Üzenet – Téma:

* A hatalomvágy egymás és Isten ellen fordít.
* Életünkben az első helyet az Úrnak kell elfoglalnia.
* Az Úr szolgája békével vehet búcsút az élettől.
* Az ember felelős a tetteiért: bűnéért jogos a büntetés.

Előzmények:

Dávid azt a feladatot adta Jóábnak, hogy számolja meg a népet, ami nem volt helyes. Dávid ezért három büntetés közül választhatott, és ő az Úr kezére bízta magát. Három napon keresztül pusztított a dögvész az országban. Arauná szérűjén ott állt az angyal kivont karddal, készen megütközni Izráellel. A szérűn végzett áldozat után az Úr megszüntette a csapást.

Dávid élete végéhez közeledett. A 2Sám 22-ben egy gyönyörű búcsúzsoltárát olvashatjuk. A 2Sám 23-ban pedig arról a szövetségről beszél, amelyet az Úr vele és utódaival kötött (5. vers): „Nem ilyen-e házam az Isten előtt? Hisz örök szövetséget szerzett velem, benne elrendezett és biztosított mindent. Minden javam, minden örömem belőle sarjad.” Dávid az eljövendő Szabadítóval bátorítja őket, aki Dávid Fia, az Úr Jézus (lásd ApCsel 2,29–32).

1. történet:

Dávid már idős ember volt, nem tudott fölmelegedni, „ruhákkal” takargatták. Emberei egy fiatal szűzlányt kerestek, hogy a gondját viselje, melengesse. A súnémi* Abiságot találták neki, aki különösen szép lány volt. Ő gondoskodott a királyról, bár „a király nem élt vele”, igazából nem lett a felesége.

Adónijjá*, Dávid fia, Absolon halála után az első hercegnek érezte magát. Ugyanolyan szép szál férfi volt, mint ő. Elérkezettnek látta az időt, hogy Dávid utódaként a trónra lépjen. Absolonhoz hasonlóan Adónijjá is szerzett magának harci kocsikat, lovasokat, és ötven férfit, akik előtte futottak. Adónijjá mindig apja kedvence volt. Dávid teljesen megbízott benne, és nem vette észre a hátsó szándékot fia fegyverkezésében. Bár az Absolonnal történtek után bölcsebb is lehetett volna!

Adónijjá tárgyalt terveiről Jóábbal, Cerújá fiával, Dávid hadvezérével, és Ebjátár pappal. Ők úgy döntöttek, hogy támogatják a királyfit. Dávid más bizalmasai, mint Cádók pap, Benájá, Jójádá fia és Nátán próféta nem tartottak az összeesküvőkkel, akik az eszükre támaszkodtak inkább, mint a Tórára. Pedig Ebjátár igen sokat köszönhetett Dávidnak, hisz ő védte meg Saultól, miután az edómi Dóég lemészárolta a nóbi papokat és családtagjaikat (lásd 1Sám 22; 102. lecke). Idősek is botladozhatnak és elbukhatnak, ezért kell először mindig Istent megkérdeznünk, hogy mit tegyünk.

Egyik nap Adónijjá a városon kívül a Rógél-forrás mellett lakomát készített elő, juhokat, marhákat és hizlalt borjúkat áldoztak. Meghívta minden testvérét, kivéve Salamont. Az Úr Dávidnak azt a feladatot adta, Salamont nevezze ki utódjának (lásd 2Sám 7,13; 1Krón 28,5). Adónijjá azt is tudta, hogy Nátán teljes mértékben támogatja Dávidot, mégis, Isten tervével szembeszegülve, ő akart király lenni. Készülődése hasonlít az Absolonéra Hebrónban (lásd 2Sám 15,10–12; 119. lecke). A lakomának istentiszteleti színezete volt, pláne, hogy Ebjátár főpap is részt vett rajta. Az ünneplés tetőfokán Adónijjá bejelentette, hogy királlyá teszi magát. Mindenki így kiáltott: „Éljen Adónijjá király!”

Nátán próféta fülébe jutott a hír, és a palotába sietett. Odaérve először Salamon anyjával, Betsabéval beszélt. „Nem hallottad, hogy Adónijjá, Haggit fia lett a király úgy, hogy urunk, Dávid nem tud róla?! Jöjj azért, hadd adjak neked tanácsot, hogyan mentsd meg életedet, és fiadnak, Salamonnak az életét.” Nátán látta előre, hogy Adónijjá Salamont és anyját is eltenné az útból. Betsabé jól teszi hát, ha bemegy Dávid királyhoz, és emlékezteti a neki tett ígéretére, hogy Salamon lesz utána a király. Miért Adónijjá?

Megállapodtak, hogy először Betsabé megy be a királyhoz, majd Nátán, megerősíteni a királyné szavait. Így is tettek. „Mit kívánsz?” – kérdezte Dávid. Betsabé pedig ezt mondta: „Uram, te ezt ígérted szolgálólányodnak az Úrra, Istenedre tett esküvel: A te fiad, Salamon lesz utánam a király, ő fog a trónomra ülni! Most mégis Adónijjá lett a király úgy, hogy te, uram, király, nem tudsz róla.” Beszélt a Rógél-forrásnál levő lakomáról, ahova minden királyfit meghívtak, kivéve Salamont. Elmondta azt is, hogy Ebjátár papot és a hadsereg parancsnokát is meghívták. „Most azért, uram, király, rajtad van egész Izráel szeme, neked kell kihirdetned, hogy ki ül utánad a trónra! Mert ha majd, uram, király, őseidhez térsz pihenni, akkor engem és fiamat, Salamont lázadóknak fognak tartani.”

Még beszélt Betsabé, amikor Nátán belépett a királyhoz. A királyné visszavonult. Nátán alátámasztotta, hogy igaz, amit Betsabé mondott, s megjegyezte: „De engem, a te szolgádat nem hívott meg, sem Cádók papot, sem Benáját, Jójádá fiát, sem szolgádat, Salamont. Ha az én uramtól, a királytól való ez az intézkedés, akkor miért nem tudattad szolgáiddal, hogy ki ül a trónra utánad, uram, király?” Ezután eltávozott Nátán.

A király hívatta Betsabét. Megesküdött az Úrra, Izráel Istenére, aki megváltotta őt minden nyomorúságából: „Salamon lesz utánam a király, és ő ül a trónomra, úgy is cselekszem a mai napon!” Majd magához hívatta Dávid Cádók papot, Nátán prófétát és Benáját. „Vegyétek magatok mellé uratok szolgáit, és ültessétek fiamat, Salamont az én öszvéremre, és vezessétek le a Gihónhoz!” (Gihón forrása Jreuzsálem keleti részén fekszik. A Rógél-forrás pedig déli részén található. A város vízellátásának legnagyobb részét ez a két forrás fedezte.)

Cádók pap és Nátán próféta a király öszvérére ültetve levezette tehát Salamont a Gihón forráshoz, és egy olajosszaruból* királlyá kente. Mindenki így kiáltott: „Éljen Salamon király!” Majd követték Salamont a palotáig, ahol ő helyet foglalt a trónon. A gyorsan összesereglett nép sípolt és örvendezett, hogy a föld szinte meghasadt a hangjuktól.

Még Adónijjá és barátai is meghallották a Rógél-forrásnál ezt az örömujjongást. Éppen akkor fejezték be az ünnepi ebédet. Jóáb, aki hallotta a kürt hangját, megkérdezte: „Miért van ilyen nagy zaj a városban?”

Közben Jónátán, Ebjátár pap fia sietve megérkezett. Adónijjá magához hívatta: „Jöjj be, te derék ember vagy, és biztosan jó hírt hozol.” Jónátán így válaszolt: „Nem, mert a mi urunk, Dávid király Salamont tette királlyá… Cádók pap Nátán prófétával együtt királlyá kente őt a Gihónnál… ezt mondta a király: Áldott az Úr, Izráel Istene, aki megadta nekem a mai napon, hogy szemem láttára ült utódom a trónra.” Ekkor minden meghívott rémülten fölkelt és elsietett, cserbenhagyva Adónijját. Így teljesedett be Isten terve.

Adónijjá félt Salamon haragjától, ezért a szent sátorhoz menekült, és megragadva az oltár szarvait* kegyelmet kért. Mikor Salamon megtudta, mit kér Adónijjá, azt válaszolta: „Ha derék ember lesz, egy hajszála sem esik a földre, de ha valami rosszat követ el, akkor meg kell halnia.” Adónijjá ezután elment Salamon királyhoz, és tiszteletteljesen meghajolt a trón előtt. Salamon hazaküldte. A jövőben nagyon meg kell gondolnia, hogy mit tesz.

2. történet:

Dávid érezte, hogy közeledik a vég. Még egyszer összeszedte erejét, és maga elé hívatta a törzsfőket, a hadsereg vezetőit, udvari embereit, kiváló vitézeit és tanácsadóit. Ezen a gyűlésen elmondta Dávid, hogy az Úr rábízta, iktassa be Salamont, mint utódát. Ő fogja felépíttetni a templomot. Az Úr megsegíti Salamont, ha megtartja parancsolatait. S akkor leszármazottainak megmarad a királyság örökké. Dávid buzdította a népet, hogy ragaszkodjanak az Úr törvényeihez.

Dávid elmondta Salamonnak, hogy az Úr szerint hogyan kell megépíteni a templomot (lásd 1Krón 28,11–21). Elkészült már a teljes építési terv. Ez megmutatta még a papok és léviták teendőit és csoportjait is. Dávid elmondta a gyűlésen, hogy uralkodása alatt mindent összegyűjtött Isten házához (1Krón 29,1–5). A családfők maguktól ajánlottak fel különféle kincseket az Úr templomának javára: aranyat, ezüstöt, rezet, vasat, sőt drágakövet is. És a nép örömmel adakozott (1Krón 25,6–9).

Dávid ezután hálaimát, dicséretet mondott: „Áldott vagy te, Uram, ősatyánknak, Izráelnek Istene, öröktől fogva mindörökké! …Mert ki vagyok én, és mi az én népem, honnan volt erőnk ilyen önkéntes adakozásra? Bizony tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit kezedből kaptunk.” Arra is megkérte az Urat, ajándékozza meg Salamont őszinte szívvel, hogy tartsa magát Isten parancsolataihoz. (1Krón 29,10–19) Az egész gyülekezet dicsérte az Urat. Áldozati

ünnepet is tartottak, ezer bikát, ezer kost és ezer bárányt áldoztak fel, amit természetesen közös lakoma követett.

Salamont újra felkenték királlyá, Cádókot pedig főpappá. Így Éli házának főpapsága véget ért. Ezt előre megmondta az Úr (lásd 1Sám 2,31–36). Salamon elfoglalta a királyi trónt. A vezérek, testőrök és Dávid király fiai is mind kezet adtak, hogy Salamon király alattvalói lesznek (1Krón 29,23–24).

Dávid néhány fontos személy dolgát is megtárgyalta Salamonnal (1Kir 2,5–9). Emlékeztette fiát, hogy Jóáb békeidőben gyilkolta meg Abnért és Amászát. Ezért ne jusson „békében megőszülve” a halottak házába. A gileádi Barzillaj fiaival viszont tisztelettel bánjon, hadd ülhessenek a királyi asztalhoz. Barzillaj ugyanis Dávid segítségére volt, mikor Absolon elől menekült, és Mahanaimban tartózkodott (2Sám 17–19; 119–120. lecke). A benjámini Simei szintén büntetést érdemel, mert gyalázta Dávidot, amikor Absolon elől menekült (2Sám 16,5–14, 119. lecke). Dávid megígérte neki a Jordánnál, hogy nem fogja megölni. Salamon viszont gondoljon rá, hogy Simei ne ússza meg a büntetést.

Dávid, az Isten szerint élő ember, 40 év uralkodás után halt meg, amiből 7 évet Hebrónban, 33 évet pedig Jeruzsálemben töltött, uralkodva egész Izráelen. Hetven évet ért meg, sok szenvedésben volt része, de most már mindörökre az Úrral lehet. Dávid uralkodása alatt elkövetett néhány nagy hibát és bűnt, és nem volt mindig elég bölcs. De újra és újra Istennek ajánlotta fel egész szívét. Megvallotta bűneit az Úrnak, magasztalta és dicsérte Őt énekekben és zsoltárokban. Dávid zsoltárai közül sok megtalálható még ma is az énekeskönyvünkben.

3. történet:

Nem sokkal Dávid halála után Betsabét, Salamon anyját meglátogatta Adónijjá. Üdvözölték egymást: „Békés szándékkal jössz-e?” „Békés szándékkal.”

Adónijjá emlékeztette Betsabét, hogy az övé volt a királyság, és már egész Izráel a kezében volt, de aztán úgy fordult a dolog, hogy a testvéréé lett a trón. „Mert neki adta az Úr.” Adónijjá hazudott, hisz nem volt övé a királyság, a meghívottakon kívül nem tudott az egészről senki. Nem ő engedte át az országot a testvérének. Az Úrra is hiába hivatkozott.

Adónijjá Betsabé pártfogását kérte, aki jóindulatúan meghallgatta. Nem vette észre, hogy Adónijját rossz szándék vezeti. „Kérlek, mondd meg Salamon királynak, téged biztosan nem utasít el, hogy adja nekem feleségül a súnémi Abiságot*.” „Jó, majd beszélek érdekedben a királlyal” – válaszolt Betsabé.

Az anyakirálynőt tisztelettel köszöntötte fia, a király. Felkelt trónjáról, elébe ment, és meghajolt előtte. Még azt a parancsot is kiadta, hogy egy másik trónt helyezzenek a sajátja jobbjára. Betsabé is tisztelettel szólította meg a királyt: „Egy kis kéréssel fordulok hozzád, ne utasíts el!”

„Kérj, anyám,” – mondta Salamon – „nem foglak elutasítani.”

„Hadd kapja meg feleségül testvéred, Adónijjá a súnémi Abiságot!” – kérte Betsabé. Mintha olajat öntöttek volna a tűzre: Salamon fejében meg sem fordult, hogy hozzájáruljon! Azonnal átlátta a kérés mögött húzódó fortélyt.

„Miért csak a súnémi Abiságot kéred Adónijjának? Kérd neki mindjárt a királyságot is, hiszen a bátyám ő! Legyen csak az övé, meg Ebjátár papé és Jóábé, Cerújá fiáé!” – hangzott a király válasza. Tudjuk, hogy Ebjátár és Jóáb Adónijjá szövetségesei voltak. Salamon megesküdött, hogy Adónijjá meg fog halni a kérése miatt: „Úgy segítsen engem az Isten most és ezután is, hogy az életébe kerül Adónijjának ez a dolog! Most azért az élő Úrra mondom, aki engem idehelyezett, és apámnak, Dávidnak a trónjára ültetett, és aki ígérete szerint uralkodóházat alapított nekem, hogy meg kell halnia Adónijjának még ma.”

A Betsabéval folytatott beszélgetés hirtelen félbeszakadt. Salamon kiadta a parancsot Adónijjá megölésére. Benájá, a testőrség vezetője hajtotta végre a parancsot.

Ebjátár papnak pedig azt üzente Salamon, hogy menjen Anátótba, különben meg kell halnia. A pap ugyan rászolgált a halálra, de Salamon most nem öleti meg, mert hosszú ideig szövetségese volt Dávidnak (2Sám 15,24, 119. lecke). Ebjátár száműzetésével teljesedett be az Úr igéje, amelyet Éli házáról mondott Silóban. Helyére Cádók papot állította a király, ő lett az új főpap.

Amikor Jóáb – öregemberként – hallotta, hogy Adónijját megölték, hamar bement a szent sátorba, és megfogta az áldozati oltár szarvait. Azt remélte, hogy így megússza a büntetést. Megüzenték Salamon királynak, hogy Jóáb az oltár szarvaihoz menekült. Salamonnak viszont esze ágában sem volt megkegyelmezni. Benáját küldte Jóáb ellen.

Benájá bement a szent sátorba, és a király nevében hívta Jóábot, jöjjön ki. Nem akarta az öreg hadvezért szent területen megölni.

Jóáb ezt megtagadta: „Nem megyek, itt akarok meghalni!”

Benájá jelentést tett a királynak, aki azt mondta: „Tedd meg, amit kíván, öld meg, és temesd el! Így hárítod el rólam és apám házáról a Jóáb által ok nélkül kiontott vért.”

Salamon emlékezett, milyen gyilkosságokat követett el Jóáb: két magánál igazabb és jobb embert fegyverrel gyilkolt meg, Abnér és Amászá hadseregparancsnokokat. Kiontott vérük így Jóáb és utódainak a fejére száll örökre. „Dávidnak és utódainak, házának és trónjának pedig adjon az Úr békét örökké!”

Benájá visszasietett Gibeónba, ahol Jóáb még mindig fogta az oltár szarvait, s megölte Jóábot.

Hazájában, a pusztában temették el. Helyette a király Benáját állította a hadsereg élére.

Ezután Simei következett, aki szintén idős ember volt. Salamon nem ölethette meg ok nélkül, hisz Dávid megígérte a szitkozódónak, hogy nem gyilkolják meg. De Dávid azt is lelkére kötötte Salamonnak, találjon ki valamit, hogy Simei ne ússza meg a halálbüntetést.

Magához hívatta őt a király, és ezt parancsolta: „Építs magadnak házat Jeruzsálemben, és lakj ott, de nem mehetsz el onnan sehová! Mert tudd meg, hogy ha elmégy, és átléped a Kidrón patakját, meg fogsz halni, és véred a saját fejedre száll (a saját hibád lesz)!”

Simei örült, hogy ennyivel megúszta, és örömmel beleegyezett: „Jól van. Úgy cselekszik szolgád, ahogyan parancsolja az én uram, a király.”

Már három éve lakott Jeruzsálemben Simei, mikor egy nap két rabszolgája elszökött Ákishoz, Gát királyához. Mikor ezt megtudta, felnyergelte a szamarát, és elment Gátba, hogy megkeresse a rabszolgáit. Vissza is hozta őket Jeruzsálembe.

Jelentették azonban Salamonnak, hogy Simei Jeruzsálemből Gátba ment, és visszatért. A király magához hívatta, és megkérdezte tőle: „Hát nem eskettelek meg téged az Úrra, és nem figyelmeztettelek, hogy ha elmégy, és bárhova távozol, tudd meg, hogy meg kell halnod? Te azt felelted nekem: Jól van, engedelmeskedem. Miért nem tartottad meg az Úrra tett esküt és a parancsot, amit parancsoltam neked?” Salamon emlékeztette Simeit az apjával, Dáviddal szembeni helytelen magatartására is.

„Most majd visszahárítja fejedre gonoszságodat az Úr. Salamon király pedig áldott lesz, és Dávid trónja erősen fog állani az Úr előtt örökké.”

A király parancsot adott Benájának, az pedig leterítette Simeit. Így hald meg Dávidnak ez az ellensége is, és megerősödött a királyi hatalom Salamon kezében.

Jegyzetek:

Súném – Issakár földjének egy része, Gilbóa hegyétől délre. A 2Kir 4,8–37-ben levő történetből ismert a súnémi asszony, akinél Elizeus szállást kapott. Az asszony gyermeket szült, aki meghalt, és Elizeus feltámasztotta.

Adónijjá – „Jahve az én uram”. Haggit fia, Dávid életben levő fiai közül feltehetőleg a legidősebb (vö. 2Sám 3,2–4).

Olajosszaru – Dávidot Sámuel kente fel királynak, az olajat pedig egy szarvból vette, amit nem lehet könnyen darabokra törni. Sault egy korsóból származó olajjal kenték királlyá, ami összetörik. Most Salamont is olajosszaruból kenték fel. Isten ígérete szerint Dávid királyságának nem lesz vége. Ezért használtak olajosszarut korsó helyett.

Az áldozati oltár szarvai – Egy régi szokás szerint bárki, aki valami bűnt követett el, megragadhatta az áldozati oltár szarvait (lásd 2Móz 21,14). Ilyenkor nem lehetett ott helyben megölni, hanem a bíró (a király) mondhatott ítéletet. Ez tehát az „ítélet-végrehajtás elhalasztása” volt, abban a reményben, hogy megkegyelmeznek a bűnösnek. Adónijjá kegyelmet kapott, Jóábot viszont kivégezték.

Adónijjá kérése – Volt egy keleti szokás, miszerint egy elhalálozott király feleségét vagy feleségeit az új királyhoz adják hozzá. Abiság annak ellenére a király háreméhez tartozott, hogy az idős Dávid nem élt vele nemi életet. Adónijjá kérését tehát, hogy hozzáadják Abiságot, Salamon helyesen úgy értelmezte, hogy ez támadás az ő királysága ellen.

Énekek:

Református énekeskönyv: 71:5–6; 72:1; 132:1.7–9; 161:4–6; 296:1; 233:1–4; 390
Jertek, énekeljünk: 145; 180
Harangszó: 41; 44; 52:1.4
Dicsérjétek az Urat!: 49; 53:1.4; 74:1; 94; 97
Erőm és énekem az Úr: 35:1.3; 56:1; 81:1; 130

Megjegyzések:

Hatalomvágy – Adónijjá azért követte el az államcsínyt, mert hatalomvágy élt benne, nem pedig a népe iránti szeretet. Más területen is előfordulhat a hatalom utáni vágy: családban, gyülekezetben, iskolában, munkahelyen, sőt még a gyerekek között is. Ősbűn, ami már Ádámnál és Évánál is felfedezhető: olyanok akartak lenni, mint Isten, innen származik a törvényes hatalom és tekintély aláásása. „Ki a legnagyobb?” – ezen vitatkoznak Jézus tanítványai is (Mk 9,34). Ha magunkban is felfedezzük ezt a vágyat, akkor jó így imádkozni: „Ne vigyél minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.”

Dávid fontosnak tartotta a templom megépítését – Dávid életében a templomot nem építhették fel. Ő mégis előkészítette a munkálatokat. Utolsó feladata az volt, hogy rávegye Salamont és a népet, minél hamarabb kezdjék el építeni a templomot. Dávid példája is mutatja: életünkben az első helyet az Úrnak kell elfoglalnia.

Nyugodtan meghalni – Aki az Urat szereti, nyugodtan fejezheti be utolsó feladatait itt a földön, és békében búcsúzhat el. Dávid búcsúja jó példa erre.

Isten megtartja a szavát – Az Úr megígérte Dávidnak, hogy Saul után ő lesz majd a király. Salamon pedig még Dávid életében követte őt a trónon.

Saját hiba – Ez a kifejezés: „szálljon kiontott vérük a fejére”, amit Salamon Jóábról mond, elég mély tartalommal bír: a saját hibád, ha megbüntetnek. Adónijjá, Ebjátár, Jóáb és Simei büntetései igazságosak voltak. Csak Dávid, és később Salamon béketűrése miatt maradtak sokáig büntetlenül. Bírók – és gyakran ügyvédek is – arra hivatkoznak, hogy a körülmények vagy valaki más a hibás. Vagy hogy a vádlott a bűncselekmény időpontjában beszámíthatatlan volt. Lehetnek bűncselekményt elősegítő körülmények. De az ember mindig felelős a tetteiért! Egyszer majd minden embernek el kell számolnia azzal, amit tett és amit mondott. Jaj azoknak, akik úgy állnak majd Isten színe előtt, hogy nem mosták meg magukat Krisztus vérében!
A gyerekek szintén gyakran próbálják úgy megúszni a büntetésüket, hogy a körülményekre vagy egymásra mutogatnak.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

• A hatalomvágy, mint a politika, történelem egyik fő mozgatója. Államcsínyek, hatalom-átvételi kísérletek példái a történelemben. (***)
• Igazságszolgáltatás régen és ma. Az ítélethozatal módja, körülményei és feltételei. Kegyelemgyakorlás, végrehajtás. (***)
• Szent István uralomra jutása, és uralkodói intézkedései. Közös vonások Salamonnal. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Részletek megismerése, olvasása Szent István: Intelmek c munkájából. (***)
• Egy mai édesapa intelmei, tanácsai serdülő gyermekének. Dramatizált helyzetek. Levélírás. (***)
• Dávid jellemzése ifjú, érett felnőtt és idős korában. Jellemző zsoltárversek keresése. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

• Jellemzés karakterábrázolással: az ifjú, a felnőtt és az idős Dávid. (Portré vagy teljes alak, a gyerekek választása alapján.) (***)

Vázlat:

1. történet:

az öreg Dávid – Abiság
Adónijjá a trónkövetelő
Jóáb – Ebjátár
Rógel-forrás melletti ünneplés
Nátán – Cádók – Benájá
Betsabé
Salamon az utód
Gihón forrás
olajosszaru – felkenetés
Adónijjá menekülése
az oltár szarvai

2. történet:

Dávid
– gyűlés
– templomépítés
– intelmek Salamonnak
Cádók
Jóáb – Barzillaj – Simei
Dávid 70 évet élt

3. történet:

Adónijjá – Abiság
Betsabé – Salamon
Benájá
– Adónijjá
– Jóáb
– Simei
Ebjátárt száműzték
Cádók a főpap

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/123-125. Adónijjá királyságra tör; Salamon király lesz; Dávid utolsó intelmei; Parancs a templom építésére; Salamon megbünteti Adónijját, Ebjátárt, Jóábot és Simeit – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 116.68 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

Üzenet – Téma:

* Saját bűnei fogják meg a bűnöst.
* A szülői szeretet feltétel nélküli: az ellene lázadót is elfogadja.

Előzmények:

Absolon fellázadt apja, Dávid ellen. Dávid elmenekült hűséges embereivel. Absolon Ahitófel tanácsa helyett Húsajét választotta. Ebben Isten vezetését láthatjuk.

1. történet:

Dávid megvizsgálta a hadinépet, amely Mahanaimban hozzá csatlakozott, és tiszteket állított az élükre: ezredeseket és századosokat. Ez meglehetősen nagy seregre utal. A sereget három részre osztotta: egy harmadát Jóábra bízta, egy harmadát Abisajra, Jóáb testvérére, egy haramadát pedig a gáti Ittajra.

Dávid közölte, hogy ő maga is részt akar venni a harcban. Erről azonban határozottan le­beszélték. Vezérei azt mondták: „Ha mi megfutamodunk is, velünk nem törődnek; sőt ha a sereg fele meghal is, azzal sem törődnek. De te annyit érsz, mint tízezer magunkfajta ember. Jobb tehát, ha a városból segítesz bennünket.” Absolon az apját akarta megölni…!

Dávid alázatosan elfogadta a javaslatot.

Amikor a sereg Mahanaim kapuján kivonult, Dávid a kapu mellé állt, és hagyta, hogy ezredei és századai elvonuljanak mellette.

A király mindenki füle hallatára kérte Jóábot, Abisajt és Ittajt: „Bánjatok kíméletesen azzal a fiúval, Absolonnal!”

A harc a két sereg közt fellángolt. Dávid katonái olyan bátran harcoltak, hogy Absolon – itt Izráel – seregét az efraimi erdőben* megverték. Absolon seregéből húszezer ember esett el. Az erdő több áldozatot követelt, mint a kard. Lehet, hogy azért, mert áthatolhatatlan volt, talán vadállatok éltek ott.

Absolonra is az erdőben bukkantak rá Dávid emberei, miközben egy öszvéren nyargalt. Öszvére egy tölgyfa mélyen lehajló ágai alatt futott. Azok túl alacsonyan voltak, hogy el lehessen menni alattuk, így Absolon dús hajánál fogva fennakadt az ágakon. Az öszvér kiszaladt alóla, és Absolon ott függött védtelenül.

Egy katona látta ezt, és jelentette Jóábnak. Jóáb megkérdezte: „Miért nem ölted meg? Tíz ezüstöt, meg egy övet adtam volna neked” (Tehát jutalmat…)

De az ember így felelt: „Ha ezer ezüst ütné is a markomat, akkor sem emelnék kezet a király fiára. Hiszen fülünk hallatára parancsolta meg a király neked, Abisajnak meg Ittajnak, hogy vigyázzatok arra a fiúra, Absolonra! Ha orvul törtem volna az életére, akkor te nem álltál volna mellém, hiszen a király előtt semmi sem marad titokban.”

Jóáb, mivel tudta, hogy az ember igazat mondott, durván válaszolt: „Mit vesztegetem veled az időt?” Odament Absolonhoz, aki még élt a faágakon függve. Fogott három dárdát, és beledöfte Absolon szívébe. Ez gyilkosság volt! Minden háborúra érvényes, hogy ha az ellenség tehetetlen, nem ölik meg, hanem foglyul kell ejteni. Jóáb most bosszút állt Absolonon a felgyújtott árpájáért (lásd 2Sám 14,30).

Jóáb tíz embere állt körülötte, amikor ezt a gonosztettet végrehajtotta. Levágták Absolont a fáról. Jóáb megfújta a kürtöt, mire Dávid katonái abbahagyták az üldözést. Minden izráeli, aki Absolonért harcolt, hazamenekült.

Absolont beledobták az erdőben egy gödörbe. Köveket szórtak rá, így egy nagy kőrakás keletkezett. Ami egészen más volt, mint az az emlékoszlop, amelyet Absolon a Király-völgyben állított magának. Azt azért állította, mivel nem volt fia, aki fenntartotta volna neve emlékét (vö. 2Sám 14,27; ahol azt olvassuk, hogy Absolonnak három fia és egy lánya volt; lásd még a 118. lecke „Három fiú” c. jegyzetét). Az em­lékoszlopot az izráeliek „Absolon emlékoszlopának” nevezték.

Ahimaac, Cádók fia ott volt Jóáb mellett, amikor a harcot abbahagyták. Kérte, hadd vigye ő az örömhírt Dávidnak, hogy az Úr igazságot szolgáltatott neki ellenségeivel szemben. Jóáb nem akarta megengedni. Ez az óvatos ifjú nem fogja elmondani Dávidnak, mi történt Absolonnal; Jóáb pedig azt akarta, hogy Dávid azonnal megtudja.

„Ne légy te ma hírvivő, majd máskor vihetsz örömhírt. Ma nem örömhírt vinnél, hiszen meghalt a király fia!” Egy etióp embert küldött Jóáb, aki a seregben szolgált. Ahimaac azonban makacsul kitartott: „Bármi történjék is, elfutok én is az etióp után!” Talán Dávidot akarta megkímélni.

„Hát fuss!” – egyezett bele végül Jóáb.

A Mahanaimba vezető úton Ahimaac megelőzte az etiópot.

Dávid izgatottan várakozva ült a két kapu között (a kapuépület külső és belső kapuja között?). A kapu tetején álló őr látta, hogy valaki futva érkezik. Jelentette a királynak.

„Ha egyedül van, örömhírt hoz” – mondta Dávid.

Mikor a másik hírnök érkezését is jelentették, a király még mindig gyanútlan volt.

Ahimaac ért oda elsőnek, s azt kiáltotta a királynak: „Békesség!” Majd leborulva így szólt: „Áldott az Úr, a te Istened! Kezedbe adta azokat az embereket, akik kezet emeltek az én u­ramra, királyomra.”

A győzelem nem jelentett semmit Dávidnak; csupán csak azt kérdezte: „Épségben van-e Absolon fiam?”

Ahimaac nem merte megmondani a királynak az igazat. Így felelt: „Láttam egy nagy tömeget, de Jóáb elküldte a király egyik szolgáját meg a te szolgádat is, ezért nem tudom, mi történt.”

A király azt mondta, hogy Ahimaac álljon félre.

Akkor ért oda az etiópiai: „Jó hírt küldenek, uram, királyom! Igazságot szolgáltatott ma neked az Úr mindazokkal szemben, akik fölkeltek ellened.”

„Épségben van-e Absolon fiam?” – kérdezte Dávid

„Úgy járjanak az én uram, királyom ellenségei, és mindazok, akik a vesztedre törnek, mint az a fiú!” – hangzott a válasz.

A király nagyon megrendült, mikor megértette e szavakból, hogy Absolon halott. Sírva ment föl a kapu fölött lévő helyiségbe, és így panaszkodott: „Fiam, Absolon! Fiam, fiam, Absolon! Bárcsak én haltam volna meg helyetted, fiam, fiam, Absolon!”

2. történet:

Jóáb meghallotta, hogy a király gyászolja Absolont. A nép is hallotta. A győzelem fölötti minden öröm gyászra fordult, a király, akiért olyan bátran harcoltak, nem lehetett velük. A hadinép úgy lopakodott be a városba, mint ahogy a szégyent vallott hadinép szokott.

A király betakarta az arcát, és nem tett mást, mint hangosan jajgatott: „Fiam, Absolon, fiam, fiam, Absolon!

Akkor Jóáb odament a királyhoz, és komolyan figyelmeztette: „Megszégyenítetted ma minden szolgádat, akik pedig megmentették az életedet, fiaidnak és leányaidnak az életét, feleségeidnek, és másodrangú feleségeidnek az életét. Hiszen azokat szereted, akik gyűlölnek, és azokat gyűlölöd, akik szeretnek. …Most már kelj föl, menj ki, és beszélj szolgáidhoz szívhez szólóan, mert az Úrra esküszöm, hogy ha nem jössz ki, éjjelre már egy ember sem marad melletted!”

Dávid hallgatott az okos tanácsra. Fölkelt, és leült a kapuban. A hadinép eléje járult, és ő fogadta hódolatukat. Ezzel Jóáb, aki a király szomorúságát okozta, megmentette a helyzetet.

A megmaradt izráeliek közben hazaérkeztek. Szégyellték magukat, hogy Absolon rávette őket a hűtlenségre. Civakodás támad köztük: „A király mentett meg bennünket ellenségeink kezéből. Ő szabadított meg bennünket a filiszteusok kezéből is, és most el kellett menekülnie az országból Absolon miatt. De Absolon, akit mi fölkentünk, meghalt a harcban. Miért kés­lekedtek tehát visszahozni a királyt?”

Dávid megtudta, mit beszélnek egymás között. Megparancsolta Cádók és Ebjátár papoknak, hogy mondják azt Júda véneinek: „Miért akartok utolsók lenni a király hazahozásában? Eljutott ugyanis a király udvarába annak a híre, amiről egész Izráel beszélt. Ti az én testvéreim vagytok, az én húsom és vérem. Miért akartok utolsók lenni a király visszahozásában?”

Amászához, Absolon hadseregparancsnokához is elküldte a papokat, hogy azt mondják neki a király nevében: „Te az én húsom és vérem vagy. Úgy segítsen meg engem az Isten most és ezután is, hogy te leszel Jóáb helyett a hadseregparancsnokom egész életedben.” Ezzel büntette meg Dávid Jóábot, mivel a király parancsa ellenére saját kezével ölte meg Absolont. A nép így láthatta, hogy nem akar bosszút állni ellenségein.

Júda férfiai most kivétel nélkül Dávidot választották. Követeket küldtek hozzá, jöjjön el Mahanaimból, és térjen vissza Jeruzsálembe.

Amikor a Jordán gázlójához érkezett, Dávidot Júda képviselői várták, hogy segítsenek neki átkelni a folyón. A benjámini Simei is elment a király elé Bahúrimból, ezer benjámini férfival, továbbá Cibá, Saul házának szolgája tizenöt fiával és húsz szolgájával együtt. Simei alázatosan várta a parton a királyt. Amikor Dávid átkelt a folyón, Simei leborult előtte, és így könyörgött: „Ne rója fel bűnül az én uram, és ne emlékezz arra, hogy milyen bűnt követett el szolgád akkor, amikor eltávozott az én uram, királyom Jeruzsálemből. Ne vegye azt szívére a király! Tudja a te szolgád, hogy vétkezett, de látod, én jöttem ma elsőnek József házából*, hogy elébe menjek az én uramnak, királyomnak!”

Abisaj, Cérújá fia emlékezett nagyon jól, hogyan szidalmazta Simei a királyt. Azt kérdezte Dávidtól: „Hát nem kell Simeinek meghalnia azért, hogy szidalmazta az Úr fölkentjét?”

Dávid haragosan fordult feléje: „Nem rám és nem rátok tartozik ez, Cérújá fiai! Még kísértésbe visztek ma engem! Miért kellene ma bárkinek is meghalnia Izráelben? Hiszen tudom én, hogy ma lettem ismét Izráel királya!” (Az új király megkegyelmez a bűnösöknek.)

Simeinek pedig ezt mondta a király: „Nem kell meghalnod!” (Simeit nem ölték meg Dávid uralkodása idején. Dávid azonban később fiának, Salamonnak erre parancsot adott; lásd 1Kir 2,8–9).

Mefibóset, Saul unokája és Jónátán fia is megjelent a király előtt. Egész idő alatt, amíg Dávid távol volt, gyászolt: nem gondozta a lábát és a szakállát, nem mosatta a ruháját.

Amikor Jeruzsálemben a király elé érkezett, az megkérdezte tőle: „Miért nem jöttél velem Mefibóset?”

Mefibóset így felelt: „Uram, királyom, megcsalt engem a szolgám. Mert én, a te szolgád ezt mondtam: Fölnyergeltetek egy szamarat, felülök rá, és úgy megyek a királlyal, mert béna a te szolgád. Ő (Cibá) azonban rágalmazta szolgádat az én uram, királyom előtt. De az én uram, királyom olyan, mint az Isten angyala. Tégy azért úgy, ahogyan jónak látod.”

Dávid eleget hallott. Megparancsolta: „Te és Cibá fogtok osztozkodni a mezőn!” Arra lehet gondolni, hogy valójában a régi helyzetet állította vissza Dávid (lásd 2Sám 9,10); a birtok Mefibóseté maradt, Cibá művelte azt, és bérletet fizetett érte.

Mefibóset nem törődött tovább a vagyonával, hanem azt mondta: „Akár az egészet is elveheti. Csakhogy az én uram, királyom békességben hazajött!” Mindent elvehettek Mefibósettől, ha a király mellett maradhat, annak közelében. (Milyen a viszonyunk a Király Jézussal? Az Ő közelségéért mi is mindent odaáldoznánk?)

Az idős gileádi Barzillaj is eljött Rógelimból a Jordánhoz. Első ajándéka után, melyet Mahanaimba vitt a királynak, Dávidot továbbra is eltartotta. Most jött, hogy elbúcsúzzék a királytól. Dávid nagyon hálás volt ennek a nyolcvanéves embernek a segítségéért, ezért meg akarta jutalmazni. „Jöjj át velem, és eltartalak Jeruzsálemben.”

De Barzillaj megköszönte a megtiszteltetést. Öregnek érezte magát ahhoz, hogy Jeruzsálemben élvezze a finom ételeket, és gyönyörködjék az énekesek és énekesnők hangjában. Inkább hazamenne, hogy ott haljon meg. Maga helyett egyik fiát, Kimhámot ajánlotta a király jóindulatába. A király szívélyes csókkal és áldással búcsúzott el Barzillajtól, aki visszatért Gileádba. Kimhám pedig elment a királlyal Jeruzsálembe. Dávid akkor még csak Júda és Benjámin királya volt. A többi nemzetség hivatalosan még nem hívta vissza királyának.

Jegyzetek:

Az efraimi erdő – Ez az erdő nem volt messze Mahanaimtól. A Jordán keleti oldalán Gileádban terült el, Gád nemzetségéé volt. Ezt a nevet valószínűleg arról a vereségtől kapta, melyet az efraimiek ott elszenvedtek, amikor Jefte ellen fellázadtak (lásd Bír 12,1–6).

József háza – Benjámin József édestestvére volt, mindketten Jákób és Ráhel fiai. Hogy Simei József házáról beszélt, azt jelenti, hogy ő Benjámin és József fiainak, Efraimnak és Manassénak nemzetségét egy egésznek tekintette.

Énekek:

Református énekeskönyv: 3:3–4; 42:4–7; 240:4–7; 270:8; 274:1–3; 276:1–3
Jertek, énekeljünk: 123; 142
Harangszó: 44:1.3; 49:1–2.7; 50:3–4
Dicsérjétek az Urat!: 62:3; 65; 69; 75; 93
Erőm és énekem az Úr: 82; 84:1; 105:1; 106

Megjegyzések:

Isten üdvterve győz: – Absolon lázadását ne tekintsük csupán egy fiú apja elleni lázadásának, hanem lássuk mögötte a Sátán kísérletét, hogy Isten üdvmunkáját megsemmisítse. Ha Absolon győz, az valószínűleg Dávid királyi házának végét jeleni. Absolonnak ugyanis nem volt fia, aki követte volna. Isten terve az volt, hogy a Sátán hatalmából a világot a Messiás által szabadítsa meg, aki Dávid király utódaként születik meg. Ha Absolon Dávidot és a testvéreit megöli, nem lehet többé szó Dávid utódjáról.

Dávid Istenbe vetett bizalma – Azt olvassuk, hogy Dávid Jeruzsálemből való távozásakor az Olajfák hegyén imádkozott. Elfogadhatjuk, hogy utána több bizalommal indult a jövő felé. Figyeljünk arra, hogy milyen alázatosan viselkedett vezéreivel szemben.

Dávid szülői szeretete – Amikor fiának, Absolonnak a biztonságáról volt szó, inkább apa volt, mint fejedelem. Ezt Jóáb rossz néven vette tőle. Nem is teljesítette Dávid kérését, hogy Absolont kíméljék meg.
Az igazi szülői szeretet gyöngéd. A Zsolt 103,13 szól az apai szeretetről, amelyet Isten azok iránti szeretetéhez hasonlít, akik Őt félik. Ez a szeretet természetesen vonatkozik az anyai szeretetre is.
Beszélgessünk a gyerekekkel erről a témáról. Ők a szüleik szeretetét legtöbb esetben magától értetődőnek tartják. Olyan elfajult fiú is, mint Absolon, megmaradt Dávid apai szívébe zárva. Amire szükség is van! Azok a szülők, akik gyermekeiket cserbenhagyják, ha azok rossz útra térnek, nem mutatnak túl nagy szülői szeretetet. Kényelemszeretet és önzés gyakran hasonlíthat szülői szeretetre, de nem az. Az a szülő, aki sokat megenged, és nem büntet, ha szükséges, nem törődik eléggé a gyermek érdekével, és valójában nem mutat szülői szeretetet. Gondoljunk itt Dávid Absolonnal és Amnónnal szembeni gyenge viselkedésére. Gondoljunk Éli gyenge nevelésére.

Szomorúság egy gyermek elvesztése miatt – Dávid, mint minden szülő, akinek el kellett veszteni a gyermekét, vigasztalan volt. Azt kívánta, hogy inkább ő halt volna meg Absolon helyett. Dávidnak nem kellett félnie a haláltól. Hit által tudta, hogy halála átmenet ebből a földi életből az Istennel levő örök életbe. Absolonról, sajnos, nem lehetett ezt mondani. Szülők, akiknek el kellett veszteniük a gyermeküket, gyakran egy ideig elérhetetlenek a körülöttük élők számára. Ez történt Dáviddal is. Megfeledkezett kötelességéről, mint király, ráadásul katonáiról is, akik oly bátran harcoltak érte.
Dávidnak már előbb el kellett válnia egy gyermekétől, Betsabé első fiacskájától. Majd Amnóntól. Azt is feltételezhetjük, hogy második fia, Kileáb, már Amnón előtt meghalt. Hogy Dávid vádolta-e magát Amnón haláláért, nem tudjuk. Először Nátán mondta meg neki, hogy nem távozik el soha a fegyver a házától.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályűnöki) / Történelem

• Kapcsolatok a családban: gyermekek szülők iránti, szülők gyermek iránti szeretete, megbecsülése. (**) Kamaszkori tünetek: dac, lázongás, „szeressetek így is engem”. (***)
• Lázadások, felkelések a történelem során, melyek többnyire bukáshoz vezettek. A lázadás, felforgatás, és a szabadságharc, felszabadító harc közötti különbség. A lázadás mai formája: a terrorizmus. (***)
• Gyász a családban: A szülők fájdalma gyermekük elvesztése miatt. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Nyelvi motiváció történetmondás előtt: hátasállatokra vonatkozó találós kérdések. (**)
• Rövid hír megfogalmazása szóban vagy írásban a bibliai történet alapján. (** ***)
• A gyermeki tiszteletadás példája Oszejeva: A fiúk c. elbeszélésében. (**)
• Kamaszindulatok és a békülés gesztusai Takács Zsuzsa: Tegnap c. versében, és Miklya Luzsányi Mónika: Titkoskönyv c. ifjúsági regényében. (***)
• Valós vagy kitalált kamasztörténet megfogalmazása meg-nem-értés/megértés témájában. (***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• Térmakett készítése papírból a bibliai történethez: színezés, nyírás, hajtogatás, illesztés, ragasztás. (**)

Vázlat:

1. történet
Mahanaim
Dávid
hadseregparancsnokok:
Jóáb – Abisaj – Ittaj

Absolon
hadseregparancsnok: Amászá

„Bánjatok kíméletesen Absolonnal.”
öszvér – tölgyfa – hosszú haj
Absolon fönnakad
Jóáb
Absolon meghal

hírnökök:
Ahimaac – etióp ember

2. történet

Jóáb
Dávid
– köszönet a katonáknak
– „Fiam, fiam, Absolon!”

átkelés a Jordánon
júdabeliek
Simei
Cibá – Mefibóset
Barzillaj

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/120. Absolon veresége és halála; Dávid visszatér – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 199.32 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

Üzenet – Téma:

* A vágykielégítés nem azonos a szerelem­mel.
* Az elkövetett bűn következményeivel szá­molni kell.

Előzmények:

Dávid vétkezett Betsabéval, s az asszony gyermeket várt. Dávid közreműködésével elesett Betsabé férje, Úriás, Rabba ostrománál. A gyermek születése után Nátán Dávidhoz ment, megintette, és bejelentette az ítéletet: „Nem távozik el soha a fegyver a te házadtól.” Dávid elismerte bűnét, amivel helyreállt Istennel való kapcsolata. Betsabé Dávid felesége lett, és megszülte második gyermekét, Salamont.

Történet:

Dávid legidősebb fia Amnón volt. Édesanyja a Jezréelből való Ahinóam (lásd 2Sám 3,2). Absolon a harmadik fia volt Dávidnak. Édesanyja Maaká, Gesúr* királyának, Talmajnak a leánya. Absolonnak volt egy húga, Támár, egy nagyon csinos leány.

Az idősebb hercegek a saját házukban laktak.

Amnón szerelmes lett féltestvérébe, Támárba. Úgy megkívánta őt, hogy belebetegedett. Ez feltűnt Amnón barátjának*, Jónádábnak, aki Dávid testvérének, Simeának volt a fia. Jónádáb agyafúrt ember lévén mindenben tudott tanácsot adni. Amnón úgy döntött, hogy elmondja neki betegsége okát: „Támárba, Absolon öcsém húgába vagyok szerelmes.”

Jónádáb gonosz tervet eszelt ki: „Feküdj ágyba, és tettesd magad betegnek! Ha eljön apád, hogy meglátogasson, ezt mondd neki: Hadd jöjjön ide Támár húgom, hogy valami ételt készítsen a számomra. Ha ő ad nekem enni, biztosan jobban érzem magam.”

Úgy történt, ahogy Jónádáb tanácsolta. Amnón a betegágyból kérte apját: „Hadd jöjjön ide Támár húgom, és süssön nekem pár süteményt*, hogy az ő kezéből ehessem!”

Dávid beleegyezett, és üzent a palotába Támárnak, aki el is ment Amnón házába. Amíg gyúrta a tésztát, kiszaggatta a süteményeket, Amnón figyelte a mozdulatait. Támár, talán anélkül, hogy tudta volna, nagyon csábító lehetett Amnón számára. Amikor a süteményekkel megkínálta a bátyját, az nem akart enni. Megparancsolta a személyzetnek, hogy menjenek ki. Majd azt mondta Támárnak, vigye a süteményeket a hálószobájába.

Támár ezt is megtette, de Amnón megragadta őt, és kényszerítette, hogy vele háljon. Támár könyörgött, ne kövessen el rajta erőszakot. Ha nagyon kívánja, kérje meg őt a királytól, aki biztosan beleegyezését* fogja adni.

Amnón azonban nem hallgatott a kérésre. Erősebb volt Támárnál, és erőszakot* követett el rajta. Utána viszont meggyűlölte őt. Gyűlölete nagyobb volt, mint Támár iránti szerelme. (Itt látjuk a különbséget a szerelem és a kéjvágy között.) Elküldte magától.

Támár megpróbálta visszatartani: „Ez még nagyobb gonoszság lenne annál, mint amit rajtam elkövettél.” Ha nála maradhatna, és Amnón utólag apjuk beleegyezését kérné a vele való házasságkötésre, jövője és neve becsülete megmaradna. Hisz ezzel kitaszított lett, nincs már jövő a számára.

Amnón most sem hallgatott rá. Hívta a szolgáját, és kidobatta Támárt a házból. Mintha ő követett volna el becstelenséget.

Támáron szép ruha volt, amilyet a király szűz leányai viseltek. Odakinn megszaggatta azt, hamut hintett a fejére, kezét a fejére kulcsolta gyásza jeléül. Sírva ment el.

Absolon meghallotta, mi történt a húgával. „Amnón bátyád volt veled?” – kérdezte. – „Légy csendben most húgom, mert a testvéred ő! Ne vedd a szívedre ezt a dolgot!” Így próbálta őt megvigasztalni.

Támár nem ment vissza a palotába, magányosan és megbecstelenítve* bátyja, Absolon házában maradt.

Amikor Dávid fülébe jutott, hogy mit tett Amnón a húgával, nagyon megharagudott. Arról viszont nem olvasunk, hogy Amnón ellen bármit is tett volna. Amivel mégiscsak igazolta a bűnt.

Absolon nem felejtette el, amit Amnón a húgával tett. Bár nem mutatta, bosszút forralt. Két év múlva eljött az alkalom.

Absolon a juhait nyíratta* az Efraimhoz tartozó Baal-Hácórban („Baal faluja”). Megkérte Dávidot, hogy az udvartartásával, köztük a hercegekkel, jöjjenek el az ünnepségre. Ez ravasz gondolat volt, mert így nem tette magát gyanússá.

Dávid elhárította a meghívást, nem akarta a fiát megterhelni. Absolon kérte, hogy legalább Amnón mehessen vele.

Dávid nem fogott gyanút. Azt viszont tudta, hogy Támár ügye még ott van Absolon és Amnón között.

„Miért menjen el veled?” – kérdezte, és nem adta azonnal a beleegyezését.

De Absolon unszolta. Végül Dávid elengedte Amnónt – védelmében a többi fiával együtt – a juhnyírási ünnepségre.

Absolon a szolgáinak a következő parancsot adta: „Amikor Amnón jókedvű lesz a bortól, ezt mondom nektek: Vágjátok le Amnónt! Ti pedig öljétek meg, ne féljetek, hiszen én adom nektek a parancsot! (Magára vállalta a felelősséget.) Legyetek erősek és bátrak!”

Úgy történt, ahogy megbeszélték. Absolon szolgái rátámadtak Amnónra, és megölték őt. Így lett Absolon testvérének a gyilkosa. Amikor a többi királyfi ezt látta, öszvéreiken elmenekültek, mivel féltek, hogy őket is megölik.

Dávid palotájába az a hír jutott el, hogy Absolon a királyfikat mind megölte. Dávid ezt elhitte, meghasogatta a ruháit, és a földre feküdt. Szolgái követték a példáját. Egy valaki volt, aki megőrizte hidegvérét. Az agyafúrt Jónádáb, Amnón barátja. Azt mondta Dávidnak: „Ne gondold királyom, hogy az összes fiadat megölték. Attól a naptól fogva, amikor Amnón erőszakot követett el Támáron, Absolon föltette magában, hogy megöli őt. Tehát ne gondold, hogy minden fiad halott, mert csak Amnón halt meg.”

Az őr a város faláról látta, hogy nagy csoport férfi közeledik vágtatva a hegyoldalon. Jónádáb amint ezt meghallotta, jelentette a királynak: „Ott jönnek a királyfiak!” Alighogy kimondta, a királyfiak már meg is érkeztek. Szomorúan sírtak.

Dávid sokáig gyászolta Amnónt, legidősebb fiát. Minden bizonnyal nagyon szerette őt, ezért nem büntette meg Támár ellen elkövetett gonosztette után. Pedig az az apa, aki szereti a fiát, megdorgálja (Péld 3,12 és 13,24).

Közben Absolon nagyapjához, Gesúr királyához menekült. Ott maradt három évig. Akkor Dávid vágyakozni kezdett Absolon után.

Amnón és Absolon megbánásáról nincs szó. Apjuk Úr iránti bizalmát és szeretetét nem bocsátották be a szívükbe.

Kiegészítés:

2Sám 14,1–27: Jóáb észrevette, hogy Dávid kívánkozik Absolon után. Egy tekóai* bölcs asszony segítségével, aki a királyhoz ment egy hasonló gonosztett elbeszélésével, rá tudta bírni Dávidot, hogy engedje vissza Absolont Jeruzsálembe. Dávid megparancsolta Jóábnak, hogy hozza vissza Absolont Gesúrból.

Mégsem akarta Absolont látni. Távol kellett tőle maradnia.

Nem volt egész Izráelben olyan szép ember, mint Absolon. Különösen hosszú haja tűnt fel. Amikor minden esztendő végén lenyíratta a haját, a levágott haj kétszáz sekel volt, ami körölbelül 200 x 16,37 gramm =3,274 kg.

Absolonnak három fia* született és egy leánya, név szerint Támár. Ez a leány is nagyon szép volt.

Jegyzetek:

Gesúr – Gileád északi határánál fekvő vidék.

Barát – Nem éppen a barátság jele, ha valaki gonosztettre bír rá valakit.

Sütemények – A héber „lebiba” szó a „lebáb”-ra = szívre emlékeztet; tehát „szívsütemé-nyek” vagy „szeretetsütemények”.

Engedély a házasságra – Lehet, hogy abban az időben nem voltak olyan szigorú törvények a családon belüli házasságot illetően. Dávidnak talán nem jelentett volna problémát, hogy megengedje ezt a házasságot. A 3Móz 18,9.11 és a 3Móz 20,17 határozottan tiltja, halálos büntetés terhe mellett, hogy egy férfinak szexuális viszonya legyen a nővérével. Figyeljünk arra, hogy Ábrahám a féltestvérét vette feleségül; egészséges gyermekük született, Izsák. Lót leányai, kétségtelenül bűnösen, fiakat szültek apjuktól. Sok országban csak hatósági engedéllyel lehet unokatestvéreknek házasságot kötni. Ez egészségügyi szempontból érthető, mert torz, beteg gyermekeik születhetnek különben.

Erőszak – A mózesi törvények szerint, ha egy férfi erőszakot követett el egy szűz lányon, feleségül kellett vennie. Nem küldhette el becstelenül (5Mózes 22,28–29).

Magányosan és megbecstelenítve – Izráelben szégyen volt, ha egy leány már nem volt szűz. Soha nem mehetett férjhez.
A muszlimoknál még mindig így van. Hazánkban is így volt évszázadokon keresztül, s még vannak, akik fontosnak tartják, hogy szüzek maradjanak a házasságkötésig, ami egyezik Isten akaratával.

Juhnyírás – A juhnyírás ünnep volt Izráelben. Gondoljunk csak Nábál juhnyírási ünnepségére (1Sám 25; 105. lecke).

Tekóa – Kisváros kb. 16 kilométerre Jeruzsálemtől délre, Ámósz próféta onnan jött.

Három fiú – A 2Sám 18,18-ban azt olvassuk, hogy Absolon egy emlékoszlopot állított fel magának, mert azt mondta: „Nincs fiam, aki fenntartaná nevem emlékét.” Arra lehet gondolni, hogy fiai akkor már meghaltak.

Énekek:

Református énekeskönyv: 25:3; 51:7; 119:4–5; 220:1–7; 226:1
Jertek, énekeljünk: 97; 98
Dicsérjétek az Urat!: 60:1; 65:1; 66:1; 154:2; 161
Erőm és énekem az Úr: 35:1; 38; 81:1

Megjegyzések:

Vérfertőzés bűne – Egyre többet hallunk és olvasunk a vérfertőzés bűnéről (keveredve a pedofíliával): nemi érintkezés ugyanabból a családból, vagy közeli rokonságból való kiskorúakkal. Nem egyszerű erről beszélgetni, de a történetben történtek bevezetéséül lehet a serdülőknek óvatosan beszélni róla. Szükséges figyelmeztetni a gyerekeket erre a bűnre. Óvatosan kell azonban bánni a témával, mert a gyerekeknek nem szabad a családtagok minden közeledésében a vérfertőzés egy formáját látni. Talán a legjobb elmondani, hogy a családban egymással tisztelettel kell bánni, s nem szabad a másikat simogatni és ölelgetni, ha az nem akarja. Ehhez tartozik egész biztosan az egymással való viszony tisztasága is.

Támár nagyon szép leány volt – Csinos leányok és asszonyok, de fiúk és férfiak is gyakran akaratlanul okot adnak kellemetlen tolakodásra. A szépség Isten adománya, amelyért hálásnak kell lenni. Azonban a „szépség” soha ne vonja magára túlságosan a figyelmet, hanem őrizzék meg annak a férfinak vagy nőnek, akit szeretnek, vagy remélhetőleg szeretni fognak.
Az előző leckében beszéltünk a csábításról. Mutassunk rá ismét, hogy helytelen ilyen viselkedésre okot adni. Nem olvasunk arról, hogy Támár okot adott volna Amnón gonosztettére.

„Nem távozik el soha a fegyver a te házadtól” – Dávid bűnét Betsabéval, és tervét, hogy Úriást megölesse, az Úr (Nátán által) megtorolta. Valóban, a kard nem is távozott el családjától. Dávid azt az embert, akiről Nátán azt mondta, hogy elvette a szegény egyetlen báránykáját, négyszeres jóvátételre ítélte. Dávidnak négy fiát kellett gyilkosság által elveszteni: Betsabé első fiát, Amnónt, Absolont és Adónijját. Minden bűn magával hordozza a büntetést. „Amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Gal 6,7).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályűnöki) / Biológia és egészségtan

• Szexuális erőszak, visszaélések (pedofília) a családon belül; kiskorúakkal; a gyengébb féllel szemben. (***)
• A szerelem, szexualitás helye az ember életében. Kamaszszerelem. (***)
• A vétek és következménye, amivel számolni kell. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Kreatív szövegalkotás: szerelmeslevél írása a bibliai szereplők nevében. (***)
• Részletek megismerése Miklya Luzsányi Mónika: Titkoskönyv c. ifjúsági regényéből. Téma: csábítás, erőszak – kiváltóokok és utógondozás. (***)
• Részletek megismerése Ágai Ágnes: Kamaszságok c. prózavers-kötetéből. Téma: a kamaszszerelem. (***)

Vázlat:

Amnón – Támár
Jónádáb tanácsa
erőszak – gyűlölet
Dávid hallgat

Absolon
– bosszút forral
– megöleti Amnónt
– menekül (Talmaj)

Jóáb közbenjárása
Absolon hazatér

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/118. Amnón bűne és halála; Absolon menekül – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 87.79 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

Üzenet – Téma:

* Az ígéret kötelez.
* Isten országában értékesek a hátrányos helyzetben lévők.

Előzmények:

Dávid egész Izráel királya lett, és Jeruzsá­lemben uralkodott. A szövetség ládája egy sátor­ban volt a fővárosban, ahol Dávid palotát épít­tetett. Az Úr nem akarta, hogy templomot is építsen; azt majd utódja teheti meg. Ugyanakkor megígérte, hogy Dávid utódai közül származik a Messiás.

Bevezetés:

2Sám 8: Dávid harcokat vezetett, hogy megszilárdítsa országa helyzetét. Először a filiszteusokat verte meg, majd a móábiakat, akik az alattvalói lettek. Legyőzte a szíreket is. Észak Szíria egyik városának és tartományának, Hamátnak királya követséget küldött, hogy Dávid kegyét megnyerje. Edómot és Ammónt is megszállta, és adófizetőivé tette. Dávid gazdagsága ezzel óriásivá növekedett.

Rövid idő múlva Izráel elnyomott népből olyan nemzetté lett, amellyel Közép-Kelet népeinek számolnia kellett. Az Úr megsegítette Dávidot, és ő hálás volt ezért.

Tájékoztatásképpen: A hadsereg parancsnoka Jóáb volt; a főtanácsos Jósáfát; Cádók és Ebjátár (fő)papok; Benájá a testőrség, a kerétiek és pelétiek (katonák a filiszteusok országából) parancsnoka; Dávid fiai is papok voltak (az 1Krón 18,17 szerint a legelsők a király mellett).

Történet:

Bár Dávid háborúkkal volt elfoglalva, mégis talált időt arra, hogy egy régi ígéretre gondoljon.

Emlékezett a szövetségre, melyet Jónátánnal kötött (lásd 1Sám 20 és 23; 101. és 103. lecke). Jónátán akkor Dáviddal megígértette, hogy Dávid és az ő utódai közt mindig jó viszony lesz („Ne vond meg soha szeretetedet az én házam népétől akkor sem, amikor az Úr kiirtja Dávid valamennyi ellenségét a föld színéről”; 1Sám 20,15).

Erre a szövetségre gondolt Dávid, amikor az Úr megajándékozta ellenségei felett való győzelemmel. Tudni akarta, vajon életben van-e valaki Saul háza népéből, nehogy Jónátánnak tett ígéretét akaratlanul is megszegje. Nem volt sem gyűlölet, sem bosszúállás Dávid szívében; szeretettel és hűséggel gondolt Saulra, a neki okozott nyomorúság ellenére is.

Egy Cibá nevű embert vittek Dávid elé. Cibá annak idején Saul szolgálatában állt, jószágigazgató lehetett, mint József Potifárnál.

Cibá elmondta a királynak, hogy van Jónátánnak egy fia, Mefibóset*. Róla már tudjuk, hogy öt éves korában elejtette a dajkája, amikor az menekülni akart vele Saul és Jónátán halálhírét hallva. Valószínűleg Mefibóset mindkét bokája vagy lábszárcsontja eltört az eséskor, és nem tudott járni. Mindkét lába béna maradt (lásd 2Sám 4,4).

„Hol van?” kérdezte Dávid Cibától.

Cibá elmondta, hogy Mefibóset Mákirnál, Ammiél fiánál van, aki Lódebárban lakik. Lódebár Gileádban, tehát a Jordánon túl volt, Mahanaimtól nem messze.

Dávid azonnal elhozatta Mefibósetet Lódebárból („semmi”, tehát jelentéktelen kis falu). Hogy Jónátánnak a fia mozgássérült volt, Dávidnak nem számított. Ő a barátja fia, ezért becses volt számára, és tisztelni akarta.

Amikor Mefibóset megérkezett Dávidhoz, leborult előtte.

Dávid csak annyit mondott: „Mefibóset!”

„Itt van a te szolgád” – hangzott a válasz.

„Ne félj, hiszen én hűséggel tartozom neked apádért, Jónátánért, és visszaadom neked nagyapádnak, Saulnak minden földbirtokát, te pedig mindenkor az én asztalomnál étkezel*.”

Így tisztelte meg Mefibósetet, amit ő nehezen tudott felfogni. Hiszen gyakran megtörtént, hogy leszámoltak annak a fejedelemnek az utódaival, akit egy másik legyőzött. Mefibóset talán azt gondolta, amikor Lódebárból elhozták, hogy halál vár rá (vö. a 2Kir 10,11–17-tel: az izráeli Jéhú megölte Aháb utódait).

„Micsoda a te szolgád, hogy hozzám fordultál, aki olyan vagyok, mint a döglött kutya*?” – kérdezte Mefibóset csodálkozva. Dávid úgy rendelkezett, hogy Cibá művelje Mefibóset számára azokat a földeket, melyek Sauléi voltak (Gibeában és annak környékén). Cibának tizenöt fia volt és húsz szolgája, akik ebben segítették.

Mefibóset Jeruzsálemben maradt, és mint megbecsült vendég naponként a király asztalánál étkezett.

Mefibósetnek volt egy kisfia, Miká. Az 1Krón 8,34–40 felsorolja utódainak egy részét. Közülük százötvenet később úgy ismertek, mit kitűnő íjászokat.

Jegyzetek:

Mefibóset – Az 1Krón 8,34-ben Meribbaal a neve. Hasonlóan, mint Isbósetnek, akinek a neve a 33. versben Esbaal. Baal a szírek istene volt. „Bóset” annyit jelent, mint „szégyen”. Itt Baal „szégyenét” és az emberi „szégyent” kombinálták össze. Meribbaal vagy Mefibóset „a szégyen terjesztője”. Esbaal vagy Isbóset „a szégyen férfia”. Hogy mi volt ez a szégyen, nem világos.

Az én asztalomnál étkezel – Különleges megtiszteltetés volt, ha valaki a királlyal étkezhetett. Ezt látjuk még most is a fejedelmi díszebédeknél, melyeket külföldi államfőknek adnak.

Döglött kutya – Mefibóset itt ezt a negatív kifejezést valószínűleg két okból használta: Először azért, mert az előző király unokája volt, másodszor pedig azért, mert béna volt, s ezért fölösleges és értéktelen. A fogyatékosok nem számítottak, és csak koldulással tudták megszerezni élelmüket.

Énekek:

Református énekeskönyv: 41:1; 113:4; 146:3.5; 267:1–5; 270:1–4.6; 276:1.5
Jertek, énekeljünk: 145:1.3; 171; 173; 255
Harangszó: 17:1; 51:1–2; 52:1.4; 53:5.7; 54:2–3
Dicsérjétek az Urat!: 10; 13; 50:5–6; 53:1.4; 68; 100:1
Erőm és énekem az Úr: 29; 48:1; 114:2–3

Megjegyzések:

A kötelezettségnek eleget tenni – Egy szövetségben tett ígéret kötelez. Dávid emlékezett a Jónátánnal kötött szövetségre. Amikor erre jó alkalom adódott, teljesítette azt az ígéretét, hogy gondoskodik Jónátán utódairól.
A kötelezettségnek eleget tenni az együttélés egyik pillére.

A hátrányos helyzetűek megsegítése – A mozgássérült Mefibósetnek különleges segítségre volt szüksége. Dávid nem tette azt, ami gyakran megtörténik, hogy a fogyatékosokat nem tekintik teljes értékűnek.
Dávid itt előképe az Üdvözítőnek, aki a fogyatékosokért és betegekért is síkra szállt, fölkereste és meggyógyította őket.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályűnöki) / Biológia és egészségtan

• Az ígéret értéke attól függ, betartják-e. Ígéreteink; az ígéret megtartásának nehézségei és gyümölcsei. (** ***)
• A fogyatékosság fajtái, kialakulásának okai. A fogyatékosokkal való bánásmód régen és ma. (** ***)
• Túl a fogyatékosságon – Az óriás c. film segítségével. Filmnézés, vagy a film történetének elmesélése. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• A kis bice-bóca alakja és társaival való viszonya Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön c. regényében. (**)
• Elbeszélő fogalmazás írása a beteg barát segítése témában. (**)
• A béna harcfi alakja, befogadása Arany János: Családi kör c. versében. (***)
• A nyomorult segítséget kér, segítségre szorul téma mai párhuzama dramatikus játék vagy elbeszélő fogalmazás formájában. (***)

Technika

• Forgatható papírmakett készítése: színezés, nyírás, összeillesztés miltonkapoccsal. (**)

Testnevelés

• Egymást segítő játékos ügyességi és tornagyakorlatok, sorversenyek. (**)

Vázlat:

Dávid – Jónátánnak tett ígérete
Cibá – Saul szolgája
Mefibóset – Jónátán fia
– földbirtok
– hely a királyi asztalnál

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/116. Dávid gondoskodik Mefibósetről – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 163.54 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

Üzenet – Téma:

* Az Úr szigorú engedelmességet kíván.
* Ünnepelni az Urat örömöt jelent.

Előzmények:

Isbóset halála után Izráel vénei eljöttek, hogy megkérjék Dávidot, legyen az egész nép királya. Dávid elfoglalta Jeruzsálemet, és az ország fő­városává tette. Megerősítette a falakat, és a tíru-szi Hírám segítségével palotát épített.

1. történet:

A szövetség ládája körülbelül 75 évig Kirjat-Jeárimban volt Abinádábnál. Az ő fia, Eleázár őrizte (lásd 1Sám 7,1–2; 90. lecke). Azokban az években az emberek nem tartották szükségesnek, vagy nem volt alkalmuk, hogy a szövetség ládáját a szent hajlékban helyezzék el.

Most, hogy Dávid az egész nép királya lett, újraéledt az érdeklődés a Seregek Ura ládája és Isten iránt, aki az engesztelő fedélen levő kerúbokon ült. Dávid elhatározta, hogy Izráel Istenének a ládáját Jeruzsálembe viszi. Ezzel Jeruzsálemet mind a kormányzás, mind az istentisztelet középpontjává készült tenni.

A király tanácskozást tartott, majd összegyűjtötte Izráel egész ifjúságát, harmincezer embert (a behívható katonákat), hogy együtt hozzák el Isten ládáját Kirjat-Jeárimból. Dávid emlékeztette a gyűlést, hogy az izráeliták a szövetség ládájával Saul idejében nem törődtek. A gyűlés teljesen egyetértett Dáviddal, és határozatot hoztak. Követek járták be az országot, hogy mindenkit Jeruzsálembe hívjanak.

Jeruzsálemben sátrat készítettek, amelybe majd elhelyezik a szövetség ládáját (lásd 1Krón 15,1). Abban az időben Gibeónban volt a szent hajlék, de nem azt vitték Jeruzsálembe. Dávid nagy sereg emberrel elindult Jeruzsálemből a Kirjat-Jeárim mellett levő domb felé, amelyen Abinádáb lakott. Új szekeret készítettek, hogy azon hozzák el a szövetség ládáját.

Amikor Abinádáb házához megérkeztek, a ládát a szekérre helyezték. A menet elindult. Abinádáb két fia, Uzzá és Ahjó irányították a szekeret és az ökröket. Dávid és a nép táncolt citerák, lantok, dobok, csörgők és cintányérok kíséretével.

Nákón (az 1Krón 13,9-ben Kidón) szérűjénél az ökrök megbotlottak. Uzzá észrevette, hogy veszélyben a láda, ezért kinyújtotta a kezét, hogy megtartsa. Uzzá hirtelen holtan esett össze a láda mellett! A menet megállt, a zene elhallgatott. Az Úr haragja fellángolt Uzzá ellen, és lesújtott rá, mivel kinyújtotta kezét a szövetség ládája felé. Érthetetlen, hogy Dávid, vagy valaki a papok közül, akik ismerték az utasítást, hogyan kell szállítani a szövetség ládáját, nem gondoltak erre. A Mózesnek adott törvények szerint a szövetség ládáját a lévitáknak kellett rudakon vinni. A ládát nem volt szabad megérinteni (lásd 4Móz 4,15). Igaz, a filiszteus fejedelmek is új szekéren küldték vissza annak idején Izráelbe, de ők nem tudhatták, hogy tilos.

Dávidot mélyen lesújtotta, hogy az Úr olyan súlyosan összetörte Uzzát. Elnevezte azt a helyet Perec-Uzzának („Uzzá összetörése”). Félt az Úrtól, és már nem akarta, hogy Isten ládáját Jeruzsálembe vigyék. „Hogy jöhetne hozzám az Úr ládája?”

Dávid letetette a ládát egy lévita, Óbéd-Edóm* házában, majd visszatért Jeruzsálembe. Három hónapig maradt a láda Óbéd-Edóm házában. Az Úr ezért megáldotta őt és háza népét.

2. történet:

Három hónappal Uzzá halála után Dávid meghallotta, hogy az Úr megáldotta Óbéd-Edóm házát, mivel ott volt Isten ládája. Akkor újra elhatározta, hogy a ládát Jeruzsálembe viteti. Most már tudta, hogy csak a léviták vihetik a ládát, őket választotta ki az Úr erre a feladatra.

Összegyűjtötte Dávid egész Izráelt Jeruzsálembe, hogy a ládát ünnepi menetben hozzák. Most meghívták a papok és léviták vezetőit is. A király megértette, mekkora bűn volt, hogy nem a papokra és lévitákra bízta ezt korábban. Ezért kellett Uzzának meghalnia. Most meg kellett magukat szentelniük, és pontosan utasítás szerint vinni a ládát. A lévitákat megtanították, mit kell tenni.

Dávid megparancsolta a lévitáknak, hogy állítsanak össze egy énekkart és zenekart*. Ismerjük a karvezetők neveit: Ászáf, az énekes, aki sok zsoltárt szerzett, többek közt a Zsolt 73-at; Hémán, aki a Zsolt 88-at szerezte; Étán, aki a Zsolt 89-et költötte. Óbéd-Edóm is velük volt.

A menet nagy örömmel indult el Óbéd-Edóm házához.

A léviták kihozták a ládát, vállukra vett rudakon, ahogy Isten parancsára Mózes elrendelte. A diadalmenet bevonult Jeruzsálembe! Dávid „ugrálva táncolt” a láda előtt, királyi ruha helyett egyszerű gyolcs ruhában.

A nép énekelt, táncolt örömujjongással és kürtzengéssel.

Amikor a menet megérkezett Jeruzsálembe, kinyíltak a városkapuk (gondoljunk a Zsolt 24-re). Isten ládáját végig a város utcáin abba a sátorba vitték, amelyet Dávid állíttatott fel.

Olyan hálás volt Dávid, hogy az Úr a lévitákat ezúttal megsegítette, hogy hét bikát és hét kost áldozott hála- és békeáldozatul.

Jeruzsálem népe is részt vett az ünnepi örömben. Minden férfi és nő kapott egy kenyeret, egy nagy darab húst, és egy mazsolás kenyeret, hogy otthon ünnepi lakomát tartsanak. Mindenki hálásan ment haza, miután Dávid megáldotta őket.

Egy valaki nem örült. Míkal, Saul leánya, Dávid felesége. Látta a menetet elvonulni az ablak alatt. Felháborodott, amikor észrevette, hogy Dávid mint egy közönséges ember, gyolcs ruhában ugrándozik a láda előtt. Megvetette ezért. Így nem szabad egy királynak viselkedni, vélte Míkal, a királylány.

Amikor Dávid a palotához ment, hogy házát megáldja, Míkal, Saul leánya kiment eléje. Gúnyosan azt mondta: „Milyen dicső volt ma Izráel királya! Úgy mutogatta magát szolgáinak a szolgálói előtt, ahogyan csak féleszű ember szokta magát mutogatni!”

Dávid nyugodtan felelte: „Az Úr színe előtt jártam szent táncot, aki engem választott apád helyett és egész háza népe helyett, és engem rendelt az Úr népének, Izráelnek a fejedelmévé. Igen, az Úr színe előtt! És ha még ennél is jobban megalázkodom, és még alávalóbb leszek magam előtt, akkor is tisztelni fognak a szolgálók, akiket te emlegetsz.”

Egy kis mondatot tesz hozzá ehhez az Írás, ami Míkal szomorúságát tükrözi: „Ezért nem lett gyermeke Míkalnak, Saul leányának holta napjáig.” Így büntette meg őt az Úr kemény és büszke szíve miatt.

Dávid néhány lévitát rendelt arra, hogy a láda mellett szolgáljanak. Ászáf és Óbéd-Edóm is köztük volt.

Dávid egy zsoltárt költött, amelyet Ászáfnak és testvéreinek el kellett énekelni (az 1Krón 16,8–36-ban olvashatjuk). Gibeónban is ismét pontosan végezték a sátorban tartott istentiszteletet. Cádók főpap és testvérei naponta áldoztak reggel és este az égőáldozati oltáron (1Krón 16,39–40).

Jegyzetek:

Óbéd-Edóm – Lévita, Jedútún fia, aki benne volt a zenekarban, amikor házából a ládát Jeruzsálembe vitték, és egyike volt azoknak a lévitáknak, akik a láda mellett szolgáltak az új sátorban Jeruzsálemben (lásd 1Krón 15,18.21; 16,5.38; 26,4).
Gátinak nevezték. Valószínűleg Gat-Rimmónból származott, a Dán területén levő helységből, a Sórék patak közelében, ahol Corá, Sámson születési helye volt.
Óbéd-Edóm nemzetségét tisztelettel említették a léviták között. Hogy az Úr megáldotta őt, kitűnik abból, hogy sok leszármazottja volt, akik sok éven át a kapuőrzők és kincstárnokok fontos feladatát látták el a templomban. A 2Krón 25,24 említi, hogy Júda istentelen királya, Amacjá idejében Jóás, Izráel királya elrabolta a templomból a templomi kincseket, amelyek „Óbéd-Edómnál” voltak. Ez azt jelenti, hogy Óbéd-Edóm leszármazottai fogalommá lettek, mint a templom kincstárnokai.

Énekkarok és zenekarok – Sokféle hangszerről van itt szó: citerák, lantok, dobok, csörgők és cintányérok. Két hangnemben énekeltek és játszottak: magas hangon, és nyolc hanggal lejjebb. Mutassunk rá példát!

Énekek:

Református énekeskönyv: 24:1–5; 81:1–3; 84:1; 92:1–3.7; 105:1–2; 132:1–3.9; 134:1–3; 149:1–2; 162; 163; 264; 378:1; 450
Jertek, énekeljünk: 3:1; 65:1; 67; 68; 81; 89; 182
Harangszó: 14:1; 41; 52; 55
Dicsérjétek az Urat!: 28; 31:1–4; 35; 37; 40; 47; 53; 149:1–3
Erőm és énekem az Úr: 28; 36:1; 39:1; 46; 102; 123; 124

Megjegyzések:

Isten parancsának a megtartása – Könnyen kimondjuk, hogy ha a cél jó, Isten szemet huny valami felett („A cél szentesíti az eszközt”). Uzzá halála példázza, hogy nem így van. Az biztos, hogy Dávid és a nép célja jó volt. Az Úr megmutatta ezt azzal, hogy Óbéd-Edómot megáldotta. De a ládát a lévitáknak kellett volna vinni.
Vegyük komolyan, amit Isten az Ő igéjében mond. Ő maga is mindent komolyan vesz!

Isten parancsainak megismerése – Ha valami újba fogunk, vagy bármilyen kérdésben tanácstalanok vagyunk, jól tesszük, ha előbb megkérdezzük, Isten mit szól hozzá. Mit mond róla a Biblia. Ami nem mindig könnyű, de a Tízparancsolat rámutat a fődolgokra. Nekünk már nem kell a szertartásos törvényeket megtartani. A törvényt is betöltötte Krisztus, de a törvény attól még érvényben van, és „nevelőnk Krisztusig” (Gal 3,24–25).

Jól ismerni a szentet – Uzzá a szövetség ládája mellett nőtt fel; amiért olyan jól ismerte a szentet, azért nyúlt hozzá. Lehet, hogy mi is a szent, Isten igéje közelében növünk fel. Gondoljunk mindig arra, hogy az nem csupán egy könyv, hanem Isten igéje. Legyünk iránta tisztelettel!

Ünnepelni – Dávid és a nép megmutatta, hogy lehet és szabad ünnepelni. Erre az Úr tisztelete indította őket. Milyen szép örömmel ünnepelni, hogy mit jelent nekünk az Úr! Ha csupán azért ünnepelünk, mert az nekünk és másoknak tetszik, vagy vonzó, akkor helytelenül cselekszünk. „Az ünnep akkor kezdődik igazán, ha a lelkipásztor hazament” – mondta valaki egy lakodalomban. Jellemző! „Az ünnep akkor lesz igazi, ha Isten iránti tiszteletből és hálából ünnepelünk” – Ez a helyes gondolkodásmód.

Nem venni részt az Istenben található örömben – Míkal gúnyolta Dávidot. Valójában Istent gúnyolta, aki előtt Dávid táncolt. Mint királynő, Míkal azt szerette volna, hogy Dávid királyi ruhában ünnepélyesen kísérje a ládát, s így a nép tiszteletének és figyelmének nagy részét magára vonja. Ebből a tiszteletből Míkal is részesedett volna. Dávid azonban tudta, az egyetlen mód, hogy Istennek adja a dicsőséget, ha egyszerű emberként elvegyül a többiek közt. Becsvágyó magatartása miatt Míkal nem vette észre az Istenben található dicsőséget.
Nagyon szomorú, ha emberek távol tartják magukat attól az örömtől, amely Isten dicsőségére történik. Nem vesznek részt abban, s emiatt a legszegényebb emberek a Földön.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Mikor és hogyan ünnepelünk? Milyen hangulat, milyen zene kapcsolódik a jó ünnephez? (** ***)
• Öröm és alázat – ünnepeink, ünneplésünk fontos elemei. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Az elbizakodott, gőgös királylány alakja a Rigócsőr királyfi c. Grimm mesében. Párhuzam Míkal magatartásával. (**)

Ének-zene / Tánc és dráma

• Ünnepi énekek éneklése ritmus- és hangszerkísérettel; ünnepi zene hallgatása. (** ***)
• A Már tapsoljunk című népdal hangvételű 19. századi diákének éneklése ritmus- és egyéb hangszeres kísérettel, mozgással. (**)
• A Jertek, dícsérjük együtt című héber eredetű ünnepi ének éneklése hangszerkísérettel, mozgásos, táncos elemekkel. (***)
• Hangszerek és hangszercsaládok. Hangszerek a Bibliában: ütő- és rázós hangszerek. (***)
• Hangok és mozdulatok Dávid ünnepén. Az ünnepi vonulás dramatizált előadása alkalmi zenekar bevonásával. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

• Színek, fények és árnyékok Dávid ünnepén. Ünnepi jelenet festése a bibliai történethez kapcsolódva. (***)

Vázlat:

Dávid
a szövetség ládája
Kirjat-Jeárim
Abinádáb
Uzzá meghal

Óbéd-Edóm (három hónap)

léviták
Jeruzsálem
ünnep
Míkal megbotránkozik

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/114. Dávid Jeruzsálembe viteti a szövetség ládáját – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 249.89 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!