229. Körút Galileában; Egy leprás és egy béna meggyógyítása

,

Üzenet – Téma:

* Az Úr Jézus megbocsátja a bűnöket.
* Hit Jézusban, mint Isten Fiában.

Előzmények:

Kapernaumban a zsinagógában az Úr Jézus szombaton kiűzött egy tisztátalan lelket, aztán meggyógyította Péter anyósát. A szombatot követő estén sok beteget meggyógyított, és sok tisztátalan lelket kiűzött.

1. történet:

Az Úr Jézus egy lakatlan helyen imádkozva egyedül töltötte az éjszakát. Másnap reggel Simon Péter és a többi tanítvány utána mentek. Megmondták neki, hogy mindenki Őt keresi. Jézus azt felelte, hogy most elmennek, és bejárják Galileát, hogy ott is hirdesse az igét. Ugyanis az a feladata, hogy másoknak is hirdesse az Isten országának evangéliumát. „Mert azért jöttem (küldettem)”, mondta.

Jézus egész Galileában prédikált a falusi zsinagógákban. Tanítványai vele voltak. Sok beteget meggyógyított. Holdkórosokat* és bénákat. Ördögöket is űzött ki.

Több nőt is meggyógyított. Lukács Magadalai Márián kívül megemlíti Johannát, Kuzának, Heródes (Antipás) egyik főemberének a feleségét, Zsuzsannát és még sok más asszonyt is. Ezek az asszonyok, akik nyilván gazdagok voltak, gyógyulásuk után vállalták, hogy Jézusról és tanítványairól gondoskodnak: „szolgáltak neki vagyonukból” (Lk 8,3).

Az egyik városban* volt egy leprával* teljesen beborított ember. A beteg arcra borult az Úr Jézus előtt, és könyörgött neki: „Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani engem.” Ez a helyes módja az imádkozásnak: csak ha az Úr akarja. Az imádság meghallgatása az Ő kegyelmétől függ, és nem az imádkozó valamiféle érdemétől.

Az Úr Jézus meghallgatta ezt a kérést. Megérintette a leprást (amit senki sem tett, mert félt, hogy megkapja a leprát), és azt mondta: „Akarom, tisztulj meg!”

Azonnal letisztult róla a lepra. Egész teste ismét egészséges lett!

Jézus azt mondta neki, hogy senkinek se beszéljen a gyógyulásáról. Az embernek el kellett mennie, hogy megmutassa magát a papnak. Az fogja őt tisztának nyilvánítani. Aztán a megtisztultnak fel kell ajánlani a kötelező áldozatot* a megtisztulásáért, ahogyan azt Mózes a törvényben megparancsolta (3Móz 14,1–32). Bár az embernek nem volt szabad a gyógyulásáról beszélnie senkinek, mégis megtette. Nem tudott hallgatni arról a csodáról, mely vele történt. Ezáltal Jézus csodatevő hatalmának a híre még jobban elterjedt a környéken, és sokan jöttek hozzá mindenfelől, még Szíriából is*, hogy hallgassák, és meggyógyuljanak. Emiatt lehetetlenné vált az Úr Jézus számára, hogy tovább is ott maradjon. Elment hát a pusztába, hogy imádkozzék.

2. történet:

Néhány nap múlva az Úr Jézus megint Kaperneumba hajózott. Bement egy házba (lehet, hogy Simon és András házába). Amikor az emberek ezt megtudták, sokan jöttek oda a házba. Még az ajtó előtt is álltak. Voltak ott farizeusok és írástudók (törvénytudók) is Galileából, továbbá Jeruzsálemből. Jézus hirdette nekik az igét. Az Úr ereje gyógyításra is indította Őt.

Négy férfi ágyon egy gutaütött, béna embert hozott a házhoz. Igyekeztek bevinni, hogy letegyék Jézus elé. De a sokaság miatt nem tudtak bemenni a házba. Tanácskoztak, hogy mit tegyenek. (Az embereknek eszébe se jutott, hogy utat engedjenek ennek a bénának). Aztán a négy férfi fölvitte a külső lépcsőn a bénát a ház lapos tetejére*. Megbontották a tetőt. Az így keletkezett nyíláson át leeresztették (kötélen?) a bénát az Úr Jézus lába elé.

Jézus látta, milyen nagy a hitük (mind a négy baráté, mind a bénáé). Azt mondta a bénának: „Ember, megbocsáttattak a te bűneid.” (Mt 9,2: „Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid.”)

A bénát nem azért hozták Jézushoz, hogy a bűneit bocsássa meg. Számára azonban sokkal fontosabb volt, hogy a bűnei bocsánatot nyerjenek, mint a teste gyógyulása.

Az írástudók és farizeusok azon tanakodtak: „Kicsoda ez, aki így káromolja az Istent? Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?” Tehát nem hitték, hogy a Názáreti Jézus az Isten Fia. Másként nem így reagáltak volna.

Jézus tudta, mit gondoltak. Ezért megkérdezte tőlük. „Miről tanakodtok szívetekben? Mi könnyebb (egyszerűbb): ezt mondani: Megbocsáttattak a te bűneid, – vagy pedig ezt mondani: Kelj fel, fogd az ágyadat és járj?! Azért pedig, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – így szólt a bénához: Neked mondom, kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!”

A béna azonnal felállt, felvette az ágyát, és kiment a házból mindenki szeme láttára. (Most utat engedtek neki az emberek.) Dicsőítette Istent.

Mindenki csodálta azt, ami történt. Ők is dicsőítették Istent, aki ilyen nagy hatalmat adott az embereknek(!). Félelem fogta el őket, és azt mondták egymásnak: „Hihetetlen dolgokat láttunk ma!”. Sajnos nem hittek Jézusban, mint Isten Fiában, hanem csak olyan embert láttak benne, aki Istentől rendkívüli ajándékokat kapott.

Jegyzetek:

Holdkóros – Ez egy időnként, a holdfázisokkal visszatérő betegség, vagy a teleholdkor fellépő szenvedés. Ez még nem bizonyítja, hogy kapcsolatban van ez a betegség a holdváltozásokkal. A Mt 17-ben a holdkóros fiú betegsége epilepsziaként nyilvánul meg, és oka, hogy ördög szállta meg.

Az egyik városban – Nagyon valószínű, hogy ez a csoda is Kapernaumban történt. A Mk 2,1-ből következtethetünk erre: „Néhány nap múlva ismét elment Kapernaumba…”

Teljesen beborította a lepra – A lepra ázsiai és afrikai országokban ma is előforduló gyógyíthatatlan betegség. Tünetei: kisebbedő daganatok lépnek fel, és terjednek tovább a testen vagy a végtagok sorvadnak el ízenként. A törvény szerint azt a leprást, akinek egész testét beborította a betegség, úgy, hogy a bőre teljesen fehér volt, a pap tisztának mondta ki (lásd 3Móz 13,12–13). De ha „vadhúst” talált rajta, akkor még tisztátalan volt (3Móz 13,14). Mivel ez a leprás gyógyulása után meg kellett, hogy mutassa magát a papnak, és áldozatot kellett felajánlania (lásd 3Móz 14), nagyon könnyen lehet, hogy a betegség továbbterjedésének a nyomait („vadhús”) hordozta magán, amikor Jézussal találkozott. Ezért tehát tisztátalan volt, és nem maradhatott a városban. A város elöljáróságának ki kellett őt tiltania a városból. A lepra kifejlődését ma már jobban kézben tartják az orvosok, de nem mindig tudják meggyógyítani teljesen. Különféle külmissziói és segélyszervezetek sok gondot fordítanak a lepra-betegek gondozására.

Áldozat – 3Móz 14,10: a jómódúaké: két hibátlan bárány meg egy egyesztendős hibátlan nőstény bárány, finomliszt és olaj; 3Móz 14,21–22: a szegényeké: egy bárány és két gerlice vagy két galambfióka, finomliszt és olaj.

Szíriából – Szíria itt azt a területet jelenti, mely régebben a Seleukidák országához tartozott. Gondoljunk csak a hírhedt IV. Antiochus Epiphanesre, aki kegyetlenül elnyomta a zsidókat. Közép-Keletnek ez a része később a rómaiaké lett. A Lk 2,1 is Szíría néven említi: „…Szíriában Cirénius volt a helytartó.”

Lapos tető – A keleti házak lapos tetőit különféle célokra használták: társalgásra, komoly ügyek megtárgyalására (1Sám 9,25: a háztetőn beszélgetett Sámuel Saullal), komoly helyzetekben (Ézs 15,3; 22,1), ünnepeken (többek közt a lombsátor ünnepén), imádkozásra (ApCsel 10,9: Péter Simon tímár házának a tetején imádkozott). Az is megtörtént, hogy az esős időszak után néhány kecskét tartottak ott. Ugyanis a tető vályogból volt. Ha sokáig esett, a vályog átnedvesedett és megpuhult úgy, hogy a magok, melyeket a szél odasodort, ki tudtak kelni. Az állatok a füvet stb. lelegelték. Nem volt nehéz a tetőre feljutni, mivel minden keleti háznak volt külső lépcsője. Tehát a négy férfinak a bénával nem kellett „falmászó”-vá lenni!

229

Énekek:

Református énekeskönyv: 32:1; 51:1; 217:1–2; 220:1; 226:1; 460:1–5; 465:1–3; 469:1–2; 470:1–2
Jertek, énekeljünk: 127:1–2; 174; 175:2; 241:1–3
Harangszó: 24:1.4–6; 36; 37; 50; 53:1.7
Dicsérjétek az Urat!: 35:1.5; 38; 48:1–2; 51:1–2; 55:1–3; 62; 159:1–2
Erőm és énekem az Úr: 29; 82:1–3; 121:1–2; 130

Megjegyzések:

Az Úr Jézus megbocsátja a bűnöket – Az Úr Jézus a béna embert először bűnbocsánattal ajándékozta meg, és csak aztán a gyógyulással. Ezzel minden betegség gyökerére mutatott rá. Jól tesszük, ha itt ezt alaposabban megtárgyaljuk az 1Móz 3 útmutatása alapján, ahol ugyan nincs közvetlenül szó arról, hogy a betegség a bűn következménye, de arról igen, hogy a halál a bűn büntetése. Továbbá látjuk azt is, hogy következményeként sok nyomorúságról van itt szó.
Ezért fontosabb sokkal a bűnök megbocsátása, mint a test meggyógyulása. Ha veszélyben, betegségben és más nyomorúságban segítségért imádkozunk, sohasem szabad imádságunkból kifelejteni ezt a kérést: „bocsásd meg vétkeinket”.

Hit Jézusban, mint Isten Fiában – Az emberek ott, abban a kapernaumi házban, beleértve az írástudókat és a farizeusokat is, nem tudtak eljutni annak a hittel való felismerésére, hogy a Názáreti Jézus az Isten Fia. Ezért helytelenítették, hogy Jézus megbocsátotta a bűnöket. Ez istenkáromlás, mondták a tudósok.

Akik nem hiszik, hogy Jézus Isten Fia – Vannak napjainkban is sokan, akik ezt tagadják, soha nem jutnak el az igazi, üdvözítő hitre. Akkor ugyanis azt is tagadják, hogy Jézus bűnből Szabadító. Ezzel valójában megszakítják az Isten igéjében oly fontos „vörös fonal”-at. Ezért óvjunk komolyan minden olyan felfogástól, melyben nincs helye Krisztusnak, mint Üdvözítőnek.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • A vétek és a bűn. A bocsánatkérés és a megbocsátás szerepe, jelentősége az emberi közösségekben. Az emberi megbocsátás és az isteni bűnbocsánat közötti különbség. (** ***)
  • Mit tehetnek a barátok egymásért? Segítségnyújtás baj, betegség idején. (** ***)
  • A testi fogyatékosság. Előzékenység, tapintat, segítőkészség a fogyatékosokkal szemben. (** ***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Szituációs játékok: bocsánatkérés, megbocsátás különböző élethelyzetekben. (** ***)
  • Szóbeli és írásbeli szövegalkotás: elbeszélés személyes tapasztalat vagy elképzelt élethelyzet alapján. (** ***)
  • Beszélgetés Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön c. regényéhez kapcsolódva (A kis bice­bóca). Elbeszélő fogalmazás írása az olvasmányélmény alapján. (**)

Természetismeret / Földrajz / Társadalmi ismeretek / Történelem

  • Gyógyíthatatlan fertőző betegségek a múltban és napjainkban. A lepra és elterjedése. Keletkezésének okai, védekezés ellene. (***)
  • Lakásviszonyok Palesztinában az ókorban és napjainkban. A természeti környezet, éghajlat, az emberek életmódja, és a lakóház, otthon összefüggései. (** ***)

Vizuális kultúra (Rajz-művészettörténet) / Technika

  • Építészettörténet: Jellegzetes keleti épületek, a palesztinai lakóház. A környezet, életmód és a ház szerkezete, formája közötti kapcsolat felismerése. (***)
  • Az építők, a kőműves munkája. Építőanyagok, építési technikák. Téglák, kövek egymáshoz kötése. (** ***)
  • Lakóház térbeli modelljének elkészítése. Alaprajz tervezése. Építés természetes (agyag, kő, fa, nád) és feldolgozott anyagokkal (gyurma, gipsz, papír). (** ***)

Vázlat:

Galilea
Betegek meggyógyulnak, többek közt Mária Magdaléna, Johanna, Zsuzsanna

lepra
„Akarom, tisztulj meg!”

Kapernaum
farizeusok és írástudók
béna
a barátok
nyílás a lapos tetőn
„Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid.”
A farizeusok mérgesek: Ki bocsáthatja meg a bűnöket?
„Kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!”
Az emberek álmélkodnak

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Ikon

365/229. Körút Galileában; Egy leprás és egy béna meggyógyítása – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 532.92 KB
A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

 

228. Egy megszállottnak és Péter anyósának a meggyógyítása

,

Üzenet – Téma:

* Az Úr Jézus elleni gyűlöletet a Sátán kelti.
* Az Úr Jézusnak hatalma van a betegségeken.

Előzmények:

Az Úr Jézus Kapernaumban három tanítványát, Pétert, Andrást és Jánost újból, Jakabot pedig először hívta el. „Emberhalászokká” fogja őket tenni. Ezt a csodálatos halfogás követte.

1. történet:

Amikor az Úr Jézus Kapernaumban volt, szombaton a zsinagógában tanított. Az emberekre mindig erősen hatott a tanítása, mert szavának hatalma volt.

Egy szombaton ott tartózkodott a zsinagógában egy tisztátalan, ördögi lélektől* megszállott ember is. Amikor meglátta Jézust, és hallotta, hogy beszél, így kiáltott fel: „Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom rólad, ki vagy: az Isten Szentje.”

Világos, hogy nem maga az ember beszélt, hanem a benne levő ördög. A tisztátalan lélek többes számban szólt: „Mi közünk…” Ezzel azt adta tudtul, hogy ő egy a sok ördög közül.

A tisztátalan lélek először még meg akarta próbálni Jézust lekicsinyelni azzal, hogy Ő csak a megvetett Názáretből való valaki. Kételkedést akart elhinteni Jézus hallgatói között, mivel minden zsidó tudta ott is, hogy a Messiás Betlehemből fog származni. Hogy lehetne akkor ez a Názáreti a Messiás?

De mennyire félt ez az ördög Jézustól! A tisztátalan lélek Jézustól való félelme már a szavaiból is azonnal kitűnt: „Mi közünk hozzád…!” Nagyon jól tudta, hogy Jézus őt kiűzheti és elpusztíthatja! Az az ördögök nyomorúsága, hogy megmaradnak Isten elleni lázadásukban, de tudják, hogy végül ők maradnak alul. Tudják ezt, s ez teszi gyűlöletüket és ellenállásukat egyre nagyobbá.

Kénytelen-kelletlen be kellett ezeknek az ördögöknek vallani, hogy Jézus Isten Szentje. Ez az elismerés azonban egyáltalán nem jelent tiszteletet. Az ördögök csak gyűlölni tudnak!

Az Úr Jézus most megmutatta isteni hatalmát. A megszállotton segíteni kellett. Azt mondta az ördögnek: „Némulj el, menj ki belőle!”

Most meg kellett történnie annak, amitől a tisztátalan lélek annyira félt! Nem akarta elhagyni áldozatát! De engedelmeskednie kellett Jézus akaratának. Akkor „megrázta” azt az embert, aki vonaglott. Odavetette a zsinagóga közepére. A Sátán és csatlósai sohasem bánnak gyengéden az áldozataikkal. Gyűlölik Istent, és ezért gyűlölik az Ő teremtett világát, teremtményeit, különösen pedig az embereket.

„Hangosan kiáltott”, és kiment belőle, de semmi „kárt” nem tett benne. Ez a hatalomfitogtatás azonban nem sokat jelentett már. Ő a legyőzött!

A zsinagógában levők nagyon megdöbbentek. Ennek az embernek a viselkedéséből és szavaiból rájöttek arra, hogy tisztátalan lélek volt benne. Most azonban megtudták, hogy ennek az ördögnek meg kellett hátrálnia Jézus hatalma elől. Tisztelettel eltelve kérdezték egymástól, milyen „új tanítás”-t hozott Jézus, mivel hatalma van a tisztátalan lelkek fölött úgy, hogy azok engedelmeskednek neki.

Azt azonban nem olvassuk, hogy ezek az emberek megtértek volna. De Jézus hatalmának a híre elterjedt mindenfelé, Galilea egész környékén.

2. történet:

Amikor az Úr Jézus eltávozott a zsinagógából, Simonnal és Andrással, Jakabbal és Jánossal együtt elment Simon és András* házába. Jézus tudta, hogy ott segítségére van szükség… A házba belépve látta, hogy Simon anyósa lázasan fekszik az ágyban. Simon és a felesége szóltak az érdekében Jézusnak.

Az Úr Jézus odaállt az ágy végébe, és „ráparancsolt” a lázra*. Majd megfogta az asszony kezét, és talpra állította. Az asszonyt elhagyta a láz.

Az idős asszony azonnal felkelt az ágyból. Teljesen meggyógyult. Az bizonyította ezt, hogy rögtön ételről és italról gondoskodott Jézus és a többiek számára, s szolgált nekik.

Amikor a szombat elmúlt – naplementekor, este hat óra körül a zsidók megint tevékenykedni kezdtek –, sokan hozták beteg családtagjaikat vagy barátaikat az Úr Jézushoz. A gyógyítás ünnepe lett az a nap, mert sok beteg meggyógyult, amikor Jézus rájuk tette a kezét.

Sok ördögtől megszállott is volt ott. Az Úr Jézus minden tisztátalan lelket arra kényszerített, hogy hagyja el áldozatát. Az ördögök akkor dühöngve azt kiáltották: „Te vagy az Isten Fia!” Ez

egy kínpadon való beismeréshez hasonlított. Az Úr Jézus nem akarta, hogy így beszéljenek róla. Nem kívánta, hogy ilyen istentelen módon ismertessék, hogy Ő az Isten Fia. Róla csak szeretetből és tisztelettel szabad beszélni. És ezt az ördögök természetesen nem tudják, és nem is akarják tenni.

Máté azt írja, hogy Jézus gyógyításai Ézsaiás próféciájának a beteljesedését jelentik (Ézs 53,4): „Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta.”

Mt 8,18: Amikor Jézus meglátta maga körül a sokaságot, kérte a tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és keljenek át a túlsó partra.

Jegyzetek:

Tisztátalan lélek – Az Újszövetség különféle elbeszéléseiben gyakran találkozunk „megszállottak” meggyógyításával. Ezért ezt az anyagot itt bővebben ismertetjük.
A Sátán, görögül „diabolos”, az ördög, egy angyal, aki fellázadt Isten ellen, és letaszíttatott. Bukásába sok angyalt magával sodort (lásd Júd 6). Nem gonosz erő, hanem személy, „e világ fejedelme” (lásd Jn 12,31; 14,30). Az Ószövetség azt írja az „ördögök”-ről (3Móz 17,7): „Ne áldozzák (az izráeliták) ezután véres áldozataikat a gonosz szellemeknek (Károli: az ördögöknek), akikkel paráználkodnak”; 2Krón 11,15: „Az (Jeroboám) pedig a saját papjait rendelte az áldozóhalmokra, a gonosz szellemek (Károli: bakok) szolgálatára, meg a borjakéra, amelyeket csináltatott”; Ézs 13,21: „És démonok (Károli: bakok) szökdelnek ott”. A pogányok bálványokként tisztelték őket. Az izráeliták is elkövették ezt a vétket. A 3Móz 17,7-ből kitűnik, hogy ők ezt már Egyiptomban megtették. Az „ördög” a héberben azt jelenti: „szőrös bak”. A Sátánnak sok ördög áll a „szolgálatára”. Az Újszövetség „tisztátalan lelkek”-nek vagy „gonosz lelkek”-nek nevezi őket. Mi „démonok”-nak nevezzük őket, a görög „daimon” vagy „daimónion” szóból kölcsönözve. A démonok az embereket teljesen hatalmukba tudják keríteni. Valóban áldozataikban „laknak”, és azt tetetik velük, ami nekik tetszik (lásd többek közt Lk 8,30). Az ördögtől „megszállott” néha azt mondja, amit a tisztátalan lelkek mondatnak vele. A megszállottat nem mindig lehet felismerni, gyakran csak akkor, ha sarokba szorítják, különösen Isten igéje. Az ördögök félnek Jézus Krisztusnak, Isten Bárányának a nevétől (Jak 2,19). Ők is hiszik, hogy „egy az Isten”, és „rettegnek”. Ez nem üdvözítő hit, hanem fogcsikorgatva való elismerése Isten hatalmának.
A hívő számára lehetséges, hogy Jézus nevében a megszállottban levő ördög(ök)nek megparancsolja, hogy menjen(ek) ki belőle.
Jézus tanítványai és követői közül mások is űztek ki ördögöket az Ő nevében (lásd többek közt Mk 6,13; 9,38; Lk 9,1). És „azok, akik hisznek” Krisztus feltámadása után mostanig meg tudják tenni (lásd Mk 16,17). A Sátán mint a „világosság angyala”: Lucifer is megjelenhet (lásd 2Kor 11,14), de ő „embergyilkos kezdettől fogva” (Jn 8,44), és az is marad, aki „mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el” (1Pt 5,8). Különösen mint a „világosság angyala”, veszélyes a Sátán! (2Kor 11,14)
Azt is állítják, hogy éppen Jézus földre jövetelekor voltak különösen aktívak az ördögök Izráelben. Így lesznek majd azok akkor is, mielőtt Krisztus visszajön az ég felhőin.

Simon és András háza – A Jn 1,44 szerint Péter és András Bétsaidából származtak, de nyilván átköltöztek Kapernaumba.

Ráparancsolt a lázra – Az Úr Jézus „ráparancsolt” a lázra. Neki tehát hatalma van a láz és a betegségek fölött is. A lázat gyakran gyulladás okozza. Ha ennél az asszonynál is az volt az eset, akkor a gyulladásnak azonnal meg kellett szűnnie. Tapasztalatból tudjuk, hogy normális esetben a gyulladás csak lassan múlik el. Régebben a gyulladás gyakran halállal végződött. Antibiotikumokkal ma a gyulladást hamarabb meg lehet gyógyítani. Ha erre gondolunk, akkor Péter anyósának a gyógyulása számunkra még nagyobb csoda.

228

Énekek:

Református énekeskönyv: 30:1–2; 146:5.8; 226; 330:1; 238:5–7
Jertek, énekeljünk: 74; 127:1.2; 153
Harangszó: 24; 37; 48; 50
Dicsérjétek az Urat!: 20; 55:1–2; 62
Erőm és énekem az Úr: 74; 76; 77:1.4

Megjegyzések:

Az Úr Jézus elleni gyűlöletet a Sátán kelti – Azok, akik csak eszükkel és nem a szívükkel ismerik el, hogy Krisztus Isten Fia, és így valójában nem hisznek benne, tulajdonképpen csupán addig jutottak, mint az ördögök, akik csak gyűlölni tudják Jézust. Ha ezt jól meggondoljuk, az rémesebb, mint amikor az emberek élesen nyilatkoznak Jézus Krisztusról. Azt bizonyítják ezzel, hogy a Sátán hatalmában vannak. A világ lázadó fejedelmét szolgálják, és nem a világ Királyát és Szabadítóját. A gyermekeknek ezt tudni kell, hogy ne a Sátánnak, hanem az Úr Jézusnak adják a szívüket.

Az Úr Jézusnak hatalma van a betegségeken – Péter anyósa meggyógyításának a történetét úgy tekintik, mint valami kivételeset. Hajlandók vagyunk a betegséget, lázat, fertőzést stb., orvosi esetnek tartani, amely ellen valamit tennünk kell, például gyógyszert bevenni. Az Úr Jézus ráparancsolt ennek az asszonynak a lázára, és ezzel bebizonyította, hogy a betegség több, mint egy biológiai eset. A betegség tehát a büntetésnek, az átoknak egy része, amelynek az emberiség a bűneset miatt alá van vetve. A Biblia a halált is úgy mutatja be, hogy az önálló, majdnem, mint egy személy. Gondoljunk csak pl. az 1Kor 15,55-re: „Halál, hol a te fullánkod?” Az Úr Jézus gyógyításai az új kor előhírnökei, amikor a romlandóság „feltámasztatik romolhatatlanságban” (1Kor 15,42).
Ha betegek vagyunk, mi is imádkozhatunk gyógyulásért. Az Úr Jézusnak ugyanis most is van hatalma a betegségeken.
Nem abból indulunk-e ki sokszor, hogy a béke, szerencse, egészség stb. normális dolog? De hiszen még mindig egy átok alatt levő világban élünk. Akkor a háború, éhség és nyomorúság is „normális dolog”. Ha mi azoktól (mégis) védve vagyunk, az Isten kegyelme, melyért naponta hálát adhatunk neki!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Természetismeret / Biológia és egészségtan / Háztartástan / Technika / Emberismeret

  • A gyerekek életében előforduló legfontosabb betegségek. Ezek keletkezése és gyógyítása. (** ***)
  • Az egészség értéke. Egészségvédelem. A betegségek megelőzése. Személyi higiénia, környezeti tisztaság, helyes életmód és táplálkozás. (** ***)
  • A testi-lelki egészség legfontosabb összefüggései. Lelki eredetű betegségek, és ezek megelőzése. A helyes életrend, jó emberi kapcsolatok szerepe. (***)
  • Isten hatalma a betegségek felett. Jézus, mint egészségünk alapja. (** ***)
  • Az orvos munkája. Lehetőségei és korlátai a gyógyításban. (** ***)
  • Okkult szellemi hatások napjainkban. Ezek veszélye, romboló hatása a lelki egészségre. (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Beszélgetés, szóbeli beszámolók a betegségekről. (** ***)
  • Elbeszélő fogalmazás írása személyes élmény alapján. (**)
  • Levélírás elképzelt vagy személyesen átélt élmény alapján. (***)
  • Kreatív szövegalkotás: „Orvosi recept” megfogalmazása valamilyen lelki bajra. Humor és szimbolikus jelentés a szövegben. (***)

Vázlat:

Kapernaum
zsinagóga
az ember, akiben tisztátalan lélek volt
Jézus meggyógyította – megparancsolta a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki abból az emberből

Simon, András, Jakab, János

Péter anyósa – láz
gyógyulás

este sok beteg meggyógyult

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Ikon

365/228. Egy megszállottnak és Péter anyósának a meggyógyítása – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 360.37 KB
A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

227. A csodálatos halfogás

,

Üzenet – Téma:

* Hittel hallgatni Isten szavára és engedelmes­kedni annak.
* Az evangéliummal „embereket halászni”.

Előzmények:

Názáretben az Úr Jézus szombaton beszélt a zsinagógában. A názáretiek először egyetértőleg hallgatták, de később megharagudtak rá. Le akarták Jézust taszítani a hegyről, Ő azonban elment, anélkül, hogy tehettek volna vele valamit.
Kapernaumba ment, ahol lakott.

Bevezetés:

A tanítványok második elhívása:

Figyeljünk először a Mt 4,13–17-re! A Názáretből Kapernaumba vezető útja során az Úr Jézus sok helyen prédikált. Mindig ugyanazt hirdette: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa.” Jézus fellépésével betöltötte Galileában Ézsaiás próféciáját. Az Ézs 8,23-ban találjuk azt a próféciát, amit itt Máté idézett: „De nem marad sötétség ott, ahol elnyomás van.” Ezzel a „pogányok Galileájá”-ra célzott. Az Üdvözítő odamenetele és ott-tartózkodása nagy jelentőségű volt annak a területnek a számára, amely valamikor Zebulon és Naftáli törzséé volt. A lakosság éveken át lelki sötétségben élt, távol Jeruzsálemtől, és megvetve a júdeaiaktól. Jézus idejében sokan voltak ördögöktől megszállottak. Rettentő sok volt a beteg: vakokat, bénákat, süketeket említenek később az evangéliumok. Krisztus éppen ezeket az embereket kereste föl, hogy az üdvösséget hirdesse nekik, és közülük sokat meggyógyítson.

Názáretből való elűzetése után az Üdvözítő Kapernaumot választotta lakhelyéül, vagy (a Jn 2,12 szerint) már ott is lakott.

Kapernaumban egy napon az Úr Jézus a Galileai-tenger partján járt. Látta, amint ott foglalatoskodnak tanítványai, Simon Péter, és testvére, András, akik halászok voltak. Ők, valamint Jakab és János, Zebedeus fiai, egész éjszaka halásztak. Most Simon és András hálójukat a tengerbe vetették, hogy megmossák. Jakab és János édesapjuk szolgáival a hálóikat javították.

Az Úr Jézus először Simonhoz és Andráshoz ment. Azt mondta nekik: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” Ezzel tanítványai első elhívását szélesítette ki Jézus.

Most feladatot kaptak: emberhalászatot. Ahogy hálóikkal a halat próbálták a tengerből kifogni, úgy kell később az evangélium „háló”-jával az embereket megfogni, és az Isten országa „hajó”-jába „begyűjteni”.

Simon és András azonnal engedelmeskedtek neki, és követték Őt. Kissé távolabb az Úr Jézus megállt a két másik testvér, Jakab és János mellett. Őket is elhívta, nagyon valószínűleg ugyanazokkal a szavakkal. Ők is otthagyták munkájukat és édesapjuk szolgáit, s követték Jézust. János számára ez a második elhívás volt; Jakab számára az első.

Történet:

Az Úr Jézus egyszer a Genezáret-tó* (vagy Galileai-tenger) partján állt. Nagy sokaság vette körül. Hozzá tódultak, hogy Isten igéjét hallgassák.

Az Úr Jézus meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt. A halászok* a parton a hálóikat* mosták. Beszállt az egyik hajóba*. Az tanítványáé, Simoné volt. Jézus megkérte Simont, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól. Ez meg is történt.

Ebből a hajóból tanította az odasereglett sokaságot. Amikor Jézus befejezte a beszédet, azt mondta Simonnak: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!”

Simon csodálkozva felelte: „Mester, egész éjszaka* fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.”

Amikor ők (valószínűleg Simon és András) ezt megtették, nagyon sok hal nyüzsgött a hálóban (nagy tömeg halat* kerítettek be), úgy, hogy az majdnem elszakadt. Gyorsan intettek társaiknak (üzlettársaiknak?), Jakabnak és Jánosnak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. Amikor hajójukkal Simon hajója mellé álltak, együttesen be tudták vonni a teli hálót. (Két férfi számára az túl nehéz és lehetetlen lett volna.) Mindkét hajó a pereméig megtelt hallal úgy, hogy majdnem elsüllyedtek. A tanítványok megtanulták ebből, hogy az Úr Jézus létfenntartásukról is tud és akar gondoskodni. Amikor Simon Péter ezt a csodát látta, leborult Jézus elé, és így szólt: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” Arra célzott: Uram, nem vagyok méltó, hogy Veled legyek, mert bűnös ember vagyok. Nem tudjuk, vajon ezzel már azt ismerte-e fel, hogy az Úr Jézus Isten Fia.

A többiek, András, Jakab és János is nagyon csodálkoztak ezen a nagy fogáson. Mély tiszteletet éreztek Mesterük iránt.

Az Úr Jézus megnyugtatta őket: „Ne féljetek, ezentúl emberhalászok lesztek.” Ezzel a néhány nappal azelőtti elhívásukat ismételte meg. Ez a csodálatos halfogás ennek az elhívásnak különleges jele. Ha engedelmeskednek parancsának, az evangélium hirdetése által sokakat behoznak majd Isten országának „hajó”-jába.

A hajókat kivonták a partra. A tanítványok otthagytak mindent – tehát a gazdag halfogást is –, és követték Mesterüket. (A halakat nyilván Zebedeus, az apa és szolgái hordták partra, s dolgozták fel. A gazdag fogás egyelőre elég volt családjaik eltartására.)

Jegyzetek:

Genezáret-tava – Ótestamentumi neve Kinneret-tó volt (lásd 4Móz 34,11; 5Móz 3,17; Józs 13,27). A név az északnyugati termékeny földhöz kapcsolódik, vagy a tó szalagformájához (kinnor). Többi nevei: Galileai-tenger és Tibériász-tava. A tó egy meleg, termékeny völgyben, a hegyvidék lankái között terül el. 20 km hosszú és 10 km széles, s mintegy 50–250 m mély. (Lásd még a 215. lecke jegyzetét!)

Halászok – Az ókori Palesztina néhány folyója és a Genezáret-tó gazdag halállománnyal rendelkezett. Ez sok embert vonzott, akik részben halászattal, részben a hallal való kereskedéssel foglalkoztak. A tó nyugati oldalán egymáshoz közel fekvő városok (Kapernaum, Magdala, Tibériász) lakói főleg halászatból éltek.

Hálóikat mosták – A halászok egyik legfontosabb munkaeszköze a háló volt, melyet halászat után gondosan meg kellett tisztítani. Legegyszerűbb fajtája a kerek hajítóháló (Mk 1,16; Mt 4,18), peremén kőnehezékekkel. A part menti halászatban használták. Ügyes mozdulattal vetették a vízre, ott a kövek a háló szélét lehúzták a fenékre, majd kötéllel összevonva kiemelték a zsákmányt. A vontató- vagy kerítőhálóval kinn, a tó mély vizén halásztak. 200 m hosszú és 5 m széles is lehetett. Két hajó között feszítették ki és a partra vontatták, ahol kiválogatták a halakat (Mt 13,47–48). Mélyvízi halászatra használták a kivetőhálót is, mely kb. 15 m hosszú több részből álló hálóegyüttes volt. Alsó részét kövek húzták a mélybe. A halak beleakadtak az ív alakú hálóba, melyet a halászok a hajóba vontak, és ott válogatták ki a zsákmányt. Ilyennel fogták ki Péter és társai ezt a csodálatos zsákmányt.
Ismeretes volt ezenkívül a horoggal (Mt 17,27), és a szigonnyal való halászat is.

Hajó – Másik fontos munkaeszköze a halászoknak a hajó vagy bárka. Ezek formájáról nem rendelkezünk pontos ismeretekkel. 1986-ban a tóparti iszapban felfedeztek egy feltehetően Jézus korabeli bárkát, mely 8×3 m-es volt, négy evezős, egy kormányos irányította, és 15–20 személyt vihetett.

Egész éjszaka – A tó körüli halászok főként éjszaka halásznak. Nappal a víz gyakran túl meleg; a halak egészen mélyen úsznak – a hideg vízben több az oxigén – így egyáltalán nem lehet kifogni őket. Annál nagyobb volt a csoda, hogy Simon és András nappal, az engedelmességnek e nagy iskolájában halakba ütköztek.

Nagy tömeg halat – Nemcsak mennyiségre, fajtára is szép számú hal élt a Genezáreti-tóban. Ma kb. 25 különböző faj létezik. Ezek között van, amit mi is ismerünk: pl. dévérkeszeg, ponty, sügér. Legnevezetesebb a fésűshal (Chromis niloticus), melyet Péter-halnak is neveznek (Mt 17,27 alapján). Jellegzetessége, hogy kicsinyei a ragadozó halak elől az apa szájában keresnek menedéket.

227

Énekek:

Református énekeskönyv: 47:1; 67:1; 165:1; 299:1–5
Jertek, énekeljünk: 103; 109; 118:1–3; 134:1–3; 170; 235
Harangszó: 34; 35; 43; 45; 47; 50:1–2
Dicsérjétek az Urat!: 5; 56; 60; 64; 75; 146; 163
Erőm és énekem az Úr: 26:3; 81; 82; 83; 131:1–2

Megjegyzések:

Hittel hallgatni Isten szavára és engedelmeskedni annak – Amit Simon és a többiek az Úr Jézustól tanultak, számunkra is jó lecke. Ha hallgatunk arra a tanácsra, melyet Ő ad, áldottak leszünk. A tanítványok elhívásához hozzátartozott ez a hívő meghallgatás és azonnali engedelmesség. Csak amikor ezt megtanulták, akkor lettek készek az evangélista feladatának betöltésére. Ez a helyzet velünk is. Ne gondoljuk, hogy mi jobban tudjuk, mint Ő (nappal egyáltalán nem halásztak!), mert másképp nem kapjuk meg áldását.

Az evangéliummal „embereket halászni” – Nagyszerű képet használt itt az Úr Jézus az evangélium hirdetésére. A tanítványok (az evangélium) hálóját szakszerűen kivetik, aztán megvárják, vagy jobban mondva, elvárják, hogy Isten akarata által a halak beleússzanak és így meg lehessen őket fogni. Az Úr Jézus maga gondoskodik arról – a Szentlélek által –, hogy az emberek megtérjenek „halászai” prédikálására.
Az „emberhalász” feladata ránk is vonatkozik? Hogy tudjuk azt megtenni?

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Viselkedésünk mozgatói. Megfogadjuk-e a felnőttek, társaink jó tanácsait, vagy pedig önfejűek vagyunk? Odafigyelünk-e, hallgatunk-e Isten szavára, igéjére, vagy a magunk feje után megyünk? Mit jelent az, hogy Jézust követni, szavának engedelmeskedni? (** ***)

Társadalmi ismeretek / Történelem

  • A halászat és munkaeszközei az ókori Izráelben és ma. A halászat módjai, halászhajók. A hal felhasználása táplálkozásunkban. (***) Megjegyzés: A halhús jelenleg egészségtelen a környezetszennyezés miatt.

Természetismeret / Földrajz / Biológia

  • A Genezáreti-tó természeti adottságai, halállománya, jellegzetes halfajtái. Modellezés terepasztalon. (** ***)
  • A vízpart, az édesvíz élővilága. Édesvízi halfajok. A hal testfelépítése, élete. Környezetszennyezés: halfajok pusztulása. (** ***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Verstanulás, versmondás. Rímpárok hiányzó betűinek kiegészítése szóban és írásban. (*)
  • Összetett mondatok kiegészítése az utolsó tagmondattal. Összetett mondatok alkotása a „mégis” kötőszóval. (**)
  • Szóbeli és írásbeli szövegalkotás. Élménybeszámoló. Elbeszélő fogalmazás vagy újsághír átélt vagy elképzelt élmény alapján. (** ***)

Matematika

  • Számlálás húszon is túl. (*)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

  • Tanulmányrajz készítése: A hal testfelépítése, belső arányai. Különböző halfajokra jellemző forma és színvilág. (** ***)
  • Ókori és mai hajóformák tanulmányozása. Jellemző forma, szerkezet, belső arányok. (***)
  • Festés (rajzolás zsírkrétával: *): Halak természetes környezetükben és halászat közben. Halászat a tavon. Képalkotás elképzelés alapján. Érzelmek kifejezése a színek segítségével. (** ***)
  • Modellezés: Hajómodell készítése papírdobozból, hajtogatással, fa- és textilmunkával. Halformák hajtogatása. Akvárium modellje papírdobozból. (* ** ***)
  • Térrendezés: Halak a halászhálóban, hajók a tavon. Élőlények, tárgyak és környezetük viszonya. (* **)

Testnevelés

  • Fogójátékok: Halászfogó (Halászháló), Halacskák. (* ** ***)

Vázlat:

Kapernaum
Galileai-tenger/Genezáret-tava (Kinneret-tó)

Péter és András
János és Jakab (Zebedeus fiai)
halászat – nappal
nagy fogás
„Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!”

a tanítványok követik Jézust

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Ikon

365/227. A csodálatos halfogás – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 411.47 KB
A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

 

226. Jézust megvetik Názáretben

,

Üzenet – Téma:

* Ne utasítsuk el az üdvösségről szóló hírt!
* Jézus Úr!

Előzmények:

Azután, hogy az Úr Jézus Samáriából eltávo­zott, Galileába érkezett. Kánában a kapernaumi királyi tisztviselővel találkozott, akinek súlyos beteg volt a fia. Jézus nem ment el vele, hanem azt mondta, hogy a fiú meggyógyult. Kitűnt, hogy ez valóban igaz.

Történet:

Az Úr Jézus elment Kánából, és bejárta Galileát. Keresztelő Jánost akkor már börtönbe záratta Heródes Antipás. Jézus Galileában „az Isten országának evangéliumát” hirdette. „Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa; térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1,15).

Ezen az útján az Úr Jézus elment Názáretbe* is, ahol felnevelkedett. Szombaton, szokása szerint, bement a zsinagógába*. A názáretiek természetesen jól ismerték Jézust, akit az ács fiának neveztek.

Jézus felállt, hogy az Írásból olvasson. A szolga Ézsaiás könyvét nyújtotta neki. Ő pedig kinyitotta a könyvet, és megkereste azt a helyet (Ézs 61,1–2*), ahol ez van megírva: „Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.* ” Azon a szombaton ez volt a soros textus, melyet fel kellett olvasni, és meg kellett magyarázni.

Ezek a szavak, amint tudjuk, világosan magára az Úr Jézusra utaltak. Ő a Krisztus (Felkent), akit Isten küldött, aki mindezeket a dolgokat megteszi! Erről fogalmuk sem volt a zsinagógában levő zsidóknak.

Amikor Jézus összegöngyölítette a könyvet, és visszaadta a szolgának, mindenkinek a szeme rajta függött. Mit mond az Úr Jézus erről a szép igéről?

Ő így szólt: „Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára!” A zsidók „egyetértettek vele”, azaz nagyszerűnek találták, hogy ez a prófécia most végre beteljesedni látszik. Amikor Jézus még több kedves szót mondott, nagyon elcsodálkoztak. „Nemde a József fia ez?” – mondták egymásnak, ami már magában is sértés vagy kétségbe vonás, ilyen értelemben: hogy tud egy ilyen tanulatlan valaki, az ács fia, ilyen szép szavakat mondani?

Jézus ezekkel a szavakkal: „Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára”, nem azt mondta, hogy Ő az, akiről a Szentírásnak ezen a helyén szó van. A zsidóknak maguknak kell eljutni erre a meggyőződésre… Az írásnak őket is meg kell győzni! (A samáriai asszonynak valóban azt mondta az Úr Jézus: „Én vagyok az, aki veled beszélek”; Jn 4,26; 224. lecke). Jézus aztán arról beszélt, hogy a názáretiek kétségtelenül azt akarják, tegyen náluk is olyan csodákat, amilyeneket Kapernaumban tett. Ez a mondás: „Orvos, gyógyítsd meg magadat!”, körülbelül azt akarta jelenteni: Orvos, most ne máshol gyógyíts, hanem itt a tieid között! „Tedd meg itt is, a saját hazádban!”

Jézus így folytatta: „Bizony mondom néktek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában.” Néhány példával magyarázta meg itt az Úr Jézus, hogy Isten nemcsak a saját népét, Izráelt akarja „előnyben részesíteni”.

Izráelben (a tíz törzs országában) sok özvegyasszony élt Illés napjaiban, amikor bezárult az ég három esztendőre és hat hónapra – tehát nem esett eső –, úgyhogy nagy éhínség lett azon az egész vidéken. Illés mégsem egy izráeli özvegyhez küldetett, hanem a Szidónhoz tartozó sareptai özvegyhez (lásd 1Kir 17,9kk; 137. lecke)

Sok leprás volt Izráelben Elizeus idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán (2Kir 5).

A zsinagógában levő zsidók most már megértették, mire célzott Jézus ezekkel a példákkal. Megteltek haraggal iránta. Fölkeltek, megragadták Jézust, és kivitték a városból a hegy szakadékáig. (Názáret egy domboldalon épült. Jézus bizonyára még gyermekkorából tudta, hogy milyen veszélyes hely ez.) A názáretiek le akarták taszítani a szakadékba. De Jézus most megmutatta, hogy semmit sem tehetnek az Ő isteni akarata ellenére: átment a dühöngő tömegen, anélkül, hogy bárki is rátehette volna a kezét.

Názáretből Jézus Kapernaumba* ment, ahol letelepedett (Mt 4,13), vagy ahol már előbb is lakott (lásd Jn 2,12).

Megjegyzés: Ebben a részben nem olvasunk arról, hogy Jézus tanítványai is ott lettek volna.

Kiegészítés:

(Lásd „Az Úr Jézus elment Názáretbe is” jegyzetet is.) A Mt 13,53–58-ban ás a Mk 6,1–6-ban azt olvassuk, hogy az Úr Jézus még egyszer fölkereste hazáját. Tanított a zsinagógában, az emberek álmélkodtak szavain, és azt mondták egymásnak: „Honnan van ebben ez a bölcsesség és ez a csodatevő erő? Hát nem az ács fia ez? Nem Máriának hívják-e az anyját, testvéreit meg Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak? Nem köztünk élnek-e a nővérei is mind? Ugyan honnan van benne mindez?” És megbotránkoztak benne. De Jézus azt mondta nekik: „Sehol sem vetik meg a prófétát, csak saját hazájában”. Nem sok csodát tett Názáretben hitetlenségük miatt.

Jegyzetek:

„Az Úr Jézus elment Názáretbe is” – Két názáreti látogatásról olvasunk. Az első látogatást a Lk 4,14–30 beszéli el; a második látogatásról a Mt 13,53–58 és a Mk 6,1–6 szól (lásd „Kiegészítések”). Ott olvasunk néhány csodáról, melyet Jézus tett (Mk 6,5). Ebben az el­beszélésben egyetlen csoda sincs, ezért néhány magyarázónak az a véleménye, hogy két látogatásról van szó. Másrészt az is lehet, hogy Máté is és Márk is az említett részben az első (és akkor így egyetlen) látogatásra céloz. Ugyanis mégis csak különös, hogy Jézust az a veszély fenyegette, hogy letaszítják egy szikláról, aztán mégis elmehetett Názáretbe, sőt a zsinagógába másodszor is. Hiszen nyilvánosan kiűzték a zsinagógából, ami a zsidóknak azt jelentette, hogy többé nem ismerték el vallásos zsidónak. Az ilyen kiközösített nem mehetett soha többé a zsinagógába.

Zsinagóga – „összegyülekezés”-t jelent; azt az épületet, ahol a zsidó vallásos összejöveteleket tartották. A zsinagógák használata valószínűleg a babiloni fogság utáni időre vezethető vissza. A Zsolt 74,8-ban van utalás arra, hogy ilyen összejöveteli helyiségek már korábban is voltak: „és fölperzselték az országban Isten minden hajlékát.”
Berendezése rendkívül egyszerű volt (Lásd az alaprajzot a következő lapon W. Bhülmann: Hogyan élt Jézus c. könyve nyomán!): A Jeruzsálem felé tájolt hátsó falnál állt a Tóra­szekrény (1), melyben a Tóra-(törvény-)tekercseket őrizték. A belső üres tér közepén helyezkedett el a faemelvény, melyen a Szentírás felolvasásához a Tóra-tekercsek elhelyezésére szolgáló olvasópult (szószék) állt (2). A Tóra-szekrény előtt tiszteleti helyül karosszékek lehettek félkörívben felállítva a tekintélyes vagy hivatalos személyek számára (3), melyek közül az egyiket „Mózes székének” nevezték (Mt 23,2). A belső központi teret ülőpadok vették körül. A nők a férfiaktól elkülönítve, rendszerint a karzaton ültek.
A zsinagógai istentisztelet így zajlott: Hitvallás, imádság és áldás után a tanító rész következett. Ezen először felolvastak egy részt a Tórából (Mózes öt könyvét háromévenként folytatólagosan végigolvasták a szombati istentiszteleteken). Ezután a prófétai iratokból olvastak, melyhez írásmagyarázat, tanító, vigasztaló beszéd kapcsolódott. Erre az istentiszteleten résztvevő valamennyi férfi vállalkozhatott, a zsinagóga előljárója jelölte ki a személyét. Beszédét ülve mondta el. Gyakran az előljáró, a rabbi maga tartott beszédet. Befejezésül a gyülekezet felállt, és a tekercseket visszavitték a Tóra-szekrényhez. Az istentisztelethez zsoltárok, himnuszok éneklése is hozzátartozott.
Péntek este mentek először a zsinagógába. Aztán otthon megtartották a szombat kezdetekori étkezést. Szombaton is volt néhány istentisztelet.

Ézsaiás 61,1–2 – Ez nem az Ézs 61 szavainak szó szerinti idézete. Hasonlíttassuk össze a kettőt a gyermekekkel. Így pl. az „örömhír” helyett „evangélium” van (ami ugyanazt jelenti), az „ÚR kegyelmének esztendeje” helyett pedig „az Úr kedves esztendeje”. (Figyeljük meg, hogy az Újszövetségben sohasem „ÚR” áll, hanem mindig „Úr”!)

Az Úr kedves esztendeje – Ez az örömünnep évére (jubileumi év) utal, melyet az Úr rendelt el, minden ötvenedik év ez. Ennek a kezdetét kürtök megfújásával jelezték (innen az „örömünnep éve” elnevezés). Mindenkit és mindent, aki vagy ami a szabadságát elvesztette, szabadon kellett engedni: zsidó rabszolgákat, földeket és más vagyontárgyakat, mint pl. házakat. Krisztusban jött el a legnagyobb szabadság! Minden hetedik év szombatév (szombat = nyugalom), amikor a földet parlagon kellett hagyni, és mindent, amit akkor a szántóföldek teremtek, összegyűjthettek a szegények. Az örömünnep éve volt a tetőpont, és az új 7 x 7 szombatév kezdete.

Kapernaumba – Názáretben az Úr Jézus megkeresztelkedéséig lakott. Azután a Jn 2,12 szerint édesanyjával és testvéreivel Kapernaumba költözött (nevelő apja, József, már valószínűleg nem élt). Itt, Kapernaumban volt, azt lehet mondani, az otthona, ahova, miután bejárta az országot, mindig visszatért.

226 226.1

Énekek:

Református énekeskönyv: 64:1–3; 164:1–2; 233:2–3; 469
Jertek, énekeljünk: 128:1; 198:1–2; 241
Harangszó: 37; 46; 47; 49:1–2.6–7
Dicsérjétek az Urat!: 62; 69; 70; 74:1
Erőm és énekem az Úr: 18; 117

Megjegyzések:

Ne utasítsuk el az üdvösségről szóló hírt! – Az, ahogy ezek a názáretiek megvetették Jézust, azt a gyűlöletet ábrázolja, amelyet sokan táplálnak Jézussal szemben. Hallani sem akartak róla, amikor magát a megígért Üdvözítőként ajánlotta. A legrosszabb az volt, hogy a názáreti zsinagógában vallásos emberek vetették meg Őt! Mi a helyzet velünk? Megkereszteltek, egyháziasak vagyunk… és mégis elutasítjuk az üdvösségről szóló hírt?…

Jézus Úr! – Az Úr Jézus ismét megmutatta fenségét. A dühöngő tömegnek hagynia kellett, hogy elmenjen. Ilyen esetekkel még többször találkozunk az evengéliumokban. Megjegyzés: Az, hogy a Gecsemáné kertben Jézus engedte magát elfogni, a saját elhatározása volt. Ha nem akarta volna, az nem sikerült volna Júdásnak és a katonáknak.
Ebből a történetből jól bebizonyíthatjuk a gyermekeknek azt, hogy Jézus Úr. (Jézus leghelyesebb Istenképét „rajzolhatjuk meg”!)

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Emberi kapcsolataink, viselkedésünk embertársainkkal szemben. Előítélet, megkülönböztetés, mások lenézése. A tolerancia és annak határai. (***)
    Lenézni, megvetni valakit azért, mert „más”, mint mi vagyunk vagy mivel egyszerű származású, helytelen dolog. Mindnyájan Ádám és Éva leszármazottai vagyunk, és így bűnösök Isten előtt. Bőrszín, vallási meggyőződés és más különbségek nem szabad, hogy befolyásolják magatartásunkat másokkal szemben.
  • Véleményünk, értékeink vállalása embertársaink előtt. Az igazság, mint fontos érték. (***) Jézus meg merte mondani az igazat az embereknek. Ha mi azt tesszük, kockáztatjuk, hogy nem tisztelnek bennünket. Akkor hát hallgassunk? Vagy vállaljuk a konfliktusokat?

Társadalmi ismeretek / Történelem

  • A zsinagóga belső tere, berendezése; a zsinagógai istentisztelet rendje Jézus korában (és ma). (***)

Vizuális kultúra (Rajz-Művészettörténet)

  • Építészettörténet: Zsinagóga belső terének megfigyelése képeken, rekonstrukciós ábrázolásokon. Összehasonlítás egy keresztyén templom belső terével. A zsinagóga alaprajza. (***)
  • Térrendezés: A terem átrendezése a zsinagóga belső teréhez hasonlóan (székek, asztalok stb.). (***)

Irodalom / Dráma

  • Felolvasás a Bibliából, szóbeli magyarázat a felolvasott igeszakaszhoz a zsinagógai istentiszteleti rendnek megfelelően. (***)

Vázlat:

Jézus
Kána

Galilea – Názáret
zsinagóga
könyv – Ézsaiás
Kapernaum
„Ma teljesedett be ez az írás”
harag
ki a városból
hegy – szakadék
Jézus elmegy
Kapernaum

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Ikon

365/226. Jézust megvetik Názáretben – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 298.36 KB
A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

225. Jézus meggyógyítja a királyi tisztviselő fiát

,

Üzenet – Téma:

* Jézus hatalma számára nem léteznek távol­ságok.
* Hinni az Úr Jézus szavának.

Előzmények:

Az Úr Jézus Samárián ment át. Sikár mellett a forrásnál a samáriai asszonnyal beszélgetett. Jézus két napig maradt Sikárban, ahol sokan hittek benne.

Történet:

Az Úr Jézus elment a samáriai Sikár városkából. Sok hívőt hagyott ott. Galilea határához érve Kána felé vette az útját, ahol első csodáját tette: borrá változtatta a vizet. Miért ment az Üdvözítő Galileába, arra a vidékre, ahol felnőtt? Az ok: Egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában* (lásd a jegyzetet).

Most, hogy megérkezett Galileába, sok galileai szívből üdvözölte, akik Júdeában látták, mit cselekedett húsvét ünnepén: megtisztította a templomot.

Kánába érkezésekor az Úr Jézust megszólította egy előkelő úr, egy kaperneumi királyi tisztviselő. Ez az ember Heródes Antipás király szolgálatában állt, aki tetrarchaként a rómaiak nevében Galileát és a Jordán túlsó partján levő Pereát kormányozta. (Ilyen urak többnyire nagyon gazdagok voltak, és sok birtokkal rendelkeztek. A királyi tisztviselőség tiszteletbeli állás volt számukra.)

Csodálatos, hogy ez a királyi tisztviselő Kapernaumból elment a jelentéktelen Kánába, hogy Jézussal találkozzék! Heródes Antipás könnyelmű királyi udvarának legtöbb tagját nem nagyon érdekelte a názáreti Mester. (Ne felejtsük el, hogy akkor már Keresztelő János Heródes Antipás börtönében ült.)

Ez a királyi tisztviselő mégis eljött Kánába, amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett. Nagyon különleges oka volt rá: súlyosan megbetegedett a fia. Most minden reményét Jézusba vetette. Hallott a csodákról, melyeket Jézus Júdeában tett. Könyörgött Jézusnak, hogy jöjjön vele Kapernaumba, és gyógyítsa meg a fiát. Még nem tudta, hogy az Úr Jézus hatalma számára nem létezik távolság. Azt gondolta, hogy Jézusnak is el kell mennie a beteghez, úgy, ahogy az orvos teszi. Ez az ember hitt ugyan Jézus hatalmában, de nem isteni mindenhatóságában.

Az Úr Jézus szelíden megfeddte a királyi tisztviselőt: „Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek.” Úgy látszik, a legtöbb ember csak akkor tud hinni Jézusban, ha csodákat lát. Hitük csodahit, és így időleges. Az Úr Jézusnak ez nem elég!

A királyi tisztviselő minden további nélkül elfogadta a dorgálást. Sokkal jobban aggódott a fiáért, mintsem, hogy megsértődött volna. „Uram”, kérte, „jöjj, mielőtt meghal a gyermekem!”

Jézus ezúttal nem folytatta feddő szavait. Ennek az embernek az aggodalma nem szabad, hogy tovább tartson. Figyeljük csak meg, hogy az Úr Jézus sohasem engedett senkit tovább szenvedni vagy bizonytalanságban vergődni, mint ahogy szükséges volt. „Menj el, a te fiad él”, mondta az apának.

A királyi tisztviselő elhitte ezt? El! Jézus hatalmi szava elég volt számára. Most nem a csodában hitt, hanem annak a szavában, aki csodákat cselekedett! Ez a helyes. A királyi tisztviselő azonnal elindult. A visszaút sokkal könnyebb volt, mint az ide vezető: a Galileai-tenger felé lejtett, és a Jézus szavába vetett hit könnyűvé tette lépteit. Útközben szembejöttek vele a szolgái. „A gyermeked él!”, hozták neki a hírt. A királyi tisztviselő megkérdezte, mikor lett jobban a fia. A szolgák azt mondták: „Tegnap egy órakor (a Károli fordításban a régi időszámítás szerint: „hét órakor”) hagyta el a láz.” Az apa megállapította, hogy éppen abban az órában, amelyben Jézus azt mondta neki: „A te fiad él.”

A fiú tehát nem lassanként lett jobban, hanem egyszerre! Az Úr Jézus sohasem végzett fél munkát!* Ez hatalmi szavára történt! A királyi tisztviselő egész háza népével együtt hitt Jézusban, mint Üdvözítőben.

Ez a második jel volt, melyet az Úr Jézus Galileában (és valójában Kánában is) tett.

Jegyzetek:

Nem kedves a maga hazájában – Ezt mondta Jézus is később lakóhelyének, Názáretnek a zsinagógájában (lásd Lk 4,16–30; 226. lecke). Jelentéséről sokféleképpen vélekednek:
a. A „hazája” Názáret városára utalna, ahol ifjúságát töltötte? Akkor jogosan gondolhatnánk, hogy többé nem ment volna Galileába.
b. Egy másik magyarázat: Igaz, hogy Jézust azelőtt nem tisztelték hazájában, Galileában, de júdeai fellépése után ez megváltozott. Ezért ment Galileába.
c. Harmadik vélemény az, hogy „hazájá”-val Júdeára célzott, ahol Betlehem, valódi szülővárosa volt. Júdeában nem kedvelték a zsidó vezető emberek.
Nem választunk ezek közül a vélemények közül, mivel mind a háromban van valami igazság.

Az Úr Jézus sohasem végzett fél munkát – Ez a megjegyzés arra késztet, hogy néhány olyan összejövetelre gondoljunk, ahol imádkozással gyógyítanak. Ott előfordul, hogy egy béna néhány ingadozó lépést tesz. Gondoljunk a róm. kat. búcsújárásokra, különösen Lourdesra, amikben az emberek annyira bíznak, de amik olyan keserű csalódást is okoznak. Isten hatalma nem így működik. A Bibliában a teljes gyógyulások sok példája bizonyítja ezt. Természetesen egy lassú gyógyulás is, pl. egy műtét után, Isten műve.

225

Énekek:

Református énekeskönyv: 65:1; 107:10; 139:1; 172; 238:4–7; 479:3; 512:1.4.6
Jertek, énekeljünk: 79; 127:1; 149:1
Harangszó: 37; 53:1.5.7; 54
Dicsérjétek az Urat!: 50:1.5–6; 55:1–2; 62; 68; 76
Erőm és énekem az Úr: 53:3; 54; 111

Megjegyzések:

Jézus hatalma számára nem léteznek távolságok – Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának hatalmáról nagyon gyakran emberi módon gondolkodnak. Mit, hogyan, mivel tehet? – ezt kérdezik gyakran. Itt Krisztus Istenképéről van szó. Ha hiszünk Isten mindenhatóságában, és abban, hogy Lelke által mindenütt jelen van, akkor hit által sokkal jobban rá tudjuk bízni magunkat. Akkor nem követjük el azt a hibát, hogy elő akarjuk neki írni, hogyan, hol és mikor tegyen értünk valamit. Akkor a „Legyen meg a te akaratod”, ebben a tekintetben is érvényes; más szóval, hogy hogyan, hol és mikor teszi meg az Úr azt, amit hit által kérünk tőle, az nem a mi dolgunk, hanem az Övé. Ő bölcsen és szeretettel tudja, hogy adott esetben mi a legjobb számunkra.

Hinni az Úr Jézus szavának – Bízni az Úr szavában, valami más, mint tetteire várni. Biztosak szeretnénk lenni, hogy meglátjuk azt, amit tőle kívánunk. Bízni a szavában, a hit tette (Zsid 11,1). Próbáljuk meg ezt példákkal megmagyarázni a gyermekeknek!
Hogy értjük azt, hogy „bízni valaki szavában”? Bízhatunk egymás szavában? Vagy egyáltalán nem? Kinek a szavában bízhatunk? Melyik zsoltárfeldolgozásunkban áll joggal: „Ne légyen bizodalmatok / Földi fejedelmekben, / Egy emberben se bízzatok, / Kiben segítség nincsen!”? (146. dics. 2. v.) Az emberi szavaknak sokszor nem sok értéke van, de Isten szava sziklaszilárdan megáll! Fáj, ha nem hisznek a szavadnak.

Kapcsolódás iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján)

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Az emberi szó megbízhatósága. A bizalom szerepe emberi kapcsolatainkban. Az igaz beszéd jelentősége. Füllentések, hazugságok. (* ***)

Társadalmi ismeretek / Történelem / Földrajz / Technika

  • Milyen félelmetes betegségek pusztították régen az emberiséget? Hogyan győzték le azokat? (***)
  • Gyermekhalálozás az egész világon. Okai: fertőző betegségek, a higiénia hiánya, utcagyerekek, éghajlat, alultápláltság, gyermekmunka, háborúk, menekülések. (***) Mit teszünk a szegény gyerekekért? Folyik-e köztük misszió?
  • Közlekedési és hírközlési eszközök, lehetőségek a Biblia korában és napjainkban. (**)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Bábjáték ujjbábokkal. Improvizatív szövegalkotás: egyszerű élethelyzet. Verses párbeszéd. (*)
  • Szóbeli szövegalkotás: a bibliai történet elmondása vázlat segítségével. Írásbeli szövegalkotás: hír, beszámoló fogalmazása a bibliai történet alapján. (**)
  • „Telefonálás”: párbeszédek improvizatív módon, különböző élethelyzetekben. (**)

Vázlat:

Kapernaum – Kána

királyi tisztviselő – Heródes Antipás
beteg fiú

Jézus nem megy el az apával
„Menj el, a te fiad él!”
hit
szolgák: a gyermek meggyógyult
tegnap – ugyanabban az órában

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Ikon

365/225. Jézus meggyógyítja a királyi tisztviselő fiát – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 262.77 KB
A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

224. A samáriai asszony

,

Üzenet – Téma:

* Az üdvösség után ugyanúgy lehet szomjazni, mint a víz után.
* Hinni az Úr Jézus szavának.
* Mindenhol és minden körülmények közt imádkozhatunk.
* Jézus szereti a diszkrimináltakat is.

Előzmények:

Az Úr Jézust éjszaka kereste föl Nikodémus, a zsidó Nagytanács tagja. Az újjászületésről és Jézusnak, az Isten Fiának munkájáról beszélgettek.

Bevezetés:

János 3,22–36.

A templom megtisztítása miatt Jézus a zsidó Nagytanács számára nemkívánatos lett. Ahogy a húsvét ünnepe elmúlt, az Úr Jézus bejárta Júdeát, és prédikált. Jézus tanítványai (lásd Jn 4,2) meg is keresztelték azokat, akik megbánták bűneiket. Közben Keresztelő János Ainonban*, Szálim közelében tartózkodott, ahol sok víz volt, melyben sokan megkeresztelkedtek.

János tanítványai nem értették, miért van az, hogy Jézus is keresztel, és sokan Őhozzá mennek Jánostól.

János akkor azt válaszolta, hogy a vőlegény barátja örül a vőlegény hangjának. Ezt teszi ő is: örül annak, hogy Jézus, a Krisztus elkezdte földi munkáját. „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem” – mondta János. Megmagyarázta, hogy Krisztus lejött a mennyből, és emberként jelent meg a földön. Ezért Jézus sokkal jelentősebb, mint ő. De János most már tudta, hogy senki sem fogadja el az Úr Jézus bizonyságtételét. Akik azonban ezt mégis megteszik, tudják, hogy Isten igaz (hogy amit Jézus mond, igaz). János így szólt: „Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja, mert annak ő nem mértékkel mérve adja a Lelket. Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent.” (A „mértékkel”, itt nem meghatározott mennyiséget jelent, hanem állandó folyamatosságot.)

Nagyon fontos a Keresztelő következő kijelentése is: „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” Csak megtérés és hit kell ahhoz, hogy megkapjuk azt az üdvösséget, mely Krisztusban van. Egyedül csak Ő segíthet és menthet meg bennünket az örök életre!

Történet:

Az Úr Jézus húsvét után körülbelül kilenc hónapig* Júdeában maradt. Erről az időről kevés szó esik, csupán csak annyi, hogy sokan követték őt, és sokan megkeresztelkedtek. Jézus tudta, a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt (követőt) szerez, mint János. Jézus maga nem keresztelt, azt a tanítványaira hagyta*. Hogy Jézus több tanítványt szerzett, mint János, annak az oka kétségtelenül az volt, hogy csodákat cselekedett. Ezek különösen odavonzották az embereket.

Látjuk, hogy a farizeusok Jézus cselekedeteit szemmel tartották. Sokszor olvassuk, hogy kémekkel figyeltették.

Közben Keresztelő Jánost Heródes Antipás börtönbe vettette (lásd Lk 3,19–20; 250. lecke). A farizeusok örültek, hogy Jánostól megszabadultak. És most itt van Jézus. Sokkal jobban haragudtak rá, mint Jánosra, különösen azért, mert annyi követője volt.

Az Úr Jézus elhatározta, hogy kitér a farizeusok elől. Visszaindult Galileiába. Azonban nem a szokott utat választotta, a Jordánon túl, hanem úgy döntött, hogy az általánosan gyűlölt Samárián át megy. „Samárián kellett pedig átmennie.” Ennek a mondatnak mély értelme van: Jézusnak Samáriában valami fontosat kellett elvégeznie; ezért kellett arra mennie. Az Úr Jézus tanítványaival ahhoz a régi kis városhoz, Sikárhoz érkezett, mely Sikem* közelében volt, ahol Jákób nagyon régen egy ideig lakott (lásd 1Móz 33,18–20). Jézus leült a forrásnál, melyet még Jákób ásott, és még mindig „Jákób forrásá”-nak neveztek. Elfáradt az úttól. Hat óra volt, tehát dél, amikor a nap legforróbban sütött. Az emberek akkor tartották déli pihenőjüket.

A tanítványok elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.

Amikor az Úr Jézus egyedül ült ott a forrásnál, egy asszony jött Sikárból vizet meríteni. (A továbbiakban samáriai asszonynak fogjuk őt nevezni). Szokatlan valami volt az, amit ez az asszony cselekedett. Ki az, aki vízért járt a tűző napon? Ezt kora reggel vagy estefelé szokták tenni, amikor nem volt olyan meleg. Jézus kérte az asszonyt: „Adj innom!” (Figyeljünk csak! Az Isten Fia az, aki alázatosan vizet kér ettől az asszonytól.)

A samáriai asszony csodálkozva felelte: „Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok?” Ugyanis a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal! (A gyűlölet kölcsönös volt). Ezért is feltűnő, hogy Jézus Samárián át akart átmenni.

Jézus nem válaszolt az asszonynak a zsidók és a samáriaiak közti ellentétre vonatkozó megjegyzésére. Hogy Ő ezt az ellentétet nem élezte ki, tanítás a számunkra. A különbözőségekről beszélni rossz szokás. Nem az Istenhez való személyes viszonyunk a legfontosabb? Jézus így válaszolt: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.” Jézus önmagáról mondja, hogy Ő Isten ajándéka (Gondoljunk itt a Jn 3,16-ra „Úgy szerette..:” – Isten a Fiát adta!). „Az élő víz” az asszony számára a folyóvíz* volt, mely mindig friss, egészen más, mint a kútvíz.

Az asszony hódolattal és tisztelettel így szólt: „Uram, merítő edényed nincs, a kút is mély, honnan vennéd az élő vizet? Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál*, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?”

Jézus folytatta a „leckét”, anélkül hogy reagált volna az asszony utóbbi megjegyzésére: „Aki ebből a vízből iszik, ismét megszom­jazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha töb­bé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó (állandóan folyó, felszökő) víz forrásává lesz benne.”

Az Úr Jézus itt kétségtelenül a Szentlélek különleges munkájára utal. A „közönséges víz”, amely a földi, bűnös élet, és az itt említett „élő víz” közti ellentét mérhetetlen. Aki földi, bűnös marad, az soha nem lesz „szomjazás” nélkül. Az az élet nem ad maradandó kielégülést. Az élő víz, a Szentlélek munkája gondoskodik arról, hogy aki abból „iszik”, a Krisztusban való hit által örökre megelégszik, és már most megismeri a szívében az örök békét. Krisztus tehát ebben „az élő víz forrása”. Ez a forrás sohasem szárad ki, hanem az örök életre buzgó marad.

Az asszony szerette volna a zsidó idegentől azt a vizet megkapni: „Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni!”

Bár egyáltalán nem értette Jézus szavainak mély jelentését, de legalább nem idegenkedett tőle, és kívánság ébredt benne. Ez egy új élet, egy teljesen új lét kezdete volt benne, más szóval, megtérésének a kezdete. Előbb azonban még valaminek történnie kellett: az asszonynak rá kellett ébrednie, hogy ő bűnös Isten előtt!

Az Úr Jézus azt mondta neki: „Menj el, hívd a férjedet, és jöjj vissza!”

Az asszony leverten állt. „Nincs férjem…”, válaszolta. Pontosabban, nem volt férje, csak együtt lakott egy férfival.

„Jól mondtad, hogy nincs férjed, mondta Jézus, mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem férjed: ebben igazat mondtál.”

Az asszony még nem hagyta magát legyőzni. Megpróbálta a beszélgetést más útra terelni. „Uram, látom, hogy próféta vagy”, mondta. Természetesen, egy idegen, aki csak úgy meg tudta mondani, hogy mi játszódott le az életében, annak prófétának kell lennie. Így folytatta: „A mi atyáink ezen a hegyen – a Garizim-hegyre célzott – imádták az Istent, ti pedig – zsidók – azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell.” Az asszony megpróbálta a figyelmet elterelni azzal, hogy vallási vitába bocsátkozik Jézussal (milyen sokszor elterelő taktika ez ma is). Abból indult ki, hogy a samáriaiaknak éppen úgy „joguk van Istenhez”, mint a zsidóknak. Ennek az a pogány elgondolás az alapja: az ország istene egy meghatározott helyről kormányozza a népet, és ott kell őt imádni. Továbbá ez: a jeruzsálemi templom régi dicsőségéből már nem sok maradt, ezért a samáriaiak a Garizim-hegyen is nyugodtan imádkozhattak.

Az Úr Jézus komolyan így válaszolt: „Higgy nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.” Arra célzott, hogy nem lesz többé szükség egyik istentiszteletre sem. Ugyanis föltámadása után a „régi korszak” teljesen lezárul.

Jézus még jobban kiélezte: „Ti azt imádjátok, akit nem ismertek.” Azaz a samáriaiak nem igazságban imádták Istent. Nemzeti Istent láttak benne, nem ismerték igazán. A zsidókról pedig azt mondta: „Mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad.” Valóban, a Messiás, az Üdvözítő Izráelből származott!

Jön azonban egy kor, magyarázta az Úr Jézus, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Az Atya ugyanis azokat keresi, akik így imádják Őt. „Isten Lélek”, mondta az Úr Jézus, „és akik imádják Őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” Nem az a fontos, hogy melyik helyen, hanem az, hogy hogyan imádják.

Az asszony Jézusnak azokra a szavaira felelt, hogy az üdvösség a zsidók közül támad. Azt mondta: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent.” Ezzel azt juttatta kifejezésre, hogy ő is és népe is várták a Messiást. Egyszeriben kitűnt, hogy ez az asszony tájékozottabb, s jobban hisz a jövőben és Krisztus munkájában, mint sok jeruzsálemi írástudó.

Aztán a beszélgetés elérkezett a csúcspontra! Jézus azt mondta az asszonynak: „Én vagyok az, aki veled beszélek.”

Közben a tanítványok visszaérkeztek a városból. Csodálkoztak azon, hogy Mesterük asszonnyal beszél. (Abban az időben férfiak nem beszélgettek asszonnyal, különösen nem, hogy tanítsák őt!) De egyikük sem kérdezte meg tőle, hogy miről beszélt vele.

Az asszony eleget tudott! Elragadtatva sietett a városba. Még a korsóját is elfelejtette magával vinni. A városba érve izgatottan mondta a délutáni álmukból éppen felébredt embereknek, (akik eddig lenézték erkölcstelen élete miatt): „Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem, vajon nem ez-e a Krisztus?” Így minden további nélkül nyíltan elismerte, milyen rossz életet élt. És levonta a következtetést: Az az ember ott a forrásnál, aki tudta, hogyan éltem, nem lehet más, csak Krisztus!

Közben az Úr Jézus és a tanítványok egészen másról beszélgettek. A tanítványok élelmet hoztak a városból, és unszolták a Mesterüket: „Mester, egyél!”

Az Úr Jézus erre azt mondta: „Nekem van eledelem, amit egyem, amiről ti nem tudtok.”

A tanítványok csodálkozva kérdezték egymást: „Valaki talán hozott neki enni?”

Az Úr Jézus azonban más eledelre célzott: „Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját.” Anélkül a munka nélkül, amit az Úr Jézus a földön végez és még végezni fog, senki sem „lakik jól”. Ugyanúgy, ahogy az asszonynak az élő vízről mondta: „Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik.” Más szóval: Aki benne hisz, annak örök élete van!

Az Úr Jézus most más tárgyra tért. A tanítványok tudják, hogy négy hónap múlva kezdődik az aratás. Nézzenek hát körül: a mezők már fehérek az aratásra. Ez célzás a világra, ahol annyi ember lakik, akiknek még hallaniuk kell Jézus Krisztus evangéliumát. Azok, akik hinni fognak benne, lesznek az aratás, nemcsak most, amikor Jézus azt mondja, hanem az utolsó napig!

Akkor Jézus rámutatott a tanítványok feladatára: azt fogják aratni, amit nem ők vetettek. Mesterük fog prédikálni, Ő fog szenvedni és meghalni; a tanítványok, mint apostolok („küldöttek”) fogják a termést begyűjteni.

Sikárból nagy embersereg jött sietve a forráshoz. Hittek az asszony szavainak, és most mind meggyőződhettek, hogy Ő a Krisztus. Milyen nagyszerű nap volt ez számukra… és az Úr Jézus számára!

Amikor Jézushoz értek, alázatosan kérték Őt (könyörögtek neki), hogy maradjon náluk. Jézus beleegyezett, és elment a samáriaiakkal a városba. Ott hirdette nekik evangéliumát.

A samáriaiak ezáltal még jobban hittek benne, és azt mondták az asszonynak: „Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője.” Két nap múlva eltávozott Jézus Sikárból, és elment Galileába.

Jegyzetek:

Ainon, Szálim közelében – Ez a helység Dekapolisz, egy római tartomány területén volt, mely részben a Jordán nyugati partján feküdt, de nagy része a Jordánon túlra nyúlt. Tíz római város (deca = tíz; polis = város) volt ott: Tibériász, Abila, Hipposz, Gadara, Szkitopolisz, Pella, Dion, Geresa, Filadelfia és Canatha.

Kilenc hónap – A Jn 4,35-ben az áll, hogy ez még négy hónappal az aratás előtt volt.

Jézus maga nem keresztelt, azt a tanítványaira hagyta – Nem tudjuk, hogy Ő miért nem keresztelt. Jézus talán csak prédikálni akart, vagy azt akarta megmutatni, hogy Ő hatalmazta fel arra tanítványait. Vagy meg akarta előzni, hogy az emberek azzal dicsekedjenek, hogy Ő keresztelte meg őket. Pál is ezért nem keresztelt (lásd 1Kor 1,13–14). Fontos megjegyzés, hogy Jézus, amint Keresztelő János mondta, azért jött, hogy Szentlélekkel és tűzzel kereszteljen (Mt 3,11; Mk 1,8; Lk 3,16; Jn 1,33). A sákramentumok kiszolgáltatása nem függ attól, aki azt végzi, ha az Jézus igazi szolgáinak egyike.

Sikem – Ez a helység a nagy karavánutak kereszteződésében feküdt. Ábrahám is (1Móz 12,6) és Jákób is (1Móz 33,18) a közelében lakott. A sikemiek családi kapcsolatba akartak kerülni Jákóbbal, de megölték őket (1Móz 34). Józsué ott gyűjtötte össze a népet, hogy megújítsa a szövetséget (Józs 24). Később Abimélek, Gedeon fia volt a királya (Bír 9). Jeroboámnak Sikem volt a székhelye (1Kir 12,25). Mai neve Nabluz (Neapolisról elnevezve). Ebben a városban még mindig van egy samáriai városrész. A samáriaiak húsvétjukat a közelben fekvő Garizim-hegyen ünneplik.
A város a Garizim-hegy és az Ébál hegye között fekszik.

Folyóvíz – Ez a víz forrásból bugyog fel, vagy egy patakban folyik. Az ilyen víz sok sót, oxigént tartalmaz, és ízletes. Az állóvízben betegségek csírái fejlődhetnek ki, bűzlők lehetnek. Izráelben kétféle kutat ismertek: kutakat, melyekben az esővizet gyűjtötték össze, tehát állóvíz volt; és olyanokat, melyeket források fölé építettek.

Atyánk, Jákób – Figyeljük meg, hogy ez a samáriai asszony is „atyánk, Jákób”-nak nevezi Izráel ősatyját! A samáriaiak Ábrahám, Izsák és Jákób valódi utódainak tekintették – és tekintik – magukat. A samáriaiak azonban azoknak a babiloni és más helyekről való telepeseknek az utódai, akiket Észar-Haddón küldött Palesztina e részébe, hogy a földet megműveljék (lásd 2Kir 17,24.29; Ezsd 4,10).
A samáriaiaknak valóban nem kellett büszkélkedniük állítólagos származásukkal, legalábbis Josephus zsidó történész szerint. Amikor a hírhedt szír IV. Antiochus Epiphanes a zsidókat üldözte, a samaritánusok, attól való félelmükben, hogy osztozniuk kell a zsidók szenvedéseiben, minden rokonságot megtagadtak velük.
Templomukat átadták Antiochusnak azzal a kéréssel, hogy azt Jupiternek szenteljék.
Az arabok is Ábrahám törvényes leszármazottainak tekintik magukat, Izmael révén. Azt állítják, hogy Isten Ábrahámnak tett ígéretei ezért Izmael révén minden mohamedán arabra érvényesek. Az arabok valóban Ábrahámtól származnak, de az Ábrahámnak tett ígéretek Izsák és Jákób leszármazottainak szólnak.

224

Énekek:

Református énekeskönyv: 42:1; 162:3; 165:5; 379:1–3; 396:1–3; 465:1; 479:1–3
Jertek, énekeljünk: 113; 198; 224
Harangszó: 35; 36; 43; 47; 50:1–2
Dicsérjétek az Urat!: 20; 27:1; 59; 60; 62:1.3; 64; 73; 85; 163
Erőm és énekem az Úr: 53:1; 74:1–3; 101; 128:1–3

Megjegyzések:

A víz jelentősége – Az emberi test 90 %-a víz. Létfontosságú testünk számára. Hiányában megsűrűsödne a vérünk, és kevés oxigén jutna el az agyba. A víz által áramlik a vérünk, és a vesénk kiválaszt sok hasznavehetetlen anyagot. Az igazi szomjúságot nem ismerjük. Ha egy napot víz nélkül töltenénk a sivatagban, szomjan halhatnánk. (A teve egy hétig is kibírja a sivatagban víz nélkül.)

Szomjúság az üdvösség után, mely Krisztusban van – Aki nagyon szomjazik, eped a víz után, mely szomját olthatja. Így vágyakozhatunk mi is az Úr Jézus után, aki az élő vizet Lelke által odaajándékozza azoknak, akik hisznek benne, úgy, ahogy a sikárbeli samáriai asszonynak. Rajta kívül más források nem adnak üdítő vizet. Az a víz, melyet azok adnak, inkább felkeltik a szomjúságot, mintsem eloltják. Más szóval, amit a világ és más „istenek” vagy „messiások” nyújthatnak, teljesen értéktelen, sőt veszélyes az ember számára. Lelki vonatkozásban nem kapunk többé „oxigént” (lásd a „Folyóvíz” jegyzetet). Az egyetlen helyes kívánság, megtalálni a szomjúságot az üdvösség után, mely Krisztusban van! (Lásd az Ézs 55,1-et is, ahol vízárusról van szó, mint példáról.)

Hinni az Úr Jézus szavának – A samáriai asszony és később városának lakói is példák számunkra. Hittek az Úr Jézus szavának. Nem volt szükségük közelebbi magyarázatra, szőrszálhasogató dogmatikai szakkifejezésekre. Elég volt a szava. Mutassunk rá mi is a gyermekeknek arra, hogy az ilyen „gyermeki hit” az egyetlen módja annak, hogy üdvözüljünk!

Mindenhol és minden körülmények között imádkozhatunk – Egy kislány szüleivel Kanadába emigrált. Megkérdezte, hogy ott is imádkozhat-e az Úr Jézushoz. Az Úr Jézushoz mindenütt lehet imádkozni, volt a válasz, egy bányában is 2000 méternyire a föld alatt, vagy egy űrállomáson is, mely a Föld körül kering.

Jézus szereti a diszkrimináltakat is – Feltűnő ebben a történetben, hogy hangsúlyozza, az Úr Jézus Samárián ment át. Fölkereste azt a népet, bár a zsidók megvetették. A nép közül kiválasztott egy asszonyt, ami már magában véve is különös volt, mivel abban az időben a nőket kevesebbre értékelték a férfiaknál. És végül egy rossznak ismert nőt választott ki. Ez a háromszorosan diszkriminált asszony abban a kiváltságban részesült, hogy népe közül legelsőként ismerkedhetett meg az Úr Jézus szeretetével.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Történelem / Társadalmi ismeretek

  • Epizódok a külmisszió történetéből. (***)
    Olvassunk vagy mondjunk el jellemző történeteket, hogy a gyerekek megértsék, a hit minden népé!

Természetismeret (Környezetismeret) / Földrajz / Biológia

  • A víz fontossága. Kutak a meleg égövi országokban. A vízellátás és különböző eljárásai hazánkban és más országokban. (***)
  • A vízburok elhelyezkedése, tagolódása, víztípusai. A felszíni és felszín alatti vizek típusai. Képek, képeslapok gyűjtése. (***)
  • A víz felhasználása hazánkban és más országokban. Földművelés, kertészet, állattenyésztés. Öntözéses gazdálkodás. (***)
    A Jordánt Izráel öntözőberendezései működtetésére használja. A Jordán vize miatt háború fenyeget Szíria és Jordánia között.
  • Környezetszennyezés. Az édesvízkészletek veszélyeztetettsége és védelme. A víztisztaság vizsgálata. (***)
    A jövőben drága lesz a tiszta víz!
  • A víz életfontosságú szerepe az emberi szervezetben. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

  • Képes irattartó készítése. A színek kifejező ereje. „Hűvös” színek, hideg-meleg, sötét­világos színkontraszt. Hiányos rajz kiegészítése. Rajzsorozat készítése különböző felszíni vizekről. (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • A történet párbeszédének kifejező olvasása. (***)
  • A történet dramatizálása. (***)
  • Kreatív szövegalkotás: párbeszéd írása. Az asszony és a sikáriak beszélgetése. (***)

Vázlat:

Keresztelő János – Jézus
keresztelés

Samária
Jákób forrása
Samáriai asszony – beszélgetés Jézussal
közönséges víz – újból megszomjazás
„élő víz” – soha többé nem szomjazni –
Krisztus = élő víz forrása
imádkozás – Jeruzsálem vagy Garizim-hegy?
imádkozás lélekben és igazságban
„Én vagyok az, aki veled beszélek”
eledel

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Ikon

365/224. A samáriai asszony – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 698.54 KB
A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

223. Beszélgetés Nikodémussal

,

Üzenet – Téma:

* „Újonnan kell születnetek.”
* Csak a Jézus Krisztusban való hit szabadíthat meg bennünket.
* Örök élet hit által.

Előzmények:

Az Úr Jézus, miután húsvét előtt megérkezett Jeruzsálembe, megtisztította a templomot az állat-és galambkereskedőktől, valamint a pénzváltóktól. A méltatlankodó zsidóknak ezt válaszolta: „Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.” Ezzel magára célzott.

Történet:

A templom megtisztítása után az Úr Jézus Jeruzsálemben maradt, hogy megünnepelje a húsvétot. Azon a héten csodákat cselekedett. Nincs említés arról, hogy miket. Tettei olyan nagy hatással voltak, hogy sokan hittek az Ő nevében. Ez azt jelenti, hogy az emberek elismerték „Istentől jött tanító”-nak (ahogy Nikodémus mondja majd). De az emberek csak a csodákra figyeltek, melyeket tett. A szenzáció volt a fontos számukra az örök üdvük helyett. Olyan embernek te­kintették, aki Istentől kapott hatalmat arra, hogy ezeket a csodákat megtegye, prófétának (mint amilyen Mózes, Illés, Elizeus volt). Ezért nem bízta magát rájuk, mert tudta, mi lakik az emberben. Nem akarta, hogy úgy tiszteljék, mint valami különleges embert.

Azt is jól tudta, milyen az emberi lélek: bűnös, hajlandó a rosszra, idegenkedik Istentől, de gyönge, félénk és fegyelmezetlen is. Jézus feladata az volt, hogy az embereket benne, mint Messiásban, az elveszettek Üdvözítőjében való hitre vezesse.

Volt valaki Jeruzsálemben, aki személyesen meg akart ismerkedni Jézussal. Nikodémus*, egy farizeus*, a zsidók vezető embere, tehát a sanhedrinnek, a zsidó nagytanácsnak a tagja. Nikodémus éjjel* ment Jézushoz. Nappal nem merte Őt felkeresni vezető pozíciója miatt. Tekintélyes ember volt. Kollégái, a templom megtisztítása után, Jézus ellenségeivé lettek. Ezért kellett Nikodémusnak óvatosnak lenni, és a sötétség oltalmát keresni. (De azért is kereste fel éjszaka, mert a zsidó írástudók szívesen tanítottak és beszélgettek a késő éjszakába nyúló órákban.)

Nikodémus így szólt Jézushoz: „Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, melyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten.” Ez szép bizonyságtételnek tűnik. Nikodémus, maga is tanító, elismerte Jézust rabbinak, mesternek. Valóban, ember magától, saját erejével, nem tud ilyen csodákat cselekedni, hanem ha Isten segíti őt. De Jézus nemcsak valóságos ember, hanem valóságos Isten is volt!

Jézus nem válaszolt azonnal arra, amit Nikodémus mondott. Nikodémusnak, mint a nagy Mester tanítványának még tanulnia kell.

  1. Az embernek újonnan kell születnie*, másképpen nem láthatja meg Isten országát, mondta neki Jézus.
    Nikodémus nem értette, mit jelent „újonnan születni”. Bemehet-e az ember anyja méhébe, és megszülethetik ismét? Lehetséges az?
  1. „Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába” – válaszolta Jézus. Majd megmagyarázta, mire célzott. „Ami testtől született, test az”: az ember emberből születik, tehát maga is ember. Ezért Nikodémus ne csodálkozzék azon, amit Jézus mondott, hogy neki is és mindenkinek újonnan kell születnie. Bűnös ember nem tudja magát megtisztítani a bűneitől. A farizeusok azt gondolják, képesek arra, hogy elnyerjék bűntelen élet által az örök életet az Isten országában. Ez sohasem sikerül, mert az ember bűnös, és az is marad. Teljes megújuláson kell átmennie. Újonnan kell születnie. Ez a születés víztől és Lélektől történik. A víz megtisztít, Isten Lelke pedig úgy tisztít, mint ahogy a tűz. (A gyermekeknek is „újonnan” kell születniük!)
    Senki sem tudja, honnan jön majd a szél*, és hova megy. A zúgását halljuk, de a szél arra fúj, amerre akar. Így van mindenki, aki a Lélektől („felülről”) született.
  1. Nikodémus nem értette, hogyan történhet meg mindez.
    „Te Izráel tanítója vagy, és ezt nem tudod?” – kérdezte tőle Jézus. Hiszen ismerte az ószövetségi próféciákat. Azokban is erről van szó (Ézs 59,21; Jer 31,33–34; Ez 11,19–20; 36,26–27; Jóel 3,1). Nikodémusnak nem érteni kell megtanulnia, hanem hinni. Összes megszerzett bölcsessége nem ér semmit, ha az által akar bejutni az Isten országába. Akkor kiben kellett Nikodémusnak hinni megtanulni? Abban, amit Keresztelő János hirdetett, és az Úr Jézus szavaiban, sőt, magában Jézusban! Jézus ezt meg is magyarázta: „Amit tudunk, azt szóljuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, de nem fogadjátok el (a jeruzsálemiek, és köztük Nikodémus) a mi bizonyságté­telünket.” Sőt, amikor mindennapi földi dolgaikat magyarázta nekik, akkor sem akartak a zsidók (a farizeusok, írástudók, főpapok, nem pedig az „egyszerű nép”) Jézusnak hinni. Hogyan hinnének akkor a mennyei dolgoknak?
  1. Most kezd el Jézus magáról mondani valamit. „Mert nem ment fel (vagy nem fog felmenni) a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia.” Nemcsak Ő megy vissza a mennybe, hanem Istensége szerint van a menyben. Jézus szólt szenvedéséről és haláláról is. Ahogyan Mózes felemelte a kígyót* a pusztában (egy póznára tűzve; lásd 4Móz 21,8; 63. lecke), úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie! (A felemeltetés nem csak Jézus kereszthalálára, hanem felmagasztaltatására, megdicsőülésére is utal.)
  2. Nikodémus ne gondolja, hogy az Emberfia, a Messiás azért jön, hogy Izráelben új világi birodalmat alapítson. Az Emberfia azért jött, hogy szenvedjen. Kikért? „Hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.” Aztán azok a szavak következtek, amelyek az egész beszélgetés központját képezik: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
  1. Az Úr Jézus aztán az ítéletről beszélt. Isten nem azért küldte el Fiát a világba, hogy elítélje azt, hanem hogy üdvözüljön a világ általa! De… aki nem hisz benne, már ítélet alatt van, mert Isten bűn elleni haragja már rajta van, és rajta is marad.
    Éppen az a világ ítélete, hogy jobban szeret a hitetlenség sötétségében élni, mint a világosságban, mely eljött a világba, azaz az Isten Fiában! Aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, mert fél, hogy elítéltetik, mivel rosszat cselekedett. Aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy; azt akarja, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.

Kiegészítés:

Még kétszer olvasunk Nikodémusról, de csak János evangéliumában: a Jn 7,50–52-ben Nikodémus, mint a zsidó nagytanács tagja, azt tanácsolja társainak, hogy, amint a törvény előírja, a vádlottat előbb hallgassák ki, mielőtt elítélnék. Ezt Jézus érdekében mondta, akit a zsidó vezetők gyűlöltek, és valójában már halálra ítéltek. Akkor azok gúnyosan azt kérdezték Nikodémustól, hogy talán ő is galileai, mint Jézus? Hát nem tudja, hogy Galileából sohasem támadt próféta?

A Jn 19,38–42 arról tudósít, hogy Nikodémus, arimátiai Józseffel együtt gondoskodott az Úr Jézus holttestéről, és egy sírba helyezték. Akkor ő nyíltan meg merte mutatni, hogy szerette Jézust. Bár az Úr Jézus már halott volt, hitből, gondoskodott róla. Nikodémus, a „nép legyőzője”, hittel legyőzte a néptől való félelmét!

Jegyzetek:

Nikodémus – Görög név, mely azt jelenti: „a nép legyőzője”. Valószínűleg modern zsidó volt. Úgy képzeljük el, mint „teológiai professzor”-t!

Farizeusok – Kiemelkedően kegyes férfiak elkülönülő, zárt csoportja, egyfajta vallási párt Jézus idejében. Erőteljes nemzeti érzés és a törvényhez való feltétlen ragaszkodás jellemezte őket, mely sokszor szőrszálhasogatássá, a törvény betűjének merev betartásává torzult. Szembefordultak Jézussal és tanításával, s Ő is többször élesen bírálta őket, de ez nem akadályozta meg abban, hogy Nikodémust, mint a többi embert is, szeresse.

Éjjel – Tanulhatunk abból, ahogyan az Úr Jézus Nikodémussal bánt. Bár az éjszaka kellős közepe volt, az Úrnak volt ideje számára. Azonfelül kedvesen beszélgetett vele. Nikodémusnak ez alatt a beszélgetés alatt sokat kellett megértenie, de az Úr Jézus azt fáradhatatlanul és barátságosan magyarázta meg neki. Soha ne lépjünk fel senkivel szemben, aki habozva és kételkedve teszi az első lépéseket az Isten országába vezető úton, azzal, hogy: úgy sem lesz belőle semmi!

Újjászületés – Az eredeti görög kifejezés felülről való születést és újonnan való születést jelent egyszerre. A felülről szó jobban kifejezi, hogy Isten munkájáról van szó, melyet Ő Lelke erejével végez el az emberben, amely ezért valóságos csoda. Nikodémus félreérti Jézus szavait. Nem a „felülről” születésre, hanem a testi, természeti folyamatra gondol.

Szél – Izráelben gyakran támadt éjszaka hűsítő szél. Lehet, hogy beszélgetés közben hallható volt ilyen szél. A szél áramló levegő, dinamikus, szélmalmokat, vitorlás hajókat hajt, fölkorbácsolja a tengert, fákat csavarhat ki, házakat dönthet romba stb. Így hozza mozgásba az embereket is a Szentlélek. Ennek görög kifejezése, a pneuma egyszerre jelent lelket (szellemet) és szelet.

Felemelt kígyó – Mindazok, akik hittel tekintettek az érckígyóra, meggyógyultak a mérges kígyók halálos marásából. Mindazok, akik hittel néznek Krisztusra, meggyógyulnak az „ősi kígyó”, a Sátán „marásá”-ból, és örökké élnek.

Énekek:

Református énekeskönyv: 139:14; 209:5; 304:8; 323:6; 373:1
Jertek, énekeljünk!: 42 ; 96; 115; 133:1; 245
Harangszó: 35; 42
Dicsérjétek az Urat!: 20:1; 57; 59; 66; 69; 74:1; 89:1–2
Erőm és énekem az Úr: 18:1; 21; 25:4; 50; 65; 130; 133

Megjegyzések:

Újjászületés – Az újjászületés azt jelenti, hogy az ember Isten segítségével mindent újra kezdhet. Szinte semmi sem nehezebb, mint elismerni, hogy valahol valamit elrontottunk, és teljesen újra kell kezdenünk. Ezt a leckét kell Nikodémusnak és vele együtt minden embernek megtanulnia. Sajnos, sokan élnek tovább a maguk módján, és egyre messzebb kerülnek az Isten országától.
A Bibliában gyakran szólíttatnak fel az emberek megtérésre. A Jn 3-ban olvasunk az újjászületésről. Hogy élhessünk, előbb meg kell születnünk. Hogy Isten országához tartozzunk, újonnan kell születnünk, azaz víztől és Lélektől, és többé nem emberből. A születés történik az emberrel, az újjászületés sem az ember tette, hanem Isten műve, a Szentlélek által. Az újjászületés tehát nem ugyanaz, mint a megtérés. A megtérés ugyanannak a lelkifolyamatnak emberi, az újjászületés isteni oldala.

Csak a Jézus Krisztusban való hit szabadíthat meg bennünket – Olyan könnyűnek tűnik, amit Pál és Szilász mondott a filippi börtönőrnek: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (ApCsel 16,31; 338.lecke). A hitet a Szentlélek munkálja szívünkben. Ezért kell szívünket kitárnunk. Aki inkább a sötétben marad, nem látja a világosságot. Az újjászületés – megtérés – titok, mint a szél, melyről nem tudjuk honnan jön és hová megy.

Örök élet hit által – Az aranymondás, melyet a gyermekekkel tanítsunk meg, egyike a Biblia legismertebb textusainak. Luther így nevezte: evangélium az evangéliumban. Nagyszerű ígéret az, amit az Úr Jézus ebben nyújt. Mindenki, aki Őbenne hisz, örökké élhet. Ezt nem lehet elégszer a gyermekeknek elmondani. Istennek milyen nagy szeretete szólal meg itt!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján)

Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Testi születés – lelki születés („újjászületés”). A bűn és a bűnből való szabadulás hit által. (***)
  • A hit és vállalása. (***)
    Ne szégyelld a hitedet! Ne szégyelld, hogy „Jézussal látnak”!

Magyar nyelv és irodalom

  • Jellemzés: tulajdonságok gyűjtése szóban és írásban. Jellemzés írása különböző nézőpontból. (***)
  • Párbeszéd és monológ. Párbeszéd kifejező olvasása, a szereplők szándékának érzékeltetése hangszínváltással. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

  • A színek kifejező ereje, jelentése. Sötét-világos, fény-árnyék kontraszt alkalmazása. (***)
  • Könyvmodell készítése papírból. Kép és szöveg összeállítása. (***)

Természetismeret / Földünk és környezetünk (Földrajz)

  • A szél, mint légköri jelenség, és keletkezése. (***)
    Hogyan keletkezik a szél? Mit tudhatunk róla? Miért mondhatta róla Jézus: „nem tudod honnan jön, és hová megy”? Lehet-e százszázalékosan biztos egy meteorológiai jelentés? Elénekelhetjük ehhez a „Tudod-e, hogy kel föl a szél?” kezdetű éneket (Jertek, énekeljünk! 96.)

Vázlat:

Jézus – Jeruzsálem
„Újjászületés”
Nikodémus – farizeus
Mózes – kígyó
Zsidó nagytanács = sanhedrin
Messiás – szenvedés – örök élet

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Ikon

365/223. Beszélgetés Nikodémussal – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 174.26 KB
A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

222. Jézus először tisztítja meg a templomot

,

Üzenet – Téma:

* Jézus a nagy reformátor.
* Jézus megtisztítja a szívet.

Előzmények:

Kánában Jézus egy menyegzőn a vizet borrá változtatta. Így jelentette ki dicsőségét tanítványa­inak.

Történet:

A kánai menyegző befejeződött. Jézus lement Kapernaumba*, egy abban az időben jómódú, a Galileai-tenger mellett levő halászfaluba. (A „lement” azt jelenti, hogy az út lefelé vitt. Kána ugyanis sokkal magasabban feküdt, mint Kapernaum). Anyja, testvérei* és tanítványai vele mentek.

Kapernaumban Jézus nem sokáig maradt, mert itt volt az ideje, hogy Ő és övéi felmenjenek Jeruzsálembe. Ugyanis közel volt a húsvét ünnepe. Ebből látjuk, hogy az Úr Jézus alkalmazkodott a törvényhez.

Jézus útitársaságával ment fel Jeruzsálembe. Talán szokás szerint a galileai zsidókkal utazott együtt. (Figyeljük meg, hogy itt az a szó van: „felment”, ami valóban „felkapaszkodni”-t is jelent. Ugyanis Jeruzsálem dombokra épült.) Amikor megérkezett a városba, ahol a templom állt, legelőször is a templomba ment. Ott, a pogányok udvarában* az ismert kép fogadhatta: kereskedők ökröket, juhokat és galambokat árultak a templomba jövőknek, akik ezeket az áldozati állatokat megvásárolták. Sokan nem a saját áldozati állataikkal jöttek a templomba, hanem ott vették meg azokat*. A probléma nem az volt, hogy „vásár”-t tartottak, hanem, hogy arra a szent templomterületet használták fel. Elgondolható, hogy az árusítóhelyeket a főpapok bérelték, és az eladó jószágért és galambokért uzsoraárakat kértek. Az is elképzelhető, hogy nemcsak áldozati állatokat vásároltak ott, hanem közönséges kereskedést is űztek.

Emellett ezen a vásáron a pénzváltók a használatos pénzeket átváltották a templomadóhoz kötelező pénznemre. Ahogy elő volt írva, minden zsidónak fél sekelt kellett fizetnie évente a templom számára. Ezt nem lehetett „pogány” római pénzzel teljesíteni. Kétségtelen, hogy ez a pénzkereskedelem busás hasznot hozott.

Az Úr Jézus az előcsarnokba ment be, ahol az árusítás folyt. Fölvett néhány kötelet, és azokból korbácsot font. Ezzel űzte ki az állatokat a templomból. Meglepő, hogy egyetlen személy meg tudta ezt tenni. Ugyanis tudjuk, hogy milyen nehéz a szarvasmarhákat, különösen pedig a juhokat jó irányba terelni. Jézus ezt isteni hatalmával cselekedte. Az állatok engedelmeskedtek neki. Továbbá az is feltűnik, hogy az állatok gazdái nem állták útját. Fölöttük is volt Jézusnak hatalma. Amikor az ökröket és juhokat, melyeket csodálkozó gazdáik követtek, már kiűzte, Jézus a pénzváltókhoz ment, akik az asztalaiknál ültek. Lesöpörte a pénzt az asztalokról, úgy, hogy azok szétgurultak a földön, aztán pedig felborította az asztalokat. Ezzel megmutatta, mennyire megveti a foglalkozásukat. A pénzváltóknak a porból kellett összeszedniük a pénzüket.

Végül a galambárusok kerültek sorra. Nem nyitotta ki a kalitkákat, mert tudta, hogy akkor a galambok elrepülnek, és nem lehet őket megfogni. Jézus megparancsolta az árusoknak, hogy távozzanak a kalitkáikkal: „Vigyétek ezeket innen: ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!” Tiltakozás nélkül engedelmeskedtek parancsának.

A templom megtisztítása az Úr Jézus első jeruzsálemi fellépése. Ezzel Malakiás egyik próféciáját teljesítette be: „úgy tisztítja meg az Úr Lévi fiait” (Mal 3,3). Ahogy egykor régen Jósiás király uralkodása kezdetén megtisztította a templomot, Jeruzsálemet és az egész országot a bálványimádástól, úgy lépett fel itt az Úr Jézus nagy reformátorként. Nemsokára le kellett vágni a páskabárányt. Akkorra mindennek tisztává kellett lennie!

A tanítványok Jézus fellépését növekvő csodálkozással figyelték. Az ismert textus jutott az eszükbe: „A házad iránti féltő szeretet emészt.” (Zsolt 69,10)

A zsidók – a farizeusokról, írástudókról, a főpapokról, talán a zsidó nagytanács minden tagjáról van itt szó – odamentek Jézushoz. Méltatlankodva, de nagyon csodálkozva is megkérdezték Tőle: „Milyen jelt mutatsz nekünk, amelynek alapján ezeket teszed?” Valamiféle személyazo­nossági bizonyítványt akartak ettől az idegentől, mellyel bizonyítani tudja, hogy egy magasállású személy megbízásából lépett fel. Ez a kérdés valójában fenyegetés. Ha nem tudja magát igazolni, akkor tovább puhatolódznak nála. (Sok alkalommal, amikor Jézus földi vándorlása idején valamit tett, szerették volna tudni a zsidó főemberek, kitől kapta Ő ezt a hatalmat, vagy miért tett valamit. Ilyenkor mindig a saját érdeküket tartották szemük előtt.) Az Úr Jézus azt felelte nekik: „Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.”*

A zsidók szó szerint vették Jézus szavait, azt hitték, hogy a templomról beszélt. Gúnyosan mondták: „Negyvenhat esztendeig* épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted?”

Jézus azonban teste templomáról beszélt. Ahogy az Úr a templomban lakik, úgy lakik Krisztus istensége emberi testében (lásd Kol 2,9). A templom az Ő testének árnyéka, és a templomi szolgálat áldozatának példája, melyet Ő a kereszten fog hozni (lásd Kol 2,17 és Zsid 9,9–14). Az Újszövetség Közbenjárójával van dolguk (lásd Zsid 9,15), és fogalmuk sincs róla. Arról viszont nem olvasunk, hogy tovább faggatták volna. A tanítványok azonban megőrizték Mesterük válaszát, és visszaemlékeztek rá, amikor feltámadt a halálból. Akkor értették meg kijelentését, és hittek benne.

Jegyzetek:

Kapernaum – A név azt jelenti „Náhum faluja”. Zsidó lakosságú település a Galileai tenger nyugati partján, mely a Mt 9,1 szerint polisz, vagyis városias település. Jézus galileai tartózkodása idején itt lakott.

Testvérei – Vitatott kérdés, hogy Jézus vérrokonairól van-e szó, vagy féltestvéreiről. Az itt használt görög szó „testvérek”-et jelent.

Pogányok udvara – A pogányok udvarán, ahol a nem zsidók is imádkozhattak az Úrhoz, folyt a kereskedés. Ezzel a hívők akadályozták, hogy a pogányok Istenhez jussanak. Ugyanígy akadályozhatják a keresztyének is viselkedésükkel, életmódjukkal, hogy a hitetlenek az Úrhoz eljussanak!

Áldozati állatok vásárlása a templomnál – Ezt a törvény megengedte (lásd 5Móz 14,24–26). Ha az út az áldozati állattal túl hosszú volt, akkor az áldozati állatot el kellett adni. A kapott pénzen aztán a szent sátornál, később a templomnál lehetett vásárolni másikat. Ez érvényes volt az aratás zsengéjére nézve is, melyet meg kellett áldozni. Korábban mindez az Olajfák hegyén történt, Kajafás főpapsága idején vitték be az árusítást a pogányok udvarába.

Három nap alatt – Kajafás házában a kihallgatás alkalmával két hamis tanú fog előállni, akik emlékeznek e szavakra, és emiatt istenkáromlással vádolják (lásd Mt 26,61); Jézus szavait ezek a tanúk elferdítve idézik: „Le tudom rombolni az Isten templomát, és három nap alatt fel tudom építeni.” A nagytanács tagjai közben nagyon jól tudják, hogy Jézus mire célzott, mert halála és sírba tétele után hirtelen emlékeznek rá, hogy azt mondta: „Három nap múlva feltámadok” (Mt 27,63). A kérdés az, hogy Jézus szavait rögtön így fogták-e föl. Elképzelhetjük, hogy Ő magára mutatott, mikor ezt mondta. Ha igen, annál rosszabb, hogy a tanács a hamis tanúk vádját komolyan vette.

Negyvenhat esztendő – Itt a második templomról van szó, melynek építését Zerubbábel és Jósua főpap idejében kezdték el. Az igaz, hogy 46 esztendő telt el az építés elkezdése (Círus király uralkodásának második esztendejében) és befejezése (Artahsasztá / I. Artaxerxész király uralkodásának 32. évében) között, de nem folyt az építkezés ezek alatt az évek alatt állandóan. Viszont az is lehet, hogy a 46 év arra utal, hogy Nagy Heródes annyi évvel azelőtt (uralkodásának 18. évében) kezdte el a templom felújítását és szépítését. Ez éppen akkortájt fejeződhetett be.

222 222.1

Énekek:

Református énekeskönyv: 65:2–3; 84:1; 135:1.12; 162:1–4; 163:1–2; 165:6
Jertek, énekeljünk!: 138; 228
Harangszó: 40:5–6; 41
Dicsérjétek az Urat!: 70; 72; 74:1–2
Erőm és énekem az Úr: 74; 97; 130

Megjegyzések:

Jézus a nagy reformátor – Jézus első tette Jeruzsálemben mutatja, hogy Jézus nem elégszik meg juhai számára egy „piszkos istállóval”. Népét országa alattvalóivá akarja tenni, feltéve, hogy tudatában vannak bűneiknek. Így van ez még most is. Elvégre olyan keresztyén gyülekezetben, családban, iskolában stb., melyben nem történik minden Isten parancsa szerint, Ő nem lakhat. Nincs vagy kevés áldás van azon, amit az ilyen csoport tesz. Ő a helytelen szokások és rossz gyakorlatok megreformálását kívánja. Jézust néhány csoportosulás forradalmárnak tartja. Ő azonban egyáltalán nem az volt, hanem nagy reformátor.

Jézus megtisztítja a szívet – A személyes megtérésnél is így van ez. Az Úr Jézus Szentlélekkel és tűzzel keresztel, mondta Keresztelő János. Munkája tehát tisztítás. Ki kell nyitni előtte a szívünket, hogy elvégezhesse tisztító munkáját!

Vásár, kereskedelem a templomban, templom körül – Innen ered a vasárnap („vásárnap”) elnevezése is, mivel Magyarországon a templommal rendelkező helységek e napon vásárt tartottak. Vagy figyeljünk a régi templomok körül épült üzletekre. Ezek is a kultusz és kereskedelem szoros kapcsolatát mutatják. A középkorban rossz idő esetén a templom széles hajójában folyt a kereskedés. De gondolhatunk a középkori búcsúcédula árusokra, akik az üdvösséget bocsátották áruba, s amely elleni tiltakozásul Luther fellépett, és a reformáció elindult. A „búcsú”-hoz, ehhez a róm. kat. ünnephez, sok helyen ma is egész kirakodóvásár kapcsolódik. Ma is folyik a templomokban „kereskedelem”. Gondolkodjunk el azon, hogy a templom megfelelő hely-e arra, hogy ott mindenféle dolgot árusítsanak, ha annak célja nem teljesen Isten szolgálata, mint a misszió ügye (pl. könyvmisszió).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Történelem / Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki)

  • Vásár, kereskedés a templomban és a templom körül. (***)

Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Tetteink erkölcsi értékelése. Az erkölcsös cselekedet, a vétek, a bűn felismerése. Önismeret: mi helyes, mi helytelen, min kell változtatnom Istenhez való viszonyomban? (** ***)

Vizuális kultúra (Rajz-Művészettörténet)

  • A történet helyszínének képi megjelenítése. Térkifejező ábrázolás: a formák lejjebb, feljebb helyezése; takarás; térrétegek: előtér-középtér-háttér. (**)
  • Építészettörténet: A Jézus korabeli jeruzsálemi templom tanulmányozása. Az épület szerkezete és rendeltetése közötti viszony felismerése. Épületmaradványok, rekonstrukciós ábrázolás, alaprajz, tömegvázlat: formázás gyurmából vagy agyagból, egy részlet kidolgozása formázással vagy grafikával, képeslapterv készítése. (***)
  • Képek gyűjtése, rendszerezése: templomok különböző korokból, ill. kultúrákból. Gyűjtemény, album vagy tabló készítése. (** ***)

Vázlat:

Jézus
Kapernaum – halászfalu – Galileai-tenger

Jeruzsálem – húsvét
templom
jószággal kerekedők – pénzváltók
korbács

„Az én Atyám házát…”
Farizeusok, írástudók, főpapok
jel
„Romboljátok le ezt a templomot és három nap alatt felépítem.”
46 év
Az Ő teste

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Ikon

365/222. Jézus először tisztítja meg a templomot – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 189.57 KB
A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

221. A kánai menyegző

,

Üzenet – Téma:

* Hinni Jézusban, mint aki Ura mindennek.
* Istennek az egyszerű dolog is fontos.
* Az Úr Jézus is szereti az ünnepélyt.

Előzmények:

János evangélista naplót vezetett az első napok­ról. A Jn 1,29-el kezdi: „Másnap”, az a nap, amikor Keresztelő János megmutatta az Isten Bárányát tanítványainak. A Jn 1,35-ben megint így kezdi: „Másnap”. Ezen a napon ment el János és András Jézussal, és nála maradtak. A Jn 1,43-ban ismét azt olvassuk: „Másnap”. Ezen a napon indult az Úr Jézus első tanítványaival, Jánossal, Andrással és Simon Péterrel Galileába. Még két tanítványt hívott el: Fülöpöt és Nátánaélt. És most a Jn 2,1-ben ez áll: „A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában.” Ezt a napot úgy kell tekintenünk: „két nappal azután”, hogy Fülöp és Nátánaél a tanítványai lettek.

Történet:

A harmadik napon menyegző* volt a galileai Kánában*. Jézus anyja*, Mária is ott volt. Ez arra utal, hogy a menyegző a rokonságban lehetett. Jézust és tanítványait is meghívták* erre a menyegzőre. Alig két hónapja ment el Názáretből Keresztelő Jánoshoz. Most ismét találkozott anyjával a menyegzőn. Milyen boldog lehetett Mária, hogy viszontlátta!

A menyegző, szokás szerint, hét napig tartott. Ezeken a napokon a vendégeket elegendő étellel és itallal kellett ellátni. Ez a násznagy* gondjaira volt bízva. Ő irányította az egész ünnepséget. Sok szolga állt a násznagy rendelkezésére, akik kiszolgálták a vendégeket.

Mária észrevette, hogy elfogyott a bor. Ez bizony nagy baj volt. A szolgák nem tudták többé a vendégek poharait megtölteni. Nagy szégyen volt a vőlegény számára, ha nem jutott elegendő étel és bor. A menyegzőt az a veszély fenyegette, hogy botrányba fullad.

Úgy látszik, Mária gondos asszony volt, aki mások javát kereste. Tudott egy megoldást! Odament a fiához, és azt mondta: „Nincs boruk.”

Jézus is éppen olyan gondosnak tűnt, mint az anyja. Tudtára adta, hogy ő is tud a problémáról. Máriának még meg kellett tanulnia, hogy Ő, az Isten Fia, mindent tud. Válasza nyersnek tűnik, de mégsem az: „Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony?* Nem jött még el az én órám.” Ez megnyugtatás volt. Ő mindenről tudott, ezért nyugtathatta meg anyját. Időben fog beavatkozni.

Mária megértette ezt; megnyugodott szívvel ment a szolgákhoz, és azt mondta: „Bármit mond nektek, tegyétek meg.”

Volt ott hat kőveder. Az hozzá tartozott minden zsidó ház berendezéséhez. Ugyanis, ha vendégek jöttek, először meg kellett mosni a lábukat*. Ehhez a vizet ezekben a vedrekben tartották. Mindegyikbe két vagy három métréta fért. Egy métréta 39,5 liter. Ha 2,5 métrétát veszünk alapul, akkor egy vederben 100, a hat vederben így 600 liter volt! Jézus odament a szolgákhoz, és egyszerűen így szólt hozzájuk: „Töltsétek meg a vedreket vízzel.”

A szolgák megtöltötték azokat színültig. (Nincs szó arról, hogy honnan hozták a vizet. Valószínűleg a falu kútjából.)

Akkor Jézus azt mondta nekik, hogy merítsenek valamennyit abból, és vigyék a násznagynak. Látjuk, hogy Jézus úgy beszélt, mint akinek hatalma van. Az emberek teljesítették a parancsot.

A násznagy megízlelte a vizet, mely borrá lett. Semmit sem tudott arról, ami történt, és a szolgák sem mondták el neki. Amikor megízlelte a bort, a násznagy odahívta a vőlegényt, és csodálkozva, de méltatlankodva is azt mondta: „Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig ekkorra tartogattad a jó bort!” Ez egyáltalán nem tetszett a násznagynak, mivel azt a látszatot keltette, hogy nem jól látta el a feladatát. Neki kellett volna kiválasztani, melyik a legjobb bor, és először azt felszolgálni. És most kitűnt, hogy volt olyan bor, amiről ő nem tudott. A vőlegény tehát azt visszatartotta. Ez az ember csak később tudta meg, hogy itt csoda történt.

Ezt tette az Úr Jézus első csodajelként, így jelentette ki dicsőségét, mint Isten Fia. Tanítványai hittek benne.

Jegyzetek:

Menyegző (lakodalom) – Keleten a házasságkötés egészen másként zajlott, mint nálunk. Nem volt házasságkötő terem, nem mentek el a templomba. A vőlegény apja kötötte meg a házasságot: egymásba tette a fiatalok kezét, és megáldotta őket.
Legelőször is a lányos háznál a menyasszonyt szépen felékesítették, fátylat, fejéket, ékszereket kapott. A vőlegény barátaival este jött a menyasszonyért, akit zeneszóval, énekelve vittek az apai házhoz. Ott az apa megáldotta őket, és elkezdődött az ünnepség, mely hét napig tartott. Az utolsó nap estéjén vonultak az új lakáshoz.

Kána – A Józs 19,28-ban azt olvassuk, hogy Áser törzsének a területén volt, valószínűleg Názárettől északra vagy északkeletre. Nem biztos, hogy az attól 14 km-nyire északra fekvő „Kirbet Káná”-ról vagy az 5 km-nyire északkeletre fekvő „Kéfe Kenná”-ról van-e szó. Gondolnak a mai „Ain Kána” forrásra, mely kb. félóra járásnyira Názárettől északra van. Jézus anyja – János evangéliuma sehol sem nevezi néven Jézus anyját, Máriát, pedig Jézus keresztre feszítésekor éppen Jánosra bízta, hogy fiúként gondoskodjék róla. János mindig az Úr Jézust akarta a középpontba állítani. Milyen ellentét ez a római katolikus egyház Mária-kultuszával szemben!

Meghívták Jézust és tanítványait is – Ez csak az utolsó pillanatban történhetett, mivel még csak néhány napja volt Ő Galileában. Nátánaél Kánából származott (lásd Jn 21,2), tehát a család ismerőse volt.

Násznagy – A görögöknél és rómaiaknál is voltak szertartásmesterek az ünnepélyeiken. A násznagy többnyire a vőlegény egyik barátja volt. Sorsolással jelölték ki. Ezt a szokást még ismerjük mi is. Az Úr Jézus is szólt a vőlegény barátjáról a Jn 3,29-ben: „a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának.” A vőlegénynek tehát állandóan rendelkezésére állt valaki, aki őt szerette. Az ő feladata volt, hogy rendet tartson, és kiválassza a borokat. Ezért ízlelte meg a bort, melyet a szolgák odavittek neki.

Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? – Jézus ugyan mint egyszerű rokon volt ott, de most, hogy mint Krisztus, elkezdte munkáját, anyja nem bánhatott vele már úgy, mint egyszerű fiúval. Máriának ezt meg kellett tanulnia. Ebből már láttunk valamit a Lk 2,49-ben (216. lecke), amikor a tizenkét éves Jézus azt mondta anyjának: „Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” Később is, a Mt 12,46–50 (Mk 3,31–35 és Lk 8,19–21)-ben találkozunk ezzel a mindennapi földi életétől a messiási feladata kedvéért való búcsúvétellel: „Íme, az én anyám és az én testvéreim! Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.”
Az Úr Jézus itt hivatalos munkáját végzi, és Mária is csak egy bűnös nő; az ő bűneiért is szenvedni fog az Úr Jézus a kereszten. Közbenjárói munkája közben elutasítja Mária minden közvetítését. Milyen ellentéte ez annak a közbenjárói szerepnek, amit a római katolikus egyház Máriának tulajdonít!

A lábmosás – A zsidóknál sok rituális mosakodás fordult (és fordul) elő (lásd Mt 6,17; 15,2; 23,25; 27,24; Mk 7,1–4; Lk 11,38; Jn 13,5–14).

221

Énekek:

Református énekeskönyv: 36:2; 81:1–3; 105:1; 136:1–4; 146:1–4; 200:1–6; 434:1–4
Jertek, énekeljünk!: 80; 171; 210
Harangszó: 37; 43; 51
Dicsérjétek az Urat!: 11; 76; 158:1; 168
Erőm és énekem az Úr: 3; 74:1

Megjegyzések:

Hinni Jézusban, mint aki Ura mindennek – Mesterüknek ez az első fellépése, és ez az első csoda, melyet tett, nagy meglepetés kellett hogy legyen a tanítványok számára. Különösen János és András számára, akik Keresztelő János köréből valók voltak. János ugyanis a mindennapi élettől távol, a pusztában tartózkodott. Jézus azonban résztvett a mindennapi életben. János nem tett csodát. Jézus ezzel a csodával bebizonyította, hogy legalább olyan magas színvonalon állt, mint Illés és Elizeus. A tanítványoknak és Máriának még meg kell tanulniuk, hogy Ő több, mint próféta, hogy az Úr Krisztus minden fölött rendelkezik. Ezt az alatt a három év alatt kell megtanulniuk, amíg vele vannak.
Számunkra, akik már ezeken a tényeken túl vagyunk, éppen olyan fontos, hogy úgy ismerjük meg Őt, mint aki Ura mindennek. Ez a hit dolga.

Az egyszerű dolog is fontos Istennek – A víz borrá lesz. Ebben is van gyakorlati tanulság. Amit látunk, amit teszünk, mind fontos Istennek. Amikor Jézus borról gondoskodik, arra egyszerű vizet használ fel. Isten áldása által válik a közönséges víz borrá. Az Úr Jézus, valahányszor csak csodát tett, „Atyjának dolgaival foglalkozott”. Így foglalkozhatunk mi is a mennyei Atya dolgaival munkánk, hobbink által is, egyszóval mindennel, amit teszünk. Ennek a tudata örömre és hálára indít!

Az Úr Jézus is szereti az ünnepélyt – Néha úgy képzelik, hogy keresztyénnek lenni annyi, mint parancsokkal és kötelességekkel teli komor életet élni. Feltűnő, hogy az Úr Jézus első nyilvános fellépése egy ünnepségen történik. Kitűnik, hogy a menyegzőn hiányosság van, és gondoskodik arról, hogy az megszűnjék. Ez azt mutatja, hogy Isten jónak találja, ha az Ő dicsőségére együtt ünnepelünk.

Házasság – Az Úr Jézus számára a házasság megbecsült dolog, ez kitűnik abból, hogy résztvett a kánai menyegzőn. A Bibliában is úgy szerepel gyakran a házasság, mint Krisztus és menyasszonya, az egyház bensőséges egységének a példája. (Lásd Ef 5,21–33)

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Férfi és nő kapcsolata. Szerelem, családalapítás, házasságkötés. A házasság bibliai alapjai. (***)
    Beszélhetünk a mai együttélés olyan formáiról is, melyek ellentétben állnak a Biblia tanításával: élettársi kapcsolat, „hasonló neműek házassága” stb.
  • Ünnep a családban, a helyi közösség életében: esküvő, lakodalom. Lakodalmi szokások lakóhelyünkön és a magyar néphagyományban. Összehasonlítás más népek szokásaival, a zsidó szokásokkal. A Biblia és az örömünnep. (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Versmondás, rímek kiegészítése. (*)
  • Hiányos szöveg kiegészítése: a történet tömörített változata. (**)
  • A történet feldolgozása: helyszín, idő, szereplők, eseményvázlat, párbeszéd, dramatizálás, írásbeli szövegalkotás (elbeszélés, riport). (** ***)

Tánc és dráma

  • Lakodalmas játék: spontán szerepjáték jelmezekkel, kellékekkel, tánccal és énekléssel. (*)
  • Népi gyermekjátékok: párválasztó, párcserélő és egyéb táncos játékok, várkörjárás (leánykérő játék). (* **)
  • Egyszerű táncos mozgáselemek (lépés, dobbantás, taps). A magyar párostánc egyszerű fogásmódjai. Körtánc. (* **)
  • Bábjáték improvizatív jelleggel. Népi gyermekjáték feldolgozása és kiegészítése. (**)
  • A bibliai történet dramatikus feldolgozása improvizatív jelleggel. (** ***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

  • Papírdíszek készítése. Papírkivágás, ragasztás, hajtogatás. (*)
  • Emberalakok (jegyespár) „felöltöztetése”: textilanyagok nyírása, ragasztása. (*)
  • Formázás: „vedrek” készítése gyurmából, agyagból. (*)
  • Bábkészítés: sík- vagy fakanálbábok készítése textilanyagok segítségével. (**)
  • Helyi színek alkalmazása, a színek hangulata. Forma- és színritmus. (***)

Ének-zene

  • Gyermekjátékok dalai, népdalok, lakodalmi énekek. (* ** ***)
  • Lakodalmas zene: népzenei felvételek és feldolgozások. (* ** ***)

Természetismeret / Biológia / Kémia / Földünk és környezetünk (Földrajz)

  • A bor készítése. Szőlőtermesztés. Történelmi borvidékek. (***)

Vázlat:

Kána – Galilea
menyegző – 7 napig
Mária
Jézus – tanítványok
násznagy
bor
6 kőveder – majdnem 600 liter!

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Ikon

365/221. A kánai menyegző – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 191.37 KB
A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

 

 

220. Jézus első tanítványai

,

Üzenet – Téma:

* Az Úr Jézus gondosan választja ki követőit.
* Jézust követni annyi, mint magunkat teljesen rábízni.

Előzmények:

Az Úr Jézust közvetlenül azután, hogy János Őt megkeresztelte, a Szentlélek elvitte a pusztába. Miután negyven napot és éjjelt böjtölve ott töltött, megkísértette Őt az ördög. Jézus legyőzte az ördögöt a Bibliából idézett válaszokkal.

Bevezetés:

Jézus nyilvános földi szolgálata megkeresztelése és a hosszú pusztai magány után kezdődött el. A Szentlélek és az ördög feletti győzelem megerősítette Őt. Hogy fogja most magát megismertetni az emberekkel? Fölmegy Jeruzsálembe, hogy közölje a zsidó főtanáccsal, hogy Ő a Messiás? Vagy beszédet intéz a sokasághoz, amelyik Jánosnál volt a Jordán mellett?

Egyiket sem teszi. Egyszer az Üdvözítő azt mondja majd a farizeusoknak: „Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember jelekből következtethetne rá” (Lk 17,20). Gondosan építi fel gyülekezetét. Nincs szüksége szimpatizánsokra és csodálókra. A szénaboglyát nem fent, hanem alul kell meggyújtani. Kis tűzből óriási tűzvész támad. A folyó szivárgó forrással vagy kicsiny gleccser-csermellyel kezdődik.

Történet:

Az Úr Jézus a pusztából visszament a Jordánhoz, arra a helyre, ahol Keresztelő János prédikált és keresztelt.

János két tanítványával a Jordánnál állt. Meglátta Jézust, amint arra járt, és azt mondta a két tanítványnak: „Íme, az Isten Báránya!” Már előbb is rámutatott nekik Krisztusra ezekkel a szavakkal: „Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!”, és akkor elmondta nekik, amit róla tudott (lásd 29–34. versek).

A tanítványok Keresztelő Jánosnak ezeket a szavait biztatásnak, majdnem parancsnak érezték. Nem nála, a Keresztelőnél található a szabadítás, hanem Jézusnál, akinek ő előfutára volt.

A tanítványok nem haboztak, hanem követték Jézust. Hogy hívták őket? Az egyik András* volt. A másiknak a nevéről nincs szó. De mindenki sejtheti, hogy Jánosról van szó. Evangéliumában János egyszer sem említi a saját nevét. Legföljebb így: „az a tanítvány, akit Jézus szeretett” (Jn 19,26; 21,7.20).

Az Úr Jézus gondosan választotta ki munkatársait. Ő azt nézte, ami a szívben van (vö. 1Sám 16,7).

Jézus megfordult, és megkérdezte a két férfit: „Mit kerestek?” Nem azt kérdezte, hogy „kit”, hanem azt, hogy „mit” kerestek? Kérdése nem magára célzott, hanem arra a vágyra, amit ebben

a két emberben felfedezett. Azt az üdvöt keresik, mely csak nála található? Akkor szívesen fogadja őket. De ha csak kíváncsiak rá, vagy csak új rabbit keresnek, akkor rossz helyen járnak. Ez számunkra is lecke: Mit keresünk Jézusnál? János és András egyszerűen és szerényen így válaszolnak: „Rabbi, hol van a lakásod?” Furcsa kérdés? Nem, hanem jó kérdés, mert ők nem csupán megismerkedni akarnak azzal az emberrel, akire János úgy mutatott rá, hogy Ő az Isten Báránya. Soká akarnak vele lenni. Ezért kérdezik, hogy hol a lakása. Többet akarnak róla tudni, azt akarják, hogy tanítsa őket. Ezért szólítják „rabbi”-nak (ami azt jelenti: Mester). Aki mindig Jézushoz akar tartozni, annak előbb az Ő tanítására van szüksége.

Jézus tudta, mi rejlik e mögött a kérdés mögött, ezért röviden és velősen így szólt: „Jöjjetek, és meglátjátok.” Ezzel tudtukra adta az Üdvözítő, hogy elfogadja őket tanítványainak.

Elmentek vele, és meglátták, hol lakik. (Az természetesen nem Jézus háza volt, hanem csak az a hely, ahol tartózkodott, megszállt.)

Nála maradtak azon a napon. Feltűnő az időmeghatározás: „Körülbelül négy óra volt akkor” (Az új fordítás tehát a mai időszámítást használja, míg a Károli fordításban még a zsidó időszámítást találjuk: „vala pedig körülbelül tíz óra”). Az időpont meghatározása tekintetében megoszlik a magyarázók véleménye. Ha János a római napbeosztást használta, akkor az délelőtt tíz óra volt. Így egy egész nap állt rendelkezésükre. Ha pedig a zsidó beosztást, akkor – úgy ahogy az új fordításban is találjuk – négy óra volt (napkeltétől, körülbelül reggel hat órától, még tíz óra). Akkor a nap Palesztinában már elmúlt, mivel tizenkét óra körül (nálunk este hat óra) már besötétedik. Így meglehet, hogy János és András az éjszakát Jézusnál töltötte, és másnap is nála maradtak. Ugyanis feltehető, hogy a következő nap szombat volt. És az már pénteken, a zsidó tizenkét órakor elkezdődött. János és András ebben az esetben a szombatot Jézusnál töltötte. Ez a nap különösen alkalmas volt lelki dolgokról való beszélgetésekre… Akárhogy volt is, Jézus, János és András sokat beszélgettek azon a napon. (A történet folytatásából tudjuk, hogy János és András tökéletesen meggyőződtek arról, hogy Jézus a Krisztus).

Andrásnak volt egy testvére, Simon. (Az evangélium már itt Simon Péternek nevezi, de az Úr Jézus csak később nevezte Péternek; lásd Mt 16,18: „Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy…” Amikor majd András Simont Jézushoz vezeti, akkor mondja neki, hogy egyszer Péternek fogják hívni; lásd 42.v.). András megkereste testvérét. (Ebből arra lehet következtetni, hogy Simon is Keresztelő Jánossal volt. Ugyanis Simon a galileai Bétsaidából, egy a Galileai-tenger mellett fekvő városkából jött, és Jézus másnap velük ment Galileába.)

Amikor András találkozott testvérével, lelkesülten mondta neki:

„Megtaláltuk a Messiást!” András még hozzáfűzi a Messiás szó görög jelentését is: Krisztus (Károli Biblia). Az új fordításban már a magyar jelentését találjuk: Felkent.

Ez a bizonyságtétel, hogy Jézus a Messiás, a Krisztus, a Felkent, azt mutatja, hogy András és János hit által meggyőződtek arról, hogy valóban megtalálták azt, akit a próféciák megígértek.

András azt tette, amit minden hívőnek tennie kell: „Odavitte Jézushoz”. Valakit egyenesen odavezetni Jézushoz, jobb, mint szavakkal próbálni meggyőzni arról az üdvösségről, melyet Krisztusban lehet megtalálni. András a szó valódi értelmében Jézushoz vihette testvérét. Ezt mi már nem tudjuk megtenni. Mi csak imádságban vihetünk valakit Jézushoz, és azzal, hogy mindent megteszünk, hogy Isten igéje megszólítsa.

Amikor Simon odament Jézushoz, az Üdvözítő rátekintett, és azt mondta: „Te Simon vagy, Jóna fia*; téged Kéfásnak fognak hívni; ami azt jelenti: Kőszikla.” Jézus azonnal tudta, ki ez az ember. Az Isten Fia mindentudó. Így ismer az Úr minket is szívünk legmélyéig. Az Úr Jézus megmondta, hogy Simont később „Kéfásnak” vagy „Péternek” fogják hívni, ami annyit jelent: Kőszikla. Ez is azt mutatja, hogy Ő mindentudó. Ezzel már megjövendölte Simon feladatát Krisztus gyülekezetében. Így csatlakozott Simon is Jézus tanítványi köréhez.

Másnap Jézus Galileába akart indulni. Ha elolvassuk a Jn 2-t, akkor megértjük, miért akart odamenni: a kánai menyegzőre, melyre meghívták. Amikor a Galileai-tengerhez érkezett, találkozott Fülöppel*, aki Bétsaidában* lakott, ahonnan András és Péter is származott. Fülöpöt egy egyszerű felszólítással tette tanítványává: „Kövess engem!” Jézus követéséhez ez elég!

Fülöp még nem sokat tudott a Mesterről, de eleget ahhoz, hogy boldogságát mással is megossza. Találkozott Nátánaéllel*, és azt mondta neki: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben, akiről a próféták is írtak: Jézust, a József fiát, aki Názáretből származik.” Teljesen igaz volt, amit Fülöp mondott. De jobb lett volna, ha ez utóbbit nem mondja Nátánaélnek. Ugyanis ez az izráelita sokkal jobban tudta, mit jövendöltek a próféták! A próféta, akiről Mózes írt, a Messiás, akiről a próféták írtak, nem a pogányok Galileájából, pláne nem Názáretből származik. Az ács fia – ez az ember tehát ismerte Józsefet – hogy lehetne az, akiről az ígéretek szólnak?

„Származhat-e valami jó Názáretből?” – kérdezte Nátánaél cinikusan. Onnan semmit sem remélt. Ő nem olyan valaki, aki mindent csak úgy meggondolatlanul elhisz. A józan észre hallgat.

Fülöp az egyetlen valamit tette, ami meggyőzheti a barátját, azt mondta neki: „Jöjj, és lásd meg!” Rövid prédikáció gazdag tartalommal! Aki a hit szemével nézte Jézust, annak a szívében örökre megmaradt.

Nátánaél elment Fülöppel Jézushoz. „Íme egy igazi izráelita, akiben nincsen álnokság”, mondta Jézus üdvözletképpen. Tehát Nátánaél a nép őszinte fia. Ez nagyszerű bizonyítvány, mert sok izráelita van ugyan, de az ember csak kevés olyan őszinte izráelitával, Izráel hitének őszinte megvallójával találkozik, aki átviszi a gyakorlatba is, amit hisz.

„Honnan ismersz engem?” – kérdezte Nátánaél csodálkozva.

„Mielőtt Fülöp idehívott, láttam, hogy a fügefa alatt voltál” – mondta az Úr Jézus.

Ez elég volt Nátánaél számára. Valóban, ott ült a fügefa lehajló ágai alatt, kedvenc helyén, hogy imádkozzék és elmélkedjék. Közép-Keleten sokan keresték fel ezt a rejtekhelyet, árnyékban, mások szeme elől elrejtőzve.

Hogy Jézus ismerte ezt a titkot, ez Nátánaélnek elég bizonyíték volt arra, hogy Ő több, mint egy közönséges ember. Az Úr Jézus ezzel megmutatta istenségét Nátánaélnek. Erre nem következhetett más, mint elismerni, hogy Krisztus Isten Fia.

Nátánaél tudta az Írásokból és szívből megvallotta, kicsoda Jézus. Teljes tisztelettel és csodálattal kiáltotta. „Mester, te vagy az Isten Fia, te vagy az Izráel királya!” Fülöp még József fiának nevezte Őt, de Nátánaél tudta, hit által, hogy Jézus Isten Fia, és azt is, hogy Ő Izráel megígért királya, akit minden őszinte izráelita várt. Ő lesz ezután Nátánaél tanítómestere.

„Mivel azt mondtam neked, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel? Ennél nagyobb dolgokat fogsz látni.” – válaszolta neki az Úr Jézus. Ezt nem enyhe gúnnyal mondta (így is magyarázták már), hanem csodálkozással. Isteni mindenhatóságának ilyen kevés bizonyítékát mutatta csak meg Jézus, és az mégis elég volt, hogy Nátánaél szívből megmutassa, hogy hisz benne. Krisztus hatalmának és fenségének sokkal nagyobb példáit fogja még látni ezután!

Jézus még folytatta, és most odafordult a többi tanítványhoz: „Bizony, bizony*, mondom néktek: meglátjátok a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint felszállnak, és leszállnak az Emberfiára.”

Krisztus biztosan tudta, hogy mostantól fogva a megnyílt égből Isten angyalai állandóan felszállnak és leszállnak, mint Jákób álmában történt Bételben (1Móz 28,12; 25. lecke). Az Üdvözítő lesz mindig a kiinduló- és a célpontjuk: föl és le. Ők tartják fönn valójában az Isten Fia és az Atya Isten közti kapcsolatot. Ők állnak majd Krisztus mellett megváltói munkája végzése közben. Ott vannak csodáinál, amikor a Gecsemáné kertben szenved, a sírból való feltámadásánál, mennybemenetelénél. De visszajövetelekor is fontos szerepet töltenek be az angyalok (lásd 2Thessz 1,7kk). Jézus „Emberfiá”-nak nevezte magát (lásd még Dán 7,13–14). Ez nem olyan előkelő „cím”, mint amilyennel Nátánaél illette: „Isten Fia”, és „Izráel királya.” Az „Emberfia” névvel, melyet Krisztus nagyon gyakran használt, azt adta tudtul, hogy földi vándorlása idején alázatosan lép föl. Mint Emberfia, nem pedig mint Izráel királya, viselkedik Nátánaéllel és a többi tanítvánnyal szemben.

Jegyzetek:

András – A „férfias”, az „erős”. Apostoli munkájáról keveset tudunk. A régi történetírók szerint a szittyák (szkíták) közt prédikált. Azt gondolják, hogy az úgynevezett andráskereszten vagy ferde kereszten halt meg az akhájai Patraszban.

Simon, a Jóna fia – Simon annyit jelent, mint „meghallgatás”, Jóna pedig „galamb”. Mind a héber „Kéfás”, mind a görög „Petros” (magyarul „Péter”) egyaránt azt jelenti, hogy „kő” vagy „szikla”. (Vö. a „Petrus”-t a „petróleum”-mal, mely szószerint „kőolaj”-at jelent.) Simon, „a meghallgatás” később „Péter”, „kőszikla” lesz. Ne haszontalan szójátékot lássunk ebben. Mindennek, amit Jézus mondott, mélyebb jelentése van, mint mi gondoljuk. A zsidó háttér szerepet játszik ebben.

Bétsaida – Jelentése: „halház” Két helységnek is ez volt a neve. Az itt említett halászfalu a Galileai-tenger nyugati partján volt, a másik pedig a Gaulantisz tartományban, a Jordán keleti partján, nem messze onnan, ahol a folyó a tóba ömlik, egy előrenyúló hegyen.

Fülöp – A görög „Philippos” név „lovat szerető”-t jelent; abban az időben gyakori név volt. Nagy Heródes egyik fiát is így hívták. Fülöp neve az apostolok névsorában szerepel a Mt 10,3; Mk 3,18; Lk 6,14; ApCsel 1,13-ban. Kevés szó van róla. Kivétel a Jn 1,43kk.; Jn 6,5–7 (Jézus kérdése a kenyér vásárlásról); Jn 12,20kk. (a görögök, akik Jézust látni akarták, hozzá fordultak); Jn 14,8 (amikor kérte Jézust, hogy mutassa meg nekik az Atyát). Ne tévesszük össze az ApCsel 8-ban említett Fülöp evangélistával!

Nátánaél – „Isten ajándéka”. Neve nem szerepel az apostolok névsorában (lásd „Fülöp”-nél). Jelenleg úgy vélik, hogy Bertalannal azonos, akinek a neve annyit jelent: „Thalmai fia”. Lehet, hogy a szép Nátánaél név függeléknév volt, egy fajta megtisztelő név, mely nagy tudása vagy adottsága miatt megkülönböztette másoktól. A hagyomány szerint Bertalan, mint apostol, Indiában, Mezopotámiában, Likaóniában és Arméniában működött, és vértanú halált halt (élve megnyúzták). Egy kés és a bőre az apostol róm. kat. szimbóluma.

Bizony, bizony – Ezeket a szavakat az Úr Jézus sokszor használta. Annyit jelent: „az biztos lesz, tehát jó arra figyelni.” Voltaképpen ugyanaz a jelentése, mint az „ámen, ámen”-nek, mellyel a zsidók az imádságot, vagy a nyilatkozatot befejezték. Jézus gyakran ezekkel a szavakkal kezdett valami fontos mondanivalót. Ez azt akarta jelenteni, hogy Ő, mint a „hű és igaz tanú”, az „Ámen” beszélt (Jel 3,14).

Énekek:

Református énekeskönyv: 25:6–7; 299:1–3;397:1–4; 434:1–2; 512:1–2
Jertek, énekeljünk: 103; 109; 114; 134:1; 169; 170; 235
Harangszó: 34; 35; 41; 43; 45; 47
Dicsérjétek az Urat!: 5; 59; 61; 66:3; 75
Erőm és énekem az Úr: 53:1; 120; 128; 129; 131

Megjegyzések:

Az Úr Jézus gondosan választja ki követőit – Láttuk, hogy Jézus Krisztus felépítette országát. És milyen gondosan tette azt! Nem elhamarkodottan, nem toborozva, mindenféle külsőséges látványossággal, nagy összejövetelekkel, és gyakran üres ígéretekkel, ahogy azt most látjuk például sok országban választási kampányokon. Az első, amit tennie kellett, hogy megkeresse jövendő apostolait. Nekik kell majd közkinccsé tenni az Ő munkáját, mint országának követei.

Jézust követni azt jelenti, hogy teljesen rábízzuk magunkat – Ez az első öt tanítvány kezdettől fogva önként és teljesen rábízta magát Mesterére. Nem mérlegeltek, szó sem volt próbaidőről. Nátánaél is azonnal kész volt Jézust teljesen elfogadni. Aki habozik a hitben, az hamar elpártol megint. Hogy Krisztushoz tartozzunk, tudni kell búcsút mondani mindennek, amivel addig foglalkoztunk.
Vigyázzunk arra, hogy a „tanítványok” szó tágabb értelemben „követők”-et is jelent, azokat, akik Jézus után mennek!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi imeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Beszélgetés a barátságról, barátokról. (*)
  • Választás és döntés az ember életében. Társak választása. Döntés az Úr Jézus mellett. (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Versolvasás, versmondás. Hiányos rímek kiegészítése. (*)
  • Válogató olvasás. Nevek kiegészítése, írása emlékezetből. (*)
  • Fülbe súgó játék, bővülő mondatok: memorizáló, beszédművelő gyakorlat. (**)
  • Hiányos vázlat kiegészítése. (**)
  • Levélírás: Az örömhír továbbadása. Mit jelent az Úr Jézussal való találkozás, közösség? (***)

Matematika

  • Számok olvasása, számlálás 12-ig. (*)

Tánc és dráma / Ének-zene

  • Népi gyermekjátékok: énekes párválasztó körjátékok. (*)
  • Bizalomjáték: kapcsolatteremtő játék hallás és tapintás segítségével. (**)

Vizuális kultúra (Rajz)

  • Vizuális kommunikáció: A színek jelentése, kifejező ereje. Hogyan segítenek a színek egy személy jellemzésében, egy karakter kialakításában? (***)

Vázlat:

Jézus
Keresztelő János: „Íme, az Isten Báránya”
András – János
Simon
Fülöp
Nátánaél (fügefa) – „egy igazi izráelita, akiben nincsen álnokság”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Ikon

365/220. Jézus első tanítványai – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 324.99 KB
A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!