Üzenet – Téma:

* Jézus, a győztes.
* Az asszony utódja a kígyó utódja ellen.
* Isten igéje a legjobb fegyver.

Előzmények:

Az Úr Jézust János megkeresztelte a Jordánban. A Szentlélek, mint egy galamb szállt rá, a menny­ből pedig hang jelentette ki, hogy Ő Isten Fia, aki­ben gyönyörködik.

Történet:

Mindjárt azután, hogy János megkeresztelte Jézust, Ő „telve volt Szentlélekkel”. Ez azt jelenti, hogy a Lélek irányította gondolatait és cselekedeteit. A Szentlélek kivitte Őt a Jordántól a pusztába. Miért tette ezt? Hogy „megkísértse” Őt az ördög*. A kísértés a „kísértésbe vinni” régi alakja. A Miatyánkból ismerjük: „Ne vígy minket kísértésbe”. Ahogy Évát megkísértette a kígyó, a Sátán* az Éden kertben, úgy vitte most kísértésbe Jézust, hogy vétkezzék. Ha az sikerül, akkor nem lett volna szabadulás a bukott emberiség számára. Bűnös Közbenjáró semmit sem tehetett volna egy bűnösért.

Az ördög nem azonnal ment Jézushoz. Jézus előbb negyven nap és negyven éjjel* böjtölt, tehát anélkül, hogy evett vagy ivott volna, tartózkodott a forró pusztában, ahol vadállatokkal volt együtt. Végül megéhezett.

Akkor, amikor Jézus legyengült, ment hozzá a kísértő*. Ez figyelmeztetés a számunkra. Ha testileg nem vagyunk jó erőben, az ördög néha megragadja az alkalmat.

„Ha Isten Fia vagy”, provokálja az ördög Jézust, „mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.” A „ha” szócska itt kételkedést jelent, és kihívást a bizonyításra. „Ha” igaz… így szólt a kígyó is Évához (1Móz 3,1): „Csakugyan…” Mindig ügyelnünk kell ezekre a „ha” kérdésekre. Aláaknázzák bizonyosságunkat, megbízhatóságunkat, vagy, és ez a legveszélyesebb, Istenben s az Ő szavahihetőségében való hitünket is. Éhségtől* gyötörve Jézus bebizonyíthatta az ördögnek isteni hatalmát. Ha egykor a sziklából víz fakadt… miért ne tudná ugyanaz a hatalom a köveket kenyérré változtatni? A Sátán úgy tett, mintha elhinné, hogy ha Jézus Isten Fia, akkor azokat a köveket kenyérré tudná változtatni. A kísértés nagy volt!

Jézus válasza elutasító: „Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.”

„Meg van írva”, ez mindig a legjobb válasz. Mondhatjuk: Ez van Isten igéjében, a Bibliában. Az ilyen válasz mindig a teljes igazság, feltéve, ha a megfelelő textust jókor használjuk.

Nem a kenyér a legfontosabb, ez idézet az 5Móz 8,3-ból. Ahogy az Úr egykor az izráelitáknak megígérte a pusztában, hogy eltartja őket – negyven éven át adta nekik naponta a mannát –, úgy hatalma szavával tudott gondoskodni arról is, hogy Fia ne haljon éhen a pusztában. Isten szava, ígérete elég.

Szegénység, éhség, vagy bármi kellemetlenség nem szabad, hogy arra csábítson, hogy megszegjük Isten parancsait, és kételkedjünk az Ő hűségében.

Az ördög kicsit levert volt Jézus válasza után, de még nem adta föl. Magával vitte a jeruzsálemi templomhoz. Ott a templom párkányán („ormán”) a következőt ajánlotta Jézusnak: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.”

A Sátán megint azzal kezdte a támadást: „Ha Isten Fia vagy…” Most is olyan ravasz volt, hogy a Bibliából idézett egy textust, mégpedig a Zsolt 91,11 és 12-ből. Pár szót azonban kihagyott: „minden utadon”. Bármit teszünk, vagy bármi történik velünk, akárhol vagyunk is, angyalok vigyáznak ránk. Ott vannak, amikor a halál közeledik, ha szívből tudjuk mondani, ami a Zsolt 91,9-ben van: „Az Úr az én oltalmam…”(Károli Biblia). De a „minden utadon” szavak még mást is tartalmaznak: azoknak olyan utaknak kell lenni, amelyek nincsenek ellentétben Isten akaratával. Akkor vezetnek bennünket kézen fogva az angyalok. Van még más hibás is abban, amit az ördög mondott. Úgy tüntette fel, mintha ez a textus csak Jézusra vonatkozott volna. De ez egy általánosan érvényes ígéret, minden szentre vonatkozik a földön. Az összefüggésükből kiragadott bibliai textusoknál jó, ha mindig megnézzük annak másik jelentését is, hogy ne essünk tévedésbe, vajon arra céloz-e valóban a Szentírás, amire gondolunk.

Ha Jézus leugrott volna a templomtetőről, és az angyalok valóban megoltalmazták volna, akkor Ő lett volna a nap hőse. Nagy lett volna a földi dicsősége, de mint minden dicsőség a földön, rövid ideig tartott volna. Ilyen események gyorsan feledésbe mennek… Jézus újból igével válaszol (5Móz 6,16), mivel egy bibliai textus megmagyarázhat egy másikat: „Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.”

Ebben az igében Mózes arra emlékeztette a népet, hogy az Urat Masszánál és Meribánál megkísértették, amikor általa felszólították, hogy vízről gondoskodjék, mikor az, emberileg szólva, lehetetlen volt. Nem jó az Urat felszólítani, hogy gondoskodjék rólunk. Azonnal az a veszély fenyeget, hogy a „saját utunkon” járunk, a kormányt a saját kezünkbe vesszük, de azzal a gondolattal, hogy Isten megoltalmaz bennünket. Ez vakmerőség!

Kellett volna, hogy az Atya Isten parancsot adjon angyalainak, védelmezzék a Fiát? Hiszen ezt tették addig is. Ők Krisztus szolgái voltak. Ezt nem kellett vakmerőséggel bizonyítani.

Az ördög megint veszített. De még nem adta föl. Fölvitte Jézust egy igen magas hegyre. Onnan megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét. Hogy az ördög ezt megtehette, azt bizonyítja, hogy nagy hatalmat kapott Istentől. Ezt arra használta fel, hogy megpróbálta Isten Fiát bűnre csábítani.

Egy bűn, mely sokszor előfordul, és amelyből sok másik bűn származik, a gőg, mely hatalomra vagy gazdagságra vágyik. Erre próbálta az ördög Jézust rávenni. Azt kínálta neki: „Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.”

Egyszóval… kicsit leborulni az ördög előtt! Akkor nem lenne szükség vállalni Jézusnak azt a harcát, hogy mint Király uralkodjék a földön. Akkor elmaradhatna mindaz a szenvedés, mely rá vár, és amellyel a Sátán tisztában van! De akkor mindig lenne egy sereg ember, aki nem szabadulna meg bűnadósságától. Az ország, melyet a Sátán Jézusnak megmutatott, a nyomorúság országa lenne a bűn miatt: háborúk, irigység, elnyomás, éhség. Az ország, melyet Jézus egy pillanat alatt „megszolgál”-hatna, földi ország volna. Szó sem lenne a mennyek országáról, még kevésbé arról, hogy az örökkévaló. Végül: istentelen ország lenne, melyben Jézus, mint a Sátán legelőkelőbb cinkostársa uralkodnék. De nem kell félni! Jézus ezt a csábító ajánlatot nem fogadhatta el. A Sátánt imádni bűn! Jézus sohasem vétkezett; legyőzte a legördögibb csábítást is.

Halljuk csak, milyen utálattal teli és jogos haraggal válaszolt: „Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva (5Móz 6,13): Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” Ez a válasz rendíthetetlenül szilárd volt, mint egy szikla a hullámokkal szemben. Nem volt vita vagy magyarázkodás. Jézus szigorúan tartotta magát a törvényhez, a legfőbb parancshoz, melyet az emberiség Istentől kapott: az Urat imádd, és csak neki szolgálj!

Ez ellen a Sátán nem tudott semmit sem felhozni. Vereséget szenvedett Isten engedelmes Fiától! Ezért olvassuk azt: „Ekkor elhagyta őt az ördög…” Jézus szavainak ereje visszavonulásra kényszerítette. A hatalom és a dicsőség csalétke, mellyel a Sátán tízezreket elcsábított, és elcsábít még most is, Isten Fiára semmi hatással nem volt.

Ne gondoljuk, hogy az ördög fölhagyott az Úr Jézus elleni támadással.

Az első nagy harcot Jézus megvívta. Ezt a küzdelmet egy számunkra láthatatlan ellenséggel, a Sátánnal vívta. Mennyit kell még küzdenie majd látható ellenségekkel, emberekkel, akik nem akarnak benne hinni…!

Amikor az ördög távozott, angyalok mentek oda Jézushoz, hogy szolgáljanak neki. „Angyalok mentek oda…”, ez azt jelenti, hogy a Sátán kísértési kísérletei alatt egy bizonyos távolságban voltak. Ezt a harcot Jézusnak magának kellett megvívnia. Így vívta meg a nagy harcot egyedül a Golgotán is.

De most, a Sátán távozásával az angyalok odamentek az Úr Jézushoz, hogy szolgáljanak neki. Nem egy, hanem sok angyal volt ott. Ahogy egy fejedelmet körülvesz a szolgák serege, úgy vették körül Isten Fiát a szolgái, és gondoskodtak róla. Lehet, hogy élelmet hoztak neki. Nem tudjuk. Nem is számít. Arra kell gondolnunk, hogy ezt a történetet csak azért ismerjük, mert az Úr Jézus elmondta tanítványainak.

Jegyzetek:

Sátán, ördög, kísértő – A Sátán név jelentése: ellenség, üldöző, vádoló. Ő Isten és az ember legfőbb ellensége, aki mindent megkísérel azért, hogy Istennek az emberrel kapcsolatos tervét meghiúsítsa. Eredetileg maga is jó angyal, aki Isten ellen lázadva elbukott. Történetünk további két nevet használ személyére (ördög, kísértő), de még további nevek, kifejezések is jellemzik őt a Bibliában.
Pl.
– az ősi kígyó (Jel 12,9)
– az egész földkerekség megtévesztője, elhitetője (Jel 12,9)
– a gonosz (Mt 13,19.38)
– embergyilkos kezdettől fogva (Jn 8,44)
– a hazugság atyja (Jn 8,44)
– e világ fejedelme (Jn 12,31)

Negyven nap és negyven éjjel – Mózes negyven nap és negyven éjjel volt a Sínai hegyen. Föltételezhetjük, hogy ez alatt az idő alatt semmit sem evett. Isten közelsége erőt adott neki (lásd 2Móz 34,28). Illés is ennyi ideig volt a pusztában, úton a Hóreb hegyéhez. De ő előbb evett abból az ételből, és ivott abból a vízből, melyet az angyal adott neki (lásd 1Kir 19,5–8; 139. lecke). A negyvenes szám a teljességre utal.

Éhség – Az éhség éles kard, szokták mondani. Aki valóban éhes, mindent föláldoz azért, hogy valami ennivalót találjon vagy kapjon.
Amikor az embert éhség gyötri, olyan, mintha a gyomrában tátongó seb volna. Az ilyen emberek gyakran földet esznek, hogy megszabaduljanak az éhség kínjától. De könyörtelenül bekövetkezik a halál.

Énekek:

Református énekeskönyv: 119:67; 171; 231:1; 338:1–2; 390; 463:1–4; 471:1–4
Jertek, énekeljünk!: 226:1; 228:1–3
Harangszó: 48:1–2; 49:5–7
Dicsérjétek az Urat!: 8; 83:2; 154:1–2
Erőm és énekem az Úr: 100:1.3; 139

Megjegyzések:

Jézus, a győztes – Ebben a történetben tanúi vagyunk egy olyan küzdelemnek, melyből Krisztus kerül ki győztesen. Az ördög ravaszságaira készek a válaszai. Így akar minket is védelmezni a sátáni hatalmak ellen, akik harcolnak velünk. Ebben a harcban nem a magunk erejével fogunk győzni, hanem mindig Ő lesz, aki győzni fog.
Ádám és Éva elbukott a Paradicsomban; az Úr Jézus, a második Ádám ellene állt a kísértésnek, a pusztában is, sőt negyvennapi és negyven éjjeli böjt után is!

Az asszony utódja a kígyó utódja ellen – A bibliai vonal visszavezet bennünket az 1Móz 3,15-höz, ahol a Úr harcot hirdet a Sátán, a kígyó utódja, és Éva leszármazottja, az asszony utódja között. Ennek a harcnak még nincs vége. Bár a Sátán feje szétmorzsoltatott, amikor Jézus a halált legyőzte. Amíg a föld fennáll, folyik a harc a kegyelem és a pusztulás, Krisztus és a Sátán között.
Isten népének a szívében is tombol ez a harc, amíg ők örökre biztonságban nem lesznek Jézus karjában. A hívők számára a halál nem a bűn büntetése, hanem meghalás a bűn számára, és átmenet az örök életre!

Isten igéje a legjobb fegyver – Csak úgy kiragadni textusokat összefüggésükből, és azokat „fegyver”-ként használni, annak semmi értelme, és nincs is hatása. Gondosan kell bánnunk Isten igéjével. Nagyon fontos az alapos bibliaismeret! Jézus tanultsága is láthatóan jó volt. Soha nem beszélhetünk eleget a gyermekeknek és az ifjúságnak a Bibliáról, és olvastassuk s tanulmányoztassuk azt velük! Ki tudja, milyen harcban lesz majd szükségük később erre az ismeretre! Az is fontos, hogy semmit ne kételkedjünk Isten igéjének igazságában. Az ellenfél esetleg szívesen felhasználja a kételkedést, hogy rábeszéljen arra.
A Bibliát különféle szekták is használják fegyverül. Gondoljunk csak a jehovistákra. Bibliaismeretük valójában csekély, mert csak olyan textusokat ismernek, melyek tévtanuk bizonyítására szolgálnak.
Az Úr Jézus számára egyetlen bibliai könyvből (5Móz) vett textusok elegendőek voltak arra, hogy legyőzze az ördögöt. Nekünk 66 bibliai könyvünk van: milyen hatalmas fegyver! Nagyon jó az, ha a Szentírást magával a Szentírással vetjük egybe, és az egész Bibliából indulunk ki. Az ördög gyakran keveri bele Isten igéjének igazságába a hazugság mérgét, hiszen ő a „hazugság atyja” (Jn 8,44).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályűnöki)

• A bűn „természetrajza”. Kívánság (vágyak, szükségletek) – kísértés – bűn, vétek. Önismeret: Kísértéseink. Hogyan fegyverkezhetünk fel és harcolhatunk a kísértések ellen? (***)

Vizuális kultúra (Rajz-Művészettörténet) / Történelem

• Építészettörténet: az Ókor kiemelkedő építészeti alkotásai. Egyiptomi, mezopotámiai, görög és római építészet. (***)
• Az ördög-ábrázolások antropomorfizmusa. (***)
• Vizuális kommunikáció: Gondolati tartalmak (tiltások, figyelmeztetések) képi sűrítése: KRESZ táblák készítése kísértéseinkhez. (***)

Földünk és környezetünk (Földrajz)

• Tipikus tájak: a puszta fajtái. A puszta és a sivatag különbsége. (***) Milyen fajta puszta Júdea pusztája? Lehet-e ott élet? Milyen állatfajok élnek meg ott? (Lásd a 217. leckében Keresztelő János táplálékát!) Milyen a növényzete? Mutassunk rá, hogy a palesztinai puszták egészen mások, mint pl. a Szahara. Mit jelenthet étel és ital nélkül eltölteni a pusztában akár csak egy napot?

Vázlat:

Jézus – puszta – 40 nap és éjjel – megkísértés – ördög (Sátán)
a. kövek – kenyerek – „nem csak kenyérrel”
b. leugrás a templomtetőről – angyalok – „Istent nem kísérteni”
c. az ördögöt imádni – országok – „csak Istent imádni”

az ördög elmegy
angyalok szolgálnak neki

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/219. Jézus megkísértése a pusztában – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 867.63 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

Üzenet – Téma:

* Fölhívás megtérésre, ami teljes megváltozást jelent.
* Minden hívőnek Krisztusra kell mutatnia.

Előzmények:

János Zakariás papnak, és feleségének, Erzsé­betnek a fia, akik Júdea hegyvidékének egyik vá­rosában laktak. Mindketten előrehaladott korúak voltak már, amikor Zakariásnak a füstölőáldoza­ti oltáron való áldozás közben Gábriel angyal hírül adta, hogy fiuk fog születni. Jánosnak kel­lett őt nevezniük. Fiuk názír lesz. Mint a Messiás előfutára, sok izráelitát meg fog téríteni az Úrhoz. Zakariás hitetlensége miatt megnémult egészen fia névadásáig, amikor hálaadással énekelt.

Történet:

Jánosról születése után csak annyit olvasunk, hogy felnőtt, és „a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatba lépett Izráelben” (Lk 1,80b).

János tehát Júdea pusztájában tartózkodott, egy rendkívül barátságtalan helyen, Zíf és Máón pusztájában, ahol Dávid is sokáig élt, amikor Saul elől menekült. János ott sáskát* evett és erdei mézet*. Prófétai öltözéket viselt: teveszőr ruhát, és dereka körül bőrövet.

János „erősödött lélekben”. Ez azt jelenti, hogy a Szentlélek lakott és munkálkodott benne, ami által alkalmassá vált arra, hogy végezze azt a munkát, amire elhívatott.

Tibérius* római császár uralkodásának tizenötödik évében lépett föl először János. Poncius Pilátus* volt akkor Júdea helytartója, Heródes Antipás* Galilea* negyedes fejedelme*, testvére, Fülöp* Iturea* és Trakhónitisz* negyedes fejedelme, Lüszániász pedig Abiléné* negyedes fejedelme. Jeruzsálemben egymás után Annás és veje, Kajafás voltak a főpapok*.

Júdea pusztájában történt, hogy János először hirdette az embereknek, akik hozzá mentek, Isten igéjét, melyet a Szentlélek jelentett ki neki. Ő akkor harminc éves volt, kb. fél évvel idősebb Jézusnál (lásd Lk 1,36).

Prédikációja így hangzott: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” Ézsaiás próféciáját idézte (Ézs 40,3), nem szó szerint: „Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!” A szakadékokat töltsék fel, a halmokat hordják el, és a görbe utak legyenek egyenessé.

János igehirdetése tehát három részből állt:

1. Az embereknek meg kell térniük, mert elközelített a mennyek országa. Ezt az mutatja, hogy az ország Királya hamarosan megjelenik. Ez a prófécia – János által, aki az utolsó próféta, Krisztus eljövetele előtt! – tehát annak a megjövendölése, hogy a Messiás hamarosan eljön. Ez sokaknak szólt.
2. János magáról beszél, amikor Ézsaiás szavait idézi: „Kiáltó hangja szól a pusztában”. Ő az, akiről Ézsaiás jövendölt. Neki, mint a nagy Király hírnökének, előfutárának a feladata, hogy parancsot adjon a népnek (Mal 3,23; a Károli Bibliában Mal 4,5; Az ortodox zsidóknál ezért még mindig van az asztal mellett egy üres szék Illés számára).
3. A parancs az, hogy a nép készítse el az utat a Király számára. Ezt tették az emberek a régi időkben: az utak rosszak voltak, hepehupásak, tele gödrökkel. Ha a király látogatóba jött, a népnek a gödröket föl kellett tölteni, a hepehupás részeket el kellett egyengetni; a görbe utakat kiegyenesíteni. A király akkor kellemetlenség nélkül és gyorsan végigutazhatott az országon. Így kell a zsidóknak is elkészíteni a szívüket, hogy a Királyt akadálytalanul fogadhassák.
4. „Meglátja minden halandó az Isten szabadítását.” Ez nagyszerű hír, mely azt tartalmazza, hogy a szabadításban nemcsak a zsidók részesülnek, hanem más népek is.

Ennek a prédikációnak nagy hatása volt. A nép özönlött hozzá. János elment a pusztából, és a Jordán melletti városokban és falvakban prédikált. Hamarosan csak a Jordán keleti partján működött, Betániában (Károli szerint: Béthabarában, ami azt jelenti: „gázló háza”; a gázló egy olyan hely, ahol a víz sekély, és ott át lehet lábalni a folyón. Jn 1,28).

János „a megtérés keresztségét”* hirdette „a bűnök bocsánatára”. Azaz megtérésre szólította fel az embereket. Lemoshatták bűneiket. Ennek a jeléül keresztelte meg a megtérteket a Jordánban. Nem a törvény hagyományai, mint pl. a szombat megtartása, a kötelező áldozatok stb. munkálják az üdvösséget, hanem a bűn őszinte megvallása! Csak ez által lesz hely a szabadítás számára, melyet az eljövendő Üdvözítő fog hozni. (Jánost azért nevezték Keresztelő Jánosnak*, mivel keresztelt). A megtérés hozza napvilágra a titkos bűnöket. János nem kímélte azokat, akik hozzá jöttek, hogy megkeresztelkedjenek, hanem „viperák fajzatá”-nak nevezte őket. Ez a farizeusokra és írástudókra is vonatkozott, akik eljöttek, hogy hallgassák. Őket sem kímélte. A vipera fehér, lágy tojásokat rak le, és aztán elrejti a meleg homokba. A kikelt kis viperák eléggé ártatlannak látszanak, de idővel kis, mérges kígyókká fejlődnek.

Az emberek ne gondolják, a farizeusok és szadduceusok sem, hogy megmenekülnek „az eljövendő harag elől”! Ne gondolják, hogy, mint Ábrahám leszármazottai, nincsenek veszélyben, és mintegy „automatikusan” biztosak lehetnek Isten kegyelme felől! Istennek ez nem számít. Ő, mindenhatóságával, a lábuk előtt heverő kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. A személyes megtérés a fontos. „Megtéréshez illő gyümölcsöt” kell teremniük! Itt az idő, hogy megtérjenek; gyorsan kell ezt megtenni: „A fejsze ott van már a fák gyökerén!” Tudják ők is, hogy minden fa, mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik. Ez a sors vár rájuk is, ha nem hoznak megtéréshez illő gyümölcsöt.

Az emberek döbbenten kérdezték Jánostól: „Akkor hát mit tegyünk?” János néhány egyszerű példát említett, hogy mik a megtérés gyümölcsei: Akinek két ruhája van, adjon egyet annak, akinek nincs. És akinek van elég ennivalója, egyék együtt azzal, aki éhezik.

János rámutatott a különféle embercsoportok bűneire, és megmondta, hogyan kell élniük.

A vámszedők, a rómaiak gyűlölt zsidó adószedői, akik hozzá jöttek, hogy megkeresztelked­jenek, azt a tanácsot kapták, hogy ne kérjenek többet az emberektől, mint amennyi meg van szabva. Az ő bűnük ugyanis az volt, hogy túlontúl sok adót fizettettek az emberekkel.

A kötelező részt odaadták a rómaiaknak, a többit megtartották maguknak. Ezt abba kell hagyniuk… megtérésük gyümölcseként.

A katonáknak, akik megkérdezték, hogy mit tegyenek, azt tanácsolta, hogy senkit ne bántalmazzanak, meg ne zsaroljanak, és elégedjenek meg a zsoldjukkal. Még most is előfordul a világ némely részén, hogy katonák, rendőrök, tisztviselők megvesztegethetők. Bizonyos szolgálatokért külön fizettetnek, megzsarolják az embereket, hogy fizetésüket kiegészítsék. Így tettek a katonák is János napjaiban.

Amikor a megtérőket János megkeresztelte, rámutatott az eljövendő Messiásra: „Én ugyan vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket…”. János arra céloz, hogy Krisztus, aki utána jön, sokkal több, mint ő. Keresztelő János ezt azzal a szolgával példázza, aki gazdája saruját viszi. De ő még arra sem méltó, hogy ezt az alázatos szolgálatot elvégezze annak, aki utána jön. A vízkeresztség és a Szentlélekkel való megkeresztelés közt ez a különbség: János csak a megtérés keresztségének jelét adhatta. Krisztusnak isteni joga van arra, hogy követőit Szentlélekkel keresztelje meg. A Szentlélek elnyerése Isten különös ajándéka, és vigasztaló azoknak, akik megkapják. A Szentlélek vigasztalja és bátorítja, a veszélyben védi őket, a küzdelemben mellettük áll. A Szentlélek hatása olyan, mint a tűzé. A tűz tisztít, fertőtlenít, pusztít, világít, és minden támadót, még a Sátánt is, távol tart.

Keresztelő János még többet is mond az eljövendő Krisztusról: „kezében szórólapát* lesz, és megtisztítja* szérűjét: a gabonát csűrébe* takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.” Érthető képe ez Krisztus munkájának: Ő Lelkével tisztít. A gabona, az őszintén hívők, és a polyva, a képmutatók különválasztása szükséges.

János így tett bizonyságot róla: „Ő volt az…” (Jn 1,15).

Krisztus által ismerhetik meg az emberek az Atyát.

Kiegészítés:

János 1,1–31: A János 1. különleges módon mutatja be nekünk Keresztelő Jánost. János apostol és evangélista nagyon messze kezdi: Először, „kezdetben” volt az Ige, az Istennél volt, sőt Isten volt az Ige. Az Igével János senki másra nem céloz, csak Isten Fiára, az Úr Jézusra, mert: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott”. János, mint Jézus egyik tanítványa „látta az ő dicsőségét”, és ez a dicsőség „az Atya egyszülöttjéé” volt.

János tudta, hogy a Szentháromság Isten – az Atya Isten, a Fiú Isten és a Szentlélek Isten – teremtett mindent. Ezért írhatta azt is, hogy minden az Ige által lett.

János rámutat arra, hogy az Ige, tehát Jézus Krisztus, az élet, sőt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylett, amikor Jézus a földön volt, de sajnos, a sötétség nem fogadta be! Itt János arra a heves ellenállásra és a hitetlenségre céloz, amelyet az Úr Jézus földi vándorlása idején tapasztalt.

Ezután János Keresztelő János fellépéséről kezd el beszélni, aki „jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, és hogy mindenki higgyen általa.” Nem Keresztelő János volt a világosság, mint ahogy sokan gondolták.

Keresztelő János így tett bizonyságot róla: „Ő volt az…!”

Krisztus által ismerhetik meg az emberek az Atyát.

Jánost Betániában (Károli: Béthabarában), a Jordánon túl, ahol keresztelt, meglátogatta néhány pap és lévita, akiket a jeruzsálemi „zsidók”* küldtek hozzá. A farizeusok közé tartoztak. A látogatás célja az volt, hogy Jánost kikérdezzék. Nem jöttek mindjárt azzal elő, hogy a jeruzsálemi zsidók azt akarják tudni, vajon ő-e Krisztus vagy sem!

Itt kihallgatás következik: „Ki vagy te?” János őszintén válaszolt: „Én nem a Krisztus vagyok.” Erre megkérdezték tőle: „Hát akkor? Illés* vagy te?” János kijelentette: „Nem az vagyok.” Ők: „A próféta vagy te?” (Valószínűleg arra a prófétára céloztak, akiről az 5Móz 18,15.18-ban olvashatunk.) János: „Nem.” Ők: „Ki vagy? – hogy választ adhassunk megbízóinknak: mit mondasz magadról?” János: „Én kiáltó hang vagyok a pusztában: készítsetek egyenes utat az Úrnak, ahogyan Ézsaiás próféta megmondta.”

Akkor megkérdezték, miért keresztel, ha nem „a Krisztus, sem Illés, sem pedig a próféta”. János így válaszolt: „Én vízzel keresztelek. De közöttetek áll az, akit ti nem ismertek, aki utánam jön, és akinek saruja szíját megoldani sem vagyok méltó.” János ezekkel a szavaival arról tett bizonyságot, hogy a Messiás már a nyilvánosság előtt áll. A Jn 1,29–31-ben azt olvassuk, hogy János másnap látta Jézust, amint jön feléje. Akkor azt mondta róla: „Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét. Ő az, akiről én megmondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőzött engem, mert előbb volt, mint én.” Ez a kijelentés: „előbb volt, mint én”, arra utal, hogy Isten Fia öröktől fogva van. Bár János és Jézus rokonok voltak (lásd Lk 1,36; Erzsébet Mária unokanővére volt), János nem ismerte Őt; lásd Jn 1,31a: „Én nem ismertem Őt”.

Jegyzetek:

Sáska és erdei méz – A sáskát megszárították, és finoman belezúzták egy fajta lisztbe. Ebből a lisztből lepényt sütöttek. Ez a sáskalepény, mézbe mártva, volt János napi eledele.

Tibérius (Claudius Nero) – Római császár (Kr. u. 14–37); Augustus császár (Kr. e. 27 – Kr. u. 14) mostohafia. Tibériust Augustus kényszerítette, hogy vegye feleségül Juliát, Au-gustus leányát. Mogorva ember volt, tehetséges hadvezér, nagyon szeretett tervezni és pompás házakat építeni, de különben nagyon takarékos volt. Kidolgozott egy szigorú, de igazságos központi kormányzatot az egész Római Birodalomban, melyben az ő uralkodása alatt nyugalom volt, néhány kisebb lázadás után. Sokat tett az erkölcsök megjavítása érde­kében, amiért nem voltak nagyon hálásak neki. Csalódottan vonult vissza Capri szigetére, ahol Kr. u. 41-ben, megkeseredve és magánosan meghalt.

Poncius Pilátus – Júdea és Samária helytartója (Kr. u. 26–36). Hajthatatlan jellemű, zsarnok, megvesztegethető, erőszakos embernek ismerték. Többször is megsértette a zsidókat vallásos érzelmeikben. Leváltották. Kegyetlenül megöletett sok samáriait.
A samáriaiak ezért bepanaszolták a császárnál, aki aztán leváltotta Pilátust.

Heródes Antipás – I. vagy Nagy Heródes fia; a rómaiak nevezték ki Galilea és Perea provinciák kormányzójává, a Galileai-tenger nyugati partján új várost épített, melyet Tibériásznak nevezett el, Tibérius császár tiszteletére. Jeruzsálemben is volt palotája. Első felesége az arab Aretász lánya volt, akit elűzött. Keresztelő János megfeddte őt a Heródiással, féltestvére, Fülöp feleségével való meg nem engedett házassága miatt. Lefejeztette Keresztelő Jánost. Heródiás lánya volt Salómé, aki táncolt mostohaapja előtt, és János fejét kérte. Heródest Kr. u. 39-ben Caligula császár elzavarta, apósával, Aretásszal folytatott háborúja miatt, melyet elvesztett. Heródiás kívánságára megtarthatta királyi címét. A mai Franciaország területén lévő Lyonba került; Heródiás vele ment.

Negyedes fejedelem – Tetrarcha; egy tartomány vagy ország negyed részének uralkodója.

Fülöp – I. vagy Nagy Heródes fia; gyenge alak.

Galilea – A nyugatjordániai országrész hegylánca, mely a Libánon nyúlványa, két részre osztotta Jezréel síkságát. Pogányok Galileájának nevezték (Ézs 8,23), az ottmaradt kánaániak, az Izráel fogságba vitele után Babilonból „behozott” lakók stb. miatt (2Kir 17,24). Ezért a zsidók megvetették az ottani lakosságot. A galileaiaknak saját nyelvjárásuk volt. (Mt 26,73).

Iturea – Táj a Libanonon. Fővárosa Kálkisz. A név Jetúrtól, Izmael fiától származik (1Móz 25,15).

Trachónitisz – Tartomány Palesztina keleti részén, délkeletre Damaszkusztól; részben a régi Básán tartomány.

Abiléné – A Libanon és Anti-libanon közti terület.

Annás és Kajafás – Hogy két főpap legyen egyszerre, ez ellentétben állt Isten parancsával. Lehet, hogy más években szolgáltak. A főpap egyúttal a zsidó nagytanácsnak, a sanhedrinnek a feje („Nasi”) volt. Annás kb. Kr. u. 9-től 15-ig, Kajafás pedig Kr. u. 18-tól 36-ig volt főpap. Annás irányította Kajafást, talán azért, mert a zsidó előírás szerint a főpapi tiszt egy életre szólt.

Keresztség – Az Ószövetségben nincs szó a keresztségről. De mégis előfordult, hogy a prozelitákat (pogányok, akik át akartak térni a zsidó vallásra, zsidósághoz csatlakozók) a körülmetélésük után megkeresztelték, hogy tudassák, most megtisztultak korábbi, pogány állapotuktól. A zsidók általánosan elfogadták, hogy Krisztus, Illés is, és a próféta, ha el(vissza)jön, keresztelni fog, hogy a tisztátalan világot megtisztítsa. Ezért a papok és léviták Keresztelő Jánoshoz intézett kérdése (Jn 1,19kk). A keresztség a vízbe való alámerítéssel történt, mely a meghalásnak egyetemesen használt jelképe, éppúgy, mint a vízből való felemelkedés az új életre kelésnek. Ilyen értelemben írja Pál apostol a rómabelieknek: „A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.” (Róm 6,4)

Keresztelő János – János tanítványokat gyűjtött maga köré, akik tanításait terjesztették, gyakran, mielőtt még Jézust megismerték volna. Abban az időben, amikor János evangéliumát írta, nem volt hiábavaló rámutatni, hogy ki is volt Keresztelő János. Ezért van a Jn 1-ben az a világos nyilatkozat: „Én nem a Krisztus vagyok”. Lásd még ApCsel 18,24kk.; 19,1kk.

Szórólapát, a szérű megtisztítása, a gabona csűrbe takarítása – Ezek a példák a keleti földműves munkájából valók. Mikor a gabonát learatták, először kévékbe kötve lerakták a mezőn, aztán a szérűn szétterítették. Majd elkezdődött a cséplés botokkal vagy cséphadarókkal, cséplőszánnal vagy cséplőszekérrel, melyek elé ökröket fogtak. A cséplés után a szalmát összegyűjtötték, a gabonaszemeket otthagyták. Ezt meg kellett tisztítani, mely úgy történt, hogy a magokat a magasba szórták, hogy a szél a polyvát és a port elvigye. Utána a gabonaszemeket egy nagy kerek rostában megrostálták, majd nagy kőkorsókban, a földbe ásott száraz gabonasilókban, vagy pedig csűrökben tartották. A polyvát elégették.

A „zsidók” – Tudnunk kell, hogy a négy evangélium állandóan úgy szól a „zsidók”-ról, mint Krisztus ellenfeleiről. Mielőtt antiszemitizmussal vádolnának bennünket – azzal, amivel manapság gyakran találkozunk –, tudnunk kell, hogy a „zsidók” ezeken a szentírási helyeken nem az egész zsidó nép, hanem a jeruzsálemi felsőség, tehát a vezetőség, melyet a nagytanács tagjai és a papi kaszt alkottak. Olvasd csak el a Róm 11,28-at!

Illés – Lásd az ő „visszajövetelé”-ről szóló próféciát a Mal 3,23-ban ( a Károli Bibliában Mal 4,5).

Énekek:

Református énekeskönyv: 217:1,5; 304:4.5; 312:1–2; 459:1
Jertek, énekeljünk!: 97; 108:1.2; 133:1.2
Harangszó: 41; 44; 47; 49
Dícsérjétek az Urat!: 8; 15; 60; 74; 85
Erőm és énekem az Úr: 52

Megjegyzések:

Fölhívás megtérésre – A megtérésre felszólítás nemcsak a János korabeli embereknek szól. A megtérés az igazi keresztyén élet kezdete. Akkor történik, amikor valaki bűntudattal Istenhez fordul imádkozva, hogy bocsánatot kérjen, és megígéri, hogy hálából új életet kezd Isten iránti szeretettel.
Korunkban sokan úgy vélik, hogy ha eleget tesznek vallási kötelességüknek, az elég ahhoz, hogy Isten kegyét elnyerjék, és örököljék az örök életet; mások a szövetségben hisznek; ismét mások azt gondolják, hogy ha jók másokkal szemben, akkor üdvösség lesz a jutalmuk. Ez azonban nem így van. A megtérés az egyetlen módja a megtartatásnak.

A megtérés teljes megváltozás – A megtérés nem elvont fogalom, hanem annak következ­ménye az életben való magatartás teljes megváltozása. Az ilyen teljes átadásra való gondolás néha visszatartja az embereket a megtéréstől. Nem tetszik nekik, hogy sok szokással fel kell hagyniuk. Pedig azok helyett sok mindent kapunk: Isten szolgálata, az Üdvözítő iránti szeretet meglepő dimenziót ad életünknek, a szívbe pedig békét, mely minden értelmet meghalad!

Minden hívőnek Krisztusra kell mutatnia – Keresztelő János természetesen rendkívüli módon hívattatott el arra, hogy hirdesse Krisztus eljövetelét. Az ő Krisztusra mutatása azonban minden igazi keresztyént arra ihlethet, hogy szóljon arról, és rámutasson az Üdvözítőre! Már a gyermekek is megtehetik ezt! Péter később ezt írja: „Ti azonban választott nemzetség (…) vagytok, (…) hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket” (1Pt 2,9).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Történelem / Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki)

• Tiberius császár uralkodása a Római Birodalomban. Poncius Pilátus, Júdea és Samária helytartója. Nagy Heródes fiai, mint negyedes fejedelmek. (***)
• A keresztyénség elterjedése Európában. A pogány népek megkeresztelése (sokszor erőszakkal is). A keresztyénség felvétele Magyarországon. (***)
• Példák a protestantizmus történetéből: nyílt mezőn tartott igehirdetések, és az emberek folyókban, tavakban való megkeresztelése a protestánsok üldöztetése idején. Anabaptisták. (***)
• A felnőttkeresztséget, bemerítkezést gyakorló felekezetek (baptisták, adventisták stb.) (***) Mutassunk itt rá a gyermekkeresztség bibliai alapjaira és áldásaira is!

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Az ember, mint erkölcsi lény: a vétek és a bűn; az ember bűnös természete; a bűnből való megtérés; döntés a jó és a rossz között; az erkölcsös cselekedet (jócselekedet). (***)

Dráma

• Bizalom-játék: kapcsolatfejlesztő gyakorlat. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Kreatív szövegalkotás: levélírás Keresztelő János korából. (***)

Vizuális kultúra ( Rajz- Művészettörténet)

• Pieter Bruegel: Keresztelő János prédikációja c. festményének tanulmányozása. (***)
• Bibliai történet megjelenítése festéssel: Keresztelő János a Jordán folyónál. (***)

Vázlat:

názír
János
puszta
sáska + erdei méz
teveszőr ruha
„Térjetek meg…”
farizeusok – viperák fajzatai
vámszedők
katonák

Jordán
keresztelni
János keresztelése – víz
Jézus keresztelése – Szentlélek és tűz

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/217. Keresztelő János – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 165.28 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

Üzenet – Téma:

* Az Úr Jézus, mint menekült.
* Vállalni valamit az Úr Jézusért.
* Krisztust az ellenségei meg akarják ölni.

Előzmények:

Amikor a napkeleti bölcsek meglátták a zsidók újszülött királyának csillagát, Jeruzsálembe utaztak. A főpapok és írástudók megmondták Heródesnek, hogy Krisztusnak Betlehemben kell megszületnie. Heródes kérte a bölcseket, hogy amikor visszafelé jönnek, térjenek be hozzá, és számoljanak be neki. A csillag megmutatta a bölcseknek azt a helyet, ahol a gyermek volt. A bölcsek imádták Őt és megajándékozták. Isten figyelmeztetésére nem mentek vissza Heródeshez. Másik úton tértek vissza hazájukba.

Történet:

Mikor a napkeleti bölcsek eltávoztak, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában. Azt mondta: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket!” József engedelmeskedett. Még azon az éjszakán elment Jézussal és Máriával Egyiptomba*. Ott maradtak Heródes haláláig. Ezzel beteljesedett Hóseás (11,1) próféciája: „Egyiptomból hívtam ki fiamat”.

Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek becsapták, és nem jöttek vissza hozzá Betlehemből, nagyon dühös* lett. Parancsot adott egy szakasz katonának, hogy menjenek el Betlehembe és a környező falvakba, s öljenek meg minden kétesztendős és annál fiatalabb fiúgyermeket. Ezzel gondolta elérni, hogy Krisztust is megöleti, aki a bölcsek szerint Betlehemben született. A két évbe bőven belefért az az időpont, amit a bölcsektől megtudott a csillag megjelenésével kapcsolatban. De Heródes biztosra akart menni. Nem izgatta, hogy annyi ártatlan gyermek fog meghalni. Lelkiismeretlen gyilkos* volt.

Ezzel a borzalmas tettével Jeremiás próféciája teljesedett be (Jer 31,15*): „Hang hallatszott Rámában, nagy sírás és jajgatás. Ráhel siratta gyermekeit, és nem akart megvigasztalódni, hogy már nincsenek.” Ezek a gyermekek voltak az Úr Jézus első vértanúi.

Amikor Heródes meghalt, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában. Azt mondta: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izráel földjére, mert meghaltak azok, akik a gyermek életére törtek.” József engedelmeskedett, Jézussal és anyjával visszament Izráelbe.

De amikor meghallotta, hogy Arkhelaosz lett a király Júdeában apja, Nagy Heródes után, félt oda visszatérni. Ebből látszik, hogy József azt tervezte, megint Júdeába, valószínűleg Betlehembe megy lakni.

József álmában azt a parancsot kapta, hogy Galileába* menjen. Amikor odaért, megint Názáretben telepedett le (ezt olvassuk a Lk 2,39-ben is). Ezzel az a prófécia teljesedett be, hogy Krisztust názáretinek fogják nevezni*.

Itt, Názáretben töltötte Jézus ifjúságát. Valószínűleg Józsefnek, mostohaapjának mesterségét, az ácsmesterséget tanulta meg.

Jegyzetek:

Egyiptomba – Valószínűleg Beérsebán át utaztak, majd átkeltek Egyiptom folyóján és tovább a tengerparton, a régi karavánúton folytatták útjukat Egyiptomba. Ezen az úton mentek Ábrahám, József, Jákób fiai, és Jákób is, amikor Egyiptomba utaztak.
Feltehető, hogy József azoknak az ajándékoknak (arany, tömjén és mirha), melyeket Jézus a bölcsektől kapott, egy részén szamarat vásárolt. Az Egyiptomba való menekülést ábrázoló festményeken mindig szamár látható. Egyiptomban József, Mária és a gyermek viszonylag jólétben élhetett a bölcsek ajándékainak árából. Isten így gondoskodott róluk. József feltehetőleg ott is gyakorolhatta mesterségét. De azért az Egyiptomban töltött idő nem lehetett könnyű József és Mária számára. Mindig nehéz menekültként lakni idegen országban. Az Úr Jézusért kellett vállalniuk ezt a nehéz időszakot.

Nagyon dühös – Hogy Heródes gyakran nagyon (és ok nélkül) dühös tudott lenni, arról a zsidó történetíró, Flavius Josephus „Antiquitates Judaica” c. könyvében ír.

Lelkiismeretlen gyilkos – Heródest úgy ismerik, mint gyilkost. Meggyilkoltatta feleségét, Mariamnet, fiát, Antipatert, és sok mást is. Augustus császárt idézhetjük ezzel kapcsolatban: „Jobb Heródes disznójának, mint fiának lenni.”

Jer 31,15 – Nem szó szerinti idézet. Ráma Efraim hegyvidékén volt; Sámuel származott onnan. A betlehemi jajgatás tehát Rámáig elhallatszott. Ráhel, Jákób felesége az efrátai Betlehem közelében halt meg, és ott temették el (lásd 1Móz 35,16–20). Ő először akkor sírt, amikor Benjámin születésekor meghalt. Benóninak nevezte őt, ami annyit jelent „szomorúságom fia”. Jeremiás ezzel kapcsolatban arra céloz, hogy ő valójában sírjában siratta utódait. Ez a prófécia kétszer is beteljesedett: amikor a káldeus Nebuzaradán sok izráelitát fogságba vitt, hogy megöljék őket (lásd 2Kir 25,19–21), és a betlehemi gyermekgyilkosság idejében.

Galilea – „A partvidék”, Izráel északi része, melyet Jézus korában a samáriaiak földje (Samária) választott el Júdeától. „A pogányok Galileá”-jának is nevezték (Ézs 8,23; Károli Bibliában 9,1), mivel az évszázadok folyamán sok nem izráelita jött oda lakni. A galileaiak tájszólással beszéltek, melyről föl lehetett ismerni őket (lásd Mt 26,73).
Galilea magasan terült el a Libánon egyik nyúlványán. Názáret így 350–400 méter magasan feküdt. A Galileai-tenger felé a vidék erősen lejtett. A tó szintje 208 méterrel volt lejjebb a Földközi-tenger szintjénél. (Lásd még a 227. lecke jegyzetét)

Názáretinek fogják őt nevezni – Olyan textus, mely közvetlenül erre utal, nem található. Gondolnak arra, hogy az Ézs 11,1-re vezethető vissza, amely a Messiást „vesszőszál”-nak, „hajtás”-nak nevezi, és az Ézs 60,21-re, ahol Ő „facsemete”. Názáret a héber „Netzer” szóból származik, amelynek jelentése „hajtás, ág vagy gally”. Izráelben a názáretieket (Názáret lakóit) nem sokra becsülték. Gondoljunk csak arra, amit Nátánaél mondott: „Származhat-e valami jó Názáretből?”(Jn 1,46). Vagy a Jn 7,52-re: „Talán te is galileai vagy? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta”.

Énekek:

Református énekeskönyv: 68:1; 80:3; 233:2–3; 311:1–2; 390:1.3
Jertek énekeljünk!: 163:2–3; 173
Harangszó: 42:1;43; 45; 53:5–6
Dicsérjétek az Urat!: 5; 8; 14:1; 75; 83:2
Erőm és énekem az Úr: 30; 131:2–4

Megjegyzések:

Az Úr Jézus, mint menekült – Menekülés ellenség elől, háború, természeti katasztrófák és éhínség idején, évszázadokon át szükséges volt, és láthatjuk ma is szomorú példáit. Az Úr Jézusnak is, bár még gyermek, menekülnie kellett. Tehát a menekültek is rábízhatják magukat, s az Ő nevében szabad értük imádkoznunk, és megpróbálnunk rajtuk segíteni.

Krisztus ellenségei megpróbálják Őt megölni – Luther így énekelt: „E világ ura / Gyúljon bosszúra: / Nincs ereje már, / Reá ítélet vár: / Az Ige porba dönti.” Heródes minden lehetőt megtett, hogy Krisztusnak, a zsidók királyának országát megdöntse. Krisztus ellenségei el akarták és akarják tenni Őt az útból. Az emberek gyakran meg akarták Jézust ölni, míg végül az a Golgotán meg is történt. A zsidók feltámadt királyáról (ez volt felírva a keresztre!) még most is sok országban hallgatni kell. Követőit évszázadokon át gyalázták, megalázóan megkülönböztették, fogságra vetették, meg is ölték.
Krisztus legnagyobb ellenségének, a Sátánnak vezetésével mindent megtesznek, hogy Őt elveszítsék (lásd Jel 12,1–6). Itt nemcsak az erőszakra kell gondolnunk, hanem más fegyverekre is, mint a gúny, agyonhallgatás, rossz fénybe állítás, meghamisítás (hamis krisztusok most is vannak!), vagy „dédelgetés”, amely mögött a fényűzés és az elvilágiasodás leselkedik. Ahogy Heródes nem tudott rá Betlehemben lesújtani, ugyanúgy nem fog sikerülni ellenségeinek sem most, sem a jövőben tőle megszabadulni.

Vállalni valamit az Úr Jézusért – Aki az Úr Jézust szereti, és így Isten gyermeke lesz, ne gondolja, hogy ezzel könnyű élet vár rá. Józsefnek és Máriának már röviddel Jézus születése után menekülnie kellett, és idegenként éltek egy pogány országban. Nekünk is hasonló nehézségeket kell vállalnunk néha.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Történelem / Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki)

• Nagy Heródes uralma, uralkodásának jellemzői. Halála, és az örökösök. (***)
• Tájékozódás a térképen: útvonal Júdeából Egyiptomba. (***)
• A gyermekek gyakran lesznek áldozatai a felnőttek gyűlöletének. Keressünk ilyen példákat, eseményeket, történeteket a történelemből és a jelenkorból! (***)
• Menekültek, menekültkérdés Magyarországon és a nagyvilágban. (***)

Vizuális kultúra (Rajz – Művészettörténet)

• Papírmodell készítése. Jelalkotás: képi közlés. A színek jelentése. Sötét-világos, hideg-meleg színkontraszt. (***)
• Az Egyiptomba való menekülést bemutató ábrázolások tanulmányozása. Fra Angelico: Menekülés Egyiptomba. (***)
• Rajzolás vagy festés: az Egyiptomba való menekülés fázisai. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Kreatív írásbeli szövegalkotás:
  – József naplójegyzetei: A menekülés és visszatérés mozzanatai leíró és elbeszélő részletekkel.
  – Levélírás egy mai menekült nevében. (***)
• Versolvasás és -elemzés. Arany János: Ráchel, Ráchel siralma. A balladai műfaj jellemzői a Ráchel siralma című versben. (***) Jó lehetőség a differenciálásra.

Vázlat:

József – Mária – Jézus
Betlehem – álom – menekülés – Egyiptom
Heródes király – félelem – ellenségeskedés
2 éves és annál fiatalabb fiúgyermekek
Galilea – Názáret

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/215. Menekülés Egyiptomba; a betlehemi gyermekek megölése; visszatérés – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 108.52 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

Üzenet – Téma:

* Jézus Krisztus minden nép világossága.
* Az ígéret beteljesedése feletti öröm.

Előzmények:

Az Úr Jézus megszületett. Az angyal elmondta ezt a pásztoroknak. Az angyalok énekeltek. A pásztorok elmentek Betlehembe, hogy megnézzék a Gyermeket. Elmondták mindenkinek, ami azon az éjszakán történt.

Történet:

A Gyermek nyolcnapos lett. Ezen a napon szokták a zsidó kisfiúkat körülmetélni. Jézust, az Isten Fiát is alávetették ennek a törvénynek (lásd Gal 4,4). Egészen emberré lett, kivéve a bűnt. Mégis végre kellett hajtani rajta a bűntől való megtisztulás, a körülmetélkedés jelét. Így Krisztus engedelmeskedett a törvénynek, mivel teljesen szenvedni akart Övéi bűnéért.

Aki körülmetéletlen volt, az idegen volt Isten számára. Jézusnak, az Isten Fiának meg kellett alázkodnia, ha nem akart idegen lenni Atyja számára. Azzal, hogy körülmetélték, fölvétetett az Isten és népe közti szövetségbe.

Nem történik említés arról, hogy ki metélte körül a Gyermeket. Betlehemben is lehetett egy férfi, egy rabbi, aki ezt a feladatot vállalta.

A körülmetélés napján kapta a Gyermek a Jézus nevet, ahogy azt az angyal Máriának (és Józsefnek is) megmondta.

A fia születése utáni negyvenedik napon jelenhetett meg a zsidó asszony megint a nyilvánosság előtt. Akkor nem volt már „tisztátalan” a szülés után (lásd 3Móz 12,2–4). A 3Móz 12,6–8 szerint: Ezen, a körülmetélés utáni harmincharmadik napon mehetett először a szent sátorhoz, később a templomba. Akkor áldozatot kellett vinnie a paphoz: egy esztendős bárányt és egy galambfiókát vagy gerlicét. Ha szegény embereknek nem telt bárányra, akkor az áldozat lehetett két gerlice vagy két galambfióka is. Az egyik galamb égőáldozat volt (hálából bemutatott), a másik pedig vétekáldozat (hogy kiengesztelést szerezzen). Az áldozat bemutatása után a pap az asszonyt tisztának nyilvánította.

Jézus édesanyjának is meg kellett tartania ezt a törvényt. Ő is tisztátalanná lett azzal, hogy szült, még ha az Üdvözítőt szülte is. Itt is újból Krisztus mély megalázottságát látjuk: Születése után az Ő anyjának is meg kellett tisztulnia*.

József és Mária az efrátai Betlehemből elmentek Jeruzsálembe. Ez kb. 7 km gyaloglást jelentett. Karjukon vihették az áldozatot: egy pár gerlicét vagy galambfiókát.

A gyermek Jézust „be kellett mutatni” az Úrnak. Izráelben minden elsőszülött fiút „meg kellett váltani”, mivel az Úrnak volt szentelve*. Hogy őt, mint örököst, meg lehessen tartani, öt sékelt kellett fizetni érte (4Móz 18,16). Így mutatták be, bár Isten Fia volt, Krisztust is Istennek, az ő Atyjának, és fizették meg érte a váltságdíjat.

Mielőtt a gyermek Jézust az Úrnak bemutatták volna, a templom egyik udvarán különös találkozás történt. Azt olvassuk, hogy élt Jeruzsálemben egy Simeon* nevű „igaz és kegyes ember”. „Várta Izráel vigasztalását”, azaz várta a Messiás eljövetelét, aki Izráelt meg fogja vigasztalni. Ez volt minden igaz izráelita reménye.

A Szentlélek volt rajta. Azt a kijelentést kapta tőle, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. Simeon tudta, hogy Krisztus eljövetelének ideje közel van.

A Szentlélek indítására a megfelelő időben ment a templomba: amikor József és Mária a gyermek Jézussal megérkezett az udvarba, ő is éppen ott tartózkodott.

Kétségtelen, hogy a Szentlélek által tudta meg Simeon, hogy a kisgyermek, akit bevittek, a megígért Messiás. Milyen csodálatos ugyanis az, hogy Simeon nem a szegényes körülményekre figyelt. Egy egyszerű, vagyontalan házaspár egy gyermekkel, a férj két galambot hoz, melyet lehet, hogy az imént vásárolt a galambárusoktól (lásd Jn 2,14; 222. lecke).

Simeon habozás nélkül Józsefhez és Máriához ment, s karjába vette a Gyermeket. Magasztalta és dicsőítette Istent.

Simeon énekének a magyarázata:

Simeon szavait, melyeket mondott, amikor karjában a gyermek Jézussal ott állt, joggal nevezhetjük éneknek. Éneke valójában csak egyetlen hosszú mondat, mellyel Simeon az Úrhoz fordult. Azt énekelte meg benne:

– hogy az Úr őt most békességgel bocsáthatja el, hogy meghaljon, amint megígérte;

– saját szemével látta Isten üdvösségét (az Üdvözítőt), a Gyermeket, akit karjában tartott; – ez olyan üdvösség, olyan megváltás, melyet Isten minden nép szeme láttára elkészített (tehát nemcsak Izráel számára);

– olyan világosság abban a sötétségben, melyben a pogányok élnek, mely által kapcsolatba kerülnek a világ Világosságával, Jézus Krisztussal. Üdvösség is, mely a Messiás eljövetelével elkezdődik, Isten népének Izráelnek dicsőségére, mert Izráelt tisztelik, mivel Krisztus ebből a népből származik.

Látjuk, hogy Simeon Krisztus eljövetelét „világraszóló”-nak találta. Más szóval: a Szentlélek tudtára adta, hogy az üdvösség, mely Krisztusban van, a föld minden népéé. Nemcsak Izráelt, hanem minden népet beragyog a világ Világossága, Jézus Krisztus. Ez a missziói parancsban teljesedik be, melyet az Úr Jézus később ad majd tanítványainak, és velük együtt mindazoknak, akik Őt szeretik.

József és Jézus anyja, Mária csodálkoztak azon, amit Simeon Róla beszélt.

Simeon megáldotta őket, és Máriának prófétai szavakat mondott: „Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben.” Az Üdvözítő eljövetele soha nem lesz eredmény nélkül. Izráelben lesznek, akik elutasítják Őt, azok számára Krisztus elesés és ítélet lesz. Mások Üdvözítőként ismerik el, és ezért az számukra felemelésül szolgál. Mint újjászületett emberek támadnak fel.

József és Mária számára ez a korlátok közé szorítás nehéz dolog volt, mert Simeon azt jövendölte, hogy a karjában tartott Gyermek által viszály és ellenségeskedés támad. Az Üdvözítő „jelül” lesz, „amelynek ellene mondanak”. Az emberek Izráelben – és később más országokban is – teljesen másképpen nyilatkoznak majd Krisztusról. Az egyik ördögtől megszállottnak fogja tartani, a másik csak csodái miatt követi, ismét más elárulja, lesznek akik halálra ítélik, ütik és leköpik, gúnyolják és megkorbácsolják, míg mások azt kiáltják: „Feszítsd meg, vidd el!”. De lesznek sokan olyanok is, akik szívből elfogadják Őt.

Simeon közben főként Máriához intéz prófétai szavakat: „A te lelkedet is éles kard járja majd át.” Mária is részese lesz tehát annak, hogy Jézusnak „ellene mondanak”. Az ezzel járó szomorúság éles kardként járja át a lelkét. Gondoljunk csak Máriára, amint ott áll a Golgotán, miközben Fia, aki akkor még csak 33 éves, mint egy gonosztevő a kereszten függ.

Miért így fog történni? „Hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata”, azaz, Krisztus eljövetele által az emberek titkos gondolatai és véleményei ismertté legyenek: vagy vele vagy ellene (vö. Lk 9,49–50; 11,23).

Volt még valaki a templomban, akit nagyon érdekelt az a Gyermek, akit József és Mária be fog mutatni az Úrnak. Az öreg Anna, egy bizonyos Fánuel leánya, az Áser* törzséből, aki kb. nyolcvannégy éve élt özvegyen. Mindössze hét éve házasodtak össze, mikor a férje meghalt. Anna prófétanő volt. Több ilyennel is találkozunk a Bibliában. Gondoljunk Debórára és Huldára.

Annáról azt olvassuk, hogy éjjel és nappal a templomban tartózkodott, hogy Istent szolgálja böjtöléssel és imádkozással.

Anna látta, hogy Simeon ott áll a Gyermekkel a karjában. Azonnal megértette, hogy Ő a régóta várt Messiás! Akkor maga is odaállt, és megvallotta, hogy az a Gyermek az Üdvözítő. Anna ezt elmondta mindenkinek Jeruzsálemben, akik, éppen úgy mint ő és Simeon, a megváltást (mondhatjuk úgy is, hogy a Megváltót) várták.

József és Mária ezután a Jézussal és az áldozati galambokkal a paphoz mentek, aki bemutatta a Gyermeket az Úrnak, és elvégezte a kötelező égő- és vétekáldozatot.

Most Lukács időben egy óriási ugrást tesz: Visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. József és Mária azonban előbb Betlehembe mentek vissza (lásd Mt 2; 214. és 215. leckét).

Jegyzetek:

Szülés után való megtisztulás – Az Úr Jézus nem bűnben fogant és született, mivel Ő „a Szentlélektől fogantatott”. Mégis megtörtént a tisztulási és vétekáldozat.

Az elsőszülötteket az Úrnak szentelték – Ezt annak az emlékére kellett cselekedni, hogy az Egyiptomban töltött utolsó éjszakán Izráel elsőszülöttjei életben maradtak, amikor az angyal mind az emberek, mind az állatok elsőszülöttjét megölte, ha nem volt ott az ajtófélfán a páskabárány vére (lásd 2Móz 12,12–13.23.29; 49. lecke). Attól kezdve minden első fiút és állatot Istennek szenteltek. Az elsőszülött fiút és a tisztátalan állatokat (pl. a szamarat) meg lehetett váltani; az elsőszülött tiszta állatot (pl. juhot, kecskét, marhát) azonban meg kellett áldozni (lásd 4Móz 18,15–19).

Simeon – A zsidó tudósok könyveiben találkozunk egy Simeonnal, aki Nagy Heródes idejében nagy tekintélynek örvendett Jeruzsálemben. Hillélnek, a sanhedrin (zsidó nagytanács) alapítójának és elnökének a fia volt. Simeon apja utódaként szintén a nagytanács elnöke volt. Megkapta a rabban címet, melyet egyszerre csak hét tudós kaphatott meg. A zsidó tudósok azt mondták, hogy Simeonban prófétai lélek volt, és hogy megfosztották tisztségétől, mivel ellene mondott annak az uralkodó felfogásnak, hogy a Messiás országa csak időlegesen jön el. Úgy vélik, hogy Gamáliel rabbi, akit az ApCsel 5,34 és 22,3-ból ismerünk, az ő fia volt. Simeon, mint tudós, a próféciákat tanulmányozta. Amikor tanulmányai közben Dániel könyvéhez ért, abban bizonyára megtalálta azt az időt, amikor a Messiás el fog jönni.

Áser törzse – Kis törzs, mely Izráel (a tíz törzs országa) fogságra vitele előtt az ország északnyugati részén a Földközi-tenger partján lakott. Anna ősei már I. Jeroboám vagy egy későbbi király idejében Júdába (a két törzs országába) költözhettek, hogy ott az Úrnak szolgálhassanak. Lehet az is, hogy elődei a Babilonból visszatérő zsidókkal együtt jöttek Júdába.

Énekek:

Református énekeskönyv: 134; 301; 318; 447; 500:1
Jertek, énekeljünk!: 2; 27; 32:1.3; 72; 85; 161
Harangszó: 2; 3; 4:1; 47
Dicsérjétek az Urat!: 18; 40; 102; 103; 104:1
Erőm és énekem az Úr: 21; 78; 108; 112; 123; 143:1.4

Megjegyzések:

Jézus Krisztus világosság minden nép számára – Zakariás énekében szó van arról a szabadításról, melyet Isten népének, Izráelnek ajándékoz. Simeonnak ebben az énekében az öreg próféta világosan bevon minden népet a Jézus Krisztus által való szabadulásba: „világosságul a pogányoknak”. A Zsolt 87-et ismétli más szavakkal.

Az ígéret beteljesedése feletti öröm – Ahogy Simeon, úgy mi is várhatjuk Jézust a szívünkbe. Amint Anna, úgy mi is imádkozhatunk, hogy jöjjön el hozzánk. És ahogy Simeon, mi is kifejezhetjük és megénekelhetjük az üdvösség miatti örömünket és hálánkat, amely Jézus Krisztus eljövetelével érkezett el hozzánk. Karácsony az erre kiválasztott idő, de szívünkben minden nap lehet ünnep. Ő, a Békesség Fejedelme, eljött!

Simeon énekéről a felsősöknek – Éppen úgy, ahogy Mária és Zakariás énekét, ezt az éneket is el lehet olvasni ebben a csoportban. A magyarázat segíthet annak a megértésében, hogy miről van itt szó.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Történelem

• A keresztyénség elterjedése Európában (és Európán kívül). A keresztyénség felvétele Magyarországon. (***)

Magyar irodalom / Dráma

• A történet dramatizálása a képregény és vázlat segítségével. (**)
• Rövid hír fogalmazása a történethez. (**)
• Kreatív szövegalkotás monológ vagy dialóg formában: Anna bizonyságtétele. (***)
• Verstanulás, versmondás. (***)
  Kiegészíthetjük a karácsonyi műsort a „Mária” c. költeménnyel.

Vizuális kultúra (Rajz)

• Rajzolás vagy festés a történet mozzanatai alapján. Választható forma: képregény. Szöveg és kép összeállítása. (***)

Vázlat:

Jézus
8. nap – körülmetélés
40. nap – templom – „bemutatás”

égőáldozat és vétekáldozat
szegények – 2 galamb

Simeon – ének – prófécia
Anna – 84 év

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/213. Jézus bemutatása a templomban; Simeon és Anna – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 777.84 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

Üzenet – Téma:

* Az emberiség nagyon örülhet az Üdvözítő­nek.
* Aki hisz Őbenne, örök élete lesz.
* Isten békességét ajándékozza az embereknek.

Előzmények:

Az Úr Jézus éjszaka megszületett Betlehemben. Az Üdvözítőt Mária bepólyálta, és a jászolba fek­tette. Józsefen és Márián kívül még senki sem tud­ta a földön, hogy az Üdvözítő világra jött.

Történet:

Az efrátai Betlehem körüli mezőkön pásztorok őrködtek a nyájuk mellett. „Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.” Erre szükség volt, mert vadállatok* lopózhattak a nyáj közé, elrabolhatták s megölhették a juhokat. A pásztorok valószínűleg tüzet rakhattak, hogy a vadállatokat elriasszák, ők pedig melegedhessenek.

A pásztorokat évszázadokon át lenézték (lásd 1Móz 46,34). Izráelben másként lehetett, mert az izráeliták eredetileg pásztornép voltak. A pásztorok mégsem tartoztak a nép felsőbb köreihez. Jó erre a történet elmondása közben ügyelni.

Váratlanul az Úr angyala állt meg a pásztorok mellett. Azt látták, hogy isteni fény veszi őket körül: „És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége.” Ez az angyal a menny isteni dicsőségét kapta útravalóul, hogy ezzel jobban meggyőzze a pásztorokat arról, hogy ő Isten követe. Ugyanezt olvassuk a Bibliában azokról az angyalokról is, akik az ószövetségi korban jelentek meg a földön.

Nem csoda, ha az angyaltól nagyon féltek! „És nagy félelem vett erőt rajtuk.” Az angyal nyugtatta a pásztorokat: „Ne féljetek!” Ezt mondta Gábriel angyal is Zakariásnak és Máriának. Érthető, hogy az emberek féltek, ha Isten követét meglátták.

Az angyal így szólt: „…mert íme, hirdetek nektek nagy örömet!” Az örömhöz nem illik a félelem. Az evangélium, az örömhír, melyet az angyal hirdetett, nem félelmet kellett hogy okozzon, hanem örömet.

„…mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész nép* öröme lesz.” Ez a legnagyszerűbb evangélium! Nagy öröm Isten minden népe számára (lásd Mt 1,21)! Mindenki számára lehetséges lesz a szabadulás, a megváltás, aki Jézus Krisztustól várja az üdvösségét.

Mi ez a nagy öröm? Az angyal folytatta: „Üdvözítő született ma nektek.” Az Úr tudta, hogy ezek a pásztorok várják az Üdvözítőt* , másként az angyal meg kellett volna magyarázza, hogy mi lesz a feladata. Ahogy Gábriel magyarázta meg Zakariásnak, mi lesz a fia feladata.

Az angyal tovább beszélt. Megmondta, ki az Üdvözítő: „aki az Úr Krisztus*”. Népe felkent Ura, Királya és Papja most megjelent, hogy üdvözítse azt, aki elveszett. Mindenki, aki hisz benne, a világ Világosságában, nem marad sötétségben (Jn 12,46).

A pásztorok tudták, hogy a Messiás Betlehemben fog megszületni. A betlehemiek kétségtelenül ismerték a Mik 5,1-et. Hogy a pásztorok biztosak legyenek abban, hogy a megígért Messiás megszületett, az angyal azt mondta: „a Dávid városában”, azaz Betlehemben.

A pásztorok, anélkül, hogy kérték volna, még jelet is kaptak: „A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” Az egyszerű pásztoroknak ezzel azt mondta meg az angyal, hogy az Üdvözítő nem gazdag királyfi, hanem egyszerű kisgyermek, olyan, mint az ő gyermekeik. Be van pólyálva, mint az ő csecsemőik, és jobb híján, egy etetővályúban fekszik. Hogy ez a pásztoroknak nem adott okot a megvetésre, kitűnik abból, hogy sietve elmentek a Gyermeket imádni.

Az angyal befejezte a beszédét. Az újszülött Üdvözítő evangéliuma ismertté lett a földön. A mag el van vetve, nem egy fejedelem, Nagy Heródes, Augustus császár, Cirénius, Sziria helytartója udvarában, hanem ezeknek az egyszerű pásztoroknak a szívében. „Azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelőek, sőt lenézettek” (1Kor 1,28). És ezt azért teszi, hogy gondoskodjék arról, a világ hatalmasai ne dicsekedjenek magukkal (1Kor 1,29).

Mindjárt azután, hogy az angyal befejezte a beszédét, „mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat!”

Milyen nagyszerű látvány volt ez, az angyalok ezreit látták a pásztorok a sötét égbolton! Érthetetlen, hogy nem futott ki egész Betlehem megnézni a látványosságot. Vagy csak a pásztorok látták ezt? Csak ők hallották a hatalmas énekkart? Erre kell gondolnunk, annak a ténynek a láttán, hogy mindenki, akinek elmondták, mit hallottak és láttak, elcsodálkozott azon. Az angyalok Istent dicsérték énekükben. Ő ezt a dicsőítést kegyelméért kapta, mert megemlékezett arról az ígéretéről, melyet Évának, Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak, Dávidnak és egész Izráelnek tett prófétái által, valamint Zakariásnak és Máriának is mondott!

Az angyalének így szólt: „a földön békesség”. Nem földi békességről jövendölt, mert a földön addig sohasem lesz békesség, amíg Krisztus egyszer vissza nem jön az ég felhőin. Lesz ugyan békéje azoknak, akik hit által megigazultak. Békességük lesz Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, írja Pál a rómaiaknak a Róm 5,1-ben. Természetesen, minden embernek arra kell törekednie, hogy békességben éljen felebarátjával. Annak a békének, melyet az angyal hirdetett, érezhetően ki kell sugároznia a földre. Aki azonban csak földi békességre törekszik, csalódni fog. Pál a Fil 4,7-ben azt írja: „Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Ez valóban meghaladja értelmünket. Erről a békességről szól az angyalok éneke.

„…az emberekhez jóakarat”. Ennek a jelentését a 2Thessz 1,11-ben találjuk, ahol Pál azért imádkozik, hogy Istenünk a gyülekezetet töltse meg „teljesen a jóban való gyönyörködéssel”. A gyönyörködés eszerint tehát: minden, amit Isten jóságában elhatározott, hogy azokat gyermekeinek adja.

Az angyali éneknek ezt a részét olvashatjuk másként is: „a jóakarat embereinek.” Az Ef 1,5 ad ehhez felvilágosítást: (Isten) „előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint.” A jóakarat emberei azok, akiket Isten, kegyelemből fiaivá fogad Jézus Krisztus által. A békesség a földön Isten örökbefogadott gyermekeiben ölt testet!

Jegyzetek:

Vadállatok – Az 1Sám 17,34–36-ban azt olvassuk, hogy Dávid elmondta Saul királynak, egyszer a nyáj legeltetése közben megölt egy oroszlánt és egy medvét. Dávid ugyancsak az efrátai Betlehem mezőin legeltette juhait.

Az egész nép – Nem „minden nép” van itt. Krisztus által nem minden nép, és nem minden ember részesül általános megbékélésben. A megbékélés csak azoké lesz, „akik hisznek benne”. Az az angyal, aki Józsefet álmában figyelmeztette, ezt a Mt 1,21-ben így mondta: „mert ő szabadítja meg népét bűneiből”. A „népe” tehát itt nem Izráel népét jelenti, ahogy feltételezik, hanem Krisztus követőit, mind a zsidók, mind a pogányok közül valókat. Gondoljunk a Zsolt 2,7–8-ra: „Kihirdetem az Úr végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma téged! Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget.” Itt nemcsak a zsidókról van szó, hanem a földkerekség népeiről.

Üdvözítő – Különféle szavak utalnak ugyanarra a fogalomra: Megtartó, többek közt ezt a szót találjuk a Károli Bibliában az Ézs 19,20-ban: „hogy küldjön nékik megtartót és fejedelmet, és őket megszabadítsa” (az új fordítás nem a megtartó szót használja, hanem „vezetőt” ír). Az Ószövetség többször is használja a „Szabadító” szót. Ez ugyanazt jelenti, mint a Megtartó. Az „Üdvözítő” szó csak az Újszövetségben fordul elő, az evangéliumokban: Lk 2,11 és Jn 4,42. Az Apostolok Cselekedeteiben és az apostolok leveleiben többször is. Az „üdvösség” a héberben ugyanazt jelenti, mint a „megváltás”, mind az ideigvaló, mind az örökkévaló, vagy mind a kettő. Az Üdvözítő a Megváltó. (Lásd még a 209. leckét)

Krisztus – Héberül: „Messiás” (Dán 9,25.26) „Felkent”-et jelent. Jézus Krisztus a Közbenjáró, a Közvetítő övéi érdekében úgy, ahogy a főpap állt Isten és a nép között, amikor a Szentek szentjében szolgált. Az Úr Jézus Melkisédek rendje szerint való Főpap (Zsid 5,10; 6,20). Azaz Ő is népe Királya és Főpapja, mint ahogy Melkisédek, Sálem királya király is és főpap is volt (lásd 1Móz 14,18). Mint Király, uralkodik, mint Főpap, önmagát áldozta fel övéi bűnéért való engesztelésül. (Lásd még a 204. leckét)

Énekek:

Református énekeskönyv: 98:1–4; 311:1–4; 315:1–5; 316:1–6; 317:1–2; 323:1–2; 326:1–3
Jertek, énekeljünk!: 5; 8; 10; 11; 14; 22:1–3; 32; 36
Harangszó: 4; 5; 6; 7
Dicsérjétek az Urat!: 104; 107; 108; 109; 112; 113; 114
Erőm és énekem az Úr: 20; 42; 43; 71; 103; 142

Megjegyzések:

Egy nehéz bibliai rész – Első látásra az elbeszélés anyaga nem tűnik nehéznek. De amint a leírásából látható, sokat kell rajta gondolkodni, és sokat kell tanulmányozni. Ugyanis nemcsak arról van szó, hogy a pásztorok az örömhírt hallották. Sokkal inkább azt kell a gyermekeknek megmagyaráznunk, hogy amit az angyal a pásztoroknak hirdetett, az magának Istennek a proklamációja. Krisztus megváltói munkáját hirdették az angyal és az angyalsereg. Csak a betlehemi Gyermek által lehetséges ez a békesség a földön: Isten jóakarata csak azé, aki benne hisz; annak lesz örök élete (Jn 3,16).

Egyszerű pásztorok – Egyszerű emberek hallják elsőként az evangéliumot az angyaltól. Nem szükséges tudósnak lenni, magas állást betölteni, hogy halljuk az evangéliumot. Jól mondják, hogy az Örömhír legjobb befogadói a gyermekek. Mondjuk el nekik, hogy az evangélium nekik is szól. Az Úr Jézus maga mondta ezt (Lk 18,16.17): „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.”

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Történelem

• Jézus születéstörténete: az angyali üzenet. (***)

Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki) / Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Gyermek születése a családban. Értesítés a születésről. Születési, személyi adatok. (* **) Kinek küldtök értesítést, ha gyermek született a családban? Szegény rokonnak is? Kik kapnak meghívást, hogy jöjjenek megnézni egy újszülött herceget vagy hercegnőt? Meghívnának egy pásztort is?
• Születési értesítés (karácsonyi üdvözlőlap) készítése. Írás emlékezetből, másolás nyomtatott szövegről. (* **)
• Helyi hagyományok ápolása: betlehemes, ill. pásztorjáték vagy karácsonyi műsor készítése. (** ***)
• A megkezdett dramatikus játék, karácsonyi műsor, párbeszédírás folytatása. (** ***)

Ének-zene

• Karácsonyi dalok éneklése, válogatás népszokásdalainkból. (* ** ***)
• Zenehallgatás: klasszikus karácsonyi zene és népszokásdallamok (** ***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• Születési értesítés, karácsonyi üdvözlőlap készítése. (* **)
• A színek hangulata, kifejező ereje. Sötét-világos, hideg-meleg színkontraszt. (**)
• Modellkészítés papírból. Papírkivágás. Borítólap (*), keret (**), lámpás (***).

Vázlat:

Betlehem – pásztorok
angyal: „Ne féljetek”
öröm – Üdvözítő született
jel – bepólyálva jászolban

Mennyei seregek:
dicsőség – békesség – jóakarat

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/211. A pásztorok, az angyal, és az angyalok éneke – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 416.28 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!