5Móz 6,6–9

Nálunk protestánsoknál a Szentírás a középpontban van, hiszen reformátori örökségként valljuk a Sola Scriptura elvét, vagyis, hogy életünk és hitünk zsinórmértéke egyedül a Szentírás. Mégis megdöbbenthet bennünket, hogy a fenti igét hogyan éli meg az Ószövetség népe. Mert nemcsak leírt szabály, hanem életgyakorlat náluk mindez, s már egy ötéves gyermek is vígan idézi a Tóra részeit. A titok a parancsolat komolyanvételén túl abban az egyszerű pedagógiai gyakorlatban van, melyet közmondásként is jól ismerünk: „ismétlés a tudás anyja.” „Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!” De ha éppen egyiket sem mívelnénk, akkor ott vannak az emlékeztetők. „Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként homlokodon.”

Annyi mindent szeretünk viselni! Kihez kapcsolnak ezek a bizsuk minket? Milyen jelentést hordoznak mütyürjeink? Emlékeztetnek bennünket Mennyei Atyánkra? Amikor kárpátaljai lelkészeket vittek el kényszermunkára, összeültek, és emlékezetből idézték a Bibliát. Kíváncsiak voltak, mennyire emlékeznek. A fejük volt a Biblia, az volt az övék, amit megtanultak és megjegyeztek, azzal tudták vigasztalni, erősíteni egymást. S a Szentlélek bennünket is csak arra tud emlékeztetni, amit megtanultunk. (Jn 14,26)

Használjuk hát elménket igék megtanulására, hogy másoknak is tovább tudjuk adni az élet beszédét.

Amikor a Ben Hur c. filmben a herceg hazatér száműzetéséből, mindent nagyon elhagyatva talál. Édesanyja és húga börtönbe került, életében minden szétesett, háza udvarát felveri a gaz. Amikor mégis belép otthonába, az egyetlen épen maradt helyre teszi megcsókolt ujját, az ajtófélfára, ahol kis tekercs található a fenti igével.

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Zsolt 150

Istent szeretni teljes lelkünkből – ennek szép példái a Zsoltárok. Olvassuk el a 150. Zsoltárt, s próbáljuk meg elképzelni, a maga korában mit jelenthetett!

Majd olvassuk el modern parafrázisát (átköltését), szintén elmélkedve!

Dicsérjétek az Urat!

Dicsérjétek Istent templomában,

dicsérjétek a széles mezőn.

Dicsérjétek hatalmas tetteiért,

dicsérjétek nagyságához méltóan.

Dicsérjétek kürtzengéssel,

dicsérjétek akusztikus és basszusgitárral.

Dicsérjétek dobbal és szintetizátorral,

dicsérjétek táncos liturgiával.

Dicsérjétek zongorával és szájharmonikával,

orgonával, fuvolával, furulyával és csellóval.

Dicsérjétek Bach h-moll miséjével és gitárszólóval!

Dicsérjétek szilágysági népzenével és Pendereckivel!

Dicsérjétek pentaton dallammal és kantátákkal.

Fejkendős nénik, öltönyös urak,

gyári melósok és farmeros fiatalok:

dicsérjétek az Urat.

Minden ember dicsérje az Urat!

Fabiny Tamás

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Zsolt 33,5

Létezik-e olyan szemüveg, mellyel észrevehetnénk az Úr szeretetének jeleit a földön? Igen, állíthatjuk teljes biztonsággal. Ez pedig a Zsoltárok könyve… Ha valaki beleolvas, akkor megismerheti belőle az Úr tetteit, s észreveheti a teremtés csodáját. A 33. Zsoltár is ilyen egyszerűen, mégis felemelően fogalmazza meg a kibeszélhetetlent.

A teológusok sok mindent kutatnak, megállapítanak, majd leírnak, következtetnek, összegyűjtenek. Egyik érdekes gondolatuk az, hogy Isten szeretetének jeleit észrevehetjük a világban. Úgy írja le több helyen is a Biblia, mint valami hatalmas játékteret az élethez. Azt is mondhatjuk, hogy mint egy apa, aki a fiát elvezeti a parkba, a játszótérre, úgy rendezte be Isten Fiára nézve a világot. Tehát játéktér.

S ha belegondolunk, hogy az élőben sohasem látott állatok sokasága, melyek szebbnél-szebbek, csodálatosabbnál-csodálatosabbak, melyeket csak képernyőn keresztül láthatunk, milyen gazdagságra utal, hogy Isten milyen bőkezűen osztotta a színeket, s milyen játékossággal találta ki, alkotta meg az állatvilágot, akkor a mi ajkunkra is valami hasonló kívánkozik.

„Róla beszél fű, virág, madarak és pacsirták, rügyező és lombos fák, simogató szél.” (ifjúsági ének)

„Amikor határt szabott a tengernek, hogy a víz át ne léphesse partját, amikor kimérte a föld alapjait, én már mellette voltam, mint kedvence, és gyönyörűsége voltam minden nap, színe előtt játszadozva mindenkor. Játszadoztam a föld kerekségén, és gyönyörködtem az emberekben.” (Péld 8,29–31)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Ézs 1,18

A fehér a tisztaság, az érintetlenség, a szüzesség jelképe. Lehet, hogy az idén is láttunk szépen behavazott tájat. Olyan, mintha tisztaságba öltözött volna minden. Az összes szemetet, koszt, rútságot, a föld feketeségét eltakarja a hó.

Mai világunkban – „hála” sok tisztaságmániás reklámnak – sokat hallunk a tisztaságról, hogy mennyire fontos a ruhák vagy a testünk tisztasága. S mégis mennyi szenny és mocsok árad körülöttünk a világban. S milyen sok a belső tisztátalanság. Amennyire reklámozzuk a külső tisztaságot mindenféle csoda mosószer és szappan segítségével, legalább annyira elhallgatjuk a belső tisztaságot, a lélek megtisztulását. Mindennél jobb megoldást kínál számunkra Jézus Krisztus, aki a fekete szív bűneit a piros vérrel törli el azért, hogy tiszta, fehér legyen. Mint a csillogó hómező – a fehérség is kapcsolatban van a világossággal. Világosban látszik igazán fehérnek.

Isten ígérete az Ézsaiás könyve elején biztató ígéret. Isten ígérete pedig akkor is valóság, ha számunkra lehetetlennek látszik. És akkor lesz „látható”, ha hittel vesszük. A külső tisztaság igény kérdése is, hasonlóan a belsőnk megtisztulásához. Van, aki jól érzi magát a koszos ruhában, s így a bűnben is. Van viszont, aki vágyik a fürdésre, a megmosatásra. Mai rövid imádságunk lehet: „Moss meg Uram, tedd tisztává szívem!”

Lázár Ervin: A fehér tigris c. kisregénye egy emberről szól, aki mellé egyszer odaszegődik egy hófehér bundájú tigris, és mellette marad. Eleinte a férfi is megijed, de kiderül, hogy az állat gazdája minden parancsát teljesíti. A tigrist nem lehet elpusztítani, nem fogja golyó, és nem eszik húst. A kisregény arról szól, hogy a tisztaság megélése helyett hogyan lesz úrrá a hatalom főhősünkön, hogyan lesz egyre sötétebb zsarnokká, míg végül a tigris fehér bundája is szürke-foltos, majd egészen sötét lesz.

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024