1Móz 19,1–11

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a szexuális bűnök kavalkádja korunk gyümölcse. Pedig minden korban megvoltak ezek, minden letűnt civilizáció hordozta magában ennek gyötrelmét és büntetését. Sodomában oly mértékűvé lett a vétek, hogy Isten elhatározta, elpusztítja a várost, melyben még 10 igaz sem volt! Burjánzott a férfiparáznaság, s a város lakói még az angyalokat is megkívánták. Lót leányai pedig apjukkal sem szégyelltek együtt lenni, hogy gyermekük lehessen. A város neve külön szexuális fogalommá lett: szodómia = az állatokkal való fajtalankodást jelenti. Ítéletük intő jel minden nemzedék számára: a város helyén van ma a Holt-tenger, melyben valóban semmiféle élet sincsen.

Minden bűn magában hordozza büntetését is, ha nem is azonnal. Mind rettenetesen fogjuk sajnálni és szégyellni azt, amit házasság előtt, vagy azon kívül vétettünk társunk, párunk ellen. Az ember, ha engedi, hogy teste határozza meg életvitelét, az állatok mélységéig juthat, feledve emberi méltóságát. Nem véletlen, hogy a bűnlajstromok legtöbbször a szexuális élet vétkeit ostorozzák (5Móz 27,14–26 és Róm 1,18–32).

Nagyon vigyáznunk kell, hogy el ne sodortassunk, mert szabados világunk már mindent „természetesnek” fogad el, amit Isten megtiltott! Merjünk tiszták maradni!

Sok dolog megvalósulása attól a bizalomtól függ, amellyel várjuk, reméljük és éljük.

Alfred Delp

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

1Móz 3,16–24

Bár a házasságot Isten a bűneset előtt szerezte, mi már mindnyájan a bűneset után születtünk. Ezért számolnunk kell annak rontó hatásával a házasságra nézve is. Nem csupán az ember Istennel való kapcsolatát rontotta meg a bűn, hanem mindenhová „betette a lábát”: Isten és ember, ember és önmaga, ember és másik ember kapcsolatába is. A bűn igen változatos burjánzása kezdődött el, mint egy rákos daganaté, mely idegen az embertől, mégis belülről eszi meg őt.

Mindenekelőtt itt van az ember vágyakozása arra, hogy megistenüljön, mindent tudjon, és saját maga számára döntse el, hogy mi a jó és rossz neki. Miközben félelem gyötri, a férfi munkájában sikertelen, fáradsággal él, a nőt kínozza vágyakozása, alárendeltsége és fájdalma. Kiűzetett az Édenkertből, így folyamatosan próbálja azt magának újra megteremteni, s az örökélet titkát keresni, mely elvétetett tőle, így hiánya hajtja keresésre.

Ebben a labirintusban az igazi társat megtalálni még nehezebb. Az ember fia, lánya már a „hasonlónak” is úgy megörül, hogy könnyen téved választásában. Félreérti belső jelzéseit, és sokszor becsapja önmagát is, így esélyeit, s ezzel másokét is elrontja.

Egyetlen valódi lehetőségünk: Istennel való kapcsolatunkat „rendezni”, s ezzel az eredeti állapotból elindulni – Isten szerezzen nekem társat! A várakozás nem tétlenség, hanem a készülődés ideje. Isten tudja a megfelelő időt! Bízzunk Benne!

tört részem

tört feled

csak együtt egész

veled vagyok egy

nem

nem csupán egy

lehet több

százszor száz

ezerszer ezer

ha szívemmel fedezlek

felfedezel

Ablonczy Ágnes

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Teremtési rend

1Móz 1,26–31

Az embert Isten a hatodik napon teremtette. Minden szárazföldi állattal egy napon, hogy tudja: földi lény, s alázatot tanuljon. Mégis egészen külön teremtményként formálta meg, a maga Lelkét adta neki, s ezzel kiemelte – minden élőlénynek urává tette. Ez az ember méltósága. Így alázat és méltóság egyszerre kell, hogy legyen bennünk.

Az embert férfivá és nővé teremtette. A kettő együtt lehet csak emberré. Nem a férfi az ember, a nő pedig csak nő, hanem együtt, kettős megbízatással válhatnak csak emberré. Ezért, a feladatok különbözősége miatt kaptak külön személyiséget, különböző alkatot, így mindkettő rászorul a másikra.

Lényeges, hogy Isten nem két férfit vagy két nőt teremtett a kezdetekben, hanem kétneműen kötötte össze őket, így lehetetlenné vált minden homoszexualitás igazolása az egészséges ember számára.

Isten mindenre, amit teremtett, azt mondta, hogy jó. Ezzel vállalta is a felelősséget: teremtményeit képessé tette arra, hogy ezen a földön éljenek. Sok „tartalék-lehetőséggel” látta el őket, hogy életfeltételeiket megtalálhassák. Az ember pedig „istenképűséget” kapott, mindazt, ami Isten felé való vonzódását jelenti: ilyen a szeretet, gondolkodás, beszéd, alkotás, szépség, öröm, döntések, a dolgok értékelése, felfogása, önmaga s a világ léte értelmének keresése, a mérték, a lelkiismeret, megannyi csoda…

A világban a legtökéletesebb az ember.

Az emberben a legtökéletesebb a lélek.

A lélekben a legtökéletesebb a szeretet.

A szeretetben a legtökéletesebb az Isten.

Szalézi Szent Ferenc

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Jak 2,8–13

A parancsolat jelen, vagy jövő időben szól. Lehet olvasni ígéretként is: „Nem fogsz ölni.” Milyen biztonságot ad ez így nekünk? Nem tiltás, nem szabály, hanem lehetőség. Amit Isten ígér. Nemcsak az élet kioltásáról van benne szó, hanem mindarról, amit a parancsolat nem mond ki, de mégis benne van, amit a Hegyi beszéd elmond nekünk.

Záródjon e hónap egy rövid, az ifjúságnak szánt úrvacsorai liturgiából való elmélkedéssel:

Szabad lehetsz az élet tiszteletére!

Nem kell immár farkastörvények szerint élned,

kíméletlen konkurrenciaharcban és pusztításban.

Meg fogod becsülni a másik életét és egészségét,

még csak gondolatban sem kell őt a pokolra kívánnod.

Szemed megnyílik az erdő és madarak

szépségére,

még a meztelen csigát sem fogod eltaposni.

Nem kell agyonhajszold magad,

tönkretéve egészségedet,

szívinfarktust vagy gyomorfekélyt szerezve.

Felismerheted, hogy a teremtettségben

minden ajándék,

amit én szeretnék átadni neked, hogy vigyázz rá.

Ha engem szeretsz, szabad lehetsz az élet

tiszteletére!

Fabiny Tamás

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024