Üzenet – Téma:

* Isten gyakran próbára tesz, figyelmeztet. Figyelsz-e intésére?

Előzmények:

Miután Izráel véneinek elmondták, hogy az Úr ki fogja szabadítani a népet, Mózes és Áron kétszer a fáraó elé járultak, hogy engedje el Izráel fiait három napra a pusztába. Az uralkodó azonban megtagadta kérésüket, az Áron által tett csoda ellenére.

Történet:

Első csapás*: a víz vérré* válik

Az Úr elmondta Mózesnek, hogy a fáraó továbbra is konokul ellenáll. Ezért Mózes másnap korán reggel a Nílushoz ment. A fáraó is oda fog menni, fürödni a „szent folyó”-ban, ahogy az szokása.
„Vedd kezedbe azt a botot, amely kígyóvá változott. Ezt mondd neki (a fáraónak): Az ÚR, a héberek Istene küldött engem hozzád ezzel az üzenettel: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem a pusztában! – de te nem hallgattál rám mindeddig. Erről tudod meg, hogy én vagyok az ÚR: Én a kezemben levő bottal ráütök a Nílus vizére, és az vérré változik. A Nílus halai elpusztulnak, a Nílus maga pedig megbüdösödik, úgyhogy az egyiptomiak undorodni fognak attól, hogy vizet igyanak a Nílusból.”
Áron ezután kinyújtotta Isten vesszőjét az egyiptomiak minden vizére, és a vizek vérré váltak a fa- és kőedényekben, csatornákban és tavakban. A víz bűzlött a döglött halaktól.
Az egyiptomiak lyukakat ástak a folyó mentén. Így jutottak jó vízhez*. De az már nem az isteni folyóból való „szent víz” volt. A Nílust, az egyiptomiak istenét az Úr verte meg! Amit tiszteltek, most meggyűlölték.
A varázslók azonban szintén meg tudták tenni ezt. Ezért a fáraó nem vette szívére a dolgot. Nem is a zsidók Istene tette ezt a csodát – gondolta. Megkeményítette a szívét, amint az Úr előre megmondta.
Hét napon át tartott az első csapás. Azután a víz ismét a régi lett.

Második csapás: békák*

Mózes és Áron újra a fáraó elé álltak az üzenettel: „Így szól az ÚR: Bocsásd el népemet, hogy szolgálhasson nekem! Mert ha nem akarod elbocsátani, akkor én békákkal verem meg egész határodat. Békák hemzsegnek a Nílusban, sőt ki is jönnek belőle, és bemennek a házadba, a hálószobádba, az ágyadba, szolgáid* házába, néped közé, a kemencékbe, és a sütőteknőkbe*. Rád másznak a békák, meg népedre és szolgáidra.”
A fáraó most sem hajolt meg az Úr akarata előtt. Áron tehát kinyújtotta botját a folyók, csatornák és tavak fölé, hogy békák jöjjenek elő, és elárasszák az országot.
Hogyan történhetett ez meg? A békák fejlődése normális körülmények között eltart néhány hétig. Most pedig hirtelen ezerszámra hemzsegtek mindenütt.
Csakhogy … a varázslók ezt is elő tudták idézni praktikáikkal. Eltüntetni azonban nem tudták.
A fáraó megrémült. Ez rosszabb volt, mint amikor nélkülözni kellett a Nílus vizét. Magához hívatta Mózest és Áront: „Könyörögjetek az Úrhoz, hogy távolítsa el a békákat rólam és népemről! Én pedig elbocsátom a népet, hogy áldozzék az Úrnak.” Úgy tűnik, a fáraó ezzel elismerte, hogy a csapás az Úrtól jött, és hogy csak Ő szüntetheti meg.
Mózes így válaszolt: „Tetszésedre bízom, hogy mikorra könyörögjek érted, szolgáidért és népedért, hogy kipusztuljanak a nálad és házaidban levő békák, és hogy csak a Nílusban maradjanak meg.”
Mózes imájára a békák valóban kipusztultak. Rakásra hányták őket, bűzlött tőlük az egész ország.
Amint látta a fáraó, hogy enyhült a baj, ismét megkeményedett a szíve. Nem tartotta magát ígéretéhez.

Harmadik csapás: a por szúnyoggá* válik

A fáraó most nem kapott előre figyelmeztetést. Áron a „föld porát” ütötte meg, mire minden por szúnyoggá vált. Elleptek embert és állatot, mindenki szenvedett tőlük.
A varázslók is megpróbálkoztak vele, de nekik ez már nem sikerült. Azt kellett mondják a fáraónak: „Isten ujja ez!”* Ám a fáraó továbbra sem engedett. Mózest és Áront sem kérte, hogy imádkozzon, múljon el a csapás. Valószínű, hogy az egyiptomiaknak hosszan kellett tűrniük ezt a csapást.

Negyedik csapás: bögölyök*

Mózes és Áron korán reggel lementek megint a folyóhoz. Ott találták a fáraót, és ezt mondták neki: „Így szól az ÚR: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljon nekem! Mert ha nem bocsátod el népemet, akkor én bögölyöket bocsátok rád, szolgáidra, népedre és házaidra. Bögölyökkel telnek meg az egyiptomiak házai, sőt a föld is, ahol ők laknak. De kivételt teszek azon a napon Gósen földjével, ahol az én népem tartózkodik, és ott nem lesznek bögölyök, hogy megtudd: Én, az ÚR, itt vagyok az országban.”
S valóban, másnap bögölyök árasztották el az egész országot, kivéve Gósen földjét.
Ez már megrendítette a fáraót. Hívatta Mózest és Áront: „Menjetek, áldozzatok Isteneteknek itt az országban!”
Hát ez meg mi? A fáraó részben teljesíti a kérést. A zsidók áldozhatnak, de nem a pusztában. Attól tartott, hogy nem jönnek vissza?
Mózes azt válaszolta, hogy nem tehetnek így. A zsidóknak ökröt, tehenet, bikát kell áldozniuk. Ezek az állatok az egyiptomiak szemében szentek, még megköveznék Izráel fiait.
„El akarunk menni a pusztába háromnapi járóföldre, hogy ott áldozzunk Istenünknek, az Úrnak, ahogyan megparancsolta nekünk” – ragaszkodott Mózes Isten parancsához.
A fáraó beleegyezett: „Én elbocsátalak benneteket, hogy a pusztában áldozzatok Isteneteknek, az Úrnak. Csak nagyon messze ne menjetek! Könyörögjetek értem!”
Igen, a fáraó félt, hogy a nép csak úgy eltűnik. Nem nélkülözheti őket az építkezésen! Mózes válasza így hangzott: „Könyörgök az Úrhoz, és holnap eltávoznak a bögölyök a fáraóról, szolgáiról és népéről. De többé ne csapjon be minket a fáraó azzal, hogy nem bocsátja el népét áldozni az Úrnak!”
Mózes újra könyörgött, s az Úr meghallgatta imádságát. Másnap eltűntek a bögölyök az országból. Egy sem maradt.
Ám ezúttal is konok maradt a fáraó szíve, és nem bocsátotta el a népet.

Ötödik csapás: dögvész

Mózes és Áron újra a fáraó előtt álltak a következő üzenettel:
„Bocsásd el népemet, hogy szolgáljon nekem! Mert ha nem akarod elbocsátani, és még mindig visszatartod őket, akkor megveri az ÚR a mezőn levő jószágodat*, a lovakat, szamarakat, tevéket, marhákat és juhokat: igen nagy dögvész lesz. De különbséget tesz az ÚR Izráel jószága és az egyiptomiak jószága között, és egy sem pusztul el abból, ami Izráel fiaié. Holnap cselekszi meg az ÚR mindezt az országban.”
A fáraó nem figyelt oda a figyelmeztetésre.
Másnap megtörtént a szörnyűség: az egyiptomiak minden jószága megdöglött. Izráel fiainak jószágából viszont egy sem hullott el.
A fáraó küldött néhány szolgát Gósen földjére. Hírül vitték, hogy ott egyetlen állat sem hullott el.
Az állatok elvesztése sem törte meg a fáraót: megkeményítette szívét, és nem engedte el a népet.

Jegyzetek:

Csapás – Magának a „csapás” szónak a jelentése: szerencsétlenség, katasztrófa. Különösen a kisebb gyerekeknek kell elmagyarázni, hogy a tíz csapás nem valamiféle kínzást, piszkálást, nyaggatást jelent.
A tíz csapás jele annak a ténynek, hogy Isten elkezdte Izráel népének a szabadítását.
Az Ószövetségben Izráel megszabadításának a pogányok számára különleges fontossága van. Isten ui. ítéletet tartott mindazok felett, akik Izráelt nem Isten népének, és az Urat nem Istenként ismerték el. A csapások meghirdetésében megtérésre való felhívás van. A 3., 6. és 9. csapás után hiányzik ez a felhívás. Itt az ítélet hangsúlyos.

Vér – A víz vérré vált, nemcsak „olyan lett, mint a vér”. A halak megdöglöttek benne, ami nem feltétlenül kellett volna bekövetkezzen, ha a víz csupán piros színűvé változik. A Jel 16,4-ben is olvasunk ilyenről. Van párhuzam az egyiptomi csapások és a Jelenések könyve csapásai között. Akkor is, most is az emberiséget „isteneiben” éri csapás.

Jó víz – Az, hogy az egyiptomiak még jó talajvizet találtak, nem bizonyos. Azért gondolnak mégis erre, mert a varázslók is vérré változtatták a vizet. Ehhez pedig vizet kellett keríteniük – bizonyára az ásott kutakból, hiszen a többi víz ihatatlan volt. Hogy tudományuk bemutatására a zsidóktól vittek vizet, nem bizonyítható.

Békák – Egyiptomban a Nílus deltája mocsaras vidék. Ott általában sok a béka. Íbiszek, gólyák és gémek gondoskodtak arról, hogy a békák ne szaporodjanak el robbanásszerűen. A kecskebéka szent állat volt Egyiptomban.

Szolgák – A fáraó magas rangú hivatalnokaira és minisztereire gondolhatunk, akik a fáraó kíséretéhez tartoztak.

Sütőhely – Földbe ásott, kimeszelt gödör.

Szúnyogok – A héber „kinnim” szót többféleképpen fordították. Szúnyogokon és moszkitókon kívül tetűt és vérszívó kullancsot is jelenthet.

Isten ujja – A varázslók nem ismerték Izráel Istenét. Beszéltek Istenről (Elóhim), de inkább egyfajta „istenség” értelemben, mert számukra sokféle „isten” létezett. El kellett ismerniük, hogy isteneik alul maradtak a zsidók Istenével szemben.

Bögölyök – Tőrös légy, bogár (mint az egyiptomiak szent bogara) és gubacsdarázs. Ezek a rovarok még most is sok nehézséget okoznak az egyiptomiaknak.

Mezőn lévő jószág – Nem minden állat pusztult el dögvészben, csak ami még a mezőn volt. A 19. versben olvasunk újra jószágról. A lovak közül sem hullott el mind, hiszen később Izráel népét harci szekerekkel üldözték (2Móz 14,6kk).

Énekek:

Református énekeskönyv: 35:1; 68:1–2; 105:1–3; 214:1–3.8–9; 236; 390; 394:1.5
Jertek, énekeljünk: 68:1–2; 94; 173; 228; 229
Harangszó: 43; 49; 52:2.4
Dicsérjétek az Urat!: 14:1; 17; 35:1–2; 53:2.4; 69; 156
Erőm és énekem az Úr: 41; 58:1.3; 63; 84:1

Megjegyzések:

Természeti katasztrófa, vagy az Úr büntetése? – Sokféle természeti katasztrófa van, úgymint szárazság, árvíz, orkán és forgószél, vulkánikus kitörés, vihar stb., de ezeknek „Isten ujjához” semmi közük. Sokszor nem tudjuk, miért vagy mire szabadulnak fel ezek az erők. A Bibliában többször találkozunk „Isten ujjával” természeti csapások képében: pl. az Illés megjelentette szárazság, ami három és fél évig tartott.
Sokan igyekeznek valamilyen magyarázatot találni az egyiptomi csapásokra, pl. a vízre, ami vérré vált. Vigyázzunk, miért kételkednénk Isten mindenhatóságában? „Van-e valami lehetetlen az ÚR számára?” (1Móz 18,14)
A gyerekek előbb-utóbb szembetalálkoznak az „Isten ujja” tagadásával. Jó felkészíteni őket előre, és megbeszélni velük, hogy Istennek semmi sem túl csodálatos.

Elismerni Isten hatalmát, és mégsem hinni – A varázslók kénytelenek voltak elismerni, hogy a csoda „Isten ujja” volt. A fáraó is kérte, hogy Mózes imádkozzon érte. Ám mindez a felismerés nem juttatta el őket az Istenben való hitre. Továbbra is kitartottak saját bálványaik mellett.
Az igazi hit a mindenható Istenben, aki igazságos, de kegyelmes szívű is, az a szívnek, és nem értelemnek a dolga. Az értelem lehet kapu, de a hitnek a szívet kell elérnie. Az igazi hit az Úr szeretetében való szolgálatban nyilvánul meg. Ninive királya és alattvalói (Jón 3,5kk) „hittek Istennek” (megtértek bűnös cselekedeteikből). Ez valami más, mint csupán elismerni létezését. A niniveiek mély bűnbánattal hajoltak meg Isten előtt; a fáraó és szolgái csak a csapásoktól akartak megszabadulni, és hitetlenül elfordultak Istentől, mihelyt a csapást elvette.
Amikor valaki azt mondja: „Én hiszem, hogy Isten létezik”, az még nem hívő! Az az istenhívő igazán, aki a szívét átadja Istennek, és cselekszi akaratát.
Komolyan beszélhetünk a megtérés szükségességéről, az újjászületés általi teljes megújulásról, ami Szentlélek által megy végbe. Pál mondja a börtönőrnek Filippiben így: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (ApCsel 16,31)

Hét nap: egy figyelmeztetés – Az egyiptomiak nem találták olyan hosszúnak az első csapás alatti időt. Bár utána még egy darabig hal nélkül kellett meglenniük. Ez az első csapás csak figyelmeztetés volt.
De vajon tanultak-e belőle?

A legkisebbeknek – az első kilenc csapást összefoglalva is elmondhatjuk, de domborodjon ki, mennyire megkeményítette a fáraó a szívét.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Nehézségek, próbatételek az életünkben. (* **)
• Miért van szükségünk figyelmeztetésekre, intésekre? Hallgatunk-e rájuk? (** ***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Nonverbális jelek: a kéz, az ujjak „beszéde”. Intő és hívogató ujjak – mozdulatjáték. (*)
• A bibliai történet vázlatának elkészítése rajzolással, a részek megnevezésével és sorrendbe állításával. (**)
• Szóbeli vagy írásbeli elbeszélés egy egyiptomi vagy mai csapás kárvallottja nevében. (**)
• Egy egyiptomi csapás vagy mai természeti katasztrófa hírszerű megfogalmazása. (***)

Matematika

• Számolás, a számjegyek olvasása és írása tízig. A sorszámok. (*)

Természetismeret (Környezetismeret) / Földünk és környezetünk (Földrajz) / Könyvtárhasználat

• Szerencsétlenségek, természeti katasztrófák. (**)
• Emberi okokra visszavezethető természeti katasztrófák. A környezetszennyezés, ökológiai egyensúly problémái. Megoldások egyéni, társadalmi szinten. Adatgyűjtés, búvárkodás a témában. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

• Illusztráció készítése a bibliai történethez, ill. mai párhuzamához (***).
• Plakátkészítés vegyes technikával (festés, papírkivágás és -ragasztás, kollázs, montázs). Téma: Felhívás a környezetszennyezés ellen. (***)

Vázlat:

Mózes és Áron – fáraó csapások:

1. a víz vérré válik – varázslók is
2. békák – varázslók is
3. a porból szúnyogok lesznek – varázslók nem
4. bögölyök – fáraó: áldozzatok az országban – Gósenben nem
5. dögvész – Gósenben nem

a fáraó megkeményedik

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Isten megbízást ad Mózesnek. Téged is szolgálatába hív.
* Isten az erőt meghaladó szolgálatban segít­séget ad.
* Isten neve azt jelenti: Veled vagyok, veled leszek.

Előzmények:

Mózes negyven évig pásztorkodott Jetrónál. Közben feleségül vette Cippórát, és két fiuk született.

Történet:

Mózes már negyven éve őrizte apósának, Jetrónak a juhait, aki Midján papja volt.

Egyik nap nyájával a Hóreb hegyéig (Sínainak is nevezik) jutott. Az Úr angyala*, aki már máskor is szólított meg embereket, mint Ábrahámot vagy Hágárt a pusztában, valamint Jákóbot Penúél mellett, most megjelent Mózesnek egy égő csipkebokorból. A különös jelenség magára vonta Mózes figyelmét. Éppen elégszer látott már ilyen száraz bokrot égni, hiszen a tüzes nap könnyen lángra lobbanthatta a száraz ágakat. Annál csodálatosabb volt, hogy ez a bokor nem hamvadt el a lángokban. Így szólt hát Mózes magában: „Odamegyek, és megnézem ezt a nagy csodát: miért nem ég el a csipkebokor?”

Maga az Úr szólította meg a csipkebokorból, majd parancsára leoldotta saruit a lábairól, mert szent helyen állt. Ezután így mutatkozott be az Úr: „Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.” Erre Mózes eltakarta az arcát, valószínűleg köntöse szélével. Félt Istenre tekinteni.

Az Úr arról beszélt, hogy látta népe elnyomott helyzetét Egyiptomban, s meghallotta sanyargatóik miatti jajkiáltásukat. Elhatározta, hogy kiszabadítja, s egy tágas, tejjel és mézzel folyó földre viszi őket. Ez Kánaán földje, melyen kánaániak és más népek, hettiták, emóriak, perizziek, hivviek és jebúsziak éltek*. Az Úr ismerte az izráeliták nyomorúságát. Megbízást adott hát Mózesnek, amire eddig őt készítette: „Most azért menj! Elküldelek a fáraóhoz, vezesd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból!”

Mózes egész másként reagált, mint ahogy fiatalabb éveiben tette volna. Akkor tele volt önbizalommal, s azonnal kész lett volna indulni. Ám azóta megtanulta, milyen kicsi és erőtlen önmagában. „Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és kihozzam Izráel fiait Egyiptomból?” – válaszolta.

Az Úr biztosította Mózest segítségéről és támogatásáról. Ő maga lesz velük, amit egy különleges jellel is megerősít: „mikor kihozod a népet Egyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni az Istennek.” (Károli)

„Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: a ti atyáitok Istene küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak nekik?” – kérdezte Mózes.

„VAGYOK, AKI VAGYOK”* – válaszolt Isten Mózesnek. Ez a neve. Ezzel utalt örök jelenlétére, változatlanságára és hűségére, s az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségre, mely változatlanul beteljesítésre várt.

Isten ezután konkrét utasításokat adott Mózesnek. Keresse fel az izráelitákat, s mondja el nekik, hogy atyáik Istene jelent meg neki. Ismételje el Isten ígéreteit: az Úr vezeti ki népét az egyiptomiak elnyomásából Kánaánba. Majd a vezetőkkel együtt menjen el Egyiptom királyához, s kérje meg, hogy a népet engedje el három napra a sivatagba, hogy Istenüknek, az Úrnak áldozzanak.

Az Úr előre elmondta, hogy Egyiptom királya nem fogja elengedni a népet, csak az erőszaknak engedve. De Isten megveri az országot mindenféle csodával. Csak ezek után fogja a fáraó elengedni a népet. Az Úr jóindulatot támaszt az egyiptomiakban, s azok megajándékozzák a zsidókat ezüst és arany tárgyakkal, amikor az országot elhagyják.

Mózes mindenféle kifogással próbálkozott. „Nem jelent meg neked az ÚR” – fogják mondani.

Isten bátorításként két csodát adott, amit Izráel vezetői előtt be kell majd mutatnia. A botja kígyóvá vált. Majd az Úr parancsára megragadta a farkánál fogva – és a kígyó visszaváltozott bottá.

Másodszor Mózesnek a keblébe kellett tennie a kezét. Mózes megtette – újból egy hittel vállalt cselekedet –, s aztán elővette. Az előbb még oly egészséges keze bélpoklos* lett, fehér, mint a hó! Milyen megdöbbentő! Mózes tudta, hogy a lepra szörnyű betegség, ahol hosszú szenvedés után a halál következik. Majd újra bedugta kezét a ruhájába, s ugyanolyan egészségesen húzta ki, mint az előbb volt.

S ha még mindig nem akarnak hinni neki, Mózesnek egy harmadik csodát is meg kell tennie. A Nílus vizét öntse a földre, s a víz vérré válik.

Mózes, e csodák ellenére, még mindig habozott a küldetésében. „Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló (a szavak embere)”* – mondta. Ez régóta így van („sem tegnaptól, sem tegnapelőttől fogva”), és azzal sem javult semmi, „hogy szólottál a te szolgáddal”. „Mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok (nehézkesen, akadozva beszél).” (Károli)

Az Úr megfeddte Mózest. Vajon nem Ő adott-e szájat az embereknek, illetve nem Ő tette-e némává és siketté, látóvá vagy vakká őket?

Megígérte: „Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!”

De Mózes még mindig nem adta meg magát: „Kérlek, Uram! Küldj mást, akit küldeni tudsz!”

Ekkor az Úr haragra gerjedt Mózes ellen, és azt mondta, Mózes testvére, a lévita Áron* fog vele menni. Ő jól tud beszélni. Már jön is elébe. Csak adja szájába a szavakat, ő majd beszél a néppel. Az Úr pedig segíteni fog nekik. A vezető azonban Mózes marad („te pedig istenként állsz mellette”).

Így aztán Mózesnek engedelmeskednie kellett, hogy teljesítse az Isten által rábízott feladatot.

„Vedd a kezedbe ezt a botot is, és tégy vele jeleket!” – mondta az Úr, Mózest Egyiptomba küldve.

Jegyzetek:

Az Úr angyala – Lásd a 14. lecke jegyzeteit!

Kánaáni népek – Lásd a 13. lecke jegyzeteiben a népnevek felsorolását!

VAGYOK, AKI VAGYOK – „Ő van”, Jahve, népének szövetséges Istene. A bizonyos körökben használt „Jehova(h)” szó magánhangzók és mássalhangzók félreértéséből alakult: a JHWH szó mássalhangzói az Adonaj (Úr) szó magánhangzóival vegyültek, amely nevet a zsidók – (akik Jáhweh nevét nem akarták kimondani, nehogy véletlenül vétsenek a parancsolat ellen) – a Jáhweh név helyett használták.

Bélpoklosság – Más szóval: lepra. Itt találkozunk vele először a Bibliában. Ennél a leprafajtánál a bőr fehérré válik. Ezt látjuk Géházinál, Elizeus próféta szolgájánál is (vö. 2Kir 5,27). Ma már gyógyítható betegség. Ha nem kezelik, akkor elhalnak a szervek, lehull az orr és a fül is, kihull a haj, gyakran megvakul a beteg.

Nem a szavak embere – István úgy beszél a Nagytanács előtt Mózesről, mint hercegről, aki „hatalmas szavakban és cselekedetekben” (ApCsel 7,22). Mindez a pusztában töltött negyven esztendő alatt alaposan megváltozott.

Áron, a lévita – Az Úr Áron származására utal: Amrám és Jókebed fia Lévi törzséből származik (2Móz 6,16–20).

Énekek:

Református énekeskönyv: 34:1–2; 121:3–4; 135:1–3; 228; 375:3; 463
Jertek, énekeljünk: 112; 118; 142; 145; 173
Harangszó: 35; 43; 44; 45; 52:3–4; 53:5–6
Dicsérjétek az Urat!: 5; 17; 35:1–3; 40; 53; 69; 83; 98:1
Erőm és énekem az Úr: 32; 64; 66; 84; 132

Megjegyzések:

Isten neve – A zsidóknál a név több volt, mint címke, amivel egyik személyt a másiktól meg lehet különböztetni. A név viselője lényegét, személyiségét tükrözte. A Bibliában szereplő neveknek is van jelentése, ami a személyre jellemző.
Az Úr nem egyenesen mondta meg nevét. A „Vagyok, aki vagyok” inkább homályosítás. A zsidók tettein át látják, kicsoda Ő. Mit tanulhatunk ebből?
Az Úr (Jahve) olyan akar lenni, amilyen: Ábrahám, Izsák és Jákób Istene (3,6). Így akarja szólíttatni magát nemzedékről nemzedékre (3,15: „…Ez az én nevem mindörökre, és így szólítsatok meg engem nemzedékről nemzedékre!”) Ami azt jelenti: Ő, mint Isten, a viselkedéséről akar ismert lenni, azaz olyan Isten, aki vele van az emberekkel mindennapi életükben. Ez így volt, így van, és így is fog maradni! Izráelnek Ő a jelenlét Istene.
„Istent ismerni” ugyanazt jelenti a Bibliában, mint „Istennel járni”. Amikor arról szól a Biblia, hogy az emberek nem ismerték Istent, nem azt jelenti, hogy nem tudtak Istenről semmit, hanem hogy nem törődtek vele, és nem engedelmeskedtek neki.
Ez a gyerekeknek nagyon fontos, hiszen most formálódik az istenképük.

Hittel engedelmeskedni – Nagyon is érthető, hogy Mózes nem akarta a fáradságos és veszélyes feladatot elvállalni.
Általában megijedünk, ha nehéz feladatot kapunk. Mindenféle módon szabadulni szeretnénk: Nem szabad, nem tudom, miért éppen nekem kell?! Néha lustaságból, néha mert nem látjuk értelmét ilyen megbízásnak, néha mert félünk a nevetségessé válástól.
Pedig az Úr kérheti, hogy állj ki a meggyőződésedért. A Bibliából megtanulhatod a helyes viselkedést, pl. hogyan beszélj (Ef 4,29; Kol 4,6); mit tégy azokkal, akik nem szeretnek (Mt 5,44); kiben bízz (Zsolt 40,5) stb. Jézus nem volt közömbös az emberek gondjai iránt, te se akarj kívül maradni mások baján!
Ezzel kapcsolatban érdemes még beszélni az imádság erejéről: „Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!” (Zsolt 25,4)

Sok beszéd – Ez a történet tulajdonképpen egy hosszú párbeszéd, kivéve a bot-kígyó és a leprás kéz csodáját. El kell kerülni, hogy túl egyhangú legyen, az elbeszélő feszült figyelmet tarthat közbeszúrt kérdésekkel. Pl.: És… megfoghatta Mózes a kígyót újra? Vajon még mindig elmondhatta Mózes, hogy fél elmenni?

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Könnyebb és nehezebb feladataink. Segítségkérés és -nyújtás egy-egy nehéz feladatban. (* ** ***)
• Feladat-leltár készítése. A feladatok rangsorolása nehézség szerint. Beszélgetés: Mitől könnyű vagy nehéz egy feladat? (**)

Természetismeret (Környezetismeret)

• Mi kell a tűzgyújtáshoz? A tűz, a tűzzel való játék veszélyei. (*)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Olvasástechnika fejlesztése bibliai idézetből készült mondatpiramis hangos olvasásával. (**)
• Egy bibliai témájú találós kérdés. (**)
• Siklós József: Mózes c. versének feldolgozása. Verstanulás. (***)
• Helyzetek, melyekben nehéz beszélni. Beszédgyakorlatok a bibliai történethez és mai élethelyzetekhez kapcsolódva. (***)

Matematika

• Számjegyek olvasása húszig. (*)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• Képalkotás nagyobb méretben a bibliai történet alapján papírkivágással, hajtogatással és ragasztással. (* **)

 

Vázlat:

Mózes – 40 évig pásztor
égő csipkebokor

feladat: menjen a fáraóhoz
„Vagyok, aki vagyok”

Csodák:
kígyó
leprás kéz
a víz vérré változik

segítőtárs: Áron

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

 

Üzenet – Téma:

* Isten mellett dönteni hitbeli cselekedet.
* Ha Isten akarata nélkül saját kezedbe veszel egy ügyet, az rosszul végződik.

Előzmények:

Mózes kisfiúként a fáraó udvarába került. A fáraó lánya találta meg, miután édesanyja egy gyékényládában a Nílus partján lévő nád közé rejtette. Így lett a hercegnő fogadott fia.

Bevezetés:

A zsidó népnek egyre rosszabbra fordult a sorsa. A fáraó munkafelügyelői a lehetetlent követelték tőlük.

Mózes rájött, hogy ezek az elnyomott emberek a testvérei. Az udvarban töltött évek sem feledtették vele származását. Az Úr gondoskodott róla, hogy szívét ne ejtse rabul a királyi udvar. Undorodott az ott tapasztalt bűnös életmódtól, akkor is, ha a fáraó lányának fogadott fia volt.

Eggyé válni elnyomott népével, segíteni rajtuk – ez volt a legfőbb vágya. Inkább legyen szegény, és népe lenézett tagja, mint Egyiptom gazdagságának léha élvezője.

Történet:

Amikor felnőtt*, egy napon Mózes ellátogatott a héberekhez. Ismerték őt, a hercegnő fogadott fiát, aki most eljött megnézni kényszermunkájukat. Mély felháborodással látta, hogy az egyik egyiptomi munkafelügyelő egy hébert ütlegel. Ezt nem tűrheti, hiszen egyik testvérét verik. Meg kell torolni ezt a kegyetlenséget!

Gyorsan körbenézett, s mivel senki sem volt a közelben, agyonütötte az egyiptomit, és elásta a homokba. Ez sikerült, gondolta. De vajon így kell segíteni a népén? Vak dühvel, felindulásból, Isten akaratával nem számolva? Bizony, Mózesnek még sokat kell tanulnia!

Másnap újra kiment Gósen földjére. Meglepetéssel látta, hogy két héber verekszik. Megkérdezte attól, aki hibás volt: „Miért vered a te atyádfiát?” (Károli ford.)

A héber férfi durván válaszolt: „Ki tett téged elöljáróvá és bíróvá közöttünk? Talán engem is meg akarsz ölni, ahogyan az egyiptomit megölted?”

Mózes megrémült. Kitudódott a tette, és hamarosan megtudja a fáraó is. Akkor pedig nem segít már rajta, hogy az udvarban nevelkedett fel.

A hír valóban a fáraó fülébe jutott. Mózesnek menekülnie kellett az országból, hiszen a fáraó halálra kerestette. Ezért adta később második fiának az Eliézer nevet: „Atyám Istene segítségemre volt, és megmentett a fáraó fegyverétől” (2Móz 18,4). Lehet, hogy a fáraó sosem értett egyet azzal, hogy a hercegnő héber gyermeket adoptált.

Hosszú út után ért Mózes Midján* földjére. Hagyjuk őt ott egy kút mellett.

Jegyzetek:

Amikor felnőtt – Mózes negyven éves volt akkor (ApCsel 7,23). Életét háromszor negyven éves szakaszokra oszthatjuk: 40 év Egyiptomban, a fáraó udvarában; 40 év Jetrónál pásztorként; 40 évig Izráel népének vezetője a pusztában. Mózes tehát 120 évig élt.

Midján – Nincs róla szó önálló országként. Inkább az a terület, ahol a vándorló midjániak fellelhetők voltak: a Sínai-félsziget délkeleti és Arábia északnyugati részén. Ez esetben a Sínai, vagy Hóreb hegy közelében (vö. 2Móz 3,1).
A midjániak Ábrahám és Ketúra leszármazottai (1Móz 25,2).

Énekek:

Református énekeskönyv: 6:2; 25:1–2; 100:1–2; 240:1–5; 265
Jertek, énekeljünk: 173; 185; 228
Harangszó: 52:3–4; 53:5.8
Dicsérjétek az Urat!: 48:2.8.10; 53:3–4; 68; 69; 75; 95:1
Erőm és énekem az Úr: 46; 47:1; 62:1–2; 84:1; 131

Megjegyzések:

Istent és szolgálatát választani – Mózes elfordult azoktól az örömöktől, amiket az udvari élet kínált neki. Miért? Tudta, hogy ezzel nem Isten akaratának engedelmeskedik. Őt nem tudja szolgálni az udvarnál. Ami kifejeződik a hébereknél, testvéreinél tett látogatásaiban. Ez biztos megszólítja a gyerekeket. Remélhetjük, és imádkozhatunk, hogy ők is ugyanígy válasszanak az Úrért, és az istentelen alkalmakat kerüljék el. Beszéljünk meg velük hasonló helyzeteket!

Mózes, a „szabadító” – Mózes önjelölt vezér. Saját kezébe veszi az irányítást.
Beszélgethetünk erről a gyerekekkel. Amikor jogtalanságot látunk vagy hallunk, jogosan háborodunk föl. Szeretnénk tenni valamit. Kérdezzük meg saját magunktól, vajon Isten szemében jó-e, amit tenni akarunk! Milyen következménye lehet az önkényes fellépésnek? Ez persze nem jelenti azt, hogy nyugodtan nézzünk végig minden jogtalanságot. Vajon az Úr mit akar ilyenkor tőlünk? Támaszkodjunk mindig Isten igéjére! Hogyan tegyük? Mire kell figyelnünk?
Mózesnek negyven évig kellett tanulnia, hogy Isten szerinti időben és módon álljon a nép élére. Isten útjai csodálatosak, sokszor érthetetlenek. Ám utólag kiderül: csak vele érdemes járni.

Mózes, mint Krisztus előképe – Hit által akart Mózes inkább a népével együtt szenvedni, és elhagyni a királyi gazdagságot (vö. Zsid 11,24–26). Az Úr Jézus is elhagyta az isteni dicsőséget, hogy szenvedjen és meghaljon övéi bűneiért.

Elbeszélés a kicsiknek – Elbeszélés közben próbáljuk meg beleélni magunkat az udvari életbe! Mózes bizonyára sok játékot kapott, pompás ruhákat, a legjobb tanítást. Sokan gondolhatják: ilyen herceg vagy hercegnő én is szívesen lennék. De Mózest ez nem tette boldoggá. Nem felejtette el szülei tanítását Izráel népéről és a nép Istenéről.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Beszélgetés a lelkiismeretről. Amikor megszólal a „belső hang”. (**)
• Döntés, választás könnyebb és nehezebb élethelyzetekben. A helyes erkölcsi választás. (***)
• Indulataink, a harag negatív szerepe döntéseinkben. (***)

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

• A bibliai történet feldolgozása elképzelt bírósági tárgyalás formájában. (***)
• Menekülés politikai és egyéb okokból. Menekültek szerte a világban. (***)
• Történelmi párhuzam II. Rákóczi Ferenc – Mózes személye és szerepe között népeik történetében. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Mit jelent „választani”? A fogalom tisztázása beszélgetéssel. (*)
• Nyelvfejlesztés bábjátékon keresztül: Segítsünk választani a bábszereplőnek. (*)
• A bibliai témához kapcsolódó magyar közmondások magyarázata és alkalmazása. (**)
• A bibliai történet újrafogalmazása hírként szóban és/vagy írásban (egy mellékszereplő nevében, ill. mai nézőpontból). (**)
• „A harag rossz tanácsadó” – A közmondás magyarázata és alkalmazása. Elbeszélő fogalmazás írása ezen a címen. (***)
• Idézet felismerése és értelmezése Kölcsey Ferenc: Himnusz c. költeményéből. (***)

Ének-zene

• Tanult énekek ismétlése játékos választással. (*)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• Szabadon választott alkotótevékenység különböző anyagok és eszközök felhasználásával. (*)
• A bibliai történet ellentétes élethelyzeteinek képi megjelenítése: rajzolással vagy festéssel. (***)

Testnevelés és sport

• Tornatermi vagy szabadtéri mozgásos játékok a sporteszközök szabad megválasztásával. (*)

Vázlat:

Mózes (40 éves koráig a fáraó udvarában)
halott egyiptomi
menekülés Midjánba

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Isten választott népének elnyomása nem éri el célját.
* A félelem gyakran erőszakot szül, az erőszak pedig ellenállást.

Előzmények:

Jákób és József halála után Izráel fiai* körül­belül 400 évig laktak Egyiptomban. Erről az időről keveset tudunk.
Most arról szólunk, hogyan éltek Egyiptomban az izráeliták* a nyugalom és a jólét korszaka után.

Történet:

Mózes második könyve nagyon tárgyilagosan azzal kezdődik, hogy felsorolja Jákób fiainak a nevét, akik József alkirálysága idején Gósen földjére mentek lakni.

A sorrend a következő: Rúben, Simeon, Lévi és Júda, Issakár, Zebulon és Benjámin, Dán és Naftáli, Gád és Ásér.

Először Jákób „igazi” fiait sorolja föl: Rúben, Simeon, Lévi és Júda, Jákób feleségének, Leának idősebb fiai, Issakár és Zebulon a fiatalabbak, Benjámin pedig Ráhelnek, Jákób feleségének a kisebbik fia.

Az utolsó sorban a másodfeleségek fiainak nevei találhatók, először Ráhel szolgálójának, Bilhának a fiai: Dán és Naftáli, azután Lea szolgálójáé, Zilpáéi: Gád és Ásér.

József neve itt nem szerepel, mivel ő már Egyiptomban volt, amikor édesapja és testvérei odaköltöztek.

Csak Jákób családjának férfitagjai együtt már hetven főből álló csoportot alkottak.

József és testvérei halála után Izráel gyermekei gyorsan szaporodtak. „Nagyon megerősödtek, és megtelt velük az ország.” Izráel családja az egyiptomi nép között önálló néppé fejlődött. József bölcsen tette, hogy családtagjait külön, a Nílus deltájában, Gósen földjén telepítette le. Így Izráel fiai nem, vagy alig keveredtek össze az egyiptomiakkal. Ezt az Úr akarta így, mert Ábrahám utódainak külön feladatot szánt.

Egy pillanatra időzzünk el annál a fordulópontnál, amivel Mózes második könyve a tudósítást elkezdi.

A 8. versben azt olvassuk: „Új király került azonban Egyiptom élére, aki már nem ismerte Józsefet.”*

Az új fáraónak nem sok történelmi ismerete volt tehát arról, hogyan kerültek a héberek* Egyiptomba. Nyilván semmit, vagy csak nagyon keveset hallott arról az áldásról, amit József kormányzása jelentett az ország számára. Nem akart tudni a hébereknek az Úrral való különleges kapcsolatáról sem. Véleménye szerint a héberek túl sokan voltak.

Beszélt erről a minisztereivel: „Lám, az izráeli nép nagyobb és erősebb, mint mi. Bánjunk csak okosan vele, hogy még többen ne legyenek, mert ha háború támad, ő is ellenségeinkhez csatlakozik, ellenünk harcol, és kivonul az országból.”

A fáraó ezzel kimondta Izráel fiai felett az ítéletet. Rendkívüli intézkedéseket hoztak.

Az adófelügyelők Izráel fiaitól azt követelték, hogy az adót munkával róják le (mi is ismerjük ezt a középkori feudális szisztémát hazánkban). Az izráelitáknak Pitóm és Ramszesz raktárvárosok* építésénél kellett dolgozniuk, melyek a Nílus deltájában épültek, tehát Gósen közelében. Ezzel is nehezíteni akarták az életüket, hogy a számuk minél gyorsabb ütemben csökkenjen. A fáraó és emberei úgy vélték, hogy e cél érdekében rabszolgamunkára fogják őket.

A terv azonban kudarcot vallott. Az egyiptomiak bosszúsan látták, hogy a héberek száma nem hogy csökkent, inkább nőtt. A nép az elnyomás ellenére is szaporodott.

Tehát más intézkedéseket kellett hozni. A bábákat, Sifrát és Púát, akik a héber asszonyok szülésénél segédkeztek, a fáraóhoz hívatták. Megparancsolta nekik, hogy minden héber újszülött fiúgyermeket öljenek meg. A lányokat életben hagyhatták. Sifrá és Púá félték az Istent, és nem tették meg, amit a fáraó parancsolt nekik. Mégis életben hagyták a fiúkat. Amikor őket a fáraó ezért felelősségre vonta, azt mondták: „A héber asszonyok nem olyanok, mint az egyiptomiak. Mire odaérünk hozzájuk, már meg is szültek.” Ez természetesen kényszerhazugság volt. Istennek engedelmeskedtek inkább, mint egy embernek, még ha az a fáraó volt is.

A szülésznőket – természetesen nem a hazugságukért, hanem jó tettükért – gazdagon megjutalmazta Isten. A fáraó terve pedig meghiúsult. De új ötlete támadt. Parancsot adott, hogy minden újszülött héber fiút dobjanak* a Nílusba. A lányokat hagyják életben.

Ebből látjuk, hogy a fáraó valóban aggódott Izráel népének szaporodása miatt. Arra nem gondolt, hogyha kiirtja a fiúkat, idővel nem tudja a népet rabszolgaként dolgoztatni. A gyűlölet hajtotta őt. A mi korunkban „antiszemitizmusnak” hívják ezt a gyűlöletet.

Elfeledkezett az Úr a szövetségéről? Izráel népének ezután mindig rabszolgaként kell élnie?

Jegyzetek:

Izráel fiai – Mózes második könyve nagyon gyakran nevezi Jákób (Izráel) utódait „Izráel fiai”-nak. Amikor „Izráel fiai”-ról van szó, általában Jákób gyermekeire gondolunk. Korai lenne még „Izráel népéről” beszélni; ezzel a kifejezéssel először az 5Móz 21,8-ban, majd megint a Bír 11,23-ban találkozunk.

Izráeliták – Ezt az elnevezést már használja a 2Móz. A történet elbeszélése során kitérhetünk erre.
Más szakkifejezések: „Izráel törzsei” már megtalálható az 1Móz 49,16 és 28-ban, továbbá az egész Ószövetségben; „Izráel közössége” a 2Móz 12,3-tól kezdve; „egész Izráel” az 5Móz 27,14-től kezdve; a 4Móz 1,45-től már csak gyűjtőnévként használja a Biblia.

Politikai helyzet Egyiptomban – Nem csupán arról van szó, hogy József régen meghalt, hanem egy másik dinasztia került a trónra. Józsefet akkor vitték Egyiptomba, és lett alkirály, amikor az ú.n. Középbirodalom (Kr.e. 2060–1786) már hanyatlott. A királyok hatalma csökkent. Erre a korszakra esik Izráel fiainak Egyiptomba költözése is. A Középbirodalom még néhány évszázadig fennállt, amíg egy puccs a korszaknak véget nem vetett. Az Új Birodalom kora óriási építészeti tevékenység ideje volt: új templomok emelkedtek többek közt Memfiszben és Thébában (a szent városban). Ezeknek a királyoknak sok baja volt a szíriai hettiekkel, akik megpróbáltak betörni a birodalomba. Raktárvárosokat építettek. Ezekbe a munkálatokba a hébereket is bevonták. Nagyon valószínű, hogy az a király, „aki már nem ismerte Józsefet”, a híres II. Ramszesz volt.

Héberek – Az egyiptomiak az izráelitákat hébereknek nevezték (lásd a 32.leckét).
„Zsidókról” még nem beszélhetünk. Ezzel a kifejezéssel először Jeremiásnál (32,12) találkozunk, majd később Eszter, Ezsdrás és Nehémiás könyvében, a tíz törzs fogsága idején és után. Az Újszövetség többnyire így nevezi a népet: „zsidók” vagy „a zsidó nép”.

Raktárvárosok – Városok, ahol az élelmiszereket, fegyvereket, hadiszekereket, harci lovakat stb. tartották, és állomáshelyül is szolgáltak.

A Nílusba dobni – Aszerint, amit a Zsid 11,23-ban olvasunk, lehet, hogy a hébereknek maguknak kellett újszülött fiúgyermekeiket a folyóba dobniuk. Amrám és Jókébed, Mózes szülei elrejtették fiukat, „és nem féltek a király parancsától.”

Énekek:

Református énekeskönyv: 6:1–4; 77:5–6; 256:1–3; 380:1–2; 385:11
Jertek, énekeljünk: 141:1; 173
Harangszó: 49:7; 53:5–6
Dicsérjétek az Urat!: 61; 68; 69; 87:1; 93
Erőm és énekem az Úr: 62:1; 63:1–2; 84:1

Megjegyzések:

A történelem ismerete – Látjuk, hogy milyen fontos a történelem tanítása. Aki semmit sem tud a történelmi eseményekről, megállapodásokról és hasonlókról, melyek a múltban történtek, helyrehozhatatlan hibákat követhet el. Gondoljunk egy ország népcsoportjainak különböző természetére. Lásd a volt Szovjetunió államai, a régi Jugoszlávia népeinek harcai, etnikai problémák Romániában, a belgiumi nyelv-harcok (flamand és vallon), hogy csak néhány példát említsünk.

Elnyomás – Napjainkban is sokat hallunk hasonló elnyomásról. A kisebbséget elnyomják pl. Irakban, Iránban, Libanonban, Törökországban, Sri Lankán. És mindez a huszadik században! Figyeljük meg, hogy a gyűlölet lényegében gyakran a kisebbség hite ellen irányul. De lehet az alapja gazdasági vagy politikai hatalmi elgondolás is. A fáraónál mind a két eset megvolt.
Figyelmeztessük a gyermekeket, hogy közöttük ne legyen diszkrimináció a másság miatt (családi, faji háttér, más hit, előnyösebb körülmények, neveltetés…). Ez ellenkezik Isten törvényével!

Szaporodás a sanyargatás ellenére: Isten ügye – Ez nincs mindig így! Izráel fiainak Istene törődött népe sorsával. A történetben csak annyi szó esik erről, hogy Isten a bábákat megáldotta, mivel nem akartak közreműködni a nép elpusztításában. Mégis állandóan rá kell mutatni erre a vörös fonalra: Ki uralkodik, ki mutatja meg mindenhatóságát, ki „fújja el” akár a fáraó terveit is, ki tartja meg szövetséges népét? De a mindennapi életre nézve is: ki ad neked eledelt, otthont, ki segít a munkádban stb.

Rabszolgaság, kényszermunka – A nagyobb gyermekekkel talán meg lehet beszélni, milyen szörnyű is volt a rabszolgák élete az ültetvényeken, a rézbányákban, a gályákon stb. Vannak még rabszolgák? (A szudáni keresztyéneket a muszlimok rabszolgának adják el.) Erőszakos prostitució stb. Beszéljünk a rabszolgaság „modern” formájáról: kényszermunka a diktatórikus államokban. (Gulágok; munkatáborok.)
A korábbi századokban a jobbágyság, a szolgák, a (gyári) munkások, gyerekmunkások kizsákmányolása.
Ázsiai és afrikai országokban a kisgyermekek dolgoztatása.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem

• Engedelmesség a családban, iskolában. A szülők/nevelők és a gyerekek helyes viszonya. (*)
• Elnyomás, megszálló hatalmaknak való kiszolgáltatottság a magyar nép történetében. Párhuzam a zsidó nép történelmével. (***)
• Keresztyénüldözések a Római Birodalomban. (***)
• Zsarnok államrendszerek, a kisebbség elnyomása XX. századi példákon keresztül. A diszkrimináció okai és módszerei. Nyílt vagy rejtett ellenállás. A kényszerhazugság. (***)
• Uralkodás, bántalmazás, elnyomás, kirekesztés a társakkal való kapcsolatban. Helyes viszony kialakítása. (** ***)
• Gyermek a családban. A gyermek vállalása, fogadása. (** ***) A gyermek elutasításának okai. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Újszülött a családban. A témához kapcsolódó párbeszédalkotás, szerepjáték a bibliai történet, illetve a mai élet alapján. (**)
• Újszülött a családban. Elbeszélés szóban vagy írásban, üdvözlet megfogalmazása a bibliai történethez, ill. mai élethelyzethez kapcsolódva. (**)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• Házmodellek készítése papírból síkban előrajzolt minták alapján. Műveletek: hajtogatás, nagyítás négyzetrács segítségével, vágás, ragasztás. A modell fejlesztése további formákkal. Újabb házformák tervezése. (*)
• Építkezés régen és ma (különböző korokban és kultúrákban): építőanyagok, technikák, munkaeszközök. A vályogtégla készítése. (* ** ***) Az ókori Egyiptom építészeti emlékei. (***) Képek és könyvek tanulmányozása.
• Agyag vagy gyurma felhasználásával épületmodell készítése. Építés kicsi téglákból csoportmunkában. (**)
• Agyag vagy gyurma felhasználásával „raktárváros” modelljének elkészítése csoportmunkában. (***)
• Dísztávirat vagy üdvözlőlap színes terve a gyermek születéséhez kapcsolódóan. (**)

Vázlat:

320 év Egyiptomban
Fáraó
rabszolgaság – városépítés
fiúcsecsemők megölése

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Isten gondoskodik Jákóbról és családjáról.
* József a Messiás előképe.
* Jákób Isten áldását kéri és kapja utódaira.

Előzmények:

Amikor a testvérek elutaztak, kitűnt, hogy Benjámin zsákjában magukkal vitték József ezüstserlegét. Júda öccse védelmére kelt, és azt akarta, hogy őt büntessék meg helyette. József megismertette magát testvéreivel. Jákób örült, amikor meghallotta, hogy József még él.

Történet:

Izráel, a család ősapja egy pillanatig sem tétovázott, hogy elinduljon-e Egyiptomba, Józsefhez. Mindenét magával vitte. Nagy csapattal indult el Hebrónból, ahol az utóbbi években lakott. A szekereken az asszonyok és gyerekek utaztak. A szamarak és a tevék a kisebb háztartási felszereléseket és az élelmet szállították. A nagy juh-, kecskenyájakat és a marhacsordákat Jákób fiai, unokái és pásztorai terelték. Izráel örömmel ment, nemsokára viszontlátja Józsefet!

Beérsebában, Kánaán déli határvidékén, ahol Ábrahám sok évig lakott, Izráel néhány napi pihenőt tartott. Mielőtt a neki ígért országot elhagyná, az Úrral akart találkozni. Ezért áldozatot mutatott be apja, Izsák Istenének.

Éjszaka látomásban* szólt Isten Izráelhez: „Jákób! Jákób!”

„Itt vagyok” – felelte Jákób álmában.

„Én vagyok az Isten, atyádnak Istene! Ne félj lemenni Egyiptomba, mert nagy néppé teszlek ott. Én megyek veled Egyiptomba, és én is foglak visszahozni. József keze fogja majd le a szemedet.” (Azaz melletted lesz, mikor meghalsz.)

Jákób tehát három ígéretet kapott: nyugodtan mehet Egyiptomba, mert Isten vele lesz, családját ott nagy néppé teszi; Isten vele megy, és később utódait onnan visszavezeti; József ott lesz, amikor Jákób meghal, ő fogja lezárni a szemét.

Micsoda bátorítás ez az öreg patriarchának!

S még valamit remélhetett: Végre béke lesz a családjában! Isten megígérte, hogy utódai nagy néppé lesznek, azaz Isten meg fogja őrizni a család egységét. Nem úgy, mint a szülői házban, ahonnan Ézsau elköltözött, és önállósította magát.

Vidáman indult útnak Izráel Beérsebából. Fiai útközben mindenről gondoskodtak a nagy család számára. Ebben a fejezetben olvashatjuk Jákób unokáinak neveit. Fiaival együtt hatvanhatan voltak. Jákóbbal, Józseffel és annak két fiával együtt hetven férfi tagja volt a családnak. Ehhez hozzá kell vennünk még az asszonyok és gyermekek számunkra ismeretlen számát. Száznál is többen voltak tehát. Valóságos sereg az állatokkal együtt, melyeket szintén etetni kellett. Voltaképpen nagy teher ez az egyiptomiak részére. De József, és ne feledjük, maga a fáraó is garantálta a megélhetésüket.

Izráel nagy bölcsen előre küldte fiát, Júdát. Értesítette Józsefet, hogy jönnek, és Gósen földjén* fognak egymással találkozni. Amikor megérkeztek, József befogatott kocsijába, és apjához hajtatott. Sírva borult öreg édesapja nyakába. Izráel ezt mondta Józsefnek: „Most már meghalhatok, mert megláttalak, és tudom, hogy élsz.”

József óvatos diplomata volt. Tudta, hogy gondoskodnia kell családja védelméről. Azt mondta apjának és testvéreinek: „Elmegyek a fáraóhoz és hírül viszem neki: testvéreim és apám családja, akik röviddel előbb még Kánaánban laktak, megérkeztek hozzám. Ezek az emberek juhpásztorok, mindig is jószágtartó emberek voltak, és magukkal hozták juhaikat, marháikat és mindenüket. Ha a fáraó megkérdezi tőletek, mi a foglalkozásotok, mondjátok, hogy ifjúkorotoktól fogva jószággal foglalkoztatok, és őseink is jószágtartók voltak. Így majd letelepedhettek Gósen földjén, mert az egyiptomiak utálatosnak tartanak minden juhpásztort!”

Így biztosította családja külön lakhelyét Egyiptomban. Nagyon fontos volt ugyanis, hogy Jákób családja külön nép maradjon. József tehát gondolt arra a szövetségre, melyet Isten Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött. Képzeljük el, hogyha a héberek idővel elvegyülnek az egyiptomiakkal, akkor az az ígéret: „Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel” (1Móz 12,2), soha nem teljesedhetett volna.

József úgy tett, ahogy mondta. Elment a fáraóhoz, és jó tisztviselőként hírül vitte neki, hogy apja és testvérei juhaikkal, marháikkal és mindenükkel megérkeztek Kánaánból Gósen földjére. Magával vitte öt testvérét, és odaállította őket a fáraó elé. A fáraó megkérdezte tőlük, mi a foglalkozásuk. Tehát a jól ismert módon történt minden…

A testvérek azt felelték, hogy juhpásztorok, éppúgy, mint atyáik is azok voltak. „Jövevényként jöttünk ebbe az országba, mert szolgáid juhainak nincs legelője, olyan súlyos az éhínség Kánaán földjén. Kérjük, hadd telepedjünk le Gósen földjén!”

A fáraó Józsefhez fordult: „Apád és testvéreid idejöttek hozzád. Előtted van Egyiptom országa. Az ország legjobb részén telepítsd le apádat és testvéreidet, lakjanak Gósen földjén. Ha pedig tudod, hogy vannak közöttük rátermett emberek, tedd azokat jószágaim felügyelőivé!*” Megkapták hát a hivatalos beleegyezést. József nagyon okosan tette, hogy ezt megbeszélte a fáraóval. Most a fáraó beleegyezését bevezetik a történetek könyvébe, ha tehát később szükség lesz rá, ott megtalálható lesz.

Látjuk, hogy nagyon jó volt a fáraó és József közti viszony. Később József bemutatta édesapját a fáraónak. Jákób, mint idősebb, és egy nagy család feje, megáldotta a királyt. Ezzel is megköszönte a fáraónak a megtiszteltetést és barátságot, melyet irántuk tanúsított.

A fáraó elbeszélgetett Jákóbbal: „Hány éves vagy?” Jákób így válaszolt: „Vándorlásom éveinek száma százharminc esztendő. Életem rövid volt, tele rossz napokkal. Nem értem el atyáim vándorlása éveinek a számát.” Érdekes válasz, mely megérdemli, hogy ráfigyeljünk. Jákób a 130 esztendőt „rövid”-nek mondta; Izsák 180, Ábrahám 175, dédapja, Táré pedig 205 évig élt. Elődeihez viszonyítva volt rövid az ő élete. (147 éves korában halt meg.) Az eltelt éveket rossznak nevezte. Ezzel arra utalt, hogy sok gond, szomorúság és nyomorúság érte. „Vándorlása éveinek számáról” beszélt, mert vándorként lakott Kánaánban (és Paddan-Arámban). Ezzel egyúttal azt is tudtul adta, nincsenek politikai ambíciói, és így veszélytelen idegennek lehet tekinteni. Amikor elbúcsúzott, még egyszer megáldotta a fáraót.

József jól gondoskodott családjáról. Házakat építtetett számukra, és a fáraó parancsára birtokot adott nekik Gósenben, Ramszesz földjén. Ezenkívül az éhínség hátralevő öt esztendejében ellátta őket.

Közben egyre többen kopogtattak be Józsefhez, hogy gabonát vásároljanak. József a következőképpen cselekedett: mindenkivel megfizettette a gabona árát, amit a hét bő esztendőben a földművesektől felvásárolt. A pénz a fáraó kincstárába került. Amikor már senkinek nem volt pénze, az emberek állataikkal – juhokkal, marhákkal, szamarakkal és lovakkal fizettek a gabonáért. A következő évben az emberek földjeiket és magukat ajánlották fel, hogy életben maradjanak. Azt mondták: „Miért haljunk meg? Vásárolj meg minket és a földünket kenyéren. Akkor a fáraó szolgái leszünk. Csak adj vetőmagot, hogy életben maradjunk, és a termőföld se váljék pusztává.”

Így aztán József fölvásárolta az egész országot a fáraó számára, és a nagybirtokosok, a földművesek, az iparosok mind a fáraó szolgái lettek. Csak a papok földje nem kerül a fáraó birtokába. Biztos jövedelmük lévén nem kényszerültek arra, hogy eladják földjeiket.

Később, ha ismét esik az eső, és a Nílus iszapja beborítja a partokat, a földművesek kapnak majd vetőmagot, hogy bevessék a földet. József elrendelte, hogy a termés egyötödét a fáraónak kell adni, négyötöde nekik marad a vetésre és élelemre.

Az egyiptomiak beleegyeztek. Azt mondták: „Te mentetted meg az életünket. Légy jóindulattal irántunk, uram, és mi a fáraó szolgái (jobbágyai, rabszolgái) leszünk.”

Közben Izráel nyugodtan élt Gósen földjén; birtokukba vették, és elszaporodnak ott.

Tizenhét éve lakott már Jákób Egyiptomban. Amikor érezte, hogy hamarosan meghal, magához hívatta Józsefet. Megeskette, hogy nem Egyiptomban temeti el, hanem ősei mellé.

Nem sokkal ezután József megint üzenetet kapott. Jákób beteg. József ezúttal két fiával, Manasséval és Efraimmal ment édesapja betegágyához. Az idős ember összeszedte erejét, és felült az ágyon. Felidézte, hogy az Úr megjelent neki Lúzban (Bételben), megáldotta, és azt ígérte, hogy nagy néppé lesz, s Kánaán földjét utódainak adja. Azután Jákób József mindkét fiának a jövőjéről szólt: saját fiainak tekinti őket, és a többiekkel együtt kapnak örökséget Kánaán földjén. Ha Józsefnek még több gyermeke születik, azok nem így örökölnek, hanem esetleges utódaik Manassé és Efraim utódai közé számíttatnak.

Jákób elmondta azt is, hogy Ráhelt, József édesanyját útközben, Betlehemnél temette el. Majd Manassé és Efraim megáldásával folytatta. „Kik ezek?” – kérdezte Józseftől.

„Az én fiaim, akiket itt adott nekem az Isten.” – felelte József.

Jákób így szólt: „Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg őket!”

Rosszul látott, hát unokái egészen közel léptek hozzá. Megcsókolta és megölelte őket.

„Nem gondoltam, hogy még meglátlak – mondta Józsefnek –, és lám, most még gyermekeidet is láthatom.” József tisztelete jeléül arccal a földre borult apja előtt.

Aztán odaállította fiait apja elé. A kisebbet Jákób bal keze felől, a nagyobbat, Manassét pedig a jobb keze felől. Így a nagyobb kapja majd a jobb kézzel adott jelentősebb áldást.

Jákób azonban keresztben tette kezét a fiúk fejére. Jobbját Efraimra, balját Manasséra. „Az Isten, aki előtt jártak az őseim, Ábrahám és Izsák, az Isten, aki pásztorom, mióta csak vagyok mind a mai napig, az angyal, aki megváltóm minden bajban, áldja meg e fiúkat! Nevemről nevezzék őket, meg őseimnek, Ábrahámnak és Izsáknak a nevéről! Szaporodjanak el, legyen sok utódjuk ezen a földön (Kánaánban)!”

József változtatni akart a sorrenden. Megfogta Jákób jobb kezét, hogy Efraim fejéről Manassé fejére tegye át: „Nem úgy, apám, mert ez az elsőszülött, az ő fejére tedd a jobb kezedet!”

Jákób azonban elutasította. „Tudom, fiam, tudom. Ő is nagy néppé lesz. De a kisebb testvér nagyobb lesz nála, és utódaiból népek tömege lesz.” Így emelte Efraimot Manassé fölé.

Az áldás után prófétai igét mondott Józsefnek: „Én már meghalok. De Isten veletek lesz, és visszavisz benneteket atyáitok földjére*.”

Józsefnek örökségül egy darab földet adott, melyet egykor vásárolt, és később fegyverrel védett meg a kánaániaktól (itt az emóriaktól, ami gyűjtőnév). Ott temették el később Józsefet (Józs 24,32).

Nem sokkal ezután Jákób összes fiát halálos ágyához hívatta. El akarta mondani nekik, mi történik velük a messze jövőben. Elsorolta korábbi tetteiket, és feltárta utódaik jövőjét.

Nem Rúben, a legidősebb lesz az első a testvérek között, mert nagyot vétkezett apja ellen. Simeon és Lévi pedig megölte a sikemieket, ezért átkozott a haragjuk. Isten elszéleszti őket testvéreik között. Korábbi vétkei ellenére Júdáé lett a legnagyobb áldás. „Júda*, téged magasztalnak testvéreid. Nem távozik Júdából a jogar, sem a kormánypálca térdei közül, míg eljő Siló (a nyugalmat hozó, a Messiás), akinek engednek a népek.”

Zebulonnak és Issakárnak szerencsés jövőt jövendölt, ugyanúgy Dánnak, Gádnak, Ásérnak és Naftálinak, Bilha és Zilpa fiainak is. Jákób lelki szemeivel látta Üdvözítőjét, és bizonyságot tett Róla: „Szabadításodra várok, Uram!” (18.v.)

Józsefnek, valójában Efraimnak és Manassénak, sok utóda lesz. Józsefet Jákób „termő fa ágának” nevezte. Benjámin leszármazottaiból harcos nép válik, mely mint egy farkas, ragadozó lesz, és zsákmányt eszik.

Jákób még egy utolsó parancsot adott fiainak. Azt akarta, hogy a hettita Efrón mezején levő makpélai barlangba temessék, melyet Ábrahám vásárolt családi temetkezési helyül (sírhelynek való birtokul). „Oda temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát, oda temették el Izsákot és feleségét, Rebekát, oda temettem el Leát is.”

Eljött Jákób életének a vége. „És elődei mellé került.” József fogta le a szemét, ahogy Isten megígérte (lásd 1Móz 46,4^b). Sírva csókolta meg a búcsúzót.

Majd megparancsolta az orvosoknak*, hogy balzsamozzák be* a holttestet. Negyven napig tartott a balzsamozás. Az egyiptomiak hetven napig gyászolták alkirályuk apját. A gyász letelte után a fáraó beleegyezett, hogy József esküje szerint Kánaánban temesse el apját.

Hosszú menet kísérte Izráel holttestét Makpéla barlangjába. A fáraó udvari emberei, a nemesek, miniszterek, József családja, a szolgái, és természetesen valamennyi testvére gyerme­keikkel és unokáikkal. Csak a kicsi gyermekek a gondozóikkal, és a jószág maradt Gósenben. Harci kocsik s lovasok kíséretében vonult a gyászmenet Kánaán felé. A Jordán egyik átkelőhelyénél, egy csipkebokrokkal borított nyílt mezőségen a menet megállt, hogy még egyszer „mélységes gyásszal gyászolják” az elhunytat.

Az ottlakó kánaániak csodálkoztak, amikor ezt látták. „Mély gyásza van Egyiptomnak” – mondták egymásnak. Ezért elnevezték ezt a helyet „Ábél-Micraim”-nak, ami azt jelenti: „az egyiptomiak gyásza”. Azután Jákób fiai (valószínűleg az egyiptomiak nélkül) elvitték édesapjukat a Makpéla-barlangba, és ott eltemették. Majd mind visszatértek Egyiptomba.

Nem sokkal ezután a testvérek arról beszélgettek, mi is lesz velük. Most, hogy Jákób meghalt, „hátha József bosszút forral ellenünk, és visszafizeti nekünk mindazt a rosszat, amit vele szemben elkövettünk!” Néhányan közülük követségbe mentek hozzá, s ezt mondták neki: „Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegését és vétkét, hogy rosszat követtek el ellened! Bocsásd meg hát azoknak a hitszegését, akik atyád Istenének a szolgái!” Azaz József, aki maga is Istent szolgálta, az Ő nevéért bocsásson meg nekik.

József ezt hallva sírva fakadt. Hát ez a régi ügy még most is félelemmel tölti el őket?

A testvérek mindnyájan alázatosan leborultak előtte: „Szolgáid vagyunk!” Íme, az álmai hogy beteljesedtek!

József megnyugtatta őket: „Ne féljetek! Vajon Isten vagyok én?” Ő nem fogja megbüntetni a rosszat úgy, ahogy Isten azt megtehetné. „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa. Most hát ne féljetek, eltartalak én benneteket és gyermekeiteket!”

József száztíz évig élt. Még megláthatta Efraim unokáit, tehát a saját dédunokáit is. Manassé fiának, Mákirnak is születtek fiai, és „térdére vette őket”.

Amikor érezte, hogy nemsokára meg fog halni, megeskette testvéreit, hogy csontjait (bebalzsamozott holttestét) magukkal viszik Kánaánba. Biztos volt ui. benne, hogy Isten kivezeti őket Egyiptomból. Azután meghalt József, népe jótevője, Egyiptom megmentője, Cáfenat-Panéah. Holttestét bebalzsamozták, és koporsóban* őrizték Egyiptomban. Az Egyiptomból való kivonuláskor Izráel népe vitte magával Kánaánba.

Jegyzetek:

Látomások – Néha álomban, néha nappal Isten kijelentette magát az embereknek. Olykor valóságos alakot is láttak, de gyakran csak hangot hallottak. Jákób álomban Isten hangját hallotta.

Gósen – Egyiptom legtermékenyebb része, a Nílus deltájának keleti részén fekszik, tehát közel a határfolyóhoz. Az 1Móz 47,11-ben olvassuk, hogy József a családját az ország legjobb vidékére, Ramszesz földjére telepítette. Ez nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy Ramszesz Gósen legtermékenyebb része volt Ramszesz város közelében.

Jószágfelügyelő – Ma már nem használjuk ezt a szót. Felügyelt a jószágra és a pásztorokra.

Visszatérsz atyáid földjére – Jákób valószínűleg Izráel népének – Efraim és Manassé törzsének is – Kánaánba való visszatérésére céloz. Ha azt jelenti, hogy József is visszatér Kánaánba, az csak József bebalzsamozott holttestére vonatkozhat, melyet sokkal később Kánaánban fognak eltemetni.

Júda áldása – Júda uralkodó helyzetbe kerül testvérei, a későbbi törzsek között. Az ő utódai közül származik majd az Üdvözítő.

Orvosok, balzsamozás – A régi Egyiptomban önálló mesterség volt az elhunytak testének bebalzsamozása. Az egyiptomi vallás szerint az elhunyt lelke állandóan visszatér a testbe. Ezért preparálták, balzsamozták rendkívül gondosan a holttestet, vászoncsíkokba göngyölték, és néhány egymásba illő koporsóban őrizték, melyekre az elhunyt arcképét festették. A balzsamozók orvosok voltak. Nemcsak embereket, de „szent állatokat” is bebalzsamoztak, pl. macskákat, kutyákat, sőt még krokodilokat is.

Koporsó – Szarkofág, amilyent a régi egyiptomi sírokban találtak. Tulajdonképpen három láda egymásban, legbelsőben a múmiával, melyekre az elhunyt képét is ráfestették.

Énekek:

Református énekeskönyv: 80:1.3; 105:1–2; 167:1–2; 256:4–5; 265:4–7; 272:1–2.4
Jertek, énekeljünk: 63; 65; 85; 141:1–2; 161; 197
Harangszó: 39; 44:1–2; 49:5–7; 51:1–2; 52; 54
Dicsérjétek az Urat!: 14; 26; 27; 45; 55; 77
Erőm és énekem az Úr: 4; 17; 36; 84; 100; 131

Megjegyzések:

Kiknek és hogyan mondjuk el a történetet? – A különböző eseményeket a korosztályokhoz alkalmazkodva mondjuk el.
* : Jákób és József találkozása, Jákób a fáraónál, Gósen földjén, Jákób megáldja Efraimot és Manassét
** : u.a. + prófécia a törzsekről, Jákób halála
*** : u.a. + Jákób temetése; József ígérete testvéreinek; József bebalzsamozása és megőrzése, amíg Egyiptomból elmennek

Külön laknak – Nagyon fontos volt Izráel számára, hogy külön lakjanak Gósenben, tehát nem a pogány egyiptomiak között. Az 1Ján 5,21-ben János apostol figyelmezteti a keresztyén gyülekezeteket: „Őrizkedjetek a bálványoktól!” Ne érintkezzenek azzal a világgal, amelyik nem tiszteli Istent! A gyermekekkel a Gósen földjén való lakás kapcsán tudunk beszélni arról, hogy mit jelent „külön lakni”. Hajlamosak vagyunk humánusan gondolkodni a nem keresztyén kultúráról, annak hatásáról, és ahogy az eluralkodik rajtunk. Megőrizhetjük ennek ellenére is őszinte keresztyénségünket? Meg tudjuk tartani Pál apostol intelmét: „mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg” (1Thessz 5,21)? Vigyázzunk: amivel, akivel kapcsolatba kerülünk, az bepiszkíthat vagy megfertőzhet. Jó embereket is elronthatnak gonosz társaságok.
Szó szerinti külön lakás persze ma már nem létezik. Beszélgessünk arról: El kell magad teljesen különíteni a „világtól”, vagy mint tanúbizonyság igen is a „világban” kell élned?

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Kapcsolatok a családban József élettörténetének tükrében: testvérek, szülő-gyerek között. Harag vagy megbocsátás. A jó viszony feltételei, egymásra figyelés, gondoskodás egymásról, békességre törekvés. Közös örömök, közös gyász. (* ** ***)
• Köszönő formák, jókívánságok. Mi az az áldás? (**)

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

• Történetek a Bibliából: József és családja. A történet ismertetése. (***)
• Az ókori Egyiptomi Birodalom államszervezete: a fáraó hatalma, a papság szerepe, közmunkák szervezése, raktárgazdálkodás – központi újraelosztás, a rabszolgák helyzete. (***)
• Különböző államformák. A királyság és a köztársaság jellemzői, összehasonlítása. Hazánk államformája. (***)
• Hatalommegosztás a demokratikus kormányzati rendszerekben. A köztársasági elnök, a parlament, a miniszterelnök és miniszterek szerepe. (***)
• Adózási formák, adórendszerek. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Bibliai történethez kapcsolódó spontán életjáték: családtagok találkozása. (*)
• Jókívánság megfogalmazása írásban bővebben és tömörebben. (**)
• Kreatív szövegalkotás szóban vagy írásban: Az öreg József emlékeit meséli. A gyerekek az ő helyébe képzelve magukat fogalmazzák meg a történet eseményeit. (***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• Koronaszerű fejdísz készítése kartonpapírból és textíliából. Rajzolás és színezés, kivágás, tűzés. (*)
• Jókívánságot tartalmazó ajándékkártyák készítése. Színes rajzolás, papírkivágás és ragasztás,
  írás esztétikus elhelyezése. (**)
• Tematikus festés: képsorozat József élettörténete alapján egyéni, páros vagy csoportmunkában. Vízfesték vagy tempera. Kiállítás és történetmondás az elkészült képek alapján. (***)
• Körplakett vagy plakettsorozat tervezése a József történet központi mondanivalójának képi kifejezésével. Jelképi szintű ábrázolás, képi sűrítés. Rövid szöveg elrendezése a képi kompozícióban.
  A legjobb tervek megvalósítása agyag vagy gyurma formázásával, gipszöntéssel. (***)

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!