Jóel 2,18

Ha a tíz legszebb szót le kellene írnod egy lapra, köztük lenne a szeretet? Bizonyosan. Hiszen ha leírjuk vagy kimondjuk, valami kellemes érzés jár át bennünket. Ismertem valakit, aki sokáig nem mondta ki a társának, hogy szereti, mert még nem tudta kimondani, pedig már régóta érezte. És ismerek olyat is, aki túl korán mondta ki.

„A szerelembe – mondják – belahal, aki él. De úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér.” (József Attila) Vajon a költő csak a szerelemre gondol, vagy sokkal inkább a szeretetre? Miért ragaszkodunk ennyire ehhez a szóhoz? Mert itt mérjük le ember-voltunkat.

Amikor Isten megteremtette az embert, a „saját képére és hasonlatosságára” alkotta meg. Ez nem valami külső hasonlóságot jelent, hanem belső tulajdonságokat, „képességeket”. Ezek „istenképűségünk” (Imago Dei) mutatói. Ilyen a gondolkodás, Isten felfogásának képessége, amely az állatoknak nem adatott meg. S ilyen a szeretet képessége is. Ez az, amit a bűneset következményeként leginkább elvesztettünk. Hogyan lehetséges az, hogy egy házaspár, akik rajongtak egymásért – gyűlölettel és átkozódással válnak el egymástól? Hogyan lehet, hogy valaki saját szülei ellen fordul? S hogyan lehet, hogy az ember azt az Istent gyalázza, aki semmi rosszat nem tett ellene, sőt a saját Fiát adta értünk? Jóel könyvének vallomását olyan szépen adja vissza Károli fordítása: „buzgó lőn az Úrnak szeretete az ő földe iránt, és kegyelmezett az ő népének.” (Jóel 2,18) Erről szól a nagy parancsolat is!

Valamit elvesztettünk, ami megtalálható.

A tékozló fiú édesapja szeretetétől menekül el, és édesapja szeretetébe tér vissza… (lásd: Lk 15,11–32)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Józs 1,2–9

Hogyan indul ez az év? Milyen érzésekkel, gondolatokkal? Minden évkezdés izgalmas. Hiszen nem tudom, mi vár rám ebben az évben. Mit tartogat számomra az esztendő? Nagy örömöt? Meg kell felelnem valami komoly elvárásnak? Elveszítek valakit? Idén lesz a nagy találkozás azzal, akit szerethetek, aki engem is szeret? Élményeket gyűjthetek egy-egy kirándulás alkalmával? Talán kavarognak bennünk az érzések, vagy olyan gyorsan elkezdődött minden, hogy már nem is gondolkodunk – beleugrottunk a mókuskerékbe, s csak úgy zakatolnak zsúfolt napjaink?

Pedig szükség van a megállásra. Az elcsendesedésre. A csendre. Naponta úgy kelhetünk fel, hogy kezünkbe vesszük Isten igéjét. Ha ezzel kezdjük a napunkat, azt fejezzük ki, hogy számunkra fontos mindaz, ami Istennel kapcsolatos. Ha valakire időt szakítunk, azzal odafigyelésünket, szeretetünket mutatjuk meg. Ki más lehetne az első a napjainkban, mint Isten? Ha így teszünk naponta, olyan rendet alakítunk ki, mellyel a hétköznapokat sem kell taposómalomnak éreznünk. Hiszen nem egyedül indulunk a napunknak, s az évünknek sem. S ha Isten első helyen van az életünkben, első helyen lehet napjainkban is.

Vele induljunk hát ma is, az idén is minden napon!

Első lépésként tisztába kell vele jönnünk, hogy szeretni művészet, ha meg akarjuk tanulni, hogyan kell szeretni, ugyanúgy kell eljárnunk, mint amikor bármely más művészetet vagy mesterséget akarunk elsajátítani, mondjuk zenét, festészetet, ácsmesterséget vagy az orvosi, a mérnöki tudományt.

Erich Fromm

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Zsolt 5,9

Álltál már végtelennek tűnő fehér hómező előtt? Amikor minden olyan tiszta, fényes és ragyogó volt? Amikor határtalannak érezted a tájat és érzéseidet? Nem ilyen az év eleje is? Nem ilyen ez a mai nap is? Ezt látod most magad előtt?

Talán benned van a szilveszter hangulata, az örömé: de jó volt, vagy a csalódásé: volt jobb is. De mára már minden kitisztult. Fehér, végtelen hómező. A híres filozófus ezt mondta az ember életére is: „Tabula rasa”, mint egy tiszta lap… amit az élet ír tele. Vagy Isten ír rá valamit? Vagy én magam? Ott állok a lehetőségek kapuja előtt.

Ma még minden olyan tiszta. Ma még tele vagyok bizalommal és reménységgel. Az idén még nem rontottam el semmit, nem kaptam semmiféle rossz jegyet, nem rossz a lelkiismeretem…

A fehér hómezőben megmozdul valami. Ma valamit újra kezdhetek. Egy kapcsolatot, a tanulást, a vizsgaidőszakot, készülhetek a félév zárására; úgy indulhatok, hogy minden tiszta. Az idei év is tele lesz írva. Amikor számadást tartok majd év végén, visszagondolhatok erre a napra is.

Jó dolog Istennel indulni erre az évre.
Jó tudni, hogy Ő végigkíséri az évemet.
Jó tudni, hogy nem egyedül kell elindulni a végtelen fehérségbe.
Jó tudni, hogy Isten jobban tudja a hó alatt rejtező veszélyeket.
Jó tudni, hogy Isten még a göröngyös úton is jól tud vezetni.
Jó tudni, hogy megérkezhetem. Vele – Hozzá!

Csak az egyenes út visz messzire.

Holló András

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Egy év, mely úgy kezdődik: „Szeresd…”! Az év első napján ott vagyunk az élet lényegénél. A keresztyénség esszenciájánál. Szeretet, mely nélkül semmi vagyok. Meghatározza-e egész évemet ez a szó? Meghatározza-e egész életemet? Próbáljuk ki ezt az évet így: induljunk szeretettel!

Ez az ún. „nagy” parancsolat, első a többi közül, mondja Jézus is. Összefoglalása a tíz igének, a Tízparancsolatnak. Az Újszövetségben többször is idézik a nagy parancsolatot, s megtaláljuk a többiek összefoglalásaképpen is. Ami azt jelenti, hogyha ez megvalósul, az összes többi elveszti jelentőségét, hiszen e két „nagy” összefoglalja a tíz „kisebbet”. Áhítatoskönyvünknek azért a két nagy parancsolat a kerete, hogy könnyebben értsük, mit is jelent e tíz súlyos ige. A szeretet himnusza (1Kor 13) éppen ezt fogalmazza meg, s eddig jutunk el majd decemberben. Lehet vagyonom, lehet jó munkám, élhetek gazdag családban, tanulhatok bárhol – ha nincs szeretet, semmi az.

Ezért az istenkérdés is elsősorban szeretet-kérdés. Milyen választ adok Isten hozzánk Jézus Krisztusban lehajló szeretetére? Még ma is látni egyszerű plakátokat városok utcáin: Jézus szeret téged. Ilyen egyszerű az üzenet. Isten szeret téged. Ezt vihetjük magunkkal egész évben. Ezzel kezdhetünk minden napot, és ezzel zárhatunk le egy-egy viharos napot is. Leginkább azzal, hogy reagálunk rá. „Előbb szeretetnek” nevezte egy lelkész Isten szeretetét, hiszen Ő előbb szeretett minket, viszont mi lehetünk „később szeretőként” Isten parancsolatának beteljesítői.

Egy év, mely úgy kezdődik: „Szeresd…!”