úr fölkentje ő. Nézd csak, atyám, itt van a köpenyed sarka a kezemben. Amikor levágtam a köpenyed sarkát, nem gyilkoltalak meg. Értsd meg ebből, és lásd be, hogy nem akarok semmi rosszat vagy hűtlenséget elkövetni ellened, bár te üldözöl engem, hogy elvedd az életemet. Az Úr tegyen igazságot köztünk, az Úr álljon bosszút rajtad, de én nem emelek rád kezet.”

„A te hangod ez, Dávid fiam?” – kérdezte sírva Saul, amikor Dávid befejezte szavait. – „Te igazabb vagy nálam, mert az Úr a kezedbe adott, és mégsem öltél meg. Ha valaki rátalál ellenségére, sértetlenül bocsátja-e útjára? Jóval fizessen neked az Úr azért, amit ma tettél velem! Mert magam is tudom, hogy te biztosan király leszel, és általad virágzik fel Izráel királysága. Esküdj meg most az Úrra, hogy nem irtod ki utódaimat, és nem törlöd ki nevemet nemzetségemből!”

Dávid megesküdött Saulnak, aki ezután katonáival együtt elvonult.

És… magával vitte Dávidot, hogy ismét visszaadja ezredesi rangját, és a feleségét, Míkalt? Nem, Saul Dávid nélkül tért vissza!

Dávid pedig visszahúzódott embereivel Éngedi sziklavárába. Nem bízott abban, hogy Saul megbocsátott neki! Hogy igaza volt, az ki is tűnt hamarosan (lásd 1Sám 26; 106. lecke).

Jegyzetek:

Éngedi – Én-gedi? „Zerge-forrás”. Arról a forrásról nevezték el, ahova a zergék jártak inni. Talán erre a helyre gondolt Dávid, amikor a Zsolt 42-t írta. Bár ebben a zsoltárban nem zergéről van szó, hanem vízhez kívánkozó szarvasról, amelyik bajban van. Ahogy a szarvas kívánkozott a vízhez, úgy kívánkozott Dávid lelke Istenhez.

Juhaklok/barlangok – Aki Éngedi környékét ismeri, megérti a helyzetet: sok barlang volt ott; a barlang előtt kövekből és tüskés ágakból kerítést készítettek, ahova a juhokat beterelhették. Rossz időben a nyáj behúzódhatott a barlangba. Éngedi környékén mészkő-és márgasziklák vannak. A márga könnyen málik, így keletkeznek a barlangok.

„Szükségét végezze” – Gondoljunk a Bírák 3,24-re, ahol arról van szó, hogy Eglón, Móáb királyának a szolgái is azt gondolták, hogy uruk szükségét végzi. Arra is gondolnak, hogy Saul aludni ment be a barlangba. Ez könnyebben magyarázható verzió, hisz Dávidnak nem lehetett könnyű észrevétlenül megközelíteni Sault, ha az nem aludt.

Csábító javaslat – Gondoljunk csak az Úr Jézus megkísértésére (Lukács 4,1–13): a Sátán ugyanígy beszélt, hogy Jézust elcsábítsa; így beszélt Évának is (1Mózes 3,1–5).

Énekek:

Református énekeskönyv: 26:1; 35:1; 42:1–3; 161:1.3.5; 236; 254:1.8; 263:15.18–20; 390
Jertek, énekeljünk: 141:1; 145; 163:2–4; 173; 228
Harangszó: 17:1; 44; 49
Dicsérjétek az Urat!: 14:1; 68; 75; 91:1–4; 156
Erőm és énekem az Úr: 14:1; 38; 54; 96:4–5; 101

Megjegyzések:

Szeretni az ellenséget – Dávid a barlangban gyakorolta azt, amit az Úr Jézus évszázadokkal később tanítványainak és nekünk is ajánlott. A legnehezebb feladatok egyike, amelyet a hívőnek teljesíteni kell, az, hogy szeresse ellenségét. Mégis ez az Úr Jézus parancsa (Mt 5,44; Lk 6,27.35). Áldani azt, aki átkoz, túlontúl nehéz. „Szemet szemért, fogat fogért”, ez többet mond nekünk. Pedig az Úr Jézus maga adott példát: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Lk 23,34)

Megfizetés – Dávid tudta, hogy az Úr harcol érte Saul ellen (lásd Zsolt 35,1: „Perelj, Uram, a velem perlőkkel, harcolj az ellenem harcolókkal!”) A Zsolt 62,13-ban azt mondta Dávid: „Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint.” A Zsolt 35,12-ben és a 38,21-ben arról panaszkodik, hogy rosszal fizetnek neki a jóért. Ez nem azt jelenti, hogy a hívőnek mindent el kell tűrnie, amit ellene elkövetnek, és nem szabad magát megvédenie. De ne nyúljon először fegyverhez, hanem bízza a harcot Istenre.

Nem őszinte megbánás – Saul megbánást mutatott, de utóbb kitűnt, hogy nem volt őszinte. Mondjuk ezt meg a gyerekeknek határozottan, mert különben félreértik Saul könnyeit, és azt, amit Dávidnak mondott.
A megbánás őszintének tűnhet, de később gyakran kiderül, hogy az csak hirtelen felbuzdulás volt. Sok ember olyan e tekintetben, mint a szélkakas a tornyon: Arra fordul, amerre a szél fúj. A hamis béke gyakran előforduló jelenség egy ország politikájában, a népek közt.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) * Kapcsolatainkról:

• Mit teszel, ha bántanak? Hogyan győzhetjük le a rosszat a jóval? (** ***)
• Tiszteletadás vezetőink, feljebbvalóink iránt. (***)
• Mikor van szükség megbánásra, bocsánatkérésre? Az őszinte és hamis megbánás közötti különbség. (***)
• Párhuzamok keresése a bibliai történet és egy bírósági tárgyalás között. (***)

Történelem

• Két egyháztörténeti párhuzam: Husz János és Luther Márton bizonyságtétele az Isteni igazságszolgáltatásról, ill. védelemről. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• A szeretet hatalma Lázár Ervin: A hétfejű tündér c. meséjében. (**)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• Kirakójáték készítése: színezés, ragasztás, nyírás. Vizuális megfigyelőképesség fejlesztése a játék során. (***)

Vázlat:

Éngedi
Dávid és emberei a barlangban
Saul is a barlangban
Dávid nem öli meg az Úr fölkentjét
levágja Saul köpenyének sarkát
„Az Úr tegyen igazságot köztünk”
Saul bocsánatot kér

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!